Firkin - február 7. - Szigetújfalu

Whiskey, póker, Guinness

Tengeren a Bárkában
Antal Nikolett

„Érdekes lenne fölmérni, kit mi fog meg az írekben. (…) A minden nyomorúságon áttörő életerő? Az önsajnálat, öngyűlölet, a heroizmus és önirónia különleges keveréke? Vagy az, ahogy az ír művész a létet és nemlétet, születést és halált, látható és láthatatlan valóságot egyben, egymás kiegészítéseként ábrázolja? Ahogyan folytonos átjárást teremt a tragikum és a komikum, a hősi és szánalmas, a komoly és nevetséges között?”

Upor László, a darab fordítója írja ezt abban a tanulmányában, amely az Európa Kiadó kortárs ír drámakötete, a Pogánytánc végén jelent meg. Éppen ez a kettősség, ez a mindvégig eldönthetetlen, kétes állapot, amelyben a mérleg hol ide, hol oda billen, ez a megítélhetetlen világ az, amely kidomborodik a darabban. Csupa becsődölt alkoholista a szánalmas életével, akik mégis megnevettetnek, újra és újra meglepetéseket okoznak.

Ez a kortárs ír szerző, Conor McPherson Tengeren című darabjának világa, amelynek minden egyes szereplője a középpontban áll. Ha nagyon erőszakos akarok lenni, megteszem Mr. Lockhartot főszereplőnek (címszereplőnek, tekintve, hogy az ír darab eredeti címe The Seafarer, azaz A tengerész). Az ír és brit olvasók körében valószínűleg nyilvánvaló, hogy létezik egy ugyanilyen című óangol vers. Ennek ismeretlen szerzője olyan számkivetettségről és magányról beszél, amelyet mégis szívesebben választ a szárazföldi élettel szemben. Talán ugyanilyen magányos, örökké bolyongó lélek Mr. Lockhart (Kálid Artúr) is, aki azért jelenik meg éjszaka, hogy újabb lelket vigyen magával. Ő az ördög, a világirodalom jól ismert alakja, aki paktumot köt, s be is hajtaná a vállalást, ám nem mindig jár sikerrel.

Ezúttal sem teszi, a kérdés csak az, hogy vajon meddig nem? Mennyi haladékot kap Sharky, és milyen célok megvalósítására? Talán van még mit tennie? Erre utalhat, hogy bátyja ekkor aggódik érte először, ekkor adja át a neki vásárolt karácsonyi ajándékot is. Sharky (Ilyés Róbert) erős és izmos, kocsmai verekedések állandó résztvevője, az örök vesztes. Minden munkahelyét elveszíti, ahogyan barátnője is más karjaiban köt ki, de most új és józan életet akar. Így kezdi gondozni vak bátyját is, aki kihasználja a helyzetet – ő a kiszolgáltatott, ám erősebb és befolyásosabb. Ilyés Róbert pontosan alakítja az ideges, saját döntése miatt őrlődő, szélsőségek között sodródó, kiábrándult figurát. Sikerül megteremtenie az ellentmondásos testvéri kapcsolatot legfontosabb partnerével, Mucsi Zoltánnal, amiben a sajnálat mellett megjelenik az elfojtott düh, a menekülés vágya, de a „zsarnokság” is. Richard ugyanis az a figura, akinek eszébe sem jut, hogy másfajta élet is létezik, vagy ha megkísérti is ez a gondolat, rögtön semmivé foszlik a társaság, az ünnep, az ital, a kocsma keltette mámorban.

Sebő Rózsa lomos díszletei között folyamatosan rendet akarnak tenni a szereplők Sharkyval az élen, de ez sosem sikerül. Valami mindig megzavarja, Richard mindig kiborít valamit, egész egyszerűen lehetetlen a káosz megszüntetése a lakásban. Ahogyan a szereplők életében is: mindannyian túlzottan zűrös alakok.

Ivan Curry (Gados Béla) tulajdonképpen „belecsöppen” ebbe a szituációba, s akkor is képtelen kimászni belőle, ha az egész családi élete rámegy. A feleségétől is ide menekül, és ő az, aki „megmenti” Sharkyt az ördögtől, hisz a látszólag vesztes pókerparti végén felismeri, hogy mégis a barátja győzött. Mr. Lockhart rá is emlékszik, vele is találkozott már, s megmentette az életét, amiért cserébe a lelkét akarja majd. A „…még találkozunk…” talán éppen arra utal: ő lesz a következő. Az ördög kártyázik, résen van, állandóan figyel, decens öltönyével és viselkedésével sehogyan sem illik ebbe a társaságba, ám egy idő után mégis fény derül arra, hogy az ő élete sem különb. Magányos, elhagyatott, mindig újabb zsákmányra vágyik. Higgadt, halkan és szuggesztíven beszél. Ijesztő magabiztossága mégis csődöt mond, hiszen veszít.

Sharky embert ölt, ő szabadította ki a börtönből, de Sharkynak soha, évekig eszébe sem jutott, hogy következhetett ez be:

LOCKHART: Ugyan már, emlékszel te. Csak emlékszel arra a pillanatra, amikor az őrök reggel kinyitották az ajtót, és szóltak, hogy szedd a holmit, és húzz el?
SHARKY: …Igen…?
LOCKHART: Azt én rendeztem így. Mert pókereztünk, és te nyertél.
(…)
LOCKHART: A reggel fia vagyok, Sharky. A kígyó a Kertben. A lelkedért jöttem ide ezen a karácsonyon, és ráment az egész kibaszott napom, hogy megtaláljalak. Egyezséget kötöttünk. Játszottunk, a szabadságod volt a tét, és te megígérted - megígérted! -, hogy még egyszer játszhatom veled.

Rendkívül sűrített az a nyelv, amelyet Conor McPherson használ, tele van utalásokkal, szélsőségek között mozog, hol nagyon is stilizált, hol pedig a legcifrább káromkodásokkal teli, így sokat elárul a beszélők jelleméről.

Hogy valóban más dolog-e, ha valaki ír whiskeytől és Guinnesstől válik alkoholistává, nem tudni. A darab végére semmi nem változik, talán a holnap is ugyanilyen lesz, talán nem, bár mintha előbbire utalna a magyar fordítás címe. Ugyanolyan lét jellemzi majd a szereplőket, ahogyan Mr. Lockhart is tovább hajózik a tengeren. Kérdés: mikor tér vissza, hogy még egyszer próbálkozzon?


Conor McPherson: Tengeren

Fordította: Upor László

James „Sharky” Harkin: Ilyés Róbert
Richard Harkin: Mucsi Zoltán
Ivan Curry: Gados Béla
Nicky Giblin: Dévai Balázs
Mr. Lockhart: Kálid Artúr

Díszlet: Sebő Rózsa
Jelmez: Kovalcsik Anikó

Rendező: Göttinger Pál

Bemutató: 2008. december 19.
Bárka Színház

Titkok a jelenben

Nézőpont Színház: Love and Money


Pénz vagy szerelem, éhenhalás vagy önfeláldozás, sikertelenség vagy kiüresedés, érzelmek vagy értelem, munkamánia vagy szabadulás, illetve mindezek lelki síkjai a felületestől a legmélyebbig - alapvetően e kérdéseket tárgyaló, érdekes, kezdetben furának tűnő, ám a későbbiekben a néző figyelmét teljesen lekötő, töretlenül mai előadást láthattak mindazok, akik ellátogattak hétfő vagy kedd este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermébe. A székelyudvarhelyi Nézőpont Színház Love and Money című produkciójával jött el Marosvásárhelyre és színültig töltötte a nézőteret. Nem hiába. Dennis Kelly darabja pergő, érdekes, izgalmas, egy különleges és mégis napjaink világára teljes mértékben jellemző történetet mesél el egyszerű, de mesteri módon. Öten játszanak több szerepet, a főszereplők általában ugyanazok. Történetük különböző, kezdetben egymáshoz látszólag nem, valójában nagyon is kötődő jelenetekből áll össze egységes sztorivá, amely az idősíkok keveredésével dobja fel a labdát nézőnek, színésznek egyaránt. 
Egy férfi, egy üzletember, egykori tanár áll a sötét szobában, akinek arcát csak hordozható számítógépe világítja meg. Új barátnőjével levelezik, leveleiket nézőinek tolmácsolja. Barátnője arra kéri: meséljen elhunyt feleségéről. Ő nem akar. Végül mégis beszélni kezd róla. Arról, hogy hogyan halt meg. És megindul a kegyetlenül őszinte, egyszerűségében megrázó vallomásáradat, a férfi múltja képekben, jelenetekben, amely két órán keresztül nem kímél sem Istent, sem embert. Elindítja a köldöknézés folyamatát, de teljes mértékben megkímél a pátosztól. Mint a mai társadalomban élő, munkamániás, lassan teljesen érzelem- és részvétmentessé váló, csak számokban, eladási statisztikákban, hitelekben gondolkodó ember lelkének lecsupaszított, emberségükről szinte teljesen elfeledkezett, agyonhajszolt, szakmailag sikeres és halandóságukat tudomásul nem vevő vázai, úgy jelennek meg előttünk a szereplők. A férfi felesége öngyilkos lett. De nem sikerült neki teljesen. Így végül hazaérkező férje ölte meg. Hogy megszabadulhasson felesége adósságaitól. Már nem szerette őt, hiába harcolt az érzés ellen. Felesége idegbeteg volt, megjárta a zárt osztályt. És a vásárlás volt a mániája. Férje otthagyta szeretett tanári állását, üzletembernek állt, hogy több pénzt szerezzen, sikeres legyen. Hiába. Minden elúszott az örökös vásárlások miatt. Állást keres volt nője cégénél. Aki egykor Istenben, most már csak a pénzben hisz. Miután teljesen megalázzák, a raktárra kerül. Az angolnyelv-diploma mégsem közgazdasági diploma… Felajánlják neki, ha gyorsan pénzre van szüksége, szopjon f..t a kamera előtt. Nem kellemes, de jövedelmező. Idősebb házaspár beszélget. Kiderül, faltörő kalapáccsal törték szét lányuk síremlékét. A giccses, hatalmas márványtömböt, amelyet férje állíttatott neki. Az özvegy ebbe teljesen beleroppan. És újraépítteti. A sales-osztály, a menedzseri tanács ünnepel. Új hitelkonstrukciót dolgoztak ki, amely a fizetésre képtelenekhez szól - magasabb kamattal. Működik. Rengetegen igénylik, rengetegen tönkremennek miatta. Az ember már csak számokat lát, és számoknak látja az embereket. A számok között megjelenik egy nő. Egy szimpatikus, kedves, örök álmodozó, e világtól idegen, tönkrement és idegbeteg nő. A férfi felesége. Akinek ő is felvette ezt a hitelt. Aki majdnem megmenti egy leszúrt ember életét, de amikor férjével találkoznak, azt csak az érdekli, hogy vásárolni volt-e az Oxford Streeten, majd dühöngve magára hagyja. Öreg kujon cserkészi be a fiatal lányt a sarki köpködőben, és ráveszi, hogy adja neki a bugyiját. Pornóban utazik az úriember, és megmutat neki egy képet, amelyen egy férfi épp f..t szop. Valamikor tanár volt az illető. Megmutatja, hogy bizonyítsa, nem árul zsákbamacskát, majd otthagyja a névjegyét. Egy nő jelenik meg a színen. Kedves, szimpatikus lány. A csillagokról, majd Isten láthatatlan és megtagadott valójáról mesél. Szerelmes. Társa megkérte a kezét és ő igent mondott. Egy fiatal tanárhoz megy feleségül. És alig várja, hogy elkezdődjön új, gyönyörű élete. 
Göttinger Pál rendezése egyszerű és ízléses színpadteret eredményezett. Egy perspektivikusan mélyülő fehér, a néző fele nyitott, minimal stílű szobában zajlik a játék nagy része, eléje csak néha lépnek ki a szereplők. Leginkább a férfi felesége. A szoba hol lakószoba, hol iroda, hol váróterem, hol kocsma, pusztán a díszlet pár elemének megváltozatásával. A fehér itt ridegség és nem tisztaság, a fények és tárgyak teszik a teret azzá, aminek éppen lennie kell. A szöveg viszi a játékot, és a játék méltó a szöveghez: természetes, egyszerű, megdöbbentően őszinte, kegyetlen és igen hiteles. Lecsupaszított és giccstől, pátosztól kímélő. Még a világvárosok emberölő tempójától és sikerorientációjától idegen néző számára is. Ez van - mondja a szerző, és elmesél egy mai nyelvezetű, szomorú, ám logikus történetet. Megkeveri az idősíkokat, meghagyja a következtetés lehetőségét. Ez van - mondják a játszók, és előadják ezt a történetet úgy, ahogyan megírták. Ez van - mondja a néző, és elgondolkodik rajta. Elgondolkodik, mert saját, díszletmentes korát látja benne, és önkéntelenül keresni kezdi a lehetséges megoldásokat. De megoldások nincsenek. A darabnak kérdései vannak, de válasza nincs. Nem ad fogódzót, nem szabadít fel, nem ítél el. Csak megmutat. A tettes áldozat, az áldozat tettes. Mindannyian függünk egymástól, nincs fehér és nincsen fekete. Nincsenek negatív és pozitív szereplők. Csak szereplők vannak, akik végigélnek egy történetet, felelősségük egymás felelőssége. Történetük pedig napjaink története - a csak önmagát látó, a szebb jövő reményében jelenét és önmagát, környezetét feláldozó, lelkiismeretében megfakult, a transzcendenstől eltávolodott, materiális, nagyvárosi emberé. Jelen, amitől titokban fél és amit soha nem vallana be önmagának. 
Dennis Kelly: Love and Money. Nézőpont Színház, Székelyudvarhely. Rendezte Göttinger Pál. Szereplők: Bartsch Kata, Kroó Ádám, Tamás Kinga, Viola Gábor, Magyari Tekla és Elek Ányos. 

Nagy Botond

Firkin

Kiskunfélegyháza, Rocktár, 2009. január 24. szombat 21:00h

A XXI. századi kocsmazenét játszó Firkin január 24-én este 21 órakor Kiskunfélegyházán lép fel a Rocktárban.
Linkek

2008 nyarán Péter János fuvolás vezetésével (aki korábban a nagy népszerűségnek örvendő M.É.Z. zenekarban és a Shannon.hu-ban is játszott) megalakult a Firkin zenekar, amely a modern ír kocsmazene féktelenül vidám műfaját játssza. Egy kis rock, egy kis punk, mindez ír népzenei hangzásba oltva. Az eredmény egy táncolható, whisky-gőzös, őrült ír zene.

A dalok kivétel nélkül angolul, jól kihangsúlyozott ír akcentussal szólalnak meg, persze mindez magyar torokból. A bandát egytől egyig komoly zenei múlttal rendelkező muzsikusok alkotják. A zenekarban Marthy Barna és Göttinger Pál énekel, és amikor kell, gitározik is. Ércesen zengő hangjukon énekelnek a boldog és boldogtalan szerelemről, búfelejtésről, a háborúba indulásról és a hazatérésről, és még számtalan témáról. Kísérik őket: Sárhidai Zsuzsa hegedűn, Péter János fuvolán, Marczis Attila és Szuna Péter gitáron, Juhász Róbert pedig dobon.

Hallgasd meg őket Te is 24-én 21 órakor a Rocktárban, Kiskunfélegyházán! (Első lemezbemutató koncertjük egyébként stílusosan Szt. Patrik napján, azaz március 18-án lesz Budapesten az A38 hajón.)

MunK

forrás: http://www.szegediest.hu

bárkában, tengeren

tényleg melodráma, de amikor ezt feddésül mondják, mármint úgy, hogy ez irodalmon aluli műfaj, akkor mindig röhögnöm kell. mert akkor mi van? miért is nem lehet releváns túlcsordulva elmondani, hogy a lecsúszott alkeszok, amíg képesek kerülgetni az egymás iránti érzelemek forró kését, addig bírnak az alvilággal is - az ördög a bibliát is rosszabbul olvassa náluk (kártyán nyerik vissza sharky lelkét:) a színház az valóságműfaj - bár megengedem, az irodalom is. mucsi olyan példatárat mutat be a különféle szerencsétlen, rászorult vagyok pózokból, ami már magában kész szociokomédia. a szemforgatás szarszagú nagymestere, akit azért a megvilágosodás lótuszillata is körbeleng. előtte azt hittem, meghalok az unalomtól, hogy csak férfiak játszanak - persze igencsak szó van egy nőről (ez olyan oroszos. eszembe is jutott, lenin annyira szimpatizált az ír - mert ír magja van az előadásnak - szabadságharcosokkal, hogy kölcsön is kért tőlük, amikor megszorult), és nemhogy unalom, de olyan szépkeservesen semmit nem érő életeket látunk, mint bárhol és bármikor a valóságban. ja, a valóságnál nincs rosszabb melodráma, és igen, a színházban megvan a pillanat is, amikor szemérmetlenül könnyek fátyolán át néz a folyton zsörtölődő, vádaskodó, lekezelő, undok vak bátyjára sharky, amikor az a hozzá hasonlóan szerencsétlen haverjával visszanyeri a lelkét ászsorral. hát, van ilyen. ilyés róbert sharky-jának persze ugyanolyan felesleges élni, mint az emberiség valahányad részének, akinek már megadatott a másikban, másokban való boldogság sansza, de nem élt vele, és már az is világos, soha nem is fog, mert az a képesség valamikor valamiért elpusztult benne. na, ezt csinálja meg nagyon szépen: az igazi melegszívű, keményöklű ember, akinek nem jött össze, de üt, hogy érezze, hogy még él, és hátha van remény. aztán jön egy váratlan, érdemtelen csoda, amitől egy pillanatra olyan, mintha lenne valami értelme ennek az egésznek, pedig minden azt mondja, pláne a józan ész, hogy nincs. vidám kis előadás, felhőtlen boldog vég: sikerült megmenekülni, életben maradni, hogy pózolva önsajnálkozva, egymásra, sőt mindenre vakon továbbgyötörjék egymást. 

Markó Róbert: Ezek az írek!

Conor McPherson: Tengeren - Bárka Színház

Göttinger Pál rendezése leplezetlen szemérmetlenséggel intéz támadást a nézői könnycsatornák és rekeszizmok ellen. A fiatal rendező munkája nyomán sablonkép rajzolódik ki Írországról (whiskey-vel, Guinsess-szel, ír kávéval), szociográf gyorsfotó, realisztikus tabló. Az előadás alapján a néző leginkább arról bizonyosodhat meg: Göttinger vonzódik az ír kultúrához, és a Bárkán sallangmentesen kiosztható McPherson darabja.

A drámaszövegben is, Göttinger elgondolásában is ott rejlik egy formátumos előadás lehetősége. A produkció helyenkénti közhelyessége épp az önmagában mérhetetlenül szimpatikus, de ez esetben testet ölteni képtelen rendezői ambícióból fakad: hiteles világot sztereotípiákból felépíteni. McPherson munkája karácsonyi életképbe oltott, alulstilizált Faust-történet: a főhős, Sharky évekkel korábban a börtönből való szabadulásának fejében eladta lelkét az ördögnek, aki most jussát követeli az ír karácsonyéjben. A szálakat egy vak és alkoholista báty, valamint két részeges cimbora szövi sűrűvé.
A Tengeren - a szerző első „drámaszerű" drámája, tudjuk meg a kiváló műsorfüzetből Upor Lászlótól, a darab fordítójától - ügyes kézre, remek íráskészségre vall. A darab szövege mindenestül színházi: színpad- és színészbarát, még ha olykor szét is folyik, vagy ismétli önmagát, nehézkesen exponál, tehát: erőskezű dramaturg után kiált. Legnagyobb problémájának (a magyarországi bemutatón) a referencia-hiány látszik - egyfelől: mi az, amit korunk magyar nézőjének ez a szöveg, ez a történet, ezek a karakterek jelenthetnek vagy üzenhetnek; másfelől: létezik-e (kell-e, hogy létezzen), megeleveníthető-e, létrehozható-e valamiféle közös tudás „az írekről", amelynek fényében a darab (vagyis McPherson) önreflexív humora érvényesülhet. A Katona Koccanásában például több mint öt esztendeje nevetheti az ember saját országának típuskaraktereit - de hogyan ismerhetnénk rá arra, amit mindeddig sosem láttunk?
Elvitathatatlanul szórakoztató, amint az öt darabbéli figura alkoholmámorban fetreng, whiskey-zik és pókerezik, időnként hajléktalanok ellen indít hajtóvadászatot, de nem teremtődik meg a „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!" önironikus légköre, vagyis nem válik a játék cinkos részévé a közönség. Maradhatna tehát alkotói részről szándéknak, üzenetnek, befogadói részről élménynek, megfejtendő tapasztalatnak a vergődő főszereplő nyugtalan önmarcangolása, az életnek nevezett földi pokol őrjítő céltalansága, ám mindez jobbára szervetlen rátétként nehézkedik az előadás talán túlságosan is komikusra hangszerelt alaphangjára. A Bárka bemutatója így képtelen átadni a McPherson-darab hangulatát meghatározó, a háttérben meghúzódó homályos, titokzatos keserűséget - melyet egy ugyancsak baljós kedélyű óangol vers éléről kölcsönzött eredeti cím (The Seafarer) is sugall.
Kiváló alakítások dicsérik ugyanakkor Göttinger remek színészvezetői munkáját. A tragikus színezetű karakterjáték, a „sorsozás" Ilyés Róbert színészetének tipikus sajátja, alakítása helyenként fel is villantja, miként lehetett volna megkeseredett, „már halálom is hasztalan" Sharkyja komoly és jelentős alakítás egy komoly és jelentős előadásban. Jó útra térni akaró figurája (fél)idegen a produkció világában: nagy, súlyos hallgatásokkal páros koncentrált jelenlétével felette áll az alkoholmámorban nyüzsgő mikrokörnyezetnek, de egyúttal benne is áll ugyanebben a miliőben: a kitörni igyekvés nem azonos a kitöréssel. Robusztus ember, sok lélekkel - Ilyés utoljára Zalaegerszegen mutatott ilyen kiváló színészi formát.
Méltó párja a vak báty szerepében Mucsi Zoltán. A színész jellemző hördüléseit-bődüléseit tökélyre fejlesztette, s most vakot játszva kisfiús bájjal koronázza. Figurájának védtelenségét agresszióval pótolja, így tehát - a színlap szavaival - „[v]akon is alfahím", és valóban: felvonáshosszat egyhelyben ülve mozgat és ural mindent és mindenkit, olykor számítón maga indul cselekedni, de csak hogy szánalmat keltsen. Bámulnivaló Mucsi páratlanul testtudatos színészete: a vakságot folyton maga elé meredő tekintettel jelzi, de botlásai, csúszkálásai, talán a szaloncukorpapírt elhajító mozdulatai is tudatosságot, végiggondoltságot, magabiztos technikai tudást sejtetnek. A jelzőkkel fukarkodni fölösleges: immár újabb alakítás bizonyítja, hogy Mucsi Zoltán jó színészből nagy színésszé érett. Zárt eleganciájából egyre inkább kivetkőzik az ördög szerepében Kálid Artúr, saját kisstílűsége fon egyre szorosabb hurkot Nicky (Dévai Balázs) nyaka köré, együgyű és joviális mosolyával hol jobban, hol kevésbé profitál a koncból Ivan (Gados Béla).
Az emberben fel-felvillan egy-egy kép: apró teáskanna Ilyés hatalmas kezében, az öccse faragatlanságáért exkuzáló Mucsi, Kálid harminckét fogas mosolya mogyoróbarna előkelőségében. Aztán legfeljebb még kedve támad whiskey-zni, de talán már azt is csak emígy: viszkivel.


forrás: http://www.ellenfeny.hu/

Felületi feszültség



nyilvános főpróba: 2009. január 20. kedd, 20h (utána beszélgetés)
koncert: 2009. január 24. szombat, 19h

helyszín: MU színház, 1117 Bp. Kőrösy József u. 17.



Kísérleti énekegyüttes, akik megpróbálják felforralni a kórusfogalmat; már fél évszazada FORR A VILÁG, itt az ideje, hogy a híres magyar kórusmuzsika molekulái felgyorsuljanak, anyaga táguljon, teste szublimáljon. Játek a levegővel, a hangokkal, a sötéttel, a térrel, a testtel, a képzelettel.



A koncert jellege miatt későket sajnos nem áll módunkban beengedni.

Belépő: 1000 forint adomány.



Ha szeretnél jönni, kérjük írj nekünk egy emailt - kishalas@gmail.com - megjelölve, hogy a főpróbára vagy az előadásra jönnél. Sajnos véges a befogadóképességünk, ezért vissza kell jeleznünk, hogy befértél-e. Ha nem maradt hely, akkor se aggódj, mert februárban valószínűleg újra lesz előadás.



Soharóza

Viola Gábor, a részecskegyorsító színész

Volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze, két évig a budapesti Krétakör tagja, sok magyarországi színházban játszott, játszik. Jelenleg a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház színésze, mégis „szabadúszik”. A marosvásárhelyi születésű Viola Gábort (fotó) hétfőn és kedden este láthatta a közönség a Nemzeti Színház kistermében bemutatott Love and M
oney című előadásban.

– Miért mentél el annak idején a Tompa Miklós Társulattól?
– Itt kezdtem a pályafutásomat, öt évig voltam a színház színésze. Ha valaki fiatal, hajtja a megismerés. Ehhez hozzátartozik az utazás is. A konkrét ok az volt, hogy Schilling Árpád rendező elhívott Budapestre a Krétakör színházhoz. Ha nem tette volna, valószínűleg pár év múlva megteszi más, vagy elmegyek magamtól.
– Milyen tapasztalatokat gyűjtö
ttél, hogyan hatott rád a többéves „utazás”?
– A tapasztalatok nagy része els
üllyed az emberben, nem lehet konkrétan előhívni, megfogalmazni őket. Színészként persze pozitív hatással volt rám, hogy különféle színházak működését láttam, más volt a hangulat Tatabányán, mint például a székelyudvarhelyi Nézőpontnál. Hatottak rám az élmények, tapasztalatok, de azt most sem tudom megmondani, hogyan kell meginni a teát porcelán csészéből a színpadon.
– Hogyan látod a Nézőpont színház helyzetét?
– A Nézőpontot anyagilag rendbe ke
ll hozni. Ha ez sikerül, a magánszínház jó lehetőség lehet a szakmában arra, hogy az erdélyi és magyarországi színházkultúra közé épült falat lebontsa. Bartsch Kata is meg tudta tenni, hogy Londonból hazautazzon a Love and Money egy szerepéért, miért ne tehetné meg egy udvarhelyi színész, hogy Egerben játsszon?
– Miért jó színésznek lenni?
– A színház egy laboratórium: részecskegyorsító, ahol modellezed a világ ügyeit-bajait, ezáltal megismered, és válaszokat találsz rájuk. Mert művészet, és a művészet a megismerésről szól. 
- Melyik előadások, szerepek állnak hozzád a legközelebb?
– Többet felsorolhatnék, de nagyon nehéz különbséget tenni a szerepek között. Akkor érzem jól magam, ha tudom, hogy a szerepemnek helye van az előadásban, ha színészi munkám szervesen beépül a produkcióba.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Nemsokára apa leszek, ezért a biztonság kerül előtérbe. Bár most a Nézőpont Színház tagja vagyok, valójában négy éve szabadúszó színészként tevékenykedem. Ezután is erős és pontos színházi előadások létrehozásán szeretnék dolgozni.
– Nem szeretnél leszerződni valahová? Meg lehet élni szabadúszóként?
– Nem rózsás az anyagi helyzetem, olyan életet éltem eddig, amely a szabadsággal volt azonos. Egy színházhoz leszerződni biztonságot hozhat. Érdekel a kolozsvári, a sepsiszentgyörgyi, a marosvásárhelyi, de a budapesti 
Katona József Színház is.
– Milyen színházi formában hiszel?
– A színházból eddig két irányt értettem meg: az egyik, amely kiszolgálja a közönséget, a másik irányt mutat neki, megszabja az ízlését. A formáló színházban hiszek, mert ez az alkotót is fontosnak tartja.



Kádár-Dombi Katalin




Ligeti és Szíjjártó


Ligeti és Szíjjártó. Két zeneszerző, mindketten huszadik századiak és magyarok, együtt mégis igen erős kontrasztot alkotnak. Az egyik ismert, a másik ismeretlen. Az egyik felkapott, a másik nagyon nem az. Az egyik művészetén az erdélyi, a másikén a felvidéki zenekultúra jegyei ismerhetők fel. Az egyiknek a reneszánsz, a másiknak a barokk zene jelenti az ősforrást. Az egyik kozmopolita, a másik lokálpatrióta. Az egyik György, a másik Jenő.
És legalább ennyi közös vonásuk is van. Mindketten a 20. század eleji, Bartók- és Kodály-féle mainstream örököseiként kezdték a pályájukat, de aztán sikerült jó messzire elrugaszkodniuk attól (természetesen más és más irányba: egyikük az absztrakt, a dallamot sokszor nélkülöző zeneköltészet, a másikuk többek között a „megvetett” műzene felé fordult). Mindkettőjük életútját meghatározza a kor, amelyben éltek. Mindkettőjüknek sajátos, felismerhető stílusa van.
Most a Halastó két nagyon különböző, nagyon egyéni életművet létrehozó mestert mutat be együtt, korai és kicsit későbbi korszakaikat is. A kettős portré – és általában a kettősség – nagyon izgalmas tud lenni. Mint egy prelúdium és egy fúga. Na majd meglátjátok.



(A koncert 2009. január 18-án lesz a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai épületében, annak is a felújított átriumában.)

Karácsonyi pókerparti, avagy ők négyen és a feszültség

DÖMÖTÖR ÁGI

Conor McPherson Tengeren című darabját tavaly december végén mutatták be a Bárka Stúdióban, hiszen tulajdonképpen egy karácsonyi történet. Főszereplője egy valaha tengerészként is dolgozó alkoholista, annak megvakult bátyja, egy épp családjától elszökött ismerős, illetve az iszákos egy másik ismerőse, aki az ismerős egykori szerelmével él együtt épp. Ők négyen és az állandó feszültség pókereznek így szenteste, a dublini öböl tetején, egy vészjósló és erődszerű házban. Nem sokkal később aztán egy idegen is érkezik. A kamaradarab öt alakját Mucsi Zoltán, Kálid Artúr, Ilyés Róbert, Gados Béla és Dévai Balázs játsszák. A Tengeren ír szerzőjének ez a legfrissebb darabja, két éve mutatták be Nagy-Britanniában is, egy évre rá pedig a Broadway-n is. Színházi munkássága mellett McPherson filmeket is ír, illetve rendez, legutóbb a Színészek című vígjátékot öt éve, melyben Michael Caine játszotta a főszerepet, illetve a nemrég nálunk fellépett (és többnyire a Zongoralecké-ből ismert) Michael Nyman szerezte a zenét. A számos díjat nyert Tengeren egy óangol verstől kölcsönözte a címét (melynek címe valójában Tengerész), mely nem másról szól, mint a torzuló emlékekről és a magányról. A magyar verziót Göttinger Pál rendezi.

Tengeren - ajánló az Exitben

Nagy nemzetközi népszerűségnek örvendő szerző egyik legsikeresebb darabját mutatja most be a Bárka.
Helyszín: Bárka Színház - Stúdió

A fiatal alkotót az egyik legjelentősebb kortárs ír drámaíróként tartják számon, aki már egészen fiatalon létrehozta saját társulatát, s velük mutatta be legtöbb darabját. Hamarosan azonban a West End és a Broadway színházai is megteltek munkáival, sőt jelentős díjakat, köztük Tony-díjat is kapott. Közben belekezdett a filmkészítésbe is, amit hasonló elismerés és siker fogadott. Legutóbbi filmje, a Színészek főszerepét Michael Caine játszotta.
Két évvel ezelőtt debütált az angol Nemzetiben a Tengeren című darabbal, amit ő maga is rendezett. Ez a mű is tovább folytatta diadalútját a Broadwayre. A darab címe egy óangol vers címére utal, melyben egy öreg tengerész elmeséli viszontagságos életét a tengeren, majd Istenhez fohászkodik, s végül hálát ad neki mindenért, ami történt vele. McPherson darabja Dublin közelében játszódik, egy Baldoyle nevű tengerparti városkában, szenteste. Főszereplője az alkoholista James Harkin (Ilyés Róbert), aki a közelmúltban tért haza, hogy gondját viselje megvakult bátyjának (Mucsi Zoltán). Az ünnepek idejére igyekszik távol tartani magát az italtól, és karácsony estére kis társaság gyűlik össze: kiábrándult, szerencsétlen, kudarcos életet élő emberek, akik a társadalom megvetése elől zárkóznak a hegytetőn álló házba, és pókerpartiba kezdenek. Váratlanul egy furcsa idegen (Kálid Artúr) érkezik a viharból, aki kísértetiesen emlékeztet egy legenda egyik szereplőjére. Történt ugyanis, hogy az átellenben lévő domb klubjában a helyi uraságok összejöttek egy jó kis tivornyára, és hamarosan előkerült a kártya is. Ekkor érkezett egy elegáns idegen, aki beállt közéjük játszani, és sorra nyerte a partikat. Amikor az egyik játékos véletlenül leejtett egy kártyát, és lehajolt, hogy felemelje, iszonyattal vette észre az asztal alatt, hogy az idegennek ördögpatái vannak. Amikor felegyenesedett, és páni félelem tükröződött az arcán, az ördög hirtelen felröppent, és kénköves bűzt hagyva maga után, egy tűzgömbben semmivé vált - magával vitte az urak kártyán elnyert lelkét.

A fauteuil blogról

2009. jan. 6. 8:51 |

Tegnap este megnéztük a Love and Money (rend.: Göttinger Pál) című vendégjátékot a színház Kistermében (Nézőpont Színház Székelyudvarhely, Kroó Ádám független társulata), torokszorító előadás (Miskolcon botrányba fulladt, hogy utálom az ilyen reklámot!), remek színészekkel, és reggelre ébredve, ki gondolta volna még, arra éreztem késztetést, hogy leírjam az alábbi verset, ami azért furcsa, mert már letettem arról, hogy verset fogok írni (bár némelyek szerint a prózám versszerű), szóval itt van, tessék, aki látta az előadást, talán megfejtheti, mi köze lehet hozzá, én nem tudnám megmondani:

ott álltunk a

víz tükrén

a jégen

a tükör kifejezés

alapján arra

lehet következtetni

hogy tulajdonképpen

a víz alatt



van az igazi élet.


forrás: http://fauteuil.freeblog.hu

Love and Money – A Nézőpont Színház Marosvásárhelyen

Ajánló
[ 2009. január 04., 09:09 ]
Erdély első magántársulata, a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház 2009. január 5-én és 6-án este 7 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban mutatja be a Love and Money című előadását.
David és Jess tragédiába fulladó házasságával a szerző nem csupán az emberi kapcsolatok értékvesztését kívánja példázni. Dennis Kelly a lét alapvető kérdéseit teszi fel a nézőknek, arra kíváncsi, milyen értelemmel, tartalommal tudja megtölteni életét a modern nyugati ember. A darab szereplői nincsenek birtokában a válasznak, jobban mondva nem tudatosult bennük. Ők azzal, a társadalom által minden úton-módon beléjük sulykolt hittel ámítják magukat, hogy „ez az egész, (...) mindez rendben van”, ámbár szívük mélyén érzik, valami hiányzik. „Az élet egy nagy geci, és még meg is öregszünk” – fogalmazza meg életérzését brutális őszinteséggel az egyik szereplő. A Love and Money-ból valószínűleg soha senki nem próbál meg látványszínházat csinálni. Kelly minden egyes szavának helye és súlya van, a mondatok pörölyként zúzzák a társadalmi konvenciók falát, rámutatván, hogy a szépen dekorált falak mögött üresség tátong, amit pénz, siker, formális párkapcsolat nem, csupán emberi érzelmek, és a szeretet képes kitölteni. Göttinger Pál rendezői koncepciója hibátlanul simul rá Kelly szövegére: a mozgás, a gesztusok finomak, visszafogottak, nincs fölösleges póz. A szereplők nem játszanak rá a „hálás” szövegrészekre, minden egyes trágár szó természetesen hangzik, életízük van. A Bagoly Zsuzsa által elképzelt színpadkép jól illeszkedik a darab szelleméhez és a rendezői koncepcióhoz, egy, a fehér szín által dominált, steril, jól működő, ámde lelketlen világot varázsol a nézők elé. A Nézőpont Színház társulata (Kroó Ádám, Tamás Kinga, Magyari Tekla és Viola Gábor) a Love&Money előadásaira kiegészült két magyarországi színművésszel, Bartsch Katával és Elek Ányossal. A rendező, valamint Várady Zsuzsa fordító-dramaturg szintén magyarországiak. (Pengő Zoltán)
Jegyek a Nemzeti Színház jegypénztárában kaphatók. Az előadás megtekintése 16 éven felülieknek ajánlott.

forrás: erdely.ma

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed