Operajátszóház: A bűvös vadász

2017. május 13. 15:00, Művészetek Palotája - Üvegterem
Operajátszóház

1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

C. M. von Weber: A bűvös vadász
Közreműködik: Varga Donát - tenor, Cseh Antal - basszus

Játékmesterek:
Dinyés Dániel
Göttinger Pál



Bérlet árak: 3.000 Ft
Koncertenkénti jegyár: 1.800 Ft

Bűvös számok Orlai Tibor életében

Kalandorból mecénás - Portré a Vasárnapi Hírekben

A magyar színházi szcéna második legnagyobb mecénása. Az első az állam. Több mint húsz darabot tart repertoáron, ma már évente hat-hét bemutatója van. A hat és a hét egyébként is bűvös számok Orlai Tibor életében: producerként a Hat hét, hat tánc című darabbal vívta ki helyét a magyar színházi életben, még 2006-ban.

Az egyik legbarátságosabb színházi ember, akivel valaha találkoztam. Mindig mosolyogva beszél arról a két dologról, ami számára a legfontosabb az életben: a színházról és a kutyákról. „Nagyon fontos a rendszeresség és a következetesség” – mondja a beszélgetésünk egy pontján, és szinte biztos, hogy ezt a kutyákra érti. Tudniillik a színházban a teljes szabadság híve. Bár a színházról sokan mondják, hogy hierarchikus intézmény, ahol a főnök (rendező, igazgató, mecénás) szava dönt, ő a közösség alkotóerejében hisz. „Vannak döntések, amelyek az én kezemben vannak, de a legfontosabb az, hogy mindenki szabadon végezze a saját munkáját.

Nem attól működik jól egy színház, hogy én vagyok a legjobb rendező, a legjobb díszlettervező, marketinges és jegyszedő, hanem attól, hogy körülöttem olyan emberek végzik a munkát, akik a saját szakmájukban kiválóak. A művésznek szabadnak kell lennie az alkotó folyamatban” – vallja. Ezért sem megy be a próbákra, legfeljebb az alkotó folyamat végén. Teljesen fölösleges, hogy attól szorongjanak a színészek vagy a rendező, mit gondol a producer erről vagy arról.

„Eleve olyan alkotókat választok, akikben megbízom, és tudom, hogy nekik is az az érdekük, hogy jó előadás szülessen. A színészek másképp kell, hogy működjenek, mint egy átlagos ember. Ezzel mindig tisztában voltam. Más dolog az, ami nekik a stabilitást megadja, és más az, ami kizökkenti őket ebből. Ezt kellett megtanulnom. Meg azt az alázatot, amivel a színházi munkához közeledni kell. Ennek belülről kell jönnie, mert ha nem, azt a színészek egy pillanat alatt észreveszik, és elvész a bizalom” – mondja Orlai Tibor.

Halandó a halhatatlanok között

Saját bevallása szerint soha nem akart színházi ember lenni. „Az én erősségem mindig is a logisztika, a szálak együtt mozgatása volt. Nem gondoltam, hogy művészi alkotónak jó lennék, színésznek meg főleg nem.” Imádta, sőt tisztelte a színházat, és álmában sem gondolta volna, hogy egyszer ez lesz az élete. A ’90-es évek végén Orlai jól menő vállalkozó volt, egy orvosi műszereket forgalmazó cég résztulajdonosa. Egy társaságban találkozott Eszenyi Enikővel, akivel – ahogy mondani szokták – „kölcsönös szimpátia” alakult ki. A színésznő néhány hónappal később azzal hívta fel, hogy nem volna-e kedve segíteni egy lemez elkészítésében.

Orlai azonnal igent mondott, bár fogalma sem volt arról, hogyan készül egy lemez. Kalandnak gondolta, és belevágott. Nem arról volt szó, hogy pénzt kell szereznie a lemezhez. Akkoriban még gyerekjátéknak számított egy lemezre valót összekalapozni olyan nagy nevű művésznek, mint Eszenyi. Úgyhogy valójában rejtély, mit látott benne.

„A színészekben sokkal nagyobb empátia van az ilyen dolgokhoz, mint bennünk, halandókban. Ők azt is meglátják az emberben, amit ő maga sem” – próbál magyarázatot találni az akkori eseményekre, csaknem húsz év távlatából. A lemezből (ez volt a nevezetes E- tangó) aztán sok év közös munka lett. „Amit a színházról lehetett, azt Enikőtől tanultam meg” – meséli Orlai. Néhány évvel később még mindig kétlaki életet él: egyszerre igazgatja régi cégét, és építi az újat. A fordulat 2005-ben jön: Eszenyin keresztül ismeri meg az izraeli rendezőt, Ilan Eldadot, aki a figyelmébe ajánl egy darabot, ami akkor már nagy sikerrel fut a Broadwayn. A Hat hét, hat tánc aztán akkora siker lesz itthon is (Vári Évával és Kulka Jánossal több mint 250-es szériát él meg), hogy az ebből befolyó pénzből saját lábára
állhat a cég.

Bele a sajátot

A Producerek című musicalben van egy híres mondat: egy Broadway-producer soha, de soha ne tegyen saját pénzt egy darabba – magyarázza a főszereplő, egy Broadwayproducer feltörekvő, fiatal kollégájának. 

Orlainak semmi baja a musicalekkel, de ezzel speciel nem ért egyet. „Csak akkor leszel igazán gazdája egy produkciónak, ha a sajátodat kockáztatod. Ha minden eleme a tied, minden elemében benne vagy” – mondja, de rögtön hozzáteszi, hogy neki szerencséje volt. Az első produkció igazán sikeres volt anyagi értlemben is, így nyugodtabban vághatott bele újabbakba.

Ma már ott tart, hogy – hála az úgynevezett keresztfinanszírozásnak – igazi mecénásként tud működni. Olyan darabokat is be tud mutatni, amelyek szinte biztosan nem hoznak rekordbevételt, sőt akár veszteségesek is, de valamiért fontosnak gondolja őket.

„Egyre több olyan előadást csinálunk, ami a 20-as, 30-as generációt hozza be a színházba. Ma még nem ők a legfizetőképesebb színházba járók, de néhány év múlva már ők lesznek, és nem veszíthetjük el őket. Ehhez fiatal alkotókra is szükség van. Olyanokra, akikre ma még nem jönnek be tömegek, de ha lehetőséget kapnak, az mindannyiunknak kifizetődő.”


Művészet és politika

A legnagyobb magánfinanszírozóként nagyon fontosnak és elengedhetetlennek tartja, hogy az állam is jelen legyen a színházban. Szerinte a komoly kulturális értékeket létrehozó kőszínházak nem lennének életképesek állami (vagy a nagy vidéki színházak esetében önkormányzati) támogatás nélkül. „Sokan mondják, hogy a színházaknak önfenntartónak kell lenniük, de a magyar jegyárak mellett ez gyakorlatilag képtelenség – mondja. – Egy londoni előadásért 70-80 fontot (25-30 ezer forint) is elkérnek, itthon 5000 forint már sok egy színházjegyért.

Miközben az előállítási költségekben nincs ekkora különbség. Támogatás nélkül a magyar színházak soha nem játszhatnának sokszereplős Shakespeare- vagy Csehov-darabokat.” És akkor még nem beszéltünk a kisebb, alternatív társulatokról, amelyek – már csak a játszóhelyük mérete miatt sem – képesek megtermelni a működésükhöz szükséges bevételeket. „Miközben óriási szükség van rájuk, hiszen ők hozzák be azokat az impulzusokat, amelyekből a színház hosszú távon képes megújulni, építkezni.

A kultúra nem lehet egy szűk elit kiváltsága. 

Éppen ezért fontos, hogy az állam legalább a tao-rendszeren keresztül részt vegyen a kultúra finanszírozásában” – mondja Orlai, aki ugyanakkor nem titkolja, hogy a tao elsősorban azoknak hasznos, akik sokat és sokszor játszanak. „Ideális az volna, ha az állam legalább részben vállalná az alternatív társulatok finanszírozását, és közben nem szólna bele abba, hogy mit csinálnak. De ez már a művészet és a politika viszonya, ami ma egyáltalán nem mondható ideálisnak.”

Apropó, politika. Orlai szerint a színháznak nem feladata kommentálni a mindennapi politika történéseit, de a közélet súlyos kérdéseivel igenis foglalkoznia kell. „Szembesíteni kell a közönségünket, el kell mondanunk nekik, hogy mit gondolunk az olyan kérdésekről, mint a családon belüli erőszak, a másság elfogadása vagy a szélsőséges eszmék térhódítása. A színháznak igenis dolga megmutatni olyan dolgokat, amiket az emberek egyszerűen nem akarnak észrevenni.”

A tét nem az – mondja –, hogy a színház a határozott értékválasztással elveszít egy-két nézőt. „Az embernek muszáj állást foglalnia. Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. Ha én mindig mindenkinek meg akarok felelni, akkor semmilyen nem vagyok. Ha pedig semmilyen vagyok, akkor érdektelen leszek.”

A szegedi teátrum már a jövő évadra hangol

Változatos programmal, vendégjátékokkal és fesztivállal zárja az évadot májusban és júniusban a Szegedi Nemzeti Színház. A jövő évad műsortervében 3 opera, egy operett, 7 színmű, két gyermekdarab és 2 balett bemutató szerepel.

Megújul a színház honlapja

Elkészült és már „finomhangolják” a teátrum megújult internetes honlapját. Borda Sándor marketing ügyvezető elmondta, a régi már 9 éves volt, ráfért a tartalmi és formai megújítás. Az új honlapot – amely a korábbinál felhasználóbarátabb – május végétől használhatják az érdeklődők és különféle okos eszközökön is olvasható lesz.

Gyüdi Sándor főigazgató a teátrum műsoráról tartott csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, májusban már nem lesz bemutatója a szegedi társulatnak, de számtalan vendégjátékot és egyéb produkciót láthatnak a szegedi színházbarátok. Május 5-én a legtöbbet külföldön szereplő magyar társulat, a Proton Színház vendégeskedik a Tisza-parti teátrumban. Az Utolsó című, Rába Roland rendezte utópisztikus előadás a mai fogyasztói társadalom problémáiról szól.

A Rock the Ballet magyarországi turnéja szegedi állomásán az amerikai társulat rockzenére és filmslágerekre készült táncprodukcióját május 6-án játsszák a Nagyszínházban.

Május 8-án az idén 15 éves Szeged Első Lions Klub jótékonysági programjának részeként a Recirquel társulat Cirkusz az éjszakában című darabját mutatják be Szegeden. Az előadásra legalább 250, egészségügyi állapota vagy szociális helyzete miatt hátrányos helyzetű gyermeket hívnak meg. A szegedi színházi élet szakmai elismeréseit, a Dömötör-díjakat május 20-án adják át gálaműsor keretében.

A teátrum május 22-től a Finálé regionális kamaraszínházi fesztivállal várja hűséges nézőit. A műfajilag sokszínű előadások sorát egy Bodó Viktor rendezte monodráma, az Egy őrült naplója kezdi. Keresztes Tamás produkcióját tavaly nyáron mutatták be Szegeden, azóta az előadás több szakmai elismerést nyert. Egy hét alatt a fesztivál keretében összesen hét produkciót láthat a szegedi közönség.

Május 30-án rendezik meg a Solve gálát, amelynek bevételéből a teátrum régi idős tagjait támogatják. Június 11-én a Tiszavirág táncegyüttes gálaműsorát tartják a Nagyszínházban, az esten óvodásoktól a nagyszülőkig a társulat háromszáz tagja mutatkozik be.

Elkészült a következő évad előzetes műsorterve is. Három játszóhelyen összesen 15 bemutatóval várja majd a közönséget a szegedi társulat. A műsortervben 3 opera, egy operett, 7 színmű, két gyermekdarab és 2 balett bemutató szerepel.

Spiró György, a színház művészeti főtanácsadója a produkciók közül kiemelte Németh Ákos kortárs magyar drámaíró Tél című darabjának ősbemutatóját, melyet ősbemutatóként Bodolay Géza állít színpadra a stúdiószínházban.

Az elmúlt száz év tíz legjobb magyar drámájának egyikét Papp András és Térey János Kazamaták című, 1956-ban játszódó, a Köztársaság téri pártház ostromának eseményeit feldolgozó művét Máté Gábor rendezi majd, a darabot 2018. februárjában mutatják be a Kisszínházban – közölte a drámaíró.

A Szegedi Nemzeti Színház 2017/2018-as évadának műsorterve

Nagyszínház

Szeptember 22.
Szegedi Kortárs Balett bemutatója
Koreográfus: Juronics Tamás

Október 20.
Kacsóh Pongrác: János vitéz – gyermekeknek
Rendező: Toronykőy Attila

November 17.
Gioachino Rossini: A sevillai borbély – opera
Rendező: Kerényi Miklós Gábor

December 8.
Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – operett
Rendező: Horváth Péter

2018. január 26.
Georges Bizet: Carmen – opera
Rendező: Keszég László

Február 16.
Békés Pál: Félőlény – mesejáték
Rendező: Tóth Miklós

Április 6.
Alekszandr Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála – színmű
Rendező: Rale Milenkovic

Április 27.
Giuseppe Verdi: Ernani – opera
Rendező: Göttinger Pál

Kisszínház

Szeptember 29.
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi – színmű
Rendező: Bodolay Géza

November 10.
Friedrich Dürrenmatt: János király – színmű
Rendező: Keszég László

December 22.
Peter Shaffer: Amadeus – dráma
Rendező: Rusznyák Gábor

2018. február 9.
Papp András – Térey János: Kazamaták – színmű
Rendező: Máté Gábor

Március 23.
Zágon – Harsányi – Eisemann: XIV.René – zenés vígjáték

Április 13.
Szegedi Kortárs Balett bemutatója
Koreográfus: Juronics Tamás

Stúdiószínházi bemutató

December 15.
Németh Ákos: Tél – dráma (ősbemutató)
Rendező: Bodolay Géza

* * *

Tíz ajánlott előadás, amit most láthatunk utoljára

Istenítélet, Platonov, Rose – és más kiemelkedő előadások is hamarosan búcsúznak.


Közeledik az idei színházi évad vége, mely néhány igazán kiváló előadás esetében nem csupán pár hónapos szünetet jelent, hanem darabtemetést. Az alábbi listánkban tíz olyan produkciót mutatunk be, melyeket most van utoljára lehetőség megnézni – érdemes élni vele.



  • Haramiák (Vígszínház – Pesti Színház, r.: Kovács D. Dániel) – április 19., szerda
    • 2015 decemberében a Haramiákkal beköltözött a lazaság s a fiatalság a Pesti Színházba. Kovács D. Dániel és csapata egyszerre egyedi és közérthető, nagyon kortárs, ugyanakkor fogyasztásra nagyon ajánlott előadást tett le az asztalra. Izgalmas és lendületes, mint egy akciófilm, rekeszizom-próbálóan vicces, mint egy vígjáték, miközben sikerül Schiller átgondolásra érdemes üzenetét a maga mélységében, ugyanakkor közérthetően átadnia. Bár a Pesti Színház törzsközönsége kissé megijedt a premieren az új formáktól és a lendülettől, végső soron ez az az előadás, amivel nem lehet mellélőni, különösen, ha az ember még nem töltötte be a negyvenet – de örökifjak esetében utána sem. (jegyvásárlás)
  • Sybill (Budapesti Operettszínház, r.: Szabó Máté) – április 24, hétfő
    • „Operetteket nézve sokszor merülhet fel bennünk a kérdés, hogy (főleg a két gyökeresen különböző kulturális vagy társadalmi világból érkező primadonna- és bonviván-szerep esetében) vajon mennyire lesz tartós a darab végén boldogan egymásra találó párok kapcsolata. A Sybillben, a végkifejlet ellenére, épp ez a legnagyobb illúzió: hogy három órán keresztül talán elhihetjük, hogy lehet” – írja kritikájában Dicsuk Dániel. Szabó Máté rendező Sybillje egy önmagát, a társulatot és a nézőket is komolyan vevő operett, mely nem csak a műfaj kedvelőinek ajánlott. (jegyvásárlás)
  • Rose (Spinoza Színház – Orlai Produkciós Iroda, r.: Ilan Eldad) – április 26., szerda
    • Azzal, hogy a Kossuth-díjas Vári Éva visszavonul a színpadtól, az is biztossá vált, hogy legendás előadása, a 2002-ben a Budapesti Kamaraszínházban bemutatott Rose is ebben az évadban látható utoljára. A 2013-ban a Spinoza Színházba került monodrámában a Vári Éva által megformált Rose szemüvegén keresztül nyerhetünk betekintést a XX. század változásaiba és állandóságába. „A gyász az emlékezés ideje, de Rose nem szívesen emlékszik: túl sokat élt, túl sokat látott. Szeretne megszabadulni a fejében élő képektől, ezért elmeséli, megosztja velünk élete fontos pillanatait; minden fájdalmat, örömet es szerelmet. Humorral átszőtt, szívet melengető meséje megkapó jiddis Odüsszeia, amely élni akarásról, bölcsességről és emberi hitről tanúskodik” – írja az előadás színlapja.
  • Illaberek (Katona József Színház, r.: Máté Gábor) – április 30., vasárnap
    • 2013 őszétől látható a Katona nagyszínpadán a Máté Gábor rendező és Török Tamara dramaturg, valamint a játszó színészek által összeállított előadás, mely nagyon mai, nagyon közérthető, ugyanakkor minden szempontból színházi módon beszél a kivándorlás kérdéséről. Az Illaberek jelenleg csak ebben a formában létezik, de nyomtatásban is megállná a helyét. Igazi erejét az jelenti, hogy miközben nem próbál meg igazságot tenni vagy igét hirdetni, jól megrajzolt karakterek sorsán keresztül mutat rá a mai Magyarország egyik legégetőbb problémájára.
  • nőNYUGAT (Thália Színház – Örkény Színház, r.: Mácsai Pál) – május 11., csütörtök
    • Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – igaz volt ez a Nyugat legendás íróira is, sőt – a Mácsai Pál által rendezett előadás során kimondva-kimondatlanul egyértelművé válik, hogy a Bíró Kriszta által felsorakoztatott nőkre nemcsak ismert és amúgy kiváló alkotó férjük, szeretőjük, rokonuk révén, hanem saját joguknál fogva is emlékeznünk kellene. „Ezekhez a nőkhöz rengeteg közhely tapad. (…) Ahogy elkezdtem magam beleásni, előbb-utóbb kiderült, hogy a valóság sokkal bonyolultabb és izgalmasabb. Nem jobb vagy rosszabb, csak sokkal több rétege van, mint amit ismerünk. Nem rehabilitálni akartam őket, hanem megtudni, hogy milyen indíttatásból cselekedtek, hogyan gondolkodtak” – mondta az előadás szövegkönyvét összeállító Bíró Kriszta.
  • Gyógyír északi szélre (Orlai Produkciós Iroda, r.: Göttinger Pál) – május 17., szerda
    • A lassan hat éve futó Gyógyír északi szélre minőségi bulvárszínház: nem akarja megváltani a világot mélyre szántó lélektani gondolatokkal vagy társadalomfilozófiai újításokkal, egyszerűen csak szórakoztatni szeretne minket, nézőket – nem olcsó poénok, hanem saját életünkre való finom utalássorozatok révén. Fullajtár Andrea és Őze Áron virtuális párbeszéde, vagy inkább monológsorozatai révén két egymást nem ismerő, a véletlen online találkozás révén azonban a másikhoz egyre közelebb kerülő ember kapcsolatát láthatjuk, olyan, leginkább bennünk megfogalmazandó kérdések közepette, mint hogy felülírhat-e egy elképzelt, online szerelem egy valóságosat, vagy hogy érdemes-e a csupa jó bizonytalan ígéretéért hátat fordítani a mindennapi nehézkes valóságnak. (jegyvásárlás)
  • Platonov – Apátlanul (Radnóti Színház, r.: Alföldi Róbert) – május 21., vasárnap
    • László Zsolt és Kováts Adél kiemelkedő alakítása önmagában is értékessé tenné a Radnóti búcsúzó Platonovját, Alföldi Róbert Csehov-rendezése azonban jóval több ennél. Az értelmiségi múltjának nyomai még észrevehetőek Platonovon, aki talán fásultságból, talán más utat nem látva süllyed bele környezetébe, építő energiája helyett tovább pusztítva a díszlet és a hangulat által együtt életre keltett vidéki, orosz (?) posványt – az előadás érdekes és vitára módot adó felvetés, hogy mi a felelőssége annak, aki látja, mi vesz minket körül, azokkal szemben, akik nem látják. (jegyvásárlás)
  • Istenítélet – A salemi boszorkányok (Vígszínház, r.: Mohácsi János) – május 30., kedd
    • Senkit, de tényleg senkit ne tartson vissza a három óra negyvenöt perces játékidő a Mohácsi János által immár harmadszor, ezúttal a Vígszínházban megrendezett Istenítélettől, mely az elmúlt évad egyik leginkább élettel teli, legkiemelkedőbb bemutatója volt. A produkció igazi varázsát nem Kovács Márton önmagában és az előadással is együtt élő zenéje, nem is a többfunkciós díszlet-remekmű, nem is a frappáns, Miller A salemi boszorkányokját tovább mélyítő szövegkönyv, és még csak nem is Stohl András és a többiek bravúros játéka adja. Hanem az, hogy mindez egymásra épülve, együtt, egymásért működik – az Istenítélet a szó legjobb és totális értelmében is színház. (jegyvásárlás)
  • Emberszag (Szkéné Színház – Vádli – Füge) – június 13., kedd
    • Talán kevesebben hallottak róla, de búcsúzik a zsidók meghurcolását egyedi hangon elmesélő revü is. Pedig az Emberszag egy különleges előadás: Szép Ernő őszinte, már-már kedélyes módon írta le meghurcoltatásait, a sárga csillagot, az embertelen meneteléseket, melyeket azután Szikszai Rémusz zenés, bábos formában tett elénk a színpadra. A főhős-narrátor ráadásul különleges formában, három színészen keresztül szólal meg, lényegében mondatonként váltva egymást: Fodor Tamás, Tóth József és Kovács Krisztián tolmácsolásában.
  • Mártírok (Katona József Színház, r.: Dömötör András) – június 23. péntek
    • „A társadalmi diszfunkció tablója – talán így lehetne megközelíteni Marius von Mayenburg Mártírok című darabjának lényegét. A felcsapás szerint egy Benjamin nevű fiú problémássá válik az iskolában: nem akar átöltözni úszásórához. Az ilyenkor szokásos ügymenet beindul: a tanár beír a gyerek ellenőrzőjébe, aki otthon megkapja a fejmosást. Hiszen ki tudja, kamaszos dac, testképzavar, szégyellősség vagy mi más áll a háttérben” – írja kritikájában Ugrai István. És így tovább: a Mártírok több mint egy tabló, nemcsak Benjamint és környezetét mutatja be, de a teljes szélsőségességig vezető folyamatot, a fiú és a közeg egymásra gyakorolt viszonyát is. Döbbenetes erejű előadás a kérdések és a válaszok fontosságáról. (jegyvásárlás - április 18-tól)

forrás: http://artandgo.blog.hu/

A "mezei néző" c. blog az utolsó Cosíról


Ma kivételes alkalom volt a Kamrában, a Cosí fan tutte 13. és egyben utolsó előadása. A Katonában szép hosszú sorozatok vannak mindhárom helyszínen, az utóbbi két évben alig láttam bármely előadáson üres széket, bőven van érdeklődő néző mindenre, így nem túl gyakori eset, hogy levesznek valamit a műsorról. Persze, nyilván kell a hely az új előadásoknak, ha túl sok a vendég, nehéz egyeztetni és költséges is - mindig van racionális ok egy sikeres előadás sorozatának leállítására is.

Egy előadás búcsúztatása jellemzően a szereplőknek jelent nehézséget, nem mindig lehet könnyű elengedni valamit, amiben jól érezte magát a színész, és csak kevés törzsnéző érzékeli, hogy ez egy különleges alkalom. A nézők közül rendkívül kevesen nézik ugyanannak az előadásnak minden alkalmát, bár vannak ilyenek is. Én mindössze talán négy ilyen embert ismerek. A sorozatnézésbe az utóbbi három évben én is belekóstoltam, de így is nagyon kevés rendezésről mondhatom el, hogy érzelmi szálak is kötnek hozzá. Ez a Cosí fan tutte pont az egyik ilyen volt, és nagyon nem örültem annak, hogy ezzel a maival véget is ért. Időről időre még megnéztem volna.

Így még ezt a bejegyzést megemlékezésként neki szentelem, nem lesz hosszú.

A szereplők érezhetően jó képet vágtak a búcsúztatáshoz, ahogy a bevezetőben Dinyés Dániel szavaiből sejthettük, ez bizony klasszikus darabtemetés lett, vicces megoldásokkal. (Akik egyszer sem látták, nem feltétlenül észlelték a pluszokat, ők szabadon gondolhatták, hogy ilyen volt a rendezés eredeti formája, vagy még korábban is meglévő poénokat tekinthettek az utolsó előadásnak szóló viccelődésnek, tetszés szerint. Mivel én kettőt kihagytam, könnyen lehet, hogy néhány mozzanat már benne volt a februári, vagy a márciusi előadásban is. Sok eltérést észleltem a januári állapothoz képest, az biztos.)

Játékosabb, derűsebb volt az összkép, mintha úgy döntöttek volna a szereplők, hogy megfogadják Mozart javaslatát és a "könnyű kedvvel többre mész" zárómondat jegyében néznek rá a történtekre, nem pedig a Despina (Pálmai Anna) mondat ("semmi ok a nevetésre") szellemében csinálják végig az emberi játszmákat, hazudnak szinte megállás nélkül, ahogy a Da Ponte és Mozart páros előírt nekik. Láttam az előadást feketébb árnyalatban is, de a fő gondolatok így sem mosódtak el, kellően nyavalyásnak tűntek a darabban felvázolt emberi kapcsolatok így is, hiába tartott ki egy-egy hangot látványosan hosszabban Kálid Artúr, játszott a bögrékkel a legtöbb szereplő, vette kicsit szélsőségesebbre a figuráját Kolonits Klára, aki talán még teátrálisabb jelenetet csinált első áriájából, mint korábban. Ez a Fiordiligi már a kezdésként is erősen bizonytalan, nyoma nem volt sziklaszilárd, megingathatatlan hűségnek, ingadozott az ária első hangjaitól kezdve. Most is nagyon hatásosan persze. A nyílt próbák kapcsán végigelemzett vicces jelenetek most ugyanúgy működtek, nagyon jó volt nézni a zongorára terített törülközővel való játékot is, vagy az elején a lányok arcképfestését, amikor Varga Donát és Cseh Antal a korábbiaknál talán még kifacsartabb pózokba állt be.

A történések csak rövid időre és kisebb mértékben éreztették a fájdalmat, most a számomra korábban is leginkább meghatározó élményt jelentő második Fiordiligi ária is eltérően hatott ebben a felfokozottan játékos közegben. Most is átjött annak a keserűsége, amikor valaki a saját gyengeségével, igazi természetével szembesül, amely még annál is nyavalyásabb érzés persze, mint amikor másban csalódik (bár Varga Donát áriája is rengeteg fájdalmat és elveszettségérzést hordoz). Ebben az áriában, különösen a lezárásában mégis benne volt már a szembenézés utáni döntés, az új szerelem felvállalása. "Igen, borzasztó, hogy ilyen hűtlen vagyok, akár szembe is köphetem magam, de ez az albán pasas mégis tetszik nekem, beleszerettem" - mondhatná Fiordiligi magában, ahogy a színpadról távozik. Lehet, hogy én nem néztem jól korábban, de eddig a fájdalom dominált, most pedig ez a tettrekészség.

Hozzá képest kevesebb módosulást láttam Dorabella játékában, mert kevesebb játéktere is van Szolnoki Apollóniának, aki kettőjük közül eleve lazábban veszi az életet. Számomra az egész sorozat nagy ajándéka volt, hogy pont őt ennyiszer láthattam színpadon, akit egyik kedvenc rendezésemben (Zsótér szegedi Britten-előadását említem, igen, megint ezt) csak egyetlen egyszer, de persze utána azonnal megjegyeztem magamnak, hogy itt van végre egy színész-operaénekes. Van ennek vagy 16 éve...

A teljes sorozatban nagyon szerettem elsősorban a két lány, de a két fiú között is kialakuló harmóniát, ahogy együtt tudnak élni a színpadon, ahogy érzékenyen reagálnak egymásra. Ezekre fogok majd jövőre fájó szívvel visszagondolni, amikor majd nagyszerű énekeseket, de a Menzel-féle semmilyen rendezésben fogok megtekinteni jövőre az Erkelben, amikor erre legközelebb lehetőségem nyílik, ha minden igaz. Göttinger Pál előre jó szórakozást kívánt egy ilyen igazi operaházi élményhez. Hát nem tudom, én érzem, hogy vissza fogjuk többen is sírni ezt a kamrabeli, kisebb költségvetésből készült, egyzongorás, kórus nélküli produkciót. De most még volt egy jó esténk vele.

Castel Felice slideshow

SOK RÖVID A TOLDIBAN

5. FRISS HÚS BUDAPEST NEMZETKÖZI RÖVIDFILMFESZTIVÁL

A Mindenki Oscar-díja reflektorfénybe állította a magyar rövidfilmeket. Deák Kristóf a nemzetközi szekció zsűrijének tagjaként tért vissza a Friss Húsra, ahol tavaly ilyenkor az azóta világsikereket elért rövidfilmjét is levetítették.

Idén már tizenkét különböző blokk alkotásaira lehetett jegyet váltani a Toldi moziba: a magyar és nemzetközi versenyfilmek mellett bemutatkozott az Expats szekció, melyben magyar alkotók külföldi stábbal, külföldi forrásokból készült kisfilmjei, és a DokMa, melyben az SZFE dokumentumfilm-rendező mesterképzés hallgatóinak munkái voltak láthatók. A már megszokott pitch fórumon és televíziós kerekasztalon kívül kritikaíró workshop, VR-kerekasztal és családi program is színesítette a kínálatot.

A magyar versenyfilmek szűk másfél órás blokkjai az előző évekhez hasonlóan öt-hat alkotásból tevődtek össze, melyekből az egyik animációs film volt, kivéve a 3. szekciót, ahol Lichter Péter kísérleti filmje (Non-Places: Beyond the Infinite) volt a kakukktojás. És ha már animáció, hadd ejtsek szót egy olyan trendről, mely több fiatal női rendező alkotásmódját is jellemzi. Szöveget, narratív vázat szinte teljesen nélkülöző, asszociatív logikával felépülő kisfilmekről van szó, melyek harsány színeket használnak és rejtélyes, különös világban játszódnak. Legismertebb közülük Bucsi Réka (Love, Symphony No. 42), a tavaly bemutatott A nyalintás nesze alkotója, Andrasev Nadja, idén pedig a Superbia (Tóth Luca) és a Vulkánsziget (Lovrity Anna Katalin) folytatta a sormintát. De Wunder Judit Kötelék című animációja is közeli rokona a fenti alkotásoknak, mint ahogy a két éve itt bemutatott Limbo Limbo Travel Kreif Zsuzsi és Zétényi Bori rendezésében.

Üde színfolt volt B. Nagy Ervin Egér című animációja, mely az Egerszegi Krisztina-mítosz egyik építőkockáját dolgozta fel. A Góliátokat legyőző Dávid (az itt még csak 12 éves Egér) invenciózus képi megoldásokkal elmesélt, alapvetően vidám és gyerekkompatibilis minitörténete nem csak a rengeteg befektetett munkát és a sok lemondást villantja fel, de érdekes fénytörésbe hozza az ötszörös olimpiai bajnok edzőjét, a tavaly lemondott szövetségi kapitány Kiss Lászlót, illetve különös ellenpontja a képregények rajzolt világába is berobbanó Iron Lady-jelenségnek. Áprily Zoltán Ungvár című alkotása pont nem egy mítoszt akar továbbépíteni, hanem a személyes emlékezet által megőrzött második világháborús történetet tár elénk, a valódiságot a nagyapját ábrázoló videofelvételek is erősítik. Az arctalan vagy éppen nem emberi kinézetű náci és szovjet katonák között a magyar hajó legénysége van csak egyénítve, legfőképp a fiatal pincér, aki túléli a hajó aknára futását.

A vészkorszak, a zsidók deportálása jelenik meg Szabó Simon Ebéd előtt című egysnittes fekete-fehér alkotásában, míg két másik alkotás az 56-os forradalom leverése utáni időkben játszódik. A Partizánok és az Uchebnik főszereplői gyerekek: az előbbiben két kisfiú barátkozik össze, miközben nem is tudják, hogy egyikük apja letartóztatja az otthon lyukas zászlót őrző másik apát. Az utóbbi rövidfilm egy nagy gyermekkori trauma, egyfajta felnőtté válás története, mely a forradalom dicső napjaiban indul, majd a leverése után ér keserű, kijózanító véget. A Van egy határ megtörtént eseményeket dolgoz fel és az Ungvárhoz hasonlóan a múltunk egy elfeledett szeletét örökíti meg: apa és fia 1949-ben akarnak átszökni Ausztriába, de nem sejtik, hogy a kommunista rezsim gonoszsága hogyan csalja tőrbe őket.

Jelenünk menekültválsága két rövidfilmben is megjelent. A Légmellben egy mogorva, arrogáns orvos életébe épp egy ellátásra szoruló idős szír férfi ápolása hoz változást. A magányos doktor, akinek a lánya és kisunokája német nyelvterületen él, végül átcsempészi az osztrák határon az általa kezelt, fiához igyekvő bácsit, így esélyt kapva, hogy saját családi helyzetét is rendezze. Az általam egyik legjobbnak tartott Welcome főszereplője Dávid, egy 18 éves flegma kamasz, aki azért áll be embercsempésznek a szerb határhoz, hogy a megszerzett pénzből külföldre költözhessen. Dudás Balázs az el- és bevándorlást egyszerre tematizáló 30 perces alkotása érett, jól felépített, a szó jó értelmében filmszerű, erős alakításokkal (Vilmányi Benett hibátlanul hozza a főszereplőt). A nemtörődöm, szüleivel állandó konfliktusban álló srác az egyik transzport alkalmával bajba kerül, a határvadászok rajtuk ütnek. Míg sportkocsival menőző haverját épp egy kutya marcangolja, ő csak a bőrét menti. De amikor egy védtelen, kiszolgáltatott (és amúgy neki tetsző) menekült lányt majdnem vízbe fojtanak, akkor előbújik belőle a férfi, és a lány segítségére siet. Mindkét film azonos srófra jár: az arcot kapott menekült, aki nagy bajban van, előhozza a humánumot az ellenszenvesnek hitt főhősből, aki ezáltal nem csak embertársán, hanem saját magán is segít. A Kiút című fekete-fehér alkotásban a harmincas bányász csak úgy tud rokkantnyugdíjas szülein segíteni, ha Angliában vállal állást. A munka monotonitása nem változott, az itthoni kilátástalanságot a kinti magány és idegenség váltotta fel.

A vakok is sokszor rá vannak szorulva mások segítségére, és meg kell bízniuk a velük kapcsolatba lépőkkel. A Kötött pálya tizenhat éves kamasz lánya, Anna ugyanúgy lázad vak anyja ellen, mint kortársai. Veszekedésekkel tarkított életükbe egy metróvezető férfi lép be, akivel Anna nagyon bizalmatlan. A gyanús fickó lebuktatása nem csupán a szülő iránti düh kamaszos kiélése, hanem a rászoruló anyára való újbóli rátalálás, a szeretet és állandó törődés kötött pályájára való visszatérés. Van, hogy a kötődést nem igényli mindkét fél. A Láthatatlanul érzékenyen és bátran nyúl a vak fiatalember párkereső próbálkozásához. A Láthatatlan Kiállítás sötétjében ismerkedik meg az ott dolgozó Balázs egy huszonéves párral, és egyből vonzódni kezd a csinos Annához. A lány valamit megérez a túlzott közeledésből, mert zavarról, kiszolgáltatottságról mesél mindig elfoglalt barátjának. Később mégis találkozik Balázzsal, aztán egy utolsó pillanatban lemondott „randi” véget vet a kapcsolatnak, amit a vak fiatalember nehezen dolgoz fel, a zárókép tanúsága szerint mégis tovább tud lépni.

Az idei Friss Húson a fiatal, pályakezdő rendezők filmjei legtöbbször fiatalokról, illetve családi drámákról szóltak, az irodalmi adaptációk háttérbe szorultak, de akadt egy Roy Andersson stílusában készült abszurd jelenetfüzér (A Birodalom utolsó napja), illetve Szőcs Petra lírai szomorúságú, a nagyapja halálát feldolgozni akaró kisfilmje, a Csoszogj úgy. A problematikus fivéri kapcsolat áll az Asszó középpontjában, míg a Minden vonal road movie-jában négy nő vág neki az útnak az erdélyi Angyal-sziklához. A másnapos barátnő, a mindenórás kismama, utóbbi ezotériában hívő édesanyja és a különös dúla humoros kalandjai az eddig csak a bulizásban érdekelt Magdi számára is változást hoznak. A legjobb magyar rövidfilm díját elnyerő Földiek egy diszfunkcionális családot mutat be, ahol az apa nem vesz részt a földtúrásban (a család zöldségeket termeszt), hanem inkább a fészerben barkácsolt űrhajóval az égbe távozik. Ábel, a középpontba állított kisfiú még kötődik bolondnak hitt apjához, akivel egy szürreális álomjelenetben újra találkozik, és továbbviszi örökségét. Álmodozó férfiak és földhözragadt nők fegyverszünetével ér véget ez a különös alkotás.

A családon belüli erőszak és a pedofília is megjelent egy-egy rövidfilmben. A mindössze öt perces Egy karcolás az erőszakra épülő szülői mintát mutatja be, melyet gyerekeink is látnak, és vagy traumaként, vagy követendő mintaként viszik tovább. A Nem történt semmi egy állapotos nőt állít középpontba, akinek kerülnie kell a stresszt. Viszont tizenkét éves fiát molesztálta a szomszéd tűzoltó, férje pedig – aki előzetesen van szabadlábon – kiszámíthatatlanul és dühből reagál a történtekre. Kata (Láng Annamária megérdemelten kapta meg a legjobb színésznő díját) feje fölött kezdenek összecsapni a hullámok, ám a közelgő katasztrófát mégsem ő, hanem kisfia, Peti hárítja el egy kegyes hazugsággal. A Batmanért rajongó gyerekből nem lesz szuperhős, de hétköznapi hős annál inkább, hiszen az őt ért bántalmazás letagadásával tudja csak megmenteni apját a börtöntől. Más értelmezés szerint magát okolja anyja rosszullétéért, és tudja, hogy a tűzoltó megverése is az ő „hibájából” következne be, így tette motivációja a szégyen és a status quo megőrzésének vágya, még olyan áron is, hogy magába zárja a szörnyűséget. Bárhogy is van, a „nem történt semmi” hazugsága sokak életét mérgezte és mérgezi meg. Vajon van az az ár, amiért érdemes ezt vállalni?

5. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, Toldi mozi, Budapest, 2017. március 29. – április 2.

forrás: http://kulter.hu

Másodpercenként tizenegyen kattintottak a filmemre

Pár éve végigsöpört a magyar interneten az Újratervezés című kisfilm, három nap alatt egymillióan nézték meg, összesen másfél millióig jutott. Ez olyan elképesztő szám, amiről a Kincsem is csak álmodhat. Most az Oscar-díjas Mindenki fut be hatalmas karriert, rengetegen látták, családi asztaloknál és a metró aluljárójában egyaránt beszédtémává vált, heves vitákat váltott ki. Kevesen tudják, de az Újratervezés és a Mindenki csak a jéghegy csúcsa - az utóbbi években számos kiváló magyar rövidfilm készült. Miért nem néznek az emberek rövidfilmet, ha az ilyen jó? Vagy néznének, csak nem jut el hozzájuk? Mit tehet egy kisfilmrendező, hogy rácuppanjanak a művére? És miből tud megélni? Többek között ezekről beszélgetünk Deák Dániellel, a jelenleg zajló Friss Hús rövidfilmfesztivál főszervezőjével és Tóth Barnabással, az Újratervezés rendezőjével. A teljes beszélgetést a cikk legalján hallgathatja meg.

Az utóbbi években sok magyar rövidfilm, illetve rövidfilmes alkotó hívta fel magára a figyelmet. A Mindenki Oscar-díjáról mindenki hallott, Bucsi Réka LOVE-ja megjárta Berlint, Andrassev Nadja A nyalintás nesze kisfilmjét Cannes-ban díjazták, de például Kárpáti György Mór gólyatábori nemi erőszakot feldolgozó rövidfilmje, Bernáth Szilárd vidéki uzsorásokról szóló, thrillerszerű Fizetős nap-ja, és Szirmai Márton szatirikus rövidfilmjei is mind rászolgáltak a dicséretre.
Ennek ellenére nagyon kevés magyar rövidfilm jut el a nézőkhöz. A Filmklub podcast adásában ezt az ellentmondást próbáltuk megfejteni Deák Dániellel, a Daazo nevű rövidfilmmegosztó portál egyik alapítójával, a Friss Hús rövidfilmes fesztivál vezetőjével, valamint Tóth Barnabással, a másfél millió nézőt elérő Újratervezés és más kisfilmek rendezőjével.

Nem épült be a filmfogyasztási szokásaink közé a tíz-húsz perces önálló művek nézése, így magyarázták mindketten, hogy miért nem érdeklik a nagyközönséget a kisfilmek. „Ennek van egy gazdaságtörténeti oka – magyarázta Deák Dániel. - Nem arra szoktattak rá minket, hogy rövidfilmeket nézzünk. A hangosfilm megjelenése óta a másfél-két órás filmek vetítésére álltak rá a mozik, a tévék pedig 25-45-50 perces formátumokban gondolkodnak, és ebbe nehezen passzol bele a rövidfilm.”

Tóth Barnabás egy érdekes analógiával állt elő, a novella és regény viszonyához hasonlította a kis- és a nagyjátékfilm kapcsolatát. „Hiába vannak évszázadok óta novelláskötetek is a regények mellett, mégis mindenki regényeket tud fejből sorolni, és csak nagyon kevés világhírű novella van. Pedig ugyanakkora élményt nyújt a kettő.”

„Kultúrafogyasztóként nem arra vagyunk trenírozva, hogy 15-20 perces történeteket nézzünk meg” – összegezték a kisfilmek nehéz sorsát, de aztán rögtön arról kezdett el mesélni Deák és Tóth, hogy mégsem ennyire kiábrándító a helyzet. Most már léteznek olyan csatornák, amelyeken keresztül egy kisfilmet el lehet juttatni a közönséghez.

Életbevágóan fontos megtanulnia egy rendezőnek, hogy a munka nem ér véget ott, hogy dobozba kerül a film, reklámozni kell, fel kell tudni kelteni a kíváncsiságot a mű iránt. Ott a Facebook, a Daazo és még sok más csatorna, használni kell ezeket a lehetőségeket. „Az internet, a fesztiválok, a baráti ajánlások előbb-utóbb eljuttatják a jó kisfilmeket a közönséghez” – mondta Deák.

Tóth maga számolt be arról, hogy a stúdió felé menet elkapott egy beszélgetésfoszlányt a metró aluljárójában, 18 év körüli srácok és csajok kérdezték egymást, hogy látták-e a Mindenki-t. „Igen, tök jó volt” – jött a válasz.

Tóth Barnabás Újratervezés című kisfilmjének fényes karrierje bizonyítja, hogy nem kell Oscar-díj ahhoz, hogy az emberek tömegével nézzenek meg egy hazai kisfilmet. Részletesen elmesélte, hogyan jutott el másfél millió nézőig Pogány Judit és Kovács Zsolt szívszorító kocsikázása.

2013 végén rakta fel a saját és a filmnek készített külön Facebook-oldalra, aztán egy hónap alatt 30 ezer nézőig jutott el az Újratervezés. Nagyon örült a számnak, és azt hitte, hogy ezzel vége is a film pályafutásának. Aztán 2014 elején rátalált a Car Shorts felhívására, autós témájú rövidfilmeket kerestek, a legtöbb nézőt elérő alkotásnak egymillió forintnak megfelelő eurót ígértek.

Tóth ismét kirakta a megszokott két helyre a kisfilmet, de ezúttal több rengeteg követővel bíró oldal is átvette, és iszonyatos sebességgel kezdett el terjedni. „A rekord egy szombat este volt, amikor – kiszámoltam! – másodpercenként tizenegyen kezdték el nézni. Három nap alatt egymillió nézőt ért el. Úsztam a boldogságtól, és a mai napig ötven és kétszáz között van a napi kattintásszám.”

Tóth azt is elárulta, hogy sikerült-e pénzre váltania az Újratervezés népszerűségét – már a Car Shorts fődíján túl, mert azt megnyerte. És arról is beszélt, miből tartja el magát egy kisfilmes rendező, aki a saját szavai szerint kétévente állít elő tízpercnyi mozgóképet. Ahogy az mostanság szokás, több lábon áll, külföldi filmek forgatásán asszisztens, játszik a Momentán társulatban, és tévéfilmes pályázatokra jelentkezik.

Az se adja fel a reményt, aki egy nagyjátékfilmet is megnézne az Újratervezés, a magyar művészfilmeket remekül kikarikírozó (terep)SZEMLE és Az ember, akit kihagytak alkotójától. Tóth évente kétszer pályázik a Filmalaphoz, igaz, eddig még minden tervét visszadobták.

Deák és Tóth arról is beszélt, hogy önmagában a marketing nem elég, a filmnek is remeknek kell lennie, majd kitárgyalták a Mindenki sikerének az okait. Deák egy iszonyatosan jól megcsinált filmnek tartja, amelynél kulcsfontosságú volt, hogy Amerikában ugyanannyira befogadható és ugyanúgy magas minőséget képvisel, mint Tokióban vagy Budapesten. Szerinte ezt a lécet kevés kisfilm tudja megugrani.

Hogy mennyire nagy a szórás a kisfilmek minőségében, az akkor derült ki, amikor az egyre népszerűbb Friss Hús fesztiválról mesélt. Évente 500-600 nevezés érkezik be hozzájuk, és ezeknek a rövidfilmeknek a kilencven százaléka a nézhetőség határát súrolja. Nekik az a feladatuk, hogy az általuk meghúzott minőségi határhoz tartsák magukat, és az alatt ne kerülhessen be alkotás a programba.

Simán itt rejtőzhet az újabb magyar Oscar-díjas
A Mindenki Oscar-díjával végre világossá vált, hogy mostanában mennyire hasítanak a magyar rövidfilmek. A felhozatalt legegyszerűbben a Friss hús rövidfilmfesztiválon lehet szemlézni. Itt mutatkozott be tavaly a Mindenki is, amit ide beválogatnak, azt garantáltan érdemes látni. A jelenleg zajló rendezvényen 71 vadiúj alkotást nézhetünk meg, közülük ajánljuk most a húsz legjobb magyar kisfilmet, illetve öt hazai animációt.

Deák elmondása alapján a Friss Hús közönsége érzi, hogy jó kezekben van, a fesztivál négy-öt napján megtelik emberekkel a Toldi mozi, beszédtémává válnak a vetítések a városban. Fontos szerinte, hogy meg kell tartani a vetítések eseményszerűségét, így lehet a moziba csábítani az embereket.

A két vendég szót ejtett arról is, hogy vajon helyes gyakorlat-e, ha a rövidfilmek kísérőfilmként bukkannak fel a fő látványosság előtt a moziban, illetve a közszolgálati tévé szerepéről is szóltak. „Feladata lenne egy kultúrmisszió folytatása, megmutathatná, mire képes a hazai filmes utánpótlás, mik a legjobb kisfilmek, kik a legjobb alkotók, de ez egyszerűen nem történik meg” – mondta Deák.

A podcast utolsó negyedórájában egy mini-életműinterjút hallgathat meg Tóth Barnabással, aki mögött egy meglepően kacskaringós pályakép rajzolódik ki. Gyerekszínészként kezdte a pályáját, Eperjes Károly fiát játszotta az Eldorádó-ban és a Legényanyá-ban is, kisfilmjeiről már sok szó esett, de azt kevesen tudják róla, hogy számos sikerfilm magyar szinkronjában is hallhatjuk a hangját. Ő szinkronizálta például Beteg Srácot a Trainspotting-ban és McLovint a Superbad-ben.

Felelevenítette a kedvünkért az Eldorádó és a Gyerekgyilkosságok forgatásának traumatikus emlékeit, az utóbbinál például gyilkolnia is kellett, illetve elharapni egy köldökzsinórt. De aztán megnyugtatott minket, volt ugyan olyan, hogy sírt, és miatta állt a forgatás, de csodálatos pillanatokból is akadt bőven.

Nem lenne problémája azzal, ha a saját gyereke szerepelne filmben, sőt ez a kérdés már el is dőlt, hiszen a kisfia az egyik főszereplője a Van egy határ című, ismét csak remekül sikerült, legújabb kisfilmjének. Hajdu Szabolcs játssza az apát, és a jelenleg zajló Friss Hús fesztiválon vetítik.

Tóth több év távlatából értékelte első nagyjátékfilmjét, a 2009-es Rózsaszín sajt-ot, majd azt is elárulta, hogy van már egy ötletük a (terep)SZEMLE 3-hoz: arra reflektálnának benne, hogy a Vajna-korszak új kihívásaira reagálva a magyar művészfilm-rendezők megpróbálnak nyitni a közönség felé.

A Filmklub podcast adását megtalálja az iTuneson, letöltheti MP3 formátumban, vagy meghallgathatja az alábbi lejátszóban. A podcasthoz tartozó RSS-csatornát itt találja.

Tóth Barna új kisfilmje igazi momentános összmunka

Barna írta és rendezte, Pirisi Laci a zeneszerzője, Göttinger Pali játszik benne, Lisztes Linda mint a rendező munkatársa, Várady Zsuzsi pedig mint dramaturg-konzulens működött közre a Van egy határ című kisfilmben. Szóval tényleg igazi momentános csapatmunka Barna legújabb alkotása. Ráadásul most debütál a Friss Hús Budapesti Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon, amit március 29. és április 2. között rendeznek meg. #frisshus

A történet szerint egy apa és a fia a ’40-es évek végén nyugatra menekül az erdőben a vasfüggönyön át. A tét a disszidálás sikere, a történetben pedig végig feszülten várjuk, hogyan alakul a két főhős sorsa. Az apát az Ernelláék Farkaséknál rendező-főszereplője, Hajdu Szabolcs játssza, a fiút pedig Barna hétéves kisfia, Tóth Mátyás. Göttinger Pál, a Momentán vendég-műsorvezetője a tolmács szerepét alakítja a filmben.

„Ez az első kosztümös filmem, ami nem ma játszódik, ezért nagyon izgalmas volt a látványvilág megteremtése” – meséli Barna. – „Bár kis költségvetésből készült a film, ebből a kicsiből is sokat áldoztunk a látványra. Királyházán, a Börzsönyben vettük fel a film nagy részét egy vadászházban, ami nagy élmény volt. A színészek, különösen Hajdu Szabolcs profizmusa minden várakozásomat felülmúlta. A forgatókönyvet egy megtörtént eset inspirálta. Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy elég erős-e a sztori, hanem szorgalmas és alázatos mesélő lehettem.”

Tóth Barna filmjét a Friss Hús fesztiválon tekinthetitek meg április 1-jén 19.00-kor vagy április 2-án 15.00-kor és 20.00-kor. Jegyeket március 23-tól lehet majd venni, a vetítések pedig a Toldi moziban lesznek.

Friss Hús Facebook oldala: https://www.facebook.com/frisshusbudapest

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed