Busz-Színház az Ördögkatlanban


Bizonyára Ön is szeretné tudni, hogy merre hány méter. Az Ördögkatlan helyszínei között közlekedő buszokon rajtaütésszerűen Dömötör Tamás, Göttinger Pál és a legénység (Scherer Péter, Mucsi Zoltán és a Katlan színészvendégei, többek közt Huszár Zsolt, Szikszai Rémusz, talán Trill Zsolték is Kristán Attilával...) idén is ismertetni fogja a fontosabb hely-, fesztivál-, irodalom- és eszmetörténeti tudnivalókat, valamint a biztonsági előírásokat és néhány sötét titkot.
A tavalyi nagy siker után idén is elstartol a Busz-Színház ördögi legénysége.

E-MAILBEN FÚJ AZ ÉSZAKI SZÉL

Egyetlen magánhangzó. Ennyin múlik, hogy Leo és Emmi levelezni kezdenek egymással és különleges kapcsolat szövődik köztük. A kapcsolat vége pedig hasonlóan egyetlen magánhangzón múlik a Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című levélregénye alapján készült kétszemélyes darabban.

Emmi Rothner a Like című lap előfizetését akarja lemondani, de túl gyorsan jár a keze, ezért Leo Leike e-mailfiókjában landol a levél. Aztán a hibás e-mail címek természetéből fakadóan az elütés marad, sőt bekerül Emmi semmitmondó karácsonyi üdvözleteinek listájába is. Leo Leike pedig utálja a karácsonyi tucat maileket. Így kezdődik két ember virtuális kapcsolata.
A hazai színpadokon már számos nagyszerű színész játszotta nagy sikerrel el olyan férfi-nő párosát, akik csak virtuálisan, levelekben kommunikáltak egymással. A Fullajtár Andrea és Őze Áron által játszott páros azonban egy azonnali műfajban, e-mailben levelez egymással, így miközben soha nem találkoznak, lehetőségük van arra is, hogy átgondoltan, többször újraírva fogalmazzák meg gondolataikat, de arra is, hogy azonnal, akár egy-két szóban reagáljanak egymás gondolataira, akár egy telefonbeszélgetésben. Az elektronikus levél műfaja hordozza mind az azonnali válasz lehetőségét, mind azt a sokszor idegőrlő várakozást, amit a közvetlen érintkezés hiánya okoz néha.
Olyan korban élünk, amikor férfi és nő ismerkedésének egyik fontos eszköze lett az internet és az elektronikus levél. Ez a férfi és ez a nő azonban elsősorban nem társat keres. Emmi boldog házasságban él sokkal idősebb férjével és annak két gyermekével, Leo pedig se veled, se nélküled kapcsolatban él, illetve néha épp azon kívül. Magától értetődő azonban, hogy nem lenne leveleikből darab és előadás, ha nem lobbannának érzelemre egymás iránt. Ez az érzelem egyszerűen düh és némi szégyenkezés, ám hamarosan mindkettőjük számára igen fontossá válnak a másik levelei, amelyek egyben a nő nőiességének és a férfi macsóságának megerősítéseit is jelentik.
Az azonnaliság néha elfeledteti velük, hogy nem találkoznak, nem látják egymást, ezért Fullajtár Andrea sokszor egy manöken mozdulataival „írja” leveleit, ruhája nem csak sejtetni enged sokmindent, ami kicsit zavaró, ám ennek ellenére a nyár eddigi legjobb és legelgondolkodtatóbb bemutatóját láttuk.
Mindketten szeretnének találkozni a másikkal, ám tartanak is a találkozástól. Vajon mi lenne, ha létre is jönne a valódi randevú is? Sosem tudjuk meg, hiszen egy másik magánhangzó-tévesztés (amit most nem osztok meg az olvasóval) megakadályozza. A kapcsolat fejlődése, a két ember kapcsolata, a kapcsolat megváltozásának igénye és lehetősége rengeteg gondolkodnivalót ad a nézőnek az előadás után is, nem a szokásos „könnyed nyári darab” az, amit kapunk.
Nehéz feladata van a két színésznek, akik jó másfél órán keresztül egy kettéosztott színpad átellenes oldalán bámulják a monitort, reagálnak a másik üzeneteire és fogalmazzák saját mondanivalójukat. Göttinger Pál, a fiatal, tehetséges rendező, aki nyilván otthonosan mozog abban a virtuális térben, amelybe hőseinek kommunikációját helyezi, még az érzelmek kifejezését szolgáló emotikonok megjelenítéséről is gondoskodik. Ettől válik igazán élővé ez a levelezés, Fullajtár Andrea és Őze Áron pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy minden néző így is érezze. Két tehetséges művész jutalomjátéka a Gyógyír északi szélre, ha ilyen fiatal színészek esetében lehet ez a kifejezést egyáltalán használni. Az Orlai Produkciós Irodának ebben az előadásában sem fog csalódni, aki megnézi.

paddington

Bulvárkomédiák dömpingje

Ahogy csökkenteni kell a költségeket, jön a biztosan kasszát töltő bulvár áradata.

Hódít az egy díszletben játszható, néhány személyes bulvár darab. Ettől féltettük a magyar színházat, hogy majd nagy mennyiségben betódul a romlott nyugatról, és kiszorítja a drágábban kiállítható, jóval több színészt igénylő, jelentősebb alkotásokat. Hát most már kiszorítja rendesen, és a folyamat egyáltalán nem állt meg, ahogy csökkenteni kell a költségeket, netán ahogy társulatok szűnnek meg, mindinkább jön a különösebb kísérletezést nem igénylő, ismert színészekkel szinte biztosan kasszát töltő bulvár áradata. Az ítészek egy része átkozódik, más részük mentegetni igyekszik a produkciókat, hogy a rendező, meg a színészek, hú, de mi mindent beleláttak a sekélyes szövegbe, sokkal többet kihoztak belőle, mint ami benne volt, már-már éteri magasságokba emelték. Persze ilyenkor dilemma, miért nem lehet eleve olyan darabot választani, ami éteri magasságokban van, valószínűleg azért, mert annak gazdasági és művészeti kockázata jelentősebb.

Nagy művészek valóban többet tudnak belejátszani az ilyen típusú szövegekbe, mint ami bennük van, de, ha sikert is akarnak, ezt olyan rafináltan teszik, hogy megmaradjon az előadás könnyedsége, laza, szórakoztató jellege, de azért mégis jelen legyenek azok a gondolat- és érzelemcsírák, amelyek mélyebb tartalmakat sejtetnek. Igazán mélyre menni persze tilos, akkor a közönség nem azt kapná, amit elvár, és ez negatívan mutatkozna meg a jegyeladásban. Tehát patikamérleg is szükséges az ilyen produkciók színre viteléhez. Vagy legalábbis egy olyan hetedik érzék, mint amilyennel például Ilan Eldad rendező, meg Vári Éva és Kulka János színészek rendelkeznek, akik úgy mutatták be a Hat hét, hat tánc című sziruposságba hajló kommerszet, amivel a 250-ik előadás felé menetelnek, hogy szinte mindenki azt mondta, ja, ha ők csinálják, az más. Elviszik a megrendülésig a nézőt, hitelesen beszélnek magányról, másságról, halálról, de mindezt némiképp úgy teszik, végtelen tehetséggel, mint Karinthy Frigyes közismert A cirkusz című novellájának főhőse, aki mindenféle kunsztok árán felakrobatikázza magát a kupolába, hogy ott végre elhegedülhesse a lelkéből leledzett dallamot.

Ennek az előadásnak is a producere Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője, jó szimattal választ, vagy fogad el darabot. Van közönség és színészérzékenysége. És nem kedveli, ha csak habkönnyű viháncolás folyik a deszkákon, miközben persze a saját pénzét kockára téve figyelnie kell a teltházakra.

Úgy tudom, a Gyógyír északi szélre című művet is ő választotta. Harminc nyelven, több mint egymillió kötet jelent meg Daniel Glattauer írásából. Aztán darabváltozat is készült belőle, fittyet hányra arra, hogy színpadra eléggé alkalmatlan. Ezt mutatta be Orlai az Óbudai Társaskörben, a Kultkikötővel összefogva. Egy nő és egy férfi csücsül a számítógépnél. A nő, Emmi Rothner e-mailben le szeretné mondani a Like magazint, de csaknem végzetszerűen, rendszeresen melléüt egy betűt, és állandóan Leo Leikénél landol az üzenete. Levelezni kezdenek. Alapvetően jó házasságban élő, de igazán kibontakozni mégsem tudó nő, meg éppen régi kapcsolatától egészen elszakadni nem képes, nyűglődő férfi. Távszerelembe esnek interneten keresztül. Buzgón nyomkodják a billentyűket. Állandóan tervezgetik a találkozást, de halasztgatják és halasztgatják. Hogy miért nem hívják fel egymást legalább telefonon, az rejtély, nyilván azért nem, mert ez internetes komédia. Ami jár némi röghöz kötöttséggel. Túl hosszan kell a számítógép előtt gubbasztaniuk. Még a masina képernyőjét is illik figyelniük. Vagyis nincsenek igazi drámai szituációk, inkább monológszerű önvallomásocskák vannak.

Volt már, legalábbis látszatra, hasonló darab a magyar irodalomban is. Jobb a mostaninál. Karinthy Ferenc írta Bösendorfer címmel. A kilencvenévesnél is idősebb, és még akkor is gyönyörű Makay Margit adta a Játékszínben, Márton Andrással. Szintén a színpad két térfelén dekkoltak, és telefonon alkudtak a márkás zongorára, miközben sajátos, furcsa kapcsolat, függőségi viszony jött közöttük létre. Most szerepük szerint Fullajtár Andrea és Őze Áron ismerkednek egymással a távolból. Találgatják, hogyan is néznek ki. Egyszer még randit is megbeszélnek, zsúfolt helyre. Eljátszanak azzal a gondolattal, hogy felismerik-e a másikat, de nem, rendületlenül tovább folyik az e-mailek küldözgetése. Túl logikus kérdés lenne, hogy legalább fényképet miért nem szkennelnek be, és továbbítanak magukról. Valószínűleg azért nem, mert megtörne a varázs. Ez a darab az ábrándképek kergetéséről szól. Látatlanban mindketten olyan fantáziaképet építenek fel maguknak a másikról, amire vágynak. A találkozástól pedig féltik ezt a szép ábrándot.

Fullajtár és Őze is nagyon jó. Ügyesen kerülik el a csöpögősen nyálas érzelmességet, de hatásosan adagolják az érzelmeket. Fullajtár Emmiként a Sebő Rózsa által tervezett számtalan ruhában parádézik, eljátssza a jelmezeihez illő hangulatot. Reménykedő vagy csalódott, kitörő az öröme, vagy búvalbélelten letargikus. Kihívóan nőies, vagy magába zuhantan fád. Őze Leóként munkájába bőszen beletemetkező értelmiségi. Igyekszik leplezni érzéseit, amelyek azért csak kitörnek belőle. Tipródik, rágódik, és hozzá agyal. Hamarabb levetné gátlásait, mint a nő, aki miatt végül nem jön össze a nagy találkozás, elmarad az egymás karjaiba borulós boldog végkifejlet. Leo megváltoztatja az e-mail címét, így mindketten maradnak egyedül. Göttinger Pál profi módon, az érzelmi hullámzásokat biztos kézzel adagolva, amennyire ez ebben az esetben lehetséges, pergő ritmusban rendezte meg a produkciót.

Kevésbé biztos kezű rendezés Szántó Erikáé a Thália Színházban, ahol Neil Simon Ölelj át! című bulvár-vígjátékát mutatták be nyári könnyedségként. Nem mennek feltétlenül flottul a párbeszédek. Nem mindig az érzelmek hullámzanak, hanem a játék intenzitása, ami, amikor lanyhul, lanyhul a nézői figyelem is, magamon azt veszem észre, hogy le-lecsukódik a szemem. De vannak hangosabb részek is. Meg kidolgozottabbak is. És ebben az esetben is jók a színészek. Akik gyakran telefonon beszélnek, sokszor szintén a színpad két szélére szorulva, úgy látszik ez már konvenció. Számítógépet kevésbé használnak, bár az egyik szereplő író, akinek a kezében előbukkan, például magával viszi, amikor sértődötten elutazik. Gálffi László alakítja, George-t, akinek meghalt a hőn szeretett felesége, és képtelen felejteni, elvégezni a gyászmunkát, búvalbéleltsége állandó tulajdonságává vált. Takács Katalin pedig Jennie, soha nem volt szerencséje a pasikkal, és George-ban látja meg a nagy lehetőséget. A férfi testvére Leo - nem azonos az előző darab egyetemi oktatójával -, kerítőként működik Görög László megformálásában, ahogy a nő barátnője, Faye is, akik aztán "véletlenül" szintén egymásba habarodnak, hogy legvégül jöhessen az ásó, kapa, nagyharang.

Neil Simon elsőrangú darabgyáros. Kitűnő párbeszédeket, remek szerepeket ír, gondoljunk csak a Furcsa pár, A Napsugárfiúk, a Mezítláb a parkban, a Hotel Plaza című örökbecsűire, melyek Magyarországon is jókora sikert arattak, akár több szériában is. Az Ölelj át! is siker lesz, ha nem is olyan kiugró, mint mondjuk A Napsugárfiúk Feleki Kamillal, vagy a Furcsa pár Darvas Ivánnal és Garas Dezsővel. Ők azonban tényleg "megemelték" Neil Simon szövegeit. A mostani produkció inkább csak működteti, amit a kiváló mesterember megírt.

Népszava

Veszélyes személytelen játékok

Fullajtár Andrea eddig több szerepben is dolgozott a nyáron. Színésztábort vezetett Balatonföldváron és szintén a Balaton mellett mutatták be Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című, egy internetes szerelemről szóló darabját, melynek az egyik főszereplője, a produkciót még a hétvégén is játsszák az Óbudai Társaskörben. A színésznőt többek között arról kérdeztük mivel járhat az internet térnyerése.

- Egy szerep egy nyári bulvárnak mondott darabban, mennyire számít az ön részéről határátlépésnek?
- Időről időre vállalok egy-egy feladatot a Katona József Színházon kívül is, amiről úgy érzem, hogy érdekel. Amikor Orlai Tibor producer megmutatta Daniel Glattauer regényét, még a színpadi változat elkészülte előtt, azonnal nagy kedvem támadt hozzá.
- Miért volt ennyire vonzó?
- Úgy gondolom, olyan fontos dologról szól, amely egyre inkább jelen van az életünkben és nagyon pontosan fogalmaz meg különböző tüneteket szerelembeesés, megcsalás és más lényeges emberi helyzetek kapcsán. Nem akar súlyosabb, mélyebb lenni, mint amilyen felszínes tud lenni a történet alapszituációja, egy internetes kapcsolat. De az is kiderül belőle, hogy az egész tulajdonképpen nem más, mint játék a tűzzel. Egy idő után már nem lehet függetleníteni magunkat attól, amibe játékból belemegyünk.
- Az internet használatnak lehetnek határai, vagy előbb-utóbb sok mindent elsodorhat?
- Az internetnek különösen a fiatalok esetében a kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás terén a korábbinál sokkal nagyobb szerep jut. Manapság átalakulnak bizonyos fogalmak, megnyílnak más dimenziók például az ismerkedés esetében, ami az interneten teljesen másként zajlik, hiszen például több emberrel egy időben is lehet csevegni, mesterfokon űzni paralel kapcsolatokat. Jóllehet az emberi természet nem változik. Az ember szeret rejtőzködni, szeret mást mutatni magáról, mint amilyen valójában. Erre az internet kiváló lehetőséget ad, vetíthetek magamról egy olyan képet, amihez mindig is hasonlítani szerettem volna. Persze ha két ember közelebb kerül egymáshoz mégis kiderülnek a saját gyengeségeik.
- Egy internetes kapcsolat mennyire lehet érdekes egy színházi előadás keretein belül?
- A színháznak alapvető dolga, hogy reagáljon arra a korra, amelyben éppen létezik. Nagyon érezhető, hogy például ez az internetes sztori rendkívül érdekli a nézőket. Amikor olvastam a regényt, egy belső intenzív hatás ért. A színházban ez teljesen másként működik. A néző elfogadja például, hogy mi végig nem látjuk egymást partneremmel Őze Áronnal. De azt érezzük minden este, hogy a nézők jönnek velünk és ugyanolyan intenzíven hat rájuk az előadás, mintha a regényt olvasnák.
- Eddig sem Őze Áronnal, sem a rendezővel Göttinger Pállal nem dolgozott. Új impulzusokra vágyott?
- Mivel tizenhat éve hűséges vagyok a Katona József Színház társulatához, ezért mindig nagy élmény kimenni a Katona falain kívülre és másokkal találkozni. Fiatal rendezőkkel különösen szeretek dolgozni. Palival is ez így történt, miközben végig szabadon kipróbálhattam mit is gondolok erről a nőalakról, ő időnként ezt helyre tette, úgy hogy a színpadon a történet működjön.
- Korábban azt mondta, hogy a bulvár más alkotói hozzáállást igényel, ennél az előadásnál viszont jól érezhető például az alapos darabelemzés.
- Ez egyáltalán nem volt bulvár próbafolyamat. Nem arról szólt, hogy csináljunk valami könnyen eladhatót. Tőlem Orlai Tibor producer azt várta, amit én tudok és ugyanezt várta el a produkció többi alkotójától is. Göttinger Pál például egyáltalán nem sorolható be a bulvárrendezők kategóriájába. Orlai Tibort sem lehet a bulvár producerek közé beskatulyázni, ő egyre fontosabb dolgokról szeretne szólni, úgy persze, hogy a nézők érdeklődését megtartsa.
- A bulvár és a minőség ezek szerint nem feloldhatatlan ellentétek?
- Egyáltalán nem. Ha ezt a darabot túl rózsaszínűre vesszük, akkor senkit nem érdekelt volna. Úgy indul, mint egy kellemes komikus este, aztán kiderül mégsem egészen annak szántuk.
- Egy rádiós beszélgetésben felvetette, hogy lassan örökbe lehetne fogadni színészeket, ennyire nagy a baj?
- Én ezt akkor inkább egy poénnak szántam, aztán talán túl komolyan lett véve. Eszembe jutott, hogy ha már állatokat örökbe lehet fogadni és közben otthagyni, ahol élnek, csak egy kis táblán jelezni az örökbefogadás tényét, akkor talán ezt a színházakban színészek esetében is meg lehetne tenni, mert a teátrumok komoly financiális problémákkal küzdenek és ezt a színészek is erősen érzik a bőrükön.
- A Katona József Színháznál mekkora az elvonás?
- Brutális mértékű, száz millióval csökkent a színház költségvetése. Ki kell találnunk, hogyan lehet behozni a kieső összeget. El kell indítanunk különböző akciókat, üzletibb módon kell gondolkodunk, mint korábban, színészekként kénytelenek leszünk eljárni szponzori vacsorákra. Megfigyelhető, hogy az értelmiségi nézők egyre nehezebben fizetik ki, a nálunk is kényszerűen emelkedő jegyek árát, de nem hagyhatjuk, hogy éppen azok szoruljanak ki a színházból, akiknek szívünk szerint szánjuk az előadásokat.
- Hogyan tudnak fiatal nézőket megszólítani?
- Németországból adaptáltunk egy programot, melynek az a lényege, hogy középiskolásokat hívunk meg egy-egy előadásra. Egy ilyen csoportnak mi voltunk a vezetői Kocsis Gergely kollégámmal együtt. A diákok írhattak, fotózhattak, filmezhettek a Golden Dragon című darab kapcsán és azután ezekből az anyagokból, ötletekből született egy újabb előadás és ezt két este műsorra is tűztük az egyik kamara játszóhelyünkön, a Sufniban.
- A művészszínházi profilt is veszélyeztetik az anyagi nehézségek?
- Alapvetően nem, de játszunk zenés darabot, vígjátékot és azt szeretnénk, ha a színház védjegyének számítana továbbra is a kortárs művek színrevitele.
- A társulat léte is veszélyben van?
- A Katona József Színháznak azonnal vége lenne, ha a társulat megszűnne, hiszen ebben van az igazi ereje.
- A színházi közeg átpolitizáltságát miként viseli?
- Nyolc éven keresztül léptem fel állami ünnepségeken. Ezért besoroltak egy politikai hovatartozás mögé. Engem mélységesen felháborít, hogy nem léphetek fel mondjuk egy március 15-i ünnepségen, mert más kormány van hatalmon, mint korábban. A Katona József Színház nem szeretne egyik oldalra sem beállni zászlót lengetni. Nem csinálunk propagandát senkinek. Bizonyos útmutatás azonban szükséges lenne az embereknek ebben a káoszban, mert magával az emberrel a politikusok nem törődnek. Arra senki nem ad választ, hogy tudunk-e azonosulni még az ország problémáival, egyáltalán mit szólunk hozzá. A politikusok eljátsszák helyettünk azokat a szerepeket, amelyekben nekünk kellene helyt állni.

Balogh Gyula / Népszava

Nem tudok élni nélküled (pedig muszáj)

Várják az estét, amikor bekapcsolhatják a számítógépet, és beszélhetnek egymással. Annak ellenére, hogy még soha sem látták, jobban ismerik egymást, mint közeli környezetük. Várják, hogy érkezzen válaszmail, hogy újat írhassanak, hogy az így, kétségtelenül furcsán és szokatlanul kialakuló dialógus mögött acélosodó emberi kapcsolatból, amiben nincs kell és nincs muszáj, nincs titkolandó és nincs sötétség, újabb és újabb dózist kapjanak, amivel ki lehet bírni reggelig, holnapig, esetleg pár napig. Tovább már alig-alig, szinte lehetetlen. A létezéshez kell a másik.
Hát akkor hogyan lehet, hogy soha nem látták egymást? Miért nem merül föl bennük, hogy találkozni kéne, és nem törődni azzal, hogy a férfinak barátnője van (félig van, félig nincs, ez hangulat- és állapotfüggő), a nőnek pedig férje, két nevelt gyereke és boldog családi élete, és elfelejtve minden mást, teazenyém, énatied és ásókapanagyharang?
Dehogynem merül föl. Daniel Glattauer szerencsére nem a Jövőre, veled, ugyanitt nagysikerű, de méltán bohózatnak nevezett limonádé reprízével örvendezteti meg olvasóit. Itt nem teljesülnek az álmok, helyesebben az álmok álmok maradnak, az élet pedig élet, és arra kell rájöjjünk, mint annyiszor a hétköznapok valóságában, hogy a képletnek nincs ideális megoldása, különböző megoldási lehetőségek vannak, de korántsem bizonyos, hogy a legjobbat választja az ember, ráadásul ahhoz, hogy akár utólag tudhassuk, melyik a lehető legjobb megoldás, hát legalábbis csoda kellene, hogy történjen.
De csoda nem történik. Illetve mégis, már amennyire csoda, ha talál az ember valakit, akinek nem kell játszania, aki felé nincsenek megfelelésre ösztönző elemek, aki felé nem kell gondolkozni, hogy mondhatom-e neki vagy sem, mert biztos, hogy mondhatom! Emmi és Leo (akik tulajdonképpen teljesen véletlenül, egy folyóirat-előfizetéslemondási kálváriának köszönhetően gabalyodnak össze egy később végeérhetetlennek tűnő, ám nagyon is befejeződő emailváltásra) mondják is, és éppen ez ragadja meg őket egymásban. Hogy nincs gát. Hogy nincs kell, hogy nincs muszáj. Csak lehetőség van. Csak szabadság van. A szabadság mámorító íze jön át a sorokon, és azt ragasztják a billentyűre. Kapcsolatuk a kapcsolatukról szól, a két emberről és a kapcsolat alakulásának a reflexiójáról. Glattauer profin sorjázza az emailüzeneteket, kellemesen szórakoztató, komikusan hétköznapi, szerethetően minimál az, ami a szövegeken át történik. A megismerés öröme, a felfedezés csodája hatja át a két embert, amíg fel nem épül egy kép, aztán már a kép maga a téma, a kép és a realitás viszonya, az ő virtuális, ám igaz valóságuk fut versenyt a nem virtuális, de nem biztos, hogy mindig igaz valóságukkal.
Az embernek számot kell vetnie prekoncepcióival. Az például egy elég erős prekoncepció, hogy lehetetlen majd két órán keresztül két embernek emaileket mondania a színpadon, úgy, hogy az érdekes legyen. Ilyen nincs – mondjuk magunkban, hogy aztán boldogan adózhassunk elismeréssel Fullajtár Andrea és Őze Áron nagyszerű teljesítményének, akik igazi élettel töltik meg a digitális adatsorokat, és bizonyítják, hogy a színház nem ismer lehetetlent. Göttinger Pál rendező nem játszik a formával, nem ötletel a közeggel, nem von be bennünket, nézőket, megelégszik azzal, hogy a figurákkal azonosulva legyünk jelen a történetben. Egyszerűen két fél lakásban eljátszatja a levélírást és a reakciókat, noha a színészek jellemzően sem nem gépelnek, sem nem olvasnak. Egymással kommunikálnak a képernyőn keresztül, anélkül, hogy egymásra néznének akár csak egy pillanatra is. Mégis: izzik a drót, pulzálnak az érzelmek, és megtelik az Óbudai Társaskör színházterme. Fullajtár és Őze egymást nagyszerűen kiegészítő páros, hangszínek és hangsúlyok, gesztusok és mozdulatok válaszolnak egymásnak, miközben a másik nincs is az egyik látóterében, s Göttinger erre épít (talán tudatosan, talán nem): a bizalomra, a kölcsönös feltétlen bizalomra, amely erőt ad ahhoz, hogy a két alak kiteljesedhessék. A magát kereső, roppant racionális, jellemzően hűvös és egzakt Leo és a megnyugodott családanyából a nőiség és nőiesség teljes skáláját bejáró Emmi elragadóan hullámzanak együtt, még a laposabb, önismétlő részeket (amiből szerencsére kevés van) is kitöltik, és amikor a hullámzás egy – a metsző északi széltől – háborgó tengeréhez válik hasonlatossá, akkor is ugyanazok maradnak, akik voltak. A rendező és a színészek minden mondatnak értelmet adtak, az emotikonokat is megszemélyesítették, kiemelkedően alapos munkával.
A végén pedig kénytelenek vagyunk belátni, hogy ennek a történetnek csak úgy van vége, hogy nincs vége, hogy az illúzió csak átmeneti – amiben jó élni, de örökké nem lehet –, hogy választani muszáj – tehát mégis vannak a szabadságnak korlátai, mégpedig a vállalt felelősség. Egy szórakoztató produkció talán nem is adhat hasznosabbat és fontosabbat mint ez, s mindezt két nagyszerű színész mestersége legjavát adva tolmácsolja. Ennél a produkciónál nem megy közhelyszámba a „kellemes szórakozást, tartalmas időtöltést” jókívánság.
Ugrai István

ÖRDÖGKATLAN csakis ANGYALOKNAK!

(közös álom)
Idén, immár negyedszer is megvalósítja közösségi álmait Kiss Mónika és Bérczes László igazgatók és inasok, művészetről álmodók és toitoivécébeszerzők. Augusztus 3 és 7 között boldogságra feljogosító fesztiválbérletet válthatunk a Baranya megyei falvakban megrendezendő Ördögkatlan programokra. Kezdés Quimbyvel, zárás Kiscsillaggal.

(a legenda)
A legenda szerint ezen a gyönyörű Pécs környéki vidéken, ahol Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya települések is elterülnek, az ördögszántotta hegyek között egy szépséges harsányi lány, bizonyos Harka kezének elnyerése érdekében vállalta az ördög a hegy mészkövének egy éjszaka alatti felszántását, de végül is belebukott. A felszántott rész barázdái megmaradtak, sőt, a balkísérlet eredménye lett a monda szerint a siklósi, a beremendi hegy, de még a harkányi fürdő kénes vize is... Az Ördögkatlan Fesztivál szervezőivel ilyen kudarc nem eshet meg, ugyanis már többször bizonyítottak: tudniillik ez a fesztivál a Művészetek Völgyében éveken át megrendezett Bárka Kikötő folytatása. A Bárka 2001-től hat éven át szervezte Pulán a Völgy talán legszínvonalasabb összművészeti programját, ennek továbbfejlesztése történik 2008 óta Baranyában. Ha jól számolunk, jubilálunk, hiszen ha a pulai hatot és a baranyai négyet összeadjuk, idén tizedszer szervez fesztivált a csapat.

(a régió)
Említésre méltóak a Katlan-célok, hiszen a szervezők szeretnék ennek a régiónak a kulturális, művészeti gazdagságságát megmutatni, turisztikailag vonzóbbá tenni. Sőt, nem oly távoli terv, hogy további települések bevonásával horvát Baranya- és Baranya közös művészeti fesztiváljává nője ki magát, egy politikai-, nyelvi- és országhatárokon átívelő kultikus térré a magas színvonalú művészet olvasztótégelyében.

(fővédnökök)
A kultúra.hu szavaival nem pontosan élve a mediterrán magyar ég alatt különös közelségbe kerül itt a rockandroll, az irodalom és a színház, Cseh Tamás emléke pedig mindenhol jelen van. A fesztivál egyik tiszteletbeli fővédnöke ugyanis még mindig ő. A másik pedig Törőcsik Mari, aki idén nemcsak jókívánságaival és pártoló, meleg szavaival támogatja a Katlant, hanem személyesen is megtiszteli azt! A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház lenyűgöző szépségű, A szarvassá változott fiú című előadásának egyik főszerepében, oldalán a zseniális Trill Zsolttal lép a Szoborpark festői amphiteátrumába. Ebből is láthatjuk, hogy ezen a fesztiválon nemcsak közönségvonzó bandák lépnek fel, de más komoly műfaj is meghívást nyer. De nem menjünk a dolgok elébe…

(díszvendégek és…)
Az Ördögkatlan Fesztiválnak idén öt díszvendége van. Az egyik Berecz András, aki eddig egyetlen Katlanból sem hiányzott. Először a megnyitón, augusztus 3-án lép fel. Itt a nagy mesélő ars poeticáját összefoglaló ének- és mesemondó estje lesz MESE A MESÉRŐL címmel. Másodszor másnap délelőtt lesz Andrással egy beszélgetés, amiben talán nemcsak azt tudjuk meg, hogyan szikrázik a kő a patkótól, és milyenek a kőkerti liliomok, de Andrásról is megtudunk ezt-azt, ha ügyesen kérdezünk. Harmadszor következik az új műsora: ÚJ ÚT TETEJE, amikoris Berecz András és barátai (köztük Balogh Kálmán és Vizeli Balázs, Kádár Ignác és Dsupin Pál) énekelnek-zenélnek nekünk. András legújabban Gyergyóban járva székely népdalokat, meséket gyűjtött össze és tett egymás mellé. Ezen az estén tehát a magyar műzenét megújító, világrangra emelő gyergyói dal- és mesekincs lesz a főszereplő.


Mostanra azt is megszokhattuk, hogy a Katlanban a három faluhoz más-más műfajokat kötünk. Palkonya például az irodalmi programoké, beszélgetéseké, a színpadon pedig jazzkoncertek zajlanak. A festői panorámát nyújtó Vylyan teraszon finom borok mellett elüldögélve Jelenkor-délután tanúi lehetünk. Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője Tolnai Ottót és Tóth Krisztinát várja beszélgetésre. De itt lesz többek között Korniss Péter fotográfus - másik díszvendégünk - kiállítás-megnyitója is. A Kossuth-díjas dokumentarista Kötődés (Attachment) című tárlata egyenesen Nürnbergből érkezik a festői Vylyan teraszra, melynek megnyitójára a művész 74. születésnapján, augusztus 4-én kerül sor.

Díszvendégünk még Lovasi András, aki nemcsak a Kiscsillaggal és a Budapest Bárral lesz itt, de hallhatjuk majd latin himnuszokat is énekelni. A tavalyi díszvendég, Háy János is faggatja majd az életről és a rock & roll-ról, s talán az is kiderül, hogy elkészültek e már a dalok Háy János legújabb színdarabjához…

Nem utolsósorban idei díszvendégünk még Kárpátalja zenével, színházzal, kiállítással, és a fővédnökként is már emlegetett Törőcsik Mari, aki azon kívül, hogy fellép, Bérczes Lászlóval is elbeszélget színházról, szerepekről, emlékekről.

(Quimbytől a Kiscsillagig)
Megszokott, hogy Nagyharsányban, a focipályán vannak a „nagy durranások”. Idén a Kiscsillag, a Budapest Bár, az Európa Kiadó és a Quimby lépnek a több ezres közönség elé. Szombat éjszaka két zenekar is húzza majd a talpalávalót: a bemelegítést egy őrült berlini csapat, a BudZillus fogja levezetni. A swing, ska, surf és balkán zenei hangzást jóféle punk attitűddel prezentáló csapat fergeteges színpadi show-ja után pedig a hazai világzenei scéna egyik legkiemelkedőbb csapata, a Besh o droM veszi birtokába a színpadot. A már megszokott letaglózó energia és a szégyenlősöket is táncra perdítő ritmusok mellett ezúttal megújult hangzásra, új hangszerekre, zenei térképük új felfedezéseire, valamint legújabb lemezük bemutatására is sor kerül.

(Mediawave)
Kisharsány, természetesen, az idén is elsősorban a Mediawave kezében lesz. Aki az elmúlt években ebben a faluban múlatta idejét, tudhatja, sajátosan családias hangulattal találkozhat. A nap kicsit talán később kezdődik, mint másutt, ennek oka pedig az, hogy a beszélgetések, közös zenélések, vetítések általában hajnalig tartanak. Spontánabb, szabadabb minden, mint a Katlan többi helyszínén. Megtartjuk persze a műsorfüzetben meghirdetett programokat, de azok mindig kibővülnek alkalmi, ott és akkor születő, egyszeri történésekkel.
Ami azonban már biztos, a Médiawave-faluban most is színes a zenei felhozatal: lesz francia, izraeli, török, indiai, marokkói, algériai, kárpátaljai, amerikai és még sorolhatnánk, hányféle zene… A „hivatalos” programból íme egy kis ízelítő: Ferenczi György és Both Miklós zenei műhelyt vezetnek, segít ebben a Kárpátaljáról érkező Pál István „Szalonna” is – így aztán hallgathatjuk majd Ferenczi Gyuri és a Rackajam és a Pál Banda koncertjét is. De lesz Flamenco Műhely is és számos különleges koncert. Pécsről jön például a Psycho Mutants, az Egyesült Államokból The Durgas, Izraelből és Törökországból a Light in Babylon… És gyönyörű koncertek a felújított kisharsányi templomban. A kisharsányi zárókoncertet a kedvenc, a Romungro Gipsy Band tartja majd, az a szemtelenül fiatal roma banda, akik autentikus lovári és beás cigány népzenét játszanak, hagyományos roma hangszereken, mint az akusztikus gitár, kanna, kanál. Ezt egészíti ki az ének és a szájbőgő, nagybőgő, mandolin és darbuka.

(színház)
A szarvassá változott fiú c. beregszászi előadást Vidnyánszky Attila rendezésében Törőcsik Mari kapcsán már említettük. Szép lesz, amikor Trill Zsoltot tényleg a szabad ég alatt, a csillagok alatt látjuk sétálni az égen. A beregszásziak előadásában, akik kárpátaljai díszvendégeink is, Csehov Három nővérét is megnézhetjük.
Nehéz is lesz, Mucsi Zoltánnal, aki idén a legjobb férfi főszereplő díjat nyerte el a rangos Pécsi Országos Színházi Találkozón. A Bárka-előadást Bérczes László rendezte. Mucsi Zoltánt, azaz Kapát egy másik előadásban is láthatjuk, A fajok eredében, amit Dömötör Tamás állított színpadra. Az előadásban Kapa partnerei Thuróczy Szabolcs és Scherer Péter. Pepe (Scherer Péter) is hoz egy saját produkciót, amiben egy kicsit játszik is, de a darab szinte monodráma Kovács Krisztiánnal, aki egy drogfüggőt alakít, nem akárhogyan. Ez a darab a Gyáva, ami idén elnyerte a 6. Gyermek- és Ifjúsági Szemle fődíját. Kapát és Pepét Göttinger Palival kiegészülve az Ördögkatlan falvai között közlekedő alkalmi színházzá avanzsált buszokon is láthatjuk. Ők hárman a maguk módján idén is ismertetni fogják a fontosabb hely-, fesztivál-, irodalom- és eszmetörténeti tudnivalókat, valamint a biztonsági előírásokat és néhány sötét titkot. Ez lesz a Busz-Színház.
Most ugye Göttinger Pálnál tartunk, aki egyébként rendező, de a Katlanban színészként is láthatjuk. Ő játssza ugyanis a Telefondoktor címszerepét, és égeti nőgyógyászként több szálon, azaz telefonvezetéken a történetet. Ez is egy egyszemélyes darab, sőt, bohózat. Aki nem látta a Bárkán, mert nem fért be, most megpróbálhat itt is bejutni.
Lesz még sok jó gyerekelőadás, zenés orfeum, pécsi színház és a Katlan zárásaként elmaradhatatlan Mulatság.

(gyerekek, családok)
Akikről még keveset szóltunk, pedig az Ördögkatlan középpontjában állnak: a gyerekek, a családok. Délelőttönként (Palkonyán) és délutánonként (Nagyharsány, Kisharsány) számtalan gyermek- és családi program várja azokat, akik családostul indulnak Baranyába. A MeseLadiktól az Alma zenekarig, a MárkusZínháztól Jankovics Marcell filmjeiig, Bognár Szilvitől a Cók Mók Bábszínházig… felsorolni is nehéz.

(esélykikötő)
A tavalyi sikerre való tekintettel idén is lesz Esélykikötő. Az esélyegyenlőség, az emberi jogok tudatosítása, a környezetvédelem, valamint az önkéntesség területén fáradozó civil szervezetek ezúttal is gazdag programkínálattal érkeznek: bárki megmérettetheti magát a Hétpróbán, kipróbálhatja a Szociopoly-t, vagy lapozgathat az Önkéntesség Élő Lexikonában. Megtekinthető lesz a Szegény Cigányok - Szegény Cserehát című fotókiállítás, valamint egy másik tárlat mélyszegénységben élő gyermekek rajzaiból. Emellett leköltözik a SANSZ filmklub is, ahol másságról, a sokszínűségről, a kirekesztésről és az elfogadásról, valamint a közösségről szóló filmeket nézhetnek meg az érdeklődő katlanlakók.
Palkonyán pedig Családi Kuckó nyílik, ahol arc- és hennafestés, valamint interaktív társasjátékok várják kicsiket és nagyokat.

Képtelenség minden jó programot felsorolni, mert a Katlanban minden program jó. Természetesen lesznek még kiállítások, filmvetítés, kirándulás, házfestés, irodalmi előadások és még sorolhatnánk, de inkább mindenki látogasson el a www.ordogkatlan.hu oldalra, és válogasson kedvére.


Napi ízelítők:

augusztus 4. csütörtök
Bóbita Bábszínház: Szeleburdi Gáspár, Liszt Dalok, Sator Quartet, Fajok eredete, Leonce és Lena, Korniss Péter kiállításmegnyitó és beszélgetés, Dresch Quartet, Berecz András: Új út teteje koncert, Budapest Bár koncert

augusztus 5. péntek
Csintekerintő – Bognár Szilvia gyerekkoncertje, A gyáva, Telefondoktor, Etnoé koncert, Dresch-Lajkó-Brasnyó trió koncert, Light in Babylon, Szarvassá változott fiú, Európa Kiadó

augusztus 6. szombat
MárkusZínház, Telefondoktor, Faragó Béla: A fény arcai, A gyáva, Juhász Gábor trió koncert, Művészi Hordó kiállításmegnyitó, Neofolk, Beszélgetés Törőcsik Marival, Light in Babylon, Nehéz, BudZillus, Besh o droM

augusztus 7. vasárnap
Alma koncert, Parno Graszt, Három nővér, Lovasi és a véletlen, Mulatság, The Tiger Lillies, Kiscsillag


FONTOS INFORMÁCIÓK:________________________________________

4. Ördögkatlan Fesztivál - 2011. AUGUSZTUS 3-7.
Helyszínek: KISHARSÁNY - NAGYHARSÁNY - PALKONYA - SZOBORPARK – VYLYAN TERASZ

Védnökök: CSEH TAMÁS †, TÖRŐCSIK MARI

A fesztivál díszvendégei: Törőcsik Mari, Korniss Péter, Berecz András, Lovasi András, Kárpátalja

Jegyinfó: augusztus 2-ig lehet kedvezményes hétvégi bérletet váltani 5-6-7-ére. A bérlet ára augusztus 2-ig 8.000 Ft - és immár az összes online felületen elérhető.

Elővételben 5 napos bérlet:
június 24-től augusztus 2-ig 9.000 Ft

Elővételben hétvégi bérlet (ÚJ!):
július 10-től augusztus 2-ig: 8.000 Ft
A helyszínen a jegyek ára:
bérlet (5 napra): 11.000 Ft
hétvégi bérlet (3 napra: péntek-szombat-vasárnap): 9.000 Ft ÚJ!
bérlet helyieknek és sajtósoknak (5 napra): 1.500 Ft
napijegy: 3.500 Ft
napijegy első napra és minden nap este 10.00-től: 2.500 Ft

A gyerekprogramok és a kiállítások mindenkinek ingyenesek, tíz éven aluliaknak minden program ingyenes!

Jegyrendelés: jegy@ordogkatlan.hu

Országszerte az ismert jegyirodákban.
A Szabad Tér Jegyirodában: (1065 Bp., Nagymező u. 68., tel.: 301-0147, nyitva h-p: 9-17h) – üdülési csekk is jó!
A Cultur-Comfort Jegyirodában: (1061 Bp., Paulay Ede u. 31.tel.: 322-000, nyitva:h-p: 9-18)

A karszalagot mindenki a helyszínen kapja meg!

Michael West: SZABADESÉS

-részlet-

B Hol van az a nővér? Nem találom a gyereket. Hagytam üzenetet a telefonján, a barátainál, de senki sem tudja, hol van. Tudod, milyen. El kellene már vinniük téged a másik CT-re. És a szakorvosnak is itt kell lennie, valahol. Nem tudom, mikor fognak megvizsgálni. Nagyon rossz téged így látni. Nem tudom, hallasz-e – talán jobb is, ha nem, azok után, amiket itt összehordtam.
A Csak beszélj hozzám.
B Egész nap rád gondoltam. Hogy milyen kedves voltál, amióta csak megismertelek. Olyan jó ember voltál.
A Nem.
B Olyan jó férj és apa. Én pedig szörnyű feleség voltam.
A Nem, nem.
B Olyan hideg lettem. Kiábrándult. Mindig többet akartam, mindig mást akartam, és ettől rosszul lettem, annyira rosszul, hogy elhatároztam: új életet akarok kezdeni. És tudom, hogy a jelenlegi körülmények között nevetséges ezt mondani, de nem kell, hogy így menjenek tovább a dolgok.
A Fogd a kezem.
B Mert ha most ezek vagyunk mi, ha ez a mi életünk, akkor szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok. Itt vagyok veled.
A Maradj velem.
B Segítek neked. Nem kell félned semmitől. Minden rendben lesz.
A Igen.
B Minden jó lesz. Azt szeretném, hogy ne aggódj. Azt szeretném, hogy ne szenvedj. Nem kell tovább gondoskodnod rólunk. És ha nem akarsz maradni… Ha el akarsz menni, menj, menj.
A Nem, én…
B Nem tartunk vissza.
A Nem, én még nem végeztem.
B Jól megleszünk.
A Nem, figyelj. Még itt vagyok. Még itt vagyok.
B Ez minden, amit el akartam mondani.
A Nem vagyok kész rá, hogy bárhova elmenjek.
A nő felkel és indulni készül.
B Megint megpróbálom Jack-et.
A Ne menj. Figyelj rám. Segítség. Miért nem hallasz.
B Nem fogja megtalálni…
A Nézd! Mozgatom a lábujjam. Nézd! Mozgatom.
A nő meglátja az apró mozdulatot a lábán.
B Ezt te csináltad?
A Igen!
B Hallasz engem?
A Igen!
B Értesz engem?
A Értesz engem?
B Ha értesz engem, mozdítsd meg a lábujjadat.
Nagy erőlködéssel megrezzenti a lábujját.
B Istenem. Még itt vagy…
A Igen. Meg fogok gyógyulni. Ki fogok kerülni innen.
B Ide kell hívnom valakit. Nővér! Kell egy nővér. Orvos! Rögtön visszajövök.
Elmegy és elkezd a kórházi dolgozókra vadászni.
B Nővér! Orvos! Segítség! Segítsenek! Valaki segítsen neki!
A Elkezdhetjük elölről. Megmutatom. Újrakezdhetjük. Megmutatom.

(Sztrókay András fordítása)

Októbertől a Bárka Színházban.

VITRUÁLIS ROMÁNC

Kell a minőségi bulvár, elvégre néhanapján, kiváltképp nyáron, leginkább csak szórakozni akar a néző a pénzéért. A hangsúly persze a minőségi jelzőn van. Az osztrák író sok nyelvre lefordított, nem túl technikás lektűrjét valamelyest megemelik a színészi alakformálások. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Az internetes, facebookolós, lájkolós intermediális világ átalakítja a kapcsolatainkat, a nyelvünket, a gondolkodásunkat – masszív tanulmányok számolnak be minderről. Ami tegnap trendi újdonságnak számított, gyorsan lesz elavult régiség. Jönnek az újabb és újabb kütyük, csak kapkodjuk a fejünket, hogy mivel bombázza éppen a techkultúra a felnövő nemzedékeket. Az email nemrég forradalmi kommunikációs eszköz volt, ám lehet, hogy hamarosan végképp kiszorítja valami más.

A bécsi Daniel Glattauer 2006-os regénye, a talányosan szívdöglesztő című Gyógyír északi szélre évekig vezette a német nyelvterület toplistáit. A könyvből készült színpadi játék nem vállalkozik többre, mint hogy megismertesse nézőjét egy sűrű email-váltásokból szövődő virtuális szerelem csapongó fordulataival. A sztori alapja, hogy Emmi Rothner, a harmincas, kétgyermekes, konszolidált házasságban élő fiatalasszony emailben akarja lemondani a Like magazin előfizetését, ám egy betűvel rendre többet billentyűz be a laptopjába, mint kellene, s üzenete egy ismeretlen férfi számítógépén landol. Leo Leike, a szingli negyvenes internetes nyelvész, akit a kéretlen küldemények elérnek, eleinte csak csodálkozik, majd egyre kíváncsibban bonyolódik bele az alkalmi távkapcsolatba. Tavaszra nyár jön, email emailt követ, s hőseink egyszer csak bevallani kényszerülnek, hogy menthetetlenül vonzódnak egymáshoz, s minél több órát szeretnének együtt tölteni a – virtuális – térben. Van azonban egy apró bökkenő: Emmi „úgyszólván férjes asszony”, ami eleinte csak beárnyékolja, ám végül szétrobbantja bimbózó kapcsolatukat. A szegény szerencsétlen férj valahol a sötéten derengő internetes cybertérben természetesen baleseti sérült, ahogy az az érzelmes lektűrökben dukál. A giccses melodráma kulminációs pontján egy üzenet erejéig ő is beszáll a levéláradatba, hogy egy éjszakára a betolakodó hím karjaiba lökje, s ekképpen végképp magához láncolja asszonyát.

A színpadi játék több sebből is vérzik, s a Göttinger Pál rendezte előadás újra meg újra azt nyomatékosítja, hogy nem árt, ha a (minőségi?) bulvárszerző felvértezi magát némi dramaturgiai ismeretekkel. Mert hiába a gondosan cizellált érzelmek fellángolása-felhabzása, ami magával ragadhatná az érzékeny női szíveket, ha a szereplőknek nincs igazi drámai hátországuk, s a soványka cselekmény szigorúan kötött pályán halad előre, eredeti fordulatok, megtorpanások, mellékszálak nélkül, majdhogynem kiszámíthatóan. Emmi és Leo mindvégig a számítógépével kommunikál a játékban, s nem a partnerével, és bár mindketten fennhangon mondják a masinába gépelt email-textusokat, monologizáló megszólalásaikból mégsem lesz igazi dialógus. A rendezőnek e drámaiatlan formát kellene valamilyen módon feloldania, s úgy lebonyolítani a játékot, hogy közben azért percről percre fenntartsa a néző figyelmét. A kétfele osztott, mégis egy légterű sivár játéktérben (díszlet: Sebő Rózsa) az egymástól fizikailag távol élő férfi és nő cselekvései nagyrészt kimerülnek a szobából való gyakori kimenetelben és visszatérésben, az íróasztaltól való fölkelésben és visszaülésben, ruhaváltásokban, ajtónyitásokban, ajtócsukásokban. S bár az internetes kommunikáció, mint közismert, atomizálja a személyiséget, s jócskán behatárolja a fizikai mozgásterét is, a cselekvések monotóniáját azért, színpadon legalábbis, célszerű lett volna valamiképpen oldani.

Az előadás két szereplője, Fullajtár Andrea és Őze Áron persze mindent megtesz azért, hogy színpadi élettel töltse meg és némi humorral is feldúsítsa a meglehetősen szimpla drámai matériát. Fullajtár széles érzelmi regiszteren játszva, színesen és érzékletesen hozza a váratlanul jött kapcsolatba feledkező, egyszerre óvatos és merész fiatalasszony alakját. Cikázik és taktikázik, önfeledten kitárulkozik és durcásan magába zuhan, gyöngédséget kunyerál és vadócmód, szeszélyesen tombol: Emmit, látjuk, mindenestől elragadja a lobogó érzelem. Őze Leója zártabb és szálkásabb, fiúsan férfias és macsóságában is visszafogottan óvatos duhaj, s miközben figurájának arcéle lassacskán kirajzolódik, azon töprengek, mikor és miben láttam Őze Áront ilyen könnyednek, szenvedélyesnek.

Hogy az Orlai Produkciós Iroda előadása végül mégiscsak kínál némi élvezeti értékeket az óbudai tömbházak közé ékelődött játszóhelyen, jórészt az ő szerepformálásuknak köszönhető. A közönség – asszonyok és fiatal párok, nyugdíjasok és zsivajgó tinédzserek – hálás is érte. Kifele jövet hangosan taglalják az előadás fordulatait és fortélyait, a bejáratnál álldogálva vitatják meg a színi történéseket. Már a parkolóhoz érek a sötétlő utcán, mikor még mindig hallom lelkes futamaikat.

Szerző: Kovács Dezső

Ördögkatlan negyedszer

Írta: Jeges-Varga Ferenc

„Ma már nem megszólítható senki, a hírességek sem, de te sem meg én sem, maximum a Facebookon. Ne az legyen, hogy a fellépők kiszállnak a kisbuszból, megnézik a hűtőt, hogy megvan-e minden, amit kértek, lenyomják a műsort, kitöltik a számlát, aztán be a kisbuszba és haza. Kiss Tibi például, aki tavaly volt díszvendég, gyönyörűségeket csinált egy épületben képzőművészekkel közösen Nagyharsány központjában, mondta, hogy idén is folytatná.” (Hodászi Ádámnak mondta Bérczes László)

A legenda szerint azon a gyönyörű Pécs környéki vidéken, ahol Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya települések is elterülnek, az ördögszántotta hegyek között egy szépséges harsányi lányra, bizonyos Harkára szemet vetett az ördög. Még azt is vállalta érte, hogy a Szársomlyó mészkövét egy éjszaka alatt felszántja. Az ördög ekéje azonban beletörött a vállalkozásba. A felszántott rész barázdái viszont megmaradtak. Sőt! A balul sikerült kísérlet eredménye lett a monda szerint a siklósi, a beremendi hegy, de még a harkányi fürdő kénes vize is...

Az Ördögkatlan Fesztivál szervezőivel ilyen kudarc nem eshet meg. Kiss Mónika és Bérczes László igazgatók, inasok, művészetről álmodók és toitoivécé-beszerzők már többször bizonyítottak: tudniillik ez a fesztivál a Művészetek Völgyében éveken át megrendezett Bárka Kikötő folytatása. A Bárka 2001-től hat éven át szervezte Pulán a Völgy talán legszínvonalasabb összművészeti programját, ezt fejlesztik tovább 2008 óta Baranyában. És ha a szervezők jól számolnak, ebben az évben jubileumot ünnepelhetnek, hiszen ha a pulai hatot és a baranyai négyet összeadjuk, idén tizedszer szervez fesztivált a csapat.

A IV. Ördögkatlan Fesztivál egyik tiszteletbeli fővédnöke a két évvel ezelőtt éppen a programsorozat ideje alatt elhunyt Cseh Tamás. Emléke idén is elkíséri a katlanosokat. Augusztus 7-én a palkonyai faluközpontban 17.04-kor harangszóval emlékeznek a szervezők barátjukra. A másik tiszteletbeli fővédnök, Törőcsik Mari személyesen is megtiszteli a katlanlátogatókat. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház lenyűgöző szépségű, A szarvassá változott fiú című előadásának egyik főszerepében, oldalán a zseniális Trill Zsolttal lép a Szoborpark festői amfiteátrumába.

Az Ördögkatlan Fesztiválnak idén öt díszvendége lesz. Egyikük a fővédnökként is már említett Törőcsik Mari, aki azon kívül, hogy fellép, Bérczes Lászlóval is beszélget színházról, szerepekről, emlékekről Micsoda útjaim címmel.

Aztán ott van Berecz András, aki nélkül még nem volt Ördögkatlan. Mesél majd nekünk életéről (Mese a meséről), arról, hogyan lesz egy pesti srácból a nemzet mesélője. Ezenkívül pedig barátaival együtt a legújabb műsorát (Új út teteje), a Gyergyóban gyűjtött székely népdalokat, meséket is elhozza a közönségnek.

Rajtuk kívül Lovasi András is főszerepet kap idén. Rengeteg dolga akad majd: latin himnuszokat énekel a Sator Quartettel a kisharsányi templomban, beszélget Háy Jánossal, fellép a Budapest Bárral, Lackfi János verseit zenéli a Narancsligetben, utolsó éjszaka pedig bezárja a Katlant a Kiscsillaggal. És ha mindenki biztatja, az is lehet, hogy ördögöt is fest a falra Kiss Tibi és Cseh Andris mellett.

A fotográfia Kossuth-díjas nagymestere, Korniss Péter is díszvendég lesz. Kötődés (Attachment) című tárlata egyenesen Nürnbergből érkezik a Vylyan teraszra. A kiállítás megnyitója a művész 74. születésnapján augusztus 4-én lesz. Aznap tanítványával, Pettendi Szabó Péterrel beszélget, majd ezután fogja a masináját, és végigfotózza a falvakat.

Gazdag programokkal érkező díszvendég még Kárpátalja. Kiállítással, bábszínházzal, templomi koncertekkel, autentikus népzenével, beregszászi színházzal örvendeztetik meg a nagyérdeműt.

Mostanra azt is megszokhattuk, hogy a Katlanban a három faluhoz más-más műfajokat kötünk. Palkonya például az irodalmi programoké, beszélgetéseké, a színpadon pedig jazzkoncertek zajlanak. A festői panorámát nyújtó Vylyan teraszon finom borok mellett elüldögélve Jelenkor-délután tanúi lehetünk. Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője Tolnai Ottót és Tóth Krisztinát várja beszélgetésre.

A nagyharsányi focipályán lesznek a fesztivál „nagy durranásai”. Idén a Kiscsillag, a Budapest Bár, az Európa Kiadó és a Quimby lép a több ezres közönség elé. Szombat éjszaka két zenekar is húzza majd a talpalávalót: a bemelegítést egy őrült berlini csapat, a BudZillus fogja levezetni. A swing, ska, surf és balkán zenei hangzást jóféle punk attitűddel prezentáló csapat fergeteges színpadi show-ja után pedig a hazai világzenei szcéna egyik legkiemelkedőbb csapata, a Besh o droM veszi birtokába a színpadot. A már megszokott letaglózó energia és a szégyenlősöket is táncra perdítő ritmusok mellett ezúttal megújult hangzásra, új hangszerekre, zenei térképük új felfedezéseire, valamint legújabb lemezük bemutatására számíthatunk.

A Szársomlyói Szoborparkban három zenevirtuóz ad közös koncertet: Dresch Mihály, Lajkó Félix és Brasnyó Antal trióját a francia festő, MATT B egy óriásvásznon örökíti meg. Idén a festői környezetben levő helyszínt az „ördögien angyali kasztrált bűnöző anarchista brechti trió”, a The Tiger Lillies búcsúztatja augusztus 7-én.

Kisharsány elsősorban a Mediawave kezében lesz. A sajátosan családias hangulatú faluban a nap kicsit talán később kezdődik majd, mint másutt. Ennek oka, hogy a beszélgetések, közös zenélések, vetítések általában hajnalig tartanak. Spontánabb, szabadabb itt minden, mint a Katlan többi helyszínén. A szervezők megtartják persze a műsorfüzetben meghirdetett programokat, de azok mindig kibővülnek alkalmi, ott és akkor születő, egyszeri történésekkel.

Ami azonban már most biztos, a Mediawave-falu 2011-ben is színes zenei felhozatallal várja a látogatóit. Lesz francia, izraeli, török, indiai, marokkói, algériai, kárpátaljai, amerikai, és még sokféle zene a felújított kisharsányi templomban. Ízelítő a „hivatalos” programból: Ferenczi György és Both Miklós zenei műhelyt vezetnek, segít ebben a Kárpátaljáról érkező Pál István „Szalonna” is – így aztán hallgathatjuk majd Ferenczi György és a Rackajam és a Pál Banda koncertjét is. De lesz Flamenco Műhely is és számos különleges koncert. Pécsről jön például a Psycho Mutants, az Egyesült Államokból The Durgas, Izraelből és Törökországból a Light in Babylon…

A kisharsányi zárókoncertet a Romungro Gipsy Band tartja majd, akik autentikus lovári és beás cigány népzenét játszanak, olyan hagyományos roma hangszereken, mint az akusztikus gitár, kanna, kanál. Ezt egészíti ki az ének és a szájbőgő, nagybőgő, mandolin és darbuka.

Színházi produkciókból sem lesz hiány az Ördögkatlanban. A beregszásziak két előadással is fellépnek a szabad ég alatt A szarvassá változott fiú című előadást és Csehov Három nővérét is Vidnyánszky Attila rendezte.

A Bárka Nehéz című előadása (rendező: Bérczes László) is látható lesz, Mucsi Zoltánnal, aki idén a legjobb férfi főszereplő díjat nyerte el Pécsi Országos Színházi Találkozón. Mucsi Zoltánt, azaz Kapát egy másik előadásban is láthatjuk. A fajok eredetét Dömötör Tamás állította színpadra. Az előadásban Kapa partnerei Thuróczy Szabolcs és Scherer Péter. Pepe (Scherer Péter) is hoz egy saját produkciót, amiben egy kicsit játszik is, de a darab szinte monodráma Kovács Krisztiánnal, aki egy drogfüggőt alakít, nem akárhogyan. A Gyáva című darab idén elnyerte a 6. Gyermek- és Ifjúsági Szemle fődíját. Kapát és Pepét Göttinger Pállal kiegészülve az Ördögkatlan falvai között közlekedő alkalmi színházzá avanzsált buszokon is láthatjuk. Ők hárman a maguk módján idén is ismertetni fogják a fontosabb hely-, fesztivál-, irodalom- és eszmetörténeti tudnivalókat, valamint a biztonsági előírásokat és néhány sötét titkot. Ez lesz a Busz-Színház.

Göttinger Pál rendezőt a Katlanban színészként is láthatjuk. Ő játssza ugyanis a Telefondoktor című egyszemélyes bohózat címszerepét, és égeti nőgyógyászként több szálon, azaz telefonvezetéken a gyertyát. Lesz még sok jó gyerekelőadás, zenés orfeum, pécsi színház és a Katlan zárásaként látható az elmaradhatatlan Mulatság.

Délelőttönként (Palkonyán) és délutánonként (Nagyharsány, Kisharsány) számtalan gyermek- és családi program várja azokat, akik családostul indulnak Baranyába. A MeseLadiktól az Alma zenekarig, a MárkusZínháztól a pécsi székhelyű a Bóbita Bábszínházon keresztól Jankovics Marcell filmjeiig, Bognár Szilvitől a Cók Mók Bábszínházig… Felsorolni is nehéz.

A tavalyi sikerre való tekintettel idén is lesz Esélykikötő. Az esélyegyenlőség, az emberi jogok tudatosítása, a környezetvédelem, valamint az önkéntesség területén fáradozó civil szervezetek ezúttal is gazdag programkínálattal érkeznek: bárki megmérettetheti magát a Hétpróbán, kipróbálhatja a Szociopoly-t, vagy lapozgathat az Önkéntesség Élő Lexikonában. Megtekinthető lesz a Szegény Cigányok – Szegény Cserehát című fotókiállítás, valamint egy másik tárlat mélyszegénységben élő gyermekek rajzaiból.

Emellett leköltözik a SANSZ filmklub is, ahol másságról, a sokszínűségről, a kirekesztésről és az elfogadásról, valamint a közösségről szóló filmeket nézhetnek meg az érdeklődő katlanlakók.

Palkonyán Családi Kuckó nyílik, ahol arc- és hennafestés, valamint interaktív társasjátékok várják kicsiket és nagyokat. Lesznek még kiállítások, filmvetítés, kirándulás, házfestés, irodalmi előadások. Képtelenség minden programot felsorolni, ezért inkább mindenki látogasson el az Ördögkatlan Fesztivál honlapjára, és válogasson kedvére.

„Azt gondolom, hogy aki egy szép, emberi, családias fesztiválra vágyik, annak az Ördögkatlan tökéletes. Egy kicsit olyan, mint Kapolcs a kezdeti időkben... Akárkivel beszélgettem ott, mindenki akart jövőre is menni. Nekem az egyik kedvenc fesztiválom. Persze van, aki ezt szereti, van, aki azt... De szerintem üdítően más, mint azok a nagy bungee jumpingos bulik, amiket megszoktunk.” (Waliczky Annamáriának mesélte Kiss Tibor)

IV. Ördögkatlan Fesztivál
2011. augusztus 3–7.

Kisfilm a kapruni Burgfestről

A HVG ajánlója a Gyógyírről

Eltéved egy e-mail: Emmi le akarja mondani a Like Magazin előfizetését, de levele Leo Leike postafiókjában landol. A férfi jelzi a tévedést – ezen a ponton akár véget is érhetne a történet. Csakhogy unaloműző, felszínes e-mail-váltásba bonyolódnak, ami az idő előrehaladtával igazi kapcsolat élményét adja, mindkettejük számára azt, ami éppen hiányzik az életükből. Valójában semmit sem tudnak egymásról, jószerével csak annyi biztos, hogy ugyanabban a nagyvárosban laknak. A tét nélküli fecsegéstől sikertelen szakítási kísérleteken keresztül eljutnak az önpusztító és birtokló szenvedélyig. S miközben követelőzően keresik a választ, hogy valójában ki is lehet a másik, fogságba ejti őket a képzeletükben és a levelekben létező virtuális valóság. Márpedig a személyes találkozás elkerülhetetlen. A Daniel Glattauer osztrák író nagysikerű e-mail-regényéből készült adaptáció Göttinger Pál rendezésében kiválóan működik a színpadon. A pörgős ritmusú előadásban Fullajtár Andrea és Őze Áron két órán keresztül képes megtartani a feszültséget, miközben végigélik nyolc hónap érzelmi hullámzását.

forrás: http://hvg.hu/

Tévedésből színdarab

A Gyógyír északi szélre Daniel Glattauer sikerkönyvének színdarabbá formált változata.
A műben a virtuális kapcsolatok útvesztőjébe kerülünk, a chatelés személytelen intimitásába, ahol az arctalanság meglepő bátorságot szül. A dialógusok jól pörögnek, a darab mégis hihetetlenül közhelyes. Minden fordulat pontosan tudható előre, semmilyen meglepetés nem ér minket, a cselekmény a várt mederben folydogál. A szereplők igazi személyiségéről nem sokat tudunk meg, ahogy egy chatelés során sem – a különbség csak annyi, hogy a színpadon ez nem feltétlenül szerencsés.

A meglehetősen lapos darabból Göttinger Pál – lehetőségeihez képest – mégis előadást varázsol az Óbudai Társaskörben, de a statikusságból nem képes kilépni. Egyszerre láthatjuk a nyelvpszichológus és a férjes asszony nagyon különböző életterét, amit kizárólag a magány köt össze. A virtuális világ lassan fontosabbá válik számukra a kézzel fogható valóságnál. Természetesen csak addig, amíg megmarad virtuálisnak, ezért halogatja a két főhős a személyes megismerkedést.

Az előadás erénye, hogy a beszédbe átültetett virtuális levelezés rengeteg színészi játékot rejt magában, és a közönség afféle hackernek érezheti magát, aki miután feltörte valakinek a postafiókját, élvezettel kutakodhat mások intimszférájában. Sőt, igazi nagypályásként már a kamerákat is felszerelte, hogy bepillanthasson a szobabelsőkbe, és a két ismeretlent testi valójában figyelhesse meg; fáradtan, könnyes szemmel, alsóneműben, borral vagy whiskyvel a kezében, delíriumban, kiábrándultan vagy éppen jókedvtől duzzadva. Az előadás erénye ugyanakkor éppen a hibája is: mivel mindkét szereplő kirakatban él, és minden esemény a szemünk előtt zajlik, nem marad számunkra megválaszolatlan kérdés.

A mi számunkra édes mindegy, hogy végül találkozik-e a két virtuális szerelmes vagy sem, hiszen már mindkettőt behatóan tanulmányoztuk. Találkozásuktól semmit se várunk. Az avatarok számunkra már megelevenedtek. Fullajtár Andrea és Őze Áron csodálatos kettőse azonban képes elterelni figyelmünket a színpadra alkalmatlan darabról, mélyen elmerülünk játékukban, és nem keressük tovább a miérteket.

Ismerős történet

Interjú Fullajtár Andreával
Szepesi Krisztina

Az osztrák Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című regényének sikerét az is bizonyítja, hogy 30 nyelvre fordították le, s a színházi adaptáció iránt is nagy volt az érdeklődés Ausztriában. Orlai Tibor producer is felfigyelt a darabra, melyet július 20-án az

Óbudai Társaskör kertjében mutatnak be Fullajtár Andrea és Őze Áron előadásában. A színésznő ugyan igyekszik távol tartani magát az internet világától, ami a darabbéli szereplőket összehozza, mégis sok olyan történet jut eszébe saját életéből, amik hitelesítik a darabot.

Mi volt az első reakciód, amikor megkaptad a színművet?
F. A.: Tibor először a regényt küldte el nekem, hogy mondjak róla véleményt. Nagyon tetszett. Erre ő azt mondta, lehet, hogy csinálnánk belőle egy előadást. S mivel akkor még színpadi verziója nem volt magyarul, megkereste a fordítót a feladattal. Aztán szép sorban jött hozzá Őze Áron, Göttinger Pál rendező és a helyszín.

Ezek szerint a te igened miatt kezdődött el a folyamat?
F. A.: Szerintem ezt Tibor mindenképpen nagyon szerette volna megcsinálni. Nekem pedig tetszett a regény, mert egy lélektanilag nagyon pontosan végigvitt dolog zajlik benne két ember között, akik teljesen véletlenül akadnak össze az interneten. Rengeteg igazságot fogalmaz meg arról, hogyan működnek az emberi kapcsolatok, hogyan lesz fontos egy olyan ember, akit azelőtt nem ismertél, aztán hirtelen mégis közelebb áll hozzád, mint az, akivel együtt élsz 15 éve.

Az eredeti művet „e-mail-regényként” aposztrofálták. Hogyan működik darabként?
F. A.: Nagyon nagy mennyiségű a szöveg, amit kettőnknek el kell mondani, így sokat próbálunk. Mivel maga a szerző írta a színpadi adaptációt, és ugyancsak Kajtár Mária fordította magyarra, aki a könyvet is, a kettő nem különbözik nagyon egymástól. De nyilván a próbákon azért egyszerűsödnek a túl bonyolultan megfogalmazott gondolatok.

Mivel ez egy kétszereplős történet, biztosan fokozottabban formálódik az egyéniségetekre.
F. A.: Muszáj, hogy így legyen. A kétszereplős daraboknál különösen fontos, hogy kik azok, akik találkoznak benne. És persze van olyan a szövegben, ami egyszerűen nem a szóhasználatom, ilyenkor megpróbálom meggyőzni a rendezőt és a partneremet is, hogy másik szót keressünk a helyére. Volt egy olyan meccsünk, hogy Emmi „puszival” köszön el, amit én soha nem mondanék a szerelmemnek.

Azért találtál hasonlóságot közted és a karakter között?
F. A.: Én soha nem éltem még 15 évig házasságban, így ezt a helyzetet csak elképzelni tudom. De a történet azon része, hogy a nő kapcsolatban él és hirtelen valaki teljesen marginálisan belép az életébe, aztán nagyon fontos lesz számára, s akár sokkal bizalmasabb viszonyba kerül vele, mint akivel együtt él, teljesen létező dolog, nekem is volt már ilyen tapasztalatom. A próbák során is sokszor meséltünk a saját életünkből hasonló történeteket, vagyis nagyon igazi ez a sztori.

Te hogy állsz az internettel?
F. A.: Azt érzem, hogy az internet megpróbál benyomulni az életembe akkor is, ha nem akarom. Például egyetlen Facebook-regisztráció után több mint ezer ember lepett el azzal, hogy ismerősöm akar lenni, aztán megsértődtek, amikor nem válaszoltam, mert nem gondolom, hogy nekem barátságban kell lennem minden nézővel. Vagyis az a fajta ember vagyok, aki megpróbálja távol tartani magát az internettől, mégis előfordult már, hogy interneten keresztül ismerkedtem meg valakivel. Pontosan úgy, mint a történetben: azt hittem, ismerem és tudom, kinek írok, aztán kiderült, hogy nem, végül mégis ismerősökké lettünk. Ma ez bevett formája az ismerkedésnek. Korábban először megláttad az illetőt, hallottad a hangját, ma pedig először kiderítesz róla mindent, és ha már teljesen lecsekkoltad, akkor esetleg hajlandó vagy vele találkozni.

Mennyire tud ez a történet mégis intim lenni?
F. A.: Nagyon is. Olyannyira, hogy egy idő után sokkal intimebb ez az internetes kapcsolat, mint amit a nő a házasságában megél. Amikor az Óbudai Társaskör sajtótájékoztatóján felolvastunk néhány részletet a darabból, az emberek nagyon értették, mi történik. Mintha már velük is történt volna hasonló. Az internet segítségével percre pontosan történnek a dolgok. Ott lehetsz egy másik ember életében akkor, amikor csak akarod. Éjjel kettőkor megihatsz egy pohár bort valakivel az internet segítségével. Azzal, hogy a férfi megírja a nőnek, megjelenik az otthonában azonnal a képernyőjén. A nő bezárja a szoba ajtaját, hogy a férje ne tudja megzavarni, s ő is kibont egy üveg bort. Az egyidejűség miatt ugyanabban a pillanatban tudják megélni egymás érzéseit a bor hatására.

Ez egy szerelem története?
F. A.: Abszolút. Nem akarom elárulni, hogy a férfi és a nő végül találkozik-e, de az sokat elmond, hogy e véletlen internetes találkozás, ami egy elírt „e” betű miatt jött létre, tönkreteszi a nő 15 éves házasságát.

Nyomdakész testek

Deres Kornélia a Gyógyír északi szélre előadásáról - KRITIKA
Két ismeretlen egy elgépelt email-cím miatt hosszú levelezésbe kezd...

A tökéletesen „biztonságos" kapcsolathoz csak egy levelezőpartner szükséges. De hívhatjuk akár email-partnernek is. Ki ne szeretne a szép szavak mögé odaálmodni egy eszményi idegent, akivel mégis bensőségesen megoszthatja mindennapjai zanzáját. Mert azért, ugye, bizonyos szempontból, sokkal könnyebb szellemeskedni, mint megfőzni azt a krumplifőzeléket. Újra és újra.
A virtuális személyiségek és/vagy testek korában, amikor egy frappáns komment a facebookon pont annyit árul el az emberről, amennyit ő is látni és mutatni szeretne magából, a képzelet elengedhetetlen az üres helyek kitöltésében. Ennek mentén indul Daniel Glattauer regénye és azonos című drámája, a Gyógyír északi szélre: két ismeretlen egy elgépelt email-cím miatt hosszú levelezésbe kezd, amely a felszínes érdeklődés, a kíváncsiság, majd a függőség stációin keresztül, egy hibrid szerelmi viszonnyá alakul. Ironikus, hogy mindkét szereplő szakmájából kifolyólag is az internethez kapcsolódik: a nő honlapokat tervez, a férfi az internetes kommunikációt kutatja nyelvpszichológusként. Legalábbis ezt írják magukról. Mert ha valami, az ellenőrizhető valóság (ha egyáltalán van ilyen) áll a legtávolabb ettől a kapcsolattól, amely közel egy év sűrűbb-ritkább email-váltásaiban merül ki. És az email-társ, akár egy hallucinogén, hosszú távon sokkal erősebbnek bizonyul bármely más, hús-vér partnernél.
Göttinger Pál rendező ehhez a fikciós kapcsolathoz műotthonokat társít: IKEA-áruházak elképzelt lakásai köszönnek vissza a színpadról, szépen illeszkedve a tematikához, ahogyan például Emmi szobájában ott figyel három-négy jelzésszerű könyv a polcon (díszlet és jelmez: Sebő Rózsa). A határozottan kettéosztott tér két fél életet mutat: Emmi Rothner és Leo Leike számítógépes szobáit középen láthatatlan fal választja el, így a színészek - akár egymás mellé szerkesztett filmkockák - a másik számára érzékelhetetlenül járnak-kelnek saját térfelükön. A hátsó falon nagy dátumjelző a közös valóság, az objektívnek mondott idő mérője. Lakásuk csendjében ezek a felnőtt emberek úgy teremtik meg virtuális barátjukat, szerelmüket, gólemüket, hogy csak írásban beszélgetnek. Ám míg szerelmes leveleket váltó őseiknek sokszor heteket és hónapokat kellett várniuk egy-egy válaszra, Emmi és Leo lehetősége az azonnali reagálásra - melynek kihasználása vagy figyelmen kívül hagyása pszeudo-dialógusokat eredményez - megteremti a vizuális szóbeliség sajátos, nagyon is 21. századi kommunikációs fajtáját. Ez ugyanakkor gondolkodásszerkezeti változást is sugall, hiszen az állandó emailezés, az írásbeli kommunikáció mindennapivá válása egyfajta „nyomdakész gondolkozásmód" létrejöttében kulminálódhat.
Az Orlai Produkciós Iroda legújabb előadásának alapanyaga, a bécsi Glattauer sikerkönyve kétségkívül olvasóbarát szórakoztató irodalom: magánéletekben vájkál, és ügyes dramaturgiai hatásokkal adagolja a sztorit, példa erre az Emmi családjáról szóló információk elhelyezése. Az előadás kezdeti lendülete azonban erejét veszti, többek között a vége felé elburjánzó közhelydömping miatt - amely legalább olyan hervasztóan hat, mint Emmi láthatatlan férjének (szexuális) akcióra buzdító levele Leóhoz. A kevéssé dramatikus alaphelyzet (ti. két ember elektronikus levelezése) azonban közel sem ennyire zavaró, hála Fullajtár Andrea csipkelődő, érzelmi intenzitásra vágyó, érett Emmijének és Őze Áron kölykös, sokszor duzzogó, mégis hamar elköteleződő Leójának. A karakterek közti furcsa viszony alapvetően kapcsolódik össze a medialitás kérdéseivel - ennek a színpadon azonban csupán egy laptop és egy számítógép a jelölője -, hiszen virtuális testük fikcionalitása alapján éppúgy lehetnének unatkozó tinédzserek, mint változatosságra vágyó nyugdíjasok.
Annak idején Göttinger Pál jegyezte rendezőként a Szputnyik egyik korai produkcióját, A vágánybenézőt, amelyben egy hirtelen felbukkanó és működésbe lépő lángszóró emlékezetes pillanatokat okozott. A Glattauer-előadás alatt jutott eszembe az ott látott tűzcsóva, némiképp reménykedve, hátha Emmi vagy Leo ajtajában is feltűnik egy kis sárkánylehelet. Lángok helyett azonban csak az összetegeződésre került sor - talán egy virtuális, szavakból épülő világban nem is lehet ennél sokkal többet várni.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre (Orlai Produkció)
Fordította: Kajtár Mária. Díszlet- és jelmez: Sebő Rózsa. Rendezőasszisztens: Gerő Szandra. Rendező: Göttinger Pál.
Szereplők: Fullajtár Andrea, Őze Áron.

„Telefonszex szex és telefon nélkül” - Kovács Bálint blogján a Gyógyírről

Az Orlai Produkció – a sajnos egyetlen magyar kereskedelmi (tehát állami támogatás nélküli) színházi produkciós iroda – neve egyre inkább egyet jelent a minőségi szórakoztatással, azaz az e név alatt létrejövő előadások általában üdítő kivételek a nyári gagyi-dömpingben: nem „elvontak”, de nem is komolytalanok. Ilyen a kortárs osztrák levélregényből készült Gyógyír északi szélre is: egy családos nő és egy egyedülálló férfi egy elgépelt e-mail cím által szereznek tudomást a másik létezéséről, és levelezni kezdenek. Eleinte épp az ismeretlenségből adódó kötetlenség miatt, később viszont (a férfi) szenvedélyes szerelemből vagy (a nő) azért, hogy kitörjön háziasszony szerepéből, és valaki olyanná váljon, aki hiányzik a mindennapi életéből.

Glattauer szövege mélységében, lélekrajzában, összetettségében, hitelességében és emberismeretében elhatol egészen addig a pontig, ameddig egy lektűr csak elhatolhat: sokkal inkább lélektani dráma lesz a levelezésből, mintsem limonádé, mivel érzékenyen megmutatja és alaposan kibontja két ember pszichéjét. Fullajtár Andrea eleinte csak pont annyira jó, amennyire az ország egyik legjobb színésznőjének kisujjból is jónak kell lennie, de amikor számára és számunkra is kiderül, hogy a levelezést és levelezőpartnerét tulajdonképpen az egyetlen menekülőútnak tartja jelenlegi életéből, valódi mélységeket mutat meg. Őze Áron méltó párja: szenvedélyét, odaadását és elkeseredettségét könnyű elhinni. Az előadás egyetlen baja, hogy Göttinger Pál rendező csakis a színészek játékával foglalkozott, és semmi mással nem: a két szereplő ül vagy áll a saját szobájában, és vagy nézi a monitort, vagy nem – de semmiféle rendezői ötlet (a tér elrendezése, a kapcsolat mélységének a verbalitáson túli jelekkel, például érintéssel történő érzékeltetése, egyszóval bármi az „ajtón be – ajtón ki” játékmódon kívül) nem tesz hozzá semmit a színészek játékához.

Két gép fölösleges

Emmi Rothner a Like magazin előfizetését szeretné lemondani, de e-mailje egy betű elgépelése miatt Leo Leike nyelvpszichológushoz fut be. Két gép generálja a gyenge darabot, két gép a kerékkötője a szerény előadásnak. KRITIKA

A pár esztendeje íródott, a német nyelvterület lektűr-sikerlistáját sokáig vezető giccsre nincs miért szót vesztegetni. Ebből a magyarul is megjelent regényből valamilyen úton-módon kétszemélyes színdarab vált, noha – mint Göttinger Pál rendező nyilatkozta a minap – „az alaphelyzet színháztalan”. Nagyjából az Óbudai Társaskör, a Kultkikötő és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésével létrejött egész este is színháztalan, pedig nem színésztelen. Az egymást csak gépek közvetítésével, írásban kifürkésző, megszerető és elvesztő (azaz a leírt üzeneteiket dialógusszerűen elmondó) páros hölgy tagját Fullajtár Andrea ragaszkodóbb, komolykodóbb, felelősebb asszonyi ént formálva, a férfit Őze Áron sutábban, kamaszosabban, az érzelmi elánt a végén begyújtva alakítja. Sajnos azonban Göttinger nem tud mit kezdeni velük (és általa nem ok nélkül dicsért különféle színészi iskolázottságukkal). A két ember ugyanis makacsul (nem mindig, ám roskasztó túlsúllyal) a kivilágítatlan képernyőhöz intézi szavait. Emmi a laptopjához, Leo a számítógépéhez. Fullajtár helyzete annyival rugalmasabb, hogy a laptopot mozgósítani lehet. Szegény Őze viszont még a padlón ültéből is fel-fel- és hátra pillantgat, holott a gépek antropomorfizálása semmiféle módon nem történik meg, azaz nem válthatják fel szimbolikusan a város egy távoli pontján élő, személyesen soha meg nem ismert másik beszélőt. A két összeérő szobát formázó díszlet légterének nem létező választóvonala felé a színészek nem tekinthetnek (vagy csak aszinkronban), hiszen a színműnek a nézővel kötött hallgatólagos egyezsége szerint a szereplők még így sem láthatják egymást. Marad a gesztikuláló, mimikázó képernyőnek-szónoklás, a levegőbe beszélés és a mindkettőnél kínosabb, sokszor „párhuzamos” kifelé szavalás. Fullajtár is, Őze is akkor életteli, amikor le tud és le akar szakadni monitorról: amikor a viszonylat lényegét és nem a technikáját engedik előtérbe. Ilyenkor kevésbé feltűnő, hogy az írott mailbeszéd és a színdarabban kívánatos élőbeszéd között micsoda elsiklások támadnak. Nem a remek fordító, Kajtár Mária hibájából, aki szép szóleleményeket ad Emmi és Leo szájába, és nála a lehetetlent a létezhetetlen váltja ki.

Valószínűleg hívebb képet alkothatnánk Göttinger Pál munkájáról, ha ott kerül színre, ahová valójában készült: az Óbudai Társaskör kertjében (innen a díszterembe menekítették a bonyolult című, de szimpla tartalmú darabot, tartva attól, hogy a különben kellemes estéli időt a szeszélyes július a legrosszabbkor fordítja esősre). Talán a szabad sötét ég alatt valószerűtlenebb és épp ezért valóságosabb, hitelesebb ábrázolásba úszhatott volna a másfél órás szaggatott párbeszéd, melynek eseménynaptárát egy hatalmas digitális kijelző hónap- és napjelölő számai lapozzák. A kerti fák alatt, meglehet, nem hatott volna rémesen a kattintós műmécses (hiszen a lángocskát nem fújhatja el ama északi vagy más szél), s éji neszek és illatok között esetleg jobban hiszünk benne, hogy az igen jónak mondott házasságban élő nő és a fő szerelmével sűrűn szakító férfi egyre leküzdhetetlenebbül vágyik egymás szexuális közelének szerelmi megnyugvására, sőt néha úgy fest: az együttélésre is. Az óbudai kert tán még azt is zavartalanabbul elbírta volna, hogy a balesete folytán maradandó fogyatékkal élő – felesége mailjeinek titkát kileső – férj egy megalázkodó e-maillel maga is bekapcsolódjon a szerelmi kettősbe, Hegedűs D. Géza hangján, aki igazán tárgyszerűen próbálja tolmácsolni Bernhard házasságmentés érdekében tett házasságtörési javaslatát.

Sebő Rózsa tervező az épp csak jelezhető jobbra-balra díszletért jelmezkavalkáddal kárpótolhatta magát. Telnek az évszakok (összesen nagyjából nyolc hónap), peregnek a napszakok, sűrűn kell váltogatni a ruhákat. Sűrű ruhacserékhez sűrű kisietés szükséges, és gyorsöltözés után sűrű visszasietés a gépekhez. Határozottan az a benyomásunk: ha számítógépek, kulisszák és cserélgetett öltözékek nélkül, az egész realisztikus felhajtás nélkül, trikóban-farmerben, a kert éjszakai ege alatt üldögélve – akár egymásnak háttal – Fullajtár Andrea és Őze Áron csak úgy elmondta volna szövegét, sokkal jobban járunk.
Szerző:
Tarján Tamás

FeHér ElepHánt a Gyógyírről

Bejelöl egy ismeretlen, megnézzük, hány közösünk van és hogy kik azok, visszajelölünk, az adatlapján keressük az azonos érdeklődési pontokat, egy-két is elég ahhoz, hogy üzenettel felvegyük a kapcsolatot:/"Te vagy a harmadik a Face-en, aki olvasta a Súlyszivárványt!", vagy: "Végre egy Gubajdulina-rajongó!"/. Eszmét és vágyakat cserélünk, szigorúan a kulturális érdeklődés terében, percek alatt, folyamatosan, könnyedén: csodadolog!!! Daniel Glattauer chat-komédiája szellemesen vázolja fel a szituációkat, írásos párbeszédei szóban hangzanak el, pattogósak, humorosak, kedvesek. Kóstolgatja egymást a házasságában magányos nő és az éppen kapcsolati krízisét nyögő férfiú, nagyon kíváncsiak, de kellően óvatosak is. Őze Áron racionális, okoskodó, nagyon is ravaszdi: amikor beülnek egy kávéházba, azt kutatva, vajon felismerik-e egymást, húga segítségével szerelmes ifjúnak álcázza magát, sportszerűtlenül jutva érdemtelen előnyhöz. A színész temperamentumos hozzáállással, energikus lendülettel kelti életre hétköznapi figuráját, nem marad alul a kiélezett szócsatákban sem. Aki miatt mindenkinek látnia kell ezt az előadást, aki az apa-színházi soványka koszt helyett, itt egy igényes közönségbarát darabban mutatja be színészegyéniségének pompás ízeit: az a káprázatos Fullajtár Andrea! Dühös, fölényes, csalódott és reménykedő, megfontolt, de fejest ugrik a sötétbe, hűséges, de vállalja a kockázatot. Ezer szín, ezer gesztus, a hanglejtés, a mimika milljom árnyalata. És annyi száraz tragikum, groteszk irónia, abszurd komikum után, végre igazi emberi arcot is ölt, könnyeset, mosolygósat, örömtelit. Minden szavának súlya van, minden villanása hasít, úgy váltja Sebő Rózsa szellős ruháit, ahogy jellemének végletei között is mesterien egyensúlyoz. Göttinger Pál hajszálpontos értelmezéssel alapozza meg a játékot, a több tucatnyi jelenet élesen elkülönül, legalább harmincszor jönnek be az ajtón és mindig másképp! A feléig nagyszerűen gördül a cselekmény, kicsit lankad a különféle elutazások bonyodalmaiban, egyre keményebben vetődik fel a személyes találkozás kérdése. Lélegzetvisszafojtva szurkolunk: csak-csak össze kéne már jönniük... Az író eredetien oldja fel/?/ a dilemmát, de szerényen felvetjük a közönség megszavaztatásának ötletét! "Szeretné-e, hogy találkozzanak?" - "Inkább maradjon az anonim levelezés?" - aztán lejátszódhat a többségi változat, avagy mind a kettő. Van egy harmadik út: A Hölgy becsenget a Úr ajtaján - függöny!!! Pörgesse magában mindenki tovább...

A viszony, mint irodalmi minőség

A szavak generálta virtuális érzékiségről beszélgetünk Göttinger Pállal, aki kortárs osztrák regényből írt kétszereplős előadást rendez az Óbudai Társaskörben. Fullajtár Andrea és Őze Áron játssza a mailes viszonyba bonyolódó szereplőket. INTERJÚ



– A Gyógyír északi szél című regényből készül a színdarab. Milyen minőségű irodalom ez?

– Jófajta lektűr. A meglehetős emberismerete keltette fel a figyelmünket, ami játszhatónak is tűnik annak ellenére, hogy az alaphelyzet színháztalan. Egy újságlemondás apropóján elgépelt email cím miatt került ugyanis kapcsolatba két ember. Olyan hosszan tisztázzák ezt a félreértést, hogy az is kiderül, érdekesek egymásnak. Eleinte nagyon élvezik ennek a súlytalanságát, boldogan kitárulkoznak, mondván nyugodtan lehetnek bizalmasak, mert úgysem látják egymást soha. Idővel aztán ez a dolog függőségbe csap át, ami életpályát módosít, és házasságot bizonytalanít el. A szerzőnek, magának is kemény feladvány két koherens személyiség jelentős változását bemutatni úgy, hogy közben a történetükben tulajdonképpen nincsenek fordulatok. Minden megmarad egy tét nélküli játékos szinten, mert azt sem tudják, hogy néz ki a másik. A 2004-ben megírt történet persze nem attól érdekes, hogy korunk közege digitalizált társalom, mert akkor ez már elavult helyzet – ma már nem mailezünk egy láthatatlan személlyel, a facebookkal túlléptünk ezen.

– De nem hagyják nyugodni, ahogy mondta, a színháztalan helyzetek: a Love and Money című előadásában pár évvel ezelőtt ugyancsak láttunk színészeket monitor-fényben.

– Erősnek találom a képet, hogy forgalmas csomóponton, egymástól karnyújtásnyira akár százan is bent ülnek – mondjuk – egy internetkávézóban, és hatalmas lendülettel kommunikálnak valakivel, aki nincs ott. Van ebben valami bizarr izgalom. S hát megvan a metakommunikációs feszültsége is annak, hogy az ember ír valakinek, amire kaphat húsz másodpercen belül választ vagy akár négy nap múlva. Mindeközben bizonytalan, hogy az illető másik húsz üzenet mellett válaszol vagy kivételes jelentőséget tulajdonít pár szóval. Sok mindent odaképzelhetünk egy véletlen gesztus mögé: mintha mindez hatással lenne az érzelmeinkre. Ösztönösen kiszúrjuk, teszem azt, több tucat kommentből, amelyik érdekesebb nekünk. Ártatlanul elkezdünk tudni egymásról, követni a másik életét, s hogy aztán ebből mi lesz, az más kérdés, de kikerülhetetlenül hat ránk. Színházilag mindehhez biztosan fel kell rúgni pár szabályt, lévén a szereplők egy jelenetben játszanak, de nem látják egymást. És ahogy a próbák elején megfogalmaztuk magunknak: a regényhez képest rögtön gyököt vesztünk azzal, hogy itt azonnal testet öltenek a szereplők – miközben a regényben ennek a tisztázatlansága nagyon sokáig felhajtóerő. A játék, netán a hazugság tere pedig, amikor írásban kommunikálunk, jóval nagyobb lehet. Mindez azért érdekes, mert mintha nem olyan világ lenne, amelyikben nagy szavakat merünk mondani, mert hiteltelennek érezzük: elfutunk a pátosztól. És akkor itt ez a két ember, és olyanokat kezd el írogatni, hogy „csak magára gondolok”, mint egy avíttas romantika korabeli levélregényben.

– Az derül ki, tehát, hogy próbáljon az ember bármint, mindennek a végén a magány van?

– Nem tudom, mert az egyik ember itt egy jól működő házasságban él, és az utolsó utáni pillanatig nincs kimondva, hogy ez szerelem. A kommunikáció céltalansága gyanús, annak ellenére is, hogy sokszor explicite tisztázzák, hogy a férfi a férjnek nem ellenfele. A szöveg minimális dramatikussága pedig nem a kapcsolatok tarthatatlanságáról akar tanítani, inkább epikus ez az egész. Nem a magány áll a háttérben, hanem az: olyan korszakban élünk, hogy nem megélünk valamit, hanem kommunikálunk róla.


– Ez nem mai dolog.

– Persze, hogy nem. De a helyzet egyre élesedik az által, hogy mindinkább azzá válik mindenki, amit kommunikál magáról, nem pedig az lesz, amit tesz. Élünk ebben egyre finomabban és részletgazdagabban, aztán egyszercsak történik valami valóságos, amitől összeomlunk vagy mindent felülírva eltalálva érezzük magunkat valami igazi jó által. A regényben is akkor élesedik fel a történet, amikor az egyik azt mondja, hogy találkozni kéne.

– Akkor miért érdekesek mégis a virtuális kapcsolatok? Mi miatt éri meg ennek a két embernek is a levelezésre szánt idő?

– Azt képzelik, hogy kiválogathatják a jó dolgokat anélkül, hogy megfizetnék az árát. Mint egy párkapcsolatban, ahol a másik ember az ár, mert ha jól akarunk együtt élni valakivel, akkor az érzelmi figyelmünket, időnket, toleranciánkat rá kell fordítani. Most jellemzően kapcsolatból kapcsolatba tántorogva élünk. Úgyhogy komolyra fordítani egy viszonyt – mondom ezt úgy is, mint irodalmi minőséget –, már problémásabb feladat. Ezek az emberek is akkor lesznek bajban, amikor eljutnak odáig, hogy komolyan vegyék, amiről beszélnek. Nem boldogok és szabadok lesznek, hanem akkor megy bennük tönkre minden.

– Egy pszichológus írta valahol: ahhoz, hogy egy évtizedekig párkapcsolatban élő embernek megmaradjon a nőiessége, illetve férfiassága, gyakorlásul muszáj használnia a vonzerejét, mert külső megerősítés nélkül elmúlik ez a képesség.

– Meggyőzően hangzik, de azt is érezzük, hogy ez milyen veszedelmes. Manapság egy kapcsolatnak nagy terhet kell bírnia: az ember szerelme a barátja, a gazdasági érdekközösségének társa, a gyerekeinek a nevelője és a többi kikerülhetetlen szerep – amit óhatatlanul is ráosztunk egymásra. Ez egy profi színésznek is sok lenne.


– És itt van két profi színész, akik azért eltérő szakmai közegből jöttek. Nehéz egymásra hangolódniuk?

– Nem könnyű ezt megítélni, mert eleve feszes helyzetben vannak a kétszereplős előadásban. Egy ilyen szituációban a színészek teljesen kiszolgáltatottak egymásnak, pláne, hogy nem monológok vannak, hanem sűrűre vágott dialógok. Így együttműködni még akkor is komplikált színészi feladvány lenne, ha tökéletesen azonos színházi közegből jött volna a két ember, netán összeszokott párosról lenne szó. S mivel nem erről van szó, persze, hogy adódnak nehézségek. De már kiderült, hogy rettentő szorgosak, és kíváncsiak egymásra. Fullajtár Andreát és a Katona József Színházat mindenki ismeri a szakmában. A Magyar Színházról azonban az én generációm úgy gondolkodott, mint színháznak látszó tárgyról, így a tavalyi ottani ténykedésem nekem meglepetéseket tartogatott: a prekoncepcióimmal szemben ott a szakmájukat nagy magabiztossággal ismerő színészek dolgoznak. Majd biztos elemzik többen, hogy milyen köd lepte el azt a tájat, ami miatt ezt sokáig nem láttuk, nem láthattuk. Számomra pedig abból a munkából derült ki az is, hogy Őze Áron egy nagyon megbízható ízlésű színházi ember. Egyébként pedig nem akarom egységesíteni őket, mert ők különböző típusú embereket játszanak, amit színészileg is másként kell megoldaniuk.

– Szóval kedvére való ez a munka, nem derogál szórakoztató színházat csinálni.

– Senkinek nem derogál a tisztes szakmunka jó alapanyagból. Hiszek az alkalmazott színházban, pláne, hogy ez magánkézben működik. Egyszerűen csak normálnak tűnik Orlai Tibor vállalkozása ebben a sokféleképpen félrecsúszott közegben: a közönség a jó minőségű szórakozásra vesz jegyet. Egy autonóm művésznek pedig, akinek állami pénzen van lehetősége megvalósítani, amit gondol, amire képes, különösen a pályája elején nagyon jó helyzet megrendelésre dolgozni. Üdítő, hogy szakmai ismeretekkel kell elszámolnom, és cserébe profi körülményeket kapok.
Szerző:
Proics Lilla Fotó:
Kovács Benc

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed