EGRESSY ZOLTÁN: HALÁL HOTEL

- krimikomédia -

Szereplők:
Skolasztika nővér: KÚTVÖLGYI ERZSÉBET
Frank, nyomozó: CSERNA ANTAL
Végh, igazgatónő: LOSONCZI KATA
Mo Csing, főszakács: GÖTTINGER PÁL
Fiatal lány: HOLECSKÓ ORSOLYA
Fiatal fiú: HORVÁTH ILLÉS
Fiatal férfi: ŐZE ÁRON
Damoklész, rádiótulajdonos: TAKÁCS GÉZA
Berta, bemondó: AUKSZ ÉVA
Sanc, bemondó: HORVÁTH ILLÉS
Rob, bemondó: TAKÁCS GÉZA

Díszlet: ENYVVÁRI PÉTER
Jelmez: CSELÉNYI NÓRA
Jelmez asszisztens: HATVANI MÓNIKA
Akusztikus és vizuális technika: ŐZE GÁBOR
A rendező munkatársa: SZINAI ESZTER
Rendező: ŐZE ÁRON

1036 Budapest, Kiskorona utca 7. - Telefon: 250 0288 - obudaitarsaskor.hu
Rossz idő esetén a nagyteremben. Belépőjegy 3000 Ft.
Az ÓBUDAI NYÁR keretében, Óbuda-Békásmegyer Önkormányztaának támogatásával.

www.fotograczia.hu

IGAZGATÓI POSZTRA PÁLYÁZIK ROMVÁRI GERGELY

Jövő év elején jár le a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójának megbízatása, a posztra többen benyújtották már pályázatukat. Közöttük találjuk Romvári Gergely színházi szakembert is, akit Baján jól ismerhetünk: a neves rendező-díszlettervező-dramaturg évek óta minden ősszel operabemutatót állít színpadra városunkban. Abban bízva, hogy ez a jövőben sem lesz másként, az intézményvezetésre vonatkozó terveiről, döntése motivációjáról kérdeztük.

-Úgy érzem, a Pécsi Nemzeti Színház jelenleg nem egészen azt az utat követi, amelyre igazán hivatott volna. Egy ekkora város is megérdemelné, hogy igazi nemzeti színháza legyen, amely minden korosztálynak és társadalmi rétegnek azt kínálja, amiben megtalálhatja önmagát és a neki tetsző elemeket. A mostani színház mintha elbillent volna egy kétségtelenül népszerű, szórakoztató, de felszínes irányba. Nem tartom ezt jónak. Általában a vidéki városok egyetlen színházzal rendelkeznek, ezek 120 éves épületek, rengeteg pénzből, nehezen tartják fenn őket, de nem szerencsés bárkit is kirekeszteni. A pécsi intézmény épp az egyik legfontosabb közönségréteget, a középkorú, középosztálybeli értelmiségieket nem igyekszik megcélozni. Ez statisztikailag vagy egyéb megfontolásból érthető döntés, hosszú távon azonban nem tartom jónak. A legfontosabb közönségréteget veszítjük így el. Ugyanakkor a társulat is meglehetősen kicsi és elgyötört. Az opera tagozat pedig – ez nekem szívügyem – mintha csak haldokolna már jó ideje. Régóta ez az ország egyik legkisebb vidéki operatársulata, és az utóbbi időben gyakorlatilag a maradék nézőinek felét is elveszítette.
-Milyen műfaji változtatásokat tervez?
-Nagyon erős prózai színházat szeretnék. Függetlenül attól,mit és milyen stílusban játszunk, a színház mindig aktuális, az adott közönségnek, mikrotársadalomnak szóló, módfelett párbeszédes művészeti forma. A lényeg, hogy a színház tükrén keresztül lássuk az életünket, a problémáinkat. Az antik görögök óta a drámairodalom ehhez ad alapanyagot. Jelenleg a kínálatból hiányoznak a klasszikusok – Euripidész, Csehov, Shakespeare, Moliére, Brecht, Dürrenmatt stb. –, de a kortárs drámák is. A Pécsi Nemzeti Színház évi mintegy 450 előadása között nagyítóval kell keresni azt, ami önmagán túlmutató értéket képvisel. Tobzódnak viszont a gépzenés, színes, szélesvásznú, szórakoztató produkciók. Nem állítom, hogy ennek nincs létjogosultsága, de nem szabad ilyen végletek felé elvinni a műsorkínálatot. Én magam is szeretem, ha egy darab kikapcsol, szórakoztat. De azt gondolom: igazából az a jó színház, amely elgondolkodtat, új fénytörésben tud megmutatni olyan aktuális problémákat vagy régi történeteken keresztül örök emberi dilemmákat, amivel én kicsit többként jövök ki, mint ahogy bementem.
-Milyen további vezetői tervei vannak?
-Ekkora intézmény vezetésére szerintem csak csapattal lehet pályázni, mi is így teszünk. Prózai tagozatvezetőnk Göttinger Pál, aki a 30-as rendező generáció egyik legismertebb és szerintem legkiválóbb képviselője. Sokféle léptékű színházi produkció fűződik a nevéhez, legutóbb a Pesti Magyar Színház főrendezőjeként dolgozott. Az opera tagozat és a színház mindenféle zenei megnyilvánulásának vezetője Dinnyés Dániel lenne, aki szintén fiatal, és elképesztő tapasztalattal rendelkezik a legkülönfélébb zenés színházi területeken. A balett tagozat jelenlegi vezetőjével, Vincze Balázzsal szívesen dolgoznék együtt. Úgy gondolom, jelenleg az egyetlen, feltétel nélkül értékelhető és értékelendő része a Pécsi Nemzeti Színháznak a balett.
-Mik a tervei a társulat tekintetében?
-A jelenlegi társulatot okvetlenül meg kell tartanunk. De kevesen vannak, bővíteni kell. Most 16 színész dolgozik főállásban, és még hatan nyugdíj mellett visszajárnak. Ez nagyon kevés. Legalább 35 fős társulattal kellene számolnunk, bizonyos szerepkörökben is komoly hiányosságok mutatkoznak meg. Szeretnénk országosan is, legalább szakmailag elismert, de akár a szélesebb közönség számára is ismert neveket idecsábítani. Szerintem aki pécsi színházban szeretne dolgozni, az legyen kicsit pécsi polgár. Aki ott éli a szakmai életét, az lehetőség szerint a magánéletét is ott képzelje el. A feleségem született pécsi, a szülei mai napig ott télnek, mi pedig minden nyarat ott töltünk a gyermekeinkkel. Nagyon szeretnék minél több pécsi kötődésű művészt odahívni, visszahívni, és mi magunk is odaköltöznénk.
-Kell-e Baján aggódnunk, hogy sikeres pályázat esetén megszakadhat az őszi bajai operabemutatók sorozata, amelynek Ön az állandó rendezője?
-Ami rajtam múlik, az nem ad okot aggodalomra. Nagyon szeretem Baját, mindig örömmel jövök. Ha a pályázatunk nyer, akkor szerintem a bajai operabemutató is kicsivel megnyugtatóbb helyzetbe kerül, hiszen egy komoly nemzeti színház apparátusával tudunk majd mögé állni. Azt is el tudom képzelni, hogy ami itt hagyományosan október elején megszületik, azt kicsit tágabb keretekhez igazítva Pécsett is játszhatjuk. Hogy személyesen mennyire tudok majd ebben részt venni, az kiderül. Egy komoly, nagy intézmény vezetése biztosan nem csekély feladat. Az elhatározás bennem most az, hogy ameddig engem hívnak Bajára, minden ősszel jövök, mert egy ilyen kezdeményezést nem szabad feladni. Ha pedig nem tudom ezt személyesen megoldani, akkor minden bizonnyal megtalálom az embert, aki ezt hasonló szívügyként kezeli. A lényeg, hogy legyen Baján opera.
-A legutóbbi bajai bemutatót nem csak rendezőként, díszlettervezőként is jegyezte. Mi az, amire különösen büszke még az utóbbi évek terméséből?
-Sosem gondoltam, hogy valaha kipróbálnám ezt a fajta kettősséget egy előadáson belül. Nagy megnyugvással éltem meg, hogy sikerült, bár nem tervezem állandósítani. Annak külön örültem, hogy a közönség is elfogadta ezt a nem hagyományos térformálást és díszletezést. Szintén díszlettervezőként dolgoztam a Pesti Magyar Színházban, Stephen Sondheim Vadregény (Into the Woods) című darabjában. Talán ez az első olyan Sondheim-bemutató Magyarországon, amely nem bukott meg. Szinte hibátlan előadás született belőle. A Madách Színházban a Dögkeselyű című kamara musicalt hoztuk össze. Nagyon szeretem ezt a műfajt, ahol a zene, a szöveg és a drámai sűrűség dominál. Ezt jó lenne máshol is megmutatni.

Sándor Boglárka

Színház: nem pécsiek is vezetnék

Rázga Miklós jelenlegi direktoré mellett még két pályamű érkezett az április 8-i határidőig a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázaton. Új aspiráns Dózsa László, aki Tokody Ilonával együtt igazgatná a teátrumot, míg Romvári Gergely dramaturg Göttinger Pál rendezővel és Dinyés Dániel karmesterrel – utóbbiak az Ördögkatlan Fesztiválról is ismerősek lehetnek – karöltve indult harcba a posztért. Döntés május közepére várható.

Ugyan csak jövő februárban jár le Rázga Miklós regnáló színházigazgató mandátuma, a városvezetés által a posztra kiírt pályázatra három pályamű érkezett. Rázga csapata – a direktor ismét Vincze Balázs balett- és Gulyás Dénes operaigazgatóval közösen pályázott – mellett Dózsa László és Tokody Ilona világhírű operaénekes adta be közös pályaművét, valamint Romvári Gergely dramaturg, díszlettervező is úgy gondolta, hogy próbát tesz Pécsen.

Rázga első ciklusában, négy év alatt 63 ezerről 120 ezer főre emelkedett a látogatottsági mutató, bár ez részben az előadások számának emelkedéséből is fakad. Rázga szerint az elmúlt négy év objektív mércével is sikeresnek mondható, hiszen több darabjuk is számos díjat nyert, de az épület is átesett kisebb-nagyobb felújításokon. Rázga az alapkoncepción nem akar változtatni a jövőben sem, cél, hogy az az intézményt bizalomra épülő, családok számára elfogadható népszínház maradjon.

Arra felvetésre, amelyet egy másik pályázó, Dózsa László mondott, miszerint megválasztása esetén ő együtt dolgozna Rázgával – lásd alább -, a direktor szűkszavúan válaszolt:

- Ismerem őt, de tíz éve nem beszéltem vele és nem is keresett ez ügyben. Az igazgatói poszt egyszemélyi felelősséggel járó feladat, nincs társigazgatói pozíció nincs és nem is lehet.

Nem nyúlna a pécsi társulathoz Dózsa László, aki Tokody Ilona operaénekessel közösen pályázott. Az Újpesti Színház főrendezője elmondta, hogy ha nyernének, akkor Rázga Miklóssal közösen vezetnék a teátrumot.

- Én Rázgával tovább dolgoznék együtt, úgy látom, hogy elég jól működik a pécsi teátrum. Nem nyúlnék a színészgárdához sem, ostoba ember lenne, aki ezt tenné. Ennek ellenére néhány rendezőt és színészt azért lehívnék Pécsre.

Dózsa meg is említette, hogy kikre gondol: Ascher Tamás rendezné az Állami Áruházat – ami annak idején nagy siker volt Kaposváron. Jönne Kerényi Imre is az Édes fiaim című Arthur Miller-darabbal, de játszanák Spiró György darabjait és színpadra állítanák Németh László Bodnérné című közönségbarát művét is. Neves színészek vendégjátékát is megcsodálhatnánk, hiszen Kútvölgyi Erzsébet, Bánsági Ildikó és Harsányi Gábor nevével találkozhatnánk – Dózsa szerint.

Fiatal és lelkes csapattal próbálkozik a harmadik jelölt, Romvári Gergely dramaturg és díszlettervező. Megkeresésünkre elmondta, hogy országosan is jelentős színházi műhely létrehozásán gondolkodnak Göttinger Pállal és Dinyés Dániellel közösen, akik a próza- illetve a zenei tagozat vezetői lennének.

- Az operatagozat mindenképpen fejlesztendő, a nézők nem igazán járnak előadásokra, nem sikerül megtalálni őket. A prózai tagozatban is van potenciál és van hova előrelépni, bár ott elsősorban a lehetetlenül alacsony létszámot kellene megemelni. Emellett még több néző visszacsábítása is feladatunk, úgy érzem ugyanis, hogy jelenleg nem sikerül minden társadalmi réteget megszólítani, nagyon sok középkorú és értelmiségi marad távol az előadásokról – vélekedett Romvári.

A döntést várhatóan májusban hozza meg a pécsi önkormányzat, a nyertes pályázó jövő februártól foglalhatja el a helyét a színház élén.

Szabó Borbála: Az anyaság volt az egyetlen járható út az íróvá váláshoz

Napjaink egyik legkeresettebb drámaírójával, Szabó Borbálával beszélgettünk legújabb, Vicces, királykisasszony?!? című darabja kapcsán, aki azt is elárulta, hogy mikor menne legszívesebben világgá, milyen új darabon dolgozik Litkai Gergely felkérésére, és miért érzi úgy, hogy az anyaság érlelte íróvá.



Írásai nem nélkülözik a fekete humort: új műve, a Vicces, királykisasszony?!? főszereplője Ildikó királykisasszony, aki elhatározza, hogy csakis olyan férfihoz megy feleségül, aki képes őt megnevettetni. Az udvar felhívására özönlenek a király-jelöltek, ám akinek nem sikerül a feladatot teljesítenie, azt a műsor végén lefejezik. Mennyiben szól kisiskolásoknak a darab, és mennyiben a szüleiknek?

Az úgynevezett „családi mesejáték” létező műfaj, csak a magyar színházi kultúra valamiért nehezen értelmezi. Nem szeretem viszont, ha arra akarnak kényszeríteni, hogy csak a 6 és 8 év közötti gyerekeknek írjak! Mi például esténként, a vacsoraasztalnál öten beszélgetünk egymással, különböző korú emberek, két felnőtt és három gyerek – és lám, működik! Értjük egymást.
A mesekönyvemmel is hasonló célom volt. Sokan mondták, milyen jó, hogy együtt lehet olvasni a gyerekekkel, és még a szülő is jól érzi magát közben.
A fekete humoromról pedig annyit, hogy mostanra kicsit kivilágosodott: ugyanis a királykisasszonyos darabból végül kihúztam a lefejezést. Gondoltam, lehetne a főhősnőm egy kicsivel szerethetőbb lény, nem pedig kapásból tömeggyilkos. Úgyhogy a megszégyenített kérőket ezentúl csak kalodába zárják.

Egy új darab megalkotásával tulajdonképpen egy új „gyermeket” hoz világra. Hogy élte meg a szülés folyamatát a Vicces, királykisasszony?!? megírásakor?

Otthon, íróasztal mellett mindig remekműnek tűnik a darab, amelyet éppen írok. Aztán az olvasópróbán kezdődik a rémálom. Minden egyes színésznek, a rendezőnek, de még az asszisztenseknek és a kellékes fiúnak is jobbnál jobb ötletei vannak, hogy hogyan kéne átdolgozni a művet. Mert írni ugye mindenki tud, a szavakat mindenki ismeri – van egy ilyen hallgatólagos közmegegyezés. Ilyenkor elkezdek lázasan munkálkodni, kihúzok, átírok, javítok. A végére már cafatokban vannak az idegeim, az önbizalmam pedig már nem is létezik: nem is értem már, miért is gondoltam, hogy tudok egy kicsit is írni. Miért nem dolgozom inkább egy nyugalmas kis vidéki közértben, vagy jógaoktatóként, vagy miért nem írok inkább regényt, amelyet nem ad elő senki?
A végére pedig az eredeti írásomnál is jobb darab születik. Mindenki boldog, a színészek általában szívesen játsszák, én meg kibelezve heverek az út szélén. Aztán összeszedem magam, és megint belevágok egy ugyanilyen történetbe.
A Vicces, királykiasasszony?!? -nál még inkább így zajlott ez a folyamat. Kíváncsi vagyok, a végeredmény igazolja-e a sok nyűglődésemet!

Említette, hogy három gyermeke van, sőt állítólag még a szülőágyon is írt. Hogyan lehetséges összeegyeztetni az anyaságot az írói karrierrel, úgy, hogy ne menjen egyik se a másik rovására?

Ez a két dolog nincs különválasztva az életemben, mert itt nem az idő a legfontosabb faktor. Mindegy, hogy mennyi időm van írni – az a fontos, hogy mit írok ebben a nem sok időben.
Nem lennék ugyanez az ember, ha nem lennének gyerekeim. Miattuk tudok legalább háromszor annyit a világról – mert rajtuk keresztül is élek, szinte szétosztódom bennük. Valószínűleg minden anyuka ismeri ezt az érzést: a gyerekünk olyan, mintha egy nyúlványunk, csápunk volna a világ felé, testi és lelki értelemben is. Ami neki fáj, fáj nekem is. És ha örül, jobban örülök, mintha velem történt volna valami jó. Ez persze néha irtózatosan fárasztó! Mikor hazamegyek este fáradtan, és még rángat a lelkem másik három csücske (vagy négy, ha a férjemet is beleszámítom), hogy legyek vele, hallgassam meg, segítsek – akkor néha szeretnék világgá menni. Úgy érzem, hogy segítség, megint Én akarok lenni Én! Adjanak vissza Engem Nekem! Másrészt meg ez a legértelmesebb dolog, amit valaha is csináltam. Számomra ez volt egyetlen út, hogy értékelhető íróvá váljak.

A szülészeten megtapasztalt élményeit a Telefondoktor című monodrámájában írta meg, amely szintén a Manna Produkció előadásában fut jelenleg a Tháliában.

A darab valóban a nőgyógyászokhoz – és általában a férfiakhoz – fűződő ambivalens viszonyomból született. Véleményem szerint ugyanis a férfi nőgyógyászok még az átlag férfiaknál is jobban megjátsszák magukat. Bájosnak tartom őket, mikor így szólnak:
– Naaaa, anyuka, azért egy kis méhszájtágítgatás nem a világ, ne tessék hisztizni!
Ilyenkor kénytelen vagyok visszaszólni:
– No, adja csak a méhszáját, doktor úr, hadd tágítom ki!
Persze ezt a hősömet is forrón szeretem, hiszen a lelkem mélyén bennem is lakozik egy hazudós férfinőgyógyász.

Több művét is – köztük a fent említett Telefondoktort, a Teljes tizedik évadot, vagy a Párkákat – játszották a Bárka színházban, a Vicces, királykisasszonyban?!? pedig ex-Bárkás színészekkel is együtt dolgozott. A drámaíráshoz is az ott működő, Kiss Csaba vezette drámaíró műhelyben kapott igazán kedvet. Hogyan érintette a színház felszámolása?

Kezdettől fogva fontos volt számomra, a bedőlése nagyon elszomorított, de nem ért váratlanul. Az, hogy ez a színház Alföldi igazgatósága után bizonyos értelemben „lekerült a térképről”, rám nagyon felszabadítóan hatott. Végre kipróbálhattam magam! Seress Zoltán engedte, sőt: felkért rá, hogy saját darabokat írjak. 2010-ben viszont, A teljes tizedik évad című darabom olvasópróbája előtt, léket kapott ez a hajó, és azóta folyamatosan bugyogott be a víz. Csak az volt a kérdés, mikor süllyed el. Én legalább háromszor, különböző időpontokban megsirattam. Sok, fontos kollégát viszont ott ismertem meg, – köztük Göttinger Palit, Bérczes Lászlót, vagy a színészek közül Kardos Robit, Telekes Pétert, Réti Adrit, Parti Nórit, Dévai Balázst, Kálid Artúrt – akikkel ha csak tudunk, azóta is együtt dolgozunk

A Nincsenapám, seanyám című önéletrajzi ihletésű darabjában egy fiatal kamaszlány küzdelmeit láthatjuk, aki testközelből tapasztalja meg egy válás nehézségeit és az alkoholizmusból fakadó súlyos problémákat. Segítőszándék is vezérli ilyenkor?

Bár nagyon sok barátom van, és szeretem az embereket: hallgatni őket, beszélgetni velük, mégsem tartom magam „segítő” típusnak. Sokan, sok mindent elmondanak nekem, és mindig együttérzek. Teljesen átélem a helyzetüket, de a megoldást én sem tudom.
A Nincsenapám, seanyám megírásakor végig az járt a fejemben, milyen sokat jelentett volna nekem tizenhét éves koromban, ha találkozom egy ilyen írással! Mert akkoriban azt hittem, hogy egyedül vagyok. És hogy ez az egész probléma kimondhatatlan, alaktalan, és valami homályos módon az én felelősségem is talán. De ha tudtam volna, hogy ugyanez mással is megtörtént – és milyen sok mindenkivel! – akkor kiderült volna, hogy mégsem vagyok egyedül.

A színmű kapcsán fiatalokkal is beszélgetett hasonló jellegű problémáikról.

Egy nyíregyházi közönségtalálkozón vettem részt valamikor ősszel. Kétszázötven gimnazista ült velem szemben, akikkel a tanárok elolvastatták a darabot. Eleinte kicsit bizalmatlanul, zárkózottan nézegették a húsz évvel idősebb írónőt. Amikor viszont beszélgetni kezdtünk, akkor látták, hogy nincs köztünk semmi különbség. Ugyanolyan vagyok, mint ők: fogalmam sincs, miért ilyen szar az élet, vagy miért ilyen jó, vagy mit kéne csinálni – de gondolkozhatunk együtt!
Olyan dolgokat mondtak ott el, amelyeket az ember csak a legjobb barátainak szokott.

Egy művészember akarva akaratlanul is kiteríti magát a közönségnek: aki viszont „meztelen”, az sokkal sebezhetőbb is. Nem fél attól, hogyha megmutatja magát, azzal mások visszaélnek?

Ez a lelki meztelenség tényleg perverz egy kicsit, de már hozzászoktattam magam. Olyan, mint valami versenysport: ha sokat edzel, kifejlődnek az erre alkalmas izmaid, kondíciód. Vagy mint a színészeknél a testi meztelenség: soha nem bírnám csinálni! Még a fürdőruhát is utálom, nemhogy pucéran megmutatni magam! Ellenben simán leírom a legsúlyosabb gyerekkori traumáimat.

Milyen műveken dolgozik jelenleg?

Jövőre írok a Dumaszínháznak egy darabot a női lélek rejtelmeiről, amire Litkai Gergely kért fel, mivel nem érti a nőket. A Varró Danival közösen írt Líra és Epika című darabunkból megjelenik egy mesekönyv, jelenleg pedig Szülői értekezlet című műalkotásomat próbáljuk a Jurányiban. Az előadást Végh Zsolt rendezi, és én is játszom benne egy szerepet. Mint színész, már érzem is: utálom ezt a nagyképű, mégis bizonytalan írót! Miért nem írja már meg rendesen a darabot?! Meg az én szerepemet?!
Akkor viszont hirtelen rájövök, hogy az író is én vagyok.

Firkin Hangváltás a Dürer Kertben - képek

Ötvös András átvette a Thália Humorfesztivál díját




Személyiségfejlődés a lókolbászok földjén

Nem igazán tudtam, mire számítsak, amikor A csemegepultos naplója című Jurányi-produkció DESZKA Fesztiválra utaztatott, a debreceni MODEM terére optimalizált változatát indultam megnézni. Nem sokat segített a színlap pár mondatos ismertetője sem…

„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam.” Hamar megértettem aztán, hogy egy egészen konkrétan vásárcsarnoki környezetbe ágyazott (re)bildung történetről van szó, amelyet egyedül mesél és játszik el a pályakezdő felvágottpultos eladót alakító Ötvös András.

A csemegepultos egyébként valójában író, a napló pedig egy nem kimondottan vallomásos hangvételű, még kevésbé meditatív, mégis személyes beszámoló egy pár hónapnyi szakmaváltásról. Az egyetlen szereplő besétál a színpadra, és egy tejesládára leülve fog nagy lendülettel saját történetének mesélésébe: úgy indult „ez az egész”, hogy megelégelvén a négy fal közt végzett szellemi munkát elhatározta, hogy az „élet folyamával” akar úszni. Hogy íróként mennyire volt ismert és népszerű, arról biztosat nem tudni, de árulkodó és persze némileg önironikus, hogy bánatos szemű bölcsészlánynak írja le az egyetlen nőt, aki – hol másutt, mint egy romkocsmában – fölismeri. Túl sok utalást nem tesz irodalmi karrierjére, valójában csak úgy említi, mint a darab elején kezdődő és annak végére le is áldozó csemegepultosi pályafutásának előzményét. Viszont érdekes módon sem a szöveg, sem a játék nem épít ellentétet a kettő közé. Ez a váltás nem dilemma, hanem kaland. Nem képződik körülötte feszültség, és így legalább biztosan nem lesz az előadásból két össze alig vethető élétpályamodell erőltetett megmérkőztetésének színtere.

A csemegepultosság tehát tulajdonképp bármi egyéb lehetne, a lényeg úgyis az a lendület, amellyel a főszereplő a lábai közé kapja az oldalára fordított tejesládát, és fölvázolja, honnan is indul az ő csarnokbeli pályafutása. Ez a lendület valódi szervező elv, és nem csak azért, mert egymást érik a pultban álló főszereplő életében a tanulnivalók, az élmények és a találkozások, hanem mert ezeket végig úgy narrálja, mintha valami lépcsőn lépkedne fölfelé öles léptekkel, tempósan, határozottan. Jelen idejű és persze egyes szám első személyű megszólalásokkal köti össze a párbeszédes részeket; merthogy olyanok is vannak, alkalmat adva a pultossegédnek arra, hogy főnöke, vevői, szomszédai és (alkalmi) hódításai bőrébe bújjon. A dialógusok és az összekötő szövegek egyaránt lendületesek, sodróak.

Ezt az ütemet egyszerre követi le és generálja a tárgyi környezet. A díszlet tulajdonképp egy szobányi méretű, forgatható kocka. Szemből nézve annak a piaci pavilonnak a belsejét látjuk, ahol pultosunk szeleteli és méri a lófrankfurtit, lópárizsit, lódebrecenit. Ez tehát alapvetően a „lovas pult”, de ahogy a főszereplő egy-egy váltásnál fordít rajta egyet, és jelzésszerűen a falának dől vagy belekapaszkodik egy-egy kampójába, ez az egyetlen díszletelem funkcionál saját hálószobájaként, villamosként, romkocsmaként, minden munkaidőbeli és azon kívüli találkozása, tapasztalása helyszínéül. A színészi játékba tökéletesen belesimul az egyébként kimondottan innovatív kellékhasználat is: a virslik mint kíváncsi egyetemista lányok legyeskednek körülötte, ahogyan a díszletkocka egyik hátsó deszkájára mint kocsmapultra könyököl, a füstölt sonkát mint kikapós szépasszonyt szenvedélyes szerető módjára öleli magához, a kapucninál megfogott melegítőfelsővel pedig mint zárkózott tinilánnyal beszélget egy bérház lépcsőjén kuporogva.

Van ebben valami leplezetlen vonzódás az anyagi valósághoz, amelyet átjár és megelevenít az áramlásélményre vágyó pultos életszeretete. A gyorsan egymás után sorjázó mondatokat kísérő nagyívű mozdulatok mögött komoly színészi koncentráció és átgondolt energiaáramoltatás sejthető. Ötvös András kezében életre kelnek a feltehetően hungarocellből készült szalámik, kolbászok és parizerek. Ahogyan véletlenül műbél borításával együtt kezdi szeletelni a párizsit (első vevőjét akarván fürgeségével lenyűgözni) vagy ahogyan nagy erőfeszítések árán állítja meg a pultból hosszú láncban előtörő debreceniket, abban nem csupán a kezdő pultos ügyetlensége érezhető, hanem a henteslegény-író életigenlése is. Azonnal kapcsolódik ugyanis vevőihez, érzékeli habitusukat és igényeiket, és ezeknek eleinte meg is szeretne felelni.

A bildung talán épp abban áll, ahogy egy-egy vevő kapcsán mégis meghökken, megáll, és egyfajta belső igent vagy nemet mond valamire abból az információtengerből, amit ő az élet folyamának nevezett kicsivel korábban. Így amikor a drágakarórás, öltönyös, feszült üzletember lekezelő és sürgető hangnemben, köszönés nélkül szólítja meg, egy pillanatra megáll a kezében a lószalámi, a nézőnek pedig az az érzése támad, hogy az író most valami olyasmivel találkozik testközelből, amivel korábban nem volt alkalma. Vagy legalábbis nem így. Hasonlóan akkor, amikor egy idős hölgy csoszogva közelít a pulthoz, pultosunk kolléganője (Ötvös kezében egy gipszálarc) pedig előre odasúgja, hogy 3 dkg pulykasonkát kell majd kimérni, ennyi fér ugyanis bele a néni húsárura szánt napi 100 forintos költségvetésébe. (Természetesen rámérnek még néhány dekát a 95 forintért eladott adagra.) Amikor az idős hölgy borravalóként hátrahagyja a visszajáró 5 forintot, mert „Magának jó a modora”, akkor az író-pultos bevallja magának, hogy még soha nem gondolt 100 forintra úgy, „hogy az egy összeg”. Ezekből a találkozásokból nem vonódnak le messzemenő erkölcsi tanulságok. Megmaradnak részben artikulált, de annál súlyosabb felismeréseknek. Ítélkezés helyett együttérzés van.

A lendületes előadás különösen jelentéses momentumai ezek a pillanatnyi megállások, amelyek nem csak a csemegepult mögött állva „ütnek be”, de meglepik a főszereplőt munkaidő után, otthon is. Egész pontosan a lépcsőházban, ahol rendszeresen összefut egyik idős, már a darab elején zavartnak tűnő szomszédasszonyával, akit „Köntös” néven emleget, a néni ugyanis pongyolában vadászik a szomszédokra, hogy jótanácsokkal lássa el őket. Például, hogy lánccal és lakattal rögzítsék a lábtörlőjüket, ahogyan ő is teszi, a lopások ellen. Főhősünk eleinte igyekszik gyorsan lerázni, de valahogy mégis lebilincseli a furcsa jelenség.

Nem úgy engem nézőként, én ugyanis eleinte – ki tudja, miért – úgy éreztem, hogy ez a szál a kissé közhelyes „bogaras, paranoid öregasszony” figurával mindössze a „rögvalót” lesz hivatott kötelező jelleggel megmutatni. Lehorgonyozni a történetet egyfajta saj(n)á(la)tosan ismert realitásban, hiszen ki ne találkozott volna már senkiben sem bízó, pesszimista, huhogó öreggel, aki előszeretettel riogatja fiatal ismerőseit, szomszédait valami természeti vagy nemzetpolitikai katasztrófával? A lépcsőfordulós megállások azonban egy jóval komorabb kifejlet felé tartanak: egy egész leépüléstörténet súlya nehezedik az utolsó jelenetre, amelyben Köntös feltűnik. Kényszerzubbonyban viszik el otthonából, ahonnan menye azon nyomban elkezdi az utcára dobálni a negyven év alatt fölhalmozott kacatokat, amit pultosunk Köntös unokájával együtt az ablakból figyel. Szavak nélkül, vagy talán inkább azokon túl próbálják egymást támogatni, hogy szembe merjenek nézni azzal, hogy „Ez ilyen…” Megint nincsenek fölösleges szólamok akár az (idős) ember esendőségéről, akár a többiek, a „világ” kegyetlenségéről, mégis mélyen megrendítő, ahogyan az ember eltűnik a tárgyak közül, a magukra hagyott tárgyak pedig kiszolgáltatott, immár értelmezhetetlen jelölőkként szenvedik meg a fölöslegessé válást.

A darab közepe táján támad a nézőnek az az érzése, amely egészen a végéig ki is tart: ez a képzeletbeli lépcső, amelyen az előadás elején rohamléptekkel indul el az újdonsült pultos, talán inkább valamiféle spirál, ha úgy tetszik, csigalépcső. Időnként hasonló epizódok ismétlődnek, így például az előbb említett Köntössel, illetve mindazokkal a nőkkel, akikkel a pultos-író közelebbi kapcsolatba keveredik. Előbbi a paranoia, utóbbi a kialakuló kötődés egyes stádiumainál állomásoztatja a főszereplőt, aki lassan mintha arra jönne rá, hogy az élet folyamával úszni nem csak tempósan lehet, hanem épp annyira úgy is, ha megengedi magának a megállást, a szétnézést és – mindenek felett – az együttérzést másokkal és önmagával. És persze a lókolbásszal.

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója. Rendező: Göttinger Pál. Színész: Ötvös András. A Kultkikötő és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása, Debrecen, MODEM, 2015. március 17.

Kézműves ír punk a Dürerben!

Sörömzene 2015. április 18-án a Dürer Kertben!

Jegyár: early bird jegyek 1400 Ft, jegyek 1800 Ft
Jegyek kaphatók:
- a helyszínen (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21)
- a Központ kávéházban (1075 Budapest, Madách Imre út 5.)
- a Cech in Sörtárakban (1075 Budapest, Lázár u. 7., 1093 Budapest, Lónyai u. 34.)
- ONLINE: http://www.eventim.hu/hu/jegyek/firkin-budapest-duerer-kert-767759/performance.html

Vendég: Göttinger Pál - a Firkin tiszteletbeli tagja

PROGRAM

20:00 - Kapunyitás
20:30 - Hajdux (power középkori tánczene)
21:15 - FIRKIN

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/1394849287498712/

Átadták a Csukás István-díjat

Három pályamű kapott Csukás István-díjat; az Őze Áron által alapított elismeréseket a Pesti Magyar Színház korábbi igazgatója, a pályázatokat elbíráló kuratórium tagja adta át a budapesti Mesemúzeumban tartott ünnepségen a költészet napján.

Az elismerést Dóka Péter A sajtkirály, Gődény Balázs Mesélj mesét! és Mikó Csaba Kövérkirály című műve érdemelte ki. A Csukás István-díjat 2014 augusztusában alapították, a kitüntetést egy meghívásos pályázat keretében ítélik oda. Az első meghirdetett pályázatra 33 pályamű érkezett, amelyből 31 felelt meg teljesen a kiírásnak - mondta el Őze Áron, a Pesti Magyar Színház korábbi igazgatója a díjátadón.

Hozzáfűzte, hogy a nyertes pályaműveket a kuratórium a magyarországi színházaknak kiajánlja, s javaslatot tesz azok nagyszínpadi, vagy kamaraszínházi bemutatására. A díjat odaítélő kuratórium tagja volt Balázs Ágnes, Berg Judit, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán, Perczel Enikő, Göttinger Pál, valamint Őze Áron.

Őze Áron emlékeztetett: azzal a céllal alapította a díjat, hogy a gyermekszínházi terület szakmai konzultációját elősegítse, megismerje a lokális, nívós műhelyek munkáját, valamint hogy ezeket a helyeket bemutassa és beemelje az országos körforgásba.

Csukás István író, kuratóriumi elnök a rendezvényen azt hangsúlyozta, hogy a gyermekirodalom felfutó ágára, a gyermeknek írt színdarabokra szeretnék felhívni a figyelmet, "ajtót, ablakot nyitni rá, hogy kapjon fényt és napsütést, reflektorfényt".

Az alkotó emlékeztetett: minden jelentős szerző írt a magyar gyerekeknek műveket. A szocialista-realista korszakban pedig a jelentős nagy írók a gyerekirodalomban találtak menedéket, tehát minden nagy alkotó írt a gyerekeknek: Vörösmartytól kezdve Petőfin át Móricz Zsigmondig, Tamási Árontól Nemes Nagy Ágnesen és Tersánszky Józsi Jenőn át Mándy Ivánig. "Magas tehát a mérce" - emelte ki, hozzátéve: "a hegycsúcsra jó felnézni és felmászni". Véleménye szerint mindez az írót is inspirálja és kötelezi, hogy komolyan vegye a műfajt.

"A gyerekirodalom - az irodalmi közvéleménnyel ellentétben - nem elhanyagolt része a felnőtt irodalomnak, hanem egyenrangú vele" - hangsúlyozta Csukás István.



Castel Felice vizsga - képek

ELMARAD AZ ÁPRILIS 10-I OPERABEAVATÓ

A Katona József Színház értesíti nézőit, hogy betegség miatt elmarad az április 10-re, a Kamrába meghirdetett Operabeavató sorozat Rigoletto előadása.

Az előadást június 4-én este 7 órakor pótolják. A már megváltott jegyek érvényesek, vagy április 20-ig visszaválthatók a Katona jegypénztárában.

Az esetleges kellemetlenségért a színház szíves elnézésüket kéri.

DESZKA, avagy Az ördög próbája

Jegyzetek a Deszka Fesztiválról I.
KOVÁCS DEZSŐ

Igényesen összeállított, gazdag programot kínált az idei fesztivál.


Az elmúlt évek bizonytalanságai, feszültségei miatt korábban távol maradt szakma ezúttal nagy számban képviseltette magát, s joggal.

Írók, dramaturgok, rendezők, színészek, kritikusok, tervezők, valamint fellépő társulatok (a miskolci, a debreceni, az újvidéki, a marosvásárhelyi, a szabadkai, az Orlai Produkciós Iroda vagy a Titkos Társulat) számosan voltak jelen, s vettek részt a sűrű programokon, az éjszakába nyúló beszélgetéseken. A debreceni DESZKA rangos intézménnyé, a kortárs magyar dráma egyik legfontosabb fórumává nőtte ki magát az elmúlt hosszú években.

A legelső, amit kiemelnék a mostani mustrából, az az újra létrejönni látszó szakmai konszenzus. Ritka kincs ez manapság a sokféle erővonal mentén szétszabdalt, megosztott magyar színházi világban. A konszenzus alapja természetesen nem valamiféle összeborulós egymásra találás, a vitakérdések negligálása, hanem a színvonalas válogatás, a minőségi program, amely megmutatta, hogy igenis lehet különféle ízlésvilágok mentén, eltérő prioritások alapján, intézményi elköteleződések határmezsgyéjén is színvonalas fesztivált rendezni. Vitákkal, tartalmas beszélgetésekkel, a különféle álláspontok tiszteletben tartásával. Mert hisz a szakmánk egy és oszthatatlan, s tulajdonképpen sokakban rég megérlelődött az igény a konszenzuskeresésre, a tartalmi kérdésekkel való foglalkozásra. Előremutató fejlemény, hogy a legkülönfélébb karakterű társulatok művészei, alkotói harmonikus egyetértésben, kollegiális barátságban vettek részt a fesztiválon, s a sokszor éles vitákban.

A zsúfolt, egyhetes programból nehéz lenne bármit is kiemelni, ami fémjelezné a fesztivált, ám meg kell jegyeznem, kifejezetten szerencsésnek gondolom, hogy nem versenyszerűen, díjak elnyerésért folyik évről évre a debreceni mustra, hanem a kortárs magyar drámák bemutatásáért, a más és más karakterű, fogantatású produkciók megismertetésért – a közönség s a szakma okulására. Mindehhez persze kell a nyitott, befogadó környezet, a szervezők figyelme, gondossága, profizmusa. Mindez idén adott volt Debrecenben.

Természetesen minden válogatásnál felmerülhetnek ízlésbeli elfogultságok, hiányosságok, ám a 2015-ös Deszka Fesztivál, úgy vélem, színvonalasan reprezentálta a kortárs magyar drámajátszás keresztmetszetét. Nem sok igazán fontos kortárs színmű hiányzott a fesztiválról, ilyen talán a szombathelyi Weöres Sándor Színház Vitéz Mihály című, Székely Csaba által írt drámája, vagy a Mohácsi testvérek E föld befogad, avagy számodra hely című produkciója az Örkény Színházból (mindkettő ott lesz a POSZT-on), s persze lehetne még sorolni jó néhány független színházi produkciót. Ez utóbbi mezőnyből ugyanakkor jellegzetes előadások voltak jelen, A csemegepultos naplója, A borbély, s a Negyedik kapu például.

Az is jellemzője volt a fesztiválnak – mint erre Háy János is utalt az egyik szakmai beszélgetésen –, hogy az előadások, néhány kivétellel, nem feltétlenül eleve drámaként is egzisztáló mai magyar művekből születtek. Ez egyben a kortárs színjátszás egyik trendje, amikor is valamely irodalmi alapanyagból kollektív alkotásként születik meg egy-egy színházi produkció. Ilyen volt például a szabadkaiak kiváló Spanyol menyasszonya, az Újvidéki Színház Végel László regénye nyomán született robusztus Neoplantája, a marosvásárhelyiek Radu Afrim által rendezett Az ördög próbája című színjátéka és így tovább. Persze a másik variánsra is láthattunk példát, azaz egy-egy jelentékeny drámaként egzisztáló irodalmi mű színrevitelére. Ilyen volt a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Borbély Szilárd-bemutatója, a különleges „zenés-táncos amoralitás”, az Akár Akárki, de ebbe a sorba tartozik Kárpáti Péter Negyedik kapu című színdarabja, vagy Spiró György hírneves Az imposztorának a Varsói Drámai Színházból elhozott, Máté Gábor által rendezett előadása.

Utóbbi a fesztivál igazi szenzációja lett, a hozzá kapcsolódó szakmai beszélgetésekkel együtt. Spiró Györgyöt többször is hallhattuk beszélni a dráma és a színrevitel tágabb kontextusáról, a kelet-európai színjátszás sajátosságairól – igazi Spiró-szemináriumokon vehettünk részt –, de izgalmas volt a varsói Bogusławskit játszó Witold Debicki beszámolója, vagy Máté Gábor összehasonlítása a lengyel és magyar színházi életről.

Az első napok mezőnyéből Borbély Szilárd súlyos és költői Akár Akárki című amoralitás-játékáról korábban már beszámoltam e portálon. A legelső, általam látott produkció ekként a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház osztálytermi színházi nevelési előadása volt, a Semmi. A Janne Teller és Gimesi Dóra által jegyzett interaktív játék ügyesen és rutinosan vezette be nézőit ama szituációba, amikor is játszók és nézők közösen gondolkodtak s persze beszélgettek egy világhírű ifjúsági regény kapcsán a fiatalokat (és nem csak a fiatalokat) érdeklő problémákról. Az előadást Madák Zsuzsanna színész-dramaturg vezényelte le, könnyedén, élvezetesen és mindvégig fenntartva a figyelmet. A második nap estéjén láthattuk Ötvös András formátumos előadásában A csemegepultos naplója című, Gerlóczy Márton-regényből készült monodrámát, amelyet Lőkös Ildikó alkalmazott színpadra, és Göttinger Pál rendezte.

Ötvös szuggesztív előadása az évad egyik kiemelkedő színészi alakítása; másfél órán át olyan könnyedséggel, vehemenciával és eleganciával mutat be mindennapi élethelyzeteket, s beszél el hallatlanul mulatságos szituációkat, hogy öröm nézni. Pedig a monodráma az egyik legnehezebb s leghálátlanabb műfaj; Ötvös ugyanakkor könnyedén vette az akadályokat, s szinte mindvégig lenyűgözte nézőit. Akárcsak Bán János A borbély előadásában, amely a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös produkciójaként jöhetett létre.

A fesztiválnyitány leghatásosabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó előadásának a Miskolci Nemzeti Színház Parasztoperája bizonyult. Úgy alakult, hogy előző nap láthattam a Thália Színházban a Határon Túli Hétfők sorozatában Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház remek formát mutató előadásában, s most a miskolciak ugyancsak lendületes és súlyos Parasztoperáját nézve eltöprenghettem azon, hogy milyen mértékben „váltak le” e kiváló színművek anyaszínházukról, s kezdhették élni autonóm életüket.

A miskolciak játéka nemcsak humoros volt, hanem szívszorító is, sok pillanatában katartikus, színészi erőiben pedig egyenesen bravúros. Rusznyák Gábor rendező intenzív tempót diktálva feszesen tartotta kézben a társulatot; ének, tánc, koreográfia és színjátszás kivételes harmóniáját hozva létre. Harsányi Attila viharvert, dörzsölt „cowboya” sokáig emlékezetes marad, ahogy Märcz Fruzsina Tündérkéjével piruetteznek, példának okáért. Amit pedig Zayzon Zsolt állomásfőnökként elénk állított, az a reflektált, komédiázó színészet magasiskolája. Zayzon Pécsett, Mohácsi János rendezésében évekkel ezelőtt már játszotta a cowboyt, s ezúttal olyan csélcsap, szeleburdi, szenvedélyes és kellőképpen lökött állomásfőnököt mutatott be, aki egyszerre félelmetes és röhejes, elfuserált és tartással bíró. Mikor egy-egy népszerű nóta kitartott rigmusát hosszan elnyújtva éneklik a játékosok, hajlik, omlik, dől az egész csapat (a közönség meg a röhögéstől); a zene, az érzelem és a gesztikus poénokból sugárzó irónia pedig jótékonyan hatja át a játékot.

S mikor az előadás után a friss élményektől felcsigázva hosszan beszélgettünk a produkció különleges erényeiről – számos Parasztopera-feldolgozást látva úgy vélem, hogy a miskolci bemutató, formátuma révén, a Pintér Béla-társulat eredeti előadásának, Mohácsi János revelatív pécsi produkciójának, s Szikszai Rémusz szuggesztív temesvári rendezésének sorozatába illeszkedik –, nos, akkor még nem sejthettük, hogy milyen lépésre szánja el magát Miskolc város közgyűlése, másnap.

forrás: http://art7.hu/

Castel Felice vizsga - plakát


PostArt a művészetek szolgálatában

Gróf Bercsényi Zsuzsanna régen volt kastélya, a volt Posta épülete, ma még gazdára vár. Budaörs Képviselőtestülete sokadszor foglalkozik a hasznosításával, tervek is vannak már, de addig is, amíg megszületik a végleges döntés, egy lelkes csoport hatalmas terveket sző sorsáról, sőt ez év május 31-ig rendelkezhetnek egyes helyiségeivel Selmeczi Ágnes programszervező, a PostArt hasznosításának egyik fő mozgató rugója. Őt kérdezem a jelenről és arról a jövőről, ha megvalósul tervük és továbbra is munkálkodhatnak a PostArt helyiségeiben. 

Megvalósul–e az évek óta dédelgetett terv, miszerint a volt Posta épülete kulturális központtá válik?

Sokat nem tudok az épület sorsáról, de az bizonyos, hogy kulturális színteret kíván a Város létrehozni. Erre már meg vannak a tervek. Az előzetes számítások szerint jelentős összegbe kerül majd az épület rendbehozatala és a belső terek kialakítása. Jelenleg az épület egy része kihasználatlan, a hátsó szárnyat mi önerőből megpróbáltuk oly annyira rendbe hozni, hogy ott különböző rendezvényeket tarthassunk. Mindezt a Budaörsi Szent Tarzíciusz Egyesülettel, akik üzemeltetésre május 31-ig megkapták ezt az épületszárnyat.

Mennyiben kapcsolódik munkád a Tarziciusz Egyesülethez?

A Budaörsi Advent szervezése kapcsán kerültem kapcsolatba az egyesülettel. Két sikeres együttműködés után az egyesület elnöke Kovács Richárd kért fel, hogy legyek segítségükre az általunk PostART névre keresztelt régi posta épület programjainak megvalósításában. Célunk, hogy egy un. inkubátorházat hozzunk létre, ehhez kerestünk partnereket. Szeretnénk, ha lehetőség lenne itt független társulatok befogadására, tehetséges, kreatív, gondolkodó művészek, alkotók egymásra találásának. .A programokat közösen találjuk ki, és közösen valósítjuk meg. Amikor 2014 januárjában először láttam meg az épületet teljesen lelakott helyiségeket találtam Mégis láttam/láttunk benne fantáziát. Tavaly a Budaörs Fesztiválra nagy kiállító teret hoztuk rendbe, azóta büszkén állíthatom, folyamatos munkával, lassan az egész épületszárny felújításra került. A hátsó terem külön zárható kiállítótér, ahol nemrég a Lenz Klára emlékére rendezett gobelin kiállítás volt a Budaörsi Kertbarátok szervezésében, lett egy „szalonunk”, ahol kisebb előadásokat tudunk tartani,, illetve a „nagy terem”, ahol volt már színházi előadás, koncert, klub foglalkozás, énekkari illetve színházi próba is otthonra talált.

Mikor alakult a Budaörsi Szent Tarzíciusz Egyesület?

Az Egyesület 2004-ben alakult a budaörsi keresztényi ifjúság támogatására, programjainak szervezésére. Tizedik éve szervezik a Budaörsi Advent rendezvénysorozatot, két éve már az én közreműködésemmel. A Posta volt épülete egyházi kötődésű, ezért a Tarzíciusz Egyesület szívén viseli a sorsát. Tavaly kapták meg az önkormányzattól a lehetőséget, hogy egy rövid időre birtokba vehetik az épületet. Az egyesület vállalta, hogy a lehetőségekhez képest felújítja, hogy alkalmassá váljék különböző események befogadására. Sok segítséget, támogatást kapunk más civil szervezetektől, az önkormányzattól, a BTG Kft.-től, a JMMK-tól, a Budaörsi Kertbarátoktól, a helyi médiáktól. Úgy tűnik mindenki szívügye lett a PostArt. Elég sok pénzbe kerül az épület helyiségeinek rendbetétele, amelyhez külső anyagi támogatást nem kapunk, kifejezetten önerőből haladunk előre. Célunk, hogy létrehozzunk egy új közösségi színteret. 
A Tarzíciusz Egyesület jelenleg pályázatot nyújtott be az épület üzemeltetésére és programok létrehozására.

Valóban a semmiből kelt életre e hajdan volt épület. Munkátok gyümölcseként egyre több program várja a PostArt kedvelőit. Melyek ezek?

Mint már említettem, önerőből jönnek létre programjaink, mondanom sem kell, hogy ez bizony nem könnyű feladat. Január végén a Shirley Valentine előadással debütáltunk Vándor Éva előadásában, ez volt az első közös program. Azóta általában kéthetenkénti programokat szervezünk, az első kiállítónk Mikó F. László képzőművész volt, majd Háló Gyula baptista lelkésszel, a baptista egyház kommunikációs igazgatójával, könyvének bemutatója kapcsán, Napi adagok címmel egy érdekes beszélgetés hangzott el. Volt már sikeres koncertünk is a Blackwater Bullfrog zenekarral, mely megismétlésre kerül április 24-én. 
A Legyetek jók, ha tudtok színházi próbái a PostArt-ban zajlottak, örültünk, hogy hozzájárulhattunk az előadás létrejöttéhez. A díszletépítéstől kezdve az olvasópróbáig mind itt zajlottak az előkészületek. Nemrég egy esküvőnek adtunk helyet, az ugynevezett indusztriális környezetünkben, melyet vintage stílusban igyekszünk lakályosabbá tenni. A felújítások idején rábukkantak egy boltíves falra, melyet kibontottunk, levertük a vakolatot, ez lett a „szalon” hátsó fala, melyből árad a szellemiség, a meghittség, egyszóval szeretetre méltó tartózkodási hely lett. 
Április 12-én Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek előadása lesz, Őze Áron és Cserna Antal közreműködésével. Rákövetkező pénteken Zeffer András rock zenész, a P. Mobil, a TRB, a RockBand, és a Mobilmánia tagjának Akusztikus dalok koncertje, Horváth Misi és Kosztin László közreműködésével. Érdekes lesz, mert túl a muzsikáláson saját életéből hallunk adalékokat, hiszen leukémia betegségét őssejt beültetéssel túlélte és teljes őszinteséggel vall nekünk betegségéről, gyógyulásáról. 
Ezen túlmenően Szabó Borbála Telefondoktora kerül műsorra, mely egy ragyogó vígjáték amit Göttinger Pál színművész előadásában. Igyekszünk szinkronban lenni a többi kulturális intézménnyel, hogy ne ütközzenek műsoraink, erre kifejezetten figyelünk. Terveink vannak bőven az elkövetkezendő időszakra. 
A Budaörs Fesztivál egyik fontos színtere lesz a PostART - ef Zámbó István kiállításával, Slam poetryvel, az ef Zámbó Happy Dead Band, a Margaret Island, Zanzinger, Szeder, Szabó Benedek és a Galaxisok koncertjével, a Vodku zenekar Cseh Tamás estjével. 
Az épület lakossági felfedezése, használatba vétele hosszabb folyamat. Hiszünk abban, hogy a kultúra és művészet társadalmilag hasznos szabadidős tevékenységet hoz létre, mely jó irányba befolyásolja és pozitívan járul hozzá szellemi és társadalmi jólétünkhöz. 
Véleményem szerint igény, hogy alternatív és hagyományos programok váltsák egymást, így mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő programokat, előadásokat. 
Mi nem akarunk konkurenciái lenni egyik budaörsi intézménynek sem, sokkal inkább egy összehangolt, egymást segítő, izgalmas, közös munka lehetősége foglalkoztat bennünket. Jelenleg az emberek még kíváncsian lépnek be a PostART helyiségébe, sokaknak szokatlan a környezet. Azt hiszem idővel kialakul majd az a látogatói bázis, akik otthonosan mozognak ebben a környezetben. Tudom, még messze van attól az épület, amilyet szeretnénk, de érezzük magunkban a kitartást, az elhivatottságot – létrehozni, alkotni, tartalommal megtölteni ezt az izgalmas környezetet, mely kiemelten fontos sokunk számára. Itt úgy érezzük otthon vagyunk.

2015. május 31-ig tervezhetünk, utána dönt a Képviselőtestület, mely irányt szab majd a terveinknek. Nagyon reméljük, hogy továbbra is támogatottságot fogunk élvezni részükről úgy, mint eddig is!

Köszönöm az interjút! 
Major Edit 

Műsorváltozás! / A csemegepultos naplója

Kedves Közönségünk!

Sajnálattal értesítjük, hogy április 18-án a 20.30 órára meghirdetett A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA c. előadásunk elmarad.
A megváltott jegyeket a Jurányi jegypénztárában 8 munkanapon belül visszaváltjuk, vagy az alábbi időpontokra becseréljük.
2015. május 11., 13., 17. 20.00

Megértésüket köszönjük!

forrás: http://juranyihaz.hu

Ezek voltak a MOST FESZT legjobb előadásai

Először rendezték meg a tatabányai Jászai Mari Színházban a MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivált. A seregszemle legjobb előadásainak a Kéjpart, A tribádok éjszakája és a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll című darabokat választották, a legjobb alakításért járó elismerést pedig Ötvös András kapta.

A MOST FESZT egyértelműen sikert aratott, hiszen szinte kivétel nélkül teltházasak voltak az előadások, ami összességében több mint ezer nézőt jelentett. Csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap is egy-egy monodrámát, illetve stúdiószínházi produkciót mutattak be. Szórakozhattak-gondolkodhattak az érdeklődők, majd a tapsok után rögtönzött közönségtalálkozók következtek.

– Már a felkészülés, az egyeztetések elején tudtuk, hogy nagy meló lesz – mondta kérdésünkre Crespo Rodrigo, a házigazda Jászai Mari Színház igazgatója. – Most nyugodtan állíthatom, hogy olajozottan működött minden, a szervezésben részt vevő kollégáim lelkesen és hozzáértően végezték a dolgukat. Az érdekes és színvonalas előadások elgondolkodtatták a nézőket, akiknek az aktív jelenlét öröme is megadatott, mert a produkciók után rögtönzött értékelések következtek, választ kaptak kérdéseikre. Tanulságos volt látni-hallani a friss reakciókat.

Crespo Rodrigo hozzátette, hogy munkatársaival együtt személyesen is élvezte a fesztivált. Délutánonként, majd esténként újra pillanatok alatt nézővé változtak. Mindenképpen szeretnék, ha ez jövőre is így lenne, tehát a tervek szerint 2016-ban is lesz MOST FESZT Tatabányán.
Öt magyarországi előadás mellett láthattunk nagyváradi, újvidéki és egy aradi-magyar „vegyes” darabot is. Szombaton este a hivatalos program után a Mojo Workings koncertje következett, vasárnap pedig a Nem látlak én téged többé... egyfelvonásos bakaoperett zárta a sort, több tatabányai illetve a városhoz kötődő zenésszel.

A fesztivál zsűrije egy nappal a fesztivál záróelőadása után a következő darabokat díjazta: a legjobb monodráma és az MMA különdíja a legjobb produkcióért: Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll(Aradi Kamaraszínház – MASZK Egyesület, Szeged – Bakelit Multi Art Center, Budapest); legjobb stúdiószínházi előadás, megosztott díj: Kéjpart (Újvidéki Színház) és A tribádok éjszakája (Jászai Mari Színház, Népház). A legjobb alakítás: Ötvös András, A csemegepultos naplója monodráma (Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE). A díjnyertes darabokról szóló ajánlóinkat, kritikáinkat alább olvashatják.

Egy különös szerelmi háromszög rejtélyei

A TRIBÁDOK ÉJSZAKÁJA Per Olov Enquist darabja valóságos történetet dolgoz fel. A Guelmino Sándor rendezésében bemutatott darab a zseniális svéd drámaíró, August Strindberg (Crespo Rodrigo) életének fontos részletét, egyetlen éjszaka, egy színpadi próba eseményeit és három ember életének lélekölő, gyilkos, ugyanakkor néha mosolyt keltő pillanatait eleveníti fel. Egy felbomló házasság, két nő szerelmének története és egy előadás születése fonódik össze egyetlen éjszakára Enquist világhírű színjátékában.
Az előadásban megjelenített próbán ott van a szerző, hogy családi ügyeit tisztázza válófélben lévő feleségével, Sirivel (Major Melinda), aki a próbált darab főszereplője és a színház igazgatója is egyben. Az erősebb című darab néma szerepét játszó Marie (Bakonyi Csilla), a tribád, akit gyengéd érzelmek fűznek Sirihez. A próba során a feleség és a férj szemszögéből is felelevenedik Marie és Siri találkozása. Strindberg talán legnagyobb problémája, hogy érzékenységével, érzelmességével nem illik bele a társadalom által kreált hagyományos férfiképbe, és ezzel a ténnyel sehogyan sem tud megbirkózni – ebből adódnak az előadás hol megmosolyogtató, hol elkeserítő helyzetei.

Bibliai sit down comedy

SEX, DRUGS, GODS & ROCK ’N’ ROLL A José Saramago és Eric Bogosian szövegeiből összegyúrt monodráma, a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll a Bibliából jól ismert történeteket, személyeket idézi meg. De van egy kis csavar a dologban, ugyanis a Tapasztó Ernő rendezte előadás egészen más szemszögből közelíti meg Szentírást, mint ahogy azt megszokhattuk. A forgószékben ülő Harsányi Attila néhány perces, leginkább a stand-up comedy műfajára emlékeztető humoros szkeccsekben szórakoztatja a közönséget, mindig más és más, a keresztény kultúrkörből ismert panelt újraértelmezve. Az egyes alakok közötti átjárást a forgószékben való pörgés és a főszereplő által viselt szemüvegek állandó cserélgetése teremti meg. A darab során találkozhatunk szakadatlanul telefonáló, az imádságokat egy bróker mohóságával begyűjtő isteni alakkal, össze-vissza hadarászó, neurotikus Káinnal, Leonard Cohen Hallelujah című dalát óvszerbe bugyolált mikrofonnal éneklő drogos rocksztárral - Harsányi minden alakváltásakor fergeteges.

Lókolbászos cudar világ

A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA Volt egyszer egy író, aki már unta. Unta az üvegház-világot, meg akarta találni a valódit. Ezért úgy döntött, csemegepultos lesz, és ott megtalálja. Gerlóczy Márton foglalta regénybe mindezt, a történetből monodráma is lett, Göttinger Pál rendezésében. Ötvös András (átváltozó)művész száz percen át ejti ámulatba a közönséget. Rövid időre társainak tekinti a lókolbászokat és szalámikat, csakúgy, mint a kalandokra vágyó nőket. Akikre ő is vágyik, aztán eldobja őket. A Köntösnek nevezett idős nénivel sajátságos kapcsolatba kerül, ahogyan nyugdíjas és menedzser és német vásárlóival is.
Természetesen mindenkit ő személyesít meg; még Jolit is, főnökasszonyát. És újabb féltucatnyi figurát. Segítségül hívja közben a keze ügyébe akadó tárgyakat, no meg szalámikat, sódart és szalonnát. Változtatja a hangszínét, kidagadnak az erek a nyakán, lírai elérzékenyülés következik, majd Józsi ordít fel, villamoson rázkódik a másnapos csemegepultos. Pörög, mint az élet, ahol percekre mindenki főszereplő lesz, aztán eltűnik, hogy előbukkanjon. Sodró lendületű, fergeteges vígjáték-tragédia. Megható és mulattató, mint a saját lókolbászos cudar világunk.

Férfitestbe zárt nők: halljatok meg minket!

KÉJPART Újvidékről érkeztek, és egy-egy kádban ülve (zöldalmákkal borítva) várták a nézőket. Patrycja (Kőrösi István), Lukrecja (Pongó Gábor) és Michal (Sirmer Zoltán) olyan embereket, ahogy ők mondják nyanyusokat alakított, akik férfitestbe zárt nőknek tartják magukat. Kitaszítottak. Arról beszélnek, milyen megaláztatások érték a hozzájuk hasonlóakat, mennyire nehéz nekik elfogadtatni magukat. Lengyelországban játszódik a történet, de a rendező Puskás Lajos szerint akár hazájuk, Szerbia is lehetne a helyszín. Magyarországon ez volt az első bemutatkozásuk.
Turpizmusként határozták meg a Kéjpart műfaját. Ez a csúfságot, az esztétikai sokkolást programnak tekintő művészetet jelenti. Sokkolásban nincs hiány, az anekdoták között akadt például egy brutális gyilkosság leírása, valamint szánakozás a szovjet katonák kivonulása miatt, akik biztos és hálás kuncsaftjai voltak a se férfi, se nő szereplőknek.
Minden nézőnek váratlan pillanat volt, amikor az előadás vége felé Michal a tolerancia jegyében egyperces néma csendet javasolt azokért, akiket a másságuk miatt bántottak. Egy pisszenés sem hallatszott.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed