"NINCS FÉLNIVALÓNK" - RENDKÍVÜLI TÁRSULATI ÜLÉST TARTOTT ŐZE ÁRON

Rendkívüli társulati ülést tartott Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója, miután az emberi erőforrások minisztere Zalán János színészt nevezte ki a teátrum élére.

„Mindannyian tudjátok, hogy másra esett a fenntartó választása, Zalán János veszi át tőlem az igazgatást. Azt gondolom, ezen senki sem lepődött meg, hiszen az évadnyitón már utaltam arra, hogy nagy valószínűséggel egy váltásnak leszünk tanúi. A legnagyobb hittel mondom, sőt, bizonyos összefüggéseket nézve meggyőződésemmé vált, hogy az intézmény nagyon jól járhat ezzel” – fogalmazott Őze Áron, aki elárulta, még nem találkozott a leendő vezetővel, reméli, hogy hamarosan sor kerül az első beszélgetésre.

„Azon leszek, hogy elősegítsem, megkönnyítsem, szakmai módon végbevigyem az átadás-átvételt és biztosítsam a színház folyamatos munkáját” – fogalmazott Őze Áron, aki arra kérte kollégáit, hogy lehetőség szerint ne ítélkezzenek az új helyzet fölött, mert egyelőre nem tudni, mit hoz a váltás. „A magam részéről is kerülni fogom azokat a csapdákat, amelyeket egy ilyen szituáció kínál” – tette hozzá.

„Amit mi itt elvégeztünk, az nem fog elmúlni nyom nélkül. Az intézményt adósságállomány nélkül tudom átadni és ezt nektek köszönhetem. Nagyon büszke vagyok a munkánkra. Hiszek abban, amit eddig csináltunk és abban, amit a pályázati anyagban leírtunk. Biztosat nem tudok a jövőről, csak azt tudom, hogy az évad első felére tervezett három bemutatót megtartjuk. Az, hogy az évad második fele miként alakul, az átadás-átvétel függvénye, a fenntartó igényeinek függvénye, és Zalán János úr döntése. Biztos vagyok benne, hogy az átmenet a lehető legegyszerűbben és zökkenőmentesen fog történni. Nem lehetek másért, csak ezért ebben a pillanatban” – számolt be Őze Áron, aki a társulat kérdéseit is fogadta.

Elmondta, hogy a Magyar Színház tagja kíván maradni, és erre az évad végéig Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter is írásos engedélyt adott. Az, hogy a későbbiekben milyen szerepet vállal az új igazgatón is múlik.

Többek között arra is válaszolt, megkötettek-e az évad második felét biztosító szerződések és előfordulhat-e, hogy Zalán János töröl a repertoárról produkciókat.

„Az intézmény, illetve a társulat érdekében sem akartam vállalni olyan kötelezettségeket, amelyek már az új igazgató hatáskörébe tartoznak. Tehát az alkotói szerződések még nem köttettek meg, de az előkészítések elindultak, a tárgyalások lezajlottak és készen állunk az évadterv végrehajtására. Ettől függetlenül Zalán János, mint egyszemélyi felelős mindenről dönthet. Azon leszek, hogy minél több előadást lásson és hogy minél többet legyen köztünk" – tudatta Őze Áron, aki arról is beszámolt, még nem értesült arról, hogy mit tervez a leendő vezető, de a saját pályázatát nyilvánossá teszi.

"Továbbra sem árulunk zsákbamacskát. Továbbra sincs félnivalónk, se takargatnivalónk, munkánk van" - összegzett az igazgató, akit nagy tapssal köszöntött a társulat.

A pályázat hamarosan elérhető lesz a Színház.hu-n.

forrás: szinhaz.hu

SZERELEM KÉT SZOBÁRA

(DANIEL GLATTAUER: GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE)

A szerelem kialakulásának komplexitása számos forrásból ismeretes: filmekből, irodalmi alkotásokból vagy akár saját tapasztalatból. Az ismerkedés során az ember hajlamos kommunikációs gátak felépítésére, amelyek megakadályozzák, hogy megfelelően társaloghasson a kiszemeltjével, de számolni kell az esetleges előzetes elvárások nehezítő szerepével is. Ezek a tényezők szinte menetrendet szabnak a párkapcsolat szárba szökkenésének. Napjainkban ez a menetrend egyre inkább áthelyeződik az internetre. A közkedvelt médium, amely régóta népszerű platformja az ismerkedésnek, felgyorsítja a folyamatot, ám a személytelenséget nem lehet sokáig „húzni”, a feleknek előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül találkozniuk kell egymással. De mi a helyzet akkor, ha a két ember bőven megelégszik az interneten keresztüli kapcsolattartással? Daniel Glattauer osztrák író ötletes, szellemes és keserédes műve, a Gyógyír északi szélre pontosan erről szól. A különleges e-mail-regény a Belvárosi Színház produkciójában, Göttinger Pál rendezésében kapott méltó adaptációt.

Emmi Rothner (Fullajtár Andrea) és Leo Leike (Őze Áron) ugyanolyan hétköznapi ember, mint bárki más. Mindkettejüknek megvan a maga napi rutinja, Emmi esetében például a többszöri levelezés a Like magazinnal, hogy lemondhassa az előfizetését. Csakhogy elgépeli a címet, így a Like magazin helyett Leo Leikénél kötnek ki a felháborodott e-mailjei. Emmi és Leo tehát nem az ismerkedés szándékával kezd beszélgetni egymással. Kissé gyerekes módon indul a kálvária. Emmi tipikus szószátyár, aki mindig úgy érzi, tudja, hogy mit kell mondania. Biztos családi háttere, férje és gyereke van, mégis vágyik valami újra. Számára Leo csak egy a lehetséges alternatívák közül, akinek a segítségével kitörhet az eseménytelen életéből. Túlságosan éretlen és meggondolatlan ahhoz, hogy komoly érzelmeket fejezzen ki, a félszeg, magának való Leo mégis pont emiatt szeret belé. Leo nem híve az internetes ismerkedésnek, főleg azért, mert személyesen sem teljesít túl jól ezen a terepen. Meg van elégedve az életével, vagy legalábbis nem annyira aggódó típus, hogy kétségbe essen az őt érő új impulzusoktól. Emmivel való társalgása azonban akaratlanul is felkavarja a mindennapjait.

Levelezésük ártatlanul és kellemes, manírmentes humorral indul, majd minden levélváltással egyre komolyabbá válik. Mivel nem látják egymást, könnyebben írnak nagy hatású, hangzatos, rájuk nem kifejezetten jellemző mondatokat. Emmi például többször megemlíti, hogy gyökeresen megváltozott az élete, s hogy néha úgy érzi, legszívesebben elhagyná a férjét Leóért. Lépésről lépésre haladhatunk velük a vívódásaikban, láthatjuk, hogy minden komolyabb érzelmi elbizonytalanodásuk alkalmával megpróbálnak véget vetni a románcnak. Mindketten feszegetik önmaguk és a másik határait, de azokon a dramaturgiai pontokon, amikor már a néző is elkezdené összekapcsolni őket, megtorpannak, és végül nem történik meg a potenciálisan katarzist kiváltó találkozás. Leo személyiségében mindeközben teljes átalakulás megy végbe. A szótlan, mogorva énje fokozatosan eltűnik az újszerű vonzódás hatására. Érezhető, hogy ilyen intenzíven sosem sem volt még szerelmes korábban. Most nem kell latba vetnie a számára görcsöt okozó élőszóbeli kommunikáció eszközeit. Nem szokatlan, de frappáns ötlet, hogy a színpadon a két szereplő tere (szobája) nem fallal, hanem csak a jelzés szintjén van elválasztva. A színészek alakítása megfelelően harmonizál a darab témájával, első pillantásra egyáltalán nem illenek össze, és személyiségüket tekintve sem működik közöttük az összhang. Az események előrehaladtával azonban, ahogy a kapcsolatuk egyre bizalmasabbá válik, a néző szemében is összeillő párrá vál(hat)nak.

Társalgásuk ritmusát olykor megszakítják a vizualitás hiányából fakadó nehézségek. Érdeklődnek egymás külseje iránt, sőt, a közönséget is egyre jobban érdekli, hogy mit szólnának a másikhoz, ha találkoznának. A történet különlegességét és lényegét is pont ez a kérdés adja. Vajon ugyanazok az emberek lennének-e, ha élőszóval kommunikálnának? Ez a karakterekben is felvetődik: mégis kísérletet tesznek a találkozásra egy kávézóban. Elhatározzák, hogy nem árulják el az ismertetőjegyeiket, és akkor sem szólítják meg egymást, ha sikerülne is azonosítani a másikat. Ekkor még egyikük sem elég bátor ahhoz, hogy az idealizált képet elemeire rombolják, ahhoz viszont már nem elég közömbösek egymás iránt, hogy egyáltalán ne legyenek kíváncsiak a másik külsejére is. Hogy sikerült-e azonosítaniuk egymást, az az előadás végéig nem derül ki, és akkor is csak Emmi számára. Az előadás vége felé közeledve szerintem már megfogalmazódhat az a gondolat is, hogy ha tényleg mindketten át akarták volna lépni az e-mailezés határait, már megtették volna mondvacsinált kifogások nélkül is.

Ekkorra megfordulnak a szerepek: a korábban kezdeményező Emmit győzködni kell, Leo pedig szószátyárrá válik, aki megpróbálja a szeretett nőt kiszakítani a környezetéből, a szokásaiból. Emmi kezdetben játéknak fogta fel a levelezést, így a saját, személyes korlátait sem érzékelte. Amikor azonban az érzelmei komollyá válnak, pont ezek a korlátok vetnek gátat a végső beteljesülésnek. Az előadás folyamán kristálytiszta jelentést kap a cím is: Leo az egyik beszélgetésük során mentő ötlettel (gyógyírrel) szolgált Emmi számára a zavaró északi szélre, a férfi szintén gyógyírt jelenthet a nő életére, kiszabadíthatja „fogoly” helyzetéből.

Épp ezért kíméletlen a darab csattanója. Bár ez a kapcsolat eleinte sok jót ígér, valós és vélt félelmeik miatt egyre nehézkesebbé és csapdaszerűvé válik. A találkozás második lehetősége azonban ezek ellenére is adja magát, talán még jobban is, mint az első, hiszen azután, hogy Emmi szakított a férjével és a kényelmes házaséletével, a motivációja is komolyabb lett. Leo majdnem győzelmet arat saját maga és Emmi házassága felett is. A találkozásukat e-mailben meghiúsító és ezzel a szerelmesek utolsó esélyében kést megforgató férj az első, aki hibátlanul megfogalmazza Emmi és Leo helyzetének lényegét:

„Tehát az a kérésem, Leike úr: találkozzon a feleségemmel. Kérem, találkozzon már vele, hogy végre vége legyen ennek a zavaros ügynek! Felnőtt emberek vagyunk, nem írhatok elő Önnek semmit. Csak könyörögve kérhetem: találkozzanak! Szenvedek ettől a megalázó helyzettől és a tehetetlenségemtől. El tudja képzelni, milyen lealacsonyító számomra ilyen levelet írni? Ön viszont a legcsekélyebb mértékben sem járatta le magát, Leike úr. Nincs miért szemrehányást tennie magának. Sőt, én, én sem tehetek szemrehányást Önnek, sajnos, sajnos nem tehetek. Egy szellemnek nem tehet az ember szemrehányást. Önt, Leike úr, nem lehet megfogni, megtapintani, Ön valóságosan nem létezik, Ön nem más, mint a feleségem fantáziájának a szüleménye, a végtelen boldogság illúziója, bolyongás távol a világtól, a szerelem utópiája, betűkből felépítve.”

Ezek a sorok felébresztik Leóban a régi, realista énjét, azt, aki sohasem épített volna futóhomokra, és sohasem tudott volna szétrobbantani vagy akár krízishelyzetbe hozni egy házasságot. A visszafordíthatatlan lelepleződés erős kijózanító hatással bír, és kitűnően működik. Az e-mail cím, ahogyan a kapcsolat is, kitörlődik. Ez a végkifejlet azonban nem váratlan, ez is egy opció volt a befejezésre, sőt, talán az egyetlen olyan opció, amely méltó módon zárhatta le Emmi és Leo életének közös szakaszát.

(2014. január 4. Budapest, Belvárosi Színház – Orlai Produkció)

Zsírban tocsogó élvezet

Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényének színpadra állított verziója tökéletesen visszaadja mindazt, amiért a könyvet szeretni lehet: a humort, a mélységet, az igazságot és a fantáziát, amit füstölt húsok és félkész lányok között talál meg Lajos, az íróból lett csemegepultos. Ötvös András monodrámája az elsőtől az utolsó pillanatig remek szórakozás, ám üres gyomorral nem tanácsos nekiindulni az előadásnak!

Ha vegetáriánus lennék vagy nagyon rosszul lettem volna a szűk másfél óra végére, vagy áttértem volna a vallásos húsimádatra, húsevő lévén "cupán" nagyon-nagyon megéheztem. Húsra, természetesen. A világ legjobb árukapcsolása lenne a Jurányi előterében egy kolbászos stand felállítása az előadás napjaira, a teremből kiáramló tömeg szerintem pillanatok alatt lekopaszítaná, zsírtócsákat és meglepett árusokat maga után hagyva. Vagyis, elnézést, meglepett csemegepultosokat. Hiszen a csemegepultos-lét hivatás. Igazi szakma, a legnemesebbek közül - és ezt most minden irónia nélkül mondom. Lajos zsíros kalandjai közben nem csupán a Vásárcsarnok "népének" szokásaiba, kedvelni- vagy gyűlölnivaló tagjainak mindennapjaiba pillanthatunk be, de a vevő-eladó egyenlet egy-egy oldalán állva maga a nagybetűs Emberiség is megmutatja különböző, szebb vagy csúfabb arcait. Lajos azért van kivételezett helyzetben, mert neki van ehhez szeme, mert neki, még ha tényleg meg is szereti, tényleg komolyan is veszi, ez csak egy játék. Egy kis szünet saját, elismerten kivételezett "értelmiségi életéből", egy pontosan kiszámított és lemért év, amely alatt csemegepultost játszik, hogy igazi közelségből meglássa az embereket. Aztán a csemegepult úgy hozzánő, mint egy jó barát, aki minden rezzenését érti. A kolbászok, hurkák és virslik okos és megértő barátokká válnak, akik mellett a különféle, csak önmagukkal elfoglalt, buta, naív, vagy egyszerűen csak unalmas nőket is könnyebb elviselni. 

A csemegepultos naplóját színre vinni valóban így a legjobb, monodrámaként. Nem csak a könyv E/1-es narrációja miatt, de mert Lajoson kívül a többi szereplő nem igazán létezik. Mi, olvasók, csak a róluk az ő fejében élő képpel találkozunk, ez az ő története, amit ez az egyszemélyes, ám mégsem magányos módszer szépen átemelt a színre, Lőkös Ildikó dramaturg és Göttinger Pál rendező valóban remek munkát végzett. Hatalmas dícséretet érdemel még a díszlet, egyszerűségében és fantáziadússágában is lenyűgöző, ahogy egyetlen forgószínpadra felépített csemegepulttal megjelenítik az összes helyszínt, praktikussá és mozgalmassá téve olyan tereket, amelyek mindannyiunk számára unásig ismertek. De minden erőfeszítés, minden remek ötlet hiábavaló lett volna a tökéletes főszereplő nélkül, akit Ötvös András személyében sikerült megtalálni. Mondjuk az Isteni műszakbeli teljesítménye után az, hogy Ötvös nagyon tehetséges, nem meglepő kijelentés, de hogy ilyen széleskörű a repertoárja, remek ritmusú a humora és finom az érzelmi kifejezőképessége még úgy is, hogy teljesen egyedül van a színen, az már inkább. Legalábbis nekem. A kisebbfajta erőnléti edzésnek is beillő előadás - ugyanis az egész díszlet mozgatása Ötvös feladata, ami a sok ember és szűk tér miatt rettentő fülledt teremben, a folyamatos rohangálással együtt nem kis dolog - utolsó perceiben is ugyanolyan energiával láncolja magához a néző szemét és agyát, ahogy a belépése pillanatában, a kettő között pedig a rekeszizmán és a szívén is mestereien játszik.

Mindenképpen ajánlott tehát A csemegepultos naplója, azoknak is, akik a monodráma szó hallatán valami ördögtől való, mű-művészkedést sejtenek, biztosíthatom, hogy ez nem az. Arra viszont mindenképp ügyeljünk, hogy ha az előadás során nem akarunk veszíteni a komfortérzetünkből, akkor jól bevacsorázva (például egy jó disznótorosból, úgyis megkívánjuk) és szaunába illő, lenge öltözetben érkezzünk, akkor nem lehet semmi baj, maximum egy kis éjféli falatozás a megmaradt kolbászból.

A vasfüggöny mögött - Kis pesti kőszínházi évadkörkép

Az év valószínűleg legnagyobb dobása, korunk egyik legnevesebb színházcsinálójának, Robert Wilsonnak, a rendezése Az emberiség végnapjai és a Svejk című művek alapján összeállított 1914 lesz a Vígszínházban. A többnyelvű koprodukcióban Eszenyi Enikő játssza az egyik főszerepet.

De érkezik A Mester és Margarita is Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében, Alföldi Róbert és Bodó Viktor ismét a nagyszínpadon rendez majd, előbbi a Julius Caesart, utóbbi a Koldusoperát. A Pesti Színházban a dán Dogma-filmből készült dráma, Az ünnep 2006-os rendezésének felújítása, egy Molnár-darab Eszenyi–Stohl–Kern sztárhármasával, valamint Spiró Kvartettje várható.

16 bemutatójából 8 nagyszínpadi a Nemzeti Színháznak az új évadban, ennek felét maga a direktor, Vidnyánszky Attila rendezi (többek közt a Fábri Zoltán remeke alapján készülő Körhintát, valamint Bulgakov Don Quijotéjének színpadi adaptációját). Zsótér Sándor is bebocsátást nyer a Nemzetibe, igaz, csak a stúdióba, ahol Ibsent vihet színpadra. Jövőre pedig újra lesz nemzetközi színházi találkozó, MITEM is.

A Mácsai Pál vezette Örkény Színházban különösen izgalmas évad ígérkezik. Elsőként a Mohácsi testvérek E föld befogad, avagy nincsen számodra hely című produkciója látható a magyar holokausztról, majd jön a társulat számára írt Székely Csaba-darab, a Csoda hogy élünk Ascher Tamás rendezésében. (Áttekintve az idei országos évadot, szembeötlő, milyen sok lesz a nem csupán kortárs, de egyenesen a színházak felkérésére írt darab.) Unikálisnak számíthat Kuroszava A hét szamurája is Polgár Csaba színrevitelében.

A Katona József Színház műsortervében sem kell csalódnunk: Peter Weiss Marat/Sade-jától és egy Máté Gábor adaptálta, pillanatfelvételekből álló kortárs francia drámától a Fullajtár Andrea címszereplésével bemutatandó Kurázsi mamán át a Gigor Attila rendezte ifjúsági program keretében megvalósuló Tizenkét dühös emberig sok minden igazi színházi csemegének ígérkezik. Legérdekesebb vállalkozásuknak mégis talán a kétestés Faust tűnik, Schilling Árpád vezetésével, Kulka János és Máté Gábor szereplésével.

Kiemelkedő eseménynek tűnik a Radnóti Színházban Euripidész Oresztésze Horváth Csaba mindig lenyűgöző fizikai színházában. Érdemes lesz nézni Valló Péter rendezte Karamazov testvérek előadását, valamint az egyelőre cím nélkül futó, Tasnádi Istvántól rendelt új magyar zenés vígjátékot is, Hajós András dalszövegeivel, Rudolf Péter színrevitelében.

A Magyar Színház első bemutatója is egy, a színház felkérésére készült dráma: Jeney Zoltán Rév Fülöp lovagregényéből készült színpadi változat Göttinger Pál rendezésében. Horgas Ádám pedig látványszínházzá komponálja majd Shakespeare Macbethjét. A vasfüggöny mögötti játéktérben Frankenstein és Szálinger Balázs Köztársasága színesíti majd az évet.

Beszélgetés Ötvös Andrással a Jurányi honlapján

Egy korábbi interjúdban azt nyilatkoztad, hogy minden szerepnél megnézed, hogy mi az, ami miatt szeretnél olyan lenni, mint az az ember, mi az ereje és a gyengéje. Mi a helyzet A csemegepultos naplója főszereplőjével, Márczy Lajossal?

Itt is sorra kellett venni a szerep gyengeségeit és erősségeit, hogy miért lehet őt szeretni és felmenteni. Márczy Lajos egyrészt hihetetlenül bátor, nemcsak azért, mert végig viszi a tervét – íróként beáll a csemegepult mögé –, hanem mert képes meglátni a körülette lévő dolgok igazi arcát: pontosan látja a vásárlókon és a szomszédjain, hogy szépen lassan mindenki megőrül és tönkremegy, hiába próbálják ezt leplezni. Azonban az egész elhatározását áthatja a dac: hogyha engem elhagytak, akkor én végig szántom az éjszakát és a nőket. Aztán elkezdődnek vele olyan váratlan dolgok történni, melyek kívül esnek a saját epésségén: megszereti például a házban lakó szenilis öregasszonyt és jön egy olyan lány, akivel végre máshogy létezhet, mint a többi nővel, akiket vizsgál. Van benne egy olyan kíváncsiság és látásmód, amivel nagyon tudok azonosulni. Ráadásul nagyon humoros és vicces is, nem mellékesen pedig hihetetlen nagy öniróniával tekint saját magára.

Gerlóczy Márton az előadás alapjául szolgáló regény megírásakor valóban elment csemegepultosként dolgozni a vásárcsarnokba. Te tettél már hasonló „tanulmányutat” egy szerep kedvéért?

Igen, mikor játszottam egy ketrecharcos fiúról szóló kisfilmben, három hetet töltöttem a „birkózós kannibálok” között, akikkel lenyírtuk a hajam, napi háromszor edzettem és húst meg salátát ettem. Életre szóló élmény volt. Az első főiskolai év végén pedig Máté Gábor azt tanácsolta, hogy menjünel dolgozni, de semmiképp ne színházba: ekkor egy traumatológiai osztályon beteghordozónak álltam, de dolgoztam már korábban építkezésen culágerként is. Legutóbb, az Isteni műszak című film forgatása alatt pedig egy mentőtiszttel próbáltam végig a nyarat. Ez a munkánk egyik legizgalmasabb része, de már az is remek, ha az idő megengedi, hogy az ember hozzáolvashasson a szerepéhez, ha egy kicsit többet megtudhat például a délszláv háborúról. A csemegepultos naplójánál most fontosabb volt, hogy Schneider Jankó bábvilágában merüljek el, mint az, hogy életszerűen fel tudjak szeletelni egy disznót.

Az előadásban rengeteg karaktert keltesz életre a tárgyak mozgatásával. Foglalkoztál már korábban is tárgyanimációval?

Soha, de mindig is szerettem a Matchbox repülőket, ha tehetem, havonta veszek is egyet. Rendkívül izgalmas volt, amikor Jankó és Pali (Göttinger Pál rendező – szerk.) kitalálták, hogy melyik virsli és szalámi testesítse meg az adott szereplőt. Nagyon nehéz és csodálatos világ a bábművészeké, éppen ezért mindig is tiszteltem őket.

Hihetetlen, hogy mennyi hangon szólalsz meg a darabban…

A hangutánzás a gyerekkoromból megmaradt hülyeségem.

Négy évvel ezelőtt az volt a terv, hogy film készül Gerlóczy regényéből, melynek castingján te is részt vettél.

Egerből, egy próbáról estem be a válogatásra, s éppen magyaráztam valamit az egyik jelenettel kapcsolatban a rendezőnek, aki nem értett velem egyet, Marci (Gerlóczy Márton) azonban nagyon röhögött rajta. Ekkor ismertük meg egymást és az évek alatt barátok lettünk. Mikor találkoztunk néha felmerült, hogy milyen jó lenne valamit csinálni A csemegepultos naplójából, de ennél többet nem foglalkoztunk az üggyel. Aztán egyszer csak jött az ötlet, jött Pali, hogy ha film nem is, legyen színház belőle.

Az idei szegedi Thealter Fesztiválon megkaptad a legjobb színészi alakításért járó díjat.
Mit jelent számodra egy ilyen díj?

Ez egy pillanatnyi visszaigazolás, hogy amit mi jónak gondolunk, arról mások is így vélekednek. Egy ilyen díj azonban – a színház alaptermészetéből adódóan – csupán arra az egy estére vonatkozik, amikor kiérdemeltük, hogy nekünk ítéljék: másnap már nem tudok mit kezdeni vele, hiszen újra meg kell csinálni az előadást, sőt, el is kell felejteni, mert veszélyes út, ha az elismerésen merengek ahelyett, hogy arra koncentrálnék, mikor és hova kell tennem majd a konzerveket. Másrészt ez a díj az egész csapat érdeme: senki, még Jánoska Zsuzsa, a mi főasszisztensünk és mindenben segítőnk, sem tudná megmondani, hogy kinek mi volt a saját ötlete. Ez egy közös munka volt, amiben én azt a feladatot kaptam, hogy elmondjam a szöveget.

A Katona József Színház társulatának tagja vagy, pályakezdőként azonban dolgoztál a Krétakörben és Zrínyi Gál Vincével közösen alapították meg a KoMát. Milyen érzés most visszatérni a független szférába, hiszen A csemegepultos naplóját a Jurányiban játsszátok?

Nem látom ennyire kettősnek a helyzetet, ott próbálok és dolgozom, ahol jól érzem magam. Ezért maradtam Egerben is 3-4 évig, az nem számított, hogy az intézmény független- vagy kőszínházként funkcionál. Palival sem abból a célból ültünk le, hogy mi most egy független előadást hozzunk létre, hanem hogy megcsináljunk egy ötletet, aminek megvalósulását most épp az Orlai Produkciós Iroda és FÜGE Produkció tett lehetővé.
Nagyon jól érzem magam a Katonában, nagyon szeretem, ami ott történik, és a Jurányiban is szeretek dolgozni. Nem az intézményformán, hanem azon múlik minden, hogy kinek a képébe nézel reggel, ki az, akivel együtt szenvedsz és gondolkozol az alkotófolyamat során. Az előadást az határozza meg, hogy kikkel és mit csinálsz.

Antal Klaudia

Budapest arcai - Göttinger Pál színházi rendező

Még csak harmincegy éves, de a Magyar Színház főrendezője. Az egyetemi évek alatt kivette a részét a pesti éjszakából, de a hajnalig tartó beszélgetéseknek meglett az eredménye. A fiatal rendezővel beszélgettünk az egyetemi évekről, a budapesti közönségről és a Gerlóczy Márton regényéből készült, A csemegepultos naplója című új darabjáról.

Hogy lettél rendező?

Mindig is a színház körül mozogtunk, a húgommal voltunk a rádió gyerekstúdiójában, és mindannyian zenéltünk. Az érettségi után színésznek is jelentkeztem, de aztán rendező lettem.

Mesélsz nekünk az egyetemi évekről?

Székely Gábor osztályába jártam. Az első két év arról szólt, hogy "tehetséges vagy, de..." Szóval mindenkit helyretettek. Napi tizennégy órát próbáltunk. Viszont a beszélgetések a Vas utcai koliban legalább még egyszer ennyit hozzátettek, mint a suli. Az eleje pokoli volt, aztán könnyebb lett.

A pesti éjszaka?

Csak annyit mondok, hogy jelen voltunk. (nevet)

Hová jártatok?

Főleg a Szimplába és a Merlinbe, nagyon jó élet volt ott. De csajozni a Holdudvarba is.

Dohányzol. A színházban ezt hogy oldod meg?

Nehezen. Az épületben nekünk egyáltalán nem lehet, a színpadon pedig a kellékes által kevert cigit lehet szívni. Mikor a törvény bejött, jöttek is sorra a színészek, hogy: "figyu, ez az őr, akit játszom, ez ilyen bagós, nem"? Vicces volt. (nevet)

A "kőszínházi" rendezők közt igencsak fiatalnak számítasz, ennek ellenére már sok darab rendezése fűződik a nevedhez. Melyik a kedvenc?

A Tengeren, na meg az új darab, A csemegepultos naplója. De még sok másikat is szerettem.

A Tengeren 2008 óta megy, 24 éves voltál, amikor megcsináltad. A darab katartikus. Mitől működik ennyire?

Nagy élet volt akkor a Bárkában, annak a fajta együttlétezésnek az öröme ma is látszik az előadáson. Ilyés Robi és Kapa (a szerk.: Mucsi Zoltán) pedig fantasztikus főszereplő-páros. Ráadásul nagyszerű darabról van szó.

Milyennek látod az új darabot? Hogy készült? Mit vársz tőle?

Gerlóczyban több cinizmus volt, mint bennünk. Azt várom, hogy az ő látásmódja és a mi játékkedvünk ne kioltsa, hanem erősítse egymást. Önfeledt örömmel készült. Építettünk egy pultot, bezárkóztunk hárman és nagyon jót mulattunk. Ez tulajdonképpen egy tárgyanimációs előadás, ami sokszereplős szituációkat is megold. Ehhez segített Schneider Jankó bábművész.

Milyen a főszereplő, Ötvös Andris?

A darab másfél órás monodráma, nagyon kockázatos, de Andrissal óriási szerencsém volt. A mai napig matchboxozik, bármilyen tárggyal jól elvan, magára lehet hagyni egy ásványvizes üveggel is.

Tipikus pesti darab A csemegepultos naplója?

Nagyon! Gerlóczy annyira lokálpatrióta, hogy neki már a Fővám tér is egy expedíció. De fél évig bejárt a Csarnokba dolgozni, végigcsinálta a kalandokat, így a darab az elejétől a végéig a pesti emberekről szól.

Az író pesti, a rendező pesti. De milyen a budapesti közönség? Egyrészt a gondolhatjuk, hogy amíg a színházak tele az egész országban - és tele vannak - addig nincs gond. Másrészt egyes kutatások szerint a kultúrafogyasztásunk a romániai szint alatt, ami mégis csak egy rurális társadalom.

Mindkét dolog igaz. Egyrészt felzaklatóan olcsó a színházjegy. Gondolj bele, az Erkelben az Aidaalatt száz szereplő is megfordul a színpadon, ehhez képest ötszáz forint a jegy. Az emberek járnak a színházakba, csak ez nem tartalmazza a következő lépést. Londonban 5 font a mekis menü és 50 egy színházjegy. Másrészt viszont tényleg tudatosan fogyasztanak, mernek válogatni és hűségesek. Ezért a színházak a közönséggel együtt élik meg a bukást is, de ez össze is köti őket, szoros a viszony.

Sok szál fűz az alternatív, vagy ha úgy tetszik, független színházi szcénához, míg most elsősorban egy kőszínházhoz köt a munkád. Hogy viszonyulnak ezek egymáshoz? Miből áll a munkád?

Másfél éve vagyok főrendező a Magyar Színházban, de figyelek arra, hogy máshol is dolgozzak. A feladatom itt az új produkciók előkészítése, a rendezők felkérése, a szereposztások elkészítése. A főrendező néha bele is szólhat az munkába, hiszen a rendező megy, de az előadás itt marad. Úgy általában a (kő)színházi világ műsorpolitikai okokból lassabban reagál a világra, de egyébként nincs olyan nagy különbség munkamódszerben, habitusban, mint amiről beszélnek.

Milyen a Magyar Színház épületében dolgozni?

A színház 1966-ban épült. Megvannak a hátrányai, de a németek például ölni tudnának egy ilyen épületért. Nagy terei vannak, jól bevilágítható, 650 néző tud úgy leülni, hogy senki sincs igazán messze és remek az akusztika. Ja és a genius locihozhozzátartozik a Gobbi.

Erről mit lehet tudni?

A Gobbi klub egy régi (lejátszott) színpadi bútorokkal berendezett kocsma, szemben a művészbejáróval. A régiek még azt is elérték, hogy bevezessék ide a hívót. Nagyjaink átmentek, majd ha ideje volt, visszatántorogtak. Ma már ilyet nem lehet.

Most a hetedikben laksz, viszont említetted, hogy a koli miatt aludtál először Pesten.

Szentimrevárosi vagyok, és mikor az idő nem számít, akkor itt vagy a Gellérthegyen töltődöm fel egy sétával, például a titkos úton, ami a szoborhoz visz. Azt hiszem, egyszer visszaköltözöm.

Bravó, Ötvös András! – A csemegepultos naplója

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója című regényéből Lőkös Ildikó dramatizálásában azonos címmel egyszemélyes színmű készült, melyet Orlai Tibor produkciójában és Göttinger Pál rendezésében Ötvös András színművész visz hatalmas sikerre, ez idő szerint a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház (Budapest, II., Jurányi utca 1-3.) kamaratermében.

A 33 éves Gerlóczy Márton jó 10 éve jelen van az irodalmi köztudatban, mióta az Igazolt hiányzással (2003) berobbant, majd a Váróterem, A Szabadok Testvérisége, a Check In, a Létra, s legutóbb A csemegepultos naplója című regénye megjelent. Ez a nyughatatlan, furcsa fiatalember, aki három év középiskola után már nem is érettségizett, mindig úgy érezte, hogy neki nem íróasztal meg könyvtári gyűjtőmunka, hanem valós élmények kellenek ahhoz, hogy műveit megalkossa. Ezért, például, A csemegepultos naplója megírása előtt jó fél évet dolgozott a pesti Nagyvásárcsarnokban, egy piaci árus ismerőse csemegepultjában, szabad idejében pedig tudatosan csajozott, hogy az élmények regénnyé sűrűsödjenek benne. „A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat, este nindzsókat fogdosok. Erről szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.” Pedig a megfelelő íróasztal sem hiányzik életéből, ez idő szerint Visegrádon él, ahol dédapja, Áprily Lajos íróasztalán írja következő művét.

Aki egy kicsit is ismeri ennek a nagyszerű erdélyi művészfamíliának a történetét, felfigyelhet rá, hogy nagybátyjától, Jékely Zoltán költőtől, Jancsó Adrienn előadóművészen, Péterfy László szobrász-festőművészen át egész Péterfy Bori színész-énekesnőig mennyi szellemi tehetség gyűlt össze tudatában és tudatalattijában s körötte.

Szó volt róla, hogy A csemegepultos naplójából film készül, amely terv végül elhalt, mert az író által a szereplőválogatáson legjobbnak látott Ötvös András és a filmesek választottja nem egyezett. De szerencsére Orlai Tibor, aki már négy éve dolgozik a színpadi változat megvalósításán, nem tett le álmáról. Lőkös Ildikó, az egyik legkiválóbb színházi dramaturg 40-50 oldalas monodrámává sűrítette a terjedelmes regényt. Lehetett volna sokszereplős is a darab, hiszen az alapműben csak nőből is többel vall kudarcot Márczy Lajos. De Göttinger Pál rendezővel és Ötvös András színésszel valami olyan fergeteges, össz-művészeti színházi este született, amely határainkon belül, de akár azokon kívül is a legemlékezetesebb színházi emlékeinkben él tovább.

A történet egyszerű. Az írói ambíciókkal eddig nem sokra jutott Márczy Lajosnál betelt a pohár, és elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe. A két csemegeboltot működtető piaci kofa, Joli megtanítja neki a szakmai alapokat, majd beállítja őt az eddig üresen állt lóhús-termékeket árusító bolt pultjába. Lajos élete ettől kezdve a csemegeboltba betérő mindenféle vásárlók, a házában előforduló lakótársak, és a szabadidejében felszedett nők között zajlik, akiket hősünk naplószerűen rendre felidéz, elmesél. Csak épp egy idő után már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban. És itt mutatkozik meg annak a dramaturgiai nagyszerűsége, hogy Lajos egyszerre küzd meg a szakmával és a kapcsolataival, hiszen mindent általa és rajta átszűrve látunk, mondhatni nem csupán vásárlók és eladók vagyunk, de már-már mi vagyunk a termék is, testestől, lelkestől.

Mindehhez Ötvös András a realista színjátszástól az abszurd blődliig kihasználja eszköztárának teljes palettáját. Keze alatt megszemélyesülnek a tárgyak: egy darab rongyból, papírból, egy papucsból, egy felmosómopból, vagy egy kabátból hihetetlen komikus erővel ember lesz, az eladandó libák lányokká válnak, a szalámi, a kolbász, vagy a sódar pillanatok alatt hangszerként kel életre, akikkel/amikkel társalogni, karakterizálni, zenélni lehet, miközben visítva röhögünk a másikon – és persze saját magunkon. (A bábszínházi elemeket, tárgymanipulációkat Schneider Jankó bábművész segített betanítani.)

Ötvös hangjai magukban is remeklések, ahogyan egyikből a másikba váltogatja a hangszín-karaktereket, énekel, dünnyög, néha csak egy motívum felismerésének erejéig. A színész egy középre állított, forgatható dobozdíszletben és körülötte dolgozik, amely helyszíneket jelenít meg, de ehhez fizikálisan is neki kell megmozgatni az egész rendszert, tehát önmaga díszletmunkása is. (A díszlettervező nevét nem találtam sehol, pedig egy jó szót ő is megérdemelne.) A karikírozó eszköztár szerves része a mozgáskultúrája is, amivel Ötvös felmászik a díszletre el- és leesik, különbözőképp jár, táncol, fáradhatatlannak látszó fizikummal. Pedig biztos, hogy sokat kivesz belőle ez a másfél óra, mert teljes odaadással, erőbedobással dolgozik.

Azt, hogy Ötvös András nagyon jó színész, én az Isteni műszak című filmben fedeztem fel, de hogy ilyen hihetetlenül jó színész, csak most. Pedig mielőtt 2011-ben a budapesti Katona József Színház rendes tagja lett, játszott már Egerben, a Krétakör és a Merlin Színházban, a KoMa Társulatban. A színikritikusok a Főváros, a Legígéretesebb pályakezdő és a POSZT-on a legjobb 30 évesnél fiatalabb színész díjait már neki ítélték, megkapta a Gárdonyi Géza Színház társulati díját, 2011-ben Junior Príma, 2012-ben Máthé Erzsi-díjas lett, és csodálkoznék, ha ez az alakítása nem hozna neki újabb rangos elismeréseket. Én csak azt tudom mondani: Bravó, Ötvös András, még nagyon sok jót fogunk hallani rólad!

Az Orlai produkciók jó ideje már azt bizonyítják, hogy Orlai Tibor milyen jó érzékkel mer belevágni a sikergyanús, de nem köztudatban lévő darabokba, előadásokba, és milyen biztos kézzel fedez fel színészeket, írókat, színházi alkotókat. Ez is olyan tehetség, ami nem minden alkotóban van meg.

A nagy sikerű előadást október 3-án, 4-én, 21-én, 26-án és november 27-én láthatják a Jurányi Inkubátorházban (legkönnyebben a Széna téri villamosmegállótól a Csalogány utcán, a benzinkút mellett, a Duna felé elindulva találhatunk oda!); továbbá november 3-án Pécsett, az É78 Zsolnay Kulturális negyedben is látható lesz.

Aki nagyszerű színházi produkción szeretne szórakozni, nem hagyhatja ki!

Fehér Elephánt a Csemegepultosról

Már felolvasószínházi formában is nagyot ütött Gerlóczi Márton walraff-i vállalású munkanaplója, a csarnoki húspultos eladójának irodalmi szférákba emelt hétköznapi tragikrónikája. Göttinger Pál rendezése a "gesammtkunst" összművészeti eszközeinek bevetésével elképesztő produkcióvá hatványozta. Mobil díszlet, bábozás, virtuóz kellékhasználat, zene, hangmodulációk, pantomim, na meg a legmélyebb rétegeket is feltáró, fantasztikus színészi játék. Mindezt egyetlen személy élteti: a monodrámai csúcsra hágó Ötvös András.
A szomszéd nénit törlőrongyból, Joli kartársnőt papírmaszkból formázza, a beázással fenyegetett, az alatta lakó szépséget kapucnis dzsekijéből, tucatnyi szereplőt jelenít meg egykezes bábtechnikával. 
Játszik a teljes árúkészlet, virslifüzér feszül a légben, tüzelőállásban rúdszalámik meredeznek, pattog a pejsli, arat a lókolbász. A parizertömb nyugdíjas reklamálót formáz, a véreshurkák násztáncot, az ölnyi füstölt sonka minden vágyak tárgyát, a női princípiumot.
Ötvös András szédületes deklamációja 42 oldalnyi szövegből alkot másfél órás permanens monológot, melyet csak az eszméletlen hangváltásokkal életre keltett, kliensekkel vívott szócsaták és a szerelmi dialógok szakítanak meg. De felbődül a részeg szomszéd, torokhangon sziszeg az öregasszony, szepegnek, bájolognak a lánykák, de még a szűkagyú szülők is szóhoz jutnak. Beillik egy össznépi hangjátéknak... 
Tartja az erőnlétet, vadul súlyzózik, leveti magát a hídról, billenős teherautó-platóról zuhan a földre. Végigszáguldja az előadást, jelenetről jelenetre forgatja el a keretes díszletet, amely hol az a bizonyos húsokkal rakott csemegepult, hol kocsma-sarok, vagy éppen a sivár randikra váró albérleti szoba.
Mert néha azért jönnek a lányok. Az egyik a végkifejletben árulja el, hogy nem lehet, van valakije, csak most éjszakás, tűzoltó..., a másik lelkes és boroskólát rendel, kiábrándítóan vidéki, de egyszer mégis összejön valami a házbéli ismeretséggel.
Felvonul a vevők dicstelen csapata. A ZsírÓriás ugyan tekintélyt parancsol, a mobilozva letegező menedzsert viszont móresre tanítja. Komikus, abszurd, helyenként szürreálba hajló epizódok fergeteges áradata. A rendkívül érzékenyen válogatott zene észrevétlenül árnyalja az atmoszférát, slágerek, sanzonok, dübögő tuc-tuc váltakozik. Mikor a szomszéd nénit tepsiben húzza ki az elfekvőbe, bachi csellószó dermeszti meg a tragikus pillanatot. Jön a nyugdíjas hölgy, 95 Frt-ja van felvágottra, de az ötöst otthagyja borravalónak... és még mindig ez a varázsos zene szól. 
A Szeretet Ünnepe hajszolt pánik, mindenki mindent vásárol tomboló őrületben, szilveszterkor fokozódik az iram, virslihegyek tűnnek el a szatyrok mélyén, a Csemegepultos egyre gyorsulva ordítja végtelen tirádáit, egyre veszettebb tempóban forgatva az egész színpadot, - a diabolikus végítélet másnapján a végszó: "felmondtam." 
Hipnotizáló játék, félelmetes humor, tébolyító szórakozás, Ötvös András és a rendező Göttinger Pál összművészeti remeklése.

Stuber Andrea a Csemegepultosról a naplójában

Jártam a Jurányiban A csemegpultos naplóján. Le a kalappal Ötvös András előtt, parádés színészi tűzijátékot produkál. De ahogy telt az előadás, egyre zavaróbban úgy éreztem, aránytalan ez. A színész energiabefektetése messze meghaladja az írói alapanyag kvalitásait.

(...)

Erről jut eszembe, A csemegepultos naplójában Ötvös András becsöngetett a szomszédjához, és feltűnt nekem, hogy a középső ujjával nyomta meg a csengőt. Rögtön arra gondoltam, amit nemrégiben olvastam vagy hallottam valahol: kardinális különbséget jelez a generációk között az, hogy ki melyik ujjával nyomja a csengőt. Az idősek mutatóujjal. A mobiltelefonon felnőtt nemzedékek hüvelykujjal. (Ezek szerint Ötvös – híd. Esetleg különc.)



A csemegepultos naplója - előadások a Jurányiban

RÉV FÜLÖP PRÓBANAPLÓ 1. RÉSZ

Gyenes Dániel ismét elárul egy-két kulisszatitkot – ezúttal a Rév Fülöp próbáiról jelentkezik.

Sziasztok!

Ismét jelentkezem, méghozzá az új évad első előadásának kulisszatitkaival, melynek próbái már több mint két hete tartanak.

Ez az előadás a Rév Fülöp című Jeney Zoltán-féle lovagregény színházi változata, melynek próbáin sok a számomra ismerős és még több az új arc. Többen is vannak, akiket vagy a Vonalhúzás vagy pedig az Utazás a koponyám körül című darabból ismerek.

A történet főszereplője a Balatóniában éldegélő Rév Fülöp, egy békés fiú, akinek kedvenc időtöltése a heverészés Szántódpusztán. Azonban a birodalom uralkodója, Csobánc király titokzatos megbetegedése óriási veszélybe sodorja az országot. Így Fülöp előtt itt a lehetőség, hogy heverészőből hőssé váljon. Egy lovag, Ádánd fegyverhordozója lesz, így hát vele és hűséges lovával, Monosszal karöltve elindulnak megmenteni a királyt s vele együtt az egész birodalmat.

Egyszerre több helyen folyik a cselekmény, nagyjából egy időben, amelyek olykor találkoznak is egymással. Az egyik ilyen hely Csobánc király palotája, ahol láthatjuk a szenvedéseit, amit a hirtelen rátörő kiliti láz okoz, másrészt a hős trió (Fülöp, Ádánd lovag és Monosz) kalandos, mesés utazását figyelhetjük meg, amely során régi szerelmek, rejtélyekkel övezett helyek és különböző, hol gyávább, hol veszedelmesebb lovagok kerülnek elő.

Habár már augusztus végén elkezdődtek a próbák, eddig csak ritkán tudtam részt venni rajtuk.

Az első két alkalommal az ilyenkor szokásos olvasó- és visszaolvasó-próbákra került sor, először a rendező, utána a színészek olvasták fel a szöveget. Ezek után már csak ritkán volt olyan nap, amikor az összes színész a színpadon volt, csak egy-két jelenettel foglalkoznak, amikhez nem feltétlenül kell minden szereplő jelenléte. Az egyik ilyen Csobánc királyról és a betegségéről szólt. A hercegnő, Akarattya mindent megtesz azért, hogy meggyógyítsa apját, megijeszti az ágy mögül, vízzel itatja (amit persze nem tud meginni a király, mert különbözőképpen kilögyböli állandóan) stb.

A szereplőgárda az eddigi legnagyobb számú a három darab közül, melyek próbáit eddig nyomon követhettem: 12 színész játszik benne és néhányan a Peti Magyar Színiakadémia növendékei közül is. Ennyi emberrel aztán hatalmas verekedést lehet rendezni, ezt a legutóbbi alkalommal láthattam is, amikor óriási szaltószerű eséseket gyakoroltak. Ádánd lovag és Fülöp csöndes hajózgatását zavarta meg az éppen arra járó Vázsony kapitány és kalózai, akik azonnal el is akarják rabolni őket. Igazi kötéltáncot kerekítettek belőle, ritmusra gabalyodnak bele a szereplők, ami olyan, mint a futóhomok, minél jobban akar menekülni az ember, annál jobban belecsavarodik.

Remélem ez a kis beharangozó kedvet hozott nektek, hogy nyomon kövessétek a darab alakulását!

Köszönöm a figyelmeteket!

Gyenes Dániel



The Irish Coffee - Janis' Pub 2014 - képek

KÖLTÖZZ BE EGY ÉJSZAKÁRA A SZÍNHÁZBA!

Vagy legalábbis használd arra szeptember 20-át, hogy nem mindennapi körülmények között teszed magadévá a színházi élményt! Járd be pincétől padlásig az Operaházat, nézz végig egy előadást vagy bulizz hajnalig a színészekkel. Mindegy is, mit választasz, annyi biztos, idén sem érdemes kihagynod a 3. alkalommal megrendezett, kibővült helyszín- és programkínálattal jelentkező Színházak éjszakáját. Mutatjuk a legígéretesebb produkciókat.

Odüsszeusz szemeteslapáton előadás – Bárka Színház

Odüsszeuszról azt tanították nekünk a középiskolai magyar órákon, hogy leleményességével és el nem apadó tudásszomjával ő a modernkori hős, ha azonban nagyító alá vesszük, rájöhetünk, becsülendő tulajdonságai mellett jó adag hiúsággal és túlzott kalandvággyal is megáldotta a sors. Hogy ez most miért fontos? Mert mindez remek alapanyagul szolgálhat egy humoros adaptációhoz, amely a szokásos magasztalás helyett kifigurázza a mi kalandorunkat. Ráadásul nem is akármilyen módszerrel! A Bárka előadásában ezúttal a háztartási eszközöké a főszerep: a színészek többek között tésztaszűrővel, dugóhúzóval és kelkáposztával elevenítik meg a történetet. Annyira alternatív, hogy látnunk kell.

Hol: Bárka Színház, Stúdió
Mikor: szeptember 20. 20:00-21:15
A terem befogadóképessége: 110 fő

Így beszélnek ők – Írók stand-upolnak – Corvin Dumaszínház

Közismert arcokat figyelni, miközben komfortzónájukból kilépve egy új műfajjal ismerkednek, mindig érdekes látvány, főként ha nemcsak magamutogató celebekről van szó, hanem tehetséges alkotókról. Ez esetben négy kortárs íróról, Karafiáth Orsolyáról, Legát Tiborról, Orosz Dénesről és Nényei Pálról, akik megszokott tevékenységüktől eltérően ezúttal stand-upra adják a fejüket. Többüknek ugyan nem teljesen új a terep, hiszen korábban a Jurányi Inkubátorházban már kipróbálhatták magukat, de talán éppen emiatt vagyunk olyan kíváncsiak rájuk: vajon második alkalommal is képesek elszórakoztatni bennünket?

Hol: Corvin Dumaszínház, Kompót Dumaklub
Mikor: 17:00 – 18:30
Látogatók száma: maximum 80 fő

A két Korea újraegyesítése – nyílt próba – Katona József Színház

A 2014/15-ös színházi szezon legizgalmasabbnak ígérkező új bemutatóinak egyike október közepén debütál a Katonában, Máté Gábor rendezésében, az érdeklődők azonban már most bepillantást nyerhetnek a készülő előadás kulisszái mögé. A cím egyébként meglehetősen csalóka, ugyanis az előzetes feltevésekkel szemben Joël Pommerat darabja nem politizálni szeretne, sokkal inkább az emberi kapcsolatok sokszínűségére, időnként kusza és keserű, máskor komikus voltára helyezi a hangsúlyt. Elsőre talán szokványosnak tűnik a téma, mégsem tudunk elmenni a kérdés mellett, hogy vajon milyen lehet az a kapcsolat, aminek legkörültekintőbb leírására a cseppet sem fényes helyzetükről ismert két Korea szolgálhat.

Mikor és hol: Katona József Színház, Nagyszínpad, 11:00-13:00
Férőhely: 100 fő

Nyílt mozgásórák és táncbemutatók – Jurányi Inkubátorház

Ha szerettek táncolni és nemcsak a partizenékre tudjátok ropni, de a kifinomultabb mozgástechnikák iránt is vonzódtok, akkor a Jurányi Ház kínálatát nektek találták ki. Délután 4 és 7 óra között három neves táncegyüttestől, a Duda Éva Társulattól, a Zero Balettől és a Közép-Európa Ír Tánc Akadémia oktatótól leshetitek el a legalapvetőbb lépéseket a kortárs tánc, a sztepp, a balett és a parkour műfajából. Ha pedig már túlságosan elfáradtatok volna és inkább csak vizuális élményre vágynátok, 18 órától részletet nézhettek meg a Duda Éva Társulat Egy csókkal kezdődött? című előadásából.

Mikor? Workshopok 16:00 és 19:00 között. Duda Éva Társulat: Egy csókkal kezdődött? 18:00 – 18:30
Helyszínek: Jurányi Inkubátorház – Duda Éva Társulat, Zero Balett, Közép-Európa Ír Tánc Akadémia
Az előadásra 25 főnek tudnak férőhelyet biztosítani.

Ivanyos Ambrus: Vonalhúzás – Magyar Színház

Ivanyos Ambrust eddig főként a 011 Alkotócsoport író-dramaturgjaként ismerhettük, a tehetséges fiatal srác azonban már két saját színművel is jelentkezett. 2013-ban mutatta be tőle a KOMA Bázis a Lángoljt, idén májusban pedig a Magyar Színház tűzte műsorára a Vonalhúzást Göttinger Pál rendezésében. Utóbbi egy katasztrófába torkolló családi vacsorát taglal, ahol főszereplőink kénytelen-kelletlen végre bevallják önmaguknak, hogy egykor nagyon elszúrtak valamit a pályaválasztáskor, és mostanra az életük igencsak megrekedt. Szerintünk zseniális, és ha van hasonló cipőben járó ismerősötök, kifejezetten ajánljuk neki, de persze az előadás mindenki számára remek kikapcsolódást jelenthet.

Helyszín: Magyar Színház, Sinkovits Imre Színpad
Időpont: 22:00 -24:00
Max. férőhely: 80 fő

Exkluzív éjszakai járás az Operaházban

Ha lehetőségetek nyílt már rá, hogy bebarangoljátok egy színház kulisszáit, akkor pontosan tudjátok, milyen jó móka ez, ha viszont kimaradt volna az élmény az életetekből, akkor most semmiképpen se hagyjátok ki. Az Operaház ráadásul éppen elég patinás és grandiózus ahhoz, hogy megannyi titkos zugot és bejárót rejtsen, amik képesek még akkor is ámulatba ejteni, ha máskülönben bőven megelégedtek a színpad nyújtotta látvánnyal. Mellesleg utóbbiról sem kell lemondanotok, az idegenvezetés után kedvtől függően megtekinthetik akár Menozetti A telefon vagy éppen Donizetti A csengő című operáját.

Mikor? Színházjárás 22 órától, előadások 22:45-től 24:00-ig.
Hol: Operaház
Létszám: 2 X 200 fő

Afterparty – Jurányi Inkubátorház

Mi más is lehetne méltóbb záró akkordja egy ilyen sokszínű kulturális eseménynek, mint egy hivatalos afterparty! Ha bírjátok még energiával és egy kis pörgésre vágynátok, irány a Jurányi Inkubátorház! Éjfél és hajnali három között a legmenőbb zenékre bulizhattok.

Mikor és hol: 0:00-3:00, Jurányi Inkubátorház

Természetesen a fentieken túl még sok-sok program vár benneteket ezen a napon, egészen délelőtt 10 órától másnap hajnali 3-ig. Arra azonban figyeljetek, hogy nagy részük előzetes regisztrációhoz kötött, így érdemes előre lefoglalni a helyeteket. De akkor se csüggedjetek, ha erről már lekéstetek volna, az előzetes foglalás során ugyanis csak a férőhelyek felét értékesítik, így ha időben érkeztek a helyszínre, még esélyetek van bejutni. Az előzetes regisztrációról a tájékoztatást és a részletes programkínálatot ITT és ITT találjátok.

Hivatalos Facebook oldal friss infókkal.
Jegyek 27 színház 300 programjára:
Gyerek (10 éves korig): 150 Ft, Diák: 1500 Ft, Felnőtt: 2500 Ft
Pontos információk és foglalás: ERRE

SZÍNHÁZAK ÉJSZAKÁJA


Szeptember 20-án a Magyar Színházban is várjuk a Színházak éjszakájára érkezőket!

Színházunk programja:

14.00–16.00 és 18.00–20.00: Színházbejárás – Indulás a színház főbejáratától, s körbe-körbe a „labirintuson"!

16.00 Rumini előadás – Regisztrációhoz kötött! (50 fő) Információ: szervezes@mszinhaz.hu

Az előadás után és annak szünetében játszóház a nézőtéri büfében.

16.00–18.00: Nyílt színésztréning a Sinkovits Imre Színpadon Elek Ányossal, Göttinger Pállal és a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel.

19.00 Vonalhúzás – felújítópróba az előadás szereplőivel és alkotóival. Hogyan készül egy nagy pofon a színházban?

22.00 Vonalhúzás előadás – Regisztrációhoz kötött! (80 fő) Információ: szervezes@mszinhaz.hu

24.00–2.00 Harmadik figyelmeztetés koncert – Bulizz a színészekkel, ameddig bírsz!


STARTRA KÉSZEN AZ IDEI SZÍNHÁZAK ÉJSZAKÁJA!

Harmadik alkalommal rendezik meg a Színházak Éjszakája elnevezésű rendezvénysorozatot szeptember 20-án Budapesten, amelynek hivatalos megnyitóját péntek délután tartották a Városházán.

A Színházak Éjszakája programjai szombaton kora délután kezdődnek és egészen másnap, vasárnap hajnali három óráig tartanak, a Fővárosi Önkormányzat 13 színháza várja a közönséget. Idén az esemény központja a SzínházPONT, ahol a színházakhoz hasonlóan szintén színes és izgalmas programok várják a látogatókat szeptember 2. és szeptember 20. között. A nézők a Színházak Éjszakájára érvényes karszalag megvásárlásával ellátogathatnak a résztvevő színházak bármelyikébe.

A színházak erre az alkalomra rendhagyó, különleges interaktív programokkal, kiállításokkal, eddig sosem látott előadásokkal, gyermekműsorokkal, koncertekkel és beszélgetésekkel készülnek.

Tarlós István főpolgármester a programsorozatot beharangozó pénteki sajtótájékoztatóján kiemelte:„2012-ben, amikor elsőként rendeztük meg a Színházak Éjszakáját a Radnóti Színház szervezésében, nagy várakozással tekintettünk erre a napra“ - mondta köszöntő beszédében a városvezető.

Felidézte, hogy az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő programsorozat a Katona József Színház vezetőségének ötlete volt, lebonyolítását pedig a Radnóti Színház vállalta, sikerrel. Az önkormányzat, a főváros vezetése rögtön támogatólag állt a kezdeményezés mögé - tette hozzá Tarlós.

„Ezen az eltérő színházi napon láthatja a nagyérdemű, hogy mi is történik a kulisszák mögött. Az első évben az is kiderült, hogy erre a rendezvényre nagyon is van kereslet“ - hangsúlyozta a főpolgármester. Hozzátette, hogy 2013-ban 14 000 látogatót vonzott az esemény, ezért abban az évben Budapestért díjjal tüntették ki a Színházak Éjszakáját. Idén pedig már megduplázódott az eladott karszalagok száma a tavalyihoz képest.

Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója arról beszélt, hogy a Magyar Színház örömmel csatlakozik a Színházak Éjszakája programsorozathoz. A színházigazgató úgy fogalmazott: „Az üres színház halott színház. Éltessük, legyen mindig egy olyan hely, ahol jobb lenni, mint máshol, ahol a nézőkkel együtt túl lehet élni mindent és ebben a közös játékban, úgy telik el az életünkből két-két és fél óra, hogy viszünk valamit magunkkal, valamit, amitől azt mondhatjuk, hogy „Élünk“! A rendezvény kiváló alkalom arra, hogy játszani hívjuk egymást” – mondta Őze Áron.

Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója felelevenítette az ötlet megszületését, majd kiemelte, hogy az esemény fontos megmutatkozási lehetőség a színházaknak, a színészeknek, s a nézőknek egyaránt. „Fontos, hogy újat, kreatívat, tartalmasat mutassunk“- mondta Máté Gábor.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az Operaház programjáról beszélt, mint mondta, két vígjátékot mutatnak be a Színházak Éjszakáján, ahol egy kicsit ők is kiléphetnek a saját árnyékukból.

„Nem magunkat akarjuk bemutatni, hanem abba szeretnénk bepillantást adni, hogy nekünk is van humorunk" – fogalmazott az Operaház főigazgatója.

A Színházak Éjszakáján részt vesz az Átrium Film-Színház, a Bárka Színház, a Bethlen Téri Színház, a Budapest Bábszínház, a Budapesti Operettszínház, a Centrál Színház, a Dumaszínház, a Játékszín, a Jurányi Inkubátorház, a Karinthy Színház, a Katona József Színház, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, a Magyar Színház, a MU Színház, a Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház, az Örkény István Színház, a Pinceszínház, a Radnóti Miklós Színház, a Rózsavölgyi Szalon, a Stúdió K Színház, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad), a Szkéné Színház, a Thália Színház, a Trafó Kortárs Művészetek Háza, az Újszínház és a Vígszínház.


„Egyszer csak megelevenedik egy virsli”

Ötvös András kolbászok, májasok, szalonnák sűrűjében zsonglőrködik Gerlóczy Márton regényének monodráma-változatában, amit az Orlai Produkció mutat be Göttinger Pál rendezésében. A vidéki előadások után most a Jurányi Házban is. Menekülési vágyakról és generációs feszültségekről is beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: Hogyan lett az eredetileg filmes adaptálásra szánt A csemegepultos naplójából színpadi „one man show”?

Ötvös András: A film castingján találkoztam Gerlóczy Marcival, akivel barátságba kerültünk. Évekkel később, amikor színpadi változat készült a regényből, már biztos volt, hogy én játszom. Göttinger Palival egy időben végeztünk a főiskolán, játszottam nála a Baalban és a diplomarendezésében, Hamvai Kornél Pokol című darabjában. Az ő ötlete volt, hogy mégse színdarab legyen, hanem egybefüggő szöveg, tárgyanimációs felnőtt bábjáték. Ehhez felkérte az ország egyik legjobb bábszínészét és bábrendezőjét, Schneider Jankót. Pali abból indult ki, hogy a csemegepultban rengeteg ideje van Márczy Lajosnak, ezért elszórakoztatja magát. A vele történt dolgokat úgy dolgozza fel, hogy a körülötte lévő tárgyakkal játszik.

magyarnarancs.hu: A szerep igényelt piaci figuralest?

ÖA: Nem az volt a lényeg, hogy élethű hentes vagy csemegpultos legyek, inkább élethű óvodás, akit bezárnak egy játékszobába. Jankó és Pali előre kitalálták, hogy a negyven szereplő közül ki lesz a virsli, a sonka, a ketchup, a reszelő stb. A feladat a bábozástól volt speciális. Eddig is csodáltam a bábszínészeket, de ezentúl még inkább csodálom őket.

magyarnarancs.hu: Monodrámánál nincs meg a veszélye annak, hogy a színészt azonosítják a megformált figurával? Jelen esetben Márczy Lajos cinikus, hímsoviniszta csemegepultosával.

ÖA: A színész minden szerepben magáról vall. Márczy a színpadi műfaj, a díszlet, a tárgyanimáció vagy az én személyiségem miatt tér el a könyvbeli figurától. Játékosabb.

magyarnarancs.hu: Másképpen kell kortárs szöveget mondani?

ÖA: Marci szövegét jó mondani, akkor is, ha negyvenhat oldal. A kis térben közvetlenül hat. Olyan, mint amikor megérkezik a mesélő a törzshöz, és elmeséli, hogy elmentem kolbászokat eladni, és eldöntöttem, hogy minden nőt lefektetek. Közben egyszer csak megelevenedik egy virsli. A végeredmény tekintetében nincs különbség kortárs és drámai veretes szöveg között. Nemrég jártam egyébként a csemegepultnál, ahol Marci dolgozott, és beszélgettem az eladókkal. Napi tíz órákat állnak a pult mögött. Annyi emberrel, oly sok frusztrációval találkoznak, hogy bizony este hatkor már meg kell inni egy sört, hogy másnap hajnali ötkor újra el tudják kezdeni a munkát.

magyarnarancs.hu: Felvetődik benned olykor, hogy kiugranál a színészetből?

ÖA: Állandóan felmerül, csak korábban bátrabban léptem. A főiskola előtt dolgoztam építkezésen, kórházakban. Amikor nyáron Földvárra mentünk az előadással, találkoztunk egy mozdonyvezetővel, akivel végigbeszélgettem az utat. Minden érdekel a színházon kívül is.

magyarnarancs.hu: Mennyire volt komoly szándékod a lelkészi pálya?

ÖA: Eredendően vadászpilóta szerettem volna lenni, a főiskola alatt pedig el akartam menni tűzoltónak. Nagyon régen láttam egy riportfilmet Böjte Csabáról a Duna Televízióban. Nagyszerű, amit ez az ember csinál. Hát akkor elmegyek papnak – gondoltam. Nem úgy van az, mondták, előbb meg kell keresztelkedni. Hát megkeresztelkedtem. Hála Istennek, mégsem lettem pap.

magyarnarancs.hu: Az Isteni műszak a filmes áttörés lehetőségét hordozta. Külföldön szerették, itthon langyosan fogadták.

ÖA: Nem hiszek a filmes áttörésben, nem arra vágytam, hogy onnantól kezdve ismert fiatal színész leszek. Azért örültem az Isteni műszaknak, mert hosszú idő óta nem készült minőségi film, minőségi színészekkel, amiben jó részt venni. Azt hittük, hogy ennek következménye lesz. Rengeteg energiát fektettünk bele. Végigpróbáltuk a nyarat egy mentőautóban, a szerep kedvéért megtanultam bosnyákul. Amikor bent jártam az Országos Mentőszolgálatnál – az öcsém egyébként mentőtiszt hallgató és mentőápoló –, azt tapasztaltam, hogy nagyon tetszett nekik a film.

magyarnarancs.hu: A Katonában, ahol játszol, mintha az apák rendezői nemzedéke instruálná a színészek fiúi nemzedékét. Vannak ettől olykor generációs feszültségek?

ÖA: A színház a konfliktusok művészete, a színházcsinálásban mindig felmerülnek feszültségek. A saját korosztályommal is van feszültségem, amikor nagyon érdekes akar lenni, és pont nem a lényegre figyel. Idén fordulópont van a fiatal rendezők tekintetében. Kovács D. Dániel tavaly megrendezte az Üvegfal mögöttet, idén a Cukor Kremlt rendezi. Dömötör András aMarat/Sade-ot állítja színpadra a Kamrában. Az évad végén Gigor Attilával csinálunk egy osztályteremszínházat a Tizenkét dühös emberből koprodukcióban a Stúdió K-val és a Kerekasztallal. Székely Kriszta éppen most dolgozik a diplomamunkáján a Sufniban. Ugyanakkor tagadhatatlan az idősebb generáció tapasztalata. El kell lopni, amíg tudjuk. Én is folyamatos lopásban vagyok.

A csemegepultos naplója

A nyár folyamán – Balatonfüreden, Szegeden és az Ördögkatlan Fesztiválon – Ötvös András már több ízben kilóra megvette a közönséget a monodráma hiperaktív csemegepultosaként, a szakma pedig a 24. Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóján a legjobb színészi alakításnak kijáró Thealter-angyallal díjazta. 

Gerlóczy Márton önéletrajzi ihletésű történetének főszereplője egy fiatal pesti író, aki azzal próbálja színesíteni fakónak hitt életét, hogy egyedülálló lesz, és beáll csemegepultosnak. A kísérlet egész jól indul, a Vásárcsarnok forgataga eleinte megrészegíti a srácot, ám hamarosan elszabadul a pokol, s ezt törvényszerűen követi a kiégés… 

Ötvös András egy piacnyi karaktert kelt életre kolbászokkal, májasokkal, szalámikkal, csomagolópapírral és a pult egyéb, keze ügyébe kerülő kellékeivel: a feszes ritmusú darabban szinte nem is tűnik fel, hogy valójában egyedül van a színpadon.

forrás: http://est.hu/

A csemegepultos naplója – Bemutató a Jurányi Inkubátorházban

Az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE 2014. szeptember 19-én mutatja be a Jurányi Inkubátorházban Gerlóczy Márton nagysikerű regényének színpadi átiratát A csemegepultos naplóját Ötvös András főszereplésével Göttinger Pál rendezésében. A szövegkönyvet Lőkös Ildikó és Göttinger Pálé készítette . A monodrámát a nyár folyamán már láthatta a közönség Balatonfüreden, Szegeden és az Ördögkatlan Fesztiválon. A 24. Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóján Ötvös Andrást a legjobb színészi alakítás díjával, a Thealter-angyallal díjazták.

Gerlóczy Márton személyes ihletésű történetét Göttinger Pál monodráma formájában álmodta színpadra, amelyet az Örödögkatlan Fesztivál két előadásán óvációval és tapsviharral hálált meg a közönség. “Ötvös önfeledten pultos; kezében életre kelnek a kolbászok, párizsik és szalámik, de még a csomagolópapír is: ők a vevők, a főnökség, a borgőzös magánélet. Karakterek jönnek és mennek a színpadon, a pultos srác egyre nehezebben bírja, majd teljesen elszabadul a pokol és az indokoltnál előbb (vagy később?) belefásul az egészbe.” – dívány.hu

Göttinger Pál rendező így vélekedik a darabról és a főszereplőről: “Nehéz csinálni, ugyanakkor rendkívül izgalmas olyan színészt nézni, akinek minden másodperce közlés. Nincs partnere, ezért az egész közönség az ő játékára tapad rá. Ötvös András maximálisan ilyen. Rendkívül gátlástalan színész, az ellenkezőnek a fordítottját is eljátssza. Ha kell, esik, bukik. Minden próbára negyven új ötlettel érkezik.”

Az előadás 2014. szeptember 19-től a Jurányi Inkubátorházban látható.

ALFÖLDI CAESARRAL SZÓLHAT BE, A NEMZETI OROSZORSZÁG FELÉ FORDUL

Alföldi Róbert Shakespeare segítségével politizál, Ötvös András a piacon gürizik Gerlóczy Márton helyett, Pintér Béla designerdrogokhoz nyúl. Szerintünk ezek lesznek az ősz legérdekesebb színházi előadásai.

Véget ért a nyár, ezt már nem csinálhatjuk vissza. El kell kezdeni szervezni a beülős programokat, teafüveket beszerezni, moziprogramot ledumálni, és már-már az utolsó pillanatban, de még van lehetőség a színházjegyek megvásárlására is. Éppen ezért gyorsak leszünk: röviden bemutatjuk a legígéretesebb őszi színházi premiereket.

BÁRKIBÁRMIKOR (Átrium Film-Színház)

Pintér Béla társulatának új bemutatója október 9-én lesz, és mi már nagyon várjuk, mert a darabból közzétett dialógus arról árulkodik, hogy a nagybetűs szimbólumokat (mint az ÉLET) jó sok humorral, helyenként droggal kínálják. A BÁRKIBÁRMIKOR-ban most is benne lesz az író-rendező Pintér Béla, főszerepben a társulatban pár éve már rendszeresen vendégszereplő Csákányi Esztert és Friedenthal Zoltánt láthatjuk.
hirdetés

„ÉLET-nek hívják azt a cuccot, amit most tol./Életnek? Pont életnek?/Igen. Csupa nagybetűvel./Ez egy olyan új dizájner drog, mint a Kati, a Zene vagy a Remény?/Hát, nem olyan drága, meg nem olyan tiszta, mint a Remény, de szerintem sokkal jobb, mert benne van minden. A Kati, a Zene, a Remény, a Jövő... Minden! Mint az életben! Ez a legjobb./Aha! És ez eredetileg műtrágya vagy fürdősó?/ Nem, ez rovarirtó./ Rovarirtó?/Hát amennyire én tudom, ez ilyen bolhapor, amit macskákra meg tengerimalacokra lehet szórni./Jézus Máriám! És ezt képesek vagytok lenyelni?”

Textúra 2014. (Szépművészeti Múzeum)

Az ősz egyik legizgalmasabb projektjének utolsó simításait végzik a Szépművészeti Múzeum falain belül. Hagyományteremtő szándék, kísérletezés, összművészeti alkotás és múzeumpedagógia egyben: olyan írók, mint Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Bartis Attila kiválasztottak magunknak egy-egy festményt a múzeum repertoárjából, és Török Ferenc filmrendező valamint Pelsőczy Réka rendező-színművész segítségével megelevenítik azokat. Az írók, rendezők és a több száz éves festmények között Pindroch Csaba, Trokán Nóra, Szalontay Tünde, Pálfi Ervin, Kováts Adél, Téby Zita, Simon Kornél, Borbély Alexandra, Fodor Annamária és Szabó Kimmel Tamás közvetít majd. A bemutató szeptember 25-én lesz.

Petra von Kant (Katona József Színház)

Idén a Katona két ígéretes előadással is kecsegtet. Az egyik Rainer Werner Fassbinder drámaíró és rendező darabja, a Petra von Kant keserű könnyei, amely csak Petra von Kantként fut majd a Katona Sufnijában. A darab azért is fontos, mert annak idején Fassbindert, többek között e műve miatt, sokan nőgyűlölőnek könyvelték el. Holott a dráma inkább, hogy tűélesen ábrázolja az emberi kapcsolatokat, az érzelmeket és a szexualitást, mintsem hogy bárminemű nőgyűlölet lenne benne. A darabot a Székely Gábor és Bodó Viktor osztályában idén végző Székely Kriszta rendezi, a címszerepet Pelsőczy Réka alakítja. A bemutató október 15-én lesz.

A két Korea újraegyesítése (Katona József Színház)

Ez lesz a darab magyarországi ősbemutatójam Máté Gábor rendezésében. A két Korea egyesítésének írója Joël Pommerat, a mai francia színház egyik elismert, izgalmas és termékeny alkotója. Ő az, aki 40. születésnapján megígérte a társulatának, hogy minden évben ír nekik egy új darabot, amelyet aztán közösen állítanak színpadra, és az ígéretét 2004 óta eddig egyszer sem szegte meg.

Pommerát tehát már önmagában izgalmas személyiség, hát még a drámája, amely a címével ellentétben egyáltalán nem Észak- és Dél-Koreáról szól, hanem emberi kapcsolatokat vizsgál rövid szkeccsekben. Az előadásban szerepel többek közt Nagy Ervin, Ónodi Eszter, Fullajtár Andrea és Kulka János is. A nagyszínpadon október 17-én láthatja először a közönség.

Utolsó (Trafó)

Szeptember 11-én mutatják be a Trafó és a Proton Színház koprodukciójában készült Rába Roland-darabot, az Utolsót. Az előadásban a filmes világ, konkrétan a Walking Dead című zombis sorozat hangulata jelenik meg, mivel egy ismeretlen eredetű vírus fertőzi végig a szereplőket. A helyszín egy bevásárló központ, ahol a gyilkos vírus miatt bent rekednek az emberek, és megváltoznak az addig földi paradicsomként funkcionáló pláza szabályai. Az eseményeket ezután a túlélésért folytatott harc diktálja.

Kvartett (Pesti Színház)

A Pesti Színházban egy újabb Spiró-mű debütál október 10-én. A Kvartett a groteszk humor mellett hol szánalmat, hol szomorúságot ébreszt bennünk, helyenként szívbe markol, főszereplője az elméjében még mindig a kommunizmusban ragadt egykori munkáskáder, most egy panelban nyugdíjas éveit élő családfő, az Öreg. A konfliktust az egykoron Amerikába emigrált, de a tengerentúlról visszatérő Vendég okozza, aki az Öregnek akarja meghálálni az '56-ban tőle kapott életmentő jótanácsát. Ez azonban nem sikerül, a múltban ragadt és gyanakvó családfő árulónak tartja azt, akivel annak idején hasonlóan gondolkodott. Kern András játssza az optimista Vendéget, Hegedűs D. Géza a pesszimista Öreget.

Julius Caesar (Vígszínház)

Shakespeare drámáját Alföldi Róbert állítja színpadra december 6-án, aki valószínűleg tökéletesen ki fogja használni a drámában rejlő társadalompolitikai kritikát. A történet szerint, miután a szenátorok bérencei, Cassius (Hevér Gábor) és Brutus (László Zsolt) megölik Caesart (Hegedűs D. Géza), a Római Birodalom a polgárháború szélére sodródik. Feláll a Caesar-pártiak (Antonius - Sothl András és Octavius - Varju Kálmán) és a köztársaságpártiak (Cassius, Brutus) tábora. Felkorbácsolódnak az indulatok, bekeményednek a hatalmi játszmák. Ez egy igazán Alföldinek való történet.

E Föld befogad, avagy nincsen számodra hely (Örkény Színház)

A Mohácsi fivérek említése nélkül ma nincs színházi ajánló. Úgyhogy nem is hagyjuk ki az idei rendezésüket, amelyet az Örkény Színházban mutatnak be október 3-án. A testvérektől már megszokott módon hosszú cím most a magyarországi zsidók deportálását dolgozza fel, valamint azt, hogy mekkora volt ebben nekünk, magyaroknak a felelősségünk. Remek válasz születhet a német megszállási emlékmű felállítására.

John (Trafó)

Egy igen érdekesnek tűnő előadás érkezik a DV8 fizikai színházi társulattal a Trafóba. A John a DV8 alapítójának, Lloyd Newsonnak a kísérletező és tabudöntögető kedvéről árulkodik, lesz a táncos elemekkel, forgó színpaddal ellátott darabban minden, ami egy férfi életébe (nevezzük úgy, hogy John) belefér. Szexualitás, szerelem, bűntény, drogok, homoszexualitás, egyéni küzdelmek. Mindez valószínűleg hitelesen bemutatva, mivel Newson a darabhoz 50 férfival készített mélyinterjút, ezekből a személyekből áll össze a szemünk előtt John személyisége.

Éjjeli menedékhely (Nemzeti Színház)

Maxim Gorkij drámáját a Nemzeti Színházban november 8-án mutatják be, és aki szemfüles volt, az már egyszer nyáron, egy előbemutató keretén belül láthatta. Az Éjjeli menedékhelyet Viktor Rizsakov viszi színre, jelenleg ő az egyik legismertebb orosz színházi rendező. Rizsakov hozta létre Moszkvában a Független Színházak Első Fesztiválját, ő a Moszkvai Művészi Színház vezetője, nemzetközi mesterkurzusokat vezet Németországban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban és Oroszország több városában is. Most övé Magyarországon a feladat, hogy megjelenítse Gorkij lelkiismeret-furdalással küzdő, az élet lápos mélyére zuhant szereplőit.

A csemegepultos naplója (Jurányi Inkubátorház)

Gerlóczy Márton író egyszer fogta magát, és beállt a Vásárcsarnokba a pult mögé. Figyelte az embereket, női combokról álmodozott, és gürizett a piacon. Ezt megírta egy könyvben, amit idén Göttinger Pál állít színpadra az Orlai Produkció keretében. Az egyes szám első személyben írt regényből monodráma lett Ötvös Andrással, a regény többi szereplőjét a színpadon kolbászok, tárgyak testesítik meg. Így szeptember 19-én tulajdonképpen egy félig-meddig bábjátékot láthatunk.

Oresztész (Radnóti Színház)

Euripidész Oresztész című drámáját állítja színpadra a Radnóti Színházban Horváth Csaba, akinek a neve mára gyakorlatilag összeforrt a fizikai színházzal. Az előadás aktualizálni fog, de köszönhetően annak, hogy alapvetően a testi kifejezésmódokra koncentrál, nem kell tartanunk kínos, jelenre utaló kiszólogatásoktól. A darab Horváth szerint az ember felelősségét vizsgálja, azt, hogy miként érvényesítjük az érdekeinket. AzOresztész a tettek következményeiről, a kártyalapok ügyes forgatásáról, a trükközésről szól, mindezt egy alapvetően elátkozott családon keresztül bemutatva.

forrás: http://vs.hu/

Derűre derű

Ha sikertörténetet kellene megneveznem, egyet biztosan tudok: a nyíregyházi VIDOR fesztivál. 2002-ben rendezték az elsőt, és azóta minden augusztus végén-szeptember elején a vidámság, a derű, mindösszesen pedig a művészetek jegyében telik egy hét a szabolcsi nagyvárosban. MAGAZIN

Ma már egyetlen nyíregyházi járókelő sem csodálkozik, ha ezekben a napokban előkelő, frakkos urakat és turnűrszoknyás hölgyeket lát karonfogva sétálni, avagy jelmezes alakok szobrába ütközik, netán labdazsonglőrök és tűznyelők közé keveredik. A fesztivál további különös ismertetőjele, hogy okvetlenül felbukkan az események környékén biciklivel, VIDOR-feliratú ingben a fesztivál atyja, Tasnádi Csaba nyíregyházi színigazgató.

Idén közel négyszáz programból állt a gazdag és változatos kínálat, amely a képzőművészettől a zenén át cirkuszig, filmig, színházig, s még ki tudja, meddig terjedt. Például az Élő Könyvtárig, amelynek keretében előítéleteket lehet eloszlatni személyes beszélgetés során, vagy a VIDOR félmaratonig. (Utóbbinak egyik ága a VIDOR-ka futam, amely egy kilométeres táv családok számára. A futóversenyen külön zsűri bírálta el és jutalmazta a legvidorabb megjelenésű résztvevőt.) Okvetlenül meg kell említenem még egy leleményes és immár rendszeres programot, Kiss Zoltán orgonaművész Charles-Marie Widor magyar származású francia zeneszerző műveit játszotta az evangélikus nagytemplomban. Egy évvel ezelőtt az 5. szimfóniáját a hosszú életű (1844-1937) komponistának, idén pedig a 6. g-moll orgonaszimfóniát.

Ezúttal az időjárás-felelős a tenyerén hordozta a vidoristákat: lehetett az országban bárhol máshol eső, szél, hideg, a nyíregyházi egy hét melegben, napsütésben telt. Jelentős égi kedvezmény ez olyankor, amikor szabadtéren zajlik a programok nagy része - utcaszínházi produkciók, filmvetítések, koncertek. Például a szombathelyi Mesebolt és a kőszegi Várszínház közös előadása, a Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése a főtéren mutatkozott be. A műsorfüzetben 18+-osnak hirdették, a helyszíni hirdetőtáblán 16+ szerepelt korhatárként, de a nézőtéren olyan apró gyerekek ültek, hogy szerencsére nem tudták még elolvasni a kiírást. Nem volt gond, jól csúszott a zenés, bábos vásári komédiázás.

E szűk keretek közé szoruló beszámolóban csak a színházi eseményekre szorítkozhatom, és így is határterületekre tévedek. Tasnádi Csabának kezdettől fogva az az elgondolása, hogy a derűt mindenhová, mindenkihez el kell juttatni. Nemcsak azokhoz, akik egyébként nem tudnak pénzt áldozni mulatságra, hanem azokhoz is, akiknek helyzetüknél, állapotuknál fogva talán egyáltalán nincs okuk nevetni. Ennek jegyében természetes és hagyományos partnere a fesztiválnak például a Piros Orr Bohócalapítvány. Embereik, dr. Zúzmara és dr. Katyvasz - "civilben" színészek: Gerle Andrea és Tóth Zolka - ezúttal is elvégezték rendes vizitjüket a Jósa András Oktatókórházban, a gyermek-rehabilitációs osztályon. Az újságíró, aki tanúja lehetett e látogatásnak, ahogyan a kórtermek ajtajában igyekezett láthatatlan maradni, úgy a tapasztalást, az élményt is láthatatlan betűkkel írja bele e tudósításába: .

Szokásosnak mondható az is, hogy egy-egy kis létszámú színházi kommandó a fogva tartottak szabadidejének hasznos eltöltéséhez járul hozzá oly módon, hogy produkciójával börtönben lép fel. Magyar Attila, Hajdu István és Borbély Sándor triásza idén a Kocsonya Mihály házassága címmel illetett "vidám népi válópert" adta elő büntetés-végrehajtási intézetekben Tiszalökön, illetve Nyíregyházán. Az utóbbi helyszínen, ahol zömmel előzetes letartóztatásban ülnek az emberek, kifejezetten jó közönségnek bizonyult a 40-50 néző. Derültek a színészek fékezhetetlen komédiázásán, s könnyedén váltak partnerré akár az interaktivitásban is. Már-már megható naivitásukról is beszámolhatok: olyan együttérzéssel fogadták Borbély Sándor előbukkanását egy ládából, mintha a színésznek hosszan kellett volna odabenn görnyednie. Alighanem eszébe sem jutott a publikumnak, hogy a díszletládának hiányzik a hátsó fala, s a szereplő épp csak egy percre bújt be hátul. Magyar Attila és Hajdu Steve fáradhatatlan bolondozása kétségkívül bármeddig eltarthatott volna, de minden terminus lejár egyszer, úgyhogy a játék véget ért, s a profi színház egy évre kivonult a börtönből.

Ami a VIDOR fesztivál színházi versenyprogramját illeti, az elmúlt évad legjobb szórakoztató előadásaiból áll össze. És ha a legjobb, akkor a legjobb: nem hiányozhat például a Pintér Béla és Társulata esedékes bemutatója. Pintérék sok-sok éve rendszeres fellépői a szabolcsi rendezvénynek, és díjat is számosat nyertek itt. Ezúttal a Makk Károly által elnökölt zsűri a Dottore-díjjal jutalmazta a múlt évad kiemelkedő teljesítményét, aTitkaink című előadást. A felhozatal széles skáláját kínálta a minőségi szórakoztató színháznak. Volt egyszemélyes produkció, kettő is. Egyrészt Csányi Sándor mutatott be A férfiagy címmel egy hímsovinisztát Szirtes Tamás rendezésében. Másrészt a Szabó Borbála írta Telefondoktor volt látható, amelyet különös módon nem is színész, hanem egy mackósodó forma rendező, Göttinger Pál ad elő esetlen bájjal. Szerepelt más kortárs hazai szerző is, a kissé talán csapzottnak ható, de nem reménytelen Vonalhúzással a Pesti Színházban debütáló Ivanyos Ambrus (a produkció rendezője történetesen Göttinger Pál), vagy a ma már abszolút befutott, erdélyi Székely Csaba harmadik Bánya-darabja, a Bányavíz Csizmadia Tibor sínen lévő csapatának előadásában. Akadtak kétszemélyesek (például az Aranytíz Elling és Kjellje Őze Áronnal és Kedvek Richárddal), és előfordultak nagyobb személyzetű, klasszikus bulvárelőadások is, a miskolci Feydeau-darabtól a Centrál Színház Függöny fel! (annyi mint: Ugyanaz hátulról) bemutatójáig.

Jól megfértek egymás mellett a VIDOR idei műsorában a régi klasszikusok - mint Molière Képzelt betege a feltörekvő budaörsi Latinovits Színház Novák Eszter rendezte előadásában - a modernebb színpadi iparosokkal, például Neil Simonnal, akitől ezúttal a Mezítláb a parkbant játszották a dunaújvárosiak nem átütően, de kedvesen, valamint a Furcsa pár női változatát a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésznői, Pelsőczy Réka rendezésében. Megfordult idén Nyíregyházán magánszínházi és állami színházi bemutató (a Rózsavölgyi Szalon Tisztelt hazudozó!-jától a Karinthy Színház Klotild nénijén és át a kecskeméti Katona József Színház Páratlan páros 2.-jéig.)

A város közönsége egy hét leforgása alatt láthatta Csákányi Esztert Pánczél elvtársként a Titkainkban, Csányi Sándor Férfiagyát, Molnár Piroska és Jordán Tamás elragadó G.B.Shaw.-S.P.Campbell párosát (Tisztelt hazudozó!), Bozó Andrea Irénjét (Bányavíz), Vándor Éva Mamáját (Mezítláb a parkban), a Mohácsi-poénokat hányó szombathelyi színészeket (Zűrzavaros éjszaka), Lukáts Andor képzelt betegét vagy (személyes kedvencemet), Zayzon Zsolt részeges Hubertinjét a miskolci Kézről kézre-előadásban. Ha az ember ezekre a látnivalókra gondol, akkor minden oka megvan 1.) irigykedni. 2.) jövő augusztusra előjegyezni a VIDOR fesztivált.

Stuber Andrea

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed