Színháza üzent Kulka Jánosnak

Videoüzenetet rögzítettek Kulka János részére a Così van tutte tegnapi előadásán. A színművész szerepét, Don Alfonsot Mészáros Máté adta a nyílt próba- jellegű esten.

Az ősztől rendszeresen jelentkező operabeavató sorozat témája egész évben a Così van tutte, júniusban látható-hallható majd a teljes opera a Katona József Színház, Kamra színpadán. Operaénekesek; Kolonits Klára, Szolnoki Appolónia, Cseh Antal, Varga Donát mellett Pálmai Anna és Kulka János a Katona színművészeiként vesznek részt a produkcióban. 

Alkalmanként néhány jelenet zenei elemzése után (mely felér egy zenetörténeti lexikon igazán szórakoztató gyakorlati fellapozásával) azonnal rendelkező próbát láthatunk, a művészek sokszor igen bátor, felszabadult játékával. Dinyés Dániel zeneelemzései nemhogy aranyat érnek, egy magára adó kulturális csatornának élőben kéne közvetítenie, mint brilliáns ének-zene fakultációt. Göttinger Pál a színházrendezés operakurzusára tárja ki a Kamra ajtaját. Kulka János szerepére a júniusi előadásokban Kálid Artúr áll majd be, a tegnapi esten Don Alfonso Mészáros Máté bravúros beugrásában volt megcsodálható.

Reméljük, Kulka János a kapott üzenete által, ha lehet, egy picivel még gyorsabban talpra áll. A művészek és az éneklő közönség is csak egyet kíván: Cosí van tutte/Mind így csinálják – meggyógyulnak, majd boldogan élnek…

Díjátadó gálaesttel zárják az évadot Szegeden

A Dömötör-díjátadó gálaest zárja az évadot a Szegedi Nemzeti Színházban június 4-én, előtt két premierrel várják a közönséget a Tisza-parti városban, illetve Budapesten.

Három koreográfus három féle gondolatiságából áll össze az évad utolsó bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban. A munka gyümölcse című, három részből álló darabot Hegedűs Tamás, Várnagy Kristóf és Czár Gergely állítja színpadra május 11-én - hangzott el pénteken a teátrum idei évadának utolsó sajtótájékoztatóján Szegeden.

Az operatársulat Ermanno Wolf-Ferrari Sly című operáját a Magyar Állami Operaházzal közösen viszi színre, a premier Budapesten lesz május 27-én, majd a következő évadban Szegeden is színpadra kerül. A főszerepet László Boldizsár énekli, aki ezzel az egyik legnehezebb feladatot vállalta magára - mondta Göttinger Pál, a darab rendezője. Május 23. és 25. között, ötödik alkalommal rendezik meg a Finálé Fesztivált, amelyre három produkció érkezik: a Békéscsabai Jókai Színház Moliére-től A fösvényt, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Olt Tamástól Taurin traumát, a Szabadkai Népszínház pedig Tennessee Williams Camino Real című darabját hozza el. Májusban folytatódnak a Barnák László színművész által éltre hívott osztálytermi előadások is Szegeden. A színészek ezúttal nem a kőszínházba szeretnék becsábítani a diákokat, hanem az iskolák osztálytermeiben adják elő az Antigonét, a NyugatpontHu, illetve a romeo.es.julia című előadást. A színházi évadot idén is a Dömötör-díjátadó gálaest zárja a Tisza-parti városban. Tizenkét kategóriában osztják majd ki idén az elismeréseket, melyekről ezúttal is a közönség dönthet - hangsúlyozta a díj alapítója, Sztáry Erika. A hagyományosan május utolsó szombatján megrendezett gála ezúttal június 4-én lesz.

Június 7-én Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Kar operavizsgáját Toronykőy Attila rendezi.

Forrás: mti.hu / http://promenad.hu/

Wolf-Ferrari: Sly - próbafotók

SLY - próbafotók
Megkezdődtek a Sly, avagy történet az alvóról, akit felébresztettek című opera próbái teátrumunkban. Ermanno Wolf-Ferrari műve az Állami Operaházzal kooprodukcióban keül színre május 27-én és 29-én a budapesti Erkel Színházban Göttinger Pál rendezésében, Gyüdi Sándor dirigálásával.

forrás: http://www.szinhaz.szeged.hu

Ördögkatlan - Jönnek a programok!

Kiss Mónika és Bérczes Laci jelentik a pécsi Nappaliból és a Cooltour Caféból, ahol idén is, ahogy évek óta mindig, hónapokon át rakosgatják össze az Ördögkatlan aktuális programját:

„Kedves Barátaink! Miután Kisteleki Dóri segítségével megszületett az idei kreatív, összeállt a 9. Ördögkatlan lényegi programja is! Vannak még apró bizonytalanságok, és hátra van a finomítás, a díszítés, amikor pici gyöngyszemekkel teliszórjuk az egészet, de a lényeget már tudjuk. Jöjjön most egy igazságtalan válogatás, reklámfogásnak tűnő (mert az, az is) felsorolás. Igazságtalan, mert a meg nem említettek is fontosak számunkra, hogy a most is felbukkanó Mulatságból idézzünk: „Ők sem rosszabb fajták!”

Díszvendég lesz például Udvaros Dorottya és Kovács Gerzson Péter, és ez a címke természetesen produkciókat is takar; az idén különös figyelemmel fordulunk a fiatal alkotók felé, hívjuk a budapesti és a kaposvári színihallgatókat (Zsótér-féle Sirály, Vidnyánszky-féle Psyché), a pécsi művészeti kar kiállítóit; megtörténik eddigi legnagyobb vállalkozásunk: Bartók Concerto-ja hangzik el Beremenden (Dinyés Dániel és a Hungarian Studio Orchestra) és hozzá világpremierként az Ördögkatlanra készíti el a Concerto táncszínházi változatát Horváth Csaba vezetésével a Forte Társulat; központi program lesz a Saul fia: szabadtéri vetítés, kiállítás, és reményeink szerint az alkotók közül is felbukkan egy-kettő-három…; „Húsz éves lenne” címmel nem feledkezünk meg az Ördögkatlan egyik elindítójáról, az immár a múlthoz tartozó Bárka Színházról; megtámadja a Katlant az Óbudai Danubia Mozart-kommandója (és persze Dinyés Daniék is Mozarttal jönnek, de immár nem beavatnak a Cosi fan tutte-be, hanem bemutatják azt); és persze színház színház hátán: Katona József Színház, Tatabánya, Kaposvár, Nézőművészeti, Orlai-produkciók…; Hrabal és Örkény portréja mellé Weöres kerül, és jön az „élő irodalom” is: Forgách, Háy, Kemény, Grecsó és persze Rájátszás…; a kisharsányi Teleki-kertben argentin cirkuszisták lesznek nap mint nap; a Mediawave után új nevet tanulunk: a Kovács Udvarházat Göttinger Paliék vezetésével elfoglalja a Caminus – és nagyon jó lesz!; teli leszünk családi- és gyerekprogramokkal Rutkai Boritól az Almáig, Csokikoncerttől a Bóbitáig; és itt jönnének az állandó fellépők (barátok, perszehogy), akiket nem tudunk mindet felsorolni, de Quimbyre, Kiscsillagra, 30y-ra, Besh o droMra és társaikra gondolunk, no meg a Faluturistákra és a k2-re, Berecz Andrásra és Lajkó Félixre… és a sor végére írjuk oda: Wombooo! Figyeljétek hát honlapunkat, mert elkezdjük feltöltögetni a teljes programot.”

forrás: http://www.ordogkatlan.hu/


Patikusok Napja az Erkel Színházban

Az Operaház 20 %-os kedvezményt biztosít gyógyszerészeknek Ermanno-Wolf-Ferrari Sly című operájának előadására
Előadás időpontja: 2016. május 29. vasárnap 19:00

Az előadás helyszíne: Erkel Színház 1087 Budapest, II. János Pál pápa tér 30.

Jegyek igényelhetők a jegy@opera.hu e-mail címen, megrendelését visszaigazoló e-mailben véglegesítjük. Rendeléskor az üzenet tárgyában kérjük, tüntessék fel a PATIKUSOK NAPJA jeligét. A jegyek kiadása a rendelések beérkezésének sorrendjében történik.




forrás: http://www.mgyk.hu/

A mezei néző c. blog az áprilisi Operabeavatóról





Ne gondolja senki, hogy ennyire jó szókapcsolatot ki bírok találni, most éppen a készülő és júniusban műsorra kerülő (17, 18, 19, 20, 23, 24!!!) Cosí fan tutte rendezőjének, Göttinger Pálnak a tollaival ékeskedem. Ő az, aki a darab egyik helyzetére ezt a szemléletes képet találta ki: olyan ez, mint egy puncstorta csörgőkígyókkal. Igen, ez az egész műre is igaz. Látszólag könnyű és kedélyes, de ha valaki csak egyetlen egy operabeavatót is látott, már nem maradtak illúziói, a hetedik után pláne nem. Egyébként ez volt az utolsó közösen megtárgyalt részlet, illetve amai alkalom ismétlése következik április 24-én. (Állójegyekkel még lehet próbálkozni.) A júniusi előadásokra egyeket pedig mintha épp mától lehetne vásárolni, először nyilván a Katona pártoló tagjainak. Én mindenkit csak biztatni tudok, hogy ha idén egy operát néz, akkor vállalja ezt be, amelyik a prózai színházhoz szokottaknak a legjobb kezdés lehet, mert a szereplő operaénekesek színészként ÉS énekesként is értékelhetőek.



Ezen az estén is tömve volt a Kamra, de ezúttal sok volt a diák, sőt az általános iskolás korúak is. A közönség összetételének megváltozása azt is eredményezte, hogy Dinyés Dániel magyarázatai közben, aki a szokásos módon bízott benne, hogy valamit csak magunkra szedünk a hangnemekről, kevésbé nevettek és egy-egy gyereknek a környékemen feltétlenül korai volt egy ilyen előadásnak a megtekintése. Nem hiszem, hogy egy hétköznap este-e valóban a legjobb időpont arra, hogy valaki, aki sose járt még operában pont így ismerkedjen meg a műfajjal, ráadásul a darab ismerete nélkül. A mellettem ülő hatodikos fiú elaludt, nem kötötte le a történet, amelynek az előzményeit sem ismerte. A mögöttem ülő lány pedig annyira meg volt fázva, hogy az első felvonás második felét teljesen végig hörögte, neki is (és a környékén ülőknek pláne) jobb lett volna, ha a betegségére való tekintettel otthon marad.

Azt hiszem, hogy tényleg számít a közönség reakciója, és észleletem szerint most valahogy kevésbé rezonált együtt a szereplőkkel, bár időnként voltak most is óriási pillanatok, amelyek viszont mindenkire nagyon hatottak. (Göttinger Pál ritkán neveti el magát amikor színészeit nézi, de most alkalmanként ő is kibillent az egyébként szépen tartott egyensúlyi állapotából. Most is előjátszott gesztusokat, a szíve mélyén mindhárom férfit ő játszaná el, de mit tehet már, ha egyszer nem operaénekes. De a Telefondoktornál is megállapítottam, hogy lenne keresnivalója színészként is. )

A közönség kapcsán még annyit: most találkoztam az első nézővel, aki úgy hozott be egy kávét fedeles, műanyag pohárban magával, mintha ez legalábbis egy mozi lenne. Igen, ez valóban egy szórakoztató program és kis esélye volt annak, hogy kiejti a kezéből és ráömlik a kávé a szomszédos nézőkre, de nekem ez valahogy mégis furcsa volt. Lehet persze, hogy a globalizáció hatására majd itt is engedélyezik az előadások közbeni sörözést is, valószínűleg a jegyeladásokat ez még megdobná, de a Katonának erre pont nincs szüksége, minden nagyon tele van. Én mindenesetre nyugtáztam ezt a tényt, a színházhoz a néző és a néző hozzáállása is hozzátartozik.

Most már ennyi csigázás után legyen szó magáról az előadásról.

A darab legvége felé található három jelenet került sorra, egészen a bejáratódott rendszer szerint, azaz először egyben hallhattuk a részletet, majd jött Dinyés Dániel elemzése és végül a rendező észrevételei, beállítása.

Dinyés Dániel változatlanul elemében volt, nem tűnt úgy, mint akiből az egy órával korábban lekísért Szabó Lőrinc versműsor kivette volna az energiákat, mintha azonnal jól érezné magát már attól, ha zongorát láthat és zenével foglalkozhat. Azt hiszem, hogy a sikerének részben ez is a titka, ez a folyamatosan lángoló, már-már szinte romantikusnak tűnő lelkesedés (többek között) Mozart iránt.

Az első részletben a korábbi operabeavatón már megcsalt és „férfiként már nem létező”, atomjaira bomlott Ferrando sirámait hallgathatjuk, akit aztán meglep Don Alfonso és legjobb barátja, Guglielmo is, aki ebben a pillanatban úgy érzi, hogy ő jól jött ki a helyzetből, hiszen neki nem tudtak ellenállni, az ő szerelme pedig tényleg hűséges maradt.

Cseh Antalnak ezen a próbán kevesebb feladat jutott, az önelégült pöffeszkedése azért így is sikert aratott, különösen azért, mert alkatával egészen ellentétes a szerep, de majd minden bizonnyal magára húzza és érdekesebb lesz, mintha egy ostoba szépfiúnak játszaná a szerepet. ((Ahogy néztem, még mindig bennem volt némi fájdalom, amiért nem bírtam pénteken sehogy se rávenni magam a Toscára és így nem láttam Scarpiaként, pedig a miskolciak előadása miatta érdekelt volna elsősorban. A tanulság: meg kellett volna az ősszel nézni azt is, az eredeti helyszínen és nem halogatni.))

A jelenet mindössze egyetlen oldal a librettóban és megközelítőleg egy órán keresztül volt róla szó. Most is úgy tűnik, hogy Varga Donátnagyon könnyen megszerzi a nézők szimpátiáját Ferrando szerepében, amely korábban (amíg nem láttam Kolonits Klárát Fiordiligit próbálni ebben a beavatóban) nekem is a kedvenc karakterem volt, ezzel a nagyon naiv és nagyon szerelmes férfival talán a legkönnyebb azonosulni a darabban. Sajnos egyet kell értenünk Göttinger Pál szavaival, akit látunk az tutyimutyi, nem túl férfias jelenség, viszont ahogy előttünk háborog(na) a lelke, miközben bambán maga elé néz, az „nagyon cuki”, nagyon lehet sajnálni és valószínűleg több néző is szívesen magához ölelné, mint egy plüss mackót és megvigasztalgatná. Persze nem kizárt, hogy sajnálatból is lehet szerelem, előfordulhat, hogy valakit azért kedvelünk meg, mert annyira nyavalyás.

Maga a jelenet hatásos, és ezen felül az is kiderült (ismét), hogy a produkcióban részt vevő énekeseknek ösztönösen van hajlama az improvizációra. Varga Donát nagy haragjában "erőt mutat", székeket dobál a jelenet helyszínéül szolgáló kávézóban, majd amikor Don Alfonsót jönni látja, hirtelen annak a székét is magához veszi, hogy ne tudjon a gyűlölt férfi (egykori barátja) mellé leülni. Nagy pillanat volt ez, érezni lehetett, hogy ez a fordulat Kulka Jánost váratlanul érte. Meglepődött és talán két másodpercre is megállt, de aztán Kulka Jánosként és Don Alfonsóként egyidejűleg feltalálta magát, fogott egy másik széket és azt vitte oda az asztalhoz.

Amit itt körülményesen leírok, valóban egy-két perc története a három órából, de ennek az operabeavatónak épp az az egyik legfőbb értéke, hogy a mezei nézők egy kis időre belelátnak abba, hogy születnek az előadások. Ezek a kis villanások sokat elárulnak nekünk. (Júniusban majd kiderül, hogy ezekből a színészek által hozott improvizációkból mennyi maradhat meg egyáltalán, de az ötletek egy része már a próbán is annyira jól működött, hogy talán valamennyit majd véglegesítenek is.)

A „három barát” még egy jelenetben együtt lesz, mégpedig a beavatón átvett harmadik részletben, amelyben már változik a helyzet, Guglielmo is átélheti a megcsalatást, Ferrando vissza tud vágni idézve barátja „nekem nem lehet ellenállni” mondatát és végre Don Alfonso zsigerből jövő mély keserűsége is kitörhet egy áriában, és megérezzük, hogy most ezzel a fogadással ő valami réges-régi (nekünk fel nem tárt) kínzó sérelméért kívánt bosszút állni a női nemen. Ebben a jelenetben hangzik el a „mind így csinálják”, és még olaszul is az opera címe, a „Cosí fan tutte”. Ezt az utóbbit a közönségnek is betanították és úgy tűnt, hogy a közönség szívesen énekelte együtt a szólistákkal. Nem zárnám ki, hogy közreműködésünkre a véglegesített előadáson is szükség lesz. ((Számomra ez a jelenet rárímelt a pécsiek tegnapi vendégjátékára, Faragó Béla operája (Egy pohár víz) az Erkelben ment, amelyben szintén ugyanez a vezérgondolat, a nők hűtlenségére utalt a „Mindenki olyan” megjegyzés. Arról az előadásról is talán még ma várható bejegyzés, ha minden jól megy.)

A férfiak két beszélgetése között viszont volt még egy jelenet, amelynek a rendezői kibontása a szünet után következett. Ez pedig az opera egyik fő eseménye, amelyben láthatjuk Fiordiligit, amint még megpróbálja minden energiáját összeszedni és ellenállni az új szerelem csábításának. Kedveseik náluk maradt (! – ugyan miért?) egyenruháját és kardjait hozatja el Despinával valamiféle szekrényből és beöltözve Ferrando (!, tehát nem az eredeti szerelme!) ruhájába, egyenesen a harctérre készül. (Milyen kár, hogy semmiféle információja nincs arról, hogy hol is van ez. Még arra sem volt idő, hogy kiderüljön, hogy a férfiak ígéretükhöz híven tényleg fognak-e naponta kétszer írni. Mi persze tudjuk, hogy ennyi elfoglaltság mellett esélyük sem lenne rá.) Miután Ferrando ezt a jóleső álmodozást megzavarja, ebből a grandiózus tervből mégsem lesz semmi, helyette viszont Fiordiligi néhány percen belül eljut a „szívem örökre tiéd” mondatig.

Miután a lányok elcsábítása egy napon belül lezajlik, nem tudom, hogy hányan lehetnek, akik egy ilyen ígéretet komolyan vehetnek, de Fiordiligi biztosan teljes meggyőződéssel énekli e szavakat és a zenei elemzést hallva megnyugodhatunk, hogy ezúttal A-dúrban is vagyunk, azaz most nincs szó arról, hogy a zene a szöveget megkérdőjelezné.

Nem tudom, hogy időhiány miatt nem került rá sor, vagy esetleg a végső változatból is kihúzták a két nővér ezt megelőző jelenetét, amelyben a három női szereplő beszélget, és Fiordiligi nekik már előzőleg bevallja, hogy szerelmes lett. Abban a jelenetben van egy fontos mondat, Fiordiligi értetlenkedését tükrözi: „nem tudom, hogyan változhat meg így a szív egy nap alatt”. (Lehet, hogy ezt a magyarázkodós jelenetet feleslegesnek tartják az alkotók és ki akarják hagyni, de előfordulhat, hogy az ok ennél egyszerűbb, csak Szolnoki Apollónia nem ért rá tegnap és ezért nem vettük át. Hamarosan meglátjuk – vagy nem.)

Fiordiligi nagy változása, ha hozzávesszük, hogy mennyi impulzus érte egy nap alatt és mennyire zöldfülű volt korábban, nagyon is érthető. Ha valakinek saját élménye nincs e témában, nem élt át ilyen villámcsapásszerű felismerést, akkor még mindig elolvashatja a Rómeó és Júliát segítségképpen, amelyben a szemünk előtt játszódik le, ahogy Rómeó halálosan és örökre szerelmes Rózába, majd ahogy viszonzást talál érzelmeire, azonnal vált Júliára, akiért aztán néhány nap múlva meg is hal, így ez a második örök szerelme tényleg soha nem múlik el.

Az opera az örök szerelmet és örök hűséget erősen megkérdőjelezi, mintha az emberi természettől valóban idegen lenne, bár két olyan embert is bemutat Mozart és Da Ponte, akik egészen biztosan hosszú évtizedeken át is ellettek volna a saját párjukkal, ha valaki nem billenti ki őket szándékosan az itt bemutatott hatalmas energiákkal. (Mert megint csak ez jutott eszembe, ez itt a darab hamissága, valószínűleg soha senki nem tesz bele egy kapcsolat kialakításába ilyen gigászi energiákat, tehát éppen ezért egyáltalán nem lenne irreális, hogy ezek a naiv és ártatlan emberek (amilyen Ferrando és Fiordiligi) hosszú évtizedekig is szépen megmaradhassanak a maguk eredeti romlatlanságában. De vegyük észre, hogy ott van a darabban Dorabella is, aki viszont most ébredt fel és hozzá a szerelmek cserélgetése sokkal inkább passzol, ő a méltó tanítványa Despinának.

Ebben a jelenetben mindössze néhány mondata van Pálmai Annának Despinaként, aki érdeklődéssel figyelte végig az őt szorosan nem érintő eseményeket, de érezhetően fellélegzett, amikor végre neki is akadt tennivalója. Sőt, amikor kiderült, hogy a rendező azt várná, hogy ötször hosszabb idő alatt hangozzon el a párbeszéde, egészen kivirágzott.

Én láttam már nagyon jó Despinákat, sőt ami azt illeti még csak ilyeneket láttam (élen az elsővel, Farkasréti Máriával), még az Operaházban futó jellegtelen rendezés sem tudta ezt a karaktert kinyírni, működött benne mind Baráth Emőke, mind Szemere Zita is.

Pálmai Anna ezekhez a profi énekesekhez képest hangilag nyilván nem mérhető, borzalmas igazságtalanság lenne vele szemben egy ilyen párhuzam, de ahogy próbál, amilyen invenciózusan dolgozik, az teljes mértékben igazolja, hogy nagyszerű választás volt erre a szerepre. Reggel van, félálomban botorkál ki közénk egy piros pokrócba burkolva és így kábán reagál Fiordiligi nagy ötletére. Láthatjuk, hogy egy sok szeszélyes ötletet megélt szobalányról van szó, aki korábban is hallott már hasonló felvetéseket úrnője szájából és nem igazán lepődik meg semmin. (Lehet, hogy nekünk is lennének hasonló terveink, amennyiben a körülményeink ezt lehetővé tennék és csak szerelmi álmodozásokkal pergetnénk le napjainkat.)

Fiordiligi, azaz Kolonits Klára az egész jelenet alatt tudomást sem vesz róla, el van foglalva azzal, hogy maga elé képzeli a magasztos pillanatot, amikor férfi ruhában megjelenik a csatatéren. Igaza van a rendezőnek, valószínűleg ennyivel is beéri. Néha ezek az extrém tervek nagyon szépen elringatják az embert, a megvalósulás útja rögösebb és a cél közelében már kevésbé lelkes az ember. Minél tovább nézem ezt a beavatót, annál több közös pontot találok ezzel a szereplővel (és ennek nem mindig tudok annyira felhőtlenül örülni, mint Kolonits Klára hangjának, aminek viszont igen), annyi apró különbséggel, hogyha nekem egy ehhez hasonlóan extrém és nehezen kivitelezhető gondolatom eszembe jut (nem ritka), rendszerint végig szoktam csinálni és még néha azt is átérzem, hogy voltaképp megérte.

Kolonits Klára magánszáma az egyenruhában, kardokkal valóban a Mária főhadnagyra emlékeztetett, ahogy a rendező erre utalt is, nekem is ez jutott eszembe. Erősen operettesnek érződött a jelenet, amelyet végül az összetört szívű szerelmes Ferrando érkezése szakít meg. Hamarosan láthatjuk a két szereplő egymásra találását is, de erősen úgy néz ki, hogy éppen ez a boldog pillanat kevésbé érdekli az alkotókat és gyorsan lapozunk is tovább, ezek után visszatérünk a férfiakhoz megint.

Ez az utolsó nyílt próba erősen férfi centrikus volt, hiányoltam is Szolnoki Apollóniát és Kolonits Klárát is énekeltethették volna valamivel többet. (Ez van, utóbbinak jön most még néhány debreceni Traviátája, azt lehet megnézni, akinek szintén nem jött össze a múlt szombati vendégjáték az Erkelben.)

Összességében jó volt ez az este így is, most már egyébként sincs túl sok idő hátra a bemutatóig, rohan az évad és két hónap múlva meglátjuk, hogy mi a végső konklúzió. Én kicsit reménykedem abban, hogy ugyan szakaszosan, de jövőre is műsoron maradhat…

ps. 2016. ápr.13.

A bejegyzésemet az előadás másnap délelőttjén írtam, elringatva magam kicsit, valóban reménykedve, hogy a kész előadást nemsokára nézem. Erre ma itt a hír, hogy Kulka János rosszul lett és kórházba került tegnap este, meg is operálták. Visszanézve a hétfő estére, nekünk nézőknek még az sem derült ki, ha esetleg bármelyik közreműködő fáradtabb lett volna, semmiféle előszele nem látszott ennek a hirtelen rosszullétnek. Ennek fényében erősen kérdéses az ápr. 24-i időpont és az előadás sorsa is. Ez és a hasonló fordulatok elég nyomasztóan azt hirdetik, hogy valóban bármi megeshet velünk, semmi sem biztos...éppen ezért, nem szabad semmit sem halogatni, ami fontos. Én nagyon drukkolok, hogy az általam harminc éve figyelt színész felépüljön és tovább tudjon játszani hamarosan.

Turbuly Lilla: Párhuzamosok a végtelenben. Találkoznak.

Adam Elliot – Valcz Péter: Mary és Max

Az életnek többszörös hendikeppel induló ausztrál kislány és az Asperger-szindrómás New York-i férfi levélbarátsága igazi lelki egymásra találás.

Mennyi a valószínűsége, hogy a Mary és Max bemutatója legalább akkora médiavisszhangot kelt majd, mint az a – különben egyáltalán nem tanulságok nélküli – eset, amellyel a Bethlen Téri Színház a napokban bekerült a (nem színházi) médiába? A darabbeli Max mindjárt kiszámolná, hogy milyen kicsi, még ha az általa vágyott lottó ötös valószínűségénél valamivel nagyobb is. Pedig a nézőtér és a színpad közötti láthatatlan falat itt is lebontják – ha nem is úgy, mint az a néző, aki a színpadra rohanva Antigonét akarta megmenteni Kreóntól.

Találkozások a sorozat címe, amelynek első bemutatója a Mary és Max, és ezen a bemutatón nem csak a kétgenerációnyi különbséggel született alkotók találkoztak, de a közönség is velük és az előadással – a szó átvitt értelmében is. A történet szerint különben a két szereplő mindig csak készül a személyes találkozásra, de húsz éves levelezésük során ez nem sikerül nekik – talán csak a végén, de akkor sem biztosan. Az életnek többszörös hendikeppel induló ausztrál kislány és az Asperger-szindrómás New York-i férfi levélbarátsága azonban igazi lelki egymásra találás.

Valcz Péter rendező Adam Elliot azonos című gyurmafilmjét ültette át színpadra. Ahogy ezt a vele készült interjúban is elmondta, az egyik nehézséget az jelentette, hogy a történet egy levelezésből bomlik ki. Ez pedig kevéssé színpadi alaphelyzet. De – ahogy ezt például a közelmúltban Göttinger Pál az ugyanerre a szituációra épülő Gyógyír északi szélre című regényadaptációval is bizonyította – nem reménytelen. Ahogy ott, itt is megoszlik a színpadi tér: az egyik oldalon Mary (Grisnik Petra) papírdobozokból felépített, léckerítéses otthona, a másikon Max (Gőz István) kanapéja és műanyagdobozokba szortírozott játékfigura-gyűjteménye. Az első monológokat még mindketten a saját térfelükön mondják (vagy éppen nem mondják), aztán ahogy a levelezés elindul, mint két kör metszete, élni kezd a kettejük közötti tér. Ez a megoldás hidat jelent a két térfél között, és megmozgatja a játékot. Ahogy haladunk előre, Mary papírdobozaiból és Max műanyagdobozaiból egyre több kerül át a másik félhez, és a középső teret megvilágító fényből is egyre több jut a két szélső oldalra. Így az egymást követő monológok dacára sem lesz statikus az előadás, annak ellenére sem, hogy az intenzitása nem teljesen egyenletes, időnként egy-egy jelenet hosszabbnak érződik a kelleténél.

A rendezés másik fontos mozzanata, hogy narrátorként Valcz Péter is bekapcsolódik az előadásba. Időnként kilép a narrátor szerepből, és eljátssza Mary szerelmét. Máskor mintha saját magát adná: köszönti a nézőket, az ismerőseit nevükön szólítja, a családjáról beszél, elérzékenyül. Rájátszik erre a kint is vagyok, bent is vagyok szerepre, lebegteti, hogy ezt most komolyan vagy ironikusan kell-e értenünk, mindenesetre ez a harmadik szerep(lő) sokat segít abban, hogy a nézőközönségnézőközösségként figyelje az előadást. Ahogy sokat segít ebben az előadás humora is.
Az a körülbelül húsz év, melyet a történet felölel, Mary életébe jóval több változást hoz. Nyolcéves, csúnya, gátlásos kislányként ismerjük meg, akinek a gyerekkora egy alkoholista anya, és egy, a fészerben madarakat preparáló apa között telik. Grisnik Petrának a gyereket, a kamaszlányt, a fiatal nőt is el kell játszania. Azt, ahogy ez az egyszerre gyermeki természetességgel őszinte, és a külseje miatt csupa görcs kislány kiszabadul a világba. Játszik a mimikájával, a szájába odaképzelt fogszabályozóval, a kézmozdulataival, a mozgásával – aztán a végére ez a sokféle, jól használt eszköz háttérbe szorul, és az utolsó jelenetben átadja helyét a szinte eszköztelen(nek tűnő) jelenlétnek.
Gőz István egyik védjegye magas, szikár alakja. Ezért olyan meglepő, amikor Grisnik Petra első jelenete után lekászálódik a nézőtérről, amorf módon elhízottra tömve, ami persze a mozgását is meghatározza. Az Asperger-szindrómás Max szerepéhez szakmai segítséget is kapott, de pantomimes múltját is felhasználta. Mindez színházi szempontból kevésbé lényeges, az annál inkább, hogy egy különleges karakter születik. Van benne valami védtelenség és időtlenség: a gyerekek és az öregemberek védtelensége és bölcsessége.
De a színházi szemponton kívül fontos az is, hogy bár nem az ismeretterjesztés az elsődleges cél, az előadás felhívja a figyelmet az Asperger-szindrómával élőkre, segít megérteni őket. (Hasonlóan a Centrál Színházban évek óta nagy sikerrel játszott A kutya különös esete az éjszakában című előadáshoz.)
A vége pedig különlegesen szépre és talányosra sikeredett. A sorozat következő rendezőjének Valcz Péter feladta a leckét.

Mary és Max (Manna Kulturális Egyesület – Tünet Együttes)

Adam Elliot gyurmafilmje nyomán színpadra írta: Valcz Péter. Dramaturg: Zsigó Anna. Jelmez: Horányi Júlia. Hang: Rubik Ernő Zoltán. Díszlet: Valcz Gábor. Fény: Galkó Janka. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Produkciós menedzser: Huszár Sylvia. Asszisztens: Láng Zsuzsa. Rendezte: Valcz Péter.
Játssza: Grisnik Petra, Gőz István és Valcz Péter.

Bethlen Téri Színház, 2016. április 8.

A gyermekirodalom a színházban

Simon Réka Zsuzsanna Pajzsika, Pimpó és az Ezerjó Lovagrend című művével nyerte el idén a Csukás István-díjat, amelynek pályázatára még be nem mutatott gyerekszíndarabokkal lehetett nevezni. A budapesti Mesemúzeumban tartott április 7-ei díjátadón Őze Áron, az elismerés alapítója elmondta: az idei kiírásra 24 szerző 30 gyerek- és ifjúsági műve érkezett.

Az alkotások közül csak kevés felelt meg a díj kuratóriuma által felállított szempontrendszernek, ezért ebben az évben csak egy művet díjaztak - tette hozzá. A nyertes alkotás lehetőséget kap arra, hogy egy rendezővel és egy dramaturggal közös műhelymunka után bemutassák a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában. A szerző a Herendi Porcelán által készített díjat és oklevelet is kapott, amelyeket külföldi tartózkodása miatt szerkesztője vett át helyette.

Őze Áron bejelentette: jövőre kibővítik a pályázatot és nemcsak új, hanem már bemutatott darabokkal is lehet majd nevezni. Ennek oka, hogy a jó, de csak lokálisan ismert darabok országos ismertséget szerezhessenek.

Csukás István író, a díj névadója hangsúlyozta, hogy a mai magyar irodalmi közvélemény nem kezeli megfelelő helyen és rangon a gyerekirodalmat, pedig gyerekkorban kell megalapozni azt, hogy valaki felnőttként irodalmat, színházat, kultúrát értő és szerető ember legyen.

A munkákat elbíráló zsűri tagjai Kiss-Péterffy Márta, Balassa Eszter, Sipos Imre, Balatoni Mónika, Csekő Krisztina, Balázs Ágnes, Berg Judit, Perczel Enikő, Böszörményi Gyula, Göttinger Pál, Jeney Zoltán és Őze Áron, a kuratórium elnöke a névadó Csukás István. A díjátadón a tavalyi nyertes művekből készült kiadványokat is bemutatták, amelyek a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően jelenhettek meg nyomtatásban.

Forrás: MTI / http://www.kultura.hu/

A MÁSODIK ÉLETMŰ: SZÉKELY GÁBOR ÉS A SZÍNHÁZCSINÁLÁS ISKOLÁJA - A BALASSI ÉS AZ ARKTISZ KIADÓ ÉS A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ KÖNYVBEMUTATÓJA

Székely Gábor a Katona József Színház alapítótagja, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára, Kossuth-díjas rendező. Május 26-án este héttől A második életmű: Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája című könyv bemutatója lesz színházunk előcsarnokában. A könyvbemutatón Székely Gáborral Bodó Viktor beszélget a könyv szerkesztőinek - Jákfalvi Magdolna, Nánay István, Sipos Balázs - jelenlétében. A könyv a Balassi és az Arktisz Kiadó gondozásában jelenik meg.

"Székely Gábor első, színházrendezői életműve ismert. Arról viszont kevesebben tudnak, hogy színházi pályájához szorosan kötődve, azzal összefonódva, majd azt folytatva huszonöt éve a magyar színházi rendezőképzés vezető tanára a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Négy rendezőosztály felelős osztályfőnökeként pedagógiai koncepciója döntő hatást gyakorolt több színházi alkotónemzedékre, és a rendezőkön át színészekre, dramaturgokra és látványtervezőkre is. Székely elemzései, mániái, színházi gondolkodása, preferenciái felől indulva, azokat megértve nőtt fel majd’ mindenki, aki ma Magyarországon színházban dolgozik. Ez a két és fél évtized, ez a négyszer végigvitt ötéves graduális képzés módszerként áll előttünk akkor is, ha a módszert nem Székely Gábor formálja írásos anyaggá, hanem a tanítványai. A kötet most ezt vállalja fel: rögzíti a módszert.

Székely Gábor második életműve színházpedagógiai alkotás. A színházcsinálás gyakorlatán túl a színházi gondolkodás és beszédmód etikáját, esztétikáját és erotikáját, vagyis a közösséget formáló alapokat fogalmazza meg egyetemi szemeszterekre bontva. A kötet azt a folyamatot követi, ahogy a huszonévesekben rejlő készség személyes tapasztalattá művelődik, miközben a színházi szakma már művészként invitálja és készteti őket munkára és alkotásra.
A kötet mesterek és tanítványok nemzedékeken átívelő megértési folyamatát rekonstruálja, ezért a szerkesztők felkérték Székely Gábor tanítványait, hogy ezt foglalják írásba. Volt, aki vállalta a feladatot, és volt, aki nem. Székely Gábor pedagógiáját Bodó Viktor, egyik első tanítványa látta először módszerként, és kezdeményezte a leírását, megőrzését. Sipos Balázs, mindkettőjük közös osztályának volt hallgatója írja-elemzi végig az ötéves képzés struktúráját. Bagossy László, Dömötör András, Forgács Péter, Göttinger Pál, Hargitai Iván, Rusznyák Gábor, Schilling Árpád, Simon Balázs beszélgetésekkel és vallomásokkal, elemzésekkel és memoárokkal ábrázolja a módszert a maga sokszínűségében. Az első és a második életművet egy időben látjuk, egymás mellett, egyként. A másodikban az elsőt. És fordítva.

Székely Gábor két életműve, a színházcsinálói és a színházpedagógiai, elválaszthatatlan egymástól, ezt a hangsúlyozottan nem monografikus kötet második felében olvasható írások, a pályatársak, kollégák, barátok emlékezései és a dramaturgok, történészek elemzései is igazolják. Ami hátra van, az alapos monográfiákra váró feladat: az államszocialista korszak színházkulturális kontextusának értő feltárása. A kötet ezt kezdi meg, egyszerre mély tisztelettel és a nyilvánosság tiszteletlenségével, de mindenképp a megértés szándékával. Ránk ezt a feladatot róják Székely Gábor életművei." 

/Jákfalvi Magdolna, Nánay István, Sipos Balázs/

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed