ÖRDÖGKATLAN-BÉRLET MÁR ÁPRILISBAN!

(nem tréfa)

Arra gondoltunk, hogy azoknak, akik bíznak bennünk, és a program meghirdetése előtt is biztosak abban, hogy július 30. és augusztus 3. között velünk múlatják az időt a Katlanban, ha esik, ha fúj, akárha még akkor is tart ez a végtelen havazás – nos, azoknak április 1-től megajánlunk egy legkedvezményesebb bérletvásárlási lehetőséget. 

Azaz április 1. és május 15. között elővételben mindössze 7000 forintért árusítjuk az ötnapos bérletet. 

Bátorításként mostantól időről-időre megemlítünk egy-egy alkotót, aki már elfogadta meghívásunkat az idei fesztiválra. Elsőként Ljudmila Ulickaját, idei díszvendégünket nevezzük meg, aki, ha betegség nem akadályozza, köztünk lesz a nyáron.

És jöjjenek a pontos információk (amikből világosan látható, hogy bérletáraink nem emelkednek – sőt):

Heti bérletek:
  • elővételben:
    • április 1.-május 15.: 7000 Ft
    • május 16.- június 25.: 8000 Ft
    • június 26.- július 29.: 9000 Ft
  • a helyszínen: 11.000 Ft
Bérletek elővételben vásárolhatók:
  • online: www.ordogkatlan.hu
  • személyesen: az összes ismert jegyirodában
  • Szép kártyát, kultúra utalványokat el tudunk fogadni: Szabadtér Jegyiroda (1065 Bp., Nagymező u. 68., 06-1-301-0147, nyitva: h-p.: 9-17 óráig)

Bokájuknál fogva előrángatott gengszterek

Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé (a Szkéné Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Nézőművészeti Kft. bemutatója) 

Le se lehetne tagadni - meg nem is kell -, hogy Parti Nagy Lajos ezekre a színészekre írta gengszterdrámáját: Mucsi "Kapa" Zoltán Kapauert, Scherer "Pepe" Péter Pepetset, Kovács Krisztián Kisciánt, Katona László Macilát játssza. Igaz, a kérdés nem az, hogy kinek írt drámát Parti Nagy, hanem az, hogy miért. A Bivaly-szuflé önmagában ugyanis nem ad választ erre. Miért mutatna be ma egy független színház (vagy bármilyen színház) túl keveset foglalkoztatott, remek színészekkel olyan drámát, amelynek semmi köze semmi olyasmihez, ami itt és most körülvesz bennünket, és ami nem kíván elmondani semmit sem univerzális, sem aktuális kérdésekről, és aminek végeredményben nincs semmi tétje? (A darab minden szereplője korrupt, ez igaz; de pusztán attól, hogy egy színdarabban pár ember lefizet pár embert, a dráma még nem fog elmondani semmit a korrupcióról magáról.)

A Bivaly-szuflé egy gyenge thrillernek indul négy, az őket megbízó nagykutya elől bujkáló bűnözőről, aztán, ahogy a gengszterek elkezdik felújítani "ideiglenes" búvóhelyüket, egy egykori éttermet, és a végső letelepedésen, a decens polgári életen kezdenek gondolkodni, az egész átvált melodrámába. Miközben a cselekmény pár mondatban összefoglalható, a darab rettentően túl van írva - úgy az egyes jelenetek, mint a teljes szöveg. Parti Nagy ragaszkodik hozzá, hogy előbb-utóbb mindenki elmesélje a teljes élettörténetét és gyerekkori nagy traumáját, de ezeket a sztorikat a bokájuknál fogva rángatja be a darabba: a szereplők egyszer csak, többnyire kérdés nélkül felszavalják, mint valami Csehov-paródiában, aztán ha kipipálták, el is lehet felejteni, mert semmit nem tesznek hozzá a nagy egészhez. A nyelvezet Parti Nagy Lajos életművének ismeretében önismétlőnek, fáradtnak hat, a poénok nagyobb része csak önmagáért való.

Göttinger Pál abszolút realista, már-már naturalista módon vitte színre a darabot, ezzel néha már maga ellen dolgozva (hogy valódi, vaktöltényekkel megtöltött fegyvereket ropogtatnak folyamatosan, az nem csak azért kontraproduktív, mert a zárt térben mindenkinek csengeni kezd tőle a füle, de azért is, mert eltereli a figyelmet a lényegről: a nézők fele a következő percet a szomszédjával való élményfeldolgozásra szánja). Más ötletei viszont mind hozzáadnak valamit a túl sovány alapanyaghoz: néha a helyzetkomikumot erősíti egy-egy jól koreografált részeg-jelenettel, végig pontosan elemzi és érthetővé teszi a szereplők közti kapcsolatokat, máskor pedig mégis feloldja a súlyos realizmust azzal, hogy minden mellékszerepet (a nőit is) ugyanazzal a színésszel, a szerepeiben lenyűgöző könnyedséggel lubickoló, azokat egyúttal teljes komolysággal kidolgozó Horváth Lajos Ottóval játszat.

Mindig csalódás, ha egy színházi előadásnak nincs semmi súlya. A csalódás csak annál szomorúbb, ha egy remek szerző és egy remek társulat az, amelyik könnyűnek találtatik.

Kovács Bálint

Kővágó Nagy Imre képei a Bivaly-szufléról

Ide kattintva lehet őket megnézegetni a fotós oldalán.

KÓRUSOK ÉJSZAKÁJA


2013. május 11. 
Budapest, Józsefváros


Misszió

Az emberi énekhang elsöprő erejét Budapest szívének izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínein tapasztalhatjuk meg: egy éjszakára kórusok koncerttermeivé válnak a közterek, udvarok, padlások és pincék. A Kórusok Éjszakáján 10-15 a cappella együttes rövid és szokatlan zenei performanszának lehetünk szem- és fültanúi, megmutatva, hogy a kóruszenének üzenete van a 21. század embere számára is. A Kórusok Éjszakája a Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület önkéntesei szervezésében valósul meg, ezzel is képviselve azt a közösségi erőt, amely majd száz éve jellemzi a magyar énekkarok sikertörténetét.



Koncepció

A Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület – eddigi tapasztalataira építve – újszerű megvilágításban kívánja bemutatni az amatőr kóruszenét. Emellett szeretné ráirányítani a figyelmet Budapest nyüzsgő és pezsgő városrészeinek építészeti érdekességeire, csemegéire, megbúvó vagy feledésbe merült kincseire, és élettel, muzsikával megtölteni e tereket, építményeket, zugokat. A Kórusok Éjszakáját műfaji sokszínűség (népzene, komolyzene, világzene, régi zene, jazz és kísérleti együttesek) és az előadó formációk változatossága (szóló énekesek, énekegyüttesek, kamarakórusok, nagy létszámú énekkarok) jellemzi. Az estét különböző flashmob kórus-akciók színesítik majd bel- és kültéren egyaránt, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy minél több néző és hallgató csatlakozzon a közös énekléshez. Az este folyamán az egyik helyszínen sor kerül egy közös éneklésre is, melyen a kórusok és a közönség együtt énekli el a Kórusok Éjszakájára írt dalt.


Lehetséges fellépők
  • Aula Kamarakórus 
  • Csíkszerda
  • Eötvös Gimnázium kórusa/Tutti Cantabile
  • Forgó Együttes 
  • HEKK Kamarakórus
  • Jazzation
  • Kodály Intézet kamaraegyüttese
  • Soharóza
  • Szalóki Ági
  • Trés Fort
  • Városminor Kamarakórus

Helyszínek

Amikor a rendezvény helyszínein gondolkodtunk, az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy Budapest egyébként fiatalok által is frekventált városrészei egészen új és szokatlan szerepet kapjanak. Választásunk ezért esett a nyolcadik kerületi Lőrinc pap tér és Kálvin tér környékének jó akusztikai adottságokkal rendelkező közösségi területeire, illetve épületeinek belső tereire. 


Lehetséges helyszínek 
  • Ari Kupsus Galéria műtermei
  • Bródy Sándor utca
  • Corvinus, Rajk László Szakkollégium
  • Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének udvara és épülete
  • Jézus Szíve templom
  • Lőrinc pap tér
  • Magánlakások, udvarok
  • Magyar Építész Kamara udvara 
  • Mikszáth tér
  • Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Kara
  • The Forum

Megvalósítás

A Kórusok Éjszakája koncertjei egymáshoz közeli helyszíneken zajlanak, időben egymással párhuzamosan. A felkérés alapján a kórusok egy vagy két 20 perces műsort állítanak össze, amelyet az este folyamán több helyszínen is előadnak. Az előadások sorrendjéről és helyszíneiről a közönség egy programfüzet és egy térkép alapján tájékozódik. Így mód van arra, hogy egy adott helyszín összes előadását végig lehessen hallgatni, vagy esetleg egy-egy kórussal több helyszínt is bejárva az adott együttes többféle műsorát figyelemmel kísérni, illetve természetesen ezek ötvözete is izgalmas programot ígér. Mindeközben a környező utcákban zajló flashmobokat is élvezheti a közönség.


A Kórusok Éjszakáját a Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület (www.halasto.com) önkéntesei szervezik, akik már igen nagy tapasztalattal rendelkeznek kulturális programok előkészítése és lebonyolítása terén, hiszen az ő nevükhöz fűződik az öt éve sikeresen működő és egyre nagyobb közönséget megmozgató Kultúrfürdő (www.kulturfurdo.hu) programsorozat is. 


A Kórusok Éjszakája kommunikációja és közönségszervezése a márciustól működő saját honlapján (http://korusokejszakaja.hu) és facebook oldalán (www.facebook.com/ KorusokEjszakaja), az egyesülethez tartozó szervezetek további honlapjain (http://www.halasto.com/, http://soharoza.hu/, http://csikszerda.hu/), illetve különböző – nyomtatott és webalapú – médián keresztül történik 2013 februárjától. A Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület és a program fellépőinek ismertsége, továbbá a sajtóban való megjelenések garantálják, hogy a programok megfelelő létszámú közönséget vonzzanak be, és hogy a turisták, különleges kulturális csemegét keresvén betérjenek Budapest e frekventált városrészébe.



Fabacsovics Lili írja a Mozgófénykép visszaolvasó-próbájáról

- Ez egy nagyon fontos bemutató – indítja a próbát Bálint András – Az a fajta játékos, zenés siker van megcélozva, mint amilyen a Naftalin, vagy amilyen az Anconai szerelmesek volt. Ti is tudjátok, hogy Nényei Pál ösztöndíjasa volt a Radnóti Színháznak. Tavaly tavasszal állt elő az ötlettel, azóta gondolkodtunk, beszélgettünk róla közösen. Az eredmény egy szemtelen, pimasz, játékos, szabad, ironikus darab. A színháznak pedig fontos feladata, hogy kortárs magyar drámákat mutasson be.
Annak ellenére, hogy a darab játékos, az előadást nagyon is komoly felkészülés előzi meg.
- Úgy kell játszani, ahogy a kor színészei gondolkodtak volna – mondja Göttinger Pál.
Éppen ezért Gyáni Gábor (történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja) bő egy órás előadást tart a Horthy-korszak mindennapjairól.
Mivel a Mozgófénykép a ’40-es évek hangosfilmjeinek hangulatát idézi, felmerül a kérdés, hogy vajon hathat-e még az a bizonyos hangulat a ma emberére. Válaszként Göttinger Pál a 90 éves nagymamájáról mesél, aki ha meghallja, hogy a régi filmek valamelyike megy a TV-ben, csak úgy száguld oda a járókeretével – és azért bizony még az unokát is lekötik, szórakoztatják azok a bizonyos „elegáns megoldások”.
Gyáni Gábor, aki már korábban kifejtette, hogy igazán nem érti, miért sírják vissza egyesek a Horthy-korszakot (amikor még a mainál is nagyobb szegénység és teljesen merev társadalmi hierarchia volt), hozzáteszi, hogy ha a korból valamire lehet nosztalgikusan emlékezni, az bizony a film. A korabeli hangosfilm, ami nem foglalkozott a társadalmi problémákkal, teljesen idilli képet mutatott, s a szereplők olykor-olykor még dalra is fakadtak benne.
Miközben a professzor úr tovább ecseteli a korabeli társadalmi rétegek jellegzetességeit, a színészek mintha visszakerültek volna az iskolapadba. Van, aki egy hangyányit elszundít, van, aki kitartóan jegyzetelget; Kováts Adél és Szávai Viktória még kérdésekkel is bombázza a professzort, míg Adorjáni Bálint inkább Szervét Tibor példányába rajzolgat.
A színészek felolvasása közben Göttinger Pál már mesél az elképzeléseiről, elkezdődik a karakterek elemzése. Hamar megszületik a megállapítás: az egész darab alapvető eleme a szabályszegés. De vajon mennyire lesz ez követhető a nézők számára?
-Most akkor én Törzs Jenő vagyok, vagy egy gyártulajdonos? – teszi fel a nagy kérdést Szervét Tibor.
-Egy gyártulajdonos, ahogyan azt Törzs Jenő játszaná – érkezik a válasz.
-Jávor Pál sem mint ember fontos most számunkra, hanem mint színész, akiről egyből egy szerep, szerepek jutnak eszünkbe – magyarázza Nényei Pál.
-Rengeteg filmben nem is emlékszünk a szerepnevekre, csak úgy, hogy tudod, akit a Kabos játszott – teszi hozzá Göttinger Pál.
Egy időre megakad a próba. Elindul a kérdezősködés, hogy akkor most ki érti és ki nem érti a darabot; majd pedig a versengés, hogy akkor kié is a legnehezebb szerep.
-Akkor az a lényeg itt, hogy egy színész hogyan oldja meg az adott helyzetet – zárja le (egyelőre) a vitát Szervét Tibor, majd a próba végén ismét felmerül a kérdés, hogy vajon a nézők hogyan fognak reagálni az előadásra. De az jó előjel, hogy a fülbemászó dallamokat már a harmadik próbán viszonthallani, a darab poénjai olykor-olykor már próbán kívül is előkerülnek, és persze a nevek is biztosítékot jelentenek: Szervét Tibor, Petrik Andrea, Rétfalvi Tamás, Kováts Adél, Adorjáni Bálint, Gazsó György, Szávai Viktória, Formán Bálint, Andrusko Marcella és Bálint András.

Parti Nagy Lajos Bivaly-szufléja a Szkéné Színházban

Bivaly-szuflé címmel mutatnak be előadást a Szkéné Színházban, a Nézőművészeti Kft. produkcióját szerdán láthatja először a budapesti közönség.

A Szkéné Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Nézőművészeti Kft. közös előadásában a Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László és Kovács Krisztián alkotta társulat tagjai mellett Horváth Lajos Ottó is játszik, a produkció rendezője pedig Göttinger Pál, aki először dolgozik együtt ezzel a csapattal.

Parti Nagy Lajos Bivaly-szuflé című komédiája a képzeletbeli ukrán-osztrák határon játszódik napjainkban. A produkció ősbemutatóját februárban tartották a tatabányai Jászai Mari Színházban, a társulat által felkért szerző szövege Budapesten szerdán hangzik el először.

A közlemény Scherer Pétert idézi, aki arról beszélt, hogy a darab négy gengszterről szól, akik egy rablás után egy elhagyott, régi kastélyszállóban húzzák meg magukat. "Én alakítom az egyik gengsztert, aki kitalálja, hogy vegyék meg a szállót és nyissanak benne egy éttermet" - ismertette a történetet a színész, hozzátéve, hogy kiderül: az ottani faluban a polgármestertől a rendőrfőnökig mindenki korrupt és kicsalják a négy gengsztertől az egymillió eurót.

Parti Nagy Lajos a színészekre írta a darabot, a szereplőket is az ő beceneveikből alakította ki - mondta Scherer Péter.

A darab ötletadója a Gengszterek fogadója című dán-svéd film volt.

FELHÍVÁS!

Nem énekelsz a Kórusok Éjszakájan május 11-én? De szeretnél aktív részese lenni az estének? Örülnél, ha ingyen vehetnél részt, de nem riadsz meg egy kis jegyszedői munkától?
JELENTKEZZ ÖNKÉNTESNEK! Írj ide: suplicz.emoke@gmail.com!

A Snoblesse Oblige írja a Bivaly-szufléról

Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé
Parti Nagy szabadjára engedi a gengszterjeit.

Még hogy a kortárs magyar írók nem járnak moziba. Olyannyira járnak, hogy a darabíráshoz szükséges ihletet is olykor onnan szerzik: ez történt például Parti Nagy Lajossal, akinek olyannyira kedvére volt a dánok mindenhez értő forgatókönyvíró-zsenije, Anders Thomas Jensen legelső rendezése, a Gengszterek fogadója, hogy azonmód elkezdett benne motoszkálni egy gengszteres színdarab gondolata. Vagy ha nem is azonnal, hát nem sokkal utána. Az elkészült mű csak nyomokban vagy még annyiban sem tartalmaz dán elemeket, viszont van benne emberszeretet és négy gengszter – utóbbiak közül kettő a megtévesztésig hasonlít Mucsi Zoltánra és Scherer Péterre, a másik kettő pedig Kovács Krisztiánra és Katona Lászlóra. Előadások: március 20. és 21., 19.00.



Fabacsovics Lili írja a Mozgófénykép olvasópróbájáról


Próbanapló - 1. rész

2013.03.04.

Egy darab színpadra kerülését mindig nagy izgalom övezi. Főleg ha kortárs. Főleg ha ősbemutató. Főleg ha a szerző első színpadi bemutatója… Még inkább főleg, ha a Radnóti Színházról van szó.

-Kicsit sem érezni a nyomást… - viccelődik Göttinger Pál (a rendező) az olvasópróba kezdetén.
Hát igen. Ha csak két darabot akarok kiemelni: a Naftalin „csak” három éve megy teltházzal; a Vágyvillamos „csak” a legjobb rendezés díját kapta tavaly a színikritikusoktól… Miért is lenne nyomás a fiatal rendezőből, fiatal szerzőből, fiatal dramaturgból, fiatal zeneszerzőből, fiatal koreográfusból stb. álló csapaton? 

A hallgatóság már a szereposztáskor jót nevet („Karády Katalin, színésznő, a lelke csupa finomság”). A színészek eleinte feszülten figyelik, mikor jön a szerepük, lapozgatnak, komolyan nézik a példányukat – aztán egyre többen belefeledkeznek a szövegbe, a történetbe.

Mikor a Dinyés Dániel – Hajós András duó előadásában megszólalnak a dalok, már mindenki mosolyog. Nényei Pál (a szerző) és Hárs Anna (a dramaturg) néha sugdolózik egy kicsit, összenevetnek, egyezkednek – a szöveg még alakulóban van.

A második felvonásnál sokan már nem is nézik a példányukat, ugyanis kiderül, hogy Göttinger Pál legalább 10 különböző hangon és stílusban tud beszélni, ami nagyon szórakoztató. Több színész már hangosan kacag, talán már azt is elfelejtették, hogy voltaképpen „munka van” – egyszerűen élvezik a történetet, a poénokat.

Persze a Mozgófénykép nem egyszerűen bohózat, nem csak röhögni lehet rajta. Műfaját tekintve zenés filmvégjáték, a történet pedig (többé-kevésbé) egy nap alatt játszódik. Ez a nap pedig 1944. március 18. Ami egyeseknek csak egy zavartalan márciusi nap, másoknak a családi életét dúlja szét, megint másoknak pedig az országát. Vagy a mi országunkat?

Fabacsovics Lili
A Radnóti Színház ifjúsági klubjának tagja

A szerzők a Mozgófényképről

Nényei Pál, író:
Mindig hajlamos voltam arra, hogy soha nem járt tájakról és meg nem élt korokból legyenek személyes emlékeim. Vannak nekem 1566-os szigetvári élményeim, csöndes rezignációval emlékszem vissza az ébredező reformkorra, az 1820-as évekre; lelkesen tudnék vitatkozni arról, milyen volt a Nyevszkij Proszpekt az 1860-as években, amikor legutóbb nem jártam ott... de a legtöbb emlékem mégis a Horthy-korszakból maradt. Fogtam tehát magam, és Horthy korabeli emlékeim egy apró töredékét megírtam színdarabként és örültem.

Dinyés Dániel, zeneszerző:
Zeneszerzőként nem is érheti nagyobb és szebb feladat az embert, mint hogy Karádynak, Jávornak és Kabosnak írjon dalokat. Még ha csak képzeletben is, mert az idő sajnos köztünk áll. Így marad a stílusjáték, az „Istenem, mi lett volna, ha akkor, velük együtt élek" érzése. Erre a játékra, más korszakba való kirándulásra, a valaha volt magyar mozi aranykorszakának megidézésére hívtak meg az alkotók. S ha csak egy kicsit is újra tudtam patinát, fényt adni ennek a régből átderengő ragyogásnak, már megérte megkomponálni ezeket a dalokat.

Hajós András, dalszövegíró:
Az első pillanatban tudtam, hogy ez „álommunka" lesz! Már kiskamaszkoromban imádtam a korszak magyar filmjeit, sztárjait, már akkor is stílusparódiákat fabrikáltam: Jávor-peckesen járkáltam, Latabár-hangon kuplékat énekeltem, vagy éppen Karádyként a rökamiéra omlottam és az elmúlásról búgtam. Ez a gyermekkori révület most munkává érett, ennél nagyobb öröm egy alkotó számára nem lehet. Felnőtt fejjel persze az ember a korszak könnyed felszíne alatti drámát is látni véli. Az előadás alkotói felengedték a színpadra a mélyebb tartalmat is, ettől a játékos feladat igazi kihívássá vált. Azt meg szeretem.

Nényei Pál: Mozgófénykép

régi, magyar, zenés filmvégjáték két felvonásban


A két világháború között egy ország adta át magát önfeledten a gombamód szaporodó mozikban játszott andalító szerelmi történeteknek. Pillanatok alatt sztárok születtek: az újonnan feltűnt filmcsillagok milliós rajongótáborral dicsekedhettek. A Mozgófénykép hősei a kor moziszínészeinek nevét viselik, ki-ki azt, aki egy korabeli filmben játszotta volna. A fordulatok is ismerősek: ifjú, ám sértődékeny szerelmesek, rosszlány jó szívvel, egy régi de soha nem múló szerelmi háromszög a sármőr, a díva és a gazdag gyáros között. Nényei Pál darabjában a harmincas-negyvenes évek édes-bús filmjeinek atmoszférája jelenik meg: a nyúlszőrkalapok, vikszoló szobalányok, dinsztelt őzgerincek, az egymást csaló sármőrök és dizőzök világa. A békés-boldog zsivalyban alig hallatszanak a Horthy-korszak nyomasztó akkordjai.
Egy filmvégjáték korabelinek tűnő slágerekkel, melyek zenéjét Dinyés Dániel, szövegét Hajós András írta.

Törzs Jenő, gazdag tulajdonos 
Szervét Tibor
Perczel Zita, Törzs ugribugri leánya
Petrik Andrea
Ráday Imre, inkognitóban, nagy bajusszal
Rétfalvi Tamás
Karády Katalin, színésznő, a lelke csupa finomság
Kováts Adél
Jávor Pál, mindenkinél csinosabb
Adorjáni Bálint
Kabos Gyula, humoros komornyik
Gazsó György
Barkay Micike, orfeumi nő
Szávai Viktória
Charmant Doux, komoly komornyik
Formán Bálint
Turay Ida, bájos komorna
Andrusko Marcella
Horthy Miklós, A Kormányzó
Bálint András

Szorgos komornák, sorbanálló komornyikok, orfeumi táncoslányok,
csónakázó hölgyek, jelentékeny vendégek: 

Drága Diána
valamint Jakus Szilvia, Takács Tímea, Kecskés Mihály, Kovács János, Matusz Gergely

Zenekar:

Zongora: Dinyés Dániel / Dargay Marcell
Trombita: Ducsai Szabolcs / Koos-Hutás Áron
Gitár: Udvarhelyi Gábor / Makó Béla
Hegedű: Gazda Bence / Rácz József

Zeneszerző, zenei vezető: Dinyés Dániel
Dalszöveg: Hajós András
Dramaturg: Hárs Anna
Koreográfus: Katona Gábor
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
Bábok: Hoffer Károly
A rendező munkatársa: Őri Rózsa

Rendező: GÖTTINGER PÁL

Olvasópróba: 2013. március 4. hétfő 10.00 óra
Bemutató: 2013. április 21. vasárnap 19.00 óra


Jegyek kaphatók:
A Radnóti Színház közönségszolgálatánál: 
Budapest, VI. ker. Nagymező u. 11. 
(telefon: 321-0600/119, 322-1071)
és a Radnóti Színház pénztárában 

(telefon: 343-6792, 321-0600/112.)
www.radnotiszinhaz.hu





Cári Tibor UNITER-különdíjat kapott

A székelyudvarhelyi származású zeneszerzőt munkásságáért díjazza a Romániai Színházi Szövetség, az UNITER.

A Romániai Színházi Szövetség által március 4-én hozott döntés értelmében Cári Tibor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház állandó munkatársa Románia legrangosabb színházi kitüntetésének különdíjában részesül. A főleg színházi zene terén dolgozó művész május 13-án veheti át kitüntetését a Iași-ban megrendezett UNITER Gálán.

Névjegy:

Cári Tibor zeneszerző 1979-ben született Székelyudvarhelyen. Színházi pályafutását a temesvári magyar színházban, zongoristaként kezdte. A temesvári zeneakadémia elvégzése után több mint hetven alkalommal zeneszerzőként dolgozott, olyan rendezőkkel, mint Victor Ioan Frunză, Alexander Hausvater, Bozsik Yvette, Balázs Zoltán, Göttinger Pál, Horváth Csaba. A Színház zenéje nevű projekttel gyakran zenél országszerte. Jelenleg William Shakespeare A két veronai nemes című darabján dolgozik, melyet március 9-én, Kolozsváron mutat be a Kolozsvári Nemzeti Színház, Ada Lupu rendezésében.

Cári Tibor a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház állandó munkatársa. Az intézményhez szoros kapcsolat fűzi, az elmúlt évtizedben számos előadás zenéjét írta. Olyan címek fűződnek a nevéhez, mint a jelenleg is műsoron tartott Furnitur, Peer Gynt, Vagabondó, Borsszem Jankó, Rendőrség, Özönvíz előtt, vagy éppen a Parasztopera, melyben zenei vezetőként tevékenykedett.

A Cári Tiborral tavaly novemberben készült interjút ide kattintva lehet elolvasni

uh.ro/tm-t.ro

Dömölky Dániel képei a Mozgófénykép-olvasópróbáról

MINDENÜTT NŐ

Az Accord World Music rendezvénysorozata


...nőkről szól, nők problémáival foglalkozik, női alkotókat mutat be.


A hagyományteremtő szándékkal megszervezett rendezvénysorozat nőkről szól, nők problémáival foglalkozik, női alkotókat mutat be. Az érdeklődők Budapesten és országszerte, összesen 12 város 65 helyszínén mintegy 100 programot láthatnak. Az alábbiakban a színházi eseményeket ajánljuk.

A "Mezei Néző" c. blog a Gyógyírről

Egy interneten szövődő romantikus szerelem a téma, két színésszel (Fullajtár Andrea + Őze Áron). Én ezt most láttam pénteken, másnap a könyvet is elolvastam, sőt azóta a második részt is. Úgy tűnik, valamennyire felkeltette az előadás az érdeklődésemet. A történet kapcsán az embernek a Trisztán és Izolda is eszébe jut, sőt számos más klasszikus szerelmi történet is, mégis vannak új színei.

A másik dolog: hihetetlenül fontos egy ilyen előadásnál a rendezés. Néhány kollégám a regény ismeretében ment el az előadásra, különösen azért, mert nem hitték, hogy ez egyáltalán színpadra alkalmazható. Göttinger Pál a két szereplő kapcsolatára irányítja a figyelmet, nem vet be öncélú eszközöket. Azt a benyomást kelti, mintha nem is lenne megrendezve az előadás. Két egymástól független szobát tesz egymás mellé. A két színész egymásra nem néz, a közönségnek mondják el az e-mailek szövegét. Nagy dolog, hogy nem lett egysíkú a százperces előadás. Voltaképp ez egy olyan színház, amit a rendezői bravúr éltet, mégis kizárólag a két színész aratja le a sikert. A két szereplő kapcsolata valóban él és a néző óhatatlanul is nekik drukkol.

Jó az előadás, kuriózum. Végülis ritkán látni valakit a színpadon intim viszonyba kerülni a laptopjával - ilyet még csak a való életben láttam, de színházban mindez érdekesebb.

2013. márc.2., feltöltés: Kifejezetten szép emlék még most is.

Szöveg fenn, poén lenn

Egy városi színház szórakoztató előadások tucatjait állítja színpadra, nagy sikerrel évek óta. Ebben a városban csak a zenés megy, még a Hamletbe is kuplét kell rakni, hogy megnézzék. A közönség így akarja – hangzik a bűvös mondat, és az intézet művészei így élik életüket, a közmegbecsülés biztos és kényelmes tudatában. Csakhogy jön a hatalom, és beültet a főrendezői székbe egy frissen végzett rendezőművészt, aki máshogy csinálná – legelsőbben is Othellót mutatna be a Marica grófnő helyett. Nem a kézenfekvő szereposztásban. Nem a kézenfekvő formában.

Hogy erről az alaptörténetről (Gádor Béla: Othello Gyulaházán) semmiféle olyan dolog ne jusson az ember eszébe, ami miatt érdemes megcsinálni a darabot, az nagyon gyanús. A hatalom beavatkozik a színházba. A művész szembemegy a közönség akaratával. Ezek olyan dolgok, amik itt vannak köztünk. Ráadásul a színház képes megjeleníteni kicsiben a társadalmat, tehát ennek révén számtalan dolgot elmondhatunk – nem a hatvanas évekről, nem a korabeli kultúrpolitikáról, hanem rólunk. De hogy egy ebből készült előadás minden lehetséges felmerülő kérdést kikerüljön, az már több mint gyanús.

Mert nem hiszem el, hogy Göttinger Pál rendezőnek tényleg ne jutott volna eszébe semmi az Othello Gyulaházánról, mármint semmi olyan, ami igaz, ami valóságos. Mert persze, kiolvasható a kiegyenlítés szándéka az előadásból, ha szépen akarunk fogalmazni; a lavírozás, az elkenés, az „elfér itt mindkettő” elve, ami szépen hangzik, és működőképes is lenne egy normális társadalmi közegben, de nem észrevenni, hogy ez egy kultúrkampf kellős közepén jön létre, az nem lehet.

A kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában nincsen kultúrharc, de nincsen a kaposvári színház sem, hiszen egy olyan előadás, amely egy vidéki színházról szól, amelyben a Csárdáskirálynő kontra Othello kérdés van napirenden, egy olyan színházban, amelynek a Csárdáskirálynője korszakalkotó teljesítmény a színháztörténetben, nem teheti meg, hogy ezt ne vegye figyelembe. Szerintem. Amúgy meg persze, megteheti, íme. (A műsorfüzetben legalább fotó jelzi, hogy volt itt valami ilyesmi.)

Akkor mi van? Vannak szerethető, kedves színházi alakok, akik emberek is, és van egy megkerülhető, a hatalmat reprezentáló hülye, és kész. Mindez alkalmat ad arra, hogy elénekeljék a Csárdáskirálynő több dalát, a közönség még a szándékoltan rossz előadásnak is szívből tapsol. Ide jutottunk.

Egyszer egy jelentős rendező azt mondta nekem, hogy az Othello Gyulaházán az a darab, amit nem kell eljátszani. Azt hiszem, nem konkrétan értette, hanem egy műfajra vonatkoztatva, és emlékezem, bőszen nem értettem vele egyet, mert azt állítottam, hogy egy könnyed darabból is bizony ki lehet hozni valami olyasmit, ami rólunk szól, sokszor hatásosabban, mint egy mégoly magas szintű, „komoly” darabból. De most, látva a kaposvári előadást, annak ellenére egyet kell értsek ezzel, hogy a színészek sok mindent kihoznak belőle, szinte mindent, amit ki lehet. Csak nincs miért. Ugyanakkor elsősorban Nyári Oszkár (a szakma minden fortélyát tudó Tornyos Franci táncoskomikus), de Csapó Virág (a nem felszínesen gonosz, hanem nagyon is belülről jövően savazó Szusits Márta, a helyi díva), Takács Géza (a teljesen bizonytalan és tétova, látomásos Debrődy), Kelemen József (a pragmatikus Vermes igazgató), Szula László (a hozzáértést teljesen mellőző potentát Szarka elvtárs) alakításában is tetten érhető egy súlyos, határozott vélemény – vélemény az erőltetettségről, az alkalmatlanságról, a tehetetlenségről, a megalkuvásról, vélemény a véleménytelenségről, és ez furcsa kontrasztot ad az előadásnak. Mert ezek a színészek nem felszínből játszanak, hanem tapasztalatból. Látszik rajtuk. Mert van mondanivalójuk a helyzetről, és azt érvényesen képviselik.

Azt viszont nem értem, hogy Göttinger Pálnak miért nincsen olyan olvasata, amely használni is tudja azt a képességet, ami kinn van a színpadon. Mert az nem kevés. De nem igazán kell ahhoz még a darab se, hogy Sarkadi Kiss János pompás portrét adjon az önnön tehetségének megkérdőjelezetlenségétől elszánt Barnaki főszínészről. Magabiztos és lekezelő, drabális és tehetséges, gátlástalan és kemény. Nem nyitott semmi újra, valódi érdeklődését elvesztette, csak önmaga érdekli. Elvakítja, hogy nem lehet sikertelen. Eljátssza, hogy eljátssza: az új főrendezőt arra sem tartja méltónak, hogy a nevét megjegyezze. Neki nem kell szakirodalom. Nem kell háttértudás. Grisnik Petra is a mértéket jól tartva, finoman alakítja a másodhegedűs, sikert szomjazó, férje árnyékában élő fiatal színésznőt, a mellékesen kezelt, szeretetre vágyó feleséget. És valódi színfolt Lecső Péter, aki néhány mondatával és állandó ott-ülésével teljes sorsot körít a tűzoltónak. Jó a rivalizáló két fiatal színész (Sipos György és Mohácsi Norbert), akik egymással ölre is mennek. A darab tartalmát a színészek biztosítják: a szereplők számára igen szokatlan próbafolyamat megmutatása számos vidám pillanatot hoz az előadásba, és jobb híján ebből kerekedik ki a színházi este. Meg abból hogy konstatáljuk: a gyulaházi diadal, az Othello előadás Csárdáskirálynővel való befejezése, vagyis a teljes káosz itt mintha érvényes siker lenne. Jaj nekünk.

Mindezeken túl és felül: konkrétan meglepőek a szakmai slendriánságok: hogy a sok szereplő ellenére milyen kevésnek látszanak a színpadon, hogy a darabbeli Csárdáskirálynőben Bónit hol Vermes igazgató, hol az egyik ifjú titán alakítja (kettőzés?), hogy a Hajmási Pétert Miska pincér egyedül énekli a darabbeli előadásban, hogy a színpad előterében „hallhatatlanul” zajlik egy mellékes beszélgetés, míg amire figyelnünk kellene, azzal átellenben, de hátrébb történik, így óhatatlanul a lényegtelenre irányítva a figyelmet, hogy számtalan probléma van a színpadi kiemeléssel (például a csehszlovák vendég nagy zenei poénja a második felvonásban szinte teljesen mellékesen, előkészítetlenül érkezik).

„Ez szakma: szöveg fenn, poén lenn” – mondja Vermes igazgató (Karinthy Frigyessel szólva), amikor Debrődy rendező a nagy művészkedés közben nem veszi észre, hogy a szövegben poén van. Lehet ezen nevetni, de amíg nincsen ennél jobb ötlet, addig legalább ez legyen meg.

Ugrai István

Márciusi FÜGE

"Beköszöntött a tavasz!
Kicsomagoljuk téli álmából a fügefánkat, végre elővehetjük a biciklinket és megihatunk egy csésze finom kávét a Jurányi teraszán.
Márciusban báb - és ifjúsági előadásokkal, bemutatókkal, koncerttel, kiállítás megnyitóval és sok egyéb izgalmas programmal várunk Benneteket!
Szervezők"



HOVÁ LETT A KOMMUNIZMUS?
BEMUTATÓ: 2013. MÁRCIUS 1. 19:30, Jurányi
Hová lett a kommunizmus? A kérdés Andrej Platonov Csevengur című művére utal, amelyben a főhős álmából felriadva, az éjszaka közepén a szocializmust keresi. A tranzit. hu szabadiskolájának résztvevői és a Chto Delat? szentpétervári művészcsoport színpadi produkciója, a politikai vágy természetének megismerése és a kommunizmusra vonatkozó kérdések segítségével arra keres választ, mit jelenthet a kommunizmus ideája a ma emberének?

Bővebben...



HUNGARIAN SHOWCASE
A Színházi Kritikusok Céhe 2013. március 2 -9. között színházi showcase-t rendez budapesti előadások külföldi kapcsolatainak kiépítésére, a budapesti színházi élet megmutatására.
A meghívott vendégek részére egy rövidebb intenzív programot is szervez (március 6.-9.), melynek a helyszínét a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház és a Goethe Intézet biztosítja.
A Füge előadásai között A Dohány utcai seriff és A Pitbull cselekedetei is meghívást kapott.
Bővebben...

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed