Januártól új utakon a Pesti Magyar Színház - Zalán János interjú

Miután Őze Áron mandátuma lejárt, hárman pályáztak a Pesti Magyar Színház igazgatói posztjára: Őze Áron mellett Salamon Suba László és Zalán János. A bíráló szakmai bizottság az utóbbi pályázatát találta a legjobbnak, így Zalán János kezdheti meg a munkát január 1-jén. Beadott pályázatáról, terveiről, és az őt ért kritikákról beszélgettünk vele.

Zalán János jelenleg az üzleti szférában, ezen belül is a média egy sajátos területén dolgozik: szinkronizálással, hangalámondással, a külföldi csatornák magyar nyelvű változatának elkészítésével foglalkozik, emellett két páneurópai TV-csatorna, a Eurosport 1 és 2 magyarországi vezetője. Ennek ellenére soha nem távolodott el a színháztól. Színészként végezett, de mielőtt a főiskolára fölvették volna, két évet a Nemzeti Stúdióban töltött, olyan fantasztikus színészpedagógusok vezetése alatt, mint Simon Zoltán, Bodnár Sándor vagy Montágh Imre, akiktől az alázatot, a színház és a kultúra szeretetét tanulhatta meg. A két év Nemzeti Stúdió után elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd sokat játszott különböző televíziós sorozatokban. Nem véletlen, hogy a színház, a kultúra és az előadó-művészet mindig közel állt hozzá, és ez a mai napig így van.

Miért döntött úgy, hogy megpályázza a Pesti Magyar Színház igazgatói posztját?

Mert kifejezetten érdekel, hogyan lehet egy intézményt megfelelően újra pozícionálni a magyar kulturális életben, és visszahelyezni az őt megillető posztra. A Pesti Magyar Színház ugyanis jelen pillanatban nincs rajta a kulturális térképen. Ha csak a látogatottsági adatokat, a jegyeladásból származó bevételeket és a hozzájuk kapcsolódó TAO bevételi lehetőségeket nézzük, akkor ezt kell, hogy mondjam, megdöbbentő a helyzet.

Másik színház igazgatói pozíciója ezek szerint nem is érdekelte volna?

Nem. Én ezt érzem kihívásnak. Egy jól működő színházba beülni szép feladat ugyan és azt sem mondanám, hogy egyszerű, de számomra nem lett volna elég érdekes, elég nagy szakmai kihívás.

Mi szerepel a pályázatában?

Amikor egy manager típusú színházigazgató azt tapasztalja, hogy a közönség nem megy a színházba, fölteszi a kérdést, hogy mi ennek az oka. Nem jó a műsorstruktúra? Nem talál a néző kedvére való darabot? Rosszak a tapasztalatai? A pályázatomban pontosan ezekre a kérdésekre kerestem a választ. A helyzetet analizáló, válaszokat kereső stratégia kialakítására koncentráló pályázatot készítettem.

És hogyan?

Abból kell kiindulni, ami a jelenlegi helyzet. Meg kell nézni az intézmény működési struktúráját, azt, hogy ez jelen pillanatban versenyképes-e. Erre megvannak a különböző szakmai módszerek. Objektív és mérhető egy színház versenytársakhoz való viszonya, földrajzi elhelyezkedése, művészi portfóliója, az, hogy mit kínál a nézőknek. Így pontosan megadható az intézmény aktuális helye, pozíciója.

Mennyiben volt más a pályázata Őze Áronéhoz képest?

Úgy gondolom, teljesen más volt. A véleményem az, és ebben nem állok egyedül, mert hazai viszonylatban is egyre többen gondolják úgy, hogy a kultúrára, így a színházra is, mint piaci szereplőre kell tekinteni. Ebből kiindulva a Pesti Magyar Színházat is a piaci marketing régóta bevált eszközeivel lehet elemezni. A pályázatom először megvizsgálja az intézményt SWOT analízissel, azaz végigveszi az erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és a veszélyeket, amiket a mi esetünkben a kulturális piac a színház vonatkozásában magában rejthet. Aztán azt elemzi, hogy milyen feltételek jelentik a veszélyt és a lehetőséget az intézmény működésén belül. Meg kell nézni például, hogy mi az az optimális munkabeosztás, ami nem a pazarló gazdálkodáshoz vezet, hanem a költséghatékonyságot erősíti.

A pályázatban az egyik hangsúly tehát a gazdasági külső és belső adottságokon van, azon, amiből 2015-től el lehet indulni. Ehhez lehet majd igazítani a művészeti koncepciót, a művészeti tartalmat úgy, hogy közbe folyamatosan követjük a külső és belső változásokat. A cél végül is a telt ház és az elégedett néző.

Mindezek mellet úgy gondolom, hogy a piacnyitáshoz partnerekre is szükség van. Ebben az összefüggésben nem csak hazai partnerekre gondolok. A külföldi kapcsolatok fejlesztése a pályázat egy további fontos eleme. Örömmel mondhatom, hogy több külföldi színház támogatói levélben jelezte, hogy nagyon szívesen együttműködnének közös előadások, vendégelőadások és csereelőadások vonatkozásában. Ezek a kapcsolatok egyrészt az eddigi szakmai munkámnak köszönhetőek, másrészt annak a csapatnak, akikkel a jövőbeli munkát közösen kívánjuk végezni. A külföldi kapcsolatokra építés egy új elem a színház életében, hiszen eddig semmilyen nemzetközi kapcsolattal nem rendelkezett. Mi szeretnénk kilépni a nemzetközi piacra, együttműködő partnerekre viszont ehhez elengedhetetlenül szükség van.

Akkor a pályázatra inkább az üzletember, mint a színész megközelítése jellemző?

Nagyon fontos a művészi és művészeti kérdések pontos definiálása, hiszen a megszülető előadás alapjait jelenti, de elengedhetetlen az intézmény vezetésének átgondolt, stratégiai alapon működő újrastrukturálása.

A színház számára hivatalosan előírt bemutatók száma hat. Összesen 200 előadást kell produkálnia, amelyekre minimum 50 ezer embert kell bevonzania. Ez nyilvánvalóan nem kis feladat, de meg kell nézni a versenytársakat is, hogy tisztán lássuk, mekkora. Ha elemezzük a színház játszóhelyeit napokra lebontva, látjuk, nincs teltházas előadásuk, egyharmad házzal játszanak. Összehasonlításként, a Veszprémi Petőfi Színház éves látogatottsága például 95 ezer fő felett van, de a többi vidéki színház nagy része is sokkal jobban teljesít. Ebből jól látható, hogy az 50 ezer nagyon szerény elvárás. Magyarországon a kultúrafinanszírozás erősen támaszkodik a jegybevételekre és a hozzájuk kapcsolódó TAO bevételekre, ezért ezen a számon mindenképp változtatni kell, hiszen csak ezekből a pénzekből lehet finanszírozni az intézmény működését, egyre nívósabb és magasabb színvonalú előadásokat előállítani és versenyképessé válni a kulturális piacon.

Mit gondol, hogyan lehet a nézőket becsábítani a színházba?

Ez összetett dolog. Az biztos, hogy előzetes felmérések és kutatások szükségesek hozzá, ami talán egy új megközelítés és szemlélet, ha a jelenlegi színházvezetés szempontjából nézzük. A Pesti Magyar Színháznak nincs olyan stabil nézőbázisa, mint a sikeres budapesti színházak legtöbbjének. Arra kell törekedni, hogy ezt a nézőbázist minél hamarabb kialakítsuk, méghozzá úgy, hogy kereslet-kínálat alapján a legszélesebb portfóliót lehessen meghatározni érdeklődés vagy korosztály alapján például.

Fontos kérdés például, hogyan miként tudjuk megszólítani a fiatalokat. Mi az a leghatékonyabb módszer, amivel eljuttatjuk az üzenetet, hogy nézzenek minket, mert itt valami újat, valami értékeset kapnak.

Egyszerre kell az optimális üzemeltetéshez szükséges meghatározókra koncentrálni, illetve olyan műsorstruktúrát összeállítani, ami a legszélesebb réteget szólítja meg, lehetővé téve a teltházas előadásokat. Ha tetszik, ezt nevezhetjük színházi manager szemléletnek.

Mit jelent pontosan a manager szemlélet?

Nagyon fontos, hogy a színház milyen darabokat játszik, de nem mindegy, hogy milyen nézőszám előtt. Ha a színház nem a 654 főt befogadó nagyszínpadában, hanem a mindössze 80-100 fős kisszínpadában gondolkozik, abból jól látható, hogy egy adósságspirálba csavarja be magát. Nem tud elegendő jegybevételt produkálni és egyszerűen bedől. A Pesti Magyar Színházban 25 éve nem történt semmilyen karbantartás vagy felújítás. A fejlesztésekhez pénzre van szükség, ennek egy jó részét például pályázatokból lehet megszerezni, de ehhez az intézménynek meg kell teremtenie azt a minimális önerőt, amivel a pályázatokon egyáltalán el tud indulni. Mivel ezt eddig nem tette meg, így kizárja magát azokból a lehetőségekből, amik egyébként politikától függetlenül mindenki számára elérhetőek. Tehát a manager típusú szemlélet számomra azt jelneti, hogy az intézményt a rendelkezésre álló jogszabályok és a jelenlegi kultúrafinanszírozási modellek figyelembe vételével, hogyan lehet a leghatékonyabban működtetni.

Mennyire lesz nehéz évad közepén átvenni a színházat?

Nagyon. Ez egy borzasztóan hálátlan dolog, amit nehéz lesz kivitelezni.

Gondolom, hogy a konzultálás az előző vezetőséggel elkerülhetetlen lesz.

Minden erőmmel azon leszek, hogy ez lehetőség szerint zökkenőmentesen történjen. Én csak a sajtóból értesülök arról, hogy a színházban minden rendben van, számadatokat még nem láttam. Nem tudom megerősíteni, hogy valóban rendben mennek-e a dolgok, és hogy úgy tudom-e január elsejével átvenni az intézményt, hogy nincs adóssága, és a számláján elegendő mennyiségű készpénz áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy a következő évadot el lehessen indítani, illetve a pályázatokon az önrészt az intézmény biztosítani tudja. Többféle úton próbáltam kérni, de sajnos ezek az adatok valamilyen oknál fogva eddig nem voltak elérhetőek számomra. Teszem hozzá, egy minisztérium által üzemeltetett közintézményről van szó, ehhez képest az adatok egy jó része a fenntartó minisztérium számára sem el elérhető. Ez önmagában is kérdéseket vet fel.

A kinevezés négy évre szól. Mivel lenne elégedett, ha hol tartana a negyedik év végén a színház?

Természetesen a száz százalékos nézettséggel lennék elégedett, de felelőtlenség lenne ígéretet tenni arra, hogy ezt el is fogjuk érni. Mindenesetre mindent megteszünk majd azért, hogy megközelítsük.

Amikor a sajtóban megjelent, hogy az Ön pályázata nyert, voltak, akik elég kritikusan álltak hozzá a hírhez.

Rendszeresen olvasok olyan sületlenségeket, hogy a jelenlegi igazgatót politikai okokból váltották le, és egy politikai kegyelt került a színház vezetése élére. A jelenlegi igazgató, Őze Áron mandátuma lejárt, ezért kiírtak egy pályázatot, amin hárman indultunk el.

Jogos a kérdés, hogy miért csak hárman pályáztunk. Nem vállalkoztak rá többen. Szerintem ez jól jelzi, hogy mennyire nehéz feladat lesz a Pesti Magyar Színházat újra elhelyezni a kulturális piacon. Hármunk pályázatát egy szakmai bizottság bírálta el, akik csak a szavazatok többségével bírót javasolhatják a miniszternek. A miniszter elfogadta a javaslatukat, és engem nevezett ki.

Egyébként mitől politikai kegyelt valaki? Attól, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Színház- és Táncművészet Kollégiumának vezetője?

Arra a pozícióra öt szakmai szervezet delegáltjai közül válogat a miniszter. Engem is öt szakmai szervezet delegáltjaiból választott ki. Tehát szakmai szervezet delegált a pozícióra. Mi köze van ennek a politikai okokhoz? Szerintem semmi. Ezeket fölösleges hangulatkeltéseknek tekintem, amikre semmi szükség.

Zalán János pályázata itt megtekinthető.

Szuflé, bivalyból

Parti Nagy Lajos komédiája a Bartókban
szerző: Szabó Szabolcs

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy sikerdarab érkezik jövő hét végén a Bartók színpadára. Parti Nagy Lajos Bivaly-Szufléja a Nézőművészeti Kft., a SZKÉNÉ és a Tatabányai Jászai Mari Színház előadásában.
Parti Nagy Lajos Bivaly-szuflé című drámájában amely Anders Thomas Jensen dán rendező forgatókönyvének (Gengszterek fogadója) színpadra és némileg a honi közegre történő szabad átirata eltűnik a Balkán és a Nyugat-Európa közötti átmenet, az ukrán határ közvetlenül az osztrák határral válik szomszédossá, a kettő szorításában ejtve foglyul a történet helyszínéül szolgáló bivalybergeci kastélyszállót. A fiktív, azonban szellemi és kulturális értelemben pontos térképen az alig létező sáv, keskeny senkiföldje, bizonytalan tulajdonosi háttérrel rendelkező épület, mondani sem kell, Magyarországra utal; bár ha azt nézzük, ami benne történik, inkább azonos vele írja a Parti Nagy darabjáról a bárkaonline.
A 7óra7 színházi lap így értékelte a Bartók színpadán november 7-én este hét órakor bemutatkozó előadást: Ami a réven elmegy, bejön a vámon: Parti Nagy a színészekre írta a szöveget, ezért sem ér bennünket olyasmi meglepetés, mint A gondnok előadásban Scherer alakítása esetében, ellentételezésképpen az elhangzó mondatok mindegyike tökéletesen a helyén van az azt elmondó szájakon. És ez szórakoztató estét nem csupán ígér, hanem be is tart. Ráadásul ugyan ez a kissé elvont, abszurdba hajló világ a végére valahogy zsigerien ismerőssé válik az eltervezett menekülés kudarca, a nagyívű tervek hamuba halása, az újrakezdés lehetetlensége, a mindent átszövő kapcsolati háló, amely megfojt Hiába krimikomédia, amit nézünk, zsánermű, ha tetszik: a végén furcsa látni, hogy picit mi is ott vagyunk, pedig mi nem volnánk gengszterek, nem vittük el az egymilliót, nem kell menekülni, és mégis.
A Bivaly-Szuflé szereplői: Scherer Péter, Mucsi Zoltán, Katona László, Kovács Krisztián, Horváth Lajos Ottó, a darab rendezője Göttinger Pál.

forrás: http://duol.hu/

"ÖRÖMMEL UGROK FEJEST A SZAKMÁBA" - INTERJÚ ŐZE ÁRONNAL

Az idei Vidor fesztiválon Őze Áron és Kedvek Richárd nyerte a legjobb főszereplő párosnak járó Pantalone-díjat az Elling és Kjell című darabban nyújtott alakításáért. A díjat a korábbi évek hagyományának folytatásaként az előadás anyaintézményében, az Aranytíz Kultúrházban adták át. Őze Áront a szakmai elismerésről, a darabban megformált szerepéről és a Magyar Színházban éppen zajló igazgatóváltásról kérdezte Kővári Gyöngyi Krisztina.

Mit jelent Önnek ez a maga nemében különleges szakmai elismerés, ami ezúttal nem egyéni, hanem egy színészpáros teljesítménye után odaítélt díj?

Az Aranytíz alapvetően nem színházként jegyzett intézmény, hanem a kultúra számos területe felé nyitott kultúrház, ez pedig két szempontból is jelentőséggel bír. Egyrészt külön fantasztikus, hogy Balogh Erika úgy vezeti a Kultúrházat, hogy számára fontos, hogy legyenek színházi előadások. Valahogy így jött létre az Elling és Kjell, és úgy tudom, más előadások is készülnek. Másrészt meghívást kaptunk a nyíregyházi Vidor Fesztiválra, ami azért is érdekes, mert ide kifejezetten színházi intézmények kapnak meghívást. Odafelé jöttünk csak rá, hogy mégiscsak egy versenyre tartunk. Elhatároztuk, hogy az esélytelenek nyugalmával játszunk, hiszen már arra is büszkék lehetünk, hogy az Aranytízet képviselhetjük ezen a rangos szakmai megmérettetésen. Úgy voltunk vele, hogy „csináljuk meg, ha már itt vagyunk”. Az előadás jól sikerült, a közönség és a zsűri is szerette, két nap múlva pedig hívott Tasnádi Csaba, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója, hogy közölje a jó hírt. Mindenféle elismerésnek nagyon örülünk, mégiscsak ezért bohóckodunk estéről estére, de főszereplőpáros díjat kapni különleges elismerés: valahol a színházat, mint csapatmunkát jelképezi. Lehet önkifejezni, magunkat megvalósítani, önáltatni, de a színház társas, csapatműfaj, a Pantalonére pedig úgy tekintek, mint az Ellinget működtető társulati díjra és az Aranytíz munkatársainak díjára, hiszen ők is részt vettek az előadás megvalósításában.

Elling és Kjell egymást kiegészítő páros a darabban. Játszottak már együtt Kedvek Richárddal korábban?

Kedvek Ricsivel korábban is ismertük egymást, de közvetlen partnerekként sosem dolgoztunk együtt. Ennek ellenére már az első próbán kiderült, hogy közös nyelvet beszélünk, azonos módon gondolkodunk és működünk a színpadon: hiszünk ebben az igazi társasjátékban, a színházi csapatmunkában. Játszhatunk koronával a fejünkön királyt, önmagunkban semmire sem megyünk. Attól király a király, hogy van udvartartása és alattvalói. A király szerepét is a többiek játsszák el, határozzák meg: viszonyok, alá-fölérendeltség és szituációk. Ricsivel ma már ott tartunk, hogy néha improvizálunk, elengedjük magunkat az előadás alatt, de ehhez igazán nagy fegyelem és egymás ismerete szükséges. A színház nem más, mint jó értelemben vett labdadobálás oda-vissza.

Az Elling és Kjell két elmegyógyintézetben kezelt, majd a többségi társadalom valóságába visszaterelt férfi története. Ki ez két figura? Nem tűnnek valódi őrültnek....

Az mindig nagy kérdés, hogy ki van bezárva, mi magunk vagy a majom ül a ketrec mögött. Nem tartom ezt a két karaktert bolondnak és nem is őrültkeet játszunk. Elling és Kjell szélsőségesek. Ők ketten a jin és a jang. Ricsi például egy kicsit bamba, lassúbb észjárású, ugyanakkor az élet nemi oldalából két lapáttal merítő, csupa szív, csupa lélek emocionális alakot játszik Kjell szerepében. Én pedig egy mindent megfogalmazó, mindent magának lekötő, önmagának kötelezően megmagyarázó figurát, aki számára akkor létezik a rendszer, akkor tud benne levegőhöz jutni, ha kifogalmaz mindent. Nem lóg a levegőben, nem úszik az árral, hanem racionális alapon adja meg magának a segítséget ahhoz, hogy érzelmileg vállalni tudja a külvilágot vagy egyáltalán az életben maradást. Minden, amit nem tud megmagyarázni, az kétségbe ejti, kibillenti az általunk normálisnak tartott keretekből. Ilyenkor aztán hisztérikus rohamot kap, szélsőséges reakciói miatt felügyeletre és ápolásra szorul. Létező betegség, mint ahogyan létező program az is, amely segítségével az intézetben ápoltakat próbálják meg párban visszavezetni a társadalomba: kapnak lakást és ápolót is, egyszóval segítséget a két lábra álláshoz. Valami azonban a darabban is egyértelműen kiderül: nem ők alkalmazkodnak a világhoz, hanem a világ alkalmazkodik hozzájuk. A Széplaky Géza játszotta ápoló története a legmeggyőzőbb bizonyíték. Ő az, aki a többségi társadalmat képviselve lép be a „kezeltekhez”, majd ő az, aki rájön, hogy a saját, normálisnak hitt élete csődöt mondott, káoszba torkollott, miközben Elling és Kjell világa működőképes. Végül Frank, az ápoló és Reidun, az életükbe csöppenő nő az, aki alkalmazkodik Elling és Kjell világához. Így alkotnak ők négyen egy mini társadalmat. Izgalmas a darab, mert olyan kérdéseket vet fel, mint hogy mihez képest mondom én azt, hogy valami normális. A szabadság egyik általam legelfogadottabb és nagyon pontos megfogalmazása: felismert szükségszerűség. Mikortól vagyok szabad és mit jelent az, hogy szabad embernek tartom magam?

Elling folyton agyaló karakterével szemben áll Kjell, aki egy érzelmi alapokon működő nagy gyerek. Őze Áron melyik típushoz áll közelebb?

Életem negyvennégy éve során sokszor megtapasztaltam azt a furcsa kettősséget, amit a szüleim oldaláról hordozok magamban. Édesapám kemény, szélsőséges, ugyanakkor reális paraszti világból jött, igen erős ösztönvilágomat tőle örököltem. Édesanyám részéről, a ludovikás tiszt nagypapával egy középpolgári család racionalitását kaptam. Nagyon hiszek a szinkronicitás tudományában és mindennapi jelenlétében, a sorsban és a Jóistenben. A váratlan találkozásoknak és a különös véletleneknek oka van. De nem magyarázom agyon, van, amit csak hagyni kell, hogy megtörténjen. Az elmúlt öt évre egyébként az volt jellemző, hogy ha emocionális döntést hoztam, azt többször mutatkozott hibásnak, mintha tízig elszámolva, az összes szempontot alaposan átgondolva racionálisan döntöttem volna. Churchill is azt mondta, hogy a jó döntés arról ismerszik meg, hogy ötven százalékban rossz és ötven százalékban jó. Ugyanígy van – ahogyan Gellért Endre is mondta – a rációval és emócióval is: meg kell találni a középutat, ami persze a legnehezebb. A ritmus, a hangolás a lényeg, hogy ki mikor, melyik aspektust helyezi előtérbe. Különben sosem kötöttem le magam túlságosan előre, nem felelőtlenségből, de sokszor éreztem úgy, hogy lesz, ami lesz. Ha valaki bízik magában, van, mit képviseljen, van hitele, akkor ennek az elvnek működnie kell, akár a legszélsőségesebb helyzetekben is. Radnóti is egészen a határig írt verseket az erőltetett menetben, ez kőkemény példa.

Az utóbbi években főként kamaraszínházi előadásokban láthattuk színpadon. Ez tudatos döntés volt?

Nem nevezném tudatos döntésnek. Úgy fogalmaznék, hogy azok a színházi munkák, szerepek érnek el, amik igazán közel állnak hozzám. Alapvetően prózai beállítottságú vagyok, bár játszottam már operettben és énekeltem, sőt most is énekelek a színpadon. Való igaz, hogy elfoglaltságaim miatt 2,5-3 évig nem játszottam a Magyar Színházban. Az elmúlt és idei évadban is visszacsábítottak a színpadra kisebb szerepekben. Külsős felkéréseket is kaptam, ilyen az Ábel és Eszter a Rózsavölgyi Szalonban, az Elling és Kjell az Aranytízben, vagy a Gyógyír északi szélre a Belvárosi Színházban, ami egy több mint két órás, kétszereplős darab, ahol teljesen egymásra vagyunk utalva Fullajtár Andival. Ezek a szerepek igazgatói munkám mellett iszonyatos mentőövek voltak, úgymond „pihenők”. Nagy levegővételekhez juttatott, hogy játszhattam. A tapasztalat az, hogy az igényesebb előadások jelen pillanatban a kamaratermekbe szorulnak. Tendencia, hogy a nagy – a Magyar Színház esetében 654 férőhelyes – nézőteret csak könnyedebb műfajjal lehet megtölteni. Ezzel nincs is baj, ha a könnyű műfaj igényes és szakmaiságot hordoz. Nekem is meg kellett hoznom ilyen jellegű döntést a Magyar Színházon belül: a nagyszínpadot a legifjabb nézőinknek ajánlottuk fel, ahol a legfrissebb gyermekirodalmi anyagokból készülnek előadások. A látványpékség azonban gyalázat. Ma már luxusnak számít, hogy két és fél órát úgy töltsenek el a nézők a színházban, hogy semmi sem történik, hiszen erre idejük sincs. Nem a műfajokkal, hanem az igénytelenséggel van a probléma.

Az Elling és Kjell jó darab, másfél éve mutatták be, mégsem született túl sok kritika az előadásról. Ön szerint mi ennek az oka?

Vannak divatos színházak divatos kritikákkal és vannak ellen-színházak ellen-kritikákkal. Ez nem más, mint manipuláció. Sőt, ki merem mondani, sznobéria. Ha egy kritikus, egy színházi ember, vagy úgy általában, egy művészetekkel foglalkozó ember bármilyen szinten sznob, az nagyon nagy fertőzést tud okozni. Egyáltalán, mi a kritika szerepe? Mára meglehetősen beszűkült. Annyiban szerencséje van a kritikusoknak és a magyar színházi kritikának, hogy a színészek mindig olvasni fogják ezeket az írásokat. A színész ugyanis van annyira önző, hogy ha az előadásáról, amiben játszik, kritika születik, azonnal megveszi és azonnal a saját nevét keresi benne. A színészek és színházi alkotók mindig olvasnak kritikát, de valószínű, lassan már csak ők. Önző módon jólesik, ha jót írnak, de kevés, mint ahogy az is kevés, ha csak rosszat. Színházat látott, színházértő ember tolla nyomán várnék el egy számomra fontos, szakmai, külső szemszögű elemzést. Ez ma hiányzik az eleve elrendelt kritikákból. Nem is várok el nagy kritikai visszhangot. Sokkal fontosabb a közönség véleménye, az, hogy van az ismeretségemből olyan, aki már hatodik-hetedik alkalommal nézi meg az Elling és Kjellt, sőt, közönséget szervez. Volt, aki már az egész munkahelyét elhozta.

A ciklus lejártával, a minisztériumi döntés értelmében 2015. január elsejével távozik a Magyar Színház igazgatói székéből. Mik a tervei, többet fogjuk a színpadon látni?

A színházigazgatás furcsa kalandja, érdekes és nagyon kemény munkája volt az életemnek. A színészet és rendezés a hivatásom, tehát egészen más kategória. Törvényszerű volt, hogy az igazgatásnak egyszer vége lesz, és korántsem volt biztos, hogy a mostani ciklus végével adódik alkalmam még egyet végigcsinálni. Örülök viszont, hogy ezt az öt évet korántsem könnyű körülmények között egyáltalán végigvihettem. Nagyon jó érzés, hogy a Magyar Színházat viszonylagos anyagi biztonsággal, és egy általam megfogalmazott koncepcióval adhatom át. Ami persze nem csak az én munkám – csak annyiban, hogy én irányítottam és a felelősségét én cipeltem – hanem mindannyiunké, ehhez egy egész színház és társulat kellett.

Lejárt egy ciklus, a pályázatkiírás megtörtént, a miniszter döntött, ami – anélkül, hogy belebonyolódnék a részletekbe – végül is normális rendje a dolgoknak. Teljes erőbedobással, agyammal és lelkemmel azon vagyok, hogy minél könnyebben csinálhassam végig a jövőbeli igazgatóval, Zalán Jánossal ezt a nagyon érzékeny, átmeneti időszakot, alapvetően az intézményt és a társulatot védve. Nekem most ez a feladatom. Nagyon jóleső telefonokat kapok és rengeteg támogatást. Örömmel ugrok fejest újból a szakmába színészként és rendezőként; úgy tűnik, erre meg is lesz a lehetőségem. Könnyülés lesz az életemben, hogy január elsejétől nem nyugszik majd akkora felelősség a vállaimon, bár most éppen arról folynak az egyeztetések, hogy az évadot végig tudjuk vinni. Az új igazgató tavasztól építi a 2015/16-os évadot. Most úgy tűnik, az idei évad második felére vonatkozó terveket végig tudjuk csinálni, ami azért is fontos, mert olyan alkotók várnak a döntésre, akiket korábban kértünk fel a közös munkára. Buta dolog ilyen szempontból, hogy a naptári év úgy vágja ketté a színházi évadot, mintha az egy alma volna. Egyébként kikutattam, miért van ez a január 1-jei időpont. A színház életében még a Nemzeti időszakában voltak egy, háromnegyed éves hosszabbítások, amik ehhez az eltolódáshoz vezettek. A pályázatunkba beleírtuk a munkatársaimmal, hogy ezt a ciklust még mindenképpen folytattuk volna. De ha már így alakult, remélem ettől függetlenül, még ha másképpen is – hiszen a vezetőváltás mindig irányváltásokkal jár – de folytatódik a két és fél évvel ezelőtt általam meghirdetett koncepció. Úgy szoktam fogalmazni, a színház már győzött: prózai társulatként, ifjúsági és családi, illetve színházpedagógiai alapokon működő intézményként, ami reményeim szerint így lesz a jövőben is.

Az interjút készítette: Kővári Gyöngyi Krisztina

Forrás: www.aranytiz.hu  /  http://www.szinhaz.hu

Fehér Elephánt a Rév Fülöpről

A friss szerzemény Ágoston Péter naiv, ám fürge mozgású, gyors észjárású legényként hamar a középpontba kerül Jeney Zoltán mesejátékában. Fegyverhordozója lesz Gyenes vitéznek,/Szatmári Attila/, akivel a csuklással fertőzött királyt gyógyító virág keresésére indul. Az áhított jutalom fél királyság plusz a királylány keze, Lovas Rozi, a páncélruhába és dörgő hang mögé rejtező kisebbik királylány is beszáll a versenybe. Színhely a mesebeli Balaton vidéke, a kiliti-láztól gyötört Csobánc király birodalma, ahol az uralkodás pillanatnyilag Akarattya hercegnő kezében van. A hossú út sötét erdőn, veszélyes mocsáron át vezet, a humoros kalandokat Schmidt Ferenc dorombos, kobzos, tekerőlantos zenéje kíséri.
Egyszerű a cselekmény, kedvesek a poénok, a darab igazi értékét Göttinger Pál találékonyan igényes rendezése jelenti. Mérsékelt tempó, ám a szituációk szépen rajzoltak, a kissé erőtlen együttes összmunkája feledteti az egyéniségek hiányát. A kevés kivétel között kiemelkedik Auksz Éva Bakonyi Banyája, érdekes karakter, látványos jelenlét, hatásos éneklés. A lovak országában rolleros paripák köröznek Elek Ányos pompás koreográfiájában, nyerítő körforgásuk magasan veri a Nemzeti János vitézének kerékpáros ménjeit. A megpróbáltatások hosszú során derekasan helytáll Ádánd, a dübörgő léptű ál-vitéz: Lovas Rozi hetyke bájt kölcsönöz marcona metamorfózisának. A legjobb természetesen kedvenc hősünk, Rév Fülöp, akit Ágoston Péter arányos eszközökkel, a kamaszos lendület hetyke dinamikájával alakít. Érett játéka, elragadó éneklése előre vetíti a jövőbeli "komolyabb", széles műfaji spektrumot felölelő szerepek várva várt lehetőségeit.

Stuber Andrea naplója a Rév Fülöpről

Elmentem a Magyar Színházba Rév Fülöpöt nézni, mert olykor én is írok a Spirituszra. (Az a biztos. Ha én írok. Mármint nekem, a szerkesztőnek.) Kicsit nehezemre esett leperkálni ezer forintot a szakmai jegyért, egy olyan gyerekelőadásra, ahol tömegével sorjáztak az üres székek a nézőtéren. Aztán hazajövet megnéztem a neten a jegyárakat és elhűltem. Átlagosan 3000 forint egy jegy a Magyarba. Nem is értem! Hogy egy gyerek- és családi színháznak átprofilírozott színházban 12 ezret elkérjenek egy kétgyerekes családtól?! (Azt is megnéztem most: a Kolibri és a Budapest Bábszínház számottevően olcsóbb.) Na majd Zalán János talán leszállít (árat).

A Göttinger Pál rendezte előadásról itt most csak annyit, hogy színészi pozitívumként Lovas Rozit, Losonczi Katát, valamint a két lovagot, Pavletits Bélát és Takács Gézát írom be pirossal a füzetbe. (Mint az Öreg a Spiró Kvartettjében.)

Kortárs Drámafesztivál Budapest 2014

Több mint tíz év, csaknem száz külföldi előadás, több száz külföldi vendég több mint félszáz országból, öt kontinensről – a Kortárs Drámafesztivál Budapest története számokban. Örömmel adjuk hírül, hogy idén is, immár 12. alkalommal rendezik meg a fesztivált, 2014. november 26. és december 7. között. A hagyományokat folytatva a program középpontjában továbbra is a kortárs magyar drámák és színpadi alkotások, illetve színházi projektek bemutatása áll. Ezeket egyrészt az elmúlt évad előadásai, másrészt a 2014 / 2015-ös évad első felének bemutatói közül válogatja a fesztivál zsűrije.

NOVEMBER 28. Péntek 

20:00 Theater Regensburg Mikó Csaba:
DIE VATERLOSEN
[Apátlanok] (90 perc)
R.: Michael Lippold
német nyelven, magyar feliratozással
Közönségtalálkozó Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Színházterem

NOVEMBER 29. Szombat

14:00 - 22:00
HOGYAN KÉPZELIK EL A FIATALOK A MAGYAR DRÁMAÍRÁS JÖVŐJÉT?
kerekasztal-beszélgetés a kortárs magyar drámaírásról, felolvasással egybekötve
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Kamaraterem

20:00 A FÜGE Produkció és a Kortárs Drámafesztivál Budapest / SzínMűHely Alapítvány közös produkciója
KULTÚR
R.: Kovács Dániel
Közönségtalálkozó
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Színházterem

DECEMBER 4. Csütörtök

17:00 Dollár Papa Gyermekei
Gustave Flaubert, Alexandre Dumas, Jacques-Henri Bernardin de Saint-Pierre, Walter Scott:
BOVARY EMMA
(50 perc)
R.: Ördög Tamás
magyar nyelven, angol feliratozással
Párisi Udvar, JeSuisBelle Showroom

20:00 GroundFloor Group és a ColectivA koprodukciója, Kolozsvár
PARALLEL (60 perc)
R.:Sinkó Ferenc és Leta Popescu
angol nyelven, magyar feliratozással
Közönségtalálkozó
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Színházterem

DECEMBER 5. Péntek 

10:00 - 13:30
ÖNFENNTARTÓ KULTURÁLIS MŰKÖDÉS
nemzetközi konferencia
angol-magyar szinkrontolmácsolással
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Színházterem

14:30 - 16:00
ÖNFENNTARTÓ KULTURÁLIS MŰKÖDÉS / WORKSHOPOK
angol nyelven
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Műhelyek, Próbatermek

15:00 Színház- és Filmművészeti Egyetem
Boris Vian: TAJTÉKOS NAPOK
(150 perc)
R.: Fehér Balázs Benő
magyar nyelven, angol feliratozással
Ódry Színpad, Színház- és Filmművészeti Egyetem

19:00 Örkény István Színház
Kovács Márton – Mohácsi testvérek: E FÖLD BEFOGAD, AVAGY SZÁMODRA HELY
(145 perc, szünet nélkül)
R.: Mohácsi János
magyar nyelven, angol feliratozással
Örkény István Színház
20:00 A Szkéné Színház és a Forte Társulat közös előadása
Helen Edmundson: IRTÁS
(140 perc, szünet nélkül)
R.: Horváth Csaba
magyar nyelven, angol felirattal
Szkéné Színház

DECEMBER 6. Szombat

10:00 - 13:30
MŰHELYFOGLALKOZÁSOK SZAKMABELIEKNEK
(Industry Series)
Speed Dating és magyar együttesek prezentációi
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Kamaraterem/Galéria

15:00 Orlai Produkciós Iroda Gerlóczy Márton:
A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA (100 perc, szünet nélkül)
Színpadra alkalmazta: Lőkös Ildikó – Göttinger Pál
R.: Göttinger Pál
magyar nyelven, angol tolmácsolással Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Színházterem

20:00 Pintér Béla és Társulata
Pintér Béla: BÁRKIBÁRMIKOR
(130 perc)
R.: Pintér Béla
magyar nyelven, angol tolmácsolással
Átrium Film-Színház

22:00
FESZTIVÁLBULI

DECEMBER 7. Vasárnap

11:00 Krétakör
Schilling Árpád, Zsabezsinszkij Éva és a társulat:
LÚZER (100 perc)
R.: Schilling Árpád
filmvetítés magyar nyelven, angol feliratozással, utána beszélgetés
Krétakör Bázis, Visitors’ Programme rendezvény

14:30 MaNNa Produkció és Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis közös előadása
Mark Ravenhill:
ÁLLAMPOLGÁRI ISMERETEK (110 perc)
R.:Tengely Gábor
magyar nyelven, angol feliratozással
Stúdió K

14:30 HOPPart Társulat Kárpáti Péter:
HUNGARI
(140 perc, egy szünettel)
R.: Kárpáti Péter
magyar nyelven, angol feliratozással Trafó Kortárs Művészetek Háza, Kontra Klub

19:30 Kecskeméti Katona József Színház Eugene O’Neill:
EGY HOSSZÚ NAP ELUTAZIK AZ ÉJSZAKÁBA
(170 perc, egy szünettel)
R.: Zsótér Sándor
magyar nyelven, angol feliratozással Kecskeméti Katona József Színház, Ruszt József Stúdió

A fesztivál rendezője
Creativ Média Színházi Ügynökség és Szolgáltató Bt.
SzínMűHely Alapítvány

GEORGES FEYDEAU: A HÜLYÉJE

bohózat 


Crépin Vatelin  Kardos Róbert 
Lucienne, a felesége  Major Melinda 
Edmond Pontagnac  Dévai Balázs 
Mme Pontagnac  Bakonyi Csilla 
Rédillon  Schruff Milán 
Narcisse Soldignac  Kaszás Mihály 
Maggie, a felesége  Lass Bea 
Armandine  Danis Lídia 
Pinchard, veterán katonaorvos  Honti György 
Mme Pinchard  Pálfi Kata 
Gérome  Végh Péter 
Victor  Juhász Levente 
Clara  Kaprielian Alexa 
Felügyelő  Maday Gábor 
Igazgató  Maróti Attila 
Charlotte  Tóth Rita

Fordította: Hamvai Kornél
Díszlet: Bátonyi György
Jelmez: Kovalcsik Anikó
Dramaturg: Perczel Enikő
Mozgás: Elek Ányos
Rendező: Göttinger Pál

Feydeau világhírű bohózata a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről. Természetesen nem azt állítja Feydeau, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, mert nagyon is szeretik, de mit tehetnének, ha egyszer ott van a vér, ami bugyog, és folyton jön egy helyzet, amikor beüt a ménkű. Meg aztán mi köze a megcsalásnak a hitvesi szeretethez? Hát nem jól megfér egymás mellett ez a kettő? Különben is, micsoda bátorság kell egy házasságot kockára tenni, micsoda zsenialitás kell észben tartani a hazugságokat, női/férfi neveket és ép bőrrel megúszni a sorozatos in flagrantikat?
Hamvai Kornél bravúros fordítása, a Tatabányán dolgozó színészek színe-java és Göttinger Pál rendező. Velük felszerelkezve zuhanunk bele orral előre ebbe az elképesztő felfordulásba - és próbálunk meg kikecmeregni belőle.



Maga a kolbászillatú élet - A csemegepultos naplója a Zsolnayban

Ajánlott vacsorázni, mielőtt az ember megnézi a Zsolnay Negyedben A csemegepultos naplóját: füstölthús-illat között színesen-szagosan mutatja be Ötvös András a kétezres évek közepi-végi romkocsmás-húspultos pesti magyar világot.

"A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam." - A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz, és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest és a Vásárcsarnok sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul... - olvasható a Zsolnay Negyed programajánlójában.

És ha már csemege, az egyik legjobb idei darab érkezik az E78-ba, Gerlóczy Márton azonos című regényéből készült A csemegepultos naplója (Göttinger Pál rendezésében), melyben Ötvös András bábszínházat játszik sonkákból, plüss-libákból, lópárizsiból, csomagolópapírból. Ötvös lubickol a kiélt író-csemegepultos szerepében, a közel kétórás darabot egyenletesen magas fokon játssza végig, miközben egy-egy kellékből alakít ki komplett szereplőket, akik Márczy Lali füstölthús-illatú életét színesítik a kétezres évek eleji Budapest romkocsmás világában. 


Zsolnay Negyed, E78, 2014. október 26., 19:00.

Jegyár:
- diák/nyugdíjas 2200 forint;
- felnőtt: 2700 forint

Az internetes jegyvásárlás ezen a linken érhető el.

A mezei néző blog a Csemegepultosról

A nyár folyamán (2014. július 10.) volt a bemutatója az előadásnak. Minthogy addig nem olvastam Gerlóczy Márton könyvét, gondoltam, most már napok kérdése az egész, várok. Azóta is várok, de már nem soká: kedden megnéztem a Jurányiban Ötvös Andrást, Göttinger Pál rendezésében.

Az előadás színlapja nem tüntet fel díszlettervezőt, valószínűleg a rendező lehet az. Jó ez a négy oldalú, könnyen szerelhető fémvázas doboz, amely tetszés szerint elforgatható. A bábszínházi díszletekre emlékeztet. Az egész előadás stílusában is közelebb áll a bábelőadásokhoz. Ötvös András a csemegepultos szerepén kívül még számtalan más nő és férfi megszemélyesítője. Ebben a leghétköznapibb tárgyak vannak a segítségére: konzervek, virslik és szalámirudak, felmosórongy és partvis. Élőek lesznek a jelenetek és a figurák. El tudjuk képzelni egy csemegepultos hétköznapjait. Attól lesz az előadás élő valóban izgalmas, mert nem egyetlen szerepet játszik el, hanem emberi viszonyokat ábrázol a művész. 

A történet kiindulópontja valószínűleg fikció: egy író elhatározza, hogy kilép saját életének színfalai közül "az életbe" és csemegepultos lesz. Egy évig tart a kaland, ezt látjuk kilencven percbe sűrítve. A Vásárcsarnok világát, ahol valóban zajlik az élet és a vevők személyében a magyar társadalom tipikus karakterei jelennek meg. A gyanakodó nyugdíjasoktól a kispénzű nénin át a top-menedzserig tart a választék. Náluk valamivel több villanásnyi alkalommal látjuk a boltvezető Jolikát, a szomszéd lányt és annak kissé eszelős nagyanyját, illetőleg az író-csemegepultos futó kapcsolatai is megjelennek: a hegedűtanár, az újságírónő és társaik. Nem mondhatni, hogy túl biztató a kép, amit Gerlóczy írása alapján elénk tár Ötvös András, de a szituációkba csempészett humor által csak kibírhatóvá válik. Éppen úgy, ahogy ez az életben is történik. És a jelenetek igazságtartalmán kívül ez a jól adagolt humor a siker titka. Megtalálja a színész az egyensúlyt a komoly és a paródiaszerű jelenetek között. Csak nagyon kevés ponton éreztem azt, hogy ismétlésekbe bonyolódik és a dranaturgnak (Lőkös Ildikó) még ezt-azt ki kellett volna húznia. Leköt minket az előadás, szórakoztat, de aki szeretné, az el is gondolkodhat a látottakon. Én mindenestre újabb megerősítést kaptam ahhoz, hogy most már gyorsan elolvassam a könyvet is.

A Jurányiban novembertől a nagyteremben látható az előadás, több alkalommal is (nov.3., 7, 8, 27). Érdemes időben jegyet venni...

Az Orlai Produkció ajánlata a hétre a Belvárosi Színházban

Erre a hétre ajánljuk a Belvárosi Színházban!

október 21 - Római vakáció ( Szabó Kimmel Tamás szereplésével)
október 22 - Esőember (100. Belvárosi előadás)
október 23 - Happy Ending
október 24 - Gyógyír északi szélre
október 25 - Bagoly és Cica
október 26 - A szív hídjai

Jegyek itt: http://orlaiprodukcio.hu/performances.php

OPERABEAVATÓ: HOFFMANN MESÉI

Folytatjuk népszerű sorozatunkat, a "beszélgetős koncerteket", az interaktív produkció minden olyan kísérletnek és elemzésnek teret enged, amire egy szokványos operaelőadás alatt nincs lehetőség.

Az operabeavató következő három állomásán Offenbach: Hoffmann meséi című operájáról lesz szó. Offenbach ezt a művét életének összegzésének szánta, belesűrítve mindazt, amit a színházról, életről és a világ működéséről tudott. Ezt az egyedülálló zeneszerzői és színházi teljesítményt elemzi Dinyés Dániel - vendégei segítségével.

A beavatót vezeti: Dinyés Dániel.
Közreműködik: Szolnoki Apollónia, Kolonits Klára és Varga Donát, valamint Ascher Tamás vagy Göttinger Pál.





VÉGET ÉRT A KULTKIKÖTŐ IDEI ÉVADA

Balatonföldváron, Balatonlellén és Balatonfenyvesen 2014. június 14. és szeptember 28. között összesen 150 program – színházi előadások, koncertek, kiállítások, családi programok, filmvetítések, közönségtalálkozók, borkóstoló – várta az érdeklődőket.

A Kultkikötő beszámolója:

A Balatonföldvári Szabadtéri Színház az Orlai Produkciós Irodával közösen két saját bemutatót tartott; a Bagoly és Cica, valamint A csemegepultos naplója zajos sikert aratott. 

Idén először a balatonföldvári nagyszínpadon határon túli előadások is helyet kaptak. A Szabadkai Népszínház aSzomorú vasárnap című zenés játékot mutatta be, az Újvidéki Színházból Krizsán Szilvia érkezett egy fergeteges monodrámával, a kassai TeatRovás Társulat a Hoppárézimivel lépett fel. Szintén újdonságul szolgáltak az előadások utáni közönségtalálkozók.

A szervezők örömére a hazai – budapesti és vidéki – színházak vendégelőadásai szinte kivétel nélkül telt házzal mentek, különösen nagy sikert arattak a Játékszín és a kecskeméti Katona József Színház produkciói.

Az ifjúsági és felnőtt Összpróba táborban Novák Eszter, Kárpáti Péter, Baranyai Balázs, Végh Zsolt, Nagy Viktor, Rozs Tamás, K. Kovács Ákos és Gubás Gabi irányította az alkotómunkát. A táborozók színházi, filmes, zenei és mozgásszínházi ismereteiket bővíthették, és az egy hetes folyamat eredményeként két fantasztikus hangulatú bemutatót tartottak.

A zenei programok sorában már visszatérő vendég a Quimby, de idén nagy sikerrel debütált a Budapest Bár és a Group n’ Swing is. Ruttkai Bori gyerekeknek tartott koncertet, a United együttes pedig a strandolók délutáni programját színesítette. Újra vendégszerepelt a Kultkikötő színpadán Dés László, Udvaros Dorottya, Básti Juli ésKulka János a nagysikerű Férfi és Nő koncerttel.

Az ART&ME Galéria és Élménytér szervezésében két fiatal képzőművész, Schnedarek Réka és Osgyányi Sára festményeit, majd a „No hattyú – Értelmezd újra a Balatont!” képzőművészeti pályázat díjazottjainak alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. Szerdánként a PartMozié, csütörtökönként a kamaraszínházi produkcióké volt a terep.

A szervezők egy percig sem tétlenkednek: a 2015. év programjának tervezése már elkezdődött.


'Otthon vagyunk Balatonföldváron' - Szezonzáró interjú Nagy Viktor ügyvezetővel

Hogyan indultatok neki a 2014-es, kilencedik szezonnak?

Már tavaly ősszel elkezdődött a tervezés, a célunk az volt, hogy 2013 decemberére készen legyünk a nyári műsorral, ami nem is olyan egyszerű feladat, hiszen összesen 150 program egyeztetéséről beszélünk. Nagy lendülettel és munkakedvvel vágtunk bele, nagyon vártuk két saját bemutatónkat – a Bagoly és Cicát, és A csemegepultos naplóját.

Mit jelent a saját bemutató?

Az Orlai Produkciós Irodával közösen létrehozott előadások próbaidőszakának nagy része Budapesten zajlik, a főpróbahétre azonban Balatonföldvárra költözik a stáb. Ez a legizgalmasabb szakasza a munkának, ekkor áll össze a világítás, a zene, a kész díszlet és a jelmezek. Ez a végső simítások, a végleges forma kialakulásának ideje. A saját bemutatók előtti hét mindig izgalommal és várakozással teli időszak, hiszen mégiscsak a „mi gyerekeinkről” van szó! A Bagoly és Cicánál külön öröm volt, hogy két régi, főiskoláról ismert kollégámmal, Jordán Adéllal és Szabó Kimmel Tamással találkozhattam újra. A csemegepultos naplójának szereplője, Ötvös András a bemutató óta már díjat is nyert az alakításával.

A saját bemutatók mellett milyen újdonságokkal várta idén a KULTKIKÖTŐ a közönséget?

A határon túli előadások új színt hoztak az életünkbe. Izgultunk, hogyan fogadják majd a nézők ezt a kísérletet, és nagy öröm volt látni, hogy megtalálta a közönségét minden egyes előadás. A szervezés terén is bevezettünk egy újítást, az internetes jegyvásárlást, mely gyorsabbá és kényelmesebbé teszi a vásárlás folyamatát.

Milyenek voltak a nézői visszajelzések?

Nagy örömünkre abszolút pozitívak. A legnagyobb sikereket a nagyszínpadon a zenés produkciók mellett a vígjátékok aratták. Nagyon szerették a KULTKIKÖTŐ látogatói a csütörtöki kamara-jellegű előadásokat, ahol a közönség fent ül a színpadon, szinte részeseként a színpadi történéseknek. Idén kérdőívekkel is elkezdtük mérni a nézők visszajelzéseit. Az én „nézői elégedettség-mérőm” az, mikor előadás után elvegyülök a tömegben, és hallgatom, miről beszélgetnek az emberek hazafelé menet.

Miket hallasz?

Nagyon örülök, mikor tudom, hogy jó estéjük volt nálunk, élvezték az előadást. Persze, mindig van hova fejlődni, és törekszünk is erre. Jövőre lesz 10 éves a KULTKIKÖTŐ. Ennyi idő után már vissza lehet tekinteni, és levonni a tanulságokat. Már javában készülünk erre a kerek évfordulóra… De erről majd később!

A színházi előadások és koncertek mellett milyen programok valósultak meg?

A déli part a családosoké – szokták mondani. A szezont szinte rögtön a tanév-zárás után kezdtük. Egy fantasztikus hangulatú Halász Judit-koncerttel indítottuk, majd egészen szeptember végéig minden hétvégén gyereknek szóló előadásokkal és kézműves-foglalkozásokkal vártuk a kicsiket és nagyokat. Az ART&ME Galéria gondozásában fiatal képzőművészek balatoni témájú alkotásai kerültek a KultGalériába. A kiállítás darabjai azért izgalmasak, mert friss szemmel néznek a magyar tengerre, és izgalmas, új nézőpontokat adnak a témához.

Hogyan befolyásolta az időjárás az idei szezont?

Próbára tett minket, de összekovácsolta a KULTKIKÖTŐ kis közösségét: volt olyan délután, mikor a fedett színpadra oldalról bezuhogó esőt söpörte az egész csapat. Szerencsére egyetlen előadás maradt csak el. Talán furcsán hangzik, de ez a rapszodikus időjárás sok szép pillanatot hozott: mekkora öröm tud lenni, hogy az egész napos eső után hét óra körül kitisztul az ég, elkezd sütni a nap, és fellélegzünk, hogy meg tudjuk tartani az aznapi előadást! Szívet melengető emlék A csemegepultos naplójának bemutatója, amit fedett színpadon tartottunk: odakint esett az eső, és talán éppen ezért a színpadon bensőséges, meghitt hangulat kerekedett. A képzelt beteg előadásán a második felvonás közben kezdett el esni, mire a rendező, Novák Eszter megkérdezte a nézőket, folytassuk-e vagy tartsunk szünetet, és várjunk, hátha eláll. A nézők és a színészek azonnal megszavazták, hogy folytassuk. A férfiagy… című előadás huszadik percénél kezdett rá esni, a nézők viszont már rutinosak voltak, készültek: gyorsan mindenki magára kapta az esőkabátját, felnyitotta az esernyőjét, és élvezte tovább az előadást.

Hogyan illeszkedik bele a KULTKIKÖTŐ Balatonföldvár városának mindennapi életébe és a Balaton kulturális terébe?

A szállodáktól, éttermektől, a városvezetéstől számos pozitív visszajelzést kaptunk-kapunk. Már konkrétan mérhető a jelenlétünk okozta változás: sok nyaraló a KULTIKÖTŐ műsorához igazítja a szállásfoglalás időpontját. Ebben az évben munkánk elismeréseként kitüntetést kaptunk Balatonföldvár Város Önkormányzatától. A gyerekprogramokkal megjelentünk Balatonlelle és Balatonfenyves életében. Együttműködünk a Balatonföldvári Kistérségi Turisztikai Egyesülettel, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a szűkebb és a tágabb környezetünkkel is kölcsönhatásba kerüljünk. Egyre gyakrabban előfordul, hogy az északi partról érkeznek hozzánk látogatók. Mára szerves részévé váltunk a város, a kistérség, a déli part, a Balaton életének: a helyiek és a nyaralók számítanak ránk –előre várják, mi lesz a műsor. A fellépő művészek szívesen járnak vissza ide; év közben, télen is kérdezik, hogy milyen most a Balaton, és mik a terveink jövő nyárra. Ebben az évben stratégiai megállapodást kötöttünk a Balatoni Hajózási Zrt-vel. A déli part színházi csomópontjaként egyéni színnel gazdagítjuk a programok palettáját, hozzájárulva a Balaton életének kulturális kínálatához; ennek egyik jele, hogy a KULTIKÖTŐ több előadása szerepelt a Nagyon Balaton idei programjai között. Híve vagyok az együttműködésnek, egymás erősítésének – ezt az utat látom járhatónak, ha a cél a Balatonról kialakult kép megújítása, felfrissítése.

A KULTKIKÖTŐ a színházi előadások, koncertek, filmvetítések és kiállítások mellett fiatalok művészeti képzésével, közösségépítéssel, tehetséggondozással is foglalkozik.

Nagyon fontos része a munkánknak az Összpróba tábor szervezése és lebonyolítása. Az ifjúsági és felnőtt összművészeti táborokban ismert és elismert művészek – színészek, táncosok, zenészek – a táborvezetők. A táborzáró est, mikor a táborozók megmutatják az egy hetes intenzív alkotómunka eredményét, mindig különleges alkalom a KULTIKÖTŐ életében. A résztvevőktől pozitív visszajelzéseket kapunk; a tábor sikerét mutatja, hogy sok visszatérőnk van, de minden évben rengeteg új arc bukkan fel. Arra törekszünk, hogy pályázatok segítségével olyan fiatalok is eljuthassanak a táborba, akiknek anyagi helyzete ezt nem tenné lehetővé. A régi összpróbások közül sokan már felnőttek, elkezdték pályájukat, és különböző területeken kamatoztatják tehetségüket. Öröm hírt kapni a sikereikről, és figyelni őket a távolból.

Neked mi volt az idei „Balaton-élményed”?

Aki azt gondolja, hogy jól ismeri a Balatont, annak is rengeteg újdonságot tartogat a tó és környéke. Mindig rá tudok csodálkozni egy-egy helyre: „nahát, ilyen is lehet a Balaton”. A kedvenc helyem a magaspart, fent az országzászlónál szívesen időzöm, ha tehetem. Nagyon kíváncsi vagyok, és már várom, hogy megnyíljon a kilátó. De talán a szívemnek legkedvesebb a piac a parkban. Reggelente ott veszek gyümölcsöt, sok termelő megismer már – és ez semmihez sem hasonlítható érzés.

Forrás: kultkikoto.hu / http://www.szinhaz.hu/

Interjú Gerlóczy Mártonnal a HVG-ben



Premierek a Magyar Színházban

A Start Plusz vendége Göttinger Pál rendező és Molnár-Keresztyén Gabriella rendező.

Balatonföld vár! (A Rév Fülöp a Magyar Színházban)

A Magyar Színház repertoárján az utóbbi szezonokban egymást követték a közelmúltban klasszikussá érett hazai ifjúsági irodalmi alkotások alapján készült előadások: Rumini, A kisfiú meg az oroszlánok, Égigérő fű (és bár eleve színpadra készült, de a tendenciát illetően ide sorolhatjuk a tavaly novemberben bemutatott Almaszószt is). Ebbe a sorba illeszkedik a teátrum legújabb produkciója, a Rév Fülöp.

Jeney Zoltán balatóniai lovagregénye 2012-ben jelent meg a Kolibri Kiadónál, majd egy évvel később érkezett a következő kötet (Rév Fülöp Fajszföldön), idén október végén pedig már a sorozat harmadik darabja kerül a könyvesboltokba, Rév Fülöp és Nyár Lőrinc címmel. A trilógiává bővülés arra utal, hogy az egyszeri legényből hőssé váló fiúcska kalandjai sokaknál találtak kedvező fogadtatásra, bár külön érdekesség, hogy a mesefolyam legmarkánsabb alapötletét (azt, hogy a szereplők Balaton-környéki földrajzi neveket viselnek, emellett több szójáték is erre alapul) inkább a felnőttek tudják igazán értékelni.

Az első történet abból az alaphelyzetből indul, hogy Balatónia uralkodóját, Csobánc királyt a szörnyű kiliti-láz kínozza, s erre csak egyetlen ellenszer létezik: a Halápi lápon túl, a Vendek folyó forrásánál százévente egyszer – és akkor is csak a legkiválóbb lovagnak – nyíló bűvös virágból készült főzetet kell a beteggel itatni. A birodalom jövője a tét, ezért az udvar minden lovagot és hadra fogható embert útnak indít. Így kerül a képbe a gyakorlatilag kényszersorozott Rév Fülöp, aki szántódpusztai lelkes semmittevéséből kirángatva, Ádánd lovag fegyverhordozójaként indul a kalandos útra.

A meséből maga a szerző készített színpadi változatot, s bár nem tudni, milyen mértékben járult hozzá a közös munkához a színház dramaturgja, Perczel Enikő, a végeredmény egy alapos átszabással járó szakszerű beavatkozás nyomait viseli magán. A szövegből nemcsak komplett fejezetek estek ki, de eltűnt egy főszereplő is, ám mindez anélkül, hogy csorbult volna a történet. A hatékony karcsúsítás persze nem azt jelenti, hogy a regény túlírt, netán túlbonyolított lenne, csupán szemléletesen érzékelteti, mennyire igényel mást az időben és térben kötöttebb színpadi elbeszélési mód, mint a fantáziának alkotói és befogadói oldalon egyaránt nagyobb teret adó, írott formába öntés. (Érdemes lenne megnézni, mit kezdtek a prózai anyaggal a Kövér Béla Bábszínházban, merthogy idén februárban a szegedi társulat is elkészítette a maga dramatizált változatát.)

A színpad kikényszerítette változtatások azonban nem csak húzásokból álltak: a könyvben mellékszereplőként feltűnő lovagok (Szólád és Nezde) ezúttal a szükséges narrációs feladatokat is ellátják, megjelenéseik egyben pergőbbé teszik a cselekményt, miképp a változatosságot szolgálja az is, hogy időnként „visszakapcsolunk” a király földig érő palotájába, így követhetjük az erejét vesztett uralkodó állapotváltozását, valamint az őt ápoló Akarattya hercegnő és a főjövendőmondó flörtjét.

A szcenírozás kapcsán külön megemlítendő, hogy a történetben található két olyan csavar, mely a szövegben meglepheti az olvasót, egy színházi előadáson azonban az ezekre utaló jelek – ahogy mondani szokás – épp csak ki nem bökik a szemünket. Sajnos bárminemű konkrétabb utalás már spoilernek minősülne, azt azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a színpadon történtek annak rendje és módja szerint altatják el a célközönségnek tekintett gyerekek figyelmét, így sikerül elérni, hogy a fordulatok itt is a meglepetés erejével hassanak.

Göttinger Pál látványos, mozgalmas színrevitellel járult hozzá az adaptáció sikeréhez, a mese közegéül szolgáló egyszervolt lovagvilágot illúziókeltően idézik meg a díszletek és a jelmezek (tervezőik: Badacsonyi Brigitta illetve Kovács Yvette Alida), valamint Schmidt Ferenc markáns, archaikus-népies zenéi. A színészek – ifjúsági előadásról, szimbolikus kalandozásról lévén szó – kicsit kifelé játszva, időnként elnagyolt gesztusokkal, ám e hatáskeltő eszközöket sosem eltúlozva keltik életre a balatóniai történet szereplőit.

A társulat friss igazolása, Ágoston Péter bár termetre inkább szép szál legény, mint felnőttek közé keveredő tíz év körüli kis fiúcska, s a szövegmennyiséget és a jelenlétet illetően nem abszolút főszereplő, mégis tökéletesen hozza a mindent kényszerpályán, rutinból megélő figurák problémáit új látásmód, a józan paraszti ész alapján megoldó, ezáltal hőssé váló karaktert. Ádánd lovag szerepében az idén már három szakmai díjat is besöprő Lovas Rozi lehetőségeit szintén szükségszerű dramaturgiai kötöttségek korlátozzák, de játékára akkor is érdemes figyelni, mikor épp más van előtérben.

A két levakarhatatlan lovag jeleneteiben az egyenletes „szólammegoszlás” ellenére a Szóládot játszó Pavletits Béla egy hajszálnyit háttérbe szorul a Nezde karakterét megformáló, roppant attraktív Takács Géza mellett. Akarattya hercegnőként Losonczi Kata, valamint a kalandos sorsú ikerpár mindkét tagját, Gyenest és Diást is megszemélyesítő Szatmári Attila alakításával és megjelenésével a tökéletes szerepkiosztásra ad példát. A kisebb szerepeket abszolváló művészek valamennyien kihasználják a maguk „tizenöt percét”, közülük is külön jutalompillanatokhoz jut a történet végén Tóth Sándor (Vörös Lovag) és Szűcs Sándor (Csobánc király).

Kicsit népmese, kicsit Artúr-monda, kicsit Balaton, kicsit lovagvilág. De mindenekelőtt: szórakoztató előadás.

EGY CSEMEGEPULTOS BÁBSZÍNHÁZA

Mit tehet egy író, ha alkotói és magánéleti válságba kerül, ráadásul úgy érzi, a véres valóságtól, a (füstölt)hússzagú élettől is eltávolodott? VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.

Csemegepultosnak áll, legalábbis Gerlóczy Mártonszínre vitt regényének főszereplője ebbe az inkognitóba bújva igyekszik valami – az élet, Budapest, a női természet – mélyére hatolni. Hogy ez az egyszerre művészetinek és emberismeretinek szánt kalandtúra – Ötvös András fáradhatatlanul bravúros szólószínházi pörgése valamint az előadás szakmai tekintetben is korrekt megformálása ellenére – mégsem válik valódi mélymerüléssé az írást, a várost, nőket illetően, talán az irodalmi anyag az élet és művészet közti különbséget érintő egyszerű problémafelvetésének köszönhető. És mindezzel némiképp analóg módon annak, hogy bár a színházként monodráma formájában visszaköszönő naplóregény egy ember prizmáján keresztül tárja elénk a történéseket, sem a Márczy Lajosnak nevezett, átmenetileg csemegepultosként dolgozó íróról, sem az általa egyébként plasztikusan és humorral felskiccelt emberi környezetről nem tudunk meg jóval többet egy közkézen forgó tudáshoz képest. 

Az Orlai Produkció legújabb előadása, Göttinger Pál rendezése azonban mintha a minőségi(bb) keretek közt megvalósított szórakoztatás határát pont ide lőné be; a poentírozás, hatáskeltés módozatait éppen a kliséinkre alapozva. Az írói figuráról való azon tudásunkra épít, hogy az rendületlenül iszik (de azért nem alkoholista, mint a földszinten lakó, artikulálatlanul üvöltöző Józsi), éjszakázik, nőket hajkurász, és egyszerre cinikusan kiégett, valamint sóvárog a valódi élet után; továbbá arra, hogy egy tipikus budapesti bérház lakóközösségében szükségszerűen akad egy-két „komplett őrült”, nyugdíjas önkéntes rendőr valamint csinos lány is, persze. 

A típusok dömpingje nem áll meg itt: Márczy a belvárosi éjszakát, az otthoni bérházat és a csemegepultot átfogó road movie-jában, mint egy hossza nincs videojátékban pattannak fel előttünk az újabb és újabb (a tipizálás dühében mintegy megsemmisítendő) szereplők: a romkocsmákban önmegvalósító, alteros, piros szemű művészlányok; egy butuska, nyakig rózsaszínbe öltözött, pornóra cuppanó újságírónő; tetovált sminkű lányok, akiknek a szilikonmell és a műköröm a szellemi horizont; a túlérzékeny, polgári családilag óvott, budai értelmiségi lány, aki keleti cuccokkal kidekorált szobájában zenét tanít; a művészetfetisiszta (Márczy bábszínházában plüsslibákkal eljátszott) sznob, szingli harmincasok, akik csak úgy, cél nélkül nem ülnek be sehova egy sörre, de még céklalére sem. És a nők után a vásárlók: a szalámi-szuvenírra vadászó német turisták, a haverkodó vagy napi adagjukat fillérre kiszámoló nyugdíjasok, az összetevőket tudálékosan firtató tudatos fogyasztók, a húsimádó zsírfejűek, a lóhúsra átállt szívbajosok, a fontoskodó és tüntetően elfoglalt menedzserek, a karácsonyi vásár en bloc idiótának gondolt tömege. 

S habár lehet nevetni ezen a poénokkal és bonmot-kkal virágozott retorikán, a nézőben minduntalan felmerül a kérdés, hogy ugyan mihez képest ennyire sznob, tűrhetetlenül üres és kétdimenziósan kezelt minden szereplő: mi ennek a mindenkit kicsináló ítélkezésnek az alapja, voltaképpen ki az, aki ezeket a szövegeket mondja, és megéli a történeteket, és miért. Önmagában a frappáns fikázás ugyanis elég egyszerű művészi állításként hat. Akkor is, ha néha egy-egy szereplő kartonruhája fellebben, és mögüle mintegy kontrasztként a nehéz élet súlyát megkapjuk egy villanásnyi mondat erejéig: Márczy „főnökéről”, a huszonnégy éves Joliról például kiderül, hogy egyedül neveli hét éves fiát, vagy a szomszéd Köntöst, a ház paranoiás nyugdíjas nénijét a saját anyja viteti be az elmegyógyra, hogy utána kipakolja a lakást. 

Göttinger rendezésében ez a környezettanulmány – a képzeletjátékot is hangsúlyozandó – igazán kis térben játszódik. A Jurányi egyik fekete stúdiótermében alig 2x2 méteres, görgőkön forgó, műanyag kolbászokkal, szalonnákkal és sonkákkal megrakott csemegepultjában Ötvös András az elénk vetített-játszott élet fő mozgatója. Ötvös nagyszerű színész, és olyan eszköztárat vonultat fel a szereplők megformálásában, animálásában, ami egy pillanatig nem ejti le a néző tekintetét. Muszáj őt követni, akkor is, ha sejthető, ami történni fog, és ez a tökéletesen működő alkotói választás a Csemegepultos nagy truvája. A tárgytalálmányok (kissé hímsovén módon használva libákat, kolbászokat, virsliket) gazdag világot kerekítenek a bódéban zajló történethez, és ebben a gazdagságban nagy szerepe van Schneider Jankó bábszínész munkájának, ötleteinek: zsírpapír-maszk, melegítőfelső, rafia-szatyor, és bármi, ami kéznél van a pultban, megszemélyesítődik és személyeket jelöl. 

Ötvös pedig rendületlenül dialogizál, pontosan megrajzolt karaktereket állítva elénk. Maga a bódé leengedhető, asztalként használható pultjaival, a hátsó lengőajtó kerek hajóablakaival pedig megannyi külső helyszínül szolgál. A rendező és Lőkös Ildikódramaturg által megvágott, színpadra alkalmazott szöveg profi szabatossággal, a filmes dramaturgiát követő tömör, snittszerű jelenetezéssel vezet végig a csemegepultosnak állt író kalandjain, finoman szőve egybe a városi, vásárcsarnokbeli és bérházi életet. A filmes megoldások és idézetek, amiket Ötvös beépít a játékába, az (egy)személyes objektívből, az elbeszélés módjából is következnek, mintha csak akciófilmek, rajzfilmek, videojátékok virtuális pályáin suhannánk, amiket aztán valami módon mindig megtör a kis magyar valóság – mint a főszereplő a bokáját, amikor Tom Cruiseként ugrik le egy hídról az alatta elhaladó billenős kocsi homokkal teli konténerébe.

A csemegepult – az „igazi élet” húspiacának finomabb kivitelezésű metaforájaként – ott áll a fekete stúdiószínpad közepén, egy adott ponton, a karácsonyi vásár forgatagában maga is forgásba lendülve, a szédületig centrifugálva az Ötvös által alakított írót. Aki az ünnepeken tetőzött undorában felmondással lép ki onnan, anélkül, hogy tudnánk, hova távozik, és voltaképp mire volt jó ez az egész munkásemberi tapasztalat – a néző szórakoztatásán túl.

Szerző: Varga Anikó

Makk Károly, a zsűri elnöke átadta a VIDOR Fesztivál Pulcinella-díját


Az idei VIDOR Fesztiválon A legjobb terapeutának járó elismerésben részesült Göttinger Pál, aki a Telefondoktor című egyszemélyes bohózat keddi előadása előtt vehette át a díjat a Thália Színház Arizona Stúdiójában. 

A Gáspár Anna által vezetett Manna Produkció történetében a Telefondoktor a harmadik előadás, ami díjat nyert a VIDOR Fesztiválon. 2010-ben a legjobb kamaraszínházi előadásért járó elismerést kapta meg Pelsőczy Réka rendezése, a Kicsi nyuszi hopp hopp, tavaly pedig a legjobb díszlet díját érdemelte ki Taksás Mihály a Szentivánéjért. A Telefondoktor Szabó Borbála friss, rendkívül szórakoztató egyszemélyes bohózata, Orosz Dénes első színházi rendezése, amelyet 2012 szeptembere óta láthat a közönség a Thália Színházban.

A darabban Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Miközben próbálja telefonon megoldani élete aprónak tűnő kellemetlenségeit, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan helyrehozhatatlant - odabenn. A tizenharmadik alkalommal megrendezett nyíregyházi színházi találkozón a Pulcinella-díjat, amely idén A legjobb terapeutának járó üvegbohóc elismerés, Göttinger Pálnak ítélte oda a Makk Károly vezette zsűri.

A Független Thália Projekt keretében a Telefondoktor az idei évadban továbbra is látható a Thália Színházban. A VIDOR Fesztiválon elnyert elismerést a díjazott Göttinger Pál az évad első előadása előtt, kedden este vette át a Thália Színház Arizona Stúdiójában. A díjat Makk Károly, a nyíregyházi fesztivál idei zsűrijének elnöke adta át, aki örömtelinek nevezte, hogy a független alkotók keze alól ismét egy kitűnő előadás került ki. Figyelemreméltó továbbá szerinte, ahogyan Göttinger Pál egy órán át képes egyedül szórakoztatni a közönséget a Telefondoktor című előadásban.

Göttinger Pál köszönő beszédében kiemelte: különösen megtisztelő számára, hogy ezt a teljesítményét díjazta a zsűri, hiszen ő színészként ritkán áll színpadra. A díjazott művész 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán, Székely Gábor osztályában. Szakmai gyakorlatát Poznanban és Londonban töltötte. Az elmúlt években fővárosi, vidéki, határon túli színházakban rendezett, nagyrészt kortárs szerzők drámáit állította színpadra.

A Telefondoktor október 25-én, majd novemberben látható két alkalommal (14-én és 27-én) a Thália Színházban.

RÉV FÜLÖP PRÓBANAPLÓ 3. RÉSZ

Véget ért a pénteken nagy sikert arató Rév Fülöp próbafolyamata. Lássunk hát egy kis összegzést a bemutató körüli dolgokról. Gyenes Dániel írása

Közel a célhoz mindenki feszültebb, idegesebb és kíváncsibb, hogy milyen lesz a darab fogadtatása. 
Ezt azonban ügyesen leplezték a darabon dolgozók, mivel én, mint külső szemlélő ezt nem igazán éreztem rajtuk. 
Változásokat már nem figyeltem meg, hibáknak pedig nyomuk se volt, zökkenőmentesen zajlott mind a főpróba, mind pedig az előadás.

Pénteken érkezett el a bemutató napja – a gyerekek nagy örömére! Azért emelem ki őket, mert egy ilyen darab esetén azt a legnehezebb megvalósítani, hogy az elhangzó vicceket, poénokat élvezzék a kicsik, de mégis olyanok legyenek, amiken a felnőttek, szülők is jót derülhetnek.
Ezt a nem kicsi akadályt is sikerrel vette a darab. A kicsik visszhangozták Fülöp gyámoltalan közbeszólásait, szerencsétlenkedését pedig egyenesen imádták. Természetesen Fülöp csak egy példa volt, minden szereplőnek vannak röhejes megmozdulásai.
Személy szerint Ádánd lovag beszólásait és valódi kilétének rejtegetését, valamint a két balfék lovag, Nezde és Szólád karaktereit szerettem legjobban. Gyenes és Diás, Párosváros trónörökös ikerpárja történetének elmesélése az előadás egyik fénypontja az én szememben. A gyerekeknek ilyen volt talán a Bakonyi Banya szobájában játszódó jelenet, amikor Fülöp utánozni akarja a banyát, és a semmiből egyszer csak felsikoltva szénát akar varázsolni egy keze ügyébe akadó cserepes virággal. Ha egy köteg szénát nem is, egy madártoll-szerűséget azért előteremtett.
Kedvenc karakterük szerintem – legalábbis a hangokból ítélve – Monosz, a ló volt. Többször megáll a jelenet közben, és elmegy helyéről, hogy elmondja a nézőknek mi fog történni a színpadon. Ilyenkor a nézőkhöz szóló kérdéseire mindig nagyon aranyosan válaszoltak.

Természetesen legkevésbé kedvelt szereplő a főellenség, a Vörös lovag volt. Nagyon féltek tőle, mikor követte Ádándékat az erdőben, összesúgtak, hogy „hú, itt jön a Vörös lovag!”.
Minden a terv szerint alakult tehát, a poénok jól sikerültek, vevők voltak rájuk mind a gyerekek, mind a felnőttek. Erre enged következtetni a szereplők további sorsát részletező történet után kitörő, sokáig tartó tapsvihar.

Nagyon élveztem ezt a próbafolyamatot is, ami új érdekességeket tartogatott nekem, mivel sok mindenben eltért az előző két darabtól. Láthattam, hogyan dolgozik együtt ilyen sok ember. A létszám mellett a nagyszínpad is újdonság volt számomra (ebben reménykedtem, hogy a Sinkovits Színpad után itt is végigkövethessek egy darabot).

Ezúton szeretnék gratulálni az összes embernek, akik a darabon dolgoztak, egy nagyszerű munkát adtak ki a kezükből! Az igazgatóságnak pedig köszönöm a lehetőséget, hogy közelebb kerülhettem a színház világához. Továbbá az egész társulatnak szeretnék a továbbiakban is minden jót és sikerekben gazdag éveket kívánni! Végezetül pedig köszönöm nektek, akik olvastátok a cikkeket és velem tartottatok, a figyelmet! Remélem jól szórakoztatok.

Sziasztok!


Újabb színházigazgatót állítottak félre politikai okokból - VH-interjú

Őze Áront, aki gazdasági végromlásból építette föl a Pesti Magyar Színházat, a Vidnyánszky Attila köréhez tartozó Zalán János váltja a teátrum élén. „Egy politikai kegyeltségű vezető most alkalmasabb nálam” – mondja a leköszönő színigazgató. A kérdés csak az, hogy mire is.

– Milyen feladatok várnak egy bukott színigazgatóra?

– Fogalmam sincs, mivel nem buktam meg. Ha a mandátumom öt éve alatt állítottak volna félre, az lett volna bukás. De itt nem ez történt. Leketyegett a ciklus, kiírták a posztra a pályázatot, én elkészítettem a magamét, amire büszke vagyok – nyilvános, bárki elolvashatja –, a szakmai bizottsági munka után pedig a fenntartó, Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter, hozott egy döntést: Zalán Jánost nevezte ki a következő négy évre direktornak. Neki joga van akár a bizottság ellenében is dönteni.

– Mintha fölkészült volna erre a döntésre.

– Már amikor megláttam az aspiránsok nevét, sejtettem, nem feltétlenül szakmai, hanem politikai kihívással kell szembenéznem.

– Mégis, mit remélt?

– Igazgatóként az elmúlt öt évben csak kénytelen-kelletlen folytam bele a politikába, már amennyire a gyomrom engedte. Ez bizonyos értelemben felelőtlenség volt a részemről.

– Megbánta azóta, hogy nem politizált jobban?

– Színházi embernek tartom magam, színésznek, alkalomadtán rendezőnek, nem politikusnak. Úgy vezettem a színházat is, hogy az, amennyire csak lehetséges, szakmai alapokon működjön. Ugyanakkor el kell fogadnom, egy intézmény igazgatása bizonyos korszakokban inkább a politikáról szól, semmint a művészetről vagy feltétlen szakmaiságról. Ez a korszak ilyen, ma egy intézmény vezetőjének sokkal inkább politikusnak kell lennie. Ebben a helyzetben egy menedzserszemléletű, politikai kegyeltségű színházi igazgatás, lehet, hogy jobb helyzetet tud teremteni a Magyar Színháznak, mint én. A dolog ott fog igazán eldőlni, hogy milyen háttérembereket, munkatársakat, művészeti vezetést választ az új igazgató magának, szigorúan szakmai-művészeti szempontból, mivel a politika hatóköre ott már megszűnik.

– Ebben kételkedem. Tényleg folytathatónak tartja a megkezdett munkájukat?

– Erre vonatkozólag még nem kaptam megerősítést, mert elfoglaltságai miatt mind ez idáig még nem találkoztam Zalán Jánossal. Október közepén tudunk majd leülni, megbeszélni az átadás-átvétel menetét. Azonban a pályázatot erre az intézményre, az én általam két és fél éve kidolgozott koncepcióra- arculatra írták ki, ettől senkinek nem lehet nagyon eltérnie. De nem is érdemes, mert az elmúlt évadokban ez az irány bizonyította életképességét! Ezért is gondolom, hogy az intézmény jól is kijöhet ebből a váltásból.

– Mit hagy hátra?

– Egy gazdasági szempontból stabil ifjúsági és családi színházat.

– Ifjúsági színházi koncepciójuk ezek szerint beváltotta a reményeiket?

– Maximálisan, de ez nem megy máról holnapra, mivel úgy döntöttem, az alapoktól kell építkeznünk, hogy kineveljük a saját, illetve a magyar színházi kultúra közönségét, a legkisebbektől a nagyszülőkig. Ma már mindhárom generáció számára tudunk programokat kínálni, neves kortárs magyar gyermekszerzők – Berg Judit, Böszörményi Gyula Jeney Zoltán, Szabó Borbála, Balázs Ágnes – műveit (Rumini, Almaszósz, Rév Fülöp, Égigérő fű) játsszuk. Idén az alkotókat inspiráló Csukás István-díjat alapítottunk, melynek nyertes darabját be is mutatjuk.

– Hogyan sikerült megszólítani a már jórészt közösségi médián szocializálódott kamaszokat?


– Nincs mese, a színháznak kell alkalmazkodnia, megtanulni, megkeresni, működtetni kell a technológia új vívmányait és azokon keresztül átadni az értékeket. A Rómeó és Júlia stúdió-előadásunkat nagyon nagy csatanyerésnek minősítem ebből a szempontból is. Annyira testközeli a darab, hogy a kamasz szinte bent ül Júlia hálószobájában. Nos, a máskor szentjánosbogárként fénylő mobiltelefonok két perc alatt kihunytak a nézőtéren, sikerült lekötni őket, részei lettek az eseményeknek, az élménynek. A most bemutatás előtt álló Macbeth is alkalmazkodik a vizuálkulturális trendekhez, a kommersszé válás veszélyét elkerülve az előadáson az archaikus Shakespeare-szövegek hangzanak el!

– A látogatószám visszaigazolja a törekvéseiket?

– Nézőszámról fecsegni kirakatduma, azt mindenki tud produkálni, szemben a jegybevétellel. Ha csak a fővárosi színházakat nézzük, aki a minőséget és a magas nézőszámot egyszerre szeretné hozni, az szenved! A Magyar Színház sem kivétel ez alól. Azonban 2011 óta, amióta az új koncepcióban működünk, lassú, de biztos emelkedés tapasztalható!

– Máshol akadhat esetleg az ön számára is egy igazgatói szék?

– Nem hiszem, hogy erre pályáznék, nekem a színészet a hivatásom. Annak idején is azért vágtam bele, mert Iglódi István, a korábbi igazgató bennem látta, találta meg az utódját. Ha maradok, nekem is feladatom lett volna kinevelni a sajátomat. Ez sokkal normálisabb megoldás, mint kívülről, irányított politikai alapokon kinevezni valakit.

– Tagja marad a társulatnak?

– Jelenleg nem vagyok tag, külön miniszteri hozzájárulással játszom a színházi darabokban. Az évad végéig van érvényes engedélyem.

– Milyen társulathoz csatlakozna szívesen?

– Ahol társulatot építenek – ilyen kollektívát látok a Tasnádi Csaba vezette nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál, a fővárosi Örkényben, a Radnótiban. De legszívesebben a jelenlegi Magyar Színház társulatához tartoznék, mert nagyon erősnek tartom őket. Ám ez lehet, hogy csak illúzió részemről.

A mezei néző blog a Rév Fülöpről

Van olyan, amikor egy hétvége nem egészen úgy alakul, ahogy az ember szeretné, de mégis be kell látnia, hogy hasznos volt, vagy "jó volt ez így a gyerekeknek". A Magyar Színház szombati bemutatója nagyon tetszett a fiamnak, valószínűleg még sokszor megnézné, ha tehetné, ugyanakkor én csak azt tudtam megállapítani, hogy már megint nem én voltam a célközönség. Egy napja gondolkodom az okain, hogy miért is hagyott hidegen. Rövid bejegyzés következik.

Jeney Zoltán lovagregény-folyamából a színház felkérésére írt darabot. Mostanában népszerű megint a lovagi téma, lsd. a Thália Rozsda lovagját a tavalyi évadból, a fiamat figyelve, ez nem is fog egyhamar kimenni a divatból, a fiúknak nagyon vonzó a téma.

A szerző története fordulatos, jó ötlet a Balaton melletti településnevek használata is. Sőt, a cselekmény álruhába öltözött királylányról és kóborló lovagokról, tündér-boszorkányról, átok-verte királyról, szerelemről és gyűlöletről elég rendesen össze van rakva. Ugyan előre sejtjük, hogy ki fogja a varázsvirágot megtalálni a Vendeki erdőben, de ez nem ront a mű élvezeti értékén. 

Hát akkor mi? Kérdezhetné egy rutinos olvasó, aki már érzi, hogy most mégsem folytatódik a laudáció már túl hosszasan. 

Göttinger Pál stílusparódiának rendezte meg a darabot. Nem akarta a történetet egészen komolyan venni. Az az érzésem, hogy mintha a szereplői nem önmagukat játszanák, hanem már azonnal idézőjelbe is tennék saját magukat. Minduntalan kikacsintanak a nézőre, olyan mintha maguk sem vennék komolyan az önazonosságukat. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy ez a paródia-jelleg sokaknak tetszik. Én csak a saját benyomásaimat tudom rögzíteni, és én történetesen untam. Egészen pontosan: voltak pillanatok, amikor megelevenedett a mű, mert igazi érzések villóztak és keltettek feszültséget, pl. amikor Akarattya hercegkisasszony (Losonczi Kata) és Ádánd lovag (Lovas Rozi) két mondata összeszikrázott, mögötte volt a testvérpár egész viszonya, burkolt ellenségeskedése. Ezek működtek. Más helyeken viszont túlzásnak/hamisnak/erőltetettnek éreztem a humoros gesztusokat. A fiamat viszont nyilván ez (is) fogta meg, úgy hiszem.

Hálátlan ennél a darabnál is főszereplőnek lenni (Rév Fülöp: Ágoston Péter), éppúgy nem körvonalazódott markáns egyéniség a szerep mögött, ahogy a Rozsda lovag esetében is elég halványra sikerült éppen a központi figura. Ez alapvetően a szerző lelkén szárad, nem akad túl sok játszanivaló Rév Fülöp figuráján. Jónak is és érdekesnek is lenni egyszerre, talán nem is lehetséges. 

A többi szereplőt nem sorolnám fel, a színház honlapján megtalálhatóak. A színészek közül többen is korrektül végrehajtották a rendezői utasításokat, működtették a történetet, de a már említett két színésznőn kívül még volt egy lovag is, aki a többieknél erősebbnek tűnt, és akinél azt éreztem, hogy inkább belülről fogalmazza meg a figurát, nem csak a felszínről. Takács Géza volt az, aki nekem a legmaradandóbb alakítást hozta, aki minden megjelenenésével felélénkítette az előadást. 

A fiam viszont az összes lovagot nagyon szerette, roppant szívesen ment volna oda mindenkinek gratulálni az előadás után. Érzem, hogy lesz más családtag, akit még rá fog beszélni, hogy nézze meg vele még többször is az előadást. Ha innen nézzük, az előadás kétségtelenül sikernek tekinthető, a célközönség kellően lelkesedett. Akinek óvodáskorú vagy kisiskolás fia van, az feltétlenül megfontolhatja, hátha - némi önfeláldozás árán ugyan -, de mégis tud egy jó délutánt szerezni a gyereknek. Akár lányok esetén is működhet, próba - szerencse.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed