Klubrádió - Páholy

Klubrádió - Páholy c. műsor (július 24. csütörtök, 20h) beharangozója - klubradio.hu

Július 24. - 2008.07.22
Július 24.

A Love and Money egy szerelemmel és illúziókkal teli kapcsolat teljes leépülésnek története egy olyan társadalomban, ahol az önazonosságot csak a tulajdon képes megtestesíteni. Az egyre súlyosabb adósságokba keveredő Jess és David személyisége fokozatosan esik szét a számlák ellen folytatott élethalálharcban. Vajon van-e esélyük visszafordítani a visszafordíthatatlant? Ezt a darabot szeptember közepétől ismét megnézhetik a Székelyudvarhelyi Nézőpont Színházban. Az előadás nagy sikert aratott minden korosztály körében. A Pécsi Országos Színházi Találkozón pedig a Fidelio-Súgó legjobb 30 év alatti színésznő díját a Jess -t játszó Bartsch Kata kapta. Göttinger Pál rendező a tökéletes kapcsolat lehetetlenségéről mesélt nekem.




Cupido és a Halál helyszín

A szombati és a vasárnapi Cupido és a Halál előadásra MINDEN JEGY ELKELT!
Ne haragudjatok, nem bírunk már a hellyel. Nincs több karunk, amit levághatnánk. Szóval nem lehet jönni.
Akinek viszont jutott jegy, azt várjuk nagy szeretettel.
Az előadásokat a Lukács fürdővel szembeni elhagyott török fürdőben tartjuk.
Szereposztás, leírás: http://cupido.halasto.com
 
 

Cupido és a Halál - Fehér Elephánt kritikája - toptipp.hu

60 ember énekel, repertoárt épít, CD-t csinál, míg végül, lassúdad töprenkedés után elhatározza:  operát fog előadni, barokkot, úgy igazában.  Választ egy XVII.-századi színdarabot, az ifjabb Gibbons zenéjéhez némi Locke-muzsikát társít,  közösen lefordítja a szöveget, talál egy invenciózus rendezőt, Göttinger Pál-t /Mario a varázsló,Pokol, Mágnás Miska/, aki az Irish Coffee-n túl is, elkötelezetten járatos  a zenés műfajok világában.  Gigászi erőfeszitéssel, rengeteg munkával, páratlan lelkesedéssel hozzák tető alá a darabot.  Hát ha tetőnek nevezhető  a majd' négy évszázados Törökfürdő lyukacsos kupolája..., de éppen ez az extrém környezet teremti meg a produkció varázsos atmoszféráját.  A medence homokját, mely vízként funkcionál,  éppúgy az aktorok lapátolták ide,  mint ahogy a szellemes jelmezek "varrodá"-juk munkáját dicséri.  Halas Dóra és  Sztojanov Georgi  hangszerelése híven követi a korabarokk protokollt, minden szereplőt más-más kamaraegyüttes kisér, így a szabad muzsikusok játszanak, a színészek zenélnek is.  Nényei Pál férfiasan borongó csellózása biztos alapja a Kétségbeesés figurájában nyújtott komiko-pesszimista játékának, az előadás motorja, a vibrálóan cikázó  Sztojanov Georgi  Inasa keményen akcentuált hegedűszólóval is elkápráztat, végig a zenekar lelke,  akinek még arra is telik, hogy egyik hisztérikus kirohanását, a színfalak mögött felkapott felkapott hangszerén  briliáns futammal tetőzze. Gyönyörű dallamíveket rajzol Ney Andrea oboája,  Palojtay Dávid fagottjátéka bársonyos basszus-alapot épít, Csongrádi Gábor  egyszál gitárjával szinte vonósnégyes illúzióját kelti. De a Cupidót kísérő tündérzenében, a furulya-trió tagjaként,  még a rendező is beszáll... Az üdítően merész és adekvátan nagy port felverő diszkó-képben,  Rubik Ernő startfejes-bajnok szájdob-virtuozitása élénkíti  a zenei szövetet.  A szólószoprán  Szebeni Gabriella törülközős harcosként is  találékony belépésekkel küzd,  Juhász Orsolya  éneklése versenyez,  a Halál-t játszó Vívó Zoé által testére festett, idillikus természeti kép szépségével. Göttinger Pál-nak minden szituációra akad ütős ötlete, minden szerepre megtalálja emberét, alkati vonásokból formál jellegzetes gesztusokat.  A homok-víz képletet sokszálúan képes kibontani, fröcskölünk, úszunk, lebegünk,  de még egy vadevezős kalandra is futja. A csodálatát angolul artikuláló Miss Polonyi Artemisz énekét kajakos lovagja, a zenei irányitásban is meghatározó  Tóth Árpád  kíséri elíziumi hárfázással, a vízipisztollyal halált osztó rosszcsont Cupidot  Bognár Krisztina  személyesíti meg,  aki lénye "random"-üzemmódján kívül még vaksiságát is képes érzékeltetni. Nézze el nekünk mindenki, akit képtelenek vagyunk nevesíteni:  amikor a kórus megszólal,  szárnyal és dübörög a kupolás akusztikában, az a katartikus csúcspont és abban minden egyes hang egyedi érték, ahogy a résztvevők sokoldalú munkája is, amelyből a felejthetetlen produkció katedrálisa épül. A végén, fülünkbe zümmögve hangsátort borít ránk a kórus. Mint a buddhista lámák, akik a vízesés zúgásába  együtt kiáltják titkaikat, itt is a létező összes hang megszólal, a félrehajlítottakat nem számítva,  legalább 3-szor 12!  Az élő anyagként lüktető hangfürt  Cage cluster-eire emlékeztet,  szüntelen hullámzásal,  örök változásban teremti meg a testetlen röpülés mennyei élményét, irányított, de rögtönzés: nincs két egyforma finálé, erről remélhetőleg nemsokára újra meggyőződhetünk... Ezt a  Halas Dóra által kifejlesztett "kórusimpro"-t a közösség építi fel, miközben az közösséget épít. Nem a felülről kényszeitett mozgalmit, nem az alulról okádó ordas eszmékéit, hanem az önként összeálló, szabad emberek művész-társulását, amely most egy opera-előadás keretében vérbeli kortárs színházat hoztak létre.

http://www.toptipp.hu/szinhaz/alternativ.htm#cupido

Nem elég modern? - Olvasói levél, haon.hu

Nem elég modern?

Debrecen – Postaládánkból: „Az idei színházi évad utolsó bérletes darabjaként Szirmai Albert, Mágnás Miska című operettjének dallamai csendültek fel.”
Nem elég modern?

Az ember mindig várakozással ül be a nézőtérre, s csodálatos dolog részese szeretne lenni. Többnyire csalódással távozik a néző manapság. A zenei rész felidézte az ismerős dallamokat, leginkább az idősebb korosztálynak.

A cselekmény igyekezett a hajdani történéseket követni, csak a kivitelezés volt némiképp szokatlan. Bár már az lenne a szokatlan, ha valamit nem akarnának „maivá” karikírozni.
A díszletet vasálványok alkotják, amelyek a végén leomlanak, mintegy a letűnt, korrupt világ összeomlását szimbolizálva, persze néhány bútor, tolószék is akad. Legalább a fények játékában gyönyörködhetünk.
A színészek azonban mintha valami nyavalyatörős betegségben szenvednének.


Vonaglanak, tekeregnek.

Baracs vasúti mérnök alakja, tökéletes antitalálat. Színpadra küldik a legkisebb termetű művészt, akire ráadásul előnytelen színű és szabású öltönyt ás óriási kalapot adnak. A gárda nem az éneklésben alakít nagyot, kivéve a szép hangú Rolla grófnőt játszó művésznőt. Talán nem lett volna elég 21. századi, ha azt adják, amit a szerzők alkottak?
Nem ártott volna azzal is számolni, hogy éppen a Mágnás Miskának nagyszerű filmadaptációja is készült remek színészekkel és énekesekkel (Sárdy János, Gábor Miklós, a két Latabár, s a felejthetetlen kleptomániás nagymama szerepében, Gobbi Hilda).
A színház, nehéz körülmények között is a művészet temploma. Úgy is kellene belépni, kellő elhívatottsággal és alázattal.
Most többünk gondolatait foglaltam össze. Szeretjük a színházat, s véletlenül sem szeretnénk a jó művészeket megbántani. Azonban akik képtelenek a művészetet a közönség érdekében szolgálni, talán választhatnának más elfoglaltságot. Nem az ilyen „átalakítások” miatt fog a közönség bemenni az előadásra.

Törökné Végh Ida, Debrecen

Kukorelly Endre cikke a POSZT-válogatásról a Színház újságban

Bravó, Sylva!
Válogatás


Kukorelly Endre a POSZT-válogatásról
Ha a játék közönséget teremt, mindenkit közönséggéteremt, magukat az aktorokat is, tehát nem éri meg a közönségnek – ésezáltal a közönséggel – játsza(doz)ni. De egyáltalán nem a véghetetlensekélység versus feneketlen mélység az alternatíva.

Koncz Zsuzsa felvétele
Hamis, a csontom velejéig hamis
(Alföldi Róbert/Trigorin a Sirályban)

Olykor hamis, amit hallasz. Hamis, hamis. Aztánnem. Sírsz is, mindenképp meg kell törölnöd a szemed, ez sokszor vanígy. Sír, nevet, mosolyog és elkalandozik, az első rész vége feléheveny álmosság tör rá, gyakorta behal unalmában, soknak találja, mertsok is, sok és végeérhetetlen, aztán meg szívből sajnálja, hogy vége,az, aki részt vesz. Tisztára, mint az élet. Ma­gyar (meg)való(sult)ság,való világ, habzó éggel a tetején.
És benne én. 2007. május 23. és 2008. április 1.között 183 színházi előadást láttam. Néztem meg. A kiírás szerintválogatható 144 darabból válogattam ki – mennyit is? Többet, meglepőensokat. Az Elektrát (Richard Strauss, Opera, Kovalik Balázs) mindenképp.Elsőnek. Elsősorban, persze a zene mellett, Rálik Szil­via miatt,akiről – most nem szeretném, hogy eszembe jusson hasonló élmény –egyszerűen nem bírtam levenni a szemem. A Kovalikék kialakította térpontosan úgy kezd velem működni, ahogy kell: belépek oda, és ezzelegyúttal ki is léptet. Hamburgban találom magam.
Berlinben, Párizsban, Budapesten, igazán Pestentalálom magamat, abban a városban, amelyikben szeretném. Amitszeretnék. Nem beválogatható. A kolozsvári Ványa bácsi (Andrei S¸erban)sem, úgynevezett technikai okokból, ehhez végképp nem értek, nem szólokbele. A körüllelkesedett „román színház" amúgy nekem nemigen jön be,sok a kellék-dagonya, sok az egész, ebben az előadásban is egyesekjelenléte, Kézdi Imola, Pethő Anikó, Bíró József, Hatházi András,Bogdán Zsolt, a meg nem fejthető emberi jelenlét, a maga-magát-közlésérdekelt, nem a színház(i hóbelevanc), mert a helyzet az, hogy,őszintén szólva, szarok a színházra.
A Démon gyermekei (Pintér Béla Társulat) - Koncz Zsuzsa felvétele
A nagyratörő (Eger) - Gál Gábor felvétele
Nem színházat nézek, ha színházba megyek.
Színházat nézek ha (már 1x) (1x?) színházba megyek,mert mi mást, ám a szakmaiság, megannyi szakkritérium, profizmus megszolgálat, hagyomány(os színészet) és újítás, tehetségesszínészek/rendezők/ súgók/díszlet-jelmez, aktualizálás, nézőnépnevelés,kényszerszórakoztatás és -mondanivaló, hogy eleve ekkoramondanivaló-lólábak lógnak kifele, ötletparádé és legkorszerűbbszínpadtechnikák, mindez, Weöressel szólva, fogadja ásításomat.Süllyesztő. Kísérletezés, nene! Miért pont rajtam! Miért, nem mindenkísérlet?
Arra, hogy aki beszél, valamiképp, de hogy acsudába?, beengedje, magához engedje, akihez beszél, hogy az addig nepusztán azt lássa, amit ő, hanem úgy is lássa?
Közlés–befogadás, egy bot két vége. Pár tucatjól-ros­szul (félre)ismert dolgot és ügyet közlünk folyvást egymással,mondandóval teli a padlás, egyként vagyunk ellátva vele, a világon alegtöbb mondanivalója, ahogy tapasztalom, amúgy is a Kovács néninekvan, az első emeletről, hatker, Szondy utca 40. Ki is áll vele agangra, ráadásul akad mindig hallgatója, mert az is mondaná szegény amagáét, ha egyszer má’ végre hozzáférne, és nyomatja is, csak úgy zengolyankor a ház. Pokolian szeretjük megmondani másoknak, mi van, merthát persze hozzánk képest dunsztja sincs a sok fajankónak, ez amegmondóember-gép szocializációs termék. Így tanultuk, lestük elazoktól, akik így tanítottak. Az jár jól (szerintem, mert most én ismegmondom), aki nem mondja meg.
Ivanov (Pécs) - Tóth László felvétele
Asztalizene (Radnóti Színház) - Koncz Zsuzsa felvétele
Vihar (Bárka) - Koncz Zsuzsa felvétele
Mondja,de nem meg, és inkább kérdez, mint nem, így valahogy. Az (képes, tudmit) közöl(ni), aki befogad(ó), nem az én írja elő a nem-énnek, merrehány a lépés, hanem arra reagál és arról referál: a nem-én épít föléngem. A közlés–befogadás mechanizmusa állítja össze azt, aki közöl ésbefogad, a magam megismeréséhez, az énképhez pedig nincs királyibb útaz alkotásnál. Ha visszanézem, és az visszajelez, engem jelez: az ésolyan vagyok. És ehhez nem kell semmi.
Semmi különös. Az őszinte ottlét, őszinte beszédteremti meg, és bármifajta szakma, mesterségbeli tudás, hozzáértés,tapasztalat, műveltség, éca, eszköztár, ideák-ideológiák, ilyesmiinkább bezavar. Vagy bezavarhat, amennyiben pótol. Nulla póthaj,kellék, rutin, zsinórpadlás, nem kell a festék, semmi púder: a –művészetről van szó – művileg, hidegen-pénzért előállított autentikuskell.
De nagyon. Falat kenyér stb., az élet iksz (99)százaléka az inautentikusban telik-múlik, ki vagyunk éhezve, oké, kivagyok éhezve az autentikusra. Ter­mé­sze­tesre és mesterségesre, acsillagos égtől Arany János rímkényszeres megoldásaiig, anyaihúslevestől tökéletes csípők íveléséig, egy tökéletesen elrúgott labdaívéig, na jól van.
Nem (élet)korfüggő, nem a viszonyainktól függ. Nohanem is bír nem ezekre a viszonylatokra reflektálni. (Annyiban) nemattól függ, mi vesz körül minket, amennyiben mi nem függünk attól: éspersze mindenki, a legszabadabb is, függ a körülményeitől, ahogy abetokosodottak is bírnak valamiféle kollektív tudat-alattival, ahová,na ez a kunszt, el lehet hatolni. Le.
Az öreg hölgy látogatása (József Attila Színház) - Koncz Zsuzsa felvétele
Hullámtörés (Magyar Színház) - Schiller Kata felvétele
Urbi et Orbi (Szabadka) - Molnár Edvárd felvétele
V.föl, mit tudom én, mi az irány. Az autentikus szélsőséges, halálközeli,haláli helyzetekben legkockafejűbbeknél is megérintődik. Telibetrafálódik. Ez teccik. Ezt tessék célozni, semmi mást. Na meg aszeretet.
A helyzet az ugyanis, hogy közben megszerettem sok,addig számomra vadidegen embert. Közülük némelyikkel alig beszéltem párszót, másokkal talán egy szót sem, de, és ez számomra igazából aszínház, más nem működik így, itt nem csupán látod és átlátsz azon, akiennyire kiteszi magát, de még meg is szereted, ha.
Igen vagy nem,attól függ, konkrétan tőled. Talán ezért járunk színházba. Én nagyon,amennyire csak bírok, ahogy megengedi nekem valami, amilyen szerencsémvan, be megyek, ha írok, oké, de mégsem muszáj föltétlen ott lennem,mások orra előtt. Kiállni és pirulni. Ők pedig odaállnak, és mégpironkodniuk sem szabad – ez durva. Száz embert megszerettem. Legalább.Sok, nem?
Együtt érzek velük, aggódom értük, csodálom ésféltem őket, meg még mi. Ha innen nézem, különösen megérte ez a kb. tízhónap. Megérte elfáradni.
Yvonne, burgundi hercegnő (Sepsiszentgyörgy) - Barabás Zsolt felvétele
Úri muri (Debrecen) - Máthé András felvétele
Szabad az Á! (Kaposvár) - Klencsár Gábor felvétele
Dacára,hogy néha azt kellett mormognom az orrom elé, hogy hú, de borzalmas ezmeg az. Mondja egy kritikus, bele a fülembe, hogy a Balázs Zoltán-féleVihart el kéne dugni, írja egy másik, hogy a Funk Iván-féle Ivanov alegrosszabb előadás. Ne hidd. Én nem hiszem, nekem úgy rémlik, a Viharszép, épp hogy mutogatni kéne, az Ivanov viszonylag nagyon jó, ésnyomban az merül fel, de riasztó élességgel, hogy miféleviszonylagosságok szabják ki emberek és emberi dolgok sorsát. Mennyireszéttart minden, micsoda szempontok rendszere, megfontolások, érdekekés kondicionáltság intéznek (el) mindent. Például az enyém.
Mert igen, olyan porcelánbolt diszkurzusterébeléptem, ahol csak elefánt lehetek. Aki úgy hiszi, hogy „saját"beszédközösségén kívül találhat bármely más anyanyelvet, amelybenigazán mélyen kiismerheti, otthon érezheti magát, az önveszélyesentéved. Veszély, nagy szó, mert ha nem félsz attól, hogy mulatságossáválsz, akkor semmi vész. Mindenképp mulatságossá válsz amúgy, nem tudszolyan pozíciót fölvenni, ami a legjobb esetben is maximum egyfajtakomoly-elismerő biccentést ki ne váltana: ez, ahhoz képest (, hogyhonnan jön) egész jól beszéli a nyelvünket. Legjobb asemmilyen-pozíció, ha nem hozom magam helyzetbe, bár ez is csak-csakegy fajtája a helyezkedésnek. Tehát: ez nem-pozíció, nyugi.
Aki itt beszél, nem szakembere annak, amiről beszél.Nem (is) laikus, nem (úgy) kívülálló (ahogy a kívülállók kívülállnak),mégsem szaki: csöppet sem hiszem, hogy, per analogiam a focihozmindenki ért (kivéve stb.) alapon, értenék ahhoz, amiről írandó vagyok.Értek ezt-azt, ez minden. Azért mégse tévedj, mindenképp értek ezt-azt,ha tehát én mondom is, te ne mondd, magamat kirekesztem, ha kell, dehogy más tegye, azt nem tűröm el, és jó, érteni vélek vagy termékenyenfélreértek, megengedem, de hát legszakértőbbek is max. érteni vélnekolykor, nemde?
Dede.
Love & Money (Székelyudvarhely) - Magyari Hunor felvétele
Plazma (KoMa Társulat) - Koncz Zsuzsa felvétele
Nemmondom, amikor valaki laikus, hogy gorombán fejezzem ki magam, beleugatpéldául az irodalomba, bennem is fölmegy a pumpa, mégis, ha akompetenciáját nem, a befogadót mint kritikust, válogatót, sőtfanyalgót-lelkendezőt elismerem: szíves-boldogan veszem, ha kell(ek)neki, és – mi mást tehetnék – elfogadom, hogy nem kellek. Mindenképp,joggal (Arany Jánost parafrazálva) jelző ide: -nak (mulatságos-,nevetséges-, szórakoztató-, tanulságos-, szánalmas-), minimumérdekesnek tartható, mikor valaki mások szakmájába kotnyeleskedik, mintén most: nem értek hozzá, és okoskodok mégis. Hasonlóképp jelző ide ahozzáértőknek, bennfenteseknek a laikusokat lekezelő reagálása, mert aza furcsa helyzet, hogy ízléskérdések és -válaszok egyszerűen nemléteznek megértés/félreértés nélkül. Nem beszélve a közönségről.
Anélkül nemigen megy. Nem minden sportág teremtközönséget. Ha kizárólag azok értik a játékot, akik teszik, és csakleteremtik az odapofátlankodókat, nem terem közönség. Ha a játékközönséget teremt, mindenkit közönséggé teremt, magukat az aktorokatis, tehát nem éri meg a közönségnek – és ezáltal a közönséggel –játsza(doz)ni. De egyáltalán nem a véghetetlen sekélység versusfeneketlen mélység az alternatíva. Egyrészt ezek nem alternatíváiegymásnak, másrészt meg nincs semmi baj. Elég jó a helyzet. Nekemalapjában tetszik. Van mindenféle. Egyvalamit semmiképp sem, ha lehet,a hanyatlástörténetet, ha lehetséges.
Abból ne kérj, és viseld el, hogy itt most nem kapodmeg a magadét. A hanyatlás története apodiktikus diskurzusfajta. Nehiggy a kijelentőknek. És – menjünk el a végsőkig – még saját szemednekse higgy, mikor a feltartóztathatatlan hanyatlást láttatja veledmegannyi cinikus, gyalázatos, ócska, silány, tunya, igénytelen, ostoba,tehetségtelen, nettó hatalmi érdek vagy sanda pártpolitika általvezérelt érdekelt.
A nem-naivak, okosok mesélte hanyatlástörténetpiszok egy csúnya dolog. Hatalmijátszma-szag terjengi körül, akitőlilyet hallasz, már azzal, hogy rámutat, saját magát ügyesen kiemeli abezzeg rég micsoda csuda volt, most meg mi ez a szar-leosztásból. Igazihazafiatlanság, megér pár ejnyebejnyét. Ezért néz ki így ez az ország.A kis haza. Pergünt, baszd meg!, közli lelkesen a színházi hirdetőtáblaelőtt egy föltűnően helyes kiscsaj a még helyesebb barátnőjének.Kötelező olvasmány! Akkor megnézzük. Meg is nézték.
Beültek.
És tetszett nekik. Ugye, nem cinizmusból, inkábbbele nem gondolásból, restségből játsszák újra meg újra ugyanattól apár kötel. olv. klasszikustól ugyanazt a pár tucat darabot, ahelyett,hogy rendező-igazgató-dramaturg színdarabírásra venné rá kortársait,magyar írókat? Ugye nem egyszerű cinizmusból, pusztán a bemerevedettmechanizmus, a tehetetlenség és végiggondolatlanság miatt történetidiszciplína az iskolai művészetoktatás? Akik azért dicsérnek, merthogymily bátor ez a POSZT-válogatás, mennyi a felforgató előadás, az alter,milyen zsír, hogy nagy költségvetésű intézmények kimaradtak, páriatársulatok meg nem, ugye nem gondolják igazából, hogy különösképp bátorakartam volna lenni, ki akartam volna tolni bármely, a kánonbanbombabiztos helyet foglaló társulattal, vagy hogy pusztán szubverzívmivolta miatt preferáltam volna bármit?
És nem azért ezek vannak, mert ezek tetszettek legjobban?
Emlékszem, a moszkvai operában egyszer a híres Sylvaegy alsó cét énekelt, meséli Samrajev a Sirályban.Sze­ren­csétlenségére ott ült a karzaton templomi énekkarunk egyikbasszusa, és egyszer csak – elképzelhetik megdöbbenésünket – azthalljuk a karzatról: „Bravó, Sylva!" – egy egész oktávval lejjebb...Így ni (mély basszus hangon): bravó, Sylva!... Az egész színház kővémeredt. Szünet. Írta Csehov. Mármint azt, hogy szünet. No, én kővészeretek merevedni.
Kis kővé meredést, nem? És szün.
Fotel (Nyíregyháza) - Nagy Erzsébet felvétele
Csehovamúgy kedvenc szerzőm. A Peer Gynt is jó darab, és igazán sok NagySztárt, megannyi Sylvát volt szerencsém látni, ámde teljes oktávvalmélyebben igazán nem ők, az „operaénekesek", hanem a „csak egyszerűtemplomi karénekesek" énekeltek: Urbán András szabadkai Urbi et Orbija,Pintér Béla A Démon gyermekeije és Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok ésaz Ördöge, Mundruczó–Bíró Frankenstein-terve, Dömötör Tamás Czukorshow-ja, a KoMa társulat Garaczi-Plazmája, Guelmino SándorHullámtörése, Göttinger–Kelly Love & Moneyja, Vinnai–Bodónyíregyházi Fotelje, Réthly Attila kaposvári Szabad az Á-ja.
Vagy Dunai Ferenc–Simon Balázs Van Gogh szerelme,Pelsőczy Réka Én egy szemüveges kisfiú vagyokja, Jones–Milenkovic´Emésztő tüze, Száger Zsuzsa–Ur­ban­ovits Krisztina Fürdőszobája. Mert,noha (többnyire jó) darabokat láttam, embereket néztem.
Bámultam. Tucatjával engem mindenképp lenyűgözőembereket, most csak pár fiatal nő nevét fogom felsorolni: Mezei Kinga,Soltész Bözse, Bacskó Tünde, Balsai Mónika, Szabó Márta, LángAnnamária, Mé­száros Sára, Herczeg Adrienn, Tompos Kátya, Bartsch Kata,Sipos Vera, Péter Hilda, Péterfy Bori, Kézdi Imola, Szina Kinga, FodorAnnamária, Pethő Anikó, Nagy-Abonyi Sarolta, Sárosdi Lilla, Pálfi Kata,
remélem, valakit csak-csak kifelejtek,
Jordán Adél, Fátyol Kamilla, Kovács Patrícia, KovácsMimi, Béres Márta, Erdély Andrea, Elor Emina, Wéber Kata, SimkóKatalin, Fátyol Hermina, Egres Katinka, Kicsid Gizella, LosoncziKatalin, Szalontay Tünde, Érsek-Obádovics Mercédesz, Péter Kata, GidróKatalin, Dobra Mária, Kovács Martina. Remélem, nem hagyják abba.Remélem, nemcsak castingra rángatják el őket. Remélem, nem fáradnak el.Én nem fáradtam el.
Ha eddig nem derült ki, most ideírom, a színház(bajárás, nézés, ottlét), hiszik vagy nem, még ilyen mennyiségben semfárasztott. Az utazás igen, egyik nap Sepsiszentgyörgy, másik napSopron, ha csak a naptáramba néztem, kiment az összes energiám.Belenézel a naptáradba, és nyomban lefekszel, ez milyen?
Érdekes.
Érdekes volt. Töreky Zsuzsát és Balsai Mónikát hozomhaza Győrből. Irtó helyesek. Irtó jók voltak Az üvegcipőben. Nem tudom,miért kell játszani Az üvegcipőt. Egyébként jó darab Az üvegcipő.Ismerik őket?
Ismerik egymást?
Apropó, és mennyi fizetést kap egy templomi karénekes? Kérdezi Medvegyenko.
Frankenstein-terv (Bárka) - Schiller Kata felvétele

Jászay Tamás: Félig üres, félig tele - Revizor Online

FÉLIG ÜRES, FÉLIG TELE

Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválja, Kisvárda – 3. rész
2008.07.01.
Mintha a szervezők meghallgatták volna az idei kisvárdai fesztiválkínos és/vagy mérsékelten izgalmas versenyprogramja kapcsán előadottsirámainkat, mert a hetedik napon végre megtörni látszott a találkozótaddig sújtó átok. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Nő a múltból.
Nő a múltból.
Csoda sajnos nem történt, mindenesetre a szerdai versenyelőadások sorát nyitó marosvásárhelyi Nő a múltbólelőadással végre több mint elégedettek lehettünk. RolandSchimmelpfennig vékonyka szövegének hűséges, ám invenciózusfelhasználásával, a textusba épített elidegenítő effektekkiiktatásával, újak játékba hozásával egyszeriben érdekelni kezdett aMagyarországon néhány éve az Örkény Színházban, Ascher Tamásrendezésében játszott darab. A német sztárszerző 2004-es keltezésűszövegében amolyan itt és most Médeia-történetet játszat el, de sajnosegyetlen, gyorsan kifulladó ötletre felfűzve.
Látszólagez az idea, az időben ide-oda cikázás működteti és teszi érdekessé adolgot, ám a marosvásárhelyi produkció (az időugrások jelölésénekkövetkezetes elhagyásával) bebizonyította, hogy mindez továbbárnyalható néhány eredeti gondolattal. És persze a megfelelő színészeksegítségével: Berekméri Katalin lenyűgöző az öldöklő angyal szerepében - egyszerre csábító és fenyegető jelenés, míg B. Fülöp Erzsébet a fád, cinikus feleséget jeleníti meg szuggesztíven.
Figaro házassága
Figaro házassága
Az ugyanaznap műsorra kerülő gyergyószentmiklósi Figaro házassága-előadás kapcsán viszont erősen megoszlottak a vélemények a másnapi szakmai beszélgetésen. Megjegyzem: mivel Alföldi Róbert és Eszenyi Enikő zsűritagok egyaránt behatóan foglalkoztak korábban a Figaróval – utóbbi épp a gyergyói produkciót rendezőként jegyző Anger Zsoltottette meg az elmúlt évad végén bemutatott vígszínházi előadásánakcímszereplőjévé –, nem lepett meg, hogy egyikük sem rajong egy, asajátuktól gyökeresen eltérő értelmezésért.
Angera hosszadalmasan lebonyolított komédiát ugyanis meglehetősenleegyszerűsítette: másfél óránál is rövidebb lett a várszínházban,féligformán tehát szabadtéren zajló, a vásári produkciók harsányhangütésére hajazó előadás, melyben – nem utolsósorban a sok húzásmiatt – Figaro alakja kissé háttérbe szorult, s lényegesebb lett asztori nagyjából hiánytalan elmondása. Bodnár Enikőszínpadképe megkapó egyszerűségű: póznák közé több sorban kifeszítettfehér függönyök adják a villámgyorsan változtatható teret. A színészijáték ugyan sok esetben hagy maga után kívánnivalót (ki kell azonbanemelni a címszerepet alakító Barabás Árpád és a Cherubin szerepében brillírozó Antal D. Csaba párosát), az összkép mégis kedvező: bármiféle pejoratív mellékzönge nélkül gondolom színvonalas nyári produkciónak a gyergyói Figarót.
Yvonne, burgundi hercegnő
Yvonne, burgundi hercegnő
A fesztivál egészét tekintve is gyökeresen eltérő minőséget képvisel a sepsiszentgyörgyiek Yvonne, burgundi hercegnő című, a Pécsi Országos Színházi Találkozón már sikerrel szerepelt előadása (Tarján Tamás kritikáját ld. itt). Bocsárdi Lászlórendezése tarolt a kisvárdai díjkiosztón – ez egyrészt örömteli éstermészetes folyomány, hiszen valóban fontos előadásról van szó;másrészt a fesztivál működésével, a produkciók versenyeztetésévelkapcsolatos alapvető kérdést vet fel. Mennyire lehet komolyan venni aversengést abban az esetben, ha a(z idén szintén díjakért küzdő zenéselőadásokkal együtt) közel harminc (!) versenyelőadás elsöprő többségelátványosan alulteljesít? Félreértés ne essék: az ínséges időkbencsupán a versengés értelmét kérdőjelezem meg, nem pedig Bocsárdirendezésének érdemeit akarom kisebbíteni. A szentgyörgyi csapat egy, azideinél jóval erősebb mezőnyben is állta volna a sarat – talán számukrasem szívderítő, hogy erre nem volt lehetőségük.
Love & Money
Love & Money
Utóbbkénytelenek voltunk belátni, hogy elkiabáltuk a dolgot: a szerdai éscsütörtöki előadások ugyan pillanatnyi lélegzetvételhez juttatták azsűrit és a legkitartóbb nézőket, de hamar kiderült, hogy elhibázottprodukciókból bőségesen van még készleten. A nézőtér és a színpadközött működő kémia kiszámíthatatlan működésére mutatott iskolapéldát amarosvásárhelyi Paravarieté előadása. A publikum fagyoscsöndben, szinte rezzenéstelen arccal ülte végig a mulatságosnak szántTasnádi-darabot – a nézőtér felől áradó méla közöny tovább nehezítettea játszó személyek amúgy sem könnyű dolgát.
Ha már kategorizálunk, akkor legszívesebben az ’érdekesen rossz’ feliratú skatulyába helyezném a székelyudvarhelyi Love & Money című, a POSZT-ra szintén beválogatott előadást (Rádai Andrea kritikáját ld. itt). Bár Göttinger Pálrendező tisztességgel levezényli az előadást, két alapvető problémárólnem tudja elterelni a figyelmet. Arról ti., hogy nincs valódi dráma (aszó egyik értelmében sem), ahogy nincsenek valódi szerepek sem. Bartsch Katadarabzáró monológja is akkor ütne igazán nagyot, ha a személyességneklegalább árnyéka átsuhanna a trendin megírt, de valódi gondolatbanszűkölködő szöveg fölött.
Urbi et orbi
Urbi et orbi
Aki személyességre vágyott, az a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbi et orbi című előadásán megkapta (a POSZT-ra is beválogatott előadásról Miklós Melánia írt kritikát). Urbán András anehezen tipizálható kisszámú alkotó közé tartozik: színpadi világalegalább annyi szépséget, mint amennyi gyötrelmet kínál – színésznek,nézőnek egyaránt. A fesztiváljáró és díjhalmozó Urbi et orbi akiszolgáltatottságról, az emberi (és isteni) kegyetlenségről üvöltveelsutottogott, legjobb pillanataiban mélyen megrendítő vallomás. Nemhibátlan, de nem is elhibázott produkció. Ezért pedig most több minthálásnak kell lennünk.

Kapcsolódó cikkünk:
Szerző: Jászay Tamás

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed