Ötvös András: „Szeretem a védőháló nélküli játékot”

Az évad végén otthagyja anyaszínházát, a Katonát Ötvös András, hogy szorosabbra fűzze a szálakat az Orlai Produkciós Irodával, ahol már javában zajlanak a legújabb bemutató próbái. A színészt döntése okairól és a készülő produkcióról kérdeztük.

- Legújabb orlais bemutatód, a Családi játszmák olvasópróbája után vagyunk, mit szóltál a darabhoz?

- Sírtam a röhögéstől. Látszik rajta, hogy jól megírt szöveg, jól eltalált helyzetekkel. Az alapszituáció egy karácsonyi ebéd, ahová mindenfelől érkeznek a rokonok, és hozzák magukkal a saját családjukat. Persze, ahogy az lenni szokott, nem sokáig tart az idill, hamarosan elszabadulnak az indulatok. Remekül kirajzolódnak benne a különböző archetípusok. Én egy fiatal ügyvédet, az „öcsköst” alakítom, aki hazamegy a szüleihez. A bátyámat Szikszai Rémusz fogja alakítani.

- Úgy tudom, a nézőket előre beavatjátok majd egy-egy jelenet előtt a cselekvések hátterébe. Ezt hogyan képzeljük el?

- Minden jelenetnek meglesznek a maga játékszabályai, amelyeknek megfelelően a színészeknek játszaniuk kell. Mondok egy példát: van olyan jelenet, ahol az egyik szereplő, csak akkor hazudhat, ha ül. Ezeket a szabályokat a nézők is ismerni fogják, ami egy furcsa rálátást ad majd nekik a darabra: végig beavatottként követhetik a szereplők viselkedését.

Olyan lesz, mint egy sportközvetítés.

De a sok nevetés ellenére ez azért kegyetlen is lesz. Az idő előrehaladtával és a helyzetek besűrűsödésével egyre jobban elszabadulnak az indulatok, és ez a láncreakció olyan élesen rajzolódik ki a darabban, hogy miközben szórakozunk, izzadni is fog a tenyerünk, mert magunkra ismerünk.


- Neked is ismerősek ezek a színpadra kerülő játszmák?

- Egytől egyig. Mindenkinek ismerősek lesznek, akik valaha részt vettek már családi összejövetelen.

- Te észreveszed, amikor játszmába kerülsz?

- Persze, vastagon érzékelni szoktam. De ez attól is függ, hogy az embernek az agyát mennyire önti el a vér, olyankor ugyanis se nem lát, se nem hall.

- A szereplők sokfelől érkeztek: víges, katonás, centrálos és több szabadúszó művész. Milyenek az energiák?

- Ha különböző típusú emberek azonos dolgokon tudnak nevetni, akkor megvan az esély arra, hogy jó csapatot alkothassanak. Nekünk a próba alatt megtelt könnyel a szemünk a röhögéstől, tehát az esélyeink jók lehetnek. A csapat egy részét korábbról már ismertem, de volt, akivel most találkoztam először.

- Már a főiskolán dolgoztál Göttinger Pállal, az előadás rendezőjével. Hogyan jellemeznéd a munkamódszerét?

- Őt erős kíváncsiság és maximális felkészültség jellemzi. A szó jó értelmében véve nagyon szórakoztató vele dolgozni, örültem az újabb lehetőségnek. Amit nagyon szeretek benne, hogy nincsenek fölösleges körök, odafigyel a színészekre és úgy tud nyitott lenni feléjük, hogy közben tudja, mit akar. Jó érzés vele dolgozni.

A próbafolyamat során az anyaggal kell megbirkóznom, vele nem.

Nem mellékesen a személye is rengeteg okot ad a nevetésre.

- Legutóbbi közös munkátok, A csemegepultos naplója komoly népszerűségre tett szert, több szakmai díjat is kiérdemelt. Mit jelent neked ez a szerep?

- Nem volt még olyan előadásom, amit több mint százszor játszottam volna, ezzel pedig már 115-nél járunk. Száz fölött újfajta megoldandó problémák merülnek fel egy színdarabbal kapcsolatban, ami átrajzolja az ember viszonyát a többi szerepéhez is. Pilinszky mondja a költészetről, hogy az nem konyhakertészet, hanem egy expedíció – én ugyanezt élem meg a Csemegepultosnál mind a mai napig. Igazi, kiélezett, a perverzióig jelen idejű összjáték a közönséggel.

- Teljesen egyedül vagy a színpadon, csak a kellékek vannak segítségedre, amikkel rengeteg szereplőt megidézel. Mit szeretsz ebben a formában?

- Szeretem a védőháló nélküli játékot. Ha egyedül áll ki a színész, és eltölt másfél órát kétszáz ember előtt, az más típusú idegrendszeri és lelki jelenlétet kíván meg tőle. Valójában egy kicsit az ilyen pillanatokért lesz valaki színész.

Van benne valami, ami a droghoz hasonló: egy idő után elkezd hiányozni.

A nézők nyitottan és rengeteg energiával ülnek a nézőtéren, és valóban összeadódik az ő energiájuk az enyémmel.

- Neked miért szimpatikus ez a karakter? Miért tudsz vele ennyire azonosulni?

- Gerlóczy Márton a saját tapasztalatait írta meg a regényében, ami alapján a színdarab készült. Úgy döntött, hogy testközelből éli át meg mindazt, amiről írni akar, ezért felcsapott csemegepultosnak. Az egyik legszimpatikusabb vonása az, hogy volt bátorsága belevágni és végigcsinálni. Nála a játékosság, a vidám gonoszkodás és a cinizmus észrevétlenül csúszik át fojtogató részvétbe. Igazán közel érzem magamhoz az ő világát.

- Az előadással a fél országot beutaztad már, milyen reakciókkal találkoztál?

- Azt érzem, hogy az emberek ki vannak éhezve az ilyen élményekre. Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor beülök a kocsiba, és elmegyek egy vidéki művházba, ahol a nézők kabátban ülnek a tornapadokon, a büfében pedig azok az asszonyok szolgálnak ki, akik a csemegepult mögül léptek ki. Legutóbb Nagykanizsán voltam, és fantasztikus élmény volt.

- A pályád elején, a KoMa megalapításakor még nagyon vonzott a független, nem kőszínházi lét, végül mégis leszerződtél Egerbe, majd a budapesti Katonába. Az egyre több külsős munka jelenthet újfajta vágyakat?

- Elindult egy izgalmas kezdeményezés az Orlai Produkciós Irodánál, amihez én is csatlakoztam: az „Együtt, szabadon!” szlogen mentén néhányan összeálltunk egy majdnem társulattá, hogy közösen hozzunk létre előadásokat. A tervek szerint a működésünk hasonló lesz egy társulatéhoz, de nagyobb szabadságunk marad. Úgy döntöttem, hogy évad végével otthagyom a Katonát.

- Miért döntöttél az elszerződés mellett?

- Az ok egészen prózai:

nem tudok megélni a katonás fizetésemből.

Orlai Tibornál most adódott egy lehetőség, én pedig éltem vele. A most kiépülő csapat egy részét – Járó Zsuzsát, Schruff Milánt, Mészáros Mátét – jól ismerem az egri társulatomból, de új emberek is lesznek, aminek szintén nagyon örülök.

- Mi lesz a katonás szerepeiddel?

- Három előadásom maradt, amiket, úgy beszéltük meg, hogy továbbra is játszani fogok. Nem könnyű az elválás, hiszen a Katona társulata olyan, mint egy család. Több szálon kötődöm hozzá: Máté Gábor igazgató az osztályfőnököm volt az egyetemen, még a gyakorlatomat is ott töltöttem, úgyhogy én tényleg ebben nevelkedtem. A lelkem egy része mindig a Katonához fog tartozni.

- Vannak már konkrétumok a következő évadra?

- Szinte az egész jövő évadomat látom már az Orlai Produkciónál. Lesz egy Az oroszlán télen című bemutató Gálffi László és Hernádi Judit főszereplésével, amiben én is játszom, aztán a Dühöngő ifjúságot fogjuk elkészíteni Znamenák István rendezésében, Dömötör András fogja rendezni a volt Máté Gábor-osztály néhány volt tagját, köztük engem is, végül nyár környékén ismét Göttinger Pállal fogok dolgozni, aki egy nyolc férfiról szóló darabot fog rendezni, úgyhogy lesz mit várnom!

Orlai Tibor szövetségre lép legközelebbi művészeivel

Az Orlai Produkciós Iroda még szorosabbra fűzi a szálakat azokkal a művészekkel, akikkel az elmúlt években rendszeressé vált az együttműködés. Orlai Tibor hangsúlyozza: nem társulatot épít.

Együtt, szabadon – ez a hívószava annak a frissen szervezett színházi alkotóközösségnek, amely az Orlai Produkciós Irodához kötődő színészek, rendezők, tervezők és más alkotók egy részéből alakult meg nemrégiben. A közös munka nem új keletű, hiszen mindenki több éve dolgozik már együtt a projektalapon működő produkciós irodával, a komolyabb szintre emelt együttműködés azonban több szempontból is indokolttá és időszerűvé vált.

Nem szeretném, hogy bárki azt gondolja, hogy mi most egy társulatot akarunk alapítani

– kezdi a beszélgetést Orlai Tibor, aki az elmúlt években jelentős színházi műhelyt hozott létre, amely évente hat-hét bemutatóval és több mint húsz repertoáron tartott előadással várja a közönséget – sőt ha úgy adódik, házhoz is megy, hiszen tájelőadásokat is rendszeresen szervez. „Hívhatjuk esetleg kvázi társulatnak, ami egy szoros együttműködést, szövetséget takar a művészek és közöttünk, a művészi szabadság maximális tiszteletben tartása mellett” – teszi hozzá.

Mérföldkövek

A történet 1997-re nyúlik vissza, amikor Orlai Tibor megalapította produkciós irodáját. A kezdeti évek után 2006-ban jelentkezett első önálló színházi produkciójával, a Hat hét, hat tánccal, a főszerepben Vári Évával és Kulka Jánossal. A következő komolyabb mérföldkövet az jelentette, amikor 2010-ben beköltöztek a Belvárosi Színházba, ahol azóta is folyamatosan játszanak. Az eleinte havi öt-hat nagyszínpadi előadás mára húsz-huszonötre nőtt, amivel párhuzamosan számos stúdió előadás is szerepel a kínálatban egyéb helyszíneken. „Évről évre sok izgalmas, értékes előadással jelentkezünk, amelyeknek egy jelentős részében ismert művészek lépnek fel. A profilunk meghatározó részét minőségi, hiteles, szórakoztató előadások adják” – jellemzi a repertoárt Orlai Tibor.

A nagyszámú előadást azonban egyre nehezebb volt egyeztetni a sokfelől érkező színészekkel, akiknek sokszor egyéb vállalásaikkal ütközött a műsorterv. „Ekkor merült fel annak az igénye, hogy jó lenne, ha a hozzánk szorosabban kötődő művészekkel kialakítanánk egy olyan együttműködést, ami által könnyebben tudnánk megtervezni a műsorunkat.”

A jelenleg tizenkét színészt tömörítő kvázi társulatban találjuk Hernádi Juditot, Benedek Miklóst, Kovács Patríciát, Schruff Milánt, Szabó Kimmel Tamást, Szikszai Rémuszt, Mészáros Mátét és Nagy Dániel Viktort, akik eddig is több előadásban feltűntek már, és jelenleg máshol nincsenek állandó társulati tagságban. Mellettük olyanok is a szorosabb együttműködés mellett döntöttek, akik eddig kőszínházi társulatokat erősítettek, mint Járó Zsuzsa és Péter Kata a Vígszínházból, vagy Ötvös András a budapesti Katonából. „Az elmúlt években kialakult egy olyan mag körülöttünk, akikkel már nemcsak projektalapon dolgoztunk együtt, hanem szinte évados szintű lett az együttműködés – jegyzi meg Orlai Tibor, hozzátéve: – „Mindenki saját akaratából döntött úgy, hogy csatlakozik ehhez a mostani kezdeményezéshez,


én soha senkit nem csábítottam el sehonnan,

senkinek nem mondtam, hogy hagyjon ott egy társulatot. Nem kívántam szövetségeket felrúgni.”

A csapatban találjuk a még egyetemista László Lilit, továbbá olyan rendezőket is, mint Pelsőczy Réka, Göttinger Pál, Szikszai Rémusz vagy Znamenák István. Az új felállás arculatának kialakításában oroszlánrészt vállalt a produkciós iroda előadásaiban többnyire , fordítóként, dramaturgként tevékenykedő Zöldi Gergely is, már-már művészeti vezetőként.
Egy lépéssel mások előtt

„Azt az utat keressük, ahogy egy struktúrán kívüli magánszínház Magyarországon úgy tud működni, hogy ezzel se saját magát, se a vele szorosan együttműködő művészeket nem köti gúzsba, nem tesz senkire olyan terheket és kötelezettségeket, amik irreálisak lennének” – foglalja össze az iroda vezetője, aki azt ígérte a csatlakozó művészeknek, hogy évadonként minimum két bemutatót garantál nekik, emellett pedig abszolút szabadságot élvezhetnek, tehát szerepelhetnek másik színházban vagy filmben is. „Csak annyit kérünk, hogy az egyeztetésnél elsőbbséget élvezzünk” – jegyzi meg.

Orlai Tibor úgy véli, egy ilyen megállapodás egzisztenciális biztonságot jelenthet mind a művészek, mind a produkciós iroda számára.


Egy ilyen döntést akkor hoz meg az ember, ha mer előre gondolkodni.

Ha mi ebben nem hinnék, nem vállalnánk fel egy ilyen kezdeményezést, hiszen nem tudnánk betartani ígéretünket. Ez nagyobb biztonságot jelenthet a művészeknek adott esetben, mint a szabadúszás” – teszi hozzá.

„Fontos, hogy a szakmai kiteljesedés lehetőségét is megteremtsük a színészeinknek” – folytatja Orlai, amire példaként a repertoáron szereplő monodrámákat hozza fel: „Különösen jónak tartom, ha nagy formátumú művészek egyszemélyes előadásokban mutatják meg magukat, ami a saját művészi fejlődésük egy újabb lépcsője lehet.”

A produkciós iroda előtt most is sűrű nyár áll, hiszen gyakorlatilag ilyenkor készítik elő a következő évadot. Az első bemutató június végén lesz a Belvárosi Színházban Családi játszmák címmel, amit Göttinger Pál rendez. Ez lesz Ötvös András debütálása az Orlai Produkciós Irodánál nagyszínpadon. Ezt követően Novák Eszter fogja rendezni Vőlegényt Szabó Kimmel Tamással és Kovács Patríciával a főszerepben, de sok olyan művész is megjelenik majd, akik eddig még nem dolgoztak Orlai Tiborral, mint például Tóth Ildikó vagy Gazsó György. Szeptemberben mutatják be a Kételyt Udvaros Dorottyával és Fekete Ernővel a főszerepben, készítenek a sportolói doppingolásról szóló előadást is Tagadj Tagadj Tagadj címmel a Hatszín Teátrummal közösen, Szikszai Rémusz rendezésében az Oroszlán, télen című darabot – Hernádi Judit és Gálffi László főszereplésével –, de a Dühöngő ifjúság is ott szerepel a jövő évad bemutatói között, amit a tervek szerint immár az új alapokra helyezett együttműködés jegyében hoznak létre.

,,Nagy kedvem van beismerni, hogy én is ezeket a játszmákat játszom”

 – interjú Göttinger Pállal

A londoni Nemzeti Színházban nagy sikert aratott intellektuális komédiát Családi játszmák címmel Göttinger Pál rendezi színpadra: a vele készült interjút olvashatják. Az Orlai Produkciós Iroda legújabb darabját a Belvárosi Színházban láthatja majd a közönség.

Legutóbbi Orlai Produkció-s rendezésednek, a Pesti barokknak milyen nyilvános, illetve belső visszhangja volt-van?

Az egyes estéken siker van, a kritika is aránylag megszeretgette, persze akinek meg nem tetszett, az nem nekem mondta el. Elgurul szépen az előadás, a szereplők és a nézők is szeretik. Belülről azt mondhatom: nagyon jó közösségben és munkakedvben dolgoztunk végig. Olyan autonóm színésszel összezárva lenni, mint Kern András, egy hozzám vagy a szereposztás többi tagjához hasonló fiatal számára önmagában tanulmányi kirándulás, és ez a lenyűgöződés azóta sem szűnt meg. Kern elképesztően rutinos színházi ember, tehát az aznap esti közönséghez, az aznapi érzékenységéhez is állítódik egy kicsit az előadás, de hála a Jóistennek, olyan szövetű lett az egész, hogy ez nem okoz benne kárt, ellenkezőleg, újratölti energiával mindig.

Mit szólt hozzá a szerző, Dés Mihály?

Tetszett neki. Egy írónak ez mindig nehéz, már kitanultam ezt, de ő, mialatt a szöveg készítésekor elragadó konoksággal védett egyes mondatokat, szófordulatokat, szálakat, a már zajló próbák alatt szabadjára engedett minket, nem vett részt a próbatermi munkában. Úgy tűnt nekem, hogy a két hónap végén az elé és a közönség elé tárt eredményt jól vette – pedig sokat alakult még aztán.

Júniusban új bemutatód lesz, a Családi játszmákat most kezditek próbálni. Hogyan került a látókörödbe a darab?

Az Orlai Produkció Zöldi Gergő fordítóval rendszeresen körülnéz a világban, és az egyik gyűjtőútjukról hozták haza ezt az anyagot. Látták az előadást Londonban, készült a darabból egy nyersfordítás, amit hónapokkal ezelőtt ideadtak nekem, és lecsaptam rá. Orlaihoz nem nagyon lehet azzal beállítani, hogy szeretnél megcsinálni egy darabot, az ajánlatokat általában ő teszi, körözteti a hozzá kötődő rendezők között a szövegeket, akár többet is egyszerre, és abból lesz produkció, amelyik letapad valamelyikünknél. Több darab is megfordult a kezeim között, és végül ezt választottam.

Mi fogott meg benne?

A Pesti barokk egy bizonyos gondolat mentén egy konkrét kort idéz meg, ahhoz kell kapcsolódási pontot találniuk a színészeknek és a nézőknek, a Családi játszmák viszont olyan kor- és helyfüggetlen téma, amelyről eleve rengeteget tudunk mindannyian. Az alapötlet aránylag egyszerű: összegyűlik a család egy karácsonyi ebédre, amiből aztán persze balhé lesz. Öt perc után mindent lehet érteni a viszonyokról és az ütközésekről, a nézőnek nincs más dolga, mint saját élményein keresztül belehelyezkedni a történetbe – hogy aztán hazafelé a villamoson vitázhasson vég nélkül, hogy végül is kinek volt igaza. A család egyik féltekéje szerint egy karácsonyi ebédnek akkor van értelme, ha szépen lebonyolódik, minden rendben van, a másik brancs pedig azt gondolja: ez az egyetlen alkalom, hogy értelmesen szót váltsanak egymással, ne a semmiről beszélgessenek udvariaskodva, hanem a tényekről, elhallgatásokról, fájdalmakról. A két félteke összecsap. Ez a helyzet szerintem mindenkinek ismerős, nekem is.

A színlapon azt olvastam: ,,közös komédia és cinkos játék is a közönséggel”. Ez mit jelent?

Írói ravaszság folytán ebben a darabban az egyes szereplőknek – mint egy szerepjátékban – vannak fix tulajdonságaik, erősségeik, gyengeségeik, fegyvertáruk. A szerző irgalmatlanul részletesen leírta, hogy melyik szabály kire vonatkozik, mikor lép életbe és meddig tart, olyan, mintha az egész egy mulatságosan túlbonyolított társasjáték-küzdelem lenne. A szövegkönyvben oldalakra rúgó dőlt betűs szabályrendszer szól arról, hogy kinek mit kell tennie, hogyan kell viselkednie, melyik szereplő melyik lépésére mit léphet, úgyhogy nagy térképészet is megcsinálni egy ilyen színdarabot. (Nevet.) Olyan díszletet tervezünk, hogy ezeket a szabályokat kiírva végig láthassa a közönség, tehát mialatt nézik a jeleneteket, azt is tudják szemlélni, hogy a szereplők milyen szabályok szerint játszanak egy-egy érzékeny helyzetben. Kicsit hasonlít az improvizációhoz. Körülbelül olyan, mint a Momentán Társulat előadásaiban azok a jelenetek, amikor a szereplő nem tudja a játékszabályt, a néző viszont igen, ezért nagy élvezettel figyeli azt a kínkeservet, ahogy a játékos megpróbálja belemanőverezni magát a szabályba. És aztán ebből részint konfliktus, részint komikum támad. Például X szereplő nem hazudhat, csak ha ül, szegény nem tudja tovább mondani a mondatát, amíg nem talál egy ülőhelyet. Ez a szereplőktől komoly koncentrációt igényel, de közben örömüket is lelik benne, legalábbis ebben bízom. Még nagyon az elején vagyunk, de máris jól mulatunk.

Ebben az előadásban is lesz egy ,,nagyágyú”: Kútvölgyi Erzsébet. Dolgoztatok már együtt?

Az Óbudai Társaskör egyik nyári produkciójában együtt játszottam vele. Néha próbáltuk a közös jelenetünket, egyébként meg hetekig, hónapokig üldögéltünk a Társaskör kertjében, és közben összebarátkoztunk. Nagy rajongója vagyok a színművészetének és a próbakedvének is, de rendezőként nem dolgoztam vele, mert mint a Vígszínház vezető színészét nagyon nehéz egyeztetni. Lelkesen fogadtam, hogy Orlai Tibornak kitartó, fáradságos munkával most végre sikerült ez. Kútvölgyi Erzsébet csodálatosan harmonikus, békés és mégis nagy erejű személyiség, akivel ünnep minden együtt töltött perc.

Azt mondtad egy interjúban: ahogy egy színésznek, úgy egy rendezőnek is el kell tudnia végezni minden feladatot, mert ez a foglalkozása, de van olyan munka, amibe a művészi személyiségedet is beleadod. A Családi játszmák melyik eset?

Ha ezt olyan egyszerű lenne szétválasztani! Ez a kettő nem válik el élesen, pedig úgy egyszerűbb lenne az ember élete. Ráadásul az ember vágya és egyben a szakmai minimum is az lenne, hogy ezek ne egymás ellen, hanem egymást erősítve legyenek jelen a munkájában. Úgy érzem, ahogy a Pesti barokknál hosszas munkával, de végül is sikerült valami személyeset is hozzátennem a történethez, úgy ebbe az előadásba is bele tudok adni magamból valamit. Ott ráadásul nagyobb volt az ugrás, egy olyan történelmi korhoz, a főszereplő fiú olyan élethelyzetéhez kellett ugrani, amiről csak elképzelésem volt, itt viszont családról van szó, amiről sokkal-sokkal többet tudok. Négyen vagyunk testvérek, mai napig összejáró felnőtt emberek – bőven vannak tapasztalataim. Egy családi ebéd nálunk sem akármi, és a környezetemben is rengeteg küszködést látok, ahogy próbálnak egymáshoz, a család megkérdőjelezhetetlenségéhez viszonyulni, de közben olyan emberek maradni, akiknek azért megvan a saját véleményük. Sok konfliktussal járó küzdelem, hogy a családi élet ne alakuljon át díszletté, paravánná, ahol mindenki nagyon rendben van, aztán hónapokig egymás felé sem néznek.

A Családi játszmákban befutott ügyvédek a gyerekek, és még mindig úgy kezelik őket a szüleik, mintha a cipőfűzőjüket is meg kellene kötni helyettük. Amikor ezen a családi fészken belül vannak, gyerekeknek tekintik őket, ugyanakkor feleségeik, barátnőik, gyerekeik, saját örömeik és válságaik vannak, esetenként tehát felnőttként kell viselkedniük. Nagy játékteret kapnak azzal, hogy lehetőségük van egyik helyzetből a másikba menekülni, és vissza. Arról, hogy hogyan kell úgy föllépni egy túlgondoskodó szülővel szemben, hogy ne bántódjon meg, de lassan leálljon, hogy hogyan kell az új barátnőmet először elvinni bemutatni, hogy hogyan kell a szakmai sikereim vagy kudarcaim kitárgyalását megfékezni ebéd közben, van ismeretem, nem kevés kudarcom is – és a humorérzékemet is bizgerálja. Nagy kedvem van kigúnyolni ezeket a konfliktusokat, illetve beismerni, hogy én is ezeket a játszmákat játszom, a szüleim is, a testvéreim is ilyenek.

Hogyan készülsz fel egy darab rendezésére? Először felidézed az emlékeidet, tapasztalataidat, és jegyzetelsz mondjuk egy kockás füzetbe?

Vannak ,,körzőző-vonalzózó” rendezők, akik már a próbák elején pontosan tudják, hogy mit szeretnének látni, vannak, akik csak a kulcspontokat fogalmazzák meg, a lebonyolítást inkább a színészekre bízzák. Van olyan rendező, aki teljesen a próbán, a színészekkel együtt szüli meg, hogy miről szóljon a produkció. Bármelyik módszerből adódhat nagyon jó előadás, tehát nincsen tuti recept. Magamat határesetnek tartom. Azt, hogy mi legyen az előadás gócpontja, az egyes szereplők számára mi legyen a vezérfonal, a szövegkönyv fölött üldögélve előre végiggondolom. Aránylag sokat jegyzetelek, de azért egy négyszáz oldalas kockás füzetet nem írok tele. Illetve amit írok, azt sem viszem be magammal a próbára – addigra már tudni kell. Körülbelül kipreparálom magamnak, hogy miket szeretnék megcsinálni, miközben nagyon fontos számomra, hogy nyitott maradjak, ne a saját mániámat rendezzem meg. Sok személyes történetet és hasonlatot mondok, hogy azon keresztül kommunikálhassam, számomra mi a fontos. De a tényleges lebonyolításkor már hagyom, hogy a színészek rakják össze az alakításukat, és ezzel az előadást, mert az ő személyiségük fogja élettel megtölteni, átmosni a szerepet. Az én munkám olyankor inkább csak leolvasás, és csak akkor avatkozom be, ha úgy olvasom az adott jelenetet, hogy valami tévedés, mellékvágány vagy hangsúlyeltolódás van benne. Csináltam már olyan előadást, ahol mozdulatról mozdulatra mindent beállítottam, mert szükség volt rá, és hiszek abban, hogy ha muszáj, ezt is meg kell tudni csinálni, de itt most minden színészt szövetségesemnek tekintek. Nagy bizalommal kezdünk dolgozni, nem számítok arra, hogy nagyon feszülnöm kell majd a tiszta, pontos előadásért.

A színészeket nem könnyű egyeztetni, de saját magadat sem, hiszen Nyíregyházához köt a főrendezői munkád.

Nagy logisztikát igényel egy-egy munkanap összerakása, de az utóbbi hónapokban rengeteget fejlődtem a naptárazásban. (Nevet.) Egy csomó necces döntést is kell hoznom, mérlegelnem kell, hogy hol vagyok a leginkább nélkülözhető, de eddig sikerült mindent megoldanom. Amikor szerződtetési időszak van, premier vagy saját ottani próbaidőszakom, akkor természetesen Nyíregyházán kell lennem, és ezt szívesen is teszem, mert jó helyem lett ott, de most már lement az utolsó premier erre az évadra. Ugyan elkezdtek előpróbálni szeptemberre, de ahhoz már nem kell minden nap ott lennem, ezért tudtam most belekezdeni a Családi játszmákba.

A beszélgetés után néhány nappal érkezett a szomorú hír: május 18-án Barcelonában elhunyt Dés Mihály, a Pesti barokk, a 77 pesti recept – Gasztronómiai anyaregény, a Hacsak úgy nem… – Zsidó alapviccek, az Ancsa és Pancsa a fürdőszoba fogságában szerzője, műfordító, újságíró, alkalmi színész, a spanyol Lateral magazin alapító-igazgatója. Spanyolországban több helyütt is méltatássalemlékezett meg róla a sajtó, a szülőhazájában – ritka kivételtől eltekintve – nem adtak hírt a haláláról.

Négy saját bemutató a Kőszegi Várszínházban

Ezek mellett számos vendégelőadást és táncos programot kínál június 1. és július 31. között az idén 35 éves Kőszegi Várszínház.

Az első nagyszínházi bemutató július 13-án Johann Nepomuk Nestroy A talizmán című darabja Kelemen József rendezésében. A produkciót a premier után még hétszer láthatja a közönség.

Szintén saját várszínházi produkció Nyikolaj Koljada Murlin Murlo című „világvégi vígjátéka”, amelyet Gergye Krisztián rendez és a társulatával közösen mutat be július 7-én és 8-án.

A családoknak szól Dániel András Kicsibácsi és Kicsinéni című darabja, amelyet a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösen állítanak színpadra és amelynek bemutatója július 26-án lesz a Jurisics-vár lovagtermében.

A negyedik saját darabot a Dumaszínházzal közösen állítja színpadra a Kőszegi Várszínház, ennek címe GarázsBanda, a bemutatója pedig a tervek szerint július 28-án lesz.

Idén először egy helyi szerző kifejezetten kőszegi történéseken alapuló művét is bemutatják: Tóthárpád Ferenc Vadalma című darabja „félolvasó színházi előadásban” lesz látható és hallható június 19-én a vár lovagtermében. 

A Kőszegi Várszínház nyári programjában idén is lesznek vendégelőadások, így például Gogol Egy őrült naplója című műve lesz látható Keresztes Tamás előadásában, illetve Spiró György Árpád-ház című darabját mutatja be ismét közösen a Kőszegi Várszínház és a HoppART Társulat.

A Rózsavölgyi Szalon két produkciója is látható lesz: a Valami csaj(ok) és Az őz című előadások. Gergye Krisztián egy korábbi rendezése, a Lautrec táncolni fog, valamint a Szkéné Színház EZTRÁD, illetve az Orlai Produkciós Iroda Pesti Barokk című előadása is vendégszerepel Kőszegen.

A zenés darabok között szerepel a Muzsika hangja című előadás a Múzsák Társulat előadásában és Johann Strauss Cigánybáró című operettje a Dáma Díva Bt. - Csonka Zsuzsa Társulata produkciójában.

A gyerekeknek szól a Kíváncsi kiscsikó a Pöttömszínház produkciójaként, illetve a szombathelyi Mesebolt Bábszínház előadásában A kíváncsi kiscsikó című mese, valamint a Szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma című darab a Magyar Népmese Színház előadásában.

(Forrás: MTI, szinhaz.hu)

Meghalt Dés Mihály

Hosszan tartó betegség után csütörtökön Barcelonában elhunyt Dés Mihály író, műfordító – számolt be róla a Litera az El Periodico katalán lapra hivatkozva. A Pesti barokk szerzője hatvanhét éves volt. Vasárnap Budapesten temetik el.

Dés 1950-ben Budapesten született. Az ELTE magyar–spanyol szakán végzett, majd dolgozott az Európa és a Gondolat Kiadónál, illetve a Nagyvilágnál, valamint tolmácskodott a KISZ KB-nek is. Főszerepet kapott Bacsó Péter 1986-os filmjében, a Banánhéjkeringőben, majd ugyanebben az évben házasságot kötött egy spanyol nővel, és Barcelonába költözött. Két évvel később viszont ugyancsak főszerepet játszott Szalai Györgyi és Dárday István filmjében, A dokumentátorban.

Spanyolországban újságíróként dolgozott, 1989 és 1992 között a Quimera irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az El Observador napilap irodalmi mellékletét 1990 és 1993 között vezette, 1994-ben pedig megalapította a Lateralt, az új spanyol és latin-amerikai írónemzedék folyóiratát. 1995 és 2003 között a Barcelonai Központi Egyetem oktatójaként dolgozott. 

600 oldalas regénye, a Pesti barokk 2013-ban jelent meg, egy évvel később pedig kijött a 77 pesti recept – Gasztronómiai anyaregény is. Két éve kisebb vihart kavart nyílt levele, amelyet azért írt, mert Konrád György és Esterházy Péter javaslata ellenére sem vették fel a Szépírók Társaságába. A szerzőt azért utasította el a Gács Anna elnökölte szervezet, mert a Pesti barokkot egyes szereplői miatt nőgyűlölőnek kiáltották ki. „Ezen az alapon Shakespeare-nek minimum harminc év Gulag járt volna az aljas hőseiért” – nyilatkozta akkor az író a Népszavának.

A kordokumentumként is felfogható Pesti barokkot színre is vitték a Belvárosi Színházban. Göttinger Pál előadásáról tavaly októberben írtunk még.

forrás: https://mno.hu

Új magyar drámaantológia jelenik meg Lengyelországban

A válogatásban tíz magyar dráma szerepel olyan neves szerzők tollából, mint Spiró György, Háy János vagy Egressy Zoltán - közölte a Krakkói Magyar Centrum az MTI-vel.

Az új, jórészt 2010 után írt drámákat tartalmazó, a Krakkói Magyar Centrum által összeállított kötettel a lengyelországi magyar kulturális évad keretében a vasárnapig tartó varsói könyvvásáron találkozhat először a közönség. A válogatást a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, valamint a Balassi Intézettel együttműködésben jelentették meg.
A könyvvásáron a Varsói Magyar Kulturális Intézet standján lesz megtalálható az antológia - mondta az MTI-nek szerdán Pászt Patrícia, a Krakkói Magyar Centrum alapító igazgatója, hozzátéve, hogy a kötet hivatalos bemutatója szerzőkkel, felolvasással szeptember 28-án lesz, szintén Varsóban, a színházi intézetben.
A Krakkói Magyar Centrum kezdeményezésére az utóbbi évtizedben öt új, hiánypótló drámaantológia és egy monográfia látott napvilágot magyar és lengyel nyelven. A legutóbbi kötetek színpadi sikere inspirálta Pászt Patríciát, hogy újabb ikerantológiát szerkesszen, amely idén párhuzamosan jelenik meg mindkét országban.
A Lengyelországban megjelenő magyar kötet Spiró György Elsötétítés,Tasnádi István Közellenség, Háy János Nehéz, Székely Csaba Bányavirág, Pintér Béla Szutyok, Visky András Megöltem az anyámat, Mikó Csaba Apátlanok,Egressy Zoltán Szimpla szerda, Mundruczó Kornél-Wéber Kata Denevér,valamint Szabó Borbála Telefondoktor című művét tartalmazza, az idén Kossuth-díjjal kitüntetett dramaturg, Radnóti Zsuzsa előszavával. Az ősszel Magyarországon megjelenő, mai lengyel színpadi műveket tartalmazó antológia tíz kiváló lengyel drámaírónő művét fogja bemutatni.
A két könyv megjelenését mai magyar és lengyel szerzők és színházi szakemberek részvételével tartott kerekasztal-beszélgetések, színpadi felolvasóestek és közönségtalálkozók követik az ősz folyamán Lengyelország nagyvárosaiban.

Őze Áron a Gyógyírről a HírTvben

CSALÁDI JÁTSZMÁK A BELVÁROSI SZÍNHÁZBAN – CINKOS JÁTÉK GÖTTINGER PÁL RENDEZÉSÉBEN

Június 27-én a Belvárosi Színházban mutatja be az Orlai Produkciós Iroda Sam Holcroft intellektuális komédiáját a Családi játszmákat. Az előadásban Ötvös András, Réti Adrienn, Járó Zsuzsa, Szikszai Rémusz, Kútvölgyi Erzsébet, Papp János és Csikász Ágnes szerepel. Rendező: Göttinger Pál.

A történet alaphelyzete egyszerű, karácsony alkalmából összegyűlik a család, hazajön a két fiútestvér (Ötvös és Szikszai) a szülőkhöz (Kútvölgyi és Papp), s hozzák magukkal saját családjukat. Ahogy ez lenni szokott: frusztrációk, kényszerképzetek, rokonszenvek és ellenszenvek kerülnek felszínre.

A darab azonban több ennél: közös komédia és cinkos játék is a közönséggel. A szereplők viselkedésének egyszerűnek tűnő, de szigorú szabályait ugyanis a nézőtéren tudni lehet majd előre, így a nézők végig beavatottként láthatják lelepleződni azokat a titkokat és hazugságokat, amelyeket a szereplők egymás elől eltakarni igyekeznek. Ezen keresztül pedig mindenki kacagtató és önironikus szabályszerűségeket olvashat le önmagáról is: mi, emberek hogyan tesszük élhetővé és elviselhetővé a társas érintkezést, s ezáltal magát az életet.

A darab 2017. június 27-től a Belvárosi Színház színpadán látható. A következő előadások időpontjai: június 28., 29., 30. 19 óra

“A munka alapvetően mindenütt ugyanolyan, a körülmények és a színészek hozzáállása viszont lehet eltérő. A kőszínházban dolgozó művészek is a tudásuk legjavát nyújtva próbálnak vagy lépnek színpadra, de színházuk: munkahely. Ami lehet inspiráló vagy éppen lélekölő, mint egyébként bármely más munkahely a világon. Az alternatív színházban játszók viszont a fennmaradásukért küzdenek, az, hogy megszületik-e egy produkció vagy sem, az előadás készítésekor még csak nekik maguknak fontos. A létük múlik azon, hogy aztán ezt igazolni tudják kifelé is. Mindez nem azt jelenti, hogy egyik vagy másik helyen jobbak lennének a színészek vagy a darabok, de azt igen, hogy van mit tanulniuk egymástól. Évek óta tudatosan törekszem arra, hogy minden évadban itt is, ott is dolgozhassak, és nem tudnék választani közöttük, de szerencsére nem is kell. Van, amit itt kell eltanulni, van, amit ott. Sok kortársammal ellentétben én alapvetően hiszek a kőszínházban” – nyilatkozta korábban Göttinger Pál.

A "mezei néző" az Operajátszóházról


Ez feltétlenül egy jó hét jó hétvégéjének első előadása volt számomra – a keddi Bűvös szekrény után most egy Bűvös vadász, a csütörtöki operabeavató (felnőtteknek) után most egy másik operabeavatón voltam, amely leginkább alsósoknak, esetleg érettebb óvodásoknak készült és különlegesség volt a javából: operajátszóház a Müpában.

A Budapesti Vonósok által szervezett programot az a Dinyés Dániel és Göttinger Pál kettős hozta létre, akik évek óta a Kamrában tartanak nyílt próbára hasonlító beavatókat. A tavalyi év szenzációs előadássorozatáról, a Cosí fan tutte-ről tíz+ alkalommal írtam, emiatt is kíváncsi voltam erre az új kezdeményezésre, amelynek első alkalma (a Carmenről) szerencsétlen módon ráesett januárban a nyolcadikosok felvételijének szombatjára, így arra esélyem sem volt menni, most viszont bónuszként vihettem a fiamon kívül még a férjem is. Így most le tudtam mérni az előadás hatását egy felnőtt mezei nézőn, aki nem elvakult operarajongó (ámde a Bűvös vadászt Zsótér rendezésében kifejezetten kedvelte, kétszer is látta), és még valakin, aki a program igazi célközönsége. A fiam nyolc és fél éves, másodikos, aki szintén túl van ezen-azon, a Xerxészt és a Cosi fan tuttét hallgatja néha zenejátszón, négy napja éppen a Varázsfuvola kellett neki, engem is rávett az újrahallgatására, nagyon kedvelte az idei Pomádét is, sőt nemrég látott 24 órán belül két Hunyadi László előadást, így elmondható, hogy annyira nem taszítja a műfaj.

Most nagy energiákkal nem az ő, hanem a 14 éves lányom beszoktatásával foglalkozom, akit viszont igen, bár várakozáson felül bírt egy nem igazán jó Bánk bán előadást csütörtökön, így ma egy Elektrával is szembesült, amelyről külön bejegyzés következik. Az ő példája mutatja, hogy ez a 8-10 éves kor a legjobb az opera megszeretésére, akinek ilyenkor bekattan, az talán sok rossz előadásélményt is ki fog bírni, akinek meg nem, hát azzal sokkal több tennivaló adódik a későbbiekben. Teljesen egyet értek azzal, hogy éppen ezt a kisiskolás korosztályt kell valahogy megfogni.

A zenekar előtti játszószőnyegen hasonló korú és még kisebb gyerekek üldögéltek, két oldalt pedig az őket kísérők. Talán két gyerek volt csak látványosan kisebb, akik nem is igazán tudtak figyelni a történtekre, így feltételezem, hogy a szülőket érdekelte a program, vagy hallgatnak Kodályra, és a "nem lehet elég korán kezdeni" jeligével bevállalták ezt is. Mindkét műsorvezető jól kezelte a helyzetet, mert az összes többi gyerek, akinek készítették a programot, folyamatosan figyelt, és nem kellett őket fegyelmezni. Ugyan elhangzott az elején egy-két rendszabály – mikor kell csendben lenni -, de ezekre nem volt szükség. Igen, ha a gyerekek érdeklődését fel tudja valaki kelteni, akkor figyelnek és nem beszélgetnek. Ha nem, akkor viszont nincs kegyelem. A gyerekközönség képtelen arra, hogy udvariasan unatkozzon. (Este, egy másik előadáson erre visszagondoltam - a felnőttek viszont már igen...)

Göttinger Pálról a röpke egy óra alatt az is kiderült, hogy a kisbabák vonzódnak hozzá, és mintha ő sem nagyon bánta volna, hogy az egyik programot a megközelítőleg egy-másfél éves gyermekkel a kezében kell levezényelnie. Ez is ment neki, jól állt neki a gyerek, érzéssel nyúlt hozzá.Még jól jöhet ez a képessége a privát szférájában is. Dinyés Dániel ennyire éles tesztnek nem volt kitéve, senki nem mászott fel a zenekari emelvényre, hozzávetőlegesen zavartalanul mehetett le a beavatás, a tervek szerint.

Lehet, hogy a hasonlóan éles helyzetek, nagy kihívások vonzották az alkotópárost ennek az új kezdeményezésnek a kifejlesztésében, de sikerrel kommunikáltak a gyerekekkel, nagyszerű az, ahogy a program szinte minden részébe bevonták őket.

Miközben a karmester a darabról magyarázott és felhívta az egyes zenei motívumokra a figyelmet, a lehető legtöbb és a gyerekek nyelvére leegyszerűsített kérdést fogalmazta meg, ők pedig jelentkeztek és válaszolgattak.

A legtöbb gyerek hajlamos volt bevonódni, kevesen húzódtak félre, de akik igen, azokat senki sem rángatta, így például az én fiam is időről időre kedvet kapott, míg egy-egy játékból közben kimaradt.

A program kezdetén szinte deus ex machina jellegű fordulattal az egyik gyerekről kiderült, hogy frappánsan össze tudta foglalni a történetet, csakis a lényegi elemek hangzottak el az összegzésében, és innen gyorsan meg is kezdődhetett (a Kamrában megszokott operabeavatókhoz hasonlóan) egy-egy fontos részlet kiemelése.

Először a rendelkezésre álló basszbaritont, Cseh Antalt hasznosították, aki nagyon régi játszótársa az alkotóknak, sokat láttam, ahogy egészen béketűrően szakít félbe rendre áriákat, énekel megrendelésre 2-4 sorokat. Derűs egyéniség, bizalmat keltő, csak rá kell nézni. Most megint egy rosszfiút játszik, Gáspárt (Kaspart), aki az ördögnek a saját lelke helyett kollégájáét, Maxét akarja átjátszani. Gyanús pasas, a szeme sem állna jól, de most egy kicsit kevésbé gonosz, alsósokra alkalmazott verzióban látjuk. A gyerekek nem félnek tőle. A bordalt énekli először és ennek kapcsán hirtelen „jókedvű és rosszkedvű kocsmatöltelékek” lesznek a gyerekekből, akik ezt a játékos feladatot kifejezetten szerették. Az énekes pedig játszik velük, keringenek egymás körül, nem érezni az elfogódottságot egyik oldalon sem.

Ezek után még nagyobb szabású átalakulás zajlik, a Budapesti Vonósok szellemekké válnak és hegedülés-csellózás közben mindenki énekel is. Dinyés Dániel nagy találmányát lehet, hogy több intézmény is el fogja tanulni, esetleg be lehetne az Operettszínházban is vezetni, ahol éppen ő most az első karmester, hogy mindenki, aki nem fúvós hangszeren játszik, egyben a kórust is pótolja. A költségeket le lehetne így faragni. Jól szólnak a vonósok, szellemként is beválnak. A gyerekek eközben pedig baglyoknak tanulnak be, és határozottan és nagy kedvvel huhognak. Ezen a ponton egy „áldozatkész” szülőre is szüksége lett a rendezőnek, és mivel nem akadt más vállalkozó, a koncepció megvalósulásának érdekében bevetettem magam. A szóló-szereplés egészen távol áll tőlem, nagyon nehezen jöttem bele abba is, hogy Hábetler András Figaro-előadásában vállalkozó nézőként színpadra lépje és négy-öt percet táncoljak a lakodalmi nép részeként, és csak a harmadik alkalommal múlt el a lámpalázam, de most nagy lendületet vettem és beültem a szőnyeg közepére készített székre, áldozatnak. A gyerekek előbb lápként megelevenedtek, majd huhogtak, és egyre közelebb jöttek, a fiam is beszállt, bár a kocsmatöltelékséget nem vállalta korábban.

Zárójelben: mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, még ez sem egyszerű, leülni egy székre és látványosan félni. Ha erre valaki rájön, még többre fogja azokat a színészeket értékelni, akiknek ez valóban megy. Az én csodálatom már nemigen tud fokozódni azok iránt, akik ráadásul még énekelni is tudnak, miközben színészként is hitelesek, de mindig jól jön egy ilyen saját próba. (Az esti előadáson viszont már nem vállaltam a nyilvános versfelolvasást, egy nap kétszer azért nincs szükségem arra, hogy rádöbbenjek a gyenge pontjaimra...)

Ezek után Göttinger Pál Samiel, az ördög szerepébe helyezkedett, vele folytatott párbeszédet Gáspár, de aztán a gyerekek leváltották ebben a szerepben is. Nagyon jó megoldás, hogy minden feladatra sok gyerek vállalkozhatott, nem merült ki az interaktivitás abban, hogy 2-3 gyerek szerepelt, a többi nézte.

Miután Cseh Antal jelenlétét egészen kihasználták, ő pedig mehetett Bolygó hollandit énekelni Miskolcra, következhetett a másik vadászlegény, Max, akit Varga Donát tenor játszhatott. Megérkezett ő is a Farkas szurdokba és elénekelte a vízióját. Ez esetben két önállóan szereplő kislányra is szükség volt: egy talán ötéves forma gyerek játszhatta Max szigorú anyját, aki hosszan és lassan, fenyegetően kellett, hogy elvonuljon, egy másik pedig a menyasszonyát, aki a gyerekek által létrehozott folyóba veti magát, ahova később a tenor is követte, mindkettőjüket párnák borították el. Nagyon üde jelenet volt, mintha egészen fel is oldódott volna a határ a nézők és a játszók között.

Ezek után nem csoda, hogy a két műsorvezetőnél hosszabb sorok kígyóztak az előadás után, mindenki aláírást akart tőlük beszerezni. Tessék, megkapták, ez a népszerűség ára, lehet a program után még egy kicsit keveredni a civilekkel…

A Budapesti Vonósok már hirdettek műsort a jövő évadra, és így megvan a többi operajátszóház időpont is. Hamar betelik, nagyon kell igyekezni. Mindig más operákról lesz szó.

2018. február 24-én 15h – Figaro házassága

március 24-én 15h – Szerelmi bájital

május 5-én 15h – Don Giovanni

Bérlet: 4000 Ft, koncertenkénti jegyár: 1800 Ft

Hogy visszatérjek az általam vitt nézők benyomásaira, a férjem „hibátlannak” illetve „tökéletesnek” minősítette az egész programot – ő, akitől ezt nemigen hallottam más előadás kapcsán, mert nálam kevésbé kompromisszum kész, míg János részben szerette, részben nem, bár az ő esetében az igazi mérce az lesz, hogy később fog-e róla beszélni. Majd elválik. Nekem mindenesetre nagyon jó élmény volt, és nem is kérdéses, hogy már fixre beírtam a jövő évi három időpontot is a naptáramba.











BIS feat. Flavien Reppert

We are happy to invite you to the last Budapest Improv Show of the season! Come and spend an inspiring and entertaining night in the heart of Budapest with the most famous Hungarian improvisation company - Momentán. This one and only time with the wonderful and amazing improv master Flavien from France, who will be joining us on stage. Don't miss it!

Improv show date: Saturday 27. May, 19.00 – 21.00
Price: 3.000 Huf

About Flavien Reppert:
Flavien is improvising and acting since 1996. He graduated in drama at Conservatoire and in Theatre at the University of Strasbourg and started his professional career in 2004. 

He studied Improv in France and with some of the best improvisers in the world: Patti Stiles, Rama Nicholas, Wade Jackson, Randy Dixon, Lee White, Jstar Atlanta, Fabio Maccioni, Jim Libby and recently with Lindsay Hailey and Jason Shotts from iO Chicago.

He created a dozen original improv formats with Théâtre de l’Oignon, including short, free and long forms. Their Show Random is a huge success in many international festivals. He is also a member of Ohana: The European Improvisers Project.

^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Flavien will lead a 4-hour workshop the same day at our theater that focuses on organic improv. 

Workshop date: Saturday 27. May, 13.00 – 17.00
Price: 12.000 Huf
Register: workshop@momentantarsulat.hu
Those who attend the workshop get 50% off from the BIS ticket: 1.500 Huf

Májkonzervből német turista, Ötvös Andrásból szalonna

A csemegepultos naplója

Az elmúlt három év egyik legsikeresebb budapesti darabja a Gerlóczy Márton azonos című regényéből színpadra adaptált egyszemélyes sztori Ötövös András arcleszakítóan zseniális előadásában. De miért is olyan jó végignézni, ahogy egy pesti író a csemegepultban szenved a napok monotonságában és a kibírhatatlan vevők gyűrűjében?


„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat, este nindzsókat fogdosok. Erről szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.”

A történet viszonylag egyszerű; főhősünknek, Márczy Lajosnak elege lesz mindenből, és elhatározza, hogy egyedülálló csemegepultos lesz a Vásárcsarnokban Jolival, aki mesterien kiokítja a húsok, felvágottak és a vásárlók fajtáiról, természetéről. A lelógó szalámik, kolbászok és tornyosuló májasok közül azonban felsejlenek a nőtípusok, pesti embertípusok és persze a kapcsolatok formái-fajtái, mindez cinikus humorba csomagolva. Személyes hangvételű beszámoló egy ideiglenes szakmaváltásról. Ötvös András besétál a színpadra, leül egy tejes rekeszre, és mesélni kezd. A közönség pedig jó 80 percen keresztül hallgatja, székbe szögezve, és még jó, hogy odaszögezve, különben le-le pottyannánk a székről a könnyes nevetéstől.

A darabot 2014 óta játsszák a Jurányiban, bár igen ritkán, és csak szuperlatívuszokban emlegették, de emellett sem tudtam, pontosan mire is számítsak ettől a monodrámától, ami regény formában egyáltalán nem egyszemélyes (az adaptációt Lökös Ildikó dramaturgnak és Göttinger Pál rendezőnek köszönhetjük). Első blikkre talán egyszerűnek tűnik a történet, de eljátszani, főleg egyedül, sonkákkal, kolbászokkal, csomagolópapírral bábozva, korántsem olyan könnyű. Ötvös András, aki a Katona József Színház társulatának tagja, nem mellesleg pedig a zseniális Isteni műszakban is játszott, olyan mértékig megdöbbentően jól és ezerarcúan alakít, amitől leesett az állam. Orlai Tibor producer valamire nagyon ráérzett. Picit tartottam tőle, hogy vajon másfél órát ki lehet-e tölteni egy egyszemélyes előadással, de az a helyzet, hogy Ötvös ezt nemcsak kitölti saroktól-sarokig, időben és térben is, hanem közben hiányt képez, és még simán nézném tovább, pedig a díszlet is (elsőre legalábbis) elég kevésnek tűnik: egy csemegepult, benne felvágottak, számlatömb, felmosó. Aztán persze megelevenedik és mozog ott minden, a pulóverből szomszéd lány, a lábszárból szerető, a konzervekből német turisták lesznek. Ötvös kezétől minden élő és mozgalmas lesz. Nem bábszínház ez, hanem tárgyanimáció, amiben egy emberundorral küzdő férfi tárgyimádata jelenik meg, mi alól átsejlik Gerlóczy sokszor cinikus és/vagy szarkasztikus humora, apróra darálva, kolbászba töltve.

Az előadás végén nem találtam szavakat, részben, mert magasan felülmúlta az elképzeléseimet, részben pedig, mert még mindig kapkodtam a levegőt a sok röhögés után. Ötvös András játéka elismerésre méltó, a darab nagyon patent és egyenesen kötelező, nem csak húsimádóknak!

Décsy Eszter

Villáminterjú a Terminál Workhouse honlapjáról

Színész-rendező? 
Rendező. Az a hivatásom, a tanult szakmám és a foglalkozásom is. A színészet egy kisebb-nagyobb rendszerességgel bekövetkező mulatságos félreértés csak. (Majd egyszer kipuffogom magunk között magamat azon, hogy ha egy színész rendezni kezd, az teljesen magától értetődik, egyébként számomra is, de ha egy rendező játszik, mindenkinek felszalad a szemöldöke. De mondom, ez puffogás lenne csak, nem igazán fontos kérdés. Szeretek játszani, és el is boldogulok bizonyos feladványokkal, de azért a színészet mindig az marad nekem, ami most is: tanulmányi kirándulás.)

Rendezőként a próbafolyamat melyik részét kedveled leginkább?
A második-harmadik hetet. Amikor már nem a kezdeti tapogatózás van, de még nem kell félni, hogy véletlenül készen lesz. Simán csak be lehet menni, és dolgozni.

Mi az eddigi legfontosabb cselekedeted? 
Elvettem feleségül a feleségemet, Grisnik Petra színésznőt. Abszolúte semmi fontosabb nem történt velem eddig, persze még remélhetőleg sok van hátra.

Te és a Terminál?
Alkotóként távol vagyok a Termináltól, már úgy csapódtam oda eleve, hogy ez még egy ideig így is lesz. Az önmagát feltaláló új intézmény érdekel az egészben, ahogy a körülöttünk lassan erodálódó színházi struktúra háta mögött egy közös akarás mentén szövetkező fiatal színházi emberek feltalálják a semmiből azt a formát, amiben működni tudnak. Lassan megy, nem mondom, de hát nem sietünk sehova. És öt-tíz-húsz-harminc év múlva is élni fogunk még – elemi érdekünk, hogy értsünk az intézményesüléshez, mert ezt nem tanítják meg az iskolában. És egyébként idekinn se. Fel kell találni tulajdonképp a semmiből. Izgalmas dolog. Mivel én kezelem a netes cuccokat, ezt a kis intézménnyé válást, a belső-külső kommunikációt mind közelről látom, még ha nem is nagyon beszélek bele. De nem is lustálkodom: idén elszerződtem Nyíregyházára főrendezőnek, szóval a kőszínházi terepen is nagyon komoly tanulmányokat végzek közben ezekben az években. Azalatt a Terminál is tanul, nemesedik, dörzsöltebbé válik. Alig várom, hogy a két szál, kétféle tudás, kétféle begyűlt vastartalék összeérjen majd valamikor. És akkor csinálhassunk egy olyan színházat, amilyet eleve szerettünk volna.

A legszebb kép?
George Bellows: Men of the Docks (1912)

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed