Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A forrásokat az egyes bejegyzések
végén lehet megtalálni.


Szabó Borbála: Az anyaság volt az egyetlen járható út az íróvá váláshoz

Napjaink egyik legkeresettebb drámaírójával, Szabó Borbálával beszélgettünk legújabb, Vicces, királykisasszony?!? című darabja kapcsán, aki azt is elárulta, hogy mikor menne legszívesebben világgá, milyen új darabon dolgozik Litkai Gergely felkérésére, és miért érzi úgy, hogy az anyaság érlelte íróvá.



Írásai nem nélkülözik a fekete humort: új műve, a Vicces, királykisasszony?!? főszereplője Ildikó királykisasszony, aki elhatározza, hogy csakis olyan férfihoz megy feleségül, aki képes őt megnevettetni. Az udvar felhívására özönlenek a király-jelöltek, ám akinek nem sikerül a feladatot teljesítenie, azt a műsor végén lefejezik. Mennyiben szól kisiskolásoknak a darab, és mennyiben a szüleiknek?

Az úgynevezett „családi mesejáték” létező műfaj, csak a magyar színházi kultúra valamiért nehezen értelmezi. Nem szeretem viszont, ha arra akarnak kényszeríteni, hogy csak a 6 és 8 év közötti gyerekeknek írjak! Mi például esténként, a vacsoraasztalnál öten beszélgetünk egymással, különböző korú emberek, két felnőtt és három gyerek – és lám, működik! Értjük egymást.
A mesekönyvemmel is hasonló célom volt. Sokan mondták, milyen jó, hogy együtt lehet olvasni a gyerekekkel, és még a szülő is jól érzi magát közben.
A fekete humoromról pedig annyit, hogy mostanra kicsit kivilágosodott: ugyanis a királykisasszonyos darabból végül kihúztam a lefejezést. Gondoltam, lehetne a főhősnőm egy kicsivel szerethetőbb lény, nem pedig kapásból tömeggyilkos. Úgyhogy a megszégyenített kérőket ezentúl csak kalodába zárják.

Egy új darab megalkotásával tulajdonképpen egy új „gyermeket” hoz világra. Hogy élte meg a szülés folyamatát a Vicces, királykisasszony?!? megírásakor?

Otthon, íróasztal mellett mindig remekműnek tűnik a darab, amelyet éppen írok. Aztán az olvasópróbán kezdődik a rémálom. Minden egyes színésznek, a rendezőnek, de még az asszisztenseknek és a kellékes fiúnak is jobbnál jobb ötletei vannak, hogy hogyan kéne átdolgozni a művet. Mert írni ugye mindenki tud, a szavakat mindenki ismeri – van egy ilyen hallgatólagos közmegegyezés. Ilyenkor elkezdek lázasan munkálkodni, kihúzok, átírok, javítok. A végére már cafatokban vannak az idegeim, az önbizalmam pedig már nem is létezik: nem is értem már, miért is gondoltam, hogy tudok egy kicsit is írni. Miért nem dolgozom inkább egy nyugalmas kis vidéki közértben, vagy jógaoktatóként, vagy miért nem írok inkább regényt, amelyet nem ad elő senki?
A végére pedig az eredeti írásomnál is jobb darab születik. Mindenki boldog, a színészek általában szívesen játsszák, én meg kibelezve heverek az út szélén. Aztán összeszedem magam, és megint belevágok egy ugyanilyen történetbe.
A Vicces, királykiasasszony?!? -nál még inkább így zajlott ez a folyamat. Kíváncsi vagyok, a végeredmény igazolja-e a sok nyűglődésemet!

Említette, hogy három gyermeke van, sőt állítólag még a szülőágyon is írt. Hogyan lehetséges összeegyeztetni az anyaságot az írói karrierrel, úgy, hogy ne menjen egyik se a másik rovására?

Ez a két dolog nincs különválasztva az életemben, mert itt nem az idő a legfontosabb faktor. Mindegy, hogy mennyi időm van írni – az a fontos, hogy mit írok ebben a nem sok időben.
Nem lennék ugyanez az ember, ha nem lennének gyerekeim. Miattuk tudok legalább háromszor annyit a világról – mert rajtuk keresztül is élek, szinte szétosztódom bennük. Valószínűleg minden anyuka ismeri ezt az érzést: a gyerekünk olyan, mintha egy nyúlványunk, csápunk volna a világ felé, testi és lelki értelemben is. Ami neki fáj, fáj nekem is. És ha örül, jobban örülök, mintha velem történt volna valami jó. Ez persze néha irtózatosan fárasztó! Mikor hazamegyek este fáradtan, és még rángat a lelkem másik három csücske (vagy négy, ha a férjemet is beleszámítom), hogy legyek vele, hallgassam meg, segítsek – akkor néha szeretnék világgá menni. Úgy érzem, hogy segítség, megint Én akarok lenni Én! Adjanak vissza Engem Nekem! Másrészt meg ez a legértelmesebb dolog, amit valaha is csináltam. Számomra ez volt egyetlen út, hogy értékelhető íróvá váljak.

A szülészeten megtapasztalt élményeit a Telefondoktor című monodrámájában írta meg, amely szintén a Manna Produkció előadásában fut jelenleg a Tháliában.

A darab valóban a nőgyógyászokhoz – és általában a férfiakhoz – fűződő ambivalens viszonyomból született. Véleményem szerint ugyanis a férfi nőgyógyászok még az átlag férfiaknál is jobban megjátsszák magukat. Bájosnak tartom őket, mikor így szólnak:
– Naaaa, anyuka, azért egy kis méhszájtágítgatás nem a világ, ne tessék hisztizni!
Ilyenkor kénytelen vagyok visszaszólni:
– No, adja csak a méhszáját, doktor úr, hadd tágítom ki!
Persze ezt a hősömet is forrón szeretem, hiszen a lelkem mélyén bennem is lakozik egy hazudós férfinőgyógyász.

Több művét is – köztük a fent említett Telefondoktort, a Teljes tizedik évadot, vagy a Párkákat – játszották a Bárka színházban, a Vicces, királykisasszonyban?!? pedig ex-Bárkás színészekkel is együtt dolgozott. A drámaíráshoz is az ott működő, Kiss Csaba vezette drámaíró műhelyben kapott igazán kedvet. Hogyan érintette a színház felszámolása?

Kezdettől fogva fontos volt számomra, a bedőlése nagyon elszomorított, de nem ért váratlanul. Az, hogy ez a színház Alföldi igazgatósága után bizonyos értelemben „lekerült a térképről”, rám nagyon felszabadítóan hatott. Végre kipróbálhattam magam! Seress Zoltán engedte, sőt: felkért rá, hogy saját darabokat írjak. 2010-ben viszont, A teljes tizedik évad című darabom olvasópróbája előtt, léket kapott ez a hajó, és azóta folyamatosan bugyogott be a víz. Csak az volt a kérdés, mikor süllyed el. Én legalább háromszor, különböző időpontokban megsirattam. Sok, fontos kollégát viszont ott ismertem meg, – köztük Göttinger Palit, Bérczes Lászlót, vagy a színészek közül Kardos Robit, Telekes Pétert, Réti Adrit, Parti Nórit, Dévai Balázst, Kálid Artúrt – akikkel ha csak tudunk, azóta is együtt dolgozunk

A Nincsenapám, seanyám című önéletrajzi ihletésű darabjában egy fiatal kamaszlány küzdelmeit láthatjuk, aki testközelből tapasztalja meg egy válás nehézségeit és az alkoholizmusból fakadó súlyos problémákat. Segítőszándék is vezérli ilyenkor?

Bár nagyon sok barátom van, és szeretem az embereket: hallgatni őket, beszélgetni velük, mégsem tartom magam „segítő” típusnak. Sokan, sok mindent elmondanak nekem, és mindig együttérzek. Teljesen átélem a helyzetüket, de a megoldást én sem tudom.
A Nincsenapám, seanyám megírásakor végig az járt a fejemben, milyen sokat jelentett volna nekem tizenhét éves koromban, ha találkozom egy ilyen írással! Mert akkoriban azt hittem, hogy egyedül vagyok. És hogy ez az egész probléma kimondhatatlan, alaktalan, és valami homályos módon az én felelősségem is talán. De ha tudtam volna, hogy ugyanez mással is megtörtént – és milyen sok mindenkivel! – akkor kiderült volna, hogy mégsem vagyok egyedül.

A színmű kapcsán fiatalokkal is beszélgetett hasonló jellegű problémáikról.

Egy nyíregyházi közönségtalálkozón vettem részt valamikor ősszel. Kétszázötven gimnazista ült velem szemben, akikkel a tanárok elolvastatták a darabot. Eleinte kicsit bizalmatlanul, zárkózottan nézegették a húsz évvel idősebb írónőt. Amikor viszont beszélgetni kezdtünk, akkor látták, hogy nincs köztünk semmi különbség. Ugyanolyan vagyok, mint ők: fogalmam sincs, miért ilyen szar az élet, vagy miért ilyen jó, vagy mit kéne csinálni – de gondolkozhatunk együtt!
Olyan dolgokat mondtak ott el, amelyeket az ember csak a legjobb barátainak szokott.

Egy művészember akarva akaratlanul is kiteríti magát a közönségnek: aki viszont „meztelen”, az sokkal sebezhetőbb is. Nem fél attól, hogyha megmutatja magát, azzal mások visszaélnek?

Ez a lelki meztelenség tényleg perverz egy kicsit, de már hozzászoktattam magam. Olyan, mint valami versenysport: ha sokat edzel, kifejlődnek az erre alkalmas izmaid, kondíciód. Vagy mint a színészeknél a testi meztelenség: soha nem bírnám csinálni! Még a fürdőruhát is utálom, nemhogy pucéran megmutatni magam! Ellenben simán leírom a legsúlyosabb gyerekkori traumáimat.

Milyen műveken dolgozik jelenleg?

Jövőre írok a Dumaszínháznak egy darabot a női lélek rejtelmeiről, amire Litkai Gergely kért fel, mivel nem érti a nőket. A Varró Danival közösen írt Líra és Epika című darabunkból megjelenik egy mesekönyv, jelenleg pedig Szülői értekezlet című műalkotásomat próbáljuk a Jurányiban. Az előadást Végh Zsolt rendezi, és én is játszom benne egy szerepet. Mint színész, már érzem is: utálom ezt a nagyképű, mégis bizonytalan írót! Miért nem írja már meg rendesen a darabot?! Meg az én szerepemet?!
Akkor viszont hirtelen rájövök, hogy az író is én vagyok.


TÁMOGATÁS, SZOLIDARITÁS

Köszönjük, ha a karantén-időkben megcsappant színházasdinkat akár csak havi jelképes, 1-2 eurós felajánlással támogatod. A befolyt összegek segítenek abban, hogy színészek, rendezők, fesztiválszervezők maradhassunk. A támogatói feliratkozáshoz kattints ide!

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália patreon pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed