Interjú Orlai Tiborral

Orlai Tibort a monodrámákhoz fűződő kapcsolatáról, legújabb bemutatójáról, valamint a TITÁNium Színházi Projekt és a STAFÉTA Pályázat kapcsán szerzett tapasztalatairól faggattuk.

Miért tartod fontosnak, hogy időről időre monodrámákat állíts színpadra?

A monodráma nehéz műfaj, hiszen egyedül van a színész a színpadon, nincs semmilyen kapaszkodója, csak a szövegre és a saját színészi erejére támaszkodhat. Mégis sok színész számára remek lehetőséget nyújthat, amikor elérkezik az önkifejezésnek, az elmélyülésnek egy lényegi szintjére. Rengeteg mindent mondhat el általa magáról, és arról, mit gondol a világról, miben hisz igazán. Lényegesnek tartom, hogy mindig nagy formátumú színészek nyúljanak monodrámákhoz, és persze az sem mindegy, az életük melyik szakaszában teszik ezt.

Milyen szempontok alapján választottad ki azokat a monodrámákat, amelyek jelenleg is láthatóak a Jurányiban?

Minket a társadalmi kérdések, az igaz emberi sorsok izgatnak, az a fajta sokszínűség, amit egy monodrámában meg lehet mutatni. Persze benne van a folyamatban a tudatos gondolkodás, és sokszor közrejátszik a szerencse is egy-egy darabválasztásnál. Az Egy őrült naplója és a Leszámolás velem a jól átgondolt repertoárépítés részeként került műsorra, míg A csemegepultos naplóját Lőkös Ildikó dramaturg ajánlására olvastam el, az Egyasszonnyal pedig a darab rendezője, Paczolay Béla keresett meg, miután elolvasta a regényt. Lényeges, hogy ezek az előadások egyfajta arculatot képezzenek, és tudjuk, mit akarunk általuk kommunikálni, illetve miért gondoltuk, hogy közéleti értelemben fontosak lehetnek. Ezek a monodrámák a kisemberekről, a hatalomnak kiszolgáltatott személyek sorsáról szólnak. Fontos, hogy a színház beszéljen akár a másság bármilyen formájáról, akár a családon belül erőszak kérdéséről, mert egyiket sem szabad a szőnyeg alá söpörni. Idén útjára indítottunk egy sorozatot a Mozsár Műhelyben, az Élet.történetek.hu-t, ami többségében szintén monodrámákból áll. Köztünk élő átlagemberek igaz történeteit, döbbenetes, megható, szélsőséges, sokrétű sorsát beszélik el ezek az előadások. ,,A hétköznapiban a különlegességet, az extrémben a hétköznapit keresem” vallja ezekről Lengyel Nagy Anna, az estek szerzője. Eddig két részt mutattunk be, a következő bemutatót pedig december 8-án tartjuk. A mi Józsink és az Erzsike című epizódokban Epres Attilát és Lázár Katit láthatja a közönség, akiket Pelsőczy Réka és Keresztes Tamás rendeznek. Az Élet.történetek.hu-ban elhangzó történetek Lengyel Nagy Anna közel negyven éves gyűjtéséből származnak, aki azért keresett meg engem, mert tudta, hogy szeretünk monodrámákat színpadra állítani.

Mi alapján választasz helyszínt egy monodrámának?

A monodrámák tekintetében az Orlai Produkció legfontosabb partnere a Jurányi Ház, ez a fő bázisunk. Hosszú évek óta jól dolgozunk együtt, és két újabb produkció előkészítésén is munkálkodunk, amiket vagy még az idei vagy a következő évadban mutatunk be. A zsidó kutya Szikszai Rémusz tolmácsolásában szólal majd meg, míg Ingmar Bergmantól A sikoly Rudolf Péterében. Persze a Jurányi Háznak is véges a kapacitása. Az Élet.történetek.hu sorozatban szereplő anyagok sokkal inkább urbánus, polgári miliőt és helyszínt igényeltek, ezért a Mozsár Műhely optimális választásnak tűnt számunkra. Bár a közönség tart egy kicsit a monodrámáktól, de az Egyasszony és A csemegepultos naplója sikere bizonyítja, – az egyik a 140. előadásnál tart, a másik pedig nagyon közel van a századikhoz, – hogy a monodrámáknak igenis van közönsége, ha olyan dolgokról beszélnek, amikre a közönség is kíváncsi, illetve ha kiemelkedő színészek szólaltatják meg azokat.

A STAFÉTA Pályázat és a TITÁNium Színházi Projekt pályázataival évek óta foglalkozol konzulensként, kurátorként. Mi az összbenyomásod a pályaművekkel kapcsolatban?

A pályázatok minősége, megfogalmazása rengeteget javult a kezdetek óta. Gyakorlatilag az első időszakban ezek nem voltak pályázatnak nevezhetőek. Úgy gondolom, általában azok a pályázók nyertek, akiket többen is a legjobbnak tartottunk a döntéshozói testületből. Ennek ellenére előfordult, hogy a végeredmény csalódást okozott nekünk egy-egy előadás esetében, de a többség szerencsére megfelelt az előzetes várakozásoknak, és ez a legfontosabb. Minden alkotóval előfordul, a legnagyobb alkotókkal, a legismertebb rendezőkkel, a legnagyobb színészekkel is, hogy időnként hibáznak, és nem túl sikeres produkciókat hoznak létre. Pályakezdő fiatalok esetében ezt még inkább meg kell bocsátanunk.
Köztudomású rólunk, mennyire fontosnak tartjuk a független szférát, annak működését, és azt a fajta színházi progressziót, amit az ezen a területen dolgozók jelentenek ma Magyarországon. A színháznak folyamatosan meg kell újulnia, vonzónak kell lennie a ma fiataljai számára ugyanúgy, ahogyan az idősebb korosztály számára is. A jövőt, a jövő színházi nemzedékét a fiatalok jelentik. Úgy gondolom, ezt csak azzal a progresszív színházi működéssel lehet megteremteni, ami a STAFÉTA és a TITÁNium pályázatokban megjelenik. A TITÁNium kapcsán szárnypróbálgató, abszolút kezdő művészekkel találkozhatunk, akiket érdemes felkarolni, mert közülük többen mára már a STAFÉTÁn indulnak rendszeresen, vagy éppen a Szkéné Színházzal, a Miskolci Nemzeti Színházzal működnek együtt – gondolok itt a k2 Színházra, Hegymegi Mátéra. Kötelességünk támogatni ezeket a fiatalokat a saját lehetőségeinkhez mérten, szellemi értelemben, a tapasztalataink átadása révén is, de legalább ennyire fontos, hogy anyagilag is segítsük őket.

Melyik monodrámát miért ajánlanád azoknak a nézőknek, akik még nem látták ezeket az előadásokat?

Az Egy őrült naplójával kapcsán úgy érzem, a színházi alkotópályáján, legyen az producer, színész, rendező, ilyen rendkívüli előadás 20-30 évente egyszer adatik meg. Ez egy csodálatos csillagzat alatt született produkció, amely egy rendkívül nagyformátumú színész-rendező páros – Keresztes Tamás és Bodó Viktor – munkájának az eredménye, egy fantasztikus alapanyagból. Ráadásul nem csupán itthon aratunk vele sikert, hanem nemzetközi fesztiválokon is, és egyre több országba jutunk el vele, ami egy ennyire szövegcentrikus monodráma esetében nagyon nagy szó. A csemegepultos naplója fantasztikus, virtuóz színészi alakítás Ötvös Andrástól, amely úgy monodráma, hogy András közben kb. 20-30 különböző karaktert személyesít meg a színpadon, és el is feledkezünk arról, hogy egyetlen egy embert látunk. Az Egyasszony egy igen drámai anyag arról, mit jelent a kitartás, a hit, hogyan lehet legyőzni a nehézségeket, és emelt fővel tovább lépni. E mellett megdöbbentő életigenlés és életszeretet árad ebből az előadásból, amelyet Tenki Réka elementáris erővel szólaltat meg. Rendkívüli alakítás, nem véletlen, hogy az előző évadban elnyerte A legjobb női főszereplő díját a Színikritikusoktól. Fontos megemlíteni, hogy az Egyasszony és A csemegepultos naplója kortárs írók alkotása, és mindkettő igaz történetet dolgoz fel. Az étkezés ártalmasságáról egy rendkívüli monológ Mészáros Máté előadásában a magányról, a magánytól való félelemről és arról, hogyan menekülünk a saját problémáink elől, hogyan menekülünk bele különféle helyzetekbe, legyen az evési, ivási kényszer vagy éppen droghasználat. Miközben rendkívül szórakoztató, időnként mégis nagyon erősen csap arcul minket. A Leszámolás velem Nagy Dániel Viktor alakításában számomra az egyik legfontosabb monodráma, amit az előző évadban létrehoztunk. Egyrészt mert olyan kérdéseket feszeget, mint a családon belüli erőszak, ami több előadásunkban is visszaköszön, vagy az identitáskeresés, a l’art pour l’art idegengyűlölet és a homofóbia, amik mind megjelennek az előadásban. Ma Magyarországon, amikor egy egymásra oda nem figyelő világban élünk, fontos, hogy ezt minél többen lássák, hogy a tévhiteket, a populista propagandában szereplő fals információkat a színház eszközeivel próbáljuk meg megváltoztatni.

Véleményed szerint mennyit változott az utóbbi bő egy évtizedben a hazai közönség ízlése?

Általában elmondható a közönségigényről, hogy egyre jobban érződik, a színházban szórakozni szeretnek az emberek, vagyis nem feltétlenül ugyanazokkal a problémákkal akarnak szembesülni esténként, amikkel az életük minden percében találkoznak. Látni a színházak műsorpolitikáján, hogy érvényesül ez a fajta tendencia, mindenki igyekszik több szórakoztató előadást, vígjátékot műsorra tűzni. Azonban van egy jelentős közönségréteg, akik igenis kíváncsiak a mély gondolatokat tartalmazó előadásokra is. A színházak és a színházi alkotók arra törekszenek, hogy hangsúlyt fektessenek a közönség nevelésére. Úgyis jól érezhetem magamat, ha az előadás után elviszek magammal valamit, amin gondolkodhatok. A mi feladatunk, hogy a szórakozni vágyó nézőközönséget is fontos üzenetekkel szembesítsük.

Milyennek látod a magánszínházak, az Orlai Produkciós Iroda jelenlegi helyzetét?

Az Orlai Produkciós Iroda kifejezetten magánszínházként működik. Természetesen ez hátrányokkal is együtt jár. Akkor tudunk új előadásokat létrehozni, ha a korábbi előadások jegybevételeiből ezt kitermeljük. Nincsenek állami forrásaink, pénzügyi szponzoraink, pályázatokon pedig nem indulunk. Ezért olyan fontos, hogy minőségi anyagok szülessenek, amelyekre a közönség kíváncsi, és jegyet is vesz rájuk. A magánszínház egyik nagy előnye, hogy valóban független lehet, és bevallom, ez az, amit soha nem adnék fel.

Dorogman Hédi

Nagy jövőt jósolnak a fiatal színésznek

A Főfőnökben nyújtott alakítása láttán Gabnai Katalin színikritikus azt nyilatkozta Martinkovics Mátéról, hogy érezhetően jelentős jövő előtt áll, az elmúlt hét végétől pedig újabb előadásban bizonyíthatja tehetségét a Móricz Zsigmond Színház közönsége előtt, a Leenane szépében. A premier előtti napon beszélgettünk a színésszel.

– Izgalommal, ugyanakkor a korábbinál kissé nyugodtabban várom a holnapot, ugyanis tegnap diákok egy csoportja már megtekintette az előadást a Krúdy Kamarában, s nagyon jól fogadták: élvezték és egyben meg is rázta őket – nyilatkozta a Lokál Extrának. – Remekül tudunk együtt dolgozni a kollégáimmal: Pregitzer Fruzsinával, Kuthy Patríciával és Nagyidai Gergővel, akik hatalmas energiákat megmozgatva próbáltak. A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödévese vagyok, így az évad jó része a Budapest és Nyíregyháza közötti ingázással telik, de ez örömteli is számomra, hiszen így sokféle előadásban, sokféle emberrel játszhatok.

A fiatal színész elmondta, hogy Göttinger Pál, a Móricz Zsigmond Színház főrendezője hívta fel tavaly, hogy elvállalná-e A Főfőnök című komédia egyik szerepét, amire örömmel mondott igent. Nem csalódott, mert nagyon szerette azt a munkát, és ráadásul az idei évadban két előadásban is lehetőséget kapott a bizonyításra: a Göttinger Pál által rendezett Leenane szépében és az Asszony asszonynak farkasa című Thomas Middleton-darabban, amelyet Koltai M. Gábor visz színre, s a mostani bemutató után nem sokkal kezdik próbálni. A Leenane szépe Írország egy eldugott településén játszódik, ahonnan szinte mindenki elmegy Londonba dolgozni, jószerével csak az általa alakított kamasz, Ray Dooley nem. A fiú ingerszegény környezetben él, ahogyan a többiek is, ezért roppant komikus, hogy milyen jelentéktelen dolgokat tart élete fontos eseményeinek, például a tévésorozatok történéseit.

– Az ír–angol szerző, Martin McDonagh hihetetlenül jól ismeri az ilyen elzárt tájakon élő emberek mindennapjait – folytatta Máté. – Bár csodálatos vidéken laknak, mégis kénytelenek azt elhagyni, mert ott szinte lehetetlen megélni. Aki marad, nagyon keménnyé, már-már kegyetlenné válik, mind verbálisan, mind a tettek szintjén. A darab központi szereplője egy anya és a lánya, akik vérre menő harcot folytatnak egymással. Az általam játszott Ray sokat viccel, de neki is megvan a maga tragédiája, fájdalma. Üzeneteket visz a bátyjától a negyvenhez közeledő lánynak: talán még boldogok lehetnek valahol… A személyiségemtől távol áll Dooley, ahogyan A Főfőnökben játszott informatikus is, úgyhogy nehéz, de roppant izgalmas feladat „megjeleníteni” őket a színpadon, igazi kihívás.

A KULT50 bemutatja: Kolonits Klára

Nem csupán a régen-most szembeállítás miatt kell őt újra és újra megnézni, hanem amiatt a kíváncsiság és elsöprő játékszenvedély miatt is, ami nála estéről estére tapasztalható. Kolonits Klára portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

A drámai koloratúrszopránt nem csupán vokális képességek, de kisugárzás, színpadi jelenlét és azonosulási képesség tekintetében is a legnagyobbak között kell emlegetnünk.
Ha valaki a női lélek sokféleségét akarja megismerni, nézze, hallgassa Kolonits Klárát.

Megannyi nemzetközi énekversenyen ért el kiváló eredményt az Operaház Liszt- és Artisjus-díjas kamaraénekesnője. Az elmúlt év elismerések tekintetében különlegesnek bizonyult számára. 2016-ban megkapta az Opera egyik fontos kitüntetését, a Székely Mihány-emlékplakettet – annak kiírása szerint – tehetsége, fejlődése, művészi teljesítménye, emberi magatartása és színházszeretete miatt, Debrecen városa Violetta-alakításáért nívódíjjal tüntette ki, míg a Katona József Színház Kamrájában játszott, az alapvetően prózai színházi művészeknek és férjének, Dinyés Dánielnek a közreműködésével készített egyedülálló operabeavató sorozatban alakított Fiordiligiért Vastaps-különdíjjal ismerte el a teátrum.

Liszt-dalokból és a bel canto szólóária-gyöngyszemeiből összeállított lemezei komoly szakmai visszhangot váltottak ki. Hangverseny-repertoárja a klasszikusoktól, Mozarttól, Händeltől, Verditől egészen a kortárs zenéig ível. Ha csak dalokat énekel – amelyek iránti érdeklődését még a zeneművészeti főiskoláról hozza magával –, azt is színházként éli meg, csak épp rendkívüli koncentrációt igénylő egyszemélyes fellépésként, díszlet- és jelmeztelenül, amikor a néhány perces műbe egy világot, egy teljes emberi sorsot kell belesűrítenie.

Kolonits Klára ebben az intim műfajban tökéletesen személyeset, lelkileg lemeztelenítőt tud nyújtani.

Az operaszínpadokon ugyanez a hitelesség és megnyílás jellemzi: „Úgy érzem, hogy mára sok mindent meg tudok jeleníteni, mert olyan életem van és volt, hogy majd minden helyzetben van közlendőm.” (Opera-Világ, 2009) Az, ahogyan egy operaénekesnő a privát életében is érik, tapasztalatokkal gazdagodik, változik, jó esetben fellelhető abban is, ahogyan szerepei változnak, árnyalódnak. A művésznő pályáját mintegy másfél évtizede nyomon követő nézők számára evidencia ez a kijelentés, és jelenlegi repertoárjában leginkább Violettájának hangsúly-eltolódásaiban figyelhető meg, amihez az énekesnő az összhang érdekében keresi a vokális megjelenítés módjait is. Ám nem csupán a régen-most szembeállítás miatt kell őt újra és újra megnézni, hanem amiatt a kíváncsiság és elsöprő játékszenvedély miatt is, ami nála estéről estére tapasztalható. A különböző műfajok iránti nyitottságát és kísérletező kedvét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Gergye Krisztián zenés-táncos-bábos összművészeti alkotásában, a Lautrec táncolni fogban is lelkesedéssel vett részt.

Hogyan is lehetne közös nevezőre hozni a repertoárján szereplő nőalakokat? A lélek lírai rezdüléseit tökéletesen tolmácsoló, nemesen drámai hősnő? Sorsát még bukásában is az adott határok között minden esetben kezébe vevő, tragédiájában, halálában szabadságát őrző, erős asszony? Szerepköre a szinte mindent éneklő útkeresés során módosult. „Ez az egész útkeresés arról szól mind a mai napig, hogy

a bennem lévő adottságokat kiműveljem a legjobb tudásom szerint, a határaimat mindig kijjebb és kijjebb toljam

– nyilatkozta a Café Momusnak, amihez a bel canto megtalálásának kapcsán hozzátette: „Ez a repertoár számomra olyan, mint egy tökéletesen szabott ruha, a legelőnyösebben tudok benne megjelenni. Ezek a szerepek a lírai, drámai és koloratúr kihívásokat egyfajta egyensúlyban tartalmazzák.” Mindezek értek egybe a Lammermoori Lucia címszerepében, abban az alakításban, amely a Tiszatáj kritikája szerint „beiratkozott a magyar operatörténet kitörölhetetlen alakításai közé”.

Az énekesnő a jövő évadban tovább bővíti repertoárját Valois Margittal, Boleyn Annával, láthatja a budapesti közönség Luciaként, Fiordiligi és Az Éj királynője szerepében, de énekel A vámpír koncertszerű előadásában is. Sokakkal együtt várjuk, hogy egyszer Normaként vagy Leonoraként is kiteljesedjen.

A királynőt sosem a királynő játssza el - interjú Kútvölgyi Erzsébettel

November 29-én először lép a Vaskakas színpadára a Kossuth-díjas Kútvölgyi Erzsébet, aki az Orlai Produkciós Iroda Családi játszmák című előadásában egy nehezen szerethető anyát játszik. Kirándulásokról, fiatalokról és a szerepéről kérdeztük.

- 1971 óta a Vígszínház hűséges tagja, olykor mégis fellép a Rózsavölgyi Szalonban, a Maladypénél, és most először Orlai Tibornál is. Szeret kiruccanni?

- Ó, nekem minden kirándulás boldogság! Ritkán hívnak, mert a Vígben, ami a Pesti Színházzal és a Házi Színpaddal együtt valójában három játszóhellyel rendelkezik, sokat játszom. Több előadást láttam Orlainál, és gyakran irigykedve néztem a kollégáimat, akik mulattató, de közben tragédiákat is tartalmazó, társadalmi problémákhoz bátran közelítő darabokban lépnek fel nála. A Családi játszmák egy kicsit más: imádni való bestseller, nem több annál, de nem is kevesebb. Nagyon jó játszani, remek a szöveg és szituációban gazdag. És örülök, hogy összetalálkoztam olyan kollégákkal, akikkel amúgy nem hozna össze a sors.

- A pályáján a bulvár nem meghatározó, inkább klasszikus szerzők ismert műveinek nagyobb vagy kisebb szerepeit játssza.

- Akadt azért bőven bulvár, de persze a Víg hatalmas színpada sok dolgot eleve eldönt. Meg mondok gyorsan magának egy kiváló minőségű bulvárszerzőt: Molnár Ferencnek hívják. A testőr, a Játék a kastélyban a legjobbak a műfajból, és a nézők boldogan jönnek rájuk, imádják őket.

- Térjünk vissza a Víghez: ennyi év után meg lehet még itt lepni?

- Hát persze! Várom is, hogy meglepjenek, és ez néha megtörténik. A Vígszínház őszi bemutatójában, a Hamletben együtt játszhatok ifj. Vidnyánszky Attilával, akit elképesztő tehetségnek tartok. Előadás közben állok a takarásban, és nézem, micsoda ésszel, energiával, intelligenciával bírja és csinálja ezt a nem mindennapos feladatot. Egyébként általában a fiatalok lepnek meg, a munkatempójukkal, a gondolkodásukkal. Talán azért, mert én is ilyen voltam. Tudtam napi húsz órákat dolgozni, az albérletben a küszöbön aludtam irhabundában, vekkerrel a fejemnél. És amikor az óra csörgött, tíz percet adtam magamnak arra, hogy kibújjak, tusoljak, ruhát húzzak és induljak. Lehet, hogy most is bírnám ezt a tempót, de szerencsére már tisztelik a koromat annyira, hogy ne terheljenek túl. (nevet)

- Nem csak nézi a fiatalokat, de dolgozik is velük: Göttinger Pál, a Családi játszmák rendezője is más generáció, Balázs Zoltánnál meg egyenesen Lenint játssza egy tolószékben. Milyen az ő színházuk?

- Ha a fiatalok bennem gondolkodnak, engem kérnek fel, az már eleve jólesik. Balázs Zoli felhívott, találkoztunk, elkezdett mesélni a Dada Cabaret című darabról, és csak mondta és mondta. Én pedig úgy éreztem, hogy ha a végén nem Lenin szerepét kínálja fel, akkor felállok és otthagyom. De hát azt ajánlotta, és ez mámorító érzés volt! Nézem is a független színházak előadásait, sokat tanulok belőlük: a munkához való komoly viszonyulást, az együtt gondolkodást nagyon szeretem. Erre egyébként is szükségem van. Ha a színpadon kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, annál rettenetesebb érzés nincs. Ne értsen félre, én boldogan bólintok a rendezőnek, ha annyira visz a dolog, ha annyira egyetértek vele. Ha meg nem értek egyet valamivel, ennyi év alatt megtanultam, hogyan lehet becsempészni a véleményemet úgy, hogy a rendező végül azt higgye, ő kérte ezt tőlem. (nevet)

- Úgy érzem, markáns véleménye van a színházról, a kollégákról, a munkáról. Ezt megtartja magának, vagy szembesíti vele a munkatársakat?

- Ez a munkafolyamattól és a kollégák lelkiállapotától függ. Szerencsés vagyok, mert alig fordult elő a pályámon, hogy le kellett nyelnem a véleményemet, és végrehajtanom, amit kértek. Jó munkák találtak meg, és ha beléphetek a folyamatba mint készítő, mint alkotó ember, az csodás érzés. Soha nem ágálok, nem toporzékolok, megpróbálom a magam eszközeivel elhitetni az igazamat.

- Nem titok, hogy két alkalommal is abba akarta hagyni a színészi pályát. Az nem fordult meg a fejében, hogy a Vígszínházat hagyja el?

- Nem, soha: ha én elmegyek, akkor a szakmát hagyom abba. Amikor ilyen gondolataim voltak, rengeteget játszottam, havi 30-36 előadást, fáradt voltam. Az évek alatt megtanultam, hogy színésznek lenni: szakma. Csak míg egy ács vagy egy gázszerelő rosszul elvégzett munkája életveszélyt okozhat, nálunk ez nem fenyeget. Én nem vagyok egy átlényegülős típus, nem ütlegelem magamat, hogy állapotba kerüljek. Látja, itt van nálam a példány, de a táskámban ott a könyv, amit éppen olvasok. Ki tudok teljesen kapcsolni, és amikor kell, belépek a színpadra, ahol a napi maximumot nyújtom. Semmiképpen ne értsen félre, nem becsülöm le a szakmánkat! Én bemegyek és boldog vagyok, ha ott vagyok. Játékkedv nélkül a legnagyobb tragédiát sem lehetne eljátszani. Camus Félreértésében egy gyerekgyilkos anyát játszottam, de ahhoz is kellett játékkedv. Nem kedvesség, hanem kedv, hogy adhatok, hogy ott vagyok, hogy az agyam friss, hogy beszélek, hogy lekötöm a figyelmet. És ebben nincs különbség bulvár és „komoly” műfaj között.

- A Családi játszmákban Edithet alakítja. Egy olyan tyúkanyót, aki a védőszárnyaival még a gondokat is eltakarja ebben a furcsa családban.

- Egy közös, veszekedésbe forduló karácsonyi ebéd adja a keretet. A mi családunkban soha nem fordult elő ilyen, de tudom, hogy sokaknál ez valóság. Edith otthonában vagyunk, aki a mániákus precizitásával őrjítő tud lenni. Nem igazán szerethető, egy olyan karakter, akivel én nagyon nem értek egyet. De mégis csak anya, akinek az egyik fiával, Matthew-val más, színesebb, tartalmasabb a viszonya, mint a másikkal, Adammel. A színházban a királynőt sosem a királynő játssza el, hanem az, aki meghajol előtte. A királynő bárhogyan viselkedhet, de ahogy a többiek viszonyulnak hozzá, abból kiderül, hogy ő kicsoda. Ez ebben a darabban is pontosan így működik. Edith, pont úgy, mint mi mindannyian, hamis várakat épít. Az anya által épített hamis várba pedig boldogan besétál a gyereke. Ez nem hazugság: egyszerűen így vagyunk összerakva, mi, emberek. És ez a felismerés teszi ezt az előadást sikeressé.

Jászay Tamás

Vidor plusz a színházban

Thália kedvelői aligha kaphatnak szebb karácsonyi ajándékot, mint jegyet a Vidor Fesztiválokon díjazott valamelyik előadásra, amelyet a két ünnep között tekinthetnek meg a Móricz Zsigmond Színházban.

Remek újítás ez, hiszen az év legvidámabb hetét követően e produkciók híre sokak érdeklődését felkeltette, ahhoz azonban, hogy láthassák ezeket, többnapos fővárosi kiruccanásra lenne szükség. Ráadásul a karácsony és szilveszter közötti hangulathoz kimondottan illik a színházba járás.

– A két ünnep közötti időszakra egy Vidor pluszt gondoltam ki, amikor a fesztiválon díjazott előadások közül nézhetnek meg néhányat a nézők – nyilatkozta a Lokál Extrának Kirják Róbert, a teátrum ügyvezető igazgatója. – A Kutyaharapás – Mucsi Zoltánnal a főszerepben – a legjobb nagyszínpadi előadás és rendezés díját kapta az idei seregszemlén. A Telefondoktort Göttinger Pál, színházunk főrendezője adja elő, aki alakításáért 2014-ben a legjobb terapeutának járó Pulcinella-díjat vehette át. Székhelyi József Trokán Péterrel megosztva kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat az idei Vidoron a Halpern és Johnson című vígjátékban nyújtott teljesítményéért. Szerettem volna, ha csak a fesztiválon bemutatott előadásokat láthatták volna a nézők, de a Játékszín a Kölcsönlakás című produkciót nem tudja elhozni egyeztetési gondok miatt, viszont felajánlotta a Nyolc nő című bűnügyi komédiát, amelyben olyan neves művészek lépnek színre, mint Hernádi Judit, Dobó Kata és Pásztor Erzsi. Ez sem nélkülözi majd a humoros jeleneteket, kiváló szórakozást nyújt, akárcsak a többi előadás. Hamarosan kezdjük árusítani a Vidám bérletet, amiben ugyanúgy három plusz egy előadás tekinthető majd meg, mint az elmúlt évben: három nagyszínpadi és egy kamara. A karácsonyi időszaknak ez lesz a másik kiemelt akciója.

Mint Kirják Róbert elmondta, nagy erőkkel folynak a színházban a próbák ezekben a napokban is. A Leenane szépe című tragikomédiának november 17-én a Krúdy Kamarában lesz a premierje. A Göttinger Pál által rendezett előadás kimondottan a színházi „ínyenceknek” készül. Az Illatszertár című vígjátékot november 25-én a nagyszínpadon láthatják először a nézők Mohácsi János rendezésében. Ő több mint tíz éve dolgozott utoljára a nyíregyházi társulattal, s nagyszerű dolog, hogy el tudta fogadni a felkérést. Hamarosan kezdődnek a Chicago című musical próbái is, amelynek premierje január 20-án lesz a nagyszínpadon. A Sherlock Holmes című krimikomédia iránt óriási a nézők érdeklődése. Ugyanez mondható el az előző évad végén, szintén Szente Vajk rendezésében bemutatott Hello, Dolly! című musicalről is, ami december 16-án bérletszünetben lesz látható.

Garantált libabőr a színház új darabja

Thriller a világ végén, avagy anya és lánya sorstragédiája a vidéki Írországban. Martin McDonagh Leenane szépe című darabját mutatja be pénteken a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. A sírva nevetős történetet Göttinger Pál rendezésében láthatják a nézők a Krúdy Kamarában, a két főszerepet Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrícia alakítja.

Valahol a vidéki Írországban, mindentől távol csupa egymásra utalt, nehéz sorsú ember él. Férfi alig akad, aki csak tehetett rég elvándorolt innen. Aki maradt annak a tv-sorozatok mellett nem maradt más, mint az egymással folytatott állandó cívódás. Az ír vidéki életet, az egyik legismertebb és legnevesebb ír szerző, Martin McDonagh egy anya és lánya kapcsolatán keresztül mutatja be a Leenane szépében. Az anya kegyetlen és erős akaratú, a lánya pedig megzavarodott, de örökölte anyja tulajdonságait. A világtól elzárva magukra maradnak, ám álmaik egyfolytában kísértik őket. Kettejük kapcsolata ettől lesz egyszerre mulatságos és mélyen megrázó, groteszk haláltánc. – Martin McDonagh kilenc nap alatt írta meg ezt a darabot és mégis olyan, mintha mindent tudna az ilyen mennyei, pokoli kapcsolatrendszerről. Ezekről a játszmákról, hogy hol van egy játszmának nyugta, hol kezdődik egy újabb, és hol merészelik feloldani ezt a dolgot… – mondja Pregitzer Fruzsina.

Tragikomédia katarzissal…

Leenane szépének különlegessége, hogy a legjobb jelenetek alatt egyszerűen nem lehet eldönteni sírjunk, nevessünk, vagy elborzadjunk. – McDonagh nagyon technikás szerző. Igazi színpadra író, csupa jó szerep, csupa jó mondat. A jelenetek hossza nagyon aprólékosan be van állítva, a fordulatok üteme nagyon szabályozott, nagyon sodrós, történetmesélős, pedig nincs vad cselekménye – fogalmazott a rendező, Göttinger Pál.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban november 17-én, pénteken mutatják be első alkalommal a Leenane szépét.

Mikulás-napi vásár az Orlai Produkciónál


VIDOR extra az ünnepekre

Nyíregyháza – Karácsony és szilveszter között különleges élmények várják a színházszeretőket.

Közel egy hónappal hamarabb indult az évad Nyíregyházán mint a korábbi esztendőkben: szeptember első hetében már bemutatónak tapsolhatott a közönség és azóta sincs megállás a Móricz Zsigmond Színházban.

Egymást követik a premierek és ahogy azt a nézők az elmúlt két évadban megszokhatták, vendégelőadások is színesítik a repertoárt. Egyaránt hatalmas siker volt az Egyasszony Tenki Réka előadásában, Mácsai Pál Örkény-estje, A csemegepultos naplója Eötvös Andrással, és a legfrissebb élmény, a Száll a kakukk fészkére, amelyben Péterfy Bori és Szabó Kimmel Tamás is fantasztikus alakítással nyűgözte le a közönséget.
Mindenkinek látnia kell

– Folyamatosan járom a színházakat és nézem az előadásokat, a legszínvonalasabb produkciókat pedig megpróbáljuk Nyíregyházára hozni – mondja Kirják Róbert, a színház ügyvezető igazgatója. – Olyan előadások ezek, amelyekre Budapesten hónapokkal előre elfogynak a jegyek, és amelyeket művészi színvonaluk, a rendezés, a színészi teljesítmény miatt mindenkinek látnia kell, aki szereti a színházat. Ez komoly szervezőmunkát igényel, de a visszajelzések alapján egyértelműen látszik, hogy nagy erre az igény. Éppen ezért bár a társulat pihenhet majd a két ünnep között, mégsem áll meg az élet a színházban: négy kitűnő produkció érkezik hozzánk. Noha a korábbi években a színházunkban szünet volt ebben az időszakban, én úgy gondolom, hogy karácsony után, amikor egy kicsit mindenki visszavesz a napi pörgésből, az emberek szívesen kerekednek fel a bejgli mellől és néznek meg egy-egy kiváló előadást. Az idei kínálat valójában „VIDOR extra”, hiszen a Kutyaharapás, illetve a Halpern és Johnson az idei fesztiválon szerepelt, és kapott elismerést, a Telefondoktort pedig, amelyet a főrendezőnk, Göttinger Pál játszik, egy korábbi VIDOR-on díjazták. A negyedik produkció a Nyolc nő, amiben olyan nagyszerű művészeket láthatunk, mint amilyen Hernádi Judit, Dobó Kata, Pásztor Erzsi vagy Horváth Lili. A vendégelőadások népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy csak néhány napja került fel a decemberi műsorterv a honlapunkra, máris elkezdték elkapkodni a belépőket, így aki szeretné ezeket megnézni vagy karácsonyi ajándékként venne jegyeket, annak igyekeznie kell – mondja az ügyvezető igazgató.
Garancia a sikerre

– A nézőink és a szakma is szereti az előadásainkat, a minőségre a társulat mellett a kiváló rendezők jelentenek garanciát. Említhetném Szente Vajkot, akinek a Sherlock Holmes – A sátán kutyája rendezése új színt hozott a színházi életbe, a kritikák áradoztak róla. Izgalmas és különleges élményt ígér a legújabb bemutatónk, Martin McDonagh darabja, a Leenane szépe, amelyben végig fokozódik a feszültség, a befejezése odaragasztja a nézőket a székükbe, Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrícia pedig egészen elképesztő alakítást nyújtanak.

Ezen a héten jön az Illatszertár premierje – a rendező, Mohácsi János az egyik legjobb hazai szakember, akinek a neve egyet jelent a minőséggel. Amikor a darabban szereplő színészek meghallották, hogy vele dolgozhatnak, majd’ kiugrottak a bőrükből, a lelkesedésük pedig az egész próbafolyamat alatt megmaradt, ami az előadásra is nagyon jó hatással van. Grandiózus dísz- lettel állítjuk színpadra, és biztos vagyok benne, hogy aki megnézi majd, azt fogja érezni: éppen ilyennek képzelte az Illatszertárt.

KM-SZA

1111. RögvEst - egy kép


Egy cikk a Momentán új honlapjáról

Göttinger Pál

A Momentán vendég-műsorvezetője civilben színházrendező. Imádja az operát, tanulja a programozást, ha teheti, biciklivel jár, bár a kutyáját Taxinak hívják. Rendszeres szereplése a Momentánnál mindig öröm, keveredik benne egy kisgyermek derűje egy öregember nyugodt bölcsességével.

Gyerekkora óta kapcsolódik a színházhoz és a zenéhez. Volt gyerekstúdiós a Magyar Rádiónál (itt ismerte meg Bódy Gergőt, akivel sokáig egy társulatban is játszottak), szinkronizált (helyenként Molnár Leventével együtt), aztán elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakát (ahol meg Várady Zsuzsival keveredtek baráti és munkakapcsolatba).

Pali színházi rendező, prózai és zenés színházi előadásokon egyaránt dolgozik. Nagy szerelme és mániája az opera, bár ahhoz sajnos csak ritkábban jut hozzá.

Az elmúlt tíz évben számos határon túli, vidéki és fővárosi színházban fordult meg, rendezett már kortárs magyar drámát, rádiós hangjátékot és barokk operát is, és sokfelé dolgozott az Operaháztól kezdve kisebb független színházi társulatokon és kórusokon át az Orlai Produkciós Irodáig. 2017. január 1-től ő a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház főrendezője.

A RögvEstet látva azonnal az improvizáció rajongója lett.

Ahogy ő írja: “lenyűgözött a választott szakmámhoz ezer szálon kapcsolódó, attól mégis gyökeresen különböző munkamódszer – a könnyedség, a játékosság, a színpadi ajánlatok kérdés nélküli elfogadása, az önreflektív zavar teljes hiánya. A legnemesebb értelemben vett gátlástalanság, és a mögötte meghúzódó biztos ízlés. Le voltam nyűgözve, és hülyére röhögtem magam.”

A rendezés mellett a színpadon is jól érzi magát, időnként játszik is és több zenekarnak tagja (volt). 2009 óta elkötelezett munkatársa az ÖrdögKatlan Fesztiválnak, a kitalálástól a progamszervezésen át a lebonyolításig mindenben részt vesz. Volt idő, hogy a vonatszimulátorok tették igazán boldoggá, mostanság viszont a programozás foglalkoztatja, kódolni tanul, amikor csak teheti. Felesége Grisnik Petra színésznő, közös az életük, budapesti lakásuk, Taxi nevű kutyájuk és a monogramjuk is.

Palival a RögvEst és az angol nyelvű Budapest Improv Show előadásainkon találkozhattok. 


Martin McDonagh: Leenane szépe

A Móricz Zsigmond Színház bemutatója.

Fordította: Upor László.
Rendező: Göttinger Pál.

Szereplők:
Mag: Pregitzer Fruzsina
Maureen: Kuthy Patrícia
Pato: Nagyidai Gergő
Ray: Martinkovics Máté e.h.

Jelmez: Cselényi Nóra
Díszlet: Ondraschek Péter

A rendező munkatársa: Rajkó Balázs

Felvételről közreműködik Göttinger Pál (ének, ír furulya), Dinyés Dániel (ének, zongora) és Bordi András rádióbemondó. A zenei felvételeket Mohai György készítette a budapesti Pannónia Stúdióban.








Martin McDonagh kultikus filmjei, például az In Bruges (Erőszakik) vagy a The Guard mellett színdarabjaival (A kripli, Vaknyugat, A párnaember, Hóhérok) is igen népszerű Magyarországon. Az ír vidéki élet kulisszái között játszódó történetekben mintha az egymásra utalt nehézsorsú emberek, közösségek, családok számára a feneketlen gyűlölet és feltétel nélküli szeretet ugyanaz az érzelem lenne. Mintha nem egy skála két végén helyezkedne el ez a két érzelem – hanem a szélsőségeknél összeérne.
A Leenane szépe egy kegyetlen, erős akaratú anya és az ő megzavarodott, de nem kevésbé kegyetlen és erős akaratú lányának hátborzongató, véres és mégis kacagtató története, akik az világ végén, a falutól és a világtól is elzárva magukra maradnak egy kis házban. Nem fiatalok már, így hát nagyon veszedelmes dolog arról álmodozniuk, hogy az életük még változhat, pláne jobbra fordulhat...
„E darab különleges erejét az adja, hogy egyszerre mulatságos és mélyen megrázó, groteszk haláltánc. A legjobb jelenetek alatt egyszerűen nem lehet eldönteni: sírjunk, nevessünk, vagy borzadjunk.” (Daily Telegraph)
„Tragikomédia, vagy inkább olyan tragédia, amit muszáj végig nevetni. Nincs benne semmiféle újítás, modernnek, formabontónak távolról sem nevezhető, talán még azt is ráfoghatjuk, hogy kissé melodramatikus. Csak éppen a maga módján tökéletesen megírt, hibátlan ritmusú darab, ritka jó dialógusokkal és sűrű, eredeti fekete humorral.” (Upor László)
A Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrícia főszereplésével készülő előadást Göttinger Pál állítja színre.


“Emberi szörnyeteget, azaz kizárólag gonoszságból épített karaktert nem lehet eljátszani hitelesen. Csak mindig egy egész embert. Igazi szándékokkal, igazi vágyakkal, igazi sértettségekkel, igazi fájdalmakkal. Érteni kell, mit miért tesz, még ha magánemberként egyébként sarkos véleményünk is van róla. Ez voltaképpen egy mélyen missziós gondolat: a bűnt tartozunk elítélni, de sosem a bűnöst. A Leenane szépe hősei szörnyeteg módjára bánnak egymással, mégis súlyos tévedés lenne őket ebből a szempontból vizsgálni. Magából kifordult állapotában azokba rúg az ember a legnagyobbat, akiket a legjobban szeret. Fel kell ismernünk azt a szándékot, a szereplőkben és magunkban, ami az ütésre lendített kezet hajtja. Még ha úgy tudjuk is: mi sosem ütnénk. Ez a darab a határhelyzetekről szól, és íme, ez is az. Halad az ütés a levegőben: eddig a másodpercig mindent értünk, mindennel empatikusak vagyunk. Abban a pillanatban, hogy odaér: megengedhetetlenség, visszavonhatatlanság, tragédia történik. Az ütés, mikéntha kilassítva, szántja a levegőt. Ez a másodpercnél rövidebb idő elég arra, hogy egy személyiség örökre tönkremenjen, megrohadjon, eltorzuljon. Nem lehet jóvátenni. De meg lehet-e állítani?” 

“McDonagh a tehetetlenség dühét fordítja át darabjaiban már-már komikusan túlzó erőszakossággá, a tehetetlen düh pedig mindannyiunk személyiségének igenis létező szelvénye. És amikor tehetetlenek vagyunk, akkor ütünk. Székbe, asztalra, másik emberbe – ha arcába nem is, hát a lelkébe. Inkább üssenek a színdarabok szereplői, mint mi magunk… ez pedig felszabadító és egyáltalán nem elítélendő módon: mulatságos is tud tehát lenni. Szabad nevetni rajta.” 

“Egy riportkönyvben kérdezi az író a börtönparancsnokot, hogy tulajdonképpen mi a büntetésvégrehajtás célja. A nevelés? A társadalomba való visszavezetés? A szembesítés? Hosszas töprengés után a parancsnok ilyesmit felel: ezek csak rárakódások, igazán soha el nem érhető sziszüfoszi célok. A büntetés célja ugyanis: a büntetés maga. Ízlelgessük kicsit ennek a mondatnak az iszonyatát: a büntetés maga. Hogy rossz legyen neki. Úgy hangzik, mintha ez nem tartozna ide, hisz a mi történetünkben nincs igazi börtön – mégis a darab kulcsmotívuma ez. Két ember, anya és lánya, egy felbomlott család elszigetelten együtt maradt két tagja bünteti egymást minden nap minden percében. Nincs kijárat, nincs menekülés. Van ugyan néha kicsi kimenő, de az után is vissza kell térni. Büntetik egymást az életükért, a kudarcaikért, mindenért, ami lett belőlük. Már nem is érhető tetten, hogy hol kezdődött. Minden tett, minden mondat a másikra mért büntetés. Nincs más célja, csak hogy a másiknak rosszabb legyen. Egyikük, amikor tiszta, rárakódásmentes szeretettel találkozik odakinn, idehaza ezt kérdezi: miért? Miért? Miért csináljuk mi ezt egymással? De a szorításon már nem lehet enyhíteni. Késő van hozzá. Ha ügyesen csináljuk az előadásunkat, talán lesz néző, aki felismeri a saját életében ezt a spirált. És meg tudja akadályozni, hogy neki is késő legyen.” 
 Göttinger Pál rendező



Leenane szépe - képek az összpróbáról


MARTIN MCDONAGH - LEENANE SZÉPE

Leenane szépe - előadásfotók

MARTIN MCDONAGH - LEENANE SZÉPE

December a nyíregyházi színházban


Decemberben a színházban:

A hét 10 legfontosabb eseménye


2. rész – Színházi bemutatók, könyvbemutatók

Több fontos színházi bemutatóra is sor kerül a héten. Klasszikusokat mutatnak be Kecskeméten Budaörsön és a Nemzeti Színházban, kortárs darabot Nyíregyházán. Klasszikus nyomán készült kortárs darab(ok) könyvbemutatója lesz szombaton a Szkéné Színházba.
ellenfény | 17. 11. 14.

A JÓEMBER SZECSUÁNBÓL – KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, KECSKEMÉT (2017. NOVEMBER 17.)


Brechtnek a magyar színpadokon egyik legtöbbet játszott darabját mutatják be pénteken Kecskeméten Zsótér Sándor rendezésében.

Az 1939-ben írt darabot hol Jó embert keresünk, hol A szecsuáni jóember vagy A szecsuáni jólélekcímmel játszották. De látható volt már A jóember, illetve Valahol Szecsuánban címmel is. A művet többnyire Nemes Nagy Ágnes fordításában játszották, de színre került már Forgách András, Térey János és Kovács Kriszta, illetve Gecsényi Györgyi és Guelminó Sándor fordításában is a darab. A kecskeméti előadáshoz Ungár Júlia készített új szöveget.

„Bertolt Brecht drámájában a világ szörnyűségének híre már az istenek fülébe is eljut, akik felkerekednek, hogy bejárva a világot, találjanak egy jó lelket" – szól az előadás ajánlója. „Talán nem meglepő a hír, hogy a feladat nem egyszerű. Már-már feladják a keresést, amikor útjukba kerül Sen Te, az utcalány – az egyetlen jó ember egész Kínában. Sen Te – engedelmeskedve az isteni parancsnak – megpróbál szeretetben élni, de kénytelen rájönni, hogy a jó nem mindig jó, és hogy néha a jó is lehet rossz. De vajon önmaga marad-e akkor is, ha csak a bűn árán cselekedhet jót? És megéri-e jónak lenni, ha a jóság is csak kíméletlenség útján valósítható meg?"

Zsótér Sándor nem először rendezi a darabot. 2001-ben a Vígszínházban készített előadást, amelyben Börcsök Enikő, Szarvas József és Harkányi Endre játszotta a főszerepeket. Ugyanabban az évben Újvidéken is színpadra állította a művet. Majd idén szeptemberben Szerelemáru címmel vitte színre a színművészeti egyetemen a III. éves fizikai színházi osztállyal.

Zsótér Sándor az utóbbi években rendszeresen visszatérő vendég Kecskeméten. Tavaly a Hedda Gablert, 2015-ben a Macska a forró bádogtetőnt rendezte (ez utóbbi a 2016-os POSZT-on a legjobb előadás díja mellett két színészi díjat is kapott). 2014-ben O'Neill Hosszú út az éjszakába című darabját, 2012-ben pedig Marlowe Angliai második Edward élete című művét vitte színre. Mindegyik előadás (női) főszereplője Trokán Nóra volt, akárcsak a mostani bemutatónak is. A további főszerepekben Szemenyei János,,Fazakas Géza, Nagy Viktor, Csombor Teréz, Danyi Judit, Sára Bernadette, Nagyhegyesi Zoltán látható.

TOLSZTOJ: A SÖTÉTSÉG HATALMA – BUDAÖRSI LATINOVITS SZÍNHÁZ (2017. NOVEMBER 18.)


Egy ritkán játszott klasszikus kerül szombaton színre Budaörsön. Alföldi Róbert rendezésében mutatják be Tolsztoj 1886-ban írt darabját.

„Rettenetes parasztdráma ez" – írta Ady Endre a mű 1902-es nagyváradi előadásáról. „A Szigligeti Színház rendezője törült s törült, ám a megdöbbenés, irtózás csendesebb, hangosabb morajlása gyakran futott végig a házon. És ahol meg nem döbbentett, még gyilkosabban hatott: kacagást gerjesztett."

„Ha másutt, a világ boldogabb, vagy legalábbis lakhatóbb tájain játszódna ez a történet, akár vígjáték is kerekedhetne belőle. De Oroszországban járunk ahol mindenből tragédia válik" – teszi hozzá a mostani budaörsi bemutató ajánlója.

„A sötétség hatalma a világ végének legvégén játszódik, nem elég, hogy Oroszországban, de még csak nem is a szikrázó Pétervárott vagy a titokzatos Moszkvában, hanem falun, a nyomor és a reménytelenség tanyáján, ahol az Isten szentkép a falon, az Ördög pedig a vodkásbutykos mélyén lakozik, onnét szédíti az esendő emberi lelket, és ébreszt benne olyan indulatokat és olyan érzelmeket, amiket nem tudnak kezelni, akiket itt engedett megszületni a balsors."

Tolsztoj a darab történetét egy tuali bíróságon végighallgatott bűnperből vette. A történet így foglalja össze a budaörsi bemutató ajánlója: „Adva van egy porta, a módos gazdáé, aki – mellék-, vagy főállásban, ezt tán ő maga se tudná eldönteni, öreg férj is egyben; adva van az öreg férj mellé járó fiatal, csapodárságra hajlamos feleség; és persze a jóvágású béreslegény, minden módosabb porta velejárója. Nem csoda, ha a legény és az öreg férj mellett sorvadozó asszony megtalálják egymást: az sem, hogy később a feleség háta mögött a mostohalánnyal is románc szövődik, ennek azonban gyümölcse is lesz, amely gyümölcs hónapról hónapra egyre növekszik. Meg kell tehát szabadulni tőle, még akkor is, ha minden épeszű ember tudja, hogy ez bizony lehetetlen: de csak annál inkább meg kell szabadulni tőle – és vele mindentől, ami emberré teszi, és megtartja embernek az embert."

A darabot alig játszották eddig magyar színpadon. A Színházi adattár csak három 1945 után bemutatóról tud. De nem tud például az 1966-os marosvásárhelyi előadásról, amelyet Tompa Miklós rendezett. 
Tud viszont az Állami Déryné Színház 1974-es bemutatójáról, melyet Petrik József állított színpadra. Bizonyára emlékeznek még néhányan a Trafóban játszott 2005-ös előadásra, ahol is Jay Scheib átiratában és rendezésében, a Pont Műhely előadásában volt látható a darab. Az előadásról annak idején az Ellenfény is írt
Az előadásban szereplő Keszég László 2008-ban a kaposvári színház stúdiójában rendezte meg a darabot. A produkció csak néhány előadást ért meg, de azért maradt fenn róla kritika.

Budaörsön most Radnai Annamária új fordításban mutatják be A sötétség hatalmát. Az előadásban egyrészt a budaörsi társulat tagjai szerepelnek: Spolarics Andrea, Ilyés Róbert, Bohoczki Sára, Bregyán Péter és Páder Petra, másrészt vendégek is színre lépnek: Balsai Móni, Brasch Bence, Székely B. Miklós és Palugyai Sári.


CARLO GOLDONI: HÁZASSÁG PALERMÓBAN – NEMZETI SZÍNHÁZ (2017. NOVEMBER 18.)




Soha nem játszotta még magyar kőszínház azt a Goldoni-darabot, amelyet szombaton mutat be a Nemzeti Színház.

„Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice (Tompos Kátya). És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone (Bodrogi Gyula) 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após (Blaskó Péter) régiséggyűjtő szenvedélye, és az anyós (Bánsági Ildikó) ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintónak (Bakos-Kis Gábor) semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése" – írja a színház ajánlója.


A Kiss Csaba rendezte előadás Goldoni A régiséggyűjtő családja, avagy az anyós és meny című darabja nyomán készült. A Goldoni-darabról ezt írja a mű fordítója, Magyarósi Gizella. „A régiséggyűjtő családját Goldoni színházi reformjának második évadjában, az 1749–50-es szezonban mutatták be. Fontos időszak ez Goldoni életében: ... 1749. március 10-én négy évre leszerződik a velencei Sant'Angelo Színházhoz. Nagybecsű író érdemdús komédiásokkal jó közönség előtt kap végre tehetségéhez méltó lehetőséget. Ritka termékeny korszak köszönt rá... 1750-ben fogadásból 16 új, háromfelvonásos komédiát ír." Köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt A régiséggyűjtő családja is.

A darabról ezt írja a fordító: „Goldoni alcímet is ad a darabnak, ezzel mintegy a mindenkori rendező belátására bízza, mire helyezi a hangsúlyt: a tönk szélére jutott, rátarti arisztokrata anyós és parvenü menyének konfliktusára, vagy a régiséggyűjtő mániában szenvedő családfő és feltörekvő, gazdag polgár-nászurának üdítően kilátástalan szövetségére, amely szövetségből anyagi felvirágzás még csak származhat, családi béke, anyós és meny közötti harmónia aligha."

Kiss Csaba otthonosan mozog Goldoni világában. Pályája elején, 1996-ban a Győri Padlásszínházban A legyezőből készített emlékezetes előadást. (Ennek verzióját 1999-ben Kecskeméten is játszották. 2003-ban marosvásárhelyi főiskolásokkal is megrendezte a darabot, majd 2008-ban a Tompa Miklós társulattal is. 2015-ben a Miskolci Nemzeti Színházban is színre vitte.) 1999-ben az Új Színházban a Bugrisok nyomán készített sikeres előadást (A szégyentelenek címmel).


MARTIN MCDONAGH: LEENANE SZÉPE – MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ (2017. NOVEMBER 17.)




Egy magyar színpadokon népszerű kortárs darab bemutatójára kerül sor pénteken Nyíregyházán. McDonagh munkái viszonylag gyakran kerülnek nálunk színpadra. (A héten egy másik művét is bemutatják az Ódry Színpadon.) McDonagh művei közül először a Leenane szépét mutatták be magyarul – a Vígszínház Házi Színpadán 1997-ben Simon Balázs rendezésében Tábori Nóra és Pap Vera főszereplésével.

Mint ahogy a mostani nyíregyházi bemutató ajánlója írja, „a Leenane szépe egy kegyetlen, erős akaratú anya és az ő megzavarodott, de nem kevésbé kegyetlen és erős akaratú lányának hátborzongató, véres és mégis kacagtató története, akik a világ végén, a falutól és a világtól is elzárva magukra maradnak egy kis házban." „Az ír vidéki élet kulisszái között játszódó történetekben mintha az egymásra utalt nehéz sorsú emberek, közösségek, családok számára a feneketlen gyűlölet és feltétel nélküli szeretet ugyanaz az érzelem lenne. Mintha nem egy skála két végén helyezkedne el ez a két érzelem – hanem a szélsőségeknél összeérne."

A darab magyarországi népszerűségének talán az a legfőbb oka, hogy ragyogó szereplehetőségeket kínál idősebb és fiatalabb színésznőknek. Ez derül ki a mű magyar színpadi életéből is. Játszották például a művet a kaposvári stúdióban (1998-ban Radoslav Milenkovic rendezésében Lázár Kati és Horváth Zita főszereplésével), később az önállósodó Madách Kamara egyik első előadása volt (Piszkavas címmel 2004-ben Guelminó Sándor rendezésében Béres Ilona és Bíró Kriszta főszereplésével). Székesfehérvárott ugyancsak Piszkavas címmel játszották (Drahota Andrea és Xantus Barbara főszereplésével 2008-ban), színre került Kassán, Miskolcon, Temesvárott (ez utóbbit Upor László rendezte 2013-ban, és a két főszerepet Csoma Judit és Magyar Etelka játszotta). 2015-ben a Centrál Színházban Gigor Attila rendezésében Pogány Judit és Pokorny Lia játszotta a két főszerepet. Ugyanebben az évben a Pécsi Harmadik Színházban is színre került a mű (Piszkavas címmel Bacskó Tünde és Füsti Molnár Éva főszereplésével, Vincze János rendezésében).

A mostani nyíregyházi előadást Göttinger Pál rendezi, a két főszerepet Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrcícia játssza.


KOHLHAAS – KÖNYVBEMUTATÓ ÉS KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ A SZKÉNÉBEN (2017. NOVEMBER 18. 17.00)


Szombat délután – a Kohlhaas előadása után – könyvbemutatót és közönségtalálkozót rendez a Selinunte Kiadó és Szkéné Színház.

2015-ben mutatta be Hegymegi Máté rendezésében – a Szkéné, a Zsámbéki Színházi Bázis, és a MASZK Egyesület (Szeged) – Kleist Kohlhaas Mihály című elbeszélésének színpadi változatát. Az előadás – amely 2016-ban elnyerte a legjobb független előadás díját a színikritikusoktól – azóta is a Szkéné Színház műsorán van. A sikeres előadás alapja az a szuverén színpadi adaptáció, amelyet Gábor Sára dramaturg és Hegymegi Máté rendező készített Kleist művéből. A darab a Selinunte Kiadó Kortárs klasszikusok című kötetében jelent meg, több olyan szöveggel együtt, amelyek klasszikus művekből, mitológiai történetekből indulnak ki, de azok mai szellemű, érvényes olvasatát adják.

Ezt a kötetet – melyben Székely Csaba, Jeles András, Rába Roland és Gyulay Eszter darabjai is szerepelnek – mutatják be a Kohlhaas november 18-i előadása után kb. 17 órától. A beszélgetésen nemcsak az adaptációt készítő Gábor Sára és Hegymegi Máté vesz részt, hanem alkotótársaik, az előadásban szereplő színészek is.

Pénteken délután egy másik fontos könyv bemutatójára is sor kerül. A Budapest Bábszínházban mutatják be a színház színészei – Spiegl Anna és Teszárek Csaba – Gimesi Dóra A Macskaherceg kilencedik élete című új könyvét. A könyv két mesét tartalmaz. A címadó meséből Szenteczky Zita rendezett szép előadást.
A bemutató időpontja: 2017. november 17. 17 óra





Tóth Barnabás: "Olyat akarok csinálni, amit szívesen néznek"

Íróval, rendezővel és a Fiú a vonaton főszereplőjével beszélgettünk

A legnézettebb magyar rövidfilm, az Újratervezés rendezője, emellett forgatókönyvíró, társproducer, szinkron-, színházi- és filmszínész, alkalmanként fesztiválokra is előválogat. Tóth Barnabás az egyik legaktívabb tagja a magyar kultúrközegnek: első nagyjátékfilmje, a Rózsaszín sajt után elkészített egy tucatnyi rövidfilmet, többedmagával megalakította a Momentán Társulatot, Magyarországon forgó, nagy költségvetésű sorozatokban tűnik fel színészként, miközben mindig a következő projektjére készül. Most éppen egy magyar-amerikai koprodukcióban játszik hálás szerepet: Roger Deutsch Fiú a vonaton című filmjében titokzatos karaktert alakít, aki félelmetes utazásra invitál egy Budapesten tartózkodó dokumentumfilm rendezőt. Tóth Barnabással a drámai szerepről, az amerikai temperamentumról, Hajdu Szabolccsal való közös munkájáról és a következő két filmtervéről is beszélgettünk.

Filmhu: Utoljára a nagyjátékfilmedben, a Rózsaszín sajtban játszottál főszerepet. Hogyan lettél a Fiú a vonaton egyik főhőse?

Tóth Barnabás: Lichter Péter kollégám, kísérleti filmes, ő ajánlott be még 2014-ben Roger Deutschnál, aki akkor már Pesten élt. Látta a (terep)SZEMLE című kisfilmemet, ahol egy akaratos rendezőt játszom, és elküldte a forgatókönyvet. Elolvastam, tetszett a karakter és a történet, lényegében meg is kaptam a szerepet. Egyébként járok castingokra, de csak külföldi produkciókra megyek és ott mindig csak egy-két napos munkákat ajánlanak.

Filmhu: Miért csak külföldi filmekre jelentkezel?

T.B.: Ha magyarba hívnának, akkor is elmennék, de a hazai rendezők és casting-irodák adatbázisában nem vagyok benne színészként. Ez nem is baj, mert magamat sem annak tartom elsősorban.

Filmhu: Minek tartod magad?

T.B.: Írónak és rendezőnek.

Filmhu: Ha felkérnének magyar főszerepre, elvállalnád?

T.B.: Ha érdekes a film vagy a szerep, akkor igen. Jó dolog színésznek lenni, pláne a rendezéshez képest, mert ott sokkal nagyobb a felelősség és a stressz. Színészként ugyanúgy a hierarchia csúcsán vagy, maximális a kiszolgálás, csak magadért és a partnereidért felelsz és alapvetően játék az egész. Nyilván van olyan szerep, ami megdolgozza a színészt, de más fajta felelősség van rajta, mint a rendezőn.

Filmhu: János karakterében mi tetszett?

T.B.: A sokrétűsége. Meg volt írva a múltja, amiből sokkal több derült ki róla, mint ami bekerült a filmbe. ‘Edgy’ karakter, fura ruhában, azt is viszonylag korán kitaláltam, hogy szakállas legyen. Egy kicsit kocka, madarász, az úttörővasútnál volt – ezek a tulajdonságok berakták őt egy bizonyos dobozba, ami érdekelt. Színészként vonzó eljátszani egy ilyen karaktert, aki végre nem értelmiségi, tengő-lengő bölcsész, hanem fenyegető, thrillerbe illő alak. A ruhája is megragadott, örültem a jelmeztervező választásának, mert pont ilyesmire gondoltam, amikor olvastam a könyvet.

Persze az is mellette szólt, hogy együtt dolgozhattam James Eckhouse-zal. A Beverly Hills 90210-ben ő játszotta az egyik apukát, én pedig az egyik főszereplő szinkronhangja voltam. Le is vetítettem neki VHS-ről egy ‘96-os epizódot és teljesen elborzadt a szinkrontól, szerintem életében nem halott még ilyet. A másik, ami miatt elvállaltam a filmet, az a vonzalmam és tiszteletem a művészmozi iránt. Egyedülálló az a hozzáállás, ahogy Roger Deutsch eladja a saját lakását és ebből a pénzből összehoz egy filmet. Társproducerként vagyok mellette, és segítem, amiben csak tudom.

Filmhu: Nem lehet, hogy azért is tiszteled ennyire, mert te magad is csináltál filmet semmi pénzből?

T.B.: Igen, biztosan benne van ez is. Ilyen szempontból sorstársak vagyunk, de ennyire bátor talán sosem voltam, hogy zsebből kifizetem a teljes költségvetést. Dallasban fődíjat nyert a filmmel, de az eddigi munkásságából kiindulva nem valószínű, hogy vissza fog jönni belőle a pénz.

Filmhu: Mit gondolsz arról, amit a film állít, hogy a dokumentumfilmes belenyúlhat az alapanyagába, manipulálhatja a történetet a saját szempontjai szerint?

T.B.: A tavalyi CineFesten volt egy beszélgetés a vetítés után, ahol valaki feltette a kérdést, hogy a (terep)SZEMLE rendezőjeként hogyan állok hozzá a Fiú a vonaton történetéhez. Én a kettőt elkülönítem egymástól, mert az a filmem egy önreflektív vicc volt, amit két színész csinált, senkinek sem játszottunk, még neveket sem mondtunk benne. Kende János mondta a főiskolán, hogy ő személy szerint azért nem szereti a dokumentumfilmeket, mert látja, hogy egy beteg, öreg néni fel akar venni egy kabátot és tisztában van azzal, hogy közben öten ülnek a kamera mögött és nézik, ahogy szenved. Nyilván sarkított példa, de pont az a jó a mostani filmben, hogy felteszi ezeket a kérdéseket és hagyja, hogy te gondolkodj el a válaszokon.

Filmhu: A főszereplő egyértelműen Roger Deutsch alteregója, a nevük is ugyanaz, külsőleg is hajaznak egymásra, a saját filmjéből is belerakott archívokat. Miben hasonlítanak és miben különböznek egymástól?

T.B.: A filmbeli Roger sokkal megfontoltabb, mint az igazi Roger. Ő nem lenne ilyen nyugodt, sokkal aktívabb és energikusabb a fiktív karakterénél. Cameózott is benne egyet, de végül kivágta, mert elégedetlen volt önmagával, viszont hangban mindig megjelenik, saját maga narrálja a filmjeit. Ők, a szereplő és a rendező az életben amúgy unokatestvérek, megcsinálhatta volna azt is James, hogy sértődés nélkül kiparodizálja Rogert, de nem ez volt a cél.

Csodálatos volt James-szel dolgozni, húsz napot töltöttünk együtt teljesen egyenrangú viszonyban. Sokat beszélgettünk, kíváncsi voltam a hollywoodi forgatásaira és ő el is mesélt mindent. Végtelenül türelmes, kedves ember, egy rövid időre szinte a testvérének éreztem magam.

Filmhu: Az amerikai temperamentum és tempó egész más, mint az európai. Milyen volt két amerikaival együtt dolgozni?

T.B.: Mivel mindig hármasban próbáltunk, ezért nagyon szoros, intenzív munkakapcsolatban voltunk, állandó pozitív visszajelzéssel. Utána nehéz volt visszacsöppenni a kissé depresszív magyar hangulatba, vissza kellett szokni hozzá. James is mondta, hogy menjek ki Amerikába, mert van egy nagyjátékfilmem, amit mozik forgalmaztak, DVD-n is megjelent, fesztiválokon szerepelt – egy ilyen névjegykártyával, egzotikus európaiként szerinte összejöhetne valami odakint. Kint azt, aki ír, rendez, játszik és még saját színtársulata is van egyszerre, azt értéknek, tehetségnek és főleg potenciális pénzcsinálónak tekintik. Az első kérdés itthon, amit mindig megkapok, hogy hogyan és főleg miért csinálok ennyi mindent egyszerre. Ez itt inkább hátrány, gyanús, komolytalan. Erre már rájöttem, megszoktam, és alkalmazkodom hozzá.

Filmhu: Nehéz angolul játszani?

T.B.: Nehéz, de önbizalmat adott, hogy a karakterem magyar volt és ezzel legitimálta a kiejtésemet. Rájöttek, hogy néha rosszul hangsúlyozok angolul, ezért egyenként átmentünk a mondatokon, hogy ne legyen papírízű, ahogyan kimondom a szöveget, emiatt persze pont olyan lett. Legutóbb a The Crown-ban volt egy kétnapos szerepem, ezekben általában franciákat játszom, akik angolul beszélnek, vagy angolokat akik franciául beszélnek. Ha ilyet keresnek, ezt általában megkapom Magyarországon, mert ilyesmit egyedül én tudok itt.

Filmhu: A tény, hogy te is rendező vagy, Roger instruálását mennyiben befolyásolta szerinted? Kikérte a tanácsaidat?

T.B.: Ami nem az én asztalom, arról nem kérdezett, én meg nem akartam beleszólni. De mivel végig benne vagyok és minden jelenet hozzám kötődik, ezért javasoltam pár dolgot. James-szel együtt gondolkodva változtattunk néhány szövegrészleten, ami teljesen normális. Ezt egy érzőbb, nyitottabb színész általában így csinálja, egy kicsit a saját képére alakítja a figurát.

Filmhu: Specifikusan magyar, történelmi dolgokban se segítettél?

T.B.: Nem, de ő elég furán kezeli a magyarságot, egy időutazás az egész – a 60-as éveket idézi a hangulat, a ruhák, a cigi, az arcok és a tájak, minden lepattant egy kicsit. Inkább a csúnyát kereste, szándékosan egy stilizált Magyarországot és Kelet-Európát mutat be. Ehhez nem nagyon tudtam és nem is akartam hozzászólni, az ő dolga volt. Szervét Tibort én ajánlottam, mert nagyon szeretem a vásznon, Wéber Katát pedig Roger hívta meg.

Filmhu: Amellett, hogy önreflektív a történet, mindenféle zsánerek keverednek a filmben. Egyszerre thriller, karakterdráma, közben komikus is.

T.B.: Egy interjúban azt mondta, hogy három filmet akart csinálni: egy thrillert, egy road movie-t és egy komédiát, de aztán rájött, hogy ennyi pénze nincs, ezért egybe gyúrta a hármat. Én is szívesen csinálnék thrillert, adtam is be a Filmalaphoz pályázatot, és fantasyra is, sajnos eredménytelenül, de már készül a horror tervem. Érdekel a zsánerfilmezés, szuper lehet, mert élvezet csinálni. Roger is élt ezekkel az elemekkel és színészként is jó ilyet játszani.

Filmhu: Neked milyen élmény volt rendezőt rendezni? A Van egy határ főszereplője Hajdu Szabolcs volt.

T.B.: Nagyon jó volt, alázatosan, nyugodtan viselte a forgatást, pedig nem volt könnyű – télen, sok éjszakai külsőt forgattunk. Kicsit tartottam tőle az elején, pláne mert teljesen mások a filmjeink, de egyértelmű volt, hogy neki kell eljátszania a Magyarországról menekülő, bátor, határozott apát. Elsőre az embert vettem meg, arról csak az Ernelláék után győződtem meg, hogy milyen jó színész. Ha valaki elég intelligens és normális, akkor más rendezőhöz kerülve empatikus, kollegiális színésszé válik. Tudja, hogy mekkora felelősség és stressz a rendezés. Látta, hogy határozott elképzeléseim vannak, a színészek ezt szeretik, mert nekik is könnyebb. Kapott például egy aranyfogat, jó volt a smink, a haj, jó volt a csapat. Fegyelmezett, jó stáb volt, ha te jó hangulatot biztosítasz, akkor meghálálják, ezért kell a színésszel is mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel bánni. Nem hiszek abban, hogy kínozni kell a színészt, mert az meglátszik a végeredményen. Eljuthat a film nagy fesztiválokra, de látszik a vásznon, hogy nem élvezi, nem öröm neki a játék. Engem ez nem vonz.

Filmhu: Rá kellett őt beszélni? Csak saját filmjeiben szokott szerepelni.

T.B.: Ismert engem, szerintem rokonszenvezett is a filmjeimmel. Őt megkapni volt nehéz négy folyamatos napon át, mert folyamatosan utazik, színházban van, de megoldottuk. Elolvasta előtte, de nem volt szüksége győzködésre, csak egyeztetnünk kellett.

Filmhu: Rendezel, színészkedsz, szinkronizálsz, a Momentán társulatban is szerepelsz. Hogyan tudod ezeket összeegyeztetni?

T.B.: Az elmúlt tíz évben viszonylag könnyen ment, mert a szerepek csak pár hetet jelentenek, egy rövidfilm forgatása is csak néhány hónapot vesz igénybe és a Momentánból is el tudok jönni pár hétre, ha kell. Most először alakult úgy, hogy erre az évadra döntenem kellett, és kértem egy évadnyi szünetet, mert párhuzamosan rendezek egy nagyjáték- és egy rövidfilmet. Mindig sok tervem van egyszerre kint különböző producereknél, pályázatoknál, bizottságoknál, alapoknál és tévéknél. Állandóan pecázgatok és most bejött kettő is, plusz producerként még két projekt, tehát eszméletlen sűrű év vár rám filmesként, a színházat félre kellett raknom.

Filmhu: Mi lesz ez a készülő nagyjátékfilmed?

T.B.: Egy MTVA-s tévéfilm, a munkacíme Akik maradtak, F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve alapján készül. A háború utáni Magyarországon játszódik, két ember barátságáról, szeretetéről, egy erős emberi kötelékről szól. Egy gyászoló, 42 éves férfi és egy 16 éves lány, akik szép lassan visszaadják egymásnak a hitet és a boldogságot az életben, de nem szerelmi történet. 1948 és '51 közt játszódik, a holokauszt borzalmától a vörös terrorig, de a történelem csak kulissza lesz, a lényeg az, ami kettőjük közt zajlik.

Filmhu: És a kisfilmed?

T.B.: Végre egy vígjáték, amire a Csokonai Művelődéi Ház pályázatán nyertem támogatást. Ennyi nyomor után most egy kicsit arra vágyom, hogy kiengedjek, mert lassan hozzám nő - a Van egy határ és az Elmenetel is drámai volt, én viszont szeretem a könnyűt, általában hiányolom a magyar palettáról. Ebben a történetben két szinkrontolmács furcsa flörtbe keveredik egy száraz szakmai konferencián, ahol angolról magyarra tolmácsolnak.

Előzsűriként válogatok már pár éve néhány fesztiválra, de valahogy mindig túl sok a fajsúlyos, komolyabb témájú film. Én olyat akarok csinálni, amit az emberek szívesen néznek. Az, hogy rövid vagy nagyjátékfilmet rendezek, igazából mindegy is. Sláger vagy album, novella vagy regény – az írás, az alkotás a lényeg, nem a hossz. Vállalom a hosszút és a rövideket is, mert mind ugyanolyan lelkesedéssel készültek.

Leenane szépe - képek az összpróbáról

Leenane szépe - képek az összpróbáról

Premierajánló – Az emberi lélek sötét bugyrai

A hét általunk ajánlott bemutatói meglehetősen kényelmetlen kérdéseket feszegetnek az emberről – és nem csak írekről, kínaiakról és oroszokról.

A jóember Szecsuánból / Katona József Színház, Kecskemét / r: Zsótér Sándor / november 17. 19 óra


Hogy legyünk jók? Hogyan maradjunk emberek egy embertelen világban? Mit kell feláldoznunk azért, hogy jó emberek maradhassunk? – teszi fel a kérdéseit Bertolt Brecht darabja és az előadás alkotói. Bertolt Brecht drámájában a világ szörnyűségének híre már az istenek fülébe is eljut, akik felkerekednek, hogy bejárva a világot, találjanak egy jó lelket. Talán nem meglepő a hír, hogy a feladat nem egyszerű. Már-már feladják a keresést, amikor útjukba kerül Sen Te, az utcalány, az egyetlen jó ember egész Kínában. Sen Te – engedelmeskedve az isteni parancsnak megpróbál szeretetben élni, de kénytelen rájönni, hogy a jó nem mindig jó, és hogy néha a jó is lehet rossz.

Az előadás főbb szerepeiben Trokán Nóra, Fazakas Géza, Nagy Viktor, Szemenyei János és Csombor Teréz látható. Ambrus Mária a díszletért, Benedek Mari a jelmezekért felel, Ungár Juli, aki a darab fordítója is, dramaturgként működött közre az előadás létrejöttében.

Leenane szépe / Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza / r: Göttinger Pál / november 17. 19:30


Martin McDonagh színdarabjai (A kripli, Vaknyugat, A párnaember, Hóhérok) meglehetősen népszerűek Magyarországon. Az ír vidéki élet kulisszái között játszódó történetekben mintha az egymásra utalt nehézsorsú emberek, közösségek, családok számára a feneketlen gyűlölet és feltétel nélküli szeretet ugyanaz az érzelem lenne.

A Leenane szépe egy kegyetlen, erős akaratú anya és az ő megzavarodott, de nem kevésbé kegyetlen és erős akaratú lányának hátborzongató, véres és mégis kacagtató története, akik az világ végén, a falutól és a világtól is elzárva magukra maradnak egy kis házban. „Tragikomédia, vagy inkább olyan tragédia, amit muszáj végig nevetni. Nincs benne semmiféle újítás, modernnek, formabontónak távolról sem nevezhető, talán még azt is ráfoghatjuk, hogy kissé melodramatikus. Csak éppen a maga módján tökéletesen megírt, hibátlan ritmusú darab, ritka jó dialógusokkal és sűrű, eredeti fekete humorral” – mondta a darabról Upor László műfordító.

A nyíregyházi előadást Göttinger Pál állítja színpadra Pregitzer Fruzsina, Kuthy Patrícia, Nagyidai Gergő és Martinkovics Máté szereplésével. A díszlet Ondraschek Péter, a jelmeztervek Cselényi Nóra munkái.

O.márkiné / Trojka Színházi Társulás / helyszín: Jurányi Ház / r: Soós Attila / november 17. 20 óra


Heinrich von Kleist: O. márkiné című elbeszélésének története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Ocsmány, szentimentális és abszurd egyszerre. Elalélt állapotban megerőszakolja az a férfi, aki előzőleg kimenti öt erőszakoskodó férfi karjaiból egy erőd elfoglalása során. Hónapokkal később a nő ráébred arra, hogy gyermeket vár, mire a családja kitagadja, hiszen bár várandós, de nem tudja megindokolni, hogyan esett teherbe. Ezek után felad egy hirdetést, hogy jelentkezzen az a személy, akitől gyermeket vár.

„Mint az eddigi anyagválasztásokban, most is az egyik létrejött anyag megszülte a következőt, jelen esetben az Orlando az O. márkinét. A próbafolyamat egy váratlan, de mégis logikus pontján ez a szülés magától történt meg: az Orlando második felvonásában Lady Orlando a szexuális bántalmazását követő pillanatban teljesen váratlanul karóráért kiált. Abban a pillanatban szülte meg Lady Orlando O. márkinét” – idézi fel az előadás ötletének születését Soós Attila rendező.

Az előadást Szász Anna dramaturgi segítségével Soós Attila írta színpadra és rendezte. Az előadás szereplői: Nagy Dóra, Bárnai Péter és Soós Attila.

A sötétség hatalma / Budaörsi Latinovits Színház / r: Alföldi Róbert / november 18. 19 óra


Lev Tolsztoj drámája a világ végének legvégén játszódik, nem elég, hogy Oroszországban, de még csak nem is a szikrázó Pétervárott vagy a titokzatos Moszkvában, hanem falun, a nyomor és a reménytelenség tanyáján, ahol az Isten szentkép a falon, az Ördög pedig a vodkásbutykos mélyén lakozik, onnét szédíti az esendő emberi lelket, és ébreszt benne olyan indulatokat és olyan érzelmeket, amiket nem tudnak kezelni, akiket itt engedett megszületni a balsors – olvasható az előadás színlapján.

A szereplők között a társulat tagjai – Spolarics Andrea, Ilyés Róbert, Bohoczki Sára, Bregyán Péterés Páder Petra – mellett vendégként Balsai Mónit, Brasch Bencét, Székely B. Miklóst és Palugyai Sárit láthatja a közönség. A darabot Radnai Annamária fordította újra a színház számára, a díszletet és a jelmezt a nemrég Junior Prima díjban részesült Zöldy Z Gergely tervezte.

Alföldi Róbert rendezése úgy tűnik, szintén nem fog szűkölködni a sötét tónusokban. „Csodálatos és szörnyű a darab: rengeteg feladat van benne, és megrendítő a történet” – mondta a készülő előadás kapcsán Brasch Bence. „Nézni se lesz könnyű, de ha ez vigasztalja a nézőket, akkor játszani se lesz könnyű. Úgyhogy viszonylag sötét estére készülünk, remélhetőleg közülünk mindenki túléli” – fejelte meg Spolarics Andrea. Alföldi Róbert rendező azonban mindenkit megnyugtat: „Jó lesz” – üzeni.

FRUZSINA NAGY MECCSE

Pregitzer Fruzsina izgalommal készül a Leenane szépe címû darab jövõ heti premierjére, ugyanis az utóbbi évek talán legjelentõsebb szerepét alakítja. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2017. november 10-i számában.)

A Krúdy Kamarában november 17-étõl látható Martin McDonagh-tragikomédia sokszor megjelenik majd középiskolai bérletben, aminek nagyon örül a mûvésznõ, hiszen a diákok számos rossz családi példát láthatnak az életben, ezért van mivel szembesülniük a színházban, az elõadást követõen pedig lesz mit megbeszélniük. Lélegzetelállító látlelet a mû az emberi kapcsolatokról, játszmázásokról, gyõzni akarásról, s hogy azt mi követi...

– Kimondottan az a szerep, amelyikben le lehet ásni a mélybe, s kiadni azt, amit a „civil” életemben nem tehetek meg – nyilatkozta lapunknak a Jászai Mari- és Prima-díjas színésznõ. – A krimiszerû történetben anya és lánya Írországban él, egy valóságban is létezõ, a világtól elzárt, kevés lakosú helyen. Az általam játszott anya a viselkedésével, a mesterkedéseivel mindent megtesz, hogy csak kettesben maradjanak, hiszen két lánya már elköltözött tõle, s nem tudni miért, de nem tartják vele a kapcsolatot. A harmadikat, Maureent nem engedi, s ezzel megfosztja a boldogulás lehetõségétõl... Ilyen elzárt helyek Magyar­országon is léteznek, úgyhogy akár itt is megtörténhet mindez. Mind a két nõben van jó és rossz tulajdonság, a nézõnek kell eldöntenie, szerinte kiben melyikbõl van több. Ez megegyezik az író szándékával: beszéljenek majd a nézõk a látottakról. Maureent Kuthy Patrícia alakítja, s szerepel a darabban Nagyidai Gergõ mellett még Martin­kovics Máté egyetemi hallgató, aki „Ide nekem az oroszlánt is!”-módra akarja ennek a szakmának a fortélyait megismerni.


AZ M5 RÖGZÍTI A MÛSORÁT



Mint elmondta, remek dolog, hogy a határon túl is több helyen felléphet önálló estjeivel. A Mécs László papköltõ emlékére készült, a Pesti Vigadóban december 4-én elõadandó „Legyen világosság!” címû versmûsorát – Bata Hajnalka népdalénekessel – rögzíti az M5 tévécsatorna. Ugyanakkor szeret „társas meccsen” is játszani, aminek az az izgalma, hogy amikor õ „szervál”, nem tudja, milyen válasz érkezik rá. Nagyon örül ennek a McDonagh-szerepnek, mert évek óta nem kapott ekkora súlyú munkát. Sokáig gondot okozott számára, hogy nem tudta, kihez hasonlíthat az általa játszott asszony a most bemutatandó mûben, mert õ ilyet nem ismer a környezetében. Máthé Erzsi mûvésznõ annak idején azt mondta neki: ha nem tud jól eljátszani egy szerepet, akkor arra gondol, melyik nagyra becsült színészkollégája tudná igazán megteremteni a figurát. Fruzsinának is ez szokott segíteni. Szerinte nem feladata annak megítélése, hogy kegyetlen-e az anya. Õ azzal törõdik a színpadon, hogy az általa életre keltett asszony mikor, melyik mozdulattal, mit akar elérni. Olyan a viszonya a „lányával”, mint két bokszolóé a meccsen. Az érdekli, õ kapott-e ütést vagy betalált. Mindenáron arra törekszik, hogy õ adjon KO-t.


HUMOROS SZITUÁCIÓK


– Göttinger Pál rendezõvel dolgoztam már együtt a Castel Felicében – mondta. – Izgalmas, jó hangulatú próbafolyamatban van részünk. Színházunk fõrendezõje ismeri a darabban ábrázolt világot; elkápráztatott mindenféle ismerettel, hogy bele tudjuk képzelni magunkat az ott élõk helyzetébe. A családtagok gigászi harca mellett sok-sok humoros jelenettel is találkozhatnak majd a nézõk az elõadásban, amik a szituációkból erednek. Egyszerû nyelvezetet használnak a szereplõk, akik olykor szabadszájúak. Az elõadást nézve megfogalmazódik a nézõkben: lehetne ez másként is, hiszen anya és lánya szeretik egymást, de nem veszik észre azt sem, ha a másik békejobbot nyújt. Elbeszélnek egymás mellett, ahogy olykor mi is tesszük a mindennapokban, pedig ez soha nem vezet jóra.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

Leenane szépe - plakát


RÖFI - VIII. Rákospalotai Rövidfilmszemle

Az idei szemle filmjeit Libor Anita filmes szakújságíró válogatta. A "filmünnepen" bemutatjuk azt a filmet is, mely a XV. kerületi Önkormányzat és a Csokonai Kulturális és Sportközpont pályázata alapján született. A szemlét Tóth Barnabás: Flört c. filmjének bemutatásával kezdjük.
A szemlét Sándor Pál Kossuth-díjas filmrendező, a zsűri elnöke nyitja meg.

November 17. péntek, 19 óra

Tóth Barnabás: Flört

Freund Ádám: Földiek 27'
Grosan Crtistina: Átalakítás 20'
Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába 11'
Sós Bálint Dániel: Grand Prix 13'


November 18. szombat, 19 óra

Tóth Barnabás: Flört

Szilágyi Fanni: Minden vonal 20'
Szabó Virág: Wellness 15'
Dombrovszky Linda: Kockaember 18'
Tóth Barnabás: Van egy határ 14'
Szentpéteri Áron: Láthatatlanul 32'

A szemle programjain az alkotókkal is találkozhat a filmkedvelő közönség!!

Belépő: 300 Ft/nap.

Tóth Barnabás, a megállíthatatlan filmes – interjú

Törzsnézőink észrevehették, hogy az utóbbi időben Barnát ritkábban láthatták a Momentán színpadán. Ez azért van, mert belevetette magát a filmezésbe, több párhuzamosan futó projektet visz, amik között van egy rövidfilm és egy tévéjáték rendezése, valamint több produceri munka is. Ezekről kérdeztük őt, és azt is megtudtuk, mikortól látható újra impróelőadásainkban.

Ha jól tudom, most éppen egy rövidfilmen dolgozol, aminek többek között Osvárt Andrea a főszereplője.

Igen, ami a legaktuálisabb, az egy rövidfilm, Flört a munkacíme, november 4-5-én forgatjuk majd. Arról szól, hogy két szinkrontolmács egy szakmai konferencián rájön, hogy mindössze egy nő hallgatja őket, ezért flörtbe kezdenek vele. Osvárt Andrea játssza a nőt, a szinkrontolmácsokat pedig Takács Géza és a Momentán vendég-műsorvezetője, Göttinger Pál. A zeneszerző Pirisi Laci.

De nem csak ezen a rövidfilmen, hanem egy tévéjátékon is dolgozol.

Ez a Médiatanács támogatásával készül és egy egészestés tévéfilm lesz. Nem tévéfilmként gondolunk rá egyébként elsősorban, hanem nagy produkcióként, ami akár moziban, fesztiválokon is megjelenik majd. Annyi a pályázat elvárása, hogy a tévében kell lemennie majd először, ezt nálunk a Duna TV vállalta. A történet a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején játszódik és egy középkorú férfi és egy fiatal lány különleges barátságáról szól, akik visszadják egymás életkedvét. Ennek a filmnek most folyik a castingja, már van egy-két ígéretes jelölt, de még nem választottunk, márciusban fogunk majd forgatni, a tervek szerint 20 napot.

Ha már egészestés film: a Filmalapnál is van bent filmterved?

Igen, ez nagyon izgalmas Momentános szempontból is, mert nem kis részben a Kapolcson játszott impró-szappanoperánk, az Éjjel-nappal Momentán inspirált, hogy meg akarjam csinálni. Nagyon jó a csapat a filmterv körül, remélem, hogy megvalósíthatjuk az elképzeléseinket. A történet Könyves Kálmán idején játszódik, és a boszorkányság jelenségén keresztül a női egyenjogúságról szól.

És mi a helyzet a produceri munkákkal?

Hihetetlen, de három nyertes pályázatom volt mostanában Szirmai Marcival is. Lesz egy kisfilm Szerepek címmel, ami a vállalati életben alkalmazott színészekről szól, illetve két ismeretterjesztő sorozat, az egyik alternatív pedagógiai módszerekről, a másik magyar találmányokról szól. Mindkettő második évad már, egy-egy sikeres első után.

Nagyon nagy a pezsgés most körülöttem, ha november elején lemegy a forgatás, akkor nappal castingolok majd a nagyjátékfilmre, éjjel pedig a Flörtöt vágom, vagyis duplaműszakban dolgozom. Ez új számomra, mert eddig sosem volt ennyi projektem párhuzamosan, de bízom a sikerben.

Mikor térsz vissza az Impró színpadára?

November 17-től újra játszom egészen karácsonyig biztosan. A társulatnak, a stábnak és a nézőknek is köszönöm a türelmet, ígérem, újult erővel térek vissza.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed