Offenbach újratöltve

Dinyés Dániel–Szabó Borbála: Párkák – ősbemutató a Bárka Színházban, 2010. december 19.

Nem ért teljesen váratlanul, hogy a Bárka Színház operabemutatóval jelentkezett: aki látta a tavalyi évadban bemutatott Esterházy Péter-darab, a Harminchárom változat Haydn-koponyára előadását, regisztrálhatta, hogy az intézmény az ambiciózus zenei vezető, Dinyés Dániel mellett (aki Haydn- és részben Mozart-művek felhasználásával valóságos melodrámává alakította a prózai színművet) kivételes zenei érzékenységű rendezővel is bír Göttinger Pál személyében. Kettejük közös munkájának újabb eredménye immáron eredeti darab: a Párkák című meseopera zenéjét Dinyés Dániel komponálta, a rendező ismét Göttinger Pál. Az opera szövegkönyvét a színház dramaturgja, Szabó Borbála írta.

Az új darabot legalább két nézőpontból lehet megközelíteni: egyrészt általános műfaji kérdések, másrészt a célközönség szempontjából. Ami az elsőt illeti, az olümposzi istenek és héroszok demitizálása szórakoztató zenés darab keretében egyértelműen Offenbachra utal: a Párkák zenei világának eklekticizmusa, olykori harsánysága és többnyire szórakoztató zenei ihletettsége is az operett ősatyjának szellemiségét idézi. Ha ezzel kapcsolatban kérdés merül fel, az nem a mintául szolgáló operettek és a Párkák választott műfajának különbségét érinti – elvégre az vesse a szerzőkre az első követ, aki pontosan meg tudja mondani, milyen is a XXI. század „szabályos” operája. Nyugodtan elfogadhatjuk tehát, hogy egy kortárs opera dramaturgiája és zenei világa inkább a klasszikus operetteket idézi, mintsem a klasszikus (barokk, romantikus stb.) operát. Problémás lehet viszont az offenbachi sikamlósság gyerekeknek való tálalása – a Párkák ugyanis e téren is híven követi a mintául választott mestert. Zeusz magánélete éppoly alapossággal van tematizálva a darabban, mint az idős férfi és fiatal nő szerelmének problémája, vagy éppen az érdekházasság kérdése – nem is beszélve arról, hogy Küón, az elvileg fiatal és szimpatikus hős a nyitójelenetben éppen arról számol be: férjes asszonyt készült elcsábítani.

Szabad-e ilyesmit gyerekek számára előadni? – tehetnénk fel az álnaiv kérdést. Ám aki ilyet kérdez, vélhetően nincs tisztában azzal, hogy a gyerekek milyen szubkulturális impulzusoknak vannak kitéve nap mint nap – ezek közepette a szemellenzősség legalábbis visszatetsző lenne. A Párkák offenbachi ihletettsége ellenére semmi olyasmit nem tartalmaz, amit a megcélzott korosztály nem látott már réges-régen a televízióban vagy az interneten. Mindezen felül pedig azt sem árt leszögezni, hogy az operettes–musicales zenei világ cseppet sem mond ellent annak, hogy a darab jó bevezető az opera világába: nemcsak azért, mert teljesen nélkülöz minden prózai párbeszédet, azaz formailag valóban opera, hanem azért sem, mert számos rejtett vagy nyílt utalást tartalmaz a műfaj közismert alkotásaira. Abu dala például Leporello Regiszteráriájának egyfajta parafrázisa, de egyáltalán: a Küón és Abu közötti kapcsolat a Don Giovanni–Leporello, vagy akár a Faust–Mefisztó viszonyrendszer újraértelmezéseként is felfogható. A muzsika minden pillanatban átgondolt, igényes, élvezetes – stíluskavalkádja a swingtől a tangón át a magyar népdalok világáig ível. Az alig hetven perces opera zenéjében egyszer sem érzünk üresjáratot – ha hiányérzetünknek adhatunk hangot, úgy az a valódi sláger, az egyetlen, bármikor visszafütyülhető nagy dallam hiánya volna, ami bizony elkelne egy hasonló műfajú és nagy népszerűségre számot tartó darabban.

Göttinger Pál rendezése most is érzékenyen reagál a zenére; ennek csalhatatlan jele, hogy nyomokban sem emlékeztet a Haydn-előadás színpadi megformálására. A harsányabb színekkel operáló muzsika élénkebb színészi megoldásokat indukál a Csík György tervezte gigantikus játszótéren. (Felejthetetlen rajztanárom, Herendi Miklós az ilyesfajta óriáscsúszdát és/vagy ugrálóvárat nemes egyszerűséggel gumiszobának nevezte.)

Hogy a Bárka remek társulattal rendelkezik, azt eddig is tudtuk; ám hogy a színészek vokális produkciója is többségében jóval a kielégítő szint fölött van, az egyszerre dicséri remek zenei adottságaikat és az ehhez jól alkalmazkodó zeneszerzőt. Zeusz Zoli bácsiként Seress Zoltán új oldaláról mutatkozik be (legalábbis magam eddig nem táncoskomikusként jegyeztem kiváló színművészünket): ám nemcsak a dalok megformálásában, de a főisten kisszerűségének megjelenítésében is kiváló. Szorcsik Kriszta Héra Hédikéje egyszerre van tudatában megcsalatottságának és férjével szembeni erőfölényének: a rendelkezésére álló szűk időkeretben is képes élővé varázsolni a figurát. A darab és az előadás erénye, hogy a három párkát nem „háromfejű szörnyként” kezeli (mint pl. Mozart a három hölgyet és a három fiút Avarázsfuvolában), hanem mindegyiket önálló jellemmel ruházza fel. Varga Anikó a lufiszobrász Lainoszba beleszerető Lenkét hozza nagyszerűen: Ilyés Róberttel énekelt kettősük felragyogtatja a darab emberileg talán leghitelesebb pillanatát.
Spolarics Andrea Andikájának a gusztustalanságok ízléses adagolását kell megoldania, s ezt sikerrel teszi; párja, Gados Béla Hádész Henrikként inkább joviális, mintsem félelmetes alvilági isten. A sorsfonal gombolyításában mindvégig kitartó Klárika Varjú Olga megszemélyesítésében kellően frigid ahhoz, hogy csak a darab végére olvadjon fel. Grüllét Réti Adrienn mind idős, mind fiatal megjelenítésben jól hozza, metamorfózisa magától értetődő; párja, Haplusz csak idősen látható, de Kardos Róbert olyan szerethető bácsit alakít, akihez még egy fiatal lány sem lehet hűtlen. Telekes Péter Küója mintha csak tavasszal látott Mozartjának folytatása lenne: gyermeteg, narcisztikus, ám ezen tulajdonságaival együtt is vonzó egyéniség; a színész jól egyensúlyoz a „hibátlan mesehős”- és Don Juan-vonásokkal egyaránt felruházott figura két véglete között. Kálid Artúr Abuja nem csak földrajzi, de társadalmi értelemben is alvilági, ám éppen kisszerűségében tud nagyszerű lenni.
A kiváló hangszeresekből álló kamarazenekart figyelemre méltó opera-karmesteri tehetségről tanúskodó módon vezényelte Cser Ádám a december 19-i második előadáson.

Hogy a Párkák mint opera mennyire lesz sikeres, azt az utókor és a további bemutatók száma, gyakorisága dönti majd el. Hogy jelen előadás sikeres, azt viszont eldöntötték már a nézők: a jórészt tizenéves gyerekekből álló publikum hangos tetszésnyilvánítása többet ér minden kritikusi okoskodásnál. Izgatottan várjuk, hogy a zenés műfajok iránt nyitott színház és társulat továbblép-e az első operaprodukció után.

Bóka Gábor

forrás: http://opera-vilag.hu

Fehér Elephánt a Párkákról

Felfújt csuzda, mászóka, pörgők, forgók, al- és felvilági játszótér: Csík György díszlete virgonc színességével már az első pillanatban megteremti az oldott hangulatot. A vörös séf-libériába bújtatott, egyáltalán nem félelmetes Hádész Henrik: Gados Béla ármányosan kevergeti a kannibál-levest, a három párka heves békétlenkedés közben nyirbálja életünk fonalát. Rugalmas eleganciával szökken a színre Seress Zoltán, káprázatos mozgása hatványozza éneklését, mellyel Dinyés Dániel "Nő,nő,nő" songját a toplisták élére lendíti. Szabó Borbála tömény meseszövése, ötletes fordulatai a vágyott kihívást jelentik a kitűnően rendező Göttinger Pál-nak. Ütnek a dalszövegek, csattanósak a poénok, sűrű a tempó, szédítő a forgatag. Az együttes elképesztő lendülettel játszik, a legapróbb mozzanat, a legkisebb gesztus is a helyén van, Katona Gábor invenciózus koreográfiájának fokozott igényeit is teljesíti. Villanásnyi jelenetek élezik a feszültséget, a mindent átszövő zene adekvátan szervül a koncentrált cselekménybe. Tangó, fox-trott, swing vagy keringő: Dinyés Dániel bámulatos könnyedséggel hajózik a stílusok óceánján, kompozíciós képességeinek jellemzésére elég egy példa: ahogy Grüllé földi és Haplusz kánonja, földi halandók megjelenésével többszólamúvá dúsul, majd az isteni belépésekkel okeghemi multiplicitásban teljesedik ki. Kálid Artúr vadul meresztgeti tőrét és szemeit Kovalcsik Anikó batman-szármyaiban, lányos bájait szőke parókája, gengszter-szemüvege sem rejti, Telekes Péter a nárcizmus kórképét, később a gyermeki csalódottságot rajzolja meg hitelesen. Szorcsik Kriszta kései feltűnése csak igazságosztó szerepre ad lehetőséget, Varjú Olga, az emberbarátság oldalán megpróbál ellensúlyt képezni a gonosz erőkkel szemben, de a végzetességében kéjelgő Spolarics Andreá-t csak a bécsi walzer 3/4-e képes megfékezni. A komikum tobzódása közben átszellemült szépségű Varga Anikó és Ilyés Róbert poétikus egymásba simulása a földi-égi szférák határán, hasonlóan katartikus a széplány visszaváltozásával beteljesülő Philemon és Baucis konstelláció. Az énekben-játékban egyaránt jeleskedő Réti Adrienn és a visszafogott pantomimjével remeklő Kardos Róbert kettőse, a fiatalos tobzódás kavalkádjában, megható kontrasztként jeleníti meg a kortalan érzelmek szépségét. Göttinger Pál, mélymuzikális attitűdjéből fakadó ritmusérzékkel alkotja meg a meseopera arányos szerkezetét, kimunkált ötletekkel gazdagítja, az egységes összmunka erejével teljesíti ki a pompás textus lehetőségeit. A zenés darabok rajongói máris átköltözhetnek a Bárká-ba, a gyermekek pedig örömmel dúskálhatnak a táncok, a zene, a humor és a játékosság Szín-Házi özönében.

forrás: http://toptipp.hu/

Miért szomorúak a sorsistennők?

Selmeczi Bea a Párkákról.


Megjelent a 2010. december 19.-i lapszámban

Meseopera igazából nem létezik. A Párkák a Bárkában is inkább Broadway-musicalhez hasonlít, bár Szabó Borbála mitologikus történetét mesei elemek szövik át, és Dinyés Dániel kortárs operazenéjét könnyed dalbetétek lazítják – Zeusz Zoli bácsi (Seress Zoltán) belépője például határozottan slágergyanús.

A meseszerűség a kivitelezésben érhető tetten. A görög mitológia alakjai tragikomikus hősökké változnak: Zeusz főistennek kizárólag a szebbik nem elcsábításán jár az esze, felesége, Hédike (Szorcsik Kriszta) féltékeny fúria, a Párkák pedig „szakmájukhoz” illő jegyekkel rendelkeznek. Klárika (Varjú Olga) mindig jót akar, hiszen ő sodorja az élet fonalát, a sorsot szövögető Lenke (Varga Anikó) döntésképtelen személyiség, aki a jó és rossz között ingadozik, míg a fonalat elvágó Andika (Spolarics Andrea) természetesen nagyon gonosz. Göttinger Pál rendező megpróbálta tompítani Hádész Henrik (Gados Béla) félelmetes arcát, ezért helyezte egy mászófal tövébe, a labdatenger közepére ördögi szakácsjelmezben. Így az Alvilág ura kétségtelenül szimpatikusabb arcát mutatja felénk, ám az embereket levesbe főző séf látványától a hideg futkározik a hátamon, mintha csak a Peer Gynt-i Gomböntő elevenedett volna meg.

A földi teremtmények személyisége kevésbé kidolgozott, mivel úgyis az istenek játékszerei, és uraik szorosan tartják a gyeplőt. Küón (Telekes Péter) és Abu (Kálid Artúr) üde színfol tok az előadásban, bár a történetben csak a katalizátor szerepét osztotta rájuk a sors és a rendező keze. Azonban a szobrász (Ilyés Róbert), valamint Grüllé (Réti Adrienn) és Haplusz (Kardos Róbert), az öreg tehenészek fellázadnak az eleve elrendeltség ellen, és mernek maguk dönteni. Azonban kizárólag ez utóbbiak szerelme teljesedhet ki, az égi-földi vegyes párokat Zeusz nem nézi jó szemmel, és a Párkákat visszaparancsolja a rokka mögé.

A színes karakterek csakúgy oldják a cselekményben rejlő feszültséget, mint a játszóházak kínálatát felvonultató, vidám és bravúros színpadkép. Hőseink többnyire a mászófal árnyékában pihennek meg, és csúszda köti össze az égieket a földi „tüneménnyel”. Egyedül az ugrálóvár hiányzik, ami ugyan mulasztás, de dramaturgiailag nincs különösebb szerepe.

Garamvári Gábor képei a Párkákról

Dinyés Dániel és Göttinger Pál a Párkákról az MR1 Kossuth Rádióban

Dinyés Dániel és Göttinger Pál a Párkákról a Katolikus Rádióban

Felújítás helyett megújítás a kaposvári színházban

2010. december 18., 13:00
Nem felújítás, hanem megújulás – ennek jegyében telik a kaposvári Csiky Gergely Színház következő évada. Rátóti Zoltán igazgató egy különleges ősbemutatót is tervez jövőre, Háy János és Lovasi András közösen készítene egy zenés darabot a tervek szerint.

A nagyszínpadon öt felnőtt- és két gyerek-, a stúdióban pedig három előadást tervez a következő évadban a Csiky Gergely Színház. Újra visszaállítják a gyerekbérlet-rendszert, és ismét megjelenik a stúdióbérlet, mondta Rátóti Zoltán a színház pénteki sajtótájékoztatóján. Bemutatkozott a színház dramaturgja, Németh Virág, és az új rendezői csapat egy része is. Művészeti munkatársként Bérczes László dolgozik majd a teátrumban. Vendégrendezőként a londoni Globe Színház egykori igazgatója, Tim Caroll is színpadra állít majd egy Shakespeare-darabot. Az igazgatói pályázatra szintén jelentkezett Keszég László, illetve a színház korábbi vezető rendezője, a sajtótájékoztató estéjén bemutatott Játék a kastélyban rendezője, Mohácsi János nem szerepel a jövő évi rendezők között. A színház arculatát Dömötör Tamás , Szabó Máté (De Sade pennája) és Göttinger Pál (Harminchárom változat Haydn-koponyára) fogja meghatározni, és rendezési megbízást kap Valló Péter, valamint a Győri Nemzeti Színház főrendezője, Funtek Frigyes (aki hamarosan Rátótival és a kaposvári társulat tagjával, Fándly Csabával a főszerepben állítja színpadra Győrben az Equust). A rendezői folytonosságot Kelemen József és Rusznyák Gábor volt vezető rendező biztosítják Kaposváron.
A felújításról szólva az igazgató azt mondta: remény és szándék van, pénz nincs rá, de biztos abban, hogy a gazdasági és kulturális tárcának is van rá elképzelése. Újdonság lesz továbbá a tanteremszínház, ami pályázati szakaszban van. Ezen a projekten Tóth Géza, Várady Szabolcs, Laboda Kornél rendező és Szemerédi Fanni sajtó- és PR-munkatárs dolgozik. Már az idei évadban bővítik a repertoárt: színre kerül a Portugál és Schwajda György Csoda című darabja, valamint felolvasószínházi sorozat is készül.

Dinyés Dániel: "A Bárkának egészen kivételes zenei képességű gárdája van”


2010. december 16. - Kelemen Éva - Fidelio

A Bárka Színház december 17-én, Göttinger Pál rendezésében mutatja be Szabó Borbála és Dinyés Dániel Párkák című meseoperáját. Az ősbemutató zenéjét jegyző Dinyés Dániel szerint az Üllői úti teátrum társulata meglepően kiemelkedő zenei kvalitásokkal rendelkezik, ami az ő dolgát is nagyban megkönnyítette.



- Korábban is foglalkoztál már az operaszerzés gondolatával, vagy csak most, a Göttinger Pállal közös munka során írtál először ilyen jellegű művet?

- Ha az ember fiatal zeneszerző és elvégzi a Zeneakadémiát, és hacsak nincs isteni mázlija, ami az utóbbi 40 évben nem túl sokaknak volt, akkor nem keresik meg operaírási ajánlattal. Az operaírás elfoglaltság szempontjából nemcsak részemről, hanem a szövegíró részéről is hihetetlen mennyiségű időt kíván. Mi most egy negyven- és egy harmincperces felvonást írtunk úgy, hogy januárban kaptuk meg a felkérést, június legvégére lett meg a szövegkönyv, és szeptember 1-jére készen kellett lennem a zongorakivonattal. Szóval nem nagyon volt esélyem és lehetőségem lassan írni és gondolkozni. (nevet) Körülbelül napi nyolc-kilenc órát töltöttem komponálással, amit muszáj, ha az ember nem akar éveket eltölteni egy negyvenperces felvonással. Én nagyon szerettem volna mindig is operát írni, de soha nem volt rá lehetőségem. Így is nehezen hittem el, hogy Seress Zoltán valóban felkért erre a munkára, de amikor befejeztem a hangszerelést, már elhittem, hogy megvalósult. (nevet)

- Mennyiben kellett másképp nekifognod, mint a korábbi munkáidnak?

- Itt nagyon komoly keretek és szabályok voltak. Adott volt 11 ember, akiket mind végig kell vinni A-ból B pontba bő egy óra alatt, ami rengeteg munka, és emiatt hihetetlen gyorsan is történik a darabban minden. A Figaro házasságában van ennyi szereplő, Mozartnak viszont velünk szemben három és fél-négy órája volt a különböző történésekre. A mi darabunk az ifjúságnak és az ifjúlelkű szülőknek íródott, akikből remélem, sok van, így felvonásonként harminc-negyven percnél tovább nem lehetett húzni az időt. A betartandó keretek miatt rajzfilmsebességgel történnek a dolgok: a Walt Disney-kutatások szerint egyébként is hét másodpercenként kell, hogy új impulzus érje a gyerekeket. (nevet)

- Operát írtál az alapvetően prózai színházra szakosodott Bárkának. Ez esetben az opera mércéjét helyezted lejjebb, vagy ennyire jók a társulat hangi adottságai?

- Az utóbbi. Óhatatlan, hogy nem 11 énekesről, hanem 11 színészről beszélünk - hozzátéve, hogy ezek a prózai színház világában élő és alkotó emberek egészen elképesztő zenei kvalitásokkal rendelkeznek. Már jó pár színházban megfordultam, és azt látom, hogy a Bárkának egészen kivételes képességű gárdája van zenei téren: vannak olyanok is, akik nem gondolták volna magukról, hogy valóban képesek ennyit és így énekelni. A körülményeket figyelembe véve egy szöveg-, történet- és cselekménycentrikus operaírásra volt szükség, nem pedig filozofikus zenei gondolatok kibontására.

- A rendező, Göttinger Pál azt írta, úgy gondoltátok, hogy a meseopera a legjobb választás a gyerekek színházba vonzására. Miért?

- Pali egy zenével mélyen átitatott ember. Rengeteg hangszert tanult annak idején, emellett kotta-, illetve partitúraolvasó ember, amivel tapasztalataim szerint a rendezői szakmában elég kevesen büszkélkedhetnek. A mai napig kórusban énekel és a Firkin nevű írpunk-zenekarban ő az egyik frontember, ahol éneklésnek ugyan nem nevezhető, amit csinál, de mégiscsak a zenélés egy nagyon energikus formája. (nevet) Gyerekkorunkban mindketten megtapasztaltuk, hogy a zenés színház az, ami a legjobban leköti a gyerekeket. Itt annyi impulzus éri egyszerre őket, amire sehol máshol nincs példa. Zene, mozgás, tánc, történet, cselekmény, díszletek, jelmezek: ha bármit is unok az említett hétből, van másik hat lehetőség, amire tudok figyelni.

- A sztori egészen új, de mitológiai keretek között folyik. Miért döntöttetek így?

- A mitológiai hátteret azért választottuk, mert egy olyan közeget akartunk, ahol rengeteg dolog történhet. A mitológia is tulajdonképpen egy emberek által hihetetlenül jól kitalált mese, amiben nagyon vonzó volt számunkra a világ hármas beosztása: isteni, földi és az alvilág. A sokféle helyszínen és átlépési lehetőségen túl pedig egy olyan kész háttér-alapanyagot kaptunk, ahol rengeteg reláció adott volt: például Zeusz viszonya a nőkhöz, vagy éppen a feleségéhez, Hérához, illetve a Párkák azon joga, hogy bármikor beleszólhatnak a földi történésekbe. A darabnak ez is az egyik fő mozgató rugója. A szereplők gondolkodása nagyjából azonos a mitológiai szereplőkével, de a történet egyik mitológiában sem található meg: kicsit olyan, mintha az ókori görög hétköznapokba belehelyeztünk volna egy mesét. Egy-két helyzetmegoldás egyébként pedig nagyon magyar népmesei jellegű: Bori érdeme (Szabó Borbála szövegíró - a szerk.), hogy a mitológiára legjellemzőbb helyzetbe is bele tudja csempészni a magyar népmesei gondolkodást. Nagyon szeretem például, ahogy a népmesei "agyafúrt juhász" gondolkodása egyszer csak egy ógörög alvilági helyzet kellős közepén megjelenik.

- A darab nagyban a Bárka társulatának tagjain alapszik. Hogyan születtek meg a karakterek és a köréjük épülő történet?

- Abban biztosak voltunk, hogy nem akarunk egy meglévő mesét átírni. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy tudtuk, kinek írunk: ismertük mindenkinek a színészi tulajdonságait, színészi jelenlétét, megpróbáltunk abból kiindulni, hogyha egy adott emberre gondolunk, mi jut róla az eszünkbe. Viszont ilyen esetben nem szabad megengedni, hogy a darabban arra menjünk rá, hogy az adott színész milyen, mert akkor abban neki nem lesz feladata. Inkább azon van a hangsúly, hogy azáltal, hogy ismerjük, olyan feladatot tudjunk adni neki, amit kihívásnak fog érezni, és ha ügyesek vagyunk, szeretni is fogja. Valaki például azt, hogy eljátszhat egy szerencsétlen figurát, pedig az életben nem sokan gondolnak rá így, valaki meg azt, hogy a karakterével szemben végre egy szerelmes hőst alakíthat.

- Zeusz Zoli bácsit, a főistent Seress Zoltán, a Bárka igazgatója játssza: ebben azért van némi áthallás.

- Kétségtelenül mindketten, a mitológiai és a budapesti „Zeusz" is az igazgatói hivatást gyakorolja, de itt meg is szűnik a közös nevező a figura és az élet között. De ez is egy jó példa arra, hogy vettük az életbeli alapokat egy karakternél, majd innen kiindulva egész mással töltöttük fel a szereplőt, mint a valóságos élet.

- Meglepően nyitottan gondolkodtok a gyerekközönségről, nem csak az előadásokon számítotok rájuk.

- Megnyitottuk a kapukat, hogy akit ez érdekel, jöjjön be a próbára. Szerintem egy gyerek számára nincs annál izgalmasabb, mint azt látni, hogy hogyan működik egy színház, illetve a próba maga. Általában mindenki csak egy kész terméket kap, ami jó esetben izgalmas. Ennél csak egy izgalmasabb van: hogy a próbafolyamat során ez hogy alakul ki, mennyi minden történik egy ilyen próbán, mennyi vicc hangzik el közben, mennyi hirtelen megszülető csoda tűnik elő, majd hamvad el egy pillanat alatt. Emellett jelmezterveket is várunk: hozzák be, mondják el, hogy ők hogyan gondolkodnak erről. Fontos, hogy ezt meg lehessen beszélni, vitatni velük, ne pedig az legyen, hogy a gyerek rajzol valamit és semmiféle visszajelzést nem kap, és csak azt látja, hogy egy bácsi egy hét erejéig felszögezi a rajzát a falra kiállítás címén.

„Az operánál nincs jobb műfaj arra, hogy megszerettessük a színházat” – beszélgetés Dinyés Dániellel

Holnap este mutatja be a Bárka Színház Dinyés Dániel és Szabó Borbála Párkák című meseoperáját. Ebből az alkalomból beszélgettünk a zeneszerzővel első operája megszületésének körülményeiről, az ifjúság színházba és operába csábításának lehetőségeiről.
2010-12-16

- Eddig mindenféle műfajban alkottál, kamarazenét, kórusműveket, elektro-akusztikus műveket írtál, valamint színpadi kísérőzenéket. Vázoljuk fel azt az utat, amíg eljutottál az operakomponálás gondolatáig!

- Az operaműfaj engem nagyon régóta foglalkoztat. Tizenöt éves korom óta dolgozom színházban, igen fiatalon, még konzistaként kerültem be mint korrepetitor egy zeneakadémista csapatba, akik A varázsfuvolát adták elő Kozma Péter rendezésében. Akkor nagyon megcsapott a színház szele, s aztán több évig dolgoztam ezzel a csapattal gödöllői nyári előadásokon. Aztán huszonkét évesen bekerültem az új Nemzeti Színházba egy produkcióra, ott a mai napig dolgozom, majd huszonhárom évesen az Operában is eltöltöttem egy évet, az Operastúdióban Oberfrank Géza mellett korrepetitorkodtam, akit nagyon megszerettem. Fantasztikus zenész, a színházi szakmáról ilyen idős koromban szeretnék ennyit és így tudni, mint ő. Később „alternatív” operai produkciókban működtem közre betanító korrepetitorként, például Kovalik Balázs Mozart-maratonjában, vagy Pfitzner Palestrinájában és még jó néhány dologban. Mindezen idő alatt pedig elvégeztem a zeneszerzés szakot a Zeneakadémián.
Sokat és sok prózai színházban dolgoztam/dolgozom, aztán valahogy a Bárka felé orientálódtam, oda többször is visszatértem (többek között Sáry László Négerek, Jorma Uotinen Piaf, Piaf és Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára című darabjaiban működtem közre), majd ebben az évadban Seress Zoltán igazgató felkérésére elvállaltam a Bárka Színház zenei vezető posztját.

- A Párkák című meseoperát a színház rendelte meg tőled, vagy már régóta hevert a partitúra a fiókban? Hogyan született meg a mű?

- Fióknak soha nem írok. Bár rengeteg operai téma felmerült már bennem az évek során, de úgy voltam ezzel, hogy amíg nincs konkrét felkérésem, addig nem dolgozom. Az operaírás mindig ott lebegett a szemem előtt, mert valószínűleg a legizgalmasabb komponálási feladat. A Párkák megírására Seress Zoltán kért fel, ő szeretett volna újítani a színház arculatán, többek közt azért is, mert a Bárka társulatának hihetetlen zenei adottságai vannak. Három kikötése volt: meseopera legyen; tizenegy színész adja elő – konkrétan meg is nevezte őket – ; és hogy az első felvonás nem lehet több 40, a második pedig 30 percnél. A szövegíró és a rendező is adott volt Szabó Borbála, illetve Göttinger Pál személyében, akikkel tavaly már dolgoztam együtt az Esterházy-darabban. Mindkettőjüknek szívből örültem, mert tehetségesek, és mert átlagon felül tudunk egymással dolgozni. Pali zeneileg „túlképzett” (mármint a rendezéshez…), ugyanis több hangszeren játszik. (Nem beszélve a Firkin nevezetű ír-punk kocsmazenét játszó zenekarról, amiben ő az egyik énekes.)

- Tehát bizonyos zenei és időkorlátokon belül kellett dolgoznod, hiszen színészekre és nem énekesekre kellett a szólamokat írni, ráadásul gyerekeknek kellett olyan zenét komponálni, amit könnyen be tudnak fogadni, illetve olyan történetet kitalálni, ami leköti a figyelmüket.

- Pontosan. Főleg gyerekeknek szánjuk az előadást, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy a műfaji meghatározása ne gyerekopera, hanem meseopera legyen. Egyfajta családi szórakozás. Vérbő vígjátékról van szó, amelyben nagyon gyorsan történik minden, szinte rajzfilmsebességgel, hiszen ha adott tizenegy színész, akkor a cselekménynek hihetetlen sebességgel kell pörögnie, hogy mindenkivel történjen valami 70 perc alatt. (Walt Disney-kutatások szerint a gyerekeknek 7 másodpercenként kell egy új impulzus ahhoz, hogy ne aludjanak el…)
Fontos keretet adott a zenének az is, hogy a gyerekek számára is befogadható legyen. Ennek tudatában igyekeztem dallamos operát írni, már csak azért is, mert az operánál nincs jobb műfaj arra, hogy a gyerekekkel megszerettessük a színházat, hiszen a komplexitása miatt mindig van mire figyelni. Tapasztalataim szerint a szövegekre kevésbé emlékszik egy gyerek, de a zene megmarad (lásd zenés rajzfilmek).
A másik keretet az énekszólamok jelentették, hiszen a színészektől nem lehet és nem is akartam operaéneklést elvárni. Egyébként zeneileg hihetetlen kvalitású társulat a Bárkáé, s a darab szereplői mind nagyon jó hangi adottságokkal bírnak, még azok is, akik azt hitték magukról, hogy nem… Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tudtam, melyik szerepet ki fogja énekelni, így minden színésznek a saját hangjára írhattam a zenét. Egyes színészeknél kiderült, hogy a számukra megírt szólamnál is többre képesek, úgyhogy nekik még hozzáírtam a szerepükhöz. Például Réti Adriennek, aki Grüllét játssza, egészen elképesztő énekesi alapadottságai vannak, koloratúrszoprán irányultsággal. Ha pár évvel korábban találkozom vele, biztos, hogy elviszem az opera irányába.
Nagyzenekarra nincs lehetőség, egy nyolc fős kamaraegyüttes kísér majd (egy hegedű, egy cselló, egy bőgő, egy klarinét, ami időnként szaxofonra vált, egy trombita, egy fagott, egy zongora és egy ütős) – ezek a keretek is meghatározták az egész opera stílusát. A zenei karakterek megírásánál az volt az elképzelésem, hogy ellentétben a nagy operaszerzőkkel, akik egy stíluson belül különböző témákkal jellemezték a szereplőket, én éppen fordítva cselekszem: mindegyik szereplőnek külön zenei stílust szabok. Ebben zeneszerzőileg az a kihívás, hogy a darab egésze ne váljon zavaróan eklektikussá.



- Miért mitológiai a történet?

- A mitológia csak a cselekmény hátteréül szolgál, mivel ezeknek a történeteknek könnyen befogadható, cselekményes tartalmuk van, és alapvető emberi tulajdonságokat ismerhetnek meg általuk a gyerekek. A mitológiai hősök legjellemzőbb tulajdonságait, szokásait vettük kölcsön (pl. Zeusz nőcsábász, Héra féltékeny és zsörtölődő, a párkák pedig szövik, sodorják és elvágják az élet fonalát), de a cselekményt már mi találtuk ki Szabó Borival. A történet alakulásánál figyelembe vettük a színészek karakterét is, hogy hogyan lehetne nekik színészileg a legjobb feladatot adni. Ezeket is beépítettük a szerepükbe. Tehát a figurák jelleme a mitológiai hősök legjellemzőbb karakterjegyeiből, illetve az őket megformáló színészek személyiségéből állt össze, kiegészítve az általunk kreált tulajdonságokkal.
Bori egy széplélek, egy kicsit én is, így fontosnak tartottuk, hogy a darab a szeretetről szóljon, a barátságról, meg a nagyon sokféle szerelemről. Ám az egész történetnek a nagy kérdése az, hogy az istenek beleavatkozhatnak-e egy földi életbe? Ugyanis azáltal, hogy akár egy komponenst megváltoztatnak önös érdekből, minden más is, ami a földi egyensúlyhoz tartozik, azonnal borul. Ezt persze vagy felfogja egy gyerek, vagy nem, de mi, felnőttek elgondolkozhatunk rajta mai életünk tükrében, hogy manapság kik és hogyan nyúlnak bele a mi életünkbe, és ettől hogyan változik meg az életünk, anélkül, hogy tehetnénk róla. Otthon, családi körben meg is beszélhetjük mindezek kapcsán a mese tanulságát.



- Melyek voltak az opera születésének fázisai? Hogyan tudtatok együtt dolgozni a dramaturggal és a rendezővel?

- Nagyon szorosan együttműködtünk Szabó Borival, januárban kezdtünk el dolgozni a darabon. Kitaláltuk a teljes szüzsét, majd ő megírt egy jelenetet, azt egyeztettük, kérésemre javította, átírta, és így tovább addig, amíg a két felvonással júliusban kész nem lett. Akkor kezdtem el komponálni. Természetesen komponálás közben is rengeteg minden derült ki, így Borinak mindig készenlétben kellett állnia, hogyha valami javítást kellett alkalmazni. Legfőbb ítélő bírám a feleségem (Kolonits Klára, az Operaház koloratúrszopránja – a szerk.): miután megírok egy művet, vagy egy kis részletet, addig nem hallhatja senki, amíg Klárinak el nem játszom, és ő azt nem mondja, hogy jó, továbbgondolásra érdemes. Így működött ez most is. Aztán kt-három jelenetenként megmutattam a darabot Göttinger Palinak, s ha kellett, még alakítottunk rajta. Szeptember elsejére az egész operát befejeztem, s miután Pali, Bori és Katona Gábor koreográfus is áldását adta rá, megmutattam színészeknek. Ők végignevették az egészet – hála Istennek, hiszen az volt a cél, hogy igazi vígjáték szülessen. Nagyon jól fogadták, s október végéig mindenki megtanulta a szerepét, az első olvasópróbára mindenki tökéletes szereptudással érkezett. Ha valaki egy kicsit is jártas a színházi világban, pontosan tudja, ez milyen nagy szó!



- A betanítást is te végezted?

- Természetesen. Minden színésznek készítettem tanuló CD-t is, és mindenkivel egyenként foglalkoztam. A betanításban Cser Ádám karmester is segített, aki velem felváltva vezényel majd az előadásokon.

- Jelmeztervezői pályázatot írtatok ki a gyerekeknek, támpontként felvázolva a librettót és a szereplők karakterét is. Emellett a próbákra is meghívtátok őket, hogy lássák belülről a színház működését, egy előadás születésének körülményeit.

- A meseoperának az lenne a lényege, hogy fiatal közönséget nevel, és értékeket próbál közvetíteni, hiszen a közönség utánpótlása nagyon fontos tényező mai világunkban. Ezért hirdettük meg, hogy kisebb csoportokban beengedjük a próbára a gyerekeket, hogy nézzék meg, milyen egy rendezés, miként zajlik egy próba, egy zenekari próba, hogy néz ki egy táncpróba, milyen egy korrepetíció. Én azt is szorgalmaztam, hogy akinek van kedve, írjon zenét, vagy Szabó Borival írjanak közösen szöveget. De sajnos ezt túl komplikált lett volna megszervezni. A jelmeztervek kapcsán találkozhattak a jelmeztervezőnkkel, Kovalcsik Anikóval. A pályázatra rengeteg rajz érkezett, kaptunk igazi gyerekrajzot is, de magyarázó szövegekkel ellátottakat is, s az ötleteknek, ami az Edu-Art-tól és a Fideliótól jött, nagyon örültünk. Most hétvégén volt az eredményhirdetés, ahol a díjakat is kiosztottuk, s a tizenhárom pályázó hatvannyolc rajzából a színház kávézójában kiállítás nyílik, amit a premier napjától lehet megtekinteni.
Egyébként van a Bárkának két gyerekprogramja, az egyik a MeseLadik, amit nagyon szeretnek a gyerekek, mert ők maguk állítanak elő egy teljes előadást. Ez nagyon jól működő program. A másik a ZeneLadik, ahol Hajós Andrással s a Modern Art Orchestra nevezetű, Fekete Kovács Kornél fémjelezte big banddel együtt írnak egy számot, tehát abban is nagyon aktívan kell részt venniük. Nem titkolt célunk, hogy ezekkel a minőségi programokkal szokjanak a Bárkába, illetve színházba a gyerekek. Minden korosztályt várunk a Párkákra, hét éves kortól.

- Mit gondolsz, ha a meseopera tetszik nekik, akkor az Operába is becsábíthatók lesznek?

- Biztos vagyok benne, csak meg kell találni azt a formát, amivel felkelthető a gyerekek érdeklődése. Én tanítottam zeneiskolában, és azt tapasztaltam, hogy az ifjúság érdeklődési köre határtalan, csak úgy kell tudni tanítani vagy előadni valamit, hogy izgalmas legyen számukra. (Hihetetlenül rossz tanítási rendszerben szocializálódnak a gyerekeink, de ez messzire vezető téma, amit most nem fejtenék ki.)
Hogy mennyire lehet az ifjúságot becsalogatni az Operába? Emlékszem, gyerekként életem első meghatározó operaélménye A sevillai borbély volt, de nem maga a produkció fogott meg, hanem a Bartolót alakító Tóth János. A rendezésre egyáltalán nem emlékszem, de minden, amit Tóth csinált, lenyűgözött. S ez egy fontos kulcs: ha van legalább egy olyan énekes az előadásban, akinek a személyisége meg tudja ragadni a gyereket, vagy olyan díszleteket, jelmezeket lát, ami elvarázsolja, vagy ha a rendezés megszólítja őt, akkor az opera elkötelezettje válhat belőle. Mostanában gyakran panaszkodnak, hogy ez már egy más világ, ma nem tudnak a gyerekek egy operát végignézni. Azt gondolom, végig tudnak nézni (gondoljunk csak a többórás filmekre, amiket egy mukkanás nélkül végigülnek), csak meg kell találni a műben azokat a kérdéseket és válaszokat, amiért a gyerekek beülnek, és szívesen reagálnak. Mozart túl tudott élni két-háromszáz évet, s minden kor megtalálta benne a számára izgalmas és érdekes momentumokat. Nekünk egyetlen feladatunk van: meg kell találnunk, miért érdekes ma Mozart vagy más operaszerzők. Ez nagy feladat, de nem lehetetlen. Így legalább van miért és mivel foglalkoznunk. Csak remélni tudom, hogy sikerült olyan operát írnom, amit a gyerekek is élveznek, és amin remélhetőleg a szülők is jól fognak szórakozni.

Jánosi Ildikó

Párkák-próba gyerekekkel

December 11-én, épp mikor annyi sok szép hó hullott az égből, leendő nézőink kíváncsiak voltak a Párka előadás alakulására. El is jöttek, még a nagy hóesés előtt, és velünk töltöttek 2-3 órát.
Itt voltak azok az ifjú jelmeztervezők is, akik egy pályázat keretében, leírásunk alapján terveztek a Párkák szereplőire jelmezeket. A rendező bácsi, Göttinger Pál kiosztotta az elismerő okleveleket, és átadta az Edu-Art, a Fidélió és a Bárka ajándékait.
Az első helyezett Kühn Péter lett, az egyetlen fiú a 12 lány között. Második Verba Júlia, harmadik Dörfler Enikő. Mindenkinek gratulálunk. Szép munka volt, megérdemli a december 16-án nyíló kiállítást.
Mindannyian nagyon boldogok vagyunk.

A FIATAL MAGYAR DRÁMA — HANGFELVÉTEL

Az idei JAK-tábor ötödik napján, 2010. augusztus 28-án lezajlott beszélgetés hangfelvétele. Résztvevők: Göttinger Pál, Lanczkor Gábor, Szálinger Balázs, Vinnai András; moderált: Deres Kornélia és Herczog Noémi.


Csúnyaa sorsistennő

OPERAMESE
Valóban a meseopera a legmegfelelőbb műfaj a gyerekek színházba csalogatására? Kiderül a Bárka Színház legközelebbi bemutatóján (és még inkább az azt követő hónapokban).


Imád mindent, ami rossz, csúnya, büdös és gonosz, mégsem a mesebeli vasorrú bába ő. Ez a tömör jellemrajz a józsefvárosi Bárka Színház legújabb bemutatója, a Párkák színlapján szerepel, mégpedig a darabban szereplő sorsistennő, Andika neve mellett.

Szabó Borbála író-dramaturg és Dinyés Dániel zeneszerző frissen elkészült meseoperája a görög mitológiából veszi ugyanis a figuráit. De nem név és Olimposzon bejelentett lakhely szerint: csupán az isteni karakterek jellemző vonásait veszi kölcsön. Így a Párkák triumvirátusában a (talán) legbizonytalanabb személyiség Lenke, az Élet Párkája (Varga Anikó), akit két testvére, a már említett Andika, valamint az emberi életek fonalát szövögető, könnyen dühbe guruló Klárika (Varjú Olga) gyakran szorít satuba.

Intrikái kat csak bonyolítja a „Földiek”, az „Égiek” és az „Alvilágiak” népes csapata, utóbbiak élén bizonyos Hádész Henrikkel és bérgyilkos szolgájával, Abuval. A szövevényes történetben egyébként a főistent, Zoli bácsit maga Zoli bácsi, vagyis a Bárkát igazgató Seres Zoltán alakítja majd. Aki hiába primus inter pares az istenek között, otthon csak egy rendes papucsférj, kitéve Héra Hédike (Szorcsik Kriszta) állandó féltékenykedésének.


A rendező Göttinger Pál szerint ebben az előadásban nem az iskolai tanulmányokat megsegítendő szerepelnekmitológiai alakok, szóval kevésbé okító-nevelő szándékú az „ókorba nyúlás”. Fontosabbik oka az, hogy az eposzi figurák kontúros karaktereiből a gyerekek jól megérthetik – és később majd könnyen felismerhetik – a szerelmes, az irigy, az odaadó, az öntelt és az ostoba ember jellegzetes gesztusait. Mindezek mellett Dinyés Dániel igazi dúdolható dallamokat adott a szokatlan mese alá, amelynek végén az öregedő tehenésznőből szépséges hajadonná varázsolt Grüllé – mindannyian reméljük – megtalálja a boldogságot.

Infó:

SZABÓ BORBÁLA DINYÉS DÁNIEL: PÁR KÁK

Kétfelvonásos meseopera a Bárka Színházban (Budapest VIII., Üllői út 82.) december 17-én este 7-kor.

A Párkákról a rádióban

Dinyés Dániel
Göttinger Pál
A Rádió Q adásában Göttinger Pál rendező és Dinyés Dániel zeneszerző voltak a vendégek a Mazsola és Kávé c. műsorban. A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható innen.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed