MinInterjú - ShakuEcho

Sorozatunk következő alanya:
Göttinger Pál
rendező
Eddigi szakmai életében van olyan produkció, vagy időszak, amire úgy gondol, mint ‘aranykorra’, vagy legkedvesebb élményre?
Tavaly végeztem, mit mondhatnék… most van. Mondjuk nem volt eddig valami hosszú a szakmai életem. De az egyetemről kikerülve egyfolytában dolgozom, ez jó dolog. Nem lelem persze mindenben egyformán nagy örömöm, rengeteg a nehézség, de az efféle, pályakezdőket mostanában sújtó nehézségek természetét más máshol jobban megírta már, mint én tudnám itt most. Biztonságról nincs szó, a szabadság pedig hatalmas teher, minden döntés hosszútávú. De sok feladatom van, mindegyikről tudom, miért csinálom - ez is jó dolog. Most úgy tűnik, tartalmaznak olyan dolgokat, ami miatt örömmel emlékezhetem majd rájuk, ha később aranykorról támad kedvem mélázni. A székelyudvarhelyi munkát (Love & Money a Nézőpont Színházzal) mégis kiemelném. Eddig mindenképpen ott volt a legjobb dolgozni és időzni.
Hogyan látja Magyarországon ma a színház helyzetét, milyen irányba tart és milyen szerepet szeretne ebben Ön betölteni?
A kötöttségek biztonsága helyett nagyobb szabadság jön minden bizonnyal, bár nem vagyok túl felkészült, pláne nem hogy jósoljak. Az előadások inkább események akarnak majd lenni, gondolom, specializálódik majd minden. Nagy összeforralást/megkevergetést lehet érzékelni, amiben át fog rendeződni az underground és a mainstream, a képzőművészet és a színház, a mozgás-, a zenés-, és a prózai színház határa, a színház maga is új defíníciót igényel majd nagyon hamarosan. Közben persze hígabb is lesz sokminden, a mai színháznak már sokkal nehezebb a dolga, ha fontos akar lenni. Még érdekesnek is nagyritkán bizonyul, igazán fontosnak meg még ritkábban. A sokat hangoztatott gondok abból adódnak, gondolom, hogy a ránk szakadt szabadságot nem tudjuk működtetni, pláne nem intézményesíteni, miközben jobb esetben lelkiismeretesek szeretnénk lenni, és közben mégiscsak ebből szeretnénk megélni. Kezdőként, noha nem erre van a kijárat ebből a helyzetből, igyekszem a “hagyományosabb” színházcsinálásból is kivenni a részem, amíg van. Kőszínház, társulat, miegymás. Muszáj muníciót szereznem valahogy, rengeteg emberrel találkozni, hogy tudjak kivel szövetségre lépni, ha majd kívül rekedünk a struktúrán - vagy a struktúra maga tűnik el. Addig igyekszem a fontosra tenni a hagsúlyt, úgy intézni a dolgokat, hogy mindenben, amibe belevágok, akár a végeredményben, azaz az előadásban, akár a munkában, akár a személyes találkozásban legyen valami, amire mondhatom, hogy fontos.
Mondott vissza már felkérést? Mik azok a tényezők, amik kizárnák, hogy elvállaljon valamit?
Volt ilyen már. Az első szempont persze önző kicsit: ha nem érdekel, akkor minek. Utána jön a többi, a színészek, a helyzet, az idő.
Melyik szereppel vagy darabbal foglalkozna most legszívesebben?
Nagyon szeretnék operát csinálni, az egyetemre kerülés óta ez lebeg előttem, ezt tartom a műfaj csúcsának. Ha Isten segél, idén már kipróbálhatom magam benne egy nyári, kötetlen, pénztelen helyzetben: a Cupidó és a Halálra készülök Halas Dóriékkal. Vannak más operák is, amiket már dédelgetek. A másik mániám az írek, de nem a slágerszerzők, hanem az újak, például Conor McPherson. Talán ebből is lesz valami.
Színházi berkekben számtalan anekdota, vicces történet terjed színházi bakikról, kolléga megtréfálásáról, nagy bemondásokról. Tudna ilyet, vagy ilyeneket mondani, ami akár Önnel, akár valamely kollégájával, vagy valamelyik klasszikus nagy öreggel történt meg?
“Hagyja a dagadt a ruhát másra!” - kiáltotta felhevülten egy felvételiző, kész.

Pokol - kritika - Magyar Narancs

Hamvai Kornél Pokol című színdarabja az angol kamaradrámák vérrokona - talán ez indokolja, miért játszódik valahol Londonban, angol szereplőkkel. Hamvai, ha nem is kiválóra, de jelesre vizsgázik dramaturgiából: fogott egy viszonylag egyszerű alaphelyzetet (egy szétment pár jó idő után újra találkozik, hogy végleg lezárják, egyúttal megbeszéljék a szituációt); az egyik szereplőnek remek jellemet teremtett (a főszereplő Ötvös András karakteréről lehetetlen eldönteni, mennyire flúgos, az-e egyáltalán, s ezt a színész nagyszerű alakítása csak megerősíti), és alaposan megbolondította a környezetet is (a felső, úgy tűnik, tényleg flúgos szomszéd minden lépése lehallatszik). Mindehhez persze csak cseppenként adagolja az információkat, hogy egyre nehezebb legyen eldönteni, ki volt kegyetlen kivel a férfi és a nő közül, kinek lehet igazat adni (persze: nyilván egyiküknek sem); s nem rest minden szereplő jellemét - még a fenti szomszédét is - más megvilágításból is megvizsgálni. A kérdéses párkapcsolati helyzetet, melyben ugyebár lehetetlen egyértelműen állást foglalni, s ezáltal gyakorlatilag feloldhatatlanná válik, Hamvai még jól le is tudja zárni egy fél- vagy negyedabszurd momentummal. Egyszóval: a zsáner minden eleme legalábbis a helyén van, ha hatalmas katarzis nincs is.

Mindez különösen örömteli, mert a kellően alázatos, mégis egyáltalán nem szürke darabbal Hamvai leiskolázza nem egy kor- és pályatársát; azáltal, hogy nem próbál mindenáron forradalmian újat nyújtani, sikerül sokkal hihetőbbre, életszerűbbre és így hatásosabbra írnia a poénjait (melyek tálalásában megint csak Ötvös viszi a prímet - szemrebbenés nélkül vált át nagymonológból kisstílű küzdelembe a fenti lakóval, a szintén emlékezeteset alakító Zrinyi Gál Vincével) és dialógusait, ötletesebbé szereplőit (a pizzafutár Tóth Simon Ferenc kis szerepben is feltalálja magát). Csak még egy hangyányit kéne feledhetetlenebbnek lenni, hogy meglegyen mind az öt csillag.

Kovács Bálint

Merlin Színház, április 20.

****


Mágnás Miska ismertető

Bemutató: 2008. május 23.

Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Gábor Andor

MÁGNÁS MISKA
- operett két részben -

Békeffi István és Kaszó Elek átdolgozásának felhasználásával írta Szabó Borbála

Korláthyék igazi, gazdag grófi család: pazar estélyeket adnak és legalább öt kifejezést ismernek franciául. De a lányuk, Rolla más akar lenni, mint ők: fellázad szülei világa ellen. Szövetségese ebben a Nagymama, aki még tolószékkel is odaér bárhová, ahol valami érdekes történik - kár, hogy Leopold, az inas mindig a legizgalmasabb pillanatban tolja ki a helyszínről -, és aki bármit megtenne egy-egy „jó heccért", amivel borsot lehet törni az urak orra alá. Rolla, hogy bosszantsa a szüleit, egyik éjjel álruhában kiszökik a vásárba, és megismerkedik egy nagyon kellemes, de nem éppen „komilfó" fiatalemberrel: Baracs István vasútmérnökkel. A fiatalember – mindkettejük nagy csodálkozására – másnap reggel felbukkan a kastélyban, s kiderül, hogy a helyi vasútvonalat tervezi majd. Pixi és Mixi gróf, a Korláthy-kastély állandó vendégei, akik Rolla hozományára pályáznak, sikeresen összeveszítik a szerelmeseket. Rolla és Baracs ettől fogva harcban állnak egymással. Közben a család gróf Eleméry Tasziló kuzin, a befolyásos üzletember – nem mellesleg afrikai oroszlánvadász! – fogadására készül. Csakhogy Eleméry nem érkezik meg időre, és a sértett Baracs kihasználva az alkalmat, remek tréfát eszel ki: beöltözteti Miskát, a lovászfiút Tasziló grófnak. Miska nagyszerűen érzi magát az új szerepben, még menyasszonyát, Marcsát se hajlandó megismerni, annyira beleéli magát a játékba. Baracs hiába próbálja leállítani, nem sikerül: rémülten látja, hogy teremtménye elszabadult. A sértett hölgyek közben viszont-tréfával állnak elő: Rolla beöltözteti Marcsát Eleméry néger feleségének. Lassan senki sem az már, mint akinek mondja magát – amikor belép az igazi Eleméry gróf, igazi néger feleségével. Ekkor persze már nem hisznek nekik – miért pont ők lennének igaziak? -, teljes a káosz. „Ki kicsoda és kinek álcázta magát?" – üvölti Korláthy gróf puskával a kezében. – Persze hamarosan minden kiderül, és mindenki megtalálja a párját.

Jóravaló, okos szegények és szívtelen, buta gazdagok állnak egymással szemben ebben a mesében – eleinte legalábbis Mert a végére közrendű és arisztokrata, úr és cseléd úgy összekeveredik, hogy az ember azt sem tudja már, ki volt itt a szegény, ki a gazdag, a buta, az okos, a szívtelen… Hogy ki a jó, és ki a rossz.

Szereposztás

Miska Kristán Attila
Marcsa Szilágyi Katalin m.v.
Rolla grófnő Újhelyi Kinga
Baracs István Krisztik Csaba
Pixi gróf Andrássy Máté
Mixi gróf Mészáros Tibor
Zsorzsi nagymama

Egri Márta m.v.
Lőrincz Ágnes m.v.

Korláthy gróf Csíkos Sándor
Stefánia, a felesége Oláh Zsuzsa
Marica grófnő Földeáki Nóra
Jella grófnő Varga Gabriella
Leopold, inas Mercs János
Eleméri gróf Vranyecz Artúr

Közreműködik: Domareckájá Júlia
Szabó Anna Eszter
Kiss Gergely Máté
Nagy László Zsolt
Simó Krisztián

Szőke Norbert
Deák Emőke
Fehér Éva
Harsányi Tamás
Lehner Bálint
Prohászka Ildikó
Sarádi Krisztina
Schild Jenő
Szilágyi Szilvia
Szűcs Anikó
Törő Krisztina
Udvarhelyi Péter
Újvári Gergely





Díszlet Daróczi Sándor m.v.
Dramaturg Szabó Borbála m.v.
Jelmez Kovalcsik Anikó m.v.
Koreográfus Katona Gábor m.v.
Zenei vezető Sörös Cecília
Ügyelő Karl József
Súgó Sz. Gile Éva
Asszisztens Laczó Zsuzsa
Rendező Göttinger Pál m.v.

Vendégjáték

Love & Money
A POSZT előtt Budapesten és Kecskeméten


A székelyudvarhelyi Nézőpont Színház budapesti színészekkel kiegészült társulata novemberben tartotta a brit Dennis Kelly új darabjának ősbemutatóját, Göttinger Pál rendezésében. Az idei POSZT versenyprogramjába is beválogatott előadás áprilisban Kecskeméten és Budapesten vendégszerepel.

DUNCAN Mi az, amit a legjobban szeretsz a modern életben?
DEBBIE Ööö…
DUNCAN Ne ööözz
DEBBIE Mondjuk a…
DUNCAN Igen?
DEBBIE Nem tom.
DUNCAN Gondolkozz.
DEBBIE Hát, talán az utazás; hogy el lehet menni nyaralni,
DUNCAN Nem, nem az utazás.
DEBBIE Nem?
DUNCAN Nem, valami más.
DEBBIE A tévé, az elég
DUNCAN Valami más.
DEBBIE Hát ööö…
DUNCAN Nem ilyen megfogható.
DEBBIE Az jó, hogy, azt hiszem, hogy van, hogy van választásunk
DUNCAN Nem a választás az, Debbie.
DEBBIE Jó, akkor mi az?
DUNCAN Ezt kérdezem. Ezt kérdezem, hogy mit szeretsz a legjobban.
DEBBIE Ja, aha, azt hiszem, ja igen, azt hiszem a kommunikáció az, hogy annyi, ma már annyiféleképpen lehet -
DUNCAN Nem.
DEBBIE Nem a kocsmák meg a bárok? Hogy jobb, egy csomó jobb, így beülni, egy csomó helyre, sokkal jobb, mint régebben
Nem?
DUNCAN Nem, nem ez az.
A hit.
A hit az.
A teljes meggyőződés, hogy ez az egész, hogy mindez rendben van.


A Love & Money egy szerelemmel és illúziókkal teli kapcsolat teljes amortizációjának története egy olyan társadalomban, ahol az önazonosságot csak a tulajdon képes megtestesíteni. Az egyre súlyosabb adósságokba keveredő Jess és David személyisége fokozatosan esik szét a számlák ellen folytatott élethalálharcban. Vajon van-e esélyük visszafordítani a visszafordíthatatlant?

Az 1970-ben született, Londonban alkotó Dennis Kelly a kortárs angol drámairodalom egyik legmeghatározóbb egyénisége. Legfontosabb műveiben (Debris, Osama the Hero, After The End, Love & Money) Kelly a gyermekek kegyetlen naivitásával csodálkozik rá az őt körülvevő világra, érzékenyen tapint rá a mai nyugati társadalmakban való mindennapi létezés feloldhatatlan ellentmondásaira. Ő fordította angolra Kárpáti Péter A negyedik kapu című drámáját, amelyet a londoni Nemzeti Színház mutatott be 2004-ben. Drámáit számos brit színház mellett színpadra állították többek között Németországban, Svájcban, Olaszországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában. Az előadás a Love & Money magyar nyelvű ősbemutatója, egyben a szerző első bemutatkozása a magyar közönség előtt.

Az előadás a Kroó Ádám vezetésével működő Nézőpont Színház harmadik bemutatója. A Csongor és Tünde és Az arab éjszaka után kortárs angol darabot állítottak színpadra. A három fős társulat három vendégszínésszel, a kaposvári Bartsch Katával, a marosvásárhelyi, de Magyarországon dolgozó Viola Gáborral és a Kaposváron frissen végzett Elek Ányossal egészült ki az alkalomra, a látvány megtervéséhez Bukarestből hívtak szintén friss végzős díszlettervezőt, Bagoly Zsuzsát. A magyar szöveget a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturghallgatója, Várady Zsuzsa készítette.
A rendező, Göttinger Pál Székely Gábor osztályában végzett a színművészeti egyetemen, a darabbal és a szerzővel londoni szakmai gyakorlata során ismerkedett meg.
A produkció egy héthetes, "bentlakásos", táborszerű próbafolyamat végeredménye, a nap 24 órájában együtt lévő színészek és alkotók közös munkája, egy fiatal, a határontúli és a magyar színházi életben magát meghatározni igyekvő társulat friss, energikus bemutatkozása.

Az előadás április végén Magyarországon vendégszerepel.

Dennis Kelly: Love & Money

Szereplők:
Bartsch Kata, Kroó Ádám, Tamás Kinga, Viola Gábor, Magyari Tekla és Elek Ányos

Díszlet: Bagoly Zsuzsa
Dramaturg: Várady Zsuzsa

Rendezte: Göttinger Pál

Előadások:
2008. április 25. 19:00 - Katona József Színház, Kecskemét
2008. április 29. 19:00 - Merlin Színház, Budapest

Jegyek a befogadó színházak pénztáraiban kaphatók!


forrás: Nézőpont Színház
Fotók: Magyari Hunor

Anne nélkül - ellenfény.hu

Anne nélkül
Martin Crimp: a.N.N.a – Merlin Színház
Fehér Anna

Az a.N.N.a kortárs angol dráma, pontosabban úgynevezett új dráma (new european drama, new writing Martin Crimp 1997-ben írt eredeti darabjának címe Attempts on Her Life, amit most Merényi Anna fordításában és Göttinger Pál rendezésében új néven mutattak be a Merlin Színházban. Különösebb meglepetés nem érhet bennünket, minden hiányzik belőle, aminek egy új drámából hiányoznia kell: nem épülnek fel figurák a játék során, a cselekmény egymástól elszakadt szálakká foszlik szét, és a történetért a nézőnek sziszifuszi küzdelmet kell folytatnia. Ugyanakkor minden benne van, aminek meg kell lennie: intertextualitás, média, globális és politikus látásmód, önreflexió, szex, magány, brutalitás és humor. …)

A színlapon azt kérdezik tőlünk, hogy ki is az az Anna, Anne, Anny, Ánya? Ezt az előadás címe – az a.N.N.a – találóan megválaszolja. A darabokra tört Anna név magát a drámát jelöli, épp úgy, ahogy a benne nyüzsgő Annák sem mások, mint megírt, vagyis inkább körülírt, elmesélt figurák, szavakkal keresgélt helyes megfogalmazások, hang- és képzeletjáték, betűk sora. Lacan is azt mondja, hogy az emberi szubjektumot a nyelvbe való belépés hozza létre. Ugyanakkor az a.N.N.a tükör név. A dráma és az előadás is egyértelműen játszik azzal, amit Hemuth Plessner a következő képen fogalmazott meg: „Minden énnel szemben ott a másik én. […] Az ember úgy ragadja meg a másikban a másikat, mint önmagát, mert önmaga a másik is.” Az Attempts on Her Life-ban szereplő Annák tehát nem mások, nem másolatok, nem reprodukálhatók, csak leírhatók. És úgy, ahogy minket, egymást is tükrözik.

Göttinger Pál fiatal rendező, aki tavaly kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és azóta már a második kortárs angol drámát állítja színpadra. Előző rendezése, Dennis Kellytől a Love and Money, amit Kukorelly Endre beválogatott a POSZT műsorába. Már a Love and Money-val megtalált színpadi egyszerűséget tovább folytatja, fejleszti ez alkalommal. Izsák Lili díszlete félkörívben sorakozó néhány méter magas kartonpapír hengerekből áll, majd egy járást szabaddá téve, valamivel előrébb két henger között egy vetítővászon feszül. Ez a falfaktúra kijelöli a csupasz játéktér határát, aminek ürességében mikrofonállvány vagy székek adnak csupán kapaszkodót a színészeknek, ezzel is megmutatva narrátor jellegüket. A szöveg egyértelmű fölényét vetített feliratok erősítik, a dráma fejezeteinek címeit írják ki – kissé zavaró – betű-helyreáramoltatással. Emellett viszont absztrakt vagy a történetet alátámasztó igényes videóvetítés színezi a díszlet letisztultságát. Olykor pedig árnyjátékot láthatunk. Az előadás elektronikus zajzenéjéért Sőrés Zsolt a felelős, emellett hegedűn is játszik, bár a húrok rezgését is gépek hullámoztatják a térben, elnyújtott drámaisággal.

Fotó: Izsák Lili

Már az első önreflexív jelenet felhívja a figyelmet a színház technikájára. A színészek elegáns, vajszín, fehér, barnásszürke ruháikban a színpad jobb oldalán, a díszleten kívül lépnek be a térbe. A hatalmas keverőpult mellett megállva elkezdik ízlelgetni a dráma szövegét. A rögzített szöveg ugyanis írói vázlat, kísérletezés, gondolatfutamok összessége. Szóba elegyednek a pult mögött ülő zenésszel. A dialógus a dráma műfajának fő formája, de ez esetben elbeszélnek egymás mellett, így a történet alanya szükségszerűen elveszik. Ahogy ezt a következő jelenet bizonyítja: a színészek belépnek a díszlet mögé, árnyjátékot láthatunk, egy telefonkagylót kézről kézre adva üzennek Anne rögzítőjére. Mindenki más ügyben keresi: kocsi lízing, anyai aggódás, szextelefon, Anne viszont semmire nem reagál, elveszett. Ekkor még azt hihetjük, egyazon emberhez beszélnek, de később kiderül, hogy minden egyes telefonáló más-más történetet indít útjára.

Az előadás legérdekesebb momentuma a színészi játék, és egyben az este legkiemelkedőbb teljesítménye is a színészeké. A legtöbb jelenetben ketten vannak a színen, ám egymással való interakciójuk szinte minden esetben a szövegmondásra korlátozódik. A játék legtöbbször kifelé forduló, a közönséghez szól, nekünk mesél. Jó példa erre, mikor Branák László és Ollé Erik egy novellán vagy forgatókönyvön dolgozik: egymás szavába vágva, egymást kiegészítve építik fel Anna történetét, aki egy olyan férfit szeretett szenvedélyesen, akivel ideológiailag messze nem értett egyet. A két színész egymással szemben ül, köztük egy kettéágazó mikrofonállvány, ám a mikrofon helyén apró, beültetett kamera van, mely felváltva mutatja izgatottan töprengő arcuk. Tehát hiába ülnek egymással szemben, mégis nekünk mesélnek. Míg a dráma a szöveget fogalmazza, az előadás „töltőtoll kamerájával” leköveti az alkotást. Ehhez a kifelé forduláshoz erős színészi jelenlét kell. Expresszív játszókra van szükség a nézők megragadásához, megszólításához, de karakteresnek is kell lenniük, hogy a változatos hangnemeket összetartsa személyiségük. Ilyen előadó például Scherer Péter, de a többiek is mind jól megállják a helyüket. A színész nem támaszkodhat képlékeny figurájára, magából kell erőt merítenie, a saját kiállását kell felmutatnia. Magára a színészetre is reflektálnak az előadásban a gyakori súgással: míg valaki a reflektorfényben beszél, a társa hátul segít neki, szájába adja a szöveget, vagy fordítja, amit mond. Botos Éva például rendkívül szuggesztíven énekel Annáról, de szövegét papírról olvassa.


Urbanovits Krisztina, Botos Éva - Fotó: Izsák Lili

Az összes történetszálat felfejteni ezúttal nincs mód, de két jelenet egymás mellé helyezésével, leírásával talán érzékelhető Anna hiánya és jelenléte az előadásban. Az egyik jelenetben egymás mellé ül Botos Éva és Urbanovits Krisztina, kényelmesen elhelyezkednek, felhúzzák lábukat, kezükben bögrét tartanak, és komótosan kortyolgatnak, miközben tágra nyílt szemekkel, merőn bámulnak a közönségre. Kissé affektálva, csodálkozón beszélgetnek Ányáról, egy nőről, akinek arcáról is le lehet olvasni szörnyű tragédiáját. Olvasnak az arcáról, de ő maga sehol. Megtudjuk róla, hogy gyerekkorában faluja szokása szerint elneveztek róla egy szilvafát, de a háborúban letarolták az egész ligetet a tankok, fiát lelőtték, lányát felgyújtották. Lassan bontakozik ki a jelenet abszurditása: a két nő tévét néz, valamiféle ismeretterjesztő adó katasztrófahajhászó műsorát kommentálják. A felismeréssel hirtelen kizökkenünk szerepünkből, mi nem két mulatságos nőt nézünk, hanem rajtuk keresztül nézzük Ányát, de nem látjuk. Azonosítanak a tévénézővel, vagy másképp fogalmazva a tévénéző nők a tévéképernyővé váltak számunkra, így Ánya története szükségszerűen torz lesz. Egy jóval későbbi jelenetben Urbanovits Krisztina áll a tér közepén, egy nőről beszél harmadik személyben, aki a repülőtérre tart, katonák ellenőrzik az úton, csomagtárójában két fekete nejlon zsák. A katonák helyett beszél a színésznő: azt hiszi ez a nő, hogy csak úgy elrepülhet innen, lebombázták a kifutópályát. Eközben Scherer egy hosszú rúd végén lévő apró kamerával pásztázza Urbanovits arcát, testét. Kivetítik a képét a vászonra. Azt a nőt látjuk most, akit a két kávét kortyolgató nő lesett a tévében? A színésznő arcát nézzük, aki mesél, vagy Ánya vonásait, akiről mesél?

A színészek kulcsszerepét mutatja az is, hogy úgy szakad vége az előadásnak, hogy a mesélők nem hajlandóak tovább narrálni a szájukba adott szavakat, elmaradoznak a színpadról, majd egyszerre visszatérnek, és saját mondataiba fojtják az előadást: egyszerre beszélnek, míg elsötétül a színpad.

Martin Crimp: a.N.N.a (Attempts on Her Life)

Fordította: Merényi Anna

Látvány: Izsák Lili

Zene: Sőrés Zsolt

Videó: ExLex - Kálmán Mátyás és Szmieskó Zoltán

Dramaturg: Fancsikai Péter e.h.

Rendező: Göttinger Pál

Szereplők: Barnák László, Botos Éva, Ollé Erik, Scherer Péter, Urbanovits Krisztina

Helyszín: Merlin Színház

2008. 04. 20.

Egy válogatás szempontjai - ellenfény.hu

VIII. POSZT (2008. június 5–14.) Beszélgetés Kukorelly Endrével
Kelemen Orsolya, Miklós Melánia, Sebők Borbála


Április 1-jén hozták nyilvánosságra az idei POSZT versenyprogramját. A válogató ebben az évben sem színházi ember volt. A költő, író, esszéista Kukorelly Endrét a Tilos Rádió Madártávlat és békaperspektíva című színházi magazinja látta vendégül. A válogatóval Kelemen Orsolya, Miklós Melánia és Sebők Borbála beszélgetett. Az alábbiakban a kötetlen hangulatú rádióműsor rövidített, szerkesztett változatát közöljük.

– Hogyan telt az elmúlt egy éved?

– Jól. Bár elfáradtam, most kicsit hulla vagyok. Korántsem a színház fárasztott, hanem az ide-oda utazgatás. Megviselt, de nem nyafognék. Hajnalban érkeztem Pécsről, két előadást láttam, tegnapelőtt hármat, előtte is kettőt, a végén alaposan besűrűsödött.

– Sokat hagytál a végére?

– Az utolsó pillanatban sok mindenkinek eszébe jutott, hogy nézzem meg. Még ezt, meg még azt, és én meg is néztem, ami belefért. Vajda Márta hihetetlen sokat segített, nélküle mozdulni se tudtam volna. Kaptam egy csomó DVD-t is, egyszóval nagyon sztahanovistára vettem a figurát – már ha mond ez a szó nektek valamit.

– Miért vállaltad el?

– Nyilván a hübrisz. Igen megtisztelő felkérés, ráadásul rá kell jönnöd, egy időre, és bizonyos szempontból kissé a te kezedbe kerül sok-sok ember szakmai sorsa. Ez mindenkit fejbe vágna. Mondjuk, ezt nem szeretem, erős az empátiám az ilyesmi helyzetekkel kapcsolatban. A döntő az volt, hogy kíváncsi voltam arra, mi a helyzet a színházzal. Az utóbbi években ugyanis viszonylag keveset láttam belőle. Az ember eleve, ifjan és bohón mindent akar, ide nekem az oroszlánt is, lehetőleg az egészet megkap(arinta)ni, minden nőnek utánaszaladni, és így tovább, ennek megfelelően jártam színházba is, míg bele nem fáradtam a magyar színházi diskurzust uraló beszédmódba. Tudjátok, a handabandázva kiabálás, pofavágás, le-föl rohangálás, no ebből lett elegem, és most kíváncsi lettem arra, változott-e a helyzet.

– És változott?

– Igen. A javára. Ha a régieket tartja is, amibe beleálltak, a harminc alatti korosztály, az egészen fiatalok közül meglepően sokan meglepően másképp beszélnek. A legszórakoztatóbb, hogy ha belép közéjük, bekerül ebbe a szerkezetbe egy-egy idősebb színész, akkor valamiként ledarálódik róla az évek során rámerevedett modorosság. Lejön a mindenféle kinövés-benövés.

Fotel (Móricz Zsigmond színház, Nyíregyháza) - Fotó: archív

– Hány előadást láttál?

– Összesen 183-at. Volt nap, hogy kettőt, hármat is. Ebből 144 válogatható. Korábban bemutatott előadásokat is megnéztem ugyanis, hogy képben legyek, kíváncsi voltam a kontextusra. A szövegkörnyezet erősen játszik, korábbi, az Ascher-féle Ivanov a Funk Iván Ivanovját könyörtelen’ játékba hozza, és viszont, egymást hívjak elő, sőt kihívják egymást, tudnak róla vagy nem. Legalábbis bennem. A Siráj a Sirályt. Három Úri murit láttam, Kerényi Imre kecskeméti, Rusznyák Gábor kaposvári és Vidnyánszky Attila debreceni rendezését: ezt be is válogattam. Összehasonlító úrimuri-elmélet. Érdekes volt. Mindhárom elég jó.

– A három közül miért épp az utóbbit választottad be végül?

– A darab kissé népszínműves, eléggé különbözik a regénytől. Ami viszont tényleg iszonyatosan erős alkotás. Bár már ezer éve olvastam. Vidnyánszky elővezetése arról szólt – nekem –, milyen nagy író Móricz. Az ember tudja, milyen nagy író Móricz. És akkor egyszerre csak kiderül, hogy úristen, milyen nagy író Móricz. Az előadással sok probléma van, túl hosszú, tempó-problémák, húzandó részek, de Trill és Cserhalmi jó, Tenki Réka tökéletes. A helyzet az, hogy egy-két kivételtől eltekintve minden előadás épphogy csak befért nálam, jópár, 8-10 másik előadáshoz képest. A végén előállt a melyik ujjamat harapjam meg-effektus.

– Volt-e olyan előadás, amiben biztos voltál, hogy beválogatod?

– Maradjon köztünk, a Pintér Béla Társulat szabadkártyát kapott. Nem mondom, hogy látatlanban fölkerültek, ha csapnivalót produkálnak, simán kihagyom őket, de azon azért csodálkoztam volna. Az is viszonylag hamar eldőlt, hogy Térey darabja bele fog férni. Balázs Zoltán Viharja is. Az elején láttam, ha jól emlékszem, másodikként, meg is hökkentem, mi lesz, ha ez így megy, ha ennyi jó-szép jön. Jött is amúgy. Meg mindenféle más.

Asztalizene - Fotó: Dusa Gábor

– Milyen szempontokat kellett mint válogatónak figyelembe venned? Miben kellett az egyéni ízléseden túllépni? Vagy épp az egyéni ízlésedhez kívántál ragaszkodni?

– Semmiképp nem akartam az ízlésemen túllépni. Ha beereszted, ha bárki emberfia mélyre ereszti, magába veszi azt a valamit, amit igazán meg óhajt tapasztalni, ott és akkor túl nagyot nem tévedhet. Le, egészen, ha tetszik, a kollektív tudattalanig. Antropológiai sajátosságunk hamis és álságos megkülönböztetése, végső soron, akármennyire is el vagyunk rontva, rongáljuk magunkat, hagyjuk hülyíteni stb., fölismerjük a kognitív disszonanciát, és ki vagyunk éhezve az autentikusra. Ez volt az alapszempontom. Az általam látott előadások körülbelül egyharmadától csak menekülni lehet. Hamis, ostoba, cinikus és profi dolgok, mindenféle fölállásban. De igazán sok olyat is láttam, amelyek, minden ügyetlenkedésükkel, túlzásukkal és nagyképűségükkel együtt, tele vannak erős részleteket. És újra meg újra meghatott. Sokszor könnyekig. Mondok valami talán furcsát, én ez alatt az alig több, mint fél év alatt sok-sok embert egyszerűen megszerettem. Túl azon, hogy csodálom őket. Azt bennük, hogy így elő mernek állni, kirukkolni magukkal. Korántsem csupán az általam végül is besorolt produkciók résztvevőiről beszélek, ahogy persze, legalábbis szerintem, azokban az előadásokban is számtalan problematikus elem van, amelyek végül bekerültek a válogatásba. Noha nem volt szempont, végül is viszonylag heterogén a lista, találni benne mindenfélét, ha valaki végignézi az egészet, képet alkothat arról, ami van. Hogy legkülönfélébb megoldások is milyen érdekesen bírják ki egymást.

Vihar (Bárka Színház) - Fotó: archív

– Azért biztos van valami közös a kiválogatott előadásokban.

– A hókuszpókusz untat. A sok ötlet, az ötlet-kavalkád, amivel némelyek dolgoznak, teljességgel hidegen hagy, néha kifejezetten bosszant, ha van valami közös, talán az, hogy ezeket igyekeztem elhagyni. Az egri Nagyratörő „háztető”-színpada mintha kivétel volna, ám ez prímán funkcionált, szerencsésen megoldotta azt a Márton Laci darabjával kapcsolatos problémát, hogy itt majd kacagányos urak fognak ágálni blankversekbe. Nevetséges az úgynevezett színpadi masinéria, ahogy süllyed meg emelkedik mindenféle, belóg és kileng, mindezt kivágnám a hóra. Egész egyszerűen lebontanám ezeket a cirkuszi produkciókhoz illő berendezéseket. Minél kevesebb az ötletelés, annál inkább megjelenik maga az ember. Aminél erősebb effektus nem kell. Nekem nem. Autentikus emberi jelenlét és beszéd: a többi szó, szó, szó. És nem a „veleje”, hanem a „kinek a veleje” számít – nálam. Akkor meg vagyok győzve, lenyűgözve. Semmi jelmez, díszlet, masinéria, mozgáselem nem pótolja. Ennyi talán a közös, és hozzáteszem, azokban az előadásokban is sok ilyen pillanatot láttam, amelyek nem kerültek a listára.

– Mondasz példákat?

– Inkább az ellenkezőjére: nekem sokszor túl sok volt a vadulás és az ötlet a kolozsvári Ványa bácsiban, de olyan erős, nem túlzok, tökéletes jeleneteket láttam, hogy beválasztottam volna. Azért marad ki, mert állítólag túl bonyolult Pécsre átállítani, egy másik helyszínre, a szervezők lemondtak róla. Sajnálom. Ahogy a két lány, Jelena Andrejevna és Szofja berúg és a férfiakról beszélget –, ez amúgy is nagyon érdekel –, zseniális. Kihallgatod, ahogy nők egymás közt elvannak. De föl van rakva az egyik szoba a világosító fülkébe, ki tudja, minek. Minek annyit sárban fetrengeni, ezek engem, őszintén szólva, hidegen hagynak. Amit még egyértelműen beválogattam volna, de hasonló – technikai – okok miatt nem ment, Kovalik Balázs Elektrája az Operából. Olyan az egész, beülsz, és Párizsban találod magad. Egyáltalán nem Kelet-Európában. Rálik Szilvia lenyűgöző.

Rálik Szilvia (Elektra) - Fotó: Éder Vera

– Említetted a színészi jelenlét fontosságát. A Frankenstein-tervben például a legegyszerűbb jelenléttől a legtechnikásabb, mégis őszinte jelenlétig sokféle színészi megnyilvánulással lehet találkozni.

– A Frankenstein-terv jó példa. Játszanak benne színészek, például Monori Lili, aki mintha mindig magát adná, de hát, ugye, mindenki tudja, nem magát adja, kőkemény profi színészi munka, pénzt kap érte, bevágta a szöveget satöbbi. Színészek kilépnek önmagukból, átlépnek a szerepbe, így-úgy eljátsszák, technikásan, ügyesen, rosszul, rutinosan, ki hogy, és amikor lejönnek a színpadról, visszalépnek önmagukba. Az igazi hatást az állítja elő, aki – metaforikusan mondva – kilépve magából, a szerepen keresztülbújva mintegy vissza is lép azonnal. Ezt csinálja Monori. Csákányi Eszter a Krétakör Sirájában. Akár Péterfy Bori, és más fiatalok is. Sárosdi Lilla a tatabányai Van Goghban, Simon Balázs rendezése. Nagyon sajnálom, hogy nem válogattam be, már megbántam. Persze, hogy ők nem ők maguk, őrületesen erős reflexiós folyamat terméke, ami előtted áll, kőkemény művészi munka a művileg előállított azonos és autentikus.


Frankenstein-terv - Fotó: archív

– Sok a listádon a kortárs szöveg. A három beválogatott kortárs magyar dráma mellett vannak olyan darabok, amelyek – részben színészi improvizációk alapján készült – ún. előadásszövegek. Ilyen Bodó Viktor Fotelje, Pintér Béla új darabja…

– Nagyon ütős az Urbán András féle Urbi et orbi, a szabadkai Kosztolányi Színház előadása, Réthly kaposvári Szabad az Á-ja. Pelsőczi Réka Én egy szemüveges kisfiú vagyok-ja, amely egy nem csak megharapott, egyenest leharapott ujj. Valóban van három kortárs magyar dráma. Sajnos csak három, Téreyé (Asztalizene), Garaczié (Plazma) és Márton Lacié (A nagyratörő). Említettem, egyetlen szempontom volt, minél mélyebbre letuszkolni magamba a látottakat: hogy bejön-e vagy sem. Egyetlen külsődlegességet mégis érvényesítettem: mai magyar szerzőket preferálni. Pozitíve diszkriminálni. Ha egy Csehov-előadást és egy mai magyar szerzőjét ugyanolyan színvonalúnak találtam, gondolkodás nélkül az utóbbi mellett döntöttem. Szívből drukkoltam a kollégáimnak Kárpátitól Csurkáig, ennyi sikerült.

Szabad az Á - Forrás: Csiky Gergely Színház, Kaposvár


– Kollegiális szempontok vezettek a pozitív diszkriminációban?

– Nem egészen. Kortárs szerzők eleve hendikeppel indulnak, ugyanis a művészeti oktatás 19. századi poétikákra szocializál bennünket. Bosszantónak találom a színházi repertoárt. Igazgatóknak, rendezőknek, műsorterv-készítőknek reflexből Shakespeare jut eszükbe. Moliére, bár azt le kell porolni, esetleg a görögök, nagy porolás, no és a 19. század óriásai, Ibsen és Csehov. Csak úgy röpködnek le-föl a sirályok és a vadkacsák. Abból indulnak ki ugyanis, hogy a közönség ezeket már ismeri, vagy vélhetően jobban kiismeri magát bennük, tehát inkább bejön rá, mint a maiakra. Ha meg, üsse kő, kortárs, akkor is biztosra mennek, folyton ugyanannak az öt-hat szerzőnek a két-három darabja jut észbe a Portugáltól a Prahig. Egressy Zoli meg Spiró Gyuri meg, gondolom, mosolyognak a nem létező bajuszuk alatt. Ezen radikálisan változtatnék, a dramaturgoknak sokkal inkább az irodalom résztvevőivé kellene válniuk, ajánlatokkal bombázniuk kollégáikat.

– Nagyszínpadi kortárs darabra nehezen lehet a közönséget berángatni.

– De hát mit kockáztat egy színház? Állami támogatásból működnek, nem csukatja be a boltot az, ha, tegyük föl, relatíve kevésszer megy egy darab. És – lásd épp a Portugált -, olyan biztos-e, hogy kevésszer megy? Pont mai szerzőkkel nem lehet kockáztatni? Nem valamiféle besavanyodás-szerűségen, rossz beidegződésen, lustaságon és tájékozatlanságon áll és, sajna, bukik minden ebben a mi kis világunkban?

Fotó: archív

Az eredeti műsor meghallgatható a Tilos Rádió honlapján:


http://uj.tilos.hu/archivum/index.php?y=2008&m=04&sel=2008-04-1

Szépen alakul a Nézőpont sorsa

Bemutatóra készül az udvarhelyi Nézőpont Színház, az új előadás rendezője Hargitai Iván. A darabról, valamint a társulat alakulásáról, megvalósításokról, a POSZT-on való részvételről, jövőbeni tervekről Kroó Ádámmal, a Nézőpont Színház színészével beszélgettünk.

Tavaly tavasszal már eldöntötte a Nézőpont Színház Har­gita Ivánnal közösen, hogy mi lesz a soron követ­kező előadás, amit mindenképpen színpadra visznek – Kroó Á­dám végzősként már dolgozott a rendezővel vizsgae­lő­adása folytán, és mint mondta, nagyon jó munka volt. A Nem tudni, hogyan című darabot a tár­sulat öt tagját figyelembe vé­ve választotta Hargitai, ez a feladat gyakorlatilag rá volt bízva. A Nézőpont nem sze­retne előadásokat rendelni, így a rendezőknek szabad kezük van. Kozma Attila ismét csatla­kozott a társulathoz, tudtuk meg, sőt a főszerepet is ő játssza, továbbá Elek Ányos is visszatért (a Love and Money cí­mű előadásban ismerhettük meg) a csapathoz. Úgy tűnik, hogy a Nézőpont megtalálta a sa­ját társulatát, azaz a Love and Money stábja (Ányoson túl Vi­lola Gábor, Bartsch Kata) és Kozma Attila a közel- és távoljövőben is egy csapattá kovácsolódik. Kozma Attila sze­mélye némileg kérdéses ma­rad mindig, mert program­jának alakulásába belszólhat a Csíki Játékszín, ahová szer­ző­dés köti a színészt.
A legújabb darabról annyit elárulhatunk, anélkül, hogy túl so­kat mondanánk, hogy ez egy kevésbé ismert Luigi Piran­del­lo-mű, egy megcsalás tör­té­ne­te. A féltékenység áll a középpontjában, és Kozma Atti­lának, azaz Rómeónak az utolsó 12 óráját kisérhetjük végig. Hiába, hogy a harmincas években íródott a darab, magyarázta Kroó, tulajdonképpen mint­ha 2008-ban játszódna, sem­mi­féle erőszakot nem vittünk véghez a szövegen. Nagyon meg van ugyan vágva, mivel i­szonyú hosszú monológok vannak benne, meg is­mét­lé­sek, de nem tettünk hozzá. Azt az utat, amit a Love and Mo­ney kapcsán megtaláltunk, vagyis az emberközpontúságot, a mai­­ságot ebben az előadásban is képviselni fogjuk, mondta Kroó. Tehát, az érvényességet tartjuk szem előtt, magunkon keresztül szűrve át a törté­ne­tet mutatjuk be az előadást a kedves nézőknek. Ez egy stúdiódarab lesz, nem kamaraelőadás, amilyen az előző produkció volt, és magyarázza ezt az, hogy elköltöztünk a D3 Televízió Stúdióterméből visz­sza az Udvarhelyi Fiatal Fó­rum­hoz, mondta a színész. A stúdiójelleg miatt csupán hat­van néző fér be az előadásra, a színészekhez nagyon kö­zel foglalnak majd helyet. A­mennyiben valamelyikük „ha­zu­dik”, rögtön lebuknak, tud­tuk meg Kroótól, ennek tu­da­tában készülnek az előadásra. Elek Ányos lett az előadás dísz­lettervezője, kiderült, hogy rendkívül jó érzéke van ehhez. Egy lakásban, illetve egy tera­szon játszódik a történet, majd a második felvonásban lesz egy helyszínváltás, melynek kap­csán nagyon izgalmas dolgot találtunk ki, mesélte Kroó, és lesz benne egy kis varázslat is, tette még hozzá. A stílus kap­csán még annyit el kell mon­­danom, hangsúlyozta Kroó, hogy amint azt Kukorelly End­re a POSZT (Pécsi Országos Szín­­házi Találkozó) kapcsán megfo­galmazta, miszerint elege van a hagyományos színházi hang­súl­yokból, a túlzott gesztikulá­ciók­ból, túlzott mimikai játékból, nos, ezzel tökéletesen egyet­értünk, és ezt az őszinte szín­házat szeretnénk folytatni a Pirandellóval is. Május 9-ére tűzték ki a Nem tudni, hogyan bemutatóját – vi­szont az eddigi próbafolya­mat­ból kimarad tíz-tíz nap, egyrészt Kozma Attila a Csíki Já­ték­színnel turnézik, majd a Nézőpont megy játszani Ma­gyar­országra –, az első két fel­vonás gyakorlatilag kész, vár­hatóan ez az időpont nem fog módosulni. Június elején a Love and Money című előadással megy a Nézőpont Színház a POSZT-ra, és nem kis reményekkel, leg­alábbis az előadás rendezője, Göttinger Pál nagyon bizakodó. Legutóbbi imnformációk szerint a Nézőpont június 7-én és 8-án fog játszani. Kroó Ádám még elmondta, tulaj­don­képpen nem versenyezni, ha­nem játszani mennek a pé­csi találkozóra, bíznak abban, hogy egy jó előadást láthat majd a néző, ugyankkor remélik, hogy emiatt is a színház elkövetkező évadja több szemponból könnyebb lesz.

Eljöttünk a D3 Televíziótól, mert a vezetőség nem tűrte az ottlétünk, fogalmazott Kroó Ádám. Nem volt más választásunk, mint elköltözni, viszont az UFF hosszú távon nem alkalmas színházi előadásokra. A színház persze létezni fog, és a székelyudvarhelyi márkanevet is megtartjuk. Én bebiztosítottam magunkat, jövő évadkezdésre a budapesti Nemzetközi Merlin Színház által felajánlott lehetőséggel élni fogunk. Miután az igazgató látta az előadásunkat, felkért, hogy a következőt hozzuk létre ott, ugyanakkkor egyeztetés alatt állunk a tatabányai Jászai Mari Színházzal olyan szempontból, hogy akkor ők megvennék bérletbe az új előadást, így ott is játszhatnánk, és majd kintről hoznánk ezt Udvarhelyre, beszélt a tervekről a színész. A társulat ugyanakkor abban is reménykedik, hogy jövő tavaszig a D3 Televízió vezetőségével a viszony rendeződik, és visszatérhetnek a stúdióterembe.


Barabás Blanka

a.N.N.a - képek

a.N.N.a
(Martin Crimp: Attempts on her Life)

Gerő Szandra képei




Jelenetek és a hozzájuk tartozó idézetek

Minden üzenet törölve

„Minden újabb háborús időszak kezdetével csak egyre kevésbé hittük el az egészet, hiába történt meg újra és újra. Minden alkalommal azt mondtuk, nem lesz semmi, vagy ha lesz is, gyorsan lemegy.”

Szerelem és ideológia tragédiája

In a dualist way of thinking you got to take a side. Afterwards many of these experiences inspired me to look for something more than dualism. It’s the mind. The black and white. It has to be one thing. Because the mind can not stand it.

„A duális gondolkodás egyértelmű állásfoglalásra kényszerít. A sok élmény arra késztetett, hogy ennél valami árnyaltabbat keressek. Az elme elvárja, hogy legyen a dolog fekete vagy fehér. Máskülönben nem hajlandó felfogni.”

A magunkba vetett hit

You know the children who went out the cellars in Vukovar, after living there for months, being bombarded, they had grey hair.

„Tudtad, hogy a több hónapos bombázás után a vukovári óvóhelyeket elhagyó gyerekeknek ősz volt a haja?”

They have nothing to do with the war and so on. Although then it gets complicated because these are the same people, who said: ’Oh, this fucking neighbour’ – and the other said: ’Ohyou fucking neighbour. I have a friend with a gun.’ And so they participated, everybody participated somehow.

„Hétköznapi emberek. Nem tehetnek a háborúról. De közben bonyolult is a helyzet, mert ezek ugyanazok az emberek, akik egymásra mutogattak, hogy ez a kurva szomszéd. Nekem meg van egy haverom, akinek van fegyvere, stb. És így mindannyian részt vettek. Mindenki részt vett így vagy úgy.”

A megszálló

Isn’t it funny, the war and crime are not two opposite words?

„Nem vicces, hogy a háború és a bűn nem ellentétes fogalmak?”

Anya és apa

„Voltak ilyen hírek is, hogy óvodákat bombáztak. Persze, mert nem gyerekek voltak bent, hanem katonák, meg légvédelmi ágyúk.”

So I had this feeling, what shall I do in Sarajevo. In some fucking Miramax, Channel 4 movie.

„Szóval nem értettem, mi keresni valóm van Szarajevóban valami kibaszott Miramax, Channel 4 filmben.”

Az új Anny

A szakszerűtlen használat garanciavesztést okozhat.

Gázingacsatlakozó nélküli tankautóval üzemanyagot lefejteni TILOS!

A nemz. Terr. Veszélye

(Because) who says who is a war criminal?

we have to be part of Europe, and we have to respect The Hague and The Hague said everybody were guilty, because otherwise it gets fucking complicated.

„Ki mondja meg, ki a háborús bűnös? Európa része vagyunk mi is, ezért tisztelnünk kell Hága szavát és Hága mindenkit háborús bűnösnek mond, különben rohadtul bonyolult lesz az egész.”

„Én most azt mondom, nem lesz semmi, vagy ha lesz is, gyorsan lemegy.”

(ezt amúgy a koszovói helyzetre mondta – a Szerk.)

Elég vicces

They discovered that even little children had PSP. For example postdramatic syndrome, so called Vietnam syndrome.

„Felfedezték, hogy még a kisgyerekeknek is poszt-traumatikus tüneteik voltak. Anélkül, hogy bármit átéltek volna a háborúból. Vietnám szindrómával kezelték őket.”

It’s some indian mistics saying: ’Naty-naty’ It means: Neither this, nor that. So no choosing.

„Valamelyik indián törzs miszticizmusa mondja: Neti-neti. Ez valami olyasmit jelent, hogy sem-sem. Nem kell választanod.”

Cím nélkül (100 szó)

I wanted to be a fuckin’ actor. In the middle of the war. It had no sense. It had fuckin’ no sense. I went to theatre and the theatre was disgusting. Because the reality was so strong. And I also fought for it very much.

„Színész akartam lenni a háború kellős közepén. Semmi értelme nem volt. Kurvára semmi. Bementem a színházba, ami undorító volt, mert annyira erős volt a valóság. És mégis, komolyan harcoltam a célomért.“

It was somehow obligatory to have an opinion, because you can not stay out of reality. And I just couldn’t have an opinion.

„Kellett, hogy legyen véleményed, mert a valóságból nem vonhatod ki magad. És én egyszerűen képtelen voltam véleményt formálni.“

Furamód

But you know, you must have a kind of identity with the surroundings where you live.

„Tudod, muszáj valamennyire azonosulni a környezeteddel, a hellyel, ahol élsz.”

So when I run away what do I do? Am I selfish and coward? Or am I just liberating myself from identities?

„Mit teszek azzal, ha elfutok? Önző vagyok és gyáva? Vagy csak felszabadítom magam az identitások alól?”

Jungfrau (szó asszociációk)

And maybe, if there was no war, I wouldn’t have clear the things in my life.

„És talán, ha nem lett volna háború, sok mindent nem tisztáztam volna az életemben.”

A vallomás

But there was another mistic, said: and-and. So, both things, because they exist. I understand both sides. It’s not the question of agreeing or justifying.

„Van egy másik indián mondás, mely szerint és-és/(is-is.) Mindkét dolgot elfogadom, mert mindkettő létezik. Nem egyetértés vagy ítélkezés dolga.”

They don’t know where their grave is. A mother, lost husband and son, said: After twelve years I just want to know where can I take the flowers. I just want to know where they are buried. It doesn’t matter anymore, who killed whom. Stuff like this confuses me. They are somewhere buried.

„Nem tudják, hol vannak a sírok. Egy anya mondta, aki a fiát és a férjét vesztette el, hogy Nem érdekel már, ki-kit ölt meg. 12 év után egyszerűen csak tudni akarom, hova temették őket, hova vihetem a virágokat. Az ilyesmi engem összezavar. Mert valahol tényleg el vannak temetve.”

Pornó

So I had this feeling, what shall I do in Sarajevo. In some fucking Miramax, Channel 4 movie.

„Szóval nem értettem, mi keresni valóm van Szarajevóban valami kibaszott Miramax, Channel 4 filmben.”

Now Bosnia is not anymore so good for films. Where do we go now? Soon in Somalia, but Africa is all the time on the agenda.

„Bosznia már nem elég érdekes a filmeseknek. Hova is mehetnénk forgatni még? Nemsokára talán Szomáliába, de mindenesetre Afrika mindig terítéken van.”

Előre lefagyasztva

(„A 2 csillaggal jelölt mélyhűtőtér megfelelően gyors lefagyasztásra nem képes, ezért abban csak előre lefagyasztott készítményeket tárolhatunk). A tárolási időt illetően a fagyasztott készítmények csomagjain megjelölt dátum a mérvadó, amennyiben hazaszállítás közben a készítmény nem olvadt ki. Amennyiben ez megtörténne, javasolt a haladéktalan felhasználás.”

„Továbbra is egy 1922-ben kifogott példány a brit lazacrekord. Az a hal 30 kilós volt.”

„A lazacnak elég nagy szálkái vannak, könnyen kivehetőek.
Ha finom porhanyósra sül, szinte elolvad az ember szájában.
Érdemes kipróbálni!”

Kortárs külföldi dráma

litera.hu

1. alengyel2008.04.05. 23:04
A legtöbb európai országhoz képest nagyon kevés kortárs külföldi dráma kerül magyar színpadokra. Oka ennek a színházak érdektelensége, a rendezők, dramaturgok nagy részének teljes tájékozatlansága, általános szellemi tunyaságunk.

Az elmúlt év színházigazgatói pályázatai jól tükrözik elmaradottságunkat e téren: a szegedi négy különböző pályázat összes drámacíme között nem szerepelt egy sem az elmúlt harminc év nemzetközi drámaterméséből, a nyertes kecskeméti pályázat a kortárs magyar drámát ugyan kiemeli, de a kortárs külföldit szóra sem méltatja, a Nemzeti nyertes pályázatának kortárs külföldi fejezete egy tíz éves és négy húsz-huszonöt éves drámacímet tartalmaz.

Fontos volna, hogy a mai világirodalom iránti érdeklődésünket abban is kifejezzük, hogy figyelünk a minőségi kortárs színházbemutatókra és például a literán beszélgetünk róluk. E célra szánom ezt a topikot.

Vasárnap a Merlinben este nyolckor például bemutatásra kerül az egyik legizgalmasabb élő angol színpadi szerző, Martin Crimp egyik remekje, az a.N.N.a (Attempts on Her Life). Nem vagyok elfogulatlan, én fordítottam (Merényi Anna), mégis jó szívvel ajánlom mindenkinek a fiatal Göttinger Pál rendezését.

További információ: http://www.crimpanna.blogspot.com/

Minden visszajelzésnek örülünk.

POSZT és kvártély

A Katona és az Örkény Színház ezúttal nem kapott meghívót

Népszabadság • Szemere Katalin • 2008. április 3.
Kortárs magyar darabok és fiatal rendezők munkái - ezek dominálnak a június 5-14. közötti Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában. Kukorelly Endre író 141 előadásból emelte ki tizenhat "kedvencét".

A nyolcadik POSZT tanulsága is ugyanaz: a rendezők inkább a kamara-előadásokat favorizálják. Valószínűleg nem véletlen, hogy Kukorelly Endre is hat nagyszínpadi és tíz stúdióprodukciót válogatott egybe. A program több mint fele kortárs magyar darab, jó pár kimondottan ősbemutató. A szerzők között olvashatjuk Garaczi László, Térey János, Márton László nevét, sőt a műveket gyakran maga a rendező írta, helyenként némi segédlettel.

Az elmúlt évek állandó részvevői közül nem került versenybe a budapesti Katona József és az Örkény Színház. A Pécsen ritka vendégek közül most megmutatkozhat a József Attila Színház. Igaz, Az öreg hölgy látogatását Zsótér Sándor rendezte, akit a legtöbb teátrum delikát desszertként szolgál föl.

A Magyar Színház sem tudná hosszan sorolni, mely előadásait hívták meg korábban a pécsi fesztiválra. Most a Guelmino Sándor rendezte Hullámtörésre voksolt Kukorelly. Guelmino a fiatal, harmincas rendezőnemzedékbe tartozik, akárcsak Réthly Attila (Szabadaz Á!, Kaposvár), Pintér Béla (A Démon gyermekei, Pintér Béla és Társulata) és Urbán András (Urbi et Orbi, szabadkai Kosztolányi Dezső Színház).

Mundruczó Kornél nemcsak film-, hanem színházi rendezőként is kurrens, most a Bárkában készült Frankenstein-terv tetszett különösen a válogatónak. A Bárkából érkezik a Maladype Társulat Viharja is, amelyet a harmincas évei elején járó Balázs Zoltán állított színpadra. A rendező ugyanúgy nem újonc a POSZT-on, mint Bodó Viktor. Utóbbi többször dolgozott Nyíregyházán, most a Fotelt hívták versenybe. A legfrissebb rendezőgenerációból Funk Iván (Ivanov, Pécsi Nemzeti Színház), Göttinger Pál (Love&Money; székelyudvarhelyi Nézőpont Színház) és Dömötör Tamás (Czukorshow; szombathelyi Kamara Savaria) nevét olvashatjuk a POSZT-listán. (S ott lesz a KoMa Társulat is, friss diplomás színészek csapata, amely maga rendezte Garaczi Plazmáját.)

A negyvenesek nemzedékét képviseli Bagossy László Asztalizenéje a Radnótiból, Vidnyánszky Attila debreceni Úri murija, Bocsárdi László sepsiszentgyörgyi rendezése, az Yvonne, a burgundi hercegnő, az ötvenes Csizmadia Tibortól pedig a Nagyratörő került műsorba.

POSZT versenyprogram

VERSENYPROGRAM | A POSZT SAJTÓKÖZLEMÉNYE

A hagyományokhoz híven április1-én Kukorelly Endre író (képünkön), az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó válogatója nyilvánosságra hozta, hogy mely előadásokat válogatott be a 2008. június 5-14. között immár 8. alkalommal megrendezésre kerülő POSZT versenyprogramjába.

Kukorelly Endre 141 előadás megtekintése után a következő produkciókat tartotta a legjobbaknak a 2007. április 1. – 2008. március 31. között bemutatott előadások közül.

  • József Attila Színház
    Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
    R: Zsótér Sándor

  • Radnóti Miklós Színház
    Térey János: Asztalizene
    R: Bagossy László

  • Gárdonyi Géza Színház, Eger
    Márton László: Nagyratörő
    R: Csizmadia Tibor

  • Csokonai Színház, Debrecen
    Móricz Zsigmond: Úri muri
    R: Vidnyánszky Attila

  • Pécsi Nemzeti Színház
    Csehov: Ivanov
    R: Funk Iván

  • Csiky Gergely Színház, Kaposvár
    Réthly Attila: Szabadaz Á!
    R: Réthly Attila

  • Pintér Béla Társulata
    Pintér Béla: A Démon Gyermekei
    R: Pintér Béla

  • Bárka Színház
    Mundruczó Kornél – Bíró Yvette: Frankeinstein-terv
    R: Mundruczó Kornél

  • Pesti Magyar Színház
    Vivien Nielsen: Hullámtörés /Lars van Trier filmje nyomán/
    R: Guelmino Sándor

  • Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza
    Vinnai András – Bodó Viktor: Fotel
    R: Bodó Viktor

  • KoMa Társulat
    Garaczi László: Plazma

  • Kamara Savaria, Szombathely
    Dömötör Tamás: Czukorshow
    R: Dömötör Tamás

  • Bárka Színház – Maladype Találkozások Színház
    Osztrovszkij: Vihar
    R: Balázs Zoltán

  • Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
    Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő
    R: Bocsárdi László

  • Nézőpont Színház, Székelyudvarhely
    Dennis Kelly: Love & Money
    R: Göttinger Pál

  • Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
    Urbán András: Urbi et Orbi
    R: Urbán András
  • Tárgymutató.

    600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed