Az ajtók a bal oldalon nyílnak

Finito - Szikszai RémuszMár előre mentségeket keresek, hogy hát lehet, hogy ez nem a legjobban sikerült előadás, mert mégiscsak vendégjáték (de ez van, így sikerült), mégiscsak szezon után vagyunk (bár azért annyival nem), meg a szabad tér – már amennyire a városmajori színpad szabad térnek nevezhető – mégiscsak más (annyira azért nem – ráadásul ez az előadás, a korábbi itteniekkel ellentétben viszonylag becsülettel szól, vagyis be vannak állítva a mikrofonok, és a technikusok is képben vannak), szóval vannak ezek a mentségek a kaposvári Csiky Gergely Színház Finito előadására, de ettől még ez az előadás bizony olyan volt, amilyen.

A Finito Tasnádi István verses színműve, hommage à Molière, egy Blondin Gáspár nevű munkanélküli – szakképzettségét tekintve hentes – haláláról szól, helyesebben hősünknek tele van a töke az élettel, ezért bezárkózik a budiba, amelyet környezete önfeladásként értékel, az esetre rákap a bulvárra éhes média, s Blondin föltételezett és készpénznek vett közeljövendőbeli öngyilkosságára a polgármester, egy szakpszichológus, egy költő és egy popsztár egyaránt bizniszt és/vagy hírverést bazírozna.

Ehhez képest érdekes, hogy Kaposváron egy echte értelmiségi figurába kellene belelátnunk a mindenre elszánt, kissé darabos és sistergő Blondint: az őt játszó Kelemen József nem az, aki először eszébe jutna az embernek erről a karakterről, ez persze nem baj, de másodszorra sem tűnik jó ötletnek, és az előadás tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy erről a Blondinról nem nagyon volt gondolva semmi, majdhogynem jelentéktelen lenne, ha nem ülne a kiemelt budiban a színpad közepén. Mert az egyebekben kiváló színész ugyan természetesen eljátssza a kiábrándult vidéki vagányt, de hogy miért is került oda, ahol most van (egyáltalán: hol van most?), az nem igazán derül ki.

Apropó hol: vajon mi akar lenni az a tér, amit Csanádi Judit tervezett az előadás számára? Zöld csempés szoba, amelynek oldalában egy ház van (jó néhány ajtóval – de miért van ott sok ajtó?), a felső szint egy templomra emlékeztet (majd onnan jön az angyal képében feloldást és színházfelújítást ígérő Hivatalos úr – na de ezért, az utolsó három percért van ott két felvonást?), összességében pedig tippem sincs arra, mi lehet ez. De még ez sem lenne baj, ha ez a közegtelenség nem nyomná rá a bélyegét az egészre.

Mivel az előadás alappillérei teljesen bizonytalanok (egy szellemi embernek látszó állítólagos fizikai munkás egy spiritualitást hordozó, de megfoghatatlan térben, a közepén egy kerti árnyékszékkel), elég nehéz a darabba préselnie magát a nézőnek. De végül is sikerül, megismerjük a szereplőket, a problémát, jöhetne a voltaképpeni lényeg: a Blondin halálára való felkészülés és az igazi valóságshow. De mindez nem jön, mert ehelyett szájbarágós médiakritikát kapunk a második felvonásban, lapos utalások és közhelyes poénok hadát, és ami nagyon gyanús, hogy a közönség kizárólag a szövegekben elhelyezett vicceken nevet, egyetlen színpadi akció sem arat különösebb tetszést; a szövegszintű poénok is a szar-fasz-basz témakör és ragozott alakjai szintjén süvítenek (van belőlük a második részben jócskán).

S mindez lecsorog a nézőtérre is. A „Pál-show” közönségét az előadás közönsége játssza, s tapsolnak és rökönyödnek a nézők a felmutatott táblák nyomán, ahogy kell, és ezen nem győzök újra és újra csodálkozni, hogy ha valaki tapsra utasítja a fizető közönséget egy emelvényről, az azonnal ovációba kezd. Ha ez maga a kritika, hát rendben van, de ezért teljesen felesleges a Finitót műsorra tűzni. Pedig mintha ez lett volna a cél, és ez így nem nagyon van jól. Mert a karakterek Göttinger Pál rendezésében többnyire paródiák, amit lehet igazán elrajzoltan-agyeldobósan játszani, mint a gesztusban-hangban erőteljesen túlzó Kaszás Gergő (a porlepte művészideológus Bicke B. László költő), a szövegtévesztések miatt kissé indiszponáltnak ható Szikszai Rémusz (a maximálisan extrovertált Pál, médiaszemélyiség), vagy a téves (tévés) hangsúlyozási divatra rájátszó Grisnik Petra (Reszlik Hajnalka Myrtill, riporter), csakhogy akár Kelemen, akár a nejét alakító Varga Zsuzsa, az anyóst játszó Csonka Ibolya, a polgármester szerepében látható Sarkadi Kiss János egyaránt keresik a karakterek valósághoz kötődését, a személyiségrétegeket, és láthatóan nemigen tudnak azzal mit kezdeni, hogy a rendezői koncepció ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. A karakterek múltjának hiányának azonban a jelenben vannak következményei. Mintha kommunikációs csődhelyzet felé evickélne az előadás – de ez nem kint, a színpadon, hanem valahol mélyen, a rendszeren belül történne, és ez a belső harc egyszerűen felemészti az egész produkciót.

Így ha azt kérdeznék, miről szól a kaposvári Finito, valami olyasmit mondanék, hogy médiakritika akar lenni – amely nem tart ki sokáig, 2 óra 50 percig pedig végképpen nem –, de igazából pontosan az a válaszom, mintha azt kérdeznék, miért éppen annyi ajtó van a színpadkép bal oldalán. Nem tudom.

Az ajtók persze nagyon jók, mert ki-be lehet rajtuk mászkálni, szimbolikát lehet benne találni, ahogy abban is, hogy végig harmónium szól (nyilván itt a felvázolt szituáció és a hangszer méltóságteljes hangzásának ellentéte kellene, hogy megragadjon), a végén az angyal bejön és helyreteszi a dolgokat: ebben az előadásban egy grammot nem kell gondolkodni, minden ki van mondva, meg van mutatva, gondolom, ez lenne a szórakoztatás.

A végén az angyal képében megjelenő Hivatalos úr (Nyári Oszkár) hitet, bizodalmat és reményt kántáló szövegére reakcióként az újfent a budin csücsülő Blondin annyit mond, hogy: – Anyád!

Ez a vége. Úgyhogy minden mentség és egyéb helyett legyen mára ez a tanulság.

(Városmajori Szabadtéri Színpad, Budapest, 2012. június 21.)

Ugrai István

FIRKIN A PARKBAN


Június 29-én pénteken este 20 órától Budapest legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén játszunk, a PARKban.

VILLAMOS: 1, 2, 24, 51 BUSZ: 23, 54, 55, 103, 179 ÉJSZAKAI JÁRATOK: 901, 937, 923, 918, 979 HÉV: H6, H7
NYITVA: DÉLUTÁN 5-TŐL HAJNALI 5-IG. 

Jegyek elővételben a Parkban és http://budapestpark.hu/#jegyelovetel oldalon kaphatók.
Jegyár: 500 Ft

TEL:+36 30 702 2919 PARK@BUDAPESTPARK.HU 1095 BUDAPEST, SOROKSÁRI ÚT 60. FACEBOOK.COM/PARKOFFICIAL

Áhítat vagy irónia

Tasnádi István: Finito, A Kaposvári Csiky Gergely Színház a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Már a díszletet sem értem. Pontosabban az alapgondolatát érteni vélem. Csanádi Judit modern városi környezetbe helyezte a jó százesztendős falusi budit, Tasnádi István Finitójának központi színterét. Ez látszólag indokolt is lehetne. A darab, amely Nyikolaj Erdman NEP-korszakbeli szovjet komédiájának, Az öngyilkosnak a mai változata, a moszkvai nyomortörténetet egy magyar falu elmaradottságára transzponálja, ráadásul a moliere-i vígjáték emelkedett Sándor-versébe szedve. Párrímes, felező tizenkettesekben zeng a köznapi, hanyag, olykor trágár beszéd, barokk pompa ütközik lepusztult vidéki portával, az országos blöffmédia szegényes, kopár, tengődő életek közé nyomakodik.

A díszlet előre kifecsegi a kettős látást, illetve dupla hangzást. Hozzá a részleteiben még követhetetlen is. Jobbra kétszárnyú lengőajtó, mellette portásfülke, benne ifjú hölgy végigüldögéli az előadást. Elöl dohányzóasztal székekkel. Balra strandkabinok vagy SZTK-öltözők sora, a falak magasan fölcsempézve. A földszint meghatározatlan közületi tér. Fölötte körgang vegyül rózsadombi napozóterasszal. Talán magánluxus. Várom, remélem, hogy a játék majd megmagyarázza a látványt.

Nem teszi. Mint manapság gyakran, a tér puszta jelzés marad, mely lazán kapcsolódik a szöveghez, a történethez, használható is, csak éppen a darabhoz, az előadáshoz nem sokat tesz hozzá. A környezetből kirívó vén budi magától előremozdul, két remek kaposvári színész, Kelemen József és Varga Zsuzsanna a kabinajtókon átbújócskázva kergetőzik. A férj egy apró tévékészülék társaságában keres menekvést asszonya elől. De a versek már az ő szájukból is üresen szólnak, nem érezni a beléjük bújtatott kontraszt humorát. Talán a szabadtéri vendégjáték szokatlan körülményei is teszik, hogy a Városmajorban később sem szólal meg igazán a parodisztikus irónia. Megöli az erőszakolt ironizálás. A versmondás szavalattá kopik. Beszélő emberek helyett általános karikírozást látunk és hallunk.

Göttinger Pál rendezéséből mind a stílusérzék, mind az emberábrázolás igénye hiányzik. Ahány színész, annyiféle játék. Kelemen József az öngyilkosságra készülő főszereplő értetlen elcsodálkozásait, elképedéseit gyönyörűen adja, Varga Zsuzsanna komoran készülődik a történetet lezáró gyilkos tettre, a tárgyaló pszichológust zordan játszó Némedi Árpád néhány szellemes tánclépésre ragadja. Kaszás Gergő ismerős eszköztárát most is hatékonyan használja a valamilyen írószervezetet képviselő költő megjelenítéséhez, Sarkadi Kiss János kedélyesen éhségsztrájkoló polgármester. Csonka Ibolya egy parasztanyóka minden sablonját bemutatja. Szikszai Rémusz a közismert sztár, a médiaszemélyiség szokványos allűrjeit mord erőszakossággal egészíti ki, Nyári Szilvia lerobbant popdíváján olykor személyes szenvedés is látszik. Grisnik Petra egy beosztott riporter, egy kiszolgáltatott rendezőasszisztens minden baját kígyózó mozgássá alakítva láttatja.

A befejezés pedig a díszletnél és a játéknál is talányosabb. A részletekben elvesző rendezés nem képes hitelesen megindokolni, miért öli meg az asszony az öngyilkosságtól végül visszariadó férjét, utána meg az érzékek és érzések teljes zűrzavara következik. A budiban agyonszurkált férfi egy leölt disznó hörgésével adja ki a lelkét, majd a Moliere Tartuffe-jét parafrazeáló hivatalos úr (Nyári Oszkár fehér ruhában) barokk operai stílben zengi el a kincstári optimizmus szólamait, aktualizálásként beleszőve a színház óhajtott felújítását is. A lelkek fölemelését hangoztató záró sorokat pedig olyan komoly, átszellemült áhítattal énekli az egész társulat, mintha a sokat emlegetett remény színházában lennénk, ám erre mintha a halott szólna ki a budiból halkan: anyád.

Ennyi csavaros váltás után nehéz eldönteni, mit is gondoljon az ember. Melyik gesztusnak higgyen: az áhítatnak vagy az iróniának.

forrás:  http://nol.hu/

A hardrock.hu a Firkinről

Az ír-magyar ördögök, avagy a táncparkett urai: Firkin – Barba Negra Music Club, 2012.06.01

Tomka, 2012, június 24 - 00:10

Hogy milyen is az ír virtus, azt legalább a spanyol-ír meccs óta mindenki tudja. Aki viszont nem a vereség kapujában is együtténeklő ír közönségről, és a csodálatos The Fields of Athenry-ról ismeri azt, az bizonyára tisztában van vele, hogy Magyarországon tevékenykedik egy honi formáció, ami már évek óta nemzetközi szinten ápolja az ír kocsmazene és a többek közt a Flogging Molly nevével fémjelzett folk punk-rock tradícióját. A Firkin ráadásul idén meghúzta a tutit, és az ír népdalokat magyar szöveggel, magyarosabb zenei kontextusba írta át, amely egy olyan sajátos hangulatú keveréket eredményezett az ’Igyunk pálinkát!’ c. albumukon, hogy az egyértelműen az idei magyar lemeztermés legjobbjai között foglal helyet. Lemezhez pedig intenzív turné is dukál, csak úgy Firkin-módra – Magazinunk még június elsején tekintette meg az őrült magyarok fergeteges koncertshow-ját.

Habár a Péter János fuvolás vezette, extrovertált különítmény alapjáraton is szerette saját egyéniségére fazonírozni az örökérvényű ír dalokat vagy éppen a Molly-feldolgozásokat, az ’Igyunk pálinkát’ egyértelműen jelzi: a Firkin megtalálta a saját hangját. Azonnal felismerhető, garantált klasszikussá érő dalok sorjáznak rajta, amelyek a komolyabb hangszereléssel, a keményebb zenei alapokkal, a kidolgozottabb gitártémákkal, a teátrálisan humoros dalszövegekkel, és a keserédes hangulatvilággal bármelyik Firkin-koncert nívóját a plafonig emelik. A június elseji buli is így kezdődött, egy felejthető Bankrupt előzenekarosdi és a Guinness-akció (2-t fizet 3-at kap) letesztelése után csattant fel a Borfohász.

Akkor még nem büntetett ez a mostani gatyarohasztó meleg, de Firkinék rövid úton ugyanazt a hatást prezentálták a küzdőtéren és a színpadon egyaránt, mintha csak egy 60 fokos szaunát gyújtottak volna be. Az olyan magnum opusok, mint a Borfohász, aReggel van, vagy az Igyunk pálinkát! megtartották a punk-verziók nyersességét, fékezhetetlenül tomboló energiáját, ugyanakkor hangszerelési finomságokat, ízesebb gitártémákat kölcsönöztek a daloknak – és Jánosék élőben kegyetlen megdörrentették ezeket az odacsapós táncdalokat. Ami azt illeti, az egész album, ától cettig elhangzott, ráadásul a koncerten nyugodt szívvel igazítottak a dalokon: aRettenthetetlenben hallható Gangxta Zolee rap-betétje helyett Marthy Barna énekes „a capellázott” egy sort, a Hetedhét székely pedig a „vulgárisabb” koncertverzióban került tálalásra. A sok ugrálós, halálra-bulizós dal közé beékelt pihenőként nagyon kiválóan működtek a középtempósabb, „epikusabb” szerzemények is, mint a Vezet majd a szél, vagy a szomorkás Felföldi románc. Habár Barna – és az énektémákból magának tisztes szeletet hasító Göttinger Pál gitáros –, igaz, nem lemezminőségben énekeltek, de ilyen fordulatszámon ez kvázi lehetetlen is; ettől függetlenül sikeresen domborították ki az olyan dalok nagy ívét, mint a Jó ég megáld, vagy a Kék volt az égbolt.

A zenekar egyébként hozta a tőle megszokott formát és vizuális stikliket. Barnakalapjában, egzaltált táncmozdulataival olyan volt, mint egy rocksztárrá avanzsált néptáncos; a tökéletes frontember mintapéldánya. Az ő humoros „sidekick-je” voltGöttinger Pali, aki a lemezen is az eltúlzott, már-már karikírozott dalszövegekért, színpadias gegekért felelt, és élőben kaján vigyorral és teljes erőbedobással hozta ezt a tréfás figurát. Az ő orgánuma olyan, mint a jó házi pálinka, nyers, de piszkosul erős, és ezt szóló-performanszaiban (pl. a Crazy Man Michaelben) meg is mutathatta.

Persze, a Firkin többi tagja se akart lemaradni mögöttük: a zenekarvezető Péter János„andersonista” mozgáskultúrája több, mint figyelemfelkeltő – vicces is volt, amikorBarna felszólította a fuvolásnál bizonyára jóval fiatalabb közönséget, hogy akkor most ők is csinálják PJ után, egy lábbal a következő számot. Mondani se kell: másnak ez bizony nem menne. Már csak erőnléti szempontból is lenyűgöző volt, amit Firkinék produkáltak, ebben pedig a színpadot keresztül-kasul betáncoló Virág Lilihegedűsleányzó is az élen járt. Talán csak Marczis Attila gitáros és Szuna Péterbasszusgitáros nem szántotta fel a terepet, ők viszont egy helyben is látványosan, de ami még fontosabb: ízlésesen pengették végig a bulit. Merthogy hiába játszanak többnyire „egyszerű” zenét PJ-ék, itt bizony nagyon képzett zenészek húzzák a talpalávalót, és ezt a ráadásban, a zenekar bemutatásakor egy-egy rövid villantás alkalmával be is bizonyították. A gitáros, a furulyás, a basszer is nyomhatott egy-egy miniszólót, sőt, a skót szoknyában doboló Juhász Róbert is produkálhatta magát, aki bizonyította, hogy énekesnek sem utolsó…

Amit a Firkin nyújt, az szórakoztatás a felsőfokon: a zenekar kb. két óráig tudta úgy ropni és elsütni egymás után a jobbnál jobb ír/magyar dalokat, hogy a koncert egy pillanatra sem ült le. Önfeledt bulizás volt ez, amibe belefértek olyan klasszikus ír folk-eresztések, mint a Rocky Road To Dublin, a The Irish Rover, vagy a Beggarman(ezalatt Barna a közönség körében kalapjával aprót gyűjtött) ugyanúgy, mint azok magyarosan humoros átiratai (Hetedhét székely – Seven Drunken Nights), vagy éppen Flogging Molly feldolgozások (Rebels of the Sacred Heart, Drunken Lullabies). Habár utóbbiakra szerintem már nincs túlzottan szüksége a zenekarnak, még akkor is, ha nagyot ütnek ezek a dalok – hiszen ezek nélkül se fogyna el a zenekar puskapora. Az a puskapor, amely valójában inkább pozitív energialöket: eszméletlen mennyiségű adrenalin, erőtartalék, energia és boldogság-érzet szabadul (f)el egy Firkin-bulin. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Firkin csúcsformában, az eddigi talán legjobb szettjével koncertezik, azt kell mondjuk: aki önfeledt kikapcsolódásra vágyik, az keresve sem találhatna jobb bulit egy Firkin-koncertnél. Úgyhogy irány a legközelebbi Firkin-hepaj, és mindenki bontson egy firkin sört! Vagy kettőt-hármat…

Setlist:

Borfohász / Reggel van! / Seven Deadly Sins / Rocky Road To Dublin / Vezet majd a szél / Galway Races / Rebels of the Sacred Heart / A jó ég megáld / Crazy Man Michael / Rettenthetetlen / The Irish Rover / Eileen Og / Kék volt az égbolt / Beggarman / Jó / Hetedhét székely / Felföldi románc / Donnegal Danny / Lord of the Dance / Tobacco Island / Drunken Lullabies / Hozz egy firkin sört /// Igyunk pálinkát! / The Devil’s Dance Floor / Búcsúpohár

Tomka

Péter Jánossal készített interjúnk itt olvasható.

Halál élő adásban

Élő adásban egy jó kis harakiri, akár kard helyett disznóölő késsel, ha az áll éppen rendelkezésre, jót tehet a nézettségnek. Előtte meg a show műsorvezetője felszínes hangzatossággal papolhat kiszolgáltatottságról, segítőkészségről, miközben félszemével odasandít, hogy elég tettre kész-e a delikvens, akivel szerződést is kötöttek a hathatós médiaeseményre.

Ilyen módon lehet hasznot húzni a szerencsétlen munkanélküliből, akinek elment az életkedve. Így az elszegényedett falujának is hírnevet szerezhet, a felesége temérdek pénzt kereshet az ügyleten, és például jól jöhet a levitézlett énekesnőnek is, mert közelébe férkőzve megint címlapra kerülhet. Tasnádi István, amikor megírta a Finito című darabot, kesernyés humorral kritizálta nemcsak a kereskedelmi tévék jelentős részének elvetemülten morbid haszonlesését, eszeveszett hatásvadászatát, hanem azt az egész társadalmat is, amely gyakran totálisan magára hagyja az elesetteket. Évekkel ezelőtt a Pécsi Országos Színházi Találkozón az Örkény Színház a legjobb előadás díját is elnyerte vele. Tavaly pedig a kisvárdai fesztiválon igencsak ütős előadásban adta, a jeles Victor Ioan Frunza rendezésében, a csíkszeredai Csíki Játékszín.

Most a Kaposvári Csiky Gergely Színház vendégszerepelt vele a Városmajori Szabadtéri Színpadon, Göttinger Pál rendezésében. Ez a rafináltan megírt darab úgy adagolja a temérdek rosszat, hogy jó nyári szórakoztató produkciónak is. Számomra az előadás első része kicsit súlytalan is. De aztán, amikor Szikszai Rémusz megformálásában megérkezik az önimádó showman, aki meg van győződve róla, hogy ő a világ közepe, de a Kelemen József által játszott öngyilkosjelöltnek végső elkeseredésében a hírnév már mit sem számít, akkor felforr a mostanában amúgy is meleg levegő. Egy kis senki szempillantás alatt fontosabbá válhat, mint aki abszolút felül érezte magát. Ezt jó lenne a felfuvalkodott hatalmaskodóknak is az eszükbe vésniük.

Bóta Gábor /

Verses halál

KŐKEMÉNY

Ha vers szól a színpadról, a néző rögtön régi korok történeteire gondol, pedig Aiszkhülosz is, Shakespeare is és Moliere is sokszor kortárs történeteket állított színpadra, csak mai szemmel történeti a jambus meg a rím.

A történet ismerős, a figurák ismerősek, sőt ismerőseink: a mindentudó szomszéd, a falu sorsát föllendíteni akaró polgármester, a celeblány, a „nagy dobást” hajszoló tévériporter, az öt unó asszisztense. Meg a család: az élete befejezésére készülő férj, a feleség, aki előtt esetleg megnyílik a pálya és az anyós. Na ő el nem tudja képzelni, hogy ez az alak egyszer valóban véghez visz valamit!

Halál élő adásban! Örkény Rózsakiállítás című kisregényében is ez volt a tévés vágya.

Az újságíró ábrázol, tájékoztat, de nem avatkozik bele a folyamatokba! Vagy éppen ő gyártja a szenzációt?!

A világ, amelyben ezek az emberek élnek – a mi világunk itt Magyarországon vagy Közép-Európában vagy magában az unióban – egyszerű szabályok szerint működik: „Lehet sok pénzed, farkad kőkemény, / Legfontosabb mégis a víg kedély.”

Hát csak kapkodd a fejed a nézőtéren, kedves olvasó, azonosulj, háborodj föl és nevess! Ha jó a színház, úgyis magadon nevetsz. És vedd észre, mit változtat az, hogy e népség versben beszél a színpadon. Hogy ma van, mégis mintha örök történet játszódna odafönt. Örökké ez történik velünk. Bármennyire erőlködik a kedves zombi, egyre csak nevetségesebb lesz.


06. 21.
KEZDÉS: 20.00
HELYSZÍN: Városmajori Szabadtéri Színpad (Budapest, Városmajor) A Kaposvári Csiky Gergely Színház előadása
CÍM: Finito (Magyar zombi)
SZERZŐ: Tasnádi István
RENDEZŐ: Göttinger Pál
JEGYÁR: 2300, 2900, 3500 Ft

Kelen Károly


forrás: http://nol.hu/

A Fidelióban a Fogságról

Spiró György enciklopédikus teljességgel megírt történelmi regényét a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője ajánlja.

A Fogságot a hihetetlen mennyiségű belézsúfolt tudásanyag miatt szokás méltatni, korunk jellemzően olvasatlan emberének rácsodálkozásával, hogy hát mennyi időt töltött ez az ember ezzel, de tényleg. Nekem a történetmesélés módja miatt fontos. Van ez a készség, amit színházcsinálás közben az embernek állandóan gyakorolnia illene: minden szereplő igazságának egyenrangú képviselete. Hogy mindenki legkisebb mellékcselekvésének is érthető oka legyen. Színészfejjel: hogy bármelyiket el lehessen játszani. Uri találkozása az első század Európájával drámai. Értelme felfogja a részleteket, lapról lapra gazdagodó emberismeretével átlát minden apróságot - de belebicsaklik az egészbe. Ez az iszonyatos, cinikus, embertelen világ csupa mintha-csak-én-lennék részletből áll össze. Pont, hogy nem embertelen. És ami miatt megrendítő olvasmány, bulváros és komoly, nehéz és halálosan szórakoztató is egyben - az voltaképp nem is történelem. Körülnézek: most is ez van. (Van egy zárómondat a regény végén. Ez a fajta optimizmus az enyém igazán. Éppen ma.)


Kortársak és klasszikusok Kaposvárról/ A Csiky Gergely Színház vendégjátéka a Városmajorban

Budapest, 2012. június 14., csütörtök (OTS) - A Városmajori Szabadtéri Színpad kiemelt vendége júniusban a kaposvári Csiky Gergely Színház. A Rátóti Zoltán igazgatásával megújult társulat az idei évad három friss bemutatójával mutatkozik be a Budapesti Nyári Fesztivál programjában.

2012. június 16-án, szombaton Háy János és Lovasi András A kéz című bítzenés színdarabját láthatja a közönség. Háy saját novelláskötete, A bogyósgyümölcskertész fia alapján írta a színdarab szövegét, ami megihlette Lovasi Andrást és a Kiscsillag zenekart. A zenét és a szöveget a Prima Junior Díjas Göttinger Pál rendezte életérzéssé. A színház ősbemutatójának főbb szerepeiben budapesti és kaposvári színész szakos egyetemi hallgatók mutatják meg tehetségüket.

A kaposvári vendégjáték június 19-én, kedden Molnár Ferenc klasszikusával folytatódik. A Pál utcai fiúk ifjúsági előadást a számos alkotói díjat nyert rendező, Vidovszky György állította színpadra a színház fiatal tagjai valamint a Kaposvári Művészeti Egyetem színészhallgatóinak főszereplésével.

Június 21-én, csütörtökön Tasnádi István Finito (Magyar zombi) című vígjátéka zárja a sorozatot, amely groteszk látleletet ad napjaink Magyarországáról. A halálra szánt magyar zombival és egy újabb adag verses komikummal szintén Göttinger Pál rendezésében ismerkedhetünk meg. A kaposvári társulat kiváló színészei - Kelemen József, Nyári Szilvia, Némedi Árpád, Csonka Ibolya - mellett vendégként Kaszás Gergő és Szikszai Rémusz szerepel az előadásban.

Mindhárom előadás először látható Budapesten, amelynek nézői jelképesen és ténylegesen is hozzájárulnak a kaposvári színház Téglajegy-akciójához.

A Szabad Tér Színház az előadás bevételéből - minden megvásárolt jegy értékéből 100 Ft-tal - támogatja a Csiky Gergely Színház 100 éves épületének felújítását.

*
Jegyek országosan kaphatók az ismert jegyirodákban.

Jegyvásárlás kezelési költség nélkül online: www.szabadter.hu, személyesen a Szabad Tér Jegyirodában (Nagymező u. 68.) és a helyszínen.

Rendelés telefonon: 06 1 / 301-0147, E-mail-ben: jegyiroda@szabadter.hu

További információ, friss hírek, akciók: www.szabadter.hu

forrás: http://ots.mti.hu/

Eldobni az agyam

forrás: Teatroblog szerző: teatroblog


A Furnitur Áruház technikusait próbáltuk elcsípni. Arra voltunk kíváncsiak, kik is ők? Éjszaka Gavril (Páll Gecse Ákos), Gideon (Aszalos Géza) és Günter (Vass Richárd) közül egyedül csak Günterre találtunk rá a temesvári színház büféjében.

A három technikus mindig együtt jelenik meg. Hárman alkotnak egy egészet, vagy mindegyik külön egyéniség?
Azt tudom, hogy én voltam a 663. vásárló. Én is átéltem ezt az utat. Jó lenne, ha látszana, hogy mindegyikünk más karakter. A két munkatársam segíti Shurmant, de én nem vagyok annyira lelkes.

Hétköznapi vagy fiktív figurák vagytok?
A színpadi helyzetekből annak kellene kiderülnie, hogy mi hárman a főszereplő agyában jövünk létre. Ő irányítja az eseményeket. Minket igazából Shurman úrnak kellene megrendeznie. Ezeket a váltásokat talán jobban ki kellett volna dolgozni, hogy a közönség számára is egyértelmű legyen.

Mit tudtok a vásárlókról?
Azt, hogy teljesen más emberekként mennek majd ki innen. Ez nem egy hétköznapi áruház, de mi teljesen reális figurákként mozgunk benne egészen addig, amíg nem válunk Shurman úr agyszüleményeivé.

Ákossal ketten bábszínészek is vagytok. Fel tudtátok használni ezt a tudást a fiktívvé, már-már meseszerűvé váló szereplők megformálásában?
Hogy ezek hárman mennyire „dobják el az agyukat”, ránk volt bízva. Göttinger elvont figurákat kért tőlünk. Shurman időközben eltorzít minket, a végén pedig visszatérünk a kezdeti állapotunkhoz. Bábosként talán könnyebb volt „eldobni az agyam”, de elsősorban színészként játszom ebben az előadásban.

Miért ennyire fontos a technikusoknak a porszívó?
Inkább lélekszívónak szeretem nevezni. Elhangzik, hogy valamikor az én lelkemet is kiszívta. Ez nem teljesen negatív. Az álmokat, a megvalósíthatatlan vágyakat elveszi, de ad helyette valami többet, egyfajta reális tudást. Azt hiszem, ezért maradtam én mint régi vásárló az áruházban.

A szinkronizálós jelenetben is technikusokként vagytok jelen?
Igen, dolgozunk. Szinkronizálunk egy filmet.

Azért minden áruházban nem csapnak fel szinkronszínésznek a technikusok…
Nem, abszolút nem. Itt a kulcs a tükör, amiben megjelenünk. A forma sokat elárul. Ekkor történik meg először, hogy a néző észreveszi, mi a tükör mögött vagyunk. Mi látjuk a szereplőket, de Shurman úr családja nem lát minket. Mi csak felkínáljuk a lehetőséget: azt hallja a szereplő, ami a filmben történik vagy minket, azaz a saját gondolatainak hangját.

A Furnitur Áruház technikusainak van családja?
Van. Én is ugyanolyan Shurman úr voltam, aki be akarta rendezni családi otthonát.

Tehát emberileg is tudtok viszonyulni a vásárlókhoz?
Günter a legvégén mutatja meg, hogy együtt érez Shurmannal. Amikor azt mondom, hogy vigyázz, mert ez kiszívja a lelkedet, akkor az teljesen őszinte. Mi nem akarunk rosszat a vásárlóknak, ahogy az áruház sem. Boldoggá szeretnénk tenni az embereket, kicsit rafináltabban. Ahogy Tokai Andrea figurája is mondja, mi nem a felszínes dolgokra vagyunk kíváncsiak, a lélek igazságát keressük.

Ti pedig ezeknek a lelkeknek a technikusai vagytok…
Igen! Mi szívjuk fel a rombolás maradékait, a főszereplő összetört tükördarabjait. A végén pedig odaadjuk ezeket, hogy menjen vissza a gondolataiba, tegye helyre a hibáit.

Megjelent: TESZT-blog és színpad.ro

Jonathan Dove levele

[Jonathan Dove, Az elvarázsolt disznó zeneszerzője írta nekünk. Ha angol eredetiben szeretnéd olvasni, görgess lejjebb!]

Kedves Zsuzsanna,

borzasztóan sajnálom, hogy csak ilyen sokára tudok válaszolni levelére, amelyben volt olyan kedves elküldeni nekem az ajándék DVD-t és műsorfüzetet jó néhány hónappal ezelőtt. Éppen nyakig voltam egy nagyszabású operaprodukció próbaidőszakában, és emellett több darabot is be kellett fejeznem, ezért sajnos nem tudtam azonnal megnézni a DVD-t.

Micsoda lenyűgöző előadást csináltak Az elvarázsolt disznóból! Ez több, mint amit valaha el tudtam képzelni. Sajnálom, hogy nem láthattam élőben, ugyanakkor el vagyok ragadtatva, hogy megvan felvételen. Igazat kell adnom önnek abban, hogy ez teljesen más, mint a korábbi előadások. Csodálatos látni, hogy ennyien részt vettek a produkcióban és ilyen jól érezték magukat!

Izgalmas volt hallani, hogy a kórustételeket ilyen nagy kórus énekli és nem nyolc színész. Nagyon hatásos. Meglepődtem a hangszerelésen; fogalmam sem volt, hogy ennyi hangszer lesz a zenekarukban! Ez színessé teszi az előadást. Fantasztikus ötlet volt bábokat használni — különös és varázslatos atmoszférát teremtenek. Mély benyomást tett rám, hogy milyen meggyőződéssel játszanak az előadók: mindenki teljesen benne van a darabban.

Nagyon, nagyon köszönöm, hogy ilyen rendkívüli produkció született az operámból, és hogy ilyen nagyszerűen adták elő, ennyi embernek — köszönöm azt is, hogy elküldték nekem ezt a káprázatos ajándékot. Megrendítő érzés, hogy a művem meg tudta szólítani önöket és hogy az életük részévé lett. Kérem, tolmácsolja hálámat és nagyrabecsülésemet a Halastó kórusnak.

A legjobbakat,
Jonathan




Dear Zsuzsanna,

I am SO sorry it has taken me such a very long time to respond to the gift of DVD and brochure you so kindly sent me, several months ago. It arrived in the middle of rehearsals for a big opera production here, and I was also struggling to finish several pieces, so I’m afraid I was not able to watch the DVD straight away.

What an amazing show you made of The Enchanted Pig! It is beyond anything I could have imagined. I wish I had been able to come to see it in person, and I am delighted to have this recording. You are right, it is completely different from the way the piece has been presented before. It is wonderful to see so many people involved, and all having such a good time!

It is very exciting to hear the choruses sung by a big choir rather than just 8 actors, it makes a great effect. I was very surprised by the musical arrangements – I had no idea you would use so many instruments! They are all very colourful. The puppets are a terrific idea – they create a strange and magical atmosphere. I am impressed by the conviction of all the performers: everyone is completely inside the piece.

Many, many thanks for creating such an extraordinary production of my opera, and performing it to so well, to so many people – and for sending me this marvellous souvenir. I am deeply touched that my work spoke to you, and that you made it part of your lives. Please pass on my gratitude and appreciation to all the Halastó Choir.

Very best wishes,
Jonathan

Félidős évadzáró társulati ülést tartottak a kaposvári színházban

Négyéves megbízatásának félidejéről készített számvetést Rátóti Zoltán igazgató a kaposvári Csiky Gergely Színház pénteki évadzáró társulati ülésén.

Ha nem is teljesítettek száz százalékosan, senkinek sincs szégyenkeznivalója - vélekedett az igazgató a lezárult évadról, amely az első volt, amikor az általa vezetett társulattal közösen állították össze a műsortervet.

Rátóti Zoltán hangoztatta: türelmetlen természetű és maximalista, ám azt is tudja, hogy a színház sohasem fekete vagy fehér, egy művészi alkotóközösségben mindig sokkal differenciáltabb a kép, "de van közös nevezőnk, a színház szenvedélyes szeretete... Az itt dolgozó emberek mindegyikére szükség van ahhoz, hogy a színház igazi közösségként működjön." Egyúttal jelezte: nemcsak a kinevezéséből még hátralévő két évre, hanem hosszú távra tervez.

Rátóti Zoltán két éve vezeti a kaposvári színházat. Az első évadban a tragikus hirtelenséggel elhunyt színigazgató, Schwajda György műsortervét jóváhagyva játszották a korábban kitűzött darabokat.

A mostani évadot lezáró, csütörtök esti gálaműsort igazi örömünnepnek nevezte az igazgató. A nézők szavazatai alapján ezen az estén vehette át Az év színésze díjat Fándly Csaba, Az év színésznője díjat Nyári Szilvia, Az év epizódszereplője díjat pedig Csonka Ibolya.

A társulati ülésen Szita Károly, Kaposvár polgármestere megköszönte Rátóti Zoltánnak, hogy lemondott Magyarföld polgármesteri posztjáról azért, hogy csak a színházzal foglalkozhasson. Ezzel bizonyította, hogy hosszú távra tervez - hangoztatta a polgármester, hozzátéve: "mi is hosszú távra tervezünk vele".

A színház évek óta húzódó, halaszthatatlannak tartott felújítására egyelőre nincs forrás - mondta el az évadzáró után az MTI-nek Rátóti Zoltán, akinek pályázatában kiemelt hangsúllyal szerepelt a felújítás. A tervek készen vannak, de most nem tehetnek mást, mint várnak - tette hozzá. (A legutóbbi számítások szerint a színház felújítása mintegy hétmilliárd forintba kerülne.)

Az új évadra új mottót választott a színház vezetése, az ÚjraHat jelmondat jegyében készülnek a következő évadra. Ez arra utal, hogy két év után öt helyett ismét hat nagyszínpadi bérletes bemutató lesz, és arra is, hogy a jövőben is szeretnének hatni a nézőkre.

A nagyszínpadon hat felnőtt darab és egy ifjúsági mesejáték, a stúdióban négy bemutató, köztük egy kicsiknek szóló népmese-válogatás szerepel a jövő évad repertoárjában.

A nagyszínpadon Vörösmarty Csongor és Tünde című álomjátékát Vidnyánszky Attila, a debreceni színház igazgatója rendezi; a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének napokban kinevezett igazgatója első rendezésére készül a kaposvári teátrumban. Göttinger Pál, a színház immár állandó rendezője Offenbach Szép Heléna című operettjét és az Othello Gyulaházán című vígjátékot állítja színpadra. Az Emil Lotjanu filmje alapján készült A cigánytábor az égbe megy című zenés balladát Szőcs Artur rendezi, Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját - húsz évvel Ascher Tamás rendezése után - Valló Péter. Egy másik filmfeldolgozás, a Hannibál tanár úr című dráma Vidovszky György rendezésében a színház jövő évadbeli ősbemutatója lesz. Bemutatják Szabó Magda Tündér Lala című zenés mesejátékát is Kelemen József rendezésében.

A stúdió négy tervezett előadása közül Szabó Máté rendezi Petőfi A helység kalapácsa című zenés vásári komédiáját, amelyhez a zenét Ferenczi György írja, és amelyet a tervek szerint már a nyáron bemutatnak az Ördögkatlan fesztiválon. Bérczes László rendezi McDonaugh Vaknyugat című komédiáját, Szakonyi Károly Adáshiba című darabját pedig Funtek Frigyes. A Népmesék kicsiknek című gyerekelőadást Váradi R. Szabolcs, a színház segédrendezője viszi színre.

forrás: MTI

102%-on a Radnóti Színház

Pénteken tartotta évadzáró társulati ülését a Radnóti Színház, amelyen a jövő évad bemutatóit is bejelentették. A Radnótiban rendez jövőre Zsótér Sándor, Valló Péter, Bálint András és Göttinger Pál.

Bálint András igazgató röviden beszámolt a 2011/2012-es évadról, összegezve a bemutatók sikerét. Elmondta: a színház látogatottsága az évadban 102%-os volt. Az évadban 52 ezer néző volt kíváncsi a Radnóti Színház produkcióira.

A 2012/2013-as évad első premierje Bertolt Brecht – Paul Dessau: Kurázsi mama és gyerekei című darabja. A „krónika a harmincéves háborúból” műfajmegjelölésű előadásban Kováts Adél, Petrik Andrea, Formán Bálint, Rétfalvi Tamás, Szűcs Péter Pál, Rába Roland és Martin Márta szerepel. A Zsótér Sándor rendezésében színpadra kerülő produkció bemutatójára október 14-én kerül sor.

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból avagy látlelet arról, hogyan nem tudunk élni együtt – és egymás nélkül sem című darabját Szávai Viktória és Schneider Zoltán játssza, Bálint András rendezésében, december 2-től. Rudolf Péter főszereplésével, Valló Péter rendezésében kerül színre Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek című műve. A „szatirikus utazás Oroszországon át” műfajú előadás január 27-től látható. Göttinger Pál rendezi Szervét Tibor főszereplésével Nényei PálMozgófénykép című zenés magyar filmvégjátékát „a boldog, 1944. március 19-e előtti időkből a férfias Törzs Jenővel, a végzet asszonya Karády Katalinnal, a nők bálványa Jávor Pállal, a bájos Perczel Zitával és a mókás Kabos Gyulával”. Ez az előadás áprilisban kerül a Radnóti Színház műsorára.

A társulat és a közönség szavazatai alapján: Kováts Adél kapta a legjobb színésznő, Gazsó György a legjobb színész díját, a közönségdíjas Szervét Tibor kapta. A színház nem színész dolgozóinak díját Daróczi Gabriella női öltöztető tárvezető nyerte el.

Halas Dóra: "A kórustagok alkotók is egyben"

A Soharóza kórus legfőbb ismérvei a közösségi zeneszerzés mellett a felszabadultságon alapuló énektechnika és a kimeríthetetlen alkotókészség. Műsoraik többsége nem is kottába, sokkal inkább terekre, nem hangjegyekkel, hanem a közönség bevonásával íródik. Az amatőr énekegyüttes tavaly jelentette meg első lemezét, idén májusban pedig lemezbemutató koncertet adott. Ennek kapcsán a kórus alapítójával, Halas Dórával beszélgettünk, akit többek között a kórusimprovizáció hazai helyzetéről, a zene és tér kapcsolatáról és a rögtönzés filozófiájáról is kérdezgettük.

- Hogyan ismerkedtél meg a kórusimprovizáció műfajával és milyen eszközökkel képezted magad?

- Még zeneakadémista koromban Hollerung Gáborral látogattunk ki az első kórusolimpiára Linzbe, ennek keretében részt vehettünk Gunnar Eriksson többnapos kurzusán is. A svéd karnagy mindenféle bevezetés nélkül körbeállította a workshop résztvevőit, mintegy százötven embert, ő maga pedig csoportonként különböző hangokat adott az énekeseknek, majd hallás után újabb dallamfoszlányokat tanított meg nekünk. A folyamatosan változó zenei anyagból már vagy egy órája születtek újra a színesebbnél színesebb zenei fordulatok, amikor a karnagy egyszer csak odasétált a litván leánykarhoz: rövid beszélgetésbe kezdtek, aminek a végén felragyogott a lányok arca és közös éneklésbe fogtak. Eriksson sorra kiintette a szólamokat és a szűnni nem akaró többszólamúságból a végén már csak egy litván népdal dallama hallatszott, majd az is elhalt a levegőben. Ez volt az a pillanat, amikor beleszerelmesedtem a kórusimprovizációba, és innentől kezdve tudtam, hogy később én is valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Mivel azonban itthon nem találtam lehetőségeket a kórusimprovizációban való elmélyülésre, elkezdtem magam autodidakta módon képezni. Az egyetem mellett koncertekre és színházi előadásokra látogattam el, ahonnan sok impulzust gyűjtöttem össze. Bármilyen művészeti produkcióra is mentem, azt kerestem, miként tudom a látott technikákat a közös improvizálásokon felhasználni. A műfaj elsajátítására a legjobb terep természetesen az volt számomra, amikor ezeket a játékokat a kórusaimmal is kipróbálhattam. A kórusimprovizációval kapcsolatos kérdésfelvetések ugyanakkor a mai napig szerves részét képezik az életemet. A téma számos aspektusa érdekel, doktori disszertációmat is ebből készítem, amiben többek között a kórusimprovizáció pozitív hatásait és a rögtönzés filozófiai hátterét is érintem.

- Mondanál néhány példát kórusimprovizációs gyakorlatokra?

- Azok, akik még nem improvizáltak életükben, hajlamosak azt gondolni, hogy a közös rögtönzésekkor mindenki azt csinálhat, amit akar. De ez, ahogy egyetlen improvizatív műfajon belül sem, a kórusimprovizációban sincs így. A közös énekgyakorlatok során a kórustagoknak tudatosítaniuk kell magukban azt, hogy az improvizáció elsősorban egy olyan játékszabály, amiben lehet, hogy csak egy egészen piciny játszóteret kapnak majd, és persze, az is előfordulhat, hogy teljesen felszabadulhat benne a fantáziájuk, de a legfontosabb szempontot az egymásra való odafigyelés adja. Ez a kórusimprovizációs gyakorlatok esetében fokozottan érvényes: minél többen vagyunk, annál nehezebb improvizálni, és annál jobban kell odafigyelnünk egymás rezdüléseire. A nagyon kötött és kötetlenebb játékszabályt követő gyakorlatok között természetesen végtelen sok lehetőség van. Az egyik kedvencünk például a Kristály nevű játék, amit mi magunk találtuk ki. Ez úgy néz ki, hogy három zenei vezető áll középen egy körben, mindegyikőjük mögött két ágban egy-egy csoport van. A középen állók elindítanak egy motívumot, amikből a többiek csak annyit vesznek át, amennyit a közvetlenül előtte állótól érzékelnek. Az origóból indított motívum így kristályszerűen terjed hátrafelé, miközben az eredeti dallam enyhén átalakul. Ebben a játékban tehát azok improvizálhatnak szabadabban, akik a kristálymagban állnak, a többieknek viszont kötöttebb szabályokat követnek. Az egyik első kórusimprovizációs technikát, amivel megismerkedtem, Kóruspedálnak hívják. Ez úgy áll össze, hogy a kórus egy mindenki által ismert dallamot énekel, mondjuk az A csitári hegyek alatt című népdalt, majd a tagok megállnak a dallam egyik hangján. A zenei sor végére így egy klaszter alakul ki, amit a következő sorral újra elkezdenek. Ennek a játéknak is megvannak tehát a maga kötöttségei, de mégis folyamatosan változik, mert sosem lehet tudni, ki milyen hangon fog megállni. Az improvizációs gyakorlatokat általában a beéneklés részeként építem be a próbákba, mert ezek a játékok amellett, hogy egymásra hangolják a kórust, arra is kiválóan alkalmasak, hogy tovább keresgéljük az emberi hang lehetőségeit és csiszoljunk a közös hangzáson. Jól sikerült, inspiráló beéneklési gyakorlatokból ugyanakkor saját számok is könnyen kialakulhatnak.

- Egy blogbejegyzésben hosszan írsz arról, hogy ez a technika képes feloldani a görcsös, feszült figyelmet, és bátorságra és függetlenségre ösztönzi az énekeseket. Ha ilyen felszabadító ereje van ennek a módszernek, szerinted mi lehet az oka annak, hogy hazánkban nem terjedt el a hagyományos felállást követő amatőr és a professzionális kórusok körében?

- Ez leginkább annak lehet a következménye, hogy beragadtunk egy olyan kórusmetódusnál, ami egy időben ugyan nagyon eredményes volt, de mára már teljes mértékben megváltoztak a módszer sikerét biztosító oktatáspolitikai körülmények. A Kodály-módszer híveinek az az egyik legnagyobb hibája, hogy nem ismerték fel: ezt a technikát képtelenség heti egy énekórával megtanítani. Én is ezen nevelkedtem - heti öt énekórával és két kórussal. A jelenleg heti egyre lecsökkentett óraszámmal azonban nem tartom ésszerűnek egy olyan módszer elsajátítását, ami körülbelül annyi energiát és időt igényelne, mint az írás és olvasás elsajátítása. Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorolóiskolájában egy 70 fős diákkórussal alkalmaztam a kórusimprovizáció és a közös zeneszerzés, illetve előadáskészítés metódusát, meglátásom nagy sikerrel és élvezttel. Persze egyszerűbb gyakorlatokat csináltunk, de olyanokat, amelyekben a diákoknak lehetőségül nyílt felszabadulnia és részesülnie a közös zenélés örömében. Heti egy énekóra mellett úgy gondolom, nem lehet ennél nagyobb sikert elérni. Ahhoz, hogy ez a módszer a hazai énekzene-oktatásban is gyökeret verjen, elsősorban olyan zenészekre és zenepedagógusokra lenne szükség, akik amellett, hogy zeneileg magas fokon állnak, kreatívak és nyitottak a változásokra. Ilyen hozzáállással sajnos eddig még csak ritkán találkoztam. Persze nem tartom szükségszerűnek, hogy mindenki feltétlenül ezt a módszert alkalmazza. A kórusimprovizáció egy alternatív tanulási forma, valószínűleg nem is tenne jót neki, ha széles körben elterjedne. Vannak dolgok ugyanis, amik csak kicsiben működnek.

- A Soharóza kórust amatőr kísérleti énekegyüttesként definiáljátok. Miben tértek és miben hasonlítatok egy mezei kórushoz képest?

- Bár nálunk is van zenei vezető, aki a folyamat végén felveszi a döntéshozó szerepét, karnagyként mindig arra törekedtem, hogy a kórustagok ne csak instrukciókat teljesítsenek - mint sajnos a legtöbb helyen -, hanem mindenki alkotóként is jelen legyen a próbafolyamatban. A Soharózában azáltal próbálunk az átlagosnál mélyebbre menni, hogy a saját zenénket találjuk ki, a kórustagok így magukénak érzik a zenét és minden sejtjükkel nyitva állnak rá. A próbákra bárki hozhat ötleteket. A múlt félévünk például kizárólag a műhelymunkáról szólt. Ekkor az egyik kórustag azt ajánlotta, próbáljuk ki a kontakt táncot, és elhívtunk egy kontakttánc-tanárt a próbára. Egy másik tagunkat a kifejezetten halk hangok érdekelték. Így olyan gyakorlatokat csináltunk, amely során megnéztük, milyen hanghatással jár, ha közösen megsuhintjuk a levegőt, vagy épp mekkora hangja van annak a pillanatnak, amikor húsz ember teljesen egyszerre húzza mosolyra a száját. Én beintettem, a kórus pedig elmosolyogta magát. A Soharóza másik lételemét az éneklés szabadsága adja. Mint a Szamosi Lajos által kifejlesztett Libero Canto énektechnika követői is, mi is a hangképzés természetes és szabad útját keressük. A énekhang elősegítéseképp gyakran szoktam mozgást is kérni a próbákon, ezeket pedig van, hogy később beépítjük a koncert műsorába is.

- Egyes karnagyok azt a véleményt képviselik, hogy a lépegetés, a táncolgatás és minden egyéb mozgás csak elvonják az énekes figyelmét és rontanak a hangminőségen.

- Ha a hangminőségre mint a klasszikus zenei hangképzés legmagasabb fokára tekintünk - ahol tökéletes az intonáció, ahol nincs helye a gikszernek -, akkor egyet kell értenem ezzel az állásponttal. A hang magasságán és minőségén nincs is nagyon mit vitatkozni, azonban a hangideál már ízlés kérdése. Egy időben az afroamerikai zenéről olvasgattam. Az egyik könyvben az állt, hogy az a különbség egy fekete és fehér jazzszaxofonos között, hogy az európai ember a lehető legtisztábban és legtökéletesebb próbálja megformálni a hangokat, míg az afroamerikai zenész játéka tele van egyéni „szőrökkel", sokszor behanyatlik és beérdesedik a hangja. Utóbbi azért is szimpatikusabb számomra, mert úgy gondolom, akkor jó egy zene, amikor egyéni szinten őszintén jut kifejezésre. Amikor viszont a technika már nem eszköz, hanem cél, a ló másik oldalán találjuk magunkat. A kórusunk által produkált hangminőség talán soha nem is lesz olyan magas szintű, mint ahogy azt egy klasszikus zenei ízlésű ember elvárná. S bár törekszünk efelé, nem ez a fő célunk, hanem az, hogy a kórusimprovizációba mindenki a saját egyéniségét és kreativitását belerakhassa.

- Koncertjeitek során énekeltetek már bérház udvarán, cseppkőbarlangban, gyógyfürdőben papucsban és fürdőköntösben, legutóbb pedig egy Verne-regénybe illő hőerőmű üvegburás vezénylőtermében. A tér határozza meg azt, hogyan, milyen zene csendül fel benne, vagy már meglévő zenei elképzeléshez keresitek a megfelelő helyszínt?

- Először elkezdünk dolgozni a zenei anyagon, majd a koncert előtt kis idővel helyszínt keresünk hozzá. A választásnál az a fontos, hogy valamilyen izgalmat jelentsen számunkra a helyszín, nincs mögötte különösebb filozófia. Amikor viszont már megtaláltuk, elkezdjük arra, oda adoptálni a műsort. Kipróbáljuk akusztikailag, amennyire tudjuk, megpróbáljuk kiaknázni a térelrendezésben rejlő lehetőségeket, így végproduktumként gyakran jutunk színháziasabb megközelítésű produkciókhoz. A koncertekre épp ezért nem is hagyományos hangversenyként tekintünk, hanem sokkal inkább összművészeti alkotásként, ahol az egyik művészeti ág, ha úgy tetszik, az építészet.

- A koncerteken a közönséget is gyakran bevonjátok. Milyen reakciók érkeznek a hallgatóság soraiból, amikor kimozdítjátok őket a passzív figyelő szerepéből?

- Nagyon figyelünk arra, hogy véletlenül se csináljunk olyat, amitől kellemetlenül éreznék magukat. Az agresszív bevonástól mi is ódzkodunk. Igyekszünk finom játékokat kitalálni, kizárólag olyanokat, amikben a közönség eldöntheti, hogy részt szeretne-e venni vagy sem. Nem mintha lett volna negatív élményünk, épp ellenkezőleg! A bevonós játékokkal mindössze lehetőséget szeretnénk biztosítani számukra és mindenki annyira próbálja majd ki, amennyire akarja. A Momentán Társulat márciusi IMPROfesztjén például felajánlottuk a közönségnek, hogy a már szóba került Kristály nevű improvizációs kísérletünk közben belesétáljanak a szerkezetbe. Természetesen voltak, akik ülve maradtak, de többen még az éneklésbe is beszálltak, két lány pedig extatikus örömtáncot járt a kristályszerkezet közepében. Tévhitnek tartom, hogy a zenehallgatás passzív tevékenység lenne (erről Rubik Ernő Zoltán zeneszerző, jazz zongorista barátom előadást is tartott a TedX sorozaton ) Zenét hallgatni is meg kell tanulni, és sokat kell dolgozni ahhoz, hogy az ember jó zeneértővé váljon. Azokkal a játékokkal, amikkel mi is próbálkozunk a koncerten, azt próbáljuk elérni, hogy közönség soraiban ülők is hozzátegyék magukat a folyamathoz. Ahhoz ugyanis, hogy az éneklés mindenki számára koncertélményt nyújtson, szükség van a másik félre. Ezért is fontos, hogy a közönség aktív félként is jelen legyen.

- Első lemezetek borítóját kinyitva az az érzésem támadt, mintha szakácskönyvet tartanék a kezemben, ahol a számok hangfestő címei (Ládodé, Nyihát) adják a hangzásvilág domináns ízeit, a hozzájuk tartozó leírások pedig receptek, a trackek keletkezéstörténetére vonatkozóan szolgálnak elkészítési útmutatóul. A számok címei voltak meg előbb vagy a dallamok?

- A címek azok, amik később születtek. Igazából csak azért találtuk ki őket, hogy tudjunk rájuk valahogyan hivatkozni. (Nevet.) A lemezen található hanganyagokat különben sem nevezném a számainknak - a szó hagyományosan vett értelmében -, azok egyszerűen az improvizációs eszköztárunk és rögtönzési képességeink pillanatnyi kisülései. Az első szám, Az atmoszférák például egy olyan Monteverdi-darabból született, amit ugyan nem sikerült a maga teljességében megtanulnunk, mert évek gyakorlása mire egy amatőr kórus el tud énekelni egy ilyet, de nagyon megszerettük a megzenésített Petrarca-verset. Ezért hát fogtuk a költemény különböző motívumait, mint például szél, madarak, ég, csillag, és megcsináltunk erre a mi magunk kis improvizációit. Az éneklés során külön figyelmet fordítottunk az atmoszférában elhelyezett toposzok térbeli érzékeltetésére. A forte és piano részekkel, valamint crescendókkal azt az érzetet szerettük volna kiváltani a hallgatóban, mintha a megzenésített vers hallgatása közben térben is közelebb kerülne a motívumokhoz. A már sokszor említett kristálytechnikával három számot is felénekeltünk a lemezre, a kérdésedben is szereplő haikura és reggiebeat alapra íródott Nyihát pedig a lemezfelvétel napján született a konyhában (Rubik Ernő vezetése alatt), amíg én a kórus egy másik részével egy másik hangfelvételen dolgoztam épp. A lemezre tehát nem készültünk specifikusan, mindössze két hét leforgása, konkrétabban egy vidéken töltött hétvége és egy próbanap ideje alatt hoztuk össze. Igaz, utólag én még egy hónapot dolgoztam vele a hangmérnökkel.

- Ha az improvizációnak egyszer pont az a lényege, hogy nincsen előre rögzítve, akkor ti miért tartottátok fontosnak, hogy utólag mégis hanglemezre rögzítsétek?

- Az improvizációk során sokszor érezzük azt, kipróbálunk valamit, elsőre működik, de amikor megpróbáljuk megismételni, már nem sül el ugyanúgy. Nem tartom jó útnak azt, amikor valami olyat szeretnénk leutánozni, amit ha mindenünkkel akarnánk, sem tudnánk abban a formában visszaadni. Ezért is jutottunk arra az elhatározásra, hogy a kelenföldi lemezbemutató koncert csak nyomaiban követi majd a lemez vázát. A kettő között mindössze az volt a kapocs, hogy bár ugyanaz az eszközöket használtuk, de más tartalommal töltöttük fel őket. A koncertet követően Göttinger Pál rendező barátom kritikusan még meg is fogalmazta nekem, hogy bár nagyon jók voltunk, de nem voltak művek a koncerten, hanem az egész egy eszköztár-bemutató volt. Ezt bóknak vettem, hiszen éppen ez volt a koncert célja.

- Volt-e már közös ötletelés arról, hogy milyen lesz a következő Soharóza-produkció?

- Most, hogy már széles repertoárja van az eszközkészletünknek, már merünk saját művekben is gondolkodni. Valószínűleg egy 12. századi Hildegard von Binden-operát fogunk majd a magunk módján feldolgozni. A polihisztor apáca zenéje és élete, illetve személyisége lesz az apropója annak, hogy kapcsolatot teremtsünk a 900 évvel ezelőtti és a mai világ között. A feldolgozást egy olyan nagyobb lélegzetvételű műnek tervezzük, amibe a kórustagok beletehetik majd a saját szakmájukat, ugyanis van köztünk dramaturg, fordító, díszlettervező és képzőművész. Jóformán minden lehetőség adott tehát az opera színreviteléhez, amit, ha minden jól megy, majd jövő nyáron fogunk bemutatni.

Firkin / Barba Negra / Június 1. / képek

pictured by TANK

Beszámoló: Firkin, Barba Negra Music Club, 2012. június 1.2012. június 4.

Ezen az estén nem telt meg csordulásig a Barba Negra, de azért voltak szép számmal rajongók. A felhozatalhoz illően ír whisky akció (is) volt, és egy külön sörcsapot is felállítottak, ahol a legendás fekete sört lehetett vásárolni egy különleges ajánlat keretében, aminek nagy sikere is volt. Szóval, ha nem is volt tele a hely, azért lézengtek itt őrült figurák, akiket eddig még nem nagyon láttam a kalózos díszletek között. 

Az estét a Bankrupt nevű, háromtagú punkzenekar kezdte, akik főként a punkzene legendás alakjainak dalait játsszák. Elég jól nyomták a fiúk, akik egyébként inkább külföldön örvendenek nagy hírnévnek, mint saját hazájukban – hiába, senki sem lehet próféta saját szülőföldjén. És sajnos ebből fakadóan igencsak kevesen lézengtek a színpad előtt, mindenesetre Rocco, William és Kicsi igyekeztek megmutatni, hogy tudnak valamit, de sajnos a közönség a különleges hangzásvilágú Firkin előtt nem igazán érdeklődött a punk legendás szerzeményei iránt. Így hát a fiúk kicsit csalódottan távozhattak a színpadról, pedig ők mindent megpróbáltak. 

Este 10 környékén aztán megjelent a fergeteges fenegyerek fellelő Firkin is a színpadon. A felvonulásukat majdnem sikerült is elmulasztani, hiszen a dobok olyan erővel verték az ütemet, hogy a tüdőm majd’ kiesett a helyéről. És ez az első instrumentális intrónál végig így maradt, már kezdtem azon izgulni, hogy a gyomromban elhelyezett tetemesebb mennyiségű Guinness lassacskán felkerül a tüdőmbe, és szén-dioxid helyett azt fogom kilélegezni. Szerencsére ez nem következett be, és egy kis koncentrálással oda is figyelhettem az igazán autentikus ír rockzenére, amit a színpadon jelenlévő hat zenész elég nagy átéléssel adott elő. Annyira jól csinálták, hogy el is felejtkeztem arról, hogy az énekesük, Barna nincs sehol, de aztán ő is megérkezett, hogy egy Borfohásszal nyitva meg is kezdjék a tulajdonképpeni koncertet. 

És higgyétek el, ha mondom, ezek a fiúk (és Lili) nem szórakoznak (vagy épp túlságosan is) és iszonyatos nagy banzájt csapnak, ami nemcsak őket készíti táncolásra, hanem a közönség is egy helyben ugrálásnak nem éppen nevezhető helyváltoztató mozgásba kezdett. Miközben sorra követték egymást angol és magyar nyelvű dalaik, ír balladák és a magyar népies szöveg alá varázsolt kocsmarock dallamok, a közönség a zenészekkel együtt tombolt, ugrált, táncolt, vagy épp állt meghatódottan és átszellemülten a gyönyörű hangok súlya alatt. 

Mert a Firkin nem fukarkodott a hangulatváltásokkal, szólt itt igazi ivós-bulizós punk szám (például az „Igyunk Pálinkát!”), de igazi, lélekbemarkolóan gyönyörű, megható és hazafias ír dalok is megszólaltak (többek között a „Rebel of Sacred Heart”). Persze a gyönyörű szövegű szerelmes dalok sem maradhattak ki, és még a Flogging Mollytól is előkerült a „Drunken Lullabies”.

Időközben rengeteg váltás következett, hisz helyenként Barna helyett Pali énekelt egy-egy dalt, és a már említett hangulatváltások is keményen odatettek, VJ pedig minden szám között lecserélte a fuvolát a furulyára vagy épp fordítva. És hogy mennyire stílusos, amit a Firkin csinál? Ezzel kapcsolatban legyen elég még annyi, hogy a kötelező levonulás után nem a „VISSZA! VISSZA!” hangzott fel a közönség torkából, hanem a „PÁLINKÁT! PÁLINKÁT!” követelés, így a ráadásban rögtön megkaptuk a „Whisky in the Jar” remek magyar átiratát, az „Igyunk pálinkát!” című dalt. 

Valójában örülök, hogy nem voltunk olyan sokan a közönség soraiban, mert így aztán lehetett nyugodtan táncolgatni, sőt, tizenéveskori emlékeket idéző pogo is beindult a színpad előtt.

Egyébként ezen nem kell csodálkozni, mert a Firkin tagjai nemcsak zeneileg profik, hanem a hangulatkeltés és a stílus terén sem igazán szorulnak tanácsra. Például itt van Ese a dobok mögött, akinek a többiekhez képest kicsit vademberes külleme igazán kitűnő ritmusfelelőst és nagyon jó hangú énekest rejt (ezt főként a zenekar bemutatása alatt előadott, rendkívül tisztán énekelt magyar dalból tudhattuk meg). De a zenekart életre hívó PJ is olyan iszonyatosan jól fuvolázik és furulyázik, miközben fel-alá szökdécsel és egy koncert alatt nyilván egy maratoni távot is végigugrál, hogy az már eszméletlen, és biztos, hogy jókedvre deríti a közönséget. A zenekar egyetlen női tagjai, az ír zenéhez feltétlenül szükséges hegedű virtuóza különleges hangulatot áraszt ír zöld színű hegedűjével, miközben időnként táncolgatva járja a színpadot és gyakran a vonót magasra tartva „üti” a levegőben a ritmust. Az énekes, akusztikus gitáros és helyenként furulyás Göttinger Pali pedig egyértelműen a vidám és tehetséges művész mintaképe – remekül illik a zenekarba a kicsit pocakos, sapkás stílusával, miközben az időnként a kezébe kerülő hangszerekből csodákat csikar ki és olyan átéléssel énekli a dalokat, hogy azok tényleg a szívünk mélyéig hatolnak. Barna a tipikus vicces, bohém énekes, akinek a dalok közbeni gesztikulációi hatalmasokat ütnek, miközben nagyszerűen énekel, és könnyedén megtalálja az összhangot a közönséggel. Persze egy punkbanda elmaradhatatlan kelléke a szólógitár, melyet Marczis Attila penget, aki a többiekhez képest visszafogottabb volt a koncert folyamán, de a néhány gitárszólóban igenis megmutatta, hogy nagyon is tudja ő tépni a húrokat, ha arra kerül sor. A basszusgitárt zúzó Szuna Peti is több teret engedett társainak, de ő maga is nagyon jól tolta a basszust és végig vigyorogva élvezte a zene és a közönség tombolását.

Egyszóval a Firkinhez illő legendásan bulizós és táncikálós koncert kerekedett ezen az estén, amelyen az őrült figurák mind a színpadon, mind a színpad előtt megtalálhatók voltak, és a majd’ két óra alatt végig rabul ejtették szívünket ezek a dallamok, ritmusok, érzések – és őrültek!

Bauman Tamás

A MAGYAR SZÍNHÁZ BÉRLETEI A 2012/13-as évadra

PREMIER BÉRLET (péntek este): 8.000.-, 7.500.-, 7.300.-

Előadások:
A kisfiú meg az oroszlánok
Égigérő fű
Kőműves Kelemen
Bónusz: Varidance


SZALON BÉRLET (szombat este): 7.200.-, 6.900.-, 6.600.-

Előadások:
Arzén és levendula
Kőműves Kelemen
Varidance

BÉBISZITTER BÉRLET (hétvége délután): 8.500.-

Előadások:
Arzén és levendula
Kőműves Kelemen
Varidance

MATINÉ BÉRLET (péntek délután): 5.500.-, 5.200.-, 4.900.-

Előadások:
A kisfiú meg az oroszlánok
Égigérő fű
Andersen, avagy a mesék meséje

KORTÁRS BÉRLET (péntek) – Sinkovits Imre Színpad
7.300,-

Előadások:
Háromszögek
Házasságon innen, házasságon túl
Kolpert úr
Bónusz: Szabadságot Mókusnak!

STÚDIÓ BÉRLET (Sinkovits Imre Színpad): 5.500.-

Előadások:
Catullus
Utas és holdvilág
+ szabadon választott előadás

AGÁRDY GÁBOR BÉRLET (szombat du.): 5.700.-, 5.400.-

Előadások:
A kisfiú meg az oroszlánok
Égigérő fű
My Fair Lady
Bónusz: Kopogós römi

IGLÓDI ISTVÁN BÉRLET (vasárnap du.): 5.700.-, 5.400.-

Előadások:
A kisfiú meg az oroszlánok
Égigérő fű
My Fair Lady
Bónusz: Kopogós römi

SZAKÁCSI SÁNDOR BÉRLET (vasárnap du.): 5.700.-, 5.400.-

Előadások:
A kisfiú meg az oroszlánok
Égigérő fű
My Fair Lady
Bónusz: Gobbi villa látogatása

RAKSÁNYI GELLÉRT BÉRLET (szombat du.): 5.700.-, 5.400.-

Előadások:
A kisfiú meg az oroszlánok
Égigérő fű
My Fair Lady
Bónusz: Gobbi villa látogatása

ÉRETTSÉGI BÉRLET (szerda 16 óra): 5.900,-

Előadások:
Vizsolyi biblia
Catullus
Utas és holdvilág
+ közönségtalálkozó, kidolgozott tétel

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed