Hajmeresztő, avagy Kőszeg keresi a gyilkost

Ölbei Lívia

Kőszeg szép. Kőszegen jó. Ez az első alapvetés, akkor is, ha várszínházi premierre készül az ember.

Nem lehet betelni a belváros kulisszáival, a mesebeli városházával, a felújított Sgraffitós házzal, amelynek homlokzatán nem kell silabizálni, mert újra jól olvasható Szent Pál – és Ottlik Géza – üzenete: …nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut…
Pedig mennyit futunk, mennyit akarunk. Most viszont arra készülünk, hogy legyen egy hátradőlős, könnyed esténk. A Kőszegi Várszínház – a harmadik ikszen túl – minden évben azt akarja, azért fut, hogy a szabadtéri színházak élmezőnyében – utánozhatatlan környezetben – olyan saját előadással álljon elő, amely úgy nyeri el a közönség tetszését, hogy megfelel a minőségi szórakoztatás követelményeinek. A feladat nem is olyan könnyű. Az elmúlt évekből sok jó pillanatot őriz az emlékezet: a többnyire népes társulat – benne Pogány Judit, Molnár Piroska, Bánfalvi Eszter vagy éppen Fekete Ernő, Jordán Tamás és sokan mások – nyáron néhány hétre belakta Kőszeget, hogy aztán mondjuk Goldoni valamelyik zajos terecskéjét keltse életre a patinás falak között. (A szezonban most Trifusz Péter plakátjai segítenek a visszanézésben: a lovagteremben látható a kiállítás.)

Az idén finoman, alig észrevehetően kicsit más irányt vett a várszínház hajója, amelynek alján, hogy Ottliknál maradjunk, a munkatársak jelentik a biztos tőkesúlyt. Az első változás: kisebb a társulat. Illetve a legelső változás a darabválasztásban keresendő. Paul Portner (1925–1984) klasszikusa, a látszólag „nyitott végű” Hajmeresztő – amelyben a közönség Rosetti felügyelő vezetésével keresi a gyilkost – nyugodt szívvel világhírűnek nevezhető. Máig mindenütt elbűvöli a közönséget, hogy nemcsak tapssal, nevetéssel vehet részt a játékban, hanem úgy játszhatja el maga is Poirot, Miss Marple – esetleg Hastings kapitány – szerepét, hogy nem kell feladnia nézői pozícióját. Sőt: nagyon kell figyelnie. Vagy azt se bánja, ha az orránál fogva vezetik? A hátradőlésnek persze lőttek. Illetve ezzel le is lepleződik a közhely, miszerint színházba azért járnánk, hogy kikapcsolódjunk. Fenét. A színház mindenképpen bekapcsolódásra való.

Szóval: az idei kőszegi társulat egy kisebb asztalnál elfér valamelyik kőszegi kávéházban. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne népesítenék, töltenék be a várszínházi nagyszínpadot. Szép a tágas „poszt-Bauhaus” színpadkép (tervezte Hatvani Mónika és Szalai József), Cselényi Nóra ismét finoman beszélő jelmezekbe öltöztette a szereplőket. Jó látni évről évre Kőszegen Epres Attilát – aki most a Hayas Hajmeresztő szalon tulajdonosát, Tony Whitecombot játssza: nagy elánnal, ízléssel, bűbájosan. Némedi Árpád hitelesen adja az egy ideig álruhás – és természetesen kissé együgyű – közrendőrt (vagy egyetemistát), Mike Thomast. Az pedig csak itt, csak most, csak nekünk hangozhat el a szájából, hogy „két hete voltam Manhattanben, ott nincs cseresznye”. (Mert Némedi Árpád ott volt, tessék kinyomozni. Hogy cseresznyét látott-e, láthatott-e: azt is.) Az ilyen apró megjegyzésekért lehet igazán szeretni ezt az elő­adást. Hogy például Mike nem érti Edward Lawrence – nem ócskás, hanem régiségkereskedő! – „fekete humorát”.

Ahogy Lawrence szerepében Kálid Artúr képes kimondani ezt a „fekete humort”, abban annyi finom irónia, önirónia, karc, rezignáció, lazaság és nevetés van, hogy szinte hallani, amint elmosolyintják magukat még a várszínház falai is. Kálid Artúr először játszik a várszínházban – reméljük, nem utoljára. Először van itt Ullmann Mónika is, a némiképp kleptomániás – és rendkívül csinos – képviselőné szerepében. Naiv eleganciával viseli a kleptomániáját, de talán az a legszebb, amikor félig Mrs. Schubertből, félig Ullmann Mónikából, ragyogó szemmel, érdeklődő mosollyal figyeli a kollégáit – meg a közönséget; ha Rosetti felügyelő épp megakasztja a játékot. Barbara DeMarco, a fodrászlány szerepében Grisnik Petra adja a flegmát – nagy sikerrel.

Rosetti felügyelő építőmunkás-szerelésben érkezik a szalonba, a komótosan csordogáló ügy érdekében majdnem hagyja, hogy Whitecomb halálra borotválja. De csak majdnem, elvégre a színházban minden csak illúzió (a halál biztosan). És tényleg felügyelő: Göttinger Pál nemcsak Tony Whitecomb székébe ül bele, hanem ő az előadás rendezője is. És játékmestere. Ránézésre kedves, túl sok vizet nem zavaró mackónak tűnik, pedig egy Columbo veszett el benne. A premierközönség sem tudja kibillenteni, pedig még az is szóba kerül, hogy ő meg a kollégája szintén gyanús, ha meggondoljuk. (Lám, néha többet képzel a néző, mint ami van.)
Ja, mert a Hajmeresztő fölötti lakásban megölik a híres zongoraművésznőt (aki Kurtágot játszik). De ki a tettes? A választ estéről estére a közönség adja meg.

Tanulság egy: az a bűnös, akit a többség bűnösnek nyilvánít. Tanulság kettő: egy átgondolt szavazat, egy magasba lendülő kéz sorsokról dönthet. A játék furcsa szerzet: a négy szereplő mindegyike elkövethette a bűnt – és mind jól énekel –, ebben az értelemben tényleg mindig a szavazás dönt. (Sebesi Tamás a takarásban zongorázik.) Barbara flegmasága a csütörtök esti premieren Grisnik Petrának adta meg a jogot a vallomásra. Aki szeretné tudni, mi az indítéka Lawrence-nek vagy White­combnak – és főleg akar egy nagyjelenetet Epres Attilának vagy Kálid Artúrnak; hát akkor figyeljen és –, rájuk szavazzon! Július 22-ig adódik alkalom. Egy fordászszalon­ban minden eszköz fegyvernek látszik.

Kinyit a kőszegi Hajmeresztő

Ölbei Lívia

A kicsi, de erős társulat jóféle zenével igyekszik majd elringatni minket a kőszegi ég alatt – pedig egy pillanatra sem nem veszíthetjük el az éberségünket.

Grisnik Petra – vagyis Barbara DeMarco, a fodrászlány – időközben már nyilván bensőséges viszonyt alakított ki csodálatos frizurájával, amelynek fonatait nem számoltuk meg, azt viszont tudjuk, hogy a hajkorona három kiló! Petra a kőszegi Hajmeresztő-szezon végéig nem szabadul; addig tartja fogva az afrikai divat: Takács Kati hajkölteménye, amely különben civilben is direkt jól áll az impulzív, ragyogó, szél vészkis asszony színésznőnek. Illetve dehogy kisasszony: a rendező, Göttinger Pál felesége. Első pillantásra olyanok, mint a tűz és a víz – legalábbis ami Petra lobogását és a férje nyugalmát, csöndességét illeti. Petra szerint inkább arról van szó, hogy jól kiegészítik egymást: működik az egyensúly.

Az egyikük mindig két lábbal áll a földön – és ha kell, megtartja a másikat is. Egyáltalán nem törekszenek arra, hogy együtt dolgozzanak (inkább az ellenkezőjét tartják szem előtt); nyolc év alatt alig néhányszor fordult elő, hogy valamely Göttinger-rendezésben Grisnik Petra is színre lépett. És amikor előfordult, többnyire a véletlen hozta így; például pont Szombathelyen (Nyolc nő) kellett gyorsan „beugrania” (persze nem bánta). Már csak néhányat kell aludni, és kezdődik a nyomozás: Epres Attila, Ullmann Mónika, Grisnik Petra, Kálid Artúr, plusz Némedi Árpád és Sebesi Tamás minden váratlan kérdésre fölkészül, de azért nem árt megizzasztani őket. Göttinger Pál pedig, ha nem vigyázunk, minket is megrendez.

A HATSZÍN TEÁTRUMBA KÖLTÖZIK AZ OPERABEAVATÓ

2018 októberétől a Hatszín Teátrumban indul újra a népszerű beszélgetős koncertsorozat.

A tervezett tíz előadás egyetlen Mozart operáról, a Figaro házasságáról fog szólni, olyan formában, amire egy szokványos operaelőadás során nem nyílna lehetőség.

Zenei vezető: Dinyés Dániel. Közreműködik: Kolonits Klára, Cseh Antal – további szereplők egyeztetés alatt. Rendező: Göttinger Pál. Bemutató: 2018. október, Hatszín Teátrum. A bemutató időpontjával, illetve a jegyvásárlás indulásával kapcsolatos friss információk a produkció facebook-oldalán lesznek megtalálhatók.

Dinyés Dániel az Operabeavatóról:

“Az egyik Ördögkatlan után kerestek meg engem a Katonától, hogy csinálnék-e Operabeavatót náluk? Én megkérdeztem: miért csináljak Operabeavatót Budapest egyik vezető prózai színházában? Nagyon egyszerű – hangzott a válasz –, mert ha nem itt, akkor majd máshol fogod megcsinálni. Ez a faék egyszerű bizonyítási rendszer megnevettetett, úgyhogy igent mondtam. (…) Volt egy Mozart-évadunk először, csak az ő operái voltak, mindegyikből kettő vagy három estét tartottunk. Hogy hány estét töltöttünk evvel, ez kizárólag az énekesektől függött, hogy mikor ki tud eljönni. Ugyanis esténként csak két énekessel lehetett dolgoznom, teljesen érthető financiális okok miatt, de két énekessel nem lehet egy egész operát végigvenni. Ezért nekem komoly logisztikázásba került, hogy amit megmutatunk az egyes művekből, az érdekes is legyen és csak két énekes kelljen hozzá. A rákövetkező évadban azokat az operákat vettük végig, amik ennek az egyszerű és szükségszerű szervezési elvnek eleget tudtak tenni. Plusz nagyon fontos feltétel önmagam számára, hogy csak olyan operáról tartok beavatót, amit minimum egyszer már betanítottam, tehát a tudásom evvel kapcsolatban önjáró legyen, se a hangokon, se a „miérteken” ne kelljen gondolkoznom az opera kapcsán, miközben előadok. De ez a válogatásnak is csak jóindulattal nevezhető évad engem egy idő után nem inspirált eléggé, úgy éreztem, hogy nem tudok fejlődni, és nem láttam egy utat, amin tovább tudnék lépni. Mindez azért fontos, mert különben az ember könnyen önismétlővé, unalmassá válhat, és ezt minden erőmmel el akartam kerülni. Így azt gondoltam, hogy beszüntetem egy évre az előadásokat, amíg kitalálom, hogyan tovább. Ezekkel a problémáimmal szembesítettem a Katona vezetőségét is, meg a beavatókon résztvevőket, és bár mindenki nagyon megértette, hogy így nem akarom tovább folytatni, ugyanakkor afelől is biztosítottak, hogyha abbahagyom a sorozatot, akkor másnap a halakkal alszom, mint Luca Brasi…”

Te mondod meg, ki a gyilkos – Paul Portner Hajmeresztő című bűnügyi vígjátéka a Kőszegi Várszínházban

Igazi kuriózummal rukkolt elő az idei évben a Kőszegi Várszínház, Paul Portner Hajmeresztő című bűnügyi vígjátékával Göttinger Pál rendezésében. A darab egyáltalán nem szokványos krimi, ugyanis a nézők aktív közreműködésével zajlik a nyomozás, az ő segítségükkel göngyölődnek fel a szálak, és derül ki a gyilkos személye.

Ki ne gondolt volna arra, hogy de jó lenne nyomozónak lenni, és felderíteni egy izgalmas bűncselekményt? A Kőszegi Várszínház Hajmeresztő című zenés bűnügyi vígjátéka remek alkalom arra, hogy megfigyelőképességünk és logikai készségeink bevetésével segítsünk a rendőrségnek egy gyilkossági ügyet megoldani. A krimi mindig izgalmas, még akkor is, ha passzívan a nézőtérről követjük az eseményeket, de igazán lélegzetelállítóvá akkor válik, amikor mi magunk is beleszólhatunk. Paul Portner(eredetileg Pörtner) német író interaktív társasjátéka a krimit kedvelőket és nem kedvelőket egyaránt lenyűgözi. A kiindulópont a bűnügyi regényekből jól ismert klasszikus szituáció: a gyilkos köztünk van, már csak arra kell rájönnünk, hogy ki az.

A helyszín egy fodrászszalon a szokásos kellékekkel, hajmosó, hajszárító, tükör, telefon, lehetne bárhol, akár Kőszegen is. A fodrászüzlet éli a mindennapos életét, vendégek jönnek, hajvágást, borotválást kérnek. Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa (Epres Attila) rózsaszín szerelésében, átlagosnak semmiképpen sem mondható stílusával egy látszólag szokásos napnak néz elé. Barbara DeMarco, fodrászlány (Grisnik Petra) szintén nem akárhogy néz ki, kék befont hajtincseivel egyszerre kihívó és lázadó. Ő is úgy gondolja, megint egy unalmas napjuk lesz, szorgalmasan válaszol a telefonhívásokra, és várja a vendégét Mrs. Schubert szenátornét (Ullmann Mónika), aki persze késik. A vendégek között ott van Edward Lawrence, régiségkereskedő (Kálid Artúr), aki a majdhogynem kopasz fejére hajvágást kér.

Pergő, humorral gazdagon átszőtt párbeszédeket hallunk, a szöveg Morcsányi Géza fordítása. A kedélyeket Isabel Czerny háztulajdonosnő, egykori zongoraművész zongorajátéka zavarja meg. Peregni kezdenek az események, melynek végkifejleteként Isabelt holtan találják a bolt fölötti lakásban, szúrt sebekkel a nyakában.

Ettől a ponttól kezdve fordulatot vesz a darab, a nézők passzív szerepe megszűnik, ők is a játék részeseivé válnak, már nem egy előadáson vannak jelen, hanem fontos tanúk. Victor Rossetti felügyelő (Göttinger Pál, ő a színdarab rendezője is) és kollégája, Mikey Thomas (Némedi Árpád) a közönség segítségét kérik az ügy felderítéséhez. A gyilkos csakis a fodrászszalonban tartózkodók valamelyike lehet, vagy az ott dolgozók vagy a vendégek közül valaki. De ki?

Ahogy a krimikben megszokhattuk, lépésről lépésre rekonstruálják az eseményeket, újra felidézik, ki hol állt, mit mondott, mikor hagyta el a helyiséget stb., csakhogy nem mindig mondanak igazat. A közönség dolga, hogy észrevegye, ha valamelyik szereplő hazudik, vagy ellentmondásba keveredik. Mert bizony hazugságból és ellentmondásból van bőven, mindenki gyanús. Vajon képesek a nézők emlékezni az apróbb nüanszokra is, felidézni egy-egy telefonbeszélgetést? Mennyire megbízható a memóriánk? Ha valaki dührohamra vagy hisztériára hajlamos, akkor az azt jelenti, hogy akár gyilkolni is képes? A nyomozás a szünetben is folytatódik, Rossetti felügyelő, azaz Göttinger Pál szorgosan jegyzeteli a nézők észrevételeit, arra is lehetőség van, hogy egy dobozba dobják a gyilkossági üggyel kapcsolatos kérdéseiket.

A második felvonásban aztán a gyanúsítottaknak felelniük kell a kérdésekre. Rossetti felügyelő határozottan vezeti a nyomozást, hiába próbálja meg az éberségét Tony Whitcomb többször is kijátszani. A darab igazi kihívás a nézőknek és a színészeknek is. Némedi Árpád remekül jeleníti meg a kissé nehéz felfogású rendőrt, Epres Attila már a puszta megjelenésével is kacajra fakaszt, Grisnik Petra sértődött pökhendiségével, Ullmann Mónika a kényeskedő szenátorné szerepében igazi karaktereket jelenítenek meg. Kálid Artúr körül ott leng a titokzatosság, Göttinger Pál keményen tartja kezében a szálakat. A színészeknek improvizálniuk kell, hiszen ki tudja, milyen kérdésekkel hozakodnak elő a nézők. Nagyon jól feltalálták magukat, végig kitartottak mellette, hogy ártatlanok, időnként még dalra is fakadtak. Isabel viszont meghalt, valakinek meg kellett ölnie.

Az előzmények után a nézők szavazták meg, hogy ki a gyilkos, az események ennek tükrében folytatódtak tovább. Igazi kerek történet alakult ki, az éppen aktuális a gyilkossal. A következő előadáson lehet, hogy más szúrja le az idős zongoraművészt, de az is lehet, hogy ugyanaz, ha a közönség rá tudja bizonyítani. A Hajmeresztő hamisítatlan elmejáték, pedig a színdarab elfogadtatása nem indult könnyen. Paul Portner 1963-ban pszichodrámának írta a darabot, mellyel azt akarta bemutatni, hogy egy gyilkosságra való visszaemlékezés során mennyire szelektíven működik az elménk. A bűnügyi játék nem igazán aratott sikert egészen 1976-ig, amikor az Egyesült Államokban felfedezték és némiképp átalakították. Onnan viszont már sima útja volt, annyira, hogy a világ leghosszabban műsoron lévő nem musical darabjává vált. A pszichodrámába fokozatosan kezdték bevonni a közönséget, sőt aktuális médiabotrányok és helyi aktualitások is megjelentek benne. Végül interaktív játékká vált. 

Menjünk el Kőszegre, töltsünk el egy fergeteges estét a színészekkel, játsszunk velük, nézzük meg, mire képes a memóriánk! És figyeljünk jól, mert a bizonyítékunk perdöntő lehet!

Szereplők:

Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa Epres Attila
Barbara DeMarco, fodrászlány Grisnik Petra
Mrs. Schubert, szenátorné Ullmann Mónika
Edward Lawrence, régiségkereskedő Kálid Artúr
Victor Rossetti, építőmunkás Göttinger Pál
Mikey Thomas Némedi Árpád 

Zene: Némedi Árpád, Sebesi Tamás
Fordította: Morcsányi Géza
Jelmez: Cselényi Nóra
Zene: Némedi Árpád
Kellék: Kósi Gábor
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika

Rendező: Göttinger Pál
Színházi kóstoló

Színházi kóstoló




Szente Vajk, Zsótér Sándor, Verebes István, Tasnádi Csaba és sorolhatnám még azon kiváló rendezők nevét, akik az új évadban darabot állítanak színpadra a Móricz Zsigmond Színházban.
A repertoár igen színes, hiszen krimitől Shakespeare-drámáig, mai magyar szerzők műveitől európai klasszikusokig, prózaiaktól zenés produkciókig változatos a spektrum. Milyen előadásokat láthatnak Thália tisztelői teátrumunkban a következő hónapokban? – erről érdeklődtünk Göttinger Pál főrendezőtől.



         – Rengeteg szempontot kellett figyelembe vennünk a műsor összeállításakor – nyilatkozta lapunknak. – Arra törekszünk, hogy a lehető legmagasabb színvonalon játsszunk minél változatosabb, sokak tetszését elnyerő műveket. Figyelnünk kellett egyebek között a vendégrendezők igényei mellett a saját szempontjainkra is, például, hogy a színészeink közül kinek milyen feladatra lenne szüksége a továbblépéshez. A mozikban és a Madách Színházban is sikert aratott Meseautó nyitja az évadot. Szente Vajk rendezésében a musical-változatot láthatják nézőink, először a Szabadtéri Színpadon, majd a kőszínházban is. Játékos, virtuóz lebonyolítású, szórakoztató előadásra számíthatunk. A Gyilkosság meghirdetve egy Agatha Christie-krimi, amiben azt várják szokás szerint a nézőtéren ülők, hogy az legyen végül a gyilkos, aki nem gyanús. Ennyiben szokásos is a felállás, ám mivel Zsótér Sándor rendezi, aki sajátos látásmódjával, nagyon érzékenyen nyúl minden szöveghez, ezért igazi színházi kaland vár ránk, játszókra és nézőkre egyaránt. 

Simon Kornél is rendez itt

          Mint Göttinger Pál elmondta, a Balfácánt vacsorára! című bohózatot a Móricz Zsigmond Színház egykori igazgatója, Verebes István viszi színre. Ismételt találkozása a társulattal nagyon érdekesnek ígérkezik. Ezt a premiert a nagyszínpadon a Kalucsni követi, ami Dragomán György művéből készül, Szikszai Rémusz rendezésében. A közelmúlt történelmével foglalkozó alkotás leginkább a közelmúltban bemutatott Castel Felicére emlékeztet témafelvetésében, bár teljesen más írói nyelven szólal meg. A Bob herceg egy közismert operett, aminek nem egy dallamát sokan dúdolni is tudják. Mint a Meseautó, ez is egy álruhás történet, amiben a „hatalmasság” a „nép” között járva talál rá a szerelemre és ezzel saját magára. Az előadáshoz új szövegkönyv készül, a rendező és Sediánszky Nóra dramaturg együttműködésében.

Oscaros lesz az Oscar?

          – A Kamara első bemutatója Jean Cocteau műve, a Rettenetes szülők – folytatta. – Ebben a szülők még akkor is beavatkoznak gyermekeik életébe, amikor azok már rég felnőttek, s ez tragédiához vezet. A Keresztes Attila rendezte mű főszerepeit Pregitzer Fruzsina és Horváth László Attila alakítják. A Macbeth olyan shakespeare-i tragédia, amiben a természetfeletti, a végzet erőteljesen jelenik meg, befolyásolva a szereplők lelkiismeretét. Ez a mű, noha egy csatákkal teli királydráma, Horváth Illés felfogásában nagyon közel hozható a mostani fiatalok problémafelvetéseihez. Az Oscarnak különösen a Sylvester Stallone főszereplésével készült filmváltozata közismert. Igazi ajtócsapkodós, tányértörős, félreértéses bohózat, sok szereplővel, Simon Kornél rendezésében. Az évadot a Kamarában Csehov A manó című műve zárja, ami a Ványa bácsi egy korábban írt, jóval könnyedebb, játékosabb előképe. Ezt ugyancsak egy korábbi színházigazgatónk, Tasnádi Csaba rendezi.  

Szerző: Sz. Kántor Éva
Forrás: Nyíregyházi Napló / http://www.moriczszinhaz.hu

Színházi csemege Tihanyban Szabó Kimmel Tamásékkal

Varga Róbert

Jez Butterworth Mojo című gengszter-komédiája látható július 13-án (pénteken) este fél kilenckor a Tihanyi Szabadtéri Játékokon. Másnap ugyanebben ebben az időpontban pedig a Budapest Bár ad koncertet a Belső–tó melletti Bujtor István Színpadon.

A Mojo magyarországi debütálására, ősbemutatójára 23 évet kellett várni, a darab premierjét a Belvárosi Színházban tartotta az Orlai Produkciós Iroda most júniusban. Tihanyba így egy nagyon friss, igazi színházi csemege érkezik Göttinger Pál rendezésében. A sziporkázó, néhol fekete humorral, nagyon mély, drámai mondanivalóval átitatott, 16 éven felülieknek ajánlott, két részes 150 perces produkcióban olyan remek színészek játszanak mint Csőre Gábor, Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Schruff Milán, Hunyadi Máté és Lestyán Attila/Ötvös András. Különc figurák, zseniálisan kitalált, felépített karakterek, remek helyzetek, parádés dialógusok garantálhatják a habkönnyű nyári kikapcsolódást, miközben a szórakoztatás mellett ott lebeg a nevetés, vicc mögött az éjszaka kíméletlen világa.

A Mojo csak 16 éven felülieknek ajánlott.

A gengszter komédia tartalma szerint 1958–at írunk, a londoni Soho pezsgő klubélete a gyerekcipőben járó rock’n’roll–élet legkülönfélébb figuráit sodorja össze. A sötét lebujok környékén indulófélben lévő sztárocskák, az új zenétől megrészegült rajongók, piti bűnözők és veszélyes nehézfiúk, szerencsétlen ügyeskedők és nagypályás játékosok gyülekeznek. Kábítószer és muzsika, kiszolgáltatottság és hatalom, emberek életét magasba röpítő vagy örökre leromboló ügyes húzások és árulások kora ez – ami éppen történik, és ami ekkor készülődik, a rákövetkező évtizedekben fenekestül forgatja majd fel nem csak a zenei világot – hanem mindent. Akik látják ezt, azok résen vannak, hogy idejekorán szeletet hasítsanak maguknak a tortából és persze a harcaik közben őrizzék az életüket jelentő klubot.

S, ha már az előző előadásnap korhatáros Tihanyban, a Budapest Bár koncertjére viszont bátran eljöhet minden korosztály, aki szereti az ő feldolgozásaikat, zenei világukat. Az együttes már tíz 10 éve válogat a magyar zeneirodalom ránk hagyott kincseiből, miközben saját számokat írnak, lemezeiken ezek is szerepelnek. Immár tíz album anyagából válogat a rendkívül sokszínű zenekar. A csapatnak köszönhetően rég elfeledett dallamok kerültek be a köztudat váltak a fiatalok kultúrájának részévé. Számos régi dalt leporoltak, elfeledetteket élesztettek újra, közismerteket öltöztettek új köntösbe. Korok, kultúrák, stílusok és korosztályok találkoznak a produkciójukban. A Tihanyi Szabadtéri Játékokon a Farkas Róbert vezette nagyszerű Budapest Bár zenekarral Behumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori, Frenk, Kiss Tibor és Szűcs Krisztián érkezik énekesként.

Hajmeresztő - a vaskarika.hu képei

Hajmeresztő - a vaskarika.hu képei

PAUL PORTNER - HAJMERESZTŐ - újabb képek

A Hajmeresztő az az előadás, amelyet próbálni se nagyon lehet közönség nélkül

Ölbei Lívia

A Hajmeresztő az az előadás, amelyet igaziból próbálni is csak közönség jelenlétében lehet. Különben hogyan dőlhetne el, hogy ki a gyilkos? A Kőszegi Várszínház saját kiállítású premierje július 12-én, csütörtökön 20.30-kor kezdődik. De már a hétfő esti fotós próbán is jól szórakozott az alkalmi közönség. És döntött: Barbarát választotta.

BArbara DeMarco ragyogó fiatal nő, a Hajmeresztő nevű szalonban dolgozik, vele indul a színpadi történet. Különben is lehetetlen nem odafigyelni rá, és nem csak azért, mert Grisnik Petrára – ő kapta Barbara szerepét – csodálatos, súlyos és kék hajkoronát álmodott a jelmeztervező, Cselényi Nóra. Korán eldőlt az is, hogy Petra alaptermészete szerint flegmának képzeli-játssza Barbarát: hogy ez lesz az alaphangnem. És persze amikor fény derül a bűntényre – és mindenki egyre gyanúsabb –, akkor Barbara bőrébe bújva Petrának is egy feladata lesz: tagad, tagad, tagad. Megvonja a vállát, és kész.

Az már más kérdés, hogy résen van-e a közönség. A fotós próbán – ahogyan a mellékelt felvételek minden kétséget kizáróan bizonyítják – résen volt, sőt kifejezetten jól érezte magát. És bár a színészek – Epres Attilától Kálid Artúrig és (na jó) Ullmann Mónikáig – előbb-utóbb, hosszabb-rövidebb időre mindannyian gyanúba keveredtek, végül ezen az első estén Barbara vitte el a pálmát. Tényleg: ez győzelem?

Megkérdeztük a színészeket, hogy sikerként könyvelik-e el, ha a nézők bűnösnek kiáltják ki őket; pontosabban a szerepüket: a figurát, akit megformálnak éppen. Hát, nem feltétlenül. Vagy – ki tudja.

A régiségkereskedőt játszó Kálid Artúr például azt mondja, hogy tudomása szerint a Hajmeresztő színpadi praxisában Edward Lawrence viszonylag gyakran hagyja el bűnösként a terepet. Ő nem gyúr erre, jobb a békesség. Hogy benne támadnak-e bűnös szándékok, amikor valaki már megint azzal a régi-régi Ki mit tud?-dal jön elő, szelíd mosoly a válasz. A 80-as évek végén tényleg egy ország drukkolt neki: kiskatona volt, verset mondott a tévében. Mostanában már ritkán adódik versmondásra alkalom, bár a Tercina Régizene Együttessel föl-föllép: akkor is jellegzetes, szép beszédhangjára van szükség.

Milyen érdekes: az idén két olyan színész van a Kőszegi Várszínház társulatában, akit „színészkora” előtt ismertünk meg. Ullmann Mónika most is pont olyan, mint az a hajdani bűbájos kislány, aki írt a bátyjának egy dalt – és főleg Piroskát játszotta Az égig érő fű című filmben. Égig ért a fű a pesti udvaron.

A színésznő azt mondja, gyakran megkapja, hogy „semmit nem változott”, de szerinte inkább arról van szó, hogy aki őt a réginek látja, saját fiatalsága után vágyakozik, az ő arcában azokat a régi időket látja viszont. Így működik az időtükör. Ulmann Mónika Kőszegen szenátornét játszik Paul Portner darabjában (fordította Morcsányi Géza). De hogy bűnös-e?

Hajmeresztő - előadásfotók

Hajmeresztő - előadásfotók

Képek: Unger Tamás / vaol.hu
PAUL PORTNER - HAJMERESZTŐ - képek
Hajmeresztő - próbafotók

Hajmeresztő - próbafotók

Hajmeresztő - próbafotók

Hajmeresztő - A Kőszegi Várszínház bemutatójának próbája

Megkezdődtek a Kőszegi Várszínház saját nagyszínpadi bemutatójának próbái. Az egyelőre jelmez nélküli csütörtöki próbából villantunk fel néhány fotót a várszínház hozzájárulásával.

Július 12. (esőnap júl. 15.)- Paul Portner: HAJMERESZTŐ - zenés bűnügyi vígjáték

A Kőszegi Várszínház bemutatója

Jurisics vár - 20.30 óra

Belépőjegy: 3.500.-

Azt a részt mindannyian ismerjük, amikor egyszer csak egy felügyelő azt mondja: senki nem mehet sehova, hölgyeim és uraim, a gyilkos köztünk van. A legjobb krimikben (egyébként a csapnivaló krimikben is) ilyenkor a kérlelhetetlen logikájú vizsgálat végigmegy mindenkin egyesével, keresztkérdések és felismerések, titkok és hazugságok, őszinteségi rohamok és indulatos dühkitörések váltogatják egymást, míg végül az olvasó (néző) gyanúja (már csak azért is, mert sok krimit olvasott már) lassanként a legkevésbé gyanús szereplő felé fordul. Biztos ő volt, ha a többiek túl gyanúsak... aki túl gyanús, az biztos nem tehette... ám az útvonal, a bizonyítás kacskaringós menete általában a szerző leleményére van bízva.

De ma este nem. Pedig ebben a játékban is az első pillanattól kezdve ismerős lesz a nézőknek a helyzet. Tett van, tettes van, színen lévő gyanús gyanúsítottak vannak. Azonban ezúttal nem bízhatjuk a szerzőre a kalandos bizonyítást - azt ugyanis ezen az estén magának a nézőnek kell majd elvégeznie. Megfigyelni, belekérdezni, ellentmondásokra bukkanni, hazugságokat leleplezni. A színpadon álló színészek mindent megtesznek majd, hogy ártatlannak tűnjenek, a felügyelő mindent megtesz majd, hogy a nézők figyelmét apró részletekre irányítsa... de az este kezdetekor még senki nem fogja tudni, ki a gyilkos. Se a játszók, se a nézők. Paul Portner darabja nem is darab igazából, hanem egy aprólékosan kidolgozott játékszabály-gyűjtemény... a többi pedig improvizáció, emberismeret, empátia és oldott társasjáték nagyszerű színészekkel. 

Szereplők:

Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa Epres Attila

Barbara DeMarco, fodrászlány Grisnik Petra

Mrs. Schubert, szenátorné Ullmann Mónika

Edward Lawrence, régiségkereskedő Kálid Artúr

Victor Rossetti, építőmunkás Göttinger Pál

Mikey Thomas Némedi Árpád 

Zene: Némedi Árpád, Sebesi Tamás
Fordította: Morcsányi Géza
Jelmez: Cselényi Nóra
Kellék: Kósi Gábor
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Fény: Kehi Richárd
Hang: Bakos Zoltán
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika

Rendező: Göttinger Pál

forrás: http://vaskarika.hu/

Operabeavató újra!

Bűnügyi társasjáték készül a Várszínházban: már most mindenki rendkívüli módon gyanús

Kőszegen sokkal jobb, köszön be Némedi Árpád, aki örökös kőszegi zenésztársával, Sebesi Tamással együtt egyenesen Amerikából, a New York-ban megrendezett magyar kulturális fesztiválról érkezett a Várszínházba. Hát, ez van: Kőszegen sokkal jobb. Hajmeresztő-premier július 12-én.

Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója azt mondja, az idén kifejezetten azzal a szándékkal választottak darabot és rendezőt, hogy a fiatalabb generációkat is megnyerjék a nyári színháznak. Paul Portner Hajmeresztője a maga nemében egyrészt klasszikus, másrészt pedig friss, üde, fiatalos, mozgékony, ráadásul alkalomról alkalomra újabb – és nem megszokott – izgalmakat kínál a közönségnek. A társasjáték műfaji megjelölés nem üres szófordulat: tényleg társasjátékról van szó, amelyben a közönség nem kizárólag nézőként vehet részt; ha kedvet érez az aktív részvételhez (ami persze egyáltalán nem kötelező). Ebben a társasjátékban a rendező, Göttinger Pál sem kizárólag rendezőként van jelen (illetve rendezés voltaképpen ez is): ő lesz a – mondjuk így – moderátor (szerepből), aki időnként megakaszt, kérdez, közbeszól. A közönséggel való kapcsolattartásban, a mindig éles készenlétet kívánó improvizációban is szerzett már gyakorlatot: évek óta dolgozik a Momentán Társulattal.

Az ember azt gondolná, hogy a krimi – mint valami korszerű mese – azért örvend olyan nagy népszerűségnek, mert sok izgalom, borzongás és hányattatás után végül, egy-egy penge nyomozónak köszönhetően, helyrebillen a világ egyensúlya, nyugodtan mehetünk aludni. A Hajmeresztő azonban más rugóra jár: itt mindig más lehet a gyilkos, a közönség dönt, miután fölgöngyölítette az ügyet, befejezte a nyomozást (az előadás fináléja közeleg). Göttinger Pál azt mondja, itt észrevétlenül a színháznézés kerül a középpontba, ebben a tekintetben a Hajmeresztő olyan tud lenni, mint egy beavatás. Hiszen minden azon múlik: a közönség hogyan olvassa-értelmezi a színpadon elhelyezett jeleket. Fölfigyel-e apróságokra, hagyja-e magát eltéríteni, megtéveszteni. A kérdésre, hogy „rendezi-e valakire” az előadást, azt válaszolja: nincs titkos favorit. Sőt: az volna jó, ha mindig más volna a „napi bűnös”, miközben minden szereplő ártatlannak mondja magát. Különben is minden nüanszokon múlik. Egy-egy mozdulaton, pillantáson, hanghordozáson, hangsúlyon.

A Hajmeresztő bizonyos értelemben voltaképpen nem is színdarab, hanem „egy aprólékosan kidolgozott játékszabály-gyűjtemény.” A többi: játék, emberismeret, empátia. A gyilkosság körülményeit gyakorlatilag az első „kilenc perc” végére megismerjük, aztán következik az elemzés: ki a bűnös? Ki ölte meg Isabelt?

A társasozáshoz – a közönségen kívül – föltétlenül kell néhány jó színész. Íme: Epres Attila – mint a Kőszegi Várszínház „kabalája” – a Hajmeresztő nevű fodrászüzlet tulajdonosát játssza. Barbara DeMarco, a fodrászlány szerepében Grisnik Petrával találkozhatunk. Ő is kabala, sőt: az idei kőszegi bemutató eleven reklámja – kékben pompázó sűrű, afrikai fonatokkal a fején. Igen, ezt a háromkilós hajkölteményt körülbelül egy hónapon át (a kőszegi Hajmeresztő-széria végéig) éjjel-nappal viseli. Azért készült el ilyen hamar a július 12-én esedékes bemutatóhoz képest, mert meg kell tanulnia együtt élni ezekkel a fonatokkal. A szövegben elhangzik, hogy Barbara haja kék. Petra elsőre azt gondolta, hogy frissen vágott rövid haját egyszerű lesz estéről estére „bekékíteni” – Cselényi Nóra viszont egyszer csak mást gondolt. De ha nem lett volna Takács Katalin, a szombathelyi Weöres Sándor Színház profi fodrásza, talán nem valósul meg a jelmeztervező álma: Petra azt mondja, Takács Katiban bízott – és lám, Kati megcsinálta. Olyannyira, hogy a színésznő még a közbeeső debreceni vendégjátékban is ebben a nagy kékségben lép színre (ott egy francia fiatal lány szerepében), természetesen rendezői engedéllyel.

Hogy mennyire ő a „várszínház reklámja”, jelzi: máris többen megállították Kőszegen jártában-keltében. Hogy megtapinthassák a haját (műanyag), hogy megkérdezzék, mennyit nyom – és egyáltalán: hogyan jutott eszébe pont ez a kék fonatzuhatag. Hát így. Cselényi Nóra most sem érkezik üres kézzel: Ullmann Mónikának elegáns, karcsúsított, fekete szenátorné-kabátot hoz, a régiségkereskedőt játszó Kálid Artúr fekete félcipőt próbál. Aztán tényleg megkezdődik az énekpróba. Mert bűnügyi társasjáték ide vagy oda: a zene – az kell. Külön nyomozást kíván, hogy majd „ki hova énekel”: milyen titkos helyre (zuhanyrózsába, vasalóba?) épül be a mikrofon. Mindenre figyelni kell.

MOJO - trailer

MOJO - trailer

B. Kiss Csaba: Kismenők

Jez Butterworth: Mojo

A Mojo a jól ismert „béna gengszter” zsánerdarabja, annak minden bejáratott kellékével.

Jez Butterworth gengszterkomédiáját 1995-ben mutatták be Londonban, a drámaíró két évvel később filmet is rendezett darabjából, amelyben Harold Pinter játszotta az eredetiben testi valójában meg nem jelenő gengszterfőnököt, Sam Rosst. Nálunk először az Orlai Produkció mutatta be most a Belvárosi Színházban, vagyis hazai ősbemutatónak örülhetünk, már ha örülni tudunk neki.

Én kevésbé. Persze az örömteli, ha a magyar színházak meglehetősen konzervatív darabválasztásai közül időnként ki-kilóg egy újonc, de hogy miért kell újra és újra fröccsöntött tucatkomédiákkal színesíteni a repertoárt, nem értem. Márpedig a Mojo semmi más, mint egy középszerű vígjáték, amely hasonló világot mutat be hasonlóan, mint Tarantino vagy Guy Ritchie filmjei, csak a rájuk jellemző eredetiség és humor nélkül teszi ezt.

A Mojo a jól ismert „béna gengszter” zsánerdarabja, annak minden bejáratott kellékével. Adott öt bűnöző, akik nagymenőknek hiszik magukat, valójában beszari alakok: az első kettévágott hulla láttán már csak azon gondolkoznak, hogyan mentsék az irhájukat. A kettévágott hulla egyébként főnökük, Ezekiel, az Atlantic Club nevű szórakozóhely tulajdonosa, és a fiatal rockénekes tehetség, Silver Johnny (Hunyadi Máté) futtatója. A főnök halála után jobbkeze, Mickey (Csőre Gábor) igyekszik átvenni a szedett-vedett banda vezetését, amelynek tagjai a nagyszájú Potts (Szabó Kimmel Tamás), a csekély értelmű Sweets (Schruff Milán), Ezekiel mindig drogoktól bódult fia, Baby (Nagy Dániel Viktor) és a talpnyalást mesterien űző Skinny (Lestyán Attila). A bénábbnál hülyébb gang irányítása azonban túl nagy falatnak bizonyul, főleg, hogy még konkurencia is adódik…

Ezt a zsánert tényleg csak kifinomult humor- és arányérzékkel lehet jól művelni. Butterworth azonban a legegyszerűbb, egybites humorral él, amely egyesekből harsány nevetést, másokból rezignált fejcsóválást vált ki. Én utóbbiak közé tartozom. Ha egy poén akkor jó, ha minél durvább és primitívebb, akkor a Mojót kétség kívül a legjobb vígjátékok közé sorolhatjuk, de ha kicsit szofisztikáltabb szórakozásra vágyunk, egyre rosszabb érzésekkel süllyedünk a székünkbe. Még akkor is, ha a jó érzékkel összeválogatott Orlai-társulat színészei apait-anyait beleadnak, és a sablonos karakterekből jóval többet hoznak ki, mint amennyi beléjük szorult.

Butterworth darabjával az is probléma, hogy krimiként se eléggé érdekfeszítő. Pedig van benne rejtély, csavar, minden, ami egy jó bűnügyi sztorihoz kell, izgalmi görbénket azonban nem nagyon tudja megemelni. Persze a fókusz inkább azon van, hogy mit vált ki a banda egyes tagjaiból a főnök szomorú vége, illetve milyen intrikák, árulások és egyebek bontakoznak ki közöttük, de egy idő után ez is érdektelenné válik, mivel se igazán szerethető, se igazán gyűlölhető figurák nincsenek a darabban, csak amolyan tébláboló alakok, akikkel végül is olyan mindegy, hogy mi lesz.

Bár az alapanyaggal sokat nem lehet kezdeni, Göttinger Pál rendező is inkább biztonsági játékot játszik, minthogy bármivel is feldúsítsa a matériát. Pedig miután a rock’n’roll korszak lenne a darab kerete, talán jobban meg lehetett volna idézni a kort, és egy kis „ötvenes évek vége” fílinget csempészni az előadásba. De be kell érnünk Silver Johnny ezüstszínű kabátjával.

Jez Butterworth: Mojo

Játsszák: Csőre Gábor, Szabó Kimmel Tamás, Schruff Milán, Lestyán Attila / Ötvös András, Nagy Dániel Viktor, Hunyadi Máté.

Dramaturg: Sediánszky Nóra. Jelmez: Cselényi Nóra. Díszlet: Ondraschek Péter. Rendező: Göttinger Pál. Producer: Orlai Tibor.

Belvárosi Színház, 2018. június 21.

HAJMERESZTŐ – GÖTTINGER PÁL RENDEZI A KŐSZEGI VÁRSZÍNHÁZ BEMUTATÓJÁT

Megkezdődtek a Kőszegi Várszínház saját nagyszínpadi bemutatójának próbái.

Ajánló a darab elé:

Azt a részt mindannyian ismerjük, amikor egyszer csak egy felügyelő azt mondja: senki nem mehet sehova, hölgyeim és uraim, a gyilkos köztünk van. A legjobb krimikben (egyébként a csapnivaló krimikben is) ilyenkor a kérlelhetetlen logikájú vizsgálat végigmegy mindenkin egyesével, keresztkérdések és felismerések, titkok és hazugságok, őszinteségi rohamok és indulatos dühkitörések váltogatják egymást, míg végül az olvasó (néző) gyanúja (már csak azért is, mert sok krimit olvasott már) lassanként a legkevésbé gyanús szereplő felé fordul. Biztos ő volt, ha a többiek túl gyanúsak… aki túl gyanús, az biztos nem tehette… ám az útvonal, a bizonyítás kacskaringós menete általában a szerző leleményére van bízva.

De ma este nem. Pedig ebben a játékban is az első pillanattól kezdve ismerős lesz a nézőknek a helyzet. Tett van, tettes van, színen lévő gyanús gyanúsítottak vannak. Azonban ezúttal nem bízhatjuk a szerzőre a kalandos bizonyítást – azt ugyanis ezen az estén magának a nézőnek kell majd elvégeznie. Megfigyelni, belekérdezni, ellentmondásokra bukkanni, hazugságokat leleplezni. A színpadon álló színészek mindent megtesznek majd, hogy ártatlannak tűnjenek, a felügyelő mindent megtesz majd, hogy a nézők figyelmét apró részletekre irányítsa… de az este kezdetekor még senki nem fogja tudni, ki a gyilkos. Se a játszók, se a nézők. Paul Portner darabja nem is darab igazából, hanem egy aprólékosan kidolgozott játékszabály-gyűjtemény… a többi pedig improvizáció, emberismeret, empátia és oldott társasjáték nagyszerű színészekkel.

Kőszegi Várszínház: Hajmeresztő – olvasópróba

Az olvasó-, és ruhapróbán jó hangulat uralkodott, hiszen a darab sok rögtönzésre-játékra ad lehetőséget. Az újak – Ullmann Mónika, Kálid Artúr, Göttinger Pál – és a már Kőszegen játszottak – Grisnik Petra, Epres Attila – hamar összecsiszolódtak a közös munkában. A csapathoz a hó végén csatlakozik Némedi Árpád és Sebesi Tamás, akik a darab zenéjét szerezték. Jelenleg a Dohány utcai seriff című előadással az Egyesült Államokban turnéznak.

A Kőszegi Várszínház idei önálló nagyszínházi bemutatója Paul Portner Hajmeresztő című zenés bűnügyi vígjátéka lesz Göttinger Pál rendezésében. A premiert július 12-én tartják, a darabot összesen nyolc alkalommal mutatják be a nyáron.

Estimese:

Peer Krisztián és Janicsek Péter Estimese című darabját iskolásoknak játsszák a Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház közös előadásában. Időpontok: július 2. és 3., 19.00-tól a Jurisics vár Lovagtermében.

“Egy életunt királyfi vándorútra indul, hogy megtalálja a halhatatlanságot. Meg is találja, el is veszíti – miért kell minden este ugyanazt mesélni? A gyerekszoba villanyoltás után: három testvér, de csak a legkisebbnek van csokija. Minden kocka új kaland. Így lesz a királyfi útja egyre kacskaringósabb, hiszen három, egymást folytonosan korrigáló, eltérítő, megviccelő mesélőnk is van, három, a halál megértésében máshol és máshol járó gyerek. A hangyakirálynő átkán innen, a titkos nindzsaiskolán túl: életre kel az emeletes ágy…” – olvasható a darab ajánlójában. Szereplők: Fritz Attila, Kőmíves Csongor, Varga Bori. Rendező: Janicsek Péter.

Ez már a 36. lesz - A Kőszegi Várszínház nyári előadásai

A Kőszegi Várszínház idén ünnepli megalakulásának 36. évfordulóját. Az 1982. július 17-i első előadás, mely az 1532. évi ostrom 450. évfordulójára készült, sikeres sorozatot indított el. Az eltelt évek változatos programokat, és szép sikereket hoztak.

Idén is szeretnénk megmutatni a magyar szabadtéri színjátszás sokszínűségét, műfaji sokoldalúságát. Repertoárunkból kiemelkednek az új előadások, melyek itt és most születnek. Művészeti programunkban idén 4 bemutató kap kiemelt hangsúlyt.

Családoknak szól Peer Krisztián: Estimese című darabja, melyet a Mesebolt Bábszínházzal közösen állítunk színre.

Egy életunt királyfi vándorútra indul, hogy megtalálja a halhatatlanságot. Meg is találja, el is veszíti - miért kell minden este ugyanazt mesélni? A gyerekszoba villanyoltás után: három testvér, de csak a legkisebbnek van csokija. Minden kocka új kaland. Így lesz a királyfi útja egyre kacskaringósabb, hiszen három, egymást folytonosan korrigáló, eltérítő, megviccelő mesélőnk is van, három, a halál megértésében máshol és máshol járó gyerek. A hangyakirálynő átkán innen, a titkos nindzsaiskolán túl: életre kel az emeletes ágy…

Gergye Krisztián újra hazatér, idén Kortárs tánc és dráma estet hozunk létre Társulatának közreműködésével.

Önálló nagyszínházi bemutatónkat Göttinger Pál rendezi.

A Hajmeresztőt összesen nyolc alkalommal láthatják nézőink. Paul Portner zenés bűnügyi vígjátéka végkifejletét a közönség befolyásolja. Első alkalommal lesz erre lehetőség, reméljük örömmel működnek közre a nyomozásban látogatóink.

Mert mi történik akkor, ha egy teljesen hétköznapi napon egy hétköznapi fodrász-szalon feletti szobában egy nem hétköznapi esemény, azaz egy gyilkosság történik? És ha minden jel arra utal, hogy a gyilkos a szalonban tartózkodik, akárcsak a rendőrség? Ki mire és hogyan emlékszik? És ki a gyilkos? A darab igazi sikerének titka azonban a szórakoztató krimiségén túl valójában az, hogy a közönség aktívan részt vesz a színdarab "sorsának" alakításában, hisz a nézőtéren ülők kérdéseikkel - melyeket az előadás szünetében (sőt! Sokkal inkább a második rész alatt!) tehetnek fel - sarokba szoríthatják a szereplőket, és egy jó kérdéssel bizony lebuktathatják azt, aki a gyilkosságot elkövethette. A színészeknek tehát estéről-estére improvizálniuk kell az aznapi kérdések alapján a történet alakulását - persze bizonyos "sarokpántok" mentén. Mivel azonban nincs két egyforma "nézőtér", az események alakulásának pikantériáját az adja, - ami bizony igen könnyen előfordulhat -, hogy akire tegnap ráterelődött a gyanú, az ma este ártatlanul távozik.

Vinnai András: Vojáger című kortárs abszurdját a DEKK és a Füge együttműködésében hozzuk létre.

Pál és Vera a két kispesti lakos boldogan élhetnének takaros pázsitjukon a robotfűnyírójukkal, ha nem történt volna az a csúnya eset a múltjukban. De sajnos megtörtént. Pál lefeküdt azzal a cintányéros lánnyal, amitől Vera spirituális beállítottságú lett, amitől viszont Pál pánik- és idegbeteggé vált. Hogy sikerül-e rendbe tenni a kapcsolatukat, és lesz-e végül esküvő, az a szomszéd Babi nénitől is függ. Meg attól is, hogy mi történik a Félelmek Kútjában, ami történetesen pont Kispesten található. Groteszk színjáték egy kertvárosi megvilágosodásról, ami óriási gatyába brunyálással végződik.


Bűnügyi társasjáték készül a kőszegi várudvaron

Ha így megy tovább, a nyári színházazást is át kell gondolni, de egyelőre inkább próbáljuk meg szárazon tartani a puskaport és a széksorokat a Kőszegi Várszínház csodálatos belső udvarán.

Már itt van a Hajmeresztő csapata, Göttinger Pál vezetésével készül az idei nyárra rendelt saját nagybemutató: zenés is, bűnügyi is, vígjáték is, ráadásul a végszavazásban részt vehet a közönség; de tényleg! Bűnügyi társasjáték, szép nyári estékre.

Az idei társulatban újra üdvözölhetjük Epres Attilát – ő játssza a vígjátékbeli fodrászszalon, a Hajmeresztő tulajdonosát. Epres Attilának saját bevallása szerint Kőszeg évről évre újabb csodát jelent, egyszerűen nem tud betelni a hangulattal, a látvánnyal. Hazajár ide, na. És hát ismét itt ünnepelte a születésnapját. Némedi Árpád és Sebesi Tamás nélkül szintén elképzelhetetlenek a kőszegi bemutatók. A jelszó: zenés! Grisnik Petrának sem új a kőszegi közeg – amely mindig visszavár. Ullmann Mónikát és Kálid Artúrt először köszönthetjük Kőszegen, bár bemutatni a színházkedvelőknek őket sem kell. Göttinger Pál nemcsak rendezőként debütál, hanem színészként is. (A szombathelyi WSSZ-ben nyolc nővel kellett megbirkóznia, úgyhogy ez a dupla feladat biztos meg se kottyan neki.) Hajmeresztő-premier: július 12-én. De ki a bűnös? Mind gyanúsak vagyunk.

A Csokibonbon c. oldal a Mojóról


Mojo – Belvárosi Színház


Gengszter-komédia, a jobb fajtából.

Az ötvenes években járunk a londoni Soho-ban, ahol az Atlantic klub személyzeti részén találjuk magunkat, ahol ki mások, mint az ott dolgozó light bűnözők éppen a saját főnökük megbeszélését próbálják drog és pia mámorban elemezni. Nem könnyíti meg a helyzetüket, hogy a klub főnökének, Ezekielnek az irodájában zajlik a megbeszélés, ahol Silver Jonny, a kupi sztárénekese is jelen van. Sam Ross érkezett a konkurens klub és banda feje, hogy egyezkedjen. Ez nem sikerült számára rosszan, mert simán kettéfűrészeli a vendéglátóját, és a kukákba helyezi a hullát. Majd jelzi ezt a néhai bandavezér jobbkezének Mickeynak, aki a fiúkkal együtt megpróbálja átvenni, megmenteni a helyet. A problémát fokozza, hogy Ezekiel fia, Baby erősebben drogos, mint felnőtt volna, és csupán eleinte a hisztériát növeli. A három jómadár alkalmazott megpróbál mindent a saját előnyére fordítani, a megoldási javaslataik is pontosan ezt trükközik. Tehát tök mindegy mi lesz a klubbal, ők azt vastagon leszarják. Apró szösz a gépezetben, hogy a főnököt brutál módon kinyírták, de még az aranytorkú Silver Jonny is köddé válik. Amikor Baby cseppet a józanság felé tendál, már kezd kialakulni benne a kép, hogy valójában mi történhetett, ennek hatására viszont Michey kidobja a csapatból. A többiek pedig bentlakóként készülnek fel a konkurens banda érkezésére, akik baromira át akarják venni a klub üzemeltetését. Mivel a szerek határsára kevésbé éberek, így visszaérkezik Baby, aki miután kinyírta a Sam Ross nevű konkurenciát, visszalopja a zseniális Silver Jonny-t is. Már tisztán látszik, hogy a három jómadárnak melyik oldalra kell állnia, és ismét váltanak, most Baby mellé vetődnének… de ő már átlát rajtuk, így Mickey csapatába szavazza őket, és padlóra kerülnek egy nagy fegyver terrorja által.

Gengszter szlengben íródott az egész előadás, vicces, elgondolkodtató, pörgős a legvégéig, egy pillanat alatt változnak a helyzetek, az erőviszonyok az előadás mindkét felvonásában.

Göttinger Pál rendezte, játszák: Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Csőre Gábor, Schruff Milán, Lestyán Attila és Hunyadi Máté.

MOJÓ – gengszter-komédia a Belvárosi Színházban

MOJÓ - gengszter-komédia a Belvárosi Színházban

Jez Butterworth 1969-es születésű angol dráma- és forgatókönyvíró két fiútestvérével együtt igazi sikersztorit járt be nemcsak Angliában, hanem Hollywoodban is. A Mojo című félig komoly, félig véres komédiát 1995-ben mutatta be a Royal Court Theatre. 1996-ban nyerte el a Laurence Olivier-díjat. Az 1997-ben készült filmben pedig Harold Pinter is játszott. Butterworth-nek aztán még sok sikeres darabja született, és rangos díjakat hozott.

A Mojo című komédiáját 2018. június 21-én mutatta be a Belvárosi Színházban az Orlai Produkció. Az estén Orlai Tibor a közönséget arról tájékoztatta, hogy Schruff Milán színész az előző napon ételmérgezéssel kórházba került – remélhetőleg nem a színpadon elfogyasztott tortától – ezért szerepét Göttinger Pál, a rendező játssza el.

A gengszter-csapat tagjai természetesen férfiak, macsóságukkal kérkedők, ostoba beceneveikkel gyerekes férfijátékot adnak elő. Van benne szeretet, gyűlölet, ellentét, gyilkosság, felesleges hadakozás, kábítószer, kard és pisztoly – a fiúk játékszerei. Közben szinte végig ocsmány, alvilági párbeszéd, néha humor is megcsillan komolynak vélt küzdelmeikben. 1958-ban, a londoni Soho Atlantic klubjában sztárt csinálnak Silver Johnny-ból, a rock-and-roll énekesből, akiből az alvilág megélhetést remél, hiszen a korabeli fiatalok megőrülnek érte. Érezzük, hogy felfordul a világ. Egy napon azonban a klub tulajdonosát, Ezrát félbevágva találják a kukában. Helyettese, Mickey tovább szövi az alvilági kapcsolatokat. A másik gengszter-csapat vezérét gyanúsítja a gyilkossággal, ugyanakkor telefonon hívogatja. Társai persze kiszúrják a kapcsolatot, de nem sokat tudnak kezdeni a hatalom új birtokosával. A véres leszámolás a csapaton belül is megtörténik… Itt már a humor nagyon feketébe fordul. Nem is lehet tovább fokozni

Butterworth tragikomédiáját Zöldi Gergely fordította, a dramaturg Sediánszky Nóra, a jelmezt Cselényi Nóra, a díszletet Ondraschek Péter, a grafikát (plakátot) Csáfordi László tervezte. Az előadás itthon is siker lesz Göttinger Pál rendezésében, Orlai Tibor produkciójában. A nagyszerű színészek: Csőre Gábor, Nagy Dániel Viktor, Szabó Kimmel Tamás, Lestyán Attila, Hunyadi Máté (és Schruff Milán helyett Göttinger Pál).

16 éven felülieknek és nyelvezete miatt 50 év alattiaknak ajánljuk.

Nehéz lesz túlszárnyalni ezt a színházi évet! De megpróbálják! Mutatjuk, milyen darabokkal!

Nyíregyháza – Közel százezer nézőt vonzottak az évad előadásai.

A Móricz Zsigmond Színház évadzáró társulati ülései mindig egy néhány perces összeállítással kezdődnek: a hatalmas kivetítőn lepereg a mögöttünk hagyott évad előadásaiból összeállított kisfilm, a színészek pedig jókat nevetnek egy-egy vicces pillanaton. A szerdai évadzáró nyitófilmje azonban nem a vidámságról szólt: a fotókon a napokban elhunyt Kameniczky László szerepelt, az utolsó képkockán a Tűzpróba avagy a Heilbronni Katica Arkangyalaként búcsúzott egykori kollégáitól. Az emlékezés percei után nem volt könnyű dolga Kirják Róbertnek, a színház ügyvezető igazgatójának, aki egyszerre értékelt és nézett a jövőbe, amikor azt mondta: szakmailag és gazdaságilag is nagyon nehéz lesz túlszárnyalni ezt az évadot.

Nőtt az árbevétel is

– Nincs olyan meghatározó fesztivál vagy színházi találkozó, amelyre ne hívták volna meg valamelyik előadásunkat, a POSZT válogatóinak az okozta a legnagyobb problémát, hogy eldöntsék, az Illatszertár vagy a Don Carlos kerüljön-e be a versenyprogramba. Mint tudjuk, végül ez előbbi mellett döntöttek és egy sajtóbeszélgetésen elhangzott: az egyik legfontosabb színházi műhely ma Nyíregyházán működik. A sikernek objektív mutatói is vannak: ebben az évadban mintegy 97 ezer néző látta az előadásokat, ami közel 12 ezerrel több, mint egy évvel ezelőtt. A bérleteseink száma 21 991, a nettó árbevétel 161 millió forint, a bérek pedig nagy mértékben emelkedtek az utóbbi években, köszönhetően az önkormányzat támogatásának – mondta az ügyvezető igazgató, aki a következő évad műsortervéről is beszélt.

– A bemutatókat úgy válogattuk össze, hogy az ismerős címek között felbukkanjon egy-egy váratlan újdonság is. A klasszikusok (Shakespeare, Csehov) mellett ismert történetek új adaptációi kerülnek színpadra (Hamupipőke, Bob herceg, A kis hableány), de lesz krimi, vígjáték és egy új magyar írást, Dragomán György Kalucsniját is műsorra tűzzük. Az új évadban is lesznek vendégjátékok, több közönségkedvenc darab pedig repertoáron marad.

Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere a stabil gazdasági háttér mellett az infrastruktúra-fejlesztés jelentőségét emelte ki. Beszélt a szabadtéri színpad felújításáról és arról, hogy hamarosan elkezdődik a színház épülete mellett az egykori Tiszti Klub átalakítása is – ez utóbbi épület tovább bővíti majd a színház lehetőségeit.


A 2018/19-es évad bemutatói

Nagyszínpad
Meseautó – rendező: Szente Vajk
Gyilkosság meghirdetve – rendező: Zsótér Sándor
Balfácánt vacsorára – rendező: Verebes István
Kalucsni – rendező: Szikszai Rémusz
Bob herceg – rendező: Göttinger Pál

Krúdy kamara
Rettenetes szülők – rendező: Keresztes Attila
Machbeth – rendező: Horváth Illés
Oscar – rendező: Simon Kornél
A manó – rendező: Tasnádi Csaba

Gyerekelőadások
Világszép nádszálkisasszony – rendező: Baksa Imre
Hamupipőke – rendező: Halasi Dániel
A repülő egér – rendező: Kovács Géza
A kis hableány – rendező: Sediánszky Nóra
A kék bolygó – Bal József

Az üres táblázattól a százszor javítottig

A teátrum főrendezőjének ez volt az első teljes évada, ahogy fogalmazott: az üres táblázattól a százszor átírt változatig a munka minden fázisában részt vett. – A legfontosabb célunk a változatosság, ami jól hangzik, de ami nagyon drágán mért tulajdonságunk – mondta Göttinger Pál. – A műfajban egymástól lehető legtávolabb lévő előadásokat kell létrehoznunk, ami a nézőktől nyitottságot és kíváncsiságot követel, a színészektől pedig azt, hogy minden újdonság elé kíváncsisággal telve álljanak. Ha a siker azzal jár, hogy karistolni kell egymást emberileg és szakmailag, hát rajta! Ez a munka, amit elkezdtünk, évekig tart, kell hozzá tanulás, tanítás, figyelem, érzékenység, és benne van a lehetősége annak is, hogy bukunk. Én minden színészi teljesítményt büszkén aláírok (legfeljebb teszek hozzá lábjegyzetet), és azt mindenkinek tudnia kell, hogy annak, hogy áll a ház, egy oka van: a színészi alakítás. A munka csak nehezebb lesz, én pedig azokat hívom meg erre a kalandra, akik ettől nem riadnak vissza, hanem akiket ez motivál – mondta.

Hamarosan kezdődik a Pécsi Nyári Színház programsorozata

Ebben az esztendőben június 21.- én veszi kezdetét a Pécsi Nyári Színház programsorozata. Az augusztus 12.-éig tartó szezonban tizenkét produkciót láthatnak az érdeklődők. 

Az első estén Francis Veber Balfácánt vacsorára című vígjátéka kerül színre, Nagy Viktor rendezésében, a Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház koprodukciójaként.

Pécsi Nyári Színház 2018

Káptalan utcai Szabadtéri Színpad



Előadások kezdete: 21 óra

Június 21., 22., 23., (esőnap:24.), augusztus 9., 10., 11., (12.)
Francis Veber: Balfácánt vacsorára – vígjáték két felvonásban (130 perc)
A Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója
Rendező: Nagy Viktor
2900.-

Június 26., (28.)
Ken Ludwig: Hajszál híján Hollywood – komédia két felvonásban (110 perc)
A Veres 1 Színház előadása
Rendező: Szurdi Miklós
2900.-

Július 4., (5)
John Osborne: Dühöngő ifjúság – színmű szünet nélkül (90 perc)
Az Orlai Produkció előadása
Rendező: Znamenák István
3900.-

Július 10., (11.)
Jez Butterworth: Mojo – gengszter komédia két felvonásban (150 perc)
Az Orlai Produkció előadása
Rendező: Göttinger Pál
3900.-

Július 12., (augusztus 7.)
Halász Imre-Eisemann Mihály-Békeffi István: Egy csók és más semmi – operett két
felvonásban (140 perc)
A Pesti Művész Színház előadása
Rendező: Straub Dezső
2900.-

Július 13., (16.)
Peter Shaffer: Ki Fut a Nő után, avagy ki után Fut a Nő? – édes hármas-páros játék
két felvonásban (100 perc)
Ivancsics Ilona és Színtársai előadásában
Rendező: Jantyik Csaba
2900.-

Július 14., (15.)
Stéphane Laporte – Patrick Laviosa : Pánik a fedélzeten..! – musical comedy két
felvonásban (150 perc)
A Gergely Theáter előadása

Rendező: Gergely Róbert
2900.-

Július 18., (19.)
Réczei Tamás: Hajnali részegség – szerelmes színmű egy felvonásban (100 perc)
A Szegedi Szabadtéri Játékok előadása
Rendező: Réczei Tamás
2900.-

Július 20., (23.)
L'art pour nyár
A L'art pour l'art Társulat hangsúlyozottan nem karácsonyi műsora! – szünet nélkül
(110 perc)
2900.-

Július 25., (26.)

Szántó Armand – Szécsén Mihály – Fényes Szabolcs: Paprikáscsirke, avagy Stex és
New York – zenés vígjáték két részben (160 perc)
A Gergely Theáter előadása
Rendező: Gergely Róbert
2900.-

Július 28., (29.)
Harsányi Gábor: Bazi nagy magyar lagzi – vígdráma két részben (120 perc)
A Pódium Színház előadása
Rendező: Bednai Natália
2900.-

Augusztus 3., 4., (5.)
Ray Cooney: A miniszter félrelép – bohózat két felvonásban (160 perc)
A Bánfalvy Stúdió előadása
Rendező: Horváth Csaba
3900.-

Kőszegi Várszínház - A szabadtéri színjátszás sokszínűségét jelzi a programkínálat

Megkezdődött a Kőszegi Várszínház 36. évada, amely a szervezők szándéka szerint idén is a magyar szabadtéri színjátszás sokszínűségét, műfaji sokoldalúságát kívánja bemutatni.

Pócza Zoltán, a Jurisics Művelődési Központ, Vár és Várszínház igazgatója az MTI-nek elmondta: idén négy bemutatót terveznek. 

Családoknak szól Peer Krisztián: Estimese című darabja, melyet július 2-án és 3-án láthat majd a közönség és amelyet a Mesebolt Bábszínházzal közösen állítanak színre. 

Gergye Krisztián és Társulata idén kortárstánc és drámaestet hoz létre, amelynek kőszegi bemutatója július 30-án lesz. 

A Kőszegi Várszínház idei önálló nagyszínházi bemutatónja Paul Portner A Hajmeresztő című zenés bűnügyi vígjátéka lesz, Göttinger Pál rendezésében. A főbb szerepekben Epres Attilát, Grisnik Petrát, Ulmann Mónikát és Kálid Artúrt láthatják. A premier július 12-én lesz, a darabot összesen nyolc alkalommal mutatják be a nyáron. 

Hozzáfűzte: július 25-én a Kőszegi Várszínház, a DEKK és a Füge közös produkciójaként kerül színre Vinnai András Vojáger című groteszk színjátéka, Keszég László rendezésében. 

Pócz Zoltán szólt arról is: mint minden évben, a kőszegi várszínházi évadot kiállítások és koncertek kísérik, de természetesen lesznek meghívott vendégelőadások is. 

Szavai szerint június 1-jén a vár lovagtermében Trifusz Péter plakátkiállítása nyílt, szombat este ugyanott a Kőszegi Vonósnégyes koncertje követ. Június 9-én a Rózsavölgyi Szalon szervezésében Molnár Piroska színházi estjét láthatják az érdeklődők: Egy emberi hang... címmel. 

Június 11-én a szombathelyi Mesebolt Bábszínház Papírvarázs című produkcióját szintén a lovagteremben a legkisebbeknek ajánlják. Június 16-án viszont a várudvaron álló nagyszínpadon kerül bemutatásra Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátéka a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában. 

Június 20-án a Magyar Népmese Színház mutatja majd be Kozma András: Mese a Napkirályról és a Holdkirálynőről, avagy hogyan született a Csillagszemű című mesejátékát. 

Június 21-én Epres Attila és Lázár Kati színházi estjét tekinthetik meg, június 23-án pedig Georges Feydeau Az asszony körbejár című darabját láthatja a közönség a Pesti Művész Színház előadásában. 

Június 26 -án John Osborne Dühöngő ifjúság című darabját, június 28-án Rossini A sevillai borbély című vígoperáját, június 30 -án pedig a Sose halunk meg - zenés játékát mutatják be a Kőszegi Várszínházban. 

Július 26 -án a 75 éve született Cseh Tamásra emlékeznek Bereményi Géza és Másik János Keresztben a jégeső című estjével. 

Július 28-án Forgách András Legyetek jók, ha tudtok! című darabját mutatja be a Budaörsi Latinovits Színház és a Múzsák Társulat, augusztus 1-én pedig Sam Holcroft Családi játszmák című Orlai produkciót láthatja a közönség. A várudvaron tartott színházi bemutatók 20 óra 30 perckor kezdődnek és szabadtéri előadásokról lévén szó természetesen minden bemutatóhoz esőnapot is hiredetnek a szervezők.

‘ITT VALAMI KÜLÖNLEGES SZÜLETIK…’ – INTERJÚ NAGY DÁNIEL VIKTORRAL A MOJÓRÓL

Magyarországon június 21-én látható először Jez Butterworth virtuóz nyelvezetű és kacagtatóan fekete humorú darabja, a MOJO a Belvárosi Színházban Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Schruff Milán, Csőre Gábor, Lestyán Attila és Hunyadi Máté szereplésével, Göttinger Pál rendezésében.

Ajánló a darab elé:

„1958-at írunk, a londoni Soho pezsgő klubélete a gyerekcipőben járó rock’n’roll-élet legkülönfélébb figuráit sodorja össze. A sötét lebujok környékén indulófélben lévő sztárocskák, az új zenétől megrészegült rajongók, piti bűnözők és veszélyes nehézfiúk, szerencsétlen ügyeskedők és nagypályás játékosok gyülekeznek. Kábítószer és muzsika, kiszolgáltatottság és hatalom, emberek életét magasba röpítő vagy örökre leromboló ügyes húzások és árulások kora ez – ami éppen történik, és ami ekkor készülődik, a rákövetkező évtizedekben fenekestül forgatja majd fel nem csak a zenei világot – hanem mindent. Az Atlantic Club üdvöskéje, Silver Johnny igazi sztárnak ígérkezik. A közönség őrjöng érte, az éjszakai mulató csaknem felrobban minden áldott este. Ezra, a tulajdonos féltékenyen őrzi és csak magának akarja ezt a csodafiút. Egyik nap Ezrát félbe vágva találják a kukában a klub hátsó bejáratánál. Helyettese, Mickey közli a klub csapatával: a főnököt a félelmetes Sam Ross bandája ölte meg, méghozzá azért, hogy ma este eljöjjenek, és erőszakkal vegyék át a klubot. Lassan esteledik, az ajtóban gyülekezni kezdenek a rajongók, a fiúk pedig, vegyes lelkesedéssel az ügy iránt, elbarikádozzák magukat odabenn, hogy felkészüljenek az ostromra…” – írja a szövegkönyv.

Göttinger Pál rendező így beszélt a darabról: „Azért is izgalmas számomra a Mojo, mert efféle helyzetekben lehetséges viselkedési módokat villant fel, és megsejteti azt is, hogy bármennyire úgy érezzük is, képesek vagyunk befolyásolni a körülöttük zajló eseményeket, rá kell döbbennünk, hogy ezekre tulajdonképpen nincs túl sok ráhatásuk. A darab azt súgja, hogy valójában tehetetlenek vagyunk, a körülmények áldozatai. A kérdés csak az, mi marad belőlünk, ha ebbe belenyugszunk” – mondta.

Jez Butterworth darabja 1995-ben debütált a londoni Royal Court színházban, olyan, később Hollywoodban is nagy karriert befutó, hazánkban sem ismeretlen színészekkel a szereposztásban, mint Tom Hollander, Andy Serkis vagy Aidan Gillen, a 2013-as felújításban pedig Ben Whishaw, Brendan Coyle és Ruper Grint játszották a főszerepeket. A kritikusok és a közönség hatalmas felbolydulással és rajongással fogadta az ezzel a darabjával debütáló szerzőt. A lapok az ádázul vicces, elképesztően bizarr történetmesélést magasztalták, és megörökítették, ahogy a premieren a közönség minden egyes tagja érezte, hogy itt valami különleges született.

Interjú Nagy Dániel Viktorral:

– Több interjúban beszéltél arról, hogy kifejezetten kedveled az improvizációs lehetőséget nyújtó előadásokat. Jez Butterworth Mojo című, pörgő párbeszédekre építő műve talán kevesebb lehetőséget kínál ilyesmire. Hogy érzed magad ebben a próbafolyamatban?

– Rövid megszólalásokból épül fel a darab, ezért minden szónak, minden hangsúlynak jelentősége van. Nehezebb talán így összerakni az egészet, mint ha légiesebbek lennének a párbeszédek, de az efféle, aprólékos munka meghozza a gyümölcsét. A Mojóhoz hasonló produkciókban a pontosság kulcsfontosságú, erre törekszem a próbák alatt én is. Butterworth annyira jól megírta a szerepeket, hogy a szövegkönyvtől nem is igen érdemes eltérni. Ha melós is, ilyen remek alapanyaggal megéri dolgozni.

– Az általad megformált Baby talán a legkülönösebb karakter a darabban. Kiszámíthatatalannak, túlontúl agresszívnak tűnik, aztán rádöbbenünk, hogy az ő szakmájában ezek a tulajdonságok erényeknek számítanak inkább. Ki ez a fiú tulajdonképpen?

– Flegma kis naplopó, vagy veszélyes bűnöző, ezt nehéz megmondani. Sokszor csak csendben figyel, a megszólalásai pedig többféleképpen értelmezhetők. Sejtelmes, félreérthető megjegyzéseket tesz, packázik a többiekkel, mintha folyton azt próbálgatná, meddig lehet elmenni. Semmirekellőnek tűnik, aki semmit sem vesz komolyan. De ez csak a látszat. Valójában egy sérült, szétcsúszott figura, akinek a rivális bűnbanda hirtelen jégre teszi az apukáját, a történet helyszínéül szolgáló klub tulajdonosát. Itt kezdődik az ő története. Baby karaktere számos utat hagy nyitva számomra. Úgy tűnik, egy furcsa felnövéstörténettel van dolgunk, megspékelve alkohollal, droggal, nemi erőszakkal és végeérhetetlen dominanciaharccal. Baby, a nagymenő papa csemetéje hirtelen magára marad, és meg kell mutatnia – talán egy kicsit önmagának is – hogy mennyit ér valójában. Amint meghal ugyanis a főnök, a pitiáner bűnözők egyből marakodni kezdenek a koncon, és ők sem tudják igazából, mennyire lehet komolyan venni a különös trónörököst, Baby-t. Nem szeretnék túl sokat elmondani a cselekményből, azt viszont elárulom, hogy izgalmas fordulattal zárul az előadás.

– A Mojo esetében egyébként is fontosak a fordulatok. Abban az időszakban játszódik ugyanis a darab, amikor nagyot fordult a világ: a zenegépek helyett az élő fellépéseké lett a főszerep, a rock and roll mindent letarolt. Mintha azt is sugallná a történet, hogy a bűnözők közül is egy új nemzedék emelkedhet fel. Úgy tűnik, a korábbiak szimplán lököttek voltak, de nőnek a tétek. Vajon az ártatlanság elveszítésének kora ez?

– Az ötvenes évek vége, és a rock and roll-korszak hajnala adja a sztori hátterét. Tényleg nagy változások mentek végbe akkoriban, bár manapság is megfigyelhető, hogy ha valami új és fontos történik, az emberek szélsebesen ráhangolódnak. Hogy akkor veszett volna el az ártatlanság? A Mojo szereplői végülis korábban is bűnözők voltak, zsarolással, fenyegetéssel, pénzbehajtással keresték a kenyerüket, még ha gyilkosságra korábban nem is gondoltak. A darab azt mutatja inkább meg, mi történik, ha kisstílű figurák egy igazi nagykutyával találják magukat szemben. Kifáradtan, piától és tablettáktól kiütve kerülnek ebbe a krízishelyzetbe, ebből táplálkozik a darab rendkívül erős komédia jellege is.

– Paradox módon Baby talán a legjózanabb közülük. Türelmetlennek látszik ugyan, de nézhetjük úgy is, hogy kivárja, amíg eljön az ideje. Te hogy érzed, harminc évesen, öt évvel az egyetem befejezését követően mennyire vagy a helyeden a színházi világban?

– Magyarországon nem könnyű színészként biztos megélhetést találni. A pályakezdőkben egyszerre munkál a bizonytalanság és ambíció. Mindent meg akarnak mutatni magukból, vadásszák a lehetőségeket és az elismerést, és ez teljesen érthető. Így indultam én is. Élénken él bennem ez a fajta nyitottsággal párosuló türelmetlenség és zaklatottság. Többek között ebből a vad elszántságból építem Baby karakterét is. Hálás vagyok, hogy az elmúlt években számos lehetőséget kaptam, és több műfajban is dolgozhattam. Elhivatottan és maximalistaként végzem a munkám továbbra is, és az idő előrehaladtával, úgy érzem, egyre teljesebben tudom magam átadni az alkotás szabadságának. Ahogyan egyre jobban kiteljesedem színészként és dalszerzőként is, eltűnt belőlem a pályakezdők zaklatottsága.

– A Mojót június 21-én mutatjátok be a Belvárosi Színházban. Miben láthatunk még téged a közeljövőben?

A színház mellett, vagy abból kiindulva több projektben is részt veszek. Ezek számomra szívügyek. A Száz szóban a várost egy éve már színházban is játsszuk Szilágyi Csengével. Úgy néz ki, sikerül turnét szerveznünk külföldre, és sok helyre elvihetjük ezt a különleges előadást. Ezzel párhuzamosan tovább fut a Hrutka Róberttel közösen írt dalainkat bemutató Felhangolva című produkció is, legközelebb az Ördögkatlan Fesztiválon játszunk. Júliusban rögzítünk pár dalt, az egyikhez pedig, a tervek szerint, klipet is forgatunk. Úgyhogy unatkozni nem fogok, a zene éppen elég feladatot ad erre a nyárra.

Az interjút készítette: Vass Norbert



Jez Butterworth
MOJO

Szereplők:
Szabó Kimmel Tamás
Ötvös András
Nagy Dániel Viktor
Schruff Milán
Csőre Gábor
Hunyadi Máté

Stáb:
Dramaturg – Sediánszky Nóra
Jelmez – Cselényi Nóra
Díszlet – Ondraschek Péter
Világítás terv – Szondi György
Rendező – Göttinger Pál
Producer – Orlai Tibor

A szinhazkritikak c. blog a Mojóról

Premierrel zárta az évadot az Orlai Produkció Iroda: 2018. június 21-én tartották a Belvárosi Színházban Jez Butterworth Mojo című gengszter-komédiájának magyarországi ősbemutatóját.

A történet 1958-ban játszódik, helyszín az Atlantic Club, amely a zenei élet legújabb üdvöskéje, Silver Johnny fellépéseinek is helyt ad estéről estére. Potts és Sweets, a szórakozóhely két alkalmazottja (egyben gengszterek) különös dolgokat sejt a háttérben, mikor a főnöküknél, Ezránál megjelenik a rivális banda feje, Sam Ross. A baj pedig másnapra meg is történik: Ezrát holtan találják a kukákban – félbevágták. A csapat rettegni kezd, hiszen a vezér nélkül ők is elveszettek, Rossnak pedig minden lehetősége megvan rá, hogy elvegyék tőlük az otthonuknak számító Atlantic Clubot.

Jez Butterworth darabját 1995-ben mutatták be a londoni Royal Court színházban. A kritikusok üdvözítően fogadták a fekete humorral bőven átitatott, mégis drámai előadást, melynek történetéből két évvel később maga a szerző készített egész estés moziváltoztatot. Butterworth neve egyébként az olyan filmek kapcsán is ismerős lehet, mint az On-lány, Az utolsó légió, az Államtrükkök, a Fekete mise vagy az idén bemutatásra kerülő Demóna 2., melyeknek a forgatókönyvírását vállalta magára. A Mojomagyarországi debütálására 23 évet kellett várni, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy megérte.

A szövegkönyv rövid, tömör, velős dialógusokból áll, a mondatok csak úgy pattognak, a szereplők gyakran egymás szavába vágva reagálnak az elhangzott dolgokra. Ez a fajta dinamikusság végig kíséri az egész előadást, és mivel hazánkban ritkán látni ehhez hasonló produkciót, kell egy kis idő, amíg a néző agya rááll erre az erős lüktetésre. Nagyjából az első jelenet alatt ez meg is történik, ahol Potts (Szabó Kimmel Tamás) és Sweets (Schruff Milán) arról beszélgetnek, hogy Ezra és Sam Ross egymással tárgyalnak, miközben Silver Johnny (Hunyadi Máté) ott ül mellettük. Mivel a két behajtó/biztonsági őr/mindenes alaposan kábítószer hatása alatt állnak, így nehezen értik meg egymást – a néző is lassan tudja csak kibontani a történet alapszituációját.

Azonban ha mindez megtörténik, megismerjük a többi szereplőt, onnantól már nincs más dolgunk, mint kényelmesen hátra dőlni, és jókat derülni a karaktereken, valamint az előadás bizarr, fekete humorán. Ez utóbbi már az első percektől kezdve áthatja a darabot, aki fogékony az ilyen fajta komédiákra, annak garantáltan teli találat lesz a Mojo.

A színészeknek igazi jutalomjáték a darab, a karakterek egytől-egyig remek lehetőséget adnak a bizonyításra. A premier előtti sajtóbemutatón Sweets karakterét Schruff Milán helyett maga a rendező Göttinger Pál játszotta el, ugyanis Schruff a főpróbán rosszul lett, ételmérgezéssel kellett kórházba szállítani. Szerencsére a két nappal későbbi bemutatón már jelen tudott lenni, és ami öröm az ürömben, hogy nézőként tanúi lehettünk Göttinger kiváló beugrásának, remek színészi játékának. Szabó Kimmel Tamással együtt jó párost alkottak: mindketten zseniálisan hozták a kívülről keménynek látszani akaró, ám mégis, félénk bandatagokat, akik nem csak a rivális csapattól, hanem saját feljebbvalójuktól is rettegnek, ez is sok humoros fordulatot szül.

Velük ellentétben Lestyán Attila Skinnyje (kvázi mindenes a klubban) gyávaságát nem akarja álcázni, bár titkon feltehetőleg szeretne ő is a „nagyok” közé felkerülni, miután Ezra meghal, a főnök jobbkezén keresztül. A három „bandatag” játékos rivalizálása, egymás ugratása, hol valóban csak megjátszás, idővel azonban véresen komollyá válik. Mickey-t, Ezra helyettesét Csőre Gábor alakítja kifinomult eleganciával, titokzatossággal, elsőre ő tűnik az egyedülinek, aki a helyzet magaslatán áll.

Habár mindegyik színész kiválóan teljesít, öröm nézni, ahogyan eggyé válnak a szerepükkel, mégis Nagy Dániel Viktor az, aki messze kimagasló teljesítményt nyújt a színpadon. Ez köszönhető részben annak is, hogy Baby a darab legérdekesebb figurája, kvázi főszereplője, egyfajta felnövés-történetként is tekinthetünk az ő szálára. Az elkényeztetett, az élet dolgait magasan letojó srácból szinte semmilyen érzelmet nem vált ki, hogy apját feldarabolva találták meg a kukákban. Beceneve tökéletesen jellemzi karakterének kezdetlegességét: mint egy kisgyerek, úgy hisztizik azon, hogy Skinny ugyanolyan nadrágot és cipőt hord, mint amilyet ő, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő elgondolta, nehezen teszi túl magát rajta. A második felvonásban azonban jön egy nem várt fordulat, amely arra készteti, hogy felnőttként álljon a csapat élére, végül ő hozza meg legracionálisabb döntést az este folyamán – még úgy is, hogy a befejezés nyitott kérdés marad.

A Mojo első blikkre könnyed, nyáresti kikapcsolódásnak tűnik, de a humorral és a különc figurákkal átszőtt réteg alatt mégis egy kőkemény dráma található. Azt a helyzetet mutatja be, hogyan reagálnak a beosztottak a főnök halálára: hiénákként marakodnak a csontokon, mindenki igyekszik hasznot húzni a tragikus eseményekből, előtérbe kerül az önös érdek, a feljebbjutás lehetősége, amivel hőseink igyekszenek élni. Az egymással való rivalizálás árulásra, széthúzásra kényszeríti azokat, akiknek családként kellene együttműködnie, ez pedig most is éppúgy aktuális, mint ahogyan volt az 1995-ös londoni premier idején.

Göttinger Pál rendezése a szövegkönyvvel együtt telitalálat: minden a helyén van, minden szónak, mozdulatnak, mimikának jelentősége van, így a Mojo – szemben sok más komédiával – még a tapsrend után sem engedi el a nézőt. Bár könnyesre nevetjük magunkat a poénokon, még napokkal később is ott motoszkál bennünk a történet, a zárójelenet drámaisága. Szórakoztat és elgondolkodtat – pont úgy, ahogyan egy gengszter-komédiának tennie kell.

Író: Jez Butterworth
Fordította: Zöldi Gergely
Dramaturg: Sediánszky Nóra
Jelmez: Cselényi Nóra
Díszlet: Ondraschek Péter
Producer: Orlai Tibor
Rendező: Göttinger Pál

A bemutató időpontja: 2018. június 21. - Belvárosi Színház

A cikk a 2018. június 20. napján, 19 órakor kezdődő sajtóbemutató alapján íródott