Rabok közt szabadon – kezdődik az Ördögkatlan Fesztivál

A Bérczes László rendező-dramaturg és párja, Kiss Mónika szervezte összművészeti fesztiválról Törőcsik Mari mint védnök azt mondta, ez egy olyan hely, ahol összegyűlnek a „nem normális emberek”. 2008 óta Kisharsány, Nagyharsány, Beremend és Villánykövesd ad otthont a mezítlábas rendezvénynek. Erről is mesélt lapunknak a július 31. és augusztus 4. között zajló Ördögkatlan egyik szervezője, Göttinger Pál rendező, aki a Kovács Udvarház programjaiért is felel.

– Az idei videókampányban a kulturális élet meghatározó szereplői – Beck Zoltán, Háy János, Tompos Kátya, Scherer Péter – vallottak arról, miért jó ott lenni a Katlanban. Önnek mit jelent ez a néhány nap?
– A fesztivál szervezése rettenetesen komplikált, és mégis pont az érdemi rész, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat öt napig, semmiféle erőfeszítést nem igényel. Sem tőlünk, sem a látogatóktól. Számomra ennek a minden évben ismétlődő felismerésnek az ünnepe a Katlan.

– Mi adja az Ördögkatlan báját?
– Ez a fesztivál emberek között szerveződik. A programszervezőktől a pultosokon át a szemétszedőkig ismeretségek és barátságok szövik át. A Katlanban nincs művészbejáró, nincs backstage. Vannak hagyományok, de nincsenek formaságok. Ez az emberközeliség nem kíván erőfeszítést, nem kell küzdeni érte, csak hagyni, hogy megtörténjen. Mondjuk az is igaz, hogy a Katlanból hiányzik a fesztiválipar gépezete, nincs mögötte igazi apparátus. A rendezvényünk, ha nem is dilettáns, de továbbra is műkedvelő.

– Mi az ön által vezetett kisharsányi Kovács Udvarház küldetése?
– A Katlanban számos speciális, az alkalomra készülő projekt is van, nálunk viszont az egész napos együttlét lényege, hogy az általunk megszólított művészek, alkotók, csapatok bemutassák, mivel foglalkoznak éppen. Akár opera-előadást rendezni is melléjük ülhet bárki. A kezdetek óta nem teszünk különbséget látogató és fellépő között – együtt csinálunk mindent.

– Az udvar programkínálatában a börtön, a börtönlét az egyik vezérfonal. Miért tartja fontosnak, hogy az olyan társadalmi kérdések, mint a szabadság, az előítélet, az igazságosság-igaztalanság ennyire hangsúlyosan megjelenjenek az Ördögkatlanon?
– A Katlan a mindenkiben megtalálható jóságot tette meg állítmányának az alakulásakor – ez ennél tisztábban számomra sehol máshol nem tapasztalható meg. A volt fogvatartottak, illetve a reménytelen börtönközegben dolgozó önkéntesek közössége olyan gazdag anyagot hoz minden évben, ami a legjobb színházi előadásnál is nagyobb katarzist tartogathat annak, aki velük tölt pár órát. És nem igaz, hogy nincs közünk ezeknek az embereknek a sorsához, ahogy az sem igaz, hogy ezek a dolgok csak valaki mással történhetnek meg. Emberségről, empátiáról, reményről, küzdeni akarásról szóló történeteket ismerhetünk meg, persze sok rémtörténet között.

– A színházi kínálat hogyan állt össze ebben az évben? Kik vendégeskednek az udvarban idén nyáron?
– A legfontosabbak számomra a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei, Pál András osztálya, akik nekem is tanítványaim voltak, és már elsőévesként is vendégeskedtek nálunk. A katlanozókkal együtt nőttek fel, most végzősként egy gyönyörű Liliom-vizsgaelőadást hoznak el. Mellettük a hétköznapiság, a mesterkéletlenség színházi gesztusait alkalmazó előadások szerepelnek a programban. Érkezik Makranczi Zalán Szókratész-monodrámája, Nagy Petrától egy Esterházy-szöveg, a Momentán Társulattól egy hosszú, kétszemélyes improvizációs előadás, Szabó Zoltán előadásában egy Királyhegyi-monodráma, a Dollár Papa Gyermekeitől egy szobaszínházi Ibsen-parafrázis, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháztól pedig egy gyerekelőadás.

– A fesztivál alapítójának, Bérczes Lászlónak „a Katlan a másik Magyarország”, ahol az értékrend meghatározó része az átadás, a befogadás és az átélés. Ön mit gondol erről?
– Nagyon fontos gondolatok ezek, és pont azért, mert egyszerűek, maguktól értetődők. A kezdetek óta olyan emberek társaságában töltöm a Katlant, akik között el sem hangzanak a mai közéleti viták dühödt hívószavai. Nálunk egy kisharsányi szőlőműves, napszámos és egy pesti hivatalsegéd lány egy színházi előadásról vagy irodalomról diskurál szelíd vitával. Világos, hogy ezer közös témájuk van, nincsenek rászorulva a mai közbeszéd rágós mondataira. Lassú és strapás módja ez a társadalom formálásának, de csak így lehet. Ha barbárok állnak a kapuk előtt, akkor is. A Katlan ennek a szelíd gondolatnak az edzőtábora.

Instant opera, cirkusz, kötetbemutató: jön a XI. Ördögkatlan

Július utolsó napján indul a 11. Ördögkatlan számtalan programmal, kis ízelítőt tartottak a fesztivál szervezői Pécsen pénteken a kínálatból.

Péntek délelőtt tartott sajtótájékoztatót az Ördögkatlan szervezősége Pécsen a Nappaliban, mert hogy alig pár nap, és kezdődik a 11. fesztivál, mely július 31. és augusztus 4. közt tölti meg élettel a Szársomlyó körzetét. Idén a következő településeken zajlik majd a móka: Nagyharsány, Kisharsány, Beremend, Villánykövesd, Vylyan Terasz, Szársomlyói Szoborpark és a Mokos Pince Palkonya szélén.

Idén a díszvendégek Snétberger Ferenc, a Magvető Kiadó, a Sztalker Csoport és a k2 Színház.

Bérczes László főszervező indításként elmondta, nagyságrendileg 200 millió forintos összegből állt össze az idei fesztivál, ennek nagyobb része állami támogatás, pályázati pénz és a társasági adókedvezmény (taó), de ezen felül jegybevételek és egyéb források is rendelkezésre álltak. Hozzátette, tavaly végeztek egy reprezentatív felmérést, amiből kiderült, a fesztivál ideje alatt a térségben körülbelül 300 millió forintot költenek a látogatók, amik jó része a helyi gazdaságot segíti.

A látogatószámra kitérve a főszervező pontos létszámot nem tudott mondani, de szerinte az előző évekből kiindulva idén is több tízezer ezer ember fordulhat meg az öt nap alatt az Ördögkatlanon.

Göttinger Pál rendező, a fesztivál honlapjának kezelője a Sorszámgép applikációról ejtett egy-két szót: idén iOS-ra és Android-rendszerre fejlesztették ki az applikációt, amivel előzetesen már össze lehet állítani 10 előadást, amire az ember el szeretne jutni (mert hogy többen szertnének színházba menni, mint amennyi hely van). A rendszer pedig automatikusan sorsolja a sorszámokat (meghatározott keretek közt), amiket aztán csak át kell venni az infópultokban. A kiosztható sorszámok felét ugyanakkor továbbra is ezeknél a pultoknál fogják osztani (vagyis marad a sorbanállás is), a másik felét pedig a Sorszámgép szabályozza.

A szevezők annyit kértek, hogy akinek van sorszáma, de végül mégsem menne el az adott előadásra, az legyen kedves a sorszámát leadni az infópultokban, hogy más hozzájuthasson a lehetőséghez.

Ifjabb Vidnyánszky Attila a Sztalker Csoportról beszélt, akik Faulkner Míg fekszem kiterítve című művéből készítettek előadást, amiben Törőcsik Mari is segítségükre volt. A színész-rendező elmondta, többször meg akarták alakítani a csoportot, de valami mindig közbeszólt (legtöbbször az, hogy a résztvevők más színházaknál játszanak), végül Törőcsik Mari és az Ördögkatlan segítségével alakultak meg.

Benkó Bence, a k2 Színház rendezője saját Katlan-darabjukat említette (a társulat az előző négy évben a Katlan-falvak helyi történelméből dolgozta fel az 1945-50 közti éveket), A baranyai gyöngyösbokréta idén Baranya megyére fog koncentrálni és 1948-ban játszódik majd. Szöveg még nincs, de szerdán már premier - tette hozzá. Borsányi Dániel, a csapat egyik színésze erre válaszul elmondta, a helyiek vendégszeretete miatt már nagyon otthon érzik magukat, ami feledteti, hogy meglehetősen gyorsan kell majd megtanulniuk az előadás szövegét. A darabot ősztől a MU Színházban játsszák majd Budapesten.

Benkó Bence még kitért A nagyharsányi menyasszony című kötetre is, mely az előző négy év Katlanon készült k2-es darabokat fogja össze, és a fesztivál támogatásával valósult meg a Katlan alatt lehet majd belőle vásárolni is jelképes összegért.

Göttinger Pál rendező a kisharsányi Kovács Udvarházban működő minifesztiválról, a Caminusról beszélt, ahol színházi előadásokon (Pesti Magyar Színiakadémia és még sokan mások) túl beszélgetések, instant opera és egyéb más érdekességek is lesznek. A kisharsányi templomban komolyzenei és kamarakoncertek várhatóak, az udvarban pedig Elek Ányosék szervezkednek, idén Rejtő Jenő lesz a téma, szóval légiósoktól kocsmai verekedés-imitáción át sok minden várható tőlük - tette hozzá. (Kisharsányban a tornateremben mások mellett a szentesi drámatagozatosok és az FAQ Társulat is fellép, a focipályán pedig egy belga cirkusz bűvöli el a látogatókat.)

Kiss Mónika, a fesztivál másik főszervezője a tavalyi Cseh Tamás - Leonard Cohen emlékestről készült koncertfilmet ajánlotta, amin fellépett Beck Boróka is, akinek idén lesz az első saját koncertje a Katlanban.

Bérczes László zárszóként elmondta, akik nélkül igazán nem lehetne a fesztivál, azok a résztvevő falvak polgármesterei és a helyi mozgató erők, nekik nagy köszönet jár mindenképp.

Minden este más gyilkost lepleznek le

Kritika a Kőszegi Várszínház Hajmeresztő című előadásáról

A HAJMERESZTŐBEN AZ AZ IGAZÁN HAJMERESZTŐ, HOGY MINDENT FELFORGAT, AMIT A SZÍNHÁZBAN JÁTSZOTT KRIMIKRŐL TUDTUNK. 

A német Paul Pörtner 1963-as színdarabjában ugyanis hiába próbálja az ember mindazt a tudást alkalmazni, amit Agatha Christie-től megtanult a műfajról, és hiába gondolja, hogy egy krimi, ha egyszer láttuk, akkor a vége miatt soha többet nem élvezhető már, mert hát nyilván semmi értelme újranézni vagy újraolvasni valamit, ha tudjuk, ki a gyilkos. A Hajmeresztőben ugyanis nincs kimondva, hogy ki a gyilkos. Pontosabban az író nem mondja ki, vagy nem az író mondja ki: a közönség együtt nyomoz a főszereplő rendőrrel, így estéről estére mindenki befolyásolhatja, kit is vigyenek el bilincsben a gyilkosság helyszínéről, Tony Whitcomb fodrászszalonjából.

Mintha az egész darabnak az lenne a legfontosabb célja, hogy a nyitott végkifejleten túl is végig a krimi sajátosságaival játsszon. És Pörtnernek ez nagyon jól is megy. Először is minden egyes szereplőt szinte már komikusan túlzó módon gyanúba kever: először még csak meglepetten pislog az ember, amikor az egyik szereplő mindenki szeme előtt elrejt egy ugyanolyan fodrászollót, amilyen a gyilkos fegyver is, mondván, hogy lehet ilyen béna a szerző, hogy egy ennyire egyértelmű jelet így kitesz a kirakatba. Aztán amikor minden egyes szereplő ugyanilyen feltűnően gyanús lesz – véresnek tűnő kötényben jelenik meg, vagy titokban azt mondja a telefonba, hogy minden el van intézve –, akkor esik le, hogy a legkevésbé sem bénaságról van szó, inkább a krimisablonok ironikus kifordításáról.

Másrészt pedig Pörtner aztán mindezt ugyanolyan ironikusan és hozzáértően a visszájára is fordítja: minden egyes gyanús elemet tisztázni tud. És ezzel úgy játszik a nézők gyanúival, mint kisgyerek a libikókával, ami tulajdonképpen izgalmasabb, mint egyszerűen csak követni a nyomokat, aztán rájönni, hogy nem jöttünk rá semmire. Így nem is csoda, hogy a Hajmeresztő egyike a világon legrégebb óta folyamatosan műsoron lévő, nem zenés előadásoknak, és az sem, hogy a minden évben egy nagyszerű színészgárdával saját bemutatókat létrehozó Kőszegi Várszínház idén ezt a darabot választotta.

Más kérdés, hogy 1963 rég volt, ahogy rég volt a darab magyarországi bemutatója is, 1992-ben a Radnóti Színházban (Görög Lászlóval, Kerekes Évával, Takács Katalinnal, Lengyel Ferenccel, Kern Andrással és Széles Lászlóval). Mást jelentett 1992-ben a színházi interaktivitás, mint ma, amikor a közönségből munkacsoportokat alkotó, improvizációkra és a közönség véleményére, hozzáállására épülő résztvevő színháztól kezdve az apró pincékben a jelenlévőkkel együtt lélegző függetleneken át akár már kőszínházak nagyszínpadain sem ritka, hogy aktívan bevonják a nézőket az előadásba. 

MÁRPEDIG A HAJMERESZTŐ EZEN, MEG A KRIMIELEMEK MESTERI ADAGOLÁSÁN KÍVÜL MÁST NEM TUD, ÍGY MÁRA AZÉRT MÁR ERŐSEN CSÖKKENT A REVELATÍV HATÁSA.

Pedig a Kőszegi Várszínház bemutatóiban az a legjobb, hogy általában nem akarnak megfelelni annak a népszerű, de végtelenül káros tévhitnek, hogy a nyári színházak közönsége csakis szórakozni akar, és ha a nevetés meg a könnyedség mellé kap néhány gondolatot is az életről, akkor majd kéri a panaszkönyvet, meg vissza a jegyárat. A tavalyi bemutató, A talizmán a szórakoztatás mellett arról is szólt, hogyan működnek és hogyan nyomorítanak meg bárkit az előítéletek; tavalyelőtt Goldoni komédiája, a Terecske meg a nevetés mögé épített egy nagyon ismerős, gyűlölködésre és rosszindulatra épülő világot, egyfajta tükörként a nézőknek. 

A Hajmeresztőben viszont nincs semmi ilyesmi; ebben a darabban, ha nagyon keressük, akkor se találni többet, mélyebbet vagy súlyosabbat egy ötletes kriminél. Amelyben egy fodrászüzem fölött lakó, világsztár zongoristát gyilkolnak meg, és mindenki gyanús, aki az adott időpontban a szalonban tartózkodik, mert mindenkinek lenne valamilyen indítéka eltenni láb alól a művésznőt. A sztori tulajdonképpen ennyi; a cselekmény egy kicsit lassan indul be, a motivációk egy kicsit sablonosak, a szereplőkről egy kicsit kevesebbet tudunk meg a kelleténél ahhoz, hogy izgulni tudjunk a sorsukért – Pörtner jobb a műfaji játékban, mint a lélektanban és a dramaturgiában. 

Ez az előadás nem gondolatokban, hanem formában tud több lenni az egyszerű szórakoztató daraboknál – és persze kőszegi szokás szerint a feltétlen igényességben is, ami azért nem túl meglepő a nyaranta itt megforduló színészek névsorát látva. Göttinger Pál pedig remekül vezényli le a formai bravúrt, kettős szerepben: nemcsak olyan értelemben az előadás rendezője, ahogy az a színházban szokás, de a rendőrnyomozót is ő játssza, ő kommunikál a közönséggel, ő kezeli a nézők kérdéseit, megjegyzéseit, és így ő dönt estéről estére az előadás végkimeneteléről is. És ezt egészen kiválóan csinálja: Göttinger úgy tud mindvégig szerepben maradni, hogy egy pillanatig se legyen modoros vagy mesterkélt, szinte minden megszólalása poénos, és a váratlan helyzeteket is jól kezeli.

Rendezőként pedig szintén egyénibbé teszi az előadást néhány olyan geggel, ami a kőszegi próbafolyamat során került bele: a legfeltűnőbbek Kálid Artúr önironikus poénjai, amelyek a bőrszínére utalnak – például amikor azt mondja, a rendőr azért nem érti a viccét, mert az fekete humor –, de a többi kiszólás is jó, mert felszabadult. Ahogy az is jó, hogy az előadás kortalan, kiszakad jó néhány évtizeddel ezelőtti Amerikából, de Göttinger nem erőltet rá semmilyen más korszakot sem, ahogy nem teszik ezt Hatvani Mónika és Szalai József nem kimondottan izgalmas, funkcionális díszletei, sem Cselényi Nóra hasonló jelmezei sem. 

Igaz, a „klasszikus”, a közönség bevonása nélküli első rész ritmusa kicsit döcög;

A LEGVÉGÉN INDUL BE ÚGY IGAZÁN AZ ELŐADÁS, AMIKOR MÁR MINDENKI GYANÚS – VAGY SENKI SEM AZ –, ÉS MÁR NAGYJÁBÓL TUDJUK, MIRE MEGY KI A JÁTÉK.

A beindulást mindig tarkón vágja viszont, hogy Kőszegen musicallé alakították a darabot, és bár az jópofa, ahogyan a legváltozatosabb eszközökről – hajszárítóról, hajkeféről – derül ki, hogy mikrofon, az már kevésbé viszi előre az előadást, hogy a (Grisnik Petrán kívül) nem kimondottan képzett hangú színészek újra meg újra dalra fakadnak. 

És bár minden színész remek, azért azt nehezebb lenyelni, hogy a főszereplő meleg fodrászt a kőszegi virtuális társulat legrégebb óta visszajáró tagja, Epres Attila a színpadi melegábrázolás legrosszabb hagyományait idéző, Oli uras gesztusokkal játssza, még akkor is, ha egyrészt Epres még ezt is képes ízlésesen megvalósítani, másrészt a színész még a túlzó, karikírozott gesztusokat is önazonosnak tudja mutatni. És ez egészen különleges a színész játékában: a legnagyobb hülyeséget is úgy tudja előadni akár az odaégett és kiborított, halászlé-fűszerkeverékkel ízesített gulyásról, hogy az teljesen életszerűnek és átéltnek tűnjön a szájából.

Kálid Artúrban a sokfélesége a feltűnő, ahogyan szerény, a sarokban megbújó kisegérből gátlástalan üzletemberré válik, Grisnik Petrában pedig mindent átható flegmasága, bár mivel a darab nem ágyaz meg neki, nagyjelenetében nem igazán tud mire építeni. Ugyanilyen okból most Ullmann Mónika sem tudja megmutatni, amúgy mennyire tehetséges színész, de a karaktere kleptomániájára épülő poénokból kihozza a maximumot, őzikeszemekkel homályosítva el a gátlástalanságát. Némedi Árpád pedig általában megmarad a buta rendőr sztereotípiájánál, ő akkor igazán emlékezetes, amikor kimutatja a sértettségén, amiért rajta élcelődnek.

A Hajmeresztőben nem az a hajmeresztő, hogy milyen jól fel tud forgatni mindent, amit a nyári színházakról gondolnak sokan, hiába ül be már sok év után ilyen elvárásokkal az ember a Kőszegi Várszínházba. Ez az előadás másért – a közösségi, szokatlan élmény miatt – izgalmas. Mert hogy izgalmas, az eltagadhatatlan tőle.

Szemenyei János: nem vagyok az a szelfizős, posztolós fajta

Az elismert színész-zeneszerző az idei POSZT-on a legjobb férfi mellékszereplő díját érdemelte ki, és beválogatták A kultúra 50 arca című kiadványba is.

Szemenyei Jánost beválogatták azok közé, akik 2017-ben a saját területükön olyat alkottak, amitől „megáll az idő egy pillanatra”. A szakmai körökben és a közönség szemében is elismert, kedvelt művésszel, két kisgyermek édesapjával a Magyar Idők készített interjút.

A szakma ismeri és elismeri. Széles körben mégsem hívószó a neve.

A hírnév mint olyan nem nagyon érdekel. Egy színész kollégám szerint hazudik az a színész, aki azt mondja, hogy nem érdekli a siker. Hát persze, hogy a siker érdekel, és örülök annak, ha valami jól sikerül, és pozitív visszajelzést kapok, de például a közösségi oldalakról is leszedtem magam, illetve jószerével fent sem voltam.

Nem vált részévé az életemnek, nem vagyok az a szelfizős, posztolós fajta. Saját magam reklámozására, menedzselésére nem fordítok időt, energiát.

Nemrég készült el a honlapja…

Három év után… és most akarom igazán beizzítani. Tulajdonképpen egy portfóliót szeretnék, egy teljesen letisztult honlapot, amelyiken meg lehet találni a szerepeimet képekkel és főleg a zenéimet, mert rengeteg helyre írok zenét, és szeretném, hogy ezeket is meg lehessen hallgatni. Ha valaki kér tőlem zenét, itt tudjon tájékozódni.

Azt állítja magáról, hogy egyáltalán nem sértődékeny. És az esetleges negatív kritikák mennyire találnak célba?

Az más, a negatív kritika az szíven üt mindenkit, de hála Istennek szakmai szempontból kevés negatív hatás ért, és akkor mindig elgondolkodtam, hogy a szubjektív és egyetlen kritikus mondta el a véleményét.

Ádám Ottó, a Madách Színház szép emlékű igazgatója mondta volt, hogy a tehetségnek két dologra van szüksége: az örök bizonytalanságra és a rendíthetetlen magabiztosságra. Hogy áll ezekkel?

Teljesen egyetértek. Mind színészként, mind zeneszerzőként folyamatosan bizonytalan vagyok, hogy az, amit csinálok, jó-e. Színészként, mikor elkezdek egy próbafolyamatot, olyan, mintha elölről kezdeném a pályát, és próbálok nem a rutinhoz vagy a megszokott dolgokhoz nyúlni, hogy lehessen valami újat csinálni. Ez persze múlik a rendezőn is, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni. Zeneszerzőként más, mert nem abban a pillanatban kell megfelelni.

Színészként nagyon kiszolgáltatott vagyok, mert mond valamit a rendező, és rögtön ott a gondolat, hogy meg tudom-e csinálni vagy sem, de utána meg az, hogy ugyan ne foglalkozzak azzal, hogy mit mond, hiszen tudok már dolgokat… de mégsem. Zeneszerzőként még van idő kitalálni.

Eredeti bemutatójának 35. évfordulója alkalmából az István, a királyt, Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját hangverseny-változatban tűzte műsorra a Bartók Plusz Operafesztivál. A Miskolci Nemzeti Színházban 2018. június 11-én megrendezett koncerten Szemenyei János énekelte Laborc szerepét. 

De színészként még van lehetőség jobbítani, előadásról előadásra…

Zeneszerzőként is és jó esetben a premierre elkészül olyannak a zene, amilyennek szeretném. Pontosabban azért mindig tudnék még rajta változtatni. Meg a zeneszerzés az más, mert ha ott vagyok a stúdióban a hangmérnökkel meg a barátommal, akivel együtt dolgozom, ha szükséges, még tudok maradni egy órát hajnali kettőtől háromig, nincs az a kötöttség, mint színészként. De a kettő jól kiegészíti egymást.

Melyiket szereti jobban?

Azt szeretem, ha egyikből ugrálhatok a másikba. Én színésznek tartom magam, aki zenét is ír, de a zeneszerzéshez nincs végzettségem.

A Színművészeti után sikeresen felvételizett, aztán mégsem vették fel a Zeneakadémiára. Miért is nem?

Utánanéztek, hogy én már aktív színész vagyok, és benne volt a pakliban, hogy nem tudom fizetni a tandíjat vagy halasztok. Rosszulesett, de évekkel később rájöttem, hogy nem is tudtam volna járni, mert az egész embert kívánt volna, nekem viszont akkor a Vígszínházzal volt szerződésem, és ott is reggeltől estig bent voltam.

A Zeneakadémiát nem lehet félvállról venni.

Később indult alkalmazott zeneszerző szak, ha korábban is lett volna, azt talán össze tudom egyeztetni, mert zeneszerzés terén mindig is a színházi zene érdekelt, de most már, hogy két pici gyerekem van, nem vágnék bele.

A kecskeméti színház 2018. február 9-én tartja a Kőműves Kelemen premierjét.
Szörényi Levente és Bródy János rock-balladájában Szemenyei János játssza Kelemen ellenlábasát, a racionalitást képviselő Boldizsárt. Fotó: szemenyeijanos.com

Musical szakon végzett, mégis prózai színházba szegődött.

Akkoriban a zenés színházak úgy működtek, hogy aki oda leszerződött, az beskatulyázódott, és nem tudott másfelé mozdulni, engem pedig mindenféle munka érdekelt. Én nagyon szeretem a prózai színházat, de nem vetem meg a zenés darabokat sem. Most már van átjárás, nem annyira kötött. A Kecskeméti Katona József Színház tagja vagyok 2011 óta, de most is próbálok a Madách Színházban egy zenés darabot, játszom az Operettszínházban és több független produkcióban is, mint például az István, a király vagy a Vámpírok bálja.

Ha egy CD-re vagy DVD-re össze kellene gyűjtenie a kedvenc szerepeit, melyeket választaná ki?

Gyűlölöm a haknikat, azt értem ezen, amikor musicalekből összeszednek dalokat, és azokat előadják. Mert a musical, de az operett, sőt az opera is olyan, hogy önmagukban is persze megélnek a számok, de a dal egy nagy dramaturgiai ív része, és én szerepet szeretek játszani.

Kérdezem másképp: melyek azok az előadások, amelyeket szeret?

Nagyon szeretem például a Sakkot, de abban is azt leginkább, hogy nagyon magas a hang, és kihívás úgy megformálni a szerepet, hogy ne tűnjön fel a nézőnek az erőlködés, olyan természetességgel előadni, mintha csak egy prózai szerep lenne. Mindegyiket másért szeretem. Az Into the Woods fantasy musicalt én hoztam be Magyarországra, amikor a Pesti Magyar Színház zenei vezetője voltam. Vadregény címmel futott, Babszem Jankót játszottam benne, és van neki egy dala, ami önmagában is nagyon megállja a helyét, de hát mégiscsak az egésznek van igazán értelme.

Ami még a kedvencem: Amadeus a Mozartban, amit Kecskeméten játszottam. Eléggé populáris darab, de megvan egyfajta mélysége, amiért érdemes játszani.

Vagy azok a Shakespeare-szerepek, amelyek mindenki álma, például III. Richárdot játszottam nagyon fiatalon, 24-25 évesen. Most is jókat játszom, nem panaszkodom. Amit most a Madáchban próbálok, a Rocksuli, az is nagyon jó. Ősszel lesz a bemutató, zenére tanítok benne gyerekeket, így a zeneszerzői ambícióimat is tudom kamatoztatni.

Nekem is vannak kedvenceim, az egyik a Sztárcsinálók. Ön játszotta Nérót. Nem is egyszer.

Az volt az első szerepem, még színművészetis voltam, IV. éves, egy egész évadon át játszottam Veszprémben, azután évekkel később a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd Óbudán, a Zichy-kastély udvarán. Nagy kihívás volt, nagyon nagy énekelni való, és fiatal színészként egy olyan lehetőség, amit muszáj volt megragadni. Akkor ismerkedtem meg Várkonyi Mátyással, akivel azóta is sokat dolgozom együtt, erre a szerepre kaptam az első díjamat, abszolút kedvenceim között van a pályám elejéről.

A kecskeméti Katona József Színház által színre vitt Csárdáskirálynõben Kaucsiánó Bonifác grófot alakító Szemenyei János, miután átvette a legjobb férfi mellékszereplõnek odaítélt díjat a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozót (POSZT) díjátadó gáláján a pécsi Kodály Központban 2018. június 16-án. MTI Fotó: Sóki Tamás

Sok rendezővel dolgozott együtt. Kivel szeret a legjobban, kivel egyáltalán nem?

A legjobban Bagó Bertalannal, egyértelműen. Vele már a főiskolán is dolgoztam együtt, néhány vizsgát rendezett nekünk, ő hívott Zalaegerszegre, és a barátság azóta is megmaradt. Keressük azokat a pontokat, ahol együtt tudunk dolgozni. Most például a Mennyei hangot rendezte a Játékszínben, és ott tudtunk találkozni. Ő látta bennem azt, amikben ki tudok teljesedni a színpadon, azokat hozta előtérbe, de felszínre hozott olyanokat is, amik mélyebben voltak. Hogy kivel nem? Nem igazán van olyan. Különböző emberekkel dolgozom, és ahogy elmondtam, én nagyon szeretem azt a változatosságot, hogy egyik nap musicalt játszom, másnap prózai darabot. Nem tudom letenni a voksomat kizárólag egy műfaj mellett, azt hiszem, belefásulnék, ha csak egyfélét kellene csinálnom.
Zeneszerzésben is törekszem arra, hogy mindig más és más műfajban próbáljam ki magam: rockzene, klasszikus zene, dzsessz…

És a „nagy mű”? Mikor és milyen stílusban, műfajban várható?

Nem tudok válaszolni, mert szerencsére folyamatosan érkeznek felkérések, és arra, hogy az ember ilyesmivel tudjon foglalkozni, idő kell, el kell vonulni valahová, művészi magányra lenne szükség. De ha sor kerülne rá, akkor biztos, hogy ötvözném a stílusokat, műfajokat. Ami könnyen megy, az nyilván a musical, abban otthon vagyok, illetve a rockzene, de én mindig keresem a keveredést a műfajok között, és igyekszem magamat képezni, fejleszteni.

A Színművészeti előtt stúdiós volt a Madách Színházban, kis túlzással mindig elkésett, ezért a viszonya Kerényi Imrével nem volt felhőtlen, így Ön nem az általa vezetett prózaosztályba jelentkezett, hanem musical szakra. De „megszívta”, mert cseréltek, és Kerényi lett az osztályfőnöke.

Ez a történet közismert, de mindig vigyázok, hogy meglegyen a vége is, mert ő nekem nagyon jó tanárom volt. Kerényi Imre szakmaisága abszolút egyedülálló volt, átadta a tudását, és én egyáltalán nem bántam meg, hogy az ő osztályába kerültem. Hosszú éveken át eljött az előadásaimra, még vidékre is, Veszprémbe, Kecskemétre, és azt is elmondta, ha valami nem tetszett vagy többet várt volna tőlem abban a szerepben.

Sokat dolgozik Mundruczó Kornéllal is…

Virtuális tagja vagyok a Proton Színháznak, zenéket írok, több szerepet is játszom a darabokban, amikkel megyünk külföldre is, ami egy nagyon jó dolog.

Járt már úgy, hogy megunt egy szerepet?

Elég hamar megunom a szerepeket egyébként, tíz előadás után már nagyon kell keresnem azokat a pontokat, amiért tudom szeretni ezeket. Valójában soha nincs kész egy szerep, de onnantól, hogy bejön a közönség, már nem lehet túl sokat variálni. Egy idő után próbálom keresni azokat a színeket, amiket még bele lehet csempészni; vagy kitolni annyira a határokat, ami még belefér a rendezésbe. Ez is abból fakad, amit már mondtam, hogy nem bírnám ki, hogy két hónapig folyamatosan ugyanazt a musicalt játsszam. Külföldön azt szokták csinálni, és most már Magyarországon is egyre többször van ilyen, hogy blokkosítják az előadásokat. Én jobban szeretem, ha szét vannak szórva.

Ön nem dolgozni szeret a színpadon, hanem jól érezni magát a szerepben.

Hát az jó, az nagyon fontos, hogy az ember ne úgy menjen be a színházba, hogy jaj, már megint játszanom kell! De próbálni, azt nagyon szeretek!

Rövidesen, augusztus 11-én az Agria Nyári Játékokon Egerben, a Líceum udvarán Tündöklő csillagok címmel lesz egy ünnepi gálakoncert, amelyen a Messiás.ma rockoratórikus passióból is hangzanak majd el részletek. Ön játssza a Messiást.

Händelt rockosítani nagyon veszélyes vállalkozás, egy crossover nagyon pengeélen tud táncolni, de szerintem ez az előadás megugrotta ezt a mércét, Várkonyi Mátyás nagyon érzékenyen bánt Händel zenéjével, és úgy tette hozzá azt a pluszt, ami a régi Rockszínházból maradt meg. Azért is örültem ennek a felkérésnek, mert engem komolyan érdekel a klasszikus zene, de ez nem úgy működik, hogy bekopogok, hogy üdv, szeretnék operát vagy bármilyen klasszikus zenei szerepet énekelni. Jók az ilyen lehetőségek. Például az is, hogy a Mennyei hangban Florence Foster Jenkins, „a világ legrosszabb operaénekesnője” zongoristájának, Cosme McMoonnak a szerepében klasszikust kell zongoráznom.

Két évet bírt ki a Vígszínházban. Miért jött el onnan?

Mert pont az a beskatulyázás fenyegetett, amitől óvakodtam a diploma után. Nagyon rám akarták erőltetni a vicces, ügyefogyott, tutyimutyi figurákat. Nem tett volna jót a karrieremnek, ha csak ilyen szerepeket játszom. Zalaegerszegen pont ebből billentettek ki, hogy ne csak olyan szerepeket kapjak, amik evidensek. Ezért kaphattam meg később Kecskeméten a focista Brick szerepét a Macska a forró bádogtetőnben. Lehet, éppen azért jutottam Zsótér Sándor eszébe, mert előtte olyan szerepeket játszhattam, amikben nemcsak ezt az egysíkú, hülyegyerek karaktert kellett kamatoztatni.

Az idei POSZT-on a legjobb férfi mellékszereplő díját érdemelte ki.

A Csárdáskirálynőben Bóni gróf szerepével. A sors fintora, hiszen az operett volt az, amivel ki lehetett volna űzni a világból.

Mi okozza mostanában a legnagyobb fejtörést?

Bőven vannak felkéréseim, egy évre előre látom a dolgaimat, és az okoz gondot, hogy úgy egyeztessem össze a munkáimat, hogy tudjak otthon is lenni a feleségemmel és a gyerekeimmel. Mert az nagyon fontos. Mert miért vannak az embernek gyerekei, ha nem tud velük foglalkozni?

MESTERFODRÁSZ, MESTERDETEKTÍV

Paul Portner: Hajmeresztő / Kőszegi Várszínház

Minden olyan ígéretesnek tűnik, mégis olyan nehezen indul. Nem segít sem a játék-, sem a nézőtér, a hangosítás is kifogásolható. Aztán amikor felkapcsolják a világítást, a leírt szöveg helyett az interakció és az improvizáció válik az előadást szervező elvvé, és minden a helyére kerül. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

A kellemes (fodrász)szalonjazzbe időnként beúszik egy-egy sejtelmes futam a néhány másodpercig kitartott pillanatok, összenézések, valamiért nyúlások, megérkezések aláfestéseként, egyre zavaróbb az enervált lassúság. Ha nem Kőszegen lennénk este fél kilenckor, azt hinném, az alföldi nyárban vagyok kora délután, ott telik ilyen lustán és érdektelenül az idő. Csak tűnnek el a semmiben a hallhatatlan mondatok, az art deco és az indusztriál keresztezéséből, amolyan vulgár-Gatsby stílusban berendezett üzlet (Hatvani Mónika és Szalai József díszlete) mérhetetlenül kong. Minden messze van egymástól, legalább négy lépéssel többre, de oda kell érni. Adottság ez, persze, és van, amit nem lehet megspórolni, de a többször egy-két üres másodperc meg egymásra rakódik, amitől a ritmus mint olyan teljességgel eltűnik. A rögzített, körülbelül félórás etapban színészeink bejönnek, és a karakterek mintha ott se lennének. 

Aztán végre megölik a fönti lakásban lakó zongoraművészt, Elizabeth Czernyt, a borotválásra beugró építőmunkás Victor Rossetti nyomozóként tér vissza, és elindul az előadásnak az a része, amire fel lehet (és persze kell) készülni, de nehezen próbálható, mert azon múlik, a közönség mennyire megy bele a játékba. Itt a néző szerepe szerint nem csupán figyel, hanem megfigyel, következtet, leleplez, nem passzív befogadó, hanem játszótárs és partner. Ez az előadás csak akkor működik, ha a közönség hajlandó aktívan nyomozni, beleszólni, kérdezni, felmenni a színpadra. Ha a Rossettit játszó és a közönség közt nincs kémia, a forgatókönyvet ki lehet dobni a kukába, mert a komoly(kodó) komolytalanságnak ez adja meg a dinamizmust – meg a helyi érdekű, friss, aktuális poénok, amiből lehetne több, kevésbé szofisztikált és talán merészebb –, és ez alakítja azt is, a színészek közül kinek mennyi dolga van aznap este. 

Szerencsésen összeválogatott, erős játékkedvű csapat jött össze Kőszegen. Göttinger Pál Rossettiként joviális, mackós bájjal, csipetnyi szarkazmussal ura a helyzetnek. Érzi, mikor csökken a lelkesedés, mikor menne időpazarlóan vakvágányra a spekuláció, van humora, és a szünetben sem rutin- vagy álérdeklődést mutat a nézői teóriák iránt. Ez a színészi-játékmesteri affinitás, a rögtönzési tehetség egyáltalán nem meglepő az előadást rendezőként is jegyző Göttingertől. Az sem hátrány, hogy a színpadon levők is láthatóan élvezik az improvizációt, nem akarják a karaktert öncélúan előtérbe tolni, kizárólag a darabban megírt karakterek mentén, de az estéről estére változó szabályok mentén játszanak. 

Némedi Árpád (túlkoros) egyetemista álruhás rendőrként csodálatosan blazírtan jön-megy ki, be, le és föl a nem különösebben jól strukturált térben, az pedig, ahogyan közli, hogy odabilincselte magát a csőhöz, nem a felnőtt férfi lúzersége, hanem a vegytiszta gyermeki naivitás. Kálid Artúrt, azaz a türelem, a stabilitás és a titokzatosság szobrát, az ócskásságot magának kikérő, régiségkereskedő megnevezéshez ragaszkodó Eddie-t ezúttal a nézők nem különösebben exponálják. Valamivel erősebb gyanú terelődik Mrs. Schubertre, de a túlmozgásos, frivol, ezzel-azzal kokettáló szenátorné, azaz Ullmann Mónika hamar meggyőzi a közönséget alibijével, utána viszont elhatalmasodik rajta a kleptománia. A Hayas Hajmeresztő szalon tulajdonosa nem karikatúra. A meleg Tony szerepében Epres Attila nem affektál, a sztereotípiákat sem a rendező, sem a jelmeztervező (Cselényi Nóra) nem hangsúlyozza. (Annyira nem, hogy az előadás előtt NER-kompatibilisen buzizó nyugdíjas hölgyeknek fel se tűnt a figura orientációja.) Az övé a legtöbb önreflexív atelier poén, bár ezekhez erősen színházi fül szükséges. A szavazás szerint ez alkalommal Barbara DeMarcónak fűződött a legtöbb érdeke a gyilkossághoz, ő a tettes. Grisnik Petrának már a viselt póthaj mennyiségéért is elismerés jár, a laza nemtörődömség és az enyhe egzaltáltság közti váltásokért meg pláne. 

Amikor megvan a gyilkos, újra lemegy a nézőtéri fény, és visszatérünk az egyik, író által rögzített befejezéshez. Az sem különösebben frappáns, de már visz a flow, és még azt is elnézzük, hogy egy ma játszódó történetben böszme nagy kazettás magnó kap központi szerepet, és nem saját mobilon, hanem a fodrászat telefonján keresik Mrs. Schubertet. A nyáreste kellemes hangulatához sokat tettek hozzá a karaktereket jellemző élethelyzetekről szóló szöveggel énekelt, zeneileg is csöppnyit átdolgozott világslágerek. Mindenkinek egy jár csak, és ez pont elég. 

A Hajmeresztő zenés bűnügyi társasjátékként önazonos: ami azt adja, amit ígér, egyáltalán nem akar több vagy más lenni. Holott Paul Portner (született: Pörtner) 1963-ban Ulmban bemutatott darabja eredetileg nem elsősorban szórakoztató, kedves bohóság volt. Hanem egy pszichológiai dráma, és azt demonstrálta, mennyire különbözően emlékszünk valamire, ez hogyan módosít tényeket, hogyan befolyásol másokat, és – bűntény esetén – akár ártatlanokat bűnösökké is tehet. Aztán jött két sokoldalú amerikai színházcsináló, akik meglátták az alapanyagban a lehetőséget, és azt erősen gyaníthatóan Agatha Christie Egérfogójának hatására sajátos whodunitté alakítottak át. És arra sem vennék mérget, hogy a Cluedo társasjáték nem hatott rájuk. 

Az 1978-as újrafazonírozás következményét az alkotók azóta is a bankszámlájukon érzik. Nem feltétlenül az 1992-es magyar premier óta bemutatott produkciókra gondolok, pedig abból is volt már 16, mint inkább a 38 éve futó bostonira meg a 21 éve műsoron levő washingtonira, amiből a 13200. repríz körül járnak. Hogy ezek közül hány vég volt azonos, ne kezdjük el megtippelni, biztosan sok. Persze, az is lehet, hogy nem, mert az élet nevű szerző forgatókönyvei a legvadabb képzeletet is képesek felülírni.

Hajmeresztő, avagy Kőszeg keresi a gyilkost

Ölbei Lívia

Kőszeg szép. Kőszegen jó. Ez az első alapvetés, akkor is, ha várszínházi premierre készül az ember.

Nem lehet betelni a belváros kulisszáival, a mesebeli városházával, a felújított Sgraffitós házzal, amelynek homlokzatán nem kell silabizálni, mert újra jól olvasható Szent Pál – és Ottlik Géza – üzenete: …nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut…
Pedig mennyit futunk, mennyit akarunk. Most viszont arra készülünk, hogy legyen egy hátradőlős, könnyed esténk. A Kőszegi Várszínház – a harmadik ikszen túl – minden évben azt akarja, azért fut, hogy a szabadtéri színházak élmezőnyében – utánozhatatlan környezetben – olyan saját előadással álljon elő, amely úgy nyeri el a közönség tetszését, hogy megfelel a minőségi szórakoztatás követelményeinek. A feladat nem is olyan könnyű. Az elmúlt évekből sok jó pillanatot őriz az emlékezet: a többnyire népes társulat – benne Pogány Judit, Molnár Piroska, Bánfalvi Eszter vagy éppen Fekete Ernő, Jordán Tamás és sokan mások – nyáron néhány hétre belakta Kőszeget, hogy aztán mondjuk Goldoni valamelyik zajos terecskéjét keltse életre a patinás falak között. (A szezonban most Trifusz Péter plakátjai segítenek a visszanézésben: a lovagteremben látható a kiállítás.)

Az idén finoman, alig észrevehetően kicsit más irányt vett a várszínház hajója, amelynek alján, hogy Ottliknál maradjunk, a munkatársak jelentik a biztos tőkesúlyt. Az első változás: kisebb a társulat. Illetve a legelső változás a darabválasztásban keresendő. Paul Portner (1925–1984) klasszikusa, a látszólag „nyitott végű” Hajmeresztő – amelyben a közönség Rosetti felügyelő vezetésével keresi a gyilkost – nyugodt szívvel világhírűnek nevezhető. Máig mindenütt elbűvöli a közönséget, hogy nemcsak tapssal, nevetéssel vehet részt a játékban, hanem úgy játszhatja el maga is Poirot, Miss Marple – esetleg Hastings kapitány – szerepét, hogy nem kell feladnia nézői pozícióját. Sőt: nagyon kell figyelnie. Vagy azt se bánja, ha az orránál fogva vezetik? A hátradőlésnek persze lőttek. Illetve ezzel le is lepleződik a közhely, miszerint színházba azért járnánk, hogy kikapcsolódjunk. Fenét. A színház mindenképpen bekapcsolódásra való.

Szóval: az idei kőszegi társulat egy kisebb asztalnál elfér valamelyik kőszegi kávéházban. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne népesítenék, töltenék be a várszínházi nagyszínpadot. Szép a tágas „poszt-Bauhaus” színpadkép (tervezte Hatvani Mónika és Szalai József), Cselényi Nóra ismét finoman beszélő jelmezekbe öltöztette a szereplőket. Jó látni évről évre Kőszegen Epres Attilát – aki most a Hayas Hajmeresztő szalon tulajdonosát, Tony Whitecombot játssza: nagy elánnal, ízléssel, bűbájosan. Némedi Árpád hitelesen adja az egy ideig álruhás – és természetesen kissé együgyű – közrendőrt (vagy egyetemistát), Mike Thomast. Az pedig csak itt, csak most, csak nekünk hangozhat el a szájából, hogy „két hete voltam Manhattanben, ott nincs cseresznye”. (Mert Némedi Árpád ott volt, tessék kinyomozni. Hogy cseresznyét látott-e, láthatott-e: azt is.) Az ilyen apró megjegyzésekért lehet igazán szeretni ezt az elő­adást. Hogy például Mike nem érti Edward Lawrence – nem ócskás, hanem régiségkereskedő! – „fekete humorát”.

Ahogy Lawrence szerepében Kálid Artúr képes kimondani ezt a „fekete humort”, abban annyi finom irónia, önirónia, karc, rezignáció, lazaság és nevetés van, hogy szinte hallani, amint elmosolyintják magukat még a várszínház falai is. Kálid Artúr először játszik a várszínházban – reméljük, nem utoljára. Először van itt Ullmann Mónika is, a némiképp kleptomániás – és rendkívül csinos – képviselőné szerepében. Naiv eleganciával viseli a kleptomániáját, de talán az a legszebb, amikor félig Mrs. Schubertből, félig Ullmann Mónikából, ragyogó szemmel, érdeklődő mosollyal figyeli a kollégáit – meg a közönséget; ha Rosetti felügyelő épp megakasztja a játékot. Barbara DeMarco, a fodrászlány szerepében Grisnik Petra adja a flegmát – nagy sikerrel.

Rosetti felügyelő építőmunkás-szerelésben érkezik a szalonba, a komótosan csordogáló ügy érdekében majdnem hagyja, hogy Whitecomb halálra borotválja. De csak majdnem, elvégre a színházban minden csak illúzió (a halál biztosan). És tényleg felügyelő: Göttinger Pál nemcsak Tony Whitecomb székébe ül bele, hanem ő az előadás rendezője is. És játékmestere. Ránézésre kedves, túl sok vizet nem zavaró mackónak tűnik, pedig egy Columbo veszett el benne. A premierközönség sem tudja kibillenteni, pedig még az is szóba kerül, hogy ő meg a kollégája szintén gyanús, ha meggondoljuk. (Lám, néha többet képzel a néző, mint ami van.)
Ja, mert a Hajmeresztő fölötti lakásban megölik a híres zongoraművésznőt (aki Kurtágot játszik). De ki a tettes? A választ estéről estére a közönség adja meg.

Tanulság egy: az a bűnös, akit a többség bűnösnek nyilvánít. Tanulság kettő: egy átgondolt szavazat, egy magasba lendülő kéz sorsokról dönthet. A játék furcsa szerzet: a négy szereplő mindegyike elkövethette a bűnt – és mind jól énekel –, ebben az értelemben tényleg mindig a szavazás dönt. (Sebesi Tamás a takarásban zongorázik.) Barbara flegmasága a csütörtök esti premieren Grisnik Petrának adta meg a jogot a vallomásra. Aki szeretné tudni, mi az indítéka Lawrence-nek vagy White­combnak – és főleg akar egy nagyjelenetet Epres Attilának vagy Kálid Artúrnak; hát akkor figyeljen és –, rájuk szavazzon! Július 22-ig adódik alkalom. Egy fordászszalon­ban minden eszköz fegyvernek látszik.

Kinyit a kőszegi Hajmeresztő

Ölbei Lívia

A kicsi, de erős társulat jóféle zenével igyekszik majd elringatni minket a kőszegi ég alatt – pedig egy pillanatra sem nem veszíthetjük el az éberségünket.

Grisnik Petra – vagyis Barbara DeMarco, a fodrászlány – időközben már nyilván bensőséges viszonyt alakított ki csodálatos frizurájával, amelynek fonatait nem számoltuk meg, azt viszont tudjuk, hogy a hajkorona három kiló! Petra a kőszegi Hajmeresztő-szezon végéig nem szabadul; addig tartja fogva az afrikai divat: Takács Kati hajkölteménye, amely különben civilben is direkt jól áll az impulzív, ragyogó, szél vészkis asszony színésznőnek. Illetve dehogy kisasszony: a rendező, Göttinger Pál felesége. Első pillantásra olyanok, mint a tűz és a víz – legalábbis ami Petra lobogását és a férje nyugalmát, csöndességét illeti. Petra szerint inkább arról van szó, hogy jól kiegészítik egymást: működik az egyensúly.

Az egyikük mindig két lábbal áll a földön – és ha kell, megtartja a másikat is. Egyáltalán nem törekszenek arra, hogy együtt dolgozzanak (inkább az ellenkezőjét tartják szem előtt); nyolc év alatt alig néhányszor fordult elő, hogy valamely Göttinger-rendezésben Grisnik Petra is színre lépett. És amikor előfordult, többnyire a véletlen hozta így; például pont Szombathelyen (Nyolc nő) kellett gyorsan „beugrania” (persze nem bánta). Már csak néhányat kell aludni, és kezdődik a nyomozás: Epres Attila, Ullmann Mónika, Grisnik Petra, Kálid Artúr, plusz Némedi Árpád és Sebesi Tamás minden váratlan kérdésre fölkészül, de azért nem árt megizzasztani őket. Göttinger Pál pedig, ha nem vigyázunk, minket is megrendez.

NYARALÁS ÉS SZÍNHÁZ EGYSZERRE

5 NYÁRI SZÍNHÁZI CSEMEGE VIDÉKEN
HEKLER MELINDA
A Szegedi Szabadtéri Játékok alapítását Juhász Gyula vetette fel 1928-ban, ezért talán neki köszönhetjük, hogy ma ilyen magas színvonalon és az ország egész területén láthatunk nyári színházi előadásokat. A gazdag kínálatból öt olyan előadást választottunk ki, amikért megéri útra kelni.

Évről évre egyre több szabadtéri előadásra van igény, és a számok növekedésével a műfaji paletta is szélesedik. Míg egy-két évtizeddel ezelőtt még főleg vígjátékokat játszottak a nyári estéken, ma már több komoly hangvételű előadással is találkozhatunk a műsornaptárakban. Ékes példája ennek a szegedi Dóm tér, ahol idén egy Shakespeare-tragédiát is megtekinthet a több ezer fős közönség – igaz a műfaj legismertebb művéről van szó: a veronai szerelmesek történetéről, a Rómeó és Júliáról.

SHAKESPEARE: RÓMEÓ ÉS JÚLIA

Szegedi Szabadtéri Színház // Rendező: Hegedűs D. Géza // 2018. július 27., 28., 29.

Hegedűs D. Géza több szegedi főszerep után idén rendezőként is bemutatkozik a nagy múltú nyári játékokon. A szereposztás fantasztikusnak ígérkezik, és a „Rómeó és Júlia lájkolják egymást” című YouTube-videó után abban is biztosak lehetünk, hogy végeredményként egy fiatalok számára is érthető és aktualizált előadás várható. Egyes Dóm téri előadásokhoz jobban, másokhoz kevésbé illik, hogy végig egy templom áll a díszlet hátterében. A Rómeó és Júliaesetében ennek nagy jelentősége és meghatóan szép jelentése lehet, amennyiben a rendezői koncepcióban ez helyet kap. Kíváncsian várjuk. Szerencsére a Dóm tér akusztikája prózai előadások játszására is kiválóan alkalmas.


MOHÁCSI ISTVÁN: FRANCIA RÚDUGRÁS

Nagyerdei Szabadtéri Színpad, Debrecen // Rendező: Mohácsi István // 2018. augusztus 13.

Ha garantált szórakozásra vágyunk, amolyan 21. századi Feydeau-bohózatra, a Francia rúdugrás remek választás lehet. Egy szextett, vagyis három pár története a szexuálpszichológusnál fonódik össze. Kár tagadni, az előadás témája végig a szex körül kanyarog: itt férfi és nő végre nyíltan beszélnek érzéseikről, buja vágyaikról, nincsenek tabuk. Ez az előadás évek óta nagy sikerrel fut a Centrál Színház műsorán – már bizonyított. Tabukat döntöget, és megtanítja, hogy a szexualitásról is szabad, sőt szükséges beszélgetnünk párkapcsolati, baráti szinteken.

FRANCIS VEBER: BALFÁCÁNT VACSORÁRA

Káptalan utcai szabadtéri színpad, Pécs // Rendező: Nagy Viktor // 2018. augusztus 9., 10., 11.

Unatkozó gazdagok versenyt rendeznek. A különleges megmérettetésre egy balfácánnal lehet nevezni. Akinek sikerül elhoznia a legnagyobb formátumú hülyét a vacsorára, nagy jutalmat kap. Igazi humorforrás, ha az emberi butaság megfelelni akarással párosul. Pécs legnépszerűbb színészeinek ez a darab igazi jutalomjátékot jelent, az elegáns jelmezek és a kitűnő, ötletes díszlet pedig csak tovább fokozzák az élményt. Az egyik legnépszerűbb francia vígjátékszerző komédiájából Dilisek vacsorája címmel film is készült.


LEONYID ZORIN: VARSÓI MELÓDIA

Kultkikötő, Balatonföldvár // Rendező: Kocsis Gergely // 2018. július 19.

Az Orlai Produkciós Iroda idén több nyárra időzített bemutatóval is megajándékozza a színház szerelmeseit. A Varsói melódiát először 1968-ban mutatták be Törőcsik Mari és Sztankay István kettősével a Katona József Színházban. Bár Törőcsik Mari ezzel az előadással tört be a színházi világ elitjébe, és a Varsói melódia annak idején szenzációszámba ment, a színházi szakma jó sokáig pihentette az orosz szerző politikai felhangoktól nem mentes darabját. A történelem viharai miatt egymástól elválasztott szerelmespár történetének mai aktualitását emeli ki az előadás színlapja: napjainkban országhatárok helyett ideológiák és elvek választanak el minket egymástól.

PAUL PÖRTNER: HAJMERESZTŐ

Kőszegi Várszínház // Rendező: Göttinger Pál // 2018. július 13., 14., 17., 18., 20., 21., 22.

A Kőszegi Várszínház 1982-ben alakult, és kezdetben magyar szerzők történelmi drámáit játszotta, majd a közönség igényeihez igazodva elkezdtek vígjátékokat, bohózatokat is műsorra tűzni. A Hajmeresztő nemcsak azért tűnik jó választásnak, mert az amerikai színháztörténet legsikeresebb darabjáról van szó, hanem mert az interaktivitás korában minden jó, ha a közönség beleszólhat, és aktívan részese lehet az előadásnak. Klasszikus krimiszituáció, ahol a Cluedo társasjátékból ismerős módszerekkel kell rájönnie a nézőnek, hogy ki a gyilkos. Minden este más öl, a színészek sem tudják, hogy aznap éppen kicsoda.

A HATSZÍN TEÁTRUMBA KÖLTÖZIK AZ OPERABEAVATÓ

2018 októberétől a Hatszín Teátrumban indul újra a népszerű beszélgetős koncertsorozat.

A tervezett tíz előadás egyetlen Mozart operáról, a Figaro házasságáról fog szólni, olyan formában, amire egy szokványos operaelőadás során nem nyílna lehetőség.

Zenei vezető: Dinyés Dániel. Közreműködik: Kolonits Klára, Cseh Antal – további szereplők egyeztetés alatt. Rendező: Göttinger Pál. Bemutató: 2018. október, Hatszín Teátrum. A bemutató időpontjával, illetve a jegyvásárlás indulásával kapcsolatos friss információk a produkció facebook-oldalán lesznek megtalálhatók.

Dinyés Dániel az Operabeavatóról:

“Az egyik Ördögkatlan után kerestek meg engem a Katonától, hogy csinálnék-e Operabeavatót náluk? Én megkérdeztem: miért csináljak Operabeavatót Budapest egyik vezető prózai színházában? Nagyon egyszerű – hangzott a válasz –, mert ha nem itt, akkor majd máshol fogod megcsinálni. Ez a faék egyszerű bizonyítási rendszer megnevettetett, úgyhogy igent mondtam. (…) Volt egy Mozart-évadunk először, csak az ő operái voltak, mindegyikből kettő vagy három estét tartottunk. Hogy hány estét töltöttünk evvel, ez kizárólag az énekesektől függött, hogy mikor ki tud eljönni. Ugyanis esténként csak két énekessel lehetett dolgoznom, teljesen érthető financiális okok miatt, de két énekessel nem lehet egy egész operát végigvenni. Ezért nekem komoly logisztikázásba került, hogy amit megmutatunk az egyes művekből, az érdekes is legyen és csak két énekes kelljen hozzá. A rákövetkező évadban azokat az operákat vettük végig, amik ennek az egyszerű és szükségszerű szervezési elvnek eleget tudtak tenni. Plusz nagyon fontos feltétel önmagam számára, hogy csak olyan operáról tartok beavatót, amit minimum egyszer már betanítottam, tehát a tudásom evvel kapcsolatban önjáró legyen, se a hangokon, se a „miérteken” ne kelljen gondolkoznom az opera kapcsán, miközben előadok. De ez a válogatásnak is csak jóindulattal nevezhető évad engem egy idő után nem inspirált eléggé, úgy éreztem, hogy nem tudok fejlődni, és nem láttam egy utat, amin tovább tudnék lépni. Mindez azért fontos, mert különben az ember könnyen önismétlővé, unalmassá válhat, és ezt minden erőmmel el akartam kerülni. Így azt gondoltam, hogy beszüntetem egy évre az előadásokat, amíg kitalálom, hogyan tovább. Ezekkel a problémáimmal szembesítettem a Katona vezetőségét is, meg a beavatókon résztvevőket, és bár mindenki nagyon megértette, hogy így nem akarom tovább folytatni, ugyanakkor afelől is biztosítottak, hogyha abbahagyom a sorozatot, akkor másnap a halakkal alszom, mint Luca Brasi…”

Te mondod meg, ki a gyilkos – Paul Portner Hajmeresztő című bűnügyi vígjátéka a Kőszegi Várszínházban

Igazi kuriózummal rukkolt elő az idei évben a Kőszegi Várszínház, Paul Portner Hajmeresztő című bűnügyi vígjátékával Göttinger Pál rendezésében. A darab egyáltalán nem szokványos krimi, ugyanis a nézők aktív közreműködésével zajlik a nyomozás, az ő segítségükkel göngyölődnek fel a szálak, és derül ki a gyilkos személye.

Ki ne gondolt volna arra, hogy de jó lenne nyomozónak lenni, és felderíteni egy izgalmas bűncselekményt? A Kőszegi Várszínház Hajmeresztő című zenés bűnügyi vígjátéka remek alkalom arra, hogy megfigyelőképességünk és logikai készségeink bevetésével segítsünk a rendőrségnek egy gyilkossági ügyet megoldani. A krimi mindig izgalmas, még akkor is, ha passzívan a nézőtérről követjük az eseményeket, de igazán lélegzetelállítóvá akkor válik, amikor mi magunk is beleszólhatunk. Paul Portner(eredetileg Pörtner) német író interaktív társasjátéka a krimit kedvelőket és nem kedvelőket egyaránt lenyűgözi. A kiindulópont a bűnügyi regényekből jól ismert klasszikus szituáció: a gyilkos köztünk van, már csak arra kell rájönnünk, hogy ki az.

A helyszín egy fodrászszalon a szokásos kellékekkel, hajmosó, hajszárító, tükör, telefon, lehetne bárhol, akár Kőszegen is. A fodrászüzlet éli a mindennapos életét, vendégek jönnek, hajvágást, borotválást kérnek. Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa (Epres Attila) rózsaszín szerelésében, átlagosnak semmiképpen sem mondható stílusával egy látszólag szokásos napnak néz elé. Barbara DeMarco, fodrászlány (Grisnik Petra) szintén nem akárhogy néz ki, kék befont hajtincseivel egyszerre kihívó és lázadó. Ő is úgy gondolja, megint egy unalmas napjuk lesz, szorgalmasan válaszol a telefonhívásokra, és várja a vendégét Mrs. Schubert szenátornét (Ullmann Mónika), aki persze késik. A vendégek között ott van Edward Lawrence, régiségkereskedő (Kálid Artúr), aki a majdhogynem kopasz fejére hajvágást kér.

Pergő, humorral gazdagon átszőtt párbeszédeket hallunk, a szöveg Morcsányi Géza fordítása. A kedélyeket Isabel Czerny háztulajdonosnő, egykori zongoraművész zongorajátéka zavarja meg. Peregni kezdenek az események, melynek végkifejleteként Isabelt holtan találják a bolt fölötti lakásban, szúrt sebekkel a nyakában.

Ettől a ponttól kezdve fordulatot vesz a darab, a nézők passzív szerepe megszűnik, ők is a játék részeseivé válnak, már nem egy előadáson vannak jelen, hanem fontos tanúk. Victor Rossetti felügyelő (Göttinger Pál, ő a színdarab rendezője is) és kollégája, Mikey Thomas (Némedi Árpád) a közönség segítségét kérik az ügy felderítéséhez. A gyilkos csakis a fodrászszalonban tartózkodók valamelyike lehet, vagy az ott dolgozók vagy a vendégek közül valaki. De ki?

Ahogy a krimikben megszokhattuk, lépésről lépésre rekonstruálják az eseményeket, újra felidézik, ki hol állt, mit mondott, mikor hagyta el a helyiséget stb., csakhogy nem mindig mondanak igazat. A közönség dolga, hogy észrevegye, ha valamelyik szereplő hazudik, vagy ellentmondásba keveredik. Mert bizony hazugságból és ellentmondásból van bőven, mindenki gyanús. Vajon képesek a nézők emlékezni az apróbb nüanszokra is, felidézni egy-egy telefonbeszélgetést? Mennyire megbízható a memóriánk? Ha valaki dührohamra vagy hisztériára hajlamos, akkor az azt jelenti, hogy akár gyilkolni is képes? A nyomozás a szünetben is folytatódik, Rossetti felügyelő, azaz Göttinger Pál szorgosan jegyzeteli a nézők észrevételeit, arra is lehetőség van, hogy egy dobozba dobják a gyilkossági üggyel kapcsolatos kérdéseiket.

A második felvonásban aztán a gyanúsítottaknak felelniük kell a kérdésekre. Rossetti felügyelő határozottan vezeti a nyomozást, hiába próbálja meg az éberségét Tony Whitcomb többször is kijátszani. A darab igazi kihívás a nézőknek és a színészeknek is. Némedi Árpád remekül jeleníti meg a kissé nehéz felfogású rendőrt, Epres Attila már a puszta megjelenésével is kacajra fakaszt, Grisnik Petra sértődött pökhendiségével, Ullmann Mónika a kényeskedő szenátorné szerepében igazi karaktereket jelenítenek meg. Kálid Artúr körül ott leng a titokzatosság, Göttinger Pál keményen tartja kezében a szálakat. A színészeknek improvizálniuk kell, hiszen ki tudja, milyen kérdésekkel hozakodnak elő a nézők. Nagyon jól feltalálták magukat, végig kitartottak mellette, hogy ártatlanok, időnként még dalra is fakadtak. Isabel viszont meghalt, valakinek meg kellett ölnie.

Az előzmények után a nézők szavazták meg, hogy ki a gyilkos, az események ennek tükrében folytatódtak tovább. Igazi kerek történet alakult ki, az éppen aktuális a gyilkossal. A következő előadáson lehet, hogy más szúrja le az idős zongoraművészt, de az is lehet, hogy ugyanaz, ha a közönség rá tudja bizonyítani. A Hajmeresztő hamisítatlan elmejáték, pedig a színdarab elfogadtatása nem indult könnyen. Paul Portner 1963-ban pszichodrámának írta a darabot, mellyel azt akarta bemutatni, hogy egy gyilkosságra való visszaemlékezés során mennyire szelektíven működik az elménk. A bűnügyi játék nem igazán aratott sikert egészen 1976-ig, amikor az Egyesült Államokban felfedezték és némiképp átalakították. Onnan viszont már sima útja volt, annyira, hogy a világ leghosszabban műsoron lévő nem musical darabjává vált. A pszichodrámába fokozatosan kezdték bevonni a közönséget, sőt aktuális médiabotrányok és helyi aktualitások is megjelentek benne. Végül interaktív játékká vált. 

Menjünk el Kőszegre, töltsünk el egy fergeteges estét a színészekkel, játsszunk velük, nézzük meg, mire képes a memóriánk! És figyeljünk jól, mert a bizonyítékunk perdöntő lehet!

Szereplők:

Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa Epres Attila
Barbara DeMarco, fodrászlány Grisnik Petra
Mrs. Schubert, szenátorné Ullmann Mónika
Edward Lawrence, régiségkereskedő Kálid Artúr
Victor Rossetti, építőmunkás Göttinger Pál
Mikey Thomas Némedi Árpád 

Zene: Némedi Árpád, Sebesi Tamás
Fordította: Morcsányi Géza
Jelmez: Cselényi Nóra
Zene: Némedi Árpád
Kellék: Kósi Gábor
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika

Rendező: Göttinger Pál

Színházi kóstoló




Szente Vajk, Zsótér Sándor, Verebes István, Tasnádi Csaba és sorolhatnám még azon kiváló rendezők nevét, akik az új évadban darabot állítanak színpadra a Móricz Zsigmond Színházban.
A repertoár igen színes, hiszen krimitől Shakespeare-drámáig, mai magyar szerzők műveitől európai klasszikusokig, prózaiaktól zenés produkciókig változatos a spektrum. Milyen előadásokat láthatnak Thália tisztelői teátrumunkban a következő hónapokban? – erről érdeklődtünk Göttinger Pál főrendezőtől.



         – Rengeteg szempontot kellett figyelembe vennünk a műsor összeállításakor – nyilatkozta lapunknak. – Arra törekszünk, hogy a lehető legmagasabb színvonalon játsszunk minél változatosabb, sokak tetszését elnyerő műveket. Figyelnünk kellett egyebek között a vendégrendezők igényei mellett a saját szempontjainkra is, például, hogy a színészeink közül kinek milyen feladatra lenne szüksége a továbblépéshez. A mozikban és a Madách Színházban is sikert aratott Meseautó nyitja az évadot. Szente Vajk rendezésében a musical-változatot láthatják nézőink, először a Szabadtéri Színpadon, majd a kőszínházban is. Játékos, virtuóz lebonyolítású, szórakoztató előadásra számíthatunk. A Gyilkosság meghirdetve egy Agatha Christie-krimi, amiben azt várják szokás szerint a nézőtéren ülők, hogy az legyen végül a gyilkos, aki nem gyanús. Ennyiben szokásos is a felállás, ám mivel Zsótér Sándor rendezi, aki sajátos látásmódjával, nagyon érzékenyen nyúl minden szöveghez, ezért igazi színházi kaland vár ránk, játszókra és nézőkre egyaránt. 

Simon Kornél is rendez itt

          Mint Göttinger Pál elmondta, a Balfácánt vacsorára! című bohózatot a Móricz Zsigmond Színház egykori igazgatója, Verebes István viszi színre. Ismételt találkozása a társulattal nagyon érdekesnek ígérkezik. Ezt a premiert a nagyszínpadon a Kalucsni követi, ami Dragomán György művéből készül, Szikszai Rémusz rendezésében. A közelmúlt történelmével foglalkozó alkotás leginkább a közelmúltban bemutatott Castel Felicére emlékeztet témafelvetésében, bár teljesen más írói nyelven szólal meg. A Bob herceg egy közismert operett, aminek nem egy dallamát sokan dúdolni is tudják. Mint a Meseautó, ez is egy álruhás történet, amiben a „hatalmasság” a „nép” között járva talál rá a szerelemre és ezzel saját magára. Az előadáshoz új szövegkönyv készül, a rendező és Sediánszky Nóra dramaturg együttműködésében.

Oscaros lesz az Oscar?

          – A Kamara első bemutatója Jean Cocteau műve, a Rettenetes szülők – folytatta. – Ebben a szülők még akkor is beavatkoznak gyermekeik életébe, amikor azok már rég felnőttek, s ez tragédiához vezet. A Keresztes Attila rendezte mű főszerepeit Pregitzer Fruzsina és Horváth László Attila alakítják. A Macbeth olyan shakespeare-i tragédia, amiben a természetfeletti, a végzet erőteljesen jelenik meg, befolyásolva a szereplők lelkiismeretét. Ez a mű, noha egy csatákkal teli királydráma, Horváth Illés felfogásában nagyon közel hozható a mostani fiatalok problémafelvetéseihez. Az Oscarnak különösen a Sylvester Stallone főszereplésével készült filmváltozata közismert. Igazi ajtócsapkodós, tányértörős, félreértéses bohózat, sok szereplővel, Simon Kornél rendezésében. Az évadot a Kamarában Csehov A manó című műve zárja, ami a Ványa bácsi egy korábban írt, jóval könnyedebb, játékosabb előképe. Ezt ugyancsak egy korábbi színházigazgatónk, Tasnádi Csaba rendezi.  

Szerző: Sz. Kántor Éva
Forrás: Nyíregyházi Napló / http://www.moriczszinhaz.hu

Színházi csemege Tihanyban Szabó Kimmel Tamásékkal

Varga Róbert

Jez Butterworth Mojo című gengszter-komédiája látható július 13-án (pénteken) este fél kilenckor a Tihanyi Szabadtéri Játékokon. Másnap ugyanebben ebben az időpontban pedig a Budapest Bár ad koncertet a Belső–tó melletti Bujtor István Színpadon.

A Mojo magyarországi debütálására, ősbemutatójára 23 évet kellett várni, a darab premierjét a Belvárosi Színházban tartotta az Orlai Produkciós Iroda most júniusban. Tihanyba így egy nagyon friss, igazi színházi csemege érkezik Göttinger Pál rendezésében. A sziporkázó, néhol fekete humorral, nagyon mély, drámai mondanivalóval átitatott, 16 éven felülieknek ajánlott, két részes 150 perces produkcióban olyan remek színészek játszanak mint Csőre Gábor, Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Schruff Milán, Hunyadi Máté és Lestyán Attila/Ötvös András. Különc figurák, zseniálisan kitalált, felépített karakterek, remek helyzetek, parádés dialógusok garantálhatják a habkönnyű nyári kikapcsolódást, miközben a szórakoztatás mellett ott lebeg a nevetés, vicc mögött az éjszaka kíméletlen világa.

A Mojo csak 16 éven felülieknek ajánlott.

A gengszter komédia tartalma szerint 1958–at írunk, a londoni Soho pezsgő klubélete a gyerekcipőben járó rock’n’roll–élet legkülönfélébb figuráit sodorja össze. A sötét lebujok környékén indulófélben lévő sztárocskák, az új zenétől megrészegült rajongók, piti bűnözők és veszélyes nehézfiúk, szerencsétlen ügyeskedők és nagypályás játékosok gyülekeznek. Kábítószer és muzsika, kiszolgáltatottság és hatalom, emberek életét magasba röpítő vagy örökre leromboló ügyes húzások és árulások kora ez – ami éppen történik, és ami ekkor készülődik, a rákövetkező évtizedekben fenekestül forgatja majd fel nem csak a zenei világot – hanem mindent. Akik látják ezt, azok résen vannak, hogy idejekorán szeletet hasítsanak maguknak a tortából és persze a harcaik közben őrizzék az életüket jelentő klubot.

S, ha már az előző előadásnap korhatáros Tihanyban, a Budapest Bár koncertjére viszont bátran eljöhet minden korosztály, aki szereti az ő feldolgozásaikat, zenei világukat. Az együttes már tíz 10 éve válogat a magyar zeneirodalom ránk hagyott kincseiből, miközben saját számokat írnak, lemezeiken ezek is szerepelnek. Immár tíz album anyagából válogat a rendkívül sokszínű zenekar. A csapatnak köszönhetően rég elfeledett dallamok kerültek be a köztudat váltak a fiatalok kultúrájának részévé. Számos régi dalt leporoltak, elfeledetteket élesztettek újra, közismerteket öltöztettek új köntösbe. Korok, kultúrák, stílusok és korosztályok találkoznak a produkciójukban. A Tihanyi Szabadtéri Játékokon a Farkas Róbert vezette nagyszerű Budapest Bár zenekarral Behumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori, Frenk, Kiss Tibor és Szűcs Krisztián érkezik énekesként.

Hajmeresztő - a vaskarika.hu képei

PAUL PORTNER - HAJMERESZTŐ - újabb képek

A Hajmeresztő az az előadás, amelyet próbálni se nagyon lehet közönség nélkül

Ölbei Lívia

A Hajmeresztő az az előadás, amelyet igaziból próbálni is csak közönség jelenlétében lehet. Különben hogyan dőlhetne el, hogy ki a gyilkos? A Kőszegi Várszínház saját kiállítású premierje július 12-én, csütörtökön 20.30-kor kezdődik. De már a hétfő esti fotós próbán is jól szórakozott az alkalmi közönség. És döntött: Barbarát választotta.

BArbara DeMarco ragyogó fiatal nő, a Hajmeresztő nevű szalonban dolgozik, vele indul a színpadi történet. Különben is lehetetlen nem odafigyelni rá, és nem csak azért, mert Grisnik Petrára – ő kapta Barbara szerepét – csodálatos, súlyos és kék hajkoronát álmodott a jelmeztervező, Cselényi Nóra. Korán eldőlt az is, hogy Petra alaptermészete szerint flegmának képzeli-játssza Barbarát: hogy ez lesz az alaphangnem. És persze amikor fény derül a bűntényre – és mindenki egyre gyanúsabb –, akkor Barbara bőrébe bújva Petrának is egy feladata lesz: tagad, tagad, tagad. Megvonja a vállát, és kész.

Az már más kérdés, hogy résen van-e a közönség. A fotós próbán – ahogyan a mellékelt felvételek minden kétséget kizáróan bizonyítják – résen volt, sőt kifejezetten jól érezte magát. És bár a színészek – Epres Attilától Kálid Artúrig és (na jó) Ullmann Mónikáig – előbb-utóbb, hosszabb-rövidebb időre mindannyian gyanúba keveredtek, végül ezen az első estén Barbara vitte el a pálmát. Tényleg: ez győzelem?

Megkérdeztük a színészeket, hogy sikerként könyvelik-e el, ha a nézők bűnösnek kiáltják ki őket; pontosabban a szerepüket: a figurát, akit megformálnak éppen. Hát, nem feltétlenül. Vagy – ki tudja.

A régiségkereskedőt játszó Kálid Artúr például azt mondja, hogy tudomása szerint a Hajmeresztő színpadi praxisában Edward Lawrence viszonylag gyakran hagyja el bűnösként a terepet. Ő nem gyúr erre, jobb a békesség. Hogy benne támadnak-e bűnös szándékok, amikor valaki már megint azzal a régi-régi Ki mit tud?-dal jön elő, szelíd mosoly a válasz. A 80-as évek végén tényleg egy ország drukkolt neki: kiskatona volt, verset mondott a tévében. Mostanában már ritkán adódik versmondásra alkalom, bár a Tercina Régizene Együttessel föl-föllép: akkor is jellegzetes, szép beszédhangjára van szükség.

Milyen érdekes: az idén két olyan színész van a Kőszegi Várszínház társulatában, akit „színészkora” előtt ismertünk meg. Ullmann Mónika most is pont olyan, mint az a hajdani bűbájos kislány, aki írt a bátyjának egy dalt – és főleg Piroskát játszotta Az égig érő fű című filmben. Égig ért a fű a pesti udvaron.

A színésznő azt mondja, gyakran megkapja, hogy „semmit nem változott”, de szerinte inkább arról van szó, hogy aki őt a réginek látja, saját fiatalsága után vágyakozik, az ő arcában azokat a régi időket látja viszont. Így működik az időtükör. Ulmann Mónika Kőszegen szenátornét játszik Paul Portner darabjában (fordította Morcsányi Géza). De hogy bűnös-e?

BÉRLETTEL KÖNNYEBB VIDOR-NAK LENNI

Augusztus 24. és szeptember 1. között VIDOR Fesztivál tizenhetedszer. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018. július 6-i számában.)

Ismét a nevetésé lesz a fõszerep Nyíregyházán augusztus 24. és szeptember 1. között. Már csak tízet kell aludnunk, s megismerhetjük az idei VIDOR Fesztivál színházi programját.

Javában zajlanak a 17. alkalommal megrendezett országos hírû esemény elõkészítõ munkálatai. Ennek állásáról érdeklõdtünk Kirják Róberttõl, a Móricz Zsigmond Színház ügyvezetõ igazgatójától.

– Az elõzõ évinél kicsit több pénz jut majd az idei fesztiválra, köszönhetõen a megnövekedett önkormányzati és állami támogatásnak – nyilatkozta lapunknak. – Körülbelül 350-400 különféle rendezvényre várjuk ismét az érdeklõdõket a fesztivál 9 napja alatt. A színházi versenyprogramban kilenc nagyszínpadi és ugyanennyi kamara elõadást láthatnak a nézõk, ami kiegészül egy meglepetéssel. A produkciókat Göttinger Pál, Sediánszky Nóra, Tasnádi Csaba, Perczel Enikõ és magam válogattam. Körülbelül nyolcvan elõadást jelöltek a színházak, amelyek mindegyikét megnézte közülünk valaki. Egy-két számunkra nagyon tetszõ kiesett sajnos azért, mert a színészek közül valaki nem volt szabad ebben az idõszakban, de az is elõfordult, hogy a díszlet túl nagy volt a mi színpadunkhoz képest. Amelyiknél ez utóbbi volt a probléma, az a következõ nyáron reményeink szerint a már megújult Szabadtéri Színpadon látható lesz. Ha valamelyik az egyeztetés lehetetlensége miatt nem került be a VIDOR programjába, azt meghívjuk az évad során vendégként. Most elõször fordul elõ, hogy a nagyszínpadon több vidéki elõadás lesz, mint pesti. Részt vesz a versenyben olyan színház is, amelyik korábban nem szerepelt még a VIDOR-on. A teátrumok közül csak egyet említek, aminek sokan nagyon örülnek majd: ez a Vígszínház.


A BÉRLETESEK ELÕNNYEL INDULNAK


Mint Kirják Róberttõl megtudtuk, ismét Benedek Miklós lesz a zsûri elnöke, de ezúttal nem „szerepel” színész a tagok között, hanem a közönség soraiból sorsolással kiválasztott három nézõ mellett egy helyet jótékonysági árverésre bocsátanak. A nyertes a fesztivál mind a tizennyolc színházi elõadását láthatja majd, a partnerével együtt. Ezzel az összeggel a Bohócdoktorok munkáját segítik, hiszen így még több helyre eljutnak majd, hogy mosolyt csaljanak a beteg gyermekek arcára. Egy héttel a jegyek értékesítésének megkezdése elõtt a médiumokon keresztül közzéteszik a teljes programot. A színházbérlet-tulajdonosok abban a kedvezményben részesülnek, hogy július 23-ától három napon át csak õk vásárolhatnak jegyet az elõadásokra, limitált számban az Országzászló téri szervezõ- és jegyirodában.

Aki addig még nem vette meg a bérletét, de szeretné, egy sorban állással ahhoz is hozzájuthat. Az ezt követõ két napban a jegyvásárlás bárki számára lehetségessé válik, július 28-ától pedig már online is hozzáférhetõek lesznek. A legapróbb részletekre is gondolnak az elõkészítõ munkálatok során. Ezek körébe tartozik a kellemes idõjárás is, amit természetesen szintén idõben megrendeltek már.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

Hajmeresztő - próbafotók

Hajmeresztő - próbafotók

Hajmeresztő - A Kőszegi Várszínház bemutatójának próbája

Megkezdődtek a Kőszegi Várszínház saját nagyszínpadi bemutatójának próbái. Az egyelőre jelmez nélküli csütörtöki próbából villantunk fel néhány fotót a várszínház hozzájárulásával.

Július 12. (esőnap júl. 15.)- Paul Portner: HAJMERESZTŐ - zenés bűnügyi vígjáték

A Kőszegi Várszínház bemutatója

Jurisics vár - 20.30 óra

Belépőjegy: 3.500.-

Azt a részt mindannyian ismerjük, amikor egyszer csak egy felügyelő azt mondja: senki nem mehet sehova, hölgyeim és uraim, a gyilkos köztünk van. A legjobb krimikben (egyébként a csapnivaló krimikben is) ilyenkor a kérlelhetetlen logikájú vizsgálat végigmegy mindenkin egyesével, keresztkérdések és felismerések, titkok és hazugságok, őszinteségi rohamok és indulatos dühkitörések váltogatják egymást, míg végül az olvasó (néző) gyanúja (már csak azért is, mert sok krimit olvasott már) lassanként a legkevésbé gyanús szereplő felé fordul. Biztos ő volt, ha a többiek túl gyanúsak... aki túl gyanús, az biztos nem tehette... ám az útvonal, a bizonyítás kacskaringós menete általában a szerző leleményére van bízva.

De ma este nem. Pedig ebben a játékban is az első pillanattól kezdve ismerős lesz a nézőknek a helyzet. Tett van, tettes van, színen lévő gyanús gyanúsítottak vannak. Azonban ezúttal nem bízhatjuk a szerzőre a kalandos bizonyítást - azt ugyanis ezen az estén magának a nézőnek kell majd elvégeznie. Megfigyelni, belekérdezni, ellentmondásokra bukkanni, hazugságokat leleplezni. A színpadon álló színészek mindent megtesznek majd, hogy ártatlannak tűnjenek, a felügyelő mindent megtesz majd, hogy a nézők figyelmét apró részletekre irányítsa... de az este kezdetekor még senki nem fogja tudni, ki a gyilkos. Se a játszók, se a nézők. Paul Portner darabja nem is darab igazából, hanem egy aprólékosan kidolgozott játékszabály-gyűjtemény... a többi pedig improvizáció, emberismeret, empátia és oldott társasjáték nagyszerű színészekkel. 

Szereplők:

Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa Epres Attila

Barbara DeMarco, fodrászlány Grisnik Petra

Mrs. Schubert, szenátorné Ullmann Mónika

Edward Lawrence, régiségkereskedő Kálid Artúr

Victor Rossetti, építőmunkás Göttinger Pál

Mikey Thomas Némedi Árpád 

Zene: Némedi Árpád, Sebesi Tamás
Fordította: Morcsányi Géza
Jelmez: Cselényi Nóra
Kellék: Kósi Gábor
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika

Rendező: Göttinger Pál

forrás: http://vaskarika.hu/

Operabeavató újra!

Bűnügyi társasjáték készül a Várszínházban: már most mindenki rendkívüli módon gyanús

Kőszegen sokkal jobb, köszön be Némedi Árpád, aki örökös kőszegi zenésztársával, Sebesi Tamással együtt egyenesen Amerikából, a New York-ban megrendezett magyar kulturális fesztiválról érkezett a Várszínházba. Hát, ez van: Kőszegen sokkal jobb. Hajmeresztő-premier július 12-én.

Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója azt mondja, az idén kifejezetten azzal a szándékkal választottak darabot és rendezőt, hogy a fiatalabb generációkat is megnyerjék a nyári színháznak. Paul Portner Hajmeresztője a maga nemében egyrészt klasszikus, másrészt pedig friss, üde, fiatalos, mozgékony, ráadásul alkalomról alkalomra újabb – és nem megszokott – izgalmakat kínál a közönségnek. A társasjáték műfaji megjelölés nem üres szófordulat: tényleg társasjátékról van szó, amelyben a közönség nem kizárólag nézőként vehet részt; ha kedvet érez az aktív részvételhez (ami persze egyáltalán nem kötelező). Ebben a társasjátékban a rendező, Göttinger Pál sem kizárólag rendezőként van jelen (illetve rendezés voltaképpen ez is): ő lesz a – mondjuk így – moderátor (szerepből), aki időnként megakaszt, kérdez, közbeszól. A közönséggel való kapcsolattartásban, a mindig éles készenlétet kívánó improvizációban is szerzett már gyakorlatot: évek óta dolgozik a Momentán Társulattal.

Az ember azt gondolná, hogy a krimi – mint valami korszerű mese – azért örvend olyan nagy népszerűségnek, mert sok izgalom, borzongás és hányattatás után végül, egy-egy penge nyomozónak köszönhetően, helyrebillen a világ egyensúlya, nyugodtan mehetünk aludni. A Hajmeresztő azonban más rugóra jár: itt mindig más lehet a gyilkos, a közönség dönt, miután fölgöngyölítette az ügyet, befejezte a nyomozást (az előadás fináléja közeleg). Göttinger Pál azt mondja, itt észrevétlenül a színháznézés kerül a középpontba, ebben a tekintetben a Hajmeresztő olyan tud lenni, mint egy beavatás. Hiszen minden azon múlik: a közönség hogyan olvassa-értelmezi a színpadon elhelyezett jeleket. Fölfigyel-e apróságokra, hagyja-e magát eltéríteni, megtéveszteni. A kérdésre, hogy „rendezi-e valakire” az előadást, azt válaszolja: nincs titkos favorit. Sőt: az volna jó, ha mindig más volna a „napi bűnös”, miközben minden szereplő ártatlannak mondja magát. Különben is minden nüanszokon múlik. Egy-egy mozdulaton, pillantáson, hanghordozáson, hangsúlyon.

A Hajmeresztő bizonyos értelemben voltaképpen nem is színdarab, hanem „egy aprólékosan kidolgozott játékszabály-gyűjtemény.” A többi: játék, emberismeret, empátia. A gyilkosság körülményeit gyakorlatilag az első „kilenc perc” végére megismerjük, aztán következik az elemzés: ki a bűnös? Ki ölte meg Isabelt?

A társasozáshoz – a közönségen kívül – föltétlenül kell néhány jó színész. Íme: Epres Attila – mint a Kőszegi Várszínház „kabalája” – a Hajmeresztő nevű fodrászüzlet tulajdonosát játssza. Barbara DeMarco, a fodrászlány szerepében Grisnik Petrával találkozhatunk. Ő is kabala, sőt: az idei kőszegi bemutató eleven reklámja – kékben pompázó sűrű, afrikai fonatokkal a fején. Igen, ezt a háromkilós hajkölteményt körülbelül egy hónapon át (a kőszegi Hajmeresztő-széria végéig) éjjel-nappal viseli. Azért készült el ilyen hamar a július 12-én esedékes bemutatóhoz képest, mert meg kell tanulnia együtt élni ezekkel a fonatokkal. A szövegben elhangzik, hogy Barbara haja kék. Petra elsőre azt gondolta, hogy frissen vágott rövid haját egyszerű lesz estéről estére „bekékíteni” – Cselényi Nóra viszont egyszer csak mást gondolt. De ha nem lett volna Takács Katalin, a szombathelyi Weöres Sándor Színház profi fodrásza, talán nem valósul meg a jelmeztervező álma: Petra azt mondja, Takács Katiban bízott – és lám, Kati megcsinálta. Olyannyira, hogy a színésznő még a közbeeső debreceni vendégjátékban is ebben a nagy kékségben lép színre (ott egy francia fiatal lány szerepében), természetesen rendezői engedéllyel.

Hogy mennyire ő a „várszínház reklámja”, jelzi: máris többen megállították Kőszegen jártában-keltében. Hogy megtapinthassák a haját (műanyag), hogy megkérdezzék, mennyit nyom – és egyáltalán: hogyan jutott eszébe pont ez a kék fonatzuhatag. Hát így. Cselényi Nóra most sem érkezik üres kézzel: Ullmann Mónikának elegáns, karcsúsított, fekete szenátorné-kabátot hoz, a régiségkereskedőt játszó Kálid Artúr fekete félcipőt próbál. Aztán tényleg megkezdődik az énekpróba. Mert bűnügyi társasjáték ide vagy oda: a zene – az kell. Külön nyomozást kíván, hogy majd „ki hova énekel”: milyen titkos helyre (zuhanyrózsába, vasalóba?) épül be a mikrofon. Mindenre figyelni kell.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed