Firkin akusztik a Bálnában

(Please scroll down for English)

Kedves Barátaink!

November 9-én első alkalommal vállalkozunk egy másfél órás akusztikus koncert bemutatására. A helyszín Budapest legújabb szórakoztató központja, a BÁLNA BUDAPEST (1093 Budapest, Fővám tér 11-12.) testében kerül megrendezésre. A 7-tagú Firkint a M.É.Z.-ből ismert Turáni Csongor hegedűjátéka színesíti az akusztikus hangszerelésű koncerten. A megszokott Firkin-pörgés természetesen ezen az estén sem marad el.

Koncert: 19:30 - 21:00

A BELÉPÉS INGYENES!

Várunk szeretettel, hogy egy estére a BÁLNA is megírüljön!


_______________________________________________________________

Dear Friends,

on 9th November we are presenting our first full-length acoustic concert in the newest entertainment centre of the capital, BÁLNA BUDAPEST (1093 Budapest, Fővám tér 11-12.). In this special concert, Turáni Csongor (M.É.Z.) will spice the 7-member, crazy Firkin jumpin' with his amusing fiddle virtuosity.

Concert: 19:30 - 21:00

FREE ENTRY!

We look forward to seeing you there. Let's firkinize the Bálna!


Cheers
Firkin

forrás: Firkin

Képek a Bálnából

Él és megújulni képes

Ha csak annyit tudtunk volna meg a Budapesten öt napig élvezhető színházi esemény során, hogy monodráma fesztiválok épp úgy vannak szerte a világban, mint egyéb színháziak, már akkor is közelebb kerültünk volna a lényeghez: a műfaj él! - Bárdos Deák Ágnes beszámolója a Bárka Színházban rendezett Nemzetközi Monodráma Fesztiválról.

A műfaj él és számos formában megújulni képes, ha olyan lelkes közösségek állnak mögé, mint most a Bárka színház társulata, s a számos meghívott alkotó, akik szakmai beszélgetések során engedtek bepillantást az előadások és műfaj kulisszatitkaiba.

A kortárs monodráma fesztivál hazai története Csizmadia Tibor Jászai Mari-díjas színházrendező nevéhez, pontosabban az Egri Gárdonyi Géza Színház élen töltött időszakához fűződik. Az égből pottyant hagyomány 2013-ban a Bárka Színház igazgatójának, Seress Zoltánnak, és társulatának az ölében landolt, az ő jóvoltukból láthattunk nagyszerű és olykor meghökkentő előadásokat öt napon át.

A kapcsolódó események egyikén, melyeket Lőkös Ildikó és Kozma András dramaturgok szerveztek-moderáltak, dr. Király Nyina színháztörténész arról is beszámolt, melyek voltak élete legnagyobb monodrámaelődás-élményei. Irigyeltem is kicsit, elsősorban a Bob Wilson játszotta Becket Utolsó tekercséért(Krapp's Last Tape), mivel rajongója lettem három éve az amerikai rendezőnek, aki korszakalkotó tehetségén túl sokoldalúságáról híres, lévén esetenként színésze, drámaírója és dramaturgja, sőt, díszlettervezője is a maga által rendezett színháznak. Ez a sokszínűség persze nem egyedülálló a szakmában, – hogy ne menjünk Shakespeare-ig, ilyen többek közt Pintér Béla is – bár az ő méltatása messzire vinne a jelenlegi tárgyamtól.

Hogy kik voltak a magyar monodráma nagyjai, arra is fény derült a fesztivál öt napja során. Ha színész, akkor először is Darvas Iván az Egy őrült naplójával, erről szólt többek közt az a kerekasztal-beszélgetés, mely a Darvas játékát megörökítő filmet követte. A Popriscsinok hazai megszemélyesítőinek történetével is foglalkozó beszélgetés egyik résztvevője, Körtvélyesi Zsolt jelenleg is játssza a Gogol-műből készült előadást, amelyről megtudtuk, hogy Franciaországban állították először színpadra. Az is kiderült a beszélgetésekből, hogy kortárs magyar monodrámából, ha nincs is túltermelés – többek közt, mert színészközpontúsága révén elég macerás színházi műfajról van szó –, azért nem marad a magyar színpad nélküle üresen: szóba került az Ibusár Parti Nagytól, Visky Andrástól a Pornó, valamint a beszélgetés egyik résztvevőjének, Szabó Borbála író-dramaturgnak a Telefondoktor című drámája (ami a szerző szerint csak félig mono, lévén van a vonal végén – még ha virtuálisan is – egy másik szereplő is).

Egy nemzetközi fesztiválon önkéntelenül is összehasonlítja a néző a hazai és külföldi felhozatalban megmutatkozó különbségeket, a hazai és külföldi színházi hagyományok eszköztárában, rendezői és színészi felfogásában, magában a játékban mutatkozó hasonlóságokat és másságokat – többek közt, az adott színházi tér azonossága, vagy a témák egymásra rímelése okán. Nem mondom, hogy idehaza feltétlenül ragaszkodnánk a járt úthoz – hiszen két magyar monodráma is született idén a kísérletező kedvtől vezérelten, mindkettőt a darabot játszó színésznők hozták létre - a maguk örömére, kifejezetten erre a fesztiválra.

Mivel a három külföldről meghívott előadás közül kettő a reveláció erejével hatott – s mivel óhatatlanul egyféle versenyhelyzetet sugall minden fesztivál, még ha nem is „pontozásra" megy a játék -, a hazai pályán játszók igen szoros mezőnybe kerültek.

A „női vonalon" nagyjából ugyanazt az utat járta a moszkvai Praktyika Színház előadásával a kortárs lengyel szerző, Krzysztof Bizio Siralmak című munkáját színre vivő orosz rendező, Viktor Rizsakov, mint Spolrics Andrea A vízzel szemben című alkotással. Mindkét esetben a középkorú nő kétségeit, önmagával való meghasonlását taglalja egy váratlan krízishelyzetben. Amott (a moszkvaiak előadásában) a hirtelen jött munkanélküliség okozta pánikrohamban felsejlő, a család női ágának három generációját érintő kommunikációs zavarnak is betudható elidegenedés okozta szakadék felett imbolyognak a „hősnők" (az anyát, a lányt és a nagymamát egyazon színésznő, Szvatlana Ivanova-Szergejeva játszotta). Spolarits Andrea előadásában (az általa írt és rendezett műben) egy trendi menedzserasszony omlik össze élete jelentősnek ígérkező termékbemutatóján a benne zajló, a fogyasztói társadalom diktálta tempó szorításában feldolgozatlan lelki problémák - az öregedéstől való félelem, a férjjel és a családi fészekből kirepülni készülő gyermekkel való kapcsolati konfliktus okozta magára maradottság, etc. - súlya alatt.

Mondhatni szinte behozhatatlan előnnyel indult (volna, ha versenyről lett volna szó) a ljubljanai Jure Novak által írt és előadott Ezért vagyok boldog című előadása, a dramaturgia lelemény jóvoltából egy meghökkentő csavarral, hogy ugyanis egy rákbetegség történetét egy rák-vacsora felszolgálása és elfogyasztása közben, egy bensőséges, lakásszínháznak berendezett térben, limitált számú, tehát egy szolid méretű vacsoravendégnyi nézőközönség tagjaiként követhettük végig. Az Orfeó színházi csoport egyik hetvenes évek végi Voyzeck előadása során átéltekhez tudnám hasonlítani a Jure Novák nyújtotta „kiszolgáltatottság-élményt", ahhoz a pillanathoz, mikor Gaál Erzsi Marie-ként a lavór vizet a Kapitányt játszó Angelus Ivánnak szánva – de egyben a közönséget is provokálva – ránk loccsantotta. Bár a fesztivál ismertetőjében az áll, hogy Jure Novak a Glej (színház) rendezője, színésze, írója és fordítója az Ezért vagyok boldog önéletrajzi performanszában a depressziót (vagy a boldogságot?) állítja középpontba, az is nyilvánvaló hozadéka az előadásnak, hogy - a színházat eredeti funkciója szerint működtető Jure Novak, korunk emblematikus betegségével kapcsolatos egyéni tehetetlenségérzetünket egyfajta kollektív élménnyé teszi, így szembesítve minket a kiszolgáltatottság örök emberi élményével, amivel szemben csak a sokat emlegetett, de annál ritkábban átélhető katarzis adhat megbékélést.

Egy ízelítőnyi tudósításban, mint az enyém is, nem futja hely a fesztiválon látott összes, kritikára érdemes előadás megidézésére, pedig érdekes dramaturgiai és színházi kísérlet volt Varjú Olgáé is, aki Kiss Anna-művekből montírozta össze Másik idő című előadását. Ugyanígy, remélhetőleg szakmai górcső alá kerül majdA csemegepultos naplója is, amit Göttinger Pál rendezésében Ötvös András adott elő az egyre népszerűbb, immár színházi szerzőként is jegyzett Gerlóczy Márton írásából készült adaptációban. S, ne tűnjön érdektelenségnek a harmadik vendégjátékos, a DAH Színház ( UK – Kijev) előadása feletti látszólagos elsiklásom se, mert igenis rettentően élveztem a „Dosztojevszkij regényének nem létező fejezetei nyomán" készült Harmadnap / Én... ő... ők... ő... avagy bukott angyal című előadást. Biztatnám hát a kritikusokat: tájékoztassanak, hogy tájékozódhassanak mindazok, akik a színház szerelmeseiként bármely okból mégsem tudtak jelen lenni ezen a kivételes erőfeszítésekkel létrejövő fesztiválon.

S, az se tévesszen meg senkit a monodráma-fesztivál nyitóeseményének minőségét illetően, hogy csak zárszóként említem a színpadi társszerzőként debütáló Beck Zoltán, zeneszerző-szövegíró-énekes zenekarának rendhagyó, 30Y MONO című „nem koncert, nem színház" műfajú, a Bárka színészeinek (Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs, Pásztor Tibor) triászával és a vendég alkotótárs Kiss Tibor Noéval közös előadását.


Vasárnapi Szalon és Ráhangolók novemberben

November hónapban folytatjuk! 

RÁHANGOLÓ - hogy az élmény teljes legyen

Közönségtalálkozók az előadások előtt. A rendezővel vagy valamely alkotóval folytatott, közel félórás találkozó során az előadásokkal kapcsolatos tartalmi-esztétikai kérdések kerülnek terítékre, hogy a ráhangolódást minél teljesebb színházi élmény követhesse.

A Ráhangoló egy egész évadon át tartó sorozat része: várhatóan minden új bemutató esetén lehetőségük lesz olyan előadást megtekinteni, amit félórás „ráhangolódás" előz meg majd.

Időpontok: November 8. péntek (Mozgófénykép), November 29. péntek (Protokoll)

A Ráhangolók 18 órakor kezdődnek!

A belépés díjtalan és nem kötött regisztrációhoz!

VASÁRNAPI SZALON - eseménygazdag közönségtalálkozó mindenkinek

A találkozók az évad bemutatóihoz kapcsolódva kerülnek megrendezésre. Az új előadások megszületésének folyamatát, alkotóelemeit, értelmezési lehetőségeit vizsgáljuk különböző módokon, más-más szemszögből. A beszélgetésekben és a vitákban az előadás alkotói és meghívott vendégek is részt vesznek. 

Időpont: November 10., 11 óra, a téma a Mozgófénykép című előadásunk, meghívott vendégek: Göttinger Pál rendező valamint meglepetésvendég (a program ingyenes, de regisztráció szükséges: radnotiszalon@radnotiszinhaz.hu vagy 342-0188)

Résztvevők véleményei a Szalonról:

"Színházi estéhez fogható élmény volt! Ahogy az Athéni Timonban színpaddá, úgy vált a jól ismert előcsarnok meghitt, baráti nappalivá, ahol két kedves házigazdával építgetünk hidat két világ – a néző és az alkotó világa – közé. Ahol próbáljuk a másik világ nyelv- és észjárását megérteni, a másik világ magától értetődőit magunk megérteni. Hálásak vagyunk: sehol máshol nem kapunk ilyen interaktív segítséget a darab világának megközelítéséhez – és a magunk megközelítéséhez. "

"Lelkesítő este volt. Vártak minket. :-) Olyan érzésem volt, mintha ünnepi bulira érkeztünk volna. A két beszélgetésvezető, Anna és Juli, kedvesen és profin vezettek az asszociációkon és érzelmeken át. Nagyon jó volt ÍGY beszélgetni színházról, életről, megismerni a másik ember értelmezéseit, értékeit."

Új programunk: KULISSZANYITOGATÓ

Kulisszajárással egybekötött előadás előtti ráhangoló beszélgetésre középiskolás csoportok, osztályok jelentkezését várjuk. A jegyárból 20% kedvezményt biztosítunk. További részletek és jelentkezés: radnotiszalon@radnotiszinhaz.hu

A Csemegultos... felolvasásáról a Bárka honlapján

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója - blog

A lépcsőn ülnek páran, többen székeken, a büfénél. Gyanúsan ácsorgó szemüveges rendezőismerős. Aha! Helyben vagyunk. Tehát itt lesz. Göttinger Pál felmegy a színpadra, miközben a közönség még zúgolódik. Egy figyelmes férfiú párnákat hoz, fel ne fázzunk. 

A rendező tétován és szimpatikusan álldogál az emelvényen, s belekezd az előszóba. Elmondja, hogy ebből bizony előadás lesz, s hogy kapunk most belőle némi előkóstolót – ahogy aztán a németek a műben a szalámiból. Ebből kérek? Kérek. Ötvös András előadásában az egyébként fantasztikusan frappáns és fordulatos szöveg leküzdhetetlenül élet, és ínycsiklandóan kolbász-szagú. Látom magam előtt a szereplőket, hétköznapi életünk szereplőit, akiknek történeteibe a szerző kalandregényes stílusban fűzött bele valami pikantériát. A leírásban ráismerek a volt főnökömre, a szomszéd nénimre, az életem egyébként jelentéktelennek tűnő alakjaira. Már másképp tekintek rájuk. A felolvasás ideje alatt édes és keserű kacajok, jó ritmusú csöndek uralják a közönséget. Ennél egyértelműbben semmilyen műszer nem mutathatná ki, hogy milyen izgalmas előadás ígérkezik Gerlóczy Márton művéből.

NEMZETKÖZI MONODRÁMA FESZTIVÁL, BÁRKA, 2013. X. 12-16.

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Orlai Produkciós Iroda, HU - Budapest
Előadja: Ötvös András
Rendező: Göttinger Pál

Írta: Pénzes Stefánia

Az FTP eheti ajánlata


EGYEDÜL A SZÍNPADON

Nemzetközi Monodráma Fesztivál a Bárka Színházban, 2013. október 12-16.

Hívhatják szólóestnek, egyéni műsornak, egyszemélyes színháznak, monodrámának - a lényeg, hogy a színész egyedül van a színpadon, így találkozik a nézővel. Látszólag egyszerűnek tűnik föl, mégis számtalan formában bukkan föl a világ színházaiban, hol a szöveg, az irodalom van középpontban, hol a látvány, a mozdulat, a zene. Néhány éven keresztül Egerben tartottak szemlét az effajta színháznak, idén ősszel pedig, a Bárka Színház közösen szervezi a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal. A magyar produkciókon kívül lesz szlovén, ukrán és orosz előadás is, melyek közül csemegének ígérkezik a lubljanai Jure Novaké, aki egyszerre mindössze 12 nézőt enged a terébe, ahol vacsorával kínálja őket, miközben arról beszél, miért is boldog ő, vagy ahogy az előadás címe mondja: Ezért vagyok boldog. A híres moszkvai Praktyika Színház színésznője, Szvatlana Ivanova-Szergejeva három hangra megírt női sorsokról mesél Viktor Rizsakov rendezésében. A kijevi DAH Színház különleges Félkegyelmű adaptációt mutat be Vladiszláv Troickij rendezésében, melyben Nasztaszja Filippovnát, a halála előtti éjszakáján Tatjana Vaszilenko szólaltatja meg. Igazi meglepetés a Bárka két színésznőjének egyszemélyes színháza, melyek ez alkalommal lesznek először láthatóak. Spolarics Andrea maga írta, játssza, rendezte egy ötvenes nőről szóló játékot, Varjú Olgát pedig Kiss Anna költőnő ihlette meg. Felolvasószínház keretében egy készülő produkcióban is betekinthetnek a nézők, Ötvös András Gerlóczy Márton A csemegepultos naplójá-ból olvas föl részleteket. Lesznek kerekasztal-beszélgetések is, melyek egyikén magyarországi Popriscsinok idézik föl nemcsak a maguk előadását, hanem a legendás Darvas Iván-félét is, melyet a Bárka archív vetítésén, az OSZMI jóvoltából meg is lehet majd nézni. Színházi szakemberek a műfaj sajátosságáról beszélgetnek majd. Lesz kortárs művészek kiállítása is, mely tematikájában kapcsolódik a Nemzetközi Monodráma Fesztiválhoz és 30Y koncert is a fesztivál nyitónapján, melyen a zenészek mellett a Bárka színészei is föllépnek.

A külföldi előadásokon és a kerekasztal-beszélgetéseken - melyeket Kozma András és Lőkös Ildikó moderálnak, szinkrontolmács segíti a fesztiválközönség és a külföldi vendégek közötti kommunikációt, valamint a darabok megértését.

forrás: Magyar Színházi Társaság sajtóanyag

Színházpedagógiai program a Magyar Színházban

Elindul a KiBelátó komplex színházpedagógiai program a Magyar Színházban, amelynek keretében az érdeklődők beavató és feldolgozó foglalkozásokon is részt vehetnek.

A Magyar Színház profilváltáson ment keresztül, az előző évadtól kezdve mint ifjúsági és családi színház működik. Ennek a változtatásnak a következő eleme az idei évadban beinduló KiBelátó komplex színházpedagógiai program, amelynek kulcsszavai a kíváncsiság, a felfedezés, a kísérlet és a párbeszéd - áll a színház MTI-hez eljuttatott közleményében.

Mint írják, céljuk, hogy a Magyar Színház az iskolák, a tanárok és a diákság partnerévé váljon. Az érdeklődők a beavató foglalkozásokon keresztül megismerhetik a különböző színházi nyelveket és formákat, a feldolgozó foglalkozások fókuszában pedig az előadások által felkínált, megvitatásra váró témák állnak.

Kámán Orsolya és Márton Gábor Csaba színész-drámajátékvezető a Közellenség és a Rómeó és Júlia című előadás bemutatójához kapcsolódva hosszabb távon működik együtt egy-egy osztállyal a Sokszemközt Program keretében. A program résztvevői már a próbafolyamat megkezdése előtt foglalkozni kezdenek az előadás témájával, a próbák alatt többször találkoznak az alkotókkal, együtt gondolkodhatnak velük, így az együttműködésben résztvevő osztály ötletei, gondolatai, véleménye nyomot hagy a készülő előadáson. A Sokszemközt Programra a színház várja a középiskolák jelentkezését. A programról és az előadásokról további információk a www.magyarszinhaz.hu-n, valamint a KiBelátó program Facebook-oldalán találhatók.

Különleges monodrámák a Bárkában

Október 12–16. között a Bárka Színház és a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál közösen szervezik a Nemzetközi Monodráma Fesztivált.

Október 12-én és 13-án különleges előadással érkezik a szlovén Glej Színház rendezője, színésze, írója és fordítója Jure Novak, aki az Ezért vagyok boldog című önéletrajzi performanszát adja elő a depressziót (vagy a boldogságot?) állítva a középpontba. Az előadás érdekessége, hogy az előadás részeként egy vacsora kerül felszolgálásra, így csupán 12 néző tekintheti meg a darabot.

Október 14-én igazi meglepetésnek ígérkezik aBárka Színház két színésznőjének, Spolarics Andreának és Varjú Olgának egyszemélyes színháza, melyek ez alkalommal lesznek először láthatóak.

Október 15-én egy követő kerekasztal-beszélgetésen vehetnek részt az érdeklődők. A beszélgetés témája a monodráma műfaja. A beszélgető partnerek: Göttinger Pál Csizmadia Tibor rendező, dr. Király Nyina színháztörténész, Seress Zoltán színész, Szabó Bori író. Később a lengyel Praktika Színház Krzysztof Bizio, az új lengyel dráma markáns személyiségének Siralmak című darabját adja elő.

Október 16-án a DAKH Színház vendégjátéka látható Harmadik nap – Én… ő… ők… ő… vagy bukott angyal címen, amely Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének nem létező fejezetei nyomán jött létre. A monodrámát Vladiszláv Troickij rendezte és Tatjana Vaszilenko adja elő.

jav.: a szerk.

A "LUNARDIA" c. BLOG A TENGERENRŐL

Ma este a Tengeren című előadásra voltam hivatalos a Bárka Színházba. Mivel még nem láttam a darabot, izgatottan vártam, mi sül ki belőle. A színészeket már láttam játszani külön-külön, de ebben az összeállításban még sosem. Az alapsztori a következő (idézve a színház honlapjáról):

Karácsony napján csöppenünk bele a két testvér, Sharky és Richard alkoholgőzös reggelébe, Sharky megpróbál emberi körülményeket teremteni a világtalan öccs lakásában, de nemigen megy neki, Richardnak kizárólag a pián jár az esze, majd felbukkan a kissé tesze-tosza Ivan is, Richard barátja, és egy felvonás alatt elindulnak a városba, hogy aztán visszatérjenek, s beállítson hozzájuk Sharky volt nejének jelenlegi pasija, Nicky egy feltűnően elegáns úrral, Mr. Lockharttal, majd elhatározzák, hogy az estét kedélyes pókerezéssel töltik. Csakhogy Mr. Lockhart közli Sharkyval, hogy a lelkéért jött, merthogy huszonévvel ezelőtt a börtönből való kiszabadulásáért cserébe éppen ezt ajánlotta neki. Mégpedig pókeren fogja elnyerni a lelkét: ha Mr. Lockhart nyer, Sharky megy vele a kikötőbe.

A darab lassan indul, eleinte azt sem érteni, miért nézzük. Elcsépelt szóviccek, káromkodások hada és persze Mucsi Zoltán (Richard) sokak által ismert eredeti stílusa fogadja a kedves nézőt. Csak nézzük, és nem értjük. Majd megjelenik még egy szereplő, és kisvártatva a teljes gárda a színpadon. És még mindig nem értjük, mi is a sztori - feltételezem persze, hogy más is úgy ül be a darabra, mint jómagam: nem olvassa el előtte, mit írnak róla :) Aztán a metilgőzös csavargók megjelenése hozza a várt fordulatot, ami egyben pattanásig feszíti a húrt az idegeken. Vajon mi fog történni? Aki szereti a horrorfilmeket vagy a túlvilági nyomozós sorozatokat ismeri már, hogy aki az Ördöggel köt üzletet, élve nem ússza meg az adósság megfizetését. A sztorit ezennel le is lehetne zárni, nincs már mit várni, már a szünetben haza lehet menni - gondolná a kedves néző. A felvonás végére azonban ismét kérdőjeleket raknak, így mindenképp érdemes beülni a második részre is. A kérdés még áll: vajon mi fog történni? A póker zajlik, a pénz gyorsan gazdát cserél és vidám iszogatás közben (amiben egy erős ír házi wisky is közre játszik) előjönnek a sztorik, mindenki mesélni kezd. Közben újra megjelennek a metiles csavargók, és Mr. Lockhart (Kálid Artúr) hosszú monológjában egy egészen sajátos pokolképet fest le. A huligánkergetésből visszatérő Richart eztán arról mesél, milyen betegsége volt, majd kiderül az is, hogy Mr. Lockhart nem csak Sharky-t (Ilyés Róbert) ismeri, hanem Ivant (Gados Béla) is. A sztorikból szóváltás lesz, majd verekedés és alkoholgőzös veszekedés, amit békülés követ. Mivel már hajnalra jár az idő, Mr. Lockhart azt javasolja, játszanak még egy utolsó kört, aztán "zárják a boltot". Osztanak, és aki sorra kerül, emeli a tétet. A végére már hatalmas összeg van középen, és teríteni kell. Az ám, de ki nyert?

A darab egyszerűen brilliáns, csak dicsérni tudom. Még én is, aki általában hamar átlátja a helyzeteket, élvezni tudtam az események folyamát. Izgalomra vágysz? Szereted a furmányos cselekmény? Esetleg detektívsorozatok csurranó-cseppenő információinak és végső katarzisainak híve vagy? Akkor mindenképp meg kell nézned a darabot - és nem baj, ha elsőre nem fogod fel. Én sem tudtam. Egész úton hazafelé ezen gondolkoztam, hogy miként álljon össze a kép. De egy biztos: még egyszer be fogok ülni megnézni, mert érdekel, hátha más szemszögből sikerül meglátnom. Tégy úgy Te is ;)

A színházban van egy érdekes és figyelemreméltó szokás: a nézők véleményét/elégedettségét golyókkal mérik; azaz egy nagy üveghengerben ki vannak téve fagolyók, és két másik, kisebb edénybe kell beletenni őket attól függően, tetszett-e, avagy nem. Egy néző ma nemes egyszerűséggel kicserélte az eredeti tégelyt az IGEN szavazatok táljával, majd egy másik a maradékot és beleborította. Ezzel hálálták meg a darab 75. előadását!

Nemzetközi Monodráma Fesztivál a Bárka Színházban

Idén ősszel a Bárka Színház közösen a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal szervez Nemzetközi Monodráma Fesztivált október 12. és 16. között. A magyar produkciókon kívül lesz szlovén, ukrán és orosz előadás is.

Ekkor láthatja a közönség először a Bárka két színésznőjének, Spolarics Andreának és Varjú Olgának egyszemélyes színházát. 
Felolvasószínház keretében egy készülő produkcióban is betekinthetnek a nézők, Ötvös András Gerlóczy Márton Egy csemegepultos naplójából olvas föl részleteket. 
Lesznek kerekasztal-beszélgetések is, amelyek egyikén magyarországi Popriscsinok idézik föl nemcsak a maguk előadását, hanem a legendás Darvas Iván-félét is, amelyet a Bárka archív vetítésén, az OSZMI jóvoltából meg is lehet majd nézni. Színházi szakemberek a műfaj sajátosságáról beszélgetnek majd.

Lesz kortárs művészek kiállítása, amely tematikájában kapcsolódik a Nemzetközi Monodráma Fesztiválhoz és 30Y koncert a fesztivál nyitónapján, amelyen a zenészek mellett Bárkás színészek is föllépnek.

A külföldi előadásokon és a kerekasztal-beszélgetéseken szinkrontolmács segíti a megértését.

forrás: http://7ora7.hu/

Nemzetközi Monodráma Fesztivál 2013

2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT

18.00 Stúdió Jure Novak „Miért vagyok boldog” (Glej Színház, SLO - Ljubljana)
20.00 Stúdió Jure Novak „Miért vagyok boldog” (Glej Színház, SLO - Ljubljana)
Az előadások után beszélgetés Jure Novak-kal
19.30 Bárka Kávézó Hatok-Monodráma - a Bárka Színház Nemzetközi Monodráma Fesztiváljára készített tematikus kiállítás
22.00 Cseh Tamás terem 30Y_MONO

2013. OKTÓBER 13., VASÁRNAP

18.00 Stúdió Jure Novak „Miért vagyok boldog” (Glej Színház, SLO - Ljubljana)
19.30 Bárka Kávézó Gerlóczy Márton: Egy csemegepultos naplója
Orlai Produkciós Iroda, HUN – Budapest
Előadja: Ötvös András
20.00 Stúdió Jure Novak „Miért vagyok boldog” (Glej Színház, SLO - Ljubljana)
21.00 Bárka Kávézó Beszélgetés az alkotókkal (Ezért vagyok boldog)
Moderátor: Kozma András

2013. OKTÓBER 14., HÉTFŐ

18.00 Stúdió Kiss Anna: Másik idő (Bárka Színház, HUN – Budapest)
Előadja: Varjú Olga
19.30 Bárka Kávézó A vízzel szemben – egyszemélyes színház
Játsza: Spolarics Andrea (Bárka Színház, BUD – Budapest)
21.00 Bárka Kávézó Beszélgetés az alkotókkal (A vízzel szemben / Másik idő)
Moderátor: Lőkös Ildikó

2013. OKTÓBER 15., KEDD

18ºº Bárka Kávézó Egyedül a színpadon (Kerekasztal beszélgetés a monodráma műfajáról)
Moderátor: Kozma András
Résztvevők:
• Seress Zoltán, színész
• Dr. Király Nyina, színháztörténész
• Szabó Borbála, iró-dramaturg
• Csizmadia Tibor, rendező
19.30 Stúdió Krzysztof Bizio: „Siralmak” (Praktika Színház, RUS - Moszkva)
21.00 Bárka Kávézó Beszélgetés az alkotókkal (Siralmak)
Moderátor: Kozma András

2013. OKTÓBER 16., SZERDA

16.00 Bárka Kávézó Archív: Darvas Iván előadásában Egy őrült naplója
18.00 Bárka Kávézó Vendégek: Valaha volt Popriscsinok! Többek közt Egri Márta, Gáspár Sándor, Körtvélyessy Zsolt…
19.30 Cseh Tamás Terem Harmadik nap / Én… ő… ők… ő… vagy bukott angyal (DAKH Színház Kijev, UKR - Kijev) Nasztaszja Filippovna: Tatjana Vaszilenko
21.00 Bárka Kávézó Beszélgetés az alkotókkal (Harmadik nap)
Moderátor: Kozma András

ízelítők

Vidéki színházak Budapesten

A fesztivál alapvetően remek találmány. Még akkor is, ha a megnevezés ma már elsősorban reklámcélokat szolgál. Csak annyit jelent, hogy csomagban mindent könnyebb eladni. De a csomagnak praktikus haszna is lehet. Sok előadás egyszerre, egy helyen megkönnyíti az érdeklődő dolgát. Még akkor is, ha nem érzékelhetők olyan nagyra látó fesztiválcélok, hogy az egy csokorba gyűjtött produkciók valamiféle szellemi irányt, stiláris vagy eszmei közösséget, esetleg éppen a stílusok és eszmék sokféleségét kívánnák megmutatni. Alighanem bele kell törődnünk, hogy napjainkban – éveinkben – a legtöbb fesztivál nem jelent többet, mint a jegyeladás egy sajátos módját. Ez a szó is, akár a többi, elvesztette hajdani jelentését, értelmét. De ettől még addig, amíg legalább annyit jelent, hogy másképpen elérhetetlen előadásokat közelünkbe vagy akár csak közelebb hoz, addig valami értelme maradt. Ha nem is szellemi, de materiális.

Ha például vidéki színházi előadások Budapesten láthatók, az mindenképpen jó dolog. Még a magamfajta ingyen utazó vénség sem juthat el mindenhová, ahová szeretne, vagy ahová kötelességének érezné, ha már kritikusnak állt. Sok minden elkerülhetetlenül kimarad. Az olyan előadások például, amelyeket nem játszanak délután, vagy ahol a színház nem tud, vagy nem akar szállást adni a színészházban, eleve elérhetetlenek. Rá van tehát utalva az érdeklődő a mégoly esetlegesen összeálló rendezvényekre.

A városmajori szabadtéri sorozat persze csak annyira fesztivál, amennyire a Szabad Tér Színház egész műsora is, amelyet Budapesti Nyári Fesztiválnak neveznek. A Városmajori Színházi Szemle így fesztivál a fesztiválban. Ráadásul előadásai el vannak szórva az egész nyári programban, tehát valóban se nem találkozó, se nem igazi fesztivál. Annyiban viszont az idén hasonlított egy fesztiválhoz, hogy szörnyen komolyan vette magát: zsűrit hívtak meg, amely díjakat adott, még ha a díjazottak listáját csak szeptember közepe felé, jó néhány héttel az utolsó előadás után tették is közzé – ki tudja miért. Mindenesetre a legjobb előadás és rendezés díját Vidnyánszky Attila akkor még Illyés Gyula nevét is viselő társulatával 2007-ben Beregszászon, Gyulán és Debrecenben is bemutatott, és azóta az országban mindenütt, Kisvárdától Zsámbékon át Kapolcsig, Szarvastól a Magyar Színházig, sőt még a Városmajorban is játszott Liliomfija nyerte el, holott állítólag a 2012/13-as évad előadásaiból válogatták a programot.

Bár valószínűleg ez a válogatás legkisebb hibája, ez legalább valóban remek produkció. Bosszantóbb, hogy a Városmajorban a koncepció és az esetlegesség sajátosan erősíti egymást. A játszóhely jellegéből, egész műsorából, az ebből is fakadó közönségigényből szükségképpen következik, hogy a legjobbnak vélt szórakoztató előadásokat várják a sorozatba, mégpedig a színházak, tehát az igazgatók javaslatai szerint. Az egyetlen közös pont tehát a mulattató célzat. Mondhatnám erre, hogy nem mindenki ugyanazt találja mulatságosnak, ám valamirevaló igazgató nyilván jól tudja, mire gondolnak a Szabad Térnél, amikor szórakoztatást emlegetnek. Ehhez képest akár merészségnek is vélhetjük, hogy Veszprémből Valló Péter Csalódások-rendezését küldték. Kisfaludy Károly ugyan vígjátékot írt, ám az előadást inkább az igényességre törekvő unalom, a kimódolt stíljáték jellemzi. Valóban nem szórakoztatóipari tucattermék, de nem is korszerű, a mai embert megszólító, lelkébe hatoló komédiázás. A Tündérlaki lányok ugyancsak Veszprémből mindössze Guelmino Sándor mesterkélt rendezői megoldásaival és Eperjes Károly rég elunt modorosságaival bosszantott. A nyíregyházi Black Comedyt Lendvai Zoltán valószínűleg eleve minden eredeti elképzelés nélkül állította színpadra, a Városmajorban viszont kegyelemdöfésként is felfogható lehetett volna az a körülmény, hogy a szabad téren, pláne június közepén még a szokásosnál későbbi kezdés esetén sem lehet sötétet csinálni. Sajnos azonban ettől az előadás nem halt meg egészen, hanem a teljes játékidőn át végvonaglott. A kínlódást csak fokozta, hogy a hangerősítés következtében egy természetes szót sem lehetett hallani. Másik rendezését, a Család ellen nincs orvosságot Székesfehérvárról aztán már mikroportok nélkül játszatta Lendvai, jobban is sikerült, bár alighanem eleve is jobb volt. Igaz, a gyengébb, főképp női hangokat nem mindig lehetett érteni a nézőtér első tíz sorában sem, de ettől még tisztességesen lepergett Ray Cooney professzionális bohósága.

A legbosszantóbb előadásnak a kaposvári Cigánytábor az égbe megy című zagyvaságot gondolom. Az, hogy a színlap szerint minden szó Szőcs Arturtól való, nyilván inkább hízelgő, mint sértő akár a Makar Csudrát író Gorkij, akár a darab eredetijét a 2004-es temesvári bemutatóra író Csemer Géza számára. Valóban kár lett volna őket ebbe a blamázsba belekeverni, még ha a történet lényege, meg hosszabb szövegek is tőlük valók. A díszlettől a maszkokig, a játékstílustól a táncokig (a koreográfia ifj. Zsuráfszky Zoltáné) mindent teljes stíluszavar, nyíltabban mondva, ronda rendetlenség jellemez.

A valóban az utóbbi évadból származó előadások közül az én szívemhez a kecskeméti Chioggiai csetepaté állt a legközelebb. Rusznyák Gábor eleven élettel és szellemes derűvel átitatott rendezése, Porogi Ádám remeklése a jegyző szerepében nagyjából megfelel annak, amit igényes szórakozáson értenék.

Komolyabban vehetőnek látszik a Tháliában minden szeptemberben megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválja. Nem korlátozódik a szórakoztatóiparra, egyébként éppoly esetleges a program összeállítása, arról nem is szólva, hogy még csak a komoly színházi városok sincsenek mind képviselve. Az idén hiányzott Győr, Miskolc, Eger, Székesfehérvár, Szombathely, Sopron. A részt vevő színházak itt is önmagukat ajánlják, s ezzel minősítik is. Bereményi Géza igazgatói köszöntője sem ígér többet, mint hogy „a 11 előadás méltóan bizonyítja vidéki színházi életünk sokszínűségét”. Valóban: témában, stílusban, műfajban, világlátásban éppoly változatos a kínálat, mint színvonalban. Van tragédia és vígjáték, realista társadalmi dráma és abszurd bohózat, szórakoztató horror és elmélyült lelkizés. A szerzők közt van Shakespeare és Petőfi, Kaffka Margit és Bíró Lajos, meg több mai magyar szerző is. A játék a szövegillusztráló semmitmondástól a markánsan időszerű rendezői társadalombírálatig, a realisztikus ripacskodástól a modernkedő művészkedésig terjed. Azt persze nem tudom, hogy e valóban színes skála képes-e betölteni azt a szerepet is, amelyet Bereményi idézett előszavában remél tőle: „A színházszerető közönség számára lehet ez kedvcsináló ajándék, hogy az új évadban is szívesen válogasson színházunk kínálatából.”

Évek óta van viszont a Thália vidéki fesztiváljának egy praktikus hibája, amely lehetetlenné teszi, hogy a néző valóban fesztiválként, de legalábbis formálisan egységes műsorként tekinthesse át a programját. Mindent csak egyszer játszanak, függetlenül a várható érdeklődéstől, és néhány esetben nem kerülik el az ütközéseket sem. Ilyenkor vagy szerencsém van, és az egyik előadást már láttam korábban, vagy előre tudom, hogy bármelyiket választom is, meg fogom bánni, azt fogom hinni, a másik jobb lett volna. Más kérdés, vajon szerencsének mondhatom-e, hogy miután a nyíregyházi Tigris és hiénát, Koltai M. Gábor izgalmasan időszerű, hatásosan politikus rendezésében már láttam, így habozás nélkül választhattam a veszprémi Adáshibát. Ezt ugyanis a szünetig is nagyon nehezen bírtam. A jól ismert darab ásatag unalma, a hatvanas–hetvenes évek közhelyeinek felkérődzése, tetézve Eperjes Károly önismétlő ripacskodásával, végül is meghaladta tűrőképességemet. Nem sikerült kivárnom, hogy a második részben végre történjen is valami. Nem tudtam hinni benne, hogy ami a cselekményben bekövetkezik, az színházi értelemben is meg fog történni. Ugyancsak egy felvonásra futotta teherbírásomból a szolnoki Sárga liliom esetében. Ennyi érdektelen, rossz színészt egyszerre színpadon ritkán látni. Akik semmitmondó, üres ágálásukkal már sok nehéz percet, órát szereztek nekem Szolnokon, most szinte jónak látszottak. Barabás Botond és Karczag Ferenc legalább alapfokon hozott egy-egy felismerhető figurát. Hanem akik most még ott ügyködtek, bizonyára a rendező igazgató, Balázs Péter elképzelése szerinti realizmus jegyében, azoktól menekülnöm kellett. Molnár Nikolett egyszerű természetességében ugyan ez alkalommal is éreztem valami hitelesen emberit, ez azonban kevés volt ahhoz, hogy még két felvonásra vállalkozzam.

A debreceni Jászaival jártam úgy egyébként, hogy kijőve azt éreztem, igazam lett, tényleg a másikat kellett volna választanom, az Üveganyát Zalaegerszegről. Csak hát erről már valószínűleg sohasem fogok megbizonyosodni. Galambos Péter a száz évvel ezelőtti színházi nagyság ürügyén elismétli mindazt a modorosságot, amit az utóbbi években fölszedett. Mindent átlátszó hálók mögött játszat, mintha ettől minden kép, gesztus, megszólalás valamilyen többletértelmet vagy hangulatot, sajátos fénytörést kapna, mintha ez a trükk elfedhetné a darab struktúrájának, a műtéti narkózisban folyó múltidézésnek, számvetésnek az alapvető közhelyességét és persze a szöveg, a cselekmény felszínességét. A Jászai naplóiból és Borbély Szilárd darabjából összerótt anyag nagyon egyenetlen, jó, ahol nyilvánvalóan emlékeztet a naplóra, ám sokszor közhelyesen triviális. A címszereplő hálóingére festett meztelenség meg nem is túlságosan gusztusos, bár ezt Ráckevei Anna finoman technikás, kiegyensúlyozott alakítása olykor feledtetni képes. És Bakota Árpád, Olt Tamás, Csikos Sándor sem tud rosszabb lenni önmagánál. Dér András kecskeméti Hangyabolya ugyancsak a múlt század elejét idézi Kaffka Margit regénye alapján, a tatabányai Édes Anna meg az első világháború utáni éveket, Kosztolányi Dezső műve nyomán. A három alkotást persze a véletlen vetette egymás mellé, nincs is sok közös bennük azon túl, hogy egymást követő időkben játszódnak Magyarországon. A kolostori nyüzsgésben, a modernizációs belharcokban kibukó emberi, női sorsproblémák, az emancipációs társadalmi és a kamaszkorral járó lelki-morális válságok, választások szép gyűjteményét halmozza Kiss Borbála ügyesen stilizált stúdiószínpadi díszletébe Németh Virág átirata és Dér András rendezése. Hargitai Iván Závada Pál Kosztolányi-átiratát egy arénát övező amfiteátrum lépcsőire állította, a regényt mintegy társadalmi küzdőtérre helyezve. Ám nem tud meggyőzni arról, hogy ott a helye, hogy a hallgatag cselédlány halmozódó és gyilkosságban kirobbanó indulatait ez a hierarchia igazán megvilágítaná. Igaz, a címszerepet játszó Törőcsik Franciskában sem nagyon halmozódik semmi az előadás folyamán, végül a nagy tragikus robbanást zenei hangerő lenne hivatott pótolni.

A békéscsabai Lear királyt elsősorban a színház előtt felállított biztonsági beléptető rendszer imitációja teszi emlékezetessé, esetleg még az első részt záró követhetetlen kavalkád, valószínűleg mindkettőben nagy része van Fekete Péter igazgató játékos kedélyének. Az angol rendező, Chris Rolls nem árul el különösebb gondolatokat a darabról. Kovács Frigyes jelentékeny, tekintélyes, őrületében finom szívhangokat megszólaltató címszereplője ezért sem lehet több derék színészi munkánál. Pozsgai Zsolt csekély igénnyel megírt Pipás Pistájának szegedi előadását – történetesen éppen Kovács Frigyes rendezésében – viszont Szabó Gabi a címszerep technikailag kifogástalan megformálásával emeli valamivel a tét nélküli, felelőtlen szórakoztatás szokványszintje fölé. Az Othello Gyulaházán kaposvári előadása, Göttinger Pál kimunkált rendezésében főképp azzal szerzett örömet, hogy az operettbetétek régi szép kaposvári emlékeket idéztek, néhány színészben még úgy látszik elevenen él a szegényes vidéki színjátszás finom öniróniája. A magas szintű, szakmailag igényes blöfföt, szebben mondva posztmodern játékosságot pedig – mint az idei POSZT-on is – Méhes László precízen megdolgozott Picassója képviselte.

Végül is ízelítőnek megteszik ezek a szemlék. A mai világban nem csak anyagi lehetőség, de talán szellemi igény sincs többre.

ZAPPE LÁSZLÓ

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed