Susotázs + Applia

A filmben található konferencia valós hátteréről mesél az Ozone Network műsora 



A mezei néző c. blog a Susotázsról

Hasonlóan jó hangulatot árasztó, szórakoztató film volt a Susotázs, amelyben két szinkrontolmács – Göttinger Pál és Takács Géza – próbált minden határt átlépve elcsábítani egy nőt, akit Osvárt Andrea játszott.
Ezek után, ha Göttinger Pál nevét látom majd, nem folyton a Telefondoktor fog beugrani. (Na, aki azt nem látta és szeret nevetni, még pótolja.) A fiam ezt az utóbbi két kisjátékfilmet szerette a legjobban, amely nem is csoda, ezekben volt viszonylag sok humor is...


forrás:  https://mezeinezo.blog.hu/

Szavak, amelyeket senki nem hall

2019. 04. 12. | BECSÁGH DÁNIEL 

Tóth Barnabás rövidfilmje, a Susotázs kis híján a Mindenki utódja lett, hiszen az idei Oscaron kategóriája öt legjobbja közé került be – ennek megfelelően pedig hamarosan a mozikban is vetíteni fogják az Eksztázis kísérőfilmjeként. A siker természetesen örömteli, de a Susotázs csak részben a legújabb csúcsteljesítménye a hazai filmkészítésnek.

Pál (Göttinger Pál) és András (Takács Géza) szinkrontolmácsok, akik pont annyira veszik komolyan a munkájukat, amennyire 10-15 évnyi rutin és kiégés mellett jellemző. Amikor egy prágai hűtőgép-konferencián rájönnek, hogy csak az egyetlen magyar résztvevőnek kell fordítaniuk, és hogy feltehetőleg a közönség soraiban ülő gyönyörű nőről (Osvárt Andrea) van szó, a két főszereplő humoros, de egyre komolyabb felhangokat megütő játékba kezd hallgatóságuk kegyeiért.

Furcsának tűnhet, hogy a Mindenki győzelme után mindössze két évvel újabb hazai kisfilm jutott a legnagyobb elismerés kapujába, de az író-rendező hátterét ismerve ebben nincs semmi meglepő: Tóth Barnabás már több mint egy évtizede készít rövidfilmeket, és neki köszönhetjük a pár éve az interneten hatalmas karriert befutó Újratervezés című alkotást is. Ne gondolja tehát senki, hogy a nagyjátékfilmes munkák hiánya azt jelenti, hogy Tóth a végzős hallgatókkal egy ligában játszó, félamatőr alkotó.

Sőt, mint azt a Susotázs összképe is mutatja, a százmilliókból dolgozó kollégáit is megszégyenítő profizmussal képes levezényelni egy filmet. Mondhatni, a Susotázsban az a feltűnő, hogy nincs benne semmi feltűnő: a színészek minden gesztusa, a jelenetek ritmusa, a humor időzítése egytől-egyig a helyén van, mintha csak egy gyakorlott nemzetközi rendező munkáját néznénk. Pedig a hazai produkciók többségére még mindig jellemző, ha csak egy-egy apróságban is, de kiviláglik filmeseink kényszerű tapasztalatlansága – de úgy tűnik, Tóth számára ez nem gond, hiszen ő kisfilmeken keresztül is tökéletesen elsajátította a történetmesélés minden csínját-bínját.

Többek között abban a tekintetben is, hogy ahogyan az Újratervezés virális népszerűségét a végső fordulat szégyentelen lélektani manipulációja idézte elő, úgy a Susotázs is ügyesen, de nem kevésbé kiszámíthatóan pengeti azokat az érzelmi húrokat, amelyek végtelen mennyiségű Facebook-megosztásig és akár egy Oscar-jelölésig is képesek eljuttatni egy produkciót. Tóth ezúttal a magány, a valódi kitárulkozás lehetetlenségének élményét ragadja meg, ugyanakkor ehhez egy jó nagy adag (ön)iróniát is társít, amitől egy csapásra lényegesen hitelesebbé válik a Susotázs. De ne feledkezzünk meg Göttinger és Takács érdemeiről sem ebben: a nyúlfarknyi játékidő ellenére is hibátlanul érzékeltetik karaktereik különbözőségeit, ugyanakkor a kémia pont olyan erős köztük, mint egy az évek során alaposan összecsiszolódott tolmácspárosé.

Ugyanakkor a befejezés ettől függetlenül is a lehető legtriviálisabb. Maga a fordulat is kilométerekről sejthető (ráadásul részben pont Osvárt Andrea személye miatt), de sokkal inkább azt lehet előre megjósolni, hogy milyen közhelyre fog kifutni ezen keresztül a történet – hiszen az Újratervezéshez hasonlóan a Susotázs is látványosan a lehető legnagyobb katarzis felé tapos. Ebből a szempontból pedig visszaüt a rövidfilm-jelleg, hiszen egy 15-20 perces alkotást sokkal jobban meghatároz a csattanója, mint egy 100-120 perceset.

Ötlete, mondanivalója és jelentősége szempontjából tehát óvakodnék világszínvonalúnak nevezni a Susotázst, ugyanakkor megvalósításában abszolút a filmkészítés magasiskoláját képviseli – a hazai mezőnyben pedig végképp. Úgyhogy csak remélni tudom, hogy Tóth Barnabást ezek után megtalálja egy nagyjátékfilmes lehetőség, amelyben végre igazán kibontakoztathatja tehetségét.



forrás: https://art7.hu/

Évad vége a Móricz Zsigmond Színházban


KICSIT MÖGÉ KELL LÁTNOD MINDENNEK - INTERJÚ KIRJÁK RÓBERTTEL

Kirják Róbert az elején gazdasági igazgató volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál, most meg már el se tudnák nélküle képzelni a teátrum működését. Igazgatóként átlát A-tól Z-ig mindent, és ehhez bizony kellettek azok a bizonyos lépcsőfokok is. Hiába adtunk neki egy különálló évadot képzeletben, semmit se csinálna másképp. Ilyen az, amikor már valakinek ennyire csak a közönség jár a fejében.

Már gyerekként is érdekelt a kultúra, és sokat jártál színházba. Akkor végig futott az agyadon, mi is lehet a függöny mögött?
Akkor még nem gondolkoztam ilyeneken, hogy mi folyhat a kulisszák mögött. A színház szeretete már korán kialakult bennem, amit a szüleimnek köszönhetek. Általános és középiskolában is volt bérletem, és jártam folyamatosan a darabokra, de hogy egyszer én ott dolgozhatok a függöny mögött, az soha meg se fordult a fejemben. Gyerekként tényleg csak annyi volt bennem, hogy ez egy klassz dolog, és tetszik amit csinálnak.

Rád nagy hatással volt, hogy a szüleid színházrajongók voltak, de mi a helyzet a mostani generációval? Eljárnak maguktól is színházba, kezdik megszeretni a varázsát a mai technikai-világ mellett?

Az itthoni viszonyokhoz képest Nyíregyháza kuriózum, az általános és középiskolások nagyon sokan járnak színházba, és Magyarországon ez a szám valóban kimagasló. Általános iskolás bérletesből van majdnem 11 ezer gyerek, és a városi középiskolákból is szinte mindegyik képviselteti magát. Ezt már szép utánpótlásnak lehet tekinteni, de amit nagyon nehéz mérni, hogy ha befejezte a középiskolát, akkor milyen arányban lesz rendszeres színházlátogató. Mindig igyekszem olyan évadban gondolkodni, és olyan előadásokat kiválasztani, ami a fiatalabb generációnak is szól. Mivel a bérletszámunk folyamatosan emelkedik, szerintem jó úton járunk.

És úgy, hogy nem is nagyon kellett ezt erőltetni.
Persze, felesleges bármit is erőltetni. Belső indíttatás miatt térjen vissza a néző, és a pozitív emlékek miatt.

Mert láttunk már gyakran olyat, hogy az iskolás beül, de abszolút nem érdekli a darab, és végig a telefonját nyomkodja.
Újkeletű probléma ez. Mi is próbáljuk elkerülni, hogy megtörténjen. Mindig megkérjük a nézőket, hogy kapcsolják ki a telefonokat. Ha mégis előkerül a mobil, akkor a közelben ülők rá szoktak szólni az illetőre, hogy ez illetlenség. Nem olyan rég történt, hogy Szabó Kimmel Tamás leállította az előadást, mert egy néző a telefonját nyomkodta, és finoman megkérte, hogy ezt ne tegye. (Tamás a Száll a kakukk fészkére című darabban játszott. Először egy megszólaló mobil miatt, majd másodjára több fénylő telefon miatt akadt ki a közönségre, mert zavarták a koncentrációban. Vastapsot kapott érte. – Toronicza)

Sokat beszélnek erről, hogy mi a helyesebb? Persze a többség azon van, hogy a színész ne lépjen ki a szerepéből, és inkább a közönség tegyen valamit, ha ilyen van.
Igen, de van, amikor ez nem segít. Én azt is megértem, amikor egy színész elveszíti a türelmét.

Hihetetlen, de ismerek több olyan embert, akit közgazdász diplomával bekebelezett a művészélet. Ez számodra is egy érdekes kaland volt.
Eredetileg gazdasági igazgató voltam itt, majdnem 14 évig. Pénzügyi-számviteli iskolát és közgáz egyetemet végeztem, tehát ez az utazás teljesen másképp indult az elején. Viszont a színházban a pénzügyi feladataim mellett foglalkoznom kellett a technikával, munkaügyi és jogi dolgokkal, majd a 2016-os igazgatói kinevezésem után a művészeti oldalát is teljesen át kellett látnom a teátrumnak. Soha nem gondoltam volna, hogy ez egyszer meg fog történni.

Gondolom előnyösebb volt úgy kezdeni színházigazgatóként, hogy előbb a gazdasági oldalát ismerted meg profin ennek a világnak.

Maximálisan! Rengeteg időm volt megfigyelni, mi hogyan zajlik, mik azok a folyamatok, amik gazdaságilag és minden szempontból optimalizálhatóak. Ha csak simán belecsöppenek a színház világába, akkor teljesen reménytelen vállalkozás lett volna sikeresen üzemeltetni. Így hatalmas tapasztalattal, valamint a környezet és a kollégák ismeretével óriási előnnyel indultam. Ha tapasztalat nélkül kerültem volna erre a posztra, akkor valószínűleg kudarccal végződött volna a történet.
Akkor a te példád jó lehet arra, hogyan ne bukjon el egy színházigazgató, és ne csak a darabok minőségével foglalkozzon, hanem a többi dologgal is ismerkedjen meg picit.
Akkor lehet igazán sikeresen menedzselni egy színházat, ha az ember mögé tud látni mindennek, és itt nem csak a gazdasági oldaláról beszélek. Tényleg mindenhez kell egy kicsit érteni, még a műszaki dolgokhoz is. Minél jobban átlátod az apró részleteket, annál jobb döntéseket tudsz hozni. 

A teljes interjút elolvashatják a promotions.hu -n.

forrás: http://www.moriczszinhaz.hu/

100. előadását ünnepli a Telefondoktor a Tháliában

2019. április 18. - Deszkavízió 


Majdnem napra pontosan nyolc évvel ezelőtt mutatták be a Manna Produkció előadását, a Telefondoktort. Szabó Borbála mai napig friss, és rendkívül szórakoztató egyszemélyes bohózatát Orosz Dénes (Poligamy, Coming Out) vitte színpadra, akinek ez volt az első színházi rendezése. A Telefondoktor szerepét a bemutatója óta Göttinger Pál játssza, aki idén április 30-án lép századik alkalommal a közönség elé a Thália Színházban ezzel a produkcióval.

Békés Dénes, a harmincas éveiben járó sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ekkor kezdődnek a problémák, Dénes ugyanis nem mer igazat mondani, és miközben megpróbál kiszabadulni a “fogságból”, hazugságai önálló életre kelnek a rendelőn kívül. Telefonál, és egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a helyrehozhatatlant. Képes lesz megoldani minden problémát, vagy kénytelen lesz elkezdeni igazat mondani?

Az április 30-i előadás után különleges közönségtalálkozóra hívják az alkotók az érdeklődőket. A darab főhősének jellembeli változásairól, a füllentés, a hazugság és az önáltatás lélektanáról beszélget majd egy pszichológus szakértővel, Dr. Piczkó Katalinnal Göttinger Pál színész-rendező, és a szerző, Szabó Borbála író.

Bob herceg - Juhász Éva képei

Bob herceg - Juhász Éva képei

SZAVAZZ A KEDVENC FILMEDRE!


A közönség idén is kiválaszthatja az idei Magyar Filmhéten bemutatott alkotások közül a kedvencét.A szavazáshoz e-mailes regisztráció szükséges, egy IP-címről egy szavazat adható le, 2019. április 25-én éjfélig. A szavazók között 50 db páros belépőt sorsolunk a 4. Magyar Filmdíj moziforgalmazású filmek április 28-i díjátadó ünnepségére a Vígszínházba. Ott derül majd ki, többek között, hogy melyik film kapta a közönségtől a legtöbb szavazatot.

forrás: http://filmhet.hu

LÁSZLÓ FERENC: EZ IS OPERETT, AZ IS OPERETT

A Budapesti Operettszínház közelmúltja

Kiss B. Atilla februári hivatalba lépésével minden jel szerint teljes korszakváltás várható a Budapesti Operettszínházban, mely játszóhely tán még a nevét is lecseréli nagy megújultában. A változás olyannyira radikálisnak ígérkezik, hogy lavinahatásával még azt is elfeledtetheti velünk: a Nagymező utcai teátrumban az elmúlt négy (pontosabban 3+1) év során megindult egy kisebbfajta, félfordulatos korszakváltás.

Így hát indokolt visszatekintenünk ezekre az évekre, felmérve, hogy voltaképpen minek is mond búcsút az operett- és musicaljátszás első számú magyarországi otthona, miközben épp „nemzetmegtartó csúcsintézménnyé” készül átlényegülni.

Kielégítően és kikezdhetetlenül aligha rekonstruálható okok következtében 2014 őszén a Budapesti Operettszínházban véget ért a névrövidítését márkajelzéssé formáló Kerényi Miklós Gábor főigazgatói epochája. Helyére régi, meghitt munkatársa, Lőrinczy György került, míg KERO hivatalosan művészeti vezetőként folytatta munkáját. A kádermozgást kísérő nyilatkozatok, túl a NER-konform üres lózungokon („nemzeti zenés népszínház”, „nemzeti értékek ápolása”, hungarikum stb.), már ekkor halványan sejtettek egyfajta iránymódosulást a színház jövőbeli működésében. „Igazából azt tartom fontosnak, hogy mai színházat csináljunk” – fogalmazott Lőrinczy a beiktatását kísérő társulati ülésen, ahol „örökölt liberális konzervativista szemléletét” is felemlítette, a másként gondolkodás iránti türelem és nyitottság jegyében.

A változatlanság fő tényezőjét az elkövetkező három évben fennállt képletben a legegyszerűbb s egyúttal a legindokoltabb Kerényi M. G. személyében és ténykedésében felismerni. A korábbiakban általa kimunkált és sikerre vitt főprofilt, vagyis a túlnyomórészt a nemzetközi másodvonalból kiválogatott és honosított nagyszínpadi musicalprodukciókat továbbra is az ő működése dominálta. Így ő rendezte 2015-ben a Fame – A hírnév ára, 2016-ban a Marie Antoinette és 2017-ben A Notre Dame-i Toronyőr bemutatóját, s mindhárom előadásban KERO szokott színházcsinálói erényei és fogyatékosságai váltak érzékletessé. Így mindhárom előadás tele volt a színpadot valósággal felszántó mutatós aktivitással, szárazjéggel, kiismerhetőségükben is hatásos effektusokkal, de éppígy előcsócsáló jellegű realizmussal, valamint túlspilázott s gyakran a jelenre igencsak kancsin tekintő üzenetekkel. (Mondjuk, amikor a Marie Antoinette előadása a nagy francia forradalom kitörését nagyjából az immorális bulvársajtó áldatlan működésével kapcsolta össze, jószerint a végletes leegyszerűsítésig.) KERO ekkori működésének fenékpontját mindazonáltal az alkalmasint még a főigazgatói esélyek reményében műsorra tűzött Csínom Palkó 2015-ös produkciója jelentette, méghozzá olyannyira, hogy annak kínos káosza voltaképp saját zenés színházi esztétikájával sem volt összebékíthető.

Amíg Kerényi, illetve a tanítványának tekinthető Somogyi Szilárd nagyszínpadi rendezései (Isten pénze, 2014; Lady Budapest, 2016; Luxemburg grófja, 2017) túlnyomórészt a korábbi éra szellemiségét idézték, hol több, hol kevesebb sikerrel, addig más, 2014 után megtartott bemutatók érezhetően új irányok felé tájékozódtak. Fontos jeleznünk, hogy ez nem jelentett feltétlenül és egyértelműen magasabb színvonalat, ám már puszta törekvés formájában érdekes változást körvonalazott a megelőző évekhez képest. Ilyen volt az abszurd iránti nagyobb hajlandóság és egyáltalán a felszabadultabb humor, s vele a merészebb, az aprólékos realizmustól ellépő színpadi fogalmazásmód markáns megjelenése Béres Attila, Szabó Máté vagy Réthly Attila rendezéseiben. A chicagói hercegnő (2016) Béres-féle bemutatóján vagy Szabó Máté Sybilljében (2015) mindenesetre a teljesítmény is visszaigazolta a kialakult gyakorlattól való eltávolodást – A víg özvegy ugyancsak Szabó által rendezett előadása (2017) már jóval kevésbé. Réthlynek az Átriumba koncipiált rendezése, a Nők az idegösszeomlás szélén (2016) pedig egy, az operettszínházi közegben egészen újszerűnek ható zenei világot és sztorit mutatott fel.

Az ekkortájt megindult változások talán legfontosabbika az új színházi alkotók és kreatív közreműködők megjelenése volt az Operettszínházban. A rendezői, koreográfusi, díszlettervezői, illetve szövegmagyarítói és karmesteri gárda felfrissítése már Lőrinczy és Kerényi közös vezérletének éveiben megindult, s ennek jótékony, de legalábbis színesítő hatása hamar érzékletessé vált. Ezt éppenséggel még KERO két utolsó rendezése is jól bizonyította, ha nem is azonos színvonalon. Így az új játszóhelyet, a véleményes alkalmasságú Kálmán Imre Teátrumot megnyitó Riviéra Girl (2017) körül Bolba Tamással, Horváth Csabával, Rákay Tamással és Závada Péterrel dolgozott együtt a művészeti vezető – a megújulás szándékát némi félszívű erőlködéssel elegyítette. Míg a Szentendrén bemutatott, s az Operettszínház színpadára már csak KERO bukása után eljutó Sevillai borbély– többek közt Galambos Attila és Dinyés Dániel közreműködésével – szinte felszabadult visszatalálást sejtetett Kerényi hajdani, több emlékezetes telitalálattal ékes operarendezői korszakához.

„Színészsors. – Az.” A 2017 őszén, KERO kínos botrányának és bukásának napjaiban bemutatott Luxemburg grófja színpadán számos alkalommal felhangzott ez a rezignált párbeszédrészlet, s ennyiben ez az amúgy jócskán félresikerült Somogyi-rendezés a pillanat hű tükrévé vált. S persze határpontot jelzett ez az előadás annak révén is, hogy a Luxemburg grófja lett az utolsó olyan operettszínházi produkció, amely még magán viselte a mások rendezéseibe következetesen bele-belenyúló művészeti vezető keze nyomát.

Akár Kerényi távozásától felszabadulva, akár a váratlanul megváltozott helyzetben önmagát szöktetve, de Lőrinczy egyszemélyi vezetésének 2017 novemberével megindult időszaka az addigi új, helyenként óvatoskodó kezdeményeket látványos elszakadássá változtatta át. Mielőtt ennek belső mozzanatait számba vennénk, utaljunk röviden arra a tényre, hogy nagyjából ekkor fordult érzékelhetően kedvezőbbre a Budapesti Operettszínház körüli színházszakmai és kritikai klíma is. Részint az ebben a körben meglehetős ellenszenvtől övezett KERO távozása, részint – legyünk őszinték – a politika által pénzosztói szerephez juttatott Lőrinczy személyének felértékelődése segítette ki a korábbi gettóból az Operettet, amely így egy bő esztendőre merészen kísérletező zenés színházi műhellyé minősülhetett át a közvélemény szemében – természetesen korántsem függetlenül Lőrinczyék törekvéseitől és működésük eredményeitől.

E sajnálatosan rövidnek és átmenetinek bizonyuló időszak emblematikus előadásává a Kékszakáll (2018) vált. A még nyilvánvalóan Kerényi részvételével kiválasztott Offenbach-operett eleve bátrabb lépést jelzett egy kevésbé ismerős irányba, elvégre a Nagymező utcai repertoáron a Kálmán- és Lehár-operettek tömegében nagyjából évtizedenként bukkan fel egy-egy darabbal a „Champs-Élysées Mozartja”. Ennél is nagyobb és merészebb ugrást jelentett a Katona felől érkező Székely Kriszta rendezése, Balázs Juli színpadképe, Máthé Zsolt dalszöveg-fordítói közreműködése és a Dinyés Dániel által összeállított zenei anyag változatossága. Éppenséggel nem ritka sérülékeny pillanataival együtt is egy újfajta, jelen idejű zenés színházi esztétika és egy rugalmasabb-szabadabb előadói hangulat köszönt be az Operett színpadára a Kékszakáll előadásaiban.

Székely következő nagyszínpadi rendezése, az István, a király (2018) immár haladó hagyomány gyanánt tudta felmutatni az említett erényeket, ráadásul egy, az Offenbach-operettnél jóval kényesebb zenés színházi mű bemutatásával. Távol a kerói előadásmodelltől, egyszersmind a volt direktor színházcsinálói drilljétől, a rendező és alkotótársai a lehetőségig kimozgatták a hajdan oly sietve kanonizált rockoperát a megszokás keretei közül. Hogy az István, a király egyenetlenségeit és megoldatlanságait csupán hellyel-közzel sikerült magába a műbe és annak értelmezésébe integrálniuk, az alkalmasint a darabról és annak kultuszáról többet árul el, mint a produkció alkotóinak képességeiről.

A múlt kötöttségeitől és elvárásrendszerétől való elrugaszkodás óhaja a Lőrinczy-periódus szinte mindahány más előadását is jellemezte. Ez különösen áll a Kálmán Imre Teátrumban, illetve a Raktárszínházban játszott produkciókra, amelyek immár nemcsak a korábban itt megszokott fogalmazásmóddal szakítottak, de jószerint az Operett addig kialakult profiljával is szembekerültek. (Ezt a tényt az egyes előadások alacsonyabb látogatottsága is igazolta, jóllehet nem éppen kedvező formában.) A legmesszebbre e téren okvetlenül Boross Martin kortársopera-rendezése, a Semmelweis (2018) jutott: egy jelentéktelen alapmű köré olyan stilizált előadásmódot és vizualitást teremtve, amely eredményesen fölébe licitált a darabnak csakúgy, mint a játszóhellyel kapcsolatos nézői vagy éppenséggel kritikusi elvárásoknak. Másként és más színvonalon, de éppígy messzire kalandozott a bevett praxistól Göttinger Pál Macskadémon-rendezése (2018) is: a kedves, azonban viccnek túlságosan hosszú és részben megíratlanul maradt kamaramusical így életképesen blőd előadássá lett, több szereplőt is kilazítva valamelyest rég megszokott manírjaiból.

A Macskadémon pár évvel ezelőtt a Madách Színház által meghirdetett musicalpályázat egyik helyezettje volt, s ez a tény a félfordulatos korszakváltás egy érzékeny pontjára irányíthatja figyelmünket: a színház arculatának vélt vagy valós elbizonytalanodására, mely vád a leghangsúlyosabban Szente Vajknak a szegedi Dóm téren bemutatott, majd 2018 őszén a Nagymező utcába is beérkező rendezésével, az Apáca Show-val kapcsolatban fogalmazódott meg. S mi tagadás, nem is alaptalanul, lévén az előadásnak nemcsak a rendezője meg a különféle színpadi megoldásai juttathatták a közönség eszébe a körúti rivális teátrum produkcióit, de mondhatni már maga a darabválasztás is. Igaz, a musical erősen másodvonalbeli jellege amúgy teljességgel megfelelt az Operettszínház repertoárjának.

A 2018-as esztendő utolsó nagyszínpadi bemutatója, Réthly Attila Maya-rendezése azután visszakanyarodást jelzett a KERO-korszak tradíciójához. Méghozzá annak is a tán legproblematikusabb vonulatához: az operettátírások körül sürgő szövegmunkások csúfosan rossz humorához és zavarba ejtő ízléshibáihoz. Így aztán a Maya bemutatója, minden jobb pillanatával együtt is, leginkább a korszakváltás befejezetlenségéről tanúskodott, a búcsú pillanatához közel még egyszer nagy büszkén felmutatva azt, aminek a vesztéért vajmi nehéz lenne könnyeket ejtenünk. Nem úgy, mint a Kékszakáll, az István, a király vagy éppen a Semmelweis előadásaiért.

Sokszereplős, látványos nagyoperett - Élő zenekari kísérettel

Sokszereplős, látványos nagyoperett - Élő zenekari kísérettel

„Londonban, hej, van számos utca” – énekelheti a Móricz Zsigmond Színház közönsége a művészekkel a Bob herceg előadásain az április 20-ai premiertől kezdve.

Huszka Jenő több mint százéves nagyoperettjén nem fog az idő. Monarchiák omlottak össze, világháborúk jöttek és értek véget, de a tündérmese, a nagyszerű melódiák újabb és újabb generációkat varázsoltak el. Ez vár azokra a nyíregyházi ifjú és kevésbé fiatal nézőkre is, akik megtekintik a Göttinger Pál által színpadra állított művet.

– Olyan történetet kerestem, amivel kapcsolatban van mondanivalóm, márpedig a töretlen hagyomány, amely a fiatal generáció nemtörődömsége miatt a szemünk előtt megbicsaklik, ez nagy és hálás téma – nyilatkozta lapunknak a rendező. – De emellett persze fontosnak tartottam, hogy közkedvelt legyen az alapanyag. Közismert is, de közben távoli is eléggé – például az 1972-ben forgott film már ré­gi annyira, hogy ne interfe­ráljon a mostani elképzeléseinkkel. Nem is lenne értelme – a darab akkori felfogása (például az, hogy, akárcsak a Mágnás Miskában, az arisztokráciát előszeretettel ábrázolták debilisnek, politikai megfontolásból) ma már elavult, nem érdekes. Helyette a saját, mai mondanivalónkkal akarunk foglalkozni.


Ki lesz a királyné?

Mint a rendező elmondta, egy elképzelt Angliában játszódik a történet, ahol a királynő lemondani készül a trónról a fia, György herceg javára. A trónörökösnek azonban van egy másik élete is: éjjelente kiszökik a palotából egy szegény lányhoz, a Bowie Streeten lakó Annie-hoz, aki azt hiszi, hogy a férfi egy Bob nevű nincstelen ifjú. A leendő király azonban nem vehet el egy alacsony sorból származó lányt, akinek ráadásul egy régi adósság miatt máshoz kellene hozzámennie. A lány szép, a fiú pedig trónörökös, tehát mindkettejükre pályáznak mások is – akik mindent megtesznek, hogy a fiatalok szerelme kútba essen. Huszka Jenő zenéjét változatlan formában játsszák, Nyitrai László és Tamás Attila gondos betanításának eredményeként. A régi, évszázados dialógusok azonban helyenként kicsit „bumfordiak” voltak, nehéz általuk közvetíteni ezt a szerethető történetet. Így aztán a párbeszédeket és a cselekmény fordulatait mai fülhöz igazították a próbák során, hogy könnyebb legyen azonosulni a szereplőkkel, a tréfákat és az emberi történéseket is élvezetesebb legyen követni.

Élő zenekari kísérettel


Göttinger Pál elmondta: sok helyszín, látványos változások lesznek az előadásban, a képek gyorsan peregnek, a tömegjeleneteket kisegyüttesek, a duetteket nagy finálék követik. Festett kulisszákkal dolgoznak, idézve ezzel a színházcsinálás (és a műfaj) hőskorát. Ráadásul rengeteg jelmez készül; a szereplők a társadalom elitjét jelenítik meg, a királyi udvarnál járatosak – a gyorsan változó jeleneteknél mindig az alkalomhoz öltöznek. A királynőt Horváth Margit, a fiát Gulácsi Tamás, a herceg kezére pályázó intrikus hercegnőt Kosik Anita, a szegény sorból származó lányt Nyomtató Enikő, Lancastert, a gárda kapitányát pedig Rák Zoltán játssza, élő zenekari kíséret mellett.

Felcsendül majd a dal: „Az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet.” Ahogyan remélhetőleg ezt az előadást sem.

Forrás: Sz. Kántor Éva nyiregyhaza.hu / http://www.moriczszinhaz.hu

HUSZKA JENŐ: BOB HERCEG

HUSZKA JENŐ, MARTOS FERENC ÉS BAKONYI KÁROLY: BOB HERCEG

Bemutató: 2019. április 20., szombat 19 óra



„Londonban, sej, van számos utca…”

Az angol királynő fia beleszeret egy elbűvölő lányba, akivel azonban van egy kis baj. Származását tekintve egyszerű polgári sarj, ráadásul apja egyik hitelezőjéhez kellene feleségül mennie, akit persze egyáltalán nem szível… Bonyolítja a helyzetet, hogy a királyfinak is van már kiszemelt jegyese, egy rangban hozzá illő hercegnő, akinek minden álma és vágya ez a házasság, igaz, csak féktelen ambíciója parancsára, hiszen az ő szíve is másért dobog. Aztán három órán át szoríthatunk, hogy a két szerelmes legyőzze az előttük tornyosuló akadályokat, a merev angol udvari etikettet, és egy igazi álomesküvő révébe evezzen. Ismerős, ugye? Ezeket a történeteket bújjuk már évek óta, követjük bulvárlapok hasábjain, twitteren és instagramon, most pedig valósággal „házhoz jön” a csábító címlapsztori, Huszka Jenő örökzöld melódiáival, egy színpadra álmodott romantikus kalandfilm formájában.
A Móricz Zsigmond Színház vadonatúj, felfrissített és napjainkhoz igazított változatát a színház főrendezője, Göttinger Pál viszi színre. Garantáltan élvezni fogja mindenki az „első édes szerelmes csókok” megbolondított történetét…

Királynő
HORVÁTH MARGIT 
Bob
GULÁCSI TAMÁS 
Viktória
KOSIK ANITA 
Lancaster
RÁK ZOLTÁN 
Pomponius
ISTVÁN ISTVÁN 
Annie
NYOMTATÓ ENIKŐ 
Mrs. Pickwick
PREGITZER FRUZSINA 
Plumpudding
TÓTH ZOLKA 
Gipsy
GYURIS TIBOR 
Kátya
VARGA FEKETE KINGA E.H. 
Margó
MUNKÁCSI ANITA 
Vikár
MARTINKOVICS MÁTÉ 
Macintosh
KÓNYA MERLIN RENÁTA 
#Royall
HORVÁTH VIKTOR 

Udvari népek, láthatatlan és látható gárdisták, londoni lakosok: 
FORRÓ-TÖRÖK TÜNDE / KUCSMÁR SZINTIA, VÉGVÁRI BOGLÁRKA, HOLLÓ ARNOLD 
valamint 
BANI NÓRA, BODA IZABELLA, BOKOR GABRIELLA, KÖSZÖRÜS SÁRA, TORDAI EMESE MÁRIA, CSÁSZÁR ZOLTÁN, OBSITOS BENCE, TISZLAVICZ MÁTYÁS

Zenekar: 
BÉRES ANGELIKA, KASZÁS BERNADETT, PELYHE ZSUZSA, SOLTÉSZ JAKIMCSUK ILDIKÓ, SUBERTNÉ PALKÓ MARIANN, SUHANYECZ VIKTÓRIA, BALOGH ZSOLT, CSÁSZÁR PÉTER, DARÓCZI SÁNDOR, GYŐRI MIHÁLY, KASELLÁK ZSOLT, KOI GERGŐ, KÓTI GERGŐ, LAKATOS ISTVÁN, OLAJOS GÁBOR, VARGA GÁBOR, VERNES ÁRPÁD

Díszlet: ONDRASHEK PÉTER
Jelmez: CSELÉNYI NÓRA
Koreográfus: GULYÁS ANNA
Zenei vezető: NYITRAI LÁSZLÓ
Karmester: TAMÁS ATTILA
Dramaturg: SEDIÁNSZKY NÓRA
Súgó: NAGY ERZSÉBET
Ügyelő: LENGYEL JÁNOS / DEMETER ANNA

A rendező munkatása: DEMETER ANNA

Rendezte: GÖTTINGER PÁL



A Bob herceg első látásra egy olyan fiú története, aki szereti az életet, aki játékos, nagyszájú, felelőtlen és szerelmes. Viszont királyfi is – aki trónra lépni készül ugyan, de a szíve valójában Annie-é, az eladósodott szegény közrendű lányé, aki odakinn, a Bowie Street-en lakik. A herceg, ki-kijárogatva éjszakánként, lassacskán kedvet kap az egyszerű élethez, a szerelem boldoggá, az új barátok pedig népszerűvé és elégedetté teszik – rájön, hogy a szíve mélyén ő ide tartozik. Felséges édesanyja, a királynő azonban (talán mert sejti, mi játszódik le a fiúban), váratlanul lemond a trónról, hogy helyzetbe hozza a fiát, akire, nincs mese, holnap Anglia koronája és a Györgyök kardja vár. Hacsak…
...hacsak neki nem kezdenek egymással őszintén beszélni. Anya és fia.
Közelebbről megnézve azonban a mi Bob hercegünk nem egyszerűen a szerelemről szól, hanem arról is, hogy mit érez az a valaki, aki egész egyszerűen nincs a helyén. Akinek az egész élete egyvalamiről kéne szóljon – de világos lesz számára, hogy az a valaki, az valójában nem ő. Hogy mi mindennek fordít hátat, amikor a szívét követi. És amikor valaki kiiratkozik abból, amire született, akkor – mi marad utána. 
A közügy és magánügy, a kötelesség és boldogság konfliktusa évszázadok, ha nem évezredek óta áll különféle drámák középpontjában. Bármilyen kedves, bumfordi, áttetsző kis történet a Bob úrfié – valójában a maga szerethető módján ezen nagy elődök nyomán jár. 


Göttinger Pál
rendező


Egyik herceg után jön a másik

A Diótörő hercege után a Bob herceg koreográfiáját készíti Gulyás Anna a Móricz Zsigmond Színházban. Ez lesz a negyedik premierje városunkban.

A 2015-ben elkészült Taurin trauma nem okozott traumát a művész számára, amit bizonyít, hogy őt kérték fel teátrumunkban az Ájlávjú, majd az ugyancsak Olt Tamás által rendezett Diótörő herceg koreográfusának. Ezekben a napokban nagy erőkkel folynak a próbái Huszka Jenő Bob herceg című nagyoperettjének, amelyet Göttinger Pál visz színre. Az előadás mozgásvilága ugyancsak a remek táncos-koreográfus elképzeléseit tükrözi majd.

– Hercegi munkák várnak engem újabban Nyíregyházán – nyilatkozta derűsen lapunknak. – Az elmúlt évben már dolgoztunk együtt Göttinger Pállal a Budapesti Operettszínházban A Macskadémon című albérleti revüben, amelyet szintén ő rendezett. Akkor is remek volt a közös munka. Szeretem ezt a várost, amely a kedvencemhez, Szegedhez hasonló ékszerdoboz. A társulatról is csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Mindig olyan szeretettel fogadnak, mintha én is tag lennék itt. Örülök, hogy a Táncfarsangon az elmúlt évben és az idén is szerepeltünk a Móricz Zsigmond Színházban a C.iC projekttársulattal, amelyet én hoztam létre alkotó táncművész kollégáimmal. A Makrancosnak és a Fekete kutyának szintén én készítettem a koreográfiáját. Remek az itteni színészek munkamorálja. Generációnként és iskolánként eltérő az előképzettségük, de a kreativitásuk határtalan. Vannak, akik már szinte fizikai színházi képzést kaptak. Őket tulajdonképpen lehetetlen a mozgás terén túlterhelni. Nekem inkább arra kell ügyelnem, nehogy az előadásban „túlmozgassuk” a művészeket, ami esetleg a hangi elvárások rovására menne – mondta Gulyás Anna.

A teljesség igénye nélkül szólt Kónya Merlin Renáta fantasztikus mozgásáról, a Nagyidai Gergő és Horváth Viktor sajátságos mozdulataiban rejlő humorról. Kiemelte, hogy Kosik Anita és Nyomtató Enikő műfajilag eltérő mozgásokban egyaránt otthonosan tud mozogni. Gyuris Tibor is fantasztikus dolgokra képes a színpadon, s megemlítette, hogy Horváth Margitnak nem csak a hangja volt bámulatos a Taurin traumában. A Bob herceg esetében a rendezővel együtt az a fő céljuk, hogy a közönség egy igazi nagyoperettel találkozzon, annak minden elvárásával együtt: hatalmas tablókkal, tágas térmozgatással, humoros és filigrán táncbetétekkel. Az operett nagyon kötött műfaj, de azon belül igyekszik az összes lehetőséget kiaknázni. A nagy képek dominálnak az előadásban, amelyben kórus lesz a színpadon, emiatt nem lehet „túltáncolni” a dolgokat, azonban egy-két szám erejéig minden színésznek a tánctudását is lehetősége lesz megmutatni.


Gulyás Anna (Fotó: Ania Jopp)


Forrás: Sz. Kántor Éva lokal.hu / http://www.moriczszinhaz.hu

TELEFONDOKTOR – előadás interaktív beszélgetéssel a pszichológiai háttérről

A Telefondoktor előadást 100. alkalommal játsszuk a Thália Színházban. Az ünnepi előadás után egy különleges közönségtalálkozón vehetnek részt a nézők. Dr. Piczkó Katalin pszichológus beszélget az alkotókkal, Göttinger Pál színész-rendezővel és Szabó Borbála írónővel a darab főhősének jellembeli változásairól, a füllentés, a hazugság és az önáltatás lélektanáról.

2019. április 30., kedd, 19:30

Művészeti tanácsadó lett Horváth Illésből

Először színészként, majd rendezőként, újabban pedig művészeti tanácsadóként debütál a Móricz Zsigmond Színházban Horváth Illés. A tehetséges művészt régi kapcsolat fűzi Nyíregyházához.

Horváth Illés négy főiskolai osztálytársa is színházunkhoz szerződött hajdan, akikhez gyakran jött látogatóba Nyíregyházára, és közben sok előadást megnézett itt. A Régimódi történet című tévéjátékból, illetve sok külföldi film és sorozat szinkronhangjaként is ismert színész remek alakítását láthattuk teátrumunkban a Don Carlos címszerepében az előző évadban.


– Schiller darabját Szabó Máté vitte színpadra, akivel régebben dolgoztam már a Szegedi Nemzeti Színházban – idézi vissza Illés. – A Don Carlos dramaturgjával, Sediánszky Nórával több színházban dolgoztunk együtt, Göttinger Pál főrendező is több ízben látott már színpadon. Örültem, hogy felkértek és egy ilyen fajsúlyú szereppel találkozhatok egy olyan színházban, ahol azelőtt sosem dolgoztam. Ezzel együtt az érdeklődésem mindinkább a rendezés felé kezdett fordulni. A Don Carlos premierje után rögtön két előadást is színre vittem Pesten, még abban az évadban. Amikor Nyíregyházán is megbíztak rendezéssel, választásunk a Macbethre, címszereplőként pedig Nagyidai Gergőre esett. Amikor először láttam Gergőt színpadon, már akkor éreztem, neki el kell játszania Shakespeare művének főszerepét. Életem legjobb időszakai közé tartozott a próbafolyamat. Remekül megértettük egymást a színészekkel, a színház vezetése pedig maximálisan segítette elképzeléseim megvalósítását. Negyven Macbeth-előadáson vagyunk túl, a nézők visszajelzései pedig nagyon biztatóak. A színészek számára nagy próbatétel az előadás, különösen a boszorkányokat alakító Fridrik Noéminek, Jenei Juditnak és Horváth Sebestyén Sándornak embert próbáló a feladata, hiszen teljes testfestésben kellett végigvinni a bonyolult játékot több mint negyvenszer.

Váratlanul érte Horváth Illést Kirják Róbert ügyvezető igazgató felkérése: legyen Sediánszky Nóra dramaturg és Göttinger Pál főrendező mellett a színház művészeti tanácsadója. Feladatát, amely újszerű kihívásokkal is jár, nagy kedvvel és kíváncsisággal végzi. Örömmel tapasztalta, hogy Kirják Róbert igazgató milyen felvilágosultan, egyenrangú partnerek szakmai vitájaként vezeti az üléseket, mindig a legkonstruktívabb megállapodásokra törekedve. A következő évad előkészítő munkáinak oroszlánrészét már elvégezték a többiek az ő megérkezése előtt, de egy év múlva már ő is kezdettől fogva kiveszi részét a repertoár összeállításának teendőiből. Más vidéki és határon túli színházaktól is kapott rendezői felkéréseket, ezeket szintén örömmel vállalta, ugyanakkor itteni színházszervező feladatainak elvégzése rendkívül ambicionálja, sok időt és energiát igyekszik ráfordítani. Reméli, munkája közvetve is sok örömöt tud majd szerezni a nyíregyházi közönségnek.

A mozikban vetélkedik Osvárt Andreáért a két tolmács

Április 11-től vetítik a Susotázst

Az év elején szurkolhattunk a Susotázsnak, hogy az Oscar-jelöltek szűkített listájáról bekerüljön a legjobb ötbe, vagyis ott legyen az idei Oscar-gálán. Ez sajnos nem jött össze, de így is nagy figyelmet kapott ez a kiváló kisfilm, amelyet április 11-től a mozik is műsorra tűznek. Két szinkrontolmács unalmas munkáját pezsdíti fel egy csinos és titokzatos nő megjelenése.

Az ötven fesztiválon húsz díjat elnyerő rövidfilmet Gaspar Noé Eksztázis című zenés, pszichedelikus drámájának kísérőfilmjeként lehet majd megnézni. A Susotázs két tolmácsát Göttinger Pál és Takács Géza alakítja, akik egy hűtőgépgyártó-konferencián unatkoznak a fülkéjükben. Osvárt Andrea megjelenése azonban egy vicces és megható vallomásokkal teli vetélkedést indít be közöttük.

A Susotázs-t Tóth Barnabás rendezte, aki már az Újratervezés című kisfilmjével is hatalmas sikert aratott: egy hét alatt másfél millió nézője volt az interneten. Legújabb munkája is nagy érdeklődést váltott ki, amelynek lehetséges okát így fejtegette a Filmhunak: „Szerintem az lehet a kapocs, hogy nem egy bonyolult történet, viszont kedvesen és érzelmesen van csomagolva. Bízom benne, hogy képes megérinteni őket. Átlagemberek a főhősei, akikben a pár perc alatt olyan érzések ébrednek, amikkel könnyű azonosulni.”

Vízipók-Csodapók, Susotázs és Frankenstein egy kicsit másképp. Ez vár ránk 2019 áprilisában a mozikban

A sok szabadidős program mellett iktassatok be pár filmezős estét is ebben a hónapban, hiszen jobbnál jobb alkotásokat láthattok a mozikban. Akció, dráma, vígjáték, a történelem és egy régi magyar mese is feltűnik majd a vetítővásznon.

Mary Shelley – Frankenstein születése

Különleges életrajzi és egyben történelmi film ez a mozi. Mary Shelley egy 18 éves nő, aki megírja a világ legismertebb, egyesek szerint az irodalomtörténet első horror művét, a Frankenstein, avagy a modern Prométheuszt. A sztori megszületésére a fiatal nő életének eseményei – többek között viharos és meglehetősen szenvedélyes kapcsolata a kor elismert költőjével – is hatással vannak. Mary könyve mindenkire nagy benyomást tesz, csakhogy az akkori társadalom nem igazán értékeli a női írókat…

Szereplők: Elle Fanning, Maisie Williams, Douglas Booth
Bemutató: április 4. (Forgalmazó: Pannonia Entertainment)


A Kolibri projekt

Vincent és Anton nagy álma, hogy száloptikás kábellel kössék össze Kansast és New Jerseyt, hogy a tőzsdén, ahol minden a másodperc törtrésze alatt dől el, még nagyobb esélyük legyen pénzt keresni. A projekt jól alakul, mígnem korábbi főnökük, Eva (Salma Hayek) közbe nem avatkozik, és el nem kezdi szabotálni a két férfi munkáját. Elgondolkodtató mozinak ígérkezik, amiben a versengés mellett a digitális technológia térhódítása is komoly szerepet kap.

Szereplők: Jesse Eisenberg, Alexander Skarsgård, Salma Hayek
Bemutató: április 4. (Forgalmazó: Big Bang Media)


Susotázs

A magyar rövidfilm két szinkrontolmács napjába enged betekintést. Pál és András épp egy nemzetközi hűtőgépgyártó konferencián vesznek részt, a kezdés után nem sokkal azonban megtudják, hogy csak egyetlen egy személy hallgatja a fordításukat. Úgy tűnik a magyar résztvevő nem más, mint egy fiatal, csinos nő, aminek tudatában a két férfi különös udvarlásba kezd. Az események természetesen nem várt fordulatot vesznek… Tóth Barnabás alkotása az idei Oscar-díj rövidfilmes kategóriájának listáján is szerepelt, továbbá bejárta a világ több jelentős filmfesztiválját. Nem véletlenül, mi például nagyon kedveljük.

Szereplők: Osvárt Andrea, Göttinger Pál, Takács Géza
Bemutató: április 11. (Forgalmazó:Vertigo Media)


Hotel Mumbai

Megtörtént eseményeket dolgoz fel a Hotel Mumbai, amelyben a Gettómilliomosból jól ismert Dev Patel látható a főszerepben. A 2008-as terrormerényletek során több alkalommal is lövöldözés és robbantás történik a városban, melynek utolsó célpontja a világhírű Taj Hotel. A támadást egy komoly játszma követi: fegyveresek és áldozatok, azaz a szállodában tartózkodó turisták, valamint az ott dolgozó alkalmazottak néznek farkasszemet egymással. Sokkoló, ugyanakkor végtelenül elgondolkodtató film.

Szereplők: Dev Patel, Amandeep Singh, Suhail Nayyar, Manoj Mehra
Bemutató: április 18. (Forgalmazó: Vertigo Media)


Vízipók-Csodapók – a film

A mesefilm több korábbi évad (1974-1980) részeiből született meg Mikulás Ferenc csapatának kezei alatt 1983-ban, ebben a hónapban pedig digitálisan felújított változatban kerül a mozikba. A kultikus alkotás szereplői, Katica, a kishangyák, Vízipók és Keresztespók újra izgalmas kalandokba keverednek, amiket érdemes nyomon követni.

Bemutató: április 18. (Forgalmazó: Mozinet)


A hőlégballon

Az igaz történeten alapuló német dráma 1979-ben játszódik a Német Demokratikus Köztársaságban. A filmben két család eszement tervének lehettek szemtanúi: 1 hőlégballon, 2000 méteres magasság, négy gyermek és négy felnőtt, valamint 28 perc. Csupán ennyi időre lenne szüksége ennek a nyolc embernek, hogy átjussanak a Berlini Fal felett, hogy egy szabadabb életet élhessenek nyugaton. Csakhogy az Állambiztonsági Minisztérium megneszel valamit a tervből… Izgalmas mozi, amiben az elszántság és a jobb jövő reménye segíti a nagy terv megvalósulását.

Szereplők: Friedrich Mücke, Karoline Schuch, Alicia von Rittberg
Bemutató: április 25. (Forgalmazó: Cinetel)


Ami még érdemes lesz megnézni…

Egy igazán érdekes történet részesei lehettek, ha az Interjú Istennel című mozira vásároltok jegyet. Az amerikai misztikus drámában egy fiatal és lelkes újságírónak nem kisebb élményben lehet része, mint hogy interjút készítsen Istennel. Vajon mit kérdez majd tőle…?

Ha inkább az akciókért rajongtok, akkor nektek való a Bosszúállók: Végjáték, ami újra a Marvel-univerzumba repít.

A gyerekkel is érdemes beülni áprilisban a mozikba, A hiányzó láncszem című animáció például egy kifejezetten kedves és humoros alkotás, ami Mr. Link, az emberiség utolsó bundás őse és Sir Lionel Frost kalandjait mutatja be. Választhatjátok a Csodapark című animációt is, ami egy élénk fantáziájú kislány vicces, szórakoztató és egyben megható történetét meséli el.

A Mia és a fehér oroszlán egy kedves és érzelmekkel teli sztori az ember és az állat közötti barátságról. Mia és családja Afrikába egy oroszlánfarmra költözik, az akkor tízéves lány azonban nem tud megbékélni új lakhelyével. Egy napon aztán megszületik Charlie, a hófehér kisoroszlán, kettejük között pedig örök barátság szövődik. Kicsiknek és nagyoknak is ajánljuk ezt a filmet.

A francia mozik kedvelői számára kihagyhatatlan a Claire Darling utolsó húzása. A drámában Catherine Deneuve ezúttal egy idősödő nő bőrébe bújik, aki egy különleges megérzés miatt komoly döntést hoz: mindenét eladja, mielőtt elérkezik élete utolsó napja.

Végül, de nem utolsó sorban most érkezik a mozikba a Dumplin’ – Így kerek az élet című humorral átitatott dráma is, ami egy különös anya-lánya kapcsolatot mutat be. Rosie (Jennifer Aniston) a volt szépségkirálynő csillogó életét éli, mindemellett folyamatosan kritizálja a plusz kilókkal küzdő kamaszlányát. A fiatal, hogy helyre tegye önbizalmát és végre közel kerüljön anyjához, benevez egy szépségversenyre.

Összeállította: Légrádi Júlia

TÖRÖK ÁKOS: SZÍNÉSZEK FÉSZEKBEN ÉS CÉRNASZÁLON

Az Orlai Produkciós Iroda működési profilváltásáról

Indulásakor az Orlai Produkciós Iroda (OPI) kizárólag magántőkéből működött, majd a kulturális tao bevezetésével jutott plusz közpénzhez, így válhatott azon ritka magyarországi színházak egyikévé, amelyek jelenleg a legközelebb állnak az ún. magánszínházi működéshez. Másfél évvel ezelőtt aztán Orlai Tibor producer körül kialakult egy kvázi társulat – nagyobb és kisebb, de alapvetően ismert nevekkel.

A Produkciós Iroda jelenleg körülbelül harminc előadást tart repertoáron, és nemritkán havi hatvan-hetven előadást játszik az ország különböző részein – ezeket a számokat bármelyik kőszínház megirigyelhetné. Kommunikációjában tizenkét művészt nevesítve egyfajta szorosabb szövetségről beszél, és kezdeti jelszava, az „együtt” és a „szabadon” immár szlogenné duzzadt; mi pedig igyekeztünk a csapattagokat szavukon fogni, és kideríteni: PR-szóluftballonról van-e szó, vagy valami többről?

A tao megszüntetése a magánszínházakat érinti a legérzékenyebben, mivel költségvetésük teljes egészében jegybevételekből és az ezzel összefüggő tao forrásokból származik. Az OPI a kormányzati döntést követően (sok más színházhoz hasonlóan) nyilatkozatot adott ki, amelyben a túléléshez a jegyárak január 1-től történő 20%-os emelését, a repertoár szűkítését és az előadások számának csökkentését helyezi kilátásba. Mivel ebben a helyzetben beszélgettünk, a teljes bizonytalanság ellenére is bizakodó alaphangulatú interjúk során nem nagyon eshetett szó a jövőről, annál inkább a múltról és a jelenről.

Orlai Tibor elmondta, hogy az „Együtt, szabadon!” voltaképpen egyfajta belső fejlődés-alakulás természetes következményeként jött létre. A taónak köszönhetően lehetőség nyílt az építkezésre: a kizárólag széles közönségrétegek szórakoztatására, projekt alapon létrehozott produkciók mellett – a taóból (is) származó többletbevételeket visszaforgatva – egyre hangsúlyosabban tudtak megjelenni komolyabb témák felé nyújtózkodó darabok és alternatívabb rétegszínházi előadások, a repertoár egyre bővülhetett. Ez utóbbi Orlai meglátása szerint egyfajta üzleti szükségszerűség is, mivel az átlagnézők köre a fizetőképes kereslet csökkenése és a kínálat növekedése miatt egyre szűkül.

Mindezek után és mellett három-négy évvel ezelőtt azt vette észre, hogy bizonyos színészekből és rendezőkből „kialakult körülötte egy csapat, akik azonosulni tudtak azzal az alkotói gondolattal, hogy egyre mívesebb anyagokkal egyre szélesebb közönségréteget szólítsanak meg, beleértve a művészszínházi-rétegszínházi irányvonalat is”. Ehhez jött még az időközben felszaporodott előadásszám, ami miatt egyre nehezebb volt a színészeket egyeztetni. 2017 tavaszán jött az ötlet egy kvázi társulat létrehozására, amely „magánszínházként képes megfelelni a kor és a hely kihívásainak, és képes élni a helyzetből adódó lehetőségekkel”. Tehát egyszerre biztosítja a fenntarthatóságot és a résztvevők szakmai fejlődését. Ez praktikusan egy szóbeli megállapodást jelent, amely szerint az OPI a körbe tartozó művészeknek évi minimum két bemutatót biztosít, cserébe egyeztetési elsőbbséget élvez. Ha azonban mindez összesen ennyi lenne, ez a riport meg sem született volna.

Utak Orlai Tiborhoz, avagy mit kezdhetsz ma magaddal, ha színész vagy

Az „Együtt, szabadon!” tagjai részben önként, de egyaránt kisebb-nagyobb, főként anyagi természetű kényszerek hatására lettek szabadúszók: vannak, akik eleve több évnyi (esetenként több évtizedes) szabadúszás után kerültek ide, mások vidéki vagy budapesti kőszínházakból érkeztek.

Akadnak viszont olyan tagok is, akik rögtön a Színművészeti elvégzése után csatlakoztak, sőt: László Lili például már egyetemistaként megmutatta magát az OPI előadásaiban. Frissen végzett színészként szerződött ide Nagy Dániel Viktor is, aki egyelőre „több gyeplőt fog”, kőszínházban és független előadásokban is játszik. Azt mondja, mindig „a kötetlenre vágyott, ahol ő is mondhat nemet, és nem kell teljesen kiszolgáltatottnak lennie”, és ezt Orlai Tibornál meg is találta. Azonban, bár nyitottsága most is megvan „azokra a szerelemgyerekekre, amelyek nem a pénzről szólnak”, úgy érzi, „erre egyre kevesebb ideje van”.

A társulat nagy része azonban klasszikus színházi pályafutást cserélt le a magánszínházi működésre, közülük öten annak idején már a jó hírű, Csizmadia Tibor vezette egri társulatban is együtt dolgoztak (Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Schruff Milán és Ötvös András). Kovács Patrícia négy évet töltött az egri Gárdonyi Géza Színházban Csizmadia Tibor igazgatósága alatt, ezt követően két év budapesti szabadúszás, majd két év vígszínházi tagság következett, aztán ismét két évig szabadúszott tovább. Nem lenne most fiatal színész, mert úgy véli, nagyon erős túlképzés van, „áltatás, hogy ennyi fiatal ember életéből elvesznek négy évet abban a reményben, hogy színészek lesznek, mert ennyien nem lehetnek azok”. Orlai előtt ő is gyökértelennek érezte magát, és azt kereste, amit Egerben átélt: „jóféle társulati létet és műhelymunkát”. Azt is elárulta, hogy színészként nem rajong a művészszínházért: „nagyon boldogtalan tudnék lenni egy rendezőközpontú, klasszikus művészszínházban”. Egerben megszerette a népszínházi jellegű repertoárt a maga műfaji sokféleségével, amit az OPI előadásaiban is felfedezni vél.

Szabó Kimmel Tamás is vidéken kezdte színészi pályáját, később a József Attila Színházhoz szerződött, majd öt éven keresztül a Nemzeti Színház tagja volt, ahol többek között a Hamlet címszerepét is eljátszotta. 2013-ban lett szabadúszó, mint elmondta, a Nemzeti Színház után Orlai Tiboron kívül egyetlen színház hívta, ám oda nem akart menni. Azt is bevallotta, hogy „harmincnégy évesen elkeseredettnek érzi magát”, mivel „nem találja az utat, hogy korának megfelelő nagy klasszikus szerepeket játszhasson, amit vélhetően megtehetne, ha egy művészszínház tagja lenne”. De – Kovács Patríciával részben egyetértve – már ő sem menne el „egy ötvenfős nézőterű színházba egy rendező alternatív elképzelésében játszani”, többek között azért sem, mert ezt két gyerekkel többé már nem is teheti meg. Hamlet és az Andrei Şerban rendezte Három nővér Szoljonijának szerepei után eleinte az OPI-nál kapott lehetőségekkel együtt is „éhes is maradt”. „Nagyon jó szerepekkel, de mégis így telt el egy-két év”, mígnem a Vőlegénynél és a Dühöngő ifjúságnál végre azt érezte, hogy „a művészi éhsége ki lett elégítve”. Most már úgy látja, hogy az OPI „olyan lehetőségeket ad számára, amelyek vetekszenek egy művészszínházi repertoárban kínáltakkal”.

Kovács Patríciához hasonlóan Schruff Milán pályája szintén az egri Gárdonyi Géza Színházban indult, majd az ottani társulat széthullása után három év szabadúszás következett, ezt követően egy másik, kifejezetten erős vidéki társulatban, a tatabányai Jászai Mari Színházban dolgozott, és ezért szerencsésnek tartja magát. Az OPI által ajánlott lehetőségnek kifejezetten örült, mert addigra már „amit lehetett, kivett a vidéki színjátszásból, és elege volt az ingázásból, Pesten akarta magát megmutatni, hogy tudják, létezik”.

„Nekem extra kegyelmi állapot, hogy ennyit ugrálhattam” – mondja Ötvös András, aki talán a legszínesebb pályaívet futotta be, mielőtt Orlai Tiborhoz került volna. A Színmű negyedévében már dolgozott a Krétakörben, gyakorlatosként pedig a budapesti Katonában, majd beszállt a végzősökből összeállt független KoMa Színházba, játszott az Örkényben vendégként, majd szintén az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett, ahonnan Máté Gábor hívta őt a budapesti Katonába, ahonnan hat év elteltével nyíltan vállalt megélhetési gondok miatt, egyúttal teljesen reményvesztetten távozott. „Azt gondoltam, hogy ha a színházból nem lehet megélni, akkor valami mást kell csinálnom, és akkor jött Orlai” – meséli. Persze Orlai „jövetelének” megvolt az előzménye, hiszen akkor már évek óta sikeresen futott az OPI repertoárján az általa játszott monodráma, A csemegepultos naplója. Ötvös arról is beszélt, hogy ő maga „mindig is szeretett továbbmenni”, ám saját színészkorosztályát látva most úgy érzi, általában egy, maximum két váltás fér bele egy színész életébe: „vagy sikerült valahol megkapaszkodni, és valamivé válni ott, vagy ha nem, akkor többen is kénytelenek elhagyni a pályát”. E mögött szerinte a színházakban felszaporodott előadásszámok állnak: „olyan teljesítményre van kényszerítve a színház, hogy a színészek egyeztethetetlenek, ezért is lehet, hogy ha valaki valahová kerül, örül, ha megtapad”. Úgy látja, hogy a színműs végzősök „félnek lemenni vidékre, pedig ott hamar lehet nagy szerepeket játszani – ahogy a mondás tartja – a szartól a repülőig”.

Együtt és szabadon, avagy színészekben gondolkodva

Többek szájából hangzott el az „alkotóközösség” kifejezés, holott ez inkább a közszínházi, mintsem az üzleti színházi modellre jellemző. A beszélgetésekből az derült ki, hogy ennek az alkotóközösségnek az egyik fontos eleme, hogy a színészek maguk hozhatnak darabötleteket. Orlai Tibor nem csupán rendezőkben gondolkodik, de legalább annyira színészekben is, akikkel folyamatos dialógusban van. Az sem véletlen, hogy gyakran dolgozik olyan rendezőkkel, akik egyben színészek is, és ezáltal „könnyebben értenek szót” a színjátszókkal. Nagy Dániel Viktor megjegyezte, hogy „Orlai Tibor nem megmondóember egy hierarchia csúcsán”. A társulat tagjaitól nemcsak azt kérdezi meg, hogy egy előre adott darabban kivel szeretnének játszani, hanem ha valamelyik színész hoz egy darabötletet, akkor azt is, hogy az ötletgazda melyik színészekkel és melyik rendezővel tudná az előadást elképzelni. Szabó Kimmel Tamás sem találkozott még olyan igazgatóval, aki „azt mondta volna, hogy ha annyira érdekes vagy, akkor csinálhatnál egyedül valamit, amiben a témaválasztástól a rendezőn át a díszletig teljesen szabad kezet ad”.

Aki nyomon követi az OPI előadásait, azt is észreveheti, hogy itt a bővülő repertoárral együtt tudatos színészépítés is folyik. Az általunk megkérdezett színészek mindenesetre észrevették. Kovács Patrícia úgy érzi, itt tekintettel vannak arra az igényére, hogy sokféle műfajú előadásban játszhasson, és reméli, hogy „minden évben be tud vállalni egy olyan, kevésbé jövedelmező előadást, mint amilyen például a Vőlegény, a Dühöngő ifjúság vagy a Riviéra, ahol az embernek a művészi kihívás iránti vágya is teljesül”. Nagy Dániel Viktor korábban jelezte Orlainak, hogy „szeretne komolyabb irányba elmozdulni a vígjátékok felől (amelyeket technikából meg lehet oldani), és megmutatni a drámai oldalát” – és kérését Orlai komolyan is vette. Szabó Kimmel Tamás szintén érzi, hogy figyelnek rá, ahogy Schruff Milán is játszik drámaibb és könnyedebb előadásokban egyaránt. Bár Schruff hozzáteszi, hogy az utóbbiak nem annyira művészként, mint inkább színészként szembesítik őt kihívásokkal, de ezzel nincs problémája: „nem mindig az a szerep a jó, amibe bele lehet dögleni”.

Orlai Tibornál köztudottan jól keresnek a színészek, és ez nyilván nem elhanyagolható szempont abban a döntésben, hogy miért őt választja ma valaki a köztudottan kiszámíthatatlan független létezés és a rendkívül alulfizetett kőszínházi élet alternatívájaként. De a képlet azért nem ilyen egyszerű, még anyagi értelemben sem. Mivel nincsenek havi fizetések, mindenki annyit visz haza, amennyit próbál és játszik. Ebből hol jobban, hol kevésbé jól jönnek ki az emberek. A színészek elmondása szerint a biztonságot mégis az adja, hogy itt jól érezhetően tekintettel vannak rájuk, amit Ötvös András fogalmazott meg a legtisztábban: „Orlai korrekt ember, és színészekben gondolkodik, személyre szabottan. Figyel arra, hogy ki miben fog játszani, és ki hogyan fogja tudni kifizetni a számláit.” „Miközben üzletember is, így nagyobb biztonságban lehetünk azoknál, akik »valódi« szabadúszók” – teszi hozzá.

A kiszolgáltatottság érzését emellett ebben a működési formában az is csökkenti, hogy Orlai Tibor nem pusztán nem akarja „röghöz kötni” a színészeit, de akár az egyeztetésekben is segíti őket. E mögött vélhetően nem pusztán humánum, hanem jól felfogott üzleti érdek áll. „Ha szerepelünk filmekben, akkor többen megismernek, ami neki is haszonnal jár – mondja erről Szabó Kimmel Tamás. – Ezt a művészszínházakban még nem nagyon vették észre, sokan még mindig ott totyorásznak, hogy az éhes színész a jó színész.” Schruff Milán számára is fontos ez a fajta szabadság, noha ő megértőbb a kőszínházakkal, ahol szerinte a rengeteg előadás és a szoros programterv miatt nem is igen engedhetnek el egy színészt sem forgatni, sem vendégeskedni. Kovács Patrícia egyfajta „apai-baráti viszonynak” éli meg ezt a helyzetet: „Orlai megérti, ha forgatnom kell, vagy mást is ki szeretnék próbálni, és emiatt három héttel később tudunk csak kezdeni egy próbafolyamatot, vagy ki kell vennie egy előadásból. Tudja, hogy megéri engem elengednie, mert utána úgy fogok visszajönni, hogy hálás leszek.”

Dörzspapírosan szeretve egymást

Túl az anyagi biztonságon, a színészekben való gondolkodáson és a szokásosnál nagyobb szabadságfokon, úgy tűnik, ez az „Együtt, szabadon!” ráadásul egy jó közösség. Mindez köszönhető a rendszeres tájolásnak, a részben együtt eltöltött egri éveknek, valamint annak, hogy a fiatalabbak hasonló iskolákban sajátították el a maguk színházi nyelvét és gondolkodásmódját (Zsámbéki Gábor, Máté Gábor, Novák Eszter osztályaiban).

„Hasonlóan gondolkodunk a színházról és a világról, értjük egymást nyelvét, hasonlóan elemzünk egy-egy jelenetet – én a helyemen vagyok, amíg ezekkel az emberekkel vagyok” – fogalmaz Schruff Milán, hozzátéve, hogy a Mojóban például úgy játszanak együtt, „mint az idióta gyerekek, akik bemennek az óvodába, és élvezik, mennyi ökörséget szabad csinálni”. „Nincsenek tiszteletkörök, bátran beszólunk, mindenféle elnézéskérés nélkül keresztbeinstruáljuk egymást, és a legtöbbször ezekből nincsen sértődés. Ez egy igazi közösség, amit a kőszínházak is megirigyelnének” – mondja ugyanennek a közvetlenségéről Ötvös András, aki szerint „dörzspapírosan szeretik egymást”. És hogy miért nincsenek itt játszmák, fúrások és helyezkedések? Nagy Dániel Viktor szerint: „Ide mindenki csak dolgozni jön. Nem itt élünk. A dologért van mindenki.” Együtt és szabadon.

Nézői vélemény a Macskadémonról


"Így láttam:

Macskadémon - Kálmán Imre Teátrum

A sok negatív kritika ellenére nagyon vártam a darabot, egyszerűen izgatott, hogy rám speciel, hogyan fog hatni, milyen érzésekkel fogadom majd az előadást. Jelentem minden képzeletet felülmúlt nálam...
Nem kérdés számomra többször nézős kategóriát vívott ki a Kálmán Imre Teátrumban futó Göttinger Pál által jegyzett, albérleti revü kategóriában, a nézők kegyeiért versengő Macskadémon névre hallgató zenés műve ...
A különleges hangvételű alapjaiba véve komédia, pont annyira "más", megosztó, mint a szerzője maga a kiváló írói kvalitásokkal rendelkező Karafiáth Orsolya. Voltaképpen az írónőről (is) szóló, nyomokban saját önéletrajzi elemeket is felvonultató kamaradarab elképesztő abszurditásba áthajló humora valahol a való, és egy kitalált fantázia világ szüleményének.
Valamennyi szereplője, a napjaink valóságából érkező, eleven húsvér személyei kerülnek a szó szoros értelmében is az írónő fantazmagóriájával szembe, magával a Macskadémonnal összeütközésbe, amely egyébként a történet előre haladtával, mint kiderül, minden baj forrása is. A Teátrum méretéből adódóan, ez esetben is ismételten a minimalista díszlet elemek – Csanái Judit és Kiss Gabriella - kerülnek előtérbe. A fénytechnikai megoldásoknak, megvilágításoknak, és a csinos tetszetős jelmezeknek – Kovács Andrea - köszönhetően teremt még is nagyszerű összképet a parányi színpadon, kiegészülve az ezúttal csupán négy remek női tagból álló tánckarral. A remek, a helyet ismét maximálisan kihasználó koreográfiát, ezúttal Gulyás Annához köthetjük. 
Peller Anna imádni való komika, aki kisugárzásával, bájával nagyszerűen kezeli a hétköznapi, állandó súlyproblémával küzdő, az újdonsült albérletébe költöző fiatal szingli lányt. Bálint Ádámnak is kiválóan fekszik a depresszív hajlamokkal megáldott, kezdetben negatívan beállított író karaktere. Oszvald Marika Bori nénijével lép ki a korábbi operett műfaj világ által nyújtott kényelmes komfortzónájából, és alkot remek párost Faragó András Máté bácsijával, akiknek egytől egyig hálás szerethető, ugyanakkor mulatságos, már-már groteszk karakterei ellenállhatatlanul beszippantja az arra vevő publikumot. S akkor még szót sem ejtettünk a címszereplőnk Szemenyei János fantasztikus multi szerepkörökben sziporkázó játékáról. Macskadémonunk leírhatatlan nagyszerű hangi adottságain túl, frenetikusan, energikus átváltozó művészként, bújik hat különböző karakter bőrébe, többek között a rosszindulatú szerelőtől elkezdve a szőke IKEÁS szatyorral tipegő irritáló feltűnő stílusú svéd lányon keresztül Bori nénit is elcsábító csodás Ellentábornokon át egészen a Macskadémonig. A címszereplő a számos szereplő megformálásakor kék zakójától soha sem válik meg, csupán jelzés értékűen a fejére rögzíthető arcokat változtatva, és nem utolsó sorban Szemenyei János kiváló előadó művészetének köszönhetően lehetünk fül, és szem tanúi a briliáns átváltozások eredményeként létrejövő több rétű szerepeknek. Az Operettszínház ismételten bebizonyította, hogy egyedi érzékkel képes hozzányúlni a szokatlan történetekhez, amelynek kivitelezésében extra eszköztárait sem rest segítségül hívni a nagyszerű szórakoztatás érdekében. 
Az alkotók, a frappáns dalszövegek, és Bella Máté zeneszerzőhöz köthető többnyire fülbemászó zenéjével kiegészülve kölcsönöznek egy meghatározóbb, bízar, de annál emlékezetesebb humortól sem mentes különlegesebb légkört árasztó előadást. 
Megosztó jellegénél fogva Macskadémont vagy szeretni, vagy nem szeretni lehet, itt nincs középút. Személy szerint minden percét imádtam, több mint nagyon kellemes szórakoztatást kaptam két óra időtartamban."

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed