Az a te szerencséd, hogy jó a társulatod - videós összefoglaló

spacer

JOG ÉS IGAZSÁG

A Delila-ügyről

Most éppen a Delila nyíregyházi előadásáról szóló kritikát kellene írnom. Helyette jelenik meg ez a cikk – hogy nagyon rossz csere, az tuti. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.

Egy szerző jogörökösének joga, hogy betiltson egy előadást. Ez nem egy összetett mondat első fele, nem folytatódik de-vel, ha-val, ámbárral, semmivel. Joga és kész. Nem kell indokolni sem.

A Molnár-darab nyíregyházi előadásának betiltása kapcsán föllángolt vitában a föntebb említett jogi status quo mellett előkerült az elméleti aspektus is, a könnyedebb diskurzusokban pedig az a képlékeny kontextus, amely magába foglalja a színházművészet (és általában a művészet) nehezen definiálható és még nehezebben kodifikálható természetét. Tekinthetnénk persze messzebbről a problémára, fölelevenítve egy nyári amerikai polémiát, amelyben egy Lynn Goldsmith nevű fotós perli az Andy Warhol Alapítványt, amiért Prince-ről, a muzsikusról készített képét Warhol még 1984-ben fölhasználta egy alkotásában, vagy térben-időben közelebb jőve beszélhetnénk a Bartók-örökös és Horváth Csaba konfliktusáról, vagy arról, hogy József Attila Szabad ötletek jegyzéke című írása is tiltva volt pár évtizedig, és Weöres Sándor jogörökösei is letiltották az internetről a költő műveit.

De ha a lényegről akarnánk beszélni, akkor nem a jogról beszélnénk. Hanem arról, hogy az író által örökül hagyott „valami” vajon micsoda? A műveiből származó üzleti haszon, vagyis egy bankszámlaszám? Vagy a művek maguk? A megítélés, az értelmezés, az esztétikai tartomány? A felhasználás módjának meghatározása? Vagy a felhasználás, interpretáció, rendezés minőségének – „a művek eredeti szelleméhez méltó” megvalósításának – megítélése, elbírálása?

Ha Max Brod teljesíti Kafka utolsó utasítását, és eléget mindent, ami az író után maradt, akkor ma szegényebbek lennénk a teljes A kastéllyal, az Amerikával, de még A perből is csak egy első változatot ismernénk. Kafka művei, amint papírra kerültek, már a világ kultúrkincsének részeivé váltak, megsemmisítésükre egyetlen embernek lett volna erkölcsi joga: Kafkának magának. Lásd Thomas Mann esetét, aki bizony úgy elégetett mindent, amit el akart titkolni az utókor elől, mint a huzat.

Molnár Ferenc Liliom című drámáját nagyon ritkán játsszák manapság úgy, ahogy a szerző megírta. És nemcsak parányi szövegváltoztatás esett a darabon, hanem alapvető dramaturgiai átszerkesztés, vadonatúj értelmezés – mondhatnám életmentésnek is, legalábbis a darab szempontjából. Mert lehetséges, hogy 110 évvel ezelőtt még be lehetett adni a közönségnek, hogy ez a durva, brutális, nőverő „lizsé-huszár” a purgatóriumban megbánja bűneit, és ugyan visszajőve a földre ismét kezet emel a családjára, ámde akkor ez a nyílt színen, a zárójelenetben megbocsáttatik neki – de ma már olyan hamis és nyálas mese így az egész, hogy Molnár hálás lehetne Babarczy Lászlónak, aki egy 1983-as kaposvári rendezésében megcserélte a jelenetek sorrendjét, és ezt a mennyországos lázálmot a haldokló Liliom víziójaként vitte színre. Sprődebb lett az egész – Molnár sprődben nemigen utazott –, és ma már ez a változat kanonizálódott. Remélem, tudnak erről a jogörökösök is.

Ahogy nyilván arról is, hogy a Tatabányán bemutatott Üvegcipő – Czukor Balázs nagyszerű rendezésében jó sok remek színészi alakítás zsúfolódik – ugyancsak alapos átszabáson ment keresztül: az első felvonás végén Irma lefekszik az ágyra az ebéd utáni sziesztájára leheveredő Sipos mellé, és föl sem ébred a harmadik felvonás végéig; magyarul: a Molnár által egy Grimm-meséből írott darab (!) rózsaszín története itt csak álom marad, egy szegény kis cselédlány álma; nincs kiküzdött házasság, beteljesült szerelem, édes happy ending.

A Delilát ritkán tűzik műsorra a színházak – több évtizedes pályafutásom alatt egyetlenegyszer láttam -, és ennek biztos van oka. A nyíregyházi színház most Mohácsi Jánost kérte föl a darab megrendezésére – alighanem tudván tudva, hogy alapos átdolgozás lesz a vége. A bemutatóra megkapták a jogörökösök előzetes engedélyét, majd a nyári előbemutató után a kifogáslistát is. Csúnya szavak is bekerültek a szövegbe, egy új szál is keletkezett, vagyis Molnár Ferenc szövegén kétségkívül „csorba” esett. Az írók, pontosabban az átírók, Mohácsi István és Mohácsi János a jogörökösök engedélyének reményében kihúzták a kifogásolt elemeket, de a szeptember eleji bemutatót a jogörökösöket képviselő Hofra Ügynökség végül mégsem engedélyezte (bár nem a színháznál, hanem a fenntartó önkormányzatnál tiltotta le a produkciót, nyilván nem ügyvédi csalafintaságból, hanem mintegy véletlenül vagy tájékozatlanságból).

Hagyjuk most a könnyhullatást a befektetett munka és közönség csalódása felett (bár aki nem fényévekre van a színháztól, az tudja, mennyire nem mellékes ez sem, sőt), nézzük a Hofra által végül csak kiadott közlemény egy részét: „minden, a szerzőt és a művek eredeti szellemiségét tiszteletben tartó előadást engedélyezünk”. Ki képes megítélni, hogy egy produkció hű-e, méltó-e az író szellemiségéhez? Egyáltalán: mi az író szellemisége? Pláne: ki mondja meg, mi a mű „eredeti szellemisége” és mi méltó hozzá?

A fenti kérdésekre ugyanaz a válasz. A jogörökös nincs birtokában a szerző szellemiségének, nem indokolt az afölött való őrködése. Egészen kivételes esetektől eltekintve, amikhez nem kell szakértelem, csak józan ész és moralitás: ez pedig a mű aljas célokra való felhasználása. A szerző méltósága ugyanis a műveiben rejlik, a művek szellemiségét pedig csak a recepció és az értelmezés hívhatja elő. Ami – mint tudjuk – sokféle lehet, és akár messzire távolodhat a szerző vélelmezett intenciójától. De annak megítélésére, hogy valamely, bármely interpretáció, rendezés, tolmácsolás mennyire hűséges és méltó a szerzőhöz, illetve ahhoz a bizonyos megfoghatatlan „eredeti szellemiséghez”, a jogörökös nem illetékesebb, mint bármely alkotó vagy befogadó. Őrködnie tehát nem egy általa vélelmezett szellemiségen, csak a bankszámlán kell. Hetven évig.

A jogöröklés kívánatos működési formája egyrészről a megfelelő anyagi juttatás, másrészről az önmérséklet. Önmérsékletet kellene tanúsítani, mert ha jog szerint saját tulajdonról van is szó, a művészet, a „szellemiség” mégiscsak köztulajdon. Már a szerző életében is, hát még utána.
Vagyis Molnár Ferenc jogörököseinek törvényileg joguk van ahhoz, amit most tettek, morálisan nincsen. Másképp: joguk van – igazuk nincsen.

Szerző: Csáki Judit

spacer

Bob herceg - werkfilm

spacer

Ritkán adunk hálát Istennek a jóért

Sok szempontból újszerű előadást láthatott a VIDOR Fesztivál közönsége Kálid Artúrral a főszerepben.

Kálid Artúr istent játszik – természetesen nem a hétköznapokon. A Gólem Színház és a Pesti Est közös produkciójában láthatta a Krúdy kamara közönsége kétszer is múlt szerdán a Jaj, Istenem! című zenés játékban. Anat Gov izraeli szerző komédiája része volt a VIDOR Fesztivál versenyprogramjának, a megyéhez ezer szállal kötődő színésszel két előadás között beszélgettünk.

Túl vannak az első előadáson. Milyen érzésekkel jöttek le a színpadról?

Furcsa volt. Nem ment rosszul, de talán az új hely vagy a hőség miatt nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nem a közönséggel volt gond, ők jól vették, a végén nagy tapsot kaptunk, a saját belső mércénk alapján gondoljuk úgy, hogy nem volt az igazi.

Borgula András egy korábbi rendezésében, a Zs-kategóriában messiást játszott, a Jaj, Istenem!-ben, amit szintén ő vitt színre, a mindenség urát testesíti meg. Ez nem lehet véletlen…

Borgula András rendező a spiritualitás és a vallásosság egy furcsa vetületét preferálja, valószínűleg tetszik neki a gondolat, hogy ha már olyan sokszínű a világ, miért ne lehetne a Messiás vagy a Jóisten színes bőrű. Az istenábrázolás, mint olyan, koronként és vallásonként eltérő, a zsidóknál például minden formában tilos. Amikor elkezdtük próbálni a Jaj, Istenem!-et, kérdeztem is Borgula Andrástól, hogyan fogadta a darabot az izraeli közönség. Mint kiderült, ott eléggé megosztotta az embereket, ezzel szemben az európai nézők számára talán kevésbé elfogadhatatlan, hogy az Úr egyszer csak megjelenik, és pszichológus segítségét kéri. A darab szerkezete is megkönnyíti az elfogadást, hiszen a kezdeti bizonytalanság után nagyon hamar egyértelművé válik, hogy ő valóban az Isten, nem egy szélhámos vagy őrült. Amikor pedig ezt alaptételként elfogadja a partner és a közönség is, már nem a Mindenhatót, hanem egy olyan embert kell eljátszanom, akinek lelki problémái vannak, csak ezek komplexebbek, nagyobb léptékűek, mint az átlagé. A terápia során ő is ugyanúgy titkolózik, hárít, hibáztat mást és saját magát, próbálja poénnal vagy agresszióval kikerülni az egyenes választ – ez csupa emberi dolog, így lesz egy közülünk az Isten. Hogy a nézőkből milyen érzéseket vált ki? Lehet, hogy van, aki szerint felháborító, és kikéri magának, de nekünk még ezt nem mondta senki. Igaz, soha nem kérdőjeleztük meg a létét, és nem csináltunk belőle bohócot, éppen ellenkezőleg, nagyon komolyan vesszük az egész problémakört, és örülök annak, hogy megtalált ez a szerep. Van egy kedvenc részem, amit gyakran idézek, amikor felteszi az Isten a pszichológusnak a kérdést, hogy „Mikor fordulnak hozzám az emberek? Akkor, amikor valami bajuk van.” Érdekes, hogy a jóért ritkán adunk hálát, csak fájdalom, betegség, tragédia idején tekintünk az égre. Fontos kérdéseket vet fel az előadás, további gondolkodásra készteti a nézőket.

Először játszik együtt a pszichológusnőt alakító Gryllus Dorkával. Milyen a közös munka?

Nagyon szeretek vele dolgozni. Sokakkal ellentétben ő kifejezetten nyílt, egy az egyben ember, kimondja a véleményét, és a színészete is ilyen őszinte. Minden előadás „akkor és ott”, ezért mindegyik egy kicsit más. Nyilván vannak bizonyos pontok, ahonnan ahová el kell jutnunk, de ezeken belül lehet improvizálni.

Mi vár önre ebben az évadban?

Legközelebb október végén kezdek próbálni, éppen itt, Nyíregyházán. Göttinger Pállal sokat dolgoztam együtt Budapesten, a Bárka Színházban. Egyik előadást jobban szerettem, mint a másikat, s legjobban talán a Tengeren című darabot, amit ebben az évadban megrendez a Móricz Zsigmond Színházban. Felkért ugyanarra a szerepre, amit a Bárkában már eljátszottam egyszer. Örülök, mert ez egy olyan utólagos visszaigazolás, ami igazán jólesik, másrészt nagyon izgalmas lesz új partnerekkel és önmagam felé azzal az elvárással játszani, hogy ne egy az egyben ugyanazt csináljam, amit annak idején.

Ingázni fog Budapest és Nyíregyháza között?

Nem igazán szeretnék, úgy tervezem, hogy amennyit tudok, itt leszek a próbaidőszak alatt. Arra viszont már nehezen szánnám rá magam, hogy hosszabb időre, akár egy évadra vidékre költözzem, annyira megszoktam Budapestet, minden odaköt. Persze, egy-egy ilyen kiruccanás azért belefér. Egyébként gyakran megfordulok Szabolcsban, erős a kötődésem, hiszen a berkeszi gyermekotthonban nevelkedtem, Kisvárdára jártam gimnáziumba, és itt él a megyében az a család, amelyik gyermekkoromban támogatott. Nagyon szoros a kapcsolatom velük ma is, rendszeresen visszajárok hozzájuk.

Jegyek elérhetőek: ITT!


spacer

A Susotázs kulisszatitkai - beszélgetés az OFFI-ban

spacer

Új évadját kezdi a Szegedi Nemzeti Színház


MTI

Tizennégy bemutatóval várja a közönséget a most induló évadban a Szegedi Nemzeti Színház – közölte Barnák László főigazgató pénteken a Tisza-parti városban.

A színház kulturális szolgáltató intézmény és egyben kulturális bázis, működésének alapja a munka és a bizalom – mondta az intézményt irányító színész-rendező a teátrum évadnyitó társulati ülésén.

Ez elmúlt évad megmutatta, hogy a bizalom és munka kiemelkedő eredményeket hozhat – hangsúlyozta a főigazgató, aki szerint a következő hónapokban művészi szempontból bízhatnak a sikerben, a tapasztalt, tehetséges társulatnak, valamint a meghívott rendezőknek, tervezőknek és alkotóknak köszönhetően.

Barnák László közölte, hogy a felnőtt bérletek több mint 90 százalékát már megújították, és október közepéig folytatódik a bérletértékesítés.

Az intézmény az előző évadhoz hasonlóan a fiatalok és felnőttek számára alkotóműhelyeket, felkészítő és feldolgozó foglalkozásokat szervez, folytatódnak az osztálytermi előadások, a középiskolásoknak pedig fórumszínházi előadást készítenek.

A bemutatók sora szeptember végén Bulgakov Moliére, avagy az álszentek összeesküvése című színművével indul. A Kisszínházban az első premiert April De Angelis darabját, a Színházi bestiákat Horgas Ádám rendezi októberben. Ezt követően mutatják be Gimesi Dóra és szerzőtársai sikeres ifjúsági regénysorozatának színpadi változatát, az Időfutárt Barnák László rendezésesében.

Puccini két egyfelvonásos operája a Gianni Schicchi, és A köpeny Göttinger Pál rendezésében szintén októbertől látható, majd a következő hónapban a Szegedi Kortárs Balett gyerekeknek szóló produkciója, a Hamupipőke következik. Prokofjev zenéjére Juronics Tamás készít koreográfiát.

László Miklós vígjátékát, az Illatszertárt decembertől tűzik műsorra, a rendező Sztarenki Pál lesz. Karácsony előtt mutatják be a Mágnás Miska című operettet, a slágerekkel teli darabot Peller Károly rendezi.
2020 januárjában Mozart darabját, a Cosi fan tutte-t, az operába avató előadását Toronykőy Attila állítja színpadra. Jövő februárban a K2 független színházi társulat két művésze, Benkó Bence és Fábián Péter újraértelmezett Lúdas Matyiját tűzik műsorra. Majd Mohácsi István Johanna című színművének ősbemutatóját testvére Mohácsi János rendezi, ezt a Szegedi Kortárs Balett felnőtteknek szóló meséje, Juronics Tamás koreográfiája, a Coppélia követi. Márciusban pedig Szabó István Oscar-díjas rendező állítja színpadra Wagner Tannhäuser című operáját.

Pintér Béla legismertebb darabját, a Parasztoperát az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatják be, az előadás rendezője Keresztes Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti vezetője lesz. Az évad a Nagyszínházban Orwell 1984 művének magyarországi bemutatójával zárul, a színpadi adaptációt Horgas Ádám készítette és rendezi.

spacer

Évadnyitó társulati ülés: egy színházban sokféle szegedinek kell élményeket kínálni

– A kultúra akkor tud értéket teremteni, ha szabad! – mondta Botka László polgármester, a Szegedi Nemzeti Színház mai évadnyitó társulati ülésén, ahol a színház új örökös tagjává választották Somló Gábor színművészt.

Barnák László főigazgató kollégáitól azt kérte, a tavalyi sikeres évad után idén is maradjon meg a lendület, hogy olyan lelki, szellemi kapcsolatot tudjanak kiépíteni a nézőkkel, amitől jobb Szegeden élni.

Botka László polgármester évadindító köszöntőjében azt mondta, sokféle szegedi ember létezik, sokféle az ízlés is, de színháza csak egy van a városnak, ezért olyan előadásokat kell létrehozni, amelyek repertoárjában minél több szegedi talál magának olyan produkciót, amelyik közel áll az ízléséhez.
– A kultúra akkor tud értéket teremteni, ha szabad! Az én megingathatatlan alapelvem az, hogy fenntartó önkormányzatként a mi dolgunk a színház működésének biztosítása. Emellett a jövőben is ki fogok tartani – jelentette ki Botka László.
A városvezető adatokat is sorolt arról, hogy jó úton jár a színház.
A tavalyi évadban 29 ezerrel több szegedi látogatta az előadásokat, összesen 124 ezer néző váltott jegyet az előadásokra.

Egyetlen év alatt 13 százalékkal nőtt a látogatók száma, ma már 80 százalékos házzal mennek az előadások.

Az önkormányzat, amellett, hogy a város költségvetésében 505 millió forinttal támogatja a színház működését, évközben hét alkalommal is a teátrum segítségére sietett, amikor annak módosítania kellett a költségvetését.

Többek között teljes egészében magára vállalta az önkormányzat a kulturális támogatási rendszer átalakítása miatt kieső, 35 millió forintos állami forrás pótlását, de a színészlakások felújítására, a díszletraktár korszerűsítésére is nyújtott pótlólag forrást.

A színház főigazgatója, Barnák László ezt követően elmondta, az új évadban összesen tizennégy bemutató várja majd a közönséget.

Az évad első nagyszínházi bemutatóját, Bulgakov Moliére, avagy az álszentek összeesküvése című színművét Alföldi Róbert rendezésében előbemutatóként május végén már láthatta a közönség.

A Kisszínházban az első premiert April De Angelis darabját, a Színházi bestiákat Horgas Ádám már próbálja a társulattal. Ezt követően mutatják be Gimesi Dóra és szerzőtársai sikeres ifjúsági regénysorozatának színpadi változatát, az Időfutárt Barnák László rendezésesében.

Puccini két egyfelvonásos operája a Gianni Schicchi és A köpeny Göttinger Pál rendezésében szintén októbertől látható, novemberben pedig a Szegedi Kortárs Balett gyerekeknek szóló produkciója, a Hamupipőke következik. Prokofjev zenéjére Juronics Tamás készít koreográfiát.

László Miklós vígjátékát, az Illatszertárt decembertől tűzik műsorra, a rendező Sztarenki Pál lesz. Karácsony előtt mutatják be a Mágnás Miska című operettet Peller Károly rendezésében.

A 2020-as évet Mozart Cosi fan tutte című operája nyitja januárban, a beavató előadását Toronykőy Attila állítja színpadra. Jövő februárban a K2 független színházi társulat két művésze, Benkó Bence és Fábián Péter újraértelmezett Lúdas Matyiját tűzik műsorra. Majd Mohácsi István Johanna című színművének ősbemutatóját testvére, Mohácsi János rendezi, ezt a Szegedi Kortárs Balett felnőtteknek szóló meséje, Juronics Tamás koreográfiája, a Coppélia követi. Márciusban pedig Szabó István Oscar-díjas rendező állítja színpadra Wagner Tannhäuser című operáját.

Pintér Béla legismertebb darabját, a Parasztoperát az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatják be, az előadás rendezője Keresztes Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti vezetője lesz.

Az évad a Nagyszínházban Orwell 1984 művének magyarországi bemutatójával zárul, a színpadi adaptációt Horgas Ádám készítette és rendezi.

Barnák László közölte, hogy a felnőtt bérletek több mint 90 százalékát már megújították, bérletértékesítés azonban október közepéig még folytatódik.

Kállai Ákos színházpedagógus elmondta, az intézmény az előző évadhoz hasonlóan a fiatalok és felnőttek számára alkotóműhelyeket, felkészítő és feldolgozó foglalkozásokat szervez, folytatódnak az osztálytermi előadások, a középiskolásoknak pedig fórumszínházi előadást készítenek.

A társulati ülésen örökös tag címet vehetett át Somló Gábor, aki 1985 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal a Szegedi Nemzeti Színház színművésze.

spacer

Több díjvárományos is fellép a Színikritikusdíj-átadó gálán

Idén 40. alkalommal, szeptember 22-én adják át a Színikritikusok díját. A gála 2010 óta nyilvános a nagyközönség számára, és minden évben izgalmas műsor keretében adják át a legjobbakat illető elismeréseket. Erre az estére valóban igaz, hogy egyszeri és megismételhetetlen. 

Az elmúlt években a gáláknak helyet biztosított a Budapest Bábszínház, a Magyar Színház, a Nemzeti Színház és a Trafó; a rendezők listája is impozáns: Tengely Gábor, Pelsőczy Réka, Znamenák István, Gergye Krisztián, Néder Panni, Boross Martin, Novák Eszter, Göttinger Pál és Szabó Réka alkották meg az elmúlt években a díjátadó gála igén nehéz műfajának kreatív koncepcióját.

Idén a Katona József Színházban rendezik meg az eseményt. Érdekesség, bár nem példa nélküli eset, hogy a rendező, Markó Róbert az estén a legjobb gyerek-/ifjúsági előadás kategóriájának egyik várományosaként is jelen lesz.

A műsor írói Tasnádi István és a 10-zel szintén várományos Székely Csaba, jeleneteiket Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia és Mészáros Máté, illetve Bányai Kelemen Barna és Kovács Lehel adják elő. A gálán életműdíjat kap Pogány Judit, akinek a műsorban közreműködőként is fontos szerepe lesz.

A nézők három további nomináltat, két ígéretes pályakezdőt, Markó-Valentyik Annát és Vizi Dávidot, valamint a legjobb női főszereplő kategória egyik jelöltjét, Mészáros Blankát is láthatják a színpadon. Mellettük két katonás művész, Dér Zsolt és Ónodi Eszter, továbbá a Vaskakas Bábszínházból érkező Horváth Márk és Nagy Petra lépnek fel. Az est műsorvezetője Ötvös András lesz.

Zenei vezetőként Dargay Marcell közreműködik, a rendező munkatársai Cziegler Balázs, Kovács Ildikó, Nagy Orsolya, Orlai Tibor, Papp Tímea.

A várományosokat megismerhetik a Papageno különszámából, jegyeket pedig ide kattintva vásárolhatnak az érdeklődők.

spacer

Egy felvétel az utolsó Figaro-operabeavatóról

spacer

Az Orlai Produkció kedvezményei a Pozsonyi Pikniken


spacer

15 PÁLYAKEZDŐ SZÍNÉSZ JÁTSZIK IDÉN A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ SZÍNPADÁN

Megszépült Kamara előcsarnokkal és változatlan bérletárakkal várja nézőit a teátrum

Új és „nagy visszatérő” rendezők, ismert és fiatal vendégművészek, különleges repertoár, valamint változatlan jegy- és bérletárak – ezeket kínálja az induló évadban közönségének a nyíregyházi színház.

Idén a Rózsakert Szabadtéri Színpad nyári programsorozatának befejezésével és a VIDOR Fesztivál zárása után két nappal tartotta a Móricz Zsigmond Színház hagyományos évadnyitó társulati ülését. A hivatalos rendezvény előtt a társulat kiránduláson vett részt Tiszadobon, ahol egy közös ebédet költöttek el, majd az Andrássy-kastélyt és gyönyörű kertjét tekintették meg. Az új évad izgalmasnak ígérkezik: hét nagyszínpadi (öt felnőtt és két gyermek), négy kamara, és kettő Művész stúdiós bemutató várja majd a nézőket. A társulati ülés zárásaként hivatalosan is felavatták a Krúdy Kamara teljesen átalakított és megszépült nézőtéri előcsarnokát.




Újabb izgalmas szezon előtt áll a színház

„Az egyenletesen emelkedő színvonal, a folyamatos fejlődés igénye és lendülete kötelez, a Móricz Zsigmond Színház vezetése az új évadban is izgalmas produkciókkal, sok újdonsággal, olyan előadásokkal készül, melyek nemcsak a repertoárt frissítik fel, de ismét nagy közönségkedvencek is lehetnek. Az elmúlt évhez hasonlóan bemutatóval kezdjük az évadot, a Krúdy Kamarában a Nyíregyházára hosszú évek után visszatérő Verebes István rendezi a Színházi bestiák című, az európai színpad első színésznőiről szóló darabot. Visszatérő vendégként fogadhatunk két olyan alkotót is, akik korábban már sikerrel dolgoztak nálunk, A balekkel igazi progresszív szórakoztató előadást létrehozó Fehér Balázs Benőt, illetve az Idősutazást és a Chicagót színpadra állító Szőcs Arturt. Most mindketten egy-egy komoly, de ugyanakkor izgalmas feladatot kaptak, a klasszikus világ- illetve magyar drámairodalom egy-egy remekművét: a Mesél a bécsi erdőt, és Móricz Zsigmond Úri muri című drámáját. (Ez utóbbi produkcióval színházunk a száznegyven évvel ezelőtt született író, intézményünk névadója előtt is tiszteleg.)” - indította az évadnyitót Kirják Róbert ügyvezető igazgató.

Szintén rutinos visszatérőnek számít a többszörös díjnyertes Illatszertár rendezője: Mohácsi János, valamint Szente Vajk, aki a Meseautó kirobbanó közönségsikere után idén is nagy dobásra készül, mégpedig egy ősbemutatóval, a 9-től 5-ig című musicalt viszi színre. A visszatérők csapatát erősíti Simon Kornél is, aki az Oscar virtuóz komédiázása után Karinthy Frigyes örökzöldjét, mindnyájunk kedvenc kamaszkori élményét, a Tanár úr kérem-et rendezi a Krúdy Kamarában, zenés változatban. A „hazai csapatból” természetesen nem maradhat ki Göttinger Pál sem, aki a tavalyi Bob herceg után a Krúdy Kamarában rendez egy sajátos világú, egyszerre költői, kegyetlen és pokolian mulatságos ír darabot, Conor McPherson Tengeren című alkotását. Tavaszi bemutatóink rendezői először dolgoznak színházunkban, de mindketten a szakmában komoly szakmai tapasztalattal bíró, értő és érzékeny alkotók: a nagyszínpadon Horváth Péter állítja színpadra a Sógornők című kortárs kanadai vígjátékot, a Krúdy Kamarában pedig Mészáros Tibor jegyzi a filmen és színházban egyaránt nagy sikert aratott krimi-klasszikust, aVárj, míg sötét lesz-t. 

Színházunk továbbra is fontosnak tartja, hogy lehetőséget adjon fiatal alkotóknak a bemutatkozásra, termékeny és sokrétű kölcsönhatást létrehozva ezzel a társulat és az új energiákkal érkező, gyakran új látásmódot, izgalmas formavilágot képviselő fiatalok között. Idén az ifjúsági és gyermekelőadások rendezői egy kivételével először dolgoznak nálunk, bízunk benne, hogy ez egy hosszabb távú, gyümölcsöző kapcsolat első állomása lehet. A nagyszínpadon Szilágyi Bálint készít újfajta, korszerű adaptációt Farkas vs Piroska címmel, ezt követi Papp Dániel a maga szintén eredeti, a színház számára írt Ezeregyéjszaka feldolgozásával. Az itthon és külföldön egyaránt sikerrel dolgozó, több díjat nyert Valcz Péter a Művész Stúdióban az Állati színjáték előadással korunk virtuális világában keresi az emberi természet határait. Varga Péter, a másik stúdiós gyermekprodukció rendezője már többször dolgozott nálunk, mindig a legkisebbek és az idősebbek örömére egyaránt – az idei évadban a Púpos lovacska című mesét állítja színpadra. 

Vendégjátékok, vendégszínészek - 15 pályakezdő színész játszik majd Nyíregyházán

Számos vendégjátékon szerepeltünk a nyáron, a Szarvasi Vízi Színház fesztiválján pedig az Oscar elnyerte a Legjobb díszlet díjat. Idén is köszönthet majd vendégművészeket a színház, egyrészt olyan ismert színészek neveivel találkozhat a közönség, mint Gubik Petra, Gulyás Attila, Kálid Artúr, Kulcsár Viktória, Mertz Tibor. A pályakezdő színészek közül érkezik hozzánk Józsa Bettina, Szalay Bence, Fodor Boglárka, Georgita Máté Dezső, Hajdú Péter, Jenővári Miklós, Litauszky Lilla, Osváth Judit, Zakariás Máté, és a névsor még kiegészül az előző években már bemutatkozott, szintén pályájuk elején járó fiatalokkal. 3 színészhallgató pedig gyakorlatát tölti majd Nyíregyházán: Kerék Benjamin, Kováts Vera, Staub Viktória.

Teljesen átalakult és modern külsőt kapott a Krúdy Kamara előtere

Nyíregyháza város önkormányzatának, valamint az előző évad eredményeinek köszönhetően idén is jelentős anyagi ráfordítások történtek a műemlék épület belső modernizációjára. Teljesen átalakították a Krúdy Kamara nézőtéri előcsarnokát, és modernizálták a berendezését. Emellett számos technikai és esztétikai felújítást végeztek el a nyáron.

 

A bérleteket a tavalyival megegyező, változatlan áron kínálják ebben az évadban

„A 2019/2020-as évad bérleteinek értékesítése folyamatban van, de már másfél hónappal a kamara bérletek értékesítésének zárása előtt 10 százalékkal emelkedett a kamarabérlet tulajdonosok száma.”– mondta el Kirják Róbert, aki a társulat nevében ismét megköszönte a bérletesek töretlen bizalmát, majd hozzátette: „mivel idén október 13-ig tart a bérletezési időszak, aki még nem vásárolt bérletet, természetesen még megteheti.”

A debütáló Zenés VIDOR Nyár, a Rózsakert Szabadtéri és a VIDOR Fesztivál színházi előadásaira is óriási volt az érdeklődés 

A nyári Rózsakert Szabadtéri és az összművészeti VIDOR programsorozatot szervező színház ügyvezetője elmondta, a Rózsakert Szabadtéri Színpad 12 előadására több, mint 10 ezer néző volt kíváncsi, a 2017-es adatokhoz képest így több, mint duplájára nőtt a jegybevétel. A 8 szabadtéri kultfilm vetítésének a szeszélyes időjárás ellenére - összesen közel 1500 nézője volt.

A korábbi évekhez hasonlóan a VIDOR hagyományos versenyprogramjára idén is rendkívüli volt az érdeklődés, az előadások majd mindegyike teltházzal mutatkozott be. A 32 előadás mintegy 7000 néző előtt, az előző évivel összehasonlítva 44 százalékos bevétel-növekedést produkált, mely a VIDOR új helyszíneként igen jól debütált Rózsakert Szabadtéri Színpad megnövekedett férőhelyeinek is nagy mértékben köszönhető.

forrás: http://www.moriczszinhaz.hu/
spacer

Orlai Tibor a Pesti Műsorban


spacer

Mulatságnak lennie kell! – Képeslap a 12. Ördögkatlan Fesztiválról

Nagyon nehéz összefoglalni valamit, ami ennyire élménydús. Az a jó a Katlanban, hogy valahogy nagyon közel van az egész. Persze: négy órát utazik az ember vonattal is meg kocsival, de közel van, mármint olyan, mintha minden a barátod lenne. A villányi szőlőtőkék a barátaid. Az első harapás a lángosból – barát. Lovasi és Bori a barátod, a boltos néni, a csávó aki tüzet kért, aztán többet nem láttad, és a repoharak – ők mind a barátaid. Az idei, ez most a tizenkettedik volt. Tizenkettedjére nagybarátkozás, mezítlábaskodás, sorbanalvás, focipályán tombolás, borpincészetben kártyázás, mazsolázás az elmúlt évad(ok) mindenféle kulturális munkáiból. Tizenkettedik alkalommal nem vagyunk normálisak, és vonatozunk négy órákat. Gyanús.

Elmész a villányi dombok mellett és eszedbe jut a szüreti-, kirándulásterved amit minden évben megfogadsz, aztán valahogy mégis csak a fesztivál idején látod újra. Megérné pedig, nagyon is, mert gyönyörű, csak furcsán pucér a Katlantalan táj. Nem viseli fesztivál-ingjét. Augusztus elején viszont az egész egy nagy üstté válik, ami összegyűjt egy csomó jót, és hagyja, hogy az emberek kanalazzanak belőle. Mindenki. Amit akar. (A fröccs mondjuk kötelező.) Forróság van, zene, odagyűlik az a sok férfi és nő, kislány, kissrác, kutyacsapat, és megtöltik Nagyharsány–Kisharsány–Villánykövesd–Beremendet. Öt napig itt van a mag, az egész nyár középpontja (a szubjektív túlzások szeretetből megengedhetők). Szabadfoglalkozás! 

Az Ördögkatlan kétségkívül összművészeti fesztivál. A programok nyár elejétől kezdenek már felszállingózni az internetre; a fesztivál honlapján és a Facebookon egyre bővül a lista, aztán augusztus elején ott állunk a kinyomtatott programfüzettel (idén a Katlanszervezés külön hangsúlyozta, hogy fejenként egyet használjanak a fesztiválozók, ha lehet, végig), hogy mégis mikor duplázódott a lehetőségek száma. Film, zene, színház, irodalom, tánc, képzőművészet, és még ezer dolog, amit lefedhet a szó, hogy művészet.

Meghallgattuk Szűcsingerék (Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián költő-zenész kettőse) bögöly- és széllökettűzdelt koncertjét a kisharsányi Vylyan-teraszon, szálltak a jegyzetek, heverésztek az emberek, sültek a “pulled pork” szendvicsek, és élveztük, nagyon. 

A sorszámos színházi előadásokra sajnos esélyünk sem volt bejutni: az applikáción kiosztott helyek pillanatok alatt elfogytak, a helyszínen lévő sor pedig elég kilátástalanná tette a helyzetet. A miénket. Mármint a kultúra örömködött, hogy ennyien kíváncsiak rá, kicsik és nagyok.

Egy főpróbán jártunk viszont: Hamvas Béla Karneválját állította színpadra a K2 csapata, abból láthattunk egy másfél órás töredéket, mert az 1500 oldalból 8 órára kerekített előadásnak másnap volt a bemutatója a Megbékélés Kápolna körül. Izgalmas és extrém.

Esténként pedig természetesen a focipálya füvezete és Nagyharsány csillagos ege között roptuk (ha eljutottunk odáig, mert az odavezető aszfaltos utat gyalog lehet megtenni, és ez arról nevezetes, hogy a világ összes ismerőse rajta sétál, és velük az ember sokat beszélget) az első, nagyszínpados Idegen, Kiscsillag, 30Y...

Fontos még és ne felejtsük: ez egy borvidék! Minden műfajú-stílusú programra jutna legalább egy műfajú-stílusú bor. Qualitons koncertre mész? Félédes muskotályos – mondjuk. Háy János – Rozs Tamás irodalmi beszélgetés-zenélése alatt? Valami fehéret. A Szkéné Színház Hozott lélek előadása után testes vörösbor, persze. Iható áron, újratölthető poharakban. Iszogatunk, végighallgatunk egy zenekart, átstoppolunk a szállásfaluba, hajnalig a sátornál világmegváltunk. Ez a villányi nyár, tagadhatatlanul, mindenével együtt.

A néha kedvezőtlen időjárásával, például. A negyedik nap délutánján az (alaphelyzetében forró és párakaput kívánó) fesztiválra egy durvább vihar csapott le, összegyűjtve a katlanozók nagyharsányi felét a helyi iskolába. Ott tocsogtunk, amíg ki nem derült az ég, meg az, hogy brutális-majális ide vagy oda, végülis a programok kis változással, de meg lesznek tartva. Így a Wombo Orchestra koncertje a focipályán, aztán magaslángú mulatozás a sörpados összközösségi téren. A hajnal itt ért utol. Mindjárt vége, az ilyet lehet érezni. De ami fontos, és vonattal Pest felé tartva vigasztaló gondolat, hogy valójában úgyis folytatódik, lesz jövőre is, meg utána is, kulturális tao-kérdőjelek dacára akár, mert igényünk és szükségünk van a színvonalas túlcsordulásra, az Ördögkatlanra, ahogy tizenkétszer, úgy ezután is, és azért, mert így vagy úgy, de mulatságnak mindenképpen lennie kell!

forrás: https://f21.hu/
spacer

Egy kép az öltözőből - Momentán a VIDOR Fesztiválon


spacer

ÖRDÖGI ÖSSZEGZÉS

Az összművészeti Ördögkatlan Fesztivál 2008-as indulása óta évről évre bővül, egyre nagyobbat merít kulturális-művészeti programokból, s egyre több érdeklődőt vonz Baranya megyébe már a nulladik naptól fogva. Élményszeletek és a „jobbak vagyunk-e itt” kérdése.

A fesztivál borzalmasan nagy erőssége az, hogy a művészeti programok mellett – kiállítások, performanszok, színház, filmek – a workshopok, a kézműveskedés, valamint a „hagyományos fesztiválkelléknek” tekinthető koncertek egyaránt jelen vannak. Ugyanakkor a legnagyobb problémát is ez a sokszínűség adja: lehetetlen „kimaxolni” ezt a rendezvénysorozatot.

Mikor vége van ennek a pár napnak, azt érezhetjük, jövőre is el kell jönnünk, hiszen olyan keveset láttunk az egészből. Délelőtt tíz órától hajnali egyig hat településen, legalább tizennégy kisebb-nagyobb helyszínen válogathattunk a programokból, amelyekhez a helyi pincészetek, családi borospincék nyújtottak frissítőt. A fesztiválozó legnagyobb dilemmája tehát leginkább az volt, melyik nap mit válasszon a színes kínálatból. 

Délelőtt jellemzően több kézműves foglalkozást találtunk. Both Miklós Ukrán Udvarában a gyertyaöntés, babakészítés, kézi szövés rejtelmeit lehetett elsajátítani, ezen kívül folttakarót varrhattunk az American Corner segítségével, szitanyomatozhattunk Agócs Írisz alkotásaiból (akinek munkáit egy külön kiállításon is megtekinthettük), illetve a hagyománnyá vált ördögmaszk készítése sem maradhatott el.

Az Ukrán Udvar a sokadalom igazi békeszigete volt a szalmazsákos ücsörgő pázsittal és a forróságot enyhítő párakapuval. Az esti táncházak alkalmával felbolydult a helyszín, ám báját ez sem csökkentette.

A műhelyek közül a legnagyobb élmény a kisharsányi Kovács Udvarházban lévő textilfestő és ruhakészítő workshop volt.  Az alkotók, Márföldi Dóra és Katona Juli közvetlen stílusa és nagy szakértelme azokat a nézelődőket is bevonzotta, akik nem jelentkeztek be előre, pusztán arra jártak – a folyamatos telt ház ellenére mindenki kipróbálhatta magát. Dóra minden nap más festőnövénnyel készített szebbnél szebb textíliákat (pl. vérehulló fecskefű, vöröshagyma, dió), amelyeket Julinál akár fel is lehetett használni. A rendezvény profiljába nagyszerűen illeszkedett az upcycling technikája.

Kiderült, a régi, megunt ruhadarabok felhasználásával hogyan készíthetünk újat, izgalmasat, stílusosat úgy, hogy kevesebb szemetet hagyunk magunk után.

Juli saját dizájnprojektje, a Renaichance is teljesen ehhez illeszkedik. Év közben Budapesten lehet tőle tanulni, rendelni, vásárolni. A Katlanon saját tervezésű felsők, szatyrok, bevásárló zsákok, táskák és egyéb szépségek születtek. 

A délutáni és kora esti idősávban a színházi előadásoké és a performanszoké volt a főszerep.

Független színházak és kőszínházak, profik és tanoncok is jelen voltak, így a szerencsések láthatták az Örkény Színház Az üvegbura című előadását, illetve A Dohány utcai seriffet teljes sötétségben – magyarul és angolul egyaránt. A Dollár papa gyermekei Árvácskája – csakúgy, mint a legtöbb előadás – szinte életveszélyes telt házzal ment, a befogadóterek a legtöbb esetben ugyanis nem voltak felkészülve a színházra éhező tömegre. Jegysorsoló applikáció segítségével lehetett helyet foglalni az előadásokra, ám mindazok közül, akikkel beszéltem, csupán egy olyan ember volt, aki ezzel a módszerrel jutott jegyhez. A nézőtér felét töltötték fel sorsolás alapján, a megmaradt jegyekért pedig minden reggel sorba álltak az érdeklődők. Aki így sem járt sikerrel, ám továbbra sem adta fel, elutazhatott a helyszínre, hogy ott próbálkozzon a meglehetősen bizonytalan bejutás reményében.

A kígyózó sorok egyrészt azt mutatják, nagy az érdeklődés a színház iránt, azonban arról is tanúskodnak, hogy sem a jegykiadó rendszer, sem a játszóhelyek befogadóképessége nem elegendő, vagy túl kevésszer játsszák az adott darabot (jellemzően egyszer vagy kétszer). Az Árvácska kapcsán egy fesztiválozó pár azt mondta, sajnos kár volt bemenni. Nem az előadás milyensége miatt, hanem egyszerűen azért, mert nem lehetett rendesen látni és hallani, a zsúfoltság miatt pedig levegő sem volt.

Üdítő kivételt jelentett a nyár szenzációjaként minden fesztivált letaroló Shakespeare-darab, a Sztalker Csoport és a Gyulai Várszínház Vízkereszt, de amúgy mindegyje, ami teljesen birtokba vette a Mokos Pincészetet, és a fesztivál majdnem minden napján látható volt – szintén telt házzal és kígyózó sorokkal, de kibírható körülmények között. Igazán energikus, vibráló produkció ez, amely bővelkedik az intertextuális és aktuális utalásokban. Improvizatív, komédiás játékstílus vegyült kimért pontossággal, songokkal, látványos koreográfiákkal (Nagy Péter István) és leporolt nyelviséggel.

A túláradó monológokat szimultán játék és kitűnően szerkesztett váltások ellenpontozzák.

A legemlékezetesebb alakítást Gyöngyösi Zoltán nyújtotta Malvolio szerepében, aki a darab elején nevetséges, törékeny, szürke alak, egy neurotikus, de valamiféle nyers erőt képviselő karakterré bomlik ki. Gyöngyösi nemcsak a két ellentétes személyiséget festi meg érzékletesen, hanem a kettő közötti átmeneti állapotot is. Végeredményben feltárult előttünk, miként bujkált egymásban a két személyiség az elejétől fogva. Játékának Szabó Sebestyén László szégyentelen Tóbiása és annak csatlósai adnak keretet.

A színház mellett nagy hangsúly volt a filmeken is. Idén Reisz Gábor volt az egyik díszvendég,

aki beszélgetett, zenélt, és a filmjét, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant is vetítették, ami pedig még nagyobb jelentőségű, hogy új filmjét, a Rossz verseket ugyancsak láthattuk. Igaz, az egyik napot szinte teljesen elsöpörte a vihar, ám a VAN zenekar koncertjét egy kisebb térben megtartották, és ráadás is volt belőle. A nagyjátékfilmek mellett a Malter Filmfesztivál vándorvetítésén láthattunk rövideket is.

Itt debütált a Malter nemzetközi válogatása, amiben szerepeltek koreai, francia, német, venezuelai alkotások is, csak néhányat említve a rendkívül széles palettából.

A beremendi Kovácsműhely családias hangulata és változatos programjai sokakat idevonzott. A filmek iránti nagy érdeklődés és az apró „vetítőterem” azt bizonyította, a vetítés megérdemelne egy nagyobb és kényelmesebb helyszínt. Különlegességként Molvay Norbert Pécshez kötődő, díjnyertes dokumentumfilmje, a Ha nem segít a Mindenható is látható volt. 

Az Ördögkatlan Fesztivál bájához nagyban hozzájárul a kistelepülések, falvak miliője, a kicsinosított udvarházak, a multifunkciósra alakított iskola, a pincészetek. Azonban az idei évben jelentősen többen érkeztek ide a nulladik naptól kezdve, ami felülmúlta a helyszínek befogadóképességét. Hasonló volt a helyzet a közlekedéssel: a kedves, stopposokat is szállító (jellemzően szintén fesztiválozó) autósok nélkül nagyon nehéz lett volna egyik helyről a másikra eljutni. Sok fellépőt szállásoltak el Harkányban, ám oda az első napon egyáltalán nem közlekedett busz. Aki az utolsó koncert után nem sietett a buszokhoz, reggel kilenc óráig szintén nagy eséllyel Nagyharsányban ragadt. Nagyon jó ötlet a Katlanbusz, mindenképpen szükség van rá, hiszen a helyszínek között több kilométeres a távolság, ám az óránkénti egy járat nem bizonyult elegendőnek. Az estéket számos koncert töltötte meg, hazai és külföldi zenekarok egyaránt. A fiatal, kísérletező bandák mellett nem maradhattak el azok a „nagy öregek”, akiket minden évben hallhatunk Baranyában, és talán ami miatt a helyiek kevésbé érdeklődnek a programok iránt. Nem hinném, hogy az Ördögkatlanon vagy a Bánkitó Fesztiválon „jobb emberekké válnánk”, vagy „előjönne a jobbik énünk” – ahogyan azt több reflexióban is olvashatjuk.

Az emberek egyszerűen elfogadják a játékszabályokat (például kevesebbet szemetelnek), és a rendezvény saját biológiai órájához, üteméhez igazodnak:

szeretnék magukat jól érezni. Talán kezd bennünk kialakulni a tudatosabb szórakozásra való igény, ahol a saját boldogságunk nem lehet egyenlő mások szenvedésével. Talán a vidéki levegő hatása. Vagy ez is csak egy fesztivál.

Ördögkatlan Fesztivál, Nagyharsány, 2019. július 30. – augusztus 3.

forrás: http://kulter.hu
spacer

RögvEst a VIDOR programjában


spacer

Nem baj az, ha valaki nem cigányként cigány alkotást készít. Az a nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi

A Független Színház egy olyan társulat, amiben romák és nem romák is együtt dolgoznak azon, hogy valami értéket hozzanak létre és eloszlassák a cigányokkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat. Balogh Rodrigóval, a társulat művészeti vezetőjével beszélgettünk a Független Színház tevékenységi köréről és a roma színjátszás itthoni helyzetéről.

– Mi a célja a munkájuknak?
– Mi pont azt mutatjuk meg, hogy Európában él jó pár olyan roma, akinek volt lehetősége tanulni és az értékeik, valamint a kihívásaik közösek a többségi társadalommal. Ráadásul nem csak hogy képesek erről beszélni, hanem még újat is tudnak mutatni, ami értékes lehet a többi ember számára. Így a cigányok nem csak áldozatként vagy negatív szereplőként jelennek meg, hanem aktív, európai polgárként. Ezzel eloszlatjuk a sztereotípiákat – ami úgy gondolom napi szintű feladatunk –, másrészről pedig egy pozitív képet tudunk kialakítani a cigánysággal kapcsolatosan.

– Tartanak Roma Hősök workshopot az egyetemistáknak, gimnazistáknak, de az sem ritka, hogy fesztiválokra – többek között az idei Ördögkatlan fesztiválra is – elviszik ezt a programot. Mi történik egy ilyen kurzuson?
– Ez egy nagyon hosszú műhelymunka: alsó hangon háromórás, de igazából négy, hogyha valódi élményt akarunk okozni. Eltérő, hogy egy közeg mennyit kér ebből: mi elég rugalmasak vagyunk, tudjuk úgy alakítani, hogy az kényelmes legyen bármelyik csoport számára. Régebben vegyes fogadtatásban részesültünk, de szerencsére most már ez nem így van: mindenütt osztatlan sikert aratunk. Az első részben a résztvevőknek – a származásuk nem számít – négy eltérő színdarab egy-egy részletét vetítjük le. Azután közösen beszélgetünk arról, hogy mi az, hogy hős – hiszen a színháznál, a drámában mindig a hős a központi figura. Az ő döntéseiből, felelősségvállalásából, de még az elbukásából is sokat tanulhatunk. És persze egy drámai hős esetében az sem árt, ha valamilyen változást hoz a szűkebb-tágabb környezetében – ezt is érdemes megnézni. A foglalkozások második részében elkezdjük megfogalmazni önmagunkat. Mikor voltam én mások számára hős? Mikor volt az? Ki az én hősöm és miért? Ezek olyan kérdések, amelyek mindannyiunkat érintenek. Ahogy egy csoport tagjai megosztják egymással ezeket a történeteket, az nem csak terápiás jellegű lehet, hanem mindig euforikus is. A történeteket kreatív módon is feldolgozzuk: van aki ír, más meg videót készít, vagy éppen színházi jelenetet csinál – attól függ, hogy mihez van kedve egy csoportnak. Mi trénerek ehhez mindig igazodunk, tiszteletben tartjuk, hogy milyen formában akarják feldolgozni a saját történeteiket. Ezek az alkotások aztán felkerülnek a Roma Hősök blogra, ahonnan jó sok ember tud tovább inspirálódni. Rengeteg történet született. Ebből írtunk is egy színdarabot, amit elő szoktunk adni (Kaméleonlány címen – a szerk). Az előadás utána ismét bekerült az oktatási vérkeringésbe – ez a legnagyobb büszkeség számunkra.

– Mit kaphat az ember egy ilyen foglalkozástól?
– Azt gondolom, hogy a cigányokat ez a munka megerősíti abban, hogy lehetnek aktív és változást hozó emberek az életük során. A nem cigányokat pedig nagyon jól érzékenyíti. Mert nem egy áldozati narratívát mutatunk, hogy „Jajj szegény cigányok, milyen rossz nekik!”, hanem pont azt, hogy a cigányok is aktív, cselekvő emberek, akik ugyanúgy tesznek a holnapért, mint bárki más, csak eltérőek a szintek. Nagyon fontos, hogy aki eljön a workshopjainkra az biztonságban érezze magát, mi igyekszünk is megteremteni ezt a légkört. Ez megnyit az emberekben egyfajta csatornát, és így elmesélnek olyan történeteket, amikről ők maguk sem gondolták volna, hogy el fogják mondani bárkinek. Sőt tovább megyek – lehet még csak nem is érezték úgy, hogy a történetük elmesélésre méltó. Mindez a befogadókra is hat. Van egy olyan mondás, hogy „Mindenkinek van egy olyan sztorija, ami méltó arra, hogy azt mások tovább meséljék.” Mi is ebben a szellemiségben dolgozunk, és pont az a lényege az ilyen történeteknek, hogy abból erőt gyűjtsenek, inspirálódjanak az emberek.

– Két éve és tavaly is volt Roma Storytelling Fesztivál, amit önök szerveztek. Mesélne erről egy kicsit? Miért érezték úgy, hogy szükség van erre?
– Azért hoztuk Magyarországra az előadásokat, hogy a hazai színházi szakmának megmutassuk, hogy milyen a színházi reprezentációnk, hogy ebbe betekintést kapjanak, azért hogy aztán ezt bátran használják a későbbi munkájukban. Másrészről pedig, hogy bátran nyúljanak cigány témához. Nem baj az, ha valaki nem cigányként cigány alkotást készít. Az a nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi. Azt hiszem, hogy értelmiségiként nem vagyok egyedül azzal, amikor azt mondom, hogy nekem elegem van a rothadó kályhából, az omladozó és málló falakból, valamint a saját lányát megerőszakoló cigány apukából és még sorolhatnám. Pillanatnyilag ez a reprezentációs szint, amit a magyar színház képes produkálni. Azt gondolom, hogy kötelességem megsegíteni a pályatársaimat azzal, hogy egy másik megközelítésből mutatok nekik cigány történeteket.

– Miért nem dolgozzák fel a magyar színházak máshogyan a témát?
– Ez nem csak a magyar színházaknál van így, hanem a társadalomban is élnek még a tipikus sztereotípiák. Ha valaki meghallja azt a szót, hogy cigány, akkor leggyakrabban a mélyszegénységet, agressziót, brutalitást, illetve a bűncselekményeket társítja hozzá. Ezek egyáltalán nem pozitív szavak.

– Van esély arra, hogy akár pesti, akár vidéki színházakba bekerüljetek és a színházi repertoárjuk részévé váljanak a darabjaik?
– Társulatvezetőként, hinnem kell abban, hogy igen. Mint magánember viszont azt mondom, hogy nem sok esélyt látok rá. A színházi vezetők be vannak tokozódva az épületükbe, nem nyitnak, hiába nem tudják fent tartani a színházukat. Másrészről Magyarországon a színházi kultúra teljesen túlpolitizált. Mi a Független Színházzal nem kívánunk beállni ebbe a sorba. Van néhány olyan közösségi színtér, ami tiszteletre méltóan működik – abból a szempontból, hogy észreveszik az értéket és ezt meg akarják mutatni. Emiatt aztán hívnak minket, vagy ha bekéredzkedünk nem zavarnak el. Budapesten az RS9 Színház egy ilyen közösség. Vidéken sajnos nincs ilyen közösségünk, de nagyon sok helyre eljutunk az oktatási módszertannal: a workshopokkal és az egyetemi kurzusokkal. Így már sokkal barátságosabb képet mutat a helyzetünk.

– Hogyan kerülnek be a Független Színházba a tagok?
– Minden tag – engem leszámítva – pályázati úton jutott el hozzánk. Rendszeresen vannak gyakornoki felhívásaink, aminek az a célja, hogy új munkatársakra tegyünk szert. Nekünk a gyakornok rengeteg idő-, energia- és pénzbefektetés, így fontos, hogy ez meg is térüljön. Aztán vannak művészeti ösztöndíjaink, amik főleg a színházi előadások létrehozására irányulnak. Időnként pedig álláspályázatokat is meghirdetünk. Nem vagyunk egy belterjes társaság: nagyon sokszínű és sokféle érdeklődési körű embert foglalkoztatunk.

– Anyagilag ki támogatja a társulatot?
– Van egy fontos minőségbiztosítása a munkának: az, hogy az állam az ajtón kívül maradjon. Nem fogadunk el állami pénzt, semmilyen tekintetben. Így külföldi magánalapítványok, nagykövetségek, kulturális intézetek támogatnak minket.

– Hogy látja, milyen jelenleg a Független Színház helyzete itthon?
– Én azt gondolom, hogy egy lokális maximum az, amiben vagyunk. Annyi a lehetőségünk, amennyi. Elérünk annyi emberhez, amennyihez bírunk – azért azt ki kell, hogy mondjam, hogy ez jelenleg nem túl sok. Nem vagyunk túl hangosak, és nem vagyunk túl ismertek, ami úgy gondolom, nem feltétlenül baj. Nemcsak a mai, hanem a jövőbeli társadalomnak is dolgozunk, és ebből a szempontból fontos, hogy a húsz-harminc év múlva élő fiatalok találjanak majd hiteles műveket napjaink társadalmáról. Ezt mindig minden korban csinálta valaki, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A ma élő embereknek tükröt tartani nehéz, kevés sikerrel kecsegtet. Mi a jövő nemzedékének dolgozunk elsősorban, és biztos vagyok abban, hogy nyomot fogunk tudni hagyni magunk után a világban. Ez nem csak rólunk, alkotókról szól, hanem azokról az emberekről is, akik megosztották a sztorijukat, és amiből művészeti alkotások születtek. Ez az igazi közösségépítés. Ezekre pedig azért van nagyon nagy szükség, mert a család után ez a második, jelentősebb érdekérvényesítő erő.

– Milyen terveik vannak az év hátralevő részére?
– Az idén már kamaraszínházi fesztivált rendezünk (augusztus 24. és szeptember 15. között Budapesten – a szerk.), túllépünk a monodráma és a történetmesélés műfaján. Négy alkotás érkezett be, jövőre pedig nyolc színházi előadásra látogathatnak majd el a nézők. Ezeket megint lehet oktatni egyetemen, ismét lehet műhelymunka anyagot csinálni belőle – szóval, soha nem ér véget a munkánk.

spacer

Elkészült a III. Hét Domb Filmfesztivál programja

Elkészült a szeptember 9–14. között megrendezésre kerülő III. Hét Domb Filmfesztivál részletes műsorrendje.

Augusztus közepére befejezte a munkáját a filmfesztivál zsűrije, a fesztivál igazgatója pedig összeállította a részletes programot. A vetítések minden nap 9-21 óráig tekinthetők meg INGYENESEN a Komlói Színház- és Hangversenyteremben.

A döntőbe jutott filmeken kívül látható lesz néhány alkotás azokból is, amelyek ugyan nem kerültek be a döntőbe, de magas pontszámot értek el. 

A versenyfilmeken kívül látható lesz még a zsűritagok egy-egy filmje is: pénteken Thuróczy Szabolcs (a zsűri tagja) főszereplésével kerül vetítésre a Tiszta szívvel c. nagyjátékfilm, szombaton Reviczky Gábor (a zsűri tagja) főszereplésével vetítjük a Zimmer Feri 1997-ben készült nagyjátékfilmjét, valamint a vasárnapi matinén kerül bemutatásra Ternovszky Béla (a zsűri elnöke) Macskafogó 2. - A sátán macskája című rajzfilmje.

Az alkotók mindhárom film előtt beszélnek a filmekkel kapcsolatos élményeikről, gondolataikról.

A III. Hét Domb Filmfesztivál részletes programja:

2019. szeptember 09. / hétfő

09:00 Magyar retró 3. (R.: Papp Gábor Zsigmond, doku.)
09:53 AZORI - São Miguel, Pico, Faial (R.: Poroszka Magyar Zsolt, ismeret.)
10:19 NESZ (R.: Barta Máté, kisjáték.)

SZÜNET 

11:00 Kétéltű (R.: Kvalla Gábor Balázs, Polyák Péter, doku.)

EBÉDSZÜNET 

13:00 Lámpaidők (R.: Krasznay Zoltán, Olajos Zoltán, doku.)
13:10 A megtartó atya - Utasi Jenő portréja (R.: Lavro Ferenc, ismeret.)
13:26 Maszatvár (R.: Szakonyi Noémi Veronika, kisjáték.)
13:50 Grindcabin (R.: Körtési András, egyéb)
13:55 Isonzótól a Piavéig (1. rész) - Az Isonzó-front emlékhelyei (R.: Osgyáni Gábor, ismeret.)
14:46 Isonzótól a Piavéig (2. rész) - Az Pive-front és Dél-Tirol emlékhelyei (R.: Osgyáni Gábor, ismeret.)

SZÜNET 

15:50 Perújrafelvétel (R.: Zilahy Tamás, kisjáték.)
16:31 Határtalan történet (R.: Kertész Enikő, doku.)
17:33 Kárpátia - Magyarnak születtem (R.: Bicskei Éva, doku.)

SZÜNET 

19:00 Valami Amerika 3. (R.: Herendi Gábor, nagyjáték.)
2019. szeptember 10. / kedd

09:00 Kippkopp a hóban (R.: Fabók Szilvia, Tama Mikori, animáció)
09:09 Lengemesék 2. - Tél a Nádtengeren (R.: Pálfi Zsolt, animáció)

SZÜNET 

10:35 A mi Kodályunk (R.: Petrovics Eszter, doku.)

EBÉDSZÜNET 

13:00 Smink - Összetörve (R.: Varga Tímea, egyéb)
13:05 A fegyházlelkész (R.: Varga Ágota, doku.)
14:14 Ajándék (R.: Vajda Lili, kisjáték.)
14:26 A te neved (R.: Domokos János, doku.)

SZÜNET 

15:35 A sommelier (R.: Ducki Witek, kisjáték.)
15:46 Erdély és Románia „nagy egyesülése” (R.: Margittai Gábor és Major Anita, egyéb)
15:52 Megbocsájtani igen, feledni nem (R.: Kozma Zoltán, doku.)
16:44 A brigád - a vajdasági Petőfi-brigád története (R.: Lavro Ferenc, doku.)

SZÜNET 

17:50 Casting (R.: Csoma Sándor, kisjáték.)
18:19 Csík30 (R.: Kiss-Stefán Mónika, doku.)

SZÜNET 

19:00 Örök tél (R.: Szász Attila, nagyjáték.)
2019. szeptember 11. / szerda

09:00 KINCSEK A MECSEKBEN (Négy hely, négy évszak) (R.: Juhász Gyula, ismeret.)
09:15 Vad Balaton (R.: Mosonyi Szabolcs, ismeret.)
10:07 Szépséges sebhelyeink (R.: Keresztúri Ferenc, doku.)

SZÜNET 

11:10 A szenátor fodrásza - Alex (R.: Beszterczey Judit, doku.)

EBÉDSZÜNET 

13:00 Perhielion - Örvény (R.: Porkoláb Norbert, egyéb)
13:07 Idegen hangok (R:: Wizner Balázs, kisjáték.)
13:18 Központi ügyelet (R.: Szakcsi Ákos, kisjáték.)
13:40 Engedetlen (R.: Moll Zoltán, nagyjáték.)

SZÜNET 

15:20 Tiszta mozdulatok (R.: Tóth Péter Pál, doku.)
16:13 Cryene Donovan (R.: Németh Dénes, doku.)

SZÜNET 

17:30 Bűnösök Kora - A Nikotinos Gyilkos (R.: Lóth Balázs, Borsos Miklós, ismeret.)
17:56 Lágymányosi Konstantinápoly (R.: Szremkó Bettina, animáció)
18:00 Szokásjog (R.: Füzes Dániel, kisjáték.)
18:35 Forrócsoki (R.: Gergely Bálint, Magyar Kristóf, Domokos Benedek, Bokor András, Biros Benedek, diák)
18:38 Jövő szerdán (R.: Molvay Norbert, kisjáték.)

SZÜNET 

19:00 Virágvölgy (R.: Csuja László, nagyjáték.)
2019. szeptember 12. / csütörtök

09:00 Draco a borzasztó – és förtelmes barátainak rémületes kalandjai (R.: Kelen Bálint, animáció)
09:13 Egy év Hoppifalván (R.: Rófusz Ferenc, animáció)

SZÜNET 

10:40 Vörös Rébék (R.: Keil Adelaida Sába, kisjáték.)
10:48 Három tánc (R.: Halász Glória, doku.)

EBÉDSZÜNET 

13:00 Szeretlek mint Állat! (R.: Novák Erik, nagyjáték.)

SZÜNET 

14:45 A fehér szarvas (R.: Török Zoltán, Hargittai László, ismeret.)
15:44 Bela (R.: Tóth Roland, animáció)
15:54 Szerepzavar (R.: Szirmai Márton, kisjáték.)

SZÜNET 

16:35 Tiltott absztraktok (R.: Bánki Ákos, doku.)
17:37 Irijam és Jonibe (R.: Rófusz Kinga, animáció)
17:50 Aki bújt, aki nem (R.: Schwechtje Mihály, kisjáték.)
18:03 Kecskeméti kardok (R.: Molnár H. Boglárka, doku.)

SZÜNET 

19:00 CURTIZ - A magyar, aki felforgatta Hollywoodot (R.: Topolánszky Tamás Yvan, nagyjáték.)
2019. szeptember 13. / Péntek

09:00 Piedone nyomában (R.: Király Levente, doku.)
09:57 Kakashere pörkölt (R.: Trafikant András, kisjáték.)
10:06 2018 BRB Nature and Hunting Films promóciós videó (R.: Budavári Roland Barnabás, egyéb)
10:10 Magyar szentek lengyel földön - az orawkai (Kisárva) fatemplom története (R.: Balogh Ernő Zoltán, ismeret)

SZÜNET 

11:05 Szomszédaink, a magyarok - Kárpátalja (R.: Zámborszki Ákos, doku.)

EBÉDSZÜNET 

13:00 Déva (R.: Szőcs Petra, nagyjáték.)

SZÜNET 

14:25 Veteránfilm (R.: Hernáth Csaba, doku.)
15:16 A barakkváros foglyai (R.: Boros Ferenc, Horváth Zoltán, ismeret.) 

SZÜNET 

16:20 ReMake (R.: Klingl Béla, animáció)
16:31 Apám szíve (R.: Fazekas Máté Bence, kisjáték.)
16:47 Könnyű leckék (R.: Zurbó Dorottya, doku.)
18:06 Alex (R.: Farkas Adrienn, kisjáték.)
18:30 Az utolsó vacsora (R.: Rófusz Ferenc, animáció)

SZÜNET 

19:00 Tiszta szívvel (R.: Till Attila, nagyjáték.)
2019. szeptember 14. / szombat

09:00 Szabó Magda világsikere (R.: Papp Gábor Zsigmond, ismeret.)
09:54 Táncból katedrálist (R.: Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor, doku.)

SZÜNET 

11:00 ELTE PPK Wonderland Gólyabál promo (R.: Engelmann Péter, egyéb)
11:02 Átjáró másvárosba - Kértem a következőt (R.: Gelley Bálint Farkas, animáció)
11:11 A Dunakanyar és a Szentendrei-sziget titkai (R.: Nagy-Kálozy Péter, ismeret.)
11:38 Susotázs Tóth Barnabás kisjáték.

EBÉDSZÜNET 
15:00 A III. Hét Domb Filmfesztivál díjátadó gálája 

17:00 Gettó Balboa (R.: Bogdán Árpád, doku.)
18:17 MATCHES (R.: M. Tóth Géza, animáció)
18:20 Frici (R.: László Dorina, kisjáték.)
18:44 Arany Timi - Tökéletes verzió videoklip (R.: Gundy Kristóf, egyéb)
18:49 FightinGravity (R.: Ferencz Péter, egyéb)

SZÜNET 

19:00 Zimmer Feri (1997) (R.: Tímár Péter, nagyjáték.)
2019. szeptember 15. / vasárnap

10:00 Macskafogó 2. - A sátán macskája (R.: Ternovszky Béla, animáció)



Aki biztosra szeretne menni, az regisztráljon a filmekre a 72/483-014-es számon. Helyét így fenntartják a film kezdete előtt 10 percig, utána odaadják másnak.



A rendezőbizottság a műsorváltozás jogát fenntartja!
spacer

Kis Lívia szöveggyűjteménye a Katlanból

Kis Lívia idén is rendelkezésünkre bocsátotta Homo Scriptus Katlanicus c. gyűjteményes kötetét, a katlanlét rövid, de jellemző szöveges példáival.

Köszönjük!




































spacer

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed