VIDOR Fesztivál - jelentkezés a színházi versenyprogramba

VIDOR Fesztivál - jelentkezés a színházi versenyprogramba



Kedves Kollégák!

A tavalyi évhez hasonlóan a 2019. évi VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának válogatásához várjuk Tőletek a fesztivál profiljába illő produkciók ajánlását jelenleg futó, a programunkban még nem szerepelt előadásaitok közül. 
A szemle darabjai a korábbi évadokban bemutatott darabok közül is kikerülhetnek, de csak legkésőbb 2019. április 1-ig bemutatandó produkciók jelölését várjuk!

Idén újdonságként a versenyprogram egy új helyszínnel bővül, a Rózsakert Szabadtéri Színpaddal, ahova kizárólag egy zenés vígjáték ajánlását várjuk. A VIDOR NYÁR versenyprogram 2019. június 15. és 2019. augusztus 31. közötti hétvégenként kerül megrendezésre. A szabadtéri előadásokat a zsűri szintén megtekinti és díjazza.

Idén tehát a versenyprogramba kettő kőszínházi és egy szabadtéri előadás ajánlására van lehetőség színházanként.

A küldött anyagban kérjük, tüntessétek fel az alábbiakat: a produkció címe, a produkció leírásához vezető link, valamint azt, hogy a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadára vagy kamaraszínpadára fér-e be az előadás, illetve egy DVD-t vagy online elérhetőséget, mely tartalmazza annak felvételét.
Színpadaink alaprajzai az alábbi linkeken érhetők el:

A fesztivál válogatói a beküldött előadásokon kívül más produkciókat is szemlézhetnek. A VIDOR Fesztivál 2019 válogatói a Móricz Zsigmond Színház vezetéséből: 
  • Kirják Róbert – ügyvezető igazgató
  • Göttinger Pál – főrendező 
  • Sediánszky Nóra – művészeti tanácsadó.

Ajánlásaitokat legkésőbb 2018. december 20. (csütörtök) 24 óráig küldjétek el a muvtitkar@moriczszinhaz.hu email-címre. A további részletekről is ezen az email-címen kapható
felvilágosítás.

Kirják Róbert
ügyvezető igazgató
Nyíregyháza, 2018. október 26.

Megköszönték a szociális ágazatban dolgozók munkáját

Elismerték a szociális szférában dolgozók munkáját. Az önkormányzat szerda délután tartotta hagyományos ünnepségét a szociális munka napja alkalmából. A rendezvényen elismeréseket is átadtak, azt követően pedig egy színházi előadáson, majd állófogadáson vettek részt a megjelentek.

A szociális munka napja alkalmából azokat köszöntötték, akik nap mint nap a rászorulók, a bajba jutottak és a hátrányos helyzetűek megsegítésén fáradoznak. Munkájukért és „szeretetszolgálatukért” Dénes Sándor polgármester mondott köszönetet, idézve Teréz anya gondolatát: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.”

– Mások életének a segítése sok esetben egy-egy odanyújtott kéz, egy mosoly, vagy egy jó szó révén valósul meg, nem pedig a történelem kerekének megváltoztatásával – hangsúlyozta Dénes Sándor.

A hagyományokhoz híven idén is átadtak két elismerést. A NESZI Idősek Otthonában két évtizede irodai munkát végző Kiss Zsuzsannának példamutatóan ellátott, sokrétű tevékenységét köszönték meg.

– Nyugdíj előtt állok, a következő évben vagy években megyek nyugdíjba. Ez az elismerés így, a pályafutásom végén nagyon jólesik – fogalmazott Kiss Zsuzsanna.

A Nagykanizsai Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársa, Zámbóné Sorok Sarolta családgondozóként kezdte pályafutását 1997-ben, 2012 óta pedig a családsegítő csoport vezetője.

– Nekem ez az első és eddigi egyetlen munkahelyem. Bízom benne, hogy nagyon sok embernek tudtam, tudtunk a kollégáimmal segíteni. Ez egy olyan hivatás, ahol sokszor kevés a sikerélmény és a megbecsültség, de ha csak egy embernek is tudunk segíteni, az kárpótol mindenért – mondta Zámbóné Sorok Sarolta.

Az elismerések átadását követően az ünnepség résztvevői – utcai szociális munkások, családsegítők, a gyermekjólét és az idősellátás szakemberei, szociális intézmények és karitatív szervezetek munkatársai – a Telefondoktor című bohózatot nézték meg Göttinger Pál főszereplésével. A szociális munka napja november 12-én van, és 1997 óta ünneplik világszerte.

TÓTH BARNABÁS FILMJE NYERTE A MAROSVÁSÁRHELYI ALTER-NATIVE RÖVIDFILMFESZTIVÁL FŐDÍJÁT

MTI

A magyarországi Tóth Barnabás Susotázs (Chuchotage) című munkája nyerte a marosvásárhelyi 26. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál fődíját, amelyet a Maros megyei önkormányzat ajánlott fel – közölték vasárnap a szervezők.

Az idén a zsűri 24 ország 48 rövidfilmje közül választotta ki a díjazottakat. Az alkotások között 29 kisjátékfilm, 13 animáció, 5 kísérleti film és egy dokumentumfilm szerepelt.

A rövidfilmes versenybe több mint ezer filmet neveztek be, az előzsűri ezek közül válogatta ki a versenyprogram mezőnyét.

Tóth Barnabás filmje mellett a Moldovai Köztársaságból érkezett Evgheni Dudceac Milliárd (Billion) című filmje nyerte el a Diákzsűri és az Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott Töltőtoll-díjat.

Különdíjban részesült a finn Jukka Silokunnas Eltűnési pont (Vanishing Point) című munkája, a legjobb első filmért járó Simó Sándor Emlékdíjat pedig a német Jonas Riemer Mascarpone című munkája kapta. A Nemzeti Kulturális Alap díjával az ukrán Stepan Koval és Oleksandr Kolodii Labirintus (Labirynth) című filmjét tüntették ki, míg Marosvásárhely díját az orosz Roman Sokolov A naplemente elmélete (The Theory Of Sunset) című filmje kapta.

A vasárnap befejeződött fesztivál Románia legrégebbi filmes seregszemléje. Az erdélyi városban évente megszervezett esemény alapvető célkitűzése, hogy bemutassa a legfrissebb román és magyar filmeket az erdélyi közönségnek. Idén tizenhárom magyar és román játékfilmet vetítettek, ezek közül kiemelkedett a Nemes Jeles László által rendezett Napszállta, amelynek romániai premierje a marosvásárhelyi fesztiválon volt.

Volt egyszer egy NDK - közönségtalálkozó és felolvasás a Margó Fesztiválon - képek

Volt egyszer egy NDK - közönségtalálkozó és felolvasás a Margó Fesztiválon - képek

Volt egyszer egy NDK - közönségtalálkozó és felolvasás a Margó Fesztiválon
Francia sanzonest a Vigadóban - képek

Francia sanzonest a Vigadóban - képek

Francia sanzonest a Vigadóban - képek
Operabeavató - a Figaro-sorozat a Hatszín Teátrumban - képek

Operabeavató - a Figaro-sorozat a Hatszín Teátrumban - képek

Operabeavató- a Figaro-sorozat a Hatszín Teátrumban

OSCAR OLVASÓPRÓBA A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZBAN – SIMON KORNÉL RENDEZÉSE A SZÍNPADON

XX. századi francia bohózat, a két filmváltozatban is ismert Oscar olvasópróbáját tartották kedd délelőtt a Móricz Zsigmond Színházban. A férfi főszereplő Puskás Tivadar, a rendező Simon Kornél. A bemutató december 14-én lesz a Krúdy Kamarában.

A hétfői két olvasópróba után kedden az Oscar szereplőgárdája látott munkához Simon Kornél, a Centrál Színház színész-rendezője utasításai szerint.

Ahogy ő mondta: Tény, hogy az Oscar című film, amiről többen őrizhetünk kellemes emlékeket, annyira remek adaptációja volt ennek az egyébként színpadi műnek, amiben még Sylvester Stallone is jó színésznek mutatkozott. Én nagyon szeretem ezt a filmet, de a darabra nem azért esett a választásom, egyszerűen megkeresett Göttinger Pál, hogy az Oscar című vígjátékot, bohózatot megrendezzem. Igazából ez vígjáték is, meg bohózat is, mert a helyzet- és jellemkomikum is keveredik benne.

A rendező a moliére-i hagyományokra épülő, egy helyszínen, egy időben játszódó, feydeau-i utánérzéssel, igazi vérbő, nagyszabású, abszurdba hajló vígjátékra készül, amit a közelmúltban Székely Csaba újrafordított, és olyan jól sikerült, hogy olvasva is ellenállhatatlanul vicces.

A csapat nagyon erős. – fogalmazott Simon Kornél. 

A tegnapi Macbeth a padlóhoz szögezett, és sok mindenkit láthattam a színpadon.

Christian Magnier bohózatának főszerepét, melyet a legendás francia nevettető, Louis de Funés vitt sikerre, később pedig Sylvester Stallone jutalomjátéka volt, színházunk népszerű művésze, Puskás Tivadar alakítja.
Én Pusit személyesen ismerem, bár még nem dolgoztunk együtt soha, de kérdeztem egy rendező kollégámat, Szente Vajkot. Mondtam, hogy az Oscart rendezem Nyíregyházán. Kérdezte, hogy ki lesz a főszereplő. Mondtam, hogy Puskás Tivadar. Mondta, hogy oké, nyugodj meg, ez a zsebében van, ez biztos, hogy jól fog sikerülni. – árulta el a történetet Simon Kornél.

A művész úrnak sikerült igazi vígjátékot faragni, már az olvasópróbából is.

Pesten találkoztam vele, a Duna-parton. Összefutottunk, és megbeszéltük, hogy az olvasópróbán kitépek egy lapot a könyvből, hogy ez nem tetszik, és ő nagyon fel fogja húzni magát. Ezzel fogjuk a többieket meglepni. A többit nem árulhatom el, hogy hogyan alakul, mert ez egy kicsit krimi is. – avatott be a színház kulisszatitkaiba Puskás Tivadar.

Az Oscar bemutatója december 14-én lesz a Krúdy Kamarában. További szerepekben Szvrcsek Anita, Gulácsi Tamás, Kosik Anita és Tóth Zolka.

Matyasovszki Edit

Schmidt Sára: "Csináld, legfeljebb jó lesz."

Interjú az Egynyári kaland egyik főszereplőjével, a 24 éves Schmidt Sárával. 


Mindig is színésznő szerettél volna lenni, vagy előtte voltak más terveid (pl modell, táncos, sportoló, orvos……..)? 


Mindenféle terveim voltak, még manapság is hajlamos vagyok csapongani különböző életcélok között. Gyerekként jártam az iskolai színjátszó csoportba, szavalóversenyekre és minden ilyesmire, de aztán letettem róla, hogy színész legyek. Majd a felvételi jelentkezésilap kitöltésekor szenvedtem, hogy mi legyen velem, és bátyám mondta, hogy írjam be a Színművészetiit is. Felvételiztem és nem vettek fel. 

Mi volt az a 3 dolog, amiért te színésznő szerettél volna lenni?

Amikor Fehérváron jártam a városi színjátszócsoportba (Szabadszínház), az nekem mindig a szabadságot és a kikapcsolódást jelentette. Időközben rájöttem, hogy azért ez nagyon melós, de imádom, hogy mindig új kihívásokkal találkozom, új emberekkel dolgozhatok, és hogy sose lehet azt mondani, hogy kész vagyok. Folyamatosan tanulok, és remélhetőleg fejlődőm. 

Annak idején a filmek, a sorozatok lebegtek a szemed előtt, vagy a színház? 

Úgy emlékszem, eleinte nem nagyon gondoltam rá, hogy én filmeznék. Nem azért, mert nem akartam, csak valamiért színpadon képzeltem el magam. Bár elég hamar elkezdtem castingokra járni, igazából az Egynyári kaland alatt szerettem bele a filmezésbe. 

Az Egynyári kalandban egy átlagos fiatal lányt alakítasz (szerelem, csalódások, szex, bikini..), Zsófi szerepe mennyire áll hozzád közel? 

Hú, nagyon sokszor kérdezték már ezt, és nem könnyű válaszolni rá. Nagyon megszerettem ezt a szerepet, fontos nekem, és biztos sok mindenben hasonlítunk. Zsófi mindenkinek meg akar felelni, és ez rám is jellemző volt. Sokat tudtam görcsölni azon, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Szerencsére ezen a téren sokat változtam, ahogy szerintem Zsófi is. Erős csajnak tartom. A mostani, 4. évadra már nagyon közel éreztem magamhoz ezt a karaktert. 

És a színházban milyen szerepek találtak meg? 

A Magyar Színházban még diákként játszottam a Rév Fülöp című előadásban. Göttinger Pál rendezte, nagyon jó volt vele dolgozni. Ő beszélt nekünk, akadémistáknak arról, hogy mit látott a közös munka alatt, miben vagyunk jók, és mikben kéne még fejlődnünk. Jó volt, hogy így foglalkozott velünk. Akadémia után Zalaegerszegen játszottam a Dzsungel könyvében, amit Bal József rendezett. A következő évben, pedig Nyíregyházára kerültem, ahol az Asszony asszonynak farkasa című előadásban szerepeltem, Koltai M. Gábor rendezésében. Ezek voltak a legfontosabbak nekem. 

A meztelen jelenetekkel mennyire vagy barátságban? 

Mikor még a Pesti Magyar Színiakadémiára jártam forgattam egy vizsgafilmben, amiben kellett volna meztelenkedni, de én ezt a részét nem vállaltam a feladatnak, mert úgy éreztem, hogy erre még nem állok készen. Ma már úgy vagyok vele, hogy ha egy szerep, vagy egy jelenet megköveteli a meztelenséget, akkor persze, részemről nincs akadálya. 

Így 24 évesen a pályád eddig egy egyenes út volt, vagy voltak akadályok is? 

Nem hiszem, hogy zökkenőmentes volt. Az akadémia alatt például nagyon nehezen nyíltam meg, nem voltam túl exhibicionista. Ma sem vagyok kifejezetten az, de már sokkal nyitottabb vagyok. Azt a mondatot, hogy a próbán ,,Merj rossz lenni” nagyon nehezen tanultam meg. Ami azért nem jó, mert akkor probálkozni sem mer az ember, ha attol fél, hogy nem lesz tökéletes, amit csinál. lyen fontos mondat még nekem: "Csináld, legfeljebb jó lesz." Ezt Elek Ányos mondogatta a Rév Fülöp próbafolyamat alatt. 

Közeljövőben filmben láthatunk? 

Filmben sajnos nem. Viszont az Egynyári kalandon kívül, még két másik sorozatban fogok szerepelni. 

Következő 4-6 célod, akár színészként, akár civilként? 

Egy rahedli dolgot szeretnék megtanulni. Szeretnék lovagolni, nagyon jól tudni angolul. Érdekel a pszichológia, és szeretnék még sokkal többet táncolni. A filmezésen belül pedig szinte mindent kipróbálnék, szeretnék jobban érteni ahhoz, hogy mi mindenből áll össze egy film.

Nem érdemes víz alatt énekelni

A Hatszín Teátrum ad otthont az idei évadban a Dinyés Dániel zeneszerző által annak idején az Ördögkatlan Fesztiválon elindított Operabeavatónak. A zeneszerző ezúttal Mozart Figaro házassága című operáját boncolgatja tíz részre tervezett nagy sikerű sorozatában. A kulturális tao megszüntetése azonban még keresztülhúzhatja nemcsak Figaro és Suzanna, de a közönség számításait is.

– Zsöllye vagy páholy? 

– Páholy, ha lehet, onnan egyszerűbb ki-kilógni. Nem azért, mert nem tisztelném a kollégákat, de ha az embernek a színház a munkája, s napi 8-9 órát tölt egy színházi fekete lyukban, akkor nagyon jónak kell lenni egy előadásnak, hogy végig tudjam ülni. Ritkán tudok közönséggé válni. Mégis, amikor először, majd másodszor is megnéztem a West Enden a Billy Eliotot: akkor, ott úgy játszottak velem, ahogyan akartak. Lelkesedni tudtam, sírni és örülni, miközben Sir Elton John munkássága egyáltalán nem tartozik a kedvenceim közé, sőt. De úgy voltak felépítve a hatásmechanizmusok a darabban, hogy teljesen megfőzve ültem ott a szünetben, és rájöttem, tizenvalahány éve nem voltam közönség. 

– Miközben a közönség szinte együtt lélegzett, nevetett és izgult az idei Operabeavató első előadásán az éppen házasságra készülő Suzannával és Figaróval, addig a magyar kulturális szakmában épp aznap röppent fel a hír: megszüntethetik a kultúr taót. Érinti ez valamilyen módon az önök tízrészesre tervezett sorozatát?

– A hírt húsz perccel az előadás kezdete előtt közölték velem. El nem tudtam képzelni, hogy fogom kezdeni az estét, mivel ezzel a hírrel együtt az is felmerül, hogy nem tudjuk végigjátszani a Figaro házassága tíz részét. Ez azért a nyitó előadás előtt húsz perccel nem az ideális. Aztán az előadások rendezője, Göttinger Pál néhány mondattal segített a színpadra menés előtt, de az első öt percem mégis borzalmasan nehezen indult. Végig fékeztem a gondolataimat, hogy ne legyenek közéleti kiszólásaim az elkeseredettségem okán, mert Mozart sokkal többet ér a napi híreknél, kár vesztegetni az időt hétköznapi, engem érintő dolgokra, amikor itt van ő, aki ennél sokkal fontosabb dolgokat fogalmaz meg az operáin keresztül. Ha bajom van a taóval, menjek be a minisztériumba vagy egy napilaphoz és ott panaszoljam el. 

– Ilyen élesen elválasztja egymástól a művészetet a politikától? 

– A közéletieskedést a színházban, magamban a Sas-kabaré szintjére teszem, ha elkezdenek politikusokon hőzöngeni, én azonnal offra váltok. Teljesen értelmetlennek tartom, hogy egy művészi alkotásban politikusokat idézzünk. Idézzünk költőket, filozófusokat, szociológusokat, tudósokat a problémáról. Kínáljunk megoldásokat vagy fedjünk fel kérdéseket. A színpadi üzengetésnek annyi értelme van, mint víz alatt énekelni. Csak a színház tudja a rövidebbet húzni. Olyat még nem láttam, hogy a színház beszólt, és összedőlt a politikai rendszer. A fordítottját már igen. A Bárka Színháznak voltam a tagja.

– Az opera régen a plebs műfaja volt, mára már inkább rétegzene. Ugyanakkor egy-egy világsztár vagy sikeres előadás tömegeket vonz idehaza is a Müpába. Trendi műfaj az opera, a klasszikus zene? 

– A „tömegek” egész pontosan 1656 fő, aki befér egy estére. Budapest lakossága 2 millió… A trendi szerintem nem azt jelenti, hogy közértékű, sem azt, hogy nagy tömegeket mozgat meg, inkább sikkhez áll közel, a sznobériához köthető. Ha a Müpában megjelenik egy sztár, és sokan kíváncsiak rá, az nagyon szuper, de ez azzal a nézői hozzáállással viszont már hátulütővé tud válni, hogy „ez igen, de hát saaaajnos a hazaiak…”. Így ugyanis szépen lassan megszűnik idehaza a látogatott zenei élet, bár pont, hogy a külföldi sztár felfelé kellene, hogy húzza az itthoniakat. Miközben a kalapomat lengetem, hogy legalább egy évben egyszer-kétszer játszik a bécsi, a berlini, a szentpétervári filharmonikus zenekar, ugyanakkor a baj az, hogy a gyakorlatban csak ezekre sikk járni, ezek az „esemény” számba menő dolgok – és ez viszont nincs rendben. Erről nem a Müpa tehet, de nagyon jó lenyomata annak, hogy a zenei életünk nem áll a maga lábán. A trendiség nem oldja meg a napi zene vagy kultúra fogyasztási igény alapvető kérdését.

Egy videó az Operabeavatóról

Egy videó az Operabeavatóról

Balfácánt vacsorára! - képek az olvasópróbáról

Balfácánt vacsorára! - képek az olvasópróbáról

Balfácánt vacsorára - képek az olvasópróbáról
Megkezdődtek a Balfácánt vacsorára! és A kis hableány című előadások próbái!

Megkezdődtek a Balfácánt vacsorára! és A kis hableány című előadások próbái!


Balfácánt vacsorára!


Minden idők egyik legsikeresebb vígjátéka érkezik ebben az évadban a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadára. Adott egy középosztálybeli házaspár, akiknek – láss csodát – van egy kis problémája. Pierre, a férj, ezen kívül beszerez egy jól fejlett hexensuszt, és egy szellemileg kissé visszamaradott, testiekben annál fejlettebb szeretőt… Adott egy szigorú és határozott adóellenőr, kollektív rémálmaink visszatérő szereplője, és neki is megvannak a maga kis titkai…
 

Amiket a legkevésbé sem szeretne semmilyen ellenőr kezében viszontlátni. És adott egy vacsora, ahová elhívnak egy kívülállót, afféle udvari bolondot, mulatságos lúzert, akinek elszólásain jót lehet majd röhögni… Vagy mégsem? Tényleg megfeledkeznek róla, hogy minden játékban a Bolond mondja ki az igazságot? És mi történik, ha egy szeretetreméltóan mániákus kisember kerül be az élethazugságok között élő „sikeresek” és „nagyok” közé? A végén már valóban nem tudjuk, ki is az igazi „balfácán”, sírjunk-e vagy nevessünk… Bár a virtuóz módon megszerkesztett, fergeteges komédiának lehetetlen ellenállni - szóval a nevetés-áradat itt alighanem elkerülhetetlen…

Az előadást Göttinger Pál főrendező állítja színpadra, a bemutató 2018. december 8-án (szombaton) 19 órától lesz a Nagyszínpadon.



A kis hableány


Mit tegyen az a kicsi sellőlány, aki valahogy más, mint a többiek? Aki két világ határán él, és bár halhatatlan, mégsem elégíti ki a vizek varázslatos birodalma, egyre az emberek véges, de igazi élményeket hordozó élete után vágyódik? Természetes, hogy beleszeret egy ifjú hercegbe, aki mindazt megtestesíti számára, amiért annyira sóvárog. Ezért a csodásnak látott szerelemért elhagyja családját, halhatatlanságát, odaadja gyönyörű hangját is, ám a várva várt szerelmes találkozás addig sem tart ki, míg egy emberélet: a herceg eleinte ugyan viszonozni látszik a szép néma lány érzéseit, aki csak neki táncol minden este, később mégis eljegyez egy hercegnőt, aki az ő világából való. A kis hableány már nem térhet vissza régi életébe, de az újban sem találja a helyét. Bánatában a tenger boszorkányához fordul, aki szörnyű alkut kínál…


Andersen klasszikus meséjének számtalan feldolgozása született, melyek közül talán Walt Disney rajzfilmváltozata a legismertebb. A jelen feldolgozás érdekessége, hogy egy most először közönség elé kerülő verzióban meséli el a legkisebbeknek a szeretet megtalálásának és megtanulásának történetét. A rendező Sediánszky Nóra, a bemutató 2018. november 30-án (pénteken) 17 órától lesz a Művész Stúdióban.




Az Új Zenei Újság az Operabeavató Figaro-sorozat első előadásáról

Rák Zoltán a Szieszta műsorában

Rák Zoltán a Szieszta műsorában

10. születésnapi üzenet a Firkinnek

László Ferenc az Operabeavatóról a Magyar Narancsban

László Ferenc az Operabeavatóról a Magyar Narancsban


EGYÜTT "KÖNYVMOLYKODTUNK" FEHÉRGYARMATON!

A DUE programnaptárjából idén sem marhatnak ki a Médianapok, sőt már az elsőn tovább is haladtunk!

A szabolcsi Fehérgyarmaton október 19.-én rendezett programnak a tematikája az olvasás a színház és a média volt. A rendezvény kezdetén Fehérgyarmat polgármestere Dr. Péter Csaba elmondta: az olvasás kulcsfontosságú szerepet játszik az életünkben, hiszen ez által tudjuk megérteni a világ működését. A rendezvény lebonyolításának helyszínét- és a rengeteg érdeklődő diákot-, a Fehérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium adta. Az intézmény igazgató-helyettese Szabó Szidonia tiszteletbeli "Deákossá" avatta Kecskés Istvánt a DUE elnökét, aki beszédében kitért a média és az olvasás kapcsolatára. A megnyitó után kezdetét vette a több helyszínen zajló interaktív beszélgetés. Az egyik pódiumnál a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházból Göttinger Pál, Tóth Szilvia Lilla és Horváth Viktor izgalmas improvizációs játékokat játszottak, modellezve egy olvasópróbát. A második pódiumon a Nyiregyslam csapat delegáltjai ismertették meg a diákokat a slammerek munkájával, életérzésével. A harmadik pódiumon pedig az álhírek és a bulvárújságírás volt a fő téma, amit Csepelyi Adrienn Junior Prima díjas újságíró es Varga G. Gábor tett interaktívvá.

A kora délelőtti időszakot egy szusszanásnyi szünet vágta ketté, majd folytatódtak a programok. Az érdeklődők Kecskés Istvántól és Szayly Józseftől kaphattak képet a DUE Médiahálózat működéséről, de ha valaki inkább egy drámapedagógiai foglalkozás iránt érdeklődött, akkor őt Farkas Franciska várta.

Akit pedig a vizualitás és a könyvek kapcsolata és a történetmesélés érdekelt, az Ihos Iringótól leshetett el pár vlogger tippet, vagy Kobl Adriennel kalandozhatott a reklám filmek világában. A rendezvényen több, mint 400 fiatal váltogatta a pódiumokat, és kereste meg a számára legizgalmasabb témát. A Médianap Szirota Jennifer mini koncertjével ért véget. Ezúton is szeretné a DUE csapata megköszönni a szervezést Iszák Tibornak, Sonkád polgármesterének, illetve Panulin Szabolcsnak és végül, de nem utolsósorban a diákoknak, akikkel egy infromatív, lendületes, izgalmas napot töltöttünk együtt!

Közelgő nyíregyházi bemutatókról a Sziesztában

Közelgő nyíregyházi bemutatókról a Sziesztában

Díjeső a Susotázsnak - Fisheye Festival (UK)

Díjeső a Susotázsnak - Fisheye Festival (UK)


Here's the full list of all of our International Short Film Competition Winners following our fabulous Gala night this evening!

Best Actress - Katie Alexander Thom ("The Girls Were Doing Nothing")

Best Actor - Pal Gottinger ("Chuchotage")

Best Cinematography (Sponsored by Bucks New University) - "The Sky Underwater"

Best Director - Maria Galliani Dyrvik ("The Sky Underwater")

Best Documentary Film - "Black Snow" directed by Stephen Linstead

Best Editing - Gyula Hegedus ("Chuchotage")

Best Film by a Filmmaker aged Under 25 - "Quietus" directed by Joshua Hext

Best Hair & Makeup Design - "Chuchotage"

Best Micro Short Film (sponsored by Arberfields) - "The Water's Edge" directed by Nick Sneath

Best Music - "Speed Date"

Best Production Design (sponsored by Palmbrokers) - "Chuchotage"

Best Screenplay - Barnabas Toth for the film "Chuchotage"

Best Short film -"Chuchotage" directed by Barnabas Toth

Best Sound Design - "Speed Date"

Best UK Short Film - "Speed Date" directed by Victoria Scarborough and Tim Pope

Best Feature Film - "Leave Now" directed by Stephen Frost

Congratulations to all of the winners!


forrás: Fisheye Film Festival





MI KÖZE EGY PIMASZ OPERÁNAK A FUTÓCIPŐNKHÖZ?

BESZÉLGETÉS GÖTTINGER PÁL RENDEZŐVEL

Október 21-én a Hatszín Teátrumban újraindul az Operabeavató, amely során idén a Figaro házassága kerül terítékre. Göttinger Pál, a sorozat rendezője elárulta, hogy kerülhető el, hogy az operabeavatóból „operaelrettentő” legyen, miért kár folyton a delejes katarzis után sóvárogni, és miért hasonlítaná az opera ideális közönségét egy elit klub jól fésült tagjai helyett inkább a futókhoz.

Fel tudja-e még idézni az első találkozását a Figaro házasságá val?

Egészen kicsi gyerekkoromban láttam operaelőadásban is, de arra egyáltalán nem emlékszem, hat- vagy hétéves lehettem. Viszont volt a BBC-nek egy bumfordi TÉVÉJÁTÉK-VÁLTOZATA, ami mai (vagyis akkori) brit közegbe helyezte át a cselekményt: a „grófot” Sir Cecilnek hívták, és talán egy képviselőt alakított, az ő kastélyában játszódott a történet, színészek énekeltek színészes énekléssel, talán nem is operaénekesek. Komédia volt, bolondozás, kamaravígjáték. Ha az volt a cél, hogy a mű előzetes felkészülés nélkül is befogadhatóvá váljon, akkor az én esetemben nagyon bejött. Rajongtunk érte gyerekként, tudtuk fejből.

A Figaro házasságáról az „operaszűz ember” – és erre a vígopera műfajmegjelölés is ráerősít – azt gondolja, hogy az egy kedves, könnyed, kacagtató darab. Ehhez képest az Operabeavató egyik derűs promóvideójában Ön azt mondja, hogy ez a mű nem más, mint „kiüresedés, halál, magány, pusztulat”. Most mihez kezdjünk a Figaro házasságá val, hol az igazság?

Jó, hát az ott, a videóban egy vicc. Én a Figaro házasságát elsősorban a pimaszsága miatt szeretem. Sokszor idézgetjük azt a szimpatikus gondolatot, hogy Mozart a korának könnyűzenéjét írta, és a kor szórakoztató zenés színházát művelte. Bár nem vagyok különösebben felkészült zenetörténetileg, azt még én is tudom, hogy óriási balhé volt belőle akkor. Grófokat piszkálnak benne! A cselédek! Számomra ennek a tiszteletlen, de derűs bumfordiságnak, az egész operát az utolsó hangig átható életigenlésnek a gesztusa nagyon vonzó – így hát persze marháskodás látszik a mi videóinkban is. Annak semmi értelme nem lenne, ha súlyos és hangzatos tételmondatokat mondanánk a kamerába, amelyekben kijelentjük, hogy noha hadat üzenünk a szeriőz operafelfogásnak, azért nem fenegyerekek vagyunk, hanem szelíd kis mindennapi fogyasztók. Inkább könnyeden előbukkanó, ember és ember közti pillanatokat keresünk, egyébként az előadások során is – azokat pedig az oldottság hozza elő. Belőlünk és a nézőkből is.

Ami igaz, az igaz, tényleg máris kevésbé tűnik egy elefántcsonttoronyból felénk zengedezett szózatnak az opera…

Van egy ilyen hagyomány, hogy színházba menni ünnepi pillanat, a teátrum Thália temploma, ahol a csinos ruhánkban átjár minket a katarzis, majd távozik, és mi is távozunk, hogy elérjük az utolsó buszt. Ehhez képest én abban hiszek, hogy az egész színházasdi – és benne a zenés színház is – egy hétköznapi elfoglaltság. Az egészséges ember szellemi önfenntartásában körülbelül ugyanoda esik a kultúrafogyasztás, mint, mondjuk, a reggeli futás. Természetesen a naponta kocogó ember is meg tudja élni időnként a futását egy megtisztulást hozó, áhítatos napfelkeltétől beragyogott ünnepként, de azért nem mindennap. Viszont akkor érzi igazán jól magát, amikor egy átlagos hétköznap reggel fölkel, és fut, egyszerűen csak jobban indul tőle a napja. A színháztól meg jobban végződik, és kész. Tornaóra a szívnek és az agynak, lehetőség az önmagunkkal foglalkozásra – épp ezért nagyon károsnak tartom a munkánkat körüllengő ködöt és ködösítést. A futós hasonlathoz visszatérve: a feleségem mostanában fut reggelente. Pár naponta hatalmas élmény, más napokon kínszenvedés kicsit, néha könnyen megy, néha fáj tőle a vádli. De utána – utána mindig jobb minden. A zene- és színházfogyasztással is ugyanez a helyzet, az opera pedig különösen alkalmas erre.

Pedig azt gondolná az ember, hogy épp az operától idegenkednek ma a legtöbben.

Igen, az operát pláne sújtja valami káros pátosz. Nem kis részben azért, mert egyfelől sokkal türelmetlenebbek vagyunk most, mint akkor, amikor ezek a művek keletkeztek, másrészt pedig a komolyzene olyan, mint egy idegen nyelv, és már elfelejtettük dekódolni. A saját kora zenefogyasztói értették az opera gesztusait, felnevettek egy-egy zenei fordulatnál, reagáltak zeneszerzői fogásokra és megoldásokra, hiszen számukra még tartalmazott érthető és teátrális elemeket maga a muzsika. Ma inkább azt hallja a közönség: szép ez a zene, kész. Esetleg: hé, ezt ismerem. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az opera rettenetesen drágán készül, ezért rendszeresen fogyasztani is drága dolog, ettől nyilván valamennyi sznobéria is körüllengi – így pedig szinte szemérmetlenül nagy sikereket lehet aratni, és minden erőfeszítés nélkül el lehet kerülni, hogy szó essen a lényegről. Számomra komikus, hogy ez az élő, játékos és ruganyos műfaj még mindig ott tart, hogy 2018-ban teljesen érvényesnek szánva folytatódhat a vita, hogy most a modern rendezésnek vagy a hagyományosnak van létjogosultsága.

Az Operabeavató eddigi sikere is bizonyítja, hogy az opera az egyik legjobb műfaj arra, hogy a kultúrafogyasztás – az Ön szavaival élve – az emberek hétköznapi elfoglaltságává váljék. Léteznek konkrét művek, amelyek kifejezetten alkalmasak a beavatásra, vagy úgy véli, hogy a világon bármelyik operával rabul lehet ejteni a közönség fülét és szívét?

Kis részleteiben valószínűleg bármelyik opera alkalmas rá. Az eredeti Operabeavatóban, még a budapesti Katona József Színházban például csak két-három részletet választottunk ki egy-egy műből, és minden este más operával foglalkoztunk. Tulajdonképpen egyfajta színházcsinálás-elméleti sorozatot hoztunk létre, próbametódusokat, teoretikus problémákat, érzelemkifejezést stb. szemléltettünk operarészleteken keresztül, nem zenetörténet-órákat tartottunk. Három év után jutott eszébe Dinyés Dániel zenei vezetőnek az, hogy szaftosabb lesz a dolog, ha elmélyülünk egy adott operában, és hosszabb időn át foglalkozunk vele. Most a Figarónál lesz alkalom arra, hogy a műtől akár messzebb kalandozzunk, annak apropóján közösen gondolkodjunk például kiszolgáltatottságról, erőről, szerelemről, féltésről – és hát bármiről, ami felmerül. A példákat idén egész évben ugyanabból a műből hozzuk, elmerülünk a részletekben, hivatkozunk az opera belső összefüggéseire, az ívére, egy-egy karakter átalakulására akár egy jeleneten belül is – ez nekünk magunknak is fegyelmező erő, kevésbé enged felületeskedni.

Ez tehát nem egy olyan sorozat, amely lineárisan végigtrappol a Figaro házassága cselekményén. Jól gondolom, hogy ha valakinek kimarad egy-két alkalom, attól még ugyanúgy beülhet egy Operabeavatóra, mondjuk, január közepén? Érteni fogja, amit lát-hall?

Abszolút. Az Operabeavató nem szól a Figaro házasságáról, hanem felhasználja azt. Szólni arról szól, hogy mi az opera mint elfoglaltság, mint életforma, mint gondolkodásmód. A színházcsinálásban teljesen legitim munkamódszer, hogy X dologról eszembe jut Y: a színészt olyan példával instruálom, ami az én életemből vagy az övéből, esetleg teljesen máshonnan érkezik. Ilyen asszociációkkal nagyon gazdagon, viccesen, mégis „tornáztatva” avatjuk be az operacsinálásba (és nézésbe) a nézőket. Nagyon tömények is tudnak lenni ezek az alkalmak, hiszen Dani is sokat beszél, én is sokat beszélek, korábban kaptunk is olyan visszajelzést, hogy azért egy kicsit a stand-uphoz van köze annak, amit csinálunk. Annyi baj legyen. Ezt egyébként a közönség is szereti: valamennyi bennfenteskedés, minimális sztorizás-anekdotázás, egy csipetnyi megengedhetetlenség mindig izgalmas számára. Amellett, hogy olthatatlan tisztelettel viseltetünk a műfaj iránt, csibészkedünk is vele, mert ahogy elmélyülünk valamiben, úgy tágul ki az a dolog, és az ember saját magáról is egyre többet tud meg. Már-már vallásos gondolat az, hogy a halhatatlan műnek nem lehet ártani. Én nem tudok olyat tenni vagy mondani, amivel kárt okoznék benne. Ezért játszhatok el például azzal a gondolattal, hogy a Rigolettóban a Herceg ébredés után nagyon valószínű, hogy hugyozik egyet, mielőtt bármi mást csinálna, és mondhatom azt a próbán, hogy na, nézzük meg ezt a jelenetet úgy, hogy a szereplő vakarózva botorkál ki reggel az ágyból. A Magyar Állami Operaházban ezért valószínűleg durva kommenteket kapnék, és nem is gondolom, hogy egy ilyen jelenetnek feltétlenül benne kell lennie egy kész Rigolettóban, de hogy próbán meg kell csinálni, az tuti. Az énekes így próbál ki arcátlanságból, szégyentelenségből valamit, ami nagyon is sajátja annak a szereplőnek, akivel épp ismerkedik. Az Operabeavató olyan, mint a próba. Bátorság kell kozzá. Dani nagyon szereti idézni Joseph Haydnt: „Minthogy Isten derűs szívet adott nekem – meg fogja bocsátani, hogy derűsen szolgálom őt.”

Semmilyen előismeret nem szükséges ahhoz, hogy jól szórakozzunk?

Abban, hogy valaki ismeretterjesztő szándékkal beszél egy operáról, nincs újdonság, gyerekkoromban én is jártam Mesélő Muzsikára – ezt azonban az én emlékeim szerint áthatotta valamiféle magasztoskodás. Ha ma egy komolyzenei rádióműsort hallgatok, azt hallom, hogy az avatott fülűek és a zenetörténetben járatosak számára érdekfeszítő – még sportot is űz belőle a szpíker: „nyilván mind tudjuk, hogy ez melyik szimfóniát idézi”. Na, ilyet mi nem csinálunk. Az Operabeavató: beavató. Mindig az alapoknál indulunk, sok magától értetődő dolgot mondunk, munkamódszerünkké vált, hogy a teljesen evidensből indulunk ki. Ez nem az upper-intermediate szint, hanem a teljesen kezdő. Noha a beavató kifejezés sugall valami olyasmit, hogy mi már tudunk valamit, amit most nagy kegyesen megosztunk másokkal, ez egyáltalán nincs így. Aki már járt Operabeavatón, az tudja, hogy ott mi nem kiosztjuk a kincseket, hanem együtt megyünk egy úton, mint egy kiránduláson, hogy megnézzük, arra mi van. Zsákutca is lehet, nem baj, jövünk vissza azonnal. Bárki jöjjön is az Operabeavatóra, nem fogja úgy érezni, hogy valakiknek az elit klubjába érkezett, akik már rég tudják, hogy mit jelent ez, az, amaz. Persze a gyakorlottakat is meglephetjük néha (ahogy magunkat is) – de ne legyen csalódott, aki nem a szanaszét publikált Mozart-szakirodalom fordulatait hallja majd.

Mibe avatja be az alkotókat az Operabeavató? Be lehet-e újra avatódni olyasmibe, amit évek óta csinálunk, ismerni vélünk?

Mi magunk az oldottságon keresztül tanulunk. Az operaénekesek például irgalmatlan testi-lelki kínok árán űzik a hivatásukat, számukra egy próbafolyamat, saját maguk egy szerepnek történő átadása nagyon megterhelő tud lenni – persze főleg fizikailag. Mozartnál is vannak olyan szerepek, amik tornamutatványnak számítanak, már-már cirkuszi produkciónak tűnnek. Az Operabeavatón viszont a játékosság és az improvizáció miatt lekerül róluk a nyomás, hogy a végén produkálni kell. A ráérő idejükben történik az egész. Ez egyébként velem, velük és a nézőkkel is így működik a legjobban – nemcsak úgy gondolok az operára, mint hétköznapi elfoglaltságra, hanem mint ráérő időre is. Az idő, ami nem kell másra. Ha valaki úgy ül be egy eleve is a hosszáról híres Wagner-operára, hogy „hű, ez hosszú lesz”, annak tényleg hosszú lesz. Aki viszont úgy megy el rá, hogy az az öt óra neki már nem kell másra, az hátradőlhet nyugodtan. Az opera nagyon jó tulajdonsága, hogy annyi ütem van, amennyi – mindenképp vége lesz egyszer, nem kell aggódni. Aki átadja magát ennek a korlátok közötti időn kívüliségnek, annak egészen más estéje lesz. Az operaénekesekre visszatérve: ők is szabadságnak élik meg ezt a pár órát, azt csinálhatnak a szerepükkel, amit akarnak. Abba is beavatódnak kicsit, hogy máshogy is lehet próbálni, mint hogy „Tárd ki a karod, és rivallj egy nagyot”. Mi Danival pedig egymástól tanulunk, hiszen legtöbbször nem egyeztetjük előre, hogy ki mit fog mondani.

Az Ön bevallása szerint 16-os karika kerülne az Operabeavatóra, ha lenne rajta korhatár-megjelölés, ez tehát egy felnőtteknek szánt műsor. A gyerekeknek az Operajátszóház című programot rendezi a Müpában, a mely szintén nagy népszerűségnek örvend. Ha az operát és a gyerekeket is egy-egy halmaznak tekintjük, hol van a keresztmetszetük?

A gyerekek ugyanúgy tanulnak meg minden újdonságot, mint az anyanyelvüket. Könnyedén. Elképesztő szivacsok. Minden erőfeszítés nélkül isszák az információt, a rögzítőképességük határtalan. Az operát mint történetmesélést, előadásmódot, bizonyos tempóban adagolt élményt magától értetődőnek veszik, nem kérdőjelezik meg. Az operák kilencvenöt százaléka mese, és aki hajlandó kitenni a gyerekét annak, hogy a mesemondásnak ezt a formáját elsajátítsa, az azt fogja tapasztalni, hogy a gyerek később nagyon érzékenyen fog tudni történetet befogadni akármilyen formában – váratlan módon, mondjuk, akár a képzőművészetre is fogékonyabb lesz. Ezt egyébként tapasztaljuk az Operajátszóházban is. Egyszer például a Don Giovannival foglalkoztunk, azzal a résszel, ahol Leporello sorolja gazdája hódításait Elvirának. Dani nagyon erőltette a gyerekeknél azt a kérdést, hogy vajon miért mondja el neki ezt a rengeteg nőt, mire egy ötéves kisfiú bekiabálta, hogy „Azért, hogy lebeszélje!”. Kész. Ezzel az elemzéssel átment volna egy vizsgán az egyetemen. Megértette, mi történik, pusztán azzal, hogy ott ült középen, és figyelt a kávéscsészealj szemeivel.

Hogyan lehet elejét venni, hogy egy program operabeavatóból „operaelrettentővé” váljon?

Biztos módszere az elrettentésnek, ha az operát nem ismerő embernek magas lóról kezdünk beszélni. Vagy ha a zavarát, ami előáll a műfajjal való találkozáskor, azzal magyarázzuk neki, hogy le van maradva, és ezt sürgősen be kell hoznia. Elejét venni pedig talán azzal lehet, hogy legalább egymásnak elismerjük, hogy igenis van könnyebben befogadható és nehezebben befogadható zene. Az is Haydn-mondat, hogy „Hát igen, a kelendőség. Foglalkoztat a kelendőség.” Hogy mikor lett az, hogy az igénnyel megírt zenét elkezdte hidegen hagyni a kelendőség, azt én itt most nem tudom felfejteni – pláne, mert én sem értem. A komolyzene szerintem sem fejlődik, legföljebb változik. Hogy e változás során az opera miért lökte ilyen távol magától a popularitást és befogadhatóságot, ez jó nagy és nehéz téma. Fájlalom, hogy ma egy operabemutató delikát kulturális eseménynek számít. Hogy egy kortárs opera akár két(!?) előadást is megérhet az Andrássy úton a nagyszínpadon, ha elég sikeres. De hát ezt nem az én dolgom megoldani. Én csak azt tudom, hogy a tisztaságtól, egyszerűségtől nem szabad visszarettenni, és az egészet alázatosan kell csinálni (legföljebb kicsit felületes marad, annyi baj legyen, egy-egy estére kibírja még az is, akit ez egyébként zavar). Nem szabad, hogy a közönség a színházat elszenvedje: a színházcsinálás legfontosabb alapkérdése a „kinek”. A „mit” és a „hogyan” csak jóval utána következik.

Mojo - képek Ötvös András beugrásáról

Mojo - képek Ötvös András beugrásáról

Mojo - Ötvös András beugrása

5 könyv és 5 program, amit nagyon várunk a hétvégi Margó Irodalmi Fesztiválon

Idén új helyszínen, a Várkert Bazárban rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált. A csütörtöktől vasárnapig tartó négynapos eseményen minden eddiginél több program és könyv vár minket, utóbbiakat kedvezményesen is megvásárolhatjuk. 5 programot és 5 könyvet gyűjtöttünk össze, melyekre feltétlenül el kell látogatnod illetve le kell csapnod, ha szorgos könyvmolyhoz méltóan a Margón jársz.

A mi 5 kedvenc eseményünk a Margó Irodalmi Fesztiválról:


Negyedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat. Félmillió forintot, angol nyelvű próbafordítást, kiemelt média- és kereskedelmi támogatást kap a győztes. Korábbi Margó-díjasok: Totth Benedek, Milbacher Róbert, Szöllősi Mátyás.


A háromtagú zenekart Pion István költő, slammer álmodta meg. A szövegek köré Weil András (billentyűk – Ethnofil, Kistehén) és Okos Gergely (dobok – Ethnofil) egyszerre virtuóz és populáris zeneisége szerveződik. Harmóniában az irodalom, a funk és a trap.


Mik a leggyakoribb sztereotípiák a feministákkal kapcsolatban? Kerekasztal-beszélgetés a Menő Könyvek és a wmn.hu közös online kérdőívének kapcsán. Meghívott vendégek: D. Tóth Kriszta, Rácz Zsuzsa, Tóth Krisztina, Kemény Zsófi és Csapody Kinga. Moderál: Kertész Edina. A Menő Könyvek programja.


Tizennyolc évvel a berlini fal leomlása után Maxim Leo gondolatban visszatér az NDK-ba, hogy egy családtörténeten keresztül megírja, miként és miért bukott meg az antifasiszta atyák által alapított állam. A szerzővel Pálinkás Szüts Róbert beszélget, közreműködik Göttinger Pál.


Az Irodalmi Magazin új lapszámai kapcsán beszélget Pataky Adrienn szerkesztő, Molnár Krisztina szerkesztő és Boka László irodalomtörténész. Az Országos Széchényi Könyvtár programja.




5 könyv, ami beszerzünk a Margó Irodalmi Fesztiválon

Fekete Judit: Az őrület határán – Kálmán Lili munkanélküli naplója

Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele. Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni. Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban. Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel? Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit? Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál. Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…

A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja a hazai könyvkínálatnak, és lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.
Könyvmolyképző Kiadó

Szöllősi Mátyás: Simon Péter

A Simon Péter a fiú regénye. Az ő küldetése, útja, kálváriája. Egy harminchárom éves férfié, aki élete fordulópontján számot vet minden gondolatával, szavával, cselekedetével és mulasztásával. Simon diakónus. A feleségét elvesztette, a szülei rég különváltak. Egy napon betegen és rozogán felbukkan évek óta nem látott apja, és “meggyónja” Simonnak, hogy annak idején egy házasságon kívüli, titkos kapcsolatából született egy másik fia is.
A Váltóáram című kötet utolsó novellájának ebből az alaphelyzetéből kiindulva Szöllősi Mátyás olyan hosszú útra bocsátja hősét, hogy azt a regényidő egyetlen napja alatt lehetetlen bejárni. Ahhoz egy emberöltő tapasztalata is kevés. Mert nem ismerjük, nem értjük, sokszor nem tiszteljük és nem szeretjük egymást – sőt néha még magunkat sem. Holott ha ezen változtatni akarunk, ha meg akarjuk váltani a világot, előbb nekünk magunknak kell megváltoznunk.
Európa Könyvkiadó

Légrádi Gergely: Nélkülem

A kisregény főszereplője Miklós, egy sikeres marketingcsapat vezetője, kétgyermekes családapa. Miklós otthonosan mozog a mai, pörgő, sok csatornán kommunikáló világban. Problémamegoldó. Csak néhány szót téveszt. A legtöbbször késve ér haza. Egyre kimerültebb. A felesége orvoshoz küldi. Miklós hosszú halogatás után elmegy a rendelésre, ahol a vizsgálatokat követően kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved. Miklós betegsége nem csupán kórházi kezelésre, a napi rutinból való kilépésre kényszeríti, de életének újragondolására is. Az újratervezés úgy Miklósnak, mint a hozzá közel állóknak önismereti megpróbáltatás. Kérdések feltétele és fájdalmas válaszok.
A kisregény filmszerűen pereg. A szemünk előtt rajzolódnak ki a sorsok, a kérdőjelek, és az átértékelt valóság.
Napkút Kiadó

Fehér Boldizsár: Vak majom

Két Nobel-díjas tudós bejelenti egy párizsi luxusszálloda lakóinak, hogy a következő napokban egy kísérletben fognak részt venni. A történetet egy huszonéves fiú meséli el, aki nem olyan rég még Magyarország leggazdagabb embere volt. Most azonban nincstelenül fut a rendőrség elől. Épp abban a hotelben keres menedéket, ahol a furcsa emberkísérlet zajlik. A Vak majom, Fehér Boldizsár első regénye, letehetetlen olvasmány. Humoros kalandregény a felelősségvállalásról és az ember helyéről a világban.
Magvető

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy “Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?
Libri

Lehet lakomázni

– Ti most akkor ilyen… végvár vagytok? – kérdezte egy vendégtársulat nagyszerű fiatal szí­nész­nő­je tőlem a VIDOR Fesztivál ideje alatt a büfében. Mire mondod ezt? Merthogy min­de­nütt milyen nehéz, meg milyen bizonytalan, és nálunk biztonság van, jó rendezők, izgalmas évad és a többi. 
Tudtam, hogy mit szeretne hallani, hogy nekünk is nagyon kemény (egyébként az), hogy minket is szorongatnak (nem szorongatnak). 
Hogy például biztos nem könnyű a várossal. Gondoltam magamban, hogy hát senkivel se könnyű, de ami a várost, mint nézősereget illeti… százezren jönnek egy százhúszezres városban, tele vannak a kí­ván­csi­ság­gal, és ami a legfontosabb: nagyon gondosan választanak nagy sikert maguknak. Idén Mohácsi lett a legnépszerűbb a nagyszínpadon – egyszerre a POSzT-jelöléssel és díjjal, meg a városmajori díjjal. És nem valami nagy őrület (pedig volt idén az is, több is), hanem egy sze­líd-szolid áttetsző vígjáték, az Illatszertár. Egyébként pont a VIDOR-on van az a játékos hagyomány, hogy a zsűrinek csak az elnöke szak­te­kin­tély, a tagjai az itteni nézőseregből kerülnek ki, sorsolás útján. Az „egyszeri nézők” az Örkény Színház-féle Hattyút hozták ki a leg­jobb­nak, az összes közül a legdelikátabbat. Szóval nem hogy nem nehéz velük, sőt… fel kell kötnünk a gatyánkat.
Hogy akkor biztos a fenntartó. Itt valami dühöset kellett volna mondanom, gondolom, van egy ilyen nép­ha­gyo­mány, hogy ilyenkor dühösködünk, de az van, hogy az egyébként is vaskos támogatáshoz még az előbb kaptunk tőlük egy vadonatúj, ezerfős szabadtéri színpadot pluszba, meg egy teljesen felújított, eme­le­tes, századfordulós villát, és jövőre kapunk még egy épületet, pont a színház mellett, egy ren­dez­vény­ter­mes, pódiumszínpados, kávézós, éttermes, kiállítóhelyes komplexumot.
Hogy akkor a távolság. Hogy nehéz a rendezőket idehívni. Gondoltam, Mohácsi, Zsótér, Keresztes Attila, Szente Vajk, Horváth Illés, Simon Kornél, Verebes, Szikszai Rémusz, Halasi Dani, Bal József, Tasnádi Csaba… olyan nagyon egyiküket sem volt nehéz, a naptárazás persze tud az lenni, de azon túl… csak úgy eljönnek és kész. Aki meg már volt, szívesen visszajönne.
Hogy akkor a nézőket nehéz idehívni máshonnan. Gondoltam, ebben van valami, de hát ez nem múlik rajtunk, meg hát alig is férnének be, hála a jóistennek, a máshonnan (Pestről) beeső vendégnek általában úgy kell helyet szorítanunk valahol oldalt-felül.
Panaszkodj már – próbáltam fegyelmezni magam, valamit mormogtam a tizennégy bemutatóról, meg a négyszáz fölötti előadásszámról, meg a majdnem száz reggeli ovisbérletes meséről, de le lettem legyintve: de hát az a jó, nem?!
Késő este volt, dübörgött a VIDOR nagyszínpada és az előtte bulizó ötezer ember a tér felől, közben lenn Molnár Piroska fogadta épp a tapsot a kamarában, Hernádi és Gálffi a nagyszínpadon, tele volt a ház társulati tagokkal, akikkel együtt dolgozunk egész évben, és vendégekkel, akik az ország és a szakma legkülönfélébb távoli pontjairól jöttek ide a hívásunkra, évfolyamtársak, korábbi kollégák, mesterek, doyenek.
Ne most beszéljük meg, jöttem rá hirtelen. Tudom, hogy meg kell majd, már eleve az egy külön nagy téma, hogy ez a végvár-dolog miről jutott eszedbe… de ne ma. 
És mivel végül is az olyan végvárias, hogy messze vagyunk a királyi udvartól, a nagy játszmáktól, az intrikus hoppmesterektől, és mivel végül is jó ez, hogy végvár, mert ebben van valami romantika, mint a Koppányi aga testamentumában, hősiesen nyargalunk, vitézkedünk, dalolunk, kardozunk, erősek vagyunk, jó a koszt, és ugyan meg-meghalunk néha, de azt is kackiásan – nevettem. Jó, akkor tessék, végvár vagyunk, mondtam neki. Lehet lakomázni.

Göttinger Pál
főrendező
Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Somló Cirqsz - Kecskés Miklós képei

Somló Cirqsz - Kecskés Miklós képei

Somló Cirqusz - Kecskés Miklós képei
Somló Cirqsz - képek a Madách Színház oldaláról

Somló Cirqsz - képek a Madách Színház oldaláról

Somló Cirqsz - képek a Madách Színház oldaláról

Egy videó a Somló Cirqszról

Hétvégén Filmtettfeszt magyar filmekkel

Idén a felújított Arta moziban vetítik az idei Filmtettfeszt filmjeit, városunkban október 12–13-án. A két nap alatt hat magyar rövidfilmet és három nagyjátékfilmet nézhetnek meg az érdeklődők. A vetítésekre a belépés ingyenes.



Program:

Október 12., péntek 19 óra – magyar rövidfilmek.



Freund Ádám: Földiek (2017,27' felirat: RO, 12+)

A 12 éves Ábel családtagjai mintha az univerzum legtávolabbi pontjain élnének. Amikor azonban a hobbifeltaláló apa valóban kilövi magát az űrbe, a fiúnak választania kell, hogy hová, melyik világhoz tartozik.



Kis Hajni: Last Call (2018,27' felirat: RO, 12+)

Anikó 61 éves. Hamarosan elhagyja Magyarországot, hogy a lányához költözzön Angliába. Utolsó, Budapesten töltött napján elbúcsúzik a múlttól, és szembesül a jövővel is.



Tóth Barnabás: Van egy határ (2017,18' felirat: RO, 12+)

1949. Egy apa a kisfiával próbál Nyugatra szökni a Vasfüggönyön át. Valós események alapján.



Október 12., péntek 20.30 óra – nagyjátékfilm

Bogdán Árpád: Genezis (2017,120' felirat: RO, 16+)

A Genezis történetének középpontjában egy roma kisfiú áll, akinek gyerekkora drasztikusan véget ér, amikor egy brutális támadásban elveszíti a családját. A bibliai eredettörténet a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkező emberek sorsán keresztül elevenedik meg, útjaik sosem kereszteznék egymást, ám sorsuk mégis összefonódik ennek a tragikus bűnténynek az árnyékában





Október 13., szombat 17.30 óra – magyar rövidfilmek

Deák Kristóf: A legjobb játék (2018,20' felirat: RO, 12+)

Amikor két térfigyelő biztonsági őr rájön, hogy munkahelyüket egy forradalmi mesterséges intelligencia-szoftver fenyegeti, kénytelenek felvenni a kesztyűt – ami végül egészen különleges megoldáshoz vezet…



Fatér Ambrus: Légmell (2017,27' felirat: RO, 12+)

A film egy középkorú, magányos orvos történetét meséli el, aki egy napon orvosi kötelességből ellát egy súlyos beteg idős szír menekültet, és a fokozatosan alakuló kényszerbarátság által átértékeli saját életét.



Nagy Zoltán: Enyhén sós (2016, 23' felirat: RO, 18+)

Anita egy attraktív negyvenes pincérnő. Keményen gürizik, hogy megvalósítsa álmát, miszerint mindent hátrahagy, és Londonba költözik. Egy elegáns étteremben dolgozik, csak férfi munkatársakkal körülvéve. Mindenki ugyanazt akarja tőle, főleg Anita szexuálisan túlfűtött főnöke, aki állandóan leselkedik utána.



Október 13., szombat 19 óra – nagyjátékfilm

Politzer Péter: Férfikor (2017, 77' felirat: RO, 12+)

Három budapesti férfi élete villan fel a filmben. A 91 éves fotóművész és lemezhamisító, Dezső élete gazdag szövetének utolsó szálait szövögeti. Frank, a negyvenes nagybőgős elveszíti a lakáskulcsait, amitől romba dől precízen összeállított napja. A kamasz Samunak pedig váratlanul egy hétig egyedül kell szembenéznie az iskola, a barátság és a szerelem kihívásaival.



Október 13., szombat 20.30 óra – nagyjátékfilm

Török Ferenc: 1945 (2016, 91' felirat: RO, 12+)

1945 augusztusának egyetlen napján játszódik Török Ferenc legújabb filmje, melynek témája a második világháború utáni újrakezdés a vidéki Magyarországon. A görög tragédiákat idéző, mindössze néhány óra leforgása alatt játszódó dráma helyszíne egy felbolydult kelet-magyarországi falu, ahol ezen a napon mindenki a jegyző fiának az esküvőjére készül.

A HIPPI, AZ ARTISTA, AZ APA, A BARÁT – SOMLÓ CIRQUSZ A MADÁCH ROCKFESZTIVÁLON

Úgy az előadás tizedik percében kezdtem azon gondolkodni, hogy milyen gazdag, kalandos élete lehetett Somló Tamásnak, és hány olyan dal maradt utána, ami komplett generációk életére volt hatással akár évtizedeken keresztül. Megható volt látni a háttérben futó vetítéseken a tengerparton mókázó, fiatal hippit, az öltözőben zsonglőröző artistát, vagy azokat a snitteket, ahol a korai LGT soraiban hatalmas Lemmy-bajusszal áll a színpadon, évekkel azelőtt, hogy Ian Willisből Lemmy Kilmister lett. A Somló Cirqusz harmadik előadásában ezúttal a Madách Színházban emlékeztek meg róla barátai, zenésztársai, és nem utolsósorban gyermekei.

A koncepció, hogy jazzes, big bandes hangszerelésben szólalnak meg Somló Tamás legjobb dalai, már eleve szimpatikus volt, hiszen az érett férfiember zenei ízlése, akár a jó bor, nemesedik az évekkel - vagy legalább azt hiszi - és utat talál hozzá a dús hangszerelés, a hangsúlyos fúvósszekció, és az ennek köszönhető gazdag, telt hangzás. A Modern Art Orchestra ebben a tekintetben kitűnően szerepelt, végig színesen, tartalmasan interpretálták a különleges alkalomra átírt dalokat. Különösen tetszett Csízi László zenei humort sem nélkülöző, izgalmas dobolása, és azok a meghitt pillanatok, amikor a Tóth Vera által gyönyörűen énekelt Olyan szépek voltunk végén a dal alapmotívumát együtt játszotta a zenekar, ez a pár perc az este csúcspontjai közé tartozott.

Számos ilyen momentumra volt példa a kétórás koncert alatt, ahol a dalok mellett végig volt idő egy kis múltidézésre, egy-egy mókás történet formájában az előadás rendezője és narrátora, Göttinger Pál, illetve az est szereplőinek előadásában. Számomra nagyon kellemes meglepetés volt a nyitó Animal Cannibals, akik Tóth Verával kiegészülve Somló Tamással közös dalukat, a Pénteket adták elő, kitűnően megadva az alaphangulatot. Nagyon tetszett a Blahalousiana szereplése, a Mary Popkids-es Kama Az annyi mindent nem szerettem még előadásával, és bár sosem voltam kimondott Rapülők-rajongó, nem lehet elvitatni, hogy Geszti Péternél kevés jobb ceremóniamester van az országban, legyen szó akár az autentikus lazasággal, és ebben az értelemben hibátlanul végigszövegelt Nem adom felről, akár az átszerelés alatti visszaemlékezéséről. Meg kell említenem még a műsor elején színpadra lépő Malek Andreát, akit legalább olyan élmény volt látni-hallani, mint a tavalyi East-életműkoncerten.

Az est legszebb perceit számomra mégis két kevésbé nyilvánvaló szerzemény hozta el. A Kiscsillag tagjai, Lovasi András, Leskovics Gábor és Szesztay Dávid az LGT Ha a csend beszélni tudna című dalát adták elő akusztikus változatban, két gitár és többszólamú vokál hangszerelésben. Nemesen egyszerű szépségével, bensőséges hangulatával abszolút méltó volt az alkalomhoz. Ugyanilyen szép fejezete volt az előadásnak a Bornai Tibor által egy szál zongorával kísért Léghajó, ami eredetileg egy Somló Tamással közös duett, és pár versszakban elmond szinte mindent az életről és az elmúlásról, akárcsak a KFT-életmű titkos gyöngyszeme, a Játszótér. Bornai pár perc alatt egyaránt volt kacagtató, de mély és gondolatgazdag is: mielőtt játszani kezdett, egy néhány mondatban összefoglalt, mókás csónakfuvarozás történetével jól megnevettetett mindenkit, hogy aztán a dal hallatán elérzékenyüljünk és morfondírozhassunk, milyen furcsán összetett dolog ez a halandóság.

Nem tudok viszont véka alá rejteni két dolgot, ami nekem kicsit beárnyékolta az estét. Az egyik bizonyos nézők viselkedése. Talán én fogtam ki rossz széksort, és persze eszemben sincs megmondani, ki mit csináljon a nézőtéren, de szerintem minimum tiszteletlenség előadás közben fennhangon megvitatni a színpadon látottakat. Hangos rock 'n rollok esetén is az, effajta lírai dalok alatt meg főleg. Ennél még nagyobb tiszteletlenség, mifelénk leginkább virtigli bunkóságnak hívják, ha egy emlékkoncerten előkerül a "Játsszál, cigány!" mentalitás, és az amúgy pár másodperces technikai szünetbe hangosan beleböfögünk, hogy "Mi lesz már?!" Ez főleg azért volt kellemetlen, mert ezen az estén egyáltalán nem a két héttel ezelőtti Useme / AWS - koncert tizenévesei alkották a közönség javarészét. Meglett emberekről, akiknek nyilván megvan a véleményük a mai fiatalokról, nem ezt várnám. A másik pedig, hogy egy ilyen alkalomra illene mindenkinek megtanulnia maradéktalanul a dalok szövegét, mert sajnos ezt illetően is volt pár szűk keresztmetszet. Többségében persze nem ez volt a jellemző, de akinek inge, az nyugodtan vegye magára.

Szerencsére a finálé, benne a Játszunk és a Ringasd el magad zárószáma az össznépi énekléssel, illetve Somló Tamás gyermekeinek, Dávidnak, Daninak, Palinak és Lilinek a színpadra lépésével elhessegette ezeket a gondolatokat, itt megint olyan volt az előadás, mint a legjobb pillanatokban, így végül komoly vastapssal zárult az este. Mindenképpen hálásak lehetünk ezért a különleges koncertért az azt megszervező Somló-testvéreknek, a magam részéről pedig bízom abban, hogy valamilyen formában lesz folytatás, hiszen egy ilyen értékes, sokaknak sokat jelentő életműnek nem szabad feledésbe merülnie.

A Madách Rockfesztivál az Andrew Lloyd Webber hetvenedik születésnapjára rendezett arénakoncert után szombaton a MÖRK EP-bemutatójával folytatódik.

Ajándék Karácsonyi Bérlet az Orlainál

Ajándék Karácsonyi Bérlet az Orlainál

3 előadásból álló szabad bérletet ajánlunk, amely az Orlai Produkciós Iroda 2018. október 1. és 2018. december 24., valamint 2019. január 1. és 2019. május 31. között a Belvárosi Színházban és a Hatszín Teátrumban játszott előadásaira váltható be.

-----

3 Előadás az alábbi 27 előadás közül
  • Woody Allen: Férjek és feleségek ( ÚJ)
    • Főszereplők: Járó Zsuzsa , Radnay Csilla, Pataki Ferenc, Ötvös András, Nagy Dániel Viktor, Gombó Viola Lotti, Ullmann Mónika , Ficzere Béla, Hunyadi Máté
    • Rendező: Szabó Máté
  • Richard Greenberg: Három esős nap ( ÚJ)
    • Főszereplők: Kovács Patrícia, Schruff Milán, Szabó Kimmel Tamás,
    • Rendező: Novák Eszter 
  • Molnár Ferenc: Riviéra ( ÚJ)
    • Főszereplők: Kovács Patrícia, Schruff Milán, Szabó Kimmel Tamás,Mészáros Máté
    • Rendező: Benedek Miklós 
  • Leonyid Zorin: Varsói melódia (ÚJ)
    • (Hatszín teátrumban játsszuk) 
    • Főszereplők: Tompos Kátya, Adorjáni Bálint
    • Rendező: Kocsis Gergely
  • Lucas Hnath: NÓRA II. rész (ÚJ)
    • Rendező: Galgóczy Judit
    • Főszereplők: Kováts Adél, Csankó Zoltán, Bodnár Erika, László Lili
  • Jez Butterworth: MOJO 
      • Rendező: Göttinger Pál
      • Főszereplők: Nagy Dániel Viktor, Szabó Kimmel Tamás, Ötvös András/Lestyán Attila, Schruff Milán , Csőre Gábor, Hunyadi Máté
  • Dömötör András – Benedek Albert : Second life avagy Kétéletem
    • (Hatszín teátrumban játsszuk) 
    • Rendező: Dömötör András
    • Főszereplők: Kovács Patrícia, Járó Zsuzsa, Ötvös András, Mészáros Máté, Schruff Milán
  • Stephen Sachs: Valódi hamisítvány
    • Rendező: Valló Péter
    • Főszereplők: Hernádi Judit, Kern András
  • John Osborne: Dühöngő ifjúság 
    • Rendező: Znamenák István
    • Főszereplők: Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia, Járó Zsuzsa, Ötvös András
  • Simon Stephens: Heisenberg 
    • (Hatszín teátrumban játsszuk) 
    • Rendező: Szabó Máté
    • Főszereplők: Benedek Miklós, Ullmann Mónika
  • JAMES GOLDMAN: Az oroszlán télen 
    • Főszereplők: Hernádi Judit, Gálffi László, Ötvös András, Mészáros Máté, Schruff Milán, Horváth Illés, Szakács Hajnalka
    • Rendező: Szikszai Rémusz 
  • Sam Holcroft: Családi játszmák 
    • Főszereplők: Ötvös András, Járó Zsuzsa, Szikszai Rémusz, Kútvölgyi Erzsébet, Réti Adrienn, Papp János
    • Rendező: Göttinger Pál
  • Mike Bartlett: LOVE LOVE LOVE 
    • Főszereplők: PéterKata, Schruff Milán, Gubik Petra/ Szabó Irén, Dékány Barnabás Rendező: Réthly Attila
  • Szép Ernő: Vőlegény 
    • Főszereplők: Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás, Tóth Ildikó, Takács Katalin, Tóth Ildikó
    • Rendező: Novák Eszter
  • John Patrick Shanley: Kétely 
    • Főszereplők:Udvaros Dorottya, Fekete Ernő, Simkó Katalin, Kéri Kitty 
    • Rendező: Pelsőczy Réka 
  • Jonathan Maitland: Tagadj Tagadj Tagadj 
    • (Hatszín teátrumban játsszuk) 
    • Főszereplők: Lovas Rozi, Ullmann Mónika, Nagy Dániel Viktor, Sztarenki Dóra, Ficzere Béla 
    • Rendező: Szabó Máté 
  • Ladislav Fuks: A hullaégető 
    • Főszereplők: Gálvölgyi János, Schruff Milán 
    • Rendező: Pelsőczy Réka 
  • Billy van Zandt – Jane Milmore: Bocs, félrement! 
    • Főszereplők: Kovács Patrícia, Járó Zsuzsa, Péter Kata, Mészáros Máté, Schruff Milán, Rendező: Paczolay Béla
    • Rendező: Paczolay Béla
  • Dés Mihály : Pesti Barokk 
    • Főszereplők:Szabó Kimmel Tamás, Kern András, Mészáros Máté, Bánfalvi Eszter/Grisnik Petra, Schruff Milán
    • Rendező: Göttinger Pál 
  • Daniel Glattauer: Párterápia 
    • Szereplők: Balla Eszter, Mészáros Máté, Debreczeny Csaba
    • Rendező: Znamenák István
  • FREDERICK KNOTT: Várj, míg sötét lesz 
    • Szereplők: Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Ficzere Béla, Horváth Virgil, Ács Berta / Fekete Kepes Hanna / Medgyessy Lili
    • Rendező: Novák Eszter
  • HERNÁDI pont – Hernádi Judit zenés estje 
    • Szereplők: Hernádi Judit, Heilig Gábor és zenekara
    • Rendező: Pelsőczy Réka 
  • Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére 
    • Főszereplők: Szabó Kimmel Tamás, Péterfy Bori, Kocsis Pál, Makranczi Zalán, Nagy Dániel Viktor, és még sokan mások
    • Rendező: Znamenák István
  • Joe Dipietro: A folyón túl Itália
    • Szereplők: Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás, Cseh Judit
    • Rendező: Znamenák István 
  • Bill Manhoff: Bagoly és Cica
    • Szereplők: Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás
    • Rendező: Pelsőczy Réka
  • Richard Baer: Hitted volna?
    • Szereplők: Hernádi Judit, Kern András, Ficzere Béla, Jeges Krisztián
    • Rendező: Verebes István
  • Robert James Waller : A szív hídjai
    • Szereplők: Udvaros Dorottya, László Zsolt, Szamosi Zsófia/Járó Zsuzsa, Chován Gábor/Horváth Virgil, Vázsonyi János
    • Rendező: Novák Eszter
---------

A három előadásos bérlet jegyár kategóriái:




I. árkategória: 10.500,-Ft (1-9. sor)

II. árkategória: 9.000,-Ft (10-16. sor)

III. árkategória: 7.200,-Ft (17-19. sor + páholy)




Bérletek beváltása konkrét előadásokra, jegyekre:

A bérlet automatikus belépésre nem jogosít, ezért kérjük, időben foglalják le és vegyék át a kiválasztott előadásokra szóló jegyeiket!

Minden hónap elején meghirdetjük az azt követő havi előadásokat.

Az előadás időpontokról a www.orlaiprodukcio.hu, a www.jegy.hu, valamint a www.belvarosiszinhaz.hu oldalakon, illetve a havi program magazinokban és a Belvárosi Színház szervezésén szerezhet tudomást.

Amennyiben valamelyik előadás időpont megfelel Önnek, akkor a bérletével együtt a Belvárosi Színház szervezésén (1075 Bp., Dohány u. 1/a, tel.: 266-7130, nyitva: H-P 10-18 óráig)) tudja a bérletet konkrét előadásra szóló jegyre beváltani.

A bérlet felmutatása nélkül a jegy nem váltható ki, mert a bérleten lévő vonalkód az azonosítás alapja, ez alapján történik a felhasználás nyilvántartása is.

Felhívjuk a figyelmüket, hogy a bérletek csak 2019. május 31–ig válthatók be az addig az időpontig játszott előadásokra.

A fel nem használt, vagy csak részben felhasznált bérletet sajnos nem tudjuk visszaváltani, vagy későbbi előadásra érvényesíteni.

A Mastercard kedvezmény a bérletekre nem érvényes!

Legjobb férfi alakítás díja - Russian Indie Film Festival

Legjobb férfi alakítás díja - Russian Indie Film Festival

#RussianIndieFilmFestival #RUIFF

The winners of RUIFF 2018 (foto and video - soon)

Special mention by the audience in Out of competition programm - The Burden – Sweden, 2017, animation, dir. Niki Lindroth von Bahr


Special mention by the audience in Competition programm - Bus story – Spain, 2016, fiction, dir. Jorge Yúdice

Special mention by the Judge of animation competition Александра Аверьянова - About our astronauts - Russia, 2017, animation, dir. Галина Голубева

Special mention by the Judge of animation competition Oleg Kuvaev - The Box – Slovenia, 2017, animation, dir. Dusan Kastelic

Special mention by the Maine Judge of animation competition Benoit Berthe Siward - About our astronauts - Russia, 2017, animation, dir. Галина Голубева

Special mention by the Judge of fiction competition Александр Соколов - Hands free – UK, 2018, fiction, dir. John Addis & Matt Bowron

Special mention by the Judge of fiction competition Евгений Санников - Make aliens dance - Belgium/UK, 2018, fiction, dir. Sebastien Petretti

Special mention by the Main Judge of fiction competition Loes Komen - Breathless – Russia/Ukraine, 2017, fiction, dir. Alex Sobolev

Best editing - Backstory – Germany, 2016, fiction, dir. Joschka Laukeninks

Best art direction - Shadow animals – Sweden, 2017, fiction, dir. Jerry Carlsson

Best sound design - Breathless – Russia/Ukraine, 2017, fiction, dir. Alex Sobolev

Best DOP - Calamity – Belgium, 2017, fiction, dir. Séverine De Streyker Day & Maxime Feyers

Best screenplay - Catherine – Belgium, 2016, animation, dir. Britt Raes

Best actor - Göttinger Pál m.v. Chachotage - Hungary, 2018, fiction, dir. Tóth Barnabás

Best actress - Cinzia Cordella Mr. Steel - Italy, 2017, fiction, dir. Federico Cappabianca

Best director - Calamity – Belgium, 2017, fiction, dir. Séverine De Streyker Day & Maxime Feyers

PETER THE GREAT AWARD by Peter Murdmaa - The Box – Slovenia, 2017, animation, dir. Dusan Kastelic

Best Russian animation - About our astronauts - Russia, 2017, animation, dir. Галина Голубева

Best Russian fiction film - Breathless – Russia/Ukraine, 2017, fiction, dir. Alex Sobolev

Best animation - Catherine – Belgium, 2016, animation, dir. Britt Raes

Best fiction film - Make aliens dance - Belgium/UK, 2018, fiction, dir. Sebastien Petretti

Audience Choice Award (Out of competition program) - May Day - Belgium, 2017, fiction, dir. Fedrik De Beul & Olivier Magis

Audience Choice Award (Competition program) - Calamity – Belgium, 2017, fiction, dir. Séverine De Streyker Day & Maxime Feyers

Grand-Prix - Make aliens dance - Belgium/UK, 2018, fiction, dir. Sebastien Petretti

The author of the prizes of #RUIFF 2018 - Анна Ясинская (Anna Yasinskaya)

forrás: Facebook