Leonardo beszámoló

Göttinger Pál vagyok, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves színházrendező-hallgatója. 2006. szeptember 10. és december 18. között, a Leonardo-ösztöndíj segítségével végezhettem szakmai gyakorlatot két helyszínen, a poznani Lengyel Színházban (Teatr Polski w Poznaniu) és a londoni Young Vic színházban (The Young Vic Theatre Company, London).
A program elsődleges szakmai célkitűzése a két említett színház működésének megfigyelése volt, az ott zajló színházi munkában való elmélyülés, próbák és bemutatók megtekintése, és a színházak vezetőivel, alkotóival folytatott szakmai diskurzus. Ezen felül, néhány szerencsés körülmény folytán lehetőségem volt a valóságos alkotómunkában való aktív részvételre is, mind a két helyszínen végig tudtam kísérni egy-egy próbafolyamatot az olvasópróbától a bemutatóig, a rendező munkatársaként.
POZNAN
A félmilliós Poznanban egy hasonló méretű és jelentőségű magyar városhoz képest meglepően színes színházi élet zajlik. 13 társulat működik itt, többségüknek saját játszóhelye van - a nagy kőszínházak, a Polski, a Nowy, és a Muzyczny mellett egy tekintélyes operaház (Wielki), és a városközpontot uraló impozáns várban (Zamek) egy bábszínház is működik. Alternatív társulatok kínálnak többé-kevésbé állandó programot, a kőszínházak pedig a magyar gyakorlathoz hasonlóan szeptembertől júniusig egyfolytában játszanak, saját társulataik a hazainál nagyobb repertoárt tartanak műsoron. A Lengyel Színházban ottartózkodásomkor, azaz az évad első néhány hetében 9 saját (ebből kettő új bemutató) előadás ment, több ezek közül sokadik éve, volt három vendégjáték, mellettük két próbafolyamat zajlott. A teljes repertoár ennél azonban nagyobb, jelenleg 19(!) produkcióból áll.
A Wielki színházban Verdi-sorozat volt - egy hónap alatt minden este(!) másik Verdi-operát játszottak. Noha az előadások színvonala változó volt, mindegyiket pazarul állították ki, és teltház előtt játszottak minden este.
Befogadó-színházam, a Lengyel Színház a legrégebbi színházépület Lengyelországban, a város központjában áll. Forgója, zsinórpadja, egészen apró oldal- és hátsószínpada van. Noha patkó alakú nézőtere zsöllyéből és három sor páholyból áll, összesen mindössze nagyjából 180 nézőt fogad be (belsőépítészetét tekintve is: egy miniatűr Operaház), másik játszóhelyén, a Malarnia nevű, teljesen mobil berendezésű stúdiószínpadon 60-100 néző fér el. A meglepően kicsi befogadóképességhez képest társulatának 16 állandó tagja és számos vendége van, minden szerepkörre legalább két színész jut, a társulat tagjai ottlétemkor - a nagy repertoárnak köszönhetően - valamennyien játszottak, sokféle feladatban.
A repertoáron nagyrészt kortárs szerzők darabjai szerepeltek, a kötelező klasszikusok mellett. Ez utóbbi, (a lengyel Moliére, ahogy ők fogalmaztak), Fredro egy vígjátékkal képviselteti magát, mellette Gombrowicz, Schimmelpfennig, Shuty, Nowakowski egy-egy darabját játszották, valamint Joseph Conrad "Nyugati szemmel" c. regényének új adaptációját. Feltűnő a magyar szerzők iránti érdeklődés: több sikeres Háy-bemutató után most már évek óta megy Egressy Portugálja, az első stúdióbemutató idén pedig a Kvartett volt Spiró Györgytől. Emellett próbálták Mrozek Krawiec c. darabját.
A Spiró-bemutatót az olvasástól a bemutatóig kísérhettem figyelemmel, a rendező és a színészek közül is páran elég jól beszéltek angolul, így a próbafolyamatban tevékenyen is részt vehettem. Aránylag nagy szabadságot adtak, a felmerülő problémák megoldásában gyakran kértek véleményt vagy segítséget - a rendezőnő és a színészek is tartottak ettől a nagyon nehéz darabtól.
A színház épületében laktam, valóban 24 órán át együtt voltam velük.
Pawerl Szkotak rendező elvitt magával a Krakkóhoz közeli Gliwicébe, ahol saját rendezésében Bizet: Carmen c. operáját mutatták be, egy, a második világháborúban kiégett német színház romos épületében. A speciális hangulatú térbe kitelepült hatalmas operaprodukció főpróbáin való részvétel egészen különleges élmény volt.
Az egyhónapi poznani tartózkodás legfontosabb tapasztalata azonban nem is a próbafolyamat volt, hanem a par excellence társulatos repertoárszínház működése. A Magyarországon mitizált és százszor felemlegetett alkotóközösség, egy utcaszínházzal, alternatív formákkal országos (és nemzetközi - London!) hírnévre szert tett rendező-igazgató berendezkedése ebben a rendkívüli épületben, az elhivatott társulat összeállítása, kezelése, foglalkoztatása, a reménytelenül kevés pénzből kiállított hatalmas repertoár (180 néző előtt!), és közben a sikermendzsment, a színházépület lehetőségeinek kihasználása, vállalkozókkal való együttműködés - elsősorban színházvezetésből lehetett leckét venni a feltűnően nyugodt és kiegyensúlyozott Pawel Szkotaktól.

Az alábbi előadásokat láttam, illetve váltottam szót róluk alkotóikkal:
Egressy: Portugál
Bizet: Carmen
Schimmelpfennig: Nő a műltból
Mozart: Cosí fan tutte
Joseph Conrad: Nyugati szemmel
Nowakowski: Twój, Twoja, Twoje
Zelenka: Hétköznapi őrületek
Shuty: Zwal
Puccini: Pillangókisasszony
Fredro: Zemsta
Verdi: Álarcosbál
Townsend: Adrian Mole titkos naplója
Bardijewska: Zielony Wędrowiec
Verdi: Aida
Gombrowicz: Opowieści Argentyńskie
Spiró György: Kvartett

LONDON
Londonban két hónapot töltöttem, vagyis egy operaprodukció teljes próbafolyamatát követhettem végig, az első összeénekléstől a hivatalos bemutatóig. Nagyon jóleső és tanulságos volt a kontraszt a két helyszín között (a lengyel vidéki kisszínházból a West Endre) - és Magyarországhoz képest különösen is az. Londonban a Young Vic színház a brit színházi életben (amely nem kimondottan rendező-központú - értsd: a rendező inkább lebonyolító-mozgósító szereplője egy produkciónak az általános felfogás szerint, semmint művészi feltöltője annak) a rendezői színházat képviseli. Ráadásul náluk nincsen professzionális rendezőképzés, a magukat rendezőnek tekintő lelkesedők sokévi asszisztálással, néhány workshoppal és ügyes szervezőkészséggel juthatnak csak színház közelébe. A Young Vic ez ellen igyekszik dolgozni - egyre kiterjedtebb hálózatba szervezi maga körül a fiatal rendezőket, támogatásokat, workshopokat szerez illetve szervez nekik, próbahelyet biztosít, fontos találkozókat szervez meg és gondoskodik a szárnyai alatt zajló műhelymunkák széles körű hírveréséről.
Elsősorban találkozóhely a fiatal rendezőknek, és nem mellesleg nagyon sikeres színház, több évtizednyi legendával a háta mögött, kétévnyi szünet (teljes rekonstrukció) után nyílva meg újra a közönségnek London legközepén, a Waterloo-tól egy percre.
A színház új épületének minden négyzetmétere (a wc-k is!) használhatóak előadás tereként, hangosítás, világítás csapdái vannak a plafonon mindenütt. Minden mobil, minden állítható, az alaphelyzetben nyolcszögletű nézőtér is tetszőlegesen átrendezhető. A nagyszínpad mellett két kisebb stúdió is van a házban, egyrészt kockázatosabb bemutatókra, másrészt intimebb terek létrehozására, harmadrészt az ott nyüzsgő ambiciózus rendezők minél színházszerűbb kiszolgálására.
A színház ottlétemkor nyílt meg újra, a megnyitó előadás az angol nyelvű színjátszás hatalmas seregszemléje volt, Peter Brook, Jude Law, Caryl Churchill, Stephen Daldry cserélet eszmét az előtérben.
Az első új bemutató egy community opera volt, vagyis Southwark városrész közösségének bevonásával készült, ők adták a kórust és a táncosokat. A művet Jonathan Dove írta és John Fulljames rendezte, csakúgy mint azt az operát, amiben később asszisztálhattam, és aminek a címe The Enchanted Pig. Ez utóbbi egy meseopera volt, a legnagyobb költségvetésű produkció az évadban, úgynevezett Christmas Family Show, vagyis apai-anyai benne volt az új színház bizonyítási és megmutatkozni-akarási vágyából.
Ennek a próbafolyamatát a tervelfogadástól a bemutatóig kísérhettem, minden fázisát a munkának együtt kommentálta a színház creative teamje, azaz David Lan igazgató, Ruth Little dramaturg, művészeti munkatárs, Sue Emmas művészeti vezető és a színház szerződéses rendezői, Indhu Rubasingham, Sacha Wares, Joe Hill-Gibbins és maga az opera rendezője, John Fulljames.
Miután kiderült, hogy jól tudok partitúrát olvasni, a zeneszerzővel való kapcsolattartásban is részt vehettem, követhettem az anyag változásait a próbafolyamat alatt, jó kapcsolatot építhettem ki a színészekkel, az énekesekkel és a zenészekkel is, és aktívan részt vehettem a megbeszéléseken, ahol javaslatokat tehettem tisztázatlan jelenetekkel vagy megoldásokkal kapcsolatban.
Mindemellett a kinti fogadóim kiváló kapcsolatainak hála sok fontos előadást láthattam.
A látott előadások:
Tom Stoppard: Rock'n'Roll
Roy Williams: Joe Guy
Jonathan Dove: Tobias and the Angel
Lynn Nottage: Fabulation
Darfur Project
Tony Kushner: Caroline, or Change
Conor McPherson: The Seafarer
Project E: An Explosion
Kander-Ebb: Cabaret
O'Neill: Boldogtalan hold
Blue Man Group
Caryl Churchill: Drunk Enough to Say I Love You
Elfriede Jelinek: Jackie
Duncan Macmillan: My Little Heart Dropped in Coffee
Mike Bartlett: Service
Bethan Marlow: Tea for Two
Katie Douglas: Babies
Lee Hall: Billy Elliot
Monty Python's Spamalot
Virginia Woolf: Waves
Jonathan Dove: The Enchanted Pig
Londoni tartózkodásom alatt kiderült, hogy a nyelvvel anyanyelvi, színházi közegben sincs problémám, a mindennapos gyakorlat pedig pontosabb fogalmazásra és összeszedettebb érvelésre tanított - miközben a színház terminus technicusait örömmel ismertem fel és alkalmaztam.
Próbán voltam minden nap, a színház körül zajló workshopokba is bevontak (Vernon God Little, Kés a tyúkban, fiatal rendezők és írók közös workshopjai...), a fiatal rendezőkkel zajló párbeszédben is számítottak rám - szinte kínosan ügyeltek arra, hogy egyetlen szabad percem se legyen.

Egy hektikus év

A budapesti Színművészeti Egyetem elmúlt évadáról

2006. 09. 28. 00:00
Sőregi Melinda
Forrongások, rektor-váltás, szervezeti változások, honlapindítás, és sok-sok előadás: rengeteg történés sűrűsödött egyetlen évbe, de az átmeneti időszaknak még korántsincs vége. Székely Gábor rektor a tavasz folyamán lemondott megbízatásáról, és az egyetem vezetését Babarczy László vette át, Ascher Tamást pedig rektor-helyettessé választották. A több hónapos késéssel kiírt rektori pályázatra egyedül Ascher Tamás jelentkezett, akit a szenátus meg is választott négy évre rektornak. A hallgatói önkormányzat az egyetem halódó honlapja mellé kreatív oldalt indított komplexus.hu néven, ahol a vizsgaelőadások összes adatát és fotóit is meg lehet találni. (Valami végre elkezdődött.)
Az évad folyamán kiéleződött a konfliktus a színházi és a filmes oktatók között, hiszen a mai napig nincs megfelelő, oktatásra alkalmas stúdiója a filmfőtanszaknak, valamint a technikai berendezések is az őskort idézik. Megkezdődött az intézmény „bolognásítása" is: a filmesek számára megfelelő az osztott képzés, míg a színházi főtanszak az osztatlan képzés híve. Egyelőre nem látni világosan, mennyiben változik majd az intézmény összképe, ha lezárul az átalakulási folyamat. Nagy veszteség is érte az egyetemet, hiszen hosszas, súlyos betegség után elhunyt az elméleti tanszék egykori vezetője, a másodéves színháztudományi osztály osztályfőnöke, Osztovits Levente, aki egyetemi munkája mellett évekig sikerrel irányította az Európa Kiadót, mely szinte egyedüliként jelentetett meg rendszeresen kortárs külföldi drámákat is. (Az elméleti tanszéket jelenleg Földényi F. László vezeti.)
Ennyi az objektív gyorsmérleg az egyetemről, mint szervezetről, hiszen a sérelmek, gondok több újságnyi terjedelmet igényelnének. Ebbe a kissé hektikus évadba rengeteg előadás is fért (és itt kizárólag a színházi produkciókról lesz szó, a vizsgafilmek elemzése külön cikket érdemelne!), főként azért is, mert Székely Gábor negyedéves rendező-osztálya is bemutatkozott két alkalommal, valamint idén volt végzős Jordán Tamás és Lukáts Andor nagy létszámú színészosztálya, továbbá a Ascher Tamás és Novák Eszter harmadéves zenés színész osztálya is figyelemre méltó vizsgaelőadásokat hozott létre.
Ritkán látni operát az Ódry Színpadon, hiszen ilyen típusú képzés nincs az egyetemen, mégis Monteverdi Poppea megkoronázása című művével indult az évad. Fischer Iván jegyzi karmesterként és Lukáts Andorral közösen rendezőként is a produkciót, ami csúfos bukás lett - nem véletlenül. A hallgatók képtelenek élvezhető színvonalon megszólaltatni a művet, így szinte minden energia a hangi megfelelésre pazarlódik el, a színészi játék pedig inkább az operajátszás paródiájának felel meg. A rendezői koncepció szerint két narrátor is segíti a megértést, akik jelenetről jelenetre elmesélik a történetet, így hidalva át azt a problémát, hogy magából a játékból nem sok minden derülhet ki. Nagy kérdés, hogy a Fischer Ivánnal folytatott (valószínűleg tanulságos) munka, miért nem maradhatott „osztály szinten", miért volt értelme egy műhelymunkát előadássá duzzasztani, és lehetetlen helyzetbe hozni a végzősöket.
Az osztály másik zenés produkciója sem ért el kiemelkedő művészi színvonalat: a Lüzisztráté Jordán Tamás rendezésében a saját korábbi, a Merlin Színházban létrehozott előadásának „remake"-je, tökéletes megismétlése. A darab szövegét Hamvai Kornél modernizálta, a dalszövegeket Nádasdy Ádám írta, míg a diszkós-technós bum-bum zenét Horgas Ádám szerezte. A hallgatók lelkesen végrehajtanak, és friss színészi energiájuk menti meg a sekélyes mókázást. Különösen a vénemberek karának álszakállas totyogása, komikus megjelenése emlékezetes (Barnák László, Hajdú László, Mózes Balázs, Kádas József, Andrássy Máté, Tompa Ádám).
Az őszi félévben Halász Péter egyszerre dolgozott az Önbizalom bemutatóján, valamint irányította, támogatta a rendezőhallgatók Baal-előadásait. Életének utolsó rendezése így a Színművészeti Egyetemhez kötődik. (Az élet furcsa fintora , hogy az Önbizalom látogatottsága a rendező halála után ugrott meg, előtte alig volt iránta érdeklődés.) A darabot Halász írta André Morois Hotel Thanatos című novellájából, melyben az élet végső állomása egy „öngyilkolásra" szakosodott hotel. A színpadkép és a játék a filmszerűen tiszta. A színészeket vékony, átlátszó anyag választja el a nézőktől: nem látnak ki a dobozból, nem lehetnek közvetlen kapcsolatban a közönséggel, így egymásba kell kapaszkodniuk, maximális koncentrációval kell jelen lenniük a térben, hogy a figyelmet, az eltávolítás ellenére, fenntartsák. A cselekmény sok, gyorsan váltakozó, rövid epizódon át, töredékesen zajlik a nagyvárosi pörgéstől a halál-szállóig. A játékmód visszafogott, nem az erős gesztusokra, inkább a határozott hangi és mozdulati jelekre épül. Az Önbizalom valóban a filmszerűség érzetét kelti, egy olyan filmét, ami épp a szemünk előtt készül, és amibe akár bármikor beavatkozhatnánk. Fontos és különleges előadás, mely sokkal több, mint pusztán egy vizsga-bemutató.
Ezen a ponton lehetne egy külön tanulmányt szentelni annak, hogy a vizsga-előadás funkcióját, értelmét jól körüljárjuk. A végzős vizsgák elsődlegesen promóciós célúak: lehetőleg sokszínűen, a legjobb formájukban kellene bemutatniuk a hallgatókat. Másrészt a sorozat-játszás nagy rutint is biztosít, ami a későbbi színházi munkához elengedhetetlen. Harmadrészt az Ódry Színpad önálló színháznak is tekintendő, ahol lehetőség szerint jó előadásokat kellene a nézőknek nyújtani. Az előadásszám egyébként magasabb annál, mintsem szakmai érdeklődőkkel estéről-estére fel lehessen tölteni a nézőteret, továbbá fontos oktatási szempont az is, hogy a hallgatók „naiv" nézőkkel találkozzanak, ne csak a pulóveres szakmával, és a drukker iskolatársakkal. (Közbevetés: eddig csak a színészekről esett szó, de mellettük az Ódry Színpadnak a többi hallgató, a dramaturgok, a koreográfusok stb. számára is munka-, és bemutatkozási alkalmat kellene biztosítania, ami egyelőre nem feltétlenül gyakorlat az egyetemen.) Az Önbizalom ideális vizsga, hiszen magas színvonalú, kísérletező jellegű, és komoly szakmai feladatot jelent a hallgatóknak.
Hasonlóképp ideálisra sikerült a Királyasszony lovagja is Keszég László rendezésében. Szöveg-központú előadás született, mely szintén nem enged a magyar színjátszás túlzó tendenciáinak: a színészek inkább visszafogott eszközökkel, „belülről" dolgoznak. A szöveg-megjelenítést a test apró játékai egészítik ki, valamint Márkos Albert találó songjai. Szöveg, zene és mozdulat ritmizált játéka az előadás, a szereplőkön átáramló indulatok leképezése. A zenét maguk a hallgatók „állítják elő": a szín közepén börtönszerű rácsok (díszlet: Árvay György) mögül zenélnek, avagy bukkannak elő játszani. Koncentráltan, pontosan dolgoznak, érzik a brechtiánus ritmust. Jó iskola volt Zsótér Sándor Brecht-rendezése, A városok dzsungelében is (ami furcsa módon megint férfi-darab: alig akadt komoly női szerep-lehetőség a vizsgák során). Zsótér az utóbbi időben szinte kizárólag Brechtet rendez az egyetemen: a tavalyi végzősökkel az Arturo Uit, idén a harmad évesekkel pedig a Kurázsi mamát.
Kemény színész-tréning egy-egy Zsótér-rendezés, hiszen előadásaiban a brechti elidegenítés az abszurditásig komolyan vétetik: majdnem teljes az eltávolodás a figurától, mintha kívülről, a tudat segítségével volna lehetséges a szerepformálás. Kívülről akár képzőművészeti alkotásnak, festménynek is tűnhet egy-egy színpadképe, hiszen annyira kimerevített, alaposan megformált, és esztétikailag kiérlelt. A díszlettervező Ambrus Mária egyenrangú alkotótárs: terei funkcionális műalkotások. Fontos, hogy ezzel a tudatos tér-használattal, tér-tervezéssel is találkoznak a végzősök, hiszen színházi gyakorlatukban majd valószínűleg ennek az ellenkezőjét tapasztalják.
Hagyományosabb produkció lett Babarczy László rendezésében Szép Ernő Patikája, mely kultikus színházi szöveg, kötelező feladat. Profin végrehajtanak a hallgatók, és próbálnak túlélni, valami egyedit mutatni magukból. Ahány szerep, annyiféle stílus. Villámtréfa keveredik itt a hóttreállal. Ötlet ötlet hátán: mindenki önálló életet él a színpadon, mintha nem is egy előadásban játszanának. Persze ez is egy életre nevelő erőpróba, bár művészileg talán kevesebbet lehet belőle profitálni. A vegyes felvágott ellenére kiemelkedett a kavalkádból Földeáki Nóra finom, érzékeny Patikusné-alakítása. Földeáki a Brecht-előadás Marie Gargájaként is emlékezetes lehet: ő már tud zsótérul elidegenített lenni, ahogyan gyomorba markolóan erős Sipos Vera is Jane Larry-ként, és Simkó Katalin Maë Garga, az anya szerepében.
Összesen hat előadást hozott létre a végzős Jordán-Lukáts-osztály, melyek közül három kiemelkedően magas színvonalú produkció. De. Vajon mi marad meg róluk a gyorsan rostáló színházi emlékezetben? A mögöttük loholó harmadéves zenés színészek máris „előbbre" tartanak (nem elsősorban szakmai tudásban!), hiszen két vizsgájuk, a Kurázsi mama és a Korcsula is beszédtéma, szerepeltek a Sziget műsorában is - egyszóval: tudnak róluk. Zsótér Sándor különleges helyszínen, az egyetem Rákóczi úti épületének aprócska belső udvarán és lépcsőházában rendezte meg a Kurázsi mamát. Nézők, színészek folyamatos mozgásban vannak, de a hely szűkössége miatt ez a mozgás valójában a helyben állás szinonimája. A háborút sűríti egy metaforába Zsótér, miközben visszanyúl pályafutásának kísérletezőbb, a térrel szabadabban bánó korszakához (Rettegés és ínség, Periklész, Bakkhánsnők). A szerepeket váltva alakítják a hallgatók, miközben Zsótér porond-, és játékmesterként irányítja a történéseket, tereli a nézőket, beindítja az újabb jeleneteket. Hatalmas a feladat, hiszen röpke idő alatt kell szerepet és helyet változtatni, egyrészt folyamatosan benne is kell lenni az előadásban, de kívül is. Figyelni kell az orrnyi távolságból kíváncsiskodó nézőkre, a játszótársakra, a szövegre-zenére, Zsótérra: mindenre. Varázslatos módon végig sikerül fenntartani az érdeklődést, és a háborús tragédia okozta döbbenetet is, noha a nézők szinte mindegyike jól ismerheti a darabot. Mégsem egy sokadik verziót látunk, hanem a játszók saját meggyőződését, hiteles indulatait és kérdéseit Brechttel, a színházzal és a háborúval kapcsolatban.
A Korcsula (alcíme szerint nyers változat) a Pintér Bélával töltött kurzus eredménye. Egy horvátországi nyaralás töredékekből, önnarrációból, énekbeszédből kibomló, zenés (zene: Darvas Ferenc) története. Visszaemlékezés egy rég elmúlt nyárra - nosztalgia nélkül, Pintér Béla kegyetlen valóságábrázolásában. A játszók fürdőruhában, talpig fehérre festve, akár a múlt ködképei. A figurák teátrálisan eltúlzott karikatúrák, abszurd lények, akik időnként idegen nyelven beszélnek, avagy énekelve, mégis erősebben utalnak a valóságos referenciájukra, mintha realista eszközökkel volnának megformálva. Ideális zenés-színész gyakorlat, hiszen muzikális és színészi kihívást egyszerre jelent az előadás, és az osztály tagjai alkatuknak, képességeiknek megfelelő szerepekben mutathatják meg magukat. Különösen élvezetes volt Szabó Tamás törökje, Takács Nóra Diána agresszív feleség-figurája, Friedenthal Zoltán rákbeteg, rejtetten homoszexuális férje, és Szilágyi Kata kiábrándult panziós nője.
Székely Gábor rendező-osztálya az év első felében Halász Péter segítségével Baal-előadásokkal foglalkozott Előző évi témáik a commedia dell'arte és Szép Ernő egyfelvonásosok voltak. A Szép Ernő tematika pedig egyenletesen izgalmas előadásokat szült, többek között Molnár-Keresztyén Gabriella Tűzoltóját, melyet később Kaposváron is megrendezett, és előadása a POSZT 2006-os versenyprogramjában szerepelhetett. Ezúttal „csak" szimpatikus Baal-ujjgyakorlatok születtek. A téma láthatóan nem hozta a legnagyobb izgalomba a hallgatókat. Göttinger Pál egyszemélyes, one man show-ja bizonyult a téma legeredetibb feldolgozásának, valamint Hollós Gábor piás, művész-Baal-ja Szőcs Arthúr megformálásában. A második félévben a fiatal rendezők maguk választhattak darabot, melyet az Ódry Színpadon kellett megvalósítaniuk. Kivétel volt Dömötör András, aki egyben az Örkény Színház színésze is, ezért élhetett a színháza által felkínált lehetőséggel, és a Gyulai Várszínházzal közösen Shakespeare Vízkeresztjét rendezhette nyári bemutatóként. Persze felmerül a kérdés, hogy nem kellett volna-e neki is ugyanúgy megküzdenie az egyetemi elemekkel az Ódry-n, mint osztálytársainak, hiszen így lényegesen jobb körülmények között dolgozhatott, mint a többiek. (Molnár-Keresztyén Gabriella betegség és a kaposvári munka miatt a most következő tanévben teljesíti a feladatot.)
A megszületett produkciók színvonala sajnos messze elmaradt a korábbi vizsgákétól, amiért bizonyosan a mostoha munkakörülmények (éjszakai próbák, inkompetens műszaki személyzet, botrányosan alacsony költségvetés) is okolhatóak, de talán nem kizárólagosan. A legügyesebben Funk Iván választott: Brecht Kispolgári nászát rendezte Násztánc címen: őrületbe és pusztulásba forduló kisvárosi lakodalom Csehov nyomdokain. Funk pontos partitúra szerint bonyolítja az előadást, fokozza a feszültséget, és töreti össze a díszlet-bútorokat. Profi munka sok-sok ordító színésszel, és fergeteges közönségsikerrel.
A most következő, utolsó évben mindegyiküknek nagyszínpadon kellene valamelyik magyarországi színházban rendezniük. Csak remélni lehet, hogy a színházak hívják, várják őket, és kellő feltételek mellett bizonyíthatnak. Érdekes lesz figyelni, miként alakul majd a vásárhelyi és pesti rendező-hallgatók sorsa. Rövid időn belül viszonylag sok fiatal rendező kerül a „piacra", aminek szerencsés esetben látszania kellene a megszülető előadásokon.
A hektikus, vegyes, kiugrásokkal és mélypontokkal teli évad után egy még izgalmasabb következhet: harmadévbe lép a bábszínész osztály, és a Zsámbéki-Zsótér-osztály is, valamint egyszerre végez az Ascher-Novák zenés színész osztály, és Máté Gábor prózai osztálya. Az ideihez hasonló előadás-dömping várható, és remélhetőleg, ezzel párhuzamosan a munkakörülmények anyagi javulása is.

Hírszerzők

Életjáték friss hírekből

Három rendező, három nap, három színházi este és a Somogyi Hírlap hírei. Röviden így lehetne összefoglalni a kaposvári és a budapesti színművészeti egyetem színész szakos hallgatói nyári workshopját.

Ennek keretében a fiatalok bemutatkozási lehetőséget kaptak a kedden, szerdán és csütörtökön a Balatonföldvári Szabadtéri Színpadon. Halász Péter idén elhunyt világhírű színész, rendező szellemiségét megidézve a három este három különböző kísérleti produkció tekinthető meg. A Somogyi Hírlap aktuális híreit a közönség nemcsak az újságban olvashatja, hanem egy színdarab formájában viszontláthatja este kilenc órától a szabadtéri színpadon. Az újsághírekből 24 óra leforgása alatt a fiatal színi növendékek három neves színházi szakember irányításával "varázsolnak" színházat estéről-estére. Az 1970-es években Halász Péter volt ennek a színháznak kitalálója és megteremtője. Az első napon Novák Eszter rendező, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára vezeti a közös munkát. A második napon Göttinger Pál a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója irányításával válogatják és dolgozzák fel a világunk ügyes-bajos és fontos történéseit. Végül Lukáts Andor színész, rendező, a színművészeti egyetem tanára, és közeli jó barátja Halász Péternek próbál majd együtt a két egyetem diákjaival.

Forrás: Somogy Hírlap (2006.08.08.)

Nyílt levélváltás Nényei Pál elmaradt bemutatójának ügyében




A Katona József Pályázat egyik nyertese Nényei Pál: Ők c. darabjának ősbemutatója az Új Színházban. A bemutató elmarad, s a Drámaírói Kerekasztal nyílt levélben kérdezte Márta István igazgatót az okokról.

A Drámaírói Kerekasztal ügyvivő testületének nyílt levele

Márta István Igazgató Úrnak - Új Színház


Kedves Pista!

Meglepődve hallottuk a hírt, mi szerint az Új Színház nem mutatja be Nényei Pál Ők című darabját, noha a Katona József pályázaton nyert vele.

Valamennyien színházi emberek vagyunk, tudjuk, sok váratlan esemény akadályozhatja egy-egy darab színpadra kerülését. Azt is tudjuk, hogy színházad mindig barátsággal fogadta a mai szerzőket, szinte valamennyi évadotokban szerepelt kortárs mű, ezért lepett meg bennünket a március végén Katona-pályázatot nyert pályamunka bemutatásának májusi elutasítása. A Színház negatív döntése nemcsak a szerzőt, Nényei Pált és a darabot rendező Göttinger Pált hozza lehetetlen helyzetbe, akinek ez a diplomamunkája lett volna, nemcsak tőlük veszi el a mű bemutatásának lehetőséget, de egy másik színház és egy másik szerző elől is „elvon" 2,5 milliót, amely az Új Színház döntése után visszafolyik az NKA pénztárába. Ezért szeretnénk felelős, konkrét választ kérni Tőled – mi változott meg másfél, két hónap alatt, azaz a pályázat megnyerése és a bemutatás elvetése között.
Különösen fájdalmas számunkra a színház döntése azért, mert fiatal szerző első bemutatójáról van szó – ráadásul olyan műről, ami hiánycikk a kortárs darabok között. Szerkezete izgalmas, dialógusai szellemesek – bizonyára nemcsak a szakma, hanem a közönség tetszését is elnyerhetné a belőle készült előadás. Nyilván ezért támogatta a Katona József pályázat kuratóriuma is.
Annál is meglepőbb, hogy éppen a Te színházad lép vissza, mert a Katona József pályázat gondolatát te is helyeselted, sőt, lelkesedtél érte, jó, az egész stagnáló magyar színházi életet felpezsdítő elgondolásnak tartottad.

A Drámaírói Kerekasztal felelős az általa indított és támogatott pályázatokért; nem tehetjük meg tehát, hogy meg ne keressünk, és meg ne kérdezzük: mi történt március (a pályázat megnyerése) és május között, ami erre a szomorú döntésre kényszerített?


Várjuk válaszodat.

Barátsággal

……………………………..
Szakonyi Károly,
a Drámaírói Kerekasztal elnöke


Egressy Zoltán, Forgách András, Garaczi László,
Háy János, Horváth Péter, Kárpáti Péter, Kiss Csaba,
Németh Ákos, Thuróczy Katalin, Tasnádi István
a Kerekasztal ügyvivői

Márta István válaszlevele

Drámaírói Kerekasztal
Ügyvivő Testülete
és
Szakonyi Károly
Elnök
részére

Tárgy: válasz a Katona József pályázat kapcsán írt nyílt levélre


Kedves Károly, Zoltán, András, László, János, Péter, Csaba, Péter, Ákos, Katalin és István!


Mint ahogy leveletekben írtátok, az Új Színház Kht. -lehetőségeihez képest- mindent megtesz a kortárs magyar művek világra- és színpadra segítése érdekében.
Évről-évre az NKA-nak köszönhetően alkotói ösztöndíjas írókat fogad a színházunk, felolvasószínházi esteket rendezünk a megszülető művekből. Ezenkívül az elmúlt évadokban egyaránt szerepeltek a repertoárunkon külföldi és magyar kortárs szerzők művei, a 2005-2006-os évad elején mutattuk be Péterfy Gergely: A Vadászgörény című művét, de az elmúlt 7 évben játszottuk Halász Péter, Kornis Mihály, Schwajda György, Zalán Tibor műveit is.
Idén három pályázatot nyújtottunk be a Katona József kiírásra, ebből kettő részesült támogatásban, Nényei Pál Ők című darabjának nagyszínpadi bemutatója és Péterfy Gergely gyermekdarab megírásának alkotói támogatása.
2006. májusában sajnálatomra azt kellett jeleznünk, hogy nem tudjuk megvalósítani a tervezett ősbemutatót.
Reagálva arra, ami a nyílt levélben szerepel: nem a pályázat elnyerése és a támogatás el nem fogadása közti időszakot kell összevetni, hanem a pályázat megírása és az eredményhirdetés közti időszak változásainál „van a kutya elásva".
Amikor 2006. február elsején elpostáztuk a pályázatokat, abban a hiszemben, hogy megnyerésük esetén be tudjuk majd mutatni a műveket, még nem álltak rendelkezésünkre a 2006. évi költségvetésünk keretösszegei. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az önkormányzati tulajdonú színházak csak a tavasz folyamán tudják meg adott évi költségvetésüket, mivel az önkormányzati költségvetés is mindig tárgyév februárjára készül csak el. Tehát a pályázat megírásának pillanatában nem tudhattuk még, hogy 25 millió Ft-tal kevesebb támogatást kap az Új Színház Kht. 2006. évre, azaz még az inflációval sem valorizálják a színház támogatását, hanem csökkentik, miközben a költség oldalon jelentős növekedésekre lehetett számítani.
Amikor március folyamán értesültünk arról, hogy a beadott pályázataink közül kettő is támogatásban részesült, már tudtuk, hogy támogatást vonnak el színházunktól. Ezen felül a 2006. június 30-án lejárt moratórium következtében immár minden munkatársunkat alkalmazottként foglalkoztatjuk, ami EKHO-s kedvezmény ide vagy oda, hozzávetőleg 25 millió Ft többletköltséget jelent a színháznak. Tehát összesen 50 millió Ft csökkenéssel kell számolnunk, illetve a gazdálkodásunk átgondolására volt szükség.
Mivel egy önálló épülettel rendelkező színház az infrastruktúráját megőrizni és működtetni is köteles, ez is indokolja, hogy a fix költségek aránya igen magas az összköltségen belül. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy az önkormányzat az elmúlt három évben nem utalt a szükséges karbantartási költségek fedezetére, tehát ezt is a saját bevételekből kell kigazdálkodni.
Abszurd példa, de az, hogy a színház 20 éves klíma rendszere tönkrement, gyakorlatilag egy új stúdiószínpadi produkció költségvetését viszi el. Mivel az önkormányzatnál külön keret van a szükséges karbantartásokra, de a fenntartó levélben értesítette a színházat, hogy az idei költségvetési keretéből nem tud a szükséges állag- és állapotmegőrző karbantartásokra keretet biztosítani, ezért saját erőből kell megoldani. A helyzet a 22-es csapdájára hasonlít: ha nincs klíma, nem tudunk szellőztetni és nézőket fogadni, nem tudunk játszani. Ha nem tartunk új bemutatót, előbb-utóbb nem lesz nézőnk, nem lesz ki miatt működtetni a klímát.
Jelen pillanatban felelős vezetőként azt a döntést kellett meghoznom, hogy az új bemutatók számán csökkentünk. A következő évadban mindösszesen 1 stúdiószínpadi és 3 nagyszínpadi bemutatóra tudtunk kötelezettséget vállalni. A pénzügyi megszorító intézkedéseknek esett áldozatul az új nagyszínpadi bemutató Nényei Pál művéből, amelyet támogatott volna a kuratórium. Mint ahogy a pályázatból is kiderül, a bemutató költsége közel 9 millió Ft lett volna. Ebből a pályázaton 2,5 millió Ft-ot nyertünk el.
Ennek kapcsán azzal a kérdéssel fordulok Hozzátok, hogy az Új Színház 344 főt befogadó nagyszínpada mi alapján minősül kamaraszínpadnak, miközben a kisebb befogadóképességű, igaz, mobil nézőtérrel dolgozó, Bárka Színház nagyszínpadnak minősül?
Felmerül a kérdés, hogy miért nem rögtön márciusban jeleztük azt, hogy nem tudjuk megvalósítani az új ősbemutatót. Mint azt bizonyára Nényei Pál és Göttinger Pál is jelezte felétek, időközben egyeztettünk velük, hogy miként lehetne nagyon alacsony költségvetéssel „megmenteni" a bemutatót. Az egyeztetés során nem sikerült jelentősen lefaragnunk a költségvetésből illetve az alkotópárossal nem sikerült abban sem megegyezni, hogy a stúdiószínpadunkra „felvigyük" az előadást.
A Katona József pályázat szellemiségével messzemenőleg egyet értek, továbbra is helyeslem és lelkesedem érte. Sajnos, a fent részletesen vázolt pénzügyi-gazdálkodási nehézségek miatt kénytelen vagyok elállni a nagyszínpadi bemutató megtartásától.
A reményt azonban nem adom fel, a jövőben is szeretnék kortárs magyar művek születésénél bábáskodni és remélem, hogy az Új Színház Kht. Katona József pályázatra beadandó jelentkezései a jövőben is kedvező elbírálásban részesülhetnek.

Tisztelettel és barátsággal:

Márta István
Új Színház Kht.
Igazgató


Budapest, 2006. július 3.

Hol, mikor - táblázatos nézet

A táblázat teljes méretben is megnézegethető, ide kattintva.


Hol, mikor

Azonnali üzenetküldés






Az ikonra kattintva azonnali üzenetet is lehet küldeni (azaz chatelni), ha a jel zölden világít.

Ha szürke, nem világít, akkor nem lehet.

Ha piros, akkor sem lehet, mert a címzett éppen elfoglalt.





Email.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed