Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Ördögkatlanos karszalag felerősítése csak védettségi igazolvánnyal!

A KARSZALAGOT CSAK A VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNY ÉS A HOZZÁ TARTOZÓ SZEMÉLYAZONOSSÁG ELLENŐRZÉSE UTÁN TEHETJÜK FEL - SZEMÉLYESEN AZ ILLETŐ CSUKLÓJÁRA. (AZAZ KARSZALAG TŐLÜNK MÁSHOGY NEM KERÜLHET KI, CSAK CSUKLÓRA LEVEHETETLENÜL RÁERŐSÍTVE. PÁROS BÉRLET ESETÉN IS MINDKÉT EMBERNEK OTT KELL LENNI AZ ÁTVÉTELKOR.) EBBEN NINCS MOZGÁSTERÜNK, NEM MÉRLEGELHETÜNK. A KARSZALAG SÉRTETLENSÉGE IGAZOLJA MAJD A FESZTIVÁL IDEJE ALATT, HOGY AZ ADOTT LÁTOGATÓ ESETÉBEN EZ AZ AZONOSÍTÁS ÉS VÉDETTSÉG-ELLENŐRZÉS MEGTÖRTÉNT. KÖSZÖNJÜK, HOGY EBBEN (A MINDANNYIUNKNAK MACERÁS) ÜGYBEN MEGÉRTŐEN EGYÜTTMŰKÖDTÖK MUNKATÁRSAINKKAL - ESSÜNK TÚL EZEN, ÉS AZTÁN JÖHESSEN VÉGRE A FESZTIVÁL! Forrás: www.ordogkatlan.hu

Gáti Oszkár: akinek öt gyereke van, annak muszáj optimistának lenni

Lehet tapsolni, van rá ok: Gáti Oszkár Jászai-díjas színművész, a győri Menház Színpad vezetője kimagasló színészi és szinkronszínészi munkássága, valamint színházalapító és szervező tevékenysége elismeréseként Szent László-díjat kapott június 27-én, a városi Szent László-napi díszközgyűlésen.

Gáti Oszkárnak nincs beteges küldetéstudata, tudja, hogy önmagában a színház nem váltja meg, sőt még csak nem is változtatja meg a világot. A színház játék, igaz, ha jó, akkor halálosan komoly is lehet. Szembesít saját sorsunkkal, lelkiismeretünkkel, a történelemmel, elhalasztott esélyeinkkel, kinevetteti teszetoszaságainkat, kisszerűségeinket. Segít átérezni mások sorsát, amelyben néha a sajátunkra ismerünk.

Gáti Oszkárnak saját színpada van: a Menház Színpad. Nem az épület az övé, hanem a ház szelleme. Ebbe az apró térbe belefér a világ. Sorsdöntő útválasztásaink, sodródásunk a történelemben, elrontott szerelmeink, mindennapi megmérettetésünk, önmarcangolásunk, humorunk és bátorságunk, esendőségünk, elbukásunk és talpraállásunk, sírásunk és nevetésünk, árulásaink, megbocsátásaink, vezeklésünk és újrakezdésünk. Ez a tér a Menház Színpad, amelynek nemcsak megteremtője, fenntartója, igazgatója, hanem – és ez számára nagyon fontos – a jegypénztárosa is.


Nincs ebben semmi meglepő, hiszen szerinte a színésznek mindenhez érteni kell. Honnan? „Ha királyt játszottam a színpadon, akkor sem kérdezték meg tőlem, honnan tanultam királykodni.”

A belépőjegyek tekintélyes részét személyesen adja el. Az internetes lehetőséget is megteremtette ugyan, hiszen nehéz kitérni a kor kényelmes és gyors gyakorlata elől, ám jegypénztárosnak lenni, az valami más.

Bejön a néző, jegyet kér, s nekem nagyjából három percem van arra, hogy fölmérjem: mi érdekelheti, milyen hangot kell megütnöm vele – idézi fel jegypénztárosi szerepét a színművész. Ha elfogyott az a jegy, amiért jött, ajánlok neki mást. Beszélgetünk, az esetek 99 százalékában meggyőzöm, s nem megy el belépő nélkül. Megkérdezem tőle: vidámabbat vagy sötétebbet akar? Mondom, nézze meg Örkényt. Azt feleli, őt az nem érdekli. De én meg szeretném, ha érdekelné. Majdnem mindig sikerül rábeszélnem valamelyik előadásra. A bemutató után számon tudja kérni rajtam, hogy jót ajánlottam-e. Én ugyanis ott vagyok az előtérben, személyesen fogadok mindenkit, de az előadást követően is beszélgetek velük, árulom a jegyeket. Azt tapasztalom, hogy ha a néző igényes kínálatot kap, azt előbb-utóbb megszereti. A színházi pénztárosé az egyik legfontosabb szerep. Egyszerre tudomány és művészet. Ha gyorsan csődbe akarnak vinni egy színházat, akkor elég, ha beültetnek a pénztárba egy unott, érdektelen embert, ő pillanatok alatt megoldja.

Gáti Oszkár abban a városrészben teremtett színházat, ahol a kultúra is egyre inkább otthonra talál. Egy új, látogatott, színvonalas kulturális intézmény pedig mindig emeli környezete színvonalát. A Menház Színpadot Újváros befogadta, s bár a nézők Győr minden részéből jönnek, a magáénak tartja.

Gáti Oszkár letelepedett Győrben. Temetőgondnok, színházteremtő, családapa.

Akinek öt gyereke van, annak muszáj optimistának lennie – jegyzi meg. Most viszont éppen morog, mert a viharos szél tönkretette a munkáját. – Odalett az őszi lecsóm, pedig föl volt karózva szépen a paradicsom, mégis mindent lerombolt a vihar – kesereg.

Gáti Oszkár tizenhét éven át volt a Győri Nemzeti Színház tagja. Megismerte az itt élő emberek ízlésvilágát, s megtalálta azt a kulturális piaci rést, ahol az igényes előadóestekkel, kamaradarabokkal, beszélgetésekkel be lehetett törni, mert ezekre a sikeres produkciókra valós igény mutatkozott, amit persze felkelteni, fejleszteni, formálni, fenntartani kellett. A Menház Színpad első hónapjának 16 előadásán 12 Kossuth-díjas művész lépett föl. A jegyek pillanatok alatt elfogytak.

A színészek is szívesen jönnek, jó a tér, a közönség, s a művészek is rendesen meg vannak fizetve, mondja Gáti Oszkár. Hozzáteszi: a jegyek ma már valamivel lassabban fogynak el, de most is szinte mindig telt ház előtt lépnek fel az előadók.

Tudom – szúrja közbe –, ha a bulvárújságok címlapjain szereplő celebeket hoznék, özönlenének a nézők, a minőségből azonban nem engedek, itt hakni nem lesz, gagyit nem adok el. A két év alatt kialakult közönség az igényes előadásokra jön be. Előny persze, ha a tévéből ismert művészeket látnak viszont, ám sikerült megszerettetni az eddig kevésbé ismerteket is: nagyon közkedvelt lett például Göttinger Pál, akit korábban nem láthatott a győri közönség.

Gáti Oszkár előzetesen megnézi azokat az előadásokat, amelyeket meg akar hívni. Emellett vannak ajánlkozók, küldenek DVD-re rögzített felvételeket. Gáti az egyszemélyes színházában látszólag a saját ízlése szerint dönt, de tudja, hogy nézői milyen előadásra mennek be szívesen.

Fontosnak tartja azoknak a konfliktusoknak, élethelyzeteknek a bemutatását, melyek mindennaposak és sokakat érintenek. Ilyenek például a drogozásból adódó családi és társadalmi konfliktusok Scherer Péter és Kovács Krisztián A gyáva című előadásában.

Saját kitüntetéséről azt mondja: jó érzés, ha az ember meg tudja szerettetni a színházát a közönséggel, s ezért még elismerést, díjat is kap a várostól.



H. F.