Derűre derű

Ha sikertörténetet kellene megneveznem, egyet biztosan tudok: a nyíregyházi VIDOR fesztivál. 2002-ben rendezték az elsőt, és azóta minden augusztus végén-szeptember elején a vidámság, a derű, mindösszesen pedig a művészetek jegyében telik egy hét a szabolcsi nagyvárosban. MAGAZIN

Ma már egyetlen nyíregyházi járókelő sem csodálkozik, ha ezekben a napokban előkelő, frakkos urakat és turnűrszoknyás hölgyeket lát karonfogva sétálni, avagy jelmezes alakok szobrába ütközik, netán labdazsonglőrök és tűznyelők közé keveredik. A fesztivál további különös ismertetőjele, hogy okvetlenül felbukkan az események környékén biciklivel, VIDOR-feliratú ingben a fesztivál atyja, Tasnádi Csaba nyíregyházi színigazgató.

Idén közel négyszáz programból állt a gazdag és változatos kínálat, amely a képzőművészettől a zenén át cirkuszig, filmig, színházig, s még ki tudja, meddig terjedt. Például az Élő Könyvtárig, amelynek keretében előítéleteket lehet eloszlatni személyes beszélgetés során, vagy a VIDOR félmaratonig. (Utóbbinak egyik ága a VIDOR-ka futam, amely egy kilométeres táv családok számára. A futóversenyen külön zsűri bírálta el és jutalmazta a legvidorabb megjelenésű résztvevőt.) Okvetlenül meg kell említenem még egy leleményes és immár rendszeres programot, Kiss Zoltán orgonaművész Charles-Marie Widor magyar származású francia zeneszerző műveit játszotta az evangélikus nagytemplomban. Egy évvel ezelőtt az 5. szimfóniáját a hosszú életű (1844-1937) komponistának, idén pedig a 6. g-moll orgonaszimfóniát.

Ezúttal az időjárás-felelős a tenyerén hordozta a vidoristákat: lehetett az országban bárhol máshol eső, szél, hideg, a nyíregyházi egy hét melegben, napsütésben telt. Jelentős égi kedvezmény ez olyankor, amikor szabadtéren zajlik a programok nagy része - utcaszínházi produkciók, filmvetítések, koncertek. Például a szombathelyi Mesebolt és a kőszegi Várszínház közös előadása, a Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése a főtéren mutatkozott be. A műsorfüzetben 18+-osnak hirdették, a helyszíni hirdetőtáblán 16+ szerepelt korhatárként, de a nézőtéren olyan apró gyerekek ültek, hogy szerencsére nem tudták még elolvasni a kiírást. Nem volt gond, jól csúszott a zenés, bábos vásári komédiázás.

E szűk keretek közé szoruló beszámolóban csak a színházi eseményekre szorítkozhatom, és így is határterületekre tévedek. Tasnádi Csabának kezdettől fogva az az elgondolása, hogy a derűt mindenhová, mindenkihez el kell juttatni. Nemcsak azokhoz, akik egyébként nem tudnak pénzt áldozni mulatságra, hanem azokhoz is, akiknek helyzetüknél, állapotuknál fogva talán egyáltalán nincs okuk nevetni. Ennek jegyében természetes és hagyományos partnere a fesztiválnak például a Piros Orr Bohócalapítvány. Embereik, dr. Zúzmara és dr. Katyvasz - "civilben" színészek: Gerle Andrea és Tóth Zolka - ezúttal is elvégezték rendes vizitjüket a Jósa András Oktatókórházban, a gyermek-rehabilitációs osztályon. Az újságíró, aki tanúja lehetett e látogatásnak, ahogyan a kórtermek ajtajában igyekezett láthatatlan maradni, úgy a tapasztalást, az élményt is láthatatlan betűkkel írja bele e tudósításába: .

Szokásosnak mondható az is, hogy egy-egy kis létszámú színházi kommandó a fogva tartottak szabadidejének hasznos eltöltéséhez járul hozzá oly módon, hogy produkciójával börtönben lép fel. Magyar Attila, Hajdu István és Borbély Sándor triásza idén a Kocsonya Mihály házassága címmel illetett "vidám népi válópert" adta elő büntetés-végrehajtási intézetekben Tiszalökön, illetve Nyíregyházán. Az utóbbi helyszínen, ahol zömmel előzetes letartóztatásban ülnek az emberek, kifejezetten jó közönségnek bizonyult a 40-50 néző. Derültek a színészek fékezhetetlen komédiázásán, s könnyedén váltak partnerré akár az interaktivitásban is. Már-már megható naivitásukról is beszámolhatok: olyan együttérzéssel fogadták Borbély Sándor előbukkanását egy ládából, mintha a színésznek hosszan kellett volna odabenn görnyednie. Alighanem eszébe sem jutott a publikumnak, hogy a díszletládának hiányzik a hátsó fala, s a szereplő épp csak egy percre bújt be hátul. Magyar Attila és Hajdu Steve fáradhatatlan bolondozása kétségkívül bármeddig eltarthatott volna, de minden terminus lejár egyszer, úgyhogy a játék véget ért, s a profi színház egy évre kivonult a börtönből.

Ami a VIDOR fesztivál színházi versenyprogramját illeti, az elmúlt évad legjobb szórakoztató előadásaiból áll össze. És ha a legjobb, akkor a legjobb: nem hiányozhat például a Pintér Béla és Társulata esedékes bemutatója. Pintérék sok-sok éve rendszeres fellépői a szabolcsi rendezvénynek, és díjat is számosat nyertek itt. Ezúttal a Makk Károly által elnökölt zsűri a Dottore-díjjal jutalmazta a múlt évad kiemelkedő teljesítményét, aTitkaink című előadást. A felhozatal széles skáláját kínálta a minőségi szórakoztató színháznak. Volt egyszemélyes produkció, kettő is. Egyrészt Csányi Sándor mutatott be A férfiagy címmel egy hímsovinisztát Szirtes Tamás rendezésében. Másrészt a Szabó Borbála írta Telefondoktor volt látható, amelyet különös módon nem is színész, hanem egy mackósodó forma rendező, Göttinger Pál ad elő esetlen bájjal. Szerepelt más kortárs hazai szerző is, a kissé talán csapzottnak ható, de nem reménytelen Vonalhúzással a Pesti Színházban debütáló Ivanyos Ambrus (a produkció rendezője történetesen Göttinger Pál), vagy a ma már abszolút befutott, erdélyi Székely Csaba harmadik Bánya-darabja, a Bányavíz Csizmadia Tibor sínen lévő csapatának előadásában. Akadtak kétszemélyesek (például az Aranytíz Elling és Kjellje Őze Áronnal és Kedvek Richárddal), és előfordultak nagyobb személyzetű, klasszikus bulvárelőadások is, a miskolci Feydeau-darabtól a Centrál Színház Függöny fel! (annyi mint: Ugyanaz hátulról) bemutatójáig.

Jól megfértek egymás mellett a VIDOR idei műsorában a régi klasszikusok - mint Molière Képzelt betege a feltörekvő budaörsi Latinovits Színház Novák Eszter rendezte előadásában - a modernebb színpadi iparosokkal, például Neil Simonnal, akitől ezúttal a Mezítláb a parkbant játszották a dunaújvárosiak nem átütően, de kedvesen, valamint a Furcsa pár női változatát a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésznői, Pelsőczy Réka rendezésében. Megfordult idén Nyíregyházán magánszínházi és állami színházi bemutató (a Rózsavölgyi Szalon Tisztelt hazudozó!-jától a Karinthy Színház Klotild nénijén és át a kecskeméti Katona József Színház Páratlan páros 2.-jéig.)

A város közönsége egy hét leforgása alatt láthatta Csákányi Esztert Pánczél elvtársként a Titkainkban, Csányi Sándor Férfiagyát, Molnár Piroska és Jordán Tamás elragadó G.B.Shaw.-S.P.Campbell párosát (Tisztelt hazudozó!), Bozó Andrea Irénjét (Bányavíz), Vándor Éva Mamáját (Mezítláb a parkban), a Mohácsi-poénokat hányó szombathelyi színészeket (Zűrzavaros éjszaka), Lukáts Andor képzelt betegét vagy (személyes kedvencemet), Zayzon Zsolt részeges Hubertinjét a miskolci Kézről kézre-előadásban. Ha az ember ezekre a látnivalókra gondol, akkor minden oka megvan 1.) irigykedni. 2.) jövő augusztusra előjegyezni a VIDOR fesztivált.

Stuber Andrea