Kukorelly Endre cikke a POSZT-válogatásról a Színház újságban

Bravó, Sylva! Válogatás

Kukorelly Endre a POSZT-válogatásról
Ha a játék közönséget teremt, mindenkit közönséggéteremt, magukat az aktorokat is, tehát nem éri meg a közönségnek – ésezáltal a közönséggel – játsza(doz)ni. De egyáltalán nem a véghetetlensekélység versus feneketlen mélység az alternatíva.

Koncz Zsuzsa felvétele

Hamis, a csontom velejéig hamis
(Alföldi Róbert/Trigorin a Sirályban)

Olykor hamis, amit hallasz. Hamis, hamis. Aztánnem. Sírsz is, mindenképp meg kell törölnöd a szemed, ez sokszor vanígy. Sír, nevet, mosolyog és elkalandozik, az első rész vége feléheveny álmosság tör rá, gyakorta behal unalmában, soknak találja, mertsok is, sok és végeérhetetlen, aztán meg szívből sajnálja, hogy vége,az, aki részt vesz. Tisztára, mint az élet. Ma­gyar (meg)való(sult)ság,való világ, habzó éggel a tetején.

És benne én. 2007. május 23. és 2008. április 1.között 183 színházi előadást láttam. Néztem meg. A kiírás szerintválogatható 144 darabból válogattam ki – mennyit is? Többet, meglepőensokat. Az Elektrát (Richard Strauss, Opera, Kovalik Balázs) mindenképp.Elsőnek. Elsősorban, persze a zene mellett, Rálik Szil­via miatt,akiről – most nem szeretném, hogy eszembe jusson hasonló élmény –egyszerűen nem bírtam levenni a szemem. A Kovalikék kialakította térpontosan úgy kezd velem működni, ahogy kell: belépek oda, és ezzelegyúttal ki is léptet. Hamburgban találom magam.

Berlinben, Párizsban, Budapesten, igazán Pestentalálom magamat, abban a városban, amelyikben szeretném. Amitszeretnék. Nem beválogatható. A kolozsvári Ványa bácsi (Andrei S¸erban)sem, úgynevezett technikai okokból, ehhez végképp nem értek, nem szólokbele. A körüllelkesedett „román színház" amúgy nekem nemigen jön be,sok a kellék-dagonya, sok az egész, ebben az előadásban is egyesekjelenléte, Kézdi Imola, Pethő Anikó, Bíró József, Hatházi András,Bogdán Zsolt, a meg nem fejthető emberi jelenlét, a maga-magát-közlésérdekelt, nem a színház(i hóbelevanc), mert a helyzet az, hogy,őszintén szólva, szarok a színházra.

A Démon gyermekei (Pintér Béla Társulat) - Koncz Zsuzsa felvétele

A nagyratörő (Eger) - Gál Gábor felvétele

Nem színházat nézek, ha színházba megyek.

Színházat nézek ha (már 1x) (1x?) színházba megyek,mert mi mást, ám a szakmaiság, megannyi szakkritérium, profizmus megszolgálat, hagyomány(os színészet) és újítás, tehetségesszínészek/rendezők/ súgók/díszlet-jelmez, aktualizálás, nézőnépnevelés,kényszerszórakoztatás és -mondanivaló, hogy eleve ekkoramondanivaló-lólábak lógnak kifele, ötletparádé és legkorszerűbbszínpadtechnikák, mindez, Weöressel szólva, fogadja ásításomat.Süllyesztő. Kísérletezés, nene! Miért pont rajtam! Miért, nem mindenkísérlet?

Arra, hogy aki beszél, valamiképp, de hogy acsudába?, beengedje, magához engedje, akihez beszél, hogy az addig nepusztán azt lássa, amit ő, hanem úgy is lássa?

Közlés–befogadás, egy bot két vége. Pár tucatjól-ros­szul (félre)ismert dolgot és ügyet közlünk folyvást egymással,mondandóval teli a padlás, egyként vagyunk ellátva vele, a világon alegtöbb mondanivalója, ahogy tapasztalom, amúgy is a Kovács néninekvan, az első emeletről, hatker, Szondy utca 40. Ki is áll vele agangra, ráadásul akad mindig hallgatója, mert az is mondaná szegény amagáét, ha egyszer má’ végre hozzáférne, és nyomatja is, csak úgy zengolyankor a ház. Pokolian szeretjük megmondani másoknak, mi van, merthát persze hozzánk képest dunsztja sincs a sok fajankónak, ez amegmondóember-gép szocializációs termék. Így tanultuk, lestük elazoktól, akik így tanítottak. Az jár jól (szerintem, mert most én ismegmondom), aki nem mondja meg.

Ivanov (Pécs) - Tóth László felvétele

Asztalizene (Radnóti Színház) - Koncz Zsuzsa felvétele

Vihar (Bárka) - Koncz Zsuzsa felvétele

Mondja,de nem meg, és inkább kérdez, mint nem, így valahogy. Az (képes, tudmit) közöl(ni), aki befogad(ó), nem az én írja elő a nem-énnek, merrehány a lépés, hanem arra reagál és arról referál: a nem-én épít föléngem. A közlés–befogadás mechanizmusa állítja össze azt, aki közöl ésbefogad, a magam megismeréséhez, az énképhez pedig nincs királyibb útaz alkotásnál. Ha visszanézem, és az visszajelez, engem jelez: az ésolyan vagyok. És ehhez nem kell semmi.

Semmi különös. Az őszinte ottlét, őszinte beszédteremti meg, és bármifajta szakma, mesterségbeli tudás, hozzáértés,tapasztalat, műveltség, éca, eszköztár, ideák-ideológiák, ilyesmiinkább bezavar. Vagy bezavarhat, amennyiben pótol. Nulla póthaj,kellék, rutin, zsinórpadlás, nem kell a festék, semmi púder: a –művészetről van szó – művileg, hidegen-pénzért előállított autentikuskell.

De nagyon. Falat kenyér stb., az élet iksz (99)százaléka az inautentikusban telik-múlik, ki vagyunk éhezve, oké, kivagyok éhezve az autentikusra. Ter­mé­sze­tesre és mesterségesre, acsillagos égtől Arany János rímkényszeres megoldásaiig, anyaihúslevestől tökéletes csípők íveléséig, egy tökéletesen elrúgott labdaívéig, na jól van.

Nem (élet)korfüggő, nem a viszonyainktól függ. Nohanem is bír nem ezekre a viszonylatokra reflektálni. (Annyiban) nemattól függ, mi vesz körül minket, amennyiben mi nem függünk attól: éspersze mindenki, a legszabadabb is, függ a körülményeitől, ahogy abetokosodottak is bírnak valamiféle kollektív tudat-alattival, ahová,na ez a kunszt, el lehet hatolni. Le.

Az öreg hölgy látogatása (József Attila Színház) - Koncz Zsuzsa felvétele

Hullámtörés (Magyar Színház) - Schiller Kata felvétele

Urbi et Orbi (Szabadka) - Molnár Edvárd felvétele

V.föl, mit tudom én, mi az irány. Az autentikus szélsőséges, halálközeli,haláli helyzetekben legkockafejűbbeknél is megérintődik. Telibetrafálódik. Ez teccik. Ezt tessék célozni, semmi mást. Na meg aszeretet.

A helyzet az ugyanis, hogy közben megszerettem sok,addig számomra vadidegen embert. Közülük némelyikkel alig beszéltem párszót, másokkal talán egy szót sem, de, és ez számomra igazából aszínház, más nem működik így, itt nem csupán látod és átlátsz azon, akiennyire kiteszi magát, de még meg is szereted, ha.
Igen vagy nem,attól függ, konkrétan tőled. Talán ezért járunk színházba. Én nagyon,amennyire csak bírok, ahogy megengedi nekem valami, amilyen szerencsémvan, be megyek, ha írok, oké, de mégsem muszáj föltétlen ott lennem,mások orra előtt. Kiállni és pirulni. Ők pedig odaállnak, és mégpironkodniuk sem szabad – ez durva. Száz embert megszerettem. Legalább.Sok, nem?

Együtt érzek velük, aggódom értük, csodálom ésféltem őket, meg még mi. Ha innen nézem, különösen megérte ez a kb. tízhónap. Megérte elfáradni.

Yvonne, burgundi hercegnő (Sepsiszentgyörgy) - Barabás Zsolt felvétele

Úri muri (Debrecen) - Máthé András felvétele

Szabad az Á! (Kaposvár) - Klencsár Gábor felvétele

Dacára,hogy néha azt kellett mormognom az orrom elé, hogy hú, de borzalmas ezmeg az. Mondja egy kritikus, bele a fülembe, hogy a Balázs Zoltán-féleVihart el kéne dugni, írja egy másik, hogy a Funk Iván-féle Ivanov alegrosszabb előadás. Ne hidd. Én nem hiszem, nekem úgy rémlik, a Viharszép, épp hogy mutogatni kéne, az Ivanov viszonylag nagyon jó, ésnyomban az merül fel, de riasztó élességgel, hogy miféleviszonylagosságok szabják ki emberek és emberi dolgok sorsát. Mennyireszéttart minden, micsoda szempontok rendszere, megfontolások, érdekekés kondicionáltság intéznek (el) mindent. Például az enyém.

Mert igen, olyan porcelánbolt diszkurzusterébeléptem, ahol csak elefánt lehetek. Aki úgy hiszi, hogy „saját"beszédközösségén kívül találhat bármely más anyanyelvet, amelybenigazán mélyen kiismerheti, otthon érezheti magát, az önveszélyesentéved. Veszély, nagy szó, mert ha nem félsz attól, hogy mulatságossáválsz, akkor semmi vész. Mindenképp mulatságossá válsz amúgy, nem tudszolyan pozíciót fölvenni, ami a legjobb esetben is maximum egyfajtakomoly-elismerő biccentést ki ne váltana: ez, ahhoz képest (, hogyhonnan jön) egész jól beszéli a nyelvünket. Legjobb asemmilyen-pozíció, ha nem hozom magam helyzetbe, bár ez is csak-csakegy fajtája a helyezkedésnek. Tehát: ez nem-pozíció, nyugi.

Aki itt beszél, nem szakembere annak, amiről beszél.Nem (is) laikus, nem (úgy) kívülálló (ahogy a kívülállók kívülállnak),mégsem szaki: csöppet sem hiszem, hogy, per analogiam a focihozmindenki ért (kivéve stb.) alapon, értenék ahhoz, amiről írandó vagyok.Értek ezt-azt, ez minden. Azért mégse tévedj, mindenképp értek ezt-azt,ha tehát én mondom is, te ne mondd, magamat kirekesztem, ha kell, dehogy más tegye, azt nem tűröm el, és jó, érteni vélek vagy termékenyenfélreértek, megengedem, de hát legszakértőbbek is max. érteni vélnekolykor, nemde?

Dede.

Love & Money (Székelyudvarhely) - Magyari Hunor felvétele

Plazma (KoMa Társulat) - Koncz Zsuzsa felvétele

Nemmondom, amikor valaki laikus, hogy gorombán fejezzem ki magam, beleugatpéldául az irodalomba, bennem is fölmegy a pumpa, mégis, ha akompetenciáját nem, a befogadót mint kritikust, válogatót, sőtfanyalgót-lelkendezőt elismerem: szíves-boldogan veszem, ha kell(ek)neki, és – mi mást tehetnék – elfogadom, hogy nem kellek. Mindenképp,joggal (Arany Jánost parafrazálva) jelző ide: -nak (mulatságos-,nevetséges-, szórakoztató-, tanulságos-, szánalmas-), minimumérdekesnek tartható, mikor valaki mások szakmájába kotnyeleskedik, mintén most: nem értek hozzá, és okoskodok mégis. Hasonlóképp jelző ide ahozzáértőknek, bennfenteseknek a laikusokat lekezelő reagálása, mert aza furcsa helyzet, hogy ízléskérdések és -válaszok egyszerűen nemléteznek megértés/félreértés nélkül. Nem beszélve a közönségről.

Anélkül nemigen megy. Nem minden sportág teremtközönséget. Ha kizárólag azok értik a játékot, akik teszik, és csakleteremtik az odapofátlankodókat, nem terem közönség. Ha a játékközönséget teremt, mindenkit közönséggé teremt, magukat az aktorokatis, tehát nem éri meg a közönségnek – és ezáltal a közönséggel –játsza(doz)ni. De egyáltalán nem a véghetetlen sekélység versusfeneketlen mélység az alternatíva. Egyrészt ezek nem alternatíváiegymásnak, másrészt meg nincs semmi baj. Elég jó a helyzet. Nekemalapjában tetszik. Van mindenféle. Egyvalamit semmiképp sem, ha lehet,a hanyatlástörténetet, ha lehetséges.

Abból ne kérj, és viseld el, hogy itt most nem kapodmeg a magadét. A hanyatlás története apodiktikus diskurzusfajta. Nehiggy a kijelentőknek. És – menjünk el a végsőkig – még saját szemednekse higgy, mikor a feltartóztathatatlan hanyatlást láttatja veledmegannyi cinikus, gyalázatos, ócska, silány, tunya, igénytelen, ostoba,tehetségtelen, nettó hatalmi érdek vagy sanda pártpolitika általvezérelt érdekelt.

A nem-naivak, okosok mesélte hanyatlástörténetpiszok egy csúnya dolog. Hatalmijátszma-szag terjengi körül, akitőlilyet hallasz, már azzal, hogy rámutat, saját magát ügyesen kiemeli abezzeg rég micsoda csuda volt, most meg mi ez a szar-leosztásból. Igazihazafiatlanság, megér pár ejnyebejnyét. Ezért néz ki így ez az ország.A kis haza. Pergünt, baszd meg!, közli lelkesen a színházi hirdetőtáblaelőtt egy föltűnően helyes kiscsaj a még helyesebb barátnőjének.Kötelező olvasmány! Akkor megnézzük. Meg is nézték.

Beültek.

És tetszett nekik. Ugye, nem cinizmusból, inkábbbele nem gondolásból, restségből játsszák újra meg újra ugyanattól apár kötel. olv. klasszikustól ugyanazt a pár tucat darabot, ahelyett,hogy rendező-igazgató-dramaturg színdarabírásra venné rá kortársait,magyar írókat? Ugye nem egyszerű cinizmusból, pusztán a bemerevedettmechanizmus, a tehetetlenség és végiggondolatlanság miatt történetidiszciplína az iskolai művészetoktatás? Akik azért dicsérnek, merthogymily bátor ez a POSZT-válogatás, mennyi a felforgató előadás, az alter,milyen zsír, hogy nagy költségvetésű intézmények kimaradtak, páriatársulatok meg nem, ugye nem gondolják igazából, hogy különösképp bátorakartam volna lenni, ki akartam volna tolni bármely, a kánonbanbombabiztos helyet foglaló társulattal, vagy hogy pusztán szubverzívmivolta miatt preferáltam volna bármit?
És nem azért ezek vannak, mert ezek tetszettek legjobban?

Emlékszem, a moszkvai operában egyszer a híres Sylvaegy alsó cét énekelt, meséli Samrajev a Sirályban.Sze­ren­csétlenségére ott ült a karzaton templomi énekkarunk egyikbasszusa, és egyszer csak – elképzelhetik megdöbbenésünket – azthalljuk a karzatról: „Bravó, Sylva!" – egy egész oktávval lejjebb...Így ni (mély basszus hangon): bravó, Sylva!... Az egész színház kővémeredt. Szünet. Írta Csehov. Mármint azt, hogy szünet. No, én kővészeretek merevedni.

Kis kővé meredést, nem? És szün.

Fotel (Nyíregyháza) - Nagy Erzsébet felvétele

Csehovamúgy kedvenc szerzőm. A Peer Gynt is jó darab, és igazán sok NagySztárt, megannyi Sylvát volt szerencsém látni, ámde teljes oktávvalmélyebben igazán nem ők, az „operaénekesek", hanem a „csak egyszerűtemplomi karénekesek" énekeltek: Urbán András szabadkai Urbi et Orbija,Pintér Béla A Démon gyermekeije és Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok ésaz Ördöge, Mundruczó–Bíró Frankenstein-terve, Dömötör Tamás Czukorshow-ja, a KoMa társulat Garaczi-Plazmája, Guelmino SándorHullámtörése, Göttinger–Kelly Love & Moneyja, Vinnai–Bodónyíregyházi Fotelje, Réthly Attila kaposvári Szabad az Á-ja.

Vagy Dunai Ferenc–Simon Balázs Van Gogh szerelme,Pelsőczy Réka Én egy szemüveges kisfiú vagyokja, Jones–Milenkovic´Emésztő tüze, Száger Zsuzsa–Ur­ban­ovits Krisztina Fürdőszobája. Mert,noha (többnyire jó) darabokat láttam, embereket néztem.

Bámultam. Tucatjával engem mindenképp lenyűgözőembereket, most csak pár fiatal nő nevét fogom felsorolni: Mezei Kinga,Soltész Bözse, Bacskó Tünde, Balsai Mónika, Szabó Márta, LángAnnamária, Mé­száros Sára, Herczeg Adrienn, Tompos Kátya, Bartsch Kata,Sipos Vera, Péter Hilda, Péterfy Bori, Kézdi Imola, Szina Kinga, FodorAnnamária, Pethő Anikó, Nagy-Abonyi Sarolta, Sárosdi Lilla, Pálfi Kata,

remélem, valakit csak-csak kifelejtek,

Jordán Adél, Fátyol Kamilla, Kovács Patrícia, KovácsMimi, Béres Márta, Erdély Andrea, Elor Emina, Wéber Kata, SimkóKatalin, Fátyol Hermina, Egres Katinka, Kicsid Gizella, LosoncziKatalin, Szalontay Tünde, Érsek-Obádovics Mercédesz, Péter Kata, GidróKatalin, Dobra Mária, Kovács Martina. Remélem, nem hagyják abba.Remélem, nemcsak castingra rángatják el őket. Remélem, nem fáradnak el.Én nem fáradtam el.

Ha eddig nem derült ki, most ideírom, a színház(bajárás, nézés, ottlét), hiszik vagy nem, még ilyen mennyiségben semfárasztott. Az utazás igen, egyik nap Sepsiszentgyörgy, másik napSopron, ha csak a naptáramba néztem, kiment az összes energiám.Belenézel a naptáradba, és nyomban lefekszel, ez milyen?

Érdekes.

Érdekes volt. Töreky Zsuzsát és Balsai Mónikát hozomhaza Győrből. Irtó helyesek. Irtó jók voltak Az üvegcipőben. Nem tudom,miért kell játszani Az üvegcipőt. Egyébként jó darab Az üvegcipő.Ismerik őket?

Ismerik egymást?

Apropó, és mennyi fizetést kap egy templomi karénekes? Kérdezi Medvegyenko.

Frankenstein-terv (Bárka) - Schiller Kata felvétele