“MINDIG AZT KERESEM, HOGY HOL LEHET A KÖZÖS PONTOT MEGTALÁLNI” – INTERJÚ LŐRINCZY GYÖRGGYEL

Május 5-től öt éven át Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház korábbi igazgatója, az NKA április végén leköszönt alelnöke irányítja a Szentendrei Teátrumot. A művészeti menedzserként, kreatív producerként, kommunikációs tanácsadóként és egyetemi oktatóként is elismert szakember komoly tervekkel, a hely presztízséhez illő unikális, „delikát” programokkal, a már védjegyévé vált műfaji sokszínűséget szem előtt tartva vág bele az új feladatba. Az (újra)indulás mellett persze óhatatlanul szóba kerültek a korszak határok, az SZFE ügye, a hiányzó szakmai párbeszédek és természetesen az ezer szállal való kötődés a Dunakanyarhoz. Spilák Klára interjúja.

Azt követően, hogy távoztál az Operettszínház éléről – miközben vitted tovább az NKA alelnöki tisztségét – kicsit eltűntél a nyilvánosság elől. Mivel töltötted az elmúlt több mint két évet?

Azért a Nemzeti Kulturális Alap alelnöki mandátumának lejárta és a szentendrei szerződés létrejötte között jogilag mindössze 5 munkanap volt, hiszen április 30-ig az NKA kötelékbe tartoztam, a város vezetésével pedig május 5-én írtuk alá az öt évre szóló megbízatásomat. De valóban, bevallom, hogy az utóbbi két évben kicsit kerültem a nyilvánosságot. A kulturális életből azért nem tűntem el. Akik nem színházvezetőként vagy a kulturális kormányzati szerepvállalásom kapcsán ismernek, tudják, mennyi mindent csináltam korábban a művészmenedzsmenttől a kommunikáción át a fesztivál szervezésig. Jó érzés volt, hogy az Operett után hamar csöngött a telefon, sok megkeresést kaptam különböző területekről, és többen úgy fogalmaztak, milyen jó, hogy egy kicsit most visszakaphatnak engem kollégaként más projektekben.

Évek óta a Postakürt Alapítvány kuratóriumi elnöke is vagyok. Többek között az a feladatom, hogy a Benczúr Ház Kulturális Központ működését újra definiáljam és felhelyezzem a fővárosi kulturális színtérre, illetve hogy a postához kötődő múzeumi portfóliót kicsit átalakítsam és felfrissítsem. Remélem, ennek hamarosan lesz látszata is.

Talán kevésbé tudható rólam, hogy korábban sokat foglalkoztam kommunikációval és üzleti marketinggel, ilyen irányú megbízásaim is voltak és vannak. Az sem titok, hogy a Zimányi Zsófia által alapított Pentaton Ügynökséggel is megmaradt a kapcsolatom. Az Operett után egyből megkeresett a Külügyminisztérium, hogy segítsem az izraeli Magyar Kulturális Évad létrejöttét, a felszabadult kapacitásaimnak köszönhetően végül az egész évad kurátora én lettem. Álom meló volt, hiszen mindig is imádtam Tel-Avivot.

Őszinte leszek, nagyon jó érzés volt, hogy nem volt rajtam akkora felelősség, sajtó és szakmapolitikai nyomás. Tulajdonképpen nem is terveztem, hogy a színházi területre visszatérjek, de mint mindenkinek, a pandémia nekem is eléggé megváltoztatta az életemet.

A Dunakanyar családilag mindig meghatározó hely volt számomra. Valami hetedik érzék folytán pont akkor téliesíttettem a szigetmonostori házat és költöztem ki, amikor leállt az élet. Aztán egy év múlva Vasvári Csaba, aki egyébként nagyon jó barátom, úgy döntött, hogy nem pályázik újra a Szentendrei Teátrum vezetésére, megkérdezte, nincs-e ötletem, kit érdekelne a lehetőség. Egy nap múlva visszahívtam, hogy engem.

Az NKA-t jó szívvel tudtad otthagyni? Úgy érzed, jó kezekbe került?

Ha az embernek olyan izgalmas családja és mozgalmas élete van, mint nekem, akkor ötven fölött óhatatlanul sok mindenkit ismer, sok mindenkihez kötődik. Az utódommal, Bús Balázzsal is így van ez. Attila bátyám talán azért is lett német műfordító, mert gyermekkorában volt egy csodálatos német tanárnője, aki történetesen Bús Balázs nagymamája volt. Prőhle Gergővel, Bús Balázzsal és egyébként a közelmúltban sokat szereplő Szarka Gáborral (hogy csak a kultúrából ismerteket mondjam) ugyanabban a XI. kerületi közösségben nőttünk fel. A szüleink is jól ismerték egymást. Ezért Balázzsal eleve volt köztünk egy kölcsönös bizalom, és a beszélgetéseinkből úgy éreztem, az NKA szakmai tevékenysége és tradíciói ugyanolyan fontosak neki, mint nekem voltak. A tisztújítást – ami szerencsére nagyobb viták nélkül lezajlott – még én vezényeltem le. A parlament az alelnökségem alatt fogadta el azt a törvénymódosítást, ami reményeim szerint jelentősen meg fogja gyorsítani a támogatások folyósítását.

Eleve már azt komoly eredményként könyvelem el, hogy az alelnökségem alatt nem alakult át jelentősen az NKA.

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor 2017-ben Balog Zoltán miniszter úrtól a megbízást kaptam, voltak olyan reform terveim és elképzeléseim az egész kultúra finanszírozással kapcsolatban, amiből végül semmi nem valósult meg. De azt hiszem, az Alap életében talán nem ezek voltak a legegyszerűbb évek. Ugyanakkor az, hogy a mandátumomat kitöltöttem és az NKA ugyanazzal a módszerrel dolgozik, mint korábban, vagyis hogy a szakmai szervezetek, az MMA és a miniszter delegáltjai arról vitáznak a kollégiumokban, hogy egy pályázati anyag szakmailag jó-e vagy sem, érdemes-e támogatásra vagy nem, és nem arról, hogy feltehetően ki hova szavaz és mit gondol az aktuálpolitikáról, nagyon fontos misszió.
Túl azon, hogy szerettél volna kicsit újra közel lenni a művészethez, na meg közel is van az otthonodhoz Szentendre…, mi inspirált, hogy megpályázd a pozíciót?

Az elmúlt években, de ha úgy tetszik évtizedekben mindig nagyon nagy rendezvényeket csináltam, amit borzasztóan élveztem is. Szentendrében az is nagyon vonzó, hogy nem kell azon görcsölni, hogy több ezren vagy akár egy hónap alatt több tízezren beülnek-e a nézőtérre, mert ez egy pici, de minőségi hely, aminek azonban a mai napig megvan a presztízse. Apró, delikát dolgokat lehet kitalálni ide, több műfajban. Alapvetően most ez inspirál. Ezen felül az is benne volt a döntésemben, hogy bár nem tudom pontosan hogyan, de abban biztos vagyok, hogy ez az egész járvány a szakmánkat valahogy újra fogja fogalmazni és szabályozni. Azt, hogy mindezt és az újra indulást nem egy nagy intézmény élén kell megélni, jó lehetőségnek gondolom. Na meg az új irodám kishajóval tíz perc otthonról. (nevet)

Mi minden tartozik hozzád?

A város, bár erre az előadóművészeti törvény nem kötelezte, saját maga kérte, hogy a minisztériummal közös legyen a pályázat. 2021-ben fontos visszaigazolás volt nekem, hogy mind a szakmai bizottság, mind a sokszínű képviselő testület nagy arányban támogatott. Ez egyébként gyakorlatilag egy projekt cég, aminek a város biztosítja a működési költségeit és a béreket. Az én titulusom ebben az úgynevezett előadóművészeti ügyvezető. Minden, ami előadóművészet, hozzám tartozik. És ha tudunk megfelelő koprodukciós partnereket találni, illetve elegendő pályázati támogatást nyerni, akkor azt csinálhatunk, amit akarunk. Akár az év minden napján lehet itt valamilyen program. Azt tapasztalom, hogy a Dunakanyarban élőknek van egy olyan igénye, hogy ne csak nyáron, de a szezon közben is legyen itt olyan kulturális élet, amiért nem kell Pestre utazni.

Ismerve téged, nagyon szereted a sokszínűséget, a műfajok közötti átjárásokat. Valami hasonlóban gondolkodsz itt is?

Maximálisan. Ami viszont új elem, hogy miután Szentendréről óhatatlanul először a képzőművészet és az iparművészet jut eszünkbe, nagyon gondolkodom olyan projektekben, amik ebből indulnak ki. Mondjuk, egy majdani kiállítás ihlette színházi előadás a Tardy Anna vezette MANK gyönyörű kertjében. Vagy például, hogy lehet egy, a környéken élő énekessel vagy színésszel egy olyan műterem bemutatót létrehozni, ahol egy szentendrei alkotóművész van a fókuszban, de körülötte egy kis koncert vagy egy felolvasó est is megvalósul. Ilyen kis delikát, speciális dolgokra gondolok.

Elképesztő a névsora a Dunakanyarban, illetve Szentendrén élő (és ma már nem csak itt nyaraló) művészeknek. De ott van a rendkívül inspiráló MűvészetMalom is, ami egyébként a fő helyszíne lesz idén a nyári teátrumnak. Prosek Zoltán, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója az első pillanattól kezdve támogatja az elképzeléseimet. Egy speciális szabadtéri játszóhelyet szeretnénk kialakítani az udvaron, ami már most nyáron meg fogja mutatni magát, de a belső terek átalakításával lesz egy téli 80-100 fő befogadására alkalmas helyszínünk is.

Vannak olyan ötleteim – amik Csehországban meg Franciaországban évek óta nagyon népszerűek, én mintegy tizenöt évvel ezelőtt egy fantasztikus Brno-i fesztiváligazgató kolléganőmtől hallottam róla -, melyek a szabadidős tevékenységeket ötvözik kulturális eseményekkel. Ilyen terv például az Írók fürdőgatyában. Ez egy olyan kajak túra lenne, ahol a testvérem Lupáról és Péterfy Gergő Kisorosziból elindul, a Kacsakőnél Kukorelly Endre várja őket, majd a Dunakanyarhoz kötődő írásokat olvasnak fel, vagy a Dívák a nyeregben, aminek az a lényege, hogy Fischl Mónika egy biciklivel elindul Szentendréről, Balga Gabriella Tahiban csatlakozik és a Szentendrei-szigeten Papadimitriu Athina lovas tanyáján találkoznak, de közben mindenhol énekelnek, vagy a Zenés túra apával, ahol a Szentendrén élő musical sztárjaink, György Rózsa Sanyi, Feke Pali, Serbán Attila együtt kirándulnak a kislányaikkal és más családokkal, közben együtt énekelnek a gyerekeknek. Remélem, a járványhelyzet már idén nyáron lehetővé teszi, hogy megvalósítsuk ezeket.

Mikor nyittok?

Június végén. Még nem árulhatom el a részletes programot, de azt elmondhatom, hogy a Bán Teodóra vezette Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének szervezésében a június 5-6-i hétvégén minden városban, amelyek tagjai ennek a szervezetnek, lesz egy koncert. Nálunk erre az eseményre június 6-án kerül sor a SzentendREstart nevet viselő kulturális újra nyitást ünneplő minifesztiválunk keretében. Itt már megjelenik az általad említett és a számomra oly kedves zenei sokszínűség. A szövetségnek az volt a kérése, hogy a programban mindenképp legyen valami Erkel mű. Nálunk ez a Bánk bán blokk lesz Molnár Leventével, aki Surányban és Fischl Mónikával, aki Szentendrén él. Utána a legifjabb Csoóri Sándor és az Ötödik Évszak világzenei együttes lép fel, akik szintén a szigeten laknak, vendégük pedig Szvorák Kati, aki pilisszentlászlói. Végül a harmadik rész a dzsesszé: a Sárik Péter Trió és Falusi Mariann adnak koncertet, láss csodát, ők is szentendreiek.

Saját produkciót is tervezel? Olyat, ami kifejezetten ide készül?

Valljuk be, ha a mi generációnk meghallja a Szentendrei Teátrum nevét, még mindig a Főtéren megvalósult csodálatos előadások jutnak eszébe, mint a Dundo Maroje, a Szerelmi bájital vagy A sevillai borbély. Talán a MűvészetMalom alkalmas lehet arra, hogy átvegye ezt a funkciót, vagy ha a városban találnánk olyan teret, ami hasonlóan lezárható lenne… Ahogy eddig is, több olyan produkciónk lesz, aminek a premierjét itt tartjuk, de később más helyszínen éli tovább az életét. Ez egyébként feltétele is a működési pályázatnak. De van egy tervem, ami várhatóan szeptembertől lesz látható a Szamos Múzeum Cukrászda Klimt termében, ami a Rózsavölgyihez hasonló 80 fős kis tér. Nagy élményem volt anno a Ruttkai-Sztankay féle Dunakanyar előadás Szentendrén, és éppen 50 évvel ezelőtt mutatták be a tévéfilm változatát Szinetár Miklós rendezében, Hámori Ildikóval a női főszerepben.

Ezért felkértem Szinetár Miklóst, hogy rendezze meg nekünk Szinetár Dórával és Makranczi Zalánnal. Ez például egy olyan darab lesz, amiért ki kell majd jönni Szentendrére, ha valaki látni akarja.

Említetted, hogy koprodukciókban is gondolkodsz.

Igen. Amit már most tudok, hogy a Co-Operával és a Kőszegi Várszínházzal biztosan dolgozunk együtt. Az a tervem, hogy a kőszegiekkel, de akár más szabadtéri helyszínekkel összefogjunk, és egy jó szereposztással, jó anyagból közös erővel létrehozzunk egy olyan nyári produkciót, ami két vagy három városban is műsorra kerül. De hogy általánosabb szakmai kérdésről is beszéljünk, szerintem rettentően nagy probléma a mai, főleg független színházi világban, hogy a támogatások miatt premier kényszer van, és utána minden darab csak párszor kerül színre. Szerintem ennek a helyzetnek a művészek és a nézők is vesztesei.

Fontos előadásokról maradtam le magam is, amiatt, hogy azon az egy-két napon, amikor megnézhettem volna valamit, épp más elfoglaltságom volt. Egyelőre azt már sikerült elérnem, hogy a legtöbb produkció nálunk minimum kétszer fog menni.

A szentendrei és a környékbeli művészeken kívül kikre számítasz?

Csak hogy kicsit spoilerezzek… Például Dinyés Danival és Göttinger Palival operabeavatót tervezünk. Persze annak is örülnék, ha Réthly Attila, Székely Kriszta vagy Boross Martin, akikkel az Operettben sikeresen és nagyszerűen dolgoztunk, valami jót és egyedit rendezne valamikor a jövőben Szentendrén. Nyilván az idei szezon azért is érdekes, mert egy csomó minden elmaradt tavalyról, amit most kell megvalósítani, és miután májusban vettem át a vezetést Vasvári Csabától, aki – bár tudta, hogy nem marad – lelkiismeretesen megtervezte a szezont, így vannak előkészített produkciók, amiket már én menedzselek le. Nagy boldogság, hogy ennek köszönhetően most több, egykori Színművészetis tanítványommal, Szokol Judittal, Dohy Balázzsal és Fabacsovics Lilivel is dolgozni fogok.

Büszkeséggel vegyes dühvel konstatáltam, hogy az elvitathatatlan tehetségük mellett mennyire otthon vannak a produkciós szervezési kérdésekben, és milyen jól tárgyalnak anyagi, színháztechnikai és kommunikációs kérdésekben. Ez az ő generációjuknál már elengedhetetlen. Ez volt az egyetemi kurzusom fő témája.

Mennyire viselt meg az, ami az SZFE-vel történt?

Nagyon. Ellentmondásos helyzetbe kerültem, mert hat év után most volt az olyan első tanév, amikor – még az előző vezetéstől – nem kaptam felkérést a folytatásra. Így tehát nem kellett ebben az ügyben hivatalosan állást foglalnom. Köztudott rólam, hogy bár nem félek a konfrontációtól, ma már nem ebben hiszek. Idegen tőlem az a hangnem és stílus, ahogy sokan megnyilvánultak ez ügyben. Rettentően megviselt, mert én ilyen kiélezett helyzetben már nem tudok hasznos lenni.

Mindig azt keresem, hogy hol lehet az utolsó közös pontot megtalálni, és hol lehet mégiscsak leülni és beszélgetni. Volt az a talán elhíresült mondásom, hogy én egy kompromisszum gyártó kisiparos vagyok, aztán ahogy nőttek a feladatok, már azt mondtam nagyvállalkozó. Tehát azért is nem szólaltam meg, mert naivan az utolsó utáni pillanatig reménykedem, hogy a kölcsönös tiszteletet megadva meghalljuk a másikat és adott esetben megtaláljuk az ő általa képviselt álláspont igazságát is.

De ami talán a leginkább zavar, hogy egyre kevesebbet beszélünk igazi szakmai kérdésekről. Azért se bánom, hogy az NKA-ban betöltött megtisztelő tisztségem lejárt, mert az az adok-kapok, ami jelenleg a kulturális életben zajlik, nekem már neveltetésemből adódóan sem a stílusom.

A független színházasok és az SZFE végzős növendékei épp úgy részei az idei nyári szezonnak, mint a Déryné program A falu rossza bemutatója. Hátha el tudom majd érni, hogy a sajtótájékoztatón vagy egy kerthelyiségben egy jó bor mellett olyan emberek beszélgessenek egymással, akik sajnos nagyon régen nem teszik ezt. Én talán ebben vagyok jó. De erre a képességemre, bevallom most úgy érzem, sajnos senkinek nincs szüksége.

Mondtad, hogy a pandémia téged is arra késztetett, hogy átgondold az eddigi életedet. Talán a hangsúlyok és fontossági sorrendek is megváltoztak. Mi most a cél?

Az ember életében korszakok vannak, mindig is tudtam, hogy még egy szívügyprojektnek is van eleje, közepe és bármennyire fájdalmas, vége is. Az Operett és az NKA után korszak határ következett, de ez nem ért felkészületlenül, hiszen átéltem a Millenárisnál, amikor változás volt és ott voltam, amikor Zimányi Zsófival átadtuk a Budapesti Tavaszi Fesztivált. Tény, hogy tíz évvel ezelőtt nagyon izgatott, hogy egy nagy intézmény első számú vezetőjeként meg tudom-e állni a helyem. Azt gondolom, a rám bízott ciklusok alatt szakmailag nem buktam meg, és ez a fontos számomra. De tisztában kell lenni azzal is – és szerintem óriási hiba, hogy nagyon sokan ezzel nem kalkulálnak -, hogy semmi nem tarthat örökké. A magánszférában szocializálódtam, rengeteg cégnek dolgoztunk, ha jött egy új marketing igazgató és annak egy másik ügynökség vagy kreatív koncepció tetszett jobban, akkor azt mondta: köszönöm szépen, odébb lehet állni.

Rengeteg krízist kellett menedzselnem az elmúlt években, ami mentálisan sem volt mindig egyszerű. Most nagyon élvezem, hogy sokkal nyugodtabb az életem, már nincs bennem bizonyítási kényszer és reményeim szerint olyanokkal dolgozhatok, akikben én is hiszek és akik hisznek bennem.

Nyugodt és jó szakmai munkát szeretnék, amennyire csak manapság ez lehetséges.

Az interjút Spilák Klára készítette.

Légrádi Gergely: Fekete-fehér


Stefan Zweig Sakknovella c. kisregénye alapján.

Egy hajóút – hosszú utazás. Van idő mesélni, van idő játszani. Úgy tűnik, barátaink – a Mesélő, Dr. B., Czentovic a sakkvilágbajnok, és persze a skót bányamérnök, McConnor – pont ezt teszik.

Egy hotelszoba – akár egy börtön cellája. Van idő mesélni, van idő játszani. A magányos fogoly megpróbálja minden áron ép elmével túlélni az új hatalom pusztító elnyomását. A végeláthatatlan kihallgatásokat. Hogyan segíthet mindebben a sakk? Hol kezdődik a játékszenvedély és hol válik őrületté? Csak úgy sorjáznak a játszmák, amelyeket le kell játszani, úgy önmagával, mint a másik színnel és a hatalommal.

Tessék beszállni. A hajó hamarosan kifut. Ahogy a gondolkodási idő, amely a következő lépés megtételére rendelkezésre áll. Szóval? Beszáll? Leül? És lép végre-valahára?


***

Az előadás összes szereplőjét Göttinger Pál alakítja, Ujj Mészáros Károly rendezésében. A színpadi adaptációt Légrádi Gergely írta Stefan Zweig Sakknovella című kisregénye alapján.

Játssza: GÖTTINGER PÁL
Rendezte: UJJ MÉSZÁROS KÁROLY

Látvány: Fekete Anna
A rendező munkatársa: Kovács Henrietta
Hang: Balázs Krisztián


Képek: fotográczia

Lakott sziget - hatodik rész: Trokán Anna

Operabevató - a szentendrei sorozat


Dinyés Dániel zongoraművész-karmester népszerű, Operabeavató című beszélgetős koncertsorozatából hármat hozunk Szentendrére. Az estek aktuális kérdésekre reflektálnak, és a fiatalabb korosztályokhoz hozzák közelebb az opera műfaját.

Rendező: Göttinger Pál.



Magyar Kultúra napja 2021 - Hatszín

A magyar kultúra napja alkalmából Göttinger Pál Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című könyvéből olvasott fel.


Bogáncsvirág - képek a szabadtéri bemutatóról

Bogáncsvirág - Juhász Éva fekete-fehér képei


A képeket Juhász Éva készítette a szabadtéri (elő)bemutatón.

Fesztiválkörkép: Legyen tánc!

A tavalyi fesztiválszezont tönkretette a járvány, idén nyáron viszont úgy tűnik, esélyt kapnak végre a nagyobb tömegeket vonzó rendezvények. Persze vannak olyan események, amelyekről már biztos, hogy 2021-ben is le kell mondanunk, de jó néhány olyan is, amelynek szervezői továbbra is kitartóan várják, hogy a kormány enyhítsen a rájuk vonatkozó korlátozásokon. Orbán Viktor a péntek reggeli rádiós interjújában közölte, ha elérjük az 5 milliós „korszakhatárt” a beoltottak számára vonatkozóan, a zenés-táncos rendezvények is megnyithatják kapuikat azok előtt, akik rendelkeznek védettségi igazolvánnyal. Cikkünkben végigvesszük azt is, ha ez bekövetkezik, a fesztiválok szerelmesei milyen rendezvényeken mulathatnak majd.

Nagy reményeket fűz a fiatalság az idei nyárhoz. A kormány múlt hónap végén megkezdte a lépcsőzetes nyitást, melynek eredményeként az április 25-i hétvégén ellepték az emberek a szabaddá vált teraszokat. Azóta a vendéglátóhelyek belső terei is látogathatók azok számára, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek, és nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan a koncertek is megkapják a zöld utat. Orbán Viktor a szokásos péntek reggeli rádiós interjújában belengette, hogy 5 millió beoltott a bűvös határ, amit a napokban, akár vasárnap, el is érhetünk. Onnantól enyhítenek a korlátozásokon és bizonyos feltételek mellett élő zenés eseményeket is lehet majd tartani.

Nem csoda hát, hogy pénteken mindenki a Magyar Közlöny friss számát várta, a miniszterelnök által említett enyhítések ugyanis nem voltak teljesen egyértelműek. Elsősorban a zenés-táncos rendezvények esetén merült fel az az egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, hogy védettségi igazolvánnyal vajon korlátlan számú látogatót fogadhatnak-e majd az eseményeken a szervezők. Erre vonatkozóan a miniszterelnök ugyanis csupán annyi konkrétumot árult el, hogy oltási kártya kell a részvételhez, ami reménykeltő lehet ugyan, ám hátradőlni mindig csak akkor érdemes, ha a részletek a Magyar Közlönyben is rögzítve vannak.

A szemfülesebbek észrevehették, hogy nem sokkal 17 óra után a kormany.hu oldalán több információt is közöltek, amelyek ipari forrásainkat arra engedték következtetni, hogy oltási igazolvánnyal létszámkorlát nélkül látogathatók majd a zenés-táncos rendezvények. Késő este végül a Magyar Közlönyben is megjelentek a részletek az 5 millió beoltottnál életbe lépő intézkedésekről, melynek rövid levonatában a koncertekre vonatkozó kitételnél csupán annyi szerepelt, hogy


ZENÉS-TÁNCOS RENDEZVÉNY CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL LÁTOGATHATÓ.


Miután cikkünkben kizárólag ezekre a típusú rendezvényekre fókuszálunk, álljanak itt a közlöny 34. oldalán kifejtett részletek, amelyek közt továbbra sincs szó arról, hogy bármiféle létszámkorlátot megszabnának ezeken az eseményeken. A védettségi igazolvány viszont kötelező, egyetlen kivétellel.
Zenés-táncos rendezvényt az alábbiak szerint lehet megtartani:
(2) A zenés-táncos rendezvény helyszínén, életkorra való tekintet nélkül – az (5) bekezdés szerinti kivétellel – kizárólag koronavírus ellen védett személy tartózkodhat.
(3) A zenés-táncos rendezvény helyszínén – az (5) bekezdés szerinti kivétellel – koronavírus ellen nem védett személynek tilos tartózkodni.
(4) Tilos zenés-táncos rendezvényt koronavírus ellen nem védett személyek számára szervezni, tartani, meghirdetni, arra fellépőket, illetve nézőket toborozni.
(5) A zenés-táncos rendezvény helyszínén – a videóklip-forgatáson vagy más audio- vagy videófelvételen statisztaként történő közreműködés kivételével – koronavírus ellen nem védett személy is foglalkoztatható, azzal, hogy – a fellépők kivételével – a zenés-táncos rendezvény teljes időtartama alatt az 1. § (1) bekezdésében meghatározott módon köteles maszkot viselni.
(6) Ha a zenés-táncos rendezvény helyszínén videóklip-forgatást vagy más audio- vagy videófelvételt tartanak, a felvételen statisztaként kizárólag koronavírus ellen védett személy vehet részt.
(7) A zenés-táncos rendezvény szervezője, valamint a zenés-táncos rendezvény helyszínének üzemeltetője vagy vezetője, illetve a szervező, az üzemeltető vagy a vezető alkalmazottja köteles annak a személynek a beléptetését megtagadni, valamint a belépését megakadályozni, aki a koronavírus elleni védettségét az e rendeletben meghatározott módon nem igazolja.
(8) A (2)–(6) bekezdés szerinti védelmi intézkedés betartatásáról a zenés-táncos rendezvény szervezője, illetve a zenés-táncos rendezvény helyszínének üzemeltetője köteles gondoskodni.

Hosszú volt a csend

Ha visszaszaladunk az időben, tavaly március 11-én jelentette be a kormány az első lezárásokat, azonnal leállítva a nagy tömegeket vonzó eseményeket. A váratlan helyzet azokat sokkolta leginkább, akik a turizmus, a vendéglátás, illetve a szórakoztatóipar területén dolgoznak, a korlátozó intézkedések miatt ugyanis ők hosszú időre bevétel nélkül maradtak. Bizonytalanná váltak a hétköznapjaik, a járvány alakulása határozta meg, hogy épp mit lehetett nekik és mit nem, mikor folytathatják azt a munkát, ami az egzisztenciájukat biztosította. Tavaly nyáron ugyan volt némi enyhítés, egy ideig 500 fős létszámkorláttal zenés-táncos rendezvényeket is lehetett tartani, de a második hullám újabb lezárásokat hozott, kockára téve több tízezer ember megélhetését.

A művészet, a szórakoztatás, a vendéglátás ugyanúgy munka, mint bármi más, ráadásul olyan típusú, amit nem képes bárki megcsinálni. Akik ezeken a területeken dolgoznak, már több mint egy éve bizonytalanságban élnek, ami nem csak anyagilag, de lelkileg is megterhelő. A kiszolgáltatottság és a fölöslegesség nyomasztó érzése, ha nem is hangoztatják, valószínűleg mindegyikükben ott van.


Nem feltétlenül a pénz miatt, csak hogy történjen már valami.

Az már szinte biztos, hogy az idei nyár sem lehet még teljesen szabad, már ami a rendezvényeket illeti – azok ugyanis, akik nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, jelen állás szerint akkor sem látogathatják a zenés-táncos eseményeket, ha a beoltottak száma eléri az 5 milliót, és megnyitják kapuikat a szórakozóhelyek.

Mit tartogat az idei szezon?

Azok a fesztiválok, amelyek valóban hatalmas tömegeket vonzanak, illetve ahol külföldi előadók is rendre megfordulnak, jórészt ezt az évet is elengedték: már biztos, hogy a Sziget, a VOLT és a Balaton Sound elmarad, de a FEZEN szervezői is eldöntötték, hogy idén nem rendezik meg a székesfehérvári többnapos bulit, helyette Liget néven indítanak koncertsorozatot magyar előadókkal.


Hiába bízott benne a közönség, idén sem szigetelhetünk.

Olyanok is vannak persze, akik mostanáig kitartottak, feszülten figyelve a kormány döntéseit. Ilyen a VOLT produkcióhoz tartozó Strand Fesztivál és a B My Lake, illetve a Szegedi Ifjúsági Napok, utóbbi továbbra is bízik abban, hogy idén ők zárhatják a nyarat. A line up persze még bizonytalan, bár Lobenwein Norbert legutóbbi nyilatkozata szerint a Strand Fesztivál külföldi fellépői még nem jelezték, hogy visszalépnének, azért lehetnek kétségek afelől, hogy turné nélkül vajon idejön-e mondjuk Kanadából a SUM 41. A Campus Fesztivál is a kivárók csapatát erősíti, de a debreceni rendezvény szervezői már korábban kijelentették, hogy idén kizárólag hazai zenekarokkal terveznek.

Az eddigi bejelentések alapján megtartják a Fishing on Orfűt is, bár a júniusi dátum közben augusztusra változott, az eredeti időpontban pedig nagy eséllyel egy családias rendezvénnyel kárpótolják a közönséget. A Bánkitó Fesztivál már május elejétől árulja a jegyeit és line upot is hirdetett, de a Sun Fesztivál, a Művészetek Völgye, a Paloznaki Jazzpiknik, az Ördögkatlan, az EFOTT, a Veszprémi Utcazene Fesztivál, a VeszprémFest, a RockBalaton, a Rockmaraton, a Tábor Fesztivál és a Fekete Zaj Fesztivál csapata is készen áll a nyitásra. Ezek a rendezvények – két kivétellel – mind a nyár második felét igyekeztek becélozni, feltehetőleg azért, mert a júniusi nyitás korábban elég bizonytalannak tűnt. Ha mind megvalósul, az túlkínálatot eredményezhet elsősorban augusztusban a fesztiválpiacon, főleg, miután a fellépők terén sok esetben nagy valószínűséggel hasonló lesz a felhozatal.

Listázva a nagy esélyesek:
Rockmaraton (2021. július 5–10.)
Bánkitó Fesztivál (2021. július 7–10.)
S.U.N. Fesztivál (2021. július 19–26.)
Campus Fesztivál (2021. július 21–25.)
Művészetek Völgye (2021. július 23. – augusztus 01.)
Paloznaki Jazzpiknik (2021. július 29–31.)
Ördögkatlan (2021. augusztus 3–7.)
EFOTT (2021. augusztus 11–15.)
RockBalaton (2021. augusztus 12–15.)
VeszprémFest (2021. augusztus 17–21.)
B My Lake (2021. augusztus 18–21.)
Strand Fesztivál (2021. augusztus 19–21.?)
Fekete Zaj Fesztivál (2021. augusztus 18–21.)
Fishing on Orfű (2021. augusztus 24–28.)
Veszprémi Utcazene Fesztivál (2021. augusztus 25–28.)
Tábor Fesztivál (2021. augusztus 25–29.)
A koncerthelyszínek is már csak a bejelentésre várnak

Bár a miniszterelnök péntek reggeli nyilatkozata a létszámkorlát tekintetében első körben bizonytalanságra adhatott okot, a legtöbb szórakozóhelynek – a tavalyi gyakorlathoz hasonlóan – biztos, hogy több forgatókönyve is volt a nyitást illetően. Nagy valószínűséggel már meg is vannak az induló programok, csak annyi kell, hogy elérje az 5 milliót a beoltottak száma. A Budapest Park talán a legbiztosabb abban, hogy ez akár holnapra meg is történhet, a szervezők ugyanis délelőtt 10 órára bejelentést ígértek.

Frissítés: Bár még nem tartunk ott, a rendezvényszervezők és a zenekarok sorra jelentik be a koncerteket. A meghiredett eseményekről itt olvashat.

GÖTTINGER PÁL: BOGÁNCSVIRÁG

FIONA: FODOR BOGLÁRKA m.v.
DECLAN: TÓTH KÁROLY
MURDO: ILLYÉS ÁKOS
MARION: PREGITZER FRUZSINA
ANGUS: ISTVÁN ISTVÁN
NORMAN: TAR DÁNIEL e.h.

Díszlettervező: ONDRASCHEK PÉTER 
Jelmeztervező: CSELÉNYI NÓRA
Zene: DINYÉS DÁNIEL

Súgó: HUGYECZ VIVIEN
Ügyelő: SÁRKÖZI ISTVÁN
Rendezőasszisztens: ANTAL ANDREA

Rendező: GÖTTINGER PÁL


Van egy lány, Fiona. Nem gyerek már, de eddig halogatta a felnőtté válást. Most viszont tragédia történik: szüleit elveszíti egy balesetben. A gyászmunka rémes: hozzá kell nyúlni a lakásban minden tárgyhoz, mindent át kell nézni. Az apja holmijai között különös iratokra bukkan – kiderül, hogy birtokokat örökölt a világ végén. Egy városi lánynak felfoghatatlan ez a hír, és mivel egyébként sincs miért maradnia az üres lakásban, nekiindul, hogy felfedezze magának a helyet, amelyről azelőtt sosem beszéltek neki.

Történetünk itt indul. Egy utazással. Egy megérkezéssel. Egy távoli, kopár, északi szigettel, messze benn az óceánon, ahová egy teherhajóra felkéredzkedett rémült fiatal nő érkezik az éjszaka közepén. Tél van, mindenütt sűrű köd – és a ködből kibontakozó idegenek: az új barátai. 

Fiona sorra kifaggat mindenkit, és lassacskán világossá válik számára: egész eddigi életében hazudtak neki. A megbolygatott múlt pedig felkavarodik a köddel együtt, és hamarosan az életét fenyegeti.

A háttérben egy régi történet háborúról, kémekről, vesztesekről és árulásról – előttünk pedig egy mai: a felnőtté válásról, a felelősségről, az elhallgatásról. Arról, hogy hogyan mállik semmivé az, amit gyerekfejjel megingathatatlannak hittünk. És hogy ez igazából még nem katasztrófa: hanem egy napfelkelte ígérete. Ha észnél vagyunk.

14 éven felülieknek!




Bogáncsvirág - Juhász Éva fekete-fehér képei

Bogáncsvirág - Juhász Éva képei a szabadtéri bemutatóról

Bogáncsvirág - Juhász Éva képei

Szerzői munkák

Göttinger Pál rendezői és színészi munkája mellett időről-időre szerzőként is dolgozik. Az írásaiból készült előadásokat ezen az oldalon gyűjtjük. 








A Szabadtéri Színházak Szövetsége Kőszegen tartotta éves közgyűlését

Ölbei Lívia

Bár a klasszikus nyári várszínházi szezonnyitó még hátravan, már működik a Kőszegi Várszínház, amely a 40. szabadtéri évadra készül. Kapcsolatépítés, gyors reagálás, minőség és sokszínűség.

A Szabadtéri Színházak Szövetsége – amelynek elnöki posztját 2017 óta, már a második hároméves ciklusban Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója tölti be – ezúttal Kőszegen tartotta meg éves közgyűlését. – A 12 tagszervezet közül 11 képviseltette magát az eseményen – mondta Pócza Zoltán, hangsúlyozva: a szabadtéri színházak vezetői mindannyian rendelkeznek oltottsági igazolvánnyal, példát mutatva a közönségnek. A szövetség nemcsak közös sajtótájékoztatóval, hanem kiadvánnyal, új honlappal, logóval és arculattal is készül – a kormány 25 milliós, marketingre fordítható támogatásnak köszönhetően.

Közben minden csinnadratta nélkül újraindult az élet a várszínházban: a hétvégén a Déryné-program révén érkezett előadás, ezekben a napokban pedig a szombathelyi Mesebolt Bábszínház pótolja a pandémia okán tavaly elmaradt bérletes vendégjátékokat. Június 7-én pedig megtartják a legújabb meseboltos- várszínházi koprodukció, A fabatkák kertje kőszegi premierjét.

És bár a teljes nyári évadot még nem hirdették meg, azt már beírhatjuk a naptárba, hogy az újabb Göttinger Pál-darab, a Manőver kőszegi ősbemutatója július elsején esedékes a várudvaron. Ez most egy „képzeletbeli skandináv vígjáték” (prózában), de a tavaly elkészült, a járvány miatt ki nem játszhatott „képzeletbeli ír vígjáték” (zenés), Az Öreghíd alatt is műsoron lesz; vagyis az idén két kőszegi nagybemutatónak örülhet – az oltási igazolványt felmutató, de a várszínházban már nem maszkköteles – közönség. Ismét várható Gergye Krisztián-bemutató, és máris vannak a programban figyelemre méltó vendégelőadások. Mertz Tibor és Bezerédi Zoltán például két imádnivaló idős norvég nénit játszik.

Mindehhez a Művészeti Fesztiválok Szövetsége a Filharmónia Magyarország támogatása révén egy-egy komolyzenei koncerttel készül megnyitni a szabadtéri szezont. A Kőszegi Várszínházban a Savaria Szimfonikus Zenekar játszik június 5-én, Vajda Gergely vezényletével. A műsor Erkel Ünnepi nyitányával indul: ez a zene a színházat, a közönséget, a negyvenedik kőszegi évadot is ünnepli.

A Bogáncsvirággal indul a szabadtéri szezon

Bérletpótló előadásokkal indul a szabadtéri színházi szezon Nyíregyházán. A Rózsakertben május 20–21–22-én 19.30-tól a Junior Prima díjas Göttinger Pál Bogáncsvirág című krimijét láthatja a Móricz Zsigmond Színház elsősorban bérletes közönsége, de korlátozott számban jegyek is válthatók a darabra. A kétrészes produkciót egy, a szabadtéri színpadon kialakított, 150 férőhelyes és fedett kamaranézőtéren mutatja be Fodor Boglárka, Tóth Károly, Illyés Ákos, Pregitzer Fruzsina, István István és Tar Dániel.

A történet főhőse Fiona, aki nem gyerek már, de eddig halogatta a felnőtté válást, ám elveszíti a szüleit egy balesetben. Az apja holmijai között különös iratokra bukkan – kiderül, hogy birtokokat örökölt a világ végén. Nekiindul hát, hogy felfedezze magának a helyet, amelyről azelőtt sosem beszéltek neki. Lassacskán világossá válik számára, hogy egész eddigi életében hazudtak neki, a megbolygatott múlt pedig felkavarodik, és hamarosan az életét fenyegeti.

Bogáncsvirág - werkfilm

Grisnik Petra: „Legalább öt podcastra elég ötletem van”

Első hallásra úgy tűnhet, a Lakott sziget beszélgetéssorozatot a járványhelyzet kényszeréből kezdte el Grisnik Petra színésznő. Miközben tagadhatatlan, hogy a koronavírus miatt leállt színházi életnek jelentős köze van a projekthez, ennél jóval többről is szó van.

– Hogyan jött a Lakott sziget ötlete?

– Október 31-én volt az utolsó előadásom, majd utána nem sokkal bezártak a színházak. Ameddig lehetett, folytak próbák, egy-egy napos munkáim is akadtak, de ezeken kívül egyszerűen semmit nem csináltam, és ettől megőrültem. Azt tudtam, hogy azt a felolvasás-sorozatot nem akarom folytatni, amit a tavaszi karantén alatt csináltam, mert a helyzet is más, hiszen nem teljes a lezárás, nincs mindenki otthon, a – szerintem – szerencsésebbek dolgoznak. Tavasszal létrehoztunk Palival (Göttinger Pál rendező, Petra férje – a szerk.) egy támogatói oldalt a Patreonon, és szerettünk volna a támogatóinknak ezért cserébe értékes tartalmat adni. Van, aki már egy éve segít bennünket ezen a felületen keresztül, és nem titok, hogy volt időszak, amikor ezek az összegek húztak ki bennünket a bajból. A színházak tulajdonképpen zárt ajtók mögött, de működnek, mert kulcsrakészre gyártják folyamatosan az előadásokat, úgyhogy Pali dolgozik, nincs itthon, én viszont még nem próbálok. Mivel a szociális életemet a Zoomon élem, és rengeteg podcastot és riportműsort hallgatok – leginkább futás közben –, amikor elkezdtem azon agyalni, mi legyen a támogatóinknak adott a tartalom, valahogy egyértelművé vált, hogy beszélgetéseket fogok csinálni.

– Mennyire volt nehéz létrehozni a Patreon-oldalt? Nem technikailag, hanem lelkileg, hiszen mégiscsak arról van szó, hogy művészként kilépsz nem a komfort-, de valahol a szeméremzónádból.

– Nem volt könnyű. Csak azért nem volt nyomasztó, mert még ha meg is csinálod, valójában nincs tétje, mert akkor se történik semmi, ha nincsenek támogatók. Attól viszont, hogy vannak, azonnal előjön a felelősség meg a hála, hogy szeretnél ezért valamit viszonzásul adni. Nekem inkább azt volt nehéz átlépni, hogy a beszélgetésekért pénzt kérjek. Igaz, hogy egy sör árával is föl lehet iratkozni, és akár már másnap lemondhatod az előfizetést, de mégis van bennem egy gát, hogy mikor és mennyit lehet elkérni egy szellemi termékért, hány befektetett munkaórától számít hitelesnek, minőséginek a termék, mikortól árulhatsz nyugodt lelkiismerettel.

– Biztosan vannak kedvenc újságíróid, podcastereid, YouTubereid, akik interjúkat készítenek. Kik ők, mi tetszik bennük, és mi az, amit úgy csinálnál, ahogy ők – nyilván a te egyéniségeden át szűrve?

– Gulyás Marci, Veiszer Alinda, Kadarkai Endre. Bárkivel beszélgetnek, érzékelhető, hogy őket őszintén érdekli a téma, a partner, és bár van egy kötött műsorstruktúra, de azt is meghallják, hogy a másik mit mond, és arra építve, organikusan indulnak tovább. Ez az, ami számomra nagyon vonzó a műfajban, és ezt szeretném én is jól csinálni. Már csak azért is, mert a Lakott sziget Zoomon készül, ahol a képi lehetőségek korlátozottak.

– Egy interjúra jól föl kell készülni, fontos az empátia, jól kell tudni rákapcsolódni az alanyra, ha tetszik, ezt hívhatjuk improvizációnak is. Egy színésznél ez mind szakmai alap. Mit tud egy profi riporter, amit te nem?

– A színpadi tapasztalatok, ezek a skillek segítenek, persze.

Egy profi riportertől engem nagyjából 1200 interjú választ el.

Az a sikerekből és kudarcokból összeálló rutin, ami teret enged az interjúalanynak, ugyanakkor a saját személyiségét sem szorítja háttérbe, hogy az őszinte érdeklődésedet megtartva lehess objektív.

– Kiket hívtál, és volt-e valami vezérfonal, ami mentén kérdezted őket?

– Olyanokat hívtam, akik közel állnak hozzám, de arra tudatosan törekedtem, hogy olyan dolgokról ne beszéljünk, amiről mi egyébként privátban már valaha is beszélgettünk. Ez egyáltalán nem magánéleti intimpistáskodást jelent, de attól, hogy ismerjük egymást, egyrészt egészen más a kiindulási pont. A légkör aztán ettől is felszabadultabb, meg attól is, hogy én sem deklarálom magam profi riporternek.

– Ha nincs ez a helyzet, nem is lett volna ilyen ambíciód?

– Nekem van ilyen ambícióm. Legalább öt podcastra elég ötletem van, podcastonként tíz résszel, amit el tudnék pitchelni, szóval ha egy producer olvassa ezt az interjút, várom szeretettel a jelentkezést! És van egy olyan szobánk, ahol most a lomokon kívül más nincs, de nagy vágyam, hogy abból egy stúdió legyen. Van nekem egy olyan skillem, hogy mindenkivel jól beszélgetek. Szerintem ez az előadó-művészet teljesen valid része, az, amikor nem te kerülsz előtérbe, hanem másból csalogatod elő a tehetséget, az érdekességet.

– Jó néhány kollégádat lehet látni ilyen szerepben a tévében, főleg reggeli, délelőtti műsorokban. Téged még nem kerestek legalább castingra a csatornák?

– De, már kipróbáltam magam profi körülmények között is. Egy portréműsorhoz elkészült a pilot, a megrendelő csatorna elégedett volt, de valahogy leállt az a projekt. Jó voltam benne szerintem is, szerintük is, én jól is éreztem magam, a visszajelzések is pozitívak voltak. Egyszer hirtelen be kellett ugranom egy beszélgetős műsorba, ahol percekkel a kezdés előtt nyomták a kezembe az adásmenetet. Minden tiszteletem azoké, akik ezeket az egymás után pörgő rövid interjúkat csinálják, de nekem az nem menne, nekem szükségem van a nagyobb és hosszabb elmélyülésre.

– Hogyan készülsz az alanyaidból?

– Mindenkinél másképp. Ahogy mondtam, az a szervező elv, hogy valami olyanról beszélgessünk, amiről még sosem beszélgettünk. Nyáry Krisztiánnal szakmai az ismeretségünk, úgyhogy elkezdtem random vadászni a neten a vele készített interjúkat, hogy milyen témák vetődnek föl. A Facebookon ismerősök vagyunk, és ott meg az az érdekes, hogy a privát oldalán az egyébként érdekes posztjaihoz sokszor milyen érdekes kommentek érkeznek akár mindenkinek, akár csak az ismerőseinek láthatóan. Nála ezért azt találtam ki, hogy reflektáljon az online jelenlétére. Parti Nagy Lajosnál vagy Beck Zolinál, akikkel közelebbi a viszonyom, megint más lesz a helyzet.
Minden vendégnél azt szeretném, hogy jól érezze magát, és neki is olyan élménye legyen, hogy megérte rám szánni azt az egy órát. Az meg a legfontosabb, hogy a nézők azt érezzék, valami különleges, igényes tartalmat kaptak.

– Lehetne ezt szerepből csinálni?

– Nem, az azonnal kibukna. Most vágtam két adást, és érdekes volt megfigyelni, hogy a beszédhangom hogyan változik attól, hogy milyen a beszélgetőtárssal a képernyőn kívüli viszonyom. Ezt egyáltalán nem akarom leszabályozni, és nem akarom másképp csinálni, mint ahogy egy civil helyzetben csinálnám.

– A Nyáry Krisztián-beszélgetéssel kezdődött a Lakott sziget. Számított a „kezdő riporternek” – ahogyan magadat nevezted abban a részben –, hogy ő egy vérprofi, flottul fogalmaz, jó sztorijai vannak, magyarul könnyű dolgod lehet vele?

– Nyilván megkönnyíti az ember dolgát, hogy Krisztián tökéletesen nyomdakészen fogalmaz, ráadásul egy marketingszakember, aki pontosan tudja, kinek milyen üzenetet hogyan kell átadni. Nála nincs véletlenül kicsúszott mondat, ezért abból az adásból csak a lefagyáshoz hasonló technikai bakikat kellett kivágni, ami egy olyannak, aki technikailag annyira kezdő, mint én – mert most tanultam vágni, trailert készíteni -, maga az áldás. Miközben meg azt is el akartam érni, hogy kibillentsem egy picit ebből az állapotból, hogy valami olyan hangozzon el, amiről még soha nem beszélt. Nem szenzációra gondolok, hanem valami apró emberi dologra. És amikor megláttam a számítógépen, az volt az első gondolatom, hogy mennyire vicces, ahogy ő egy könyvespolc előtt, kötött mellényben ül, én szintén könyvespolc előtt – hogy okosnak látszódjak –, teljes sminkben, és ezzel tökéletesen megfelelünk a bölcsész és a színésznő sztereotípiájának. Volt egy pont az interjúban, amikor ezt be tudtam dobni. Éreztem, hogy meglepődik, de nagyon jól fogadja. Akkor egyrészt úgy éreztem, hogy jól vizsgáztam egy igazi profi előtt, másrészt viszont attól nyugodtam meg, hogy el merte engedni magát. Egyébként valójában ez a felvételek időrendjében a harmadik beszélgetés volt, csak a sorozatot kezdtük vele.

– Ha már a sztereotípiáknak megfelelő színésznőt említetted: koncepcionálisan gondoltad át, hogy egy-egy beszélgetéshez mit vegyél fel, milyen smink legyen rajtad, hova és hogyan ülj?

– Olyan felsőt veszek fel, ami nem túl hivalkodó. Eleve nem hordok nagyon színes dolgokat, ezért az többnyire fekete vagy barna. Azt nagyon szeretem, ha szép a hajam, azon el szoktam szöszölni. Én civilben is szeretek sminkelni, a rúzs pedig nagyon fontos, még a maszk alá is. Amióta be vagyok zárva, azt hiszem, ez az egyik túlélési technikám. De leleplezek egy nagy titkot: alul mindig mackónadrág van rajtam. Körülbelül ennyi a koncepció. A felvétel előtt egy órával elkezdek készülődni, pont úgy, mint egy előadás előtt. Az, hogy egy asztali géphez csatlakoztatott kamerával veszem fel az adást, eléggé behatárolja, hogy hova üljek, de valahogy azt is szerettem volna, hogy látszódjon, hol vagyok. Velem szemben van egy ablak. Hátul áll egy több, mint kétszáz éves, családi örökségből származó óra, Anna néni, akit le kellett némítani, különben negyedóránként beleütne a felvételbe. Van még két kép a falon, az egyik egy festmény, amit Cselényi Nóri jelmeztervező lányától, Stefitől kaptam, a másik pedig egy Esterházy Péter-fotó. Gondolkodtam, hogy legyen-e fehér, teljesen steril háttér, vagy üljek egy paraván elé, de az olyan csináltnak tűnt, ezért maradtam a szobámban.
Nem akarom azt hazudni, hogy ez egy hidegen profi dolog.

– Hány Lakott sziget van kész, és milyen hosszú a potenciális interjúalanyok listája?

– Hét adás van megvágva, ebből lement már három rész Nyáry Krisztiánnal, Ábel Anitával és Beck Zolival. Szerencsére elég nagy a buborékom, sokféle embert ismerek, közülük válogatok, nemcsak ismerteket vagy celebeket, és előbb-utóbb velük is szeretnék beszélgetni. Nekem is kihívás egy gyerekpszichológust vagy egy gazdaságpolitikai szakértőt kérdezni, és aztán szeretnék majd színházi háttérdolgozó ismerőseimmel is beszélgetni, mert biztos vagyok benne, hogy a támogatóimnak is érdekesek ezek a témák.

– Meddig tervezed a sorozatot? Lassan-lassan indul a szabadtéri szezon, lesznek előadásaid. marad erre időd?

– Addig tervezem, amíg bírom. Adja a Jóisten, hogy egy bocsánatkérő levelet kelljen írnom azzal, hogy már csak négy adás van, kedves Támogatók, és utána vége, mert annyi az elfoglaltságom. Készült annyi tartalom előre, hogy ne érezzem kényszernek a gyártást, de tény, hogy ez egy szerelemprojekt, és addig tart, ameddig érzek magamban energiát, érdeklődést. Ha visszaáll a színházi élet, abban bízom, hogy a Zoomot felválthatják a személyes beszélgetések. Persze, az másféle technikai kérdéseket vet fel, de bár már ott tartanánk! Vagy ott a másik út, a podcast.

– Esetleg élő alkalmak, közönséggel.

– Akár azok is, boldogan!

– Van olyan interjúalany, olyan igazi nagyvad, akitől lehet, hogy tartanál, de mégis szeretnél becserkészni?

– Tilda Swinton. Ő csak a filmjeiben látszik, csak azokban mutatja meg magát. Nem hiszem, hogy azért, mert ne lenne érdekes ember. Vele nagyon szívesen beszélgetnék egy órát.

A BOGÁNCSVIRÁG ÉS A KRIPLI BÉRLETPÓTLÓ ELŐADÁSAIVAL INDUL A RÓZSAKERT SZABADTÉRI IDEI ÉVADA

Május 20-án, 21-én és 22-én a Junior Prima-díjas Göttinger Pál BOGÁNCSVIRÁG című krimijének előadásainak pótlásával kezdi meg 2021-es évadát a Rózsakert Szabadtéri Színpad. A szerző által rendezett és egyben ősbemutatóként is fémjelzett, 14 éven felülieknek ajánlott kétrészes kamaraprodukció egy, a Szabadtéri Színpad színpadrészén speciálisan kialakított, 150 fős fedett kamaranézőtér előtt kerül bemutatásra; az előadásban Fodor Boglárka, Tóth Károly, Illyés Ákos, Pregitzer Fruzsina, István István és Tar Dániel lesznek láthatók. A 19.30 órakor kezdődő, bérletpótló előadásokra korlátozott számban jegyek is válthatók.
Bővebb információ az előadásról: 


Szabadtéri évadunkat Martin McDonagh A KRIPLI című fekete komédiájával folytatjuk Szabó Márta, Széles Zita, Tóth Károly és Gulácsi Tamás főszereplésével, melynek bérletpótló előadásai május 28-án és 29-én költöznek ki a Rózsakert Szabadtéri színpadára (esőnap: május 30.). A 19.30 órakor kezdődő előadások nézőtere ezúttal már a Szabadtéri nagyszínpadának 500 fősre szűkített nézőtere lesz, melyen bérletes nézőink mellett – a Bogáncsvirághoz hasonlóan – korlátozott számban jegyet váltó nézők is helyet foglalhatnak.
A Halasi Dániel-rendezte előadásról bővebben itt olvashatnak: 

A Rózsakert Szabadtéri Színpad júniusi műsorán a Móricz Zsigmond Színház prózai és zenés nagyszínpadi produkciói, az ÉDES CHARITY, A NAPSUGÁR FIÚK és a FUNNY GIRL bérletpótló előadásaival várjuk vissza nézőinket, melyekre hamarosan jegyek is válthatók lesznek. A júniusi előadások időpontjait május második felében hozzuk nyilvánosságra.

A Rózsakert Szabadtéri Színpad programjaira online jegyvásárlás itt érhető el (jegyértékesítési felületünkön előadásainkat fokozatosan tesszük közzé): 

A Szabadtéri Színpad látogatásának legfontosabb aktuális tudnivalói az alábbi linken olvashatók:

Felhívjuk kedves Bérletes Nézőink és Jegyvásárlóink figyelmét, hogy a Rózsakert Szabadtéri Színpad jelenleg csak érvényes védettségi igazolvány birtokában látogatható. Kérjük, hogy belépéskor készítsék elő védettségi igazolványukat és személyazonosításra alkalmas okiratukat (személyazonosító igazolvány, útlevél vagy jogosítvány).

Felmerülő kérdések esetén a Móricz Zsigmond Színház Szervező- és jegyirodájának munkatársai az alábbi elérhetőségeken állnak rendelkezésükre:

Új cím: 4400 Nyíregyháza, Színház utca 2.
Tel.: +36 42/507-006, +36 30/303-2875, +36 20/233-2926
Nyitvatartás: hétköznap 9.00–17.00 óráig

Együttműködésüket köszönjük; szeretettel várjuk vissza Önöket Nyíregyháza legszebb rózsakertjébe!


A Móricz Zsigmond Színház társulata

Lakott sziget - negyedik rész: Bérczes László

Azt hittétek, ma nem lesz péntek? Pedig PÉNTEK VAN! 

Nekem a Bérczes László a barátom. Ezt olyan jó kimondani. Jól tudunk együtt dolgozni, együtt örülni, figyelni, táncolni, dumálni. És beszélgetni is. Mindent meg lehet tőle kérdezni, és bármit el lehet neki mondani. És most még titkokról is szó esett! Meg az időről, születésnapokról, színházról, beszélgetőkönyvekről, és... Egy kicsit a maratonról. Mert neki abból is van jópár. Remélem nemsokára az Ördögkatlan Fesztiválon táncolunk megint! 

Köszönöm, Laci, hogy eljöttél a szigetemre! 

Ez már a Lakott sziget negyedik adása, szóval ha most iratkozol fel, nagy dózisban kaphatod! https://www.patreon.com/gottinger És továbbra is nagyon köszi minden visszajelzést, mindig nagyon örülök nekik! Ha van kívánságotok, hogy ki legyen még vendég, azt is írjátok meg! 


MÁJUS 20-ÁN, A SZABADTÉRI SZÍNPADON FOLYTATJA AZ ÉVADOT A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ

A négymillió beoltott ember lehetőség arra, hogy nyithassanak a kulturális intézmények. Ennek reményében folytak egyeztetések e héten az EMMI államtitkárával a lehetőségekről és a feltételekről. A különböző színházak más-más módon tervezik a nyitást. Nyíregyházán május 20-án lesz az első előadás.
Május 20-án, a Szabadtéri Színpadon folytatja az évadot a Móricz Zsigmond Színház. Kirják Róbert igazgató egy csütörtöki online konferencia után tájékoztatta stúdiónkat a döntésről. Az EMMI államtitkára nemcsak színházak, de kulturális intézmények vezetőivel is egyeztetett a nyitásról. Egy biztos, minden helyen védettségi igazolvánnyal és az azt hitelesítő személyi okmányokkal engedik be a közönséget.
„Az az indulás, amit reálisnak tartottunk kb. másfél hónappal ezelőtt, az egy május 20-i indulást feltételezett. Most azt tervezzük, hogy ezt a május 20-át fogjuk betartani. Ha hamarabb kezdenénk, egyrészt kevesebb nézőre számíthatnánk, tehát nekünk nagyon fontos, hogy amikor műsorra tűzzük az előadásokat, minél több beoltott néző tudjon bejönni hozzánk. A másik, hogy a precíz tervezés mellett most próbafolyamatok zajlanak. Éppen most fogjuk befejezni a következő évad előbemutatójának a próbáit. Tehát ha ezt felborítanánk, azzal a következő évad kezdését bizonytalanítanánk el, úgyhogy mindenképpen ezt a május 20-át célozzuk meg, és ezt követően viszont folyamatosan fogunk játszani, de nem a színházban, hanem a Szabadtéri Színpadon” – tájékoztatott Kirják Róbert, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója.
Kellemes időjárást remélnek a színháziak, így esőnapot sem terveznek a kőszínházban. A következő napokban egyeztetnek a művészekkel és összeállítják a szokott havi műsort, illetve a nyári programot. Azon dolgoznak, hogy a kamaraszínházat felépítsék a szabadtéri színpadán.
„Rendes havi műsorunk lesz, szépen egymás után elkezdjük majd bepótolni az elmaradt bérletes előadásainkat, terveink szerint május 20-tól június végéig, július elejéig. Vendégelőadások egyelőre nem lesznek. Nyilván mérlegelni kell, hogy melyek azok, amik a Szabadtéri Színpad környezetében is jól működnek, és mik azok, amik nem. Én most úgy gondolom, hogy egy-egy előadást leszámítva, mindent be tudunk pótolni. Közel ezer férőhely van. Nem feltétlenül fogjuk minden egyes előadásnál ezerig feltölteni a férőhelyeket. Lehet, hogy le fogjuk választani a nézőtér egy részét. Én úgy látom, hogy biztonság szempontjából a Szabadtéri Színpad megnyugtatóbb lesz a nézőknek, mint a kőszínház” – nyilatkozta Kirják Róbert.
A Móricz Zsigmond Színház tervezett nyári repertoárján szerepel az Édes Charity, a Napsugár fiúk, a Funny Girl, a Bogáncsvirág, A rovarok élete, az Új stílusgyakorlatok és A kripli, illetve előbemutatóként a Legénybúcsú. A Szindbád a napokban megkapja a működési engedélyét, lassan odaköltözhet a Jegyiroda. Amikor a műsort meghirdetik, már az új helyen, a Bessenyei téren lehet jegyeket vásárolni. Közben készülnek a VIDOR-ra is, mely a tervek szerint augusztus 27-től szeptember 4-ig tart.

Forrás: nyiregyhaza.hu / MZsSz Facebook


MINŐSÉGI ANTISZNOBIZMUS

A Szentendrei Teátrum új vezetője a népszínháztól az alternatív kezdeményezésekig minden minőségi produkcióra nyitott. A művészeti ágak közötti átjárást biztosító, izgalmas, új helyszíneket felfedező, országosan vonzó programok megvalósítására készül.

Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert édesapám színházban dolgozott, és édesanyám addig tiltott minket a színháztól, míg a bátyámból drámaíró, belőlem meg egy Magyarországon még sokaknak nehezen besorolható színházi ember lett. Egyébként művészi pályára készültem – koreográfus vagy színházi rendező szerettem volna lenni. Éveken keresztül néptáncoltam, mesterem Novák Ferenc volt, aki egy nap azt mondta, szerinte nekem a szervezési feladatokhoz annyira jó érzékem van, hogy akár nagyobb sikereket is elérhetek bennük, mint művészként.

Nehéz volt ezt elfogadni?

Azért nem, mert az volt a fantasztikus Tatában, hogy amikor valakinek ilyesfajta tanácsot adott, akkor egyből rendelt mellé feladatot is, amelynek elvégzése rendszerint sikerélményt hozott, vagyis igazolta a megérzéseit. És azt kell mondjam, hamar felismertem, hogy ebben a produceri világban legalább annyi kreativitásra és művészi hajlamra van szükség, mint az előadó- és alkotóművészetben.

Mikor találkozott először a színházzal?

Az egyik meghatározó gyerekkori élményem a Budapesti Gyermekszínház Óz, a csodák csodája előadása volt. Apukám itt volt műszaki vezető, többek közt ezért is láthattam legalább tizenötször a darabot. Az egyik jelenetben 15-20 gyereket hívtak fel a nézőtérről, hogy ők vonszolják ki a gyáva oroszlánt a pipacsmezőről, én pedig pár alkalom után már egészen pontosan tudtam, hová kell ülni, hogy jó eséllyel bekerüljek a csapatba.

Aztán a Bihari János Táncegyüttesben töltött éveimet is megemlíteném, mert a Novák-iskola a néptáncot nagyon erősen színházi nyelvként is használta. Ezt az új formanyelvet éppen az aktív táncos éveimben fedezte fel a színházi elit, így abba a szerencsés generációba tartozom, aki az István, a király előadás bemutatóján léphetett fel, külföldön pedig a Kőműves Kelemenben és a Passióban is táncolhattam.

De végül művészeti menedzser és kreatív producer lett. Hogyan lehet ezt a hivatást definiálni?

Egyszer egy interjúban azt a választ adtam, hogy én vagyok a „hivatásos néző”. Ez a kijelentés akkor elég nagy port kavart, de azóta is úgy gondolom, hogy a művészeti menedzser az, aki az előadás minden pillanatában jelen van – egészen a darab kiválasztásától, a színpadi látványvilág meghatározásán át, a büfé kínálatáig. Ott ülök a nézőtéren, és ebből az aspektusból keresem a megoldásokat, hogy miként lesz az élmény a néző számára vonzóbb, komfortosabb, ha pedig lehetséges, tökéletes. Másképpen szólva a művészi, a pénzügyi és a kommunikációs döntések komplex egységében hiszek. Erre egyébként kidolgoztam egy kurzust is, amit a közelmúltig tanítottam hat éven át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, jelen pillanatban pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Mindez egy speciális látásmód, de ha megnézzük a nyugat-európai példákat, azt látjuk, hogy fesztiválok, színházak, operaházak igazgatói rendszerint nem művészek, sokkal inkább művészeti kérdésekben is kompetens menedzserek.

Mi motiválta a Szentendrei Teátrum ügyvezetői pályázatának a benyújtásában?

Sokan furcsállották, hogy pályáztam, mert korábban jóval nagyobb volumenű feladatok fűződtek a nevemhez. Én viszont úgy éreztem, hogy elég volt – bizonyítottam eleget a szakmában, most valami más karakterű, speciális, finom dologgal szeretnék foglalkozni. Nem mellesleg ezer szállal kötődöm a Dunakanyarhoz, egy éve Szigetmonostoron élek az immár téliesített nyaralónkban. Amikor tudomást szereztem a pályázatról, arra gondoltam, ez a sors keze, miért ne próbálhatnám meg a saját „Lőrinczy Gyuri–brand”-emet a Szentendrei Teátrum keretein belül is továbbvinni. Így legalább a Pásztor révvel járhatok dolgozni.

Mit takar ez a „Lőrinczy Gyuri-brand”?

Egyfajta antisznobizmust – nyitottságot mindenre, az operettől az alternatív színházig. Meggyőződésem, hogy bár a művészeti alkotásoknak törvényszerűen van egy nagyon erős ízlésbeli, szubjektív megítélése, de létezik egy objektív is, vagyis egy festményről, vagy egy táncprodukcióról akkor is meg lehet mondani, hogy minőségi-e, ha az neked történetesen nem tetszik, vagy nincs rád hatással. Én ezt a színvonalat próbálom képviselni. Bármilyen műfajban szívesen dolgozom, sőt, arra törekszem, hogy a nézőnek legyen lehetősége választani, de nem engedhetünk a minőségből. A nyitottság mellett pedig a kommunikációs szempontok erős érvényesítése, az őszinteség és az anyagi megbízhatóság, amelyek reményeim szerint jellemzik a munkámat. Azt hiszem, mindig tisztában vagyok azzal, hogy mennyit költhetek, és az álmaim nem szokták ellehetetleníteni a büdzsét.

Ha már itt tartunk, muszáj szólni arról is, hogy 2021-re a Teátrum költségvetése mindössze 20 millió forintnyi.

Igen, ez a működési- és a bérköltségünk, a szakmai programra pályázati forrást kell találnunk. Itt jegyzem meg, hogy a városvezetés véleményem szerint jól döntött, amikor a Teátrum vezetésére a kultúráért felelős minisztériummal közös pályázatot hirdetett, mert felmérte azt, hogy elsősorban a kormányzati oldalról lesz várható anyagi forrás. A pályámnak ebben a szakaszában számomra fontos megerősítés volt, hogy erre a feladatra mind a szakmai bizottság, mind a képviselő-testület jelentős többségű támogatását elnyertem, amit ezúton is köszönök.

Másrészt nem minden a pénz! A kis költségvetésből való értékteremtésre ott a szigetmonostori Piros Lábos Fesztivál példája, ami alapvetően a lakosok összefogására támaszkodva hív életre immár évről évre egy csodálatos, igényes, melegszívű rendezvényt.

De számítok a környéken élő művészek segítségére is, sőt, szeretném, ha megtalálnának engem, mert kíváncsi vagyok az ötleteikre, véleményükre. Fentieken túl pedig nagyon hiszek a koprodukciós rendszerben – vagyis nemcsak úgy lehet pénzt hozni, hogy pályázunk, hanem meg lehet keresni azokat, akiknek bár van forrása egy-egy programra, de ahhoz igényes helyszínt keresnek. Jelen pillanatban is zajlanak már ilyen jellegű egyeztetések.

Mindennek ellenére természetesen rengeteg pályázati forrást ismerek, és talán azt is tudom, hogyan kell sikeres pályázatot írni, ugyanakkor kizárólag a pénzért szakmai kompromisszumot még nem kötöttem, és most, 53 évesen ezt már nem is akarom elkezdeni…

Miben lesz más az ön Teátruma az elmúlt évek Teátrumához képest?

Remélem, hogy senkit sem keserítek el, de hosszútávon „a csak itt és csak most látható”- elv szerint szeretném tervezni az előadásokat, és nem szeretnék kihozni Budapesten játszott darabokat, mert annak nem sok értelmét látom.

Pedig eljutni esténként, munka után Budapestre, parkolás miatt idegeskedni és nem meginni egy pohár bort az előadás szünetében, elég nagy macera ahhoz, hogy értékelni tudjunk egy-egy helyben elérhető darabot.

Rendben, érzem, hogy ez már a szentendreiek hangja. Kössünk kompromisszumot és ne vessük el teljesen az ötletet: az őszi-téli színházi évadban a PMK színháztermébe lehet olyan előadásokat hozni, ami miatt az itt élőknek nem kell Budapestre utazniuk, de nyáron mindenképp szeretnék olyan előadásokat csinálni, amiért a művészetszerető, különlegességet kereső közönség, akár Budapestről, akár Kecskemétről felkerekedik, és Szentendrére jön. Az a célom, hogy Szentendre felkerüljön az ország kulturális térképére, ahogyan annak idején a Dundo Maroje premierje, vagy Cimarosa Titkos házasság című operájának bemutatója országos jelentőségű művészeti eseménynek számítottak, amiért muszáj volt ideutazni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha egyedi, vonzó programokat kínálunk, izgalmas helyszíneken.

Például?

Amiben nagy fantáziát látok, és egyben a jelenkor nagyon erős elvárása is, hogy legyen átjárás a művészeti ágak között. Akár tetszik, akár nem, Szentendre elsősorban a képző- és iparművészetéről híres, így aztán olyan projektekben gondolkodom, amelyek összművészeti jellegüknél fogva egyediek – például műtermi felolvasóestek, kiállításhoz kötődő koncertek vagy műalkotásokhoz kapcsolódó performanszok. Másrészt a város mint helyszín is az egyediség lehetőségét hordozza magában, és olyan helyeket keresek, amelyek páratlan vizuális élményt és hangulatot tudnak teremteni. Az egyik ilyen például a MűvészetMalom lesz, ahol reményeim szerint nem csupán nyáron tudunk majd előadásokat tartani, hanem téli játszóhelyként egy 80-100 fős stúdiótermet is kialakítunk. Erről már megindult a közös gondolkodás Prosek Zoltánnal, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatójával.

Fentieken túl pedig fontos hangsúlyoznom, hogy alapvetően a vegyes profilú színházban hiszek, amelynek a kínálata a népszínháztól a zenés szórakoztató darabokon át elér az alternatív kezdeményezésekig is. Persze ennek az a hátránya, hogy nem lesz majd olyan ember, aki azt mondaná, hogy mindent szeret a Szentendrei Teátrumban, de reményeim szerint olyan sem, aki semmit.

Mire számíthatunk a közeljövőben? Mivel indul a Teátrum?

A konkrét tervekkel azért vagyok zavarban, mert egyrészt csak a következő hetekben dől majd el, hogy pályázati pénzekből mennyi lesz az, ami programokra fordítható, másrészt pedig a várt újranyitás sok mindent fel fog rúgni, és feltehetően az elmaradt produkciók pótlása és az új előadások megvalósítása számos logisztikai problémát vet majd fel.

Az biztos, hogy a júniust még kihagyjuk, legfeljebb a hónap végén tartunk egy nyitógálát, és igazából július-augusztusra tervezzük az indulást. Nem titok, hogy sok előadást örököltem Vasvári Csabától, aki egyébként nagyon jó kollégám, és civilben is baráti kapcsolatot ápolunk. Vagyis először a járvány miatt elmaradt előadásokat próbáljuk bepótolni.

Ami talán érdekesség, hogy a színházon kívül szeretném még a komolyzenét és az operát visszacsempészni – például Göttinger Pál rendező és Dinyés Dániel karmester Operabeavató című sorozatával, ami kicsit hasonlít a tévében is játszott Beugróra, tehát az énekesek helyben improvizálják a Carmen és a Don Giovanni legnépszerűbb részleteit, miközben a művekről is sok érdekességet megtudhatunk. Terveim szerint Szentendrén köszönthetjük majd a Cziffra György emlékév keretében a Cziffra Café produkciót is, amelyet Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész és Tompos Kátya színésznő jegyeznek. A Surányban élő világhírű művészházaspárral, Mester Viktóriával és Molnár Leventével pedig Bartók: A kékszakállú herceg vára zongorás változatával készülünk a MűvészetMalom ódon falainak hét ajtajában. Az őszi szezon bemutató darabjára is megszületett a terv, ez pedig Karinthy Ferenc Dunakanyar című egyfelvonásosa, Szinetár Miklós rendezésében, Szinetár Dóra és Makranczi Zalán főszereplésével. A darab helyszínéül pedig a Szamos Cukrászda Klimt terme szolgál majd. A premier érdekessége, hogy közel ötven éve a Tanár úr rendezte a mű televíziós változatát, főszerepben Dóri édesanyjával, Hámori Ildikóval. Az már csak egy nagyon személyes szál, hogy gyerekkoromban még láthattam Cini bácsit Leányfalun a bátyáimmal együtt futballozni.

De van még számtalan ötletem, amelyek nemcsak a művészetről szólnak, hanem a szabadidő eltöltéséhez – biciklizés, kajakozás, lovaglás, kirándulás – kötődnek. Ilyen lesz az Írók fürdőgatyában, a Dívák a nyeregben és a Zenés túra apával.

Másképp gondol-e a helyiekre, amikor a közönség megszólításán dolgozik?

Alapvetően nem. A szentendreiek esetében is a minőséget látom kulcsnak, és ha azt tapasztalják, hogy jó dolgok zajlanak, akkor jönni fognak. És bár manapság sokat beszélünk a kommunikáció kapcsán például a közösségi média fontosságáról, én mégis azt gondolom, annál hatékonyabb hírverés nem létezik, ha az óvodai cipőcsere alatt az egyik anyuka azt mondja a másiknak, „Ezt látnotok kell!… Másrészt azokról, akik Szentendrét és környékét választják lakóhelyükül, egyfajta igényességet feltételezek, és én egyébként is ezt a fajta igényességet szeretném kiszolgálni.

Mi kell ahhoz, hogy négy-öt év múlva azt mondhassa, a Szentendrei Teátrumot sikerre vitte?

Sokan mondják azt, amikor nincs közönségük, hogy ez a néző vagy a kommunikációs stratégia hibája, vagy például azt, hogy ők szakmai, politikai üldöztetés áldozatai. Én ezekben nem hiszek. A mi munkánk eredménye tetszik vagy nem, abban mérhető, hogy megveszik-e a jegyeket az előadásokra.

Gálfi Sarolta

Lőrinczy György

Érettségi óta, harmincöt éve foglalkozik művészeti menedzsmenttel. Diplomáit a Pécsi Tudományegyetem művelődésszervezői szakán, illetve a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem teatralógia szakán szerezte. Elmondása szerint családilag és zsigerileg is kötődik a Dunakanyarhoz: apai nagyapja a Klebelsberg vezette kultuszminisztérium főtanácsosa, dr. Lőrinczy Szabolcs Kisorosziban élt, s egyik kezdeményezője és létrehozója volt a szentendrei régi művésztelepnek. Anyai nagyszülei leányfalui lakosok voltak, így aztán a hétvégéket, szüneteket és az ünnepeket is a Dunakanyarban tölthette gyermek- és kamaszkorában. 1991 és 1995 között projektmenedzserként dolgozott a Szentendre Teátrumban. Eddigi munkái többek között az Operaházhoz, a Pentaton Művész- és Koncertügynökséghez, a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz, a Mesterségek Ünnepéhez, a Millenárishoz, a Budapesti Operettszínházhoz és a Nemzeti Kulturális Alaphoz kötik.



Az interjú a Szentendre és Vidéke 2021/7. lapszámában, május 5-én jelent meg.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed