A nulladik perc: remények egy új világ hajnalán
Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő is színpadra lépett péntek este Nagyváradon abban az előadásban, amely az idei Festum Varadinum utórendezvényeinek sorát zárta. Az Orlai Produkció A nulladik perc című előadása bár műfajilag komédia, olyan fajsúlyos témákat is a közönség elé vitt, mint a házastársi kapcsolat, a hűség, a poszttraumás stressz vagy a társadalmi kirekesztettség.
Különleges kettőség jellemzi Göttinger Pál A nulladik perc című színdarabját, amit maga a szerző állított színpadra: kezdet és vég, töretlen optimizmus és rezignált kiábrándultság, humor és szívenütő mondatok találkoznak abban az előadásban, amelyet az elmúlt pénteken a nagyváradi színházkedvelő közönség is láthatott. A múlt század hajnalán a párizsi világkiállítás nyűgözi le történetünk szereplőit, addig sosem látott találmányok kecsegtetnek a jobb életminőséggel, mindeközben egy kezdetben idilli házasság szétesésének lehetünk tanúi. Az ötven év körüli Marcel (Pataki Ferenc) folyami fuvarozó bár keményen dolgozik, mégsem tud egyről a kettőre jutni. Felesége, a 25 évnél fiatalabb Georgette (László Lili), szerelemből ment hozzá, elhagyta érte családját, s bár keményen dolgozik Marcel mellett, történetünk idejére belefásul a nélkülözésbe, de legfőképpen gyermekük elvesztésének bánatába. Ez az a veszteség, ami közrejátszik a házaspár közötti elhidegülésben is.
A színdarab legharsányabb szereplője Pötyi mama (Grisnik Petra), a kikötői hajléktalan, operarajongó száz évnél is idősebb asszony, aki azonnal belopta magát a közönség szívébe. Az állandóan hallgatódzó, nagydumás Pötyi mama talán a színdarab elsődleges „humorforrása”, mindeközben az est során tőle kapjuk az egyik legélesebb társadalomkritikát: a cselekményt megszakító, bemutatkozó monológjában – amely minden szereplőnél visszatérő elem az előadás alatt – vall arról, mennyire fájdalmas számára az, hogy a hajléktalanhoz senki sem akar hozzáérni. Hasonlóan gondterhelt a múltja Mole-nak (Ficzere Béla), a rakodómunkásnak, a háborús veteránnak, aki rémálmokkal küzd a francia gyarmatosítás során elkövetett embertelen vérontások miatt. A kínzó emlékektől szabadulni vágyó gyermekszívű verőlegény mohón veti magát bele a világkiállítás újdonságaiba.
Az Udvaros Dorottya által alakított Madame Pie a színdarab anyafigurája, aki támaszként ott van Marcel és Georgette számára, de ő az, aki betakargatja Pötyi mamát is. Kikötői zsibárusként tengeti mindennapjait, ennek ellenére az optimizmus megtestesítője, semmi sem szakíthatja el álmától, hogy egy nap muskátlis, eresz alatti fecskefészkes házban fog élni. Tőle tudjuk meg, mit is jelent a színdarab címében szereplő nulladik perc: az a pillanat, amikor a körülményeken felülkerekedve elhatározzuk – már csak jobb lehet.
Éleslátásával, higgadtságával ő a biztos pont, aki felismeri: „aki egyedül viszi a zsákot, az csak a földet tudja nézni”.
Puccini A köpeny operájával ellentétben – amelynek az előadás egyfajta parafrázisa – itt a boldog végkifejletnek, a házaspár újra egymásra találásának lehetünk tanúi. A szerző-rendező nem hagyja, hogy a néző bűntudatot érezzen amiatt, hogy ezt a boldogságot egy gyilkosság – a szerető, Henry (Rohonyi Barnabás), megölése – árnyékolja be: Pötyi mama újraéleszti a tetszhalott fiatalt. A fanyar végkifejlett azonban ott van a levegőben: miközben a szereplők örvendenek a pár boldogságának, a jobb élettel kecsegtető jövőnek és még a muskátlis otthon álomképe is megvalósul, a néző tudja, hogy 14 év múlva kitör az első világháború. Ezzel kapcsolatban Pötyi mama fogalmazza meg a szállóigeszerű igazságot: hiába esznek és isznak jobbat az emberek, van, ami „konstans”.
A közönség kitörő tapssal köszönte meg a kétfelvonásos vendégelőadást.
forrás: https://biharinaplo.ro/