Gyógyír északi szélre: hogyan éli meg a sikerdarab két színésze a közelgő 100. előadást? – interjú

2016. március 5-én 100. alkalommal láthatja a közönség Fullajtár Andrea és Őze Áron játékát, a Daniel Glattauer regényéből készült Gyógyír északi szélre című romantikus előadásban, melyet Göttinger Pál rendezett a Belvárosi Színházban.

A 2011. júliusában bemutatott darab öt év alatt 100 előadást élt meg számos vidéki és fővárosi nézőnek okozva ezzel örömet.

Az online, 21.századi ismerkedésről és a kialakult nagy szerelmi kapcsolatról szóló darab színlapja szerint “Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről.

Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább?”.

Hogy mi az előadás sikerének kulcsa? Erről Őze Áron így vélekedik: “Először is valljuk be: az ember szeret kukucskálni. Beleolvasni másnak a szerelmi levelezésébe egy tiltott és izgalmas dolog. Tulajdonképpen itt is ez történik. A néző tilosban jár, ha úgy tetszik. Másodszor (és talán inkább ezzel kellett volna kezdenem) mindannyiunk életét átszövi az internet, ezért az emberekhez rendkívül közel áll a történet. És végül azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon furfangosan van megírva a darab: hatalmas távolság választja el a két szereplőt, ők mégis erősen vonzódnak egymáshoz, ez a valódi találkozás nélküli szerelembe esés pedig egy egészen különleges és izgalmas szituáció.”

A 100. előadás időpontja: 2016. március 5. 20 óra

„Egy levegővételből tudjuk, ha a másik bajban”

A Gyógyír északi szélre című romantikus vígjáték immáron négy éve fut töretlen sikerrel a Belvárosi Színházban. Március 5-én Fullajtár Andrea és Őze Áron századik alkalommal ölti magára a különös internet-szerelem két magányos hőse, Emmi és Leo szerepét. A jubileumi előadás apropóján meséltek a közös munkáról, a sikerről és a darab égető aktualitásáról.

A Gyógyír északi szélre lassan elérkezik a 100. előadásához – nagy szám, ami egyértelműen a siker jele. Mi változott ez alatt a 4 év alatt?

Fullajtár Andrea: Talán az a legpontosabb, ha azt mondom: megvan már a darab saját története. Az elmúlt évek alatt nagyon összecsiszolódtunk Áronnal. Már nem azzal az ismerkedős, tapogatózó attitűddel állunk hozzá a munkához, mint a kezdetekben. Mi korábban sosem dolgoztunk együtt, úgyhogy időre volt szükség, hogy megismerjük egymást. Most már eljutottunk odáig, hogy egy-egy apró hangsúlyváltozásból érezzük, ha a másiknál valami bizonytalanság van a színpadon és segítségre szorul.

Őze Áron: Erre annál is inkább szükség van, mert a darabot egy egészen speciális helyzetben játsszuk. A színpadon ugyanis egymás mellett vagyunk, de két külön élettérben. Noha párbeszédet folytat a két szereplő, nem találkoznak egymással, mivel az egyetlen kapcsolat kettejük közt az email. Nincs valói kontaktus, Andival a színpadon még csak egymásra sem nézhetünk. Eleinte ettől a furcsa helyzettől nagyon zavarban voltunk, aztán annyira hozzászoktunk, hogy most meg már az hoz zavarba, ha véletlenül összenézünk. Rengeteget utaztunk a darabbal, és ezek az együtt töltött idők is sokat számítanak. Valóban igaz, hogy már szinte egy-egy levegővételből tudjuk, ha a másik bajban van a színpadon. A darab rendezője, Göttinger Pál időről időre ránéz az előadásra, és ilyenkor csak ennyit mond: „gyerekek, ti erről a darabról már sokkal többet tudtok, mint én” – és ez valahogy így is van rendjén ennyi idő után.

Mi a titka a darabnak? Mi az, ami miatt megélhetett ennyi előadást?

F.A. Egy olyanfajta romantikus sztoriról van szó, ami rendkívül aktuális, az internet mindannyiunk életében jelen van, rengetegen használják párkeresésre is, az egész téma nagyon közel áll a mindennapjainkhoz. Emellett az is nagy erénye, hogy ha bár komédiáról van szó, van egy olyan mondandója, ami elgondolkodtat. Elmondhatjuk, hogy ez egy remekül megírt mű.

Ő.Á. Mi se hittük volna, hogy ezt a szériát megéri. Hogy mi a siker kulcsa? Először is valljuk be: az ember szeret kukucskálni. Beleolvasni másnak a szerelmi levelezésébe egy tiltott és izgalmas dolog. Tulajdonképpen itt is ez történik. A néző tilosban jár, ha úgy tetszik. Másodszor (és talán inkább ezzel kellett volna kezdenem) mindannyiunk életét átszövi az internet, ezért az emberekhez rendkívül közel áll a történet. És végül azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon furfangosan van megírva a darab: hatalmas távolság választja el a két szereplőt, ők mégis erősen vonzódnak egymáshoz, ez a valódi találkozás nélküli szerelembe esés pedig egy egészen különleges és izgalmas szituáció.

Különös, hogy noha az előadás vázát adó jelenség frissnek tűnik, már ez alatt a négy év alatt is meghaladta a technika azt, ami az előadás alaphelyzetét megteremti: azaz hogy két ember egy eltévedt email folytán hosszas levelezésbe kezd, amiből aztán lassan szerelem szövődik.

F.A. Igen, ilyen tekintetben valóban elszállt felette egy kicsit az idő. Az okostelefonokkal, a különféle kommunikációs applikációkkal szinte azonnal bárkit elérhetünk. Rettenetesen felgyorsult ezeknek a fejlődése és a használata egyaránt. Ma már az, hogy valaki e-mailt ír, várja a választ, sőt, az eredeti műben még ki is nyomtatják a leveleket, szinte kőkorszakinak tűnik. Pedig nem is volt ez még olyan régen. Néhány év csupán. És mégis a téma, ami a technikai kérdéseken túl mutat, nagyon is aktuális.

Ő.Á. Őrült tempóban halad előre ez a világ és hajt minket is – aminek gátat vetni szerintem semmi értelme nincsen. A kérdés inkább az, hogy tudunk-e okosan élni benne. Nemrég még az e-mail volt a forradalmian új kommunikációs eszköz, aztán jött a Skype, az okostelefon, a különféle chat applikációk…, amivel csak egyetlen baj van:nem biztos, hogy jól tudjuk használni. Olyan ez, mintha kapnánk egy csodálatos robotot, amelyhez éppenséggel csak a használati utasítást felejtették el mellékelni, ezért a saját tapasztalataink, kudarcaink és sérelmeink által jövünk csak rá a működésére.

Sok megosztó vélemény született már az internetes kommunikáció hasznosságáról, ártalmasságáról – vannak, akik inkább a negatívumokat látják benne, hogy felületes, személytelen, őszintétlen, mások szerint pedig nagyszerű értéke a gyorsaság, az azonnaliság, hogy könnyen elérhetővé teszi a világot. Hol lehet az aranyközép?

F.A. Mindent ilyen eszközt lehet jól és rosszul is használni, mindnek megvan az a veszélye, hogy túl sokat használjuk, elvonja az időnket, a figyelmünket az élet egyéb, fontos dolgaitól. Ugyanakkor az tény, hogy ha okosan használjuk, az internet egy zseniális dolog. Nem véletlen, hogy a világban rengeteg kormány azért próbálja meg betiltani, mert szabadabbá teszi a gondolkodást, nyitottabbá teszi az embereket,akik általa olyan dolgokról is tudomást szerezhetnek, amelyekről korábban nem. Ezért félnek a diktatúrák annyira az internettől.

Ő.Á. Én abban látom a problémát, hogy a fiatalok kezébe is úgy kerülnek ezek az eszközök, hogy igazán nincs viszonyítási alapjuk. Ha már lenne egy kultúrája és egy stabilan elsajátítható technikája az „internetes létnek”, akkor nem lenne benne semmi veszély. A mi generációnk még egy másik korban megtanulta a kommunikáció etikáját, kultúráját, ezért látjuk, hogy az a fajta szabadság, amit az internet adhat, könnyen átfordulhat szabadosságba, és ettől a veszélytől kell megóvnunk a gyerekeinket.

Önök szülőkként hogy látják, miben tudnak segíteni?

F.A. Nekem nincs könnyű dolgom, mert a fiam sokszor mindent jobban ismer az internetet, mint én. Csak kapkodom a fejem, hogy mennyire gyorsan használja, milyen sok mindent tud. Neki már egészen mást jelent felmenni az internetre, mint nekem. Tudjuk, hogy milyen rengeteg veszélynek vannak kitéve a gyerekek az interneten. Én annyit tehetek, hogy megpróbálok, amennyire lehet, utánajárni, hogy mit csinál a neten, nem erőszakosan, nem ellenőrizgetve, de figyelemmel követni, hogy milyen felületeket néz meg, hogy nem kapcsolódhat-e be olyan chatekbe, kezdeményezésekbe, amelyekről ő még nem tuja, hogy veszélyes is lehet, de én tudom. A tiltás szerintem a legnagyobb hiba, amit elkövethet egy szülő. Én a bizalom híve vagyok, azzal a józansággal és belátással, hogy résen kell lennem.

Ő.Á. A 13 éves fiam éppen abban a korszakban van, amikor az internet igazán elkezdett berobbanni az életébe. Meg kell találni az egyensúlyt: a tiltással csak árt az ember, a korlátlan szabadság pedig veszélyes tud lenni. Szerintem fontos, hogy megmutassuk a gyerekeinknek,hogy a számítógépezésen és a mobilozáson kívül mással eltölthetik a szabadidejüket. Itt vannak például a könyvek. Nekünk szerencsénk van, mert a fiunk olvas, és a kisebbet is már terelgetjük ebbe az irányba. A könyv az örök érték. Ha egy gyerek szeret olvasni, és használja a fantáziáját, akkor lehet, hogy adódnak majd időszakok, amikor megfeledkezik a könyvekről, de egészen biztos vagyok benne, hogy végül vissza fog térni hozzájuk.

– Csímár Kamilla –

A "mezei néző" blog a februári Operabeavatóról

Ez az évadom, ha valakinek nem tűnt fel két projekt követését tűzte ki kezdettől fogva: Hábetler András csak vidéken látható Figaro 2.0-ja mellett Dinyés Dániel folytatásos Cosí fan tutte nyílt próbáját. Ez a hét kivételesen mindkettőt biztosította, sőt két olasz nyelvű Figarót is, így elmondhatom, hogy csak Mozarttal foglalkoztam, ez nem egyhamar fog ismét előfordulni.

Hú, de nagyon régen volt az előző operabeavató (a 4. rész), jan. 11 óta ennyit nem nevettem egy ültő helyemben, viszont az a jó hír, hogy jön a márciusi mindjárt. Elszánt nézők egy-egy pótszéket ma is tudtak venni, sőt még 3-4 ember elférhetett volna, ha több nem is. Ezen a programon szinte kizárólag törzsnézők ülnek,akik jellemzően két hónappal előre váltanak rá jegyet, de még így is volt hat újonc. Sose késő bekapcsolódni. A szünetben egy Somlyó György kötetet lapozgatva találtam egy (mellesleg Párizsról írt) részt, amelyet találónak éreztem: "ahogy itt vagy, pedig itt vagy még, máris szakadatlanul visszavágyol ide".

Az ötödik próbáról néhány gondolat, egészen röviden:

Az előadás fő szervezőjének Gerlóczi Juditnak az ünnepélyes felköszöntésével kezdődött az este, aki előadás előtt és közben is mindig jelen van, most viszont néhány pillanatra a színpadra is beóvakodott fogadni a lelkes énekesek és a hálás közönség gratulációit, majd az is kiderült, hogy Göttinger Pál nemrég lépett krisztusi korba, így Dinyés Dániel nem is hagyta ki a poénlehetőséget - "és már közel a Húsvét". A méltatásban kiemelhető lett volna, hogy a rendező viszont nem mindössze három éve kezdte áldásos tevékenységét - engem meg is lepett, hogy ennyire fiatal még mindig. ((Na jó, igen, irigyeltem, hogy még csak ennyi - miközben nekem éppen a 33 körüli időszak volt az életem eddigi legkeményebb szakasza, annyira nem kívánom vissza.))

Kivételesen előre ugrottunk a cselekményben (március 1-re be van ígérve a visszalépés, amikor a "nagy átverés" jelenete kerül terítékre, a "két albán mérget iszik" majd és mind a hat szereplőhöz szerencsénk lesz, Kulka Jánost és Pálmai Annát a történések alakítóiként láthatjuk majd), és most már a két kevert páros dupla randiján vehettünk részt, illetve utána a férfiak megbeszélésén, amelyet Guglielmo, azazCseh Antal nagy "Mind így csináljátok, lányok!" beolvasása követett.

Úgy tűnt, mintha most a szokásosnál nagyobb arányban szerepelt volna a szülinapos Göttinger Pál (lehet, hogy ez volt az ajándéka?), aki beállításaival értelmezte a szöveget és a jeleneteket. Ahogy Dinyés Dániel, úgy ő is teljes mértékben alkalmas lenne a stand up műfajára is, egészen egyedül is le tudnák kötni a közönséget, de így együtt, négy játékoskedvű énekessel kiegészülve pláne felülmúlhatatlan estét kapunk.

Ami nekem feltétlenül érdekes a rendező magyarázataiban, (azon kívül, hogy tényleg viccesek és folyamatosan nevetünk, nevetni pedig jó), az a mélyfúrás, és a szereplők hátsó gondolatainak a feltérképezése. Ahogy így meghallgatjuk, biztosra vehetjük, hogy igaza van, és ezen az estén például azt néztük, hogyan színlel és hazudik egymásnak és nem kevésbé önmagának is a négy ember, amely a felszínen igazán szórakoztató, csak akkor kevésbé az, ha esetleg ezekre a helyzetekre keresünk megfelelőeket saját életünkből, és esetleg véletlenül találunk is párhuzamokat. Én e sorozat előtt hosszan abban a hitben voltam, hogy a lányok - de különösen Fiordiligi ténylegesen beleszeretett az új, inkább hozzá illő udvarlóba (elvileg a szopránhoz jobban passzolna a tenor, mint a bariton, az operai konvenciók szerint már ez is jelzés), de most azt kell látnom, hogy alapvetően négy roppant módon unatkozó ember játszmáit figyeljük mindössze, ha leegyszerűsítve nézem, bár szerencsére az egyéni árnyalatok megmaradnak.

Milyen kár, hogy ez a felcserélhetőség gondolat, ha elfogadjuk a Cosí tételét, azaz a hűség nem létező fogalom, azért kellően rosszul tud esni, nem mintha ezen az Operabeavatón a három óra pörgés alatt lenne idő ezen merengeni, hogy Mozart mennyire tartja ezt nevetségesnek, szánalmasnak vagy esetleg keservesnek... Da Pontéval felmutatnak nekünk egy lehetetlen, extrém helyzetet, mintha kísérletezne a szereplőivel és annak a meglehetősen egyértelmű tanulságait tárja elénk. Az már egészen más lapra tartozik, hogy feltehetően Mozarték sem láttak élő embert, aki saját jószántából ennyi befektetett energiával, eget-földet megmozgatva, trükköket bevetve udvarolna, így talán kevéssé érdekes, hogy ilyen nem létező körülmények hatása alatt hogyan viselkednének a nők.

A dupla randi, amelyben először mind a négy szereplőt láttuk, majd a két párt külön, elég tanulsággal bírt. A kis színpad, a díszlet hiánya (elvileg kertben játszódik az egész jelenet) korlátozó tényező, de mivel a néző fantáziája viszont óriási, az énekesek pedig igazi személyiségek, egymás mellett ülve is könnyedén ki tudják fejezni a helyzet kínosságát. A rendező póker-arcot kér, azt, hogy grimaszokkal ne mutassanak semmit. A bambulás, unatkozás, a belső üresség megmutatása nem megy könnyen, hiszen olyan énekesekről van szó, akik mind egytől egyig rendkívül érzékenyek és kifejezően tudnák - ha lehetne nekik - pusztán arckifejezésükkel is megmutatni érzelmeiket. A jelenet egyik fő nézői tapasztalata, hogy nem is egyszerű az üres állapot jelzése, több erőlködést igényel a művészektől, mint amikor kapnak egy konkrét felszólítást valamilyen érzés kifejezésére. A másik fő nézői tapasztalat pedig az, hogy valóban leköt minket egy semmitmondó párbeszéd bepróbálása, élvezet nézni, ahogy megelevenedik a jelenet, annak ellenére, hogy nincsenek kellékek és látvány, amely illúziókat keltene. Gyilkosak a rendező megjegyzései, ahogy leleplezi a szereplők önáltatását, és valószínűleg később is másként fogjuk hallgatni a "Csak egymásnak élünk, A boldogság vár" sorokat.

Elsőként a Szolnoki Apollónia - Cseh Antal párost látjuk, Guglielmo magára erőltetett udvarlási kísérletét, amelynek sikere őt is megdöbbenti. Úgy néz ki, hogy van valami fix érték az életben mégis: a tiszti becsületszó, amellyel belementek a fogadásba és megesküdtek, hogy egy napon át mindent megtesznek, amit Don Alfonso parancsol nekik. Dorabellára hatnak a szép szavak, legalább valami vele is történik ezen a nyári délutánon, viszont a következő ennél sokkal rövidebb jelenetből látjuk a kontrasztot is: Fiordiligi ellenáll. 

Fiordiligi ellenállásán ugyanakkor látszik az erőfeszítés, Kolonits Kláraalakításán érezni a belső vívódást, elhisszük neki, hogy ostromolva érzi magát, mint akit valóban egy szörny üldöz (aki egyszerre vipera, hidra és baziliszkusz is, a szövegének megfelelően). Erős a kontraszt, mert Varga Donát megkapja az utasítást, hogy ne legyen vehemens, miközben egy pillantásért könyörög, ne is nézzen a nőre. Ferrando az, akit igazán tudunk sajnálni, hiszen kevésnek találja az új kiszemeltje, másrészt a régi menyasszonya könnyedén megcsalja. Nagyon szomorúan tud nézni és a rendező kérésének megfelelően kimeresztett "nagy boci szemei" még az előadás után lassan két nappal is előttem vannak...

A két eltérő végkimenetelű párjelenet után a két férfi megbeszéli a látottakat, és figyelmen kívül hagyva, hogy ők érték el a sikert csábítóként, mindketten igazán fel vannak háborodva. Ferrando nagy lendülettel bizonytalankodik, barátjától kérne tanácsot, de az nem tudja kisegíteni, mindössze egy remek áriában szidja össze a nézőközönséget. Cseh Antal, a sikeres csábító van igazán felpaprikázva. "Így csináltok mindig, lányok!" - jön a hosszú kioktatás. Az a benyomásunk, hogy a két férfi közül ő az, akinek jelentősen több tapasztalata van a nőkkel kapcsolatban és kevesebb illúziója - valami csoda miatt mégis belement a fogadásba, bár ha ebből az egy áriából visszavetítenénk, egészen valószínűtlen, hogy hasonlóan naiv legyen, mint barátja. (Sajnos vagy nem, Cseh Antalt nézve nagyon úgy tűnt, hogy egyszerűen jól érzi magát, valahogy még gyűjtenie kell magában a felháborodást az áriához.)

Mivel ez az ária direkt módon megszólítja a közönséget, a rendező több fényt kér a nézőtérre és az énekesnek szemkontaktust kell létesítenie az egyes nézőkkel és terrorizálni minden nőt együtt és egyenként is. Meg kell torolni, ha valaki megmoccan. Míg Cseh Antal az utasítás előtt - sötétben - nagyszerűen énekli a szövegét, a fénytől és talán a szemkontaktustól is, megakad és Dinyés Dánielre szorul, aki ezt-azt be is énekel neki. Hát igen, az interaktív operajátszás azért keményebb feladat, de még mindig több mint 3 hónap van a bemutatóig és a szereplők már most nagyon jól tudják a recitativók szövegeit. Érezzük, hogy számukra fontos ez a munka, hiába nem ezer néző előtt történik, mégis nagyon odateszik magukat. ÉS a közönség is hálás, ez nem ugyan az a népség, mint amely az Erkelben csütörtökön már fél tízkor rohant ki taps közben a ruhatárba és előadás közben is beszélgetett. Ha tetszik, ha nem ez a hat ember a létező legoptimálisabb opera-közönségét kapja havonta egyszer, akik érezhetően értékelik is az élményt.

Ezzel a direktben a közönséghez forduló szöveggel Dinyés Dániel párhuzamba vonta a későbbi Varázsfuvola tanító szövegrészeit, míg nekem - nem meglepően - eszembe jutott a Figaro házasságának IV. felvonásából a szinte azonos tartalmú ária, amelyet tíz éve Cseh Antal is énekelt a Kovalik-maratonban, felejthetetlenül, elkeseredésében - a beállítás szerint - egy egész üveg vörösbort magába öntve.

Ezen a ponton ért véget a próba. Most már talán a darab negyede ha hátra van, arányosan a hátralévő alkalmakkal. És már csak kettőt alszunk a következőig...

Stuber Andrea a Nyolc nőről a naplójában

"Este a Nyolc nő Göttinger Pál rendezésében. Ezt a darabot mindig teljességgel érdektelennek és unalmasnak találtam, most sincs másképp. Az alkotók is gondolhattak erre, talán ezért van, hogy minden színésznőt szinte felismerhetetlenné maszkíroztak. Irdatlan töméseket, ordenáré sminkeket és foghiányokat viselnek. Megítélésem szerint ez nem sokat segített a helyzeten." 

100. Telefondoktor – jótékonysági előadás a Gyermekrohamkocsi javára

Szabó Borbála Telefondoktor című monodrámája egy szülészorvos története, aki hazugságainak hálójába keveredik, miközben remekül zsonglőrködik három telefonvonal végén az életének különféle szerepeiben. A darab 2012 szeptembere óta fut hatalmas sikerrel a Thália Színházban. Orosz Dénes rendezése Göttinger Pál előadásában február 25-én látható 100. alkalommal. Az előadás bevételét a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat részére ajánlják fel az alkotók.

Szabó Borbála egyszemélyes bohózatának főszereplője Békés Dénes, a harmincas éveiben járó sikeres nőgyógyász, aki egy nap véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák, illetve pontosabban azzal, hogy nem mer igazat mondani. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Miközben a rendelőből próbálja telefonon megoldani ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan helyrehozhatatlant – mindvégig bezárva.


A Telefondoktor sikerszériája 2011-ben kezdődött, amikor az írónő darabját Orosz Dénes rendező és Göttinger Pál a Manna Kulturális Egyesület támogatásával színre vitte. Az előadást négy éve fogadta be a Thália Színház, de számos vidéki- és fesztiválmeghívást is kapott, Göttinger Pál pedig elnyerte alakításáért a Vidor Fesztivál Pulcinella-díját. A közös munka eredményeként immáron 100. alkalommal látható az egyszemélyes bohózat, amely kiemelkedő sikernek számít a hazai független színházi életben.

Ezt megünnepelendő, az alkotók a február 25-i 100. előadás bevételét a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlják fel, és a 99. előadáson egészségügyi dolgozókat láttak vendégül. Erre a zártkörű előadásra olyan szülészorvosokat, bábákat, szülésznőket, mentősöket hívott meg a Manna, akik ritkán jutnak el színházba. Így az Arizona Stúdió 99 székén 99 vendéggel ünnepelte a 99. előadást a Telefondoktor csapata.

Gáspár Anna, a Manna vezetője elmondta, régóta tervezték a kollégákkal, hogy a Telefondoktor 100. előadását méltó módon ünneplik meg, és egy, a születések körül munkálkodó alapítvány munkáját segítik az aznapi bevétellel. “Mivel a Telefondoktor főhőse egy nőgyógyász, rögtön arra gondoltunk, hogy olyan helyre kerüljön ez a felajánlás, ahol az épp megszületett vagy születendő babákkal foglalkoznak. Az előadás alkotói segítségével találtunk rá Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatra, akik nem csak csecsemők, de kisgyermekek gyors és hatékony ellátását biztosítják, így az ő rendkívüli és csodálatos munkáját segítjük az előadás bevételével.”

Az életveszélyes állapotú kisgyermekek helyszíni ellátása és szállítása különleges szakmai, gyakorlati és műszeres felkészültséget igényel. Az Alapítványt 1999-ben azért hozták létre, hogy különleges gyermekrohamkocsik és gyermek mentőorvosi kocsik elindításával segítse az Országos Mentőszolgálat munkáját. Magasan képzett gyermekmentős csapataik és egyedülálló Gyermekrohamkocsijuk, valamint gyermek-mentőorvosi kocsijaik hatékonyságát bizonyítja, hogy az elmúlt 17 évben több mint harmincnyolcezer bajba jutott kisgyermeken segítettek. Alapítványuk állami támogatásban nem részesül, adó 1%-os felajánlásokból, vállalati és magán adományokból működik.

A jubileumi Telefondoktor bevételét az előadás napján, február 25-én, adják át az alkotók az Alapítvány orvos igazgatójának a Thália Színház Arizona Stúdiójában.

Az előadás azonban a nézőknek is rejt érdekességet, az alkotók különleges meglepetéssel készülnek az előadás végére. Jegyeket a Thália Színház jegypénztárában lehet vásárolni, és minden bevétel a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat munkáját segíti.

Forrás: Manna Produkció / http://artnews.hu

Az atomfizikától a színházig


Molnár Gusztáv egy Komárom melletti kis faluban Aranyoson nőtt fel, majd kis híján Csehországban lett a kvarkok, mezonok és barionok nagy szakértője. Ehelyett inkább egy kaposvári vonatút alatt felkészült a színész szak első rostájára és továbbjutott. A második, bentlakós forduló alatt elköltötte az összes pénzét, mert biztos volt benne, hogy nem jut tovább a harmadikra, de végül fel is vették.

A főiskolát követő évben Pesten dolgozott, majd a Szputnyik Hajózási Társasággal járta a világot négy évadon át. Nagyon meghatározó volt számára a közös munka Bodó Viktorral. Aztán szakmai kíváncsiságból és családi okokból Miskolca szerződött, ahol megszületett a kisfia. A videóban beszél a független csapatok és a kőszínházak közti különbségekről és hogy miért döntött úgy, társulatot alapít, Terminal Workhouse néven.

A csapat alapjait párjával, Dancsecs Ildikóval közösen rakják le, miközben az egyesület mind a tíz tagja laza együttműködésben segíti egymást. Első bemutatójuk Mrozek Emigránsok című abszurd drámája, amiben egy értelmiségi és egy melós szilveszter estéjét láthatjuk valahol nagyon messze szülőföldjüktől. Az előadást Mucsi Zoltán rendezte, márciustól a Stúdió K-ban lesz látható. A projektet Gusztáv hívta életre, Géczi Zoltánnal ketten játsszák, a Manna segítségével jött létre. A csapat másik idei bemutatója, szintén a Mannával közösen, a Szentandrásnapi mámor, ami egy Shakespeare parafrázis. A Sanyi és Aranka Színházban játssza Gerlits Réka, Bakonyi Alexa, Géczi Zoltán és Molnár Gusztáv.

A videóban beszél arról, hogy szerinte érdemes klasszikusokhoz nyúlni, a világirodalom nem véletlenül az, ami. Mesél azokról a témákról, amik foglalkoztatják: a cigányság és a gyűlölet. Nem foglalkozik pártpolitikával, ennek fényében a szakmai megosztottság sem érdekli. A Poszt ügyvezetői pályázatán szurkolt a Komáromi-Göttinger-Lévai triónak, mivel Göttinger Pali is a Terminal Workhouse tagja, Guszti jó gondolkodású embernek tartja.

A nézők a Szkéné Színházban is láthatják nemsokára a Nézőművészeti Kft. új előadásában, az EztRádban, amit Scherer Péter rendez.

forrás: http://www.potszekfoglalo.hu

"Frissen tartsam magam" - Fullajtár Andrea a közéleti szerepvállalásról

Fullajtár Andrea a Katona József Színház egyik meghatározó tagja, a napokban Veszprémben, a Városi Művelődési Központban láthatta őt a közönség, Őze Áronnal együtt játszotta a Gyógyír északi szélre című monodrámát. 

– A Katona József Színház az anyaszínháza. Ottani feladatai mellett szokott mást is vállalni? 
– Sokat játszom a Katona József Színházban, de minden évadban van legalább egy olyan produkció, amit máshol elvállalok, pontosan azért, hogy frissen tartsam magam. Nem lehet mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozni, ki kell próbálni az embernek magát máshol, másban is. Jólesik „kirándulni" néha, másokkal együtt dolgozni. 
– A főiskola után került a színházba. Kik voltak a mesterei, tanárai? 
– Zsámbéki Gábor volt az osztályfőnököm, ő és Ascher Tamás már a főiskolán rendezett engem. A színházban velük és a Katona rendezőivel, Máté Gáborral, Gothár Péterrel lassan húsz éve dolgozom együtt. – Azt nyilatkozta, mindig van önben elégedetlenség. Ez hozzátartozik a fejlődéshez? 
– Ez minden normális művészemberrel így van. Az ember állandóan kíváncsi arra, mit tudna másként, jobban csinálni, hol vannak a határai, mit tud megugrani, mit nem. Más kérdés, hogy kik azok, akik tesznek is ezért. Én odafigyelek, hogy ne mindig ugyanazokat a dolgokat játsszam, hogy vállaljak olyan munkákat, amiket addig még soha nem csináltam. 
– Önkritikus vagy mások véleményére ad? 
– Fontos másoknak a véleménye, de elsősorban az a fontos, én mit gondolok egy-egy munkáról, mit súg nekem belülről az a bizonyos hang. 
– Érzékeny az ország ügyei iránt. Miért vállal szerepet nagygyűléseken? 
– Vannak helyzetek, amikor állampolgárként úgy érzem, fontos, hogy beszéljünk az adott témáról. Ilyenkor egy színész arra tudja használni az ismertségét, hogy odaáll olyan ügyek mellé, amik jogellenesek vagy a közgondolkodásban zsákutcába vezetnek, amikor nem a demokrácia irányába haladnak a dolgok. Így álltam ki például a kirekesztettség vagy a gyűlöletkeltés ellen. 
– Milyennek látja az ország helyzetét? 
– Ha egy embernek tekintenénk ezt az országot, akkor egy súlyosan bipoláris zavarban szenvedő, szorongásos, neurotikus ember képe jelenne meg előttem, akinek nincsenek megoldási ötletei az életére, csak borzasztó káosz közepén fuldoklik. Ilyen értelemben nagyon vonzódom az olyan emberekhez, akiknek vannak legalább szűk környezetükre pozitív megoldási javaslatai, nemcsak mindennek a negatív oldalát akarják megmutatni. Senki nem látja az utat kifelé, csak kapálózunk ebben a furcsa neurotikus szmogban, ami körülvesz bennünket. 

Balla Emőke

forrás: https://veol.hu/

Ördögkatlan: Segíts a plakátban!

Kedves Katlanozók,

korábban a térképünkre, tavaly a karszalagokra hirdettünk pályázatot számotokra, és mindkettő fényesen bejött – ezért vesszük a bátorságot, és ebben az évben is tőletek kérünk segítséget.

Most a fesztivál “kreatívjához” keresünk kiinduló ötletet.
(Leegyszerűsítve: ez egy olyan kép, amely a fesztivál szellemiségét közvetíti egyetlen erős vizuális információba sűrítve. Jellemző felhasználása aztán: a plakát és vele együtt a műsorfüzet borítója.)


“NEKEM A KATLAN”

- pályázat - 

Várjuk tehát azokat a képeket (fotó vagy rajz), amelyek számotokra a legjobban összefoglalják, miért jó lejönni a Katlanba – hogy ebben a fajta együttlétben mi a jó.

FIGYELEM! Ez most nem teljes tervezésre vonatkozó felhívás, hanem inkább afféle kiinduló inspirációt keresünk, egy kezdőlökést – a grafikai munkálatokat a kiadványok előkészítésekor profi munkatársunk végzi majd.

Kérjük, ha van kedvetek segíteni, küldjetek csatolva egy vagy több képet (lehetőség szerint saját készítésűt, de legalábbis jogtisztát) a pal@ordogkatlan.hu címre, olyanokat, amelyekből szerintetek kiindulhatnánk a plakáttervezéskor. 
Bárhol keresgélhettek, de csinálhattok újat is, csak a forrást/készítőt mindenképpen tüntessétek fel! 
A képek nagyméretűek (min. 2000px) legyenek.

Itt egy csomó tavalyi és korábbi kép kezdésnek, meg a honlap tetején a komplett galéria, nézzetek körül - aztán hátha eszetekbe jut valami izgalmas.

Akinek az ötletét végül felhasználjuk, annak páros bérlettel háláljuk majd meg a tippet.

Határidő: február 29., hétfő!

Köszönjük előre is!
a Katlan legénysége

Kérdéssel, kéréssel forduljatok hozzánk bizalommal: pal@ordogkatlan.hu

Korábbi címlapok (összehasonlításképp, de lehet teljesen más is!):











Boldoghy Borbála: 12 év után is vannak közös álmaink

Boldoghy Bori már nemcsak mint társulati tagunk szerepel a Momentán történetében, hanem mint a társulat művészeti vezetője is. Vele beszélgettünk erről és a Momentán terveiről.

Eddig nem volt a Momentánnál művészeti vezető, igaz?

Így van. Nem éreztük szükségét eddig egy ilyen nevesített pozíciónak. Viszont egyre szélesebb a palettánk, ami egyre több művészeti feladattal jár, amihez már kell egy ember, aki kézben tart mindent, irányít, dönt vagy döntést előkészít, szervez, összefog. Ez lennék én.

Örömmel vállaltad ezt a szerepet?

Megcsináltam a Belbin tesztet, ami azt mutatja meg, hogy ki milyen szereptípust tölt be egy csapaton belül a közös munka során. A legmagasabb százalékot nálam a csapatjátékos kapta. A csapatjátékos biztosítja a csapat harmonikus működését, kezeli a konfliktusokat, gondoskodik a tagok elégedettségéről. Fejleszti a csapaton belüli kommunikációt és erősíti a belső kohéziót. Erőssége, hogy képes megfelelően reagálni az emberekre, helyzetekre. A gyengéit most nem sorolnám. De az erősségeimre úgy érzem szükség van. Elmondhatom, hogy a helyemen vagyok.

Ráadásul egyre bővül a Momentán csapata, ami szintén kihívást jelent…

Így van. A Momentán Társulat, ami hosszú ideig testvéri szövetségként működött, lassan eljutott oda, hogy új családtagokat is befogadjon. Vendégművészeink és a tavaly befejeződött képzésünkön végzett juniorok integrálása nagyon fontos feladatommá nőtte ki magát. Tavaly még NTK (Nemes Takách Kata) volt a juniorok tyúkanyója, most én vettem át ezt a szerepet. És persze a művészeti projektek kézben tartása is az én feladatom, mert lelkesedés van, de energia nem mindig, hogy ezeket megvalósítsuk. Amikor megszületik például egy új előadás ötlete, választunk hozzá projektvezetőt. Az én rendkívül „hálás” szerepem, hogy őt piszkáljam az ütemezéssel, fejlesztéssel, próbákkal kapcsolatban.

Hova tart a Momentán, milyen célok lebegnek a szemetek előtt? Van még újabb út?

Egyre szélesebb a repertoárunk, természetesen mindig közös pont az improvizáció és az interaktivitás, vagyis a közönség ötleteiből való építkezés. Célunk az, hogy a Impró – kreatív töltőállomás az improvizáció magyarországi fellegvára legyen. Folyton bővülő előadásaink és az egyre több embert vonzó oktatásunk e cél felé repít minket. Fontos, hogy minden társulati tag álma meg tudjon valósulni, hogy mindenki érezhesse fontosságát. Így született meg összes előadásunk: legalább egy embernek szívügye volt, a többiek pedig csatlakoztak hozzá játszóként, tanácsadóként, lelkes támogatóként. Alapelőadásunk, a RögvEst mellett a Fröccs, a Mozaik, a Főhős, a Fiúk Ketten, a re:Verze, és angol nyelvű előadásunk a BIS bizonyítja, hogy a közösségi és egyéni érdekek harmóniája nagyon termékeny tud lenni. És úgy tűnik, 12 év után is tudunk még közöset álmodni.

Mi a következő álom?

Volt egy előadásunk: a HáziMozi, amit nagyon szerettünk is, meg igazából nem is. De most mindannyian úgy érezzük, hogy újra kellene éleszteni. Így nyár elején egy nagyon izgalmas próbafolyamat vár ránk, még jobban elmélyedhetünk a különböző filmes műfajokban, és lazán, szuper jeleneteket rögtönözve megtanulunk összehozni egy filmet, no meg dvd extrákat is, amolyan Momentánosan, improvizatív módon. Izgalmas lesz.

Borival legközelebb február 19-én, a Mozaikban találkozhattok.

Uram! Egy hölgy várja a hal(l)ban - Egy totál reménytelen kiállítás

Szombathely – Kétszer nyolc nőhöz – nyolc plusz egy férfi. Ez nem matematikai feladvány, hanem kiállítás. Totál reménytelen. 

A Nyolc nő című bűnügyi komédiához (amelynek főszereplője egy láthatatlan férfi) bevezetésképpen nem árt a kimeríthetetlen nő-férfi kapcsolatot újra szemügyre venni. Ezúttal nyolc női és nyolc férfialkotó kapott felkérést a közreműködésre: van köztük író, költő, grafikus, festő, szobrász, ötvös, fotós, filmes - és színész is. Mind együtt - és többféleképpen kombinálható párban a WSSz-aulában. 

Forró és hűvös, naptej és hűtő 

Tóth Krisztina a Naptej című házastársi beszélgetését küldte el a kiállításra arról, hogy „te teljesen reménytelen vagy. Totál reménytelen". Legalább Karinthy óta tudjuk, hogy nem érthetik meg egymást, hiszen mindegyik mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit, és a taktikák-stratégiák se passzolnak. A hűtő meg a naptej praktikuma száll szembe a romantikával, és a védőfaktorok emelkedése (a licit ötvennél áll meg) se képes ellensúlyozni, hogy „még sose vettél nekem ékszert". A nyomaték kedvéért a szöveg szomszédságában Veres Éva ötvösművész Nő című nyaklánca, posztamensen, üveg alatt: a nyolcszögletű medál olyan, mint valami titokzatos fosszília, ősi kapcsolatmaradványok rajzolataival. És íme: az ékszer közelében még egy szöveg: a költői drámaíró, Egressy Zoltán beszél „a holdernyős régi lányról". Tóth Krisztina és Egressy Zoltán szövegei nyomtatásban kerültek ki a kiállításra, Szabó T. Anna és Kelemen Zoltán szó szerinti kéziratot adott - és ma már a kézírásnak eleve valami megható bája van: „Fel a kezekkel! Állj, hadd lássalak." (A törzs mozgás közben, Barcsay Jenőnek szóló ajánlással.) Szabó T. Anna kézírása szép, tiszta, szabályos, vagy mondjuk kislányosnak inkább? Az aláírás is gyöngybetűs, jól olvasható. Ötös. Kelemen Zoltán kézirata szintén szép, tiszta, szabályos – szinte látjuk mögötte az összpontosító kisdiákot (ötös, nem vitás); a szignó azonban lendületes, szenvedélyes és elnagyolt. 

Fekete dobozba gyömöszölve 

Oroszy Csaba ismét játszik egyet („De Kooning Dubrovnikban szeretkezik a '49-es nővel"), miközben feladvány megoldására indít – de hát a tárlat maga is egy bűnügyi komédia kísérője. De Kooning 20. századi holland képzőművész, aki burjánzó, expresszív sorozatban örökítette meg a nőket (A nők); a többi a befogadó képzeletén múlik. Veres Gábor Fekete doboz 8. című kompozíciója is feladvány (elvégre a feketedoboz titkait mindig meg kell fejteni), és mintha felesége kiállított ékszerére válaszolna: bronztöredékek egymás hegyén-hátán, fekete dobozva csomagolva, itt egy madonnafej, ott egy aktrészlet, amott hulló lepel. Enyedi Zsuzsanna (Derítés I.) fotóján arc nélküli figurák (tényleg: honnan tudható, hogy egy arc férfié vagy nőé, hol a határ?). Sebők Éva talányos képe mindenesetre mintha fénypöttyökkel teleszórt, csillámló víztükörből fölmerülő arcot mutatna (Sebők Évának volt egy „pöttyös-körös" korszaka): „Susanne, nem olyan az arcod, mint máskor." 

Psycho a vadonban 

Kamper Lajos (de jó, hogy súlyos betegsége után újra kiállít!) sötét, titokzatos vadonnak mutatja a Nyolc nő-előadásban föltűnő francia kastélyt. (Ez a kép direkt az előadásnak szóló dedikációval készült.) Villogó szemek, tűzpiros szájak, Psycho-fíling. Kaczmarski Ágnes szintén közvetlenül a Nyolc nő- előadásból merített inspirációt: „8 in 1, Ideal" címmel a nyolc színésznő „részleteiből" állította össze az Ideális Nőt (ez az angyali teremtés nyilván távol van minden férfinyúzó bűnténytől). Edvi Henrietta hajkoronája, Hartai Petra szeme, Fekete Linda orra, Bálint Éva szája – és így tovább. Kaczmarski Ágnes párja a tárlatszínlap szerint Tóth Gergely filmes. Surányi Nóra Cleaning-fotósorozatából hozott kettőt: ironikusan összecsattannak a sztereotíp és reklámozott női szerepek, vécétisztítás csipkében-zsabóban. Bonyhádi Károly fotóin testek oldódnak föl artisztikus sejtelmességben.

Házassági meghívó 

És így (az óra járásával ellenétetes irányban, szemben az árral) elérkezünk a Boráros házaspár-sarokhoz. Boráros Szilárd bábtervező és felesége, munkatársa, Boráros Milada dramaturg – a hottói varázsbirodalom játékos kedvű uralkodói – mini varázsbirodalmat hoznak létre a tárlaton is. Boráros Milada a 2003-as házassági meghívót tette ki („Námest na Hané", a szlovák nyelv kedvességével), mellette Boráros Szilárd fából ácsolt cetje (az anyag és a szellem dicsérete), gyomrában ezúttal nem a vezeklő Jónással, hanem egy huncut királylánnyal. A címbe foglalt színházi instrukció szerint: „Uram! Egy hölgy várja a hal(l)ban." Totál reménytelen, hozzá tenger(csepp)nyi remény. Most már jöhet a Nyolc nő. 

Ölbei Lívia

forrás: http://vaol.hu/

Az ördög és a fésű nem alszik - Nyolc nő grasszál a behavazott kastélyban

Nyomozás a WSSz nagyszínpadán: a Nyolc nő című bűnügyi komédia tétje az, hogy ki ölte meg a családfőt. De lehet, hogy a tét valami egészen más. 

Poirot általában nem sokat ad az ujjlenyomatokra és más hasonló bűnjelekre, ő a mozgékony kis szürke agysejtekre meg a pszichológiára esküszik. Robert Thomas Agatha Christie-típusú, a végére kicsit megcsavarintott bűnügyi komédiája szintén fölkínálja magát a lélektani pepecselésnek – aminek azonban nemcsak egyszerűen fittyet hány, hanem egyenesen ellene is dolgozik a WSSz Nyolc nő-bemutatója. Bár pepecselés itt is van bőven. A rendezés és a látványtervezés két kézzel és jókedvvel szórja a groteszk és parodisztikus ötleteket, ha másért nem, talán ezért érdemes akár többször beülni az előadásra. Egy nézésre biztos nem lehet észrevenni, befogni az összes „vizuális leleményt”. (Hogy például kinek a fotója látszik a falon, állandó távollétében ki személyesíti meg a sanyarú sorsú családfőt a behavazott francia kastélyban, Pilinyi Márta díszletében.) Ezzel a durván elrajzolt, egyúttal részletesen „kidolgozott” nyolc nővel (valahol az Addams Family, az Ollókezű Edward meg valami istenhátamögötti kortárs ír dráma között) különben is nehéz betelni: annyira taszítóak, hogy már vonzók. (Bezzeg a snájdig, fess családfő. Na mindegy.) Úgyhogy itt legalább annyira főszereplő a jelmeztervező, a sminkes, a kellékes – Bujdosó Nóra, Takács Katalin, Jenei Ágnes –, mint a színésznők. Többnyire tényleg a megszólalásig kell várni, hogy kiderüljön, ki rejtőzik a maszk és a jelmez alatt: Németh Judit, Alberti Zsófi (újra színpadon, de jó!), Fekete Linda, Sodró Eliza, Grisnik Petra (m.v.), Bálint Éva, Edvi Henrietta, Vlahovics Edit (most szerencsére kiugrik a tolószékből). Ez a nyomozás első része, ami a nézőt illeti. Kár, hogy a szereplők azonosítása után csökken az izgalomfaktor. Mintha a rendezés megállt volna valahol félúton (nem lélektani krimi, de nem is paródia). Vagy Göttinger Pál rendező túl sokat bízott volna a kosztümökre, és kevésbé figyelt volna a hozzá való (egységes) játékmódra. Úgyhogy a karakteres kosztümök alól gyorsan elővillannak – nem annyira a krimi karakterei, hanem inkább maguk a színészek. Sodró Eliza persze lubickol a groteszkben, ahogy Bálint Évának is félelmetesen jól áll a frusztrált vénlányszerep. (Elnézve Augustine-t, fölmerül az emlékezetben a Pacsirta-film kedvéért eltorzított Nagy Anna képe.) Az ördög azonban a részletekben rejlik, viszont nem alszik. Sőt: a sarokba szorított Augustine néni dermesztő bejelentése szerint a fésűk sem alszanak, sosem. Jó lesz vigyázni.

Ölbei Lívia

forrás: http://vaol.hu/

Nyolc indok a Nyolc nő mellett

k.d. 

A Weöres Sándor Színház legújabb darabja egy vérbeli krimi, ami alatt végig azon morfondírozik a néző: de ki lehet a gyilkos?

Nyolc okot mondunk arra, miért is érdemes megnézni a Weöres Sándor Színház legújabb darabját, a Nyolc nőt.

1; Mert tuti a rendező. Göttinger Pál először és reményeink szerint nem utoljára rendezett Szombathelyen. Friss szemléletet hozott magával, amitől még izgalmasabb lett a darab. Ha valaki még nem látott Göttinger-darabot, ismerheti a Firkin együttesből is, ő volt a csapat énekese. A színpad így vagy úgy, de látszik a munkáján, hogy nem áll messze tőle. Bejött ez a hozzáállás, groteszk és hátborzongató lett ez a francia színdarab.

2; Mert annyira szenzációsak a jelmezek és a smink, hogy rutinos színházlátogatóként is elgondolkodtam rajta, ki-kicsoda. Az arcokat Takács Katalin sminkes abszurd módon elcsúfította. Leesett az állam, mikorNémeth Judit megjelent Madame Chanelként, ha nem szólal meg, nem hittem volna, hogy őt látom. A színház legelegánsabb nőjéből egy a Batman-filmből ismert pingvinembert maszkíroztak. Bujdosó Nórajelmeztervező is nagyon kitett magáért. A kosztümök nagyon hitelesen adják vissza a szereplők jellemét. Imádtam, hogy a karcsú és törékeny Sodró Elizából hájas és mamuszban csoszogó apuci kislányát faragott.

3; Mert baromi jók a karakterek. Olyan, mintha egy túlfújt Adams Family-világba csöppentem volna.Alberti Zsófi ribancos szobalánya olyannyira el van túlozva, amennyire megengedett és szükséges.Vlahovics Edit Mamyja egy fondorlatos és kiszámíthatatlan öregasszony. Az egyik kedvencem mégisBálint Éva volt, Augustine néniként, aki az egyik legunszimpatikusabb karakter a darabban. Aztán ott van Pierette, Edvi Henrietta játékában, a csillogó parókás, leopárd-mintás mini ruhájában, aki jól megkeveri az állóvizet. És a meggyilkolt férj szeretethiányos, hatalmas ülepű felesége, Fekete Linda Gabiként. Nyolc nő, nyolc indok a ház urának megölésére. De ki a gyilkos?

4; Mert sejtet. A darab szépen fűzi össze a szálakat. Minden szereplőnek van takargatnia, mindenkinek lett volna indoka a gyilkosságra, de közben valahogy egyik szerencsétlen szereplőből sem lehet kinézni, hogy embert ölne. A groteszkül hátborzongató krimit villámló fényhatások, rejtélyes hangok és pazar humor teszi izgalmassá.

5; Mert nem unalmas a sztori. Bár tulajdonképpen az egész történet egy belső nyomozás. Mind a nyolc nőnek van valami rejtegetni valója és bármelyikük lehet a gyilkos. Göttinger egyszer sem tesz utalást jobban az egyik vagy a másik szereplőre, egészen a végéig rejtve marad a titok. Bár néha már kicsit sok a fülemnek a rengeteg sikoly vagy ordibálás, de végülis nőkről beszélünk!

6; Mert bármikor megállja a helyét a történet. A Nyolc nő eredetileg egy Robert Thomas mű, amiből 2002-ben Francois Ozon filmet is rendezett. A nyolc női karakter időtlen, amit a beleültetnek egy bűnügyi komédiába, az a káosz a köbön, ezért működik.

7; Látványos a díszlet. Pilinyi Márta díszlettervező egy ódon, francia kisváros melletti kúriát valósított meg a színpadon. Homályos, sokat sejtető üvegfelületekkel, poros könyvekkel a könyvespolcon és titkos átjárókkal a szeszkamrába.

8; Mert mindenkinek való. A történetre figyelni kell, mert tíz percenként másra terelődik a gyanú, de érthető és élvezhető. Egy abszurd mese, tanulsággal és nevetéssel.

Nagyseggű viperák, sápadt penészvirágok - 8 borzalom nő + 1 férfihalál


Lesújtó egy képet kapunk a nőkről. Ez egy ilyen férfiszemüveg. - Vélemény a szombathelyi színház legújabb nagytermi premierjéről.

„Megráz és felébreszt. Aztán talán jobban értjük és értékeljük azt, amiben épp vagyunk.” - írtuk épp egy hete „A mi osztályunk” főpróbája kapcsán Lukáts Andor rendezéséről. Ha nincs kedvünk hasonló mélységekre, ellenpontként van itt egy lazító gyakorlat, a WSSZ nagyteremében eztán a groteszkre gyúrt vígjáték-komédiát játsszák: a Nyolc nőt. Sokan megnézték a kétezres évek elején François Ozon azonos című moziját, bár előbb lett világsiker a darab, és utána forgattak belőle filmet, Catherine Deneuve főszereplésével.

Meghökkent elsőre Göttinger Pál rendezése, pontosabban a színpadi megjelenítése. No nem is a kastélyszerű ódon nappali a súlyos fabetétekkel, mint egyetlen helyszín, ez egy konszolidált nagypolgári enteriőr. Tényleg, egyedül a díszlet „normális”, igaz, ezen is találni rejtett „kiskapukat”, például egy minibárból nyíló rejtekajtót. Hanem a sok torz nőkarakter.

Nagy fenekek, horror- parókák, elrajzolt Addams Familys arcok, alig tudjuk beazonosítani a színészeket. Ahol mindenkinek hurkás a hasa és püffedt csimbókok lógnak a lábán. Keményen elrajzolt, csetlő-botló nőszerű lényeket kapunk, akiknek a romlottság, a képmutatás már a gesztusaikban benne van. Az elfuserált nőtengerben egyedül a szobalány az, aki nyomokban még emberszerű és férfiszemnek kívánatos lehet.

A szerző Robert Thomas felhasznál minden klisét, amit az Agatha Christie krimikben szeretni szokás: adva van egy isten háta mögötti vidéki kastély, karácsony közeleg, összegyűlik a család. A vezérhímet holtan találják az ágyában, késsel a hátában. A házban nyolc nő tartózkodik, az áldozat anyja, felesége, húga, sógornője, két lánya és két háztartási alkalmazottja. Tudják, hogy a gyilkos köztük van, de melyikük lehet az? A telefonzsinór elvágva, az egyetlen autó leromlott, az ajtót bereteszelték, a kutyákat megmérgezték. Nyomozó nincs, helyette mindenki gyanúsít, a másikat fürkészi, közben meg, mint a viperák összezárva, marják, tépik egymást.

Hullanak az álarcok, és újabb és újabb eltitkolt része kerül elő egy hátborzongató kirakónak. Mert mindenkinek van legalább egy indoka arra, amiért épp ő tehette el láb alól a munkát, pénzt, oltalmat adó papát-férjet-szeretőt, aki a csőd szélére kormányozta ezt a bagázst. És akitől mind a 8 nő függ (függ?, csüng, szívja a vérét). A szerző aztán csavarint még egyet a végére, de ne lőjük le a poént.

Zavar a jelmezek túlontúl direktsége, nekem sok a groteszkből, és eltűnik annak az esélye, hogy fokozatosan hulljon le a lepel ezekről a nőkarakterekről. A korcs jelmezek-sminkek először meghökkentenek, de egyszersmint direkt jellemrajzok is, amivel eleve leírják a szereplőket, meg se kell szólalniuk. Olyan bélyegeket kapnak, amik alól nincs kibújás. Fel sem merül bennünk, hogy a jóravaló nagylány tényleg jóravaló, hogy a feleség szerető asszony, hogy a fura pederasztának beöltöztetett házvezetőnő nem egy sunyi alak.

Sodró Eliza mindent visz, attól a pillanattól kezdve, hogy fekete szemekkel, szürkén, hajfonatokkal betoppan a többi vipera társaságába, rajta tartjuk a szemünk. Telitalálat, ügyes, de meg is szoktuk már tőle. Rendben van Alberti Zsófi szobalánya is, új arc Grisnik Petra, akire rá kellett kerestünk a világhálón, hogy lássuk, szép nő, akit felismerhetetlenre torzítottak. Németh Juditból valami felismerhetetlen pigvin-torzót csináltak, és - képzelnék? - Fekete Lindából nagyseggű, számító liba lett.

Nem ez az a darab, amire mégegyszer beülnék. Hosszú, a kezdő gázfröccs után kicsit leül, nőként is nehéz azonosulni ezekkel az elrajzolt karakterekkel. Viszont a második etaptól már érdekelt legalább a krimi végkifejlete...

Sóvárgunk, gyötrődünk, keresünk… – Nyolc nő és nyolc férfi a Weöres Sándor Színházban

Bogdán Krisztina

A szerelem az emberi természet orvosa, mely visszavarázsolja az embereket hajdani állapotukba; a kettőből újra eggyé forraszt. Nyolc művészeti ág tizenhat művésze állított ki nőről és férfiról a február 12-én megnyílt 8 nő, 8 férfi című képzőművészeti kiállításon a színházaulában. A tárlatot Móri Csaba táncművész cigánytáncai színesítették.

„A Mi osztályunk a Márkus Emília teremben megy esténként, a Nagyszínpadon a Nyolc nő készül a pénteki bemutatóra, néhányan meg a Cafe Frei-ben RögtönÖzönködnek: ez a színház!" - olvasható a szombathelyi teátrum csütörtöki Facebook-bejegyzésében. Ám ez nem minden! A színházi előadások és kávéházi programok mellé ugyanis kiállítás is dukál. Nem is akármilyen!

Az aulában gyülekezve sokan már a premier előadásra várnak. A színpadra hamarosan nyolc nő lép. Férfiak nélkül. A kiállítás azonban egyensúlyt teremt. Nyolc nő és nyolc férfi alkotásai láthatók a teátrum előterében, melyek arról beszélnek, hogyan is látják ők - nők és férfiak - önmagukat és egymást: a nő a férfit, a férfi a nőt, a nő a nőt, s a férfi a férfit.

A nyolcas a szómágia szakértői szerint különleges szám. Ha állva nézzük, homokóra. Az idő múlásának jelképe. Ha viszont elfektetjük, végtelen. Az időtlenség szimbóluma. A művészet pedig éppen e kettőnek a találkozása. A szerelem is ilyen. A lassan szivárgó idő ellenére mégis az időtlenség, az állandóság érzetét kelti. Az örök úton megérkezés érzetét. („Kabinunknak a szűk kis ablakán, / ki nézeget, már nem elinduló, / csak az örök úton megérkező." Kelemen Zoltán: Szeretni végleg)

Tizenhat művész, mindannyian elindultak már az örök úton. Vannak köztük jó néhányan, akik meg is érkeztek. S talán vannak olyanok is, akik még ott poroszkálnak, vágyakozva és gyötrődve.

Jó házigazdaként a kiállító művészeket és vendégeiket Jordán Tamás színházigazgató köszöntötte. A kiállítást Barták Balázs irodalomtudós, egyetemi tanár Platón ihlette gondolatai, és Móri Csabatáncművész az Ando Drom, a Kalyi Jag és Pál István "Szalonna" autentikus zenéi által ihletett tánca nyitotta meg.

Platón szerint egykor az ember háromnemű volt. Volt nő és volt férfi, de harmadikul létezett a kettő elegye is, az Androgyn (hímnő). A férfiak a Naptól, a nők a Földtől, a hímnők a Holdtól származtak. Gömbölyűek voltak, négy kézzel, négy combbal, s közös kobakjukon két arc ült. Iszonyú erősek és felfuvalkodottak voltak; még az eget is megostromolták, hogy leigázzák az isteneket. Zeusz és istenei tanácsot ültek, hisz valamit tenniük kellett az emberek betyárkodása ellen. Persze anélkül, hogy áldozataikat, tiszteletajándékaikat elveszítenék. Zeusz végül kettévágta az embereket, Apollón pedig szerszámaival megformálta belőlük mai alakjukat. Az emberi természet ily módon kettéhasíttatott. Nem véletlen tehát, hogy ki-ki sóvárgott a másik fele után.

Így van ez ma is. Sóvárgunk, gyötrődünk, keresünk. Ki-ki a másik felét. A férfi a nőt. A nő a férfit. Ők azok, akik hímnőből hasadtak ketté. Nő a nőt. Ők eredendően is nők voltak. S férfi a férfit, hiszen ők férfiból lettek magányosak.

Hogy is van ez? Vannak férfiszerető nők és nőszerető férfiak. S bizony akadnak közöttünk nőszerető nők és férfiszerető férfiak is. A platóni filozófia szerint azonban egy valami mindannyiunkban közös. Az, hogy keresünk.

Mert mindannyian egy egész ember fele vagyunk, önmagunkban csupán torzók. Teljességünk megbomlott. S ha szerencsénk van, „összebotlunk egy-felünkkel". A szerelem az emberi természet orvosa, mely visszavarázsolja az embereket hajdani állapotukba; a kettőből újra eggyé forraszt.

Nyolc nő, nyolc férfi, nyolc művészeti ág. S tizenhat művész: Boráros Milada (dramaturg), Boráros Szilárd (bábtervező), Enyedi Zsuzsanna (grafikusművész), Kamper Lajos (grafikusművész), Kaczmarski Ágnes (fotóművész, filmes), Tóth Gergely (filmes), Sebők Éva (képzőművész), Oroszy Csaba (képzőművész), Surányi Nóra (képzőművész), Bonyhádi Károly (grafikusművész, fotós), Szabó T. Anna (költő, műfordító), Kelemen Zoltán (színművész, költő), Tóth Krisztina (író, költő), Egressy Zoltán (író, költő), Veres Éva (ötvösművész) és Veres Gábor (szobrász).

A kiállítás 2016. március 3-ig várja a Weöres Sándor Színház aulájában az érdeklődőket; mindazokat, akik már megtalálták, s mindazokat, akik még keresik másik felüket.

A Szombathelyi Televízió videója a Nyolc nőről



forrás: http://www.tvszombathely.hu/



Szöveg:

A történet tipikus krimi, a torz karakterekben és a helyzetkomikumokban saját emberi gyarlóságainkat is felismerhetjük.

Egy francia kisváros közelében, egy ódon, magányos udvarházban játszódik a történet. Itt él Marcel, az iparmágnás feleségével, anyósával, sógornőjével, lányaival, a szakácsnővel és a szobalánnyal - csupa nő, akik szorosan függnek tőle.

"Az úr meghalt."

A ház urát azonban váratlanul holtan találják a szobájában, valaki késsel hátba szúrta. A telefon nem működik, az egyetlen használható kocsi lerobban, a kaput lelakatolják. Így, a külvilágtól elzártan a nyolc nő egymás között keresi a gyilkost. Közben kiderül, mindenkinek van takargatnivalója.

Göttinger Pál - rendező
"Olyan nyolc nőről van szó, akik egészen végletes függésben vannak egy férfitől, és ezen keresztül a saját élethazugságaink, saját vacakságaink, kicsinységeink öltenek bennük testet. S amint eltűnik a kulcsszereplő a képletből, ők rommá omlanak."

"Láttam, hogy a konyhában ég a villany. Csengetett, teát kért, megfőztem."

A kacér szobalány, a magányos vénkisasszony, a megesett lány, a hűtlen feleség, a szerencsejáték-függő szakácsnő - mindannyian különböző karakterek, de egyformán képmutatóak. A romlottságot, a kilátástalanságot szimbolizálja a groteszk megejelenés: a jelmezek, a mozgás és a smink. A hazugságokról lehull a lepel, a végkifejletben lévő csavar kulcsfigurája pedig a fiatalabb lány, Cathrine.

Sodró Eliza - színésznő
"Énnekem ő az apukám, nyilván nagyon mélyen érint. Egy apa-lánya kapcsolatot próbálok benne - amennyire tudok - végigvinni."

Robert Thomas francia kortárs szerző műve szórakoztat és egyben elgondolkodtat: kiderül, mennyire kétségbeeshet az ember, ha zsákutcába kerül az élete és magára marad. A Nyolc nő bemutatója pénteken 19 órakor kezdődik a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán.

2016. február 09.

A gyilkos köztünk van – Nyolc nő a Weöres Sándor Színházban

Rozán Eszter

Elhagyatott kastély, hulla késsel a hátában, titkok, megmagyarázhatatlan események, nyolc nő összezárva – mindenki gyanús –, és mindenekelőtt fergeteges humor: ez Robert Thomas Nyolc nő című bűnügyi komédiája a Weöres Sándor színházban. Agatha Christie-i szituáció, groteszk ábrázolásmód, vérbeli francia hangulat és felhőtlen szórakozás vár mindazokra, akik megnézik a darabot.

Ha krimi, akkor csupa izgalom, rejtély, misztikum, na és természetesen nem hiányozhat a hulla sem. És ha mindez nyolc nővel történik, bezárva egy kastélyba, ahol még a telefon sem működik, akkor minden adott a felhőtlen szórakozáshoz. Robert Thomas: Nyolc nő című bűnügyi komédiája igazi ensemble-játék, nyolc egyenrangú nővel, akik egyformán fontos szerepet játszanak, és Agatha Christie regényeihez hasonlóan mindannyian gyanúsak. Már a megjelenésük is groteszk, ruhájuk, sminkjük és egész testfelépítésük olyan, mintha az Alice csodaországban című meséből léptek volna elő, vagy legalábbis egy rokokó történetből. Az arányok eltorzultak, vastag vádli, foghíjas mosoly, radiátorszerű test, idétlen megjelenés, mintha görbe tükrön át szemlélnénk őket, ugyanakkor mégis valóságosak. A történet a krimi hagyományait követi, egy karácsony előtti reggelen a ház ura és parancsolója, Marcel az iparmágnás, nem kel fel a szokott időben, amit a nők közömbösen vesznek tudomásul, bár felébreszteni nem merik. Innét már egyenes út vezet ahhoz, hogy késsel a hátában találjanak rá a szobájában. A nők harsány sikollyal, zűrzavarral veszik tudomásul a bűntényt. Mozdulataik, gesztusaik, reakciók szintén eltúlzottak, akárcsak ők maguk. De kik is ők?

Gaby, Marcel felesége (Fekete Linda) kócos hajával, barna harisnyás lábával igazi egyéniség, aki elszántan harcol az igazság kiderítéséért, ám kiderül, neki is lehetne indítéka a gyilkosságra. Susanne, az úr lánya (Grisnik Petra) éppen vakációra érkezik haza, tele lendülettel, a családja iránti féltéssel, folyton nyugtatgat mindenkit, mondván: semmi baj, semmi baj, ám ő sem egészen tiszta. Aztán ott van a húga, Catherine (Sodró Eliza) a maga 16 évével, krimi iránti rajongásával; annyira szereti a bűnügyi regényeket, hogy képes akár hajnalig olvasni a szobájában. Bordás hasával, beesett szemével, két copfjával groteszk jelenség. Catherine nem szereti, ha az életkorát emlegetik. Ő az, aki folyton figyel, jegyzetel, még nyomozói ruhát is ölt magára. Mamy, Marcel anyósa (Vlahovics Edit) szintén sajátos karakter. Tolókocsiban ülő, tehetetlen idős hölgynek gondolnánk, ám képes arra, hogy felpattanjon onnét, ha kedve úgy tartja. Augustine néni (Bálint Éva) a szegény rokon gőgjével és teátrális jeleneteivel zsarolja környezetét. Marcel befogadta őt, akárcsak Mamyt, és Augustine-ban az eltartottság tudata fokozza önmaga fontosságának bizonygatását. Bibircsókos orrával majdhogynem egy meséből kibújt boszorkány is lehetne. Imádja az édességet, ám úgy érzi, sosem kap eleget. Különösen a briós a kedvence. Később megjelenik Pierette, Marcel húga (Edvi Henrietta e.h.), a sztreccs miniszoknyás, foghíjas szőkeség, aki előszeretettel hamuzik a keble közé rejtett hamutálba, mely később az életét is megmenti. Louise, a szobalány (Alberti Zsófi) kissé butuska, sértődékeny, ám annál öntudatosabb. Sokkal mélyebb szálak fűzik a házhoz, mint gondolnánk. Madame Chanel (Németh Judit), aki szintén Marcel szolgálatába áll, gömbölyded alakja, megvető tekintete határozott jellemre utal, de ahogy az események előre haladnak, az ő kis sötét titkaira is fény kerül. Bujdosó Nóra jelmeztervezőnek sikerült annyira jól kialakítania a karaktereket, hogy bizony nem kevés időbe telik, míg a maszkok alatt valódi rácsodálkozással felismerjük a színészeket.

A francia kisvárostól pár kilométerre fekvő hegyi kastély egyre jobban elszigetelődik a külvilágtól, nemcsak a telefon zsinórját vágja el valaki, az autó is elromlik, sőt, a kaput is bezárják. A kutyákat megmérgezik, elmegy az áram, a falban lévő rést, mely utolsó esély lett volna a menekülésre és rendőrség értesítésére, betömték. A ház elvarázsolt kastéllyá változik, a titkok és rejtélyek helyévé. A díszlet -Pilinyi Márta munkája - is remekül illik a darab atmoszférájához. Egy átlagos polgári szobabelsőnek látszik, ugyanakkor a bútorzat és a berendezés fokozza a krimi hangulatát. Göttinger Pál rendező remek komédiát állított össze kiváló színészekkel, hátborzongató fordulatokkal. A hangeffektek is sokat sejtetőek, és ahogy a bűnügyi történeteknél lenni szokott, előkerül a pisztoly, mely el is dördül, többször is. A végén persze kiderül minden lelepleződik, aminek le kell lepleződnie, a nézők pedig azzal az érzéssel távoznak, hogy fergeteges darabot láttak. A 8 nő ékes bizonyíték arra, hogy élvezetes lehet egy darab férfi szereplők nélkül is.

Robert Thomas: Nyolc nő

bűnügyi komédia

Egy francia kisvárostól pár kilométerre, egy magányosan álló hegyvidéki házban játszódik a történet. Marcelt, az iparmágnást, karácsony előtt a hegyi kastélyában egyik reggel leszúrva találják. A külvilágtól elzárt kastélyban a telefon nem működik, az egyetlen autó is lerobban. A Marcelhez legközelebb álló nyolc nő mind egymást gyanúsítja. A feleség Gaby, lányai, Susanne és Catherine, az anyós Mamy, a sógornő Augustine, Marcel húga Pierrette, a szakácsnő és a szobalány is eltérően fogalmazzák meg kötődésüket Marcelhez. Hamarosan kiderül, hogy mindenkinek van valami takargatnivalója, és oka is lett volna a gyilkosságra. Végül az igazság napvilágra kerül, az álarcok lehullnak, a képmutatók lelepleződnek. A 8 nő (8 Femmes) egy francia színdarab, szerzője Robert Thomas. A nyolc egyenrangú szereplőt felvonultató, nagy ensemble-játékra lehetőséget adó krimiből filmváltozat is készült 2002-ben, Francois Ozon rendezésében.

Szereplők:

Madame Chanel: Németh Judit
Lousie, a szobalány: Alberti Zsófi
Susanne, az úr lánya: Grisnik Petra
Mamy: Vlahovics Edit
Gaby, Catherine és Susanne mamája: Fekete Linda
Augustine néni: Bálint Éva
Catherie, Susanne húga: Sodró Eliza
Pierette: Edvi Henrietta e.h.

Díszlettervező: Pilinyi Márta
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
Kellékes: Jenei Ági
Súgó: Kisely Máté
Ügyelő: Schmidt Róbert
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra

Rendező: Göttinger Pál


Bemutató: 2016. február 12. 19 óra



NYOLC NŐ - olvasópróba NYOLC NŐ - próbafotók Nyolc nő - családi képek ROBERT THOMAS - NYOLC NŐ - ELŐADÁSFOTÓK

Nyolc nő - videóelőzetes

BRUTÁLIS NYOLCAS


Beszélgetés Göttinger Pállal

Robert Thomas Nyolc nő című bűnügyi komédiáján izgulhatunk és nevethetünk február 12-től a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Hogy hogyan lehet a klisészerű krimiszálakat jól használni, mennyi hazugságot és elfojtott gyűlöletet vagyunk képesek mi, emberek kitermelni, mitől lesz göttingeres, no meg Tim Burton-beütésű a darab, arról a rendezőt, Göttinger Pált kérdeztük.

PRAE.HU: Jordán Tamás talált meg Téged a darab ötletével, vagy fordítva történt?

Nagyon ritka sajnos az olyan helyzet, amikor a vendégrendező saját darabötlettel állíthat be egy színházba, pláne nagyszínpadi bérletes előadás esetében. Itt sem ez volt, sőt az előadást eredetileg nem is én rendeztem volna – Czukor Balázs helyett vállaltam a munkát, aki időközben elszerződött a Weöres Sándor Színháztól. Jordán Tamással korábban már beszéltünk arról, hogy szívesen jönnék vendégeskedni ide, de csak most, ezzel a beugrásos lehetőséggel nyílt erre alkalom. Sok nagyszerű új kollégával van így módom találkozni, és persze nagyon izgalmas olyan színházban dolgozni, ahol korábban még nem jártam.

PRAE.HU: Robert Thomas Nyolc nő című 1958-ban írt műve tulajdonképpen egy Agatha Christie-paródia. Miért izgalmas számodra ezt színpadra adaptálni?

A játékosság benne a legérdekesebb. Gunyoros műről van szó, amely a krimi műfaj modorosságaiból űz csúfot, miközben nyolc női szereplőn keresztül az emberi természetről is sötét képet kapunk. Szórakoztató, de elég rosszindulatú írás.

PRAE.HU: Fel van adva a lecke, ha szabad ilyet mondanom, hiszen a Nyolc nőnek ez idáig tíz bemutatója volt különböző magyarországi színházakban – a legutóbbi éppen ebben az évadban, Debrecenben –, François Ozon francia rendező pedig filmre is vitte a művet 2002-ben. Mitől lesz göttingeres a darab, és hogyan lehet a klisészerű krimiszálakat jól használni?

Meglehetősen sokat alakítottunk az alapművön. Az a történet és a forma, amellyel mi operálunk, a 2002-es François Ozon-filmváltozattól is lényegesen különbözik. Míg a film óvatos, áttetsző, finom színekkel dolgozott, és a lélektani folyamatokat vette górcső alá, addig mi valami brutálisabbat, vadabbat, zsigeribbet és komikusabbat szeretnénk készíteni. Az előadásunk a Tim Burton-filmek világát idézi. A romlásból indulunk ki, karikatúraszerű elemeket használunk.

Adott egy pusztulófélben lévő vidéki ház, ami a vihar miatt el van zárva a külvilágtól. Marcelt, az iparmágnást egyik reggel leszúrva találják. A házban élő, hozzá legközelebb álló nyolc nő mind egymást gyanúsítja a gyilkossággal – az ehhez hasonló közhelyszerű körülmények, Agatha Christie-jegyek esetében tudatosan törekedtünk arra, hogy a lehető leghamarabb túlessünk rajtuk, és beleáshassuk magunkat a részletekbe. Reményeink szerint gyorsan felfogja majd mindenki, hogy nem a klisékre fogunk fókuszálni, és nem is lélektani aprólékosságú drámai színdarabot fabrikálunk. Milyen viszony fűzte a meggyilkolt iparmágnáshoz az összezárt nyolc nőt? Milyennek látták őt, és milyen indulatokkal viseltettek iránta? Ezekre a titkokra, és az alattuk lapuló gyilkossági indítékokra próbálunk nagyon egyszerű és már-már szájbarágós módon fényt deríteni. Amit alatta találunk: gyávaság, lustaság, némi emberi vacakság, ugyanakkor elemi erejű irigység, egymás szeretettel vegyes gyűlölete és persze játékosság – ezekkel foglalkoztunk a próbákon.

PRAE.HU: Mi történik, ha egy kicsit megkapargatjuk a gyilkoskeresős krimi felszínét?

Az elfojtott szenvedély, majd a belőle kirobbanó mindent elsöprő vádaskodás nem újdonság a drámatörténetben, természetesen nem mi találtuk fel. Ez a darab lehetőséget ad arra, hogy bumfordibb, kifordítottabb módon beszéljünk róla. Egy család életében történt katasztrófa – esetünkben gyilkosság – hatására olyan botrányok pattannak ki, melyek egymás vádolásába, kínzásába torkollhatnak. A szereplők rövid idő alatt akarnak megszabadulni mindattól, amit évtizedekig magukban cipeltek. Felszínre tör a sértettség, a gyűlölet, a szeretet – egyszóval mindazok a szélsőséges érzelmek, amelyeknek korábban nem volt alkalmuk formát ölteni. Az összes biztosíték egyszerre verődik ki – a hajdan erős akaratú, de aztán elgyengülő családfőtől való magatehetetlen függőség elmúltával emberi roncsok maradnak hátra.

PRAE.HU: Milyen vizuális megoldásokban gondolkodtál?

A rothadófélben lévő dohos, romos, esőáztatta hatalmas ház díszletei jól illenek a csőd szélén álló, képmutató közösséghez. A nyolc nő úgy éldegél itt, hogy közben ők maguk is átvizesednek, bepállanak. Ügyet sem vetnek arra, ami a kinti világban zajlik, és arról sem akarnak tudomást venni, hogy már régóta nem olyan jólétben és biztonságban élnek, mint ahogyan azt ők saját maguk előtt beállítják.

PRAE.HU: Kortárssá formálni vagy megtartani az ötvenes évek világának sajátosságait – a kettő közül melyik koncepció mentén haladtál?

A szereplők abban a szöveges stílusban és miliőben mozognak, amilyenben az eredeti mű íródott. A kornak megfelelő jelmezekből indultunk ki – legfeljebb itt-ott eltúloztuk őket. Van olyan darab, amelyiknek jót tesz, ha maira fordítjuk, ez esetben azonban szükségünk van a műfaj közismert kliséire ahhoz, hogy aztán el tudjunk rugaszkodni.

PRAE.HU: Anyák, lányok, testvérek, unokák, nagynénik, szeretők, sógornők és cselédek egyenrangú szereplői a darabnak. Mi az ő szerepük nehézsége?

Mivel minden színész tíz-húsz-harminc évvel fiatalabb az eredeti történetben megírtnál, a karakterábrázoló képességük igencsak próbára van téve. De ez nem baj – iskolának például egészen kiváló.

PRAE.HU: Most is kőszínházban rendezel, de évadról-évadra dolgozol független társulatokkal is. Melyik közegben mozogsz otthonosabban, és miben látod e színházi terepek előnyeit, hátrányait?

Nem választom el a kettőt élesen. Egy kőszínházi produkció egyértelműen nagyobb lebonyolítói felelősséggel jár, egy függetlenben pedig az embernek saját magát kell állandóan fegyelmeznie. De közös bennük, hogy az embernek lelkiismeretesen azon kell dolgoznia, aminek az igazáról meg van győződve. A különbségekre igyekszem nem figyelni. Olyan rendezőként szeretek gondolni magamra, aki a helyszíntől és a formától függetlenül csinálja azt, amit csinál. Soha nem azt nézem, hogy hány ablak van a pincében, ahol éppen próbálunk. Éppúgy igyekszem kihozni a maximumot magamból kőszínházban, nagy stábbal és kötött munkarenddel, mint minimál körülmények között, éjszakai vagy másutt dolgozó emberek szabadidejéből lopott próbákkal. Az utóbbi időben kétharmad-egyharmad arányban a kőszínházi munkák javára billent a mérleg, de tisztában vagyok azzal, hogy ez bármikor fordulhat – és egyébként dolgozom is a kiegyenlítésen.

PRAE.HU: A Nyolc nő premierjét követően milyen rendezéseket láthatunk tőled a színházi idény hátralévő részében?

Ermanno Wolf-Ferrari Sly című háromfelvonásos operáját kezdjük el próbálni a Magyar Állami Operaház megbízásából áprilisban. Szegedi-budapesti koprodukció lesz – Szegeden folyik majd a munka nagyja, de Pesten lesz a májusi bemutató. Az évad legvégén pedig a Katona József Színház évek óta zajló népszerű operabeavató-sorozatának keretében Dinyés Dániellel közösen készítünk egy Cosí fan tutte című beavatószínházi előadást Cseh Antal, Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia és Varga Donát operaénekesekkel, valamint Pálmai Annával és Kulka Jánossal. Utána pedig már készülök arra az összművészeti fesztiválra, amely hosszú évek óta az életem része: az Ördögkatlanra.

Nyolc nő - plakát


Suttogások és sikolyok: nyolc gyanús nő, avagy a galád család színre lép

Az első sikoly a nézőé: amikor meglátja ezeket az elképesztő lányokat, asszonyokat – jelmez: Bujdosó Nóra, smink és maszk: Takács Katalin –, biztos, hogy reflexből sikoltani támad kedve. Főleg, ha nem a színpadon, hanem a WSSz folyosóján találkozik valamelyik háromdimenziós rajzfilmfigurával. Nyolc horrorisztikus nő, és mind gyanús. Oldás és kötés, pontosabban most inkább kötés és oldás: A mi osztályunk kiheverhetetlen sokkja után könnyed szórakozást ígér a WS Színház új nagyszínpadi bemutatója: a Nyolc nő bűnügyi komédia, kis pszichológiával, velőtrázó sikolyokkal – és nagy tanulsággal. Ez az a darab és előadás, amelynek slusszpoénját tilos elárulni (mint a meccs eredményét azoknak, akik az ismétlést nézik): a nézőt köti a gentleman's agreement. A londoni közönség például állítólag hosszú évekig tartotta a száját, hogy sokaknak szerezhessen meglepetést Agatha Christie Egérfogója. Ha már Agatha Christie: úgy tűnik, a Nyolc nő szerzője, Robert Thomas Agatha Christie­hez járt továbbképzésre; ami egyáltalán nem baj. Még a maga Poirot­ját – vagy Jane Marple­jét – is belefogalmazza a játékba. De ennél többet tényleg nem mondhatunk. Csak annyit, hogy van egy behavazott francia kastély, benne nyolc nő – és egy halott: a ház ura, Marcel, az iparmágnás. Se ki, se be. De mielőtt megpróbálnánk kisakkozni, hogy melyik nő a leggyanúsabb a nyolc közül (feleség, két lány, testvér, házvezetőnő, szobalány stb.), előbb egy ennél sokkal súlyosabb problémával kell megküzdenünk. Ki lehet – úgy értem, a WSSz melyik színésznője – az a túlsúlyos pingvin, sötét, kerek szemüvegben? Hát az a végképp elszabadult, krimifaló copfos „radiátor”? És az a kancsóorrú, szigorú démon, aki megőrül az édességért? Vagy lehet, hogy nem is agyalni semmin, csak élvezni a színházat. De a biztonság kedvéért a szereplők nevét se áruljuk el. Ki­ki járjon utána, aztán hallgasson, mint a sír.

forrás: http://vaol.hu

Nyolc nő - képek az előadásból

ROBERT THOMAS - NYOLC NŐ - ELŐADÁSFOTÓK

8 nő, 8 férfi

Nyolc művészeti ág tizenhat művésze állít ki nőről és férfiról a február 12-én 18.15 órakor nyíló 8 nő, 8 férfi című képzőművészeti kiállításon az aulában. Közreműködik: Móri Csaba táncművész.

8 nő, 8 férfi
nyolc művészeti ág, tizenhat művész
nőről és férfiról

Kiállító művészek:
Boráros Milada dramaturg – Boráros Szilárd bábtervező
Enyedi Zsuzsanna grafikusművész – Kamper Lajos grafikusművész
Kaczmarski Ágnes fotóművész, filmes – Tóth Gergely filmes
Sebők Éva képzőművész – Oroszy Csaba képzőművész
Surányi Nóra képzőművész – Bonyhádi Károly grafikusművész, fotós
Szabó T. Anna költő, műfordító – Kelemen Zoltán színművész, költő
Tóth Krisztina író, költő – Egressy Zoltán író, költő
Veres Éva ötvösművész – Veres Gábor szobrász

Köszöntőt mond: Jordán Tamás
A kiállítást megnyitja: Barták Balázs irodalmár
Közreműködik: Móri Csaba táncművész

Időpont: 2016. február 12. péntek, 18.15 óra
Helyszín: Weöres Sándor Színház, Aula
A belépés díjtalan.

A kiállítás megtekinthető: 2016. március 3-ig.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed