Ravel: A gyermek és a varázslat


2011. október 2. 15:00 - 17:00 
Fesztivál Színház
Ravel: A gyermek és a varázslat
Gyermek: Czabán Angelika
Tűz, Hercegnő, Csalogány: Széll Cecília
Mama, Kínai Csésze, Szitakötő: Lehőcz Andrea
Karosszék, Pásztorlány, Denevér, Bagoly: Dóri Eszter
Pásztorfiú, Fehér Cica, Mókus: Galgóczy Dóra
Teáskanna, Kis Öreg, Levelibéka: Gavodi Zoltán
Óra, Fekete Kandúr: Lisztes László
Fotel, Fa: Mokán László
Közreműködnek: a Nemzeti Énekkar szólistái, MÁV Szimfonikus Zenekar
A Kolibri Bábszínház művészei
Rendező: Göttinger Pál
Vezényel: Antal Mátyás
A kisfiú nem akar leckét írni. Amikor édesanyja megszidja, szemtelenül válaszol, az ezzel kiérdemelt büntetés úgy felbőszíti, hogy a szobájában található élőlényeken és tárgyakon tölti ki haragját. A tárgyak azonban életre kelnek, és a szemére hányják mindazt a gonoszságot, amit mindaddig ellenük vétett. Egyre fenyegetőbben viselkednek, végül a kisfiú igazán megrémül. Hogy ki lesz az, aki szorult helyzetében a segítségére siet, kiderül az opera folytatásából. 
Maurice Ravel különleges hangulatú meseoperájával indul a „Gyermekek évadja”, a Müpa Matinékoncertjeinek négy hangversenyből álló őszi sorozata. 

rendező: Művészetek Palotája
Erre a koncertre jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban üdülési csekk, Accor Ticket Culture utalvány, Sodexho Pass Kultúra- és Ajándékutalvány, valamint Művészetek Palotája ajándékutalvány beváltásával is megvásárolhatja.
Jegyárak: 1500 Ft

Beszélgetés a Háromszögekről az Írók Boltjában

április 6. szerda, 16:00
DRÁMA A BOLTBAN
Háy János: Háromszögek
Rendező: Göttinger Pál
Felolvasnak: Kubik Anna és Horváth Lajos Ottó
A résztvevőkkel Forgách András beszélget.
A sorozatot a MASZRE támogatja.

Kapa ész helyett palacsintát osztott

Kelemen Éva 2011. március 30., szerda 14:21

A színházi emberek sohasem fütyörésznek a színház területén és nem kívánnak egymásnak sok sikert premier előtt – említett néhány babonát Göttinger Pál a Bárka Színházi Világnapján, ahol a kulisszák mögé is beleshettünk, Mucsi Zoltán pedig palacsintával kényeztette a közönséget.

Március 27-én volt a Színházi Világnap, amely kapcsán korábban már körbekérdezősködtünk az utcán, ki mennyire jár színházba. A vasárnapot viszont nem is tölthettük máshol, mint egy színház falai között, e célból pedig keresve sem találhattunk volna ideálisabb helyet a Bárka Színháznál, amelynek társulata évről évre igazán nézőbarát programmal kényezteti közönségét – nem csak holmi árkedvezményekkel és álmegoldásokkal igyekszik megúszni ezt a napot. A Színházi Világnapot egyébként 1961 óta ünneplik – azért március 27-én, mivel 1957-ben éppen ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

Már a Bárka programját nézegetve is az volt az érzésünk, hogy a színház semmit sem bíz a véletlenre: a közönség számára ritkán kínálkozó lehetőségek között találtuk például a teátrum földi halandók számára teljességgel ismeretlen zegzugait felfedő kulisszajárást, ahol Göttinger Pál rendező vállalta magára az idegenvezető szerepét. Az izgalmat nem csak a sok helyen ütött-kopott fekete falak és rejtett folyosók jelentették, hanem azok a bennfentes információk is, amelyeket a rendező utunk során folyamatosan, jó érzékkel el-elhintett.

Megtudtuk például, hogy bőven akadnak olyan, a színházi emberekkel kapcsolatos eszmék, amelyek nem véletlenül ették be magukat a köztudatba. A babona például igencsak gyakori errefelé: egy színházi embert még véletlenül sem hallhatsz fütyörészni az épületben, és itt senki nem kíván a másiknak sok sikert bemutató előtt. Göttinger Pál a művészbejárót csak a színház köldökzsinórjaként emlegette, ahova ezúttal a közönség is bepillantást nyerhetett – a bejárat melletti pad pedig minden magára adó színház előtt ott áll. És bár azt feltételeznénk, hogy a hierarchia itt is minden területen érezteti a hatását, az előadás szertartása ez alól kivételt képez: zajló előadás közben ugyanis senkit sem engednek a színpad közelébe, ha nincs dolga benne – még az igazgatót sem.

Ha az utcafront felől nem is látszik, a Bárka meglehetős helyhiánnyal küzd: díszletraktár híján például a színház udvarán látható romantikus konténervárost használják tárolónak, a rendező szerint pedig valóságos varázslat, amit a kellékeseik a kelléktárban véghezvisznek. Kiderült, hogy próbaterem terén sincsenek elkényeztetve, így sokszor előfordul, hogy egy, az Orczy-kertben található faházban próbálnak, ami nyáron kifejezetten hangulatos tud lenni, télen és éjjel viszont már egész más a helyzet.

A zegzugos folyosókon végül eljutunk a Cseh Tamás terem fölött található világítási hídra is, ahol az egyik drótok és hatalmas lámpák között lavírozó delikvens félve kérdezi, vajon hány embert bír el a szerkezet. Szerencsére hamarosan már a szellőzőgépház szomszédságában haladunk lefelé a hátsó lépcsőn, ahol egy nyitva hagyott ajtón keresztül a fodrásztárba kukucskálhatunk be: itt éppen a színész Telekes Péter frizuráját hozzák formába. A folyosóablakból már látszik a Bárka kertje, ahol – az előzőleg jósoltakkal ellentétben – hétágra süt a nap és nagyban zajlik a Bárka Bazár: kézműves termékek, táskák, képek és ékszerek közt matathat a színházkedvelő.

Később a hátsó bejáratnál, az amfiteátrum tövében Mucsi Zoltán sütött palacsintát: az éhes nézősereg türelmesen várakozott a sorára, miközben a színész hasonlóan türelmesen sütögetett és osztott. Na nem szóban, ahogy azt Kapától megszokhattuk, csupán palacsintát – valahogy úgy tűnt, mindenki meg volt illetődve a szokatlan szituációtól.

A délután a Bárkán havonta jelentkező ZeneLadik jegyében telt: Hajós András, Fekete-Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra komplett fúvósgárdája a nézőteret dugig megtöltő gyerek- és szülőseregnek mesélt igencsak élvezetes és rendhagyó módon a jazz rejtelmeiről. Különösen szórakoztató volt számunkra figyelni, ahogy Hajós játékos szigorral próbálja kordában tartani a rakoncátlan gyerekeket, miközben határozottan látni az arcán, hogy majd' elolvad a kicsik olyan beszólásaitól, mint például, hogy „a nagybőgő egy túlméretezett gitár”. A gyerekek egyébként meglepően okosan és kreatívan válaszoltak a nekik feltett kérdésekre, a helyzet csak akkor kezdett kissé kaotikussá válni, amikor a műsor végén közösen szerzett szülinapi dal zenei aláfestésére kiosztott lufik nyikorgása vált uralkodóvá.

A napot stílusosan a felkavaró Nem tudni, hogyan című előadás zárta – Pirandello idegfeszítő drámájának főszerepében a pár órával korábban még palacsintát sütögető Mucsi Zoltánt láthattuk viszont. Az előadás előtt a Bárka-igazgató Seress Zoltán olvasta fel a Színházi Világnap idei üzenetét, amelyet az ugandai Jessica A. Kaahwa drámaíró, színész, rendező jegyez.

„Milyen cinikus, ha egy olyan korban, mint a mienk, amelyben ismerjük a színház hatalmát, olyan erők biztosítják a világbékét, amelyek fegyverekkel és bombákkal harcolnak. Hogyan is szolgálhatnák a megnyugvást az elidegenítés eszközei?” – tette fel a kérdést az üzenet szerzője. Hozzátette:„Az Egyesült Nemzetek Szövetsége hatalmas összegeket fordít arra, hogy fenntartsa a békét a világban, pedig a színház olyan alternatíva lehetne, amely spontán, emberi, nem olyan költséges, de sokkal eredményesebb”. Az előadás után azért korántsem uralkodott síri hangulat: a produkció kellékeként megsütött grillcsirke-combok végül az elégedett közönség bendőjében landoltak.

SZÍNHÁZI VILÁGNAP A BÁRKÁBAN

A program:
10-17 óráig Első Bárka Bazár az Amfiteátrum mögött. Iparművészek és kézművesek árulják portékáikat. Lesznek fahangszerek, ékszerek, mézeskalács-költemények és egyedi táskák is.
9.30-11-ig Szervezők Fóruma
Egy új elszámolási struktúrát ismertetünk meg, amellyel vonzóbbá akarjuk tenni ebben az internetes világban is a közönségszervezői tevékenységet, másrészt kicserélnénk jó tapasztalatainkat és előkészítenénk a következő szakmai napra a kérdéseket.  

11-13-ig vetélkedők a színészekkel az Orczy Parkban (Dogville, De Sade, Haydn, Párkák játékok)
12-13-ig Bárka kulisszajárás Göttinger Pál rendezővel
13 órakor Menza a Bárka Kávézóban – Kapa (Mucsi Zoltán) kezében fakanál, lábosában finom tejbegríz, Mucsi Palacsinta Klub
13-14-ig Emlékfotózás a színészekkel
15 órától ZeneLadik Hajós Andrással és a MAO-val – az előadások előtt és után meglepetések
17 órától 2011-2012-es évadterv-tájékoztatás - Előadja: Seress Zoltán, a Bárka igazgatója, zongorán kísér Dinyés Dániel.
17:30 A napi játékok eredményeinek kihirdetése.
17.30-18.30-ig Emlékfotózás a színészekkel
19 órától  Pirandello: Nem tudni, hogyan előadásAz előadás előtt felolvassuk a Színházi Világnapi Üzenetet.
Az előadás után a szakács szereplők
feltálalják a grillcsirke kellékeket. Vigyázat, nem műanyag! Mindenki a vendégünk, akinek jut. :-)
Este tánczene.
Várunk mindenkit!

Firkin in Toronto: Jancsi&Pali solo @ Lee's Palace

Firkin @ Lee's Palace - Toronto


„MERT TÚL SOKÁIG ÉLÜNK”

Háy János: Háromszögek / Magyar Színház
2011.03.21.

Szerelmi háromszögek helyett a gyűlölet háromszögei. Vagy csak a megszokás, a csöndes utálat, a viszolygás mértanian szerkesztett ábrái. Háy a lelki roncsolódás, az undor, a lassú erózió drámáit írja, sokféle alakváltozatban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

A színen a férfi, a nő s egy tömött utazótáska. Ahogy a nagy könyvben meg van írva, a férfi az, aki kilép elszürkült, megunt házasságából. Az ok: a húsz évvel fiatalabb szerető, aki új életet és új családot ígér az ötvenéves, viszonylag jó karban lévő pasinak. Férj és feleség utoljára még egymásnak feszülnek, marják egymást szenvedélytelenül. A férfi nemcsak párjától távolodott el, de masszív utálattal gondol épp elhunyt anyósára. Azt vélelmezi, példának okáért, hogy már akkor ellene nevelte a lányát, amikor még nem is ismerték egymást. A feleség marasztalni próbálja férjét, s megjósolja a férfi közeli visszatérését a kiégett, megfakult házasságba. Aztán lassan földereng a háttér, a feleség szüleinek reménytelenné kérgesedett, csikorgó együttélése. Amelyben mindkét házasfél valamiképpen föladni kényszerült egyéniségét a sokszoros kompromisszumokban, míg végül a férjből megalázott pária, papucsférj nem vált.

De az új kapcsolat sem ígér semmi jót: bár a fiatal, harmincas lány látszólag rajongva szereti a meglett, tapasztalt férfit, összeköltözésük után rögtön csökken a szenvedély heve, megbomlik köztük a testi összhang. Másnap látogatóba mennek a lány anyjához, aki azonmód a felbukkant férjjelöltre zúdítja masszív freudi frusztrációját: szingli lánya, úgymond, a családjukat elhagyott (ugyancsak ötvenes) apa pótlékaként szeretett bele a házas férfiba. Felébred hát benne a bosszú régóta érlelődött szándéka, s orvosi szikét ragadva megöli a férfit. Azazhogy mégse, ez már csak rossz álom, amit a férfi vizionál a látogatóban töltött gyötrelmes éjszakán, amikor is a lány vérezni kezd s elvetél. Hősünk ekkor megfutamodik, mert ha nincs gyerek, akkor a megváltó, új kapcsolat se kell; villámsebesen szakít s visszakönyörgi magát az eldobott házasság akolmelegébe. A kipróbált rosszba, amit már megszokott.

Háy János gyors színváltásokkal, emlékképek, emlék-epizódok beiktatásával operálva meséli elfásult, boldogtalan hősei drámai összecsapásait, ügyelve arra, hogy feltárulkozó múltjuk, a nemzedékek tapasztalata, egymáshoz kapcsolódásuk épp olyan sivár és reménytelen legyen, mint vigasztalan jelenük. Mert a rossz, a romlás apoteózisa itt minden drámai fordulat, s minden emberi törekvés valamiképpen a balvégzet felé halad. Ha nem lennének Háy drámájában néhol könnyedebb, komédiai felhangok, akár a görög sorstragédiák komor vízióit festhetné az író a gyanútlan néző elé, ahol feltartóztathatatlanul érvényesül a végzet hatalma, s minden eleve elrendeltetett. Ugyanakkor a csődbe ment házasság vagy az összeroskadt szerelem problematikája nem először (s feltételezem, nem is utoljára) bukkan fel újabb drámáiban: a pár évvel ezelőtti Házasságon innen, házasságon túl éppúgy az erodálódott kapcsolatok semmibe hullását, lehetséges végkimeneteleit lajstromozza, mint az új mű (vagy az egyetlen férfihős sorsára koncentráló, nemrég bemutatott súlyos Nehéz).

A Háromszögek, bár elég sok pszichologizáló motívumot vonultat fel, elsősorban mégsem az árnyalt lélekábrázolásra törekszik, hanem az emberi kapcsolatok szerkezetének feltárására. Azaz annak a viszonyrendszernek már-már logicista módon precíz megrajzolására, amely a házasságban élés, illetve az abból való kilépés relációjában férj-feleség-szerető háromszögében (vagy egy pár s a szülők kapcsolatában) megtörténhet. Háy figurái csak kevéssé egyénítettek, ám erős drámai – ok-okozati – szövedékbe ágyazottak. Megszólalásaik hangneme a leghétköznapibb beszélt nyelvhez közelít.

Göttinger Pál szikár rendezése a Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán hűségesen követi és közvetíti a szerző dramaturgiai elgondolásait. Gondosan megtartja a jelenetek tagolását, felosztását jelenbeli és emlékképekre. Nem vesz el a darabból, és nem is nagyon tesz hozzá. S mivel a szereplőknek ugyanabban a szűken elnyúló intim térben, jórészt ugyanazokban a hétköznapi viseletekben kell eljátszaniuk a jelen és a múlt epizódjait, meglehetősen nagy teher hárul a színészi alakításokra. Kalmár Bence halványszürke alaptónusú, kockákkal, téglalap alakú dobozokkal tagolt variábilis teret tervezett a játékhoz: a hosszúkás, pástszerű asztallap könnyen alakítható nászi ággyá vagy ebédlővé, a könnyűszerkezetes bútorok elnyelik és előadják az ágyneműket, a levetett-felvett ruhákat. (A játszók, majdnem végig, maguk rakosgatják az idomokat.) Az emelvényt kétoldalt fogják közre a nézői széksorok, két végét kocka alakú fotelek zárják, amelyeken ücsörögve némán szemlélik az éppen háttérbe húzódott szereplők a színen zajló eseményeket. Érzelemmentes figyelemmel, esetleg halvány mosollyal a szájszögletben.

A házasságból kilépni próbáló férjet Horváth Lajos Ottó, az elhagyott feleséget Kubik Anna játssza. Horváth férfija robusztus és elszánt, szinte gépiesen és szenvedélymentesen sorolja elszenvedett sérelmeit; a sok rosszat, amiben része volt. Kissé cinikus, keménynek látszó férfi, aki persze nem tud (s talán a lelke mélyén már nem is akar) szabadulni begyakorolt szokásaitól, rigolyáitól. Macsósan rámenős, de sietősen és jólesően kapja kézbe a kofferjében lapuló házipapucsát, s hosszasan ráncigálja magára a közös takarót a vendégágyon. Férfiúi készülődése üdítően mulatságos. Kubik Anna árnyaltan, hajlékonyan, nem kevés drámai erővel formálja meg a megalázott, ám emberi tartását őrző asszony figuráját. Hangszínének finom váltásaival, apró, tétova gesztusokkal, az odaadás, az eltávolodás, a jeges dac széles érzelmi amplitúdóján mozogva adja a kisemmizett, megcsalt nő fájdalmát, s a sokat tűrt házastárs bölcs rezignációját. Inkább érzi, mint tudja, hogy nem történhetnek máshogy a dolgok, mint ahogy majd valóban megtörténnek. Ragaszkodik a férjéhez, mert föltette rá az életét, mert szereti is a maga módján, s mert nincs más választása. Igaz, nagy árat fizet érte: e sokféle eredőből táplálkozó ellentmondásos lelki folyamatot jeleníti meg plasztikusan Kubik Anna.

Hasonlóképpen erőteljes Császár Angela a feleség decens tartású anyjaként: nemcsak szilárd erkölcsi rendet közvetít rendületlenül, hanem a sokat tapasztalt nő magabiztosságát, kemény céltudatosságát is érzékenyen tárja elénk. (A szerető anyjának bőrébe bújva pedig némiképp idézőjelesen alakítja a bosszúszomjas, mindenre elszánt ős-gonoszt, aki gumikesztyűt húzva szakszerűen kész kivitelezni egy alkalmi horror-szcénát.) Fülöp Zsigmond megnyomorított, szoros házastársi függőségben tartott apája röpke, takarékos megszólalásaiban is teljes sorsképletet villant fel. Holecskó Orsolya lelkesen üde, naiv leányzóként ábrázolja a nős férfi szeretőjét, aki hamar vedlik vissza riadt, kiszolgáltatott, magányos nővé, amint partnere magára hagyja.

Háy darabjában, Göttinger rendezésében mindenki folyamatosan csak veszít. Az örömtelen életek permanens ismétlődéseibe jószerével csak a gyűlölet, a bosszú édes percei hoznak valamiféle igazi szenvedélyt. (Példa rá a férfi indulatos érzelmi kirobbanása, a lány riadalma a gyermek elveszítésekor.) Szerelmi lobogás távoli visszfénye sem szüremlik a játékba. Csak a kiüresedett kapcsolatok közhelyes-sivár hétköznapjai peregnek, illúziótlanul.

Szerző: Kovács Dezső

forrás: http://www.revizoronline.com/

MÁRCIUS 24 – HALASTÓ VIZES KULTÚRA NAP A SZÉCHENYI FÜRDŐBEN A VÍZ VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL

Ha van flashmob – márpedig YouTube videók bizonyítják, hogyan estek le a hamburgerrel telt szájak egy amerikai gyorsétteremben, amikor kiszolgáló hölgyek-urak zendítettek rá musical betétdalokra, avagy mi történik, ha egy adott jelre hosszú percekre lefagy egy több száz fős tömeg egy nyugat-európai pályaudvaron – szóval, ha létezik flashmob, akkor ezt hogyan másképp is importálhatnánk Budapestre, a fürdők városába, mint SPLASHMOB-ok formájában. Nem mondhatunk hát többet, mint azt, hogy ha március 24-én délután 3 és este 10 között a Széchenyi fürdőben tetszik tartózkodni, akkor bizony bármi megeshet. Már amolyan kulturális értelemben. Tessék felkötni a fürdőgatyót, le ne essen meglepetésében. Mert itt aztán bombát ugranak az operaénekesek és színészek szavalnak a szaunában.

A splashmob tagjai ez alkalommal: Palya Bea, Herczku Ági, Göttinger Pál, a K.V. Társulat képviseletében Lajkó Bence, a TetraÉter kontakt tánccsoport, a Four Bones Harsonakvartett, Pátkai Rozina és Tóth Mátyás, a Fantomég Társulat, a Városminor kamarakórus, a Csíkszerda tagjai, a Soharóza, a Halastó kórus, és még sokan mások.

Közben fáradjanak ki néha-néha egy kis üdítő élményre a mesebeli Kultúrterembe és a freskókkal díszített Előcsarnokba, ahol legalább már jó előre tudni lehet, kivel is áll szemben az ember közönségként. Nem úgy, mint a medencékben.

A Kultúrterem programja (további részletek később):

TRES FORT: Torockói Farsang – zenés performansz 50 fővel 40 percben (a diákok saját alkotása)
PALYA BEA: Egyszálének 30 percben
MEZÍTLÁBAS ZENÉSZEK: Párizs – Rio de Janeiro – Buenos Aires (világutazó előadás énekhangon, klarinéton és gitáron)
CHILI&VANÍLIA: Kalács&Szörp Parti (a kóstoló kupont előre meg kell vásárolni, a regisztrációról infók később!)
SZABÓ BORBÁLA: TELEFONDOKTOR – felolvasóest Göttinger Pál és Dinyés Dániel előadásában
TAI CHI TEACHER: Aquapark akusztik – magyar nyelvű dalok gitárral, nagybőgővel, egyéb kütyükkel kísérve
DOROTA BAND – kísérleti jazz együttes
Az Előcsarnok fogadóbizottságának tagjai:
Juhász Andrea (oboa) és Gárdos Éva (zongora); Nagy Bernadett, Dezső Sára (ének) és Selmeczi Borbála (zongora), Nényei Pál (kuplék), Pátkai Rozina (ének) és Tóth Mátyás (gitár) – bossa nova, MeloDisztiK (ének, gitár) – francia sanzonok, Pécsi Berci és barátai

Zárás után Disc Bobby, a talpalávaló gazember kever hajnalig Tom & Zsével!
A napi fürdőbelépő 3500 Ft, ez tartalmazza az összes fenti programot. Aki viszont szárazon szeretné megúszni, az a Kultúrtermes és az Előcsarnokos előadásokra ingyen betévedhet kintről. (Ez alól kivételt képez a Chili&Vanília kóstoló programja, amire majd előzetesen kupont kell váltani. Részletek később.)

üdv,
a HEKK (Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület)

Kubik Anna csodái

Ez bányász lánya - így mutatták be Kádár Jánosnak Kubik Annát 25 éve, amikor rendszerellenes tüntetésnek számított az Advent a Hargitán utáni félórás taps a Nemzeti Színházban. A színésznő negyedszázados késéssel a Kossuth-díjat is megkapta.

- Mi köze is van egy szem primőr epernek Kádár Jánoshoz?

- A Kossuth-díjasok fogadása volt a Parlamentben, 25 éve, 1986. április 4-én. Nem sokkal azelőtt, január 2-án engedélyezték a korábban betiltott Sütő András-darab, az Advent a Hargitán bemutatását a Nemzeti Színházban, melyben Árvai Réka szerepét játszottam. A fogadáson kinéztem magamnak egy szem primőr epret, ami abban az időben nagy kincsnek számított, de nem jutottam el az asztalig - valaki folyton megállított, és az előadásról kérdezett. Kádár János pártfőtitkárhoz is odavittek, és bemutattak mint fiatal tehetséget, aki egy bányász lánya.

- Köztudomású, hogy Kádár szerette a bányászokat. De hogy került a Kossuth-díjasok fogadására?

- Akkor sokan úgy vélték, le is írták, hogy Réka alakításáért, amely lényegében négyes szerep volt, Kossuth-díjat kéne kapnom. Talán ezért történt, hogy az akkori Jászai Mari-díjasok közül egyetlenként - az elismerést aznap vettem át - meghívást kaptam a nemzeti ünnepen a parlamenti fogadásra. Mivel az előadást a rendszer kritikájaként is értelmezték, a legmagasabb művészeti kitüntetést mégsem ítélhették oda érte. Bárhová megyek, azóta is azzal állítanak meg sokan, hogy életre szóló élmény volt. A 650 férőhelyes színházunkba ezren jöttek be, a kívül rekedteknek kint a hóban a Tiszatájból l olvasták fel a darabot, gyertyával világítva.

- Hitte volna, hogy negyedszázaddal később egy besúgó jelentésében olvassa mindezt?

- Én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, mint a Kalász fedőnevű ügynök, aki a Nemzeti Színház előadásáról szolgálati jelentést küldött Mészáros Béláné alezredesnek. Róla mostanában olvashattam Gervai András Fedőneve: "szocializmus" - Művészek, ügynökök, titkosszolgák című, nemrég megjelent könyvében. A tüntetésszámba menő estéről azt írják a jelentésben, hogy pontosan harminc percig szólt a taps, a színészek nem hajoltak meg, így tiltakoztak, hogy Sütő András nem lehetett jelen a bemutatón. Benne van, hogy Kubik Anna lement a nézőtérre, mintha keresné a szerzőt, a hárászkendőjét leterítette, az jelentette Sütőt. Tényleg így történt, valahogyan mi is tiltakozni akartunk, ami akkor azért bátor dolog volt.

- Nem érzi úgy, hogy megszaporodott a még feldolgozatlan múlt idézése a művészetekben? Merthogy nemrég Jolán pártelvtársnő szerepében találta magát.

- Az ügynökök a paradicsomba mennek című filmben nagyon érdekes a közelmúlt láttatása, örültem, hogy Dézsy Zoltán hozzá mert nyúlni ehhez a témához. Filmjében a beszervezett főhős anyját játszom. A hűséges pártelvtársnő alakját közösen találtuk ki a rendezővel: a kort az is megidézi, hogy Jolánként az Advent a Hargitán című előadást nézem a tévében, vagyis magamat. Jolán még az a fajta elvtársnő, akinek tényleg voltak elvei, és ott szolgált, ahova a párt állította. Egyik legfontosabb jelenetemben azt mondom a fiamnak, hogy mi mindent ennek a rendszernek köszönhetünk, nem lehet ágálni ellene.

- Jól értjük, hogy ennek napjainkra vonatkozó üzenete is van?

- Lehetséges a film szerint, hogy a hatalom átmentését beépített ügynökök hálózata készítette elő. S valóban: napjainkban sorra derül ki, hogy közülük ma ki milyen vezető pozícióban van. Még mindig sokan ragaszkodnak ahhoz a rendszerhez, merthogy sokan jól éltek a kis mutyikból, és nem hiányzott nekik a szabadság. Egy kis hétvégi vityilló, olcsó kenyér, sör - sok ember ezt sírja vissza...

- Néha úgy tűnik, mintha valaki előre megírta volna az életét "keretes szerkezetbe" helyezve - mint A kőszívű ember fiai esetében.

- Leesett az állam, amikor tavaly tavasszal fölhívott Vándorfi László, van-e kedvem eljátszani Baradlaynét. Engem ugyanis az ő története indított el a pályámon. Tizennégy éves voltam már, amikor életemben először jártam színházban: megnéztük A kőszívű ember fiait. Az iskolában aztán fogalmazást kellett írni az egyik szereplőről, mindenki Jenőt vagy Richárdot választotta, én írtam egyedül Baradlaynéról. Csodáltam, megrendített erős, hitet sugárzó asszonyisága.

- S ha valaki azt mondaná, hogy Harry Potter, a vámpírregények és Danielle Steel után Jókai mára elavult?

- Le se lehet tenni, annyira izgalmas, csak biztatni tudok mindenkit, hogy felnőtt fejjel ugorjon neki ismét. Arra készültem, hogy passzusokat, leírásokat fogok kihagyni, de nem így történt. Jókainak fantasztikus, szarkasztikus humora van, két-három mondattal utánozhatatlan jellemzést ad a szereplőkről. Minden mondata fontos.

- Ezekben a napokban mindenki Jókait, Petőfit, Irinyit idézi. Van az 1848-as forradalomnak napjainkban is érvényes üzenete?

- Ajánlanék újraolvasni pár oldalt a regény második részéből, az Egy nemzeti hadsereg című fejezetből, amikor ez a nemzet minden porcikájával érezte, hogy össze kell fogni, akkora a baj. "Mindenki testvér volt a trikolór alatt, ... mind egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat."

- Most, amikor a parlament is foglalkozik a demográfia, a család, az együttélési formák problémájával, különösen aktuális a Háromszögek című darab is. A napokban volt a bemutatója a Magyar Színházban, s a történet még a szereplőket is felkavarta.

- Az olvasópróbán rámeredtünk Háy János darabjára: mindenki érintettnek tartotta magát, úgy éreztük, benne van a személyes történetünk. Nemcsak szerelmi, hanem mindenféle más háromszögről is szól. A szeretet és a szeretetlenség, a bizalom és a bizalomvesztés, a családtagok közötti viszony és a felszabadult idő ugyanúgy szerepet játszik benne. S a darab felveti a kérdést: ha betoppan egy fiatal szerető, törvényszerű-e, hogy otthagyjuk a párunkat.

- A megcsalt feleség szerepét játssza. A darab mely üzenete volt fontos önnek?

- Én az anya-lánya viszony nehézségeit élem-boncolgatom. De mindenkit várnánk erre az előadásra, aki bármilyen kapcsolatban él; nincs olyan család, amelyben ne jelenne meg a darabban ábrázolt probléma. Elképesztő kuszaság van bennünk, nem tanultunk meg, ha megtanulható egyáltalán, fontos dolgokat házasságról, együttélésről, nem tudjuk, mit kell tenni a másik megtartásáért. Nem tudom, honnan van ilyen életbölcsessége a 28 éves rendezőnek, Göttinger Pálnak, de nagyon pontosan végigvezette a szereplők közötti drámát. Háy tisztességesen bánt a figuráival, a nők szájába olyan igazságokat adott, amiket nagyon jólesett elmondani. S mindezt sajátos nyelvezettel, hiányos mondatokkal.

- A sajátos nyelvezet korunk kommunikációját is jellemzi. A Facebook korszakában hogyan boldogul az a Kubik Anna, aki életében sok száz kézzel írott levelet kapott?

- Ma már én is a Facebookon kapom a leveleket, és ott is válaszolok - bár előadásrészlet, videó telepítésekor főiskolás lányom segít. Mióta a Heti Válasz Kiadónál megjelent Kit ad Isten? című kötetben egy tabutémáról, a gyászról elmondtam a gondolataimat, őszintén beszéltem azokról, akiket elvesztettem, és arról a lelki folyamatról, amit átéltem, azóta erről írnak nekem a legtöbben. Nagyon sok embert érint ez a dolog.

- Tabutémákról van alkalma beszélgetni, hiszen folyton úton van. Pécs, Sopron, Szombathely, Fehérvár, Füred - néhány város, ahol a következő hetekben megfordul. Mit akarnak öntől?

- Beszélgetésekre, verses estekre hívnak. Erősödni próbálnak lélekben az emberek. Visszajelzést, megerősítést várnak, szellemi táplálékot. Ki vannak éhezve a szépségre, a költészetre, a harmóniára.

- A politikáról is elmondják a véleményüket?

- Közvetlenül nem, de érződik az erkölcsi megújulás igénye. Nem igaz, hogy csak a gazdaság vagy csak az anyagi kérdések számítanak. Mindenki érzi, hogy véges az a mondandó, ami az anyagiakról szól. A pénzhajhászás gyűlölködéssel jár együtt, s ebbe belefáradtak az emberek. Most már arra vágynak, hogy valami megmelengesse a szívüket. Hihetetlenül jó érzés a közönséggel szemben állni: csillognak felém a tekintetek.

- Lehet sokáig bírni ezt a tempót?

- Kutyául elfáradok, de én is energiákat kapok. Jó látni, hogy a vers megérinti az embereket, hogy létrejön egy áramkör, s egy pillanatra megszűnik a magány, ami sokszor olyan nehezen áttörhető. Angyal száll el felettünk. Hinné valaki, hogy ismét növekszik a versek népszerűsége? Rengeteg szavalóverseny van, ahol zsűrizek. Ez fontos nekem, mert az én pályám is az 1977-es Ki mit tud?-on indult, versekkel. Jó látni, a fiatalok hogyan fedezik fel maguknak a költészetet, és végre a tanárok is elfelejtették a kurzusverseket. S vannak nagyon jó fiatal költőink, Lackfi János, Szentmártoni János, Varró Dániel, akik sokat lendítettek az ügyön.

- A közönség kedvenc verse?

- Nagy kedvenc Gyurkovics Tibortól az Ebek harmincadja vagy Tóth Bálinttól a Magyar litánia. Mindig jó érzés, amikor azt mondják, hallottak tőlem egy verset, mondjam megint el. Nálam jobban senki nem örül annak, hogy nem a gatyaletolós humort vagy a Való Világot akarják látni. Az egyik legszebb feladatomnak tartom a líra közvetítését.

- Ez kiderül Ablonczy László most megjelent, Árvai Réka csodái című könyvéből is, amely verssel kezdődik és verssel zárul. Benne a Kubik Annával folytatott beszélgetések sok évvel ezelőtt kezdődtek.

- Hosszú ideig ellenálltam, de aztán meggyőzött Ablonczy László érve, hogy a könyv nemcsak egy színésznő sorsáról, hitvallásáról szól, hanem egy korról is. Az átölelt harminc évben a színház furcsa változáson ment keresztül. Régen még fontos volt, hogy kik játszanak egy előadásban, és milyen bemutatók vannak. Mára sok lett a lila köd. Átveszik a szerepünket a celebek meg a politikusok, ők vannak a címlapokon - eldobható papírfigurák, teljesítmény nélkül. A színház pedig, melynek mondanivalója van, reményt ad és szellemi muníciót, rangját vesztette. Magánemberként nem szeretek reflektorfényben lenni, de az érdekel, hogy mit és kit állítunk értékként az emberek elé.

- Most például Kubik Annát, aki két évvel az alternatív Kossuth-díj után a valódit is megkapta.

- Számtalan elismerésben részesülhettem már életemben, s voltam Júlia, Melinda, Tünde, Electra, Johanna, Yerma, Gertrudis, Dajka, Polly, Portia, Gruse, Sade márkiné, Réka, több mint száz klasszikus és kortárs darab főszerepét játszhattam óriási partnerekkel, s mindig jött valami jel, ami biztatott. A Kossuth-díj a legszebb, legnagyobb jelzés ezen a vándorúton. Édesanyám örömkönnyeit peregni látni pedig elmondhatatlan érzés.

ásók, apa (Háromszögek, Magyar Színház)

a piros sarokban a nő, a kékben a férfi, a bíró pedig háy. most a pirosat hozta ki nyerőre. de nem akarom elhinni, hogy ezt komolyan gondolja. mert azt nem lehet (könnyű) kibírni, hogy az ember lemondjon a maga igazáról.

és ettől amolyan istennődrámás lesz az egész. kubik anna tényleg angyali nyugalommal oszt és szoroz, kicsit felülről látja, éli ezt az egészet, finoman játssza az eltartás bölcsességét. de bennem végig ott az értetlenség, miért ragaszkodik ehhez az önsajnálattól tagbaszakadt férfihez. mindehhez a fiatal lány, holecskó orsolya is rövidre van zárva -- fegyelmezetten teszi a dolgát a színésznő, de csak abbahagyva van a figurája, befejezve és elkezdve sincs. ő egy teoretikus szerető. egy mi lenne, ha. egyébként szépen, mértanilag megszerkesztett a története. császár angéla és fülöp zsigmond a tőlük (a figurájuktól) idegen térben~ világban kerekítik, színezik a fiatalok alaptörténetét: napvilágra kerülnek az örökre javíthatatlan szülői programok, amelyeket valamelyest még védhetővé is tesznek. megmutatják a tisztán jószándékból épülő rontást.

az íráshoz analitikusan illeszkedik a díszlet kifutó-jellege (kalmár bence): mintha a múltjukon jönnének-mennének -- betesznek, kivesznek ruhákat, kvázi-ágyakat. praktikus mozdulatokkal igazítják át a teret a szereplők (nem lenne szabad egy alkalommal két díszletmunkással átpakoltatni félsötétben a teret, mert szinte szereplőkké válnak arra a néhány pillanatra, akaratlanul is).

a rendező göttinger pál a színészek iránti odaadással dolgozott, a darabra talán kevesebb érdeklődése maradt -- a színészek szerethetők, a szöveg keménységét finomítják: az ütéseket beengedik testre.

a legérdekesebb mégis a szöveg. háy eddig is szerette az elharapott: ige-, cselekvéshiányos mondatokat: na, itt aztán él ezekben -- horváth lajos ottóban, sűrű magányában, mint aki mindig tudta, hogy senki nem magának ássa a a vermet, ha anya lesz, ha apa. aztán mégis...

Hétköznapi csalódások

Háromszögek színmű · progresszív
Magyar Színház

7óra7 5 pont
Idő 1 óra 45 perc, szünet nélkül


A kapuzárási pánik elől fiatal nők karjaiba futni olyan átlátszóan közhelyes, hogy elég huzamosabb időt eltölteni egy bevásárlóközpontban ahhoz, hogy megbizonyosodjunk az állítás igazáról. Milyen út vezet a mézeshetektől odáig, hogy boruljon harminc együtt töltött év, gyerek, család, kényelem? Hogyan lesz a turbékoló gerlicepárból két egymást tépdeső keselyű?
Háy János darabja talán ezekre a kérdésekre keresi a választ, amikor egy idősödő, de még nem idős házaspár életét kezdi el boncolgatni a szerető, az anyósok és az apósok viszonylatában. A férfi ugyanis otthagyja feleségét, elmegy várandós szeretőjéhez, akiről kiderül, hogy mégsem az, és ezért visszaszáll a családi fészekre. A sztori sovány, de ha valami nem lenne fontos ebben az egész történetben, az éppen a sztori. Ezért sem tűnik jó döntésnek, hogy Göttinger Pál rendezése sokkal inkább a történet elmesélésére helyezi hangsúlyt (talán ezért a sok színpadrendezés is), mint arra, hogy voltaképpen hogyan juthat el oda egy férj, hogy a felesége szemébe mondja: „Te ronda vagy”. Súlyos mondat, még akkor is, ha egy érzelmileg igen korlátolt ember mondja egy végtelenül önbizalmhiányos, és ezért nagyon megértő nőnek. Hogy múlt és jelen világos legyen, flashbackek övezik a cselekményt, amiben a boldog évek elevenednek meg, amikor még élt a kedves mama, aki igen nagy elánnal fúrta lánya újdonsült házasságát.

A szikár, frigid anyós és a hozzá kapcsolódó papucsférj ugyancsak nem science fictionök szülöttei, ahogy az apakomplexusos szerető, és az ő anno elhagyott anyja sem, aki lánya tizennyolc évvel idősebb pasijában kissé neurotikusan ugyan, de volt férjét véli felfedezni. Annyira kerek, annyira tipikus, annyira tiszta képlet ez így, hogy ha teljesen reálban van kezelve, akkor szükségszerűen közhelyes lesz. Márpedig ez az előadás a díszletet, és az olykor egybefolyatott idősíkokat, illetve egy álomjelenetet leszámítva reálban fut. Ki van játszva Horváth Lajos Ottó szórakozottan lelketlen Férfija, Kubik Anna sokat tűrt, és az első pillanattól kezdve a végső győzelem biztos tudatában létező – és épp ezért mérsékelten konfliktusos – Felesége, Holecskó Orsolya lelkében megsebzett tinije, de Császár Angéla és Fülöp Zsigmond is úgy játsszák el az anyósokat és apósokat, ahogy azt kell: karakteresen, egyértelműen.

Talán túl egyértelműen. Így a már-már közhelyesen hétköznapi és kiszámítható történet nem emelkedik el a földtől, nem enged betekintést nyerni abba, hogy ez a csapda, amibe olyan könnyű beleesni – ti. mást hibáztatni saját életünk miatt, és gondolkodás helyett zsigerből cselekedni – végül is micsoda, hogyan keletkezik, és miért lépnek bele annyian. Mert ha csak egy korlátolt férjet látunk, aki elhagyja a családját egy fiatal nő miatt, majd visszamegy azzal a mondattal, hogy nem szereti, de ezt a rosszat már megszokta, az főként arra fog csak szolgálni, hogy ítéletet mondhassunk a férfiak, a nők, az anyósok, az apósok, és a szeretők felett. Úgy en bloc. Ilyen ítéletet hozni ilyen felszínes kép alapján pedig rengeteg féligazsághoz vezet, még akkor is, ha egyébként színészi munkával masszívan kibéleltek is a szereplők.

A különböző háromszögek, főleg azzal, hogy az anyósokat és az apósokat ugyanazok játsszák, és a férfi összeköti a két családot, megszületnek, és az egymást átfedő életek is átszövik a jeleneteket azzal, hogy nem csak a játszó karakterek vannak a színpadon, és azt is kár lenne elvitatni, hogy egy bizonyos szinten végigjárja az előadás a kiszabott útját, és ez konzekvens – csak jóval szimplifikáltabb, mint az a drámaszövetből következhetne. Így viszont nincs harmónia az előadás és a darab között, csak a megrendezett együttlétezés.
Zsedényi Balázs

Two flat caps and a porkpie hat

Posted on March 16, 2011 by Mary

You wouldn’t believe me if I told you that it’s taken me this long to recover from my first Ír KocsmaSó (an odd assemblage of words that translates literally into Irish pub salt but really means Irish pub show – punning in a second language is oddity only outdone by the little bags of salt we were given as gifts on the night). And a most peculiar night it was, too. Mistake No. 1 was to think that my Hungarian was good enough to get the gist of what was in store from the website. Yes, I realised it was in the sticks – the suburbs of Budaörs at the Jókai Mór Müvelődési Központ, affectionately known as JMMK. But I didn’t realise that it isn’t a pub… it’s a cultural centre. Yes, I realised that it was being headlined by Firkin, an Irish rock band, but I didn’t realise they weren’t Irish. And yes, I realised that Jamie Winchester was opening for them, but I didn’t realise he would be joining in their first set, not playing on his own. I had read something about Irish stew and free guinness (neither of which particularly excited me) but somewhere deep in my subconsciousness I was missing Ireland terribly and wanted a taste of home, no matter if that taste amounted to two things I least like about Ireland – pottage and porter.

So I convinced a couple of Hungarian friends who have been talking about going on holiday to Ireland that they should come along for the experience. In my head I imagined a smoke-filled room crammed with people sitting chatting and others milling around and more still propping up the bar. I imagined Whelan’s on Wexford St, perhaps, or some such venue in Dublin. I thought the crowd would be youngish and mainly Irish or at least British (given that they’re an Irish Irish bank, mar dhea). And I was really looking forward to having the craic.

When we got there, there was a queue forming outside. When we went in (and we were lucky to get tickets and lucky that HÉ and TZs insisted on coming early) there were more queues inside – for the stew and the guinness and for the bar. The doors to the auditorium were shut. People were perched on windowsills lining what looked remarkably like a school corridor. The crowd was a little long in the tooth and instead of being in Whelan’s, in my mind’s eye I was back in the Galtee Mór in Cricklewood, North London. Where were all the fit fellahs?

Once the main doors opened, we packed inside. I’d been dreading theatre seating but all the seats had been taken out. Thank God for small mercies. At least there’d be room to move around. But then people started to produce chairs from nowhere, lining the walls and sitting expectantly staring at the stage. This wasn’t shaping up right at all. The Blackbird ír sztepptánc show with Éiri ír tradiconális zenekar came on and I offered a silent prayer of thanks for the marked absence of embroidered costumes and ringletted wigs! The dancers looked like they were having a whale of a time and the lead vocal certainly had a feel for those fadás. Mind you, the tunes being billed as popular Irish tunes were ones I’d never heard of (with the exception of I wish I was back home in Derry), and I was getting flashbacks to my own failed stepdancing career. Lovely and all as it was, this wasn’t what I’d come for. Judging by the exodus at the intermission though, it was what a lot of others had had in mind (obviously, they’d been able to read and understand the website!)

Somewhere during the tombola, the shapeshifters moved in and the crowd took on a new form. Then the lads took the stage – or more correct, six lads and a female fiddler. The prose-like delivery of the first verse of Whiskey in the Jar in a rather affected British accent had me a little worried but then the rockin’ kicked in and the gig took off. It seemed like everyone of them were doing their own thing and yet it all came together. There was nothing choreographed about it. The crowd went mad. I went mad. You wouldn’t have recognised me! I was mesmirized by the flautist (Janós Péter), leaping around the stage like a court jester without the hat, wearing a mic that looked a remarkably like a third eyebrow. The lead singer ( Marthy Barna) looked a lot like Colin Farrell without the chin. He’s a fine cut of a lad who does justice to the old Clark-Gable-vest-and-open-shirt look. It was only a matter of time before that shirt would come off and those biceps would get the airing they so richly deserved. The collective intake of breath from the female audience was nicely balanced by Göttinger Pali on acoustic guitar and lead vocals. Pali looked like he’d stepped off the back porch of a Grizzly Adams set. With the flat cap and check shirt, I had a hard time believing he wasn’t Irish. Pitch perfect in his enunciation, he was a joy to listen to. All of which I know I told him afterwards, repeatedly. Am blushing to think I was so brazen. Can you just imagine me as a punk Irish groupie! Somewhere in the middle of Colin Farrell and Grizzly Adams is Marczis Attila (on electric guitar) who sported a short back and sides that made me wonder what he’d look like in uniform. Szuna Péter (Bass) and Juhasz Robert (drums) made up the complement along with the dextrous Virag Lili on the fiddle. One of her first times out with the lads, she really made that fiddle talk.

Hearing with Wild Rover sung with a Hungarian accent was fantastic. And where have I been all these years that I never heard bitchin’ in the kitchen before? The night was only beginning when they finished with yet another go at Whiskey in the Jar – this time in Hungarian! It was quite surreal in a way, a bit of a time warp. Suddenly I was 21 again, and back home in Dublin. I only wish I’d woken up from this particular delusion in time. Despite the wonderful company of hedgehogs, griffens, and ministering angels, there’s simply no getting away from the fact that I just can’t hack the long nights and small hours any more. Give me another few weeks to fully recover though and I’ll be in the front row of Firkin’s next-but-one BP gig …Gödör Klub 23 April.

A Színház.tv a Háromszögekről

Geometria

SZÍNHÁZMŰVÉSZET | Budapest
Háy János: Háromszögek – Pesti Magyar Színház
Urbán Balázs

A lehető legbanálisabb szerelmi háromszög áll Háy János frissen bemutatott drámájának középpontjában: az ötven körüli férfi lecseréli hasonló korú feleségét egy majd’ húsz évvel fiatalabb nőre. Ám a szerelmi háromszög mögött egy másik háromszög is felsejlik.
Ez utóbbi egy múltbeli háromszög: a lány anyját ugyanis éppúgy elhagyta egy másik nőért a férje, mint most a lány szeretője a feleségét. Ráadásul az apa akkoriban nagyjából annyi idős volt, mint most a férfi. Így aztán a lány anyja úgy érzi, hogy a fiatal nő a saját apját hozta el bemutatni, s jeges gyűlölettel tekint a férfira. Akinek ez aligha újdonság, hiszen pontosan ilyen jeges gyűlölet jellemezte anyósával való kapcsolatát. Háy drámája fokozatosan bontja ki a háromszögek párhuzamosságait (elnézést a geometriai képtelenségért), s eközben szerkezetileg is háromszögeket épít. A mű első felében a férfi, a feleség és a feleség anyja jelentik a háromszög szárait, míg a másodikban a férfi, a lány és a lány anyja. Miközben a történéseket persze a két „alap” háromszög határozza meg. (Beszédes a szerzői instrukció, mely szerint a két anyát és a két apát ugyanaz a színész játssza, vagy legalábbis játszhatja.)
Ha valaki a fentiek alapján úgy sejti, hogy a mű sem dramaturgiáját, sem tematikáját tekintve nem tartogat különösebb meglepetéseket, nem téved. Mindkét szerkezeti rész flashback technikát használva bontja ki a múltbeli előzményeket, s valósággal leltározza a témához tapadó közhelyeket: egyfelől gyermekén és vején uralkodni akaró anyós, más generációk eltérő gyermeknevelési elvei, sok munkával kevés pénzt kereső értelmiségi férfi, kicsit biztosabb egzisztenciára vágyó feleség, felnövő, szüleikkel mind ritkábban találkozó gyermekek, fokozatos elhidegülés, kapuzárási pánikkal megspékelt férfiklimax, a megszokott kapcsolathoz kétségbeesetten ragaszkodni próbáló középkorú nő. Másfelől rajongva szeretett apját kamaszkorában elvesztő, utóbb súlyos apakomplexussal küszködő lány, magányosan gyűlölködő anya, az új kapcsolattól saját megfiatalodását váró férfi, képzelt (vagy hazudott) várandósság, az új kapcsolat kétségbeesett felrúgása. S végül, konklúzióként: visszatérés a régihez, a megszokotthoz, ami már soha nem lesz jó, „csak most úgy lesz rossz, ahogy már megszoktam, hogy rossz.”

Nem állítom, hogy igaz közhelyekből ne lehetne erőteljes, személyes, nem pusztán általánosságokban beszélő darabot írni, de ehhez valószínűleg találni kellene valamit, ami a banális reálszituációkat megemeli. Segíthetne az irónia, a folyamatos reflexió, esetleg valami érvényes mitizálás, eredeti forma, öntörvényű, a színpadon élettel telítődő nyelvezet. Ám Háy legfeljebb ez utóbbi létrehozását ambicionálja, a többi alkalmazására/megteremtésére kísérletet sem tesz (hacsak a szükségszerűen roppant steril előadásmódot indukáló szerzői utasításokat nem tekintjük formakísérletnek). A nyelv kétségtelenül sajátos, öntörvényű, ám igazi ereje csak akkor lenne, ha a színészi játék olyan erővel itatná át, hogy egyszerre hatna költői erejűnek és mégis egészen természetesnek. Ennek híján a sajátos mondatszerkezetek alkalmazása, az igei állítmány gyakori elhagyása könnyen írói modornak tűnhet.
A Pesti Magyar Színház Göttinger Pál rendezte előadása többnyire korrektül követi a szerzői utasításokat és a feltételezhető alkotói intenciót, miközben nem tudja az írói nyelvhasználatot erőteljessé és izgalmassá tenni, s magából a szövegből sem képes áttételesebb, mélyebb jelentésrétegeket kihámozni. A hosszan elnyúló, a nézők által két oldalról körülült játéktérre (a szerzői kívánalmaknak megfelelően) kevés díszletelem, berendezési tárgy, kellék kerül. (Díszlet: Kalmár Bence.) Sem az akusztikus hangulatfestés, sem a világítás nem meghatározó erejű – ha leszámítjuk azokat a pillanatokat, amikor egyik-másik lámpa élesen a néző szemébe világít. A hangsúly a szöveget általában a reálszituációk szintjén közvetítő színészi játékon van. A hármasok (négyesek) színen éppen nem levő tagjai általában a játéktér szélén ülnek, s onnan lépnek be minden különösebb sallang nélkül. Ennek a megoldásnak azonban különösebb jelentésbeli hozama nincs (túl azon, hogy vizuálisan közvetítik ama banális igazságot, mely szerint a harmadik akkor is jelen van, amikor a maga fizikai valójában nincs jelen), pusztán sterilebbé teszi a játékot (ráadásul néha a színészeknek ki kell menniük átöltözni, így némi repedés is támad a formán – de ez valóban lényegtelen).

A színészek pontosan kitöltik a karaktersablonokat, de egyéníteni, személyessé, a megírtnál gazdagabbá, ambivalensebbé tenni nem tudják a figurákat. Erre talán a főszerepet játszó Horváth Lajos Ottónak nyílna a legtöbb lehetősége, hiszen a férfi reflektálatlan, már-már a komikum határát súroló önzése szinte provokálna (akár a szerzői intenciótól függetlenül is) némi öniróniát. Ám Horváth Lajos Ottó megmarad az elviselhetetlenül egocentrikus, a másikat igazán szeretni, s ezáltal magát jól érezni mindkét kapcsolatában képtelen férfi portréjánál, miként Kubik Anna sem jut tovább a kezdeti öntudatosságát fokozatosan elvesztő, a talán szeretett, de mindenesetre megszokott férfiért (s a vele járó biztonságért) harcoló nő, Holecskó Orsolya pedig az idősebb férfiban alighanem tényleg apafigurát szerető, ezt az érzést foggal-körömmel megragadó, másra tekintettel lenni nem képes lány rajzánál. (Kettejük helyzetét nyilvánvalóan nem könnyíti, hogy alakjukat Háy gyakorlatilag csak a férfihoz való kapcsolatukban láttatja; saját, önálló világ egyikük mögött sem sejlik fel.) Császár Angela két anyafigurája abban különbözik egymástól, hogy az egyik elfojtott gyűlöletének okát ismerjük, a másikét csak sejthetjük, Fülöp Zsigmond két apafigurája pedig abban, hogy az egyik ki tud lépni a megalázó kapcsolatból, a másik nem. Göttinger Pál a térszervezéssel sem könnyíti meg a színészek (és a nézők) feladatát: a hosszan elnyúló térben általában középre rendezi a jeleneteket, így a néző az egyik vagy a másik színen lévő színésznek gyakran hosszú perceken át csak a hátát látja. Ennek is része lehet abban, hogy az amúgy korrekt alakítások haloványnak, egysíkúnak érződnek. Miként az előadás egésze is – ami a szerző néhány hónappal ezelőtt bemutatott, kitűnően sikerült darabja, a Nehéz után kivált csalódás.



HÁY JÁNOS: HÁROMSZÖGEK
Pesti Magyar Színház

Díszlet-jelmez: Kalmár Bence.
Dramaturg: Gecsényi Györgyi
Rendező: Göttinger Pál
Szereplők: Kubik Anna, Horváth Lajos Ottó, Holecskó Orsolya, Császár Angela, Fülöp Zsigmond

Újratervezés Stohl Andrással, optimista Csiky-program

2011. március 16. 11:21 Balassa Tamás

KAPOSVÁR | A kaposvári színház tradíciók hívei és a megújulást pártolók számára egyaránt színes évadot tartogat 2011/2012-es műsorterv. Erről szerdán sajtótájékoztatón számolt be Rátóti Zoltán direktor, ahol elmondta: a színházfelújítás még várat magára.

Mik ezek?

Nincs B-terv – ezt felelte kérdésünkre a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, miután megkérdeztük, a források felett őrködők döntésének megkönnyítésére nincs-e egy 3-4 milliárdos szerényebb változat a 7,5 milliárdos rekonstrukciós költségekkel tervezők helyett.

Rátóti Zoltán nem tartaná helyesnek, ha mindjárt egy csökkentett paraméterű tervvel várnák a jövőt, s bár az országos pénzhiány a felújítás lehetőségét nem hozza közelebb, a kisebb-nagyobb renoválások elkezdése nem elképzelhetetlen. A direktor egyébként most is optimista, s hangsúlyozza, nem szeretnék, ha csak a panasz hangjai szólnának a színház felől.
– Az energiával, a szellemi-lelki energiával nem spórolunk – mondta kérdésre válaszolva Rátóti Zoltán –, a túlélésre esélyt sem adna, ha csak tespednénk és sajnáltatnánk magunkat. Ehelyett sok barátot akarunk szerezni a színház felújításának, több nézőt szeretnénk, amivel több bevételre lehet reményünk.

ÚjraTervezés – ezzel a mottóval vetítettek mozgógépet a sajtótájékoztatón, ahol a kaposvári utcatérképre a jövő évi bemutatókat közlekedési-iránymutató táblaként tüntették föl. Az évad szlogenje a fenti fogalmat alkotó szavak kezdőbetűiből az ÚT lesz. Erre az útra jó előre készülhet a társulat, ilyen korán talán még sosem határoztak a követező szezon előadásairól. A tervezet kikerült a próbatáblára, így minden alkotó már most tudja, mikor, miben számít rá a színháza. Ezt a megbecsülést a direktor színészként nagyra tartotta korábbi társulatánál, a Nemzetiben.

Amíg nem szükséges, nem változtat a megörökölt társulat összetételén, fogalmazott Rátóti, s elmondta, megújítja mindenkinek a szerződését. (A művészeti állományt elődje, Schwajda György szabta a hagyományosnál szűkebbre. (A szerző.) Az évad minden színésznek méltó és elegendő feladatot tartogat, háromnál kevesebb bemutatója nem lesz senkinek, mondta az igazgató.

A 11 tervezett bemutató a folytonosságot is képviseli: Kelemen József ismét (Pán Péter), Kocsis Pál először rendez (Színházi bestiák), s lehetőséget kap Rusznyák Gábor is (Antigoné). A megújulás jegyében új tag érkezik Vajda Milán személyében, akinek az édesapját, Vajda Lászlót a hőskor nagy színészeként ünnepelte a korabeli Kaposvár. A fiatal tehetség Egerből érkezik, Kaszás Gergővel együtt. Az egyetemi hallgatók közül Lovas Rozi és Béli Ádám (Mohácsi János értékei egyetemi osztályának két tehetségében lesznek jelen jövőre), Czakó Juli és Marinka Mátyás kap feladatot. Molnár Piroskának stúdiókomédiában (A szent család), Koltai Róbertnek (Régi nyár) zenésben tapsolhat ismét a közönség. Előbbi Schwajda György-darab; a néhai direktor emlékét a bemutató mellett jövőre is drámapályázattal őrzik, ami lehet meghívásos vagy az ideinek megfelelően nyílt: a 232 beküldött pályamű díjait március 24-én hirdetik ki.

A Kaposvárhoz kötődés jelenik meg Kerekes Éva vendégjátékában, a színésznő a Táncsics gimnáziumban Klujber László-tanítvány volt negyed százada. A megyeszékhelyhez kötődéséről ismerhető Ivancsics Ilona is a szerepet kap jövőre. Az új energiákat hozó vendégművészek között Takács Kati, Seress Zoltán, Czintos József, Szikszai Rémusz érkezik, s a Finito című stúdióelőadásban, Tasnádi István komédiájában mutatkozik be Stohl András. A korábban már bemutatott fiatal rendezők közül Szabó Máté, Dömötör Tamás és Göttinger Pál jegyez darabot, utóbbi a Háy János-Lovasi András kaposvári megrendelésre írott zenését, A kéz című ősbemutatót.

Kubik Anna: "kibeszéletlen dolgaink vannak"


2011. március 14.
Nagyon felemelő érzés Kossuth-díjasnak lenni - mondta Kubik Anna, aki a legjobb színészi hagyományokat megtestesítő játékáért, a drámairodalom nagy szerepeinek emlékezetes megformálásáért, sokoldalú művészi munkássága elismeréseként vehette át hétfőn a Parlamentben a díjat.

Mint Kubik Anna felidézte, "voltak már jelei" az elismerésnek, hiszen két évvel ezelőtt Alternatív Kossuth-díjban részesült, mégis egészen váratlan és furcsa érzés volt, amikor megjött az értesítés. "Harminc éve vagyok a pályán és elmondhatom, hogy végigjátszottam a világirodalom és a magyar drámairodalom legszebb nőalakjait, a naivákat, a hősnőket, az asszony szerepeket. Van olyan darab, amiben a koromnak megfelelően minden fontos női szerepet eljátszottam. Tényleg úgy érzem, hogy ami egy színésznőnek megadatik, az nekem jött szerepekben és elismerésekben is" - összegezte eddigi pályafutását a Pesti Magyar Színház művésze.

Meghatározó szerepeire kitérve Kubik Anna megemlítette Júliát, Melindát, Tündét, Gertrudist, Portiát, Yermát, Grusét, Pollyt, valamint az Advent a Hargitán, valamint az István, a király Rékáját. "Volt olyan szerencsém, hogy tévéjátékok is készültek velem, nagyjátékfilmeket is forgathattam, tavaly Az ügynökök a paradicsomba mennek című filmben kaptam egy szép szerepet. Mi voltunk talán az utolsó generáció, akik pályájuk kezdete óta megmutathatták magukat televíziós és mozifilmekben" - mondta el Kubik Anna, hozzátéve: országszerte sok meghívást kap versekkel is.

Kubik Anna ebben az évadban két bemutatóban is részt vett. Háy János Háromszögek című családi színjátéka még egészen friss darab a színházban, hiszen március 9-én tartják a premiert. "Nagyon szép darab és nekem is gyönyörű szerepem van benne; kifejezetten a mi színházunk számára írta Háy János. Már egy ideje nagy sikerrel megy nálunk a Házasságon innen és túl, a Háromszögek talán annak a folytatása vagy inkább esszenciája. Göttinger Pál rendezte, így az a vágyam is teljesült, hogy fiatalok között dolgozhatok" - beszélt az előadásról.

A színésznő fontosnak tartja, hogy minél több kortárs magyar dráma szülessen, mert "kibeszéletlen dolgaink vannak": az elmúlt húsz-harminc évet nagyon hiányosan dolgozta fel az irodalom. "Remélem, efféle modern nőalakok még bőven kerülnek elém. Egyébként is erős affinitást érzek a magyar darabok iránt, mindig is fontos volt számomra, hogy ne csak klasszikusokat, hanem kortárs magyar darabokat is játsszunk. Szerintem a mi színházunk most erre kapható lesz, ezért várom, hogy erős, fiatal tehetségek jelentkezzenek" - fűzte hozzá.

"A Magyar Színház nemrég új úton indult el, ami sok fájdalommal is jár, de az minden változásnak jellemzője" - tért ki a teátrum új vezetése által kidolgozott koncepcióra Kubik Anna. Mint hozzátette, az állami fenntartású teátrum anyagi helyzete az elvonások, zárolások miatt nem a legjobb és így nagyon nehéz lesz új bemutatókat tartani. "Reméljük, a kultúrára is jut figyelem a gazdaság mellett, mert elengedhetetlen az ország megújulásához a lelki megerősödés. Ebben a kultúrához bátran nyúlhatunk" - figyelmeztetett a Kossuth-díjjal frissen kitüntetett színművész.

Kubik Anna 1957. január 8-án született a Veszprém megyei Ősiben, 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1991-ben a Budapesti Kamaraszínház tagja lett 1999-ig, ezután ismét a Nemzeti Színházban, 2003-tól a Magyar Színházban játszik.

Alakításait 1986-ban Jászai Mari-díjjal és az országos színházi találkozó legjobb női alakítás díjával, 1987-ben Farkas-Ratkó-gyűrűvel, Rajz János-díjjal, Erzsébet-díjjal, 1988-ban Magyar Művészetért Díjjal, 1989-ben a film- és tévékritikusok díjával jutalmazták. 2002-ben érdemes művész címet, 2004-ben Sík Ferenc-emlékgyűrűt, 2007-ben Magyar Örökség Díjat, Kazinczy-díjat, 2009-ben Alternatív Kossuth-díjat és Tamási Áron-díjat kapott.

forrás: http://www.kultura.hu/

Háromszögből háromszögbe

A darab címe pontos. Öt színész hét szerepben valóban sok különféle háromszöget alkot. Családi-szerelmi háromszögeket. Előbb az anyós a mértani ábra harmadik csúcsa, élve vagy halva, mindegy, aztán a szerető, aztán a szerető apja, anyja. És akkor még csak a főszereplő házaspár szemszögéből néztük a konstrukciót. A háttérben más háromszögek is megjelennek vagy sejlenek. Az előző generációnak is megvoltak vagy lehettek a maga háromszögei.

Háy János szellemesen, ügyesen töri bele ebbe a jól kiszámított struktúrába az élet, főképp a mai élet szinte minden hétköznapi problémáját. A párkapcsolati bajok valóságos leltárát dolgozza bele okos és kiokoskodott, értelmiségi módon szenvedélyes dialógusokba és hármas jelenetekbe. A harmadik természetesen mindig jelen van, legalábbis beszélnek róla. És mindig eldönthetetlen, hogy ok-e vagy okozat. Ki tudja, két ember miért nem jön ki egymással, a harmadik miatt, legyen az anyós vagy szerető, vagy fordítva, azért bukkan föl mindig a harmadik, mert a párosnak eleve baja van egymással. Az író szakértelemmel és életismerettel háromszögel jelenben és múltban, miközben a szorosan vett cselekmény mindössze egy ötvenéves férfi kétnapos kiruccanása, megfutamodással végződő próbálkozása, hogy feleannyi idős szeretőjével új életet kezdjen, a régiből új háromszögbe lépjen.

A szöveg éppoly okosan kiszámított, mint a konstrukció. Precízen egyensúlyoz átgondolt, logikus érvelés és érzelmektől átfűtött beszédmód között. A darab főhőseit nem vakítja el a szenvedély, folyton refl ektálnak magukra, intelligensen átlátják helyzetüket, érzéseiket, hiányzik belőlük a felszínes öncsalás, önbecsapás. Nem vesznek el pitiáner ürügyekben, a lényegről beszélnek, arról, ami a lelküket nyomja. Nem mintha ettől bármiféle megoldáshoz közelebb jutnának. Legfeljebb arra a bölcs belátásra, hogy a szokott rosszat felesleges ismeretlen rosszra cserélni.

A darab és az előadás hatásának titka a részletekben rejlik. Az író a közkeletű sablonra épülő életvázat maradéktalanul kitölti mindenki számára ismerős motívumokkal. Aligha akad a nézőtéren ember, aki nem ismer magára nagyjából kétpercenként. Akár került olyan helyzetbe, amilyent a játéktéren láthat, akár nem. Az érzelmek, a problémák, a válságok, a lelki hullámzások, hányódások alighanem mindenki számára ismerősek – legalábbis felnőttebb korban. S az író arra is ügyel, hogy mindez ne fájjon túlzottan. A helyzet amilyen reménytelen, éppoly mulatságos is.

Kalmár Bence díszlete illik a darabhoz, szándékoltan ronda, ridegen stilizált. A Sinkovits Imre színpadot hosszában pástszerű fehér dobogó szeli ketté a nézők között, a családi-szerelmi küzdelmek terepe, két végén két-két szögletes, kényelmetlen fotel áll a kívülről érkezők vagy éppen a kiszorulók számára. Praktikusan elővehető, eltehető ládák, dobozok szolgálnak ágyként, asztalként, no meg a szükséges ruhák, kellékek tárolására. Ezeket többnyire a színészek maguk teszik-veszik, díszítőmunkások talán csak egyetlen alkalommal bukkannak fel. Göttinger Pál rendezése éppoly kiszámítottan egyensúlyoz stilizálás és átélés, gondolatiság és érzelmesség között, mint a szöveg. Horváth Lajos Ottó és Kubik Anna okos szenvedélylyel vívja a középkorú értelmiségi házaspár szellemi-érzelmi csörtéit, Császár Angela pontos mind a katonásan öntudatos anyós, mind az érzelmileg kifosztott anyósjelölt szerepében, Fülöp Zsigmond biztos színészi ösztönnel alakít öreg, elnyomott, félénken meghunyászkodó vagy éppen félénken menekülő férjeket. Holecskó Orsolya sem marad adós az idős szeretőjében valójában rég elvesztett apját kereső lány érzelmi zűrzavarával.

Kubik Anna az elhagyott feleség szerepében bölcs szeretettel, okos elnézéssel mosolyogja végig a férj kiruccanását. Ennyit ér ez a történet. Ennyit megér.

ZAPPE LÁSZLÓ

"Olyan soha nem volt, hogy én"

Színház. Háy János új drámája egyetlen felvonásban, remek színészek tolmácsolásában meséli el egy szerelmi háromszög történetét


Háy János, akit immár kortárs irodalmunk legnagyobbjai között üdvözölhetünk, új darabbal jelentkezett: Háromszögek című „családi színjátéka” szerdán debütált a Magyar Színház színpadán. A magyar nyelvet sajátosan, senkivel össze nem téveszthető módon szövő szerző ismét a párkapcsolatok – induló és kifulladó házasságok s fellángoló majd ellobbanó szerelmek – útvesztőjében bolyong, válaszokat keresve arra, mivégre is az emberi élet, és hol lakik a boldogság. Ezúttal két kritikusunk – egy férfi és egy nő – vállalkozott arra, hogy alámerüljön a párkapcsolatok bugyraiba – Háy János vezetésével.


Apáti Miklós

Göttinger Pál rendező a Bárka Színházból érkezett vendégként a Magyar Színházba, Háy János Háromszögek című darabja a Bárka folyóiratból, annak egyik legutóbbi számából. Azért az mindenképpen elgondolkodtató, ha egy tehetséges vendégrendező, esetünkben Göttinger Pál, ilyeneket mond egy interjúban a Magyar Színházról: „A betonszarkofág mélyén remek színészeket, munkamegszállott, tűpontos, gyakorlott, a saját szakmájukról, a saját képességeikről rengeteget tudó embereket találtam.” Akármennyire is fiatal valaki, azért azt tudhatná, hogy Császár Angéla, Fülöp Zsigmond vagy Kubik Anna évtizedek óta egyenletesen magas szakmai színvonalon végzi színészi munkáját, azaz: játszik. Akinek elég hosszú élet adatik, s hozzá még sorsot is kapott, az már szinte minden mondattal találkozhatott a valódi életben, a saját életében. A férfiak férjek lesznek, majd apósok, a nők feleségek, majd anyósok, a fiatal nő, ha már nem elég fiatal, férjhez akar menni egy idősebb emberhez, aki mellett gyerek maradhat még egy kis ideig.

Háy darabjának főhőse az idősödő férfi, aki felesége mellett szeretőt tart, ami nem szép, de valós élethelyzet. Horváth Lajos Ottó adja ezt a férfit, együtt tudunk vele érezni, hiába nevetséges az igyekezete, hogy új életet kezdjen a húsz évvel fiatalabb nővel, akit Holecskó Orsolya alakít egy fiatal tragika szenvedélyességével. A feleség, akit nehéz elhagyni, Kubik Anna. Bravúrszám, ahogy húsz évet ugrál át eszköztelenül, smink, ruha, kellék nem segít neki, marad a színészi zsenialitás. A darabban előkerül egy másik pár is, az após (Fülöp Zsigmond) és egy anyós (Császár Angéla). Fülöp Zsigmondé a hálátlanabb szerep, engedelmes báb, egy jó ember, akinek az oldalán akár meg is öregedhet egy nő. Császár Angéla messze túlfut az ismert anyósviccek figuráján, valódi, eleven, túlfűtött karaktert hoz, olyan alakot ismerünk meg benne, aki egész elrontott életét kéri számon azokon, akik legközelebb állnak hozzá. A darabot egy hosszú vívópáston adják elő, centiméterekkel a szemünk előtt, minden félbemaradt mondatot be tudunk fejezni, komikum és tragikum csap össze ezen a páston, komoly, szép viadalokban. (Kalmár Bence munkája.) Hogy mi várt ránk az életben, csak utólag tudhatjuk meg, ha az önismeret bizonyos szintjéig képesek vagyunk eljutni. Háy sorsképleteit, „háromszögék” családi játszmáit nézve akár optimisták is lehetünk, hiszen egyszer-egyszer életünk egy-egy szakasza akár jobbra is fordulhat. Csak az esélyszámok ismeretlenek.

Zsigmond Nóra

Ezek még házasok, azok már szeretők. A közös férfi feleséggé akarja tenni a már három éve szerető szeretőt. Mert ő még megteheti, mert ő még fiatal, legalábbis annak néz ki. A feleség viszont már nem, azért, mert a nők biológiailag nem úgy vannak kitalálva. Az élet viszont hosszú, valamit kezdeni kell vele, belefér két-három újrakezdés is. De vajon érdemes felrúgni a biztos rosszat a bizonytalanért, ami még a mostani rossznál is rosszabb lehet? Nem lesz-e a fiatal feleségből is az utált anyós által irányított, szeretni izikailag és lelkileg is képtelen fúria? A férfi nem kíván sokat, csak boldog akar lenni. Itt már nem az, de ott még lehet. Vajon megtalálja-e azt, amit egyszer már igen, de elveszített? Hogy miért? Mert a boldogság már csak ilyen: ha megszilárdul, elillan. Szublimálódik. Tudjuk ezt, mégis belevágunk újra meg újra, hátha most sikerül kalitkába zárni az édes madarat…

Háy János boldogságkereső, az élet útvesztőiben bolyongó hősével legutóbb a Bárka színpadán találkozhattunk a Nehéz című novella dramatizált változatában. Akkor a válása után összeomló, Mucsi Zoltán alakította férfi sakkozott a végzettel, most az éppen válni készülő, a szeretőjét választó Horváth Lajos Ottó által játszott férj teszi ugyanezt. A különbség a hősünket szerető nők mennyiségében és minőségében van, s a tényben, hogy emberünk itt még dönthet. Legalábbis azt hiszi. Elsőre úgy tűnik, ő irányít: az élet császára, a soha meg nem öregedő és nemzeni örökké képes hím, akit a feleség és a szerető is magáénak akar, a kérdés csak az, mire. Erre keresi a választ a férfi, és végül szomorú következtetésre jut. Az oda vezető út neki kínkeserves, számunkra azonban felemelő és lenyűgöző. Mint Háy János művei általában.

Háy új darabjával a Bárka folyóiratban találkozhatott először a közönség, a Magyar Színház színpadára a Bárka fiatal rendezője, Göttinger Pál alkalmazta. Egyetlen felvonásban csorog le előttünk az emberi élet, nagyszerű színészek tolmácsolásában. A feleséget játszó Kubik Anna magával ragadó, mint mindig, kellékek és smink nélkül hiteti el velünk, hogy éppen fiatal lány, gyászoló gyermek, elhagyott nő vagy kiégett anya. A férjet alakító Horváth Lajos Ottó hasonlóan erős: remek partnere feleségnek, szeretőnek egyaránt. Az új szerelem lehetőségeként felcsillanó Holecskó Orsolya egyszerre kacér, bájos és szánnivaló, mint a szerelmi háromszögek harmadikjai általában. Császár Angéla és Fülöp Zsigmond pedig nagyszerűen hozzák a szülők szerepét: egyik a kegyetlen anyáét és anyósét, a másik a megértő papucsot apaként és apósként.

Klasszikus szerelmi háromszög bonyolódik előttünk tipikusnak mondható helyzetek művészien kidolgozott sorában, amolyan Háy János-módon hangolva: kegyetlen őszinteséggel, mégis szeretnivalóan, minden pillanatban magunkra ismerve a befejezetlen mondatokban.



Apáti Miklós, Zsigmond Nóra

Stuber Andrea a Háromszögekről

12. szombat

A tegnapi rádiófelvételen két pályakezdő színészt láttam vendégül: Gémes Antost (Magyar Színház) és Jankovics Pétert (Szputnyik). Együtt végeztek bábszínészként 2008-ban Meczner János és Csizmadia Tibor osztályában, vasárnap délután meg lehet hallgatni őket háromkor a Rádió Q-n.

Este a Magyar Színház stúdiójában a Háromszögek című új színdarab, Göttinger Pál érzékeny rendezésében. Háy János az ilyen típusú – szerelem, házasság, család tárgyú – műveivel szinte mindig szomorúságot és szorongást kelt bennem. Mert annyira tisztán látszanak nála a sors- és törvényszerűségek. Nehéz így azt gondolni hessegetően, hogy „de én…”, meg „de mi – az más”. Egy hosszú pást két oldalán ültünk, tehát az egymással szemben játszó színészekből zömmel csak az egyiknek láttam az arcát. Nekem legtöbbször Horváth Lajos Ottó jutott, amit nem is bántam, bár jó benyomást tett rám Kubik Anna is. Bennem ő leginkább hepciás színpadi nőalakként él, de most lágy volt. No és az egy színészarcon túl ott voltak a szemem előtt a túloldal nézői. Asszonyok, akikről lerítt, mennyi mindent ismernek maguk is ebből a történetből.

Hazafelé, nem egészen függetlenül az előadástól, egy utcatáblára nézve eszembe jutott, hogy huszonsok évvel ezelőtt kedves férjem és én más-más házasságban éltünk. Nem is találkoztunk, épp csak hírét hallottam néha, közös ismerősöktől. Megtudtam például, hogy Óbudán lakik, az ilyen-olyan utcában. Egyszer megnéztem a térképen, hol is van az. És láttam, hogy a szomszédos utcának Selmeci a neve. Vagyis naponta elmegy egy olyan utcanévtábla mellett – gondoltam –, amin ott az én nevem (az első férjem utáni nevem). Attól tartok, hogy a világ legkajánabb vigyora terült el az arcomon.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed