Nem, kap - Angeli Nóra kritikája a Kurátorokról

Látjátok a kandi kamerákat? Nézzetek bele, ott vannak! Én rögtön tudtam, hogy erről szól. Az egész egy nagy átverés! – kiabálja felszabadultan, később egyre inkább lesújtva Kovács Lehel marketingügynökként Török Ferenc Pípíemjében. Mert hát ilyen a pályázatosdi: hihetetlen és hiteltelen, egyszerre nevetséges és véresen komoly. Élet-halál harc a pénzítészekkel szemben.
Sorsok dőlnek el, művészek méretnek meg, pályázati kurátorok torzsalkodnak. A Pípíem csak az egyik előadása a Kurátorok című egész estés (vagy inkább éjszakás) színházfolyamnak, ami a Tűzraktérben öt helyszínen három turnusban párhuzamosan zajlik. Mivel számítottak arra, hogy nagy érdeklődés lesz az egyre inkább népszerű TÁP-on, háromfelé osztották a közönséget: ki milyen színű karkötőt választ, úgy kerül az adott turnusba. A közönség különböző csoportjait önkéntesek terelik egyik helyszínről a másikra.
A színlapon a Kurátorok „program"-ként van feltüntetve, mivel nem egy előadásból, hanem számos egymást követő rövid darabból áll össze, ami így igazi művészi tobzódást ígér. Vajdai Vilmos fogja össze az estet, de nem csak ő rendez, társa például Török Ferenc, Mundruczó Kornél, Ascher Tamás és Bozsik Yvette is. Ennek megfelelően a TÁP Színház is tágan értelmezendő, olyan együttesek csatlakoztak, mint a KoMa vagy a Fortedanse Társulat.
A Kurátorok egy rövid plenáris üléssel nyit és zár, közte pedig három szekcióülést tart. A téma valamennyiben közös: kapnak-e pénzt a pályázók, illetve kik is azok a kurátorok? A nyitó ülésen Rába Roland máris neki esik Monori Lilinek egy kíméletlen kérdezz-felelek keretében, hogy miért pont ő kapja a pénzt. A háttér fekete, a kivetítőn testközelből Rába szadizmusa; mindjárt a legsötétebb foltja az estnek. Az ezt követő darabok a Bársonyterem szekció ülésén felszabadultabban indulatosak, keserűségüket iróniával és groteszkkel öblítik le, távolabbról mutatják a valót. Mindezt a TÁP Színháztól megszokott multimédiás megoldások dúsítják: kivetítők, hangeffektusok, alámondások. Vajdai rendezésében utószinkronizált Godfather pereg, az ügyfél pályázata sikerességéért eseng. Akárcsak egy oda-visza pörgetett dvd, az effektekkel is versenyre kelhetne Bánki Gergő, aki mintegy gombnyomásra folytatja, vagy pörgeti fel zseniálisan a szövegét a Kovácsoltvas pelenka c. pályaműben. A gombnyomó szerepében Hegedűs D. Géza simaarcú, pénzosztó tótumfaktum. Segédjét Keresztes Tamás alakítja, akinek figurája bár végtelen egyszerű és buta, szerepe mégis fölényességet kölcsönöz neki. Ugyanitt láthatunk színjátszó köri parafrázist Pálmai Anna és Váradi Gábor előadásában, ami akár a Minden Rossz Varieté betétszáma is lehetne, fergeteges kis ’ki mit nem tud’.
A Bársonyteremben tartott ülés darabjainak kíméletlen humorában az önirónia dominál. Az alkotók tehetetlenségét és tehetségtelenségét karikírozzák, míg a „Ninaálkönyvtárban" tartott szekcióban az irónia bunkója a kurátorokat, pályázatokon hízott ítészeket sújtja. Mohácsi István Érző szív 2859 című darabja a KoMa Társulat előadásában régi vágású állami aktatologatókat mutat be, ebben Felhőfi-Kiss Sándor a legautentikusabb. Az előadások ezután egyre abszurdabb irányt vesznek, ezek közt döcög a Pelsőczy Réka rendezte Gennyes Emlőgyulladás. A darabok keretjátékaként Molnár Gál Péter Fin-gik-a-csi-kó-ja szolgál, melyben dőzsölő kurátorok írják felül a köztes darabok pályázatelbírálóit. Ők nem a szerencsétlenkedő és készületlen aktakukacok, hanem korrupt pénznyelők.
A Kurátorok némileg rokon Vajdai Vilmos korábban rendezett Halász Péter-emlékestjével, a Fisherman’s Friends-zel, mely szintén számos, önmagában is kerek darabból áll össze. A Fisherman’s-ben a néző egyszerre látja a színpadon valamennyi jelenetet, ezért szabadon válogathat, milyen sorrendben melyiket nézi. A Kurátorok közel ötórás előadásfolyama nem ad lehetőséget ilyen választásra (hacsak a néző el nem csatangol egy másik turnus helyszínére), egymást követik az újabb és újabb részek, melyeknek hullámzó színvonala hol felüdíti, hol elaltatja a hajnal felé már több mint négyórás ácsorgásban elfáradt közönséget. Az előadások, színészek és rendezők egy este alatt majdhogynem befogadhatatlan sokasága járja körül a színházi és alternatív színházi világra még inkább jellemző pályázati világot. A kérdésre pedig, hogy tudniillik kap-e pénzt a pályázó, a legplasztikusabb válasz a Kovácsoltvas pelenka c. pályaműben érkezik két ellentétes értelmű fejbiccentéssel Hegedűs D. Gézától: nem, kap.
Angeli Nóra

Szoboszlai Annamária: Több Valami-re való Kurátorok

Kurátorok; Valami - TÁP Színház
A Kortárs Drámafesztivál keretében debütáló „TÁP-oldat", a Kurátorok két héttel később ha nem is esszenciává, mindenesetre „Valami-vé" sűrűsödött. A Tűzraktér-beli földön ülős közös létet a Trafó kényelmes, tágas nézőterének hagyományosabb színházi keretei váltották fel.
Vajdai Vilmos írókat kért fel, hogy nyúlfarknyi darabokat készítsenek a kurátorokról, a művészet pénzelosztó párkáiról, majd a humoros-parodisztikus játékokat rendezők kezére adta. Az eredmény 15 rövid darab, írók és „csak most írók" tollából, iszonyatos mélyrepülésekkel és üdítő szárnyapásokkal. Az előbbiből kicsit több, az utóbbiból kicsit kevesebb rezgette meg az ős-Kurátorok tántoríthatatlan türelmű (de egyre sűrűbben ásítozó) közönségét: kritikusokat, színészeket, valódi kurátorokat (is). Az este 10-től hajnal 3-ig tartó „előadáson" volt minden: kurátor-maffia történet, önfelszámoló „alternatív" kiseposz, időutazás, klasszikusnak induló majd szappanoperává habzó bohózat, nyulak, bárányok, Dart Weder. Ismétlés, elkoptatott kurátor-froclizó toposzokkal, a felsorolás káoszában.
Az eredeti koncepció szerint Tűzraktérben a véletlen, pontosabban a nézői szelekció alakította volna ki, hogy ki mit lát aznap este a „Bársonyteremben", a falra festett könyvek „Ninaálkönyvtárában" és a „Grecsó-szobában" szimultán játszódó darabokból. Ez jól rímelt volna Tasnádi Érző szív 2859 című „pályaművének" komikus szituációjára, hogy miniszteri ellenőr érkezik, s a túlságosan elfoglalt kurátorok rádöbbennek, egyikük sem vette kézbe a beérkezett pályázatokat... A szervezőket biztosan nem egy efféle laza áthallás lehetősége borzasztotta el, sokkal inkább a szabályozhatatlan tömegmozgás rémképe. Így végül kék, sárga, illetve piros szalagokkal látták el a nézőket, és az egyes csoportok mozgását szabályozták. Ezzel nem csak azt akadályozták meg, hogy mindenki összevissza kóboroljon, hanem azt is, hogy bárki számára elvesszen egy-egy értékes darab. Mindenki végigterelődött minden jeleneten.
Hogy mindebből két héttel később Valami született, az valószínűleg a tikkadt, de a viszontagságok ellenére is bíztató visszajelzéseknek köszönhető. A nem csak a kurátorokkal, a rendszerrel, de önmagával szemben is kritikus TÁP Színház okulva a kornyadozó tapsból, alaposan lecsípett a színpadi történésekkel és a helyszínek közti túrázással együtt 5 órás menetből, s 2 órásnyira fazonírozta a Trafóban bemutatott „válogatást'.
A Valami, a Kurátorok ismeretében, elsősorban a szerkesztésről, és a rendezői önuralomról szól. Kialakult egy jól működő ív Háy János Szecsuáni vérengzés című Horváth Csaba által fizikai színházzá álmodott, s ezúttal három részre osztva előadott opusza mentén. Ebbe jól illeszkedett a Godfather (rendezője Vajdai Vilmos), a Sámson és Psziche-Delila (Bozsik Yvette), illetve a már említett Érző szív 2859, a Kovácsoltvas pelenka (Vajdai Vilmos), és a Fekete bárány (Keszég László). A darabok párbeszédbe kezdtek egymással, egy jól működő szövetet alakítva ki, ami az antidemokratikus pénzosztáson és a kurátorok szerelmi életén kívül végre egy kicsit másról is szól, s amelyben felerősödhettek azok a hangok, amelyek a Tűzraktérben egyáltalán nem működtek. A Fekete bárányra, Takátsy Péter írására gondolok, amely egyrészt képet ad az alkotófolyamat esetlegességeiről, blődlijeiről, olcsó megoldásairól, másrészt a döntéshozók hozzá nem értéséről, az elutasítottak számára megindokolhatatlan voksaikról.
A Valamiben maradandó figurák születtek. Például a zseniális Szecsuáni vérengzésben Blaskó Bori vicsorgó, se-nő se-férfi talpnyalója, Andrássy Máté színházbontást propagáló, Oroszlánkirály-rajongó hórihorgas agresszora, és Krisztik Csaba sutyerák, fanatikus alter-rendezője. (Horváth Csabának finoman a darabra illesztett fizikai színháza egyrészt önmaga, másrészt a műfaj paródiáját is adta.)
A Kovácsoltvas pelenka kivétel nélkül jutalomjáték minden szereplőnek. Pálmai Anna tökéletes a panellakó üdvöske szerepében, aki enyhén szólva kevéssé intelligens, és a színjátszáshoz is abszolút tehetségtelenséget mutat. Váradi Gábor komikus-mély átéléssel szavalja az értelmetlen, ámde a rímekre kínosan ügyelő verssorokat, miközben kackiásan rángatja a fenekére vágott „kovácsoltvas-pelenkát", azaz egy piros műanyag lavórt. Bánki Gergő túlérzékeny írója és Zrínyi Gál Vince baseball-sapkás macsó rendezője könnycsordítóan dilettáns, afféle kelet-európai megfelelőjét adják a Madárfészek-beli művész-szerető párosnak, Robin Williamsnek és Nathan Lane-nek. Ezüst Higany szélmalomkörzése tökéletes, még ha nem is tudom igazán hova tenni. Hegedűs D. Géza jövőből érkező, kifinomult kurátora-keresztapája és Keresztes Tamás Douglas Adams sértődős robotjának nagyon távoli, atombogár-külsejű rokona pedig cukormáz Vinnai kultuszgyanús hiper-gagyijának tetején.
Összegezve: amit vesztett a TÁP az egyik oldalon - lemondás a rendhagyó színházi térről, az esetlegesség bájáról, a néző szelekcióra késztetéséről és így vagy úgy a demokráciáról -, azt megnyerte a másik oldalon. Schilling Árpád és Gáspár Máté Evangéliuma, amit befejezésül egy idős hölgy olvasott fel, egy kicsit erről is szól: hogy miként lehet, kell jó színházat csinálni, a nem túl kedvező feltételek ellenére is.
A Valami kevésbé formabontó, de szórakoztató. A TÁP Színház véresen szatirikus művészi ars poeticával zárja az előadást: az Oroszlánkirályból éneklők rituálisan feláldozzák, kibelezik az önlebontó alternatív színház egy tagját (Kádas József), hogy jogosulttá váljanak a támogatásra. A mártír, önigazolásként, mit is kiálthatna mást: HATOK! HATOK!
Kurátorok
TÁP Színház
Író: Filó Vera, Galambos Attila, Gazdag Péter, Háy János, Kárpáti Péter, Kukorelly Endre, Maros András, Molnár Gál Péter, Mohácsi István, Takátsy Péter, Tasnádi István, Tóth Krisztina, Vinnai András
Rendező: Ascher Tamás, Bozsik Yvette, Gáspár Máté, Göttinger Pál, Horváth Csaba, Keszég László, Kovács Dániel, Mundruczó Kornél, Néder Panni, Pelsőczy Réka, Schilling Árpád, Tasnádi István, Török Ferenc, Vajdai Vilmos
Színész: Bánki Gergő, Csányi Sándor, Dankó István, Ezüsthigany, Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza, Keresztes Tamás, Kovács Lehel, Máthé Zsolt, Mészáros Béla Zrínyi Gál Vince, Fortedanse Társulat, Bozsik Yvette Társulat, KoMa, HOPPart...
...és így tovább
Helyszín: Tűzraktér
Valami a Kurátorokból
TÁP Színház
Író: Galambos Attila, Háy János, Mohácsi István, Takátsy Péter, Tasnádi István, Vinnai András
Rendező: Bozsik Yvette, Gáspár Máté, Horváth Csaba, Keszég László, Schilling Árpád, Tasnádi István, Vajdai Vilmos
Színész: Bánki Gergő, Dankó István, Ezüsthigany, Hegedűs D. Géza, Keresztes Tamás Kovács Lehel, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Zrínyi Gál Vince, Fortedanse Társulat Bozsik Yvette Társulat, KoMa, HOPPart...
Helyszín: Trafó
forrás: ellenfény.hu 

Gyász

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a MU Színház alapítója, művészeti vezetője, munkatársunk, barátunk Leszták Tibor, hosszantartó, bátorsággal és méltósággal viselt betegség után 2008. december 25-én, 53 éves korában elhunyt.
Leszták Tibort a MU Színház saját halottjának tekinti.
A MU Színház munkatársai

Variációk kuratórium témára

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a TÁP Színház az elmúlt év egyik legmerészebb színházi vállalkozásába fogott bele, amikor a Kurátorok című produkciót életre hívta.
A társulat alapötlete az volt, hogy felkért tizenhárom kortárs szerzőt, hogy írjanak jeleneteket a pályázati rendszer működéséről, a kurátorok munkájáról, a pályázati pénzek elosztásának visszásságairól. Az alkotók között nemcsak drámaírók, hanem egy kritikus, Molnár Gál Péter, egy színész, Takátsy Péter, és egy filmrendező, Galambos „Gigor“ Attila is részt vett az olyan nagy nevek mellett Filó Vera, Háy János, Kárpáti Péter, Kukorelly Endre és Tóth Krisztina.
A rendezésre tizenkét művész vállalkozott, a paletta itt is színes, hiszen a munkában részt vett Bozsik Yvette és Horváth Csaba koreográfus, Ascher Tamás, Keszég László és Pelsőczy Réka rendező, főiskolások mint Néder Panni és Göttinger Pál, filmrendezők és amatőr rendezők is.
Természetesen a produkcióban résztvevő színészek száma is gigantikus, több mint nyolcvanan játszanak a Kurátorokban, köztük a Fortedanse és a Bozsik Yvette Társulat tagjai, valamint amatőr és profi színészek mint Fullajtár Andrea, Csányi Sándor és Hegedűs D. Géza.
Egy ilyen hatalmas produkciónál mindig fennáll annak a lehetősége, hogy az alkotók nem tudnak tökéletesen együtt dolgozni, és hiba csúszik a gépezetbe, ám ennél az előadásnál erről szó sincs. És bár a Trafóban csak részleteket mutattak be a Kurátorokból, a néző tökéletes képet kapott arról, miről szól ez az előadás. A szerzők remekül megragadták azt a világot, ami ma a művészet finanszírozását uralja, s a szatirikus hangnem mögött rejlő igazságok mellbevágóak.
Miközben nevetünk azon, ahogy a minisztérium folyosóján az Oroszlánkirály betétdalát éneklik, csak reméljük, hogy ez a jelenet tényleg a képzelet szüleménye. Az pedig, hogy társulatok feloszlatására írnak ki pályázatot, bár abszurdnak tűnik, mégsem érezzük lehetetlennek.
Bízunk benne, hogy a produkció hamarosan újra bemutatásra kerül, és ajánljuk mindazoknak, akik nyitottak a kortárs színházi világ újdonságaira, akik szeretik a szatírát, és akik nem riadnak vissza a hosszú előadásoktól.

Ír karácsony dupla whiskey-vel

2008. december 27. 07:13 VMR

Sorsok, bűnök és szeretet Göttinger-csomagolásban – ír masnival átkötve. A Tengeren bemutató a Bárka Stúdió meglepetése: egy karácsonyi történet, sok whiskey-vel, pókerpartival és megváltással a végén.
A még csak huszonöt éves rendező, Göttinger Pál ismerője és kedvelője az ír kultúrának: zenészként, főleg ír zenét játszó együttesével maga is megtapasztalta a rivaldafényt. Így nem meglepő, hogy az 1971-ben született kortárs ír szerző és rendező, Conor McPherson jelenleg legsikeresebb, a The Seafarer című darabjára esett választása. Az előadás során pedig szintén nem meglepő Göttinger találó szereposztása. A darab maga mind az öt szereplő sorsát, karakterét felfedi, amit szerethető, esendő emberként abszolvál mindegyik színpadon lévő színész. Mind az öt figura a lecsúszottság, elesettség egy-egy tanulmánya, miközben a karakterek összetett, érző elemzése nem csúszik közhelyekbe.
Az első játékrész lassú ütemű, eseménytelen csetlés-botlásának, karácsony előtti józanodásának a vendégek érkezése vet véget: a vak Richardhoz (Mucsi Zoltán) és az őt ápoló öccséhez, Sharkyhoz (Ilyés Róbert) előbb az otthonából iszákossága miatt kizárt Ivan (Gados Béla), majd Sharky egykori élettársával jelenleg együtt élő, fiatal Nicky (Dévai Balázs) érkezik, Mr. Lockhart (Kálid Artúr) társaságában, aki már csak eleganciájával is elüt a társaság többi tagjától.
Még ebben a felvonásban kiderül Mr. Lockhart hideg szélfúvással aláfestett monológjából: ő maga az ördög, és Sharky lelkéért jött, akit részegen elkövetett gyilkossága alól annak idején még az ő közbenjárásával mentettek fel, és akinek az alázatos ápoló szerepe is csak menekülés kudarcaitól, hiába igyekszik újra és újra leszokni az italról, valamint zokszó nélkül teljesíteni bátyja összes kérését, egészen a lak előtti csövesek hányásának feltakarításáig.
Még sincs rend sem kívül, sem belül. A többajtós, lépcsővel is ellátott lakásbelsőben csak gyűlik az összegyűrt sztaniolpapír és a kiöntött étel-, italmaradvány, hogy mindenki cipőjén, ruháján megragadva jelezzék az igénytelenség és lecsúszottság magas fokát, amit a szenteste összegyűlt, hol titokban, hol az ünnepre hivatkozva nyíltan italozó férfiak képviselnek, és akiket párbeszédeik alapján nincs az a nő, aki le tudna téríteni erről az útról.
A jó helyen beiktatott szünet után a jellemek és a dialógusok stílusának változatlansága ellenére változik a játék hangulata. Míg eddig tétnélküli játszmákat, az ünnep ellenére uralkodó hétköznapok szociológiáját láttuk, ahol a karácsonyfa guiness-papírral van feldíszítve, addig a második részben hullámzik a feszültség, és még a műfenyőből is fegyver válik egy pillanatra, hiszen a pókernek már van tétje.
A kártyázó ördög legendája a színen zajló kártyázással valós izgalmat jelent a mindentudó néző számára, amihez ügyes kontrasztot képez a továbbra is „ártatlan”, kedélyes iszogatás és a vele járó férfi-kakaskodás, káromkodás, ami Upor László regisztereket kitűnően visszaadó fordításának köszönhetően még a legkritikusabb pillanatban is képes megnevettetni, miközben rámutat a kiüresedettség, a menthetetlenség véglegességére. Amikor Sharky egy csodás és mindemellett banális véletlen folytán megmenekül a tengeri utazástól, és Mr. Lockhart a rajta segítő égiekre utalva köszön el tőle, a kisember Richardból csak néhány szidalom és egyfajta együgyűn ignoráló értetlenkedés bukik ki, mielőtt átadná ajándékát a már alvó Ivannak és a meghatódott, megtisztult Sharkynak.
Richard kérdése az emberi faj szempontjából is súlyos tartalommal bír, hiszen a válasz maga is benne foglaltatik: „Ki a jóistenről beszélsz te itt?” Pont őróla van szó ugyanis, a jó Istenről, aki megvált bűnös lelkeket, még akkor is, ha tévelygésük folytatódik, szutyokban, koszban, egy eldugott, eseménytelen helyen.
Az egész előadással valahogy úgy van a néző, mint az ajándékokkal a fenyőfa alatt. Gyönyörködik a csomagolásban, kíváncsian bontja ki őket, tesz-vesz, forgatja a tartalmakat, rendezgeti őket, elképzeli, hova kerülnek majd, és még a szalagokat is elteszi emlékbe – mégha nem is minden egyes darab találó és használható számára.
Conor McPherson: Tengeren
R: Göttinger Pál
SZ: Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Gados Béla, Dévai Balázs, Kálid Artúr
Bemutató: 2008. december 19., 19:00; 3 óra egy szünettel
További időpontok: 2008. december 27., 2009. január 8., 13., 14., 29., 19:00

forrás: kulturpart.hu

Best of 2008 by Fehér Elephánt

B E S T O F 2 0 0 8


Rendező: Z S Ó T É R S Á N D O R
Octopus
Lír
Vássza Zseleznova
Az öreg hölgy látogatása
A néger és a kutyák

Zenés rendező: HARANGI MÁRIA 
Ájlávjú 
La Mancha lovagja /Eger/ 
Süsü Meccs

Pályakezdő rend.: GÖTTINGER PÁL
Tengeren 
Cupido és a Halál 
Madame Poe
Mágnás Miska 
Családi ünnep

Író-rendező: SZABADAZ Á!  RÉTHLY ATTILA
Kaposvári Csiky G. Színház



Legjobb előadás: KÉPZELT BETEG 
MOHÁCSI JÁNOS 
Pécsi Nemzeti Színház

Kamaraszínházi: FEKETE ANGYAL 
SOPSITS ÁRPÁD 
Budapesti Kamaraszínház

Legkorszerűbb: A NÉGER ÉS A KUTYÁK HARCA 
Zsótér Sándor 
Kamra

Bárka-reneszánsz: TENGEREN 
Göttinger Pál 
Bárka



M O Z G Á S S Z Í N H Á Z

Rituális Színház: EVANGÉLIUM 
Horváth Csaba 
Fortedanse
Zsámbék

Totális Színház: KALEVALA
 Horváth Csaba
Fortedanse
 Trafó

Fizikai Színház: CSODÁLATOS M 
Gyöngyösi Tamás 
GNM Színitanoda

Új magyar: RUBENS ÉS A NEM EUKLIDESZI ASSZONYOK 
Szikora János 
Pesti

Klasszikus: HÁROM NŐVÉR 
Rusznyák Gábor
Kaposvári Csiky Gergely Színház

Királydráma: II.RICHARD 
Almási-Tóth András 
Budapesti Kamaraszínház


K O M I K U M

Monodráma: KLAMM HÁBORÚJA
SCHERER PÉTER!!! 
Kolibri Pince


Vígjáték: SÖTÉT KOMÉDIA 
MOHÁCSI JÁNOS 
Kaposvári Csiky G. Színház

Retro: OTHELLO GYULAHÁZÁN 
Méhes László 
József Attila Színház

Kamara-vígj.: GALÓCZA 
Varga Zoltán 
Budapesti Kamaraszínház


Debütáló r.: GRÖNHOLM-MÓDSZER 
BAKSA IMRE 
Új Színház

Stúdió-e.: TISZTA VICC 
Lukáts Andor 
Sanyi és Aranka Színház

Felolvasó: CSALÁDI ÜNNEP 
Göttinger Pál
Merlin


S Z Í N É S Z E K

Társulat: KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ 
Sötét komédia 
SzabadazÁ!


Reveláció: LADÁNYI ANDREA 
Az öreg hölgy látogatása
József Attila Színház

Színész: KERESZTES TAMÁS 
A néger és a kutyák harca
Zsótér S. 
Kamra

Színésznő: HERCZEGH ADRIENN 
Képzelt beteg 
Pécsi Nemzeti Színház

Végre Újra!!!: TÓTH ANITA 
A néger és a kutyák harca 
Zsótér S. 
Kamra

All round sz.: KRISZTIK CSABA 
Kalevala 
Kurátorok 
Fortedanse


Év meglepetése: SZŐLŐSKEI TIMEA 
Fekete Angyal 
Sopsits Árpád 
Bp.Kamara

Karakterszínész: VASS GYÖRGY 
Grönholm-módszer 
Baksa Imre 
Új Színház

Legszebb epizód: NÉMETH MÓNIKA 
Szabadaz Á! 
Kaposvári Csiky Gergely Színház

Epizód-színész: DÓZSA ZOLTÁN 
Galócza 
Varga Zoltán 
Bp.KamaraSzínház

Z E N É S

Opera-rendező: BALÁZS ZOLTÁN 
A Vámpír 
Szegedi Mezzo-Operafesztivál

Operaszínház: CUPIDO ÉS A HALÁL 
Halastó Kórus 
Göttinger Pál 
Törökfürdő

Zenés színház: FEKETE PÉTER 
Znamenák István 
Kaposvári Csiky Gergely Színház

Énekes színész: VARGA ZSUZSA SARKADI KISS JÁNOS 
Fekete Péter 
Kaposvári Sz.


Operett: MÁGNÁS MISKA 
Göttinger Pál 
Debreceni Csokonai Színház

Álompár: SZILÁGYI KATA - KRISTÁN ATTILA 
Mágnás Miska
 Debreceni.Cs.Sz.

T.komikus duó: ANDRÁSSY MÁTÉ - MÉSZÁROS BÉLA 
Mágnás Miska 
Debreceni.Cs.Sz.

Operett-koreográfia: KATONA GÁBOR 
Mágnás Miska 
Debreceni.Cs.Sz.


Musical: ÁJLÁVJÚ 
HARANGI MÁRIA
Centrál Színház

Musical-színésznő: BALOGH ANNA 
Ájlávjú 
Harangi Mária
Centrál Színház
Othello Gyulaházán
József Attila Színház

Video-monológ: BALOGH ANNA 
Ájlávjú 
Harangi Mária 
Centrál Színház



L Á T V Á N Y

Díszlet - jelmez: GOMBÁR JUDIT 
A VÁMPÍR 
Balázs Z. 
Mezzo-Operafesztivál

Díszlet: AMBRUS MÁRIA 
Az öreg hölgy látogatása 
A néger és a kutyák

Jelmez: ORSOLICS ÁGNES (e.h.) 
Három nővér 
Kaposvári Cs. G. Színház

Színpadi zene: KOVÁCS MÁRTON - ROZS TAMÁS 
Képzelt beteg 
Mohácsi János

Zene: RÁCZ MÁRTON 
Rubens és a nem euklideszi asszonyok 
Pesti Sz.



G Y E R M E K S Z Í N H Á Z

Elóadás: BEKKANKÓ, A GRIMASZDÉMON 
Novák János 
Kolibri

Rendező: HARANGI MÁRIA 
SÜSÜ, A SÁRKÁNY 
József Attila Színház

Tánc-színház: GYERMEKJÁTÉKOK 
BOZSIK YVETTE 
Kolibri

Bábos: RETTENTŐ GÖRÖG VITÉZ 
Fodor Tamás
Stúdió K

Bábok: NÉMETH ILONA - BODOR KATA
Rettentő görög vitéz 
Stúdió K

Gyermekszínész: KOLOSZÁR ANDRÁS 
Tündér Lala 
Kőváry Katalin 
Kolibri

Színész: SZANITTER DÁVID 
Tündér Lala 
Kőváry Katalin 
Kolibri

Látvány -jelmez: OROSZ KLAUDIA 
Bekkankó, a grimaszdémon 
Kolibri

Zene: NOVÁK JÁNOS 
Gyermekjátékok 
Bekkankó 
Kolibri



Új játszóhely: SANYI ÉS ARANKA SZÍNHÁZ LUKÁTS ANDOR Mátyás-u. 8.


Fesztivál: MISKOLCI OPERA FESZTIVÁL

Opera-verseny: MEZZO Szegedi Nemzeti Színház

Beszólás: Tóth Joczó (Semmiség Kolibri), mint hajléktalan: " Hát nem könnyű az életem..."
7 éves kislány a nézőtérről: "Nem hiszem!" -Miért? "...Hiszen színházban élsz !?!


Gyalázat: KRÉTAKÖR-BLÖFF a Szentendrei-szigeten 
Kurázsi Papa




S Z Í N M Ű V É S Z E T I E G Y E T E M:


Az Év Osztálya : VÉGZŐS MUSICAL-OSZTÁLY 
oszt-vez.: Kerényi Imre Huszti Péter

Mozgás-vizsga: VILÁGZENE 
Koreográfia: VÁRI BERTALAN 
Musical-oszt. Ódry

Zenés darab: A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE 
Kerényi Imre " Ódry

Musical: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK 
Huszti Péter " Ódry

Dráma: LÍR 
Zsótér Sándor 
Végzős prózai osztály Ódry

Színmű: OCTOPUS 
Zsótér Sándor 
Végzett Zsámbéki- osztály Ódry


Koncert: KORTÁRS DAL-KONCERT BAGÓ GIZELLA Végzősök Bartók-ház

TKKT SANZON-KONCERT " " " Ódry

Sanzon: ADORJÁNI BÁLINT GULYÁS BALÁZS TKKT-koncert Ódry

Kortárs dal: FÖLDI ÁDÁM (Petri György-Tornyai Péter ) Bartók-há



Végzős színész: CSÓRICS BALÁZS A lét elviselhetetlen könnyűsége Godspell
Süsü, a sárkány Udvariatlan szerelem /zene!/

Énekes-színész: HAJDÚ MELINDA 
Világzene 
A lét elviselhetetlen könnyűsége

Énekes-színész: BAKOS-KISS GÁBOR 
Godspell 
Világzene

Karakterszínész: FEJSZÉS ATTILA 
Világzene 
A lét elviselhetetlen könnyűsége

Monológ: TENKI RÉKA 
Úri muri 
Vidnyánszky 
Debreceni Cs. Színház


Igéret: PETRIK ANDREA 
Rubens és a... 
Pesti Színház 
LÍR
Ódry

Beteljesülés: MOLNÁR GYÖNGYI 
Szeressük egymást gyerekek 
Johanna a máglyán
A lét elviselhetetlen könnyűsége 
Világzene

Alternatív: UDVARIATLAN SZERELEM 
Győrei Zsolt
Spinoza

Csodakvartett: 
BAKOS KIS-GÁBOR 
FEKETE LINDA 
Udvariatlan szerelem 
Spinoza
CSÓRICS BALÁZS 
HORVÁTH ANDOR


Pályakezdő színész: ADORJÁNI BÁLINT 
Octopus 
Ódry

Pályakezdő színésznő: ERDÉLYI TÍMEA 
Octopus 
Ódry

Pályakezdő karaktersz.: SZŰCS PÉTER PÁL 
Octopus 
Ódry

e.h. epizód: GRISNIK PETRA 
Sötét komédia 
Kaposvári Cs. Gergely Sz.


Pályakezdő bizonyítás: 
GÉMES ANTOS 
Herrmann csatája 
La Mancha lovagja
Eger

MÁTYÁSSY BENCE 
Halálkemény 
Kivétel és szabály

BÁNFALVI ESZTER 
Kivétel és szabály

RADNAY CSILLA 
Halálkemény 
Ájlávjú 
Herrmann

LÁSZLÓ ATTILA 
Kivétel és szabály 
Vigyétek ki az...

SZABÓ KIMMEL TAMÁS 
Fekete Péter 
Az öreg hölgy látogatása


A L T E R N A T Í V


Iró-Rendező-Színész: PINTÉR BÉLA 
A Démon gyermekei 
Szkéné

Előadás: A DÉMON GYERMEKEI 
Pintér Béla 
Szkéné

Stúdió-el.: HŰ, DE MESSZE VAN PETUSKI! 
Tamási Zoltán 
Stúdió K

Reveláció: HERRMANN CSATÁJA 
Polgár Csaba 
HOPPart



Dramatizáló-rendező: TISZTABÚZA ÉJSZAKÁJA 
LIPPAI KRISZTINA 
RS9

Dramaturg: GYARMATI KATA 
Skalpoljuk meg Józsit! 
Stúdió K

Beszélgetések: AJVÁR-SZERDÁK 
Krasztev Péter, Spiró György 
Stúdió K
Forgách András, Balla Zsófia


Opera: CUPIDO ÉS A HALÁL 
Halastó Kórus 
Göttinger Pál 
Törökfürdő

Mozgás-sz: OTHELLO KOMMENTÁROK 
Debreczeny Márton 
Kompánia

Abszurd: MARA HALÁLA 
Felhőfi-Kiss László 
Utolsó Vonal 
Kolibri Pince

Új magyar: MADAME POE 
Göttinger Pál 
"Piros Bicikli" 
Sirály

Groteszk: CSONTBRIGÁD 
Deák Tamás 
Picaro Szkéné

Felolvasó: KÉK BÖGRE 
Gigor Attila K.V. Társulat 
MU Színház



Társulat: HALASTÓ KÓRUS 
Cupido és a Halál 
Göttinger Pál


Színész fősz.: TAMÁSI ZOLTÁN 
Hű, de messze van Petuski! 
Stúdió K

s Színésznő f.: SZOTÁK ANDREA 
Madame Poe 
Orrocskák 
Családi ünnep

Nemet cserélők: PINTÉR BÉLA TÁRSULATA 
A démon gyermekei 
Szkéné

Férfi színésznő: PINTÉR BÉLA 
A démon gyermekei 
Szkéné

Női színész: FRIEDENTHÁL ZOLTÁN 
A démon gyermekei 
Szkéné

Mellék-fősz.: SZABÓ ATTILA 
Csontbrigád 
Deák Tamás 
Picaro
14 karátos autó 
Regős János

Melléksz. sz.nő: BERKI MÓNIKA 
Tisztabúza éjszakája 
Lippai Krisztina 
RS9

Angyal-duó: HOMONNAI KATALIN - KAKASSY DÓRA 
Hű, de messzevan Petuski!


Új társulat: PIRANHÁK 
Vékes Csaba 
Az ex-Kaposvári Csiky Gergely Színház
fiataljai





S Z A B A D T É R I


Rendezés: VIDNYÁNSZKY ATTILA 
Halotti pompa 
Debreceni Cs. Színház
Zsámbék

Előadás: EMBER TRAGÉDIÁJA 
Vidnyánszky A. 
Beregszászi Színház 
Zsámbék

Komédia: RIBILLIÓ RÓMÁBAN 
Vidnyánszky A.
Debreceni Cs.Sz 
Szentendre

Új magyar: MEDVE/GY/ 
Jámbor József 
Debreceni Cs. Színház
Zsámbék

Blődli: MUSZTAFA, GYERE HAZA 
Simon Balázs 
Zsámbék


Rituális Színház: EVANGÉLIUM 
Horváth Csaba 
Fortedanse 
Zsámbék

Untermann: ANDRÁSSY MÁTÉ 
Evangélium 
Fortedanse 
Zsámbék

Übermann: KRISZTIK CSABA 
Evangélium 
Fortedanse 
Zsámbék

Színész: HORVÁTH LAJOS OTTÓ 
Evangélium 
Zsámbék


Felújítás: DEKAMERON 
Vidnyánszky A. 
Beregszászi Színház 
Zsámbék

Musical: LA MANCHA LOVAGJA 
Harangi Mária
 Agria Fesztivál 
Eger

Állat+Dulcinea: SZILÁGYI KATA /Kutya/ 
La Mancha lovagja Agria Fesztivál 
Eger


Színésznő: PALLAI MARA 
Medve/gy/ 
Debreceni Csokonai Színház 
Zsámbék

Színész: MÉSZÁROS TIBOR 
Vidnyánszky 
Ribillió Rómában 
Szentendre

Karaktersz.: : JÁMBOR JÓZSEF 
Ribillió Rómában 
Vidnyánszky Attila 
Szentendre





V E N D É G J Á T É K


Opera-társulat: MOSZKVAI HELIKON SZÍNHÁZ Miskolci OperaFesztivál

Előadás: BORISZ GODUNOV Dmitrij Bertram Moszkvai Helikon Színház

Operarend DMITRIJ BERTRAM Borisz Godunov Moszkvai Helikon Színház

Színész-énekes: VASZILIJ JEFIMOV Borisz Godunov Moszkvai Helikon Színház


Epikus dráma: DOKTOR ZSIVÁGÓ Sárkány Sándor Beregszászi Magyar Színház

Címszereplő: RÁCZ JÓZSEF Doktor Zsivágó Beregszászi Magyar Színház


Vígjáték: FIGARO HÁZASSÁGA ANGER ZSOLT Figura Stúdió Színház

Rendezés: KATONA IMRE MAGYAR ELEKTRA Figura Stúdió Színház

Társulat: FIGURA STÚDIÓ SZÍNHÁZ Gyergyószentmiklós

Színésznő: BARTHA BORÓKA Magyar Elektra Figaro házassága

Színész: BARABÁS ÁRPÁD Figaro házassága Magyar Elektra Világtalanok

Karaktersz.: ANTAL D. CSABA Világtalanok Figaro házassága Magyar Elektra

Sirató-ének: BOROS MÁRIA Magyar Elektra Figura Stúdió Színház


Performansz: CAMP Hotel Modern Trafó


forrás: Fehér Elephánt

Tengeren a Kossuth rádióban

A Gondolat-jel műsorának részlete itt meghallgatható.



Tengeren – Bárka Színház - drumlin kritikája a színház.blog.hu oldalról

2008.12.22. 10:27 drumlin
Conor McPherson: Tengeren (r. Göttinger Pál)
Első emlékem Mucsi Zoltánról a Roncsfilm volt, ahol lepukkant ballonkabátban alakítja a Szigony utcai lepukkant alkeszt és teszi magáévá Sánta Gizit az ugráló mosógépen. Azóta eltelt egy kevés idő, és Mucsit rengetegszer láttuk hasonló szerepben, csetlett-botlott húgyfoltos gatyában a Jancsó-filmekben, masszívan piált és káromkodott a Jégben és nem meglepő módon lepukkant salgótarjáni piást alakított a Magyar a Holdon-ban. Mit tesz isten, a Bárka legújabb premierjében ismét hasonló szerep jutott neki, vak ír piást játszik, a jól megszokott és unásig ismert módon, a bevett eszközökkel (csetlik-botlik, ocsmányul beszél és rongybabaként hagyja magát rángatni. Unalmas már ez a figura tőle, és elhiszem, hogy mondjuk Bruce Willisnek egy arca van, és csak lecsúszott, mindig másnapos rendőrt tud alakítani, de nehogymár Mucsinál is ez legyen a helyzet, akárhogy is erre predesztinálja a fizimiskája. Tud mást is.
Mucsi káromkodík, ordít
A Conor McPherson ír szerző darabját feldolgozó előadást egyébként nagyon vártam már, a szintén ír vonatkozású Kripli alapmű, és akad még egy-két gyöngyszem. A Tengeren alaphelyzete nem lóg ki a sorból: pár nyomorult ír piál egy koszos odúban, és nem tud mit kezdeni szánalmas életével. Tényleg ennyi röviden, a bonyodalmat pedig a személyesen felbukkanó sátán okozza, aki egy pókerpartiban akarja elnyerni az egyik szereplő lelkét, sikertelenül. Mindez nettó 2,5 órában zajlik le, és bár nekem nincs bajom a klisékkel (kártyaparti az ördöggel? ugyan már) és a minimáltörténetekkel, itt fél óra után elkezd motoszkálni bennem, hogy vajon a konstans káromkodáson (a trágár beszéd miatt az előadást 16 éven felülieknek ajánlja a Bárka, nem akarnak ők is egy ilyenbe belefutni) és a piáláson kívül fog e történni valami.
Lassan kiderül, hogy nem sok. A Kálid Artúr által kissé modorosan megformált sátán (és ugye miért kell az alvilág urának mindenhol háromrészes öltönyben, ballonkabátban, kalapban megjelenni?) nem pörgeti fel a sztorit, a pókermeccs unalomba fullad, az eltúlzott káromkodás pedig feleslegessé válik. A McDonagh-nál működő párbeszédek és nevetős-sírós drámai helyzetek itt nem ütnek, és amúgy is túl hosszú ez az előadás. A rendező Göttinger Pál második darabját láttuk idén, a kettő közül a Love and Money-ban ránézésre több munka volt, de valahogy mind a kettőnél az az érzésem, hogy bár nagyon jó alapanyagot választ, vannak ötletei, de csak majdnem jön össze neki.
Szóval a nagy elvárásaim buktak. Pozitívumként hirtelen Dévai Balázs játéka, Sebő Rózsa és Magyarics Tibor nagyon jól összerakott díszlete ugrik be, és úgy tűnik, a mostanában népszerű pókeres tematikát sikerült a szponzoroknak eladni, legalábbis ezt mutatja az előadás korrektül kidolgozott arculata, műsorfüzete és egyéb szóróanyagai. Mindenesetre idén a Bárka eddig 0:3-ra áll.
forrás: szinhaz.blog.hu 

Fehér Elephánt kritikája a Tengerenről a toptipp.hu oldalon

Jó negyedóráig rettegve kucorogtunk: megint egy lepusztult alkoholista-darab, vicces részegek, álságos világmegváltás...?!? Hálás dolog ilyesmit játszani, a nagyérdemű derül, a kritika borul - másrészt nagyon is hálátlan: öl, rombol és ripacs-nyomorba dönt. McPherson színműve azonban, a hosszú expozíció után igencsak beindul, fokozódó izgalmakat gerjeszt, sőt, még gondolati értékeket is hordoz. Míg a mi Portugál-unk naturális helyzet-dráma jó dialógusokkal, ez a mű 5 kiválóan megírt figura életre keltéséhez ad lehetőséget. A rendező félredobja a szereplők életkorára vonatkozó előírásokat, maszk nélkül, majdnem civilben realizálja a közel azonos évjáratú társaságot, könnyedén hidalva át a játszók gyakran húsz évnyi korkülönbségét. Göttinger Pál színészvezetését mi sem dicséri jobban, mint az, hogy a különböző stílusokban szocializálódott színészekből, harmonikusan illeszkedő quintettet kovácsolt. Gados Béla jottányi gesztusokból építi fel "az embert, aki ott se volt", aki egyszerre mond igent és nemet, akinek földöntúli ragyogású, szélesen gyermeki mosolya felér egy Guiness-reklámmal. Kontrasztja a túlfűtött mozgású, hetyke szószátyár Nicky, akit Dévai Balázs briliáns technikáján túl, a kiérlelt jellemábrázolás komplex eszközeivel ábrázol. Kálid Artúr elegáns gentleman-figurája alaposan kirí a lepukkant környezetből, de hiszen ő nagyon messziről jő és még ismeretlenebb vizekre távozik. Hahota-fokozásba fulladó pálinka-kóstolója bravúros szóló, transzcendens fölénye mellett siralmas helyzetét is képes megmutatni, hiszen neki még asszony sincs, aki időnként jól elagyabulálja. Mucsi Zoltán annyi méltatlan szerepben elkoptatott, egyedülálló egyénisége végre színpadon is igazi lehetőséghez jut, aprólékosan kidolgozott, szó szerint a legkisebb porcikájáig ható metamorfózisa, ezerarcú mimikája, poentírozásának pregnáns ritmikája teszi figuráját feledhetetlenné. Sok szép vakalakítást láttunk már, de csak az ő Richardjának vaksi szemébe tudtunk együtt érző mosollyal belenézni... Az első percektől a színpadon van egy alig beszélő, robusztosságában is jelentéktelen ember: az örök untermann, a totális vesztes, az elnyomott legkisebb fiú. A talányos alak titkos feszültségeket hordoz, megfejthetetlen kérdőjel, alávetettsége szélsőséges múltat takar. Ilyés Róbert revelatív alakítása minden sémát felülír, látszólagos eszköztelenségére őrjöngő dühkitörésének hangrobbanása cáfol rá, lefokozott létezése óriási színészi teljesítmény. Szempillantás alatt képes hamuszín szürkeségből a leláncolt agresszió mélybíborába vörösödni, hosszú szünetei a kényszerű beleegyezés néma szimfóniái.
Hasonló szenzáció Göttinger Pál rendezői munkája: öt embert mozgat, mind az öt járást használva, magától értetődő találékonysággal, - nála a karácsonyfa is fegyelmezetten esik szét darabokra, a képeknek eleje-vége, hossza és tempója, minden szónak precízen értelmezett súlya és aurája van. Az első rész sötétben ér véget, csak két vörös lámpás pislákol fenyegető sejtelmességgel, később az addig hajlékony átkötő zenék vészjósló zúgássá komorulnak. A póker-parti felépítése tökéletesen kiegyensúlyozott szerkezet, a végkifejlet felvezetése, kibontása és tetőzése: mesteri!
Különdíjat érdemel a Műsorfüzet, lenyűgöző képanyaga, lekötelezően szép olvasmányain kívül, csábító ír whiskey- és sör-kalauzt is tartalmaz...
Friss szelek csattogtatják a Bárka vitorláit, csak így tovább előre a Tengeren!!!
forrás: toptipp.hu 

Ördög vigye a karácsonyt?

Egy folyton kóborló, helyét kereső tengerész; balesetben megvakult, de az italt meg nem vető bátyja; meg a hasonszőrű haverok. Karácsony van: whisky-vel, Guinness-szel, kártyával - vagyis mindennel, ami számukra fontos az életben. És akkor bekopogtat maga az ördög.
Különös hangulatú képet fest Conor McPherson. Az ember először tanácstalan: kérem, szabad ezen nevetni? Nos, muszáj. A tragédia és a komédia úgy fonódik össze a színpadon, olyan szimbiózisban él egymással, hogy mindvégig képes megőrizni a feszültséget, amelyet az első pillanatban megteremt. Mindez pedig egyetlen ember játékában egyesül: Mucsi Zoltánéban. Olyan erővel tartja a felszínen a hajót, hogy a legkegyetlenebb vihar sem fogna rajta. Figurájában ott él a gyámoltalan, elesett, vak ember, de a régi bajkeverő énje sem tűnt el nyomtalan, és a kettő elképesztő kontrasztot eredményez.
Bizonyos pillanatokban olyan, mintha két külön darabot követhetnénk nyomon a színpadon, mintha két világ történései, amelyek köszönőviszonyban sincsenek egymással, most mégis egyszerre zajlanának. Így míg Richard (Mucsi Zoltán) szélsőséges kitörései, és szerény megszólalásai hullámokban követik egymást, Sharky (Ilyés Róbert) és Mr. Lockhart (Kálid Artúr) "tárgyalása" életről és halálról valami egészen más dimenzióba húz, és ez az a pillanat, amikor igazán nem tudja az ember, hogy sírjon, vagy nevessen. Legszívesebben egyszerre tenné mindkettőt, de aztán folyton jön valami, ami feloldja a feszültséget. Szerencsére.
Amit a színpadon látunk: maga az élet. Sorsok - mind keserű a maga módján. Az alkohol az egyetlen, ami még vigaszt nyújthat, aki ezt megtagadja, kirekesztetté válik. Sharky, a történet valódi főszereplője zárkózott, hallgatag ember, született vesztes. Amihez nyúl, elromlik, nem maradt már igazi remélnivalója. Sok mindenen túl van, az életet pusztán szükséges rosszként fogja fel, egészen addig a pillanatig, amíg fel nem merül annak a lehetősége, hogy elveszítheti. A lelkét.
Aki pedig követeli: maga az ördög. Mr. Lockhart egy régi adósságot jött behajtani, a múltat idézi meg, a rég elfeledett, ködbe vesző börtöncellát, ahol Sharky a szabadságát bocsátotta kártyára. Akkor nyert. Most pedig elérkezett a revans ideje. Kálid Artúr brillíroz a szerepben, az elegáns úr úgy magasodik a többi nyomorult fölé, hogy az ember hátán a hideg futkos. "A reggel fia vagyok, Sharky. A kígyó a kertben. A lelkedért jöttem ide ezen a karácsonyon, és ráment az egész kibaszott napom, hogy megtaláljalak! Egyezséget kötöttünk. Játszottunk, a szabadságod volt a tét, és te megígérted, - megígérted! -, hogy még egyszer játszhatom veled." - mondja Lockhart, és Sharky belemegy a játékba. Nem is tehet mást.
Ivan (Gados Béla) és Nicky (Dévai Balázs) karaktere remekül kiegészíti a történetet, a felesége által kidobott, folyton szemüvegét kereső, szánalmas figura, Ivan végül kulcsszerephez jut, Nicky pedig, a tipikusan idegesítő ficsúr, aki képtelenebbnél képtelenebb ötleteivel lepi meg a társaságot, valójában Lockhart eszközeként funkcionál (ő vezeti el ugyanis Sharkyhoz). Szerepük van - méghozzá nagyobb, mint elsőre látszik, fontosabb, mint gondolnánk. Így öten tökéletes kört alkotnak, egy olyan egész részei, ami leképezi az átlag társadalmi valóságot.
Nem mehetünk el szó nélkül Sebő Rózsa díszlete mellett. Az első percben lenyűgöz, ahogy megpillantja az ember, és aprólékossága tartogat még meglepetéseket. Tökéletesen illeszkedik a darab hangulatához: kicsit szétszórt, kicsit koszos, de azért mégis otthonos, olyan, amelybe szinte észrevétlenül simulnak bele a szereplők. A fények játéka is említésre méltó, az elsötétülő tér Lockhart beszéde alatt nagyon hatásos, ám véletlenül sem hatásvadász. Az ifjú rendező, Göttinger Pál nevét pedig jobb lesz megjegyezni. Munkája figyelemreméltó, s minden bizonnyal várhatunk még tőle meglepetéseket a Bárka fedélzetén.
És mit tehetünk a végén? Köszönjük meg a szerzőnek, hogy a végkifejlet olyan, amilyen. Köszönjük meg, hogy nem kell nyomorultul éreznünk magunkat, és fellélegezhetünk - egy időre legalább. Hogy az ördög menekülni kényszerül, bár tudjuk: vissza fog térni, elkerülhetetlenül.
forrás: napvilág.net 

A tenger hullámzása

Ha valami nagy balszerencse éri az embert, általában az illető meg van győződve arról, hogy nem is jöhetett volna rosszabb időpontban a csapás, illetve arról is, hogy teljesen „érdemtelenül” jutott neki a pech. Hát még ha egy leszokófélben lévő alkoholistáról van szó, aki azért jött haza, hogy segíthesse megvakult – és szintén permanensen részeg – öccsét a mindennapokban. És mindez különösen igaz, ha ezt az embert maga az Ördög vinné el... ráadásul éppen szenteste.
Conor McPherson egy óangol költemény (Seafarer – A tengerész) legendáriumát vette alapul drámája elkészítéséhez, Göttinger Pál rendező pedig ezen keresztül (a színlap sugalmazása alapján) feltehetőleg a meghasonlott és kiégett művész allegóriáját szerette volna elkészíteni, de ehhez sok föltétel hiányzik. Elsődlegesen maga a párhuzam igen erőltetettnek tűnik, másrészt bár Upor László fordítása igen gördülékeny és élőszó-szerű, egészen egyszerűen az ír életérzés nem jön át a szereplők hosszas-hosszas dialógusaiból. Ugyanis Göttinger pontos elemzésen alapuló színészinstrukcióiból a színészek igen rövid idő alatt felépítik figuráikat (nota bene: egészen kiváló produkciót nyújtva, különösképpen igaz ez a feneketlen torkú vak öcsöt, Richardot rendkívül széles eszköztárral, őszinte hangsúlyokkal, hiteles mozgáskoordinációval kiteljesítő Mucsi Zoltánra, de Ilyés Róbertre, Dévai Balázsra, Gados Bélára és Kálid Artúrra is), és ezután hosszasan egyszerűen csak állunk, mint néhány szál deszkán a hajótörött: kétségbeesve törjük a fejünket, hogy miről lesz itt most szó, keressük a lassan csordogáló sztorit.
Szenteste napján csöppenünk bele a két testvér, Sharky és Richard alkoholgőzös reggelébe, Sharky megpróbál emberi körülményeket teremteni a világtalan öcs lakásában, nemigen megy neki, Richardnak kizárólag a pián jár az esze, majd felbukkan a kissé tesze-tosza Ivan is, Richard barátja, és egy felvonás alatt elindulnak a városba, hogy aztán visszatérjenek, s beállítson hozzájuk Sharky volt nejének jelenlegi pasija, Nicky egy feltűnően elegáns úrral, Mr. Lockharttal, majd elhatározzák, hogy az estét kedélyes pókerezéssel töltik. Csakhogy Mr. Lockhart (ugye, értjük: lezárt szív) közli Sharkyval, hogy a lelkéért jött, merthogy huszonévvel ezelőtt a börtönből való kiszabadulásáért cserébe éppen ezt ajánlotta neki. Mégpedig pókeren fogja elnyerni a lelkét: ha Mr. Lockhart nyer, Sharky megy vele a kikötőbe.
A dráma tulajdonképpen egyetlen, tényleg kiszámíthatatlan és jól fölépített poénra épül, és jó néhány szellemes dialógus és mozzanat van az előadásban, de bizony elég sokan „pihentették a szemüket” közben, mert egyes pontokon kifejezetten rádiójátékba vált át a játékstílus: a szereplők üldögélnek egymással szemben, és folyik a trécs. Szép lassan lecsorog a színpadról, és megágyaz a kellemes elszenderedésnek. Sebő Rózsa díszlete kedvez az akciónak: a számtalan lépcső, amelyeken a szereplők (főként Sharky) föl-le szaladgálnak, hullámzó jelleget kölcsönöz az előadásnak, és ez a hullámzás – ha már a Tengerenről van szó – gyakorlatilag lefesti az előadást magát is: érdekes és érdektelen, feszítő és lanyha pontok váltakoznak folyamatosan. A hiba oka talán a dramaturg hiánya: kellett volna valaki, aki racionálisan le tudja választani a szövegtestről a rengeteg felesleges, sehová sem vezető és semmit nem jelentő részt, aminek a segítségével egy feszes, izgalmas előadás kerekedhetett volna. A színészek produkciója és a szellemes befejezés ugyan némileg tud kárpótolni sok mindenért, de sajnos ki kell mondanunk: a tehetség energiájának elaprózása, szétfolyatása, koncentrálatlansága az előadásban rejlő lehetőség elvesztése miatt is sajnálatos. Erre ne koccintsunk. Igaz, Richard, Nicky és Ivan megteszi helyettünk is, sokszor. ► (ugr)

Tengeren a Bárkások

Péntek este tartotta a Bárka Színház legújabb bemutatóját. Conor McPherson Tengeren című darabjában Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Kálid Artúr, Gados Béla és Dévai Balázs látható.
Jó dolog, ha egy világszerte ismert kortárs szerző darabját itthon is láthatjuk. Hát ez történik most a Bárkában, remek szereposztással és Göttinger Pál rendezésében.
Conor McPherson nemcsak kortárs ír szerző és rendező, hanem fiatal is: 1971-ben született ugyanis. Korunk egyik legjelentősebb alkotója, darabjait a világ szinte összes színpadán műsorra tűzik. Sósvíz című filmje 2000-ben a Berlini Filmfesztiválon Panoráma-díjat kapott. A The Seafarer című darabját a londoni Nemzeti Színház 2006-ban mutatta be, majd 2007 decemberében a Broadwayn debütált, mindkét esetben McPherson volt a rendező. Rengeteg díjat nyertek, az előadások óriási sikert arattak. 2008 májusától a dublini Abbey Színház is játssza, jövő év januárjában pedig a washingtoni The Studio Theaterben adják majd elő.
A Tengeren Szenteste játszódik Dublin egyik tengerparti, északi külvárosában. A történet középpontjában James "Sharkey" Harkin áll, aki együtt él öregedő, vak testvérével Richard Harkinnal. Ezen az estén összegyűlnek barátaikkal pókerezni. Szánalmasságuk, vesztességük, az életüket rajtuk állandóan számon kérő külvilág elöl zárkóznak be házukba, a biztonságosnak vélt helyre. A kinti viharból egy idegen érkezik...
"Van Dublin fölött a hegyen egy erődszerű, elhagyott épület, kicsi ablakokkal, vaskos falakkal, templomra, várra egyaránt hasonlító ház. Ez a Hellfire Club, ahol az ördög kártyán nyerte volna el a monda szerint az ott tivornyázó angol urak lelkét valamikor régen. Éjszaka volt, zúgott a szél, és az urak társaságába kicsit részeg, de elegáns, ismeretlen úr érkezett, hogy melegedne meg egy kicsit, mielőtt továbbindul. Le is telepedett, majd be is szállt a kártyajátékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget árulva el, sorra nyerte a köröket. Egyre nagyobbak lettek a tétek. Mikor egyik áldozata véletlen leejtett egy kártyát, lehajolva halálra váltan vette észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak. Mikor rémülten felegyenesedett, az ördög, egy szempillantás alatt felröppent, és eltűnt egy tűzgömbben, kénköves bűzt hagyva maga után."
A Bárka karácsonyi bemutatója izgalmas kikapcsolódást, és jó színészi játékot ígér. És Göttinger Pál rendező neve is biztató jel a színvonalra: Martin Crimp Attempts on her Life című darabjából készített a.N.N.a című előadásáért a legjobb rendező díját kapta a XIV. Alternatív Színházi Szemlén.
forrás: mixonline.hu 

Whiskey-be szórt zabpehely - TENGEREN

(VIGYÁZAT! SPOILER! A SZERK.)
2008. december 20.
Aligha akad még egy melodráma, amelyben mosdatlan szó, szemét, köpés, öklendés, bűz, lehúgyozott klozetdeszka ekkora szerepet kap. Pedig Conor McPhersontól a Tengeren minden így-úgy modern műfaji látszat ellenére: melodráma, melyben egy szegény ördögnek még pokolra szállnia sem sikerül, amiért viszont Szegény Ördög újfent nem leli lelki békéjét. KRITIKA
Upor László ugyanolyan odaadással nyúl fordítóként a szerényebb darabokhoz, mint a kiválóakhoz. Kitűnően mondható, szellemes, csavaros magyar szöveget hozott létre. Jó hosszút, mert az 1971-ben született szerző nem megy a szomszédba egy kis locsogásért, szó- és ötletismétlésért. A bőbeszédű emberek társaságát kedvelő szűkszavú Conor McPhersonról és munkásságáról a Bérczes László és Miklós Melánia által mesterien gondozott Hajónapló/Bárka műsorfüzetből sok érdekesség megtudható. Még az is, hogy talán a The Seafarer (A tengerész) nem is olyan szerény színmű (az eredeti cím félrevezető lett volna, a csúsztatni próbáló magyar cím viszont egyáltalán nem válik be, jelképesen sem könnyű belemagyarázni bármit). Csak amíg Dublinból hozzánk érkezett a darab, eltűnt mögüle az azonos titulusú óangol költemény, a magányos léleksajgás verse, eltűnt az ördöggel kártyázás legendájának ír eredetije, s ugyan ki veszi észre, hogy e karácsonyi, tragikomikus rémképben felreppen Ebenezer Scrooge-nak, Dickens (a Karácsonyi ének) kőszívű hősének neve? (Mintha az ír publikum előtt egy Kőműves Kelemenné nevű elbocsátott kalauznőről szóló magyar drámát játszanának, s csupán azt nem tudnák az írek: az ilyen nevű asszonyt be szokták falazni, Déva vára pedig le szokott omlani. Persze a jó ír műsorfüzet nekik ugyancsak sokat segíthet.) Maradt az ír főváros egy vadregényes (metilivó csövesektől ellepett) részének mai szociomiliője: az üres, tárgyi írség. Vagy az sem. Sebő Rózsa díszlet- és Kovalcsik Anikó jelmeztervező mindent elkövetett, hogy távoli, érdektelen térben (egy hatalmas, zegzugos, mértékkel elócskult lakásban) tartsa, semmitmondó (se nem ír, se nem "magyar") ruhákban léptesse fel a figurákat. Teljesen felesleges volt a Bárka Színháznak még az oldalsó falait is sziklákba burkolni azért, mert megkövesült, elporló lelkű, öregedő középkorúak részint kedélyesen felfogott, visszafordíthatatlan tönkremenése a drámai tárgy.
A rendező Göttinger Pált ragadta magával odakint Dublinban a Tengeren. Nincs nyoma, hogy különösebben rákérdezett volna az öt férfi kiadós, sokfordulós december 24-i ivászatban, majd - kettejük számára - sorsdöntő pókercsatában feltáruló karakterére, eddigi élettényeire. Hosszú- és rövidtávon is megbillennek a dráma időkeretei, műveltség és stupiditás, jellemismeret és bunkóság, empátia és gonoszság megokolatlanul tör fel a szereplőkből, elvontság és realitás finomabb összejátszatás helyett csak torlódik. Arról lenne szó, hogy az egy ideje (konténerbe esés folytán) vak Richard, nemrég hazatért, folytonosan ugráltatott boldogtalan öccse, "Sharky", valamint a régi cimbora, a férjnek, apának silány Ivan és a pökhendi Nicky (Sharky volt nejének jelenlegi élettársa) együtt tölti a szeretet ünnepét. A vadnál vadabb piálással. Kivétel (kivéve, amikor már nem) a két napja absztinens, épp most megjavulni akaró öcs (aki állítólag mindig rossz volt és soha nem tudott szeretni). A társaságban jelen van Mr. Lockhart is (szintén vedel, mint a gödény). Mr. Lockhart - utólag érzékelt - rossz szaga nem véletlen: ő az ördög. Valami hajdani - elkövetett? kiagyalt? részben igaz? másképp igaz? - tett miatt, és Isten elleni bosszúból, saját végeérhetetlen egyedülléte és békétlensége ellentételezéseként vinné magával Sharkyt. (Sharky egyáltalán nem cápa, hanem James, és tengerésznek sem kell már sehol). Miután ők ketten két ízben alaposan megtárgyalják a szituációban megbúvó lehetőségeket, Sharky beletörődően elpatkolna: beszüntetné a létezését. Sajnos azonban nem teljesül a feltétel: hogy a pókercsatában az ördög nyer. Nyer, de csupán átmenetileg. Kiderül, hogy a rövidlátó, reggel óta a szemüvege nélkül veszteglő Ivan négy négyesnek nézett négy ászt. Mi sem gyakoribb harcedzett pókerjátékosoknál (s olyan rövidlátóknál, akik hol rövidlátnak, hol nem). Igaz, a rengeteg néven nevezett italt - házi pálinka, ilyen whiskey, olyan sör - sem kell túl komolyan venni. Olykor rájön a rémületes dülöngélés a "fiúkra", lépcsőn szánkázás, műkarácsonyfa-széttörés, részegdisznó-fetrengés, zabpehelyreggeli-kiloccsintás. Fél pillanat, s már se nem dadognak, se nem dülöngélnek, hárman eltángálnak egy csapat hajléktalant stb.). Így az Ivan-Richard kettős (a világtalan adja a pénzt, a rövidlátó rakja a lapokat) utólag mégis nyer, az ördög szépen visszaadja tetemes eurónyereségét, és kényszeredetten lelép, Sharky nélkül. James bánatosan magába roskad, egy piros boríték (a karácsonyra kapott doboznyi CD kísérő képeslapja) ismét ráébreszti, hogy ő éppen szerelmes, legutóbbi munkaadójának a messze távolban élő feleségébe.
E mindössze a nyelvezetében élő anyagnak a főbb jelenetei sincsenek szakszerűen megrendezve (lásd - inkább ne lásd - az ördög második prédikációjának masszív hatás-vadászatát). Mégis van ok szeretni (is) az előadást. Göttinger rátermett színész-vezető, a Bárkának pedig sora van az öt szerepre. Ha nem is ászig felérő sora, de sora. A felső játékérték Mucsi Zoltán rángó, hadonászó, el-elbődülő Richardja, a piagép és rettenetes báty, a konténerben, ismeretlen körülmények közt beszerzett vakság néha taktikus mártírja. Mucsi a groteszk handabandázás új színeivel él, önmaga gazdag eddigi eszköztárához képest is. Mögötte, mellette hol az életbe fáradt, a lumpenmelankóliától lelassult, szögletes Ilyés Róbert Sharkyja, hol Gados Béla joviális, derűs-dörzsölt, önsorsrontó Ivanje, hol Dévai Balázs szikrázva hepciáskodó, linkóci Nickyje, hol Kálid Artúr barna öltönyös eleganciába zárkózott, finnyás, de plebejus Mr. Lockhartja az ütőlap.
E kritika címe félrevezető. Természetesen a jóféle whiskey-t nem pazarolják a reggeli étek barna gömböcskéire. Ahhoz megteszi a tej is. Ám ha belegondolunk - a darabba és az előadásba, a whiskey-be és a zabpehelybe -, a whiskey is zab (amennyiben nem árpából, búzából vagy rozsból párolták), és a pehely is zab (már ha nem más gabona).
Szerző:
Tarján Tamás

Stuber Andrea naplójából

A 6-kor kezdődött Manon Lescaut lett volna a programom az Operában, de a MÁV nem járult hozzá. Így mentem 7-re a Bárkába a Tengeren főpróbájára. Conor McPherson műve, jellegzetes kortárs ír dráma, Göttinger Pál rendezésében. Nem mondhatnám, hogy számolatlanul fedeztem fel értékeket a darabban – hosszadalmas expozíció, miközben a szöveg gyakran kifejezetten rossznak hat –, de idővel nagyjából kikerekedett, vagy legalábbis kikerekítették a színészek, akik egészen úgy festettek, mintha jó szereplehetőséget kaptak volna. Az öt szereplő – Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Gados Béla, Dévai Balázs és Kálid Artúr – láthatóan élvezettel bíbelődött el a feladattal, amiben lett is köszönet. Ilyés Robi jelenlétének súlya. Gados Bélám világító telihold-arcán a joviális mosoly. Kálid Artúr Benedek Miklós-i komoly eleganciája. Becsben tartom Dévai Balázs alakítását is, aki egy linkóci, kispályás menőt játszik. Amit pedig Mucsi csinál a vak agresszor szerepében, az egy komplett nagydoktori disszertáció színészetből.

CONOR MCPHERSON: TENGEREN


"Ott élek a csillagokban a Szent Anna park fölött. Sokezer karácsonyt megértem! Olyan öreg vagyok, mint… és még sokezer másikat fogok megérni, talán sokmilliót! Én vagyok az erő, amely szétválaszt! Vajon nem kéne ezt megőrizni tűzön-vízen át? Úgy látszik, nem. Nem, Ő szeret benneteket. Szeret benneteket, apró férgek… Ha ezt valaki megfejti."

Kinn azon a tengeren

Van Dublin fölött a hegyen egy erődszerű, elhagyott épület, kicsi ablakokkal, vaskos falakkal, templomra, várra egyaránt hasonlító ház. Ez a Hellfire Club, ahol az ördög kártyán nyerte volna el a monda szerint az ott tivornyázó angol urak lelkét valamikor régen. Éjszaka volt, zúgott a szél, és a többi, és akkor a tivornyázó angol urak társaságába kicsit részeg, de elegáns, ismeretlen úr érkezett, hogy melegedne meg egy kicsit, mielőtt továbbindul. Le is telepedett, majd be is szállt a kártyajátékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget árulva el, sorra nyerte a köröket. Egyre nagyobbak lettek a tétek. Mikor egyik áldozata véletlen leejtett egy kártyát, lehajolva halálra váltan vette észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak. Mikor rémülten felegyenesedett, az ördög, más néven púca egy szempillantás alatt felröppent és eltűnt egy tűzgömbben, kénköves bűzt hagyva maga után. A borzalmas épület a mondában mondjuk legalábbis koponya alakú, de ez már nem olyan fontos - a ház ma is áll Dublinban, graffitis és mocskos ugyan belül, de megvan, Ballybodenből kell tovább felmenni a hegyre az R115-ösön Powerscourt felé. A Hellfire Club is valóban létezett, Sir Francis Dashwood vezényletével voltak nagyon gonoszak ott a tagok az ezerhétszázas évek közepén.

A Seafarer (Tengerész) egy óangol vers címe. Egyes szám első személyben beszél a számkivetettségről meg a dicsőséges múltról, de leginkább arról, hogy milyen kinn lenni a tengeren, magányosan. A szöveg egy angolszász nyelvű gyűjteményben maradt fenn, amelyet Exeteri Könyvnek szokás nevezni, és amelyet Leofric, az exeteri katedrális érseke állított össze 1072-ben bekövetkezett halála előtt. A verset sokan lefordították modern angol nyelvre, a körülötte kialakult valóságos divat magyarázható azzal, hogy a számkivetett tengerész ebben a versben megfogalmazott, több mint ezeréves képe hasonlít ahhoz a modern attitűdhöz, ahogy a művészek elszigetelik magukat a társadalomtól. A vers a szenvedések ecsetelésével kezdődik, de aztán átfordul abba, hogy a szerző szívesebben élne keserves életet kinn, azon a tengeren, mint a biztonságos parton, amelyet az értelmetlen hiúsággal azonosít.

Egy dublini házban, mit sem sejtve ezekről a dolgokról, egy vénember, aki nemrég vakult meg; az öccse, aki vak bátyját támogatni érkezett vissza vidékről, ahol hajóskodott is korábban; régi barátjuk, aki a feleségétől és a gyerekeitől szökött át ide; és egy másik ismerős, akiről tudható, hogy az öcs régi szerelmével él most együtt - összegyűlnek pókerezni karácsony este. Szánalmasságuk, vesztességük, az életüket rajtuk állandóan számonkérő többi ember elöl ide zárkóznak be rengeteg whiskey-vel, ebbe a hegyoldalba épült házba, amelyik Howth-ban áll, pont a város másik végén, mint a fenti régi klub. A ház a Binn Éadair-hegy oldalában áll, amelyik jóságosan és védőn magasodik a dublini öböl bejárata fölé. Biztonságos hely. Ezen a szentestén a kinti viharból egy idegen érkezik...


Játsszák:

James "Sharky" Harkin - Ilyés Róbert
Richard Harkin - Mucsi Zoltán
Ivan Curry - Gados Béla
Nicky Giblin - Dévai Balázs
Mr. Lockhart - Kálid Artúr

fordította: Upor László
díszlet: Sebő Rózsa, Magyarics Tibor
jelmez: Kovalcsik Anikó
asszisztens, ügyelő: Ivánovics Beatrix

RENDEZŐ: Göttinger Pál

(előadás 2 részben, 185 perc)
(16 ÉVEN FELÜLIEKNEK)





Bárka Színház
Budapest, Üllői út 82.




A Bárka Színház jegypénztárának nyitvatartása:
Hétköznap 14-től 19 óráig
Hétvégén előadás előtt két órával
Cím: 1082 Budapest, Üllői út 82.
T: 303 6505
Központ: 303 6506

Közönségszervezés és jegyiroda nyitvatartása:
Hétköznap 10-től 18 óráig
Cím: 1085 Budapest, Ráday utca 37.
T: 323 1978, 323 1979, 483 1325

Tengeren - fényképek

Elfogadták az előadóművészeti törvényt

Az Országgyűlés hétfőn 221 igen szavazattal, 155 ellenében elfogadta az előadóművészeti törvényt. Ez szabályozza a színházak, zenekarok, balett- és táncegyüttesek költségvetési támogatását, s tartalmazza a színészekre, zenészekre és táncosokra vonatkozó speciális munkajogi szabályokat. A törvény március 1-jén lép hatályba, a benne meghatározott támogatás először 2010-ben vehető igénybe.


Létrejön az Előadó-művészeti Tanács (EMT), amely a miniszter javaslattevő, véleményező és döntés-előkészítő feladatot ellátó testülete lesz. Létrehoznak egy hivatalt is, amely nyilvántartást vezet a színházakról, zenekarokról, és kategóriákba sorolja őket. A nyilvántartásba vétel a támogatás feltétele. A jogszabály tervezete eredetileg öt kategóriába sorolta a színházi és táncművészeti szervezeteket, egy módosítás nyomán került be a hatodik a törvénybe.

Támogatás kategóriák szerint

A színházakat a profil, az előadás-szám és a saját produkciók száma alapján sorolják kategóriákba, és hasonlóképpen sorolják be a zenei együtteseket, zenekarokat is; ennek szempontjait és a kategóriák meghatározását részletesen szabályozza a törvény.

A támogatás két részből, a fenntartói ösztönző részhozzájárulásból és a művészeti ösztönző részhozzájárulásból áll. Az első a fenntartó előző évi támogatásával arányos, a második támogatás összege a nézőszámtól függ.

Mindkét támogatást a költségvetési törvény tartalmazza úgy, hogy a fenntartói ösztönző hozzájárulás valamennyi önkormányzatra egy összegben jelenik meg, míg a művészi ösztönző részhozzájárulás színházanként lebontva szerepel a büdzsében.

Lesznek pályázati pénzek is, a döntésekhez a miniszter az EMT javaslata alapján kuratóriumot kér fel. A döntésre az EMT tesz javaslatot, ettől eltérő határozatát a miniszternek indokolnia kell. A forrásra a nyilvántartásba nem vett szervezetek is pályázhatnak.

Munkajogi helyzet

A törvény kitér arra is, hogy a színészek, zenészek, táncosok munkajogi megítélése attól függ, hogy ki az intézmény, művészeti szervezet, fenntartója, így vagy a Munka törvénykönyve vagy pedig a közalkalmazotti törvény vonatkozik rájuk. Az alapvető törvényektől való eltérés azonban mindkét kategóriában fellelhető. Fő szabály a határozatlan munka-, illetve közalkalmazotti jogviszony, a határozott időre kötött szerződés nem lehet hosszabb 5 évnél. A teljes munkaidőhöz előadásszámot rendel a szabály, például a színészeknek legalább 80, magánénekesnek minimum 50 előadásban kell részt venniük, de ettől 25 százalékkal - mindkét irányban - el lehet térni a szerződésben. 

A törvény szerint a vezetőket pályázat útján kell kiválasztani, csak az pályázhat, akinek szakirányú felsőfokú vagy jogi, közgazdász diplomája van és legalább öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A vezetői megbízás öt évre szól.


Forrás: MTI/hvg.hu

Tengeren szórólap


Posted by Picasa

Tengeren - előadások

bemutató: 2008. december 19. Bárka Színház
BÁRKA SZÍNHÁZ - Budapest

december 18. (csütörtök) 19:00
december 19. (péntek) 19:00
december 20. (szombat) 19:00
december 27. (szombat) 19:00
január 8. (csütörtök) 19:00
január 13. (kedd) 19:00
január 14. (szerda) 19:00
január 29. (csütörtök) 19:00

Bíró Judit válogatása az Irish Coffee-ról készített képeiből

Tovább robog a KoMa

Második évadját kezdi idén a KoMa, a kortárs magyar szövegekre specializálódott, fiatalokból álló társulat. 


Jelinek Erzsébet, Lass Bea, Polgár Péter és Zrinyi Gál Vince mellett idén hat új színésszel, Guary Alexandrával, Jaskó Bálinttal, Kroó Balázzsal, Lőrincz Sándorral, Várkonyi Eszterrel és Vesztl Zsófival egészül ki a csapat. A POSZT-on és a Volt Fesztiválon is díjat nyert Plazma című előadáson túl újabb darabokkal jelentkeznek: már folynak a próbái a november elején bemutatandó, a társulat által írt és improvizált Strange munkacímű darabjának.

Mikó Csaba Idilljének január közepén, míg a volt krétakörös színészekkel együttműködve a Tasnádi István által írt és rendezett Phaidrának január végén lesz a premierje. Tavasszal a társulat leköltözik Nyíregyházára, ahol a Móricz Zsigmond Színházzal közösen, Göttinger Pál rendezésében viszik színpadra Varró Dániel új mesedarabját, a Líra és Epikát. A tavalyihoz hasonlóan idén is lesznek felolvasószínházak, gimnáziumi előadások és beszélgetések, valamint nyár elején egy nagyszabású összművészeti előadás: a Podmaniczky Szilárd Szép Magyar Szótárából létrehozott performance-ban a társulat képzőművészekkel, zenészekkel és táncosokkal közösen feszegeti majd a színház mint műfaj határait.

Forrás: Fidelio Súgó
2008.10.02

Beszélgetés Ilyés Róberttel

Karácsonyra várva
Beszélgetés Ilyés Róberttel

2008. november 17., 16.50: most lett vége a Tengeren próbájának, 19.00 órakor kezdődik a Piaf Piaf. Az előbbiben Sharkyt, a mindig úton lévő „tengerészt”, az utóbbiban a Bokszoló szerepére hiába készülő színészt játszod. Különböznek a napjaid annak fényében, hogy aznap este mit játszol?
Volt idő, amikor az esti szerep tönkretette az aznapot. Múlt időbe tettem a mondatot… magam sem tudom, mondhatnám-e ezt jelen időben. Rágörcsölő, rákészülő fajta vagyok, ostorozom, gyötröm magamat, és úgy gondol…tam, hogy ha értékelhető teljesítményt akarok este nyújtani, nem hagyhatom, hogy a lelkem napközben elaludjon. Öt órakor már a színházban voltam (most még benn vagyok!), jöttem-mentem, a szöveget morzsoltam, korbácsoltam magamat az estére… Ez idővel elmúlt. Mögém kerültek azok az önmarcangoló, úgynevezett hősszerepek, amiket sorra kaptam, főleg Zalaegerszegen. Idősebb, tapasztaltabb lettem, meg is híztam, szóval másféle szerepek várnak rám a színpadon. Ma este például a Bokszoló a Piafban. Amit itt meg kellett szenvedni, azt megszenvedtem a próbákon, például amikor folyamatosan jelen kellett lenni, noha szövegileg úgymond kicsi a szerepem. Meg ez valamiféle rendezői színház, kijelölt úton „tól-ig” kell eljutni, jórészt technikai jellegű feladatom van. A személyesség kikerülhetetlen, de mégsincs az a lelki sztriptíz, ami egy-egy valódi szenvedéssel járó munka során követelmény volt.
Magamban nagyon örültem, amikor téged Alföldi Robi a Bárkára hívott, sőt Csányival korábban is próbálkoztunk, hogy Kecskemétről, majd Zalaegerszegről idehívjunk, mégis, éppen a magadtól az imént kicsit eltartott Piaf-előadásban éreztem először, hogy Ilyés Róbert kicsit itthon van a Bárkán. Pedig jelentős szerepeket játszottál az elmúlt két évben: Tigris Brown a Koldusoperában, Théseusz a Szentivánéji álomban, Barát az Ahogy tesszükben, Dorn a Sirályban és az igazán nagy szerep: Posa márki a Don Carlosban… A Piafban azt várom legjobban, amikor a fiúk női ruhába öltöznek, te is bejössz, ezen a behemót, esetlen férfin kiskosztüm, sőt nagy levegő után magára erőltetett paróka, aztán magas hangon énekelni kezdesz – mulatságos, de sokkal inkább fájdalmasan kiszolgáltatott helyzet, tragikus pillanat…Neked az önmarcangolás hiányzik?
… Igen. A színházra, mint élményre nekem is szükségem van, nemcsak a nézőnek, vagyis velem is történjen meg, ne csak veled. A történés pedig szembenézés, fájdalommal járó felismerés… Megkapod a szerepet, és ha azt magad mellé ülteted, ránézel, és a társak, a rendező segít, akkor egyszercsak rájössz: önmagaddal találkoztál. Az pedig igenis szenvedéssel, pontosabban megtisztulással jár. A katarzis nekem, színésznek is elemi igényem. Ez a Bárkán egyelőre még hiányzik nekem. Bánatot, örömet, sebeket, gyötrő fájdalmakat hurcol magával az ember, és ha így vagy úgy nem adhatja ki őket magából, azok emésztik, nyomasztják őt.
„Mikor jön már a szenvedés?!”, követelte valamelyik próbán testvéri barátom, Kovács Lajos, aki csak akkor tudta elhinni, hogy jó, ha az szenvedéssel járt. Az a gyanúm, te is ez a fajta színész vagy.
Biztos lehet máshogy is. De ezt tanultam, ezt szoktam meg. Székely Gábor és Zsámbéki Gábor voltak az osztályfőnökeim, ők nem technikát tanítottak, hanem elmélyültségre, önmagunkkal való szembenézésre késztettek. És az kényelmetlen. Meg talán ilyen a személyiségem is. Nem hozom egyből a megoldást, nem is hiszek a könnyen megtalált végeredményben, munka nélkül nincs igazi teljesítmény. Talán azért fogalmazok így, mert inkább a szorgalom, mintsem a tehetség tartott meg ezen a pályán. A színészi pályán, melyre a véletlen, egy sikeres szavalóverseny sodort. Aztán itt ragadtam.
Az elmúlt majd’ húsz évből egyetlen veled készített interjút találtam, abból tudom, hogy most akár egy mozdonyvezető is ülhetne itt, velem szemben.
Igen, az akartam lenni. A debreceni közlekedésgépészeti szakközépiskolába jártam. Jó lett volna mozdonyt vezetni: előtted az egyenes sín, előre lerakták az utadat, csak menni kell. Nem kell dzsungelt kapálni, mint amikor elkezdesz egy szerepet próbálni, és irány egy szál se.
Debreceni vagy?
Hajdúnánáson születtem, de egy év múlva Debrecenbe költöztünk, az iskolát magam választottam, érdekelt ez a mozdonyosdi. Persze mit tudja még az a kamasz, mit is akar valójában? Jól tanultam, bármerre folytathattam.
Van még közöd Debrecenhez?
Anyukám, nagymamám és a húgom élnek ott, hozzájuk szoktam hazamenni karácsonykor.
Egyszer egy évben?
Egyszer-kétszer-háromszor, ritkán. A gyerek meg… elvált vagyok, a gyerek meg Zalaegerszegen van, őt se láttam augusztus óta… nehéz. Láthatásra leugrani, miközben rámegy az egész nap és drága is, meg többnyire játszom is… Nehéz.
Nem jobb lett volna mozdonyvezetőnek menni? Milyen örömöt kínál cserébe a színház?
Egyre kevesebbet. Ez most a váltás ideje. Szerepkörváltás. A pályán is, az életemben is alapvetően változik minden. Emiatt nem vinnyogni kell, hanem szembenézni a tényekkel. Azzal a világgal, amiben élek. Azzal a világgal, amit nem érdekel a szemlélődés, a belefeledkező elmélyültség, az önfeledt molyolás. Márpedig én ilyen vagyok: ha valami érdekel, azon leakadok, abba belefeledkezem, megszűnik a világ.
Például?
Bármi lehet. Horgászás, puzzle-kirakás, számítógép… Minden figyelmemet, energiámat arra fordítom. Reggelig rakosgatom a háromezer darabos puzzle-t, mert az meg kell csinálni. Kell. Ez a kell hiányzik most a pályámon. Merre forduljak, mibe kapaszkodjak… Szoktatom magam ehhez a helyzethez.
A váltás kényszere a színházváltáshoz kötődik? Otthagytad Zalaegerszeget, a vidéki létezést, és két évvel ezelőtt a Bárkára szerződtél.
Azt hittem, Alföldi Robival passzolunk egymáshoz, mellesleg ő is azt hitte. Én jelentkeztem, ő hívott, egyszerre történt a két dolog, és… nem jött be. Csalódás, mindkettőnk számára. Minden rendezésébe bekerültem…
… Vagy szerepátvétellel vagy a próbák kezdetétől, de mind a négy általa rendezett Bárkás előadásban benne vagy, illetve a Sirályban együtt játszotok.
Arra a helyzetre emlékeztet a dolog, amiben a főiskolán voltam: Zsámbéki nem tudott velem mit kezdeni, és sem ővele. Állt vele szemben egy robusztus, erős fizikumú ember, akinek „lelke van”, sőt talán érzelmes is, és ez a disszonancia nem működött számára. Nem tudott hogyan viszonyulni hozzám, én pedig ettől begörcsöltem, ahogyan itt, a Bárkán is.
Ilyenkor hibás valaki? Zsámbéki, Alföldi, Ilyés?
Szerintem nem. Olyan ez, mint a házasságban. Mindketten azt hiszitek, egymáshoz illetek, aztán mégsem.
Ezek szerint a főiskola is csalódás volt?
Nem. És elsősorban Székely Gábor miatt nem az.
Gyanúm szerint alkatilag is Székelyhez kötődsz: két öngyötrő, belülről építkező ember…
A gondolkodásmódja segített meg engem később, amikor az éppen adott rendezőtől vagy partnertől nem kaptam túl sok fogódzót. Vagyis nem Székely színházcsinálása, rendezői módszere volt a példa, hiszen azt nemigen ismerhettem, én nem kerültem a Katonába gyakorlatra, viszont emlékeztem az órákra, amikor mindig a dolgok lényegére kérdezett rá. És ezt próbáltam én is, magamra maradva, a példányt bámulva. Azt mondhatom hát, hogy köszönettel tartozom a főiskolának.
Főiskolásként láttalak először: a Chioggiai csetepatéban, majd pedig a Kasimir és Karolineban. Híres osztály: Stohl András, Kaszás Gergő, Csányi János, Bertalan Ági, Söptei Andrea, Gazdag Tibor…Számosan a híres Katonába kerültek, neked pedig következett a vidéki színészi létezés: Nyíregyháza, Veszprém, Kecskemét, Zalaegerszeg. Nagyon különbözik ez a létforma a budapestitől?
Igen, nagyon. A Bárka pedig mindegyiktől különbözik, hiszen már maga az épület is más, mint a hagyományos színházépületek. Nehezebben őrizhető a színházi morál egy olyan épületben, amelyikben, ha el akarsz jutni az irodába, akkor mindenképpen keresztül kell menned egyik vagy másik színpadon. Hogyan tarthatnád azt a törvényt, hogy utcai cipőben színpadra nem lépünk?! És akkor már eszedbe sem jut számonkérni azt, hogy színpadon nem fütyülünk, nem eszünk… Amikor megy a munka, és jól megy, azt gondolod, színházban vagy, de másszor meg olyan ez, mint egy depo, mint például a konténer, ahol mostanában próbálunk. Át lehet menni, meg lehet állni kicsit, de igazán itthon lenni, hát, nem tudom... Vidéken többet voltunk együtt. Itt csak akkor, amikor munka van. Na nem mintha én annyira keresném az emberek közelségét.
Hát nem. Érkezel a biciklin, belépsz a próbára, kilépsz a próbáról, felülsz a biciklire. Még a bemutatók utáni koccintásokon sem látlak, amikor akár sikerült egy munka, akár nem, az emberek összeborulnak egy pillanatra. Azt mindenesetre kimondhatjuk, zárkózott vagy.
Lassan érek. Alakul ez már valamennyire, néhány emberrel kezdünk közelebb kerülni egymáshoz. De tudod, a tavalyi év nehéz volt. Nőttön-nőtt bennem a görcs, amivel ide beléptem, és a munkák nem segítettek. A Sirályban még úgy-ahogy kiböfögtem magamból valamit, de a többi merő görcs és megfelelni akarás volt.
Kinek akartál megfelelni?
Magamnak? Alföldinek? Nem tudom. A saját bajainkért mégiscsak mi magunk vagyunk felelősek, az embernek kezébe kell vennie sorsa irányítását. Ez történik most. Meg kell ráznom magam, és görcs nélkül önmagamat adni.
Vidéken ez volt? Sorra kaptad a világirodalom nagy szerepeit: Woyzecktől Bicska Maxiig, Szakhmáry Zoltántól Eddie Carbone-ig.
A Posa is nagy szerep, nem ezen múlik. Ha nem áll melletted valaki, akihez bizalmad van, akkor mindegy, mekkora a szereped. Az eddigi majd’ két évtizedben Bagó Berci volt az, akire leginkább támaszkodhattam, talán ő is rám.
Elégedetlenkedsz. Említs olyan szerepet, amivel utólag elégedett vagy.
Az Orpheusz Zalaegerszegen. Talán. De hát azt soha nem érezheted, hogy valami kész van. Hiszen azért mégy színpadra ma, hogy a tegnapinál jobban csináld. A saját elégedettséged nem feltétlenül függ össze a fogadtatással. Nyíregyházán történt, hogy Gaál Erzsiékkel tizenhat embernek játszottunk a nagyszínpadon. Remek munka volt – de a kutya nem volt rá kíváncsi. És a szünetben elment a nézők fele. Az egy pokol, bármennyire is hiszel abban, amit csinálsz. Persze, volt olyan, amikor minden egybeesett: minőség is, siker is. De az ismeretlen olvasó nem arra vágyik, hogy szerepek felsorolását olvassa.
És te? Te mire vágyol?
Azt szeretném, ha lehetne valami halvány jövőképem. Azt persze nem szeretném tudni, mi van a tenyerembe írva. De ha kinn, az úgynevezett életben, és itt, a színházban egy kicsit is tudhatnék tervezni. Ha azt érezhetném, hogy amibe belefogok-belefogunk, annak sorsa csak rajtunk múlik. Ha átlátható, kiszámítható lenne a holnap. Jó lenne például egy olyan rendezővel találkozni, aki rám gondol, bennem gondolkodik, és ha ezt utólag nem is bánná meg. Nem az kell, hogy átsegítsen az út másik oldalára, de az jó, ha van valaki, akivel együtt várhatod a zöld lámpát. Ez biztonságérzetet ad.
Most mintha együtt várakoznátok a zöld lámpára: öt színész és Göttinger Pál, rendező, amikor ezt a fantasztikus ír darabot, Conor McPherson Tengeren című darabját próbáljátok. Egy hónap múlva lesz a bemutató, még keveset tudunk a szereplőkről. Az azonban biztos: nem panaszkodhatsz, Sharky szerepében világcsúcsot dönthetsz önmarcangolásban. Önemésztő, súlyos titkot hordozó, zárkózott ember.
Valamiféle ívet kellene megrajzolni, ettől még messze vagyok. Ismerkedés történik. Egymással, a szerepekkel, a rendezővel. Palit még nem ismerem. Elengedi, ránk bízza a dolgokat, aztán egyszer-egyszer élesen és érzékenyen megfogalmaz valamit, amire rácsodálkozik az ember. Vajon mit akarhat: azt reméli tán, hogy bennünk érnek a dolgok, aztán amikor a sűrűjébe jutunk, érdemben tudhatunk majd megszólalni, vagy… Később derül ki minden. Amikor ezt valaki olvassa, már kiderült, már tudnom kell azt, amit most még nem. Mi az a zsák, amit Sharky cipel; mit követett el a múltban, amitől álmatlan éjszakái vannak; miért van az, hogy folyton továbbáll; miért keveredik mindig mindenkivel bunyóba, miközben olyan finom és érzékeny belül?!
Robosztus alkat, finom, érzékeny belső világ… Olyan ellentmondás, ami ismerős lehet Ilyés Róbert számára.
Igen, ismerős. De attól még meg kell fejteni Sharky minden rezzenését. Hogyan tud az az ember választékosan gondolkodni és fogalmazni, aki egész életében durva közegben, rücskösre faragott emberek között töltötte az életét? Állandóan kocsmáról kocsmára, kikötőről kikötőre járt, egyik verekedésből a másikba zuhant – hogy maradt meg benne mégis a lélek finomsága? Mitől ágaskodik még benne a lelkiismeret? Az a lelkiismeret, amire építhet Lockhart, az érkező idegen, aki elszámoltatja őt az életével.
Vajon mi igaz abból, amit mondanak róla? Például, hogy „bármihez ér…
… szarannyá változik”. Ez a nehéz: vannak emlékek, félreértések, tévedések – de vannak tények is. Nekünk bizonyos tényeket egyértelműsítenünk kell, de hát kevés a támpont, mert akikbe kapaszkodhatunk, az öt részeg ír férfi, akik literszámra isszák a guinesseket és a whiskyket, és így várják a Karácsonyt: megváltást vagy pokoljárást.
Sharky menekülő ember.
De mi elől menekül: a börtön elől, a családja elől, az új nő elől, a sorsa elől? Egyelőre nem tudom, mihez kössem a hajómat. Csupa kérdés. Forrponton, fordulóponton van: huszonöt év ivászat után eldönti, nem iszik többé. Nem olyan egyszerű ez.
És nem is sikerül. Hány ilyen elhatározás van az életünkben?! Mostantól másként…
Aztán nem sikerül. Inog még Sharky elhatározása. Hazajön, hogy megvakult bátyját segítse – de nem egyből jön. Nem verekszik többé – leszáll a buszról, és beleköt másokba. Nem iszik többé – aztán a második felvonásban whiskyhez nyúl.
Egy bizonyosság van, amikor a végén vállalja a bukást, és elmegy az ördöggel.
Na az se sikerül. Csupa ellentmondás.
Te mikor határoztad el legutóbb, hogy új életet kezdesz?
Pár éve, amikor tényleg új életet kezdtem: elváltam, színházat váltottam, új helyre költöztem, új családot alapítok…, igen, új életet kezdtem.
Ennek része a hízás? Első szavaid egyike volt, felfigyeltem rá, csak akkor még nem mertem rákérdezni. Zavar?
Igen.

Mert például egy csomó színdarabot, amiben rám várnak a szerepek, a sarokba dobhatok így. Jó, ez csak vicc. De zavar. Letettem a cigit, és azóta ez van. Próbáltam futni, de nem bírják az ízületeim. Világéletemben sportoltam. Foci, kosárlabda, atlétika… és most semmi. A biciklizés nem elég.
Honnan biciklizel ide?
A Határ útról, kicsit szinte vidékről, az jó.
Mi a jó a napodban?
… A szerelem. Más nem nagyon, de hát az elég, nem? Dolgozom, hazamegyek, nemigen járok el.
Vidéki vagy Budapesten.
Igen. Nem szeretem Pestet. De szerencsére a Wekerle-telepen lakom, és az jó. Átmenet, nyugalom, menedék. Zöld sziget a nagyvárosban.
Onnan a Bárkáig kerekezel, és mi sem vagyunk még a központban. Egyáltalán, mikor jársz a belvárosban?
Amikor ajándékot veszek.
Karácsonykor.
Igen, legközelebb a Tengeren bemutatója után.


Bérczes László

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed