Csukás István-díjat alapított Őze Áron

A gyerekeknek szóló darabok elismerésére Csukás István író nevét viselő díjat alapított Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója. A díj kuratóriumának elnöke maga az író.

A Csukás István-díjat meghívásos pályázat alapján ítélik oda. A nyertes darabot műsorra tűzi a Pesti Magyar Színház: az évadonként tervezett három nagyszínpadi bemutatóból ez lesz az egyik. A pályázatot október 11-én - az évad első nagyszínpadi premierjén, a Rév Fülöp bemutatóján - hirdetik meg - mondta el a díj alapítása alkalmából tartott csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón Őze Áron, aki újra pályázott a Pesti Magyar Színház vezetésére és pályázatának kiemelkedő eleme volt a Csukás István-díj.

A díj kuratóriumának tagja Őze Áron mellett Balázs Ágnes, Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula és Jeney Zoltán író, Perczel Enikő dramaturg és Göttinger Pál rendező.

Berg Judit, a színházban bemutatott Rumini szerzője elmondta: íróként és négy gyerek anyukájaként is azt tapasztalja, hogy nagy szükség van jó gyerekdarabokra. A gyerekek számára minőségi, jó színházat kell csinálni - emelte ki, hozzátéve, hogy reméli, a díj ezt inspirálja.

Jeney Zoltán - a Rév Fülöp című darab szerzője - arról beszélt, hogy a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért végzett munkája során azt tapasztalta, a gyerekirodalom alulreprezentált, alig jut el a határon túlra. Mint fogalmazott, azért is jó, hogy ilyen díjak létrejönnek, mert ez azt is bizonyítja: van értelme a gyerekeknek is ugyanolyan színházi világot adni, mint a felnőtteknek.

Őze Áron elmondta: a színház koncepciója szerint a nagyszínpadon a legkisebbeknek játszanak, a vasfüggöny mögötti térben az ifjúsági korosztálynak, a stúdiószínpadon pedig a felnőtt közönség számára készítenek előadásokat. Csukás Istvánt idézve kiemelte: a gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. A gondolatot a színházra lefordítva hozzáfűzte: játszani a felnőtteknek jól, a gyerekeknek pedig még jobban kell.

Göttinger Pál, a színház főrendezője kiemelte: elkötelezettek abban, hogy a színház nagyszínpadán új magyar művek jelenjenek meg. A meghívásos pályázattal nemcsak alkotókat, hanem az ifjúsági és gyermekirodalmi műfajban tevékenykedő színházakat, szakmai szervezeteket, intézményeket szólítanak meg szerte az országban. Az írásokat forgalmazni is szeretnék, elősegítenék bemutatásukat, a műhelyek közötti kommunikációt - emelte ki a rendező, hozzátéve, az a céljuk, hogy a beérkezett darabok közül a lehető legtöbbet bemutassák valahol.

A pályázat várható menetéről elmondta: a darabokat decemberig küldhetnék be a pályázók és februárra már kiderülhet, hogy mely darab a nyertes, így a jövő évad tervezésénél már számolhatnak vele.

ŐZE ÁRON CSUKÁS ISTVÁN-DÍJAT ALAPÍT

Színházunk igazgatója augusztus 28-án a budapesti Mesemúzeumban Csukás István nevét viselő díjat alapított. Őze Áron az idei évben ismét leadta pályázatát színházunk igazgatói állására – a díj alapítása a pályázat egyik kiemelkedő része.

„A Teskándi Csukás István Iskola, a szárszói Csukás Színház, a kisújszállási Bagaméri szobor után a Pesti Magyar Színház Csukás István-díját is nagy örömmel fogadom. Úgy érzem, hogy a sok szeretetet, amit adtam, most visszakapom, és a gyerekektől! Nincs nagyobb dicsőség, nincs nagyobb öröm. Azt szoktam mondani, hogy engem a fél ország ismer és szeret, mégpedig az ország jobbik fele, a gyerekek! Miért kell foglalkozni, miért kell írni a gyerekeknek?
Kodály mondta, hogy abból lesz a jövő közönsége, akit megtanítanak rá.
Einstein meg azt mondta, ha azt akarod, hogy intelligens legyen a gyereked, olvass neki sok mesét. Ha azt akarod, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több mesét.
És hogyan kell írni nekik? A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.”
Csukás István

Őze Áron az előző színházi évad végén bejelentette, hogy a 2014. december 31-én lejáró megbízatása után ismét leadja pályázatát a Pesti Magyar Színház vezetésére. Kiemelte, hogy két ciklust tart „egészségesnek” a vezetői pozícióban, így ő mindenképpen szeretné folytatni a megkezdett munkát. A pályázatot a nyár közepén adta le.

Az írásban kiemelt helyett kapott a Csukás István-díj, amely díj kuratóriumának elnöke a díjnak nevet adó Csukás István.
„A Pesti Magyar Színház eddigi tevékenysége során is kiemelt figyelmet fordított nagyszínpadi gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelésére, fejlesztésére. A műfaj olyan képviselőivel dolgozott és dolgozik együtt, mint Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán – minden esetben megvalósuló, ténylegesen bemutatott és repertoáron tartott produkciókat hozva létre” – olvasható Őze Áron pályázatában.

Őze Áron és a Pesti Magyar Színház társulata a díj életre keltésével ezt a munkát kívánja az elkövetkezendő évadokban tovább folytatni. A Csukás István-díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti, és az elismerésen túl a mű nagyszínpadi bemutatását is jelenti. A díj kuratóriumának tagjai: Balázs Ágnes, Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán, Perczel Enikő, Göttinger Pál és Őze Áron. A kuratórium elnöke: Csukás István.

A Pesti Magyar Színház az ifjúsági és gyermekirodalmi műfajban tevékenykedő hazai színházakat, szakmai szervezeteket kéri fel, hogy jelöljék a műfaj rangos szerzőit a meghívásos pályázatra. Ezzel nem csupán a résztvevő intézmények, szervezetek közötti szakmai kapcsolat mélyül el, hanem a teátrum a kortárs szerzőinknek még felületet is nyer, reményeik szerint fellendítve ezáltal a születendő darabok számát.

A díj célja a terület szakmai kommunikációjának elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáinak megismerése, bemutatása és beemelése az országos körforgásba.

A Petőfi Irodalmi Múzeumtól Gulyás Gabriella, a PIM operatív igazgatóságának főigazgató- helyettese a sajtótájékoztatón elmondta, nagyon örül, hogy a Mesemúzeum részese lehet a díjnak.

Kurátori tagok a díjról:

„A Csukás István-díjra nagyon-nagy szükség van, nagyon örülök az alapításának, és szívesen vállaltam a bizottsági tagságot. Hiszem, hogy a díj inspirálni fogja az írókat, s színesebbé válik a hazai gyerekirodalom.”
Berg Judit

„A díj célja felvállaltan kettős – és két közvetlen okából a második a fontosabb. Természetesen (ahogy most már évek óta) folyamatosan keressük az új, nagyszínpadi gyermek- és ifjúsági bemutató alapjául szolgáló írásokat. A Pesti Magyar Színház profilváltása óta minden évben bemutat nagyszínpadi újdonságot, akár a legfiatalabb nézőknek – és ezeket az előadásokat több tízezer fiatal néző látja az évek alatt. Szeretnénk a nálunk dolgozó és tapasztalatot gyűjtő írók bevonásával folytatni ezt a gyakorlatot – inspirációt és lehetőséget kínálva a műfajban alkotó szerzőknek. És sikereket, jó előadásokat magunknak és a közönségünknek.

A második okot tartom viszont fontosabbnak és előremutatóbbnak. Sokat használjuk, de nem értjük eléggé ebben a szcénában sem, hogy mire való ez a kifejezés: forgalmazás. És vele: a vita. Noha magunkat sem gondoljuk ebben szaktekintélynek, és nem vagyunk ügynökség sem, mégis ezt szánjuk a díj legfontosabb hozadékának. Nagyon fontos része az Őze Áron által megmozdított kezdeményezésnek az, hogy az anyagok nyilvánosak, egy afféle online folyóiratban hozzáférhetőek és vitathatóak legyenek.

Ültünk ebben az évben az ASSITEJ biennáléján Kaposváron a sátrak alatt, és hallgattuk ennek a területnek a hazai élvonalába tartozó alkotókat vitatkozni, beszélni egymás előadásairól. És bosszankodásaikat a viták után. Hogy mintha időnként alig értenék egymást. Meggyőződésünk, hogy értetlenségeiket, félreértéseiket nem rosszindulat, hanem gyakorlatlanság okozza – az egymástól a szűkös lehetőségek és földrajzi távolságok miatt elszigetelt alkotóközösségeknek, bármilyen fontos és saját közegükön belül pótolhatatlan munkát végeznek is, nincs módjuk egymás gondolkodásához, munkamódszereihez, gyakorlataihoz viszonyulni – akár kritikusan, akár tanulási szándékkal, tapasztalatcsereképp.

Persze nem tudunk szűkös lehetőségeket tágítani, földrajzi távolságokat megszüntetni – de a legszokásosabb alapanyagot, az írott művet van módunk gyűjteni, ellenszolgáltatás nélkül továbbadni, szakemberek ajánlásaival, véleményeivel megtámogatni.

Megszólítjuk tehát most az ország egész területén (vagy akár a határon túl) működő gyermek- és ifjúsági színházi műhelyeket, hogy küldjenek, ajánljanak saját szerzőik, alkotóik munkáiból. Hisszük, hogy a gyűjtemény a nálunk esetleg megvalósuló egyetlen előadás mellett is gazdagnak, inspirálónak ígérkezik, és lehetőséghez juttatja a megszólítottakat. És lehetőséghez juttatja a legfontosabb szereplőit is az egész munkálkodásunknak: a nézőket.”
Göttinger Pál
főrendező

„Négyéves kisfiam a „mi leszel, ha nagy leszel“ kérdésre rávágja: „olvasó, mert az annyira jó“. Kiscsaj koromban fel voltam háborodva, hogyhogy az nem munka, ha az ember fekszik a kanapén és olvas? Egyáltalán, van annál bármi fontosabb? Az azóta eltelt pár évtizedet se nagyon töltöttem mással, mint olvasással és dramaturgoskodással.

Tegnap a Magyar Színházban üldögéltem Jeney Zoltán író mellett és hallgattuk, ahogy a színészek felolvassák Rév Fülöp balatoni lovaglegény kalandjait, amire otthon mindennapos kard- és varázsgömb-fakultációval készülünk.

A Csukás István-díj lehetőséget kínál minden évben egy nagy kaland megvalósítására, átélésére.“
Perczel Enikő
dramaturg

Színház-igazgatói posztokért harcolnak

Több színház-igazgatói pályázatnak is a napokban járt le a beadási határideje. A Budapesti Operettszínház élére hárman adtak be pályázatot. Benyújtotta elképzeléseit Lőrinczy György művészeti menedzser, aki eddig is a színház menedzsmentjének a tagja volt.
Pályázatában művészeti vezetőként nevezte meg Kerényi Miklós Gábort, a teátrum eddigi direktorát. A zeneigazgató maradna Makláry László. Lőrinczy egyelőre csupán annyit közölt, hogy az eddig vezetés munkájának folytatását és továbbépítését tervezi. Pályázott a pozícióra Bozsó József színész, rendező és Tokody Ilona operaénekes is. A pályázat beadási határideje augusztus 18-án járt le, a benyújtott pályázatokat hamarosan szakmai bizottság véleményezi.
Lapunk úgy tudja, hogy a kilenctagú bíráló testületbe felkérték az előadó-művészeti bizottság egyes tagozatainak a vezetőit, Vasvári Csaba színészt, Devich János gordonkaművészt, a Zeneakadémia professzor emeritusát, illetve Kiss Jánost, a Győri Balett igazgatóját. A szakmai delegáltak negyedik tagja Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója.
Rajtuk kívül a miniszter egy, az előadó-művészeti szervezet közalkalmazotti tanácsának egy, a reprezentatív szakszervezet egy, továbbá a munkáltatói jogkör gyakorlójának két képviselője foglal helyet a kuratóriumban. Tart a pályáztatás a Pesti Magyar Színház igazgatói posztjárta is. Erre a pozícióra is hárman jelentkeztek.
Pályázott az eddig igazgató Őze Áron, Zalán János színész, a Nemzeti Kulturális Alap Színház- és Táncművészeti Kollégiumának elnöke, a Masterfilm Digital Kft. ügyvezető igazgatója és Salamon Suba László rendező, a Budaörsi Játékszín volt igazgatója. Ennek a pályázatnak július 30-án járt le a beadási határideje, az igazgatói megbízás 2015. január elsejétől öt évre szól.
Úgy tudjuk, már holnap össze is ül a pályázatot elbíráló szakmai bizottság, hogy véleményezze a beérkezett terveket. Lapunk úgy értesült, hogy a színházművészeti bizottság Kolti Helga színésznőt, Csiszár Imre rendezőt, Borsós Beátát, a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház vezetőjét és Herboly Domonkost, az Örkény Színház gazdasági vezetőjét delegálta a testületbe.
A törvény szerint a pályázatokat a benyújtási határidőt követő 30 napon belül kell elbírálni, majd a munkakör betöltéséről a miniszter a szakmai bizottság véleményének kézhezvételétől számított 30 napon belül, a javaslatokat mérlegelve dönt.

Firkin feat. Pali @ Barba Negra Track





Kedves Firkin Barátok!

A múltkor sajnos elmosott az eső minket, de ezúttal reméljük, hogy az időjárás is mellettünk lesz, és egy hatalmas megírülés veszi kezdetét a Track színpadán. Ahogy ígértük, augusztus 22-én (péntek) elhozzuk nektek a Wacken-hangulatot Budapestre, a Barba Negra Track-be!

A világ legnagyobb metálfesztiválja után a Track színpadán is beindul az őrületes ír-punk muzsika, ahogyan azt csak a Firkin tudja: szem, száj s máj nem marad szárazon ;)
A Firkin vendégei:
Vörös András - énekes (Superbutt),
Göttinger Pali (tiszteletbeli Firkin tag)
Turáni Csongor - hegedűs (ex M.É.Z.)

18.30 Kapu- és sörnyitás
19.00 Ann my Guard (doll metal)
20.00 FIRKIN és vendégei

Jegyárak:
Elővételben: 1000 Ft,-
Helyszínen: 1500 Ft,-

Online jegyvásárlás:
Barba Negra Track hálózatában:
http://track.barbanegra.hu/firkin_20140822

Broadway Jegyiroda hálózatában:
http://broadway.jegy.hu/arrivalorder.php?eid=266911&aid=5641&vid=96

Ticketportál hálózatában
http://www.ticketportal.hu/event.aspx?id=4639

Barba Negra Track
Budapest XI. kerület
Neumann János utca 2.

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/326904240767559/
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dear Firkin Friends,

last time a crazy storm blew away the concert but as we promised we are bringing a piece of the WACKEN atmosphere to You to Budapest, Barba Negra Track on the 22nd August (Fri).

After the legendary festival of Wacken, the crazy Irish punk music á la Firkin comes to Track: there will be joy
​to ​eyes'n'ears'n'throats'n'liver ;)

Firkin's guests:
Vörös András - singer (Superbutt),
Göttinger Pali (honorary Firkin member)
Turáni Csongor - violinist (ex M.É.Z.)

18.30 Door & beer opening
19.00 Ann my Guard (doll metal)
20.00 FIRKIN & guests

Tickets:
In advance: HUF 1000
Box office: HUF 1500

Purchase your ticket online from Barba Negra Track
http://track.barbanegra.hu/firkin_20140822

Broadway offices:
http://broadway.jegy.hu/arrivalorder.php?eid=266911&aid=5641&vid=96

Ticketportál offices
http://www.ticketportal.hu/event.aspx?id=4639

Venue address:
Barba Negra Track
Budapest XI. kerület
Neumann János utca 2.


Facebook event: https://www.facebook.com/events/326904240767559/

Firkin a Barba Negra Trackben - képek

VIDOR Fesztivál 2014 Nyíregyházán

2014. augusztus 29. és szeptember 6. között immár tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre Nyíregyházán a VIDOR Fesztivál, azaz a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléje, amely mára az egyik legnagyobb hazai összművészeti rendezvény lett: 9 nap alatt 44 helyszínen mintegy 400 program zajlik majd, az idén várhatóan közel 120 ezer néző előtt. 

Zenei kínálata rendkívül kimagasló, hiszen ez Magyarország legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja, ahol külföldi világsztárokkal is találkozhat a közönség, olyanokkal, mint a világhírű kolumbiai-argentin Che Sudaka, a perui Cumbia All Stars, a Maliról érkező Mamani Keita, az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly, valamint a portugál Toques do Caramulo. 

A Fesztiválon igen rangos színházi versengés is folyik. A legkiválóbb hazai teátrumok játsszák az elmúlt évben bemutatott legjobb új vígjátékaikat, az öttagú zsűri Makk Károly vezetésével kilenc díjat ítél oda a legérdemesebbeknek. 

A város főtere a Fesztivál idejére az ország legnagyobb mozijává változik, ahol esténként több ezren nevethetik végig a legújabb magyar vígjátékokat. 

A Fesztiválon gazdag utcazenei, bábszínházi és képzőművészeti program is várja az érdeklődőket. Idén hét kiállítást tekinthetnek meg a fesztiválozók: az Antal-Lusztig Gyűjtemény Dobozkiállítása mellett láthatják a „Díva, Színész, Nő” (Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári 100) elnevezésű tárlatot is, amely a XX. századi magyar színházművészet három emblematikus alakjának állít emléket. Az ország több nagyvárosa után Nyíregyházán is találkozhat a közönség Tibet kincseivel, a tárlat és az ahhoz kapcsolódó foglalkozások révén megismerve a buddhizmus tanításait és gyönyörű képzőművészeti alkotásait. A Hal(l)hatatlan kiállítás a hallássérült művészek munkáit mutatja be, míg a Színház az egész világ elnevezésű tárlat Karádi Zsolt és Karádi Nóra színházi fotóin keresztül idézi fel a színház elmúlt évadait. Kiállítással emlékezünk a 125 éve született Diener-Dénes Rudolf festőművészre, illetve bemutató kiállítás keretében ismerkedhetnek meg az érdeklődők Nyíregyháza Város által támogatott művészek munkájával.

A VIDOR Fesztivál nyitott mindenki előtt, korra, nemre, anyagi helyzetre való tekintet nélkül, ugyanis a programok 90 %-a teljesen ingyenes, s nemcsak Nyíregyházán, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye 20 kistelepülésén is. Mert ez az év legvidámabb hete, amikor mindenkinek jár egy igazi, szívből jövő nevetés.

Az idei VIDOR Fesztivál mecénása az MVM OVIT Zrt. A cég nevében Gopcsa Péter vezérigazgató úr kívánt kellemes időtöltést valamennyi fesztiválozónak:
„Az MVM Csoport a hazai kulturális élet elkötelezett támogatója, küldetésének tartja, hogy a társaságcsoport hozzájáruljon a magyar- és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzéséhez, művészeti programok megvalósításához. Ezért, mint a csoport meghatározó nagyvállalata, az MVM OVIT Zrt. örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy a VIDOR Fesztiválnak – Magyarország legnagyobb ingyenes világzenei fesztiváljának – főtámogatója legyen. Társaságunk nagy hagyományokkal rendelkezik, sokféle hálózati és erőművi szolgáltató, valamint gyártó tevékenységet végez: működése éppoly sokszínű, mint amilyennek a VIDOR Fesztivál idei évi programja is ígérkezik. Nem marad más hátra, hogy a társaság nevében felemelő élményeket és kellemes szórakozást kívánjak a fesztivál minden látogatójának!” 

Koncertek

Nagyszínpad

augusztus 29., péntek: Lakatos Róbert és a Rév Zenekar
Cumbia All Stars (Peru)
augusztus 30., szombat: Fonó Zenekar
Toques do Caramulo (Portugália)
augusztus 31., vasárnap: Kerekes Band
szeptember 1., hétfő: Malek Andrea és a 
Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band
szeptember 2., kedd: Söndörgő
szeptember 3., szerda: Folkfusion Band
szeptember 4., csütörtök: Palya Bea
Mamani Keita (Mali)
szeptember 5., péntek: Meszecsinka vendég: 
Roza Bancheva és Alexei Liszicski (Bulgária)
Che Sudaka (Kolumbia-Argetína)
szeptember 6., szombat: Mystical Plants
Tiken Jay Fakoly (Elefántcsontpart) 

Korzó Színpad

augusztus 30., szombat Bíró Eszter és zenekara
Góbé zenekar
augusztus 31., vasárnap Eszter-lánc mesezenekar
Tokos zenekar

VIDOR Kert

augusztus 29., péntek makrohang
augusztus 30., szombat Óperentzia
szeptember 5., péntek Revo Project
szeptember 6., szombat Ed is On

Színházi versenyprogram

Nagyszínpad

Pintér Béla: Titkaink
Pintér Béla és Társulata
Rend.: Pintér Béla
Fősz.: Csákányi Eszter, Thuróczy Szabolcs

Robert Dubac: A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás?
Thália Színház, Budapest
Rend.: Szirtes Tamás
Fősz.: Csányi Sándor

Georges Feydeau: Kézről kézre
Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc
Rend.: Keszég László
Fősz.: Ullmann Mónika, Pásztor Pál, Zayzon Zsolt

Neil Simon: Mezítláb a parkban
Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros
Rend.: Lendvai Zoltán
Fősz.: Vándor Éva, Kiss Attila

Ion Luca Caragiale: Zűrzavaros éjszaka
Weöres Sándor Színház, Szombathely
Rend.: Mohácsi János
Fősz.: Mertz Tibor, Bajomi Nagy György, Bánfalvi Eszter

Vaszary Gábor: Klotild néni 
Karinthy Színház, Budapest
Rend.: Karinthy Márton 
Fősz.: Egri Kati, Miller Zoltán, Szacsvay László,

Ray Cooney: Páratlan páros 2.
Katona József Színház, Kecskemét
Rend.: Cseke Péter
Fősz.: Cseke Péter, Szerednyey Béla

Michael Frayn: Függöny fel!
Centrál Színház, Budapest
Rend.: Puskás Tamás
Fősz.: Pokorny Lia, Bereczki Zoltán

Richard Baer: Hitted volna?
Orlai Produkciós Iroda, Budapest
Rend.: Verebes István
Fősz.: Hernádi Judit, Kern András


Kamara

Szabó Borbála: Telefondoktor
MaNNa Produkció, Budapest
Rend.: Orosz Dénes
Fősz.: Göttinger Pál

Jerome Kilty: Tisztelt hazudozó!
Rózsavölgyi Szalon, Budapest
Rend.: Valló Péter
Fősz.: Molnár Piroska, Jordán Tamás 

Székely Csaba: Bányavíz
Szkéné Színház, Budapest
Rend.: Csizmadia Tibor
Fősz.: Kaszás Gergő, Bozó Andrea

Ivanyos Ambrus: Vonalhúzás
Pesti Magyar Színház, Budapest
Rend.: Göttinger Pál 
Fősz.: Ruttkay Laura, Rancsó Dezső 

Neil Simon: Furcsa pár (női változat)
Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Rend.: Pelsőczy Réka
Fősz.: Varga Mária, Závodszky Noémi

Moliére: Képzelt beteg
Budaörsi Latinovits Színház, Budaörs
Rend.: Novák Eszter
Fősz.: Lukáts Andor, Tóth Ildikó

„Pacalpörkölt sok zafttal” – Elling és Kjell
Aranytíz Kultúrház, Budapest
Rend.: Hollós Gábor
Fősz.: Őze Áron, Kedvek Richárd

Filmes program

Argo 2 - werkfilm Rendező: Árpa Attila
Coming out Rendező: Orosz Dénes
Couch Surf Rendező: Dyga Zsombor
Fekete leves Rendező: Novák Erik
Megdönteni Hajnal Tímeát! Rendező: Herczeg Attila


A tavalyi VIDOR Fesztivál számokban

Időtartam: 9 nap
Helyszínek: 52 helyszín, ebből 29 vidéki
Látogatók: kb. 120 ezer fő
Honlap: kb. 60 ezer látogató, 4 millió oldalletöltés a sajtótájékoztatótól a Fesztivál végéig
Programok: közel 400 program
Koncertek: 22 koncert 6 helyszínen
Színházi előadások: 41 előadás 12 helyszínen
Filmvetítések: 14 vetítés 2 helyszínen
Kiállítások: 4 kiállítás 4 helyszínen
Bábszínház: 26 előadás 22 helyszínen
Közreműködők: kb. 1500 közreműködő, közülük kb. 1100 művész

Pozsonyi Piknik


Ismét rendel a Telefondoktor

A hazug nőgyógyász a Vidor Fesztiválon.
A feleség öko-bio-liberális, a kedves mama szélsőjobboldali érzelmű, a gyerekek óvodások, a haver velejéig link, a haver barátnője velejéig naiv, a páciens mindenórás, hősünk pedig – foglalkozására nézve sikeres nőgyógyász – boldogan folytatná kisebb-nagyobb hazugságokra épülő életét és nőgyógyászati praxisát, ha éppenséggel nem lenne bezárva – a saját rendelőjébe. S miután Békés Dénes, Szabó Borbála darabjának beszélő nevű hőse önkezével a rendelőjébe zárta magát, megindul a fejvesztett telefonálás, s egyre nagyobb a veszély, hogy Békésnek előbb-utóbb igazat kell mondania. A főszerepben Göttinger Pál, a rendező Orosz Dénes, a mozikból ismert Poligamy és Coming Out direktora.

Előadások: 18.00 és 22.00 órakor
forrás: http://magyarnarancs.hu


Színházak Éjszakája

ADORJÁNI PANNA: APÁK, ANYÁK, OPERÁK

A Játéktér 2014. tavaszi számából
Problémafelvetések és kritikakísérlet a Verdi-trilógia kapcsán
Giuseppe Verdi: Giovanna d’Arco; A haramiák; Luisa Miller. Kolozsvári Magyar Opera, Magyar Állami Operaház.

Giuseppe Verdi születésének kétszázadik évfordulójára a Kolozsvári Állami Magyar Opera és a budapesti Magyar Állami Operaház sajátos Verdi-trilógiával készült. A zeneszerző három operáját mutatták be, mindhárom mű alapjául egy-egy Friedrich Schiller-dráma szolgált: így az 1845- ben bemutatott Giovanna d’Arco Az orléans-i szűz, a két évvel későbbi Masnadieri A haramiák című drámát vette alapul, a rendszerint Verdi második alkotói korszakához sorolt Luisa Miller (1849) pedig azÁrmány és szerelem című mű átdolgozása.

A három Verdi-opera közül a Luisa Miller a legismertebb és a legtöbbet játszott; a darab népsze­rűségét valószínűleg az is segíti, hogy dramaturgiai és zenei szempontból ez az opera a legsikerül­tebb. Az már nehezebben dönthető el, hogy a librettó és a zene minősége mennyire játszott közre abban, hogy a három bemutatott előadás közül is a Szőcs Artur által rendezett Luisa Miller kerül ki győztesen, ahogyan az is kérdéses, hogy az évfordulóra milyen meggondolásból választották ki az al­kotók pont ezt a három operát – azon a tényen túl, hogy az operák Schiller-műveket vesznek alapul.

Koncepció: apák

A projekt művészeti vezetője és az előadások karmestere, Selmeczi György Apák kora. Gondo­latok Verdi Schiller-trilógiájának kolozsvári bemutatójára[1] címmel írt előszót a kezdeményezéshez, amelyben megkísérel erre a kérdésre válaszolni. Az előszó szerint a korszerűség jegyében nyúltak Schiller drámaköltészetéhez, amely költészet magát Verdit is megújulásra serkentette. Schiller sze­mélyén túl a szerző a tematikai hasonlóságot jelöli meg a trilógia összekötő erejeként, ez a közös téma pedig az „apa-princípium, az apa-eszmény”. Az apát Selmeczi pozitív jelként értékeli a drámákban, ahol a cselekmény mindig „az apák döntéseinek, az apák áldozatánakfüggvényében ala­kul”[2]. Ez pedig „talán gondolkodásra késztet mindnyájunkat”, akik „apátlan korban élünk, társadalmi viszonyaink, emberi kapcsolataink ziláltak. Erkölcseink és felelősségtudatunk erózióját nap mint nap megszenvedjük”. Vagyis a trilógia előszava egy olyan apafigurát előlegez meg, amely gondoskodó­an, áldozatot hozva, mondhatni messiási módon alakítja a történések menetét. Mindennek pedig valamilyen módon rímelnie kellene a néző erkölcsileg lepusztult jelenére, apátlan világára. A szerző azonban nem részletezi, hogy mit is ért az „apátlan koron”, és hogy az apák hiánya milyen módon befolyásolja a világ romlását.

Az apa-princípium pozitív tematikai megjelölése mindenekelőtt az opera-librettókat[3]illetően sem produktív. A Giovanna d’Arcóban Giacomo, Giovanna apja vallásos fanatizmusától megvakultan adja ki lányát az ellenséges angol hadseregnek, és így közvetlenül hozzájárul annak halálához. Az apa végül belátja hibáját, de ekkor már késő, Giovannát kivégzik.

A Haramiákbeli apa hasonló a Lear királybeli Gloucesterhez, aki rosszul ítéli meg, hogy melyik fia hűséges hozzá. Naivitása és gyengesége miatt Massimiliano játékbábuvá lesz a fiatalabbik fia, Francesco ellene vívott harcában a grófi címért, illetve Francesco bátyja, a „tékozló fiú” Carlo elpusz­tításában, és akkor is tehetetlen marad, amikor minden cselszövésre fény derül. Az opera végén a tékozló fiú hazatér, de nem maradhat, mert időközben egy rablóbanda vezére lett, akikhez eskü köti, ezért inkább megöli a hozzá mindezek után is hűséges szerelmét, Amaliát. Massimiliano tehát min­den tekintetben megbukik az apai szerepet illetően: nemcsak képtelen megelőzni vagy megállítani a fivérek közti ellenségeskedést, de láthatóan semmilyen pozitív módon nem tud hatni a morálisan igencsak tökéletlen fiaira.

A Luisa Millerben két apa is van. Luisa Miller édesapja a bolondulásig szereti lányát, és olyan befolyással van rá, hogy a lány minden alkalommal az ő – és nem a szerelme vagy saját maga – ér­dekében dönt. A másik apa, a szerelmes Rodolfo édesapja egy számító trónbitorló, aki saját unoka­testvérét ölte meg, hogy hatalomra juthasson, most pedig erővel szeretné fiát Federica hercegnőhöz adni, és bármit megtenne azért, hogy fia – aki ismeri a hatalomra jutásának történetét – ne fedje fel múltbeli bűnét. Mindkét apa alapvetően egoista; és bár Millert a szeretet és a féltés, Walter grófot pedig az önmegvalósítás és a hataloméhség vezérli, mindketten közvetve vagy közvetlenül pusztu­lásba sodorják gyermekeiket.

A Verdi-trilógia apafigurái tehát sokkal inkább negatív erőként jelennek meg az operákban, olyan szereplőkként, akik valóban szerves részt kapnak a „drámai folyamatok hátterében”, de azt negatív módon határozzák meg. Nem véletlen, hogy mindenik opera értékvesztéssel és fizikai pusztítással zárul, ahogy az sem, hogy sehol sincs anya. Ha valami, akkor ez (az apák zsarnoki uralmában konk­retizálódó) hiány köti össze a három operát. Az sem véletlen, hogy mindhárom operában nők halnak meg: Johanna, akinek a hadi tudása és leleményessége messze felülmúlja a hatalmi pozícióban levő férfiakét; Amalia, aki az egyetlen hűséges és tisztességes ember a haramiák világában, tehát eleve pusztulásra ítélt; és Luisa, aki az előítéleteket és félelmeket félretéve szeret bele egy olyan férfiba, akiről nem tudja pontosan, hogy kicsoda. Mindhárom nőt férfiak és apák ölik meg.

Ha tehát közös témaként mindenféleképpen az apák szerepét szeretnénk megjelölni, és az ope­rák által „a Verdi-örökség meghökkentően korszerű vonásait a nagyközönség elé” tárni, akkor ezt egy kritikai és progresszív olvasattal kellene kezdeni.

Tér: fosszíliák

Selmeczi a közös téma mellett a trilógia egy másik aspektusát is kiemeli, egyfajta „közös vizuali­tást”, amely a három operát összefonja: „A színpadon mintha csak régmúlt korok fosszíliái, valamiféle régészeti leletek sorakoznának, az archaikus és a modern vizuális értékek sajátos egységét sugallva, és tovább erősítve a három mű összefüggéseinek rendszerét.” Nem egyértelmű, hogy a fosszíliákként értelmezendő díszletelemek milyen módon utalnak egyszerre a múltra és a jelenre, illetve mit ért a szerző a modern vizuális értékeken. Mindenesetre mindhárom operaelőadás színpadképe olyan absztrakt vagy egyszerűen csak homályos térszerkezetet mutat, amely sehogyan sem képes tovább­vinni sem az előre bejelentett művészi, sem pedig az esetleges rendezői koncepciókat.

Ugyancsak kérdéses a közös tér és tervezők (díszlet: Csíki Csaba; jelmez: Kiss Zsuzsa) és az előadásonként különböző rendezők (Giovanna d’Arco – Zakariás Zalán,A haramiák – Göttinger Pál, Luisa Miller – Szőcs Artur) összekapcsolása. Ha van egy mindent meghatározó koncepció (az apa-történetek), hozzá pedig egy ugyanilyen domináns tér (a meghatározatlan múlt maradványai a jelenben?), akkor milyen megfontolásból szükséges három különböző rendező felkérése? Ha eleve megadatott a „rendezői koncepció” és annak vizuális megjelenítése, akkor mi a rendező feladata, hacsak az nem, hogy játékmesterként megpróbáljon legjobb tudása szerint mindezekkel megküzde­ni? Versenyként és gyakorlatként izgalmas lehet, ám a végeredmény csak azt tudja bizonyítani, hogy kinek milyen módon sikerült az elé gördített problémákat megoldani. A feladvány azért is rendkívül nehéz, mert három olyan rendezőről van szó, akiknek ez volt az első (de legalábbis egyik első) próbálkozásuk az operarendezéssel.

Mindezt könnyítené, ha a koncepció körvonalazottabb volna, és a vizualitás szintjén is konkré­tabban megmutatkozna. A kiindulópontként szolgáló vizuális keret azonban üres jel, amely nem ad határozott irányt az előadások értelmezéséhez, sem nem eléggé sokoldalú ahhoz, hogy a rendezők kedvükre játszhassanak vele/benne.

Csíki Csaba terét különböző alakú és nagyságú, mozgatható, barnás-zöldes elemek töltik be: hosszúkás domb, barlangbejáratot idéző lyukas kő, fából készült kisebb, illetve toronyszerű oszlo­pok. De van egy hatalmas, zömök kereszt is, ami a zsinórpadlásról ereszkedik le, és ugyancsak az „égből” jön két, a kérges kéz ujjait idéző elem. A földszínű és tökéletlen alakú elemek akár konkrét – természeti vagy emberkéz alkotta – tárgyakat is eszünkbe juttathatnak, az egyszínűség és felvállalt színháziasság (a toronyszerű oszlopot például a Luisa Millerben megfordítva, a színházi illúzióból mintegy kiborítva látjuk) viszont mégiscsak absztrahálja az elénk táruló látványt. Kérdéses, hogy a néző tudja-e fosszíliaként olvasni a látott elemeket – még akkor is, ha előtte elolvasta a Selmeczi-féle útmutatót –, és ha igen, akkor hogyan értelmezi például a nem fosszíliákat megjelenítő, hanem konk­rét tárgyakra hajazó díszletrészekkel. És mindezen jelentések birtokában miként olvassa másként, de legalábbis valahogyan a látottakat.

A díszlet kirakósként működik, melyet többféleképpen lehet összerakni, de amelyben ugyanak­kor nincs annyi lehetőség és flexibilitás, hogy a legkülönfélébb előadásvilágok teremtődjenek meg ál­tala. Az erős jelként működő hatalmas kereszt, az elemek kinézete különleges minőséget kölcsönöz az előadásoknak, és ez erőteljesen meghatározza a látottakat. Csíki Csaba díszlete nem ad irányt az operák értelmezéséhez, ugyanakkor nem is biztosít szabad kezet a rendezőknek a térben/térrel való játékhoz. A három előadást egybefűző közös látvány inkább félmegoldásnak tűnik, amelyet látható­an a trilógia-koncepción túl semmi egyéb nem indokol.

Ahogyan a díszlet, úgy a jelmez sem segít az értelmezésben. A kórus női tagjai hosszú, zárt piros ruhában vannak, amelyeken a hatalmas piros gallér az apácák viseletére emlékeztet. A férfiakon piros nadrág és hosszú piros kabát van. A szólisták öltözékét a fényes, csillogó anyagok és a mély színárnyalatok határozzák meg. A jelmezek nem szolgálják az egyes szereplők jellemének, hovatar­tozásának megértését, inkább csak díszes operajelmezek maradnak, amelyek anyaga és milyensé­ge általános jólétet és gazdagságot sugall.

A koncepció, a nonfiguratív tér és a hagyományos operajelmezekre hajazó jelmezkészlet zavart okoz, és állandóan megakasztja az értelmezést, mindezen pedig csak úgy lehet továbbjutni, ha elte­kintünk tőle. Az előadások értelmezését és értékelését a tekintet és eltekintés e feszültsége szervezi, amely nélkül nehézkes volna az alapvető kérdéseken túl bárhova is elérkezni. Amikor a továbbiakban megpróbálom az egyes előadásokat elemezni, akkor többnyire azt próbálom meg értékelni, hogy a helytelen megalapozás ellenére az egyes megoldások mennyire tudtak vagy sem működni.

Az előadások

Zakariás Zalán Giovanna d’Arcójában az egyes díszletelemeket szétszórtan látjuk a térben: mint­ha mágikus erdőben volnánk, ahol Giovanna majd égi jelet kap. Az elhívatás konkrétan is megjelenik, amikor az égből leereszkedik egy pajzs, amelyet Giovanna később felölt. Ugyaninnen egy virágcsokor is érkezik később, amit a halál előjeleként olvasunk, de a szimbolikáját nehezen lehet értelmeznünk. Covacinschi alakításában Giovanna kissé őrült boszorkány, aki csapzott fekete hajjal, egyetlen háló­ingben tör a francia hadsereg élére. A fennakadó szem, az előadás végén pedig a repetitív rángások olyan Johanna-értelmezést idéznek, amely ma nemcsak túlhaladottnak számít, de szexista és rá­adásul terméketlen az operát illetően. Giacomo, az apa kopasz vadembernek tűnik, akit szakado­zott ruhában, sebzett arccal látunk. Nem egyértelmű, hogy mindez a szegénységre vagy valamiféle társadalmon kívül vetettségre utal, és ha bármelyikre is, de milyen jelentéssel bír.

A Giovanna d’Arco legnagyobb mulasztása, hogy nem próbálja valóságos emberként (és nőként) ábrázolni a címszereplőt, ehelyett klisékbe és üres képletekbe bocsátkozik. Klisének hat, ahogyan Giovannát a kereszthez kötik, egyetlen nagy kötéllel, ám gyengéden, és a hangulatteremtő vörös illetve zöld fények használata is.

A második felvonásban a félig, majd teljesen leeresztett kereszt az egyetlen díszletelem, levegős lesz a tér, van hely játszani. És Zakariás Zalán játszik is, legalábbis egy emlékezetes jelenet erejéig. Giovanna leleplezése az előadás egyik – nemcsak vizuálisan – legizgalmasabb jelenete: középen áll Giovanna, akit a kórus egyre szorosabban fog közre. Ugyancsak körülötte kering két, ellentétes irányba haladó mánusként az apja és a király. A mozgás és a körkörös szerkesztés által feszültség teremtődik, amely viszont fokozatosan elvész, ahogyan a mozgás az állandó ismétlésben kiüresedik, unalmassá válik. Ahogyan itt, úgy az előadás egészében a megoldások és ötletek különállóan, vélet­lenszerűen jelennek meg, nem szerveződnek szerves egésszé. Így az izgalmasnak ígérkező rendezői döntések elvésznek, és semmitmondók lesznek.

Göttinger Pál A haramiákban pontosabban használja a díszletet: a kérges kézre emlékeztető elem például a haramiák táborát jelzi eleinte, majd a bujdosók erdeje lesz. Ugyanígy a fejdíszek is pontosan jelzik, mikor kit játszanak a kóristák: a taréjos fejdísz és hosszú lándzsa a haramiákat, a sipka Francisco katonáit, a fejkötő a város lakóit jelenti. Világos jelzések ezek, amelyek ugyan sehova nem visznek, egyes fejdíszek pedig mulatságosnak is hatnak, de legalább megkönnyítik a tájéko­zódást az opera világában. Ugyanez a fejdíszes megkülönböztetés segített eligazodni aGiovanna D’Arco francia és német katonái között is, majd Szőcs Artur Luisa Millerében is.

A haramiák egyik legizgalmasabb figurája az öreg grófot játszó – egyébként a szerepéhez képest fiatal – Sándor Árpád, akivel különféle bravúrokat lehet végrehajtatni: legurítani egy díszletelemről, a hátán énekeltetni, ráncigálni. Kár, hogy a belőle sugárzó energiával semmit sem kezdenek azon túl, hogy az énekes megcsillogtatja technikáját. Negatív értelemben lóg ki az összképből a gróf szolgája, Arminio (Daróczi Tamás), aki tipikus buffót játszik, és meglehetősen groteszk színfoltja az előadás­nak, ahogy vígoperai szituációkat teremt, miközben megy a dráma. Például amikor Francisco, az irigy testvér panaszkodik neki, mert fél, hogy „feltámadnak a holtak”, és őt hibáztatja, aki viszont a nagy áriázás alatt megpróbál észrevétlenül kiosonni a színtérről. Az operai hagyományt is kikacagó buffo karaktere egy ironikus felhangokkal rendelkező előadásra adhatna lehetőséget, amely azonban Göttinger Pálnál nem teljesedik ki, és így csak furcsa kibicsaklásnak hat.

A Szőcs Artur rendezte Luisa Miller sikere egyrészt abból az energikusságból fakad, amely az opera egészét meghatározza, és amely nagyrészt a Luisát játszó Kolonits Klára játékából adódik, másrészt a kórus kreatív használatából, amelyet a rendező kisebb csoportokra bont, és szerepet, feladatot ad neki. Például négy-öt udvarhölgy kíséri Federica grófnőt (Károlyi Katalin), Walter gróf­nak (Kovács István) pedig testőrei vannak, akik rendszerint a színpad végében állnak egy fehér lepel mögött. A lepel mögül, a toronyüregből érkezik a gróf maga is, és minden alkalommal, amikor a lepel megmozdul, mintha azt maguk az őrök emelnék saját kezükkel fel és le. A tér dinamizálásán túl a lepel árnyjátékra is lehetőséget ad: az őrök rendszeres jelenlétén túl olykor a kórus is megjelenik itt hátul, mintegy képbe merevedve. A színpad ilyen kettészelése egy alternatív helyszín megjelenítését eredményezi: a hátsó tér lehet a gróf kastélya, de akár templom is, ahol Rodolfo (Pataki Adorján) és Federica esküvője folyik.

Az előadás egyik leghangsúlyosabb eleme a Laura kezében látható könyv. Úgy tűnik, mintha minden titok és megoldás kulcsa volna ez a tárgy: ebből kerül ki a levél, amellyel Luisa megmentheti az apját, a gróf eltitkolt és bűnökkel terhes múltját is ebből olvassák el, majd a szerelmespár utolsó jelenetében ebből a könyvből kerül elő a méreg, amely az előadásban kék tinta, amelyet Rodolfo és Luisa az arcukra kennek. Mintha szerelmük beteljesülhetetlen mivolta holmi súlyos szentencia volna, egy felsőbb instancia írásba szedett parancsa, amely szó szerint ráíródik a szerelmesek testére. Az élet törékenységének metaforája lehetne ez, annak, hogy az egyéni akaratot és érzést milyen félel­metes vehemenciával törli el a társadalmi elvárás és a hatalom zsarnoksága, de képi megjelenítése túl elvont és művi ahhoz, hogy színpadon működjék.

A Luisa Miller egyszerűen és zavartalanul mond el egy szerelmi történetet. A három operaelőadás közül leginkább itt volt tetten érhető a törekvés, miszerint a rendező minden jelenetet szituációként képzel el, és az operaénekesekből megpróbál játszókat faragni, akik az elsötétített nézőtér helyett egymásnak énekelnek, és az üres operai pózok helyett kevesebb-több sikerrel embereket játszanak el.

Míg Göttinger Pálnál a fejfények és a szinte állandó félhomályban maradó tér vizuálisan is elvá­lasztja egymástól a szereplőket, és így még inkább megnehezíti, hogy egymással színészként bármit is kezdjenek, addig Zakariás Zalán hangulatkeltő fényváltoztatásai, az első felvonásban értelmezhe­tetlen, a másodikban pedig megfélemlítően csupasz tere akasztja meg a játék lehetőségét. Szőcs Arturnál célzatosabb mind a tér, mind pedig a fény használata, és nem csupán ez, hanem a térben – és fényben – mozgó alakok teremtik meg az előadás menetét és a hangulatát.

Következtetés

Az egyes előadások értékelésében szórtan és röviden elemeztem a látottakat, mert nem látom ér­telmét annak, hogy pontról pontra leplezzem le az előadások hiányosságait. Ez bravúros volna ugyan, de hiábavaló, hiszen minden problémának a nyitját az elhibázott koncepció és az ebből következő, de ettől független közös vizualitás kettősében látom. És minthogy az alaphang rossz, a végeredmény akkor sem lehet maradéktalan, ha rendező és társulat minden erejét megfeszítve küzd érte.

Visszaüt az apa-téma: a művészeti vezető rossz döntése alapvetően befolyásolja a dolgok mene­tét, és az ő hiábavaló áldozata árán történik meg az értékpusztítás, ami ebben az esetben három elő­adásra és annak teljes stábjára kiterjed. Persze, nincs semmi veszve, lemegy az opera, tisztessége­sen játszik a zenekar, és énekelnek a szólisták meg a kórus, és ez az, ami fontos, mondanák sokan az operarajongók közül. És ez az opera szerencséje és veszte is egyben: ha nem sikerül az előadás, akkor mindig vissza lehet farolni a zenébe. És talán akkor járunk jobban, ha a vesztesként gondolunk rá, vagyis mindig az jut eszünkbe, hogy mennyit veszítünk, amikor visszatérünk a komfortzónába.

Verdi-trilógia. Kolozsvári Magyar Opera, Magyar Állami Opera

G. Verdi: A haramiák. Rendező: Göttinger Pál. Szereplők: Sándor Árpád, Hector Lopez, Massányi Viktor, Egyed Apollónia, Daróczi Tamás, Jekl László, Rétyi Zsombor.

G. Verdi: Johanna d’Arco. Rendező: Zakariás Zalán. Szereplők: Cristian Mogoşan, Covacinschi Yolanda, Balla Sándor, Gergely Arnold, Rétyi Zsombor.

G. Verdi: Luisa Miller. Rendező: Szőcs Artur. Szereplők: Kovács István, Pataki Adorján, Károlyi Katalin, Szilágyi János, Busa Tamás, Kolonits Klára, Veress Orsolya.

Karmester: Kulcsár Szabolcs és Selmeczi György. Díszlet: Csíki Csaba. Jelmez: Kiss Zsuzsa. Koreográfia: Jakab Melinda

___________________________________________________________________

[1] Az idézett írás a trilógia műsorfüzetében jelent meg.
[2] Kiemelés Selmeczi Györgytől.
[3] Az egyszerűség kedvéért nem megyek bele a schilleri dráma és a librettók közötti különbségekbe, hanem csak az operákkal foglalkozom.

forrás: http://www.jatekter.ro/

A Pátria TV a Hrabal-Vurstliról

Egy videó a Cseh Tamás-éneklésről

forrás: vaskarika.hu

Második nap a katlanban

Mintha az égiek is vigyáznának az Ördögkatlanra, mert amíg Budapest környékén és a Dél-Dunántúl több pontján is felhőszakadások és folyamatos esőzések voltak kedden és szerdán, Nagyharsányban és környékén csak fenyegetően borús volt az idő. Eső egészen szerda estig nem zavarta meg a programokat, akkor is csak rövid időre. 
Szerencsénkre így a Nagyharsányi menyasszony délutáni szabadtéri előadását zavartalanul végignézhettük. A k2 színház – Ördögkatlan produkció színrevitelében. A darab hangos kakaskukorékolással kezdődött számunkra és mély – fenyegetően mély – csönddel zárult. A mű Nagyharsányban volt a leghatásosabb, itt élt, hiszen valóban ide íródott, itt mondott el a legtöbbet magáról. Egy színtársulat készülődött az előadásra, az utolsó próba volt hátra a nagy bemutatóig, ahol a falubéliek mellett a párttitkár is jelen lesz. Vidám borsószedés, lánykérés, dal, kakas.. helyett.. végül betiltott színtársulat, menyasszony nélküli mennyegző, kommunista „húzdmegmagad”, „örüljhogynemzárjákbeabányát”, és halál várta a nézőt. A színészek a darab színhelyéül szolgáló udvart teljesen betöltötték, az előadás nem szűkült színpadra, és olyan igaz volt, hogy a meghajló színészek már javában a vastaps közepén tudtak csak először mosolyogni és örülni a sikernek, mert a tragikum súlya csak idővel száll el még a profik szívéről is.
Színházzal folytatódott a programunk, az iskola épületében Göttinger Pál rendezésében a Pesti Magyar Színiakadémia harmadéves vizsgaelőadásának osztálytermi változatát láthattuk.
Találó helyszínválasztás volt az iskola egyik tanterme, hiszen akik játszották, nemrég még tanulták a mesterséget. Ahogy bevezetőjében Göttinger Pál osztályfőnök, az előadás rendezője elmondta, egy ilyen vizsgán nagyon sokféle szempontból értékelik, hogy a végzős színművészek mennyire felkészültek a pályára. Talán emiatt előnyös az, hogy minimál díszletekkel (összesen néhány szék, egy asztal és egy virágállvány) és csaknem kellékek nélkül játszottak.Így minden figyelem a színészi játékra irányult, a színdarab világát a színészeknek saját magukból kellett megteremteniük. Ők pedig, helyzetüket is illusztrálva ezzel, az iskolapadból álltak fel és mentek ki játszani, majd a jelenet végén ugyanoda ültek vissza. A taps után pedig maguk mögött hagyva az osztálytermet indult mindenki a saját útján.
A Love and Money kortárs angol színmű, időben visszafelé haladó jelenetekből rajzolódnak ki emberi sorsok. „Én már nem hiszek Istenben. Én a pénzben hiszek” mondja ki az egyik szereplő. Igen, ezek az életek nem arról szólnak, amiről szólniuk kellene. Az emberi kapcsolatok minden rétegében jelen van a pénz, eltorzít régi barátságokat, tönkretesz házasságokat, megmagyaráz gyilkosságokat. Közben nincsenek nagy érzelmek az arcokon, mert mindez már természetessé vált. Hagyták, hogy a pénz maga alá gyűrje a mindennapjaikat, sorsukat, kapcsolataikat, életüket. Képesek miatta sírt rombolni, gyilkolni, vagy a bugyijukat levenni. És közben megmagyarázni maguknak, hogy mindennek így kell lenni. A színészeknek pedig sikerült ezt közvetíteni, nálunk jelesre vizsgáztak. Sokféle szempontot figyelembe véve is.
Ezután a Narancsliget dombocskáin ücsörögve vártuk, hallgattuk, hogy BEZZEGAKURVABECKEK egyfajta baráti együttlét során meséljenek mélyet, ordítót, suttogót és gyermekit. A fel-felnyíló esernyők közül a vörös fényben ránk mosolygó Szűz Mária bizakodó tekintetével tekintettünk mi is a fesztiválra és a Beck fivérek produkciójára. Az eső épp addig türtőztette magát, amíg a koncert tartott, hogy aztán nagy vehemenciával töltse fel a műanyagpoharunkban nyomaveszett sör helyét. Miután egy nem-teljesen-vízhatlan anyag alatt ráeszmélve arra, hogy „bekatlantunk”, és már olyan vizesek vagyunk, hogy az eső ezen nem oszt, nem szoroz, úgy döntöttünk, ideje a Nagyszínpadhoz bandukolnunk. Ott aztán az előző nap már megismert ukrán-észt Svjata Vatra mozgatta a tömeget.
Tömeget, mert az esővel mit sem törődő közönség az eső miatt Nagyharsárnak átkeresztelt falu utcáin átverekedve magát szép számmal jelent meg a nagyszínpad előtt. És mozgatta, mert állva még elázva sem sokan bírták: a csúszós talajjal is megküzdött a hallgatóság, hogy élvezze ezt a rendkívül profi módon megszólaltatott népzenei motívumokon alapuló zenét. Európa sok országában lépett már fel a zenekar, itt, Magyarország déli részén sem hangzottak idegenül a dalaik. Sőt, a szövegekben néha mintha magyar szavakat véltünk volna felfedezni. Valójában persze nem volt egy sem, viszont érezhető volt egyfajta meghatározhatatlan közösség, egybeolvadás a közönség és a zenészek között. Ennek alapja a kelet-közép (észak?) európai közös sors, a földrajzilag és kulturálisan meghatározott hasonlóságok lehetnek. Amelyek talán még a különbségeknél is erősebbek. A végére még az ukrajnai helyzetre reflektáló, szolidaritást kifejező dal is belefért, érthetően nagy átéléssel előadva.
Az estét a Csík zenekar zárta. Először léptek fel a nagyszínpadon, de már nem először az Ördögkatlanon. Saját dalok és a már ismert alternatív zenei feldolgozások váltották egymást. Ezekből kicsit sok volt, úgy érzem, hogy a kezdeti nagyon ötletes Quimby és Kispál feldolgozások után talán túlságosan is ráálltak erre a vonalra. Kicsit idegen tollakkal ékeskedésnek érzem az egyre több csíkosított alterslágert. A Hobo féle közép-Európai Hobo Blues átdolgozás viszont kiemelkedett a többi közül. Összességében színvonalas produkció volt a Csík zenekaré, de Ukrajna és Észtország egyesített erői ezúttal egy jó testhosszal nyertek.
És ezúttal még a koncertbuszt is sikerült elérnünk.

Négyszáz program a nyíregyházi Vidor Fesztiválon

Negyvennégy helyszínen mintegy négyszáz program, többek közt világzenei koncertek, filmvetítések és színházi előadások várják a közönséget az augusztus 29. és szeptember 6. között megrendezendő Vidor Fesztiválon Nyíregyházán.

A Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye húsz kistelepülésén zajló, kilenc napig tartó rendezvénysorozat gerincét a Kossuth téri ingyenes világzenei koncertek, illetve a Móricz Zsigmond Színházban megtartandó színházi előadások adják – mondta el Tasnádi Csaba fesztiváligazgató, a teátrum igazgatója a fesztivált beharangozó hétfői sajtótájékoztatón.

Az idén a zenei program újra nemzetközi lesz: perui, portugál, mali, kolumbiai, argentin és elefántcsontparti zenészek és zenekarok lépnek fel. A színházi kínálatban tizenhat vígjáték szerepel a legismertebb hazai színtársulatok tolmácsolásában.

A programok kilencven százalékát ingyenesen látogathatja a közönség.

Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere elmondta, a 77 millió forintos költségvetésű fesztivál megrendezését 17 millió forinttal támogatta a szabolcsi megyeszékhely önkormányzata.

A nagykoncertek sorát a tradicionális folkot játszó perui Cumbia All Stars kezdi augusztus 29-én este, másnap pedig a portugál Toques do Caramulo következik a Kossuth téri színpadon. Szeptember 4-én csütörtökön Salif Keita névrokona és korábbi háttérénekese, a Maliból érkező Mamani Keita lép színpadra, majd pénteken a kolumbiai-argentin Che Sudaka, szombaton pedig az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly ad koncertet.

A hazai előadók közül Lakatos Róbert és a Rév Zenekar, a Fonó Zenekar, a Kerekes Band, Malek Andrea és a Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band, a Söndörgő, a Folkfusion Band, Palya Bea, a bolgár Meszecsinka, a Mystical Plants lép színpadra, fellépnek a helyi amatőr együttesek, a gyerekeket bábelőadásokkal is várják.

A színházi versenyprogramot augusztus 29-én pénteken Pintér Béla és társulata Titkaink című darabja indítja, amelyet szombaton a MaNNA Produkció Szabó Borbála jegyezte, Telefondoktor című bohózata, valamint a Thália Színház Robert Dubac A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? című darabja követ.

A Rózsavölgyi Szalon Jerome Kilty Tisztelt hazudozó!-jával jön Nyíregyházára, a Miskolci Nemzeti Színház pedig Georges Feydeau Kézről-kézre című darabját mutatja be augusztus 31-én. Szeptember első napján a Szkéné Színház Székely Csaba Bányavíz, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház pedig Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátékát adja elő, egy nappal később pedig a Pesti Magyar Színház Ivanyos Ambrus Vonalhúzását, illetve a szombathelyi Weöres Színház Ion Luca Caragiale Zűrzavaros éjszakáját mutatja be.

A székesfehérvári Vörösmarty a Furcsa pár, a Karinthy Színház pedig Vaszary Gábor Klotild néni című darabjaival jön el a Vidorra szeptember 3-án szerdán, csütörtökön és pénteken pedig a budaörsi Latinovits Színház Moliere Képzelt beteg, a kecskeméti Katona József Színház Ray Cooney Páratlan páros, az Aranytíz Színház a Pacalpörkölt sok zafttal, valamint a Centrál Színház Michael Frayn Függöny fel! című darabjaival szórakoztatja a közönséget.

Az öttagú zsűri Makk Károly filmrendező vezetésével összesen kilenc díjat ítél oda a legjobb produkcióknak – tette hozzá Tasnádi Csaba.

A város főtere a fesztivál idejére az ország legnagyobb mozijává változik, ahol esténként több ezren nevethetik végig a legújabb magyar vígjátékokat. Emellett gazdag utcazenei, bábszínházi és képzőművészeti program is várja az érdeklődőket, amelynek keretében idén hét kiállítást tekinthetnek meg a fesztiválozók: az Antal-Lusztig Gyűjtemény Dobozkiállítása mellett láthatják a Díva, Színész, Nő (Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári 100) elnevezésű tárlatot is, amely a 20. századi magyar színházművészet három emblematikus alakjának állít emléket.

Az ország több nagyvárosa után Nyíregyházára érkeznek Tibet kincsei, a tárlat és az ahhoz kapcsolódó foglalkozások révén megismerhetik az érdeklődők a buddhizmus tanításait és képzőművészeti alkotásait. A Hal(l)hatatlan kiállítás a hallássérült művészek munkáit mutatja be, míg a Színház az egész világ elnevezésű tárlat Karádi Zsolt és Karádi Nóra színházi fotóin keresztül idézi fel a színház elmúlt évadait.

A szervezők kiállítással emlékeznek a 125 éve született Diener-Dénes Rudolf festőművészre, illetve megismerkedhetnek az érdeklődők a nyíregyházi önkormányzat által támogatott művészek munkájával is.

A Vidoron lesz emellett ovi buli, rajzkiállítás, színházi előadások a büntetés-végrehajtási intézetekben, éjszakai dumaszínház, félmaraton, de egy gördeszka-pályát is kialakítanak a város szívében.

forrás: MTI/ http://7ora7.hu/

The Irish Coffee a Szigeten!

Tudjuk, hogy egyikőtök sem hiszi ezt el igazán, és mi sem, de meghívtak minket a Szigetre, konok önfeloszlatásunk ellenére. Holnap játszunk este hétkor a hangzavar mélyén a hangzatos "Blues-Ír Színpad Oláh Andor emlékére a PestiEst támogatásával" nevű helyen.
Gyertek, ha kinn vagytok!
(ha nem, ne csüggedjetek, akarunk saját bulit is csinálni valamikor, csak az még eddig nem állt össze. de majd.)

Képek a Hrabal-Vurstliból

A nagyharsányi Rómeó és Júlia és más finomságok - Ördögkatlanoztunk

A szakadó eső dacára is rengetegen voltak kíváncsiak a 7. Ördögkatlan Fesztivál öt napon keresztül négyszáznál több programjára. A színházi mezőny rendkívül erős volt, a koncertek helyett néha a népzenészek hajnalig tartó mulatozására esett a választás. Szubjektív összegző az idei Ördögkatlanról.

Száz éve született Bohumil Hrabal - rá felolvasásoktól kezdve vurstlin át falfestménnyel emlékeztek. Öt éve hunyt el Cseh Tamás, a fesztivál örökös fővédnöke - őt idézték szinte minden koncerten, szállt érte dal és lufi.

A hetedik Ördögkatlan öt napján 40-45 ezren szórakoztak, őket még az első napok alatt állandóan érkező felhőszakadás sem tudta elkedvteleníteni a négyszáznál is több programot kínáló fesztiváltól a látogatókat. Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya, Beremend és a Vylyan terasz öt napig újfent "nem normális" emberekkel volt tele. Szubjektív élménymorzsák a Pécsi STOP tudósítójától.

Csöndjeid voltunk, szevasz Tamás!

Öt éve már, hogy elment Cseh Tamás - emlékszem, mikor jöttek a hírek, épp otthon rostokoltam Szegeden, se nyári munka, se pénz, se Ördögkatlan. Barátaim persze lenn, én hívtam őket a rossz hírrel. Nem örültek, nagyon nem.

Most, öt évvel később körülbelül másfél órával a tervezett megemlékezés előtt irdatlan nagy felhőszakadás esett a Szársomlyótól délre, mindenkit bőrig áztatva. Lesz így műsor? - kérdem a sajtóirodán, mire megnyugtatnak: ha szakad, akkor is megtartják, esőhelyszín nincs. Kabátot fel, irány a focipálya, kedélyes cuppogással kísérve. Ott már százak állnak, tanulják kórusműként az évtizedes dalokat: Budapest (kicsit kurtítva, Éva most nem áll a bizottság előtt), Ten Years After és a Csönded vagyok. A felső és alsó szólamok rendbetétele után kihozzuk a héliumos lufikat, mindenki megmarkol jó párat, az időközben szelíd csepegéssé vált felhőszakadás ellen esernyőként védenek.

Várjuk, hogy augusztus 7-én négy percet késsenek a harangok, és 17:04-kor kezdjenek zúgni, emlékezve az öt évvel ezelőtt elment dalnokra - utána kezdjük az éneket, lantkísérettel. A vidám színű lufik ellenére komoly ünnepélyesség ereszkedik a pár száz emberre, a mosókonyhában kitalált nagy világmegváltások reménytelensége eléggé fojtogat. Jön a Csönded vagyok utolsó versszaka, és mikor elhangzik a "Most elmondtam" rész, lassan elengedjük a lufikat. Szállnak némán, a tömeg is egyre elcsuklóbb hangon fejezi be a dalt, és dúdolja a dallamot, párásodnak a szemek, feltűnnek az ég felé emelt laposüvegek, meg a zsebkendők. Szevasz, Tamás! - a lufik pedig szállnak.

Szállnak Horváthországba.

A nagyharsányi Rómeó és Júlia és a velünk élő államszocializmus

Minden Ördögkatlan legnagyobb csemegéi a Baranyában nem igen látható színházi előadások, és egyben ez is a fesztivál rákfenéje: túl sok ember akar bejutni a darabokra, a túl kevés helyre - a sorszámokért folytatott harc már hajnalban el szokott kezdődni. A palkonyai faluház sajnos nem éppen alkalmas az előadások befogadására, a nagyharsányi és kisharsányi tornatermek hamar befulladnak a párába és melegbe. De ez van, nincs mit tenni ellene, mindenki így készül: legyezőnek való műsorfüzet és minimum fél liter hideg víz. Mert megéri.

Tikkadt szöcskék, füstölthús-szagú élet és az elhallgatott félmúlt

A fizikai színházi rendező-koreográfus osztály Toldi című előadása (rendező: Horváth Csaba) Arany János veretes, iskolai órákon halálba unt balladáját szabadítja ki a könyvből, és tölti meg élettel. A fizikai színházasok pár kellékkel (ablaktábla, festőhenger, vödör, tatami) vázolják fel a szikár pusztán tikkadó béreslegényeken át Toldi küzdelmét a nádi farkassal, vagy a cseh vitézzel. Az osztály minden tagja rendkívül jól képzetten viszi végig az amúgy egy kis kurtítást igénylő 19. századi szöveget, és bár az előadás néhol pusztán a látvány miatt dolgozik, a csapat tökéletesen kimunkált beszéd- és énekhangja nem csuklik a kétórás előadás végére sem.

És ha már csemege, az egyik legjobb idei darab Gerlóczy Márton azonos című regényéből készült A csemegepultos naplója (Göttinger Pál rendezésében), melyben Ötvös András bábszínházat játszott sonkákból, plüss-libákból, lópárizsiból, csomagolópapírból. Ötvös lubickolt a kiélt író-csemegepultos szerepében, a közel kétórás darabot egyenletesen magas fokon játszotta végig, miközben egy-egy kellékből alakított ki komplett szereplőket, akik Márczy Lali füstölthús-illatú életét színesítik a kétezres évek eleji Budapest romkocsmás világában.

A nagy röhögések mellett a komolyabb dolgok is előkerültek az idei színházi palettán. Pintér Béláék a táncházmozgalom örvén mutattak be egy nehéz tabukkal terhelt történetet az ember bűnös vágyairól Titkaink címen, melyben vastagon benne van az ügynökmúlt, a mindenki megfigyelt érzés, és a velünk élő államszocializmus is. Pintér Béla és társulata pontosan meséli el a kibeszéletlen félmúlt történéseit, a darab jó pár pillanata okozott a hatvanfokos hőség és őserdei páratartalom ellenére jeges verítéket, a szocializmusból kinövő nemzetiek mostani ténykedéséről mutatott tabló pedig nyílt színi tapsot eredményezett.

"Szegény ember Koloniból ne basszon kulákkal!"

A múlt került terítékre a k2 Színház ősbemutatóján, A nagyharsányi menyasszonyban is. A fiatal kaposvári színművészekből álló társulat Ördögkatlan előtt már leköltözött Nagyharsányba, és az ott élők történeteiből állították össze darabjukat, melyben a helyi színkör nagy gondba kerül: a menyasszonyt az apja eltiltotta a társulattól, hogy ne találkozzon az ördöggel (illetve az őt alakító kolonibeli szegény bányásszal), a macskát játszó Kálmánkát pedig előző éjjel a Hortobágyra deportálták. Az eke sem megy jól az őt alakító színjátszónak, és a magánéleti feszültségek is agyonvágják a próbát. És különben is, a kulák menyasszony a párttitkárnak lett ígérve, hogy megmaradjon a bánya, a színkört meg úgy is betiltják, mint előző héten a reformátusokat. (Koloni pedig a nagyharsányi hegy oldalán fekvő, mára elnéptelenedett településrész volt, ahol jobbára napszámosok és szegény bányászok éltek, eredetileg Kolónia volt a neve -a szerk.)

A társulat (Piti Emőke, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián, Viktor Balázs; dramaturg: Kautzky-Dallos Máté, rendezte: Benkó Bence, Fábián Péter, rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn) bő humorral oldotta a tragikus végkifejlet felé robogó történetet, rendkívül jól használták fel a pajta előtti teret, a rajta álló rozsdás gépeket, a település fölötti hegyet, hogy bemutathassák a Rákosi-korban játszódó nagyharsányi Rómeó és Júlia történetét, mely nem így, de hasonló formában a való életben is megesett.

Tabuk és az igazságosság

Kisharsányban is zajlott a színház, a lengyel előadásokon és a Faluturistákinteraktív répaszedős szájtszíingjén túl is. A településre az F. A. Q. Társulat költözött le, hogy a Kovács Udvarházban az egykori istállóban hozzák létreTabu című darabjukat, mely az elhallgatott titkokra helyezte a hangsúlyt - és még a nézők titkai is szerepeltek az előadásban. A kissé lazán kapcsolódó etűdökben láthattunk első randiról késő férfi miatt idegeskedő nők gondolatait, zseniális, szakításig eljutó randevút csak instrukciókból álló párbeszéddel, legjobb barát-választást és még sok más sztorit.

A másik "állandó" társulat Kisharsányban a szentesi drámatagozat volt, a három osztály öt nappal a fesztivál előtt költözött le, hogy közös munkával hozzanak létre produkciókat, a rendező tanárok mellett egy-két volt diák segítségével. Az elsősök a fiatalkori testkép, a szerelem, az első csók-szex-kétségbeesés témakörben dolgoztak, a másodikosok Amélie történetén keresztül mutatták be az életet csodákkal és azok nélkül. A harmadévesek a miltoni alapgondolat, az igazságosság, az erő és hatalom relációin gondolkodtak el abszurd módon, így került a darabba a favágók dala, Ninive pusztulása, és egy chaplini némajáték a kekeckedő BKV-ellenőrről többek közt. Az elballagott drámaisokból álló exek pedig a szegedi Thealter fesztiválon létrehozott Gyűlölni nem... címmel mutatták be darabjukat, melyben az események után huszonöt évvel a város vezetői úgy vélik, Antigoné és Kreón puszipajtások voltak, így a szobornak is ilyennek kell lennie, mert hát ki emlékszik már a régi eseményekre.

Kisharsányi mulatozás, nagyharsányi fesztiválköztársaság

Idén, dacára a nagyharsányi koncertdömpingnek, az igazi mulatság Kisharsányban tartott lakodalmat. A Kovács Udvarházban a Médiawawe csapatának jóvoltából minden este népzenészek álltak neki, hogy pitymallatig tartó vigadalomba kergessék a fesztiválozókat, több órás zenéléssel. Első este a szentesi Ballabox profi bölcsészrockja (amelyről Both Miklós hirtelen azt hitte, hogy Sziámit hall) után a Babra zenekar és a Csángálló húzta a nótákat, majd a két csapat hajnalban közös zenélésbe is belevágott, amit csak a felhőszakadás tudott széjjelkergetni. Az öt napban legtöbbször a Csángálló nyomta a mulatozás zenei részét, bár volt olyan, hogy kidőlésük után spontán álltak össze bandák játszani, jobbára egy-egy tájegység népdalait.

Nagyharsányban a Quimby hozta a szokásos formáját, a Kiscsillag feszes koncerttel zárta a fesztivált, Lovasi András egyszerre volt a rocksztárság parafrázisaként vicces és nevetnivaló. A francia Wombo Orchestráról bebizonyosodott újfent, hogy egyként jól áll nekik a nagyszínpad, vagy egy tenyérnyi hely, és nagyon jól szólt tőlük a Meggyújtom a pipám kezdetű dal, amit legtöbben a Besh O Dromtól ismerhetnek. Az Árokpart Bárnál a Svjata Vatra varázsolta el a közönséget, a Junkie Jack Flash embertelen bulit teremtett, a Tablespoon zenekar pedig - miután a csütörtöki felhőszakadás elmosta a koncertjüket - Lenthár Balázs kocsmablues-os fellépésén a szünetekben nyomta a grunge-ot.

Az öt napban arra is rá lehetett jönni, hogy zenész és író közt lassan már nincs sok határvonal, a Rájátszásban szereplő Grecsó Krisztián, Háy János, Erdős Virág (kinek a koncerten elég népes rajongótábora volt) versei, dalai nagyon jól tudtak megszólalni a zenészek (Beck Zoli, Szűcs Krisztián, Egyedi Péter, Sárközy Zoltán, Jancsovics Máté, Kollár-Klemencz László) hangszerelésében, de vice-versa is működött a dolog. Rengeteg élmény jött az öt napban össze, és még így is rengeteg mindenről sikerült lemaradni, néha az egyszerre két helyen való előfordulásnál is valami harmadik programért fájt volna a szív.

Fárasztó öt nap volt, az elejét elkedvtelenítette az állandósulónak tűnő esőzés, de senkivel nem cserélnénk el - a beázott sátron és ruhákon kívül - az élményt, mikor pitymallatkor kutyagol "haza" jó barátokkal, vagy koncerten csápol; a hatvan fok dacára veri le a jeges veríték egy-egy színdarab erősebb jelenete láttán; csillagos ég alatt elmélkedik, vagy ezer éve nem látott barátokkal összefut, és az "igyunk meg egy fröccsöt" felkiáltásból egy délután kettőtől hajnal ötig tartó beszélgetés lesz - esetleg zene nélkül tangózik-keringőzik egy szép színészlánnyal a kultikus kisharsányi büfében.

Így, nem-normálisan jó lenni, mert ez lenne a normális.

Megnézetted az anyajegyed?

Egy új üzenet. Tegnap a nagyharsányi általános iskola egyik emeleti tantermében Göttinger Pál Love and money rendezését a Pesti Magyar Színiakadémia diákjainak előadásában láthattuk. A déli időpont valószínűleg sokak számára azért volt csábítóbb, mert a darab után nem csupán 75 másodperc állt rendelkezésükre, hogy átérjenek a Forte Társulat Irtás című előadására. (A hat órásiaknak ennyi volt.) 

Göttinger Pál szólt néhány bevezető szót, amely szerint a 2006-os brit darab eredetileg egyrészes, de a fulladásveszély elkerülése miatt beiktatnak egy rövidebb szünetet.

Az előadást több rövidebb epizód alkotja, de a szálak időközben összeérnek. A téma az emberi kapcsolatok, a pénz, a pár- és távkapcsolati próbálkozások, a pénz, az adósságok, szülők, akiknek kétségbeesett gyásza abban nyilvánul meg, hogy a gyermekük sírja melletti görög nő oszlopos, szűz máriás, fényűző mauzóleumát szétverik. Mi meg csak nevetünk. Aztán ott van a puncsolás. „Régen jártunk, emiatt kellően megalázó, hogy hozzád fordulok, de jó lenne, ha tudnál nekem valami sales-es állást szerezni”. Olyan világ tárul elénk, ahol az egyik pasi leszúrja az másikat, mert az véletlenül meglökte, és a másiknak kiesett a kezéből a telefon, ahol a bugyi odaajándékozása segít egy állás megszerzésében, ahol a tanár már mindent hajlandó el/bevállalni anyagi boldogulása érdekében.

A fiatalok lendületes és izgalmas játékkal nyűgözték le a közönséget. Senkit sem szeretnék külön kiemelni, mert mind a hatan nagyon szerethetőek voltak és kifejezetten tetszett az az egymásra figyelés, ami nemcsak az éppen játszók között volt érezhető, hanem a székeken pihenők is figyelemmel kísérték társaik munkáját.

Hannig Dóra

Kemény a csemegepultosok élete

Egy Gerlóczy Márton könyvet olvasni szórakoztató, de A csemegepultos naplója című előadás azt igazolta, hogy eljátszva is működik. A beengedésnél és ültetésnél érzékelhető feszültség hamar feloldódott, a közönség harsány nevetése kísérte végig a darabot.

Palkonyán a faluházban nemcsak a díszlet pörgött, hanem Ötvös András is. A többi szereplőt különböző tárgyakkal, konzervekkel, felmosóronggyal, pulóverrel, több rúd szalámival jelenítette meg, ami már önmagában figyelemfelkeltő ötlet. A díszletnek köszönhetően sikerült egyetlen forgatható elemmel számtalan helyszínre kalauzolni bennünket, többek között a piacra, a reggeli villamosra, Lajos lakására és a kocsmába. Külön örömmel töltött el, hogy a humorban gazdag jelenetek (ebből tényleg rengeteg volt!) mellé becsempésztek egy-egy meghatóbbat (gondolok például az öreg hölgyre, aki visszatérő vásárlója a piacnak, és minden alkalommal ugyanabból a lehetetlenül kis összegből próbál gazdálkodni.)

Az előadás végeztével, miután minket nézőket is megtapsolt Ötvös András - amiért megbirkóztunk a meleggel - a mögöttem ülő hölgy ezt mondta a barátnőjének: „Na ugye, hogy megérte eljönni?”

Hannig Dóra

Még egy klip a THEALTERről

Göttinger Pál: "A Katlan egy szükséglet"

Az Ördögkatlan fesztivál egyik szervezője, ötödik éve felelős a rendezvény webes kommunikációjáért. Minden évben jegyez rendezőként előadást és/vagy nevéhez fűződik egy-egy helyspecifikus esemény koordinálása. Idén két előadással és két évfordulóhoz kötődő eseménnyel is szerepel a Katlanon, mindezek mellett a Magyar Színház főrendezője – Göttinger Pált kérdeztük. INTERJÚ

- Idén száz éve született Bohumil Hrabal, és öt évvel ezelőtt hunyt el Cseh Tamás. Mindkét évforduló rendhagyó események megszervezésére inspirált titeket. Egészen pontosan mit takar és honnan jött a Cseh Tamásnak emléket állító performansz valamint a Hrabal-vurstli gondolata.

- Dolgozom egy egyesületnek, ami több kórus laza láncolatából áll, a közösségi- és kóruséneklést népszerűsíti Budapesten. Ez a Halastó Kulturális Egyesület, akikkel egészen nagyszabású projekteket is szoktunk csinálni, ilyen például a Kultúrfürdő vagy a Kórusok éjszakája, és erre Bérczes László és Kiss Mónika is felfigyeltek már évekkel ezelőtt. Régóta szerették volna meghívni őket a Katlanba, ami idén végre sikerült is. Augusztus 7-én 17.04-kor, Cseh Tamás öt évvel ezelőtti halála évfordulójának pontos pillanatában a nagyharsányi sportpályán lesz egy közösségi éneklés, amit Tóth Árpád karnagy fog betanítani és levezényelni. Ha minden az elképzelésünk szerint fog történni, akkor több ezren fogunk akkor, ott együtt énekelni. A Hrabal-vurstli alapgondolata pedig Szikszai Rémusztól ered, aki annak idején Pulán csinált irodalmi vurstlit, amikor még Bérczesék ott voltak a Bárkával a Művészetek Völgyében. A Katlanon mindez három napon keresztül napi háromórányi elfoglaltságot jelent majd, minden féle játékokkal, kiállítással, valamint ha minden jól megy, emellett megszakítás nélkül folyik majd Hrabal összes művének felolvasása. Az egész vurstli egy interaktív, közösségi ügy, amelyben közreműködik többek között Sipos Vera, Grisnik Petra, Fándly Csaba, Köles Ferenc, Ötvös András, a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei és én is.

- A balatonföldvári Kultkikötőben volt július 10-én a Gerlóczy Márton regényéből színpadra adaptált A csemegepultos naplója c. monodráma bemutatója, melyet a Thealter fesztivál után az Ördögkatlanon is láthatunk Ötvös Andrással a főszerepben. Rendezőként most találkoztál először Andrással?

- Ez egy újratalálkozás volt, mert mi párhuzamos osztályba jártunk a főiskolán, játszott vizsgámban, valamint a diplomarendezésemben az egyik főszerep is az övé volt, a másik pedig Sipos Veráé. Azóta nem kerültünk össze, de most Orlai Tibor megteremtette erre az alkalmat.

- Lőkös Ildikó dramaturggal készítettetek regényből monodrámát. Fel sem merült a dramatizálás gondolata?

- Tibor eredetileg dramatizált változatot szeretett volna, de erről lebeszéltem, mert a regény egyes szám első személyben íródott, nagyon személyes szöveg, ami egy magára maradt emberről szól. Az én fejemben adta magát nagyon, hogy egy olyan elképesztő, tékozlóan nagy játékossággal és emberismerettel megáldott színész, mint az Ötvös egyedül maradjon a színpadon, csak a kellékek maradjanak körülötte, és mind a negyvenvalahány szereplőt egyedül oldja meg. És Tibor szerencsére jól is vette ezt az ötletet. Schneider Jankó segített a bábos részek kimunkálásában, aki a próbákon folyamatosan jelen volt, de önmagát soha nem előtérbe tolva segítette Andris munkáját végig.

- Jövőre kezded a harmadik évadodat a Magyar Színházban főrendezőként, ezzel együtt idén dolgoztál először a színház akadémistáival, a Love and Money c. vizsgarendezésed szintén látható lesz a Katlanon.

- Nincsenek tanári ambícióim, most sem tekintem a színiakadémián tanárnak magam. Viszont itt dolgozom, és ezek a srácok is itt dolgoznak, ezért fontosnak tartottam, hogy velem is végigcsináljanak egy egész próbafolyamatot, ne csak valami párhetes kurzust. Az a megállapodásom a házzal, hogy a mindenkori harmadikosokkal csinálok egy vizsgát, amit aztán játszunk is. Ahogy a Love and Moneyt az Aranytízben és a Magyar Színházban is, de vittük Tabajdra is, ahol az akadémia saját fesztiválja van. A Katlanra osztálytermi változatban visszük, aminek részben technikai okai vannak, részben pedig mert így sokkal közvetlenebb, intimebb közeget tudunk teremteni, és ennél fogva nagy valószínűséggel kialakul majd egyfajta kommunikáció is. Az előadás egy egészen fiatal lányról szól, aki az életét éppen elkezdi, elhelyezkedni készül. Ha úgy tetszik, pályaválasztási vagy felnőtté válási mondanivalója miatt erős a fiatal felnőtteknek szóló üzenete.

- Ahogyan a fiatalok a pályaválasztási nehézségek, bizonytalanság, folyamatos versengés égető problémájával küszködnek, úgy kerül szembe évről évre többek között az Ördögkatlan fesztivál is az egyre csökkenő támogatásokkal, a pályáztatási rendszer útvesztőivel, valamint az ezzel együtt járó anyagi bizonytalansággal. Mégis mi az, ami minden áldott évben újra és újra arra sarkall titeket Bérczes Lacival és Kiss Mónival, az alapító-megálmodókkal az élen, hogy ismételten belevágjatok öt feledhetetlen augusztusi nap megszervezésébe, lebonyolításába?

- Elég agilis emberek vagyunk, szeretünk egy ötletet a megvalósulásig végighajtani, sok emberrel kapcsolatban lenni, sok embert vendégül látni. Ez mindegyikünkben megvan. A színházat és általában a művészetet úgy is, mint befogadó, úgy is, mint mesterségként űző emberek, mindent összeadva egész egyszerűen ennél nem tudunk jobbat. Ez egy csúcsteljesítmény, hogy az Ördögkatlanon öt napig mennyire szeret mindenki lenni, létezni, és közben fontos dolgok történnek, nagyon komoly elképzelések válnak valósággá. Például egy komolyzenei koncert a szabad ég alatt világítás nélkül a sötétben, ahol csak a csillagok vannak és semmi más, vagy az, hogy az ország élvonalába tartozó színművészek lejönnek játszani tűzforró tornatermekbe és művelődési házak hátsó udvarára. Mindezt úgy élem meg, hogy itt állok harmincegynehány évesen, és mindazzal együtt, amit csinálok, ennél nem tudok jobbat. Minden évben még egyszer annyit tanulunk a mesterségünkről is, meg az egészről, mint amit addig tudtunk, és hatvanszor annyi jó élményt gyűjtünk be, mint egész évben. A Katlan egy szükséglet.

A felnőtt korú Ördögkatlan

Hétéves az Ördögkatlan, amely Szársomlyó-hegyvidék köré szerveződve lett összművészeti fesztivál. A házigazdák szerint nagykorúvá váltak.

Hét év - a változások évfordulója. Ezt a gondolatot vetette fel egy interjúban a fesztivál egyik főszervezője, Bérczes László. „Az biztos, hogy az Ördögkatlan már nem egy hétéves gyerek. Azt hiszem, egy felnőttről beszélgetünk…” – válaszolja meg saját kérdéseit a gyerekkor-felnőttkor témában. Meg kell-e újulni vagy pont elég megőrizni önmagát a fesztiválnak, erről nekünk fölösleges elméláznuk - előtte! Majd a végén tudni fogjuk. 

Az Ördögkatlan Fesztivál nagyszerűsége először is abban áll, hogy néhány napra benépesíti a villányi borvidék lankáit. Immár hetedik alkalommal nyitják meg Pécstől nem messze az Ördögkatlant, ahol falusi, természeti környezetben vehetjük birtokba a művészeteket. Idén augusztus 5-9. között a környéket megszállva Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya és Villány, no meg Beremend várja színházi előadásokkal, komoly- és könnyűzenei koncertekkel, kiállításokkal és cirkuszi előadásokkal, és rengeteg különleges művészi programmal az ördögi látogatókat!

„Az idei, hetedik fesztivál már kiszámítható, aki ismeri, tudja, mire számíthat” – erősített rá még Bérczes mindarra, amit a programok sorozata ígér a látogatóknak.

Csak szemezgetve: 

Az Ördögkatlan díszvendége idén a Katona József Színház, amely először szerepel az összművészeti fesztiválon. Máté Gábor igazgató mutatta be előzetesen a programjukat: a nagyharsányi tornaterembe és a palkonyai faluházba öt előadást hoz a társulat (A mi osztályunk, Vörös, Szókratész védőbeszéde, Pianínó, Mennyekbe vágtató prolibusz). Ez újdonság, mivel az elmúlt hét évben az Ördögkatlan színházi programjában főként független társulatok szerepeltek. „Praktikus szempontokat végig kellett gondolni, hogy a társulat színészeivel ez mikor tehető meg, hiszen a nyári szabadságukból rabolunk el időt, de a színház részéről egy pillanatig nem volt kérdés, hogy elfogadjuk a meghívást” – mondta el Máté.

De lesz majd Hrabal-vurstli is, amiben felidézik Bohumil Hrabal műveit, aki amúgy éppen idén lenne százéves. Göttinger Pál és Grisnik Petra vezetésével egy színészcsapat (köztük az említetteken túl Sipos Vera, Fándly Csaba, Ötvös András) megidézi a regényeket, a regényhősöket, Pepin bácsi is teliüvöltözi majd a falut, Novák Erik pedig egy gigantikus Hrabal-portrét fest valamelyik falra - de szükség van mindenkire, akinek kedve van játszani vagy például felolvasni egy fa alatt (biztatnak a szervezők), Nagyharsányban.

Operakalauzt is tartanak: három helyszínen három alkalommal Dinyés Dániel Offenbach Hoffmann meséit magyarázza felvonásról felvonásra, templomtól templomig. Az operett műfajának legelső képviselője volt Offenbach, aki egyetlen operáját több mint húsz éven keresztül komponálta, a bemutatót azonban már nem élte meg, éppen egy héttel előtte halt meg.

És megelevenedik a kofákkal teli pesti piac is: Az Orlai Produkció új előadása a Gerlóczy Márton regényéből készített monodráma Ötvös András főszereplésével. A történet egy fiatal pesti íróról, Laliról szól, aki eredeti hivatásától megcsömörlötten elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe, és beáll piaci kofának Joli mellé. Jolival gyorsan összeszoknak, és a csarnok tarka népének "életszagú világa" lassan feltárul a botcsinálta kofa előtt. 

Az idei Ördögkatlan egyik díszvendége Lajkó Félix hegedű és citeraművész, aki új szimfonikus lemezét hozza el Beremendre augusztus 9-én. A koncerten elhangzik majd többek közt Kodály Zoltán Galántai táncok című műve, Bartók Béla Román népi táncai, illetve három tétel Dohnányi Ernő Ruralia Hungaria-jából.

Az Ördögkatlan névadója a szoborpark, ami egy kőfejtő, melyet a helybéliek „Ördögszántotta hegynek” neveznek. Ez a név ahhoz a legendához kötődik, miszerint az ördög meg szerette volna kapni Nagyharsány legszebb lányát, Harkát, de ehhez az első kakasszóig fel kellett volna szántania a hegyet. Az ördög elkotródott, maradt viszont ez a gyönyörű kőfejtő, ahol immár évtizedek óta nyaranta hazai és külföldi szobrászok alkotnak, és a létrehozott műveket a parkban hagyják. E köré települ a fesztivál.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed