GYILKOSOK

- Improvizáció életre-halára -

Köd, sötétség, sikoly, szirénák: valakit megöltek! A Helyszínelőket, a Dextert mindenki nézi. Te kiért izgulsz? A rendőrökért vagy a gyilkosért? Zenés, szociológiai társasjátékra invitálunk, ahol éjszaka gyilkosok “dolgoznak”, nappal pedig az ártalan polgárok megpróbálják kideríteni ki lehet közöttük a tettes. Állj be közénk, legyél te is játékos: gyilkos vagy rendőr! Nyomozz, ,improvizálj, intrikálj, manipulálj,vitatkozz, félj, ölj, izgulj velünk a színpadon! Tizenhárom színész, egy közismert társasjáték, és improvizáció életre-halálra. Az előadás megtörtént esetet dolgoz föl.

Az előadás időtartama 68 perc.

Szereplők:
Bartsch Kata
Csillag Botond
Egger Géza
Elek Ányos
Göttinger Pál
Harsányi Bence
Kosik Anita
Kroó Balázs
Pál András
Puskás Péter
Tarr Judit
Várady Zsuzsi
Viktor Balázs
Zöldy Z Gergely
Zságer-Varga Ákos

Látvány:
Zöldy Z Gergely

Fotó:
Kovács Alida

Zene:
Zságer-Varga Ákos
Puskás Péter

Rendező, író, bábtervező:
Elek Ányos

A gyerekek hogy megnőttek

A kaposvári társulat több éve tartó bizonytalanság, átmeneti helyzetek után, úgy tűnik, állandóságra lelt. Hamarosan az is kiderül, kik lesznek azok a rendezők, akik hosszútávon itt dolgoznak, minden új és régi társulati tagot figyelemmel kísérve. A színház új vezetésének ez az első önálló évada, ennek pedig egyik fontos előadása A kéz. Fontos, mert a szándék nyilvánvaló: olyan produkció létrehozása, amilyennek itt nincs hagyománya. Ezt a szándékot mindenekelőtt nagyra tartjuk.

A drámát Háy János írta A bogyósgyümölcskertész fia című kötet által megfogalmazott szándékot felelevenítve és újragondolva: A kéz egy vidéki fiú, Dávid története, aki a hetvenes évekből, az életét meghatározó helyekről - a falutól az iskoláig - való kiszabadulást a rockzene által gondolja véghezvinni. A dalokat, zenéket Lovasi András jegyzi, aki Szabó Attilával dolgozott együtt - a zenei világ, bár a hetvenes éveket idézi, jól felismerhető benne mind az író, mind a dalszerző saját univerzuma -, ezt az alkalmi zenekari formáció Drapos Gergő vezetésével teszi az előadás alá.

Az író korábbi drámái elsősorban olyan, "egy emberből megszólaló" szövegek, amelyek mindvégig megtartják azt a nézőpontot, ahogy az adott főszereplő látja és éli azt. Háy szövegei, történetei, drámai fordulatainak egyszerűsége mögött fájdalmasan letisztult világértés van, cserébe azonban ezek a színdarabok nem hagyományosan dramatikusak. A kéz című előadás különösen nem az: a jelenetek olyan szekvenciákból, szkeccsekből állnak, amelyek egy kamasz fiú életének néhány mozzanatát jelenítik meg. A forma a színdarab szándékához, ahhoz, hogy fel-felvillantson emlékezetes és a korszakra jellemző momentumokat, szerencsésnek tetszik. Ez az előadás rendezőjétől, Göttinger Páltól rettentő figyelmet, erőt és ügyességet kíván, csakhogy a sikeres kivitelezéshez épp a szöveg nem ad elég segítséget.

A jelenetek során megtudunk a főszereplő, Dávid életéből néhány momentumot, a szüleiről, a falusi környezetéről kapunk egy kevés benyomást. Egy kedves, innen elvágyódó, kíváncsi fiúról van szó, aki aztán kollégista lesz, mert felveszik egy budapesti gimnáziumba. Ez utóbbi jelenetben például azt látjuk, hogy a szülők felkísérik a kollégiumi szobába, ahol a többi fiú jelenlétében elbúcsúznak tőle. Ekkor hangzik el a következő párbeszédrészlet:

Apa: Jó kis táska. Hol vetted?

Anya: A vásárban. Román műbőr.

Apa: Ja, a műbőrben a románok nagyon jók.

Anya: Rendes bőrben is, de minek vettem volna a gyereknek rendesbőr táskát, amikor ez is jó.

Rendkívüli súlya tud lenni az ilyenféle mellébeszélésnek, ha megteremtik hozzá a drámai helyzetet. Ez azonban gyakran hiányzik, talán az arányok eltolódása ennek az oka. A fenti jelenet színpadi megvalósításában a befejezés például épp, hogy nem alakítja ki a szituációt arra, hogy a végén az Anya elszólja: ők egyedül maradnak a gyerek nélkül, a jelenetet olvasva pedig hat ez a lezárás. Ahol Háy semleges mondatai a maguk súlya szerint szólalnak meg az előadásban, azok jellemzően a nem reális helyzetek.

Egyes jelenetek szikársága ellenére is mintha túlbeszélt lenne az egész. Talán a követhetőség szándéka miatt a kelleténél világosabbá tesznek részleteket, pedig a dalokkal, a zenékkel, a képekkel átélhető a korszak, a történet. Az első felvonás végén Dávid a kollégiumi "ismerkedési verés" után elénekli a szívhez szóló dalt, ami a strangról szól, illetve dehogy arról: Lovasi költészete tele ezekkel a hangulatos metaforákkal, amit nagyon jól ért több generáció is. De Háy és Göttinger nem bízik benne, mert Dávid, még mielőtt lemegy a függöny, a dal után azt mondja: "Egyedül vagyok."

Nehéz helyzetben van mindenki, mert hiányzik a színházat leginkább segítő konfliktus. Bár Göttinger úgy értelmezi, hogy a főhős a külvilággal mindig újabb és újabb konfliktusba kerül, az epizódok közt mégsincs tényleges drámai kapcsolat: ezek a történet megjelenítésének önmagukban álló, hol realisztikus, hol humorosan szürreális képei. Ezek váltakozása tartja fenn a nézői érdeklődést, mert a jelenetek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ha valaki csak a második felvonásra érkezik meg - amelyben kiderül, Dávid zenész ugyan nem lesz, de szerelmi szálon bimbót bont -, akkor sem veszít sokat a történetből, akkor is tudja követni az eseményeket.

A téma pedig nem érdektelen, ugyanis a felnőtté, az önállóvá válás folyamata az ember életének talán legmeghatározóbb, legdrámaibb fordulata, nem mellékesen azért, mert ebben tevőleg vesz részt mindenki, aki egy kamasz környezetében jelen van. Mindennek biztosan meg kellene rezdülnie a mában, ám pont ez nem sikerül. Pedig minden résztvevő igyekszik, a főszereplőt alakító Nagyhegyesi Zoltán nagy kedvvel és erővel játszik. Varga Zsuzsa, Szula László a szülők szerepében, a helyzetek kínálta lehetőségek határain belül igyekeznek minél inkább egész világot teremteni. Sajnos nem láttam Tóth Eleonórát a nagymama szerepében a bemutatón, aki a brutalitást és a légies csipkefinomságot egyszerre tudja adni, azóta Csonka Ibolya játssza a szerepet. Némedi Árpád néhány mozdulattal hozza a karaktereket, és szellemes az allegória is - a matematikatanár mint profi bokszoló üti a szegény gyereket -, mégsincs fontos szerepe a történetben, mint ahogy a Csapó Virág játszotta zenetanárnőnek sem, akinek pedig egy mondatra fellebben a sorsa. Ugyanígy marad félbe Dávid barátjának alig körvonalazódó figurája: Béli Ádám néhány pillanatra kap figyelmet, és még tizenkét nevet ideírhatnék - továbbá a koreográfusét, Katona Gáborét -, akik több szerepben is lendületesen viszik előre az előadást, beállva az éneklésekbe is. A zenekar mindezen kívül is van, belül is, az ő önazonosságuk sokat tesz az előadáshoz.

Csík György díszlete ötletesen egy rockkoncert-nagyszínpad, abba fordulnak, kerülnek bele a szükséges helyszínek: a falurészletek, a kollégium, szobák, utcák, az osztályterem és a többi. Kovalcsik Anikójelmezeinek szinte mindegyike kor- és helyhű - tán még a matematikatanár barna köpenye alatt hordott ökölvívónadrág is -, az anyáét kivéve, ami jelentheti a szerepének kiemelését.

A befejezés azonban a dalokra hagyatkozókat is elbizonytalanítja, mert persze, örül az ember, hogy a fiatalok egymásra találnak és aranyosan, csillogó szemmel néznek egymásra, illetve a biztató jövőbe, de hogy ez nettóban van színpadon, azt azért nehéz feldolgozni. Annál is inkább, mert Lovasi a véget nem ilyen negédes, minden reflexiót mellőzőnek szánta. "Hát ez ezzel jár, jön a vége, muszáj/ Ezt is abbahagyni egyszer,/ Hulljon konfetti, énekeljünk ki/ Magas hangokat, na, jó, nem kell,/ Csak a boldogság, csak a békesség,/ Csak a vihar utáni tenger,/ Csak a napsugár, ahogy rajtunk jár,/ Már csak ezért megéri, ember!" Hiába a dalszöveg leheletnyi fanyarsága, csipetnyi iróniája, a színpadon minden direktben szól. Sehol egy ellenpont, sehol egy apró idézőjel. Így olyan, mintha valami ijesztő lányregényből kerekített kommersz musical érne véget, s ez merőben szokatlan Háytól is, Lovasitól is.

KÉRDŐJELEK ERDEJÉBEN

Urbán Balázs A kézről - KRITIKA

...mintha alapvető eldöntetlenség érződne.

Jó látni, hogy egy színház a mindenképpen szükséges évi „musical-penzumot" nem letudni próbálja valamely agyonjátszott szerzeménnyel, hanem friss darabot írat, nem is akárkikkel, hanem a közelmúlt legsikeresebb drámaíróinak egyikével, illetve a kortárs rockzene egyik ikonjával. Háy János és Lovasi András nevét jó látni az előadás plakátjain. Optimális esetben mindebből az következne, hogy magát A kéz című musicalt is jó látni a kaposvári Csiky Gergely Színházban. De nem ez következik.
Háy János ezúttal is saját epikai alkotása (A bogyósgyümölcskertész fia) alapján készítette el a darabot. De amíg a korábbi - amúgy távolról sem egyenletes színvonalú - művek esetében jól kitapintható volt az újrafogalmazás iránya és motivációja, addig A kéz esetében mintha alapvető eldöntetlenség érződne. A szerző nem transzponálja az epikát drámává; konfliktusok, viszonyváltozások helyett epikus eseménysorozatot látunk. Maga az eseménysorozat meglehetősen érdektelen; Háy visszatérő témájához, a vidéki értelmiség nagyvárosi asszimilációjának kérdéséhez semmi újat nem tesz hozzá, s finoman szólva sem bővelkedik eredeti ötletekben és szellemesen megírt helyzetekben. Közhelyesen, sőt, gyakran vázlatosan felskiccelt szituációkban egy-két vonással ábrázolt sablonfigurák mozognak. De az eldöntetlenség nemcsak a dráma-epika viszonylatában érződik, hanem a korszak ábrázolásában is. Tematikai elemeiben a hetvenes évekhez kötődik a történet, ám Háy nemcsak retro-fílinget nem teremt, hanem akkoriban bizonyosan nem használt szavakat ad a szereplők szájába. Lehetne ez jelentéses stilizálás is, de nem az, hiszen a hetvenes évek toposzainak megidézésén keresztül nem szól a máról sem a történet. S ha már a nyelvnél tartunk: a szereplők az erősen stilizált, irodalmias Háy-nyelven szólalnak meg. Ez alatt természetesen nem a megszámlálhatatlan alkalommal elhangzó szaporító ige halmozását értem, hanem a Háy-drámákra jellemző nyelvi eszközöket. Főként az állítmány gyakori elhagyását, mely például nemrég, a Nehéz esetében stilárisan meghatározta a hosszú monológokat, s amely most ijesztően modorosnak, művinek hat. Ebből adódóan voltaképpen az is eldöntetlen marad, hogyan viszonyul a szövegkönyv magához a választott műfajhoz; míg a mellékszereplők erős tipizálása, érdektelensége felfogható a musicallibrettók sajátosságának, a nyelv mesterkéltsége, a rövid jelenetek egymásutánja, a konfliktusok szinte teljes hiánya éles ellentétben áll a műfaji szabályokkal. Ehhez a szövegkönyvhöz valószínűleg nem kis kihívás zenét írni. Némiképp leegyszerűsítve: a musicaleket vagy fülbemászó, magával ragadó, dallamos zenéjükért szokás szeretni, vagy átgondolt, igényes, következetes zenedramaturgiájukért. A nagyon karakteres dallam- és szövegvilágban otthonosan mozgó Lovasi Andrástól és szerzőtársaitól, Szabó Attilától és a Kiscsillag zenekar tagjaitól nyilvánvalóan nem az előbbit, hanem az utóbbit lehetett volna (el)várni - ám tisztázatlan dramaturgiai alapokra aligha lehet zenedramaturgiát építeni. Így aztán vegyes minőségű betétdalok sorozatát látjuk-halljuk. Érezhető ugyan helyenként a törekvés mind a dramaturgiai szakadékok áthidalására, mind a sablonoktól való eltérésre, de ezeken a pontokon nem átütő a zene (értékeltem ugyan a Dávid - Kriszta - Kristóf trió zongora körüli sertepertélésének, „szerelmi háromszögének" nézői elvárásokat szellemesen ignoráló repetitív játékosságát, de zenei élményként nem tudtam elraktározni a számot).
Göttinger Pál rendezése nem néz szembe az alapmű problémáival. A rendező mintha leginkább a színpadi események lepergetésére, a sűrű jelenetváltások biztonságos lebonyolítására törekedne. A szövegből hiányzó szellemességet nem próbálja játékötletekkel pótolni, stilárisan pedig éppoly bizonytalan, maszatos az előadás is, mint a szövegkönyv. Csík György díszlete abban az értelemben funkcionál, hogy lehetővé teszi a jelenetváltásokat, egyebekben szinte értelmezhetetlen. A színpad függöny nem takarta széleire festett gitárok rokonszenves stilizálást sejtetnének, ám amint felmegy a függöny, (nagy)szülői házként valóságos kis skanzent pillanthatunk meg (semmi nem utal arra, hogy ne kéne komolyan venni), majd jelzésszerű, szinte csak szimbolikusan értelmezhető díszletelemek gördülnek színre. Ráadásul maga a látvány is érdektelen, fakó - ez utóbbi igaz Kovalcsik Anikó jelmezeinek többségére is (a ruhák egyébként sem jellemzik karakteresen sem azt a közeget, ahonnan a szereplők kikerülnek, sem azt, ahova vágynak; a mosdatlannak mondott falusi fiúk elegánsabbnak tűnnek, mint később városi társaik). Színészi lehetőséget igen keveset tartogat az előadás, hiszen majd' mindenkinek csak sablonok felskiccelése jut feladatul. Az Apát alakító Szula László talán egyetlen jelenetben kap lehetőséget némileg árnyaltabb szerepformálásra. Nagyhegyesi Zoltán pedig legalább felmutathatja egy kedves, ábrándozó, fokozatosan felnövekvő fiatalember karakterének körvonalait. Változó intenzitással, de rokonszenvesen teszi ezt; nem az ő hibája, hogy a megjelenített életút (vagy inkább életszakasz) mégis közhelyes marad.
A zenekar (Császári Gergely, Drapos Gergő, Mészáros Ádám, Gáspár Gergely) professzionálisan és lendületesen szólaltatja meg a számokat, megidézve valamit abból a korabeli atmoszférából, melynek megjelenítésére az alkotók nemigen vállalkoztak. Néha az volt az érzésem, jobban járnánk, ha felültetnék őket a színpadra, hogy amolyan szcenírozott koncertként játsszák el a megkurtított librettójú darabot. Nemcsak a színpadra állítás megoldatlan problémáiról lehetne így elfelejtkezni, de a hangulat is bizonyosan magával ragadóbb lenne.

VINNAI ANDRÁS: FURNITUR





Shivak Shurman gyereket akar. Becsülettel átrágta magát a Kilenc hónap férfiszemmel, az Apák bibliája és egyéb ismeretterjesztő kiadványokon. Barátnője is van a gyermeknemzéshez. Shivak Shurman tehát felkészült az apaságra. Már csak a lakását kellene átalakítania a gyermekáldáshoz. Ehhez nyújt segítséget a Furnitur lakberendezési áruház. Illetve ehhez pont nem. Azt viszont garantálják, hogy a vásárlóik egy életre megtanulják, mi mindenre lehet használni egy ipari porszívót. Mindezt sok zenével, tánccal és hisztériával.

"Mi nem a kedvenc színére vagyunk kíváncsiak. Ha nálunk akar vásárolni, le kell ásnia a lelke igazságáig!"

Shivak Shurman Kiss Attila
Lány Magyari Etelka
Após Bandi András Zsolt
Anyós Éder Enikő
Gyerek, Férfi Molnos András Csaba
Tasnádi-Sáhy Noémi
Moderátor Tokai Andrea
Takarítók, reklamálók Aszalos Géza, Páll Gecse Ákos, Vass Richárd
Fürj Kocsárdi Levente


rendező: Göttinger Pál
díszlettervező: Albert Alpár
jelmeztervező: Balázs Gyöngyi
koreográfus: Katona Gábor
zeneszerző: Cári Tibor
rendezőasszisztens: Dobre Júlia
ügyelő: Deák Irén
súgó: Czumbil Marika
Bemutató időpontja: 2012. február 25.


Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed