A találkozások TESZT-je

Május 19-én, az 5. Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó első napján a színpad bejáratánál elhelyezett „Falazunk a TESZT-nek” elnevezésű szövegtér – amelyre az érdeklődők, résztvevők írhatták fel észrevételeiket, véleményüket – még hófehér, a bordó abroszok tiszták, a szelektív hulladékgyűjtő kukák üresek voltak, de valahol bent a kulisszák mögött már előbújtak erdei házikóikból a táncos lábú manók, törpék, koboldok és Peer Gynt, hogy Horváth Csaba rendezésében a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a budapesti Forte Társulat közös produkciójának előbemutatója megnyithassa az előttünk álló kilenc napot.

A házigazda Csiky Gergely Állami Magyar Színház a Peer Gynt utáni találkozón még két előadással, az Alexandru Colpacci rendezte Immanuel Kanttal és a kortárs drámaíró, Vinnai András Furnitur című drámájával szerepelt, amelyet Göttinger Pál vitt színre. Gálovits Zoltán, a színház igazgatóhelyettese szerint a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó legfontosabb része, ahogy neve is mondja: a találkozás. Ugyanezt emelte ki Upor László budapesti dramaturg, drámafordító is, aki az előadásokat követő közönségtalálkozókat moderálta.


„Az előadások döntő többségében több városból, esetenként több országból érkezett alkotók dolgoztak együtt. Ilyen szempontból is lényeges volt a találkozás. Talán nem lehet még elhelyezni a világ színházi fesztiváljainak térképén ezt a találkozót, de nem is ez a célja. A régió színházi találkozópontja kíván lenni, Romániából, Magyarországról, Szerbiából érkeznek ide minden évben színházi emberek, és mint ilyen, elképesztő perspektívákat rejt” – mondta a seregszemle végén Upor László.

Vasárnap, a második napon türelmetlenül vártuk a toulouse-i társulat, a HhouAk(A) Méhcsípés című mozgásszínházi előadását. Varga Heni és Döbrei Dénes produkciója, amelynek fő témája az utazás, sokunkat elgondolkodtatott, mivel önreflexióra, kíváncsiságra ösztönzött. Aznap este a budapesti Bélaműhely zenekar koncertje következett, amelyen újrahasznosított szemétből készült hangszerek szólaltak meg: olajoshordó, lefolyórács, fateknő, fadoboz, ütött-kopott biciklikerék és biciklikormány, tölcsér, üvegpohár és számítógép-billentyűzet.

A Bélaműhely karmesterversenyt is szervezett, ahol a nézők egy rozsdás fazék tetején állva vezényelhettek. Másnap a Szkéné Színház mutatta be Harold Pinter A gondnok című darabját, kedden pedig a Szabadkai Népszínház játszotta A Gézagyereket. Háy János drámáját a közönség sírva-röhögve nézte végig, mi is Gézagyerekeknek éreztük magunkat. Ilyen egy igazi színházi találkozás: felismerni magunkban és egymásban a fogyatékosságot és – mivel a kettő együtt jár – a szerethetőséget. Kedd este újabb Horváth Csaba-rendezés következett: a budapesti Forte Társulat mutatta be Beckett Godot-ra várva című művét.

Szerdán az Újvidéki Színház Fanny és Alexanderét, majd a budapesti TranzDanz Triptichon című táncelőadását tekinthették meg az érdeklődők. A csütörtök üde színfolt volt a találkozó programjában. A budapesti Tünet Együttes fiatal és energikus csapatának Alibi című zenés-táncos előadása lendületet adott a találkozón jelenlévőknek és a kortárs táncművészet iránt érdeklődőknek, az Aradi Kamaraszínház Kvartett című előadásának szokatlan hangulata viszont megosztotta a közönség véleményét. A szabadkaiak este Az eredeti Hamlet című produkciójukat mutatták be.

A Kosztolányi Dezső Színház előadásában bűnügyi tragikomédiává lett Shakespeare-darab izgalmas kísérletnek bizonyult. Az utolsó napok két mozgásszínházi produkciót tartogattak. A budapesti Pataky Klári Társulat Karády dalaira kidolgozott táncokat vitt színre Mit tudjátok ti címmel, a temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház Switch című Frenák Pál rendezte előadása pedig interakcióra, közös gondolkodásra sarkallt bennünket. A találkozó a Temesvári Állami Német Színház által bemutatott Volker Schmidt-darabbal, a Die Mountainbikerrel ért végett.

Utolsó este, május 27-én a képpel és szöveggel telezsúfolt szövegfalon még helyet szorít magának egy-egy mondatfoszlány, de emlékeinket most inkább a szelektív hulladékgyűjtő kukákra bízzuk. Hátha erre jár majd egy „bélaműhely”, és új hangokat alkot abból, amit magunk után hagytunk. 

Deák Katalin

A szerző a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem színháztudományi tanszékének másodéves teatrológia szakos hallgatója.

Nyár Óbudán 2012-ben is

Az Óbudai Társaskör kertjében és a Kiscelli Múzeum udvarán a nyári hónapokban is gazdag programkínálat várja az érdeklődőket.

A jazz- és világzene szereleseinek június 27-én Szalóki Ági ad különleges hangulatú estet, ahol a városi folklór, a különböző népek zenéje és a sanzon világa keveredik majd. Az énekesnő legutóbb két éve lépett fel a Társaskörben, most két gitáros partnerrel, Lamm Dáviddal és Juhász Gáborral érkezik. Július 4-én a Pataj Jazz Kvintetté a színpad, akik vérbő jazzt játszanak a '60-as, '70-es évek hard-pop zenéit alapul véve. Az együttes tagjai közül a vezető, Pataj György 1998-ban harmadik lett a Füsti Balogh Gábor Jazz-zongora Tehetségkutatón, a dobos, Lakatos Pecek András ugyanabban az éven a Kovács Gyuláról elnevezett versenyt nyerte meg, tehát mindenképp elsőrangú produkcióra számíthatunk.

Július 11-én a Kék Duna Koncert-Szalonzenekar ad hangversenyt klasszikus darabokból, operett- és musicalrészletekből, Broadway-számokból és filmzenebetétekből. Augusztus 1-jén a gitáros jazz egyik legmeghatározóbb alakja, az elképesztő technikával, virtuozitással rendelkező, a Németországban élő magyar művész, Snétberger Ferenc érkezik a Társaskörbe. Művészetét a roma hagyományok, a brazil zene és a flamenco éppúgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz.

Az opera műfajának kedvelőit július 13-án és 14-én várják Óbudára Donizetti Don Pasquale vígoperájával. A rendező Fehér András, az énekesek Altorjay Tamás, Szakács Ildikó, Hajdú András és Gaál Csaba lesznek. A szabadtéri koncertek kedvelőinek a Plein Air Koncertekkel kedveskednek majd a Kiscelli Múzeum udvarán. Július 23-án a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólistája Varga Gábor klarinét-, július 30-án Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművészek lesznek. Augusztus 6-án a tavalyi nagy sikerű ráadáskoncert után idén a Liszt Ferenc Kamarazenekar különleges zenei csemegéket kínál a Társaskör kertjében. A szólisták ezúttal is a zenekar tagjai közül kerülnek ki, bizonyítva, hogy nemcsak csapatban, de önállóan is méltók a figyelemre, sikerre.

A prózai műfajjal rokonszenvezők sem maradnak program nélkül. A Színház a kertben sorozatban június 28-án és július 5-én A Szkalla lányok című darab lesz látható. Az Örkény István Macskajáték című műve alapján készült alkotást színpadra alkalmazta Berényi Gábor, a két főszereplő Béres Ilona és Tordai Teri lesznek. Daniel Glauttner Gyógyír északi szélre című művét pedig július 18., 19., 20., 21., 25., 26., 27. és 28-án tekinthetik meg az Orlai Produkciós Irodával közös szervezésben, Göttinger Pál rendezésében.

E programkínálaton végigtekintve, mindenképp tartalmas nyárnak nézünk elébe! Az Óbudai Társaskörről szóló hírek között itt érdemes tallózni.

Kaszás Gergő: Most nagyon rossz utakat látok

Két éven belül két vidéki kőszínházban és két budapesti kisszínházban, ám összességében négy igen eltérő közegben dolgozott Kaszás Gergő színész, akivel az elmúlt évadok tapasztalatairól beszélgettünk.

► Székely Csaba Bányavirág című darabját, amit először Marosvásárhelyen mutattak be (kritikánk itt), ti is játsszátok a Pinceszínházban, remek előadásban (kritikánk itt). A darab hatalmas sikertörténetet futott be. Olyan nagyot, hogy a hírek szerint a Nemzetiben is meg fogják csinálni.

Kaszás Gergő (KG): Tudom. Sajnos. Szerintem a helyzet nem tiszta. Kőrösi Zoltán (a Pinceszínház akkori vezetője) és Csizi (Csizmadia Tibor rendező) nagyon okosan előre terveztek. Ez ugyanis egy trilógia első része, de mind a három darab – a Bányavakság és a Bányavíz is – nagyon izgalmasnak ígérkezik. A Pinceszínház új vezetése azonban odaadta a jogokat Alföldi Robiéknak. Az eredeti megállapodás úgy szólt, hogy 2013 decemberig Pesten máshol nem lehetett volna játszani a Bányavirágot. Egy ilyen kis színház, mint a Pince, illetve egy ilyen új és izgalmas darab esetében nagyon okos döntésnek tartottam, hogy másfél évre megvették a játszási jogokat. Mindemellett pedig úgy gondolom, érvényes előadást csináltunk. Általában el merem mondani, ha valami nem sikerül, és ha ez lenne a helyzet, akkor azt mondanám, hogy persze, lássanak az emberek egy jó Bányavirágot. De ilyesmiről szó sincs. Ez a helyzet viszont nagyon meg fogja nehezíteni a Pinceszínház dolgát, ahol közönségszervezés gyakorlatilag nincs. A legjobb úton indult el nálunk az előadás, barátok adják egymásnak az infót, fülből fülbe megy a darab híre. Ha viszont műsorra tűzi a Nemzeti, akkor aBányavirágot azzal fogják azonosítani.

De addig sem biztos, hogy fogjuk tudni játszani, mert az új vezetés nagyon szorosra vette a költségvetést: például a kiírt májusi programból, úgy tudom, öt-hat előadást töröltek. Nem vagyok biztos benne, hogy ilyen körülmények között jövőre menni fog a Bányavirág. Esetleg játszhatnánk máshol, de ha a Nemzeti is megcsinálja tavasztól, akkor kérdés, valaki hajlandó-e a konkurencia tudatában befogadni az előadást. A befogadás egyébként is egyre nehezebb, mindenki örül, ha a saját embereinek tud munkát adni és csinálni a saját dolgait. Ezért nem örültem ennek.


Közben az, hogy László Zsolt és Stohl András fogja játszani, az rendben van – nagyon jó, ha Ivánt és a doktort két, egymást ismerő színész alakítja, ahogy mi Széles Lacival. Felmerült egy ötlet, hogy lehetne cserélgetni szereplőket, ami szerintem csacsiság. Láttam a marosvásárhelyi előadást – igaz, csak videón, de látszik, hogy nagyon más. Mások a hangsúlyok, abba nem lehet csak úgy beállni. Persze a nemzetis előadással talán meg lehet majd csinálni, azt is Sebestyén Aba, a marosvásárhelyi Bányavirág rendezője állítja színpadra, ugyanakkor ha Aba figyel Zsoltra és Bucira, akkor ez egy ő általuk létrehozott, teljesen új előadás lesz. Az övék, nem cserélgethető. Csaba mondta nekünk, hogy ez eléggé hülye helyzet – mert ugye ő is beleegyezett a jogok átadásába. Rögtön felmentettük, hogy emiatt ne aggódjon: egy Marosvásárhelyen élő fiatal drámaírótól, akinek esélye van arra, hogy a Nemzetiben bemutassák a darabját, nem várható el, hogy nemet mondjon. Tőle nem.

Sajnálom, mert annyira szép gondolat volt, hogy a trilógiát évenként megcsináljuk a Pincében, nagyjából hasonló gárdával. Ebből most az maradt, hogy a második darabot, a Bányavakságot a POSZT-on egy alkalommal felolvasószínházként megmutatjuk.

► A Bányavirág olyan problémát mutat be, ami nálunk is eléggé jelen van, ám a darab szakít azzal a romantizált, idillikus Erdély-képpel, amit a tévéből és a politikából kap az ember. Hogy fogadja ezt a közönség?

KG: Azért nehéz erre válaszolnom, mert akikkel én előadás után beszélek, vagy szakmabeliek, vagy sokat színházba járó emberek. Nekik ez nagyon bejön, nem szeppennek meg ettől. Apám 2000-ben halt meg, ’90-ig nagyon sokat járt ki Erdélybe a csíkszeredai cselgáncscsapathoz, és rengeteg mindent vitt ki nekik – cserébe magnóra vett történeteket, dalokat meg néhány tálat hozott haza, de valójában önzetlenül csinálta, mert nagyon szerette. Az, hogy én megtanultam otthon a Székely himnuszt, volt otthon Nagy-Magyarország térképünk, ami fölött apukám rögtönzött történelem és földrajz órákat tartott nekem, számomra teljesen természetes volt. De amikor hirtelen mindenki olyan nagyon és erőltetetten Erdély-párti lett, akkor apám lecsavarta a lángot, és azt mondta, hogy akkor ez legyen az övék. ’91-ben ment ki utoljára. A személyes barátságok megmaradtak, de elkopott belőle valami. Azt gondolom, hogy az értelmiség körében tudják, hogy a kép, amit mutogatnak nekünk, valójában sokkal összetettebb ennél. A nézőtéren pici megszeppenést érzek mindig az előadás elején, mert a nézők nem tudják, nem egy Erdélyben játszódó szociográfiai mélyinterjút fognak-e látni, és nem merik venni a humorát. De szépen fokozatosan, olyan tíz perc után felengednek még a nagyon megszeppentek is – azt érzem, hogy jól rakják helyre. Olyat soha nem kaptam, hogy csúfolódunk. Azt hiszem, hogy a darab is magáért beszél – nehéz rajta megütközni. Molnár Piroska azt mondta rá, hogy az utóbbi idők egyik legkeserűbb előadása – ezt erényként mondta. Én ugyanezt gondoltam a Párnaembernél is, a Stúdió K-ban most futóSzüleink szexuális neurózisainál is, vagy egy jól megcsinált Portugál előadás esetében: ez a tragikomikus forma manapság sokkal inkább képes komoly, nagy és fontos gondolatokat eljuttatni a nézőkhöz, mint az úgynevezett „vértragédiák”. És bár vannak, akik azt mondják, hogy ez felhígulás, de szerintem nem így van. A McDonagh-darabok is hasonlóan működnek.

► Ez egy stílusregiszter, ami eljut az emberekhez. Érdekes, nekem is beugrott az előadás közben a McDonagh-analógia.

KG: Székely Csaba szereti is McDonagh-ot, nem tagadja, hogy inspirálja. Örülök ennek a darabnak, az előadásnak, de jóval kevesebbet játsszuk, mint lehetne, most havi kettőt, pedig szerintem tudna menni négyszer is, de hát az anyagi okok… Egy ilyen kis helyen tényleg minden előadás veszteséges, csak az, hogy fölkapcsolod a villanyt, már veszteség. Az új vezetésnek, és a fenntartó ferencvárosi önkormányzatnak kell eldöntenie akarnak-e ott komolyan színházat csinálni. Csizi és Kőrösi Zoli, az eddigi megbízott igazgató nagyon bízott abban, hogy bár társulatot nem lehet fenntartani, de egy tizenöt-húsz fős, állandó vendéggárdát, és velük izgalmas színházat ki lehet alakítani.

► Továbbviszitek az előadást?

KG: Frenkó Zsolt, aki most igazgatja ezt a helyet, azt mondta, igen. Remélem, tényleg így is lesz. Furcsa évek jönnek, mindenkinek azt mondom, hogy ez csak a kezdet. Nem érdemes most elkeseredni, ennél csak rosszabb lesz, mert semmi nem egyértelműen történik. Azzal, hogy a Pesti Magyar Színházból ifjúsági színházat csinálnak, valójában nem változik semmi, igazából csak elfedik, hogy nem akarnak pénzt rakni bele.

► Éppen most láttuk a programadó darabját.

KG: Olvastam. Tanulságos. Nem fogja senki kimondani rajtatok kívül, hogy mi zajlik itt, mert nemfontos. Szőcs Géza egy interjúban azt mondta, hogy a körülményekhez képest jól végezte a munkát, amit rábíztak. „Feladatom az volt, hogy azt a minisztériumi döntést, miszerint a kultúra a többi területhez képest nagyobb elvonást is elbír, az elviselhetőség határain belül megvalósítsam”. Egy közhivatalnok arra büszke, hogy végig tudta vinni a területén az átlagosnál nagyobb elvonást! Itt tartunk… A filmet valamiért mindenki kicsit komolyabban veszi, mintha azzal meg lehetne hódítani Európát, de a színház, fontosságát tekintve, egyre inkább tart a focitól a gyeplabda felé.

► Vannak próbálkozások. Prosperáló példa Pintér Béla és Társulata, akik nem tudnak eleget játszani. Van egy nézői réteg, akik nincsenek megtalálva, és ezt a réteget bizonyos előadások – ilyen például aBányavirág is – képesek lennének megfogni.

KG: Régi és fontos kérdés ez. Schillingnek is régi mániája, hogy meg kell a nézőket találni. Egyébként az emberek, főleg a fiatalok, nem tudatlanságból meg ostobaságból nem jönnek színházba, hanem mert nekik ez lassú, nincs történés. Meg kell találni, hogyan lehet nekik fogalmazni. De pénz nélkül ezt nem lehet. Béla is azért játszik keveset, mert nincs rá pénze. Ők is vissza fognak jutni oda, hogy nem tudja állandóan fizetni a színészeit. Csináltak 6-8 év alatt 6-8 előadást, és addigra lett annyi támogatásuk, hogy fenn tudjanak tartani – minimálszinten – egy állandó társulatot. Ez aztán 4-5 évig többé-kevésbé működött is. De most egyre nehezebb, újra csak próba- és előadáspénzek lesznek, kénytelen lesz azt mondani nekik, hogy menjenek szinkronizálni. Van néhány szinkronrendező – Báthory Orsi, Tabák Kata például –, akik igénylik a minőségi munkát, hogy színészekkel dolgozzanak. Persze ők a kivételek. Rengeteg a futószalagon készülő lényegében igénytelen rohammunka. Szinte megalázó pénzért.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: létezik ez a közönségréteg, csak tőlük nem tud igazán pénz jönni. Amikor 15 éve Németországban dolgoztunk Kapával (Mucsi Zoltán – a szerk.), láttuk, hogy ott már kialakult az a réteg, amely a szórakoztató ipar üzleti szempontjain felülemelkedve rájött, hogy fontos és támogatandó a színházművészet és úgy általában a kortárs művészet. Ez a polgári középosztály, ami itt nincs. Biztos lesz ilyen, csak nagyon hosszú idő, míg kialakul. Sokáig nem mertek hozzányúlni a színházi struktúrához. A szakma – Babarczyék, Zsámbékiék – nagyon is érthető okból azt mondta, a legkisebb változtatás is csak ürügyet adna a politikusoknak, közhivatalnokoknak a források csökkentésére. Tehát szerintem nem a hatalomhoz, pozíciókhoz való ragaszkodás, és nem is magánérdekek miatt nem nyúltak, nem engedtek nyúlni a meglévő struktúrához, hanem mert nem akarták, hogy a szakma egy újrarendeződő struktúrában a politika és a pénz teljes kiszolgáltatottjává váljon.

► Csakhogy nem számoltak azzal, hogy itt vannak emberek, akik saját érvényesülésük érdekében hajlandóak megfelelni a politikának, sutba dobva a szakmát. Négy-öt év elég volt arra, hogy ez felborítson mindent.

KG: Talán még kevesebb. Babarczyék azt gondolták, hogy amíg élnek, addig a kezükben tudják tartani ezt az egészet. Tévedtek. Most nagyon rossz utakat látok.

► Neked most elég széles rálátásod van a szakmára, különböző szinteken. Az utóbbi két évben voltál kvázi társulati tag Egerben, illetve vendég Kaposváron, a Stúdió K-ban és a Pinceszínházban is. Ezek eléggé más jellegű helyek. Mit tapasztaltál?

KG: Nagyon különböző a négy. A Stúdió K hasonlít a kezdeti Bárkához, amikor még semmilyen feltétel nem volt adott a színházhoz – ingadozott az áramellátás, egy öltöző volt, stb. De ez inspirálta a kreativitást és erős volt az egymásra utaltság, csakúgy mint most a Stúdió K-ban. Amikor elfelejtettem lekapcsolni a villanyt előadás előtt az öltözőben, nagyon letoltak – jogos, tényleg elfelejtettem. Ott erre figyelni kell. Magunk pakoljuk a díszletet, magunk öltözünk. Úgy tűnik jövőre is dolgozom ott, nem egy megírt darabból, hanem egy ötletből, írói és dramaturgi segítséggel. Nagypál Gábor fogja rendezni. Középkori történet lesz egy építőmesterről, aki kap egy feladatot, amit végig kell vinnie, és a közösség, amiben él, hol segíti, hol nem. Megvizsgáljuk, hogy deformálódik a közösség, hogy ad lejjebb és lejjebb a dolgokból.

► Áthallásokat vélek felfedezni.

KG: Ilyenfajta munkára nagyon alkalmas ott a társaság. A legnagyobb gond az, hogy egyik napról a másikra élnek, tervezhetetlen a jövő és ez mindenkin látszik. Most volt a Négyeshatos bemutatója, előtte való nap jártam arra, és mindenki hulla volt – nem csak a sok próba miatt, hanem mert meggyőződésem, hogy a bizonytalanság roppant fárasztó. A Szüleink szexuális neurózisait úgy kezdtük, hogy lesz valami pénz díszletre, aztán jött Fodor Tamás, és mondta, hogy nincs, semmi. Úgyhogy mindent át kellett alakítani, minden nulla forintból valósult meg – viszont így tényleg csak a feltétlenül szükséges dolgok maradtak meg. Nagyon szeretek ott dolgozni, mert mindenki alázattal csinálja azt a színházat. Más kérdés közben, hogy már az is megszűnt, ami régebben a Schillingéket megemelte, hogy szépen fokozatosan haladtak, egyre több nézőt értek el, aminek következtében – hiába voltak ellenzők –, nem mondhatták azt, hogy itt nem történik semmi. Ha nem is a kellő mértékben, de az elért eredményekkel párhuzamosan folyamatosan nőtt a támogatásuk. Most semmi hasonló biztosíték nincs, nem hozza magával a minőségi munka még a viszonylagos létbiztonságot sem.

► És ha lenne is anyagi fedezet, vajon a döntéseket hozó színházművészeti bizottság, aminek tagjai Vidnyánszky Attila, Fekete Péter, Novák János, Szűcs Gábor, Vasvári Csaba, akik mind gyakorló igazgatók-rendezők-színészek, a sajátjaikon kívül hány előadásokat látnak? Mi alapján döntenek?

KG: Volt Vidnyánszkyval tavaly egy interjú, melyben azt mondta, hogy Debrecenben van a vidék legjobb színháza, mire a riporter megjegyezte, hogy Egerben is történtek dolgok, mire ő: lehetséges, igen. Megkérdezték tőle, hogy mit látott ott. Nem látott semmit. Semmit. 10 év alatt. Bérczes Laci – aki nagyon kedveli Mohácsi és Vidnyánszky előadásait is – mondta: az a gond, hogy se Vidnyánszky nem látott Mohácsi-előadást, és nagy valószínűséggel Mohácsi se látott Vidnyánszky-előadást. Közben vélhetően megvan a véleményük egymásról.

Visszatérve a kérdésre: Kaposvár egy izgalmas történet. Én drukkere vagyok Rátóti Zolinak, de nagyon nehéz a helyzete. Egy meglévő társulatot átvenni komoly igazgatói rutinnal is nagy feladat, a költségvetés jelentős csökkenése sem könnyíti a helyzetet, ráadásul a társulat el van apátlanodva. Ez egy régi történet, Babarczy utolsó két évétől fogva így van ez, 4-5 éve folyamatosan átmeneti időszak van Kaposvárott. Harminc év Babarczy után egy év Znamenák, másfél év Schwajda, aztán jött Rátóti. Azt látom – bár nehezen beszélek, mert évad elején és most évad végén dolgoztam ott egyet-egyet –, hogy zavart, bizonytalan a társulat, nincs igazán jó hangulat. A Finito alatt azt éreztem – ami egy beugrásos rendezés volt, Dömötör Tamás helyett végül Göttinger Pali csinálta meg, és nem volt rá túl sok idő –, hogy ha az emberek bizonytalanná válnak, akkor egy jó közösség egymásban keresi a kapaszkodót, de ha ez nincs meg, akkor mindenki menekülésbe kezd. És akkor – kicsit erős leszek – meglepve nézel körül, hogy mindenki milyen bőszen játszik magában a színpadon, persze ez rám is vonatkozik, ahelyett, hogy egymásra figyelnénk, egymást meghallva, egymásból dolgoznánk. De Zoli jót akar, jó színházat akar, az ízlése is rendben van szerintem. Ha szerencséje lesz, akkor egy-két év alatt meg lehet tölteni a társulatot önbizalommal. Ennek alapvető kritériuma, hogy legyenek jó munkák, igazán jó előadások – ha ez összejön, akkor jó lesz a hangulat, jó színház lesz, marad Kaposváron. Én jövőre csak egyet fogok játszani, az Éjjeli menedékhelyben, Valló rendezésében.

► Valló rendezte a Tisztogatást is, amit az évad elején csináltatok.

KG: Végtelenül jó próbaidőszak volt, de – ritka eset, nem szokott ilyen történni velem – nem tudtam, hogy mennyire egész az előadás. Annak ellenére, hogy nem volt egyértelműen pozitív a fogadtatás, nagyon szerettem játszani. Csak Zappe László kritikája zavart kissé, amiben azt kifogásolta, hogy nem vagyok szőke és nagydarab, mint az észtek… Úgy érzem, hogy a fiatal színészek számára rendkívül fontos munka volt. Valló nagyon jó pedagógus – nagyon kedvelem az öniróniáját meg a humorát –, jól vezette a fiatalokat, sokat foglalkozott velük.

Pinceszínház. Nagyon vártam, hogy mire fog menni Csizi művészeti tanácsadásával a színház. Kicsit szűk a nézőtér ugyan, nagyon kis fantáziát enged ez a cső, de érdekesnek indult a dolog. Nagyon sajnálom, hogy végül nem volt fontos, milyen munkát végzett a szűk egy év alatt, amíg ott volt. Az új vezetés nem tartott igényt a munkájára. Ezért kérdéses, hogy fog-e menni a Bányavirág – de remélem, az ígéretnek megfelelően menni fog. A Bányavakságot viszont saját produkcióban nem valószínű, hogy megcsinálja a Pinceszínház. Volt szó Kaposvárról, de úgy tűnik, ott se fogjuk. Nagyon szívesen nekilátnánk, de úgy néz ki, nem fog összejönni.

► Meg volt még Eger is.

Gül baba - Nádasy Erika, Kaszás GergőKG: Csizi néha nagyon furcsán kommunikál – amin sokan ki vannak akadva. A negyvenedik születésnapomon – már három éve ott voltam – együtt jöttünk fel kocsival, és útközben folyton telefonált. És csak így odavetette, hogy jól hallom, születésnapod van? Mondom: igen. És mennyi ez? Negyven. Jó, jó, akkor boldog születésnapot. És közben tudom, hogy nagyon kedvel, csöppet nem akadok ki ezen, de valami kézfogás, vagy egy minyon… És nem. Aki nem ismeri, hajlamos ezt zokon venni. Ő már ’85 óta főrendező, vagy igazgató, több, mint negyedszázad alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött arról, hogy kell színházon belül és kívül konfliktusokat kezelni, megoldani, a szó legjobb értelmében társulatot építeni, életben és folyamatosan frissen tartani, vagyis hát színházat vezetni. Én tényleg azért maradtam Egerben mindig egy évvel tovább, összesen kilenc évig, mert mindig roppant izgalmas új kollégák és feladatok jöttek. Közben soha nem volt erőszak abban, amit csinált, mégis szépen lassan kialakult egy erős társulat, és egy viszonylag állandó, igen színvonalas rendezőgárda. Csizi, Szegvári Menyus, Rale (Radoslav Milenković – a szerk.), Zsótér Sanyi, és nem utolsósorban Máté Gábor – az ő esetében sokan mondták, hogy néhány egri munkája felszabadultabb, jobb, izgalmasabb előadást eredményezett, mint némelyik rendezése a Katonában.

► Nagyon sokat mentett át az egri szellemiségből a Katona mostani programjába.

KG: Nekünk biztos, de talán neki is nagy élmény, és izgalmas színházi próbálkozás volt a Hírlap-színházsorozat, az állandó 12 fős minitársulattal. Zsótér is nagyon élvezte, hogy egy jó, egyben tartott társasággal dolgozott. Csizi meg tudott teremteni egy olyan közeget, amiben nagyon élvezetes volt dolgozni – még a nem túl jól sikerült előadásokban is. A tizenöt-húsz ember, akik általában dolgoztunk egymással, plusz Rale, Máté Gabi, Zsótér Sanyi, Menyus és Csizi – tényleg társulattá vált, egy társulaton belüli társulattá. Jó időszak volt Eger, mint ahogy a Bárka is egy jó ideig, és a Katona is. Komoly, igényes, igazi színház. Szerencsés vagyok, hogy ezekben részt vehettem. Azért az biztos, hogy nem egyszerű összehozni és életben tartani egy ilyen színházat. Ez bizony egy komoly szakma.

► Ma nem jellemző, ritka, hogy egy színházműsor az alapján áll össze, hogy a színészeknek mit kell eljátszaniuk, hogy mi való nekik éppen.Visszagondolva voltak olyan előadások, amikor nagyon helyre kerültek a dolgok. Például – csak rólad szólva – Billy Flynn vagy Rettegett Iván, vagy Mujkó esetében…

KG: Emiatt a sokféleség miatt is izgalmas dolog vidéken társulatban létezni. Szabadúszóként most azért is nehéz, mert tényleg nem számít, hogy én jó vagyok-e vagy rossz. Az igazgatók örülnek, ha saját embereiket meg tudják fizetni és el tudják látni munkával. Sokszor nem feltétlenül szakmai alapon válogatnak embereket, nem azért, mert az illető lenne a legmegfelelőbb az adott szerepre, hanem mert ismert, és behoz x mennyiségű nézőt. De mi alapján ismert valaki? Vagy a kereskedelmi tévében csinálgat dolgokat, vagy a bulvárból. Ennek következtében viszont például Tóth Ildi nem feltétlenül kap szerepet, mert ilyen módon nem ismert színész. Szép kilátás. Lehet, hogy arra kellene fordítani az időmet, hogy elvégezzem a színműn a doktori iskolát. De benne van a pakliban, hogy Új-Zélandra költözöm… Nagyon sok minden benne van a pakliban. Nem biztos, hogy arra, amit szeretek, és talán tudok csinálni, olyan igény lesz, amiből meg tudnék élni.

Nyulassy Attila / Ugrai István / Zsedényi Balázs

Életmódshop

Ön, kedves olvasó, elérkezik az életében egy döntéshez. A döntésnek következményei vannak, s ön nyilván szeretné azokat előre látni. Milyen remek lenne, ha akadna egy bolt, ahová bemenvén előre láthatná a döntése következményeit. Ön igénybe venné e bolt szolgáltatásait?

Shivak Shurmannak, a darab hősének hamarosan gyermeke születik. Épp ideje beszerezni a bababútort, felkeresi hát a Furnitur céget, csakúgy, mintha mi az Ikeába mennénk. Azonban a Furnitur némileg más, mint az Ikea – nem a bútort, hanem az életformát lehet megújítani általa. Mégpedig oly módon, hogy a Furnitur készséges csapata szembesíti az embert addigi és eljövendő élete bizonyos pontjaival.

Shivaknak, miközben a cég protokolljai szerinti fogadtatás közepette elragadják tőle „kívánságlistáját” (hiszen miért is lenne arra szükség, ha tényleg kíván valamit, csak emlékszik rá), be kell költöznie a 9-es szobába, amely megtévesztésig hasonlít saját otthonára, olyannyira, hogy barátnője éppen ott fürdik a kádban. Shivak nagyon meglepődik, nem tudja mire vélni a helyzetet, mi, ismervén Vinnai András, a darab írójának világát, kevésbé hökkenünk meg. Itt bizony a valóság és a fikció furcsa keveredése megy végbe hamarosan – természetesen a darab mint alapfikció keretein belül –, amelyben nem az a lényeg, hogy mi a valódi és mi nem, hanem az az atmoszféra és azok a döntéshelyzetek, amelyeket a Furnitur áruház modellez kedves vevőjének.

Így idéztetik fel a folytonos családi vita, amelynek minden alkalommal a Shivakhoz legközelebbi tükör látja kárát, illetve a családhoz tartozó figurák, az anyós és az após, akik ezúttal – hisz a Furnitur mindent lehetővé tesz – nem bújnak a mindennapokban oly kényelmes álcák mögé, hanem saját létezésük lényegét adva mutatnak egy elrettentő példát arra, hová fajulhat egy nem vágyott, de a gyerek jövetele miatt vélhetően kényszerből érkező együttélés.

Aztán a jövő: a gyerek mint csecsemő, akitől egy percet sem lehet aludni, mint kisgyerek, akinek egyáltalán semmi kedve nincs kakilni, és így tovább egészen a már távoli jövőig, amikor apa és fia két ismeretlenként találkozik össze. Mert az út, amelyen Shivak halad, a teljes elhidegülés, az elidegenülés, a magány útja; ennek oka pedig a szembenézés hiánya, az önmagáért és döntéseiért való felelősségvállalás elmulasztása.

Vinnai társadalmi tünetet felnagyító darabja zenés betétekkel bővül a temesvári színház előadásában, ami olyan értelemben jó ötlet, hogy akár a fiatalabb – a darab által érintett – korosztályt is bevonzhatja a színházba; Cári Tibor zenéje musicalesen trendi, de nem olcsó tucatárú: korrekt alkalmazott muzsika. Kár, hogy e betéteket Göttinger Pál rendező nemigen tudja a darab hasznára fordítani, betétek maradnak csupán. Holott maga az előadás kifejezetten összhangban van a drámával: szerencsésen kiemeli mind a komikus, mind a mélyebb vonulatait, csak helyenként hosszabb a kelleténél, nemigen érteni, miért nem él a rendező a párhuzamos szerkesztés időnként adódni látszó eszközével, amelyet Albert Alpár bútoráruházba adaptált, folyamatosan cserélt szobaboxok alkotta díszletében akár meg is lehetett volna könnyen valósítani.

Ugyan a tempó időnként megakad, az előadás azonban egy pillanatra sem veszti szem elől magát. A moderátort játszó Tokai Andrea egy merő protokolldroidként vezeti hősünket a pokol élete különbözőbugyrain időszakain át, három fáradhatatlan és aprólékos munkával különböző arcúra hangolt segéderő – Aszalos Géza, Páll Gecse Ákos, Vass Richárd –, illetve egy tökéletesen abszurd áruházi kabalaállatka – fürj: Kocsárdi Levente – közreműködésével. Az élet minden szeletét tévedhetetlen biztonsággal uraló apát Bandi András Zsolt teszi oly ismerős jelenséggé, a feleségét zseniálisan alakító Éder Enikő pedig saját, külön drámát épít fel a férje öntudatlan pillanatait önmaga kiteljesedésére használó, majd a férj egyszerű mellékletévé visszaalakuló asszony képében. Shivak barátnőjét Magyari Etelka eszköztelen természetességgel alakítja. Majdan megszülető, a furcsa családban meglehetősen furcsává váló gyermeküket Molnos András Csaba, a kísértésként megjelenő vak szappanopera-nőt Tasnádi-Sáhy Noémi játssza. Együttesük különböző szinten ugyan, de megpróbálja érteni a darab furcsa töredezettségét, a síkok egymásba játszatását, a vélhető valóság és a főszereplő szemszöge közötti feleselést.

Nota bene töredezettség – a Shivakot játszó Kiss Attila a kezdeti nyeszlett gyámoltalanságból indulva a darab során „öltözködik föl”, s a végén, immár teljes emberként visszajutva az elejére próbálja összerakni az összetört tükörpuzzle-darabokat. Az egyik üveggel játszva végigjáratja a tükörcserépből visszaverődő fényt a nézőtéren. Lehet, hogy didaktikus, de mégis fontos gesztus: abból jelez valamit, hogy a darab végeztével együtt megyünk ki az áruházból – a többit már mi döntjük el.

(TESZT Fesztivál, Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, 2012. május 26.)

Ugrai István

Forrás: http://7ora7.hu

Hamlet és Kant a bútoráruházban

TESZT-napló: negyedik bejegyzés

Thomas Bernhard szövegei nem arról híresek, hogy a színházi szórakoztatás magasiskoláját képviselnék, ám azt sem varrhatjuk nyakába az osztrák szerzőnek, hogy intellektus híján volna. Komédiájában lehetetlen szituációba helyezi Immanuel Kantot: a tengerre, ahogy épp Amerika felé halad, hogy megakadályozzák megvakulását. Alexandru Colpacci a temesvári társulat segítségével egy hajóra stilizálja a sok monológgal operáló szöveget, szereplőit a piszkosfehér árnyalataiba csomagolja, barokkos terjengősséggel.

Mezei Kinga és Góli Kornélia írták alá Az eredeti Hamletet, de, ahogy Upor László mondta az előadás utáni beszélgetésen, ez „egy doktori disszertáció, amelynek első két órája meglehetős azonosságot mutat egy angol sportoló munkájával”. A fa, a víz és a föld természetessége ütközik itt egy gyerekelőadás kosztümeivel és rengeteg vendégszöveggel, amelyek a Hamlet tragédiáját igyekeznek feloldani, és más műfajba tolni: krimivé tenni. Miközben zuhognak a poénok és a túlzó színjáték, az „eredeti” Hamlet is megszólal: a nagymonológ például zuhogó esőben, melodramatikus színezettel. A darab rengeteg kérdést generált a közönségben, így ez lehetett az egyik legaktívabb kerekasztal-beszélgetés a fesztivál folyamán.

Vinnai András Furniturja az a hely, ahol látszólag berendezhetjük a lakásunkat, de igazából egy munkanap alatt az egész élet berendezésre kerül. Shivak Shurman végigéli az éveket, közben a fürdőszobaosztályról a gyerekosztályra, onnan a hálószobaosztályra rohangál, a cég technikusai és kabalaállata, a Furniturfürj pedig bőszen követik, hogy kiválaszthassa a megfelelőt. Útját tükörcserepek és gegzuhatag jelzi. Bár az előadás kifárad a harmadik óra végére, a túlzást mesterien művelő húzások tarkítják, a színészek pedig kiművelt, tiszta játékstílust mutatnak Göttinger Pál rendezésében.

Pataky Klári koreográfiája, a Mit tudjátok ti? tiszta vizuális munka, amely Karády slágereire épülve emlékezik. Valami nosztalgia árad is a darabból, bár a szöveges részek erőltetett humora megingatja a konstrukciót. A darab alapkérdése – mit mondanál, ha egy szóban kellene összefoglalnod az életed? – túlságosan is prózai és egyértelmű, üti a tánc tisztaságát.

A fesztivál vasárnap este két helyi produkcióval végződött: Frenák Pál Temesváron rendezett Switchével és a Volker Schmidtszövegéből készült Mountenbikersével, amelyet az Állami Német Színházban Radu Alexandru Nica helyezett színpadra.

Lénárd Róbert


Színházat TESZTel Temesvár

Vasárnapig tart a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, közismert nevén a TESZT. Az immár ötödik alkalommal hagyományosan májusban megszervezésre kerülő fesztivál az évad végének legfontosabb színházi eseménye Temesváron.

Vasárnapig tart a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, közismert nevén a TESZT. Az immár ötödik alkalommal hagyományosan májusban megszervezésre kerülő fesztivál az évad végének legfontosabb színházi eseménye Temesváron. A 2012-es jubileumi fesztivál rendhagyó színházi eseménnyel kezdődött, ugyanis a hétnapos találkozót egy nagyszabású koprodukció előbemutatója nyitotta. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a budapesti Forte Társulat közösen mutatta be Henrik Ibsen művét, a Peer Gynt című drámai költeményt, melyet Horváth Csaba, a Forte Társulat megalapítója és vezetője, Magyarország egyik legelismertebb koreográfusa rendezett a két társulat színészeivel. Az előadást ősszel Budapesten és Temesváron is bemutatja a Forte és a temesvári színház.

Az egy hétig tartó találkozó keretében több olyan társulat lép fel, amelyek már számos díjat nyertek különböző rangos fesztiválokon, és évek óta „hazajárnak” Temesvárra előadásaikkal. A régió színházait és alkotóit képviselő újvidéki, szabadkai, aradi előadások mellett idén újdonságnak számít, hogy a temesvári hivatásos színházak közül mindhárom társulat (magyar, román, német) részt vesz a találkozón. A szűkebb régió mellett külföldi előadások, így például számos budapesti társulat is vendége a fesztiválnak, többségük az évek óta egyre erősödő mozgásszínházi vonalat erősíti. Természetesen a találkozó fő vonala mellett, a rendezvénysorozatot off-programok is színesítették, tegnap, lapzártánk után például Boris Kovač és a La Campanella koncertezett. 

Holnap, pénteken délután 5 órától a temesvári magyar társulat Immanuel Kant című előadása van műsoron. „Minden karikatúra” – mondja Thomas Bernhard Kantja. Az a Kant, akit a teljes megvakulás fenyeget, miközben az Amerikai Egyesült Államok felé tart, hogy tudását – cserében egy szemműtétért – az országnak átadja. Egy óceánjárón vagyunk, melynek utasai különböző színekben tűnnek fel; groteszk, olykor komikus figurák, akiket az „utazás” alatt , úgy tűnik, ugyanaz a menthetetlen és fájdalmas létállapot gyötör. Az Alexandru Colpacci rendezte produkciót a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadása követi este 9-től. „Az eredeti Hamlet”, William Shakespeare Hamlet című drámájának Arany János-féle fordításából átírt bűnügyi tragikomédia. 

Kriminilasztikus tragikomédia: jelenet a szabadkaiak Az eredeti Hamlet előadásábólSzombaton Vinnai András Furniturja látható délután 5-től a nagyteremben. A Göttinger Pál által színre vitt darab főhőse egy apaságra készülő férfiről, Shivak Shurmanról szól, aki „becsülettel átrágta magát a Kilenc hónap férfiszemmel, az Apák bibliája és egyéb ismeretterjesztő kiadványokon. Barátnője is van a gyermeknemzéshez. Már csak a lakását kellene átalakítania a gyermekáldáshoz. Ehhez nyújt segítséget a Furnitur lakberendezési áruház. Illetve ehhez pont nem. Azt viszont garantálják, hogy vásárlóik egy életre megtanulják, mi mindenre lehet használni egy ipari porszívót. Mindezt sok zenével, tánccal és hisztériával” – olvasható a darab ismertetőjében. 
Este 9-től a budapesti Pataky Klári Társulat Mi tudjátok ti? című előadását tekinthetik meg az érdeklődők. A darab szlogenje: „Akarsz róla beszélni?” – végigkíséri az 55 perces előadást. Az elmúlás, a felejtés, az emlékezés témaköre bontakozik ki a színpadon, amelyhez Karády Katalin nosztalgikus dalai teremtenek zenei hátteret.

Vasárnap a temesvári román társulat Switch című produkciójára várják a közönséget délután 5-től, este 8-kor pedig a temesvári német társulat Mountainbikers előadása zárja a seregszemlét.

A fesztivál keretében a temesvári színház előadásaira jegyek elővételben 16 lejes teljes áron, illetve 8 lejért kedvezményesen, a meghívott színházak előadásaira pedig 20 lejes teljes áron, illetve 10 lejért kedvezményesen a színház jegyirodájában válthatók, illetve online is megvásárolhatók a www.biletmaster.ro és www.tm-t.ro címeken. A nézők a temesvári nemzeti színház, illetve a temesvári német színház előadásaira a színházak saját jegypénztáránál válthatnak jegyet.

FIRKIN - SZEGEDI KÉPEK

TESZT spot

„Utak és tükröződések”

Tíz évre visszatekintve az elmúlt évadban volt a legmagasabb, 90 százalék feletti nézettség a tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban: a teátrum hat felnőtt és hét gyerek bemutatót tartott, az előadásokra 38 ezer 600 néző volt kíváncsi.

"Az intézmény szervezeti átalakítása, a kiadások ésszerűsítse következtében a színház pozitív mérleggel zárta az évet, annak ellenére, hogy idén tízmillió forinttal csökkent a finanszírozás, ezért 250 millió forintból gazdálkodhattunk. A bevételből elkezdtük a hang- és világítástechnikai eszközök bővítését, nyáron pedig fejlesztésként forgószínpadot építünk be" - mondta Crespo Rodrigo, a színház igazgatója a sajtótájékoztatón. A következő évad mottója az "utak és tükröződések" lesz. Az igazgató kifejtette, hogy Molnár Ferenc A testőr című vígjátékában a színész férj a testőr szerepébe bújva keresi az utat feleségéhez, A dzsungel könyve című musicalben pedig Maugli két világ határán él. "Az ügynök halála című Miller-drámában Willy Loman álmait kergetve próbálja fiait egy olyan útra terelni, ami számukra nem vezet sehová" - jegyezte meg Crespo Rodrigo. 
Kitért arra, hogy Kosztolányi Édes Annáját Závada Pál írta színpadra, Parti Nagy Lajos Gengszterek című tragikomédiájának ősbemutatója pedig a Jászai Mari Színház, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László és Kovács Krisztián szereplésével. Harling Acélmagnóliák című darabjának főhőse Shelby, a fiatal lány, aki mindent vállalva járja be az anyasághoz vezető utat. A Jászai Mari Színház, Népház az országban egyedülálló módon a következő évadban is hét gyerekbemutatót tervez. A színház igyekezett a lehető legszínesebben összeválogatni a gyerekeknek szóló produkciókat, így lesz egy mesebalett és egy táncjáték - ami eddig nem volt Tatabányán -, meseoperett, különböző népek népmeséiből létrehozott meseelőadások, illetve bábelőadás - mondta az igazgató.

A 2012/ 2013-as évad Gyermek premierjei:

Bumba 
mese 
Afrikai népmesék alapján írta az Aprószínház Társulata 
A Jászai Mari Színház és az Aprószínház közös produkciója 
Rendező: Vidovszky György 
Kamaraszínház 
A Bumba gyermekeknek szóló előadás afrikai népmesék alapján. Zene, tánc, ritmus, mese. Kalandos történet egy varázslatos világ lakóiról, az ott élő emberekről és állatokról. Mesénket a nyugat-afrikai Száhel-övezet mondavilága, az őshonos törzsek kultúrája és művészete inspirálta. A ritmus, a tánc és a történetmesélés úgy kapcsolódik össze az Apró Színház és a Jászai Mari Színház közös előadásában, ahogyan az ősi afrikai színházban.

Kormos István: 
Vackor Kalandjai 
táncjáték gyerekeknek 
Inversedance I Fodor Zoltán Társulata és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója 
Koreográfus: Fodor Zoltán 
Nagyszínpad 
Történetünkben Kormos István egyik legkedvesebb meséjét dolgozzuk fel. Vackor alakja elevenedik meg a színpadon, hogy kedves és humoros utazásra invitálja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Főhősünk egy esetlen, de nagyon bájos kis maci, aki egy kora őszi napon elcsatangolva, egy öreg fa árnyékában leheveredve boldog álmodozásba merül. Csintalan falevelek repítik Álomországba, ahol barátaival számtalan, izgalmasabbnál izgalmasabb kalandba keverednek, hogy végül elérkezzenek a tanulságos végkifejlethez. A mese közben a zenetörténet legismertebb klasszikusai is felcsendülnek a gyerekek fülére hangolva, hogy dallamukkal játékosan ismerkedhessenek meg a legkisebbek is.


Forgószél avagy a képzelet csodája 
mesebalett 
L.F.Baum „Óz a csodák csodája” című műve alapján 
A Győri Balett vendégelőadása 
Rendező, koreográfus: Velekei László 
Nagyszínpad 
A Győri Balett L. F. Baum Óz a csodák csodája című műve alapján állította színpadra Forgószél avagy a képzelet csodája című mesebalettjét a Győri Balett legifjabb táncosainak és a Győri Tánc - és Képzőművészeti Iskola balett növendékeinek közreműködésével. Az eredeti történetben csak a kutya nem szólal meg. Beszél az oroszlán, a majom, csak éppen Totó, Dorka kutyája nem. Persze, hogy nem, mert Totó valóságos kutya, egyenesen Kansasból. Noha Óz birodalmában minden megtörténhetne, Totó ott is hallgat, pedig a történet szerint vannak érzelmei és gondolatai. Az alkotók mindezt nagyon különösnek találták, ezért ezt a mesét a táncokon és Totó belső monológjain keresztül mutatják meg.

Grimm-Barabás-Albert-Lőrinczy: 
Hófehérke meg a törpék 
meseoperett 
Rendező: Pille Tamás 
Kamaraszínház 
A Jászai Mari Színházban tíz évvel ezelőtt volt az ősbemutatója a Grimm testvérek műve alapján, Albert Péter és Barabás Árpád átiratában színpadra állított Hófehérke meg a törpék című meseoperettnek. Az előadás azóta az ország több színházában is nagy sikerrel került bemutatásra. Most, reményeink szerint a nézők nagy örömére, megújulva tér vissza a darab Tatabányára.

Lázár Ervin: 
A négyszögletű kerek erdő 
mesejáték 
Rendező: Pesty-Nagy Kati 
Nagyszínpad 
A szeretet nyelvét sokan értik már abban a csodálatos erdőben, ahol mesénk játszódik. Itt élnek ugyanis olyan varázsos figuráink, mint Mikkamakka vagy Nagy Zoárd, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos. Egy Kiscsillag látogatóba érkezik, s feltárul előtte megannyi titok, cselszövés, vetélkedés, megismerhetjük vele együtt a barátság, a hűség örökérvényű igazságait, miközben dallal, tánccal ünnepeljük Bruckner Szigfrid hencegő szerethetőségét, Aromo nagy eszét, vagy Ló Szerafin kitartását, Vacskamati élceit. Kötelező érvényű mese, nemcsak fiataloknak, hanem mindenkinek, aki még érti, vagy újra tanulná a szeretet szavait, a barátság nyelvét, a hűség törvényeit, humorral, zenével, tánccal fűszerezve…...

Csukás István: 
A Nagy Ho-ho-ho-horgász 
játék 
Rendező: Pille Tamás 
Kamaraszínház 
Csukás István A Nagy Ho-ho-ho-horgász című meséjén generációk nőttek fel. Nótája méltán lett sláger kicsik és nagyok körében egyaránt. A 100 Folk Celsius zenekar gondoskodott róla, hogy mindenki ismerje és szeresse az Orrom krumpli, hajam kóc, a Miki Manó és az Icipici kis mese című dalokat. Előadásunkban ezek a gyerekslágerek is elhangzanak majd, sőt Gombóc Artúr is vendégünk lesz. Az előadást egyaránt ajánljuk nosztalgiázni vágyó felnőtteknek és szórakozni vágyó gyereknek.

Arany Lille 
mese 
Lappföldi (számi) mese alapján írta az Aprószínház Társulata 
Az Aprószínház vendégelőadása 
Nagyszínpad 
A lappföldi, számi mese két fivérről szól, akik útra kelnek, hogy megmentsék a holdon élő boszorkány fogságából testvérüket. Kalandjaik során különféle varázslatos lényekkel kell felvenniük a harcot. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, a számi mondavilág óriásaival és sziréneivel, vagyis a sztállókkal és a gufitárokkal kerülnek szembe. Az Arany Lille helyszínéül egy hatalmas libikóka szolgál, a történetet a tánc, a zene és a tárgyi animáció nyelvén meséljük el, ami egyedülálló élménnyé teszi előadásunkat.

A 2012/ 2013-as évad Felnőtt premierjei:

Dés L.–Geszti P.–Békés P.: 
A Dzsungel könyve 
musical 
(a musical Rudyard Kipling azonos című könyvén alapul) 
Az eredeti színpadi változat kialakításában közreműködött: Hegedűs D. Géza és Radnóti Zsuzsa 
Rendező: Forgács Péter 
Nagyszínpad 
Főbb szerepekben: Vikidál Gyula, Fésűs Nelly, Klinga Péter, Kovács Lotti

Ugyan ki tudná összefoglalni, mi mindenről szól a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története? Szól a születésről és a halálról, a befogadásról és a kitaszításról, a csapatról és a magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról, vagyis mindarról, ami egy „kölyökkel” megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik.

Molnár Ferenc: 
A testőr 
vígjáték 
A Jászai Mari Színház és a Győri Nemzeti Színház közös produkciója 
Rendező: Guelmino Sándor 
Kamaraszínház 
Főbb szerepekben: Balsai Móni, Crespo Rodrigo, Töreky Zsuzsa, Csankó Zoltán

A színészpár házassága fél év után ellaposodik, magánéletük prózaiságának köze sincs a színpadi csillogáshoz. És mivel a férfi jó színész, elhatározza, hogy más alakban: testőrként környékezi meg az asszonyt, hogy kiderüljön: felesége hű-e hozzá, és ha nem, ha a nő elcsábítható, legalább ne más csábítsa el. Ez lesz a színész legjobb alakítása: elkeseredett, szerelmes játékába minden tehetségét belesűríti, ettől lesz vonzó, csábító, hódító, férfiasan elegáns. De mivel mindketten jó színészek, a férfi nem lehet bizonyos benne, hogy felesége felismerte-e, őbelé szeret-e újra, vagy a testőr hatott rá elementárisan. Ráadásul aminek testőrként örülnie kell, amiatt férjként össze kellene törnie. Látszat és valóság, játék és igazi érzelem menthetetlenül összekeveredik, s férfi vagy színész legyen a talpán, aki ebből a helyzetből győztesen keveredik ki…

Arthur Miller: 
Az ügynök halála 
dráma 
Rendező: Korcsmáros György 
Nagyszínpad 
Főbb szerepekben: Kuna Károly, Töreky Zsuzsa, Crespo Rodrigo, Csizmadia Gergő

A kérdés ma is aktuális: vajon csak pénzben, eredményben mérjük az embert? És senki az, akinek nem sikerült? Akinek nem így sikerült? Willy Loman megtört, hajlott hátú alakja mindörökre összeforrt a sikertelen, szerencsétlen kisemberrel. Arthur Miller az árumintával teli bőröndöket cipelő ügynököt éppen halálával emelte a halhatatlanságba. Születésekor a darab az amerikai álom kegyetlen torzképe volt. Sikert hazudni, mosolyogni, bizakodást színlelni akkor is, ha már nincs többé remény, kötelező amerikai lecke. Ha nincs pénzed, pozíciód, senki vagy. Nem becsül többé a szomszédod, a főnököd, sőt a saját fiaid se. Nem marad számodra más, mint a halál. Az előadás utolsó jeleneténél mindig tapintható a csend. A nézőtéren ott motoz a kimondatlan kérdés: és nálunk? Mi is ide tartunk? Vagy már ide is értünk? Csak pénzben, eredményben mérjük az embert? És senki az, akinek nem sikerült? Akinek nem így sikerült? Talán nem. Reméljük, hogy nem. Hogy nem késő. Hogy mégsem késő.

Kosztolányi Dezső: 
Édes Anna 
színmű 
színpadra írta Závada Pál 
Rendező: Hargitai Iván 
Nagyszínpad 
Főbb szerepekben: Kerekes Éva, Csankó Zoltán, Törőcsik Franciska e.h.

Kosztolányi története újra virágkorát éli. Nem nosztalgiázunk rajta, nem kellemes történelmi távlatból vizsgálgatjuk, hanem testközelből megéljük. Újraéljük. Mintha minden szó szerint megismétlődne: rendszerváltás ádáz gyűlölettel, köpönyegforgató házmestereink, egymásra irigykedő prolik, moralizáló értelmiségiek, cseléd-gondokba belebetegedő polgárasszonyok, és az elnyomott, csendben tartott annák. Kisbetűvel. Mert annákból lett/van a legtöbb. Jó szándékú, naiv, érzelmes cselédeink nap mint nap még hiszik, hogy van igazság, szerelem, becsület. Bízzunk abban, hogy ők vannak többségben, miattuk kell, kötelességünk eljátszani az „Édes Annát".


Parti-Nagy Lajos: 
Gengszterek /munkacím/ 
tragikomédia 
A Jászai Mari Színház, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója 
Rendező: Göttinger Pál 
Nagyszínpad 
Főbb szerepekben: Mucsi Zoltán, Serer Péter, Katona László, Kovács Krisztián

Négy kisstílű bűnöző egy nagy fogás után a rivális profi banda elől menekül. Útközben viszont egy baleset miatt kénytelenek átmenetileg megszállni egy erdőszéli, elhagyott, romos házban. A laza „Főnök” mellett, az agresszív és vad „örök második”, a tétova és gyámoltalan amatőr, és a vicces mókamester mind azt tervezi, hogy kiszáll a gengszter-mókuskerékből. Mind a négyen megnyugvásra és biztos pontra vágynak az életükben. Csak ülnek a világ végén, és várnak. S eközben rengeteg minden történik bennük és közöttük. A történet, bár valós és hihető, mégis tele van lehetetlen helyzetekkel, morbidsággal, különös karakterekkel és nagyon szórakoztató abszurd humorral. Parti Nagy Lajos új darabjának ősbemutatója a Jászai Mari Színház, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója.

Robert Harling: 
Acélmagnóliák 
színmű 
Rendező: Bálint András 
Nagyszínpad 
Főbb szerepekben: Pápai Erika, Vándor Éva, Szabó Emília, Major Melinda

Hat nő egy kisvárosi szépségszalonban. Fecsegnek, csacsognak, pletykálkodnak, vitatkoznak, viccelődnek, szépítkeznek, házasodnak, elválnak élik az életüket. Különböző korú, temperamentumú és sorsú asszonyok, akik megosztják egymással bánataikat és örömeiket, mert tudják, akármi is történjék, egymásra mindig számíthatnak. Az összetartás akkor válik különösen fontossá, mikor egyikük élete tragikus fordulatot vesz. Hat acélmagnólia; kívülről finomak és törékenyek, akár egy szál magnólia, de belül szilárdak és erősek, mint az acél. Egy színdarab a női lélekről - nőknek és férfiaknak.

Finito spot

RÁTÓTI ZOLTÁN: NEM HISZEK AZ OLCSÓ SZÍNHÁZBAN

Az első évadáról, sikereiről és csalódásairól mesélt a Tények Este vendégeként Rátóti Zoltán a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója.


Mennyire érzi sikeresnek az első évadát a Csiky Gergely Színházban? Meg tudta-e azt valósítani, amit akart? – kérdezte a TV2 riportere Rátóti Zoltánt, aki erre úgy felelt: “Erre lehet egy határozott nemmel válaszolni, bár az nagyon rossz színben tüntetne fel. Természetesen a maximális elvárásoat, amivel nekiindultam ennek az évadnak nem teljesítettük, de ez nem azt jelenti, hogy elégedetlen vagyok az évaddal, sőt! Elgédett vagyok, bár hullámzó volt a produkciók teljesítménye. Volt, amely produkciótól nagyobb sikert vártam, olyan közönségréteget szerettünk volna megszólítani, a fiatalokat, akik kevésbé járnak színházba, de ez nem sikerült. Ezt volt hivatott A kéz című darabunk szolgálni. Azt gondoltam, hogy a zenével, Lovasi András, a Kiscsillag és Háy János jelenlétével talán izgalmas lehet számukra az évad, de meg kell mondanom, csalódtam. Ez nem az előadást minősíti, hanem azt jelenti, hogy a szándék nem ért célba” – fogalmazottRátóti Zoltán, akit arról is kérdeztek, volt-e abszolút siker.

“Volt egy svéd filmadaptáció, ami Magyarországon Hétköznapi mennyország címmel ment a mozikban, Oscar-díjra jelölték a filmet. A feldolgozás nem várt sikert hozott. Tudtuk, hogy egy nagyon szép történet, ami egy kisváros közösségét mutatja be, azt, hogy ki miként viszonyul a hithez, de a vártnál is jobban szerették a nézők” – válaszolt a Csiky Gergely Színház igazgatója.

“Úgy érzem, a közönség bizalma töretlen, ezt már akkor is erősen éreztem, amikor Kaposvárra kerültem. A továbbiakban is szeretnék élni ezzel a bizalommal, Éppen a sokszínűség miatt azt gondolom sikerült kielégíteni a nézők vágyait. Mivel egészen más struktúrában működött az az évad, amit örököltem, ki lehetne mutatni egy olyan számot is, miszerint ötezerrel több bérlet kelt el, de ez csalóka szám. Ugyanis közel kétszázharmic bérlettel több felnőtt bérlet kelt el, és mivel bevezettük újra a gyerekbérletet, ezért mutatható ki az előbb említett nagy szám, hiszen a maradék négyezer bérlet az gyerekbérletként kelt el” – magyarázta Rátóti Zoltán.

"A kialakult struktúrán és a szándékaimon nem szeretnék megváltoztatni. Azon, hogy legyen jelen egy kortárs, mai zenész ikon a színházban, nem szeretnénk változtatni, ahogy azon sem, hogy legyen vígjáték, operett, hiszen ez fontos egy vidéki színházban. Mint jeleztem egyáltalán nem kudarcként élem meg, amikor azt mondom, nem várt sikerrel ment egy előadás. (….) A színházcsináláshoz hozzátartozik, hogy nem lehet a sikert előre megjósolni, de a sikertelenséget sem. A munkát, a befektetést lehet előre tervezni” – tette hozzáRátóti Zoltán.

A kérdésre, nincs-e a csábítás, hogy könnyebb, biztosabb utat válasszanak úgy válaszolt: “Abban nem vagyok biztos, hogy ha a pillanatnyilag könnyebbnek tűnő utat választjuk, akkor sikert érünk el. Nem tudok más kifejezéssel élni, nem hiszek az olcsó színházban, abban hiszek, hogy a nézőt fel kell emelni és még a szórakoztatás által is igényesen kell nevelni, ha tudjuk és úgy tűnik, tudjuk. Sokkal jobban eltávolodnának tőlünk hűséges nézőink, ha egy ilyen irányt vennénk a nézettség növelése érdekében” – jelentette ki az igazgató, aki arról is szót ejtett, hogy elküldött négy színészt.

“Mindenki esetében más volt az indok. Hosszú lenne, ha személyre szólóan lebontanánk kit miért küldtem el. Van, akivel együtt tudok dolgozni és van, akivel nem. Készen kaptam egy társulatot, másfél évet kapott mindenki, februárban közöltem az elküldöttekkel, hogy menniük kell. Köztük volt, aki folyamatosan tanúbizonyságát adta annak, hogy nem ismer el színházvezetőnek. Ez nagyon kártékonyan hat az együttes közösségére. (…) A társulatot egységesíteni, erősíteni kell. Négy embert szerződtetek. Nincs nagy mozgásterem abban, hogy kibővítsem a társulatot, ez nem is cél. Minél több alkalmas, és sokoldalú színészt szeretnék foglalkoztatni” – fejtette ki Rátóti Zoltán, akit az anyagi helyzetről is kérdeztek.

“Ha ebben a mértékben folytatódnak a megvonások, akkor a 2013-as, 2014-es évadot nagyon nehéz lesz megtervezni azon a színvonalon, ahogy a 12-es/13-as évadot megterveztük. Amióta Kaposváron vagyok, sokmillióval visszaesett a támogatottságunk, most még működőképesek vagyunk, bizakodó vagyok, ezért is mertem bevállalni, hogy az eddigi öt előadás helyett hatot teszünk bérletbe. Ez plusz produkciót jelent, de ennek a költségeit nem a nézőkkel szeretném megfizettetni, ezt hangsúlyoznám” – mondta az igazgató, akit a Kaposvári Egyetemen történő változásokról is faggattak.

“Én eddig is gyümölcsözőnek tartottam a kapcsolatomat a Kaposvári Egyetemmel, annak ellenére, hogy voltak feszültségeink, de ezek inkább technikai jellegű gondokból adódtak. Sok diákot alkalmaztunk, idén például a Pál utcai fiúkban. Alapjaiban nem fog megváltozni az egyetem és a színház kapcsolata. Az, hogy mi személyesen mennyire tudunk hangot találni Vidnyánszky Attilával, ez egy másik kérdés, e tekintetben csak bizakodni tudok. Számomra nagyon imponáló az a koncepciója Attilának, hogy minden vidéki színház egy-egy évfolyamot örökbefogad és figyeli a kezdetektől az évfolyam alakulását, mondhatni mentora lesz és ez megkönnyíti a színészek elhelyezkedését a későbbiekben. Ennyiben már biztosan változni fog az együttműködés” – nyilatkozta Rátóti Zoltán.

Nagyábrándi vég élő-egyenesben

KAPOSVÁR | Mindent elsöprő komédia a Finito, és ez egy budival a centrális erőtérben kimondottan életveszélyes. A néző humorérzéke beleragadhat a budiközpontúságba. De a Finito szerencsére elemeli magát onnan.

A kaposvári Finitóról érdemes beszélni, mert van róla mit. Úgy a darabról, ami Tasnádi Istvánt dicséri, számos kaposvári sikeres bemutatóval a háta mögött, és úgy az előadásról, amit nem szabad ott hagyni a szünetben. Tudom, szabad ország, szabad szombat, de szünetben ott hagyni egy előadást egyszerűen nem éri meg: hol van az a hely Magyarországon, a család várhat ennyit, ami többet ígérhet másfél óra színháznál. Ugye. Sose tudjuk meg máskülönben, mit veszítettünk. Különösen ezekben az átmeneti időkben, amikor még a kudarcra sincs garancia, nemhogy a sikerre. Harminc év kaposvári műhelyépítés éveiben egy-egy rendező, színészi gárda megjósolható eredményt hozott, persze akkoriban is kemény melóval. Most azonban azt megtippelni, hogy Göttinger Pál, a társulat fiatal rendezője mire megy első csikys bemutatójával, lehetetlen. Egy látszólag nem idetartozó kitérőt is hadd tegyek, meg egy kérdőjelet: miért nem lehet közölni mostanság a színlapokon, hogy a társulat hány részben játszik egy előadást? Egy fogyasztóvédelmi ellenőrzés, és kész a baj.

A Finitónak (Magyar Zombi) úgy időben, mint tartalomban vaskosabb része a második felvonás. (Az első rész egyórás, a második úgy másfél.) Az eredeti előadás zalaegerszegi bemutatójának a kritikáját Koltai Tamás kezdi úgy, hogy habár a műsorfüzet nem ír erről, Nyikolaj Erdmann Az öngyilkos című színműve adta a Tasnádi-komédia alapötletét. Talán nem erre reakció, de a Bárka-műhely szerkesztette műsorfüzet tartalmazza ezt a „közleményként érkezett” pikírt utalást: „A szerző (T. I.) szívesen kijelenti, hogy az alapötletet Nyikolaj Erdmantól lopta.” Amíg a műsorfüzetben idáig eljutunk a szünetben, addig az egykori Ascher-rendezés legjobb részei mind előtolulnak. Koltai Róbert Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikovként élete egyik legerősebb alakítását hozta, s az életunt szovjet kispolgár elé járuló haszonlesők mindegyike kellemes emlék 1988-ból: Pogány, Lázár, Jordán, Molnár, Kulka, Csákányi, Szalma. Koltait azért vagyok muszáj kétszeresen fölidézni, mert a jellemformálása a tragikomédia és a műburleszk alig létező határán egyensúlyozott ösztönösen.

Göttinger Finitója ezt a hajszál határt, vékony csapást kínosan keresi mindvégig, és akkor találja meg, ha a színész megmutatja neki az utat. Tasnádi cselekménye ugyanis erőteljes önállóságra sarkall, sokáig egyszemélyes melodrámák fűzére. Ami egy hétköznapi válsághelyzetből indul: Blondin Gáspár negyvennégy éves nagyábrándi munkanélküli megunja a tehetetlenséget, és bemenekül a klotyóba lelki életre vágyó párja elől. Az öngyilkossággal fenyegetőző exhentesben hamar meglátja az üzletet a közigazgatás (polgármester), a popszakma (celeb) és az irodalomtudomány (költő), és mind a maga javára fordítaná a végső elhatározást. Ez olybá tűnően groteszk, hogy nem is lehet komolyan venni, s a felszínességgel fenyegető bohókássága csak kellő mélységek mellett elviselhető. Tasnádi rímekbe szedett nyelvezete dupla vagy semmit játszik, és olykor el is nehezül tőle az előadás. Máskor szárnyal a falusi idillbe érkező médiahad érkezését ünnepelve.

Kelemen József Blondinje (exhentesnek túl finom ember, feldolgozóipari üzemvezetőnél fizikaibbnak nem hihetem) az első részben elszenvedi a történteket. A főszereplést passzív halni vágyással kell megokolnia, ami nem könnyű munka. Kelemen lendületessége-tudatossága csak a második részben kezd magára találni, amikor kiélvezi a kegyeit keresők fölött szerzett hirtelenmagasságokat, micsoda kár, hogy életét a halálhíre értékelte föl. Varga Zsuzsa alakítása pontosan leköveti a férj bizonytalan útkeresését, nehéz eldönteni, dráma vagy komédia érlelődik-e a végére. Szándékosan nyitott kérdés, de nehéz vele elboldogulni. Csak a Finito nagy találmányának,Szikszai Rémusz Pál médiaszemélyiségének nem: brutálisan hibátlan alakítás az övé. A legjobban megírt figura a kivagyi médiacápáé, aki hatalmas pénzt ígér az öngyilkosság élő közvetítéséért. Erdmannál ez a mediatizáció hiányzik értelemszerűen, a harmincas években, amikor a szibériai száműzetését töltő szerző Moszkvába visszatéréséért Sztanyiszlavszkij és Bulgakov is levelet írt Sztálinnak, még Junoszty sem volt, nemhogy Facebook. 

A nagy médiahatásban nagyon helyesen, megkapja a magáét a kortársközönség is, hiszen a Pálokból az össznemzeti lájkok (HCI: magas) csinálnak médiacelebritást. Lenyűgöző Nyári Szilvia Tigris Nikije: mindig is ilyennek képzelhettük a CD-promóciós címlapdíva-technikákat. Kiváló Grisnik Petra is naplóriporterként, a ragályos hangsúlyozási betegséget adja vissza bámulatosan. Nem csalódtunk Sarkadi Kiss János községi polgármesterében sem, akit az elszaladt hiány űz, Némedi Árpád túsztárgyalójában, aki nagyon kitalálta fizimiskáját. Kaszás Gergő gyári-maníros költője olykor majd' átlendül önmagába.

A Finito biztatóan érvényes gyakorlat, érvényes hatalom- és társadalomtükör, mely egyrészt cáfolja, hogy a politikának érdemes volna kilóra megvennie a színházakat, másrészt a Hivatalos Úr (Nyári Oszkár) isteni beavatkozása nyomán még a kaposvári színházfelújítást is forszírozzák. Majdnem kataszrofális giccs a vége, aztán mégsem. Egyetlen szó a különbség. Egy szó színház. Az utolsó szó elvehetetlen oka és joga.

Balassa Tamás

Keselyűk a klozet körül

Tasnádi István: Finito
2012.04.28., szombat 17:58

Blondin Gáspár besokallt. Az eseménytelen egyformaságból lett elege. S mert nadrágszíját nem szoríthatja végtelenségig, az elbocsátott negyvenes hentes úgy dönt, fürdőköpenye övét tekeri nyaka köré. Vass Norbert kritikája.

Mielőtt Blondin Gáspár elbúcsúzna a bűzös élettől, egy budiban ejti túszul magát. Amíg trónol, kiszagolják páran, hogy a végzete új kezdetet jelenthet: figyelmet a falunak, címlapot a celebnek, örökséget az özvegynek, milliós nézettséget a médiagurunak. És abban bízva, hogy a halálra szánt áldozat – már elnézést, de – kihúzza őket a szarból, készséges keselyűkként a klozet körül kezdenek körözni.

Végignézhetjük, ahogy az összeverődött jómadarak, füle hallatára alkusznak a bezárkózott élőhalottra, a legfontosabb dolgok azonban belül történnek. Mármint a fadeszkákon túl. Tasnádi István Finito című darabja nemcsak a saját bőrét vásárra vivő hentes groteszkbe hajló magántörténete, hanem a körötte döglégyként dongó, betoji bagázs tragikomédiája is. S mint ilyen, friss és csípős társadalomszatíra. Mindünket tetemre hív.

Blondin maga választja a bezárkózást, a posványos levegő helyett a pottyantóst. És ettől kezdve – erre Göttinger Pál rendezése rá is játszik – a főhős élete szűk terekbe szorul. Klotyóból a kádba, aztán a koporsóba. Erre a forgatókönyvre számít legalábbis minden szereplő, az élőben közvetített harakiri ugyanis sokak életét tenné rendbe. Csakhogy Blondin feleszmél. A kádban utolsó kenet helyett újrakeresztelkedik, de mire visszatér az életkedve, környezete már döntött felőle.

Hangozzon bár elsőre blaszfémiának, a Finito mégiscsak felkínálja, hogy egyfajta profán messiástörténetként értelmezzük. Főhősét elvégre nem ismerik fel, és – saját önzőségük miatt – övéi veszejtik el. A kancsal utolsó vacsora-jelenetben a polgármester ki is mondja, hogy Gáspár a környék megváltója. Aki, ha magától nem lesz áldozat, hát el kell tenni láb alól. Az ex-böllért végül felesége döfi le.

A Finito, végtére is pontos tükre a média által átszőtt, gondokkal teli, keserédes mindennapjainknak. Felismerjük benne magunkat, és saját kicsinyességünkön tulajdonképpen jól is szórakozunk.

Az előadás elsőszámú kihívása véleményem szerint a mozdulatlanság meghaladása, a mozgásba hozás. A színpad négyszögletesek – a budi, az ajtók, az ablakkeretek, a csempe, az asztalok, a szerződési papírok, a kád, a koporsó – uralta steril tér, a motivációk ráadásul ugyancsak egy négyszögletes – tudniillik a sírkő – elkészültét siettetik. A lendületet kezdetben a rímekbe szedett szöveg lassítja, és ez köti gúzsba a kibontakozást is. Idő kell hozzá – majd’ egy felvonásnyi –, mire a szereplők szabadulni tudnak az itt-ott találó, máshol frédiésbéni-párbeszédekre emlékeztető nyelvezet szorításából. Szó, mi szó: az összecsengések akasztják a cselekményt.

A Moliére-hommage-nak szánt műpátosz dermesztette színpadot az eltalált zenés és táncos betétek, a beszédes taglejtések, a sokat sejtető, finom gesztusok olvasztják fel. A nyelvi szinthez meg Grisnik Petra hírolvasó-pukkasztó hangsúlyozása és tagolása ad új színt. Összességében – és ez a játszók és a rendező közös érdeme – az előadás nemnyelvi része el tudja oldozni a beszélt réteg kötöttségeit, noha ennek helyenként a tempó látja kárát.

A színészek apró gesztusai viszont sokatmondók. A Blondint játszó Kelemen József szinte szótlanul alakul durcás kiskamaszból elszánt kamikazévé, a halál torkában az élet császárává. Bár a reteszt sokszor magára húzza, végig jelen, végig középpontban van.

Nem kisebb amplitúdót jár be Blondinnéként Varga Zsuzsa, aki először pajkos csábító, majd fojtott dühű fúria, kacér víg özvegy, hogy végül hidegvérű gyilkossá váljék. Kaszás Gergő lubickol a fennkölt pozőrség álcáját felöltő jelentéktelen költő-forradalmár szúette-zakós szerepében, és Szikszai Rémusznak is jól áll a kétszínű-felöltős showman kétszínű figurája.

A Finito, végtére is pontos tükre a média által átszőtt, gondokkal teli, keserédes mindennapjainknak. Felismerjük benne magunkat, és saját kicsinyességünkön tulajdonképpen jól is szórakozunk. De azért halálra röhögni nem fogjuk magunkat.

Szerző: Vass Norbert

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed