Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Törőcsik Mari összehozta egy estére Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát

Törőcsik Mari máig velünk él, kedden például összehozta a Nemzeti Színház korábbi és mostani igazgatóját is egy estére. A közönség több percig állva, némán tisztelgett a Nemzet Színésze előtt. „Hiányzik belőlünk a nagyvonalúság. A felülemelkedés képessége. Boldogító érzés, amikor ezzel mégiscsak találkozik az ember.” Törőcsik Mari mondatait nem véletlenül választotta a rendező, Bérczes László a keddi, a magyar dráma napján megrendezett „Senkié és mindenkié” – Törőcsik Mari-emlékest mottójává, hiszen a mai magyar színházi életből nagyon is hiányzik a nagyvonalúság és a felülemelkedés is. És igaza volt: tényleg boldogító érzés volt megtapasztalni, hogy ha máskor nem is, de egy ilyen megemlékezés erejéig képes ez a végletesen szétszakított szakma valamennyire közösen kiállni valamiért. Konkrétan Törőcsik Mariért. Újra. Legutóbb a 80. születésnapján volt így. Hiszen ő valóban senkié és mindenkié, nemigen sajátíthatja ki semelyik oldal, egész élete és művészete erről szólt. Az est Maár Gyul

Lakott sziget - nyolcadik rész: Kocsis Pál

Petra írja:

Amikor felvetettem, hogy kérjetek ti, kit látnátok a Lakott szigetben, az ő neve merült fel először.
És milyen jó, hogy így történt, mert bár tanárom volt a főiskolán, és utána évekig kollégám is Kaposváron, nagyon régen beszélgettünk utoljára. Olyan régen, hogy majdnem elfelejtettem, milyen jól mesél. A történetei életre kelnek. De aki látta már színpadon őt, ezt jól tudja.
És vannak dolgok, amiket még sosem kérdeztem meg tőle, köszönöm nektek, hogy lett rá alkalom.
Kocsis Pál, köszönöm, hogy eljöttél a szigetemre!