Utazás Haydn koponyája körül

Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára című hangjátékának ajánlója - Vlasics Sarolta beszélget Esterházy Péterrel, Szabó Borbálával, Dinyés Dániellel és Göttinger Pállal. A műsor ide kattintva hallgatható meg.

A hangjáték bemutatója: 2012. október 1. 21:25 (MR3 Bartók) (Szereposztás ide kattintva.)

A HANGJÁTÉK LINKJE A HANGTÁRBAN.

A riff.hu a Firkin szülinapi buliról

Tudom, én voltam! Igen, áprilisban tudósítottam az „őrült” ír-magyar Firkin egyik vidéki bulijáról. Azt is tudom, hogy nem szokás ennyire szűk idő-intervallumban újabb koncertbeszámolóra ragadtatnia magát az embernek, de ez volt a szabályerősítő kivétel, amiről ÍRni muszáj, minden körülmények között!

Az idén, szeptemberben 4 éves a Firkin! Ez az esemény önmagában nem feltétlenül különleges. Ennyi idő a legtöbb magyar amatőr zenekar életében a kvázi óvodás kort jelenti. Az önfeledt játékot többnyire önmaguk örömére, szórakoztatására. A komolyabb „gyerkőcök” azonban a stúdiózás iskoláit járják ilyenkor, esetleg belekeverednek a lemezkiadás útvesztőibe. De hogy akármelyikük ekkorra a világszínvonalat tapossa? Fehér holló-ritkaságú. Márpedig, akár hiszitek, akár sem, a Firkin esetében erről beszélhetünk! Remélhetőleg hamarosan kézzel fogható bizonyíték áll rendelkezésre a fenti állításom alátámasztására, mégpedig DVD-formátumban. Szóval, születésnapi buli volt a javából: abból a furcsa fajtából, amikor az ünnepelt nem kap, hanem ad ajándékot! Hogyan is kezdődött?

Némi csúszással, amit bízvást betudhatunk az alkalom felfokozta izgalomnak, készülődésnek.

Kárpótolva a lassan, de biztosan gyülekező közönséget, az Erin nevű ír(magyar) sztepp-tánccsoport állt színpadra, a tradicionális ír zenei vonulatot képviselő Éirí kíséretében. Képzeljétek: hárfa is tartozik náluk a hangszerarzenálba. (Az azt megszólaltató „nimfa” szépségéról is mesélnék, ha nem állna mögém a „zasszony” percenként.) Nem titok: az Erin kicsit az október 5-i önálló estjét is promótálta. Néha különös módon (mert ki látott eddig bárkiket is asztalnál ülve táncolni egyébként?), máskor a szó szoros értelmében tündéri, a legtöbbször virtuóz módon. Örömzene, örömtánc! Kell több ráhangoldódni a Firkin szülinapi bulijára?

Netán egy kis LochNesz? Talán! Mert bizony, eléggé punkusra vették a figurát az alapjában véve ír (típusú) muzsikájukkal, de a (skót) dudaszó sokat dobott a produkciójukon.

És a Firkin.

Kigyúltak a színes színpadi fények, és beindultak a kamerák a DVD-felvételhez. (A saját, hiányos technikai lehetőségeim következtében a Firkin-fotók nem a Barba Negrában készültek.) Meg a zenekar is beindult, naná, egy hosszú, alapos instrumentális intróval! Az első énekelt nóta egy életerős Borfohász volt Barna tolmácsolásában (sörkori nevén Beer Almighty, elvégre a klasszikus ír sör atyja, Arthur Guinness születésnapjáról sem feledkezhettünk meg). Ha már a klasszikusoknál tartunk: a minden értelemben annak számító nóta, a Whiskey In The Jar egyfajta jeladásnak bizonyult az „írület” beindulásához! A Seven Deadly Sins közben már elképesztő pörgés, miközben vörösben izzik a felforrósodott színpad, akár a kövácsoláshoz előkészített acél.

Nincs egy pillanatnyi megállás sem! A Rocky Road The Dublin alatt mindenki maximum felett teljesít a színpadon. (Hogy' csinálják?) Egyébként egészen érdekes az a mód, amiképp a Firkin csapatként funkcionál. Nem véletlenül használtam a „csapat” szót! Úgy tűnik, ebben a zenekarban nincsenek sztárok. Nincs egy vagy két ember, aki a hátán vinné a produkciót, nincs, aki percekig virgázna. A hangszeres muzsikusok a rövidke, ám mérnöki pontossággal összarakott szólamaikat mérnöki pontossággal játszák el, de éppen akkora érzelmi töltéssel, amekkorát az adott szám vagy az adott helyzet megkíván. Mindez azt eredményezi, hogy ha netán személycsere következne be valaha, a zenekar nem lenne az, ami most. De mért is következne be személycsere, amikor a Firkin ma jobb, mint valaha?

Vezet majd a szél – éneklik, hiszen a koncert folytatódik persze, de egy csepp líra nem ok náluk a pihenésre. Pillanatnyi befelé fordulásra a közönség részéről, arra talán. A Galway Races közben megint együtt robbanva alkotnak maradandót. A Rebels Of The Sacred Heart köben a fuvolás PJ és a hegedűs Lili helycserés támadással operál. A helyzet és a felfokozott hangulat egyébként változatlan. A Wild Rover mint tudjuk, szintén ír megasláger – utánozhatatlan, szinte utolérhetetlenül magas nívójú előadásban. Ahogyan még sohasem hallottam, sem tőlük, sem a legnagyobbaktól, vagy legismertebb ír típusú zenekaroktól, pedig aki ebben a körben él és mozog, mindenki eljátssza ezt.

Utólag kiderült: ez a nóta egy zenei blokk végét jelentette, hiszen színre lépett az est egyik vendége, az ír születésű, Magyarországon élő Jamie Winchester. A zenekar jó része pedig pihenőre vonult, a főnök, Péter János kivételével. Duóban maradtak hát, miközben Jamie énekelt valami szépet. Utána pedig még szebbet énekelt, gitározott és varázsolt az immár teljes létszámú zenekar kíséretében, mégpedig a Dropkick Murphys által világhíressé lett Fields Of Athenry című dalt, naná, hogy új értelmezésben.

A Beggarman bekonferálását követően Barna fogta magát, kiugrott a közönség közé, és kalapozott frankón, ahogyan az egy rongyos koldushoz illik. Meggazdagodni azonban nem érkezett, mert – milyen a sors – hamarosan énekelnie kellett szegénynek! Az Eileen Og már Jamie nélkül szólt, viszont új lendülettel! A Kék volt az égbolt címe egyszerű szövegű dalocskát ígér – de nem a Firkinnél! Ott az kreatívan és áttételesen szellemes! És, Firkin-koncerten nincs ám olyan, hogy buli közben elengednék a nézőket egy pillanatra is, sört venni, például. Mert a Lord Of The Dance jött, tessék! Ugrálni nem szabad, hanem kötelező! Lehet ezt a dalt felpörgetni a két évvel ezelőtti tempóhoz képest? Hát, hogy a fenébe' ne!

Következett az a nóta, amit ezen az estén immár harmadszor hallhattunk, a Drunken Sailor Song! Nos, ez a részeg tengerész jól pofán verte az összes többit, hogy hadd nyeljék a bagót! (Rejtő Jenő után szabadon.) Firkin a csúcson – mondanám, de hát a sörös hordó inkább hengerre emlékeztet, és telt állapotában egyenesen lehengerlő! Ezek után egy új nótát is elfújhatott a csapat, amelyet tán a mai idők ihlettek: Parasites Lust a címe, amit szándékosan nem fordítok le. Annyit azonban hozzáteszek, hogy semmiképp sem lóg ki idősebb testvérei közül! Utána Barna egy szál maga bizonyult Rettenthetetlennek: a cappella nyomta el a dalt, mintegy újabb „korszakhatárt“ jelezve a koncerten.

A Magyar Állami Népi együttes prímása, Pál István 'Szalonna' szállt be hová máshová, mint a Hetedhét székely felülmúlhatatlan szintű és sajátos humorú előadásába! (Hát nem érdekes? Két vendége volt a Firkinnek ezen az estén: az egyik nagyon ír, a másik nagyon magyar – a szó jó értelmében véve!) Jó(/Keep On DrinkingJó/Keep On Drinking) – a közönséget is minősíthette ezzel a zenekar, és fordítva is persze, Szalonnával megbolondítva, vacsora helyett! És a só folytatódott, teljesen felpaprikázva: Whup Jamboree, majd Tobacco Island! Kvázi külön műsort képezett a zenekar tagjainak bemutatása, hiszen néhány másodpercbe sűrítve mindenki tudása legjavát adhatta. A dobos Ese például, bónuszként elénekelte a Volt nékem szeretőm című gyönyörűséges magyar népdalt. Mi más következhetett, a közönséget el nem altatva, mint a Drunken Lullabies, majd pedig a Firkinful Of Beer, hiszen nincs az a nedves torok, amin ne tudna még lecsorogni néhány korty söröcske. Mi kéne még más?

„Pálnka, pálinka“ adta meg a választ a közönség, ütemesen skandálva kérve a ráadást. És mert szépen kérte, megkapta: Igyunk pálinkát! - énekelték a srácok a színpadon az angolul már elhangzott viszkis slágert magyar szöveggel és magyar szívvel, magyar Szalonnával. Felhangzott még Devils Dance Floor, majd Jamie-vel és Barnával fenékig kellett hogy ürítsük a Búcsúpoharat. (Előbbi persze egy egész Parting Glass-t köszöntött ránk.)

Ha nem készülne arről az estéről DVD, akkor is azt mondanám, hogy feledhetetlen buli részese lehettem, hiszen (amint fentebb jeleztem) a Firkin az eddig eltelt négy éve alatt világszínvonalú bandává nőtte ki magát. Így, ha sikerültek a felvételek, nem csak kontrollálni lehet majd, amit most leírtam, hanem magát a DVD-t lehet eltenni a „felejthetelen“ kategóriába sorolt kiadványok közé.

olasz

"Mindenki kiszolgáltatott helyzetben van” - interjú Fullajtár Andreával

Játszik, tanít, doktorit ír. Igyekszik mindenhova elmenni, ahol kíváncsiak a véleményére, és azt egy színházinál nagyobb közönség előtt el is mondhatja. Fullajtár Andrea a Katona József Színház érinthetetlenségéről, egy e-mail szerelemről, meg arról, hogyan és miért Áll a bál.


"Azért lesz valakiből színész, hogy a személyiségének azokat a jegyeit találja meg, amikről korábban nem volt tudomása" - mondja Fullajtár Andrea. A színésznő 15 éve tagja az idén 30 éves Katona József Színháznak.


hvg.hu: Új tendenciának tűnik a Katona műsorán az olyan zenés darabok, pódiumműsorok bemutatása, mint amilyen az Áll a bál. Hogyan állt össze a rendezésében a Bodnár Erika, Fullajtár Andrea, Pálmai Anna, Borbély Alexandra, Pálos Hanna nevéből kirakható című előadás?

Fullajtár Andrea: Máté Gábor az igazgatói pályázatába is beleírta, hogy szeretné, ha a színészei olyan műsorokat csinálnának, amelyekből a közönség jobban megismeri őket. Ezért születnek önálló estek a Sufniban. Gábor több mint húsz éve társulati tag. Pontosan látja, hogy mire van igény a társulat részéről. Amúgy nem az a jellemző a Katonára, hogy színészre keresnének darabot. Nagyon ritka egy színész életében, hogy általa kedvelt verseket vagy prózákat mondhat. A tavaly előtti évad vége felé az egyik előadás után a Kamrában azt mondtuk egymásnak, jó lenne egyszer valami olyat csinálni, amit nem mások osztanak ránk, hanem mi válogatjuk ki a kedvenc verseinket, prózáinkat. Felajánlottam, hogy szívesen összefogom az egészet. Alapvetően nem volt célom a rendezés, ha az lett volna, előveszek egy színdarabot és megmutatom, hogy mit gondolok a színházról. Az Áll a bál öt színész előadóestjének az összefűzése, amiben nagy segítségemre volt a színház dramaturgja, Radnai Annamária. Koprodukcióban készült a Kultkikötővel, amelynek igazgatója, Nagy Viktor egymillió forinttal beszállt a költségvetésbe. Az sem véletlen, hogy szinte alig van díszlet, mert szeretnénk majd vendégszereplésre utazni az előadással.

hvg.hu: Esterházy, Závada, Varró, Márai, Petri, Mosonyi, Nemes Nagy és a többek szövegeiből összeáll egy kép a női létezés különböző aspektusairól, és kirajzolódik, hogy nemcsak nőnek lenni nehéz Magyarországon.

F. A.: Nyílvánvalóan nekem is vannak olyan kedvenc prózáim, amelyek könnyedebb dolgokról, szerelemről, boldogságról szólnak, de szerettem volna valami közéletit belevinni az előadásba. Civilként engem is az foglalkoztat, mi történik ma Magyarországon. Színészként is rengeteg olyan megmozduláson veszek részt, ahol hangot adhatok annak, mennyire fontosnak találom, hogy a közbeszéd vagy a közgondolkodás pozitív irányba forduljon. Tóth Krisztina Szólánca például nagyon erősen odamond, és pontos képe a hazai történéseknek, közállapotoknak.

hvg.hu: A Szóláncban egy nemzetieskedő férfi a vonaton verbális megaláz egy nőt a kisfiával. Tapasztalata szerint milyen hatása van a kirekesztés és a megalázás elleni megszólalásoknak például tüntetéseken?

F. A.: Ezt nehéz megítélni, de azt gondolom, hogy igen csekély. Sokkal komolyabb összefogásra lenne szükség mind a politikusok, mind a nálam jóval ismeretebb, nagyobb hatósugarú közéleti személyiségek részéről, hogy kiszoruljon a közgondolkodásból az agresszivitás. Ennek ellenére csinálom tovább, mert ha nem tenném, akkor hallgatólagosan beleegyeznék abba, ami irritál.

hvg.hu: Azt honnan tudták, hogy szívesen odaáll olyan ügyek mellé, mint a Klubrádióval való szolidaritás, a melegek megkülönböztetése elleni demonstráció, a rasszizmus elutasítása?

F. A.: Tudják rólam és mindig örülök, ha ilyen megkeresés adódik: a meleg felvonulás előtti videókat vagy a szimpátia beszédet is azért vállaltam el, mert úgy gondolom, nagy baj van, ha egy országban szimpátia beszédet kell mondani egy ilyen fajta megmozdulás mellett.

hvg.hu: Mostanában felerősödtek a színésztársadalom tagjainak kiszolgáltatottságával kapcsolatos gesztusok. Ön mit gondol, a Derzsi-Pozsgai incidens is ennek a része?

F.A.: Mindenki kiszolgáltatott helyzetben van ma Magyarországon. Abszolút mértékben függünk a napi politikai találmányaitól, a naponta nyilvánosságra kerülő "vívmányoktól” a gazdasági, közérzeti, közéleti nívótlanságtól. Az Újszínház állatorvosi ló: ráadásul egyszerre jelent meg a jelenlegi vezetés minden hibája, súlyos félreértése. El tudom képzelni, hogy van az a pont, amikor az ember üt, még akkor is, ha elítél mindenfajta erőszakot.

hvg.hu: A politika lesöpri a szakmai véleményeket. A Katona esetében mégis kikezdhetetetlennek tűnik a szakmaiság, a színvonal, és ami a legfőbb: a műhely érinthetetlensége.

F.A.: Tőlünk is folyamatosan elveszik a támogatást. A színház mindig keres új partnereket, szponzorokat, hogy folytatni tudja a munkáját. Természetesen vannak megkérdőjelezhetetlen szakmai vívmányok, amiket nem lehet elvenni.

hvg.hu: Jubileumi, harmincadik évadot ünnepelnek az idén. Kívülről nézve úgy tűnik, ezt a társulatot a nem csökkenő kohéziós erő, a közös szellemiség tartja egyben.

F.A.: A színvonal abból adódik, hogy mindenki tesz érte. Nyilván én árnyaltabban látom az összhang kérdését, azt, hogy mennyire vagyunk egyívású vagy azonos gondolkodás mentén szervezett társulat. Természetesen nálunk is vannak konfliktusok, egyet nem értések, mégis alapvetően mindenkiben erős szándék annak kifejezésére, hogy ennek a közlésnek ne csak egy minőségi művészi aspektusa legyen, hanem reagáljunk arra, ami körülöttünk történik. 

hvg.hu: A főiskola után rögtön a Katonához szerződött. Hogyan látja a saját tizenöt évét a társulatnál?

F.A.: Nekem is nagyon furcsa kimondani, belegondolni abba, hogy ilyen hosszú ideje itt vagyok. Gyakran ma is úgy érzem magam, mint egy kezdő, főleg abban az értelemben, hogy sokszor fogalmam sincs, hogyan kezdjek neki egy szerepnek. Máskor meg érzem magamban a szakmai tapasztalatot és rutint, mégis elbizonytalanodok, hogy mit is kéne kezdeni magammal, hol tartok, meg tudom-e csinálni.

hvg.hu: Csak nem azt akarja mondani, hogy ez az önbizalomhiányból fakad?

F.A.: Inkább azt mondanám, hogy a számomra fontos munkákban mindig van egy pont, amikor annyira elengedem a korábban már bevált szakmai biztonságot, hogy erős szükségét érzem a rendező segítségének. Hiányolom, ha egy próbaidőszak alatt kimarad ez a fázis, és szomorú vagyok, ha azt érzem, hogy biztonsági tudásból oldottam meg a feladatot. Szeretem azt a periódust, amikor eggyel tovább lépünk, és olyan helyeken járok, amiket még nem próbáltam ki. Azért lesz valakiből színész, hogy a személyiségének azokat a jegyeit találja meg, amikről korábban nem volt tudomása.

hvg.hu: Rendező szakosokat tanítotott a Színművészetin, színésztábort vezet Balatonföldváron, doktorit ír. Egy színésznőnek nem sok ez egy kicsit?

F.A.: Számomra nem. A doktorim témája a színészet negatív oldaláról szól, arról, hogy mennyire teszi tönkre az idegrendszert, a személyiséget. A fiatalokkal való foglalkozás pedig zsigeri szükséglet. Nagyon sokat kapok tőlük, miközben úgy tűnik, hogy én adok nekik. Rengeteg fontos és szép emléket őrzök a balatonföldvári színésztáborról. Idén nyáron például a kisebbségekkel foglalkoztunk, azzal, hogy életünk során hányszor kerülünk kisebbségbe anélkül, hogy más lenne a bőrszínünk. A tábor vezetőjével Nagy Viktorral Zsámbéki Gábor osztályába jártunk. Öt évvel ezelőtt Ács János tanársegédnek hívott, majd a rá következő évben Rába Rolanddal közösen csináltuk a tábort. A harmadik évben már egyedül kaptam meghívást.

hvg.hu: Idén mintha lájtosabb évad várná az anyaszínházában: az évad első felében nem is lesz új bemutatója. Ez nem zavarja?

F.A.: Valóban, csak januárban lesz legközelebb premierem. Goldoni A nyaralásában a főszerepet játszom Mohácsi János rendezésében, amit iszonyatosan várok. A Gyógyír északi szélre kapcsán is kiderült számomra, hogy szükségem van vérátömlesztésre, hogy új emberekkel dolgozzak és ezáltal frissüljön a gondolkodásom.

hvg.hu: Országjáró turnéba kezdtek Őze Áronnal. Minek köszönhető a Gyógyír északi szélre elképesztő sikersorozata?

F.A.: Már amikor a regényt olvastam, megérintett a történet. Éreztem, van benne némi bulváros fogás, mégis nagyon komoly valóságtartalma van annak, ahogy két ember egy e-mail szerelemben vergődik. Először nehezen tudtam elképzelni színpadon, de inspirált a közös munka Göttinger Pállal, aki fiatal korához képest meglepően érett, meglepően sokat tud az emberi kapcsolatokról. Orlai Tibor producer pedig nem véletlenül Orlai Tibor. Pontosan tudja, hogy milyen témához kell nyúlni, milyen helyekre kell elvinni egy előadást, és ha megvalósul, hogyan fog szólni.

hvg.hu: A jövőben is nyitott további rendezői feladatokra?

F.A.: Ha hoz az élet olyan kihívást, ami tetszik, akkor elképzelhető, rendezek még, de nem gondolom, hogy ez az én utam.

forrás: http://hvg.hu

Születésnapi koncertet tart a Firkin

Vendégekkel és meglepetésszámokkal várja rajongóit negyedik születésnapi koncertjére csütörtökön a Firkin: a modern ír kocsmazenét játszó népszerű hazai csapat a Barba Negra Music Clubban tartja a bulit.

"A megalakuláskor, 2008 őszén az volt a cél, hogy minden tag hozza magával azt a zenei világot és környezetet, ahonnan jött. Volt, aki a klasszikus zene felől érkezett, volt aki a dzsessz, a rock and roll, más a metál irányából. Talán ebben vagyunk mások a többi ír, kelta punkrock muzsikát játszó csapathoz képest" - mondta Péter János (PJ), a Firkin alapítója, fuvolása, ír furulyása az MTI-nek.

A Firkin az elmúlt években külföldön is népszerű lett, fellépett Kanadában, Svájcban, Németországban és Ausztriában is, idén főzenekarként játszott a németországi Castellans Folk Summer fesztiválon.

Az együttest a külföldi szaksajtó a műfaj megújítói közé sorolja. PJ szerint az ír kocsmazene egyszerűségét, a Pogues, a Flogging Molly és a Dropkick Murphys által képviselt hagyományokat megtartva a Firkin igyekszik a zene mélységeit is felfedni dalaiban, koncertjein. "Bulizósak és vidámak vagyunk, de reméljük, hogy közben az is hallatszik, hogy tudunk zenélni" - jegyezte meg.

Mint kifejtette, nagy sikernek tartja, hogy négy év alatt a Firkinnek szép rajongótábort sikerült kiépítenie, és míg tavaly ilyenkor még kis klubokban játszottak Budapesten, csütörtökön már a negyedik idei fellépésük lesz az ezer főt befogadni képes Barba Negrában, és az előzőek szinte kivétel nélkül telt házzal mentek.

A mostani koncerten természetesen ott lesz Jamie Winchester gitáros-énekes, aki régóta állandó közreműködője a Firkin nagyobb koncertjeinek és játszott a zenekar idén tavasszal megjelent legutóbbi albumán, az Igyunk pálinkát! című anyagon is. Szintén fellép a Firkinnel csütörtökön Pál István Szalonna hegedűs.

"Jamie először két évvel ezelőtt, a Művészetek Palotájában játszott velünk, később ő is elhívott engem többször fuvolázni. Sajnos a mostani egyben egy darabig utolsó magyarországi fellépése lesz, hiszen úgy döntött, hazaköltözik Írországba, de azért időnként visszajön zenélni, velünk is. Pál István Szalonna fantasztikus hegedűjátékával nagy szerepet játszott abban, hogy az idei lemezünkre átdolgozott néhány korábbi számunk a szólóival teljesen új köntöst kapott" - mondta PJ.

A Firkin csütörtöki koncertjén két előzenekar, az ír tradicionális zenét és sztepptáncot egyaránt játszó Erin, valamint a Flogging Molly- és Dropkick Murphys-feldolgozásokat előadó LochNesz lép fel. Péter János elmondta az MTI-nek, hogy a Firkin egy vagy két új számot is el fog játszani, és a teljes koncertet rögzítik képben és hangban, amiből karácsonyra egy DVD-t terveznek megjelentetni.

A zenekar eddig három CD-t adott ki; a Firkinful of Beer 2009-ben, a Whup! 2010-ben, az Igyunk pálinkát! 2012-ben jelent meg. A Firkinben Péter János mellett Virág Lili hegedül, Marczis Attila játszik elektromos gitáron, Marthy Barna énekel, Juhász Róbert dobol, Göttinger Pál énekel és ír furulyán játszik, Szuna Péter pedig basszusgitározik.

forrás: http://prae.hu/

Négyéves a FIRKIN



DVD felvétel és Nyereményjáték a születésnapi koncertünkön

Szerepelj te is az első DVD felvételünk anyagán! 4 év és több száz buli után úgy döntöttünk, hogy megörökítjük magunkat és persze titeket. Szeptember 27-én (csütörtök) este több száz szempár mellett kamerák kereszttüzében zúzzuk az elmúlt évek legkedveltebb nótáit.

Az eseményen egyedi GUINNESS és Tullamore Dew nyeremények is várnak. Klikkelj a facebook eseményre, hogy „ott leszek” és LégyOtt jövő hét csütörtökön!


Részletes program:

19:00 kapunyitás
19:30: ERIN - ír tradicionális zene és ír sztepptánc
20:00 LOCHNESZ – ír punk (Flogging Molly, Dropkick Murphys cover)
20:45 NYEREMÉNYJÁTÉK
21:00 FIRKIN, vendég: Jamie Winchester, Pál István ’’Szalonna’’

Jegyek:
elővételben: 2000 Ft
a helyszínen: 2500 Ft
Jegyvásárlás: a Broadway jegyirodákban, a helyszínen, valamint országszerte, az ismert jegyirodákban.
A Barba Negra Music Clubban minden nap 08:00 és 23:00 között tudtok jegyet venni.

Online jegyelővétel:


________________________________________________________________________________________________________________________________________ 

DVD shooting and prize winnings at the Firkin birthday concert-show

Celebrate with us, and be part of our first DVD! After 4 years and hundreds of concerts, we decided to immortalize You and a bit of our-firkin-selves. On 27th September (Thu), we're about to play the best Firkin songs of the last and first few years at Barba Negra Music Club. 

On this special occasion, unique GUINNESS and Tullamore Dew prizes will be waiting for you. All you have to do: join the Facebook event, and be there on Thursday.


Program:

19:00 doors open
19:30: ERIN - traditional Irish music and stepdance
20:00 LOCHNESZ – Irish punk (Flogging Molly, Dropkick Murphys cover)
20:45 PRIZE WINNINGS
21:00 FIRKIN, guest: Jamie Winchester, Pál István ’’Szalonna’’

Tickets:

Pre-sale: 2000 HUF
On the spot: 2500 HUF

Tickets are available in Broadway offices, at the venue, and in the ticket selling office all over Hungary.
At Barba Negra Music Club, you may purchase your ticket everyday from 08:00 to 23:00.

Online ticket sale:


Cheers,
Firkin

BEAVATÓSZÍNHÁZI ELŐADÁS A SINKOVITS SZÍNPADON!

Különleges előadással ünnepeljük A magyar dráma napját: Háy János Háromszögek című darabját színészeink Göttinger Pál rendező instruálása mellett újítják fel, s dolgozzák át újra!

A beavató színház célja, hogy a nézőket megismertesse a színház világával, beavassa őket egy alkotófolyamat részleteibe, hátterébe, egy mű megszületésébe. A Magyar Színház művészei és a rendező, Göttinger Pál ezúttal erre vállalkoznak: szeptember 21-én 16 órakor a nézők előtt veszik kézbe újra Háy János szövegét, hogy a rendező instrukcióit követve, egy rendhagyó előadással mutassák be a darabot.
Az előadás érdekessége továbbá, hogy az Anya szerepében Benkő Nóra beugrását láthatják, aki csak ezen a napon bújik a karakter bőrébe.
Azok a nézőink, akik részt vesznek ünnepi beavató színházi előadásunkon, az élmény mellett ajándékot is kapnak!

Várjuk Önöket, ünnepeljük együtt a 2012/13-as évad kezdetét és A magyar dráma napját!

Hősszerelmes szerepek sosem izgattak

Bandi András Zsolt 1970. március 5-én született Gyergyószentmiklóson. 1994-ben végzett Marosvásárhelyen, majd nyolc éven át a Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2004 óta pedig a Temesvári Csiky Gergely Színház tagja. Nős, ikerlányok édesapja. A művésszel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett.

Tavaly címszerepet játszottál az Immanuel Kantban, februárban pedig jutalomfeladatot kaptál a Furnitur szürreális apósfigurájával, melyekért kollégáid az évad színészének választottak. Még alig ért véget a nyári szünet, de már nehéz veled időpontot egyeztetni, próbálsz, tv-műsort vezetsz. Ezek szerint lendületben vagy?

Mondhatjuk, hogy most éppen elfoglalt vagyok, elég sűrűnek ígérkezik az eljövendő hónapok programja is, de a múlt évadban csak az említett két szerepet játszottam, ami eddig nem nagyon fordult velem elő. Általában négy-öt darabban szoktam szerepelni, a legkeményebb évemben kilenc bemutatóm volt.

Idén több feladat vár, és ha jól tudom, megint tévézel…

Igen, két év kihagyás után. Előtte a román tévé magyar adásában szerepeltem hét évig. Leginkább bemondó voltam, és egy-két kérdéses, rövid interjúkat készítettem alkalomadtán. Most más a feladat, egyórás beszélgetős műsorom van. A dolgomat nehezíti, hogy sokszor románul kell beszéljek. Nincs gondom a nyelvvel, de ebben a helyzetben komoly koncentrációt igényel, hogy ne mondjak időnként vadakat.

Nagyon belevágtam a közepébe, de tekintsünk vissza kicsit a kezdetekhez. Mennyire vezetett egyenes út a gyergyószentmiklósi gyerekkorból a színi pályára? Gondolom, nem hajtottak fejszével a reflektorfénybe.

Nem tartozom azon színészek közé, akik már ötévesen érezték a szikrát magukban, hogy Bukarest és Budapest után meghódítsák Hollywoodot is. Éltem az életem, amibe a színház szeretete is beletartozott. A szüleim gyakran mentek előadásokra, és amikor úgy gondolták, hogy az adott darabhoz korom, agyam, lelki fejlettségem megfelelő, engem is magukkal vittek. Csak lapultam a székben és csodáltam a színészeket, a színésznőket pedig még jobban (nevet).
Aztán amikor érettségi előtt a tablóképeket készítettük, a fotós különböző élethelyzeteket mondott, amikbe bele kellett képzelni magunkat. Én igyekeztem követni az utasításait, persze csak a kép érdekében. Ez annyira tetszett neki, hogy megkérdezte: nem akarnék-e színire menni, még segített is a felkészülésben. Elmentem az egyetlen erdélyi helyre jelentkezni, de természetesen kiestem. Az elvtársak nem álltak a hátam, pontosabban apám háta mögött, néztek is rám furcsán, mit keresek én ott Gyergyóból… Viszont az egyik professzor – aki ma már sajnos a temetőben pihen – azt mondta: „Fiam, neked itt helyed van!” Felajánlotta, keressem meg a katonaság után. Így is tettem. Elküldött egy kollégájához, az felkészített, és 90-ben bejutottam. Ez volt az első év, amikor több embert felvettek, volt, akit harmadik, negyedik próbálkozásra.

A kevés kelléket használó színészek közé tartozol, ha teheted, nem sminkelsz, nem bújsz a jelmez mögé. Ennek a hozzáállásnak mennyire van köze az otthonról hozottakhoz?

Azt hiszem, ez inkább alkati kérdés.

Csak nem azt akarod mondani, hogy puritán alkat vagy?

Nem, szeretem az élet habos oldalát, de azt hiszem, jellemző rám egyfajta útkeresős gondolatiság is. Nem idegenkedem a jelmeztől meg a sminktől, de abban van azért valami, hogy ha lehet, elkerülöm a cirkalmas képi megfogalmazásokat. Nincs szükségem pótbajuszra, póthajra, szerencsére nagyon szépen kopaszodom.
Volt olyan kolléganőm régebben, aki imádta ezeket a mankókat, úgy teleaggatta magát, mint egy karácsonyfa, volt ott minden, csak színjátszás nem. Teljesen lekötötte az agyát, hogy le ne essen a zsebkendője és a kis retikülből elő tudja venni a fésűt. Ahogy azt nagy színészektől és rendezőktől hallottam: a színház feladata a gondolatok, a lélek dolgainak közvetítése. A lehető legtisztábban kell megfogalmazni a mondandót, amihez nem biztos, hogy szükség van ezekre az eszközökre.

Van valami szertartásod színpadra lépés előtt?

Minden munkafolyamatban, minden előadásnak kialakulnak a saját szertartásai. Van, amikor a testet kell jobban felkészíteni, van, hogy az arcot, a mimikát, a szájat, vannak olyan feladatok, amik szellemileg megterhelők. Ezek a formai dolgok. Emellett a lelkemet is elő kell készítenem minden egyes előadásra: elrebegek egy-két imát…

Hogy élted meg az egyetemi éveket? Fél füllel hallott történetekből sejteni lehet, hogy nem volt éppen visszafogott időszak, de az osztály tagjai közül többen is jól csengő nevek vagytok a pályán: Tordai Tekla, Csutak Réka, Bob Fülöp Erzsébet, Gajzágó Zsuzsa, Bogdán Zsolt, Kardos M. Róbert, Mátyás Zsolt, Balázs Attila. Mitől alakulhatott ez így?

Mondtam már, hogy mielőtt mi bekerültünk, zárva volt a zsilip, s ott azért a kisebb kardhalak, tokhalak, ámbráscetek összegyűltek bebocsáttatásra várva. Ami nagy előny volt, hogy mindnyájan a húszas éveinkben jártunk, a fiúk – egy kivétellel – túl voltunk a katonaságon, rendelkeztünk némi élettapasztalattal, nem a félig megszáradt érettségi diplomával suvadtunk be az akadémiára. Ismertem olyan rendező szakos hallgatót, aki az iskolapadból rögtön bekerült, a plátói szerelem fájdalmán kívül nem sokat tudott az életről, most nem is tudom, hogy a pályán van-e még. Mint ahogy mondtad, mi éltünk is. Örültünk, hogy túl vagyunk a rendszerváltáson, élveztük a szabadságot, a demokráciát, persze értelmeztük, ahogy mi gondoltuk.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy negyedéven már Tompa Gáborral és Victor Ioan Frunzăval, Románia akkor talán legjobb rendezőivel dolgozhattunk, nem tudom, ezt kik mondhatják el magukról. A két munkafolyamatot felölelő fél év alatt annyit tanultunk, mint addig összesen. Pontosabban akkor jöttünk rá, hogy majdnem semmit sem tudunk még a szakmáról. Hogy ezenkívül mi kellett ahhoz, hogy ennyien megálljuk a helyünket: sors, Isten, nem tudom… Az biztos, hogy erős csapat voltunk, és akik közülünk a pályán maradtak, elég komolyan veszik a szakmát.

Gondolom, ahhoz, amit tudsz, kevéskét az is hozzátesz, hogy nyolc évet töltöttél Kolozsváron, a már abban az időben is európai hírű társulatnál. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

Diploma után Demeter András, az akkori temesvári igazgató hívott a társulatába játszani, talán két héttel megelőzve Tompa Gábort, így amikor ő csábított Kolozsvárra, nekem már aláírt szerződésem volt. Egy évvel később viszont leszerződtetett, de Temesvárt sem adtam fel, főleg, hogy már ismertem az akkor még csak leendő feleségemet, aki miatt ugye egyébként is dolgom volt a városban, és András belement, hogy másodállásban maradjak. Ennek köszönhetően 95-től 2003-ig ingáztam a két színház között.
A kolozsvári időszak nagyban meghatározta a pályámat, főleg amiatt, hogy az idő alatt hatszor dolgozhattam még Tompa Gáborral; azóta is olyannak látom a színházat, ahogy ő megfogalmazza. Bár a Frunză-féle iskolát sem tenném alacsonyabb polcra, vele szintén alkalmam nyílt többször együtt dolgozni. Mindkét csapásirányt vonzónak tartom.
Kolozsváron rajtuk kívül is szerencsém volt remek rendezőkkel dolgozni, és ami nagyon fontos: remek színészekkel. Jó biza a színpadon együtt állni olyan nevekkel, mint Spolarics Andrea, Csíki András, Senkálszky Bandi bácsi, Boér Ferenc vagy Nagy Dezső. Nem játszottam mellettük sem Rómeót, sem Hamletet, csak kisebb-nagyobb epizódszerepeket, viszont az érzékszerveim nyitva voltak. Rengeteget lehetett tanulni tőlük: technikát, hozzáállást, tiszteletet, vertikalitást, mindent, amire egy színésznek szüksége van.

Annak alapján, amit elmondtál, egészen szigorú kép rajzolódik ki a színházról…

Hát igen, a művészet is bizonyos keretek között tud csak működni, hogy az aranymetszést megtarthasd. El lehet kezdeni csápolni, csak annak köze sincs a lényeghez. Ahhoz, hogy a rendszer működni tudjon, mindenki a helyén kell vagy kellene legyen, a saját kis kockáját a nagy sakktáblán a legjobb tudása szerint betöltve. Lehet lezsernek lenni, de rend és fegyelem nélkül nem hiszem, hogy lehet színházat csinálni.

Csillogó szemmel beszéltél Kolozsvárról. Miért jöttél el onnan?

Időközben megházasodtam, megszülettek az ikerlányaink, és amikor ők másfél évesek lettek, úgy határoztam, nem szeretném őket faxon és telefonon felnevelni, az apai szerepemet is szeretném, ha lehet, jól játszani. Ezért átjöttem Temesvárra főállásba, és Kolozsváron kötöttem másodállásra szerződést, de ez csak két évig működött. Temesvár egyre jobban használt, egyre nyűgösebben lehetett összeegyeztetni a műsorrendeket. Persze, jóakaróim is voltak, de az csak gyorsította a folyamatot. Természetes, hogy a Kolozsvári Színház nem állhat haptákban, hogy Bandi András mikor megy eljátszani egy szerepet. Azóta volt egy kétéves kapcsolatom Nagyváraddal, meg érkezett meghívás Székelyudvarhelyről is.

Mennyi lemondással járt ez a döntés?

Akkor lenne ez lemondás, ha nem játszottam volna. De én jó szerepeket játszottam, jó darabokban, jó rendezőkkel. Azt lehet méregetni, hogy Kolozsváron esetleg több jó rendezővel találkozhattam volna még, de nem biztos, hogy ekkora szerepekben, mint amiket Temesváron játszhatok, s lehet, hogy így kevesebbet tudnék ma a színházról.

A magánéleti kötelességeidet a hétköznapokban is előtérbe helyezed, viszonylag kevés időt töltesz a büfében, sikerült egy mondhatni visszafogott polgári életet kialakítanod. Tévedek?

Mondjuk úgy: törekszem. Ha már hazajöttem, hogy klasszikus, kétpilléres családban neveljem a gyerekeimet, ahol apa nem csak hétvégén kerül elő, akkor ezt komolyan kell venni. Ez nem azt jelenti, hogy nem csapok időközönként a lovak közé, ettől én még nagyon szeretek a büfében beszélgetni és sörözni.

A lányok 13 évesek, hogy élnek meg téged a színpadon? Gondolok itt a már említett após szerepre a Furniturból, ahol egy párnával éltél nemi életet, miközben a közönség szakadt a nevetéstől.

Azt hiszem, szeretik Apját – így szólítanak – a színpadon. Előadás után meg szoktam kérdezni, hogy miről mit gondolnak. A díszlet, a jelmezek és a kollégák mellett általában kitérünk az én teljesítményemre is, és jellemzően a „nagyon tetszett” kategóriába kerülök. Ebben a párnás szerepben ugye többek között egy kisebbfajta szexuális felvilágosítást is tartok a vejemnek, és a közönségnek, amiben ott ültek a lányaim is. Szóval elég kényes a téma. Azt mondták, hogy tetszett a szerepformálás, de nem voltak hajlandók részletekbe menni. A mögöttük ülő ismerőseim azt mondták, hogy az említett jelenet közben azért jókat kuncogtak.

Az ifjú hölgyek nemsokára kirepülnek a fészekből, neked viszont jó esetben van még legalább 25-30 aktív éved a pályán. Szoktál terveket készíteni, vagy minimum vágyakat megfogalmazni?

Amikor főiskolás voltam, s morfondíroztam a jövőről, a nagy szerepeket valahogy mindig idősebb koromra láttam magamnak. A hősszerelmes szerepek sosem izgattak, akkor már sokkal inkább egy negatív karakter. Pár éve megfordult a fejemben, hogy idősebb színészként egyszer majd szívesen játszanék Lőrinc barátot, de igazából nincsenek szerepálmaim. Egy néma figura lehet pont annyira érdekes, mint egy hetvenoldalas szöveg. Nincs olyan, hogy valakit mindenképpen el akarjak játszani, és az igazgatónál lobbizzak, a rendezőnél kellessem magam érte. Annak örülök, amit kapok.

FESZT TESZT - a Revizor a Furniturról

(...)

Göttinger Pál rendezői közreműködésével Vinnai András drámaíró tört be az erdélyi színházi piacra. A Furnitur sziporkázóan szellemes komédia a házasélet bonyadalmairól. Az emberélet útjának harmadánál Shivak Shurman (Kiss Attila) furcsa bútoráruházba téved, és rögtön el is téved benne. Gyerekvállalás előtt szeretne szétnézni, ám egy készségesen erőszakos moderátor (Tokai Andrea) segítségével időutazásba keveredik. A tologatható IKEA-helyszíneken, a fürdő, nappali, konyha és hálószoba celláiban megtörténik élete nagy kalandja, gyereket vállal a szerelmével. A méretes csecsemő (Molnos András Csaba) hamar kezelhetetlen kamasszá cseperedik, ezzel egyidőben az altatás nehézségeit a feleségtől (Magyari Etelka) való elhidegülés váltja fel. Az életet pedig a kéretlen tanácsokat osztó anyós-após (Éder Enikő és Bandi András Zsolt) komikus párosának felbukkanásai bonyolítják. Göttinger rendezése jól kezeli a Vinnai-féle őrületet, amelybe komolyan előadott, blőd musical-betéteket iktat. Pár játéklehetőséget parlagon hagy (pl. az üzlet totemmadara dekor-szerep), és több túlhasznált eszközzel is találkozunk (pl. a kezdeti show-jelzés a közönség felé; a tükör-motívum reflektálatlan megjelenése az előadás végén). Összességében mégis igényes és szórakoztató előadás a Furnitur. 

(...)

Szerző: Varga Anikó

Hetedik nap - A valóság helyett

A VIDOR fesztivál színházi programjában nemcsak arra láttunk példát, hogy miképp válhat a művészet mulatságossá (legfőképpen a Buborékokban és a Bányavirágban), hanem arra is, hogy milyen hiányérzeteket kelthet egy előadás, ha csupán csak szórakoztatni akar, és kikerüli azokat a művészi lehetőségeket, amelyek a színpadra állított anyagban vannak.

A Gyógyír északi szélre (akárcsak az előző napon látott A nagy négyes) több is lehetne önmagánál, nem csak egy kellemes este. Daniel Glattauer műve – amelyből az előadás készült – a levélregény 21. századi változata, egy e-mail-regény, amely egy ismeretlen asszony és egy ismeretlen férfi véletlenszerűen kialakuló és egyre személyesebbé és bonyodalmasabbá váló számítógépes levelezését mutatja be. 
Dramaturgiai és rendezői döntés, hogy a színpadi változat milyen formát választ. Göttinger Pál rendezése két eltérő padlóval és tapétával borított fél szobát illeszt egymás mellé, az egyikben Emmi Rothner (Fullajtár Andrea), a másikban Leo Leike (Őze Áron) él. Az előbbiben egy asztal, rajta laptop, mellette egy ágy, a másikban egy fotel és egy íróasztal, rajta számítógépes monitor (itt-ott szétszórt ruhák és egyéb tárgyak). Ebben a térben mozog a két főszereplő, természetesen mindig csak a saját térfelén. Mivel azonban ilyen kvázi valóságos térben látjuk a két ismeretlent, akkor valódi környezetet és valóságos viszonyokat is képzelünk hozzájuk. Pedig levelezésük virtuális térben játszódik, és az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy a szereplők által elmondottak (az e-mailekben leírtak) igzaságtartalma nemcsak a levelezőtársak, hanem az olvasók / a nézők számára is megítélhetetlen – lehetne. 
Ebben a kvázi valóságos térben Fullajtár Andrea és Őze Áron játéka is valóságos érzéseket jelez, s mindehhez kvázi valóságos cselekedeteket kapcsolnak: olvasgatnak vagy a munkájukba mélyednek, utazótáskát pakolnak, fogat mosnak, bort isznak és a napszaknak és az évszaknak megfelelően folyton átöltöznek. Miközben hallgatjuk a kissé titokzatos, de semmiképpen nem rejtélyes kvázi párbeszédüket (gyakran néznek a számítógépeikre, de valójában egymással társalognak), elgondolkodunk azon, hogy milyen lenne ez az előadás, ha csupán a szövegek élnének benne, amely a valóságos térből és időből kiemelve megteremti ennek a két embernek a virtuális kapcsolatát, amelynek tényleg nincsenek valóságos dimenziói. Hisz amikor a két szereplő megpróbálja ezt a viszonyt kiemelni a cyber térből, akkor végeredményben ezzel meg is szüntetik azt. 
E lehetséges, a szöveg eldönthetetlenségeire épülő előadással szemben egyre inkább leegyszerűsödik az a valóságos, amelyet a Krúdy Kamaraszínházban látunk. Egyre inkább néven nevezhetőek a megjelenő érzelmek, miközben egyre bonyolultabbnak és kiszámíthatatlanabbnak kellene lenniük a viszonyoknak. Fullajtár Andrea és Őze Áron játéka tud igazi titkokat rejteni a fordulatok mögé. És amikor – csak hangbejátszásként – megismerjük Emmi férjének Leóhoz írt levelét, akkor egyértelműen egy modern melodrámává egyszerűsödik le a történet. A számítógépes világban felfedezett újfajta létértelmezések helyett egyre inkább a mesterkélt fikció bonyolítja a művet.

A szimpatikus.hu webes interjúja

Vendégünk Göttinger Pál, színházi rendező, zenész.



sztomi: Hogy zajlik a rendezők oktatása? Mármint: ha gyakorlatot akar szerezni, ahhoz szükség van egy társulatra, akikkel dolgozhat, nem? Gondolom azt nem egyszerű megszervezni.

gottingerpal: Hát… komplikált kérdés. Én “hivatalos” útvonalon indultam, vagyis színházrendező szakra jártam a színművészetire. Öt év, kis híg bölcsészképzés és sok-sok gyakorlat, bennélés, miegymás. Utána pedig elkezdtem ajánlgatni magamat, teljesen sikertelenül egyébként, miközben elkezdtek megkeresni, teljesen más utakról, és ez hálisten azóta tart – felelgetek a hívásokra. De: ez nem az egyetlen útvonal, és egyébként nem is biztos, hogy a legjobb. Tőlünk nyugatabbra a referenciáik alapján lesznek rendezők az emberek, ez nagyon jó és fontos dolog: hogy megvalósulásig el tud-e hajtani egy produkciót az ember. És aztán a következőt és a következőt, és közben tudja-e kommunikálni úgy a sikereit, hogy egyre nagyobb anyagi és szakmai bizalmat kapjon… vagyis “bedolgozza” magát. Ez utóbbi útvonal kínkeservesebb, de talán hasznosabb. Részint. Ugyanakkor nekünk nagy mesterek voltak a tanáraink, akikhez a valóságban nem lehetett volna hozzáférni, ez meg az egyetemi képzés mellett szól. Hát, ha teljes társulat nem is, de egyes színészek mindenképpen kellenek – tudni kell, hol kell őket keresni. Ma már facebook-korszak van, szóval ez nem nagyon bonyolult. A nagyobb kérdés a pénz – az egyetemre nekünk eljöttek annak idején a színészek ingyen, mert a vizsgabizottsággal olyan közönséget garantáltunk nekik, akik egyébként nem biztos, hogy így együtt elmennének megtölteni neki egy sort egyébként… és ez nekik megérte. Ha az ember struktúrán kívül szeretne ilyesmit csinálni… nos, ahhoz többet kell ügyeskedni. De nem lehetetlen, és Pesten ennek meglehetős kultúrája is van már. Fogasház, régi Tűzraktér, FüGe, mindenféle… nézelődni kell. Irány a Kazinczy utca, este.

frkandris: Ki az, akivel szívesen dolgoznál együtt? (És miért épp Kulka János ?)

gottingerpal: Nem panaszkodom, sok helyre elvetődtem, és még új dolgok is várnak jövőre… itthon általában sikerült közel jutnom azokhoz, akikkel nagyon dolgozni szerettem volna. Ez mázli. Voltam KoMában és a Szputnyikban is, vagyis a dolog alternatív végén is, most társulatos vidéki kőszínháznak vagyok a tagja Kaposváron, ami a másik véglet – időközben a Bárkán voltam, ami kicsi, műhelyszerű, mégis struktúrán belüli. Azért írom ezt ehhez a kérdéshez, mert nem is az egyes emberek vonzanak, hanem inkább közegek. Nyilván nagy öröm lenne egyszer vendégeskedni a Katonában, megnézni, hogy az milyen – és aztán mondjuk részt venni az új Krétakör egyik projektjében. Az egyes emberek most ezeknek az alkotóközösségeknek a részeiként érdekesek nekem. Most. Hogy tíz év múlva lesz-e társulatosdi, azt most még nem lehet tudni. Szóval: nincs csak úgy vágyam, hogy “vele mindenképp”. Kulka János pedig… na csak várj, ezt még nem mondhatom el.

vicuska: Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy már saját lapod van a Wikipédián?

gottingerpal: Furcsa volt. Próbáltam kitalálgatni, hogy ki írta… meg hogy most hogyan viselkedjem, javítgassam-e a hibákat például. Végül nem csináltam… úgyhogy valaki másnak kell majd átnézni, hehe.

sztomi: Hogy lettél rendező?

gottingerpal: Felvételiztem színész szakra és rendező szakra is, és az utóbbira vettek fel.

mr_blue: Miért pont Firkin?

gottingerpal: Asszem ezt a Barni, az énekes találta ki. A firkin egy (kis) söröshordónyi mennyiség mértékegysége, a számtalan értelmetlen és megjegyezhetetlen angolszász mértékegység egyike. És olyan is kicsit, mint a “basszus” a magyarban, az íres angollal “fekin’”-nek ejtett fucking helyett használatos. Meg egyszerű is, lehet óbégatni – zenekarnév.

frkandris: Van-e valami olyan apróság, motívum, amiből egy előadásnál rá lehet ismerni, hogy te rendezted?

gottingerpal: Hát, nincsen. Én szeretem látni az előadásaimban azokat az apróságokat, amiket “magamnak” tettem oda, senki nem látja, nem is nevet rajta, de nekem valahogy jobb érzés, jobban az enyém az egész. De nem, kézjegyem, stílusom meg ilyesmim nincs – noha most már nem sokáig mondhatom ezt, vagyis: egyre kevésbé, de egyelőre még mondom: fiatal vagyok még ehhez. Van idő. Majd. mostanában inkább azon igyekszem, hogy az előadásaim különbözzenek, vagyis próbálhassak ki sokfélét. Munkamódszer, meg színházi nyelv, meg minden tekintetében. Persze sokszor kevés tér van az embernek igazán maga kedvére alkotni – a kőszínházasdiban az a gyakoribb, hogy egy feladatot kell megoldani. Szeretném azt hinni, hogy nem erőltetem rá magam az előadásaimra. Tudom, hogy sok színházcsináló és rendező azt gondolja, hogy az a jó, ami rettenetesen személyes, de én nem ilyen vagyok. Én azt tartom jónak, ahol én magam nem látszom már – a szereplőim látszanak inkább. Nem a színészek! Akiket játszanak.

frkandris: Hogy néz ki egy átlagos napod?

gottingerpal: Attól függ, próbálunk-e épp, vagy sem – és ha igen, Pesten-e, vagy vidéken. Ha próbálunk, akkor a próbák reggel tíztől délután kettőig és este hattól este tízig tartanak a legtöbb helyen – minden mást bele kell pakolni a maradék időbe – a munkát is, meg az életet is. A rendezősdi legnagyobb része nem a próbán zajlik, hanem külön. Találkozók, megbeszélések, rajzolás a tervezőkkel, mindenféle ügyesbajos teendő. Ezek a reggeli próba előtt, meg a két próba közti négy órában sorakoznak, váltakozó sűrűséggel. A főpróbahéten már összefüggő az egész. Pesten az ember szétszórtabb, többet rohangál a városban, vidéken a színészházak jellemzően közel vannak a színházakhoz, ott életvitel szempontjából nyugodtabb a tempó. Lehet ebédelni próba után, netán aludni délután. Az esti próba után még szokás ottmaradni kicsit, egymással kötetlenebbül beszélni – nem kevés rendező itt instruál igazán, az esti sör mellett. A fentiekből látszik, hogy próbaidőszakban nem nagyon lehet mást csinálni, tehát minden már odatömörül a nem próbálós hetekre. Meg a következő dolgok előkészítése. Találkozás, tárgyalás – és persze töltekezni próbálás, színházba járás (!), öncélú programok, mint például kirándulás vagy múzeum. Próbálni pihenni, de úgysem nagyon lehet… a rendezősdiben nincs munkaidő és munkaidő vége, úgyis az jár az ember fejében, amit legközelebb csinálni fog.

vicuska: Ha nem kellene azzal törődnöd, hogy pénz is legyen abból, amit csinálsz, mit csinálnál másképp?

gottingerpal: Több szünetet tartanék az egyes produkciók között. Tovább érlelném őket, és ha már tényleg pontosan tudom, mit szeretnék, akkor kezdenék el próbálni.

Már szeptember elejétől játszik a Szkéné Színház

Már szeptember 4-én és 5-én várja közönségét a Szkéné Színház. Pintér Béla és TársulataTündöklő középszer című előadásával nyílik a Műegyetem központi épületének második emeletén található színház.

A Pintér-társulat új bemutatójára szeptember végén kerül sor. A 42. hét a fogantatástól a születésig tartó időszakról szól, de nem a szülők, és nem is a gyermek áll majd az előadás középpontjában, hanem a nőgyógyász, akit ezúttal egy újabb vendégművész, Csákányi Eszter fog alakítani, aki eddig még sosem játszott a társulattal. A Kaisers Tv, Ungarn Üregi Szidóniája után ebben az előadásban is láthatják majd Stefanovics Angélát.

A Vádli Alkalmi Színházi Társulat Caligula helytartója című előadása nagy sikerrel fut a színházban. Új előadásuk, a Képmutatók cselszövése főszerepében Fodor Tamás és Nagypál Gábor látható, a munkabemutatóról készült kritikánk itt, Szikszai Rémusszal, a rendezővel készült beszélgetésünk pedig itt olvasható.

Októberben az Orlai Produkciós Iroda bemutatója lesz látható: David Harrower Blackbird című darabját Kováts Adél rendezi, amely a színésznő első rendezése lesz. (Interjú Kováts Adéllal a darabról itt.) A két szereplő pedig Pető Kata és Mucsi Zoltán, akik eddig még sosem játszottak együtt színpadon. David Harrower darabját 2005-ben mutatták be az Edinburgh-i Fesztiválon, azóta számos díjjal jutalmazták, és nagy sikerrel játszák világszerte.

A Nézőművészeti Kft. lassan már hazajár a Szkénébe: már futó két előadásuk, A fajok eredete és A gondnok mellé egy harmadik készül. Ezúttal egy kultfilmet, a Gengszterek fogadóját dolgozzák fel Parti Nagy Lajos átiratában, Göttinger Pál rendezésében. Ezt az előadást ingyen nézhetik meg majd mindazok, akik kiváltják a Szkénében Kapa-bérletüket, s megnézik mind a négy előadást, amelyben Mucsi Zoltán játszik.

Idén is lesz határontúli vendégjáték: novemberben a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mint a fagyöngy című táncelőadása lesz látható Gemza Péter rendezésében, amely Abe Kobo A homok asszonya című regénye nyomán készült. Először lép fel a Forte Társulat, akik Agotha Kristóf A nagy füzet című regényét dolgozzák fel Horváth Csaba rendezésében László Zsolt főszereplésével. S hogy a sok próza mellett egyensúlyban legyen a tánc, a fent említett két társulat mellé a Szkénében fog fellépni ősztől a Nemes Zsófia vezette PR-evolution is.

A Dob1 Írócsoport a HOPPart Társulattal közösen mutatja be A 214-es fiolát Laboda Kornél rendezésében. A DOB1 Íróiskola tanítványai Tasnádi István drámaíró vezetésével írt jelenetei a bizonyosan bekövetkező világvége előtti utolsó órákat ábrázolják elképesztően friss humorral és megrázó emberismerettel.

Új bemutatóval készül az Élőkép Színház. A Lepkévé válás után egy újabb látványszínházzal készülnekVáltozás kapui címmel.

Továbbra is várják az itt élő ex-patokat és angolul tanuló nézőket: a Scallabouche Társulat Budapestről készít improvizációs előadást angol nyelven, a Pintér Béla és Társulata előadásai pedig továbbra is megtekinthetők angol felirattal.

Mindezeket a megújult Szkéné Színházban nézhetik meg a 2012/13-as évadban, ahol folytatódtak a tavaly megkezdett felújítások. Évad végén már új, kényelmes székekből nézhették az előadásokat légkondicionált termünkben, míg az előadásra várva panorámás kilátásban lehetett részük. Mindezek mellé az idei évadkezdésre a teljes hang- és fénytechnikai rendszert is lecserélte a Szkéné, amelynek jelmondata: „Ne csak láss. SzkéNézz!”

Merüljünk el a kultúrfürdőben!

Utcazenei programok, workshopok, az épített örökségek felfedezése, színházi felolvasások – az idei Kultúrfürdő szeptember 15-ig tartó programjaiból szemezgettünk.

A Kultúrfürdőt néhány évvel ezelőtt hozta létre a Soharóza improvizatív kórust is magában foglaló Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület. Önkéntesek szervezik a programokat (a csapatban sokan már külföldre települt, de a Kultúrfürdőért mindig hazautaznak), belépő sincs, helyette adományokkal lehet támogatni az egyesület munkáját.

A Kultúrfürdő lelkes szervezőinek egyik fő célja, hogy a budapesti Víziváros értékes, különleges tereit a használatuktól eltérő feladatokra használják. Az első években a Frankel Leó úti törökfürdő romjai adtak otthont a programoknak, de azóta a Király fürdő napozókertje, az Öntödei Múzeum kiállítótere, Veli Bej fürdője, budai bérházak udvara és magánlakások is otthont adtak a koncerteknek, performanszoknak, színházi előadásoknak, vagy épp flashmoboknak. Ganz Ábrahám vasöntödéjének olvasztókemencéi és öntőüstjei között óriási érdeklődés övezte idén például a Barnabás Fuvolakvintett és a Four Bones Quartet közös koncertjét.

Ma például házisütivel és tejeskávéval bolhapiacra várak mindenkit a Margit utcában. Hétfőn Göttinger Pál olvassa fel Vinnai András Furniturját, aztán az Adolphe Sax Konsort ad koncertet az Orvostörténeti Múzeum kertjében, pénteken A király mulat komédiát játsszák el az Öntödei Múzeumban. Hétvégén Szokollu Musztafa pasa által építtetett Veli bej fürdőben Sztojanov Georgi zeneszerzői délutánját tartják meg, aztán ugyanitt a MeloDisztiK és Miújság? koncertezik. Másnap ugyanitt a Forgó együttes kreatív zenei játékokkal várja a legkisebbeket a zeneovijukban.

A maradék egy hétben, Mautner Zsófia, a Chili és vanilía gasztblog szerzője egy isztambuli reggelivel várja a a Margit utcai piacra érkezőket, szeptember 10-én a Byzantium Jazz Projekt tart lemezbemutató koncertet az Öntödei Múzeumban, a Veli bej fürdőben 11-én hangfürdő lesz, ahol mindenkinek kötelező fürdőruhát ölteni. A Csíkszerda sem marad el: 12-én a Margit utcában adják elő A kórusból faragott királyfi című improvizatív szösszenetüket. Az Öntödei Múzeumban 14-én Závada Pál vetítéssel egybekötött felolvasóestet tart, majd Szakértők zenél. Az idei Kultúrfürdőt szeptember 15-én a Soharóza hangkísérletei és egy gálatúra zárja.

A VIDOR Fesztivál díjazottjai

DOTTORE-DÍJ
A legjobb nagyszínpadi előadás –
KAISERS TV, UNGARN (Pintér Béla és Társulata)
Rendező: Pintér Béla
+ PORT.HU KÜLÖNDÍJA

PANTALONE-DÍJ
A legjobb kamaraszínházi előadás –
BÁNYAVIRÁG (Pinceszínház)
Rendező: Csizmadia Tibor

CAPITANO-DÍJ
Az operett műfajának megújításáért –
KOVÁCS DÁNIEL és a KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ TÁRSULAT
Virágos Magyarország (Katona József Színház, Budapest)

COLOMBINA-DÍJ
Legjobb női alakítás – FULLAJTÁR ANDREA
Gyógyír északi szélre (Orlai Produkciós Iroda)


ARLECCHINO-DÍJ
Legjobb férfi alakítás – KASZÁS GERGŐ
Bányavirág (Pinceszínház)

SMERALDINA-DÍJ
Legjobb női epizódalakítás – NAGY MARI
Lefitymálva (Gólem Színház)

BRIGHELLA-DÍJ
Legjobb férfi epizódalakítás – BÁNKI GERGELY
Lefitymálva (Gólem Színház)

PULCINELLA-DÍJ
A legjobb kvartett –
-MOLNÁR PIROSKA, VÁRI ÉVA, BENEDEK MIKLÓS és SZACSVAY LÁSZLÓ
A nagy négyes (Orlai Produkciós Iroda)

PIERROT-DÍJ
A legjobb utcaszínházi előadás –
CSICSERI TÖRTÉNET (Ziránó Színház)
KÜLÖNDÍJ A zsűri egybehangzó döntése alapján
a példaértékű műfaji újításért – JORDÁN TAMÁS
Széllel szembe (Weöres Sándor Színház)

ÉLETMŰ-DÍJ
GÁLVÖLGYI JÁNOS


Idén először nem egy Díjkiosztó Gálaest keretén belül adjuk át a zsűri által odaítélt elismeréseket, hanem a Fesztivál befejezése után rendhagyó módon „házhoz visszük” a díjakat, azaz a nyertes produkciók első „otthoni” előadásán, a saját közönségük előtt vehetik majd át a díjazott művészek a VIDOR Fesztiválon nyert trófeájukat.




forrás: http://www.vidorfest.hu/

Furnitur-felolvasás a Kultúrfürdőben!

Fotó: Kovács Márton
Ebben a sorozatban minden évben valami újdonság hangzik el, a színpadra állítás hosszadalmas folyamatának más-más fázisában. Szabó Borbála Telefondoktorja azóta színre került, a tavalyi mesejáték-elméleti fejtegetést felhasználó készülő színdarab tervbe van véve a Magyar Színházban - az idei szöveget pedig már be is mutatták, igaz Temesváron, így itthon még újdonságnak számít, sosem hangzott el.



Vinnai András: Furnitur (szinopszis és jelenetek)


Plakát: Benedek Levente
Shivak Shurman a nagy döntések életszakaszába ért. Készen áll, hogy összekösse az életét egy lánnyal. És, ami még fontosabb: gyereket akar. Becsülettel átrágta már magát a Kilenc hónap férfiszemmelen, az Apák bibliáján, a Kispapák nagykönyvén és az összes többi ismeretterjesztő kiadványokon. Már csak a lakását kellene átalakítania a gyermekáldáshoz és az új élethez. 



Ehhez nyújt segítséget a Furnitur lakberendezési áruház. Illetve ehhez pont nem. "Mi nem a kedvenc színére vagyunk kíváncsiak. Ha nálunk akar vásárolni, le kell ásnia a lelke igazságáig!"


Vinnai András új darabjának részleteit és rögtönzött szinopszisát a temesvári ősbemutató rendezője, Göttinger Pál mondja el. És - lévén majdnem harmincéves és kitartó, a finis felé tempózó lakberendező - mitől ne énekelné el ott helyben többek közt az “Itt állok pőrén, összetörve, egymagam”, a “Távol a szavaktól, közel a lélekhez” illetve a “Csillagtörvény mindörökre” című musicalszámokat. Zene: Cári Tibor.
Fotó: Kovács Márton

A darab a temesvári Csiky Gergely Színház felkérésére készült, és a mostani Kultúrfürdő idején induló színházi évadban is műsoron lesz Temesváron.


Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed