Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

5 + SOK PROGRAM AZ ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁLRÓL, AMIT VÉTEK LENNE KIHAGYNI!

Aki sok éve olvas minket, és érdeklődik a kulturális csemegék iránt, az már biztosan tudja, hogy az Ördögkatlan Fesztivál jóval több, mint egy sima kulturális eseménysorozat – festői szépségű tájakon. Aki pedig egyszer már belekóstolt a „katlanos” életérzésbe, függővé válik tőle. Az utolsó koncert utáni első pillanatban visszafelé számolja a napokat, és az év további részében ez élteti, erre vágyik, ez ad neki erőt ahhoz, hogy elhiggye: a világunk, az országunk, az életünk akár olyan is lehet, mint amit az Ördögkatlan Fesztivál ad nekünk. Hogy milyen ez az élet? Both Gabi elmeséli. – Ez az a fesztivál, ami akkor is van, ha nincs Amióta létezik a WMN, azóta minden évben írtam róla, tavaly is, pedig akkor nem is volt Ördögkatlan. Elmaradt a vírus miatt. Nem vagyok babonás, de az épp a 13. lett volna volt. Minket, akik régóta járunk oda boldognak lenni, mindez nem tántorított el attól, hogy a saját kis magánkatlanunkat megrendezzük. Olvassátok el ITT , milyen volt. (Aki nem olvassa el, a

A szerzők a Mozgófényképről

Nényei Pál, író:
Mindig hajlamos voltam arra, hogy soha nem járt tájakról és meg nem élt korokból legyenek személyes emlékeim. Vannak nekem 1566-os szigetvári élményeim, csöndes rezignációval emlékszem vissza az ébredező reformkorra, az 1820-as évekre; lelkesen tudnék vitatkozni arról, milyen volt a Nyevszkij Proszpekt az 1860-as években, amikor legutóbb nem jártam ott... de a legtöbb emlékem mégis a Horthy-korszakból maradt. Fogtam tehát magam, és Horthy korabeli emlékeim egy apró töredékét megírtam színdarabként és örültem.

Dinyés Dániel, zeneszerző:
Zeneszerzőként nem is érheti nagyobb és szebb feladat az embert, mint hogy Karádynak, Jávornak és Kabosnak írjon dalokat. Még ha csak képzeletben is, mert az idő sajnos köztünk áll. Így marad a stílusjáték, az „Istenem, mi lett volna, ha akkor, velük együtt élek" érzése. Erre a játékra, más korszakba való kirándulásra, a valaha volt magyar mozi aranykorszakának megidézésére hívtak meg az alkotók. S ha csak egy kicsit is újra tudtam patinát, fényt adni ennek a régből átderengő ragyogásnak, már megérte megkomponálni ezeket a dalokat.

Hajós András, dalszövegíró:
Az első pillanatban tudtam, hogy ez „álommunka" lesz! Már kiskamaszkoromban imádtam a korszak magyar filmjeit, sztárjait, már akkor is stílusparódiákat fabrikáltam: Jávor-peckesen járkáltam, Latabár-hangon kuplékat énekeltem, vagy éppen Karádyként a rökamiéra omlottam és az elmúlásról búgtam. Ez a gyermekkori révület most munkává érett, ennél nagyobb öröm egy alkotó számára nem lehet. Felnőtt fejjel persze az ember a korszak könnyed felszíne alatti drámát is látni véli. Az előadás alkotói felengedték a színpadra a mélyebb tartalmat is, ettől a játékos feladat igazi kihívássá vált. Azt meg szeretem.