A Bárka Színház közleménye a Haydndről

2009 december 18-án mutattuk be Göttinger Pál rendezésében, Benedek Miklós, Lázár Kati és Ilyés Róbert főszereplésével Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára című előadásunkat.

Az idei évben elbúcsúzunk a produkciótól, ezért felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy már csak ötször látható az osztrák zeneszerzőről szóló darab. Legközelebb október 23-án.



Rádiójátékosok - riportfilm a régi Gyerekstúdióról

riportfilm, 25 perc
A Magyar Rádióban 2003-ig működött a Gyerekstúdió, ahol a rádiós színészetet tanulták a 7-14 év közötti gyerekek. Most visszatérnek a régi stúdiósok, akik között van sikeres színész, válogatott hoki játékos, és készül egy új hangjáték, amit gyerekek írtak. A film az m2 archívumában látható.

Balázs Attila a temesvári évadról

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház sikereiről és a tervekről nyilatkozik Balázs Attila igazgató.

A színjátszás ünnepnapja alkalmából szervezett felolvasó-színházi esemény színházi lucullusi lakomát nyújtott színművésznek, nézőnek egyaránt. Ebben a műfajban a színházi élmény kizárólag a szerepét felolvasó színművész ihletettsége és a szöveg szimbiózisából teremtődik meg. Németh Ákos Kövérek klubja címet viselő, fanyar, jó humorral bőven “behintett” darabja, a színházi étlap azon “fogásai” közé tartozik, amelyet előszeretettel fogyaszt, habzsol a néző, amikor csak megkínálják vele. Rengeteg poén, irónia, helyenként a groteszk vagy abszurd elemeinek ötvözete a mű, ahol a lázadás, a palotaforradalom is csupán egyfajta laza pudingféleségszerű, habos képződmény, mely paródiában oldódik fel. Az előadást követően a résztvevők Németh Ákos szerzőt ismerhették meg, aki ezúttal saját darabját rendezi a Thália temesvári házában. “Eddig nem volt rá példa, hogy saját darabom rendezője is legyek – vallotta be a szerző – most egyszerre azon kaptam magam, hogy eldöntöttem a rendezést. Számomra elementáris kihívás a rendezés, roppant izgat, hogy a színész a szerepben találjon önmagára. Másokkal ellentétben hiszem, hogy a szöveg nem szentírás, vannak helyzetek, amikor hozzá lehet nyúlni, hiszen a kortárs drámához hasonlatosan, ez is élő dolog.” A jó hangulatú beszélgetés természetesen színházról, pályáról, lehetőségről, pénzről, darabok születéséről és haláláról, kortárs szerzők helyzetéről, vagyis a varázslatos, változó, élhető (színházi) életről szólt.

A Magyar Dráma Napja alkalmából beszélgettünk Balázs Attila igazgatóval a temesvári magyar színház mai helyzetéről, terveiről is.

- A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, mint minden évben, hagyományosan egyhetes mozgásművészeti mesterkurzussal és az azt lezáró sportmérkőzésekkel nyitotta az évadot. A mozgalmas és tartalmas bemelegítő után szerbiai és Temes megyei turnéra indult a társulat a Zián & Kopik című bábelőadással. A produkció, a bemutatót követően számos helyen vendégszerepelt nagy sikerrel. Nyár elején Avignonban (Franciaország) is lehetősége volt bemutatni a színháznak ezt az előadást. Szeptember közepén a társulat által rendezett Bolondos Évszakok című zenés előadással indult a 2011/2012-es évad, de a Zián & Kopik bábelőadás Veszprémben is bemutatkozott, a Borbély B. Emília által alakított mady-baby Szegeden aratott sikert, és nagyváradi Rövid Dráma Fesztivál előadásai között szerepel a Prah is.

- Az elmúlt évad a gazdasági világválság jegyében zajlott. Sikerült-e a válságnak a művészeti tevékenységre is kiható hatásait semlegesíteni?

- A nehézségek ellenére sikeres évadot zárt a temesvári magyar színház, amely a terveink szerint alakult. Összesen mintegy tizenháromezer néző látta előadásainkat itthon és külföldön, az erdélyi turné és a TESZT szintén sikeresen zárult, utóbbi esetében a visszafogottság ellenére előrelépésként könyvelhető el az, hogy több jelenkori színházi irányzatra, vonulatra hívhattuk fel a figyelmet. Tizennégy fesztiválon vettünk részt, hét díjjal ismerték el a társulat munkáját, összesen százhetvenkilenc alkalommal gördült fel a függöny az elmúlt évadban. Nem volt könnyű évad, az anyagi források megszerzése érdekében komoly munkát folytattunk, újabb és újabb forrásokat kutattunk fel, igyekeztünk hatékonyabbá tenni tevékenységünket, az ésszerűség határán belül lefaragtunk költségeinkből. A központi megszorítások miatt, nálunk nem kellett csökkenteni a személyzetet sem, a színművészek közül egyesek távoztak a társulattól. Jelentős előrelépés volt az avignoni vendégszereplésünk, a lehetőség, hogy megmutathattuk magunkat, és a temesvári magyar színház nevét és tevékenységét az európai szakma előtt is megismertethettük. Nagyszerű érzés volt, hogy három hétig az európai színjátszás fősodrában lehettünk.

- Mit láthatnak a nézők a 2011/2012-es évadban?

- Elsőként Németh Ákos kortárs magyar drámaíró Deviancia című drámáját viszi színre a temesvári magyar társulat a színház stúdiótermében, a szerző rendezésében. E darabnak Temesváron lesz az ősbemutatója, ez is jelzi, hogy túljutottunk a kísérleti stádiumon, írók, szerzők, rendezők figyelnek a temesvári magyar színházra, jegyzik a munkánkat. A produkció próbái már elkezdődtek, az előadás bemutatójára pedig október közepén kerül sor.

Az évad első nagyszínpadi bemutatója a Párizsban élő, romániai származású Alexandre Colpacci rendezésében kerül bemutatásra. A neves, több díjat is nyert rendező Thomas Bernhard darabját, az Immanuel Kantot viszi színre a temesvári társulat színpadán. Az egyik legeredetibbnek számító osztrák szerző drámáját novemberben láthatja a közönség. Ez nem egy filozófikus előadás lesz, inkább elgondolkoztató.

Az évad másik nagyszínpadi produkciója a Furnitur című darab ősbemutatója lesz. Vinnai András egyike a legtehetségesebb kortárs magyar drámaíróknak, darabját Göttinger Pál rendezésében láthatja a közönség reményeink szerint februárban.

A repertoár egyik gyöngyszeme Henrik Ibsen Peer Gynt című világhírű klasszikusa, amelyet a temesvári színház a budapesti Fortedanse Társulattal közösen mutat be. A koprodukció rendezője, a Fortedanse vezetője Horváth Csaba, akinek a szakmai érdemeiről számos díj és elismerés tanúskodik. Ez az előadás az évad utolsó bemutatója lesz, hosszabb előkészítést igényel, de véleményem szerint megéri.

Az új bemutatók mellett továbbra is műsoron maradnak a korábbi évadok legnépszerűbb és legsikeresebb produkciói és két újabb gyermekelőadásra kerül sor. Továbbá egyéni produkciókra, zenés előadásokra is számíthat a temesvári közönség.

- Terveznek-e az évad folyamán is nem konvencionális térben zajló előadást?

- Színházunk jelentős szerepet játszott, a Temesvár Napja alkalmából a Barokk Palota külső homlokzatára vetített kivételes élményt nyújtó háromdimenziós produkcióban. Magunk is hozzájárultunk ötletgazdaként, illetve közvetítői minőségben ennek, a régiónkban egyedi produkciónak a megvalósulásához. Természetesen, amikor alkalom kínálkozik, örömmel “megyünk ki” a színfalak közül, hiszen bevallott célunk beépülni a temesvári közösség életébe.

Makkai Zoltán

EGYÜTT, EGYEDÜL

Beszélgetés Fullajtár Andreával / Színikritikusok Díja 2011

„A színészek csökkent önbizalmú emberek.” Sorozatunkban a kritikusdíj idei jelöltjeivel beszélgetünk. STUBER ANDREA INTERJÚJA.

Revizor: Gazdag volt a tavalyi évadod. Akadt benne játékos közös feladat: a Golden Dragon. Akadt fontos előadás fontos epizódszerepe A mizantrópban. A többi pedig – a Csendet akarok!-tól a Nordoston át egészen a nyári Gyógyír északi szélreelőadásig – mind magányos színpadi helyzet: monodráma vagy pedig sajátos partnertalanság.

Fullajtár Andrea: Csakugyan. A Nordost-előadásban hárman vagyunk, de külön-külön. Nem is nézhetünk egymásra. A Gyógyírben Őze Áronnal ugyanez a helyzet. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy együtt játszunk, mert olyan döbbenetes fokú a koncentráció köztünk. Soha még ilyen mély és intenzív egymásra hangoltságot nem éltem meg színpadon, mint a Nordostban Pálmai Annával ésBodnár Erikával. Mivel nem fordulhatunk egymás felé, ezért más csatornákon kommunikálunk. Egymás minden rezdülésére figyelünk. A fülünk kiélesedett. Úgy kezdődik az előadás, hogy amikor nyitják a nézőteret, mi a helyünkön ülünk a függöny mögött. Hallgatjuk az érkező közönséget, és már akkor megsejtjük, hogy nehezebb vagy könnyebb dolgunk lesz. Más a nézők zsizsegése, ha a színházi este izgalmával jönnek be, és más, ha a kinti ügyeikkel vannak még elfoglalva. Anna kezdi a szöveget, és ha Erika vagy én bármi szokatlant tapasztalunk – például egy meglepő szünetet, amiről nem feltétlenül lehet eldönteni, hogy színészileg került bele vagy valami apró technikai hiba folytán –, akkor mint a vércsék, azonnal csapunk le, persze nem támadóan, hanem segítő szándékkal, hogy például összébb rántsunk vagy máshová fókuszáltassunk, ha kell.

R: Mivel a Nordost dokumentumdráma, amely egy moszkvai terrortámadást dolgoz fel, úgy képzelem, hogy az előadás szakmailag és lelkileg is rendkívüli nehézségű feladat.

FA: Ez így van. Színésztechnikailag nekem Médeia szerepe volt fontos előzmény. Ott tanultam meg, hogyan lehet – nem is az, hogy lehet, hanem muszáj – a fájdalmat többféleképpen kifejezni, illetve fenntartani. Tudom például, hogy olykor érdemes ellene játszani, és késleltetni a pillanatot, amikor a fájdalom rázúdul a nézőre. Lelkileg az alapélményünk átadása a nagy feladat. AmikorForgács Péter rendezővel dolgozni kezdtünk az anyagon, legelőször is megnéztünk egy dokumentumfilmet a Dubrovka színházbeli túszdrámáról. Brutális hatása volt. Azután a próbaidőszak alatt egyre beljebb mentünk a történetbe, már szinte nyomoztunk, újabb és újabb részleteket töltöttünk le az internetről, mindent megtudtunk, amit lehet. Azt a gyomorszorító tehetetlenséget és dühöt kell megéreztetnünk a közönséggel, amely elfogott bennünket. 

R: Gondolom, sikerül.

FA: Igen, működik az előadás: Bevonja, beszippantja a nézőket. A premiert leszámítva, mert az rémisztő volt. Akkor azt hittük, hogy ezt a produkciót semeddig sem fogjuk tudni játszani. De tévedtünk, szerencsére.

R: Jól megy a Golden Dragon és A mizantróp is?

FA: A Golden Dragon nem könnyű falat. Amikor az első olvasópróbát tartotta belőle Gothár Péter, utána kérdezhettünk, és hát volt kérdeznivalónk bőven. Első hallásra mi sem igazodtunk el pontosan, hogy ki mikor kit játszik. Schimmelpfennig ezt a darabot öt színészre írta, de rengeteg figurára. Egy egész toronyházat leképezhetünk. Sokat öltözünk, váltunk át újabb és újabb alakokra, amit a nézőknek nem egyszerű követni. Idővel megbarátkoztam azzal, hogy ez a produkció sosem megy teltházzal. Szűkebb, ámde lelkes közönsége van. A mizantrópra viszont a bemutatását követő négy hónapban egyáltalán nem lehetett jegyet kapni. Amiben okvetlenül része volt annak, hogy az emlékezetes téli kéményhistória miatt a bulvársajtó bőségesen foglalkozott a színházunkkal. Nem is nélkülözhetjük ma már a hírverést, a médiát, a píárt. Ebben az új igazgató, Máté Gábor nyitást kezdeményezett. Magam is többször adok interjút, gyakrabban megyek be tévéműsorba beszélgetni, mint korábban. Nemrégiben készíttetett a színházvezetés egy felmérést, amelyből kiderült, hogy a budapestiek nemigen tudják azonosítani a Katona József Színház színészeit. Haumann Pétert, Nagy Ervint, Ónodi Esztert vagy engem ismernek innen-onnan – engem például állami ünnepségekről –, de nem tudják, hogy melyik fővárosi színházban játszunk. Ez tarthatatlan. Úgyhogy muszáj ilyesmivel is foglalkoznunk, nemcsak a szerepekkel.

R: A díjak számíthatnak ebben valamit?

FA: Aligha.

R: Kritikusdíjat történetesen négyet nyertél el. Médeia, Kés a tyúkban, A talizmán és A karnevál utolsó éjszakája. Szerinted is csúcspontjai a pályádnak? 

FA: Ezekre az alakításokra több díjat is kaptam, tehát elmondható, hogy a szakmának és a közönségnek egyaránt tetszettek. Számomra is fontosak ezek a szerepek, mindegyik nagy felfedezés volt számomra. Míg próbáltam, olyan színeket találtam magamban hozzájuk, amelyekről nem is gondoltam, hogy megvannak bennem. Talán csak A karnevál utolsó éjszakája díjazottja, Alba asszony kivétel, mert annál az vitte el az energiám zömét, hogy egyszerre két szerepre készüljek. Ott ugyanis eleinte nem tudtuk, hogy Máthé Erzsi bírja-e majd egészséggel, erővel Madame Gatteau szerepét, így mindig készen álltam a helyettesítésére. Négy alkalommal adtam az idős hölgyet. Szerettem azt a szerepet is, nemcsak a díjazott Albát.

R: Hogy viszonyulsz az egyszemélyes Csendet akarok!-hoz? Amit tizennégy év után ismét műsorra tűzött a Katona József Színház?

FA: Vajon mihez kezdek vele most, annyi idő után – ez volt a kérdés. Azt hittem, hogy a szövegét már rég elfelejtettem, de persze visszajött. Azt vettem észre, hogy mostanra máshová kerültek bennem a hangsúlyok. Annak idején pontos képet akartam adni egy hajléktalanról, mentem végig következetesen a szövegen. Most meg nagyobb erővel szólal meg bennem például a gyerekek iránti felelősség. Vagy a nyomokban megtalált szerelem. 

R: Jelenleg anyaszerepet próbálsz, Gothár Péternél Eresztrát A filozófusban. Az jutott eszembe, ha Bessenyei György ezt az 1777-es színdarabot nem magyarul írta volna, akkor most bizonyára újrafordítaná valaki. Hogyan boldogultok az eredeti nyelvezettel?

FA: Szerintem vicces lesz hallgatni. Gothár és a dramaturgok meghúzták persze a szöveget, de egy elrajzolt világban jól tud működni ez az elavult nyelv, ha ügyesek leszünk. Közben készülök Bajor Gizi felolvasó színházi premierre is Máté Gábor rendezésében, valamint a Kispolgárokban kaptam még szerepet Zsámbéki Gábortól. Szerencsére erre az évadra már visszajönnek a lányok, akik babákat szültek, így nem lesz annyi munkám, mint tavaly, amikor voltaképp augusztustól augusztusig le sem jöttem a színpadról. Az első félévet passzívvá is kellett tennem a színiegyetemen, ahová doktori iskolába járok. Pontosabban egyrészt tanulni járok, másrészt tanítani. Horváth Csaba fizikai rendező osztályának növendékeivel foglalkozom ugyanis a drámai színészet szemszögéből. 

R: Ott leszel a kritikusdíj átadó gálaestjén?

FA: Igen, felkértek, hogy díjat is adjak át Mácsai Pállal együtt.

R: Mit szólsz ehhez az új, „Oscar-díj jellegű” átadási ünnepséghez? 

FA: Korábban másképp zajlott, és most némi bizonytalan érzéssel tölt el az új módi. A színészek csökkent önbizalmú emberek, ezért nyilván minden nominált arra gondol, hogy valamelyik másik jelölt fog nyerni, neki (nekem) pedig milyen rossz lesz ott ülni. De ha sikerülne ezt az estét valóban rangossá tenni, színészpályákat méltón felmutatni, jeles teljesítményt nyújtó színházi alkotókat az ország nyilvánosság elé, reflektorfénybe állítani, akkor érdemes így csinálni.

Szerző: Stuber Andrea

Ma megint végigrobogunk egy életen

(Szabadesés próbanapló 4. – szeptember 19.)

Azaz csak robognánk, ha egy Action Man figura váratlan felbukkanása nem varázsolna rendezőből, színészből, asszisztensből egyaránt gyereket, és ezen még az sem változtat, hogy az az Action Man voltaképpen egy Transformers (vagy éppen Bolygó Kapitánya, Kardos Róbert szerint). Előkerül egy puzzle, egy Monopoly, egy sakktábla, jön hozzá egy kis szülői bűntudat, testvéri féltékenység, és jó adag szívatás. És már kész is az instant családi idill.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy halljuk egyre erősebben ketyegni az időzített bombát. Kint szakad az eső, lassan a faházba is beszivárog a víz. A tócsát nem látjuk, csak halljuk a cseppek földre érését a linóleumon. „Ha csak egyetlenegyszer is hibázik” - mondja a férj a feleségének az örökbefogadott fiúról, aki az előtérben hallgatózik, habár tudja ő enélkül is, hogy csak ez az egy esélye van, nem kell folyton a szemére vetni, főleg nem karácsony másnapján. Kálid Artúr kivert kutyaként somfordál el az egyik sarokba. Szívszorítóan hiteles. - Jó gyerek ő – mondja Göttinger Pál a fátyolos tekintetű Szoták Andreának, aki az ágyon ülve néz szomorúan Kálid Artúr felé. És tudjuk, mi is tudjuk, hogy jó gyerek, de nincs mit tenni, tudjuk mi lesz a vége ennek az egésznek.

Kardos Róbert egyszer Ilyés Róberttől, egyszer Szoták Andreától kap egy-egy fülest, taslit, hol csak szimplán tenyérrel, hol egy összegöngyölt Élet és irodalommal. Megérdemli, elvégre Denis ritka nagy görény (ezt írtam a jegyzetfüzetembe, és most sem találok rá jobb jelzőt, bármennyire is szeretnék). Ilyés Róbert néha igazi zsarnok, a következő jelenetben inkább humorosra veszi a figurát, ahol korábban ordított, később ugyanott az egészet elvicceli. Ettől a kettősségtől lesz Gus karaktere olyan amilyen: félelmetesen kiszámíthatatlan. Legalábbis egy gyerek számára. 

„Most nyaralunk, úgyhogy jól fogjuk magunkat érezni.” – mondja később ellentmondást nem tűrően. Kényszerű családi üdülések emléke idéződik fel mindenkiben. Itt van ezt a négy embert összezárva egy szűkös lakókocsiban. Nincs hová menekülni, mindenki kiszolgáltatott a másik frusztrációjának, kénytelenek elviselni egymás lelki csömörét. A négy színész a terem négy különböző sarka felé tekint. Ki egy bögrét szorongat közben, és motyog, ki a szék támlájára támaszkodik, és az elektromos cigarettájába szippant mélyeket.

- Most megvárjuk mi lesz, mert ilyenkor jönnek a nagy dolgok – súgja oda Pali, és várunk, de nem történik csoda, csak mindenki újult lendülettel játszik tovább. Bár talán ez is csoda, így este kilenc tájban. Ha már újul az erő, akkor jöhet az iskolaudvaron játszódó jelenet. - Kicsit rosszalkodjunk, mert a múltkor olyan slendrihányra vettük – szól az instrukció, és a tizenéves fiúkká visszavedlett színészek dobálják egymást a babzsák labdával, stikában bagóznak, nagyzolnak, és előkerül az a bizonyos fotó is. Egy meztelen nő, egy bambusz, és az ellenfény, amiben olyan jól látszanak a részek (na meg a rések, a fordító brillírozásának köszönhetően). 

Elő-elő fordul közben pár szövegtévesztés. Egy idő után Pali fel is lázad. - Az író szakszervezet nevében kérem, hogy ragaszkodjunk a leírtakhoz – majd Ilyés Róbert rákontráz, hogy jó, oké, de az azért nem szentírás. - De tudod mit – teszi hozzá nevetve, – legyen egyszer úgy, ahogy te akarod! És úgy is lesz azután, bár a kedélyes hangulatban zajló próbának ma viszonylag korán vége szakad. Pali még elmondja a heti penzumot, majd mindenki rohan, hogy két zápor között hazaérjen szárazon. A játszótérként funkcionáló faház ajtajára rákerül a lakat. Ennek ma itt vége, de csak, hogy holnap kipihenten folytathassák az utazást a főszereplő koponyája körül. 

Sós Eszter

CSAK EGY IDEIG HAZUDHATSZ MAGADNAK- INTERJÚ FULLAJTÁR ANDREÁVAL


Ősztől az Óbudai Társaskörből a Belvárosi Színházba kerül az Orlai Produkciós Iroda nyári előadása, a Gyógyír északi szélre. Az Emmit játszó Fullajtár Andreával Rick Zsófi beszélgetett a próbaidőszakról és a nyári előadások tapasztalatairól.

- Amikor először néztem meg egy próbát még a nyáron, az utolsó monológod után kértél tíz perc szünetet. A próbán is ennyire „bele lehet halni" valamibe?
Fullajtár Andrea: Bizonyos dolgokat a próbaidőszak végefelé már nem lehet megúszni. Ki lehet kerülni, de akkor maga az előadás bánja. Egyébként is az a típusú színész vagyok, aki szereti elengedni, ami belülről jön. Lehet, hogy végül nem működik, de legalább látjuk, hogy milyen érzelmeket generál egy szituáció. Később pedig letisztul, hogy mi a helyes arány, mennyit bír el az előadás.
- Szerinted létezik olyan, hogy két ember, aki kizárólag e-mailen kommunikál, lejátsszon egy kapcsolatot, az ismerkedéstől egészen a szakításig?
Fullajtár Andrea:  Abszurd, de elképzelhető egy olyan helyzet, hogy a valós találkozás előtt gyakorlatilag minden lezajlik két ember között. Ma már egy párkapcsolat minden fázisának része az internet. Én magam is ismerek néhány embert, bár nem túl sokat, akik interneten keresztül találták meg azt az embert, akivel tartósan párkapcsolatban éltek vagy élnek. Ez nem egy mese-történet. Szerintem az író ki akarta próbálni, hogy meddig lehet ebben elmenni, és arra jutott, hogy akár egészen a végsőkig. Pontosan leképeződik egy párkapcsolat összes állomása: összevesznek, kibékülnek, féltékenyek, megsértődnek... Csak éppen nem találkoznak.
- És ettől sokkal bátrabban viselkednek. Általában véve az emberek sokkal nyíltabban kommunikálnak az éterben, mint személyesen.
Fullajtár Andrea:  Persze, mert nem látják a másik arcát, szemét, és ők maguk sem árulnak el semmit testbeszéddel. Pláne, hogy nem látja a másik arcát, szemét. Sokkal nyíltabban lehet kommunikálni. Könnyebb így kezdeményezni, könnyebb intim titkokról beszélni, ugyanakkor könnyebb hazudni is. Akik nehezen ismerkednek személyesen, azoknak elképesztő táptalaj az internet, mert ott el tudják hazudni a hiányosságokat, gátlásokat, és fel tudnak építeni egy olyan karaktert, személyiséget, amilyenek lenni szeretnének. Az egyik oldalon túl nagy nyíltság, szinte gátlástalanság van, a másik oldalon egy fél élet, egy fél karakter. Kiépíthető egy óriási hazugságrendszer, mivel a másik nem látja, mekkora a kontraszt. Ebben a darabban is megpróbálnak egymás felé úgy kommunikálni, mintha minden rendben lenne velük. De ha rendben lenne, akkor nem leveleznének egymással. De ez csak később derül ki számukra.
- Emmi a legvégén nem megy el a megbeszélt találkozóra. Csak azért, mert rájön, hogy a férje mindent tud, vagy van valami más oka is?
Fullajtár Andrea:  Nem csak arra jön rá, hogy a férje nyomozott utána. Ennél fontosabb, hogy sokáig hitt abban, hogy ő tényleg olyan, mint amilyennek gondolja magát, hogy az a kép az igazság, amit az e-mail-szerelme felé vetít. A valóságban gyengébb ennél, és ez akkor derül ki számára, amikor nem mer elmenni a találkozóra. Rájön, hogy sikerült valami nagyon szépet hazudnia magának, beleélnie magát abba, hogy szabad, független, bármit megtehet, de az első reális reakció megijeszti, és visszamenekül oda, ahol tizenkét éve él: a házasság biztonságába, ahol nem kell szembenéznie bizonyos fontos kérdésekkel. Ez egy kudarcélmény. Az utolsó levelében azt mondja, most csapnak össze a feje fölött a hullámok. Szerintem ez majd csak utána kezdődik el. Mert másnap reggel kávét kell főzni, este meg kell fürdetni a gyerekeket. Ez a felismerés ott lesz a hétköznapjaikban, amíg ki nem robban. Mindhármuk életében egy erős repedés vagy talán törés keletkezett.
- Viszonylag intim térben, az Óbudai Társaskör kertjében próbáltatok, a bemutató viszont a balatonföldvári Kultkikötő Szabadtéri Színpadán volt. Nagyon át kellett hangszerelni azt, ami addig a próbákon megszületett?
Fullajtár Andrea: Hangszerelni nem, mert kaptunk térmikrofonokat. Inkább a gesztusokat kellett fölnagyítani. Szabadtéren próbáltunk, ott sem volt szobaszínház-érzetem. Földváron inkább a színpad tűnt nagynak a díszletünkhöz képest. És fura volt, hogy ötszáz ember nézi.
- A díszlet szerint két szobát látunk, elvileg nem kommunikáltok egymással. Tényleg nincs köztetek szemkontaktus sem?
Fullajtár Andrea:  Nincs. Csak a takarásban kommunikálunk, amikor egyszerre vagyunk kint. Átnézegetni sem szoktunk, hiszen van köztünk egy képzeletbeli fal. Zavaró lenne a nézőknek is, hogy akkor most látjuk-e egymást vagy nem. A számítógéppel beszélgetünk, nekem a laptopom jelenti Áront. Persze, ez nem könnyű, mert szinte egy monodrámát kell eljátszanom úgy, hogy mellettem egy másik ember is játszik egy monodrámát, és ez a kettő egymásba csúszik. De a próbák alatt megszoktuk ezt a helyzetet.
- Lehet érezni a nézők reakcióiból a színpadon, hogy valami nagyon eltalálja őket, ismerősnek érzik a mondatokat, a helyzeteket? Azt tippelem több a női hümmögés és kuncogás, mint a férfi.
Fullajtár Andrea:  A nők eleve többet járnak színházba. Egy ilyen előadásnál, mint a miénk, fokozottan érződik. Balatonföldváron lehetett azt markánsan hallani, hogy a férfiak Áronnak drukkolnak, az ő poénjain nevetnek, a nők meg nekem. Azóta ez nem jellemző. Persze, hogy lehet érezni az azonnali reakciókat, de talán az előadás utáni visszajelzések még érdekesebbek. Leveleket is kapunk, sőt, van, hogy utána megvárnak minket. Egyszer ott állt egy pár, hogy már az autóban ültek, de mégis visszajöttek, hogy elmondják, talán fogalmunk sincs, mennyire pontosan játsszuk az egészet. Velük ugyanez történt meg, mindketten kiszálltak egy házasságból, és azóta együtt élnek. Úgy látszik, mégiscsak van ilyen.

Rick Zsófi
forrás: Orlai Produkció, http://szinhaz.hu/

Háy János: Háromszögek




,,Feleség: De én nem akarom így.
Anya: Pedig így a legjobb, s te is ezt láttad otthon. Hiába akarsz majd másmilyen lenni, pont olyan leszel, mint én. Majd hallod, ahogy a hangom jön ki a szádon. Hiába mondod, hogy épp ezt a hangot nem akartad sohasem, a hang csak jön ki a torkodon, ahogyan az én torkomon is kijött az anyám hangja."


Szereplők: Horváth Lajos Ottó, Kubik Anna, Holecskó Orsolya, Fülöp Zsigmond / Tahi József, Császár Angela / Varga Mária.

Díszlet, jelmez: Kalmár Bence
Dramaturg: Gecsényi Györgyi

Rendező: Göttinger Pál

Bemutató: Pesti Magyar Színház, 2011. március 9.

JEGYVÁSÁRLÁS ITT.



Hogyha egyszer szeretsz valakit

 (Szabadesés próbanapló 3. – szeptember 13.) „Én parancsoltalak magamnak erre a világra. És nekem kell téged most tönkretennem” - jut eszembe két sor Jónás Tamás Szeretőmnek című verséből, miközben Kálid Artúrt és Varga Anikót nézem a Bárka Vívótermében. Húsz év után két ember rájön, hogy igazából saját eszményképeinek rabja. Hogy a társuk, akit ismerni véltek, a saját vágyaikból gyúrt ideál, (legyen bármennyire is kisszerű, gyarlóan emberi ez az ideál), és aki fizikai valójában mellettük él, arról voltaképpen nem is tudnak semmit. Két idegen összenéz, egy gondosan felépített kártyavár összedől. Göttinger Pál rendező, mint egy jó párkapcsolati tanácsadó, gyakorlott terapeutaként ül le Kálid Artúr és Varga Anikó mellé a Bárka kávézójából átmenekített kanapéra. Nem véletlenül jut eszembe a díszletről a szép emlékű Jóbarátok című sorozat: mintha annak szereplőit látnánk, húsz év múlva, kiábrándultan, apatikusan és kiégve, amikor a sorozatírók végképp kifogytak a poénokból, és már nem marad más, csak a rideg valóság. - Amit én szeretnék látni, hogy valaki egy buliban részegen kimondja, hogy miattad tartok itt – mondja Pali Varga Anikónak, aki támpontokat keres az egyik jelenethez. A rendező mintegy húsz percig magyaráz neki, majd a végén felkiált: Na rajta! - Jó, de akkor hogyan mondjam? – kérdezi nevetve Anikó, merthogy igazából a legfontosabb kérdésre nem kapott választ. - Leginkább hangosan – nevet Pali is. A nagy térben elvesznek a rendező halk szavai, amit intim közelségből mond a színészeknek. Az instrukcióinak csak mintegy fele jut el hozzám, de talán nem is baj, ha nem hallom, ugyanis valamiféle szakrális hangulat uralkodik a teremben, ahol az izzasztó reflektorok alatt minden csend metszően éles, és egy-egy hangosabb szó mintha megtörné ezt a varázst. Ma két jelenetet vesznek át újra és újra, aprólékosan mennek végig a részleteken. Még most is van, ami hirtelen ötlettől vezérelve új felhangot kap. Például az a rész, amikor a feleség megcsalja a férjét. Varga Anikó az mondja, szerinte legalább annyira dominál ebben az erőszak, mint az élvezet. Elpróbálják ezzel az új jelentéstartalommal kibővítve. Palinak is tetszik így, tehát marad. - A kempingnő – mondja valaki nevetve Szoták Andreára, akinek Kardos Róbert igazgatja éppen a testrészeit, hogy stabil pozícióba kerüljön a széken elbóbiskoló részegként. - Na, ezt hívják úgy, hogy műhelymunka! – kontráz rá Pali is, majd nem sokkal később a szerepe szerint éppen hirtelen felébredő Andrea fél pár cipője Kálid Artúr ölében landol. Ez annyira tetszik mindenkinek, hogy ez is marad, bár van, hogy a cipő éppen az asztalon köt ki, vagy eltalál egy borosüveget, úgyhogy a célzást még gyakorolni kell, de van rá majdnem egy hónap. Ami csak nekem tűnik soknak. Másokat nyomaszt. A szünetben Szoták Andrea bent marad a teremben, hogy egyedül gyakorolja azt a pár mondatot, amit az este folyamán már többtucatszor kellett elmondania: „A lényeg az, a lényeg az, hogyha egyszer szeretsz valakit, akkor szereted és kész.” Maga elé mondja, egy láthatatlan alaknak magyaráz, ám ezek a sorok a Szabadesés összes szereplőjéhez szólnak, akik pontosan erre az egy dologra képtelenek. Az utolsó húsz percben Varga Anikó és Kálid Artúr egyik utolsó közös jelenetét gyakorolja. „Megszállottan mást akarsz csinálni belőlem, mint aki vagyok” – mondja a feleség a férjnek, aki DNS tesztet akar végeztetni, hogy végre bizonyosságot szerezzen arról, amit mindezidáig titkon remélt. Rögeszme, bűntudat, szánalom – eddig ezek a hajtóerők segítették forgatni a rozsdamarta fogaskerekeket a házasságban. Amikor mindez kimondásra kerül, a színjáték immár véget ér. - Én teljesen egyedül vagyok – mondja Anikó, bár ez már nincs benne a szövegkönyvben, csak kicsúszik a száján, amint továbbgondolja a szerepét. - Mindenki egyedül van – zárja le a próbát Kálid Artúr, és hangjából egyszerre cseng ki a beletörődés és a remény, ami összhangban van azzal, ami voltaképpen a darab története is. Valaki haldoklik. Ám mennyire tragikus ez, ha voltaképpen úgyis mindenki haldoklik?

Sós Eszter

Firkin & Guinness


The Irish Coffee - The Jolly Reunion

Téglásy Nonó képei

Az új évad legjobban várt színházi bemutatói

Mádai Adrienn írása 

Összeállításunkban a 2011/2012-es színházi évad decemberig esedékes legizgalmasabb, legjobban várt premier előadásait gyűjtöttük össze. Október 14-én a Játékszín színpadán egy újabb Neil Simon-darabot, ezúttal Az utolsó hősszerelmest mutatják be. A Szirtes Tamás rendezte vígjátékban Barney Cashman 47 éves sikeres New York-i halvendéglős, akit Hajdu Steve alakít, egy szép napon rádöbben, hogy életéből hiányzik Valami. Meg akarja ismerni az életet, a házasságtörést, a kaland édes ízét. Ebben segítségére lesz Hernádi Judit, Gallusz Nikolett és Györgyi Anna a három felvonás során, a három kísérlet alatt. A Bárka Színház Cseh Tamás termében október 15-én Michael West, Szabadesés című darabját mutatják be Göttinger Pál rendezésében. A darab egy ír férfiről szól, akit egy szélütés álomvilágba emel, amelyben saját múltjának pillanatait éli meg újra. Kálid Artúr, az előadás főszereplője, aki a Szabadesésben tehetetlenül földre zuhanó ember, a kómában ébred rá, hogy a teendőket nem odázhatja tovább, mert az idő hirtelen, figyelmeztetés nélkül lejárt, elfogyott. A Madách Színház az idei szezonban műsorra tűz egy, azaz két furcsa darabot. Október 15-én bemutatják Neil Simon Furcsa párját, a főszerepben Gálvölgyi Jánossal és Szervét Tiborral, majd október 26-án újból bemutatója lesz a Furcsa párnak, csak ezúttal, furcsábban, mint két héttel előtte. Ugyanis megfordul a szereposztás. Először Gálvölgyi János játssza Oscart, a laza, fesztelen, elvált újságírót, és Szervét Tibor alakítja Felixet, a rendmánia és a pedantéria mintaképét, majd 26-án fordul a kocka, és Szervét Tibor lesz Oscar, Gálvölgyi János pedig Felix. Márton András rendezésében a Furcsa pár egy dolgot ígér nekünk biztosan: két és félóra önfeledt nevetést. November 4-én a Katona József Színház egy érdekfeszítő modern drámával, Georg Büchner Woyzeck-ével várja a közönséget. A Woyzeck egy valós eseményen alapuló darab, 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély több késszúrással megölte barátnőjét, a korabeli közvéleményt évekig lázban tartotta a találgatás: vajon beszámítható-e Woyzeck. Ascher Tamás rendezésében a műnek nem csak egy adaptációját láthatjuk, hanem egy újra- és továbbgondolt alkotást, a főbb szerepekben Keresztes Tamással, Jordán Adéllal és Nagy Ervinnel. A Nemzeti Táncszínház Színháztermében november 4-én mutatja be Frenák Pál Társulata a Gördeszkák felújított változatát. A Gördeszkák koreográfiája Frenák Pál gyermekkori emlékeiből épül fel, amelyben a tinédzserek divatos sportszere szokatlan metaforaként jelenik meg. Az állami intézménybe zárt gyerekek elszigetelt világát ismerhetjük meg Frenák egyedi jelrendszerén keresztül, hogyan keresik a gyerekek az egyensúlyt és a kiutat a világból. A háromnegyedórás darab Feledi János, Grecsó Zoltán, Holoda Péter, Simet Jessica és Vasas Erika előadásában kerül színpadra. A Thália Színházban november 16-án mutatják be Peter Shaffer sikerdarabját az Equus-t, Dicső Dániel rendezésében. Az Equus (a cím latinul lovat jelent) főhőse egy tizenhét éves fiú, aki hat lovat vakít meg egyetlen éjszaka alatt, a Thália színpadán Szamosi Donáth alakítja Alan Stranget. Az őt kezelő pszichiáter pedig nem más, mint Alföldi Róbert lesz, aki megpróbálja megérteni, hogy mi vezethette a fiút, az állatok megcsonkításához. Elmebetegség? Őrültség? Vagy egyszerű bűntény történt? Dömötör Tamás ezúttal Pécsen borzolja fel a kedélyeket újabb a valóságot bemutató, kritizáló darabjával. November 18-án a Pécsi Nemzeti Színház Kamaratermében kerül bemutatásra Pont Com (16+) c. darabja. A nagy sikerű, több díjat nyert Czukor Show rendezője, ezúttal a modern technikát hívja segítségül. A színpadon egyetlen színész játszik majd, mindenki más élőben – de virtuálisan – lesz jelen. A főszereplő Czukor Balázs mellett színpadon lesz többek között Unger Pálma, Stubenedek Katalin és Győrfi Anna is. A kaposvári Csiky Gergely Színház december 9-én egy izgalmas előadásra várja a nézőket, Háy János és a volt Kispál, jelenlegi Kiscsillag együttes frontembere Lovasi András közös műve A kéz kerül színpadra. A bit zenés darabot Háy János saját novelláskötete, „A bogyósgyümölcskertész fia” alapján írta, Lovasi András feladata a színmű megzenésítése volt, a rendezést pedig Göttinger Pálra bízták. Varga Zsuzsa, Szula László és Csapó Virág szereplésével A kéz izgalmas előadásnak ígérkezik. A debreceni Csokonai Színház december 16-án Osztrovszkij: Karrier, avagy a lónak négy lába van, mégis… c. darabját mutatja be a nemzetközi hírű, lengyel Andrzej Bubien rendezésében. A fanyar humorral megírt társadalmi szatíra aktualitása mit sem vesztett a 19. század óta, de Bubien tovább fokozza jelentőségét, a közelmúlt ismerős közegébe helyezi a cselekményt, miközben a mű eredeti dramaturgiáját megtartja. A főbb szerepekben Trill Zsoltot, Ráckevei Annát, Mikse Lászlót és Szűcs Katát láthatjuk. A Pesti Színházban még karácsony előtt egy nappal, 23-án színpadra kerül Nina Raine Billy világa című színműve. A darabot Szőcs Artur rendezi, aki nemrég végzett a Színművészeti Egyetem rendezői szakán, és diplomadarabját, a Periodot a Vígszínház 2010 decembere óta nagy sikerrel játssza. Ezúttal a sikeres színészként is ismert rendező egy siket-néma fiú életet tárja elénk. A történet a másságról, a másság elfogadásáról szól, és arról az egyenlőtlen küzdelemről, amit sérült társaink vívnak nap, mint nap. Szőcs Artur eddigi rendezéseiből kiindulva bizton állíthatjuk, hogy a bemutató időpontját nem a véletlen alakította, pont Karácsony elé.

a képernyő előtt

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Nemcsak tudományos alapvetésekben, hanem színpadilag is látszik, ahogyan egy-egy újabb médium, a kompjuter, az internet, az elektronikus levelezés, az állandó elérhetőség praktikumát kényelemmel és borzalommal vegyítő mobil beépül az esztétikailag ábrázolható tárgyak körébe: természetesen, hiszen az emberi kapcsolatokat is teljesen átszabják a találmányok. Magatartást, nyelvet, mozdulatot, testtartást – szinte mindent. Levélregény van számos, és a színház sem ódzkodik ezek színrevitelétől: a legismertebbet mondom, a Kedves hazug, Jerome Kilty klasszikusa G. B. Shaw és Mrs. Campbell négy évtizedes szerelmi levelezésének sztoriját kerekíti ki. Daniel Glattauer kortárs osztrák író tehát nem talált ki semmi különöset 2006-ban, amikor egy e-mailes szerelmi történetet írt meg sikerlistás bestsellerré, mely magyarul is olvasható. Papír és ceruza, plusz egy-két hét várakozási idő nélkül az e-mail is voltaképpen írásbeli közlés, elővehető, nézegethető, fejben tervezgethető. Amitől más, az a reakcióidő rövidülése, valamint a szavak leírásának ritmusa, megválogatása. A színpadra állítás sem meghökkentő. Ez is szerelmi történet, az írott szón át való megrészegülés, egyre beljebb hatolás a másik énjébe, a személyiség teljessége beszippantásának csalóka vágya – csak még több ismeretlenes egyenlet, több lehetőség az álcára, a lelepleződés kisebb veszélyével.

Tehát csak a színpadi megvalósítás az, ami felpörgetheti a kíváncsiságot: hiszen itt nem írótollal kell papír fölé hajolni, vagy borítékot tépkedni izgatottan, hanem egy monitorral kell játékba kerülni. És Göttinger Pál rendezése is abban áll, hogy ezt a helyzetet tölti fel színpadilag. Két félre osztott szobarészlet az alap. Asztalka és számítógép. A főhősnőnél laptop, a főhősnél LCD-s monitor. Ajtó, előszobába nyíló húzós Leo Leikénél (aki a Like című magazinhoz egy betű plusszal hasonlító nevével kerül a főhősnő, Emma Rothner levelezőrendszerébe), kilincses Emmánál. A díszlet statikus, a jelmez viszont szinte minden egyes bejövetelnél más és más, a kb. öt hónapnyi időtartam időjárásának és az otthoni tevékenység mibenlétének megfelelően ugyan, de szinte azonosíthatatlan gyorsasággal cserélődik, ugyanakkor jellegében mégsem sokat változva alapvetően. Valahogy a női felsők mind hasonlatosak, félvállra csúsztatható szabásúak – persze van hosszú ujjú, végig gombos blúz, bőrdzseki stb. (no de nem divatmagazinba írunk). Sebő Rózsamunkája a díszlet és a jelmez egyaránt.

Emma harmincas, férje korábbi házasságából származó két gyermeket is nevelő, kreatív, jó fellépésű, dinamikus nő. Valami azért biztosan hiányzik az életéből, túl harmonikus lenne így minden. Leo is értelmiségi, a szerencsétlenebb, „professzoros” balfék fajtából. Nyelvész és kutató. Mindketten színesen, szívesen, mohón írnak, élvezettel adják-kapják a szavakat, és sodródnak általuk. Két egészen kiváló alakítás tudja ezt a – voltaképp variálhatatlan – színpadi helyzetet megtörni, s egyszersmind a jellemek elmélyültebb kifejtésének hézagait betölteni. A ki-be járkálásból a napok, sokszor hetek kihagyásait mutató digitális hónap-nap kijelző szerinti ritmusban, az állandó kontra-rekontra szituációból a legtöbbet hozza kiFullajtár Andrea – mondhatni színészi jelenlétének önsúlyától is – és Őze Áron, szabad, laza, pepecselős jellemábrázoló gondossággal. A kialvatlan, vászongatyás Leo, Emma borospohárral, az ajtóból hallgatva a gyerek zongorázását: bár a szöveg sodra ragad a játékra, még így is szép képként marad meg. Végig nem pillanthatnak egymásra: párhuzamos térben és időben léteznek, szemkontaktusuk csak a monitorral van – bár ezt következetesen végigvinni képtelenség. Nagyszerű pillanat azonban, mikor a kissé hosszúra nyúló játékidő végén, a meghajlásnál, végre egymásra tekinthetnek.

Minden más ún. spoiler, a poén lelövése lenne. Természetesen nincsen csak egyedül való lény: hordja mások terhét, még ha a magáról való híradásokba ebből kevés szüremlik is. Emma (ebben a kapcsolatban: Emmi – és ennek van jelentősége) a férjéét, Leo az eddigi, állhatatlan szerelméét is. A földvári csillagos estén, a premieren minden jól működött, holdfényben az egész mostani kommunikációs abszurditás, a félelem a másiktól, a fizikai kontaktusoktól, hangtól, illattól bizarr ellenpontot kap a természet jelenvalóságától. Az emberek csapdában szűkölnek a saját érzéseiktől, állandó önértelmezések és félreértések folyamataiba gabalyodva ismerik föl a méltó és szerethető társat a másikban, és a kapcsolat lehetetlenségét egyaránt: a Hold meg csak ragyog mégis.

Kellemes és szerethető este, nyilván még négy fal között is.

BUDAI KATALIN



Rendhagyó évadnyitó és az Éjféli mesék a Bárka Színházban

A színház 15. évadában öt premierrel várja a nézőket. A péntek esti rendhagyó évadnyitón Vlad Troickij ukrán rendező köszönti a nézőket. 

Rendhagyó évadnyitóval és az Éjféli mesék című, Vlad Troickij rendezte előadással indul pénteken a Bárka Színház 15. évada, amelynek során öt premierrel várják a közönséget. Az öt premier között két új kortárs magyar dráma - Tasnádi István East Balkán munkacímű és Szabó Borbála A teljes tizedik évad című darabjának - ősbemutatóját láthatják a nézők. A péntek esti rendhagyó évadnyitón a színház megújult fogadóterében a Keleti István Művészeti Iskola növendékei az Éjféli mesékhez kapcsolódó jelenetekkel lepik meg a közönséget. A tavalyi évad utolsó bemutatójaként színre állított, improvizációkra épülő darab előadása előtt Vlad Troickij ukrán rendező köszönti a nézőket. Éjfél előtt Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója lép színpadra: a 2011-2012-es évad új produkcióiról, a Bárkát érintő változásokról tájékoztatja a közönséget. Éjfélkor az amfiteátrum feletti hídon pezsgővel köszöntik az új évadot, arra emlékezve, hogy 1999-ben szeptember 17-én adták át a felújított Bárka Színházat. Az eseményt zenés, táncos mulatság zárja. A színház sajtóreferensének keddi tájékoztatása szerint az idei évad első bemutatóját októberben tartják a Cseh Tamás Teremben: Michael West Szabadesés című művét Göttinger Pál állítja színpadra. Tasnádi István East Balkán munkacímű darabját Vidovszky György rendezésében decemberben mutatják be ugyanezen a színpadon. Dorota Maslowska Megvagyunk egymással című alkotásának premierjét 2012 januárjára tervezik, a darabot Kamondy Zoltán rendezi a Stúdióban. Ödön von Horváth darabját, A végítélet napja munkacímmel - többek között Mucsi Zoltán, Gados Béla, Varjú Olga, Spolarics Andrea és Parti Nóra szereplésével - Forgács Péter állítja színpadra, a bemutatót 2012 februárjában tartják. Szabó Borbála A teljes tizedik évad című művét pedig Szabó Máté rendezésében láthatja a közönség 2012 tavaszán, a Stúdióban. A Bárka Színház idei jelmondata: Itt és most! Ha valaki végigböngészi a Bárka műsorát, akkor csupa kortárs darabbal találkozik Esterházytól Conor McPhersonig, Dough Wrighttól Bradbury-ig, Mrozektől Nádas Péterig - emelte ki a sajtóreferens. Mint rámutatott, a kifejezetten a színház számára írott új daraboknál cél, hogy közvetlenül megszólítsák a nézőket és a mindennapjaikat meghatározó eseményeket helyezzék a középpontba. Ilyen például Tasnádi István East Balkán munkacímet viselő - tinédzser-útkeresést, gyerek-szülő kapcsolatot végletes helyzetben vizsgáló - műve is. A Bárka Színház különösen figyel a fiatal korosztályra: az idei évadban is nagy hangsúlyt fektet az előadásokat feldolgozó drámafoglalkozásokra. A gyerekek számára pedig a tavaly bemutatott Párkák meseopera mellett folytatódik a MeseLadik program, újra lesz ZeneLadik, valamint többször vendégül látják a Brass in the Five formációt. A társulattól Réti Adrienn és Telekes Péter színművész a Vígszínházhoz szerződött, Bérczes László művészeti tanácsadó és Göttinger Pál rendező pedig Kaposváron folytatja tovább munkáját. A színház stúdiójában tavaly bemutatott darabot, Háy János Nehéz című művét - amely a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb férfi főszereplő díját hozta meg Mucsi Zoltánnak - a Színházi Kritikusok Céhe három kategóriában is jelölte a Színikritikusok Díjára: a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerés mellett a legjobb női mellékszereplő (Lázár Kati) és a legjobb új magyar dráma díjáért is versenyben van. 

Üllői úti csend

(Szabadesés próbanapló 2. - szeptember 7.)

Az Orczy Park lépteimmel felkavart avarának illata nem hagy kétséget afelől, hogy ősz van, méghozzá visszavonhatatlanul. Tizennyolc óra. A délutáni próba kezdési időpontja, így a koffeinbevitel esetemben elkerülhetetlen. A külső próbahelyként funkcionáló faház ablaka még nyitva, de a levegő már nem frissít, inkább diderget. Érezhető, hogy ez ma már a második, kemény munkával töltött etap, ám a fáradtság egy idő után mindenkit felvillanyoz. Finomhangolás, újragondolás, átstrukturálás, amibe persze némi komolytalankodás is belefér: így bontakoznak ki lassan az újabb rétegei a darabnak.

- Csak próbapoénnak gondoltam – mondja egy helyütt Kálid Artúr, de Pali egyből rákontráz, hogy megvette, maradjon csak benne, majd nem sokkal később jön is az újabb instrukció: - El tudnád játszani, hogy kigyúl egy kis lámpa a fejed fölött?

Kálid Artúr megpróbálja, és lőn világosság, és Pali mondá, hogy ez jó.

Jelen van a látványért felelős csapat egyik tagja, Kovalcsik Anikó is, aki a próba folyamán végig jegyzetel: honnan kerüljön majd elő egy teli borosüveg helyett egy üres, vagy például milyen legyen Kálid Artúr Közgáz könyve, amelyből szerepe szerint az egyik jelenetben éppen tanulni szeretne, amikor megzavarja őt a testvérét alakító Kardos Róbert, két tizenéves lánnyal (Varga Anikó és Szoták Andrea) karöltve.

- Részeget játszani rendkívül komplikált feladat – ezt maga Göttinger Pál is elismeri, amikor Varga Anikó a berúgott tinédzser gesztusait gyakorolja. A rendező végül saját életéből ragad példát: másodikos főiskolás korában el kellett játszania egy olyan részeg karaktert, akiből visszajönne, aminek kell, de mégis bennmarad, majd az alakítás nagyságát alátámasztandó egy rövid, ám a szemlélőben annál mélyebb nyomot hagyó rögtönzéssel be is mutatja, mitől volt annyira hiteles.

Jön a férj és a feleség „ágyjelenete”, amikor minden borul, amikor egyetlen mondat hatására értékelődik át egy „nem túl boldog házasság”, és egy nőben a maga nőisége, illetve ami után a minden rendben van látszatához már nem lesz elég havonta egyszer az az „unalomig ismételt otthonos izé”, amely a feleség szerint inkább vérfertőzés, hiszen ez a kapcsolat már olyan, mintha ők ketten voltaképpen testvérek lennének.

- Hallgatod a csendet az Üllői úton, és egyszer csak rájössz, hogy ez a legrosszabb házasság a világon, és te már évek óta nem érzel semmit – mondja halkan Pali a valóban az Üllői út irányába révedő tekintetű Varga Anikónak, aki keresi a megfelelő hangsúlyt az egyik mondathoz. A pillanat varázsa, ahogyan végre megtalálja, és előbújik a végtelen cinizmus védőburka alól az immár soha be nem gyógyulón megsebzett, esendő ember.

Lassan az összes szereplő megérkezik, ezért visszatérnek egy korábbi részhez. Pali közben magához ragadja az egyik jelenetben Ilyés Róbert által használt nádpálcát (Nem baj, ha ezt fogom?), majd azzal hadonászva instruálja végig a próba további részét. Mint egy karmester, nagy ívű kézmozdulatokkal, néha túljátszva kicsit a dolgot, parancsszerűen kiabálva, ám végtelenül finoman vezényel.

Kardos Róbert következetesen mindig „Luizének” ejti az egyik szereplő nevét. Pali azt mondja, ezt a beidegződést, ami még a Harminchárom változat Haydn-koponyára előadásból származtatható (ahol Kardos Róbert karakterének feleségét „Terézének” hívják), nagyon gyorsan ki kell irtani. Tanácsot is ad: egészen egyszerűen egy spanyol férfira kell gondolni. Sikerül is, legközelebb már valóban „Luíz” lesz Louise-ból.

- Remélem mindenki szereti az indiait – mondja el Kálid Artúr körülbelül tizenötödszörre este tízkor, és már az ő arcán is megjelenik egy halvány mosoly, amely szerepe szerint nem lenne indokolt. A kimerültség immár óriási röhögéseket szül, úgyhogy végül tovább nem odázva az Orczy Parkba amúgy is megállíthatatlanul begyűrűző elmúlást, Pali leinti a próbát a varázspálcájával.

Egyébként biztosan ért valamit a mágiához, mert hazafelé sétálva az Üllői úton mintha én is meghallani vélném azt a bizonyos csöndet.



Sós Eszter

Évadkezdés a Magyar Színházban

MTI/PRAE.HU 

 Montmartre Pest szívében: kávéházi hangulat, festőművész, költő, tangóharmonika, bohém színészek és táncosnők várják a közönséget a Pesti Magyar Színház évadnyitó rendezvényén a Hevesi Sándor téren szombat délután; este a Párizsban játszódó francia bohózat, az Osztrigás Mici sajtóbemutatójával indul az új évad. Az új évadban a nagyszínpadon Georges Feydeau Osztrigás Mici című darabja mellett Szép Ernő Lila ákác és Móricz Zsigmond Rokonok című művét, valamint Berg Judit Rumini című mesejátékát is láthatja a közönség. A Sinkovits Imre színpadon Jakob Wassermann Kaspar Hauser és Moliére Don Juan című művét mutatják be. "A szalonoké parfümös rege, Szilaj és új az utca éneke" - Adyt és kortársait is megidézik szombaton a Hevesi Sándor téren, ahol a Pesti Magyar Színház színészei röpítenek vissza a századelő Párizsába. Oda, ahol az évadot nyitó előadás, az Osztrigás Mici is játszódik - olvasható a Pesti Magyar Színház MTI-hez eljuttatott ismertetőjében. Mint írták, szombat délután megelevenedik a Montmartre Pest szívében: varázslatos párizsi hangulat, kávé- és croissant-illat, festőművész, költő és tangóharmonika, bohém színészek és táncosnők, akik arra hivatottak, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt - így volt ez a századelőn, és így van ez ma is, száz évvel később. A friss kávét színészek főzik, miközben francia dallamok töltik be a teret. A térre látogatók parókával, kosztümben közös fotót készíthetnek kedvenc színészeikkel vagy modellt állhatnak a karikatúrát készítő festőművésznek. A vállalkozó kedvű látogatók pétanque-versenyen vehetnek részt, és - kevésbé korhű - csocsópartin mérhetik össze tudásukat a színész-csapattal. Ezenkívül rajztudásukat is bemutathatják az Eiffel-torony rajzoló versenyen. A kicsikről sem feledkeznek meg: a Sinkovits Imre színpadon különböző játékokkal, foglalkozásokkal várják a gyerekeket, a sminkesek pedig varázslatos arcot festenek nekik. Szombat este a nagyszínpadon láthatja a közönség Novák Eszter rendezésében az Osztrigás Mici című darabot, amelynek előbemutatóját április 21-én tartotta a színház. A Lila ákác című produkciót október 7-én Guelmino Sándor rendezésében, a Rokonokat februárban, Szőcs Artúr rendezésében tűzik műsorra. Berg Judit Rumini című művének színpadi változatát december 3-án mutatják be Méhes László rendezésében. A Sinkovits Imre színpadon februárban Jakob Wassermann-Bíró Kriszta Caspar Hauser című művét Guelmino Sándor állítja színpadra, Parti Nagy Lajos átdolgozásában Moliére Don Juan című darabját Göttinger Pál rendezi, az előadást áprilisban mutatják be. A teátrum korábbi tájékoztatása szerint a Magyar Színház költségvetése a 2010-2011-es évadhoz képest a 2011-2012-es évadban százmillió forinttal kevesebb lesz. Ezért a most induló évadban kevesebb bemutatót tartanak, és az eredeti elképzeléstől eltérő műsortervet állítottak össze. A tájékoztatás szerint a 2009-2010-es évadban a színház előadásait összesen 73 619 néző, míg a 2010-2011-es évadban 62 ezer néző látogatta.

forrás: http://prae.hu/

FIRKIN @ Kaprun

Évadot nyit a temesvári magyar társulat

Balázs Attila igazgató a hétfői évadnyitó gyűlésen ismertette a színház tervezett új bemutatóit.

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, mint minden évben hagyományosan egyhetes mozgásművészeti mesterkurzussal és az azt lezáró sportmérkőzésekkel nyitotta az évadot. A mozgalmas és tartalmas bemelegítő után szerbiai és temes megyei turnéra indult a társulat a Zián & Kopik című bábelőadással. A produkció, a bemutatót követően számos helyen vendégszerepelt nagy sikerrel, ugyanakkor Avignonban is lehetősége volt bemutatni a színháznak.
Elsőként Németh Ákos kortárs magyar drámaíró Deviancia című drámáját viszi színre a temesvári magyar társulat a színház stúdiójában, rendhagyó módon a szerző rendezésében. Az első produkció próbái már el is kezdődtek, az előadás bemutatójára pedig október közepén kerül sor.

Az évad első nagyszínpadi bemutatója a Párizsban élő, romániai származású Alexandre Colpacci rendezésében kerül bemutatásra. A neves-, több díjat is nyert rendező Thomas Bernhard komédiáját, az Immanuel Kantot viszi színre a temesvári társulat színpadán. Az egyik legeredetibbnek számító osztrák szerző drámáját novemberben láthatja a közönség.

A soron következő évad másik nagyszínpadi produkciója a Furnitur című darab ősbemutatója lesz. Vinnai András egyike a legtehetségesebb kortárs magyar dramaíróknak, darabját Göttinger Pál rendezésében láthatja a közönség februárban.

A repertoár egyik gyöngyszeme Henrik Ibsen Peer Gynt című világhírű klasszikusa, amelyet a temesvári színház a budapesti Fortedanse Társulattal közösen mutat be. A koprodukció rendezője, a Fortedanse vezetője Horváth Csaba, akinek a szakmai érdemeiről számos díj és elismerés tanúskodik.

Az új bemutatók mellett továbbra is műsoron maradnak a korábbi évadok legnépszerűbb és legsikeresebb produkciói, ugyanakkor a színház állandó támogatóinak, a Temes Megyei Önkormányzatnak, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának, a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően a színház ebben az évadban is készül vajdasági-, magyarországi- és erdélyi turnékra, hazai- és nemzetközi fesztiválokra. Szeptemberben a Zián & Kopik előadás Veszprémben lesz látható. A nagy sikerrel játszott és több díjat is nyert mady-baby-t Szegeden, a szintén népszerű és több fesztiválon bemutatott Prahot szeptemberben Nagyváradon lehet majd látni a Rövid Dráma Fesztivál keretén belül.

A 2011/2012-es évad nyitóelőadása a Társulat által rendezett Bolondos évszakok című zenés előadás, melyet szeptember 14-én 19:00 órától láthat a közönség a színház Nagytermében.
Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a jegyárak, illetve a pénztár nyitvatartása. a soron következő évadban is változatlanok maradnak. Nagytermi előadásainkra jegyet váltani 16 lejes egészáron, illetve 8 lejért kedvezményesen (diákoknak és nyugdíjasoknak) lehet, stúdióelőadásaink 10 lejes egészáron, illetve 5 lejért kedvezményesen (diákoknak és nyugdíjasoknak) kaphatók. A jegyiroda nyitvatartása: hétköznap 10-13, szerdán és pénteken 17-19 óra között is, illetve minden előadás előtt egy órával lehet jegyet váltani; cím: Alba Iulia utca 2. Szám, telefon: 0356-450.606, e-mail cím: ticket@tm-t.ro.

forrás: 

MINTHA ITT SE LENNÉK

(Szabadesés próbanapló - augusztus 31.) - Huszonkettedik oldal, de melyik mondat? - Itt maradt velünk – sietnek a többiek a rendező, Göttinger Pál segítségére, és folytatják onnan ahol előző nap abbahagyták. Megfejtenek. Négy óra alatt próbálom összerakni a szilánkokból a sztorit az első olvasópróbák egyikén, de nehéz: oda-vissza ugrálunk az időben. Kórházban vagyunk, majd kollégiumi szobában, egy baráti összejövetelen, aztán az iskolapadban. Egy kocsi lopás 1979-ben, egy szélütés 1998-ban. Ebben a flasback-kirakósban apránként rakódnak egymás mellé az információk. Elcsepegtetett félmondatokból, leheletnyi gesztusokból formálódnak a karakterek, bontakoznak ki a köztük lévő kapcsolatok. A befogadó (jelen esetben egyedüliként ez lennék én) „belezuhan” a történetbe. Kapkodja a fejét, elveszti a biztos talajt, keresi a kapaszkodókat. A szereplők (Varga Anikó, Kálid Artúr, Kardos Róbert, Ilyés Róbert és Szoták Andrea) azonban szintúgy. Most akkor, hogy került ide ez a szamár? Miért használ a férj és a feleség egymással szemben archaikus indulatszavakat? Van-e többletjelentése, ha a női bugyi az egyik szereplő fején marad több jeleneten keresztül? Az eredeti előadásban így volt, a Bárka stúdiójában megoszlanak a vélemények ennek szükségességéről, így ebben a kérdésben egyelőre nem születik döntés. „Jó változás, rossz változás” – a Kardos Róbert által játszott figura könyvének címe ez, melynek témája az ír hitelválság. Végre egy pont, amely biztosnak tűnik, egy momentum, amelynek segítségével párhuzamot lehet teremteni a mai magyar jelennel, mert az olyan kézzelfogható, és egy mankó az mindig jól jön. Mindez azonban egy pillanatig tart. Igen, valóban válság van, itt is, ott is. Pénzügyi, de még inkább értékválság. Középkorú embereket látunk, akik valahol elvesztek. Nem döntöttek, amikor kellett volna, és nem választottak, amikor lehetőségük volt rá. A szereplők közül valaki azt mondja, ez akár buddhizmushoz kötődő gondolat is lehetne. Majd kibontják, vagy nem. - Ezeknek az embereknek nem kicsúszott a kezükből az életük, hanem pontosan azt kapták, amit akartak – mondja a rendező a Szabadesés „hőseiről”. Hogy van-e rajtuk biztosítókötél, ami mindebből visszarántja őket? A kérdés, hogy egyáltalán akarják-e. Fejest ugrani a semmibe ugyanis ambivalens tett. Húszévesen izgalmas, negyvenévesen félelmetes. Mert adódnak ugye a kérdések. Ha a zuhanás közben lepereg előtted életed filmje, akkor azt fogod látni, amit gyerekként képzeltél a jövőről? Csalódnál vagy büszke lennél? És amit magad köré építettél, az kilátó, vagy tulajdonképpen börtön? „Mintha itt se lettem volna, mintha az egész életemből hiányoztam volna…” Varga Anikó hangja elcsuklik. A színház büféjéből közben az ajtón át halkan beszűrődik egy dallam. Riders on the storm. Szerintem csak én hallom. A csapat közben összenéz. Szabadság? Végre? Most? Ebben is majd megegyeznek. Pali lezárja a próbát. - Holnaptól már járkálunk, és elhagyunk tárgyakat, hogy tudjunk majd mihez visszatalálni. 

 Sós Eszter

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed