ILLYÉS ÁKOSÉK A BÖRTÖNBEN IS JÁTSZANAK

Szép számú közönségre számíthat Kuthy Patrícia, Illyés Ákos és Tóth Károly Színházi Esztrád címû mûsora, amelyet büntetés-végrehajtási intézetekben is bemutatnak a VIDOR Fesztivál alatt. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018. augusztus 24-i számában.) 

Az egyebek mellett Morton Mamát, dr. Watsont és a Fõinkvizítort alakító színészek vidámságot, zenét és nem utolsósorban a színház élményét „csempészik be” a seregszemle idején a komor falak közé. – A nyíregyházi és a tiszalöki börtön mellett a nagykállói pszichiátriai szakkórházban is fellépünk – nyilatkozta lapunknak Illyés Ákos, a Móricz Zsigmond Színház mûvésze. – Nem elõször szerepelünk ezeken a helyeken, hiszen tavalyelõtt már készítettünk mûsort a fogvatartottak számára. Az idén is kabaréjelenetekbõl, operettslágerekbõl és sanzonokból válogattunk. Ötven-hatvan nézõnk van egy-egy alkalommal. A parancsnokok meg szokták jegyezni viccesen, hogy a közönséget õk garantálják. Néhány hónapja a nyíregyházi börtönben egy színjátszókört vezetek. Az ott lakók ritkán találkoznak ilyen rendezvényekkel; jó nekik játszani. Mint elmondta, a IV. Nyírségi Limerick Bajnokság döntõjét 31-én, pénteken tartják a MÛvész Stúdióban. Egy show-mûsor keretében sportmezekbe öltöznek a színészek, Ákos pedig szpíkerként közvetíti a „szellemi mérkõzést”. A város különbözõ helyszínein forgatnak, így a beérkezett limerickek nem csak élõben hangzanak el. Azt, hogy kik nyernek egyéniben, illetve csapatban, a nézõk döntik el, sõt kvízekben is megmérettethetik magukat. A színházi „keretbe” rajta kívül az elmúlt években Kuthy Patrícia, Jenei Judit, Nyomtató Enikõ, Göttinger Pál, Horváth Sebestyén Sándor és Horváth Viktor került be. – Nagyon kedveltük a néhány évvel ezelõtti VIDOR-okon tartott gálamûsorokat, ahol felléptünk, díjakat adtunk át – idézi vissza Ákos. – Volt, amikor a Csárdáskirálynõbõl a Te rongyos életet énekeltük hárman: Patrícia játszotta Stázit, én pedig Tóth Zolkával lekettõzve Bóni grófot. Nagyszerû élményt jelent számomra mindig a fesztivál, hiszen ilyenkor összefuthatunk az ország különbözõ pontjain élõ kollégákkal, akikkel egyébként alig van módunk találkozni, s ha a sûrû elfoglaltságaink megengedik, akkor színpadon is láthatjuk õket. Hamarosan kezdõdnek a Sherlock Holmes felújító próbái, amit szeptember 6-án és 8-án ismét játszunk, majd Zsótér Sándor rendezésében nagy erõkkel készülünk a Gyilkosság meghirdetve címû krimi bemutatójára. (Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

Orlai Produkció a Pozsonyi Pikniken

2018-ban ismét rengeteg kedvezménnyel jelentkezünk a Pozsonyi Piknik idején. Nem csak a helyszínen, hanem online szeptember 1-2. között az orlaiprodukcio.hu, a jegy.hu és a belvarosiszinhaz.hu oldalakon. 

Ahogy közeledünk az időponthoz, mutatjuk majd, melyik előadásokra, mekkora kedvezménnyel vásárolhattok jegyeket. És érdemes figyelni, mert nem csak jegyekre, hanem bérletekre is érvényes a kedvezmény.

Az egész világon Osvárt Andrea fülébe súgdosnak

Tóth Barnabás rövidfilmje nevezhetővé válik az Oscar-díjra

Tóth Barnabás (Rózsaszín sajt, Újratervezés, Van egy határ) márciusban, a Friss Húson mutatta be legújabb rövidfilmjét, a misztikus című Susotázst, ami azóta bejárta egész Európát és egyre nagyobb sikereket ér el az Egyesült Államokban is.

Kapcsolódó anyagok

A susotázs jelentése 'fülbesúgás', ami kulcsfontosságú elem Tóth Barnabás rövidfilmjében: két szinkrontolmács egy hűtőgépgyártó konferencián, egész nap a kis fekete dobozban ül, száraz tényeket fordítanak angolról magyarra, miközben különböző játékokkal szórakoztatják egymást. Amikor a közönség soraiban feltűnik egy gyönyörű nő, új játékba kezdenek.

A márciusi Friss Hús óta, a ma induló BuSho és a szeptemberi Cinefest mellett, a Susotázs sikeresen szerepel szerte Európában: beválogatták Linz, Edinburgh, Innsbruck, Figari, Gassli, Rostov, Madrid, Gaeta (Visioni Corte), Moszkva és Szentpétervár egy-egy filmfesztiváljára is. Európa és Ázsia mellett amerikai fesztiválok programjában is feltűnik: Palm Springs, Rhode Island, Boulder, Hickory és most a Manhattan Short Film Festivalon fog szerepelni.

Utóbbi már csak azért is kiemelkedő eredmény, mert utazó fesztiválként, a Susotázs 1 hét alatt több, mint 350 moziban lesz majd látható, köztük Los Angelesben is, ami automatikus belépőt jelent számára az Oscar-nevezéshez. Alapvetően kétféleképpen lehet Oscar-nevezett egy film: ha egy arra kvalifikált fesztiválon elnyer egy bizonyos díjat (ahogy azt a Mindenki vagy a Symphony no. 42 tette), vagy Los Angelesben hét napon keresztül vetítik a mozik. 

A Susotázs legközelebb a Budapest Rooftop Cinema és a Friss Hús közös vetítésén lesz látható holnap este, a Corvin plaza tetején. Tóth Barnabás tavasszal az Akik maradtak című tévéfilmen dolgozott, ahova mi is kilátogattunk.

FRISS HÚS 2018 VÁLOGATÁS

KAPUNYITÁS / GATE OPENING 19:00
FILMKEZDÉS / SCREENING START 20:20-21:00


★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★
//// # FRISS HÚS 2018 VÁLOGATÁS #////
:::: MOZICSILLAGOK A CSILLAGOK ALATT ::::
' avagy teraszmozi a Corvin Plaza tetőteraszán '
★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★
Terasz! Csillagos ég! Mozi, mozi, mozi!

★★★

Idén hatodszorra rendezték meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, melyre közel 200 magyar és 1600 nemzetközi rövidfilmet neveztek az alkotók, több mint 65 országból. Ezen az estén a Magyarok a háztetőn keretein belül 99 percnyi válogatást láthattok a fesztivál magyar filmjeinek legjavából.

A vetítés előtt 20:00-tól Deák Dániellel, a Friss Hús szervezőjével beszélget Teszler Tamás.

/// PROGRAM ///

1. Márton Dániel: ROSSZ SZÍNÉSZ (színes, magyar rövidfilm - 2017, 35 perc)
Marci egy friss szakítás után úgy dönt, elvállja a főszerepét egy főiskolás vizsgafilmnek. A forgatás során egy sor fura karakter mellett megismerkedik Wandával, a vizsgafilm női főszereplőjével, akibe az idő előrehaladtával egyre jobban beleszeret.
Marci színészi alakításai rosszabbnál rosszabbra sikerülnek, ráadásul az új ingerek okozta kimerültség hatására már a film történéseit is összemossa a valósággal. Ennek következtében vizsgafilmjük zárójelenete nem várt fordulatot vesz.

2. Bucsi Réka: SOLAR WALK (színes, magyar rövidfilm - 2018, 21 perc)
A Solar Walk egy kozmikus utazás, mely a káosz melankóliájának elfogadásáról szól az egyén és a naprendszer közötti tér és időbeli perspektívaváltásokon keresztül. Az alkotás iránti vágy az animáció egyedi és játékos textúráján keresztül mutatkozik meg.

3. Tóth Barnabás: SUSOTÁZS (színes, magyar rövidfilm - 2018, 16 perc)
A két magyar szinkrontolmács napja úgy indul a hűtőgépgyártó konferencián, mint bármelyik másik munkanap. Az események azonban több, nem várt fordulatot vesznek.

4. Kis Hajni: LAST CALL (színes, magyar rövidfilm - 2017, 27 perc)
Kárpáti Anikó (61) utolsó napját követjük végig, mielőtt végleg elhagyja az országot, hogy lánya családjához költözzön. Az idősödő nő őrült rohanásba kezd, melynek egyetlen célja, hogy végérvényesen lezárja itthoni életét. A zaklatott nap végén azonban kénytelen szembenézni mindazzal, amit maga mögött hagyott, és azzal, ami előtte áll.


/// JEGYEK ///
★ Támogatói jegy: 990 Ft
★ A vetítésre a OneTicket oldalán lehet elővételes jegyet váltani, mely garantált bejutást biztosít. Jegyekért katt: https://oneticket.hu/magyarok-a-haztaton-bemutatja-friss-hus-2018-valogatas-2335
★ Helyfoglalás érkezési sorrendben.


/// RÉSZLETEK ///
★ időpont: 2018. augusztus 29. (szerda)
★ helyszín: Corvin Plaza tetőterasz (Budapest, Futó street. 37, 1083)
★ kapunyitás: 19:00
★ beszélgetés: 20:00
★ filmkezdés: amikor sötét lesz (kb. 20:20-21.00)
★ Rossz idő esetén a program sajnos elmarad, illetve későbbi időpontban kerül megrendezésre!
★ Ha fázol, kérj egy plédet a pultnál (1000 Ft letét ellenében).


támogatók: ★Antropos ★ArtNews ★BudapestiMami ★Filmtekercs ★Funzine ★Info Pont ★Mozinéző ★WeLoveBudapest
Bármilyen kérdés esetén írj nekünk Facebook üzenetet vagy az info@budapestrooftopcinema.hu címre e-mailt!

Maffiaharc

Orlai Tibor elkötelezett híve a kortárs drámáknak és a merész vállalásoknak. Két legutóbbi bemutatójuk is kortárs műfajkísérlet. Mindkettő másképp bátor. A zseniális Second life monológokból összeépített katedrális, öt színész önéletrajzi elemekkel átszőtt önreflektív vallomása.

Gengszterkomédia a másik, színházba oltott Tarantino. A darabot, ami nálunk ősbemutató, 1995-ben mutatták be először, azóta kétszer is megfilmesítették, egyiket maga a szerző, aki filmrendező és forgatókönyvíró is egyben.

Butterworth jól megírt társalgási drámájában tényleg csak beszélnek és beszélnek, szlengben, trágár káromkodások közepette, semmiségekről, amiből életük bontakozik ki. Virtuóz nyelvezetű, fekete humorú stílusparódia ez balek maffiatagokról, ami remekül áll Szabó Kimmel Tamásnak, Schruff Milánnak, Csőre Gábornak és Lestyán Attilának. Valamennyien mesterien művelik ezt a műfajt. Nagy Dániel Viktor viszont túllép a zsánerdarab keretein és szokásos virtuozitásán is, Babyjének felnőttéválás-története olyan ívet mutat, ami már drámai és mélyen elgondolkodtató. A zsarnok elnyomó apa árnyékából váratlanul kiszabaduló fiú erős személyiségváltozáson megy keresztül, s vele együtt a gonosz szellem is kiszabadul a palackból. Ő maga még szadistább zsarnokká válik. Nagy játéka igazi érett, nagybetűs színészet.

Göttinger Pál rendezése remekül teremti meg a stílust és az atmoszférát. Még némi magyaros ízt is kap kezei között a mű, és csipetnyi Rejtő Jenő-fíling is megjelenik. Ennél több viszont nemigen történik. Még ha az áthallások kódolva is vannak. Most az energiát elvitte, hogy e színház közelítse Tarantinóékat. Pedig lehetne akár mélysége is a darabnak, ott villódzik több dimenziója is. Árulások, megfélemlítések, hatalmi harcok, vezér nélküli fejetlenség, valamint a hatalomra kerülők és körülötte lévők színeváltozása szép sorban betöltik a teret. Ismerős, nem? Mindez pedig pusztítónak bizonyul, s a csapatszellemet is megöli – egy pillanat alatt közösségből széthúzó, egymást kijátszó, marakodó egyénekké válnak. A hatalomra törők túlélési ösztöne a legrosszabbat eredményezi.

A Kőszegi Várszínháznak az idén sikerült minden réteget megszólítania

Négy bemutató mozgatta az idén a várszínházat. Kőszegen kisebb a lépték, a nagyságrend, a város az otthonosság érzetét adja rendezőnek, színésznek, közönségnek is. Pozitív a mérleg, nagyon jól sikerült a nyár, köszönik a közönség bizalmát, remélik, hogy megszolgálták, a Jóistennek pedig azért hálásak, mert nem volt esőnapjuk – így summázza a mögöttük lévő két sűrű hónapot Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója.

A számokkal sem marad adós: Trifusz Péter plakátkiállítás-megnyitójától az utolsó előadásig, a Családi játszmákig összesen hatezren voltak kíváncsiak a 32 előadásra. És hogy mi mozgatta az idén a várszínházat? – A négy bemutató –, mondja az igazgató. Mindenekelőtt a saját nagyszínpadi darab – a Göttinger Pál rendezte Hajmeresztő, amely az inkább kamaraszínpadra való interaktív jellege miatt jókora váltás, merész vállalás volt az előző évekhez képest.

Új volt a stáb: a rendező először járt Kőszegen, ahogy Ullmann Mónika és Kálid Artúr is. Epres Attilát régi ismerősként üdvözölték, a zenészek – Némedi Árpád, Sebesi Tamás – munkáját is ismerhette a közönség, amely a másik három bemutatót az előzetes elképzelések szerint fogadta. Régi keletű a kapcsolat a Mesebolt Bábszínházzal, Pócza Zoltán úgy fogalmaz: velük összefogva működik a kísérletezés, új gondolat van az előadásokban, merészebb témák akár.

– A kortárs táncestekhez is hozzászokhatott a közönség.

Gergye Krisztián kőszegi származású kiváló művész, szerencsések lehetünk, hogy minden évben vissza akar térni a gyökereihez. A Fejes Ádám–Hoff mann Adrienn páros is otthonra lelt Kőszegen (egy estén láthatta a közönség a két táncelőadást). A Vojáger – a szintén visszajáró – Keszég László rendezésében friss volt, a máról szólt – olyan művészek vettek részt az alkotásban, olyan együttműködés valósult meg, amelynek révén a darab tovább él – jósolja az igazgató.
Hónapokig tartó teammunka

És hogy némileg belássunk kulisszák mögé: évről évre hosszú hónapokig tartó teammunka zajlik a várszínház műhelyében: Gelencsér Ildikó művészeti titkár „a főszakács, kigondolja az ízeket”, Bakos Zoltán a műszaki háttérért felel, és csak olyan döntés születik, amit mindhárman jóváhagynak. – Színházi szempontból az a lényeg: legyenek új előadások, fogalmazódjanak újra történetek, alkalmazzuk azokat az adott helyszínre. Katartikus pillanatokat hozott az idei évad is, ebben meghatározó a kőszegi miliő, ami egyértelműen visszahat a művészekre: itt rájuk köszönnek az utcán, egy csapásra ismerősök lesznek. Kőszeg egyenlő az otthonnal, az otthonossággal. Kisebb a lépték, nagyobb a barátság(osság)fok, bensőséges a hangulat és más a közönség is.

Határozott törekvésük, hogy megszólítsanak minden réteget – az idén sikerült.

Külön öröm, mondja, hogy a hét közbeni előadásokon megjelentek a húszas, harmincas, negyvenes éveikben járók, akik amúgy is minden este kimozdulnak. A színházban társasági eseményt, élményt kaptak, közben a büfében szóba elegyedtek egymással régi ismerősök. Ráadásul a várszínház munkatársai várták a közönséget minden este – fontos a személyesség, vallja Pócza Zoltán. – A szabadtéri színházak között megpróbálunk az elithez tartozni. Kőszeg speciális helyzetű: a vár, a színház a város közepén van, mégis csendes, ez az atmoszféra megfizethetetlen.

NEVET KAPOTT A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ

Végre felkerült a teátrum neve a nyíregyházi színház épületére


A Móricz Zsigmond Színház az előző évadban magasra tette a lécet – most sem éri be kevesebbel: új és „nagy visszatérő” rendezőkkel, ismert és fiatal vendégművészekkel, különleges repertoárral várja a közönséget.

A Rózsakert Szabadtéri Színpad megnyitása, a Meseautó című előadás duplázása után két nappal a Móricz Zsigmond Színház már megtartotta hagyományos évadnyitó társulati ülését. Sok idő nem marad augusztus utolsó felében sem a pihenésre, 22-én átadásra kerül a felújított Bencs Villa, 24-én pedig kezdődik immár 17. alkalommal a színház szervezésében a VIDOR Fesztivál. Az új évad is izgalmas lesz: hat nagyszínpadi, négy kamara, és két Művész stúdiós bemutató várja majd a nézőket. Az évadnyitón bemutatták a színház új image filmjét is, melyet idekattintva megtekinthet:



A társulati ülés zárásaként felavatták a színház homlokzatának vésett feliratát, mely a legutóbbi felújítás óta hiányzott az épületről.

A Rózsakert nyitó előadásai után nagy közönségkedvencek és három premier szeptemberben
A Szabadtérit nyitó Meseautót két nap is teltházzal, csaknem 2000 néző előtt játszották. A Szente Vajk nevével fémjelzett nyitó darab hatalmas siker, és a nézők visszajelzései alapján nagy valószínűséggel nemcsak a bérletesek számára lesz vonzó szeptember 15-től, hanem bérletszünetben egész évadban műsoron marad. Ahogy a nagy közönségkedvencek: a szintén Szente Vajk által rendezett Sherlock Holmes - A sátán kutyája és A Rózsák háborúja is szeptemberben közkívánatra több alkalommal láthatóak majd.  Ugyancsak az évad első hónapjában, 7-én mutatják be Keresztes Attila rendezésében A rettenetes szülők című előadást a Krúdy Kamara színpadán – a főbb szerepekben Pregitzer Fruzsinával és Horváth László Attilával.

Egy szakmailag sikeres, a nézők körében is népszerű évad után újabb izgalmas szezon előtt áll a színház

Miután az előző évad mind szakmailag, mind közönségsiker tekintetében is „magasra tette a lécet”, a Móricz Zsigmond Színház vezetése most sem éri be kevesebbel; az új évadot legalább olyan színvonalasnak és erősnek tervezi, mint az előzőt, tele izgalmas szakmai kihívásokkal, és olyan produkciókkal, melyek jó eséllyel közönségkedvencek lesznek. A magyarországi színházi szakma élvonalába tartozó rendezők közül idén a hosszú idő után visszatérő Verebes István és Zsótér Sándor, valamint a rendszeresen Nyíregyházán dolgozó Keresztes Attila, Tasnádi Csaba, Szente Vajk, Bal József, Halasi Dániel jegyeznek majd egy-egy produkciót, az először érkezők között pedig lesznek tapasztaltabbak (Simon Kornél, Szikszai Rémusz) és rendezőpályájuk elején járók is, mint a tavalyi évadban a Don Carlos címszerepét alakító Horváth Illés. A vendégek mellett természetesen a színház művészeti vezetésében dolgozó alkotók is színpadra állítanak egy-egy előadást; Göttinger Pál a Bob herceg új verzióját készíti el a nagyszínpadon, Sediánszky Nóra pedig A kis hableányt dolgozza fel a legkisebbek számára a Művész Stúdióban.
A bemutatók sorában a már ismert, népszerű címek között egy-egy váratlan újdonság, színházi csemege is megjelenik. A megkerülhetetlen klasszikusok (Shakespeare, Csehov) mellett ismert történetek új adaptációit láthatjuk (ilyen lesz a már említettek mellett például a nagyszínpadi Hamupipőke), de Agatha Christie-krimit, fergeteges vígjátékot (Oscar, Balfácánt vacsorára!), mostanában ritkán játszott, irodalmi kuriózumnak számító szerzőt (Jean Cocteau) és új magyar drámát (Dragomán György: Kalucsni) egyaránt láthatnak majd a nézők. Az előző évad műsorából a közönség továbbra is láthatja kedvenceit: a nagy érdeklődésre való tekintettel műsoron marad a Hello, Dolly!, a Sherlock Holmes – A sátán kutyája, az Illatszertár, A Chicago, A balek, A Leenane szépe, A főfőnök, és A Rózsák háborúja.

Vendégjátékok, vendégművészek

A vendégjátékok sorát június elején a Szatmárnémetiben bemutatott Szibériai csárdás kezdte, majd az Illatszertár szerepelt nagy sikerrel több színházi versenyprogramban is. A Pécsi Országos Színházi Találkozón az előadás elnyerte a Közönségzsűri különdíját, Horváth László Attila pedig a színészzsűri Legjobb férfi alakításáért járó különdíjat vehette át. A Városmajori Színházi Szemlén június 20-án szerepelt a darabbal a társulat, az eredményhirdetés szeptember elejére várható. A Maszmók Afrikában az Ördögkatlan Fesztiválon augusztus elején vendégeskedett nagy sikerrel. Az ősz folyamán újabb teátrumok és fesztiválok meghívásának tesz eleget a színház: A név: Carmen az évad egyik legjobb stúdió előadásaként a Most Fesztivál után a Pesti Magyar Színházban megrendezésre kerülő Vidéki Színházak Fesztiválja versenyprogramjába is bekerült, szeptember 9-én láthatja majd a közönség. A Chicago meghívást kapott a József Attila Színházba, ahol október 5-én lesz látható. A Fehér Balázs Benő rendezésében nagy sikerrel bemutatott A balek pedig Szatmárnémetiben vendégszerepel majd.
Idén is számos vendégművészt köszönthet majd a színház, egyrészt olyan népszerű és nagyra becsült nevekkel találkozhat a közönség, mint Kerekes Éva és Kaszás Gergő. A Színház- és Filmművészeti Egyetemről Bajor Lili, Koroknai Sándor, A balekban már látott Fehér András, a Kaposvári Egyetemről Varga Fekete Kinga, valamint a Magyar Színiakadémiáról Kováts Vera és Venczli Zóra érkezik majd hozzánk.

Nevet kapott a színház

Nyíregyháza város önkormányzatának, valamint az előző évad eredményeinek köszönhetően jelentős anyagi ráfordítások történtek a műemlék épület belső modernizációjára. Végre felkerült a teátrum neve a Móricz Zsigmond Színház emblematikus épület homlokzatára, melyet Dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere és Kirják Róbert a színház ügyvezető igazgatója az ülés végén a társulat jelenlétében avattak fel. A felújított teátrumot 2001-ben adták át, azóta hiányzott a név az épületről. Az ügyvezető igazgató az alábbiakról tájékoztatta a résztvevőket: „A közönség számára jó néhány szembetűnő változás lesz az új évadban is: a nézőtéren LED világításra cseréltük a hagyományos fényforrásokat, valamint világító reklámtáblák kerültek több helyre a színházban. A könnyebb tájékozódás érdekében a nézőtéri székek felső támlájára számlapok kerültek. Kitisztíttattuk és fertőtleníttettük az ülőhelyeket, a padlószőnyeget, valamint új pótszékeket is beszereztünk. Megszépült a főbejárati lépcső is, ezentúl két oldalon korlát segíti a látogatók teljes biztonságát. A nézőtéri szélfogó falai faburkolatot kaptak. Elkészült a VIP Szalon is, ahol már a VIDOR alatt a VIDOR VIP jegytulajdonosoknak lehetőségük lesz kényelmi szolgáltatásokat (soron kívüli ruhatár, valamint az előadások szünetében soron kívüli catering szolgáltatás: pezsgő/bor/pálinka, kávé, üdítők, aprósütemények) igénybe venni. Újdonság, hogy ettől az évadtól (de már a VIDOR-on is) a színház atmoszférájához illő kellemes, halk zene fogadja majd az előadásokra érkezőket a nézőtéri előcsarnokokban.”

Soha nem látott csúcson a bérleteladás


A nyíregyházi színház 2018/2019 évadának felnőtt nagyszínpadi bérleteiből már most 3521 fogyott, míg az előző évi bérletezési időszak végén, november 14-ig 3303 darabot vásároltak a nézők összesen, vagyis már most több bérlet fogyott, mint tavaly három hónappal később. A kamaraszínpadi bérletek pedig már most közel 20 százalékkal emelkedtek a tavaly novemberi adatokhoz képest. „A jelenlegi bérleteladási adataink a tavaly augusztus közepén elért számokhoz képest több mint 15 és fél millióval nagyobb bevételt mutatnak” – mondta el Kirják Róbert, aki a társulat nevében ismételten megköszönte a bérletesek bizalmát, majd hozzátette: „mivel idén október 13-ig tart a bérletezési időszak, aki még nem vásárolt bérletet, természetesen még megteheti.”
A VIDOR Fesztiválra óriási az érdeklődés ebben az évben is – szinte minden jegy elkelt.
Az összművészeti programsorozatot szervező színház ügyvezetője elmondta, a korábbi évekhez hasonlóan a versenyprogramra idén is rendkívüli volt az érdeklődés, így már most biztos, hogy az előadások teltházzal mennek majd. Friss információkkal, tudnivalókkal a fesztivál honlapján: a vidor.eu oldalon, közösségi oldalaikon, és a VIDOR applikációban várják az érdeklődőket. Online felületeiken valamint szervező- és jegyirodájukban néhány előadásra korlátozott számban jegyek még kaphatóak.

Irodalmi és zenés esteknek ad otthont a megszépült Bencs Villa

Augusztus 22-én adják át a felújított Bencs Villát, melyet a Rózsakert Szabadtéri Színpadhoz hasonlóan szintén a színház üzemeltet majd. Így idén először a VIDOR Fesztivál vérkeringésébe új helyszínként bekapcsolva már az irodalmi programok többségét itt tartják. Az ügyvezető elmondta, úgy tervezik, hogy havonta 3-4 egyedi és különleges, a hely adottságait maximálisan kihasználó produkció: izgalmas irodalmi és zenés estek lesznek a felújítás után újra a régi pompájában tündöklő impozáns villában.




A Hatszín Teátrumba költözik az Operabeavató

2018 októberétől a Hatszín Teátrumban indul újra a népszerű beszélgetős koncertsorozat.

A tervezett tíz előadás egyetlen Mozart operáról, a Figaro házasságáról fog szólni, olyan formában, amire egy szokványos operaelőadás során nem nyílna lehetőség.

Zenei vezető: Dinyés Dániel. Közreműködik: Kolonits Klára, Cseh Antal – további szereplők egyeztetés alatt. Rendező: Göttinger Pál. Bemutató: 2018. október, Hatszín Teátrum. A bemutató időpontjával, illetve a jegyvásárlás indulásával kapcsolatos friss információk a produkció facebook-oldalán lesznek megtalálhatók.

Dinyés Dániel az Operabeavatóról:

“Az egyik Ördögkatlan után kerestek meg engem a Katonától, hogy csinálnék-e Operabeavatót náluk? Én megkérdeztem: miért csináljak Operabeavatót Budapest egyik vezető prózai színházában? Nagyon egyszerű – hangzott a válasz –, mert ha nem itt, akkor majd máshol fogod megcsinálni. Ez a faék egyszerű bizonyítási rendszer megnevettetett, úgyhogy igent mondtam. (…) Volt egy Mozart-évadunk először, csak az ő operái voltak, mindegyikből kettő vagy három estét tartottunk. Hogy hány estét töltöttünk evvel, ez kizárólag az énekesektől függött, hogy mikor ki tud eljönni. Ugyanis esténként csak két énekessel lehetett dolgoznom, teljesen érthető financiális okok miatt, de két énekessel nem lehet egy egész operát végigvenni. Ezért nekem komoly logisztikázásba került, hogy amit megmutatunk az egyes művekből, az érdekes is legyen és csak két énekes kelljen hozzá. A rákövetkező évadban azokat az operákat vettük végig, amik ennek az egyszerű és szükségszerű szervezési elvnek eleget tudtak tenni. Plusz nagyon fontos feltétel önmagam számára, hogy csak olyan operáról tartok beavatót, amit minimum egyszer már betanítottam, tehát a tudásom evvel kapcsolatban önjáró legyen, se a hangokon, se a „miérteken” ne kelljen gondolkoznom az opera kapcsán, miközben előadok. De ez a válogatásnak is csak jóindulattal nevezhető évad engem egy idő után nem inspirált eléggé, úgy éreztem, hogy nem tudok fejlődni, és nem láttam egy utat, amin tovább tudnék lépni. Mindez azért fontos, mert különben az ember könnyen önismétlővé, unalmassá válhat, és ezt minden erőmmel el akartam kerülni. Így azt gondoltam, hogy beszüntetem egy évre az előadásokat, amíg kitalálom, hogyan tovább. Ezekkel a problémáimmal szembesítettem a Katona vezetőségét is, meg a beavatókon résztvevőket, és bár mindenki nagyon megértette, hogy így nem akarom tovább folytatni, ugyanakkor afelől is biztosítottak, hogyha abbahagyom a sorozatot, akkor másnap a halakkal alszom, mint Luca Brasi…”

"A személyesség a kulcs" - interjú Göttinger Pállal

Idén tavasszal színpadra állította az Operettszínházban a "Macskadémont", a Belvárosi Színházban a "Mojot", majd a Kőszegi Várszínházban a "Hajmeresztőt", miközben az évadbeli kötelezettségei Nyíregyházához kötik, mivel ő a Móricz Zsigmond Színház főrendezője. A Művészetek Völgyéből indul az Ördögkatlanba, ahol ő felel Kisharsányban a Kovács Udvarház programjáért. Sűrű elfoglaltságai között szakított arra időt, hogy meséljen a Deszkavíziónak a júniusi beugrásáról, az évközi feladatairól, és hogy mivel várják idén az érdeklődőket a fesztiválra. Interjú Göttinger Pállal. 

Nem tudom nem azzal kezdeni, hogy mennyire elképesztő volt a „Mojobeli” beugrásod.

Kedves tőled. Ez az a bátorságfajta volt, amibe az ember nem gondol bele, mert akkor megijedne. Én már csináltam ilyet a Belvárosiban korábban a „Családi játszmákban”, ott Ötvös Andris helyett ugrottam be, akinek a karaktere szintén bemegy az elején és kijön a végén, végig bent kellett lenni. Akkor gyakoroltuk ki Jánoska Zsuzsa súgóval ezt a füleses súgási módszert, tulajdonképpen most már rutinból csináltuk (mosolyog). Azt meg, hogy hova kell menni, mit kell csinálni… hogy úgy mondjam, több próbán voltam ott, mint Milán (Schruff Milán szerepét vette át a sajtóbemutatón – a szerk.). Nehéznek tűnik, de valójában ez egy szöveges darab, állnak-ülnek-jönnek-mennek, olyan nagyon bonyodalmas dolgokat nem kell benne csinálni, élvezetes volt, nem aggódtam. Utólag csak, hogy úristen, ez egy kicsit túl bátor volt, de addigra már lement (nevet).

Akkor jól érezted magad közben, nem volt feszültség benned ezek szerint?

Nagyszerű volt. A beugrás csodálatos dolog, mert olyankor a többiek nagyon vigyáznak az emberre, rengeteg támogatást kap, amennyit az üzemi színjátszásban esetleg nem is. Ilyenkor mindenki figyel, segít, pusmorog a Szabó Kimmel Tomi is, hogy most akkor felállunk, átmegyünk… és akkor én fölállok és átmegyek. Egyetlen nehézsége az, hogy az ember robotpilótán van, kritikátlanul elhisz mindent. Egy fokkal becstelenebb kolléga vagy figyelmetlenebb súgó akár félre is vezetheti a másikat (nevet).

Tavasztól több bemutatód volt, a „Macskadémon” az Operettben, utána a „Mojo”, most éppen Kőszegen rendezted meg a „Hajmeresztőt”. Hogy fér ez össze Nyíregyházával, ahol főrendező vagy?

Nagyon sok kilométert autózom… Friss jogsis vagyok ráadásul, pusztítóan nagy rutinra tettem most már szert. Tegnap éjjel voltam Nyíregyházán, csak falérintéssel, jöttem is vissza, ma Pest, holnap megyek vissza Kőszegre, aztán megint hazajövünk, de már jön is a Művészetek Völgye, onnan vissza Pest, aztán le Pécsre, vissza Pestre és vissza még egy előadásra Kapolcsra, és csak onnan fogok a Katlanba menni. Ez egy heti program. Sokat autózom.

Ugyanez lesz ősszel is?

Nem annyira. Az évad közbeni életem egyszerűbb egy fokkal, ugyan abban is sok az utazás, de a nyarat a fesztiválosdi kavarja meg ennyire.

Nyíregyháza mennyi időt igényel évad közben?

A főrendezőségnek van hivatali része is, tehát muszáj néha munkaidőben is ott lenni, nem csak színházi időben, ez mondjuk 2-3 munkanap egy héten, átlagosan. Ehhez jönnek a ottani főpróbahetek, 14 bemutató van egy évben, szóval az se kevés. Vannak más kiemelt időszakok is, a VIDOR fesztivál, az évadtervezés, a szerződtetés hetei, más jeles vagy köteles alkalmak az évben. És persze rendezek ott is egyet, olyankor minden nap próbálok, folyamatosan ott vagyok, olyankor ott is lakom. Mellette két-három bemutatóm van másutt rendezőként, és mondjuk évadonként 50-60 előadásom más projektekből közreműködőként. Szóval sok a dolog. Nagyon jó stáb van Nyíregyházán, nem az van, hogy ha kiteszem a lábam, akkor beomlik, de az baj lenne eleve is, meg hát azért nem is én vagyok az igazgató… egy csomó dologgal nem nekem kell megalkudni, ha meg kell (mosolyog).

Alaptagja vagy az Ördögkatlan csapatának hosszú évek óta, hogy jött ez neked?

Ez lesz a 10. évem, csak az elsőn nem voltam. A Bárka Színház tagjaként keveredtem bele, a Katlan eredetileg egy bárkás vállalkozás volt. A Művészetek Völgyében volt egy helyszín Pulán, a Bárka Kikötő. Aztán 2008-ban nem volt Völgy, a program viszont már készen volt, és a kész programot Bérczes László elkérte Márta Istvántól. A sajátjuk volt tulajdonképpen, amit a Völgynek állítottak össze. Összeszedték az egészet és levitték Dél-Baranyába. Az volt az első Katlan, abból nőtte ki magát. Következő évben megint volt Völgy, de a Katlan akkor már nem ment vissza. Mivel ez bárkás projekt volt, azzal a csapattal keveredtem oda, aztán benne ragadtam. Most már az a csapat sincs igazán meg, Bárka sincs már rég, de a Katlan megmaradt.

Mivel készültök idén?

A Kovács Udvarház nevű helyszínt csináljuk a csapatommal Kisharsányban, három évvel ezelőtt kaptuk meg. Caminusnak neveztük el a programsorozatot, ami kéményt, tűzhelyt, tűzrakóhelyt vagy kemencét jelent, otthonos hely vagy otthon melege, ilyesmi asszociációk fűződnek hozzá. Ez egy táborszerű együttlét fiatal alkotókkal, akikhez csatlakozva mindenféle társadalmilag érzékeny problémával foglalkozó önkéntesek, alapítványok és civilek sátoroznak ott együtt. Bármikor bejöhet és csatlakozhat a látogató. Mi tényleg ott lakunk, ott reggelizünk, reggel kilenctől hajnali háromig csináljuk minden nap a dolgainkat, és be lehet csatlakozni.

Vannak színházi előadások, van egy együttműködésünk a Pesti Magyar Színiakadémiával, így meg tudunk mutatni színészvizsgákat is. Pál András osztálya most végzett, ők már elsős korukban is ott voltak, idén a „Liliomot” fogják játszani. Konkrétan a katlanos látogatók szeme láttára váltak színészekké, látszik a különbség, a fejlődés az első éves munkájuk és a mostani előadás között. Erre vagyok talán a legbüszkébb – már csak azért is, mert én is tanítottam őket még elsős korukban.

Vagy egy együttműködésünk a Börtönrádióval, ők is állandó résztvevői a programsorozatnak. Pár hónapja kirakták őket a börtönből, így ott már nem tudnak dolgozni, de előtte évekig tanítottak rádiózást bent, szakmát és motivációt adtak a fogvatartottaknak. A szabadultak közül pedig ketten is, akiket mi is ismerünk, már el is helyezkedtek műsorvezetőként. Ez egy rettenetesen speciális élményanyag a magyar társadalom elképesztő szegmenséből, amiről alapvetően csönd van, vagy nagyon keveset hallani róla. Nyilván biztonsági okokból is, de valami rosszul értelmezett szeméremből is. Már az első évben is erőltettem, hogy ott legyenek, mert olyan hihetetlennek találom az egészet. Hogy nem bírt a világ nyugati fele jobbat kitalálni, egyszerűen nincs jobb ötletünk (nekem se), hogy mit csináljunk ezekkel az emberekkel… közben meg, hogy utána azzal mi lesz, aki leülte, aki tényleg megbűnhődött… hogy bent hogy telnek a hétköznapok… nagyon életszagú, rémisztő és nagytétű történetekkel lehet találkozni. Mindent meg lehet kérdezni, mert nagyon nyitottak, nagyon mesterkéletlenek, és nagyon gazdag anyagot hoznak minden évben. A zárka például nagy siker volt, amiben egy órát el lehetett tölteni, és valaki mindig mondta, hogy mi a teendő, mit lehet csinálni. Rengeteg ezzel összefüggő társadalmi természetű kérdésről szót lehet velük váltani.

Van egy együttműködésünk a Veled Kerek Egyesülettel, aminek Elek Ányos a szíve-lelke, sokat dolgozunk együtt, ő is színházas ember, aki színész szakon végzett Kaposváron, de játékmesterként, táborvezetőként és kaszkadőrként is dolgozik, illetve tart színésztréningeket is. Csodálatos gyermekbirodalmat épített oda az évek alatt. A közösségteremtés vágyával ilyen mélyen átitatott embert nem ismerek másikat. Jön-megy reggel 9-től mezítláb a tűző napon, minden gyereket ismer név szerint, velük is együtt lehet játszani, izgalmas anyaggal jönnek idén is.

Az állandók közül van még a Renaichance nevű projekt, ők tönkrement anyagokat hasznosítanak újra ruhának, hozzájuk is be lehet szállni. Aztán megint jön a TerraLegenda, ők ékszerészek, akik ott is dolgoznak a helyszínen, illetve kiállításuk is van a technika történetéről. Idén jön Joós Andrea, akinek élménybiológia néven van egy projektje, egy freskót fog készíteni az egyik falra, egy szívet, anatómiai pontossággal, de közben mégis művészi igénnyel és játékossággal.

Hogyan szokott összeállni a program?

A személyesség a kulcs. Az alany van nálunk előbb, mint a tárgy. Az egyes embereket hívjuk meg, és amivel egyébként is foglalkozunk, azt lapátoljuk össze egy udvaron belülre. Mi nem nagyon csinálunk olyasmit, ami az alkalomra készül, hanem valahogy az szervezi ezt az egészet, hogy a Caminus körül sündörgő 150-200 ember, színészek, zenészek, képzőművészek, civilek, ki-ki éppen hol tart azzal, amivel foglalkozik. Azt hozzák oda, és abba lehet becsatlakozni. Rengeteg népzene lesz idén, de jönnek sztárok is: a Wombo Orchestra, a Firkin… Ebben az évben a vendéglátás részét az Úri Muri fogja csinálni, ami a pesti színházasok híres-hírhedt gyűjtőhelye a Wesselényi utcában, ahol én is laktam sokáig.

Elég változatos.

Kicsit a szemünkre is hányják időnként, hogy kicsit kakofón, de közben meg azt érzem, hogy az Ördögkatlannál nem csak egy szólam az emberközeliség. Mi nem projekteket hívunk meg, hanem embereket, akik azt a projektet hozzák le, amin éppen dolgoznak. A személyességen alapul az egész. Nem a program sokszínű, hanem a csapat, aki összeköltözik öt napra.

Rendezőként ez neked elég jó töltekezési, inspirálódási mód, nem?

Van bevételi része lelkileg is, igen, bár most azért inkább a kiadás részét érzékelem a fesztivál előtt (nevet). Óriási kapcsolati tőke mozgósul ilyenkor, persze. De ami az érdekes számomra: rendezőként én kőszínházban dolgozom a legtöbbször, ahol nagyon sok mindent ki kell találni, végig kell egy folyamatot követni, de igazából más fogja meg és más csinálja, nem én. Az Ördögkatlannak az én saját szempontomból az nagyon fontos része, hogy amikor napokkal korábban megérkezünk, akkor ott semmi nincs. Lakatlan és romos a ház, egy nagy tarló van mögötte. Az én életemben egyébként nincs benne, hogy létrát szerezzek valahonnan, fölmásszak, szögeljek, kábelt húzzak végig a padláson, vívjak a TOI TOI WC-s emberekkel, hogy hová tegyék le, majd utána keressek valakiket, akikkel odébb tesszük, mert ott mégse jó… Ezek élvezetesek, nekem ez inkább kikapcsolódás.

Pénzt persze nem tudunk ezzel keresni, de nem is az ennek a dinamikája. Egyszerűen nyugalom önti el az embert – mindenféle rátartiság nélkül –, hogy tudunk ilyet is. Ráadásul ez nem is egy kivagyi rendezvény, nem valami ellenében van, hogy majd mi megmutatjuk, nincs semmilyen protest jellege, én nem érzek ilyeneket. Nyugalmat érzek, hogy akikkel össze vagyunk ott zárva egy hétre, azokkal minden rendben lesz. Elképesztő csodálatos dolgok születnek ebből, nem nyomasztják magukat az emberek, ha már ott vannak. Biztos vannak szervezési nehézségek meg elrontott dolgok, de ez nem egy üzleti vállalkozás, hanem a látogatókkal együtt egy közösség. Nagyon kevés kritikát kapunk a helyszínen, mert tulajdonképp mindent megoldanak az emberek, és egyszer csak pár száz emberrel vidáman gyalogolunk Kisharsányból Nagyharsányba hajnali 3-kor, mert elment az utolsó busz véletlenül. Megyünk a szőlők között és énekelünk (mosolyog).

Nagyon behúzza az embert a légkör valóban.

Oldott. A színházasdi, amit én csinálok év közben, az pláne olyan, hogy magukat gyötrő emberek vannak összezárva egy fekete falú helyiségbe, és ezt nyomjuk egész évben. Aztán úgy megyünk le az Ördögkatlanba, hogy azt is megállás nélkül végigmelózzuk, de az már mégsem hasonlít munkához valahogy, és nem is aggódunk miatta egyáltalán. Pedig biztos lehetne. Az a helyszín, amiért én felelek, alig nagyobb, mint egy átlagos kávézó, de tavaly itt is sikerült 84 km-t megtennem a telefonom lépésszámlálója szerint. Tehát sok munka, de közben meg mégis az hatja át az egészet, hogy jézusom, mi baj lehet… amikor elmaradt az egyik koncert tavaly, akkor körülnéztünk az udvaron, volt ott négy egymást alig ismerő zenész, akik aludtak, ettek, valamit csináltak éppen… mondtuk nekik, hogy elmarad a délutáni koncert, ti lesztek helyette, és akkor ők ott megalakultak és fél óra múlva adtak egy másfél órás koncertet. Az Ördögkatlan ezt valahogy nagyon tudja. Hogy: mi baj lehet?

Az Operabeavató is innen nőtte ki magát, ami jövőre Budapesten talált új helyszínt magának.

Igen-igen. Ez Dinyés Dani vállalkozása. Az Ördögkatlanban kezdték, templomról templomra jártak, minden faluban nyomtak egy másfél órás beavatót, beszélgetős koncertet. Ezt látta valaki a Katonából (Katona József Színház – a szerk.), megkeresték Danit, ő pedig szívesen bevitte oda, azzal a kikötéssel, hogy ez egy alapvetően színházi műfaj, tehát legyen valamivel színházszerűbb. Az elején Ascher Tamás volt a rendezője, de ő ritkán ért rá, így aztán egy ideig beugró voltam, majd én lettem a rendező. 38 koncertet én csináltam végig a Katonában. Két hosszabb sorozat után elkezdtük keresgélni, hogy hogyan lehetne ezt tovább folytatni, aztán egy év szünet után (más projekteket csináltunk ugyanezzel a csapattal), idén Dani talált neki helyszínt a Hatszín Teátrumban. Itt lesz a tervek szerint minimum 10 alkalommal a Figaro házassága ősztől. Most nem készül előadás a végén, csak az elemzős, beszélgetős koncertek lesznek. Egyébként most a Katlanban is lesz újra a templomokban, visszasírták a fesztiválozók. Ez nem színház lesz, csak a koncertek, lennének is skrupulusaim, hiszen az a tér az másra való (mosolyog).

Ugyanolyan, és mégis nagyon más volt az idei Művészetek Völgye

Szubjektív beszámoló a hétvégén zárult fesztiválról.

Zsinórban negyedjére töltöttem el 10 napot a Művészetek Völgyében, így talán nem túlzás azt állítani, hogy nyaranta mindig kicsit hazatérek ide. Nehéz is lenne feladni ezt a hagyományt, hiszen hiába járok nagyon sok fesztiválra, amit itt kapok, az sehol máshol nincs meg. És ez legalább annyira igaz az ismerős falusi utcákra, tájakra és helyi lakosokra, mint a konkrét programra.

A fesztivál az elmúlt években egyre kiforrottabb lett, folyamatosan zajlik a kísérletezés. Alakultak új helyszínek és szűntek meg régiek, de így is maradt sok stabil pont, ami az állandóságot képviseli.

A Kaláka Versudvar például magabiztosan hozza ugyanazt a szintet, amit a létrejötte óta mindig.

A zenei stílus, illetve a programok – a versműhelytől és zenés versimprótól a meghívott zenekarok nagy részéig – évről évre ugyanazok, mégse lehet megunni.

Elvégre a Kaláka hatalmas repertoárjában mindig akad olyan dal, amit korábban nem játszottak el, Lackfi Jánosnak és vendégeinek pedig szintén mindig más szavakat dobál be a közönség, hogy zseniális verseket rögtönözzenek belőlük.

A Momentán Udvar immár negyedik alkalommal töltötte meg impróval a fesztivált, ezúttal is kirobbanó sikerrel. Le a kalappal a társulat tagjai előtt, akik végig maximális fordulatszámon pörögtek: bár volt rotáció, így is akadt köztük több olyan, aki egy nap három-négy előadást is bevállalt, közte alig félórás szünetekkel.

Ez még akkor is megterhelő lenne, ha egy előre begyakorolt szöveget kellene újra és újra – valamennyire már rutinból – előadni, úgy azonban sokszorosan az, hogy (mint a mottójuk is szól) ők maguk se tudják, mit tesznek majd öt perc múlva.

Nehéz lenne bármelyik produkciót kiemelni a sorból, de számomra a legemlékezetesebb pillanatokat idén is a Főhős adta, melynek keretében L. Ritók Nóra, Pogány Judit, Dopeman, Varga Attila Sixx és Kukorelly Endre életére improvizáltak. Ugyanígy említhetném bármelyik RögvEst előadást a háromból, vagy a Jocó bácsival közösen játszott Iskolaszínházat és Rendhagyó történelemórát is.

A Panoráma Színpad is az előző években jól bevált sémát követte napi 2 fellépővel, itt volt a legkevesebb helye a kísérletezésnek. Bár engem egy x+1. Kiscsillag, Péterfy Bori, vagy Vad Fruttik koncert már kevésbé hoz lázba, valószínűleg még mindig komoly közönségbehúzó ereje van ezeknek a zenekaroknak, és talán nekik is nagyobb élmény itt zenélni, mint más fesztiválokon.

Ráadásul idén rágyúrtak a külföldi húzónevekre: játszott a Triggerfinger, az Asian Dub Foundation, a De-Phazz és Rebecca Ferguson is, akik révén némi önálló karaktert is kapott a színpad más fesztiválokhoz képest. De a legnagyobb tömeget valószínűleg nem ők, hanem az utolsó napon színpadra lépő Quimby mozgatta meg.

Kiss Tibiék három év után adtak újra zárókoncertet, és bebizonyosodott, hogy náluk jobban senki – sem a Morcheeba, sem a Budapest Bár – nem képes ott tartani az embereket a kicsit mostohán kezelt második vasárnap végéig.


Mit lehet csinálni napközben?

A Völgy erre is tengernyi lehetőséget kínál. A már említett Versműhelyen kívül részt vehettünk workshopokon (például a Momentán Udvarban), napindító jógán (Harcsa Veronikánál), irodalmi beszélgetéseket (a Magyar Írószövetség Udvarában), és gyerekprogramokból sem volt hiány.

A kirakodóvásár végigbarangolásával is simán elmegy 1-2 óra, de ugyanilyen jó elfoglaltság egyszerűen csak kiülni a patakpartra a délelőtti napsütésben egy könyvvel vagy hangszerrel.

Bár kissé kiesett a körforgásból, érdemes volt elzarándokolni a Kapolcs és Vigántpetend között fekvő Csóromföldére, ahol szokás szerint a Hello Wood építésztáborában készült műveket állították ki. A téma ezúttal a "Cabin Fever" volt, tökéletesen berendezett mini faházakat alkottak a résztvevők, amelyekben akár aludni is lehet.

A kézműveskedést kedvelők számára ideális helyszín volt az Etno Liget, ahová immár harmadik alkalommal települt ki a jelenleg költözés alatt álló Néprajzi Múzeum. A vezérfonal ezúttal a kerámia volt, ami a Városligetben épülő új múzeum egyik központi eleme lesz.

Összesen 4-5 ezer műtárgyat állítanak majd ki a világ minden tájáról.

Ebből a koncepcióból adtak ízelítőt, és a látogatók el is mondhatták, ők mit néznének meg szívesen a hatalmas gyűjteményből. Egy tradicionális anyagkemencét is felállítottak, ahol olyan ételeket készítettek olyan körülmények között, mint évezredekkel ezelőtt az őseink tették. A végeredményt meg is lehetett kóstolni.

Az idei változások közül a legfájóbb a taliándörögdi ElevenKert hiánya volt, ahol az elmúlt öt alkalommal talán a legtöbb feltörekvő, csak szűkebb körben ismert, de annál jobb zenekar kapott lehetőséget.

Azért különösen rossz hír ez, mivel a hasonló profilt képviselő Gólya Udvar már évekkel ezelőtt megszűnt, a Kocsor Ház irányvonala a Fonóval való összeolvadás óta erősen átalakult, idén pedig nem volt Tilos Udvar sem.

Most az utolsó bástya is eltűnt, emiatt számos olyan előadó – például Zselenszky, a (halál;orgazmus), vagy éppen az első koncertjét éppen itt adó QuarKtett – kiszorult a programból, akik nélkül korábban elképzelhetetlen lett volna a fesztivál.

Bár a Katica Büfé kertjébe újonnan beköltöző Hangfoglaló Udvar átvett néhányat az ElevenKert korábbi fellépői közül, de az ottani felhozatalnak így is csak töredéke érdekelt ahhoz képest, amennyit az eddigi években jártam a helyszínre.

A fentiekkel párhuzamosan a dörögdi közönség is átalakult. A szervezők részéről évek óta tudatos koncepció, hogy próbálják minél inkább tehermentesíteni Kapolcsot, ezért egyre több programot csoportosítanak át a többi faluba. Ez a szándék az idei évre érett be teljesen.

Míg korábban Dörögd egyfajta minivilág volt, ahol jórészt egy önálló, egymást jól ismerő társaság gyűlt össze, ezúttal már teljesen uniformizálódott és része lett a Völgy vérkeringésének.

A Csigabuszra esténként – sőt gyakran délutánonként is – alig lehetett felférni, annyian közlekedtek a két falu között.

De ami más, az nem feltétlenül rossz. Tíz nap után arra jutottam, hogy valószínűleg csak a múltbéli emlékek és az erősen bennem élő összehasonlítási alap miatt van hiányérzetem. Ha ezeket ki tudom zárni és előzmény nélküli teljes egészként nézni azt, amit most kínál a fesztivál, nem sok negatívumot említhetek.

A "régen minden jobb volt" effektus ellenére továbbra is olyan élmények érnek itt, amit nagy veszteség lenne kihagyni.

A hétfő reggeli elutazás semmivel sem volt könnyebb, mint az eddigi években – úgy tűnik, ez a fesztivál tényleg örök szerelem, amihez képtelenség nem kötődni. Emiatt kicsit biztosabb lettem benne, mint két hete ilyenkor, hogy jövőre is végig ott leszek.

Hajmeresztő híradó: Kőszegen leleplezték a gyilkos fodrászt

Kicsit hatásvadászra sikeredett címünk egy bulvárosan könnyed nyáresti szórakozást takar, Epres Attila, Kálid Artúr, Ullmann Mónika üdítően szórakoztató játékával.

A premiertől számítva pár napos csúszással, de elcsíptem a Kőszegi Várszínház idei saját bemutatóját, ami egy bűnügyi társasjáték, játszódik egy amerikai nagyváros x-ik utcájának fodrászszalonjában. Ez a Hajmeresztő, a német Paul Portner tollából.

Nekem többször is megvolt, legelőször a kilencvenes években a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban ( rákerestem, a házi színpadon 1992-ben Halasi Imre állította színpadra, ugyanabban az évben, amikor a Radnóti Színház is bemutatta). Hihetetlen izgalmas színházi előadásnak számított akkoriban ez a modernül gondolkodó, a mássággal aranyosan viccelődő, interaktív, közönséget megdolgoztató előadás.Ezért is voltam kíváncsi rá, mit lehet a kőszegi várban ebből a nyomozós darabból kihozni. Hogyan lehet ide Kőszegre adoptálni ezt a látszólag nagyon nem várfalak közé illő előadást.

Előzetesen azt hittem, majd lesz egy nagyobb belenyúlás a szövegbe, hogy az amerikai közeget magyarra változtatják, rászabják Kőszegre, és erre finomhangolják a szereplőket, de nem. Maradt az eredeti sztori, az eredeti nevekkel és a karakterekkel, Morcsányi Géza kiváló fordításában. Ahogy maradt a klasszikus frontális színházi felállás (elől a színpad, majd a nézőtér) ehhez az interaktív előadáshoz. Gondolom, ez kényszer is, esténként négyszáz nézőt itt a vár szívében, szabadtéren csak így lehet leültetni. Ez van, ezzel kellett gazdálkodni.

A kamarakörnyezet azért picit hiányzik, hátrébb már nagyon figyelni kell, hogy minden szó meglegyen, nehéz ebből a távolságból a részletekre is koncentrálni, ki hol jön be, mit csinál... Aki csak most megy megnézni, annak azt tanácsolom, kezdettől fogva erősen sasoljon, úgy lesz igazán érdekfeszítő a közös rejtvényfejtés.

A darab izgalma egyébként pont az, hogy előadásról előadásra nem feltétlenül ugyanaz a vége, a négy(három) potenciális gyilkos közül bármelyik ölhetett, volt indítéka, bűnjelek is szépen felsorakoztathatók ellenük.

A történet szerint ugyanis a fodrászszalon vendégei és dolgozói közül egyvalaki, miközben előttünk zajlik a sztori, felmegy a felső emeletre és ollóval leszúr egy világhírű zongoraművésznőt. A nézők tanúk lesznek, és együtt agyalhatnak a helyszínelő rendőrökkel, a rendező-játékmesterrel (Göttinger Pál), kutathatják az újabb bizonyítékokat - aztán közösen szavazhatják meg, mi legyen a befejezés.

Epres Attilával elfogult vagyok, imádom komikusként, évek óta figyelem mindig, mennyire szerethető figurákat hoz. Kálid Artúr, Ullmann Mónika a nézőcsalogató nevek, üdítően szórakoztató az ő játékuk is. Ahhoz messzebb ülök, hogy lássam Kálid Artúr vagy a fodrászlány szerepében Grisnik Petra finomabb mimikáját, de annyit elcsípek, hogy testbeszéddel is sokat elárulnak magukról - mármint szerepszemélyiségükről. Cuki a sokoldalú Némedi Árpád rendőre, alap egysejtű karakter, ettől aztán működik is rendesen:)

A zenei betéteknek külön örülök - nem különben a spontán szövegeléseknek. Azon először kicsit csodálkozunk, hogy pont a rendező-nyomozó Göttinger Pál hangjára kapom fel a fejem leginkább, aztán utánaolvasok, több éven át volt a Firkin zenekar énekese, gitárosa.
Izgi ez így, itt Kőszegen is, rozéval a kézben, várfalak közt sétálva keresni a gyilkosság bizonyítékait

Jó gondolkodni azon, hogy a fodrászfiú gyanúsabb-e vagy a régiségkereskedő, vagy az, akire általában mindenki gondol. Göttinger Pál nem rossz nyomozó, természetes lazasággal sétál közöttünk a szünetben, viszi a szót, és érzi a közönséget, jól vezeti a szereplőket, remekül tereli a poénok felé a színészeket.

Paul Portner és a Kőszegi Várszínház fodrászszalonja még július 22-ig nyitva áll. Lehet menni, bűntényt fejtegetni.


Szereplők: Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa Epres Attila
Barbara DeMarco, fodrászlány Grisnik Petra
Mrs. Schubert, szenátorné Ullmann Mónika
Edward Lawrence, régiségkereskedő Kálid Artúr
Victor Rossetti, építőmunkás Göttinger Pál
Mikey Thomas Némedi Árpád

Zenészek: Némedi Árpád, Sebesi Tamás

Fordította: Morcsányi Géza
Jelmez: Cselényi Nóra
Zene: Némedi Árpád és Sebesi Tamás
Díszlet:Hatvani Mónika és Szalai József
Fény: Kehi Richárd
Kellék: Kósi Gábor
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika
Rendező: Göttinger Pál

Az év legvidámabb hete idén is tartogat meglepetéseket a VIDORgóknak!



Immár tizenhetedik alkalommal rendezzük meg a VIDOR Fesztivált, mely az eltelt közel két évtized során egyre nagyobb jelentőségre tett szert, határon innen és túl is. A VIDOR igazi örömünnep, melynek keretében most is sokféle programot kínálunk az ide látogatóknak, a színházi előadások minél szélesebb spektrumán át a szabadtéri koncertekig, filmvetítésekig, irodalmi ínyencségekig. Ahogy már megszokhatták, a város is ünneplőbe öltözik majd, az utcákon és tereken mutatványosok és improvizatív játékok szórakoztatnak, és az élvezetek tárházából ezúttal sem maradhat ki a gasztronómia. A fesztivál eredeti célkitűzése továbbra sem változik: a vidámság és a derű mindenkié, vagyis a programok 90 százaléka ingyenesen látogatható – ami nagyban köszönhető a megnövekedett kormányzati és városi forrásoknak valamint a helyi sikeres vállalkozóknak – különösképp a fesztivál főtámogatójának, Bige László úrnak, a Bige Holding Kft. elnök-tulajdonosának. 


Idén először: két ingyenes színházi előadás a főtéren

Fontosnak tartja a színház vezetése azt is, hogy minden évben valami újjal, eddig nem látottal kedveskedjen a fesztiválozóknak, elsősorban az ő igényeiket, kívánságaikat figyelembe véve. Évek óta hiányérzetet kelt nézőinkben, hogy a színházi előadásokra (nagy örömünkre) olyan nagy az érdeklődés, hogy nem mindenki tud bejutni egy-egy vágyott programra. Idén talán az egyik legjelentősebb újdonság, hogy az érdeklődők két produkciót is megtekinthetnek ingyen a Kossuth téren. Az egyik a Játékszín Tied a világ című előadása, mely többek között Bródy János fellépésével az Illés zenekar slágereit vonultatja fel, a másik pedig a Legénybúcsú című musical, Mészáros Árpád Zsolt főszereplésével. Reméljük, sok nézőnek szerzünk örömöt ezzel, s hogy mind több emberhez tudjuk ezáltal is közelebb vinni a színház élményét. 

Új helyen a VIDOR falu és a filmvetítés

Új helyszínen találhatják a helyi gasztronómiai ínyencségek iránt érdeklődők a VIDOR falut, melyet közelebb hozunk a fesztivál eseményeihez, a Kossuth térhez – a Városalapítók szobra köré, a Hősök terénél állítjuk fel a különböző standokat és bodegákat, hogy kisebb legyen a távolság a programok nézői és résztvevői között.
Az újításokhoz tartozik az is, hogy a szabadtéri filmvetítéseket most először nem a hagyományos kivetítőn, hanem a koncerteknél is használatos óriás led falon tekinthetik meg a nézők, ezzel is fokozva a befogadói élményt. A filmvetítések este 10-kor kezdődnek majd, a kisszínpadon, s igyekszünk minél több paddal, ülőalkalmatossággal is fokozni a látogatók kényelmét. 
Az irodalmi programok többségének idén először már a felújított és megszépült Bencs Villa ad majd otthont. Ez alól csupán a IV. Nyírségi Limerick Bajnokság és a Művészasztal Háy Jánossal lesz kivétel, melyeket továbbra is a Művész Stúdióban rendezünk meg. 
A Dózsa György utca sétáló utcai szakaszán a Pécsi Országos Színházi Találkozó nagyszabású szabadtéri plakátkiállítását tekinthetik meg az érdeklődők, amely több száz plakátjával az ország színházi évadjának teljes keresztmetszetét mutatja be. 



VIDOR forgatag hagyományos szereplőkkel

A főtéren továbbra is várja a programok közt megpihenni vágyókat a VIDOR Terasz, és megszokott helyén a VIDOR Kert is, amire nagy szükség lehet, mivel az érdeklődők késő estig válogathatnak majd a különféle művészeti ágak gazdag kínálatából, melyek nélkül nem lenne teljes a VIDOR forgatag: a bábszínházak, utcaszínházak, artisták, pantomimesek, élő szobrok, mutatványosok, tűzzsonglőrök, karikaturisták performanszaiból. A programok döntő többsége Nyíregyházán kerül megrendezésre, de a szervezők megye szerte mintegy 20 települést vontak be a helyszínek közé. A részletes programokkal kapcsolatban az ingyenes műsorfüzetet, valamint a www.vidor.eu oldalt ajánljuk az érdeklődők számára. A fesztiválra készülődők és a résztvevők folyamatos tájékoztatását a VIDOR mobil alkalmazás is segíti, melyen megtalálhatják a részletes programokat, színházjegyek is elérhetőek, a „push” üzenetekkel pedig a legfrissebb információk is hamar eljuthatnak a felhasználókhoz. A VIDOR app letölthető a moriczszinhaz.hu és a vidor.eu felületekről egyaránt.

Wellhello, Caramel, Pápai Joci a VIDOR-on

A nagyszínpad vendégei között idén is neves sztárfellépők lesznek, ellátogat hozzánk a Wellhello, Caramel, Pápai Joci. Olyan, a hazai könnyűzenéből jól ismert előadókat is láthat és hallhat itt a közönség, mint a Sugarloaf, Sena, Ferenczi György, Paso, Tompos Kátya, Aurevoir, Góbé, Karmapirin, valamint a nyitónapon fellép a nyíregyházi kötődésű Kelet Brass Band is, akik idén megnyerték az Egri Utcazene Fesztivál fődíját, és a Szatmárnémetiben megrendezett Utcazenészek Versenyét is. A világzene sem szorul természetesen háttérbe az idei programban, a nagyszínpadon Luca Bassanese (Olaszország), Mokoomba (Zimbabwe), Mahala Rai Banda (Románia), a Kossuth tér Kisszínpadán pedig a nemzetközi zenei szcéna szereplői közül a Monsieur Doumani (Ciprus), Duo Montanaro (Franciaország), Nadara (Románia), La Peche (USA) látogat el hozzánk. A hazai zenei élet képviseletében vendégünk lesz többek között: a Gipsy Fusion Band, Zoord, Cimbalom Brothers, Canarro, Tibi a hegyről. További újdonság, hogy idén bemutatkoznak színészzenekarok is: az Ed Is On, a Harmadik Figyelmeztetés, a Bekvart, valamint a Pink Mojos. A Jazz Játszótér pedig a családok és gyerekek interaktív zenés közösségi tere lesz. A szervezők a felsoroltakon túl olyan előadókat is Nyíregyházára csábítottak, akik év közben ritkán fordulnak meg városunkban, noha a magyar könnyűzene feltörekvő tehetségei között az elmúlt években egyre nagyobb elismerést vívtak ki maguknak.

Továbbra is nagyon népszerűek a színházi programok

Az idei versenyprogram kiemelkedően színvonalas előadásainak köszönhetően alig két héttel a jegyek értékesítésének megkezdése után a belépők 90 százaléka már elfogyott. Igaz, a színházjegyek már csak néhány előadásra és korlátozott számban kaphatóak, a Jiddis lélek című komolyzenei koncertre a Zsinagógában, és a Dumaszínház előadásaira viszont még nagyobb számban akadnak helyek, melyek megvásárolhatók a Színház szervező- és jegyirodájában, valamint az online felületeken, a www.moriczszinhaz.hu, www.vidor.eu oldalakon, és a VIDOR applikációban is. 
A VIDOR zsűri 5. helye is gazdára talált, így a Móricz Zsigmond Színház kezdeményezésével indított jótékonysági árverés nyertese 100 000 Ft felajánlásával támogatja a Bohócdoktorok tevékenységét. A VIDOR színházi versenyprogram díjait Kirják Róbert színházigazgató idén is házhoz viszi, vagyis a díjazott társulatok és művészek az első „otthoni” előadásuk után, „saját közönségük” előtt vehetik majd át az elismerést jelentő üvegszobrot.



forrás: http://www.moriczszinhaz.hu/

KI A NORMÁLIS?

ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL 2018

Mit lehet leírni az Ördögkatlan Fesztiválról, amit még nem írtak le soha az elmúlt tizenegy év alatt? A jelmondatként használt „Nem vagyunk normálisak!” felkiáltást, bármennyire találó, jókedvű és igaz is, talán kicsit már megtépázta a hosszú ideig tartó használat. 


A fesztivál jellege viszont nemigen változott az évek alatt.

A gyönyörű helyszínek; az elképesztően sokszínű, összművészeti programkínálat; a sorszámeufória (vagy a sorszámok hiánya fölötti keserűség); a várakozás a tűző napon, ami kivétel nélkül minden esetben megéri a kellemetlenségeket; az Ördögkatlan barátságos, családias atmoszférája; a kedves autósok, akik felveszik a stoppoló mezítlábas fesztiválozókat – ezek mind vannak és mind jók úgy, ahogy vannak.

Ugyanakkor mindig van valami újítás, ami miatt mégsem válik unalmassá a fesztivál egyik évben sem.

Ez pedig minden bizonnyal a programszervezők jó ízlésének köszönhető. Nincsenek fő- és kiegészítő programok, minden ugyanolyan fontos. (Nem tudom, hogy csinálják, de a két főszervező, Bérczes László és Kiss Mónika valahogy mindig mindenhol ott vannak, de tényleg, mindig, mindenhol.)

Az idei Ördögkatlan Fesztiválról le lehet írni például azt, hogy díszvendégei a Magvető Könyvkiadó mellett a K2 Színház, a Sztalker Csoport és Snétberger Ferenc voltak. Előbbi a festői Vylyan Teraszra szervezett minden nap beszélgetéseket és felolvasásokat szerzőivel; utóbbi egyedül és tanítványaival is koncertezett. A két független színtársulat pedig – ki tudja, honnan szerzett óriási állóképességüket bizonyítva – minden nap több előadást is bemutatott. Ha már a színházi felhozatalnál tartunk, mindenképpen ki kell emelni a Forte Társulatot is, akik Az öngyilkos és a Vaterland című előadásaikkal szerepeltek. De játszott a Kaposvári Csiky Gergely Színház, Kárpáti Péter Titkos Társulata, Philipp György és az Á la CARTe, a Nézőművészeti Kft., a Momentán Társulat, hogy csak néhányat említsek a sok közül, és olyanokat, akiket volt szerencsém megnézni.

Névsorolvasást tartani nem érdemes, ezért innentől a különleges csemegék listája következik.

Talán csak egyetlen újítást fontos kiemelni, amivel az eddigi években nem találkozhatott a közönség, ez pedig nem más, mint a sokszor és hirtelen leszakadó óriási záporeső. Ami a fesztivál előbb emlegetett pozitívumainak köszönhetően sosem vált kellemetlenné, sőt, általában inkább hozzáadott a produkciókhoz, mint elvett volna bármit. Például Beck Zoltán szoborparkbeli szerzői estje nem annyira egy zenész és a hangszer, hanem az időjárás és a dalok párbeszéde volt. Ahogy a beremendi kovácsműhelyben ért Philipp György-féle Don Giovanni katarzisa is – legalább kismértékben – a színészeknek a zuhogó esőt és a sarat kijátszó megoldásaira vezethető vissza.

Lehetne még írni a különböző foglalkozásokról és workshopokról is.

Kisharsányt tette meg például főhadiszállásának az a két brit fiatal, akik lakókocsijukkal körbejárják Európa minden országát, hogy mindenhol begyűjtsék a helyiek kedvenc szerelmes dalait. A „hagyományosabb” workshopok közül kiemelkedett a Polonyi Artemisz vezette Instant Opera, amelynek keretében a fesztiválozók közül jelentkezett résztvevők írtak meg és mutattak be a kisharsányi templomban egy egész (igaz, 15 perc hosszúságú) operát. Azt hiszem, az ilyenfajta frissesség, nyitottság, improvizációs készség mutatja meg leginkább, miben különbözik az Ördögkatlan bármelyik másik fesztiváltól: itt ha bárki bármit csinál, és komolyan csinálja, a legjobb dolgok születhetnek belőle.

Kellene írni a koncertekről, noha ez az a szegmense a fesztiválnak, ami talán a leginkább hasonlít bármelyik másikra, ha csak a programfüzetben nézzük meg a névsort. Lényeges apróságokat mégis érdemes kiemelni, hogy ennek az ellenkezőjét is bizonyíthassuk. A 30Y, noha szinte soha nem játssza koncerten a Néz című dalát, itt mégis évről évre előkerül; valószínűleg ennek a refrénben szereplő „fénylő ég van vagy az égő katlan” sor az oka. Ha egy söröspoharat vagy egy cipőt feldobnak a színpadra, azt vagy visszafejeli az énekes (Beck Zoli), vagy leállítja az egész zenekart és tanító bácsi módjára ingatja a fejét (Boban Marković). Ha másodszor is félreérthetetlenül visszatapsolják a zenészeket, akik már végigjátszották kipróbált repertoárjukat, improvizálnak valamit, ami az egész koncert egyik legjobb darabja lesz (Lajkó Félix–Alexander Bălănescu–Vołosi). És így tovább, az ehhez hasonló gesztusokat is nagyon sokáig lehetne még sorolni, amik mind-mind az Ördögkatlan bensőségességét és az egymásra való odafigyelést mutatják, és azt is, amit sokan sokféleképpen fejeznek ki: hogy mennyire szeretik maguk a fellépők is az Ördögkatlant.

Sőt, sokszor elmosódik a „fellépő” és a „közönség” kategória határa, ami szintén megragadó.

Folyton kétféle dolog történik az emberrel úton-útfélen: vagy régi ismerőseivel találkozik véletlenül, vagy új embereket ismer meg, akikről általában igen gyorsan kiderül, hogy akár régi ismerősök is lehetnének, hogy a fesztiválon kívül is milyen jó lenne velük találkozni, beszélgetni, esetleg együtt dolgozni. Emiatt tűnik a fesztivál jelmondata, a „nem vagyunk normálisak”, a lehető legtragikusabb kijelentésnek, hiszen épp ez a normális, vagy ez kellene, hogy legyen: nem csak öt nyári kánikulai napon, hanem az év minden napján a bezárkózás, a kirekesztés, az ignorancia, az unalom helyett berendezni magunknak egy saját, nyitott, kíváncsi, barátságos, sokszínű ördögkatlant.

11. Ördögkatlan Fesztivál, Nagyharsány, 2018. július 31. – augusztus 4.

Nem kiradírozható szép példa

Szerzők: Balassa Tamás, Kuslits Szonja | Megjelent a 2018. augusztus 03.-i lapszámban


29. Művészetek Völgye, 2018. július 19–28.

Kapolcs még mindig elkényeztet és elbűvöl. Próbálod összefűzni a világ legjobb programsorozatát, ekkor elkényeztet, és belecsúszol a legváratlanabb élményekbe, ekkor elvarázsol. Az emberek is átlényegülnek ebben a környezetben. Néhány nap után már az ismeretlenek is ismerősként köszönnek egymásnak a csigabuszon, és itt szövődött, pillanatnyi vagy tartós szerelmekből sincs hiány.

Közhelyből hozzuk a legütősebbet: ahány ember, annyi Művészetek Völgye, és ez így van jól. Tízezrek az apró helyszíneken nem férnének el máshogy, csak ha jelentős a színpadok száma. Így viszont az a legbölcsebb, ha a völgyben csörgedező patak módjára hömpölyögsz a célok felé. Isten akkorát nem tévedhet, hogy egy patak ne jó felé törekedjen. A temetők, templomkertek amúgy is megkapóak, a torony pedig magas, kövér árnyékot vet a fűben heverészéshez, hogy aztán Podhorszky Gábor Bachtól Balkánig ívelő klasszikusgitár-virtuozitása legyen varázslat a gazdagon freskózott, és nem utolsósorban hűvös, 235 éves kapolcsi katolikus templomban. És lehet, hogy ez inkább éltet, mint az éjszakánként mesésen megfényfestett evangélikus templomból kiszüremlő édesbús zsoltárremény.

A színes hétköznapok az igazán nyerők Kapolcson, ilyenkor a hétvégi zsúfoltság helyett kellemes közegben dolgozhatnak a Nigun klezmerdzsesszistái a legfinomabb muzsikákkal kényeztető utcavégi Harcsa Veronika udvarban. Ez itt, ne fukarkodjak a lelkességgel, mennyei közeg, nem mellesleg viceházmesterre tervezett, praktikus újrapohárral. A völgy itt-ott megjelenő törekvése azonban kevés a fenntarthatósághoz, a műanyagfogyás drámai, tényleg érdemes volna névvel ellátott poharakkal próbálkozni, mintha egy időnként érthetetlenül nagyra nőtt család tagjai volnánk egy szülinapon. Útközben a legjobb kávét a Bookline zöld buszánál vételezhetjük, ahol ki-ki a vérmérsékletének megfelelően kultúrharcolhatna is a felhozatal miatt, ha ez nem Kapolcs volna, a béke szigete.

(Műsorfolyamba programozott politikus egyébként egy tette tiszteletét, Navracsics Tibor EU-biztos a magyar kreativitás kiadványaival érkezett a Folkudvarba.) A hardcore politikát még Dopeman fellépésén sem észlelhetted a völgyben, pedig a kormányfejmozgató rapművésztől ez sem lett volna furcsa: mindezt a zseniális Momentán Társulat bázisán láthattad, a méltán telt házas csapat projektjei közül a Rögvestek módfelett szórakoztatóak, a rendező Göttinger Pál showmannek sem utolsó.

A völgytrió szélső értékei, Vigántpetend és Taliándörögd közül az utóbbi a teátrumok otthona, ahol a művelődési házban kamara-sikerdarabok mennek. Az RS9 Folyóügye című groteszkje itt-ott túlontúl ismerős jelenetekkel idézi a völgybe érkezve magunk mögött hagyott kisszerű emberi játszmákat és behajtócéggel súlyosbított szorongásokat, a Füge–Orlai-koprodukció Mi és ők című kétszereplőse a beszláni túszdrámát jeleníti meg két gyerek (László Lili és Vilmányi Benett megdolgoznak a tapsért) elbeszélésében. Magyarország egyik legjobb helye az előadás utáni bejárat, ahol kamaszok teszik föl a kérdést: mi ad feloldozást-hitelességet 370 ember utolsó óráinak művészi bemutatásához. És van már olyan mondat is, hogy „Én nem tudom, hogy a holokauszt jó vagy rossz-e”. Durva mondat, de mert van, nem kiradírozható, a nagy magyar kollektív-tudattalanság, kataklizmafeldolgozatlanság szép példája. Egy előadás erről esetleg?

Legtöbbször a véletlen sodor a legjobb helyekre: ilyen lehet egy mezőségi-szatmári táncház a Fonóban, Szalóki Ági és többek között a Zagyva Banda muzsikája után, a 82 éves ördöngösfüzesi Hideg Anna mosolygós közreműködésével. Emitt az is kiderül, hogy az inkább
akciófilmbe illő törékeny hongkongi fiatalok ügyesen táncolják a kalotaszegit, egyikük Anna nénivel szólót énekel, és ez bizony nem a Balaton-felvidéki olaszrizlinghatás.

Tíz nap Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden szinte átmossa az ember lelkét és feltölti valamivel, amiből még sokáig táplálkozhat. A vigántpetendi sátorban szó szerint tátva maradt a szája a közönségnek, olyan káprázatos mutatványokat adott elő a Recirquel Újcirkusz Társulat. A Párizs éjjel című előadásban a francia főváros harmincas évekbeli, erotikától fülledt varietévilágát idézték vissza. Méghozzá úgy, hogy néha levegőt venni is elfelejtettünk. Az egyik jelenetben magas sarkúban spárgáznak a színpadon, a másikban olyan kecsesen légtornáznak egy karikán, mintha nem létezne gravitáció, miközben folyamatos a flört, a kacérkodás. Általában három hónap a darab próbafolyamata, de ha valakinek új arcát kell megmutatnia egy másik eszközön, akkor hamarabb elkezdi a felkészülést – magyarázza Illés Renátó artista, és azt is hozzáteszi: ez akár egy év is lehet, vagyis jó előre ki van találva minden lépés. De hát szükséges is, mert folyamatosan feszegetik az emberi test terhelhetőségének határait.

Kapolcson kifejezetten kellemes minden délelőtt jógával kezdeni a napot az árnyas és gyönyörű Harcsa Veronika udvarban, ezt idén is sokan megtették. Idősek, fiatalok, pocakosok és nyurgák mind együtt hajlongtak a szőnyegen. Közülük aztán sokakkal találkozhattunk a Kaláka udvar versműhelyében is, ahol Lackfi Jánossal mindennap alkothattak azok, akik egy kis kreatív írásra vágytak. A megszületett költeményeket hallgatni is szórakoztató volt, olyan sorok születtek például, mint a „Ha szívemből stadion épülne, Minden magyar a lelátón ülne”.

Az udvarban esténként koncertekkel szórakoztatták azokat, akiknek nem kellett korán takarodót fújniuk a csemetéik miatt. Kapolcson ugyanis babákból és kisgyerekekből sincs hiány soha. Fellépett például Tompos Kátya és Hrutka Róbert is. Nem mindennapi élmény volt a koncert, Kátya ugyanis franciául és oroszul is kiválóan énekel, sőt mint elhangzott, lassan kikopott mögülük a zenekar is, olyan kreatívan használja a hangját. Megzenésített verseket és saját dalokat is hoztak a völgybe. Tompos Kátya korábban még sosem lépett fel a Művészetek völgyében, de a produkció után úgy nyilatkozott: „nagyon családias koncert volt, látszott, hogy akik ide eljöttek, azokat valóban az énekelt vers műfaja érdekli”.

A Kocsor-házban elcsípett Szokolay Dongó Balázs-Nagy János matiné, a Hangfoglalóban pimaszul fiatalon éneklő közönség a Szabó Benedek és a Galaxisokon, a dörögdi templom tövébe áthallatszó Hobo: a völgy kifogyhatatlan. Jövőre is jelen idő.

"Eleve az embereknek fogalma sincs, hogy a PRIDE miért van" - interjú Orlai Tiborral

1997-ben hozta létre magánproduceri irodáját, amely 2006-ban mutatta be első önálló előadását, a "Hat hét, hat táncot", Vári Éva és Kulka János több mint 250-szer állt színpadra Lily és Michael szerepében. 2010 óta a Belvárosi Színház az első számú játszóhelye, ám az évek alatt számos színházban megfordultak előadásai, sőt 2018-ra a Jurányi Ház és a Hatszín Teátrum is állandó bázisa a repertoáron lévő darabjainak. Évről évre fontosabbnak tartja, hogy a bemutatóin keresztül társadalmi párbeszédre serkentse nézőit az őt foglalkoztató kérdésekben, melyek közül a leglényegesebbnek az elfogadást tartja. A társadalmi felelősségvállalás fontosságáról, a PRIDE-ról, az Orlai Produkciós Iroda szerepéről a színház világában és a következő évad bemutatóiról beszélgettünk Orlai Tiborral. 

Azt látom, hogy egyre markánsabb szerepet vállaltok a repertoáron lévő darabokkal különböző kényes társadalmi kérdések boncolgatásában. Ez tudatos?

A színháznak szerintem küldetése és feladata is, hogy különböző történeteken keresztül képet mutasson a jelenről a társadalom számára, ami nem jelent közvetlen politizálást, de egyértelműen egyfajta állásfoglalás az előttünk álló legnagyobb kérdésekről, és a legfontosabbnak ítélt ügyekről. Minden évben olyan évados műsorpolitikát próbálunk kialakítani, amiben olyan kérdések, témák, darabok kapnak helyet, melyekkel igyekszünk ezt a tükröt szélesíteni, illetve határozottan kiállni egyfajta vélemény mellett. A társadalmi egyenlőség, a párbeszéd, a sokszínűség, az eltérő gondolkodású és véleményű emberek békés egymás mellett élését én a legfontosabb dolognak tartom.

Nagyon rossz, ami most sajnos körülöttünk zajlik, hogy például roma gyerekeket kizárnak táborokból, hogy kemoterápiára járó hölgyet az utcán szóban „sértegetnek” faji megkülönböztetés formájában, mert fejkendőt hord, hogy rendőrt hívnak egy papra, mert ételt oszt a szegényeknek, hogy meghalhat az utcán egy fiatalember fényes nappal epilepsziás rohamban, mert senki nem megy oda hozzá segíteni, de még mentőt sem hívnak közömbösségből, nemtörődömségből.

Ezek nagyon erős jelek, amely a társadalom moráljára és teljes értékvesztésére utalnak.

Az elmúlt évszázadok története pont azt bizonyítja, hogy amikor minimális volt a tolerancia, az elfogadás, akkor ordas eszmék felerősödtek, és bármilyen irányba mozdult is ki a mérleg, abban az időszakban mindig jöttek a világháborúk, a nagy égések. Emiatt tartom fontosnak, hogy mi ezekről a témákról beszéljünk. Az identitás kérdése – legyen az nemi, vallási vagy adott esetben eltérő típusú emberek gondolkodásával kapcsolatos – amióta az Orlai Produkció működik, mindig előkerült az előadásainkban, hol kevésbé mély formában, hol hangsúlyosabban. Ezek legfőképp a művészszínházi előadásainkban vannak jelen, melyeket a Jurányiban játszunk, de ott vannak a Belvárosi repertoárján is, lásd „Hullaégető”, „Kétely”. Fontosnak tartom, hogy elmondjuk, hogy mi erről mit gondolunk. Nem az a célunk, hogy igét hirdessünk, hanem az, hogy gondolkodásra serkentsünk, és az emberek megismerkedjenek egyfajta állásfoglalással, gondolatisággal, amit el lehet fogadni, el lehet utasítani, egyik se kötelező, de a lényeg és a legfontosabb az az, hogy ezekről beszéljünk.

Tehát kvázi társadalmi párbeszédet, kommunikációt szeretnél elindítani ezekkel.

Igen.

Miért tartottad fontosnak, hogy most a PRIDE kapcsán megjelenjen egy poszt az Orlai Produkció Facebook oldalán?

Úgy érzem, hogy mostanában itthon felerősödtek a mindenfajta eltéréssel kapcsolatos álláspontok, amelyek elutasítóak. Megjelennek felelős, magasszíntű állami vezetőktől olyan nyilatkozatok, amik úgy gondolom, nem feltétlenül egyeztethetők össze azzal a nemzetközi, európai elvárással, ami 2018-ban már fontos, hogy meglegyen. Nem lehet az idő kerekét 30-40-50 vagy némely esetben 100 évvel visszafordítani, más világban élünk. Mindenfajta régi, begyepesedett, becsontosodott vélemény felerősödése a társadalom fejlődése szempontjából kártékony.

Egyre szélsőségesebb megnyilvánulások jelennek meg, ami úgy gondolom, hogy részben tudatlanságon alapul, másrészt egyfajta torzított kommunikáción. Eleve az embereknek fogalma sincs, hogy a PRIDE miért van. Ez nem a meleg közösség ünnepe, hanem tiltakozás a hátrányos megkülönböztetés ellen. Tudomásul kell venni, hogy ez nem csak meleg-kérdés, hanem ebben minden benne van, amiben hátrányos megkülönböztetés éri a társadalom kisebb vagy nagyobb szeletét. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a poszt megjelenjen, hogy ebben mi állást foglaljunk.

Azért ez ma nagy bátorság.

Nem tudom, hogy ez most bátorság-e vagy sem. Soha nem úgy szoktam gondolkodni, hogy esetleg hány nézőt szerzünk vagy vesztünk, vagy, hogy a szakma egy bizonyos rétege mit szól. Úgy éreztem, hogy nem mehetünk most úgy tovább, hogy erről valamilyen formában ne beszéljünk, hogy ne jelezzük, milyen platformon állunk ebben a kérdésben. Ennek az is része, hogy játsszuk a „Leszámolás velemet” és a „Pira/Bellát”, amivel kapcsolatban szintén teljes a tudatlanság és olyan véleményalkotás zajlik, hogy a mögöttes részt egyáltalán nem ismerik az emberek. Mi így tudunk véleményt formálni társadalmi kérdésekben. Még egyszer elmondom, ezzel nem azt kívánom elérni, hogy bárki elfogadja, hogy nekünk ez az álláspontunk. Aki hasonlóan gondolkodik, az elfogadja, aki nem, annál legalább azt elérjük, hogy valami mást lát, mást érez az adott témával kapcsolatban.

A jövőben is ez a műsorpolitika marad?

Az attól is függ, hogy mik jönnek velem szembe. A „Hullaégető” 6-7 éve merült fel először, akkor én még elutasítottam, aminek több oka is volt. Egyrészt úgy ítéltem meg, hogy nem vagyunk még elég erősek produkciós irodaként egy ilyen rizikósabb előadás bevállalására, ami nagyszínpadon nyilvánvalóan nem fog akkora közönségsikert aratni, másrészt pedig akkor még nem éreztem kiabálóan aktuálisnak. 1,5 éve viszont már az volt, ez a világ ma erről szól, itt zajlik körülöttünk, nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a hasonló gondolatokkal.

Hogy érted, hogy nem érezted elég erősnek az Orlai Produkciót?

Gazdaságilag. Magántőkéből dolgozunk, amit befektetünk, az fontos, hogy vissza is jöjjön, mert különben nem tudnak új produkciók készülni. Van olyan, hogy az ember elérkezik oda, hogy be tud vállalni egy-egy olyan előadást, amiről tudja, hogy soha nem fogja elérni a break-even pointot, viszont mégis azt éreztem, hogy ezeket a közönségnek akkor is látnia kell.

Mondhatjuk, hogy most már nem csak gazdaságilag vagytok erősek, hanem nagyon markáns szereplői letettek a színházi világnak.

Ezt nem az én tisztem megítélni, hogy mennyire erősen vagyunk jelen, de az tény és való, hogy ott vagyunk a színházi palettán, most már három játszóhelyen is. A Belvárosiban havi 20-25 előadásunk van, a Hatszínben 8-10, a Jurányiban, ahol a művészszínházi réteg darabjaink mennek, ott pedig havi 12-14 este játsszunk.

Itt lesz ősszel a „Mi és ők” bemutatója, amit az évad egyik legfontosabb premierjének tartok. Teljesen véletlenül találkoztam a darabbal, ami a terrorizmus kérdését dolgozza fel mindenféle előítélettől és prédikációtól mentesen. Arra keresi a választ, hogy két gyerek szemszögéből hogyan dolgozható fel egy ilyen esemény, sőt hogyan élhető túl, illetve hogy hogyan lehet erről a témáról előítéletmentesen beszélni. A felnőtt emberek 20-30-40-100 év ismeretanyagával, előítéletével, saját maguk felelősségének elhárításával közelítik meg ezeket a kérdéseket, szubjektív véleményt alkotnak, amit nyilvánvalóan a média is erősít. Ezért tartom nagyon fontosnak ezt az előadást, ami tulajdonképpen a Beszláni túszdrámát dolgozza fel két gyermek szemével, akiket László Lili és Vilmányi Benett játszanak, a rendező pedig Fehér Balázs Benő. A szeptemberi bemutatóra Carly Wijs is eljön, ami azért is különleges, mert ez lesz az első olyan feldolgozása az ő általa írt darabnak, amit nem ő rendez, nekünk adott erre először jogot. Hiszek abban, hogy széles közönséget fogunk tudni vele elérni, nem a meghökkentés a célunk, hanem az elgondolkodtatás és a tolerancia. Úgy érzem, hogy nekünk, európaiaknak is igenis megvan a felelősségünk a migráns- és terrorizmus-kérdésekben, de erről nagyon szeretünk elfeledkezni.

Nemrég volt Szentendrén a Nóra 2. bemutatója, ami egyértelműen pozitív visszajelzéseket kapott.

Lucas Hnath, aki egy harmincéves amerikai író, onnan indítja a történetet, hogy Nóra 15 évvel később bekopog azon a bizonyos ajtón, amelyen egykor távozott. Ne klasszikus Ibsent várjunk, gondolataiban annak a folytatása, de abszolút kortárs, mai darabról van szó. A férfi-nő viszony, az emancipáció, az önmegvalósítás és a gyerekvállalás felelősségének kérdéseit boncolgatja, igazi női témák. Nem ad megoldást, mindenkinek saját magában kell ezt érlelnie. Nagyon várom a pesti bemutatót, óriási világsiker ez most, 28 ország vette meg a darab jogait a tavaly márciusi bemutató óta, mi az elsők között voltunk.

Honnan jött az, hogy Kováts Adél játssza Nórát?

Amikor elolvastam a példányt, bennem rögtön az volt, hogy ez Adél szerepe. Amikor már beindult a szokásos folyamat, megszereztük a jogokat, elkészült a fordítás, akkor felkerestem őt azzal, hogy nem érdekli-e. Egy pillanatnyi zavart láttam az arcán, aminek az volt az oka, hogy akkoriban járt Adél asztalán is a darab, mint a Radnóti Színház igazgatójának, és ők is érdeklődtek iránta. Vicces és szürreális pillanat volt ez (nevet).

Ez egy nagyon összetett női szerep, sok mindent el lehet mondani vele, nagyon sok árnyalata és rétege van, olyan apró rezdüléseket lehet és kell megmutatni benne, ami széles színészi eszköztárat igényel. Adél ezért is vállalta örömmel a feladatot. Nagyon izgalmas, de nem könnyű próbafolyamaton vagyunk túl. Fontos volt, hogy mi ne foglaljunk állást egyik felmerülő kérdésben sem. El kellett mesélnünk egy történetet úgy, hogy az mindenki számára hagyjon nyitva kapukat, hogy mindenki maga gondolhassa tovább. Az előadást követően a párok, barátok, nézők vitatkozzanak, eltérő nézőpontot ütköztessenek. Azt hiszem, hogy ez sikerült is.

Múlt héten volt a „Varsói melódia” premierje Balatonföldváron. Ez ugye a Hatszínben lesz látható ősztől?

Igen. Ez egy nagy romantikus szerelmi történet, ami a 60-as éveben játszódik, amikor a nagy érzelmek sok esetben a politika hálójában nem tudtak kiteljesedni. Az teszi nagyon aktuálissá a darabot, hogy ma is számtalan példa van arra, hogy a politika nagymértékben beleszól a magánéletbe. Nem egy könnyed előadás, feltétlenül igazodik abba a műsorpolitikába, amit a kamaradarabokkal a Hatszín Teátrumban próbálunk követni.

Ezek szerint a Hatszínt nem csak befogadó színházként kezeled, hanem tudatosan építed is, mint az Orlai Produkció egyik „bázisát”.

Igen. Azt is tudjuk már, hogy a következő évadban mi fog ott menni. Be fogjuk mutatni a „Vénusz” című film adaptációját, ez a Budaörsi Latinovits Színházzal közös produkció lesz, amiben Bálint András, László Lili és Gyabronka József lesz a három főszereplő. Szabó Kimmel Tamás és Novák Eszter készülnek egy nagyon izgalmas estre, amit nem neveznék se önálló estnek, se zenés estnek, inkább egyfajta önvallomásnak gondolok. Tomi annyi színészi és emberi tapasztalat birtokában van, annyira sok mondanivalója van pont a mai fiatalok vonatkozásában, hogy azzal, hogy egy más világot reprezentál, remélem hatni is tud rájuk. Azokra, akik nem biztos, hogy mindig a jó utat választják a mai világban.

Mit várhatunk a Belvárosiban?

Négy bemutatónk lesz nagyszínpadon. Az első Greenberg „Három esős napja”, amelyet Novák Eszter rendez, utána egy Woody Allen darab következik, a „Férjek és feleségek”, ezt Szabó Máté viszi színre. Tavasszal jön Molnár Ferenc „Riviérája”, és az évad végén, ahogy most a „Mojo” volt, bemutatjuk Michael Frayn „Vadméz” című komédiáját.

A Jurányiba három előadással készülünk, a „Mi és ők-nek” szeptemberben lesz a bemutatója, utána Orton „Entertaining Mr. Sloane” című darabját mutatjuk be Parti Nagy Lajos új fordításával, Guelmino Sándor rendezi, Bíró Kriszta és Gazsó György játssza a főszerepeket. Az évad második felében Bagossy László Kerékgyártó István „Hurok” című darabját viszi színre. Ez nagy vállalás részünkről, hisz nagyon sok szereplős és borzasztóan fontos anyag korunkról.

Azt látom, hogy egyre erősebb ez a szabad szerveződés, ami nálatok van a megszokott társulati forma helyett.

Tulajdonképpen ahogy alakultak a munkák, egyre inkább azt éreztem, hogy szükség van egy olyan alkotóközösség kialakítására, amiben színészek rendezők együtt vannak, ami magánszínházi konstrukcióban egyfajta szoros együttlét, de mindenfajta röghöz kötés és kötelem nélkül. Ezért is ez a szlogenünk: Együtt szabadon. Ezt mi így is érezzük. Együtt gondolkodunk, együtt dolgozunk, közösen szeretnénk megvalósítani művészi projecteket, de mindenki megőrzi közben a saját szuverenitását, mindenkinek lehetősége van máshol dolgozni, amellett, hogy az itteni közösség elsőbbséget élvez. Függetlenek maradnak, mégis tartoznak valahová az alkotók, emellett pedig mi garantálunk mindenkinek minimum két bemutatót egy évben. Ez egyfajta kísérlet is, hogy hogy lehet egy újfajta társulati gondolkodást beindítani ma Magyarországon.

Egzisztenciális biztonságot nyújtasz számukra. Hová fog ez kifutni?

Úgy érzem igen, részben azt is. Az alapcsapat az a 12 ember, akik tavaly a plakátokra is felkerültek, de vannak a hozzánk csatlakozók, akik több előadásban is velünk vannak, mint mondjuk Ullmann Móni vagy Ficzere Béla. Kvázi szatellit tagjai az alkotó közösségnek.

Én nem úgy hozok döntéseket, hogy előre eltervezem, hogy most ide akarok eljutni, hanem elindul egy folyamat, érzem, hogy tovább kell lépni, ezt próbálom profin kigondolni és megszervezni. Nem abban gondolkodom, hogy mondjuk hat év múlva hová vezet ez, hanem építsük, és legyen benne annyi rugalmasság, hogy ha valami vakvágányra fut, azt azonnal le tudjuk nyesni, és tovább terelni egy előremutató útra. Szerintem így érdemes továbbmenni.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed