„A Bárka összeköt bennünket”

Interjú Vidovszky Györggyel

1996 nyarán alapította meg a Józsefvárosi Önkormányzat és a Csányi János vezette csapat a Bárka Színházat, amely 2015 nyarán megszűnt. Az Ördögkatlan Fesztivál a Majdnem 20 programsorozattal idézi meg a színház kultúrateremtő hagyományát. Az archív felvételek vetítésén és a nosztalgiázáson túl létrejön egy előadás is, amelyet a Bárka ifjúsági előadásaiban szereplő, mára színésszé lett fiatal generáció tagjai és egykori rendezőjük, Vidovszky György állít színpadra. Erről a rendhagyó színháztörténeti munkáról, a bárkás évekről kérdeztük a rendezőt.

Hogyan született meg a Majdnem 20 programsorozat ötlete?

Hónapokkal ezelőtt jutott Bérczes Laci eszébe, hogy csináljunk valamit a Katlanban, amit akkor ő úgy nevezett, hogy legyen ez a „Vidovszky és csapata előadás”. Hozzuk vissza azokat a szereplőket, akik régen, gyerekként játszottak a Bárkán, és csináljunk közösen valamit. Ez összesen egy harminc-negyven fős stáb lenne, de végül sokan nem tudnak eljönni, mert forgatnak, dolgoznak, élik az életüket. Így lettünk nyolcan (Farkas Dénes, Molnár Áron, Kovács Gergely, Császár Réka, Sipos Viki, Egri Bálint, Blahó Gergely, Bárdi Gergő). Hónapokkal ezelőtt elkezdtünk gondolkodni, hogy mit is csináljunk, mi legyen ennek a formája, mert az nagyon belterjes lenne, ha csak felidéznénk a régi előadásokat. Ez önmagában maximum egy beszélgetés erejéig működne. Az egyik ilyen hónapokkal ezelőtti találkozón jutott eszünkbe, hogy megkérjük Tasnádi Istvánt, csatlakozzon ehhez a csapathoz, és közösen írjunk valami. Pont úgy, mint ahogy a régi szép időkben a Bárkán lehetett: egy picit műhelymunkaszerűen, sok improvizációval közösen dolgozva.

Két hét van a bemutatóig [az interjú készítésének időpontjához képest – a szerk.]. Hogy álltok?

Nehéz ezt megítélni, mert mi sem csináltunk eddig ilyet, nem is lehet összehasonlítani a hagyományosan készülő előadásokkal. Már megvan a történetváz, amit az elmúlt hónapok találkozásai alatt fejlesztettünk, és nagyjából tudjuk, hogy a színészek milyen szerepeket fognak játszani. 25-én hétfőn, amikor megérkezünk Nagyharsányba, felmérjük a terepet, és nekiállunk dolgozni. Lesz a próbafolyamatban nagyon sok improvizáció, amelyet majd alakítgatunk – Tasnádi íróként, én meg majd megpróbálom valahogy gatyába rázni az egészet egy hét alatt, mert 3-án már közönség előtt játszunk. Még Gyevi-Bíró Eszter is besegít az utolsó napokban. Igazából azon múlik, hogy mennyire tudunk haladni, hogy a velünk dolgozó nyolc színész mennyire kapja el a témát.

Szóval egy új magyar dráma készül?

Onnan indultunk, hogy mi lenne akkor, ha azok a huszonéves fiatalok, akiket visszahívtunk együtt dolgozni a Katlanba, úgy döntenének, hogy színházat alapítanak, ugyanis a Bárka Színház alapítói is nagyjából ilyen korúak voltak annak idején. A helyzetet vizsgáltuk, ez hogyan történne, hogyan sikerülne nekik. A mostani történetváz a valóságból merít. A Bárka Színház épületét a Közszolgálati Egyetem vette kezelésbe, jelenleg a kiírás szerint Beruházási Projektirodaként működik. Ennek az esterházys abszurditása megihletett bennünket.

Azzal a gondolattal fogunk eljátszani, hogy egy csapat fiatal színész kitart, és nem akarja átadni a Bárka Színházat. Persze majd jönnek a rendőrök, akik azt mondják, hogy csak akkor maradhatnak, ha részt vesznek egy kiképzésen. A történet innen indul, hogy ez a maroknyi csapat mit kezd ezzel a helyzettel. Elég erős a színház szelleme ahhoz, hogy győzedelmeskedjen a rendőrökön, vagy nem?

Mennyire követed a bárkás gyerekek pályafutását?

Néhányukkal folyamatos a kapcsolattartás, mert jelenleg is játszanak darabomban, de vannak páran, akikkel nagy találkozás volt ez az előkészítő próbaszakasz. Bizonyos szempontból fura ez a mostani csapat, mert nagyon sokan nem játszottak együtt, inkább váltották egymást a régi előadásokban az elmúlt tizennégy év alatt.

A csapat tagjaiból jórészt színész és színházközeli ember lett. Mindenki színésznek készült?

Ezek a gyerekek általában elég ambiciózus fiatalok voltak, akik határozott céllal jöttek a szereplőválogatásokra, de van egy-két különleges eset, amelyre én szívesen emlékszem. Persze lehet, hogy az eset alanya másképp élte meg a dolgot… Blahó Gergőt például úgy válogattuk be a Legyek urába, hogy akkor épp egészen más karaktert kerestünk, de valamiért ő mégis eljött. Nem akartuk elküldeni, mert annyira kicsi fiú volt, semmiképp sem szerettük volna megbántani, ezért inkább megnéztük. Egy óriási hegedűvel érkezett, megkérdeztük, tud-e játszani rajta. Gyorsan behívtuk Faragó Bélát, a zeneszerzőt, hogy közösen hallgassuk meg. Kiderült, hogy nemcsak ügyesen hegedül, hanem gyönyörű gyerekhangja is van, amelyre barokk áriát lehet írni. Végül bekerült az előadásba, hogy ezt az áriát elénekelje, és három mondata volt, amit az évek alatt fejlesztgetett. A dalt minden évben transzponáltuk, és a negyedik év végére annyira magába szívta a színészet fortélyait, hogy jövőre végez a Színművészeti Egyetemen Máté Gábor–Dömötör András osztályában.

A te pályádon mit jelentett a Bárka Színház?

Ki merem mondani, hogy mindent. Engem a professzionális színházcsinálás egyáltalán nem érdekelt. Ha nincs a Bárka, nincs az a felkérés tizennégy évvel ezelőtt, hogy a bárkás színészekkel és diákokkal csináljak közös előadásokat, akkor valószínűleg ma is elsősorban pedagógusként kacsingatnék a diákszínjátszás felé. Óriási tapasztalatok és nagy sikerek fűződnek a bárkás éveimhez, amelyek megerősítettek abban, hogy ezt érdemes csinálni. A Bárka működésére volt jellemző, és azóta is nagyon unikális dolognak gondolom, hogy anyagilag és a működésében is meg tudta teremteni azt a helyzetet, hogy ennyi vendéget fogadjon. Ez strukturálisan egyáltalán nem egyszerű: nagyon sokba kerül, meg hát oltári macera ennyi gyereket állandóan szemmel tartani. Eleinte rohangáltak, üvöltöztek az épületben, a takarítók meg futottak utánuk, mert hatalmas koszt csináltak. Ezt a felfordulást minden hétvégi gyerekelőadás alkalmával le kellett nyomni a társulat torkán. De ez nem volt nehéz. Én igazából most tapasztalom, hogy ez a nyitottság nem magától értetődő.

A készülő előadás a hálánk kifejeződése, mert a Bárka összeköt bennünket. Kiszakítjuk magunkat a hétköznapjainkból, félretesszük a családot, és lemegyünk a Katlanra kosztért, kvártélyért színházat csinálni, mert a Bárka mindannyiunknak fontos volt, és nagyon dühös vagyok, hogy ez a hely most nincs. Remélem, ebből az előadásból majd kiderül, hogy vannak értékek, amelyek a színházakat bezáró politikusok teljesítményéhez egyáltalán nem mérhetőek.

Hangulatvideó a 2016-is Momentán Udvarból

Juhász Éva képei a 2016-os Momentán Udvarból

Momentán Udvar 2016 - negyedik nap - Juhász Éva képei

Szerelmek és szeretők, foci és költészet: július utolsó hétvégéje

Július 28 és 31 között Tóth Vera, Csányi Sándor, Grecsó Krisztián, Szervét Tibor, Badár Sándor és Ötvös András a Kultkikötőben.

Július 28 és 31 között különleges programok várják a Kultkikötő nézőit: egy költő és egy rockzenész találkozik a földvári színpadon, és ebből a találkozásból a legizgalmasabb alkotások kerülnek ki: megzenésített versek, közös dalok, amik a férfilélek mélységeibe engednek bepillantást (Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László estje). Majd egy igazi díva, Tóth Vera személyes és őszinte vallomását hallhatjuk a muzsika nyelvére fordítva. A nagyvárosi kismenők, Csányi Sándor és Szervét Tibor szerencsétlenkedései egyszerre végtelenül mulatságosak és szívszorítóak a Thália Színház Amerikai bölény című keserédes vígjátékában. És ez még nem minden! Hölgyeim! Bogláron megtudhatják, mi lakozik a férfiember szívében! Hentespult és sportöltöző: a téma persze mi más lenne – a foci és az élet mellett – mint a nők! Fenyvesen pedig nonstop fetrengve röhögés várható: ahol Badár Sándor felbukkan, ott nincs menekvés: nevetni kell!



Balatonföldvár

Július 28. csütörtök 20.30

Nők, nők, férfiak - GreCSÓKOLlár

zenés irodalmi est



Július 29. péntek 20.30

Tóth Vera: Gyémánt

zenés előadói est



Július 30. szombat 20.30

Amerikai bölény

vígjáték - Thália Színház

Csányi Sándor, Szervét Tibor, Mózes András


Balatonboglár



Július 29. péntek 20.30

A csemegepultos naplója

vígjáték - Orlai Produkció

Ötvös András



Július 30. szombat 20.30

Sóska, sültkrumpli

vígjáték - kaposvári Csiky Gergely Színház

Sarkadi Kiss János, Kalmár Tamás, Lugosi György



Balatonfenyves



Július 31. vasárnap 20.30

Badár Sándor stand up-estje




Családi programok

Vitéz László és Vas Juliska

Fabók Mancsi Bábszínháza

Balatonfenyves - július 28. csütörtök 11.00

Balatonboglár - július 29. péntek 11.00

Balatonföldvár - július 30. szombat 11.00



A szegény ember gazdagsága

Batyu Színház

Balatonfenyves - július 29. péntek 11.00

Balatonboglár - július 30. szombat 11.00

Balatonföldvár - július 31. vasárnap 11.00




Siófok

Szőlőszem Kálmán

Écsi Gyöngyi Meseszínháza

Siófok, július 31. vasárnap 10.00



A Magyar Narancs a Sly-ról

Mily álmok jőnek
Adès: A vihar; Wolf-Ferrari: Sly
szerző: László Ferenc

Egy eset még lehetett véletlen, de kettőn már érdemes elgondolkodni: úgy tűnik, az operaházban jó idők járnak a kortárs operákra.


Ugyanis alig néhány hónappal Aribert Reimann 1978-as Learjének egyértelmű sikere után most Thomas Adès 2004-es műve, A vihar is kedvező fogadtatásra talált, méghozzá az előadók és a közönség körében egyaránt. Pedig Adès igazán nem írt könnyű zenét Prospero történetéhez: se Puccini-imitálással, se filmzenés hatáskeltéssel nem találkozunk az operájában, s még az itt-ott felsejlő zenetörténeti allúziók (mint a 3. felvonásbeli passacaglia) sem kínálnak királyi utat a hallgatók számára. Melodikus részletek is jobbára csak a két fiatal szerelmes, Miranda és Ferdinand szólamaiban bukkannak fel, ám A vihar így is mindenestül valódi, drámai sodrású opera. Olyan opera, amelynek van érvényes mondanivalója a varázsló szigetén megtapasztaltakról: az egymás mellett létező, egymással össze-összecsúszó világokról, a reményről és a rezignációról, s persze a varázslatról. A varázslatról, melynek természetfeletti végrehajtója, Ariel olyan szólamot kapott, amely a valószerűtlenség (és a már-már gépies tökéletesség) koloratúrszoprán fekvésében radikálisabbnak bizonyul Az éj királynőjénél, a Hoffmann meséi robotbabájánál, Olympiánál, de Ligeti Ávónőjénél is: a hagyományos értelemben vett operaéneklést csiviteléssel és szinte mechanikus zajokkal feldúsítva.

Az üdvösen naprakész budapesti bemutató zenei kivitelezése több indokoltan magabiztos vendégművész, a melléjük felzárkózó hazai erők s egy a produkciót imponálóan összefogó karmester közös remeklése volt. Halász Péter már nem fő-zeneigazgatója az Operának, ám hogy karmesteri tehetségét és rangját legkevésbé sem a hivatali címnek köszönheti, azt fényesen igazolta a premier estéjén, átlátva, uralva és megszólaltatva Adès félelmesen gazdag partitúráját. A legnagyobb énekesi bravúr a fentebb már említett tündérlény, Ariel alakítójáé, Laure Meloyé volt, aki hol ijesztően magas sarkú-magas talpú cipőben egyensúlyozva, hol a zsinórpadlásról belógatva énekelt, csicsergett és nyiszitelt. A magas szólamok (a koloratúrszoprán mellett vagy négy tenor és egy kontratenor) által dominált opera középpontjában egy pulóveres bariton Prospero állt bosszút – és mondott le egyszersmind a bosszúról: a lemondásában is markánsan férfias Franco Pomponi, komoly énekesi teherbírásról és példás muzikális fegyelemről tanúbizonyságot téve. Volt még két szimpatikus, az öregek tegnapi (és mai) harcairól mit sem tudó fiatal szerelmes Szántó Andrea és Balczó Péter megformálásában, pár jól fésült intrikus spíler (Tarjányi Péter, Haja Zsolt), valamint egy ijesztő-komikus trió, szigeti veszedelemként törve Prospero hatalmára. Caliban és két emberi szövetségese, Trinculo és Sebastian egyként remek énekesi és énekes színészi alakításban tántorgott elénk: Gábor Géza és a kontratenor vendég, Armin Gramer meggyőző párosa mellett-előtt a szigetlakó Horváth István talán a szegedi Ory grófja óta nem lubickolt annyira a színpadi játékban, mint most Caliban tragico-buffo szerepében.

Ludger Engels rendezése és Ric Schachtebeck díszletei erős jelzésekkel, de mégis szájbarágó didaxis nélkül tették hozzá a magukét Shakespeare és Adès (valamint a librettót jegyző Meredith Oakes) munkájához. Prospero kis értelmiségi kuckója éppúgy jól érvényesült a színpadon, akárcsak a varázsszigetre szeméttel érkező és maga után szemetet hagyó civilizáció képe. Az ember, ez a járvány – írta Márai, s Engelsék is valami ilyesmit jeleznek számunkra az öltönyös-kisestélyis horda be-, majd kivonulásával. A pulóverét végül ugyancsak zakóra cserélő, rezignált Prospero átadja száműzetésének helyét öccsének, a sziget jogos, őseredeti birtokosa, Caliban pedig elkezdi felszedni a szemetet a távozók után. Új kor, új kezdet – de van-e új kor, lehet-e új kezdet? S ha lehet, hát van-e hozzá elég erőnk és reményünk?



*

„Műveikben csak az operára irányuló akarat evidens – minden, ami hangzik, másodlagos, harmadlagos, sőt sokadlagos operai műanyag” – mondott szigorú, de korántsem teljesen igazságtalan ítéletet Fodor Géza a Puccini-kortárs olasz operaszerzők második-harmadik vonala felett. Umberto Giordano meg Francesco Cilea mellett ebbe a vonulatba tartozott az apja révén német származású Ermanno Wolf-Ferrari is, aki ma leginkább csak egy kedves vígoperai nyitány (Susanna titka) révén lehet ismerős a közönség számára. Jóllehet írt vagy egy tucat operát, s ezek a maguk korában tisztes sikert arattak, egy részük még Pestig is eljutott. Azután szép lassan a nemzetközi repertoár szélére szorultak, s ha minden igaz, nálunk is vagy fél évszázad telt el az utolsó Wolf-Ferrari-bemutató (A négy házsártos) óta.

1927-es operája, A makrancos hölgy prológjától elrugaszkodó Sly azért megélt egy kisebbfajta föltámadást az ezredfordulón: a színpadtól fájdalmas későn búcsúzó José Carreras és a hangfaj-váltásra még épp csak készülő Plácido Domingo is magára öltötte a kegyetlenül megtréfált kocsmai poéta címszerepét. Döntésük érthető volt, hiszen Christo­pher Sly szerepe igényes, mutatós, de azért nem lehetetlenül nehéz, s tán nincs még egy tenorhős, akinek a színrelépését akkora zenei-dramaturgiai felvezetés és jelentőségteljes serteperte előzné meg, mint e szegény boldogságkereső alakét. És igaz, ami igaz: az operában akad néhány valóban értékes, a közhelyes zsánerezéstől szerencsésen elszakadó, szép emberi pillanat.

A Sly (…avagy történet az alvóról, akit felébresztettek) ez utóbbi erénye az Opera Shakespeare-fesztiválján megrendezett és a Szegedi Nemzeti Színház döntő részvételével tető alá hozott friss bemutatón is érzékletessé vált. Göttinger Pál enyhén túlmozgásos, díszleteiben túlméretezett és olykor bizonytalanul pozicionált rendezése ugyanis azt minden­esetre jól észlelte, hogy hol is kell bölcsen a háttérbe húzódnia. Ott, ahol a történet mégoly szimpla, de kikezdhetetlen igazsága szárnyakat ad az amúgy tényleg csupán sokadlagos frissességű Wolf-Ferrari-zenének. Ott, ahol a szeretet nélküli élet reménytelenségéről és a szerelem mindent értelmessé varázsoló erejéről énekel Sly és az előbb csak színre, majd szívből mellé szegődő boldogtalan grófné, Dolly. Itt s a „szerelmét felfaló szerelem” képénél értelmet nyer a dekadens mű, s értelmet nyer a máskülönben még tán puszta számszaporításnak vélhető pesti premier is.

A produkció résztvevői, Gyüdi Sándor karmester és társai rokonszenves igyekezettel fáradoztak azon, hogy Wolf-Ferrari operája meggyőzze a közönséget. A címszerepben László Boldizsár teherbíró tenorjával és a harsányabb gesztusoktól sosem idegenkedő, erős játékkészségével aratott zajos sikert. Másfél évtizede, egy szilveszterestén ugyanitt, az Erkel Színházban még füttykoncert kíséretében kellett levonulnia a színpadról a Cotton Club Singers többi tagjával együtt, ám azóta nagyot fordult a világ: Lászlóból mára az egyik legjobban használható magyar tenor vált, szolidan működő felső kvarttal. Az álmában főúri körülmények közé átcipelt költő ellenlábasát, a tréfa kiötlőjét, Westmoreland grófját Kelemen Zoltán alakította, s nemes baritonja ezúttal sem okozott csalódást, ahogyan helytállt szólamáért a Dolly grófnét éneklő Kónya Krisztina is. A sokszereplős operához nemhogy Szegeden, de alkalmasint Pesten sem lenne elegendő kiváló énekes, így a szerep­osztás kisebb szeplőivel méltánytalan lenne hosszasabban foglalkozni. Írjuk le inkább a néhány hete a Simándy-énekversenyen diadalmaskodó fiatal Hanczár György nevét, aki kis kettős szerepében nemcsak ígéretes lírai tenorját hallatta, de képes volt észre is vétetni magát a színpadon, ami még egy operaénekes számára sem mellékes erény.

Magyar Állami Operaház, május 21.; Erkel Színház, május 27.

„…KIHÚZHATATLANUL BEÍRTA MAGÁT A SZÖVEGBE…”

Esterházy Péterre emlékezünk: válogatás a Színházban megjelent, darabjairól szóló kritikákból.

Esterházy úgy lépett a drámaírásba, a drámaírók, azaz a drámát írók közé, ahogy egy prózaíró az akkor már megszokott félhomályos, otthonos szobájából az éles, vakító reflektorok közé lép, kicsit talán hunyorogva, mosolyogva, zavartan, szerényen, úgy esterházysan.


Színház, 1996/7, 13–17. Jákfalvi Magdolna: Exkluzív elmejáték. Esterházy Péter Búcsúszimfóniájáról a Vígszínházban

„Esterházy Péter eklektikus stíluskavalkádja és -bravúrja, jelölt és jelöletlen idézethalmaza jól ismert, megszokott prózatechnikai sajátosság. A drámairodalom nemigen bővelkedik efféle, a dráma műfaji vonásainak némelyikét még megtartó darabokban, a színházak viszont egyre gyakrabban kísérleteznek hasonló töredezettséget, vázlatosságot mutató szövegek életre keltésével.”

„Esterházy kihúzhatatlanul beírta magát a szövegbe. Okosan, nagyvonalúan elfoglalja a hagyományos drámaszövegírói posztot, s a kortárs szokásoknak megfelelően szövegét látványosan felkínálja a rendező kényének-kedvének. „Én is elmondom, amit mindenki, hogy a szerzői utasítások, színleírások még csak nem is javaslatok, inkább csak »ahogy Móricka elképzeli« a szöveget; tehát, ha, akkor az olvasást segítik.” Azonban csak a szerzői utasításokat ajánlja fel a színrevivőnek. Ezeken kívül mindenhova saját személyét rejti. Megjeleníti magát a figurákban, felismerhetően ingázik az Apa és az egyik fiú alakja között. Jelen van a menyben, kinek szájába Bethlen Miklós-i önfestést ad. Jelen van a cselekmény egészében, hiszen a történelem a családi történelmen keresztül ábrázolódik. S mindez nem elég. A mindenható, omnipotens szerzői akarat ironikus – mondhatni, igazán posztmodern – ízű megformálást eszel ki önmagának: ő lesz a szövegromlást féltékenyen ellenőrző, a kulisszák mögött állandóan jelen lévő, haragvó Isten.”

*

Színház, 2007/12, 2. Marton László: Esterházyról. Laudáció abból az alkalomból, hogy Esterházy Péter Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című színműve elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhének díját a 2006/2007-es évad legjobb magyar drámájáért

„Esterházy úgy lépett a drámaírásba, a drámaírók, azaz a drámát írók közé, ahogy egy prózaíró az akkor már megszokott félhomályos, otthonos szobájából az éles, vakító reflektorok közé lép, kicsit talán hunyorogva, mosolyogva, zavartan, szerényen, úgy esterházysan. 1984-ben aDaisyvel, de számomra még nyilvánvalóbban a Búcsúszimfóniával, evvel az éles, határozott körvonalú, szellemes, felkavaró és – ami a legfontosabb – teljesen új dramaturgiával íródott drámával.
Nem a hagyománnyal szakított, hanem egyszerűen másképp, magától értetődően másképp ír drámát. Másképp gondolkodik. Alakokról, térről, időről, de főleg: nála másféle szerepe lesz a drámai szöveg legkisebb egységének, a szónak.
A szó nála merész ugrásokkal, váltásokkal teli; jelenből múltba, múltból jelenbe, öregkorból ifjúságba, közönyből, fájdalomból öniróniába, állításból kérdésbe, szerelemből, érzékiségből a halálba. De ez nem pusztán stiláris játék, hanem egy másféle dramaturgia.
A szavakkal való pazar és filozofikus játék, az írás művészete egyedülálló lehetőséget ad a színésznek, mert a szöveg minden egyes szóban épít a színjátékos agyára, asszociációs képességére, ritmusérzékére, intellektusára. Itt a színésznek egyszerre kell pontosnak lennie, de szabad is, mint a darab írója. Átélt, de célra tartó, hogy mindent lássunk és értsünk, kint és bent.”

„És most itt van a középpontban a legújabb alakváltó szerep, a halott és újra és újra feltámadó Rubens és körülötte, felette, mögötte az életmű; a bizonyosság alkotója zsenialitásáról. Íme, elpusztult a zseni, remek művek létrehozója.
De mihez van joga a zseninek? Először is örökké élni, megszökni a halálból, joga van ádázan, komiszul követelni a halhatatlanságot, az örökkévalóságot. Joga van az önző, életet habzsoló létezéshez.
És ez újra ő: Esterházy. Mert ismét ő Rubens, a zseni, a festő, a túlcsorduló női testek élvezője és ábrázolója. Mindig e testekből merített ihletet, ő, aki a halál pillanatában azonnal elutasítja a halált az „élet és művészet teljességének nevében” (írja a szerzőről Rad nóti Zsuzsa), de természetesen ő az apával szemben álló, sötét, szorongó, másodrendű fiú, sőt ő Gödel, a matematikus, a XX. századi aszkéta, a minden hedonizmust tagadó másik zseni.”

*

Színház, 2008/5, 7–11. Tompa Andrea: Meghalunk úgyse. Esterházy Péter Rubens és a nemeuklideszi asszonyok c. drámájáról és a Pesti Színház bemutatójáról

„Esterházy darabja (dramolett, áll kötetének élén, Thomas Bernhardtól kölcsönözve a műfaji besorolást3 – a nagy elődre még kitérünk) azonban nem képzelhető el a valóság és róla alkotott Térkép összefüggéseiben. Az arány itt 0:1 lenne (s ha ez focieredménynek tűnik inkább, mint térképészeti léptéknek, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik csapat nemhogy nem rúg gólt, de egyszerűen nem játszik, nincs a pályán). A Valóság mint referencia, mint a Térkép készítésének alapja és mint kartográfiai feladat megszűnt létezni. Ebben a tekintetben meglehetősen egyedülálló a magyar drámairodalomban – hogy ne mondjuk, nemeuklideszi maga is. Nem arról van szó, hogy ez nem realista darab, hanem hogy nem nem-realista. A darab a realizmus megléte vagy hiánya felől, lét és látszat, valóság és a róla alkotott fogalmak tükrözésében nem értelmezhető.”

*

Színház.net, 2009. december. Tompa Andrea: A nagy drámai szemfényvesztés. Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára c. bemutatójáról a Bárka Színházban

„Azonban nem dialógus ez, hanem BESZÉD, egy nagy beszéd sok szereplőre, amelyben mindenki mondja a magáét – és remekül mondja -, ez az alkalom azonban nem szül tolvajt és párbeszédet. Ahogy az Esterházy-regények is gyakran beszédek: belülről szól minden beszéd, mintha kívülről, úgymond objektíven semmi sem lenne mondható. Mert a drámai párbeszédhez valami még kéne: két ember közös helyzete, az az ominózus drámai szituáció, akaratok, nézetek, egymás meghallgatása és válasz. Esterházynál nincs válasz, a szereplők legjobb esetben is csak egymást tudják kiutasítani a színpadról vagy a regényből. »Nincs klasszikus dramaturgiai érzékem«, mondja továbbá magáról az író, és mit tesz isten, tényleg, és nem klasszikus sincs, abszurd vagy posztdramatikus, így aztán ebben a dráma utáni korban fel sem tűnik, ha valaki mégsem tudna darabot írni (ez sem fog örökké tartani, mármint a posztdramatikus kor).”

*

Színház, 2010/3. Karsai György: „Gróf, herceg, báró nem kell. Múzsa kell.” Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára c. előadásáról a Bárka Színházban

„Esterházy kijelöli Haydn helyét a zene-, szellem- (és koponya-) történetben; a nagyon mélyen gyökerező szeretet adta jogon sok iróniával-gyengédséggel, ugyanakkor, ha kell (lehet?), kíméletlen durvasággal helyére teszi őt a világban, világunkban. Nem mentség és nem érdem: mindig ugyanígy bánik el önmagával és felmenőivel is – legyen elég most A szív segédigéire vagy a Javított kiadásra utalnunk -, megszokhattuk már, most sem kell meglepődni, felesleges tehát tiszteletlenséget, tekintélyromboló provokációt látni Haydn és a többiek ábrázolásában.”

*

Színház.net, 2011.xx.xx. Herczog Noémi: Ha mi lennénk Esterházy Péter. Esterházy Péter Én vagyok a Te előadásáról a Nemzeti Színházban

„(…) még az a mókás állítás is megállja a helyét, hogy Esterházy ezúttal történelmi drámát írt. Persze nincsen szó nagy magyar látképről, az est inkább kis magyar revü, talán a Harmonia Caelestis egyestés revüátirata”

„Én vagyok a Te – így halkul el a legelső, a tökéletes hódolatot követelő parancsolat vége Esterházy drámájának címében csakúgy, mint Pilinszky parancsolatokról szóló cikksorozatában, ahol Isten szintén kimondatlan marad. Csupán a szerelem kezdőszavai szerepelnek, hogy én és te, egyfajta töréspont előtti szerelemegységben, az álomban, amikor még egyszerre két ember lehetsz és azonos vagy egymással. Esterházynál pedig inkább úgy mosódik el Én és Te különbségének értelme, mint a monodrámában, ahol végül egyetlen tudat uralja a színházat: Én, a színész (persze csak játékból) Te vagyok. Meg egy kicsit Esterházy Péter.”

Összeállította: Adorjáni Panna

A Bárka púp volt a kerület hátán

Beruházási projektiroda működik a Bárka Színház helyén, az épület teljes körű rekonstrukciója után vívóterem és multifunkcionális egyetemi rendezvényközpont lesz belőle.

Hogy megszűnt a Bárka Színház, annak gondolatával már egy ideje meg kellett barátkozniuk a józsefvárosi teátrum közönségének. A színház kiürítve, ajtaján két papír: Ludovika Campus, Beruházási projekt­iroda és NKE Bartók Táncegyüttes – Ludovika felirat került.

A Bárkáról, amely most volna húszéves, az augusztus eleji Ördögkatlan Fesztivál emlékezik csak meg. Egyik vezetője, Bérczes László rendező alapítója volt a Bárkának, és 15 évig munkatársa is. Nemrég csalódottan osztotta meg a Facebookon lánya fotóit a beruházási projektként működő épületről. Az épületnél legutóbb 2015 tavaszán járt. Azért ment, hogy mentse, ami menthető. Jelképes összegért megvette az Ördögkatlannak három előadás jogait, a maga rendezte Mulatságét és a Nehéz címűt, valamint a Tengerent, amelyet Göttinger Pál állított színpadra. Bérczes megpróbálta elkérni a falakon lévő fotókat és nyolc-tíz doboznyi Cseh Tamás-DVD-t. Az előbbieket a Színházi Intézetnek, utóbbiakat a Cseh Tamás Archívumnak adta volna. De nem kapta meg, mivel ezek már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez (NKE) tartoznak, így megvett annyit, amennyi pénz volt a zsebében. A felvételeket le is adta az archívumnak.

Azt kérdeztük Bérczestől, mit gondol, mi lett a Bárka veszte. A rendező szerint az intézmény első perctől púp volt a kerület hátán. Nagyobb színház lett belőle, mint amennyit egy helyi önkormányzat megengedhet magának. És ­hiába próbálták áttolni a fővároshoz vagy a minisztériumhoz, nem tudtak megszabadulni tőle. Egypercnyi remény előbújt, amikor szóba került, átveszi a Navracsics Tibor vezette Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM). Bérczes – aki akkor már évek óta nem ott dolgozott – találkozót kért a minisztertől, hogy ne hagyja megszűnni a színházat. Biztató választ kapott, bár egyikük sem számolt azzal, a választások után átalakítják a ­KIM-et, Navracsicsot Brüsszelbe küldik, és „elárvul” a Bárka.

Bérczes a Mulatság című előadás stábjával, Mucsi Zoltánnal, Scherer Péterrel és Szikszai Rémusszal levelet írt 2014-ben Orbán Viktornak is. Kérték, segítsen abban, hogy ne szűnjön meg a színház. Azért ők írták együtt, mert a miniszterelnök látta az előadást, de nem maguknak kértek pártfogást, hiszen már mind távoztak a színházból. Pár hónappal később Hoppál Péter államtitkár válaszolt, és megnyugtatta őket, hogy a 2015. évi költségvetési támogatás – a színházi minősítésétől függetlenül – külön soron, a Miniszterelnökség fejezetében tervezhető. És ez alap a középtávú színházi működés garantálására, működésének stabilizálására. A folytatást ismerjük.

Megkerestük az NKE sajtóosztályát: mi lett a Bárka színházi technikai berendezéseivel, és mi lesz az épülettel, ha befejeződik a beruházás. Kap-e kulturális funkciót. A válaszban kifejtették: a korábbi Bárka Színház berendezéseiről nincs információjuk, a színházat működtető gazdasági társaság a Józsefvárosi Önkormányzat tulajdona volt. Az ingatlan ugyan 2012 óta az egyetem vagyonkezelésében van, a színház működéséhez és finanszírozásához nem volt közük: mindössze ingyenes használatot adtak a területre a Bárkának.

Az épület teljes körű rekonstrukciója után visszakapja majd eredeti fényét és részben funkcióját. Azaz a Ludovika egykori vívóterme megújul, alkalmas lesz vívásoktatásra, vívóversenyek rendezésére is. Céljuk ugyanakkor az is, hogy olyan multifunkcionális egyetemi rendezvényközpont jöjjön létre, amely egyszerre otthont ad az egyetem saját eseményeinek – konferenciáknak, diplomaosztóknak – és kulturális programoknak is.

Adósságrendezés után a Józsefvárosnak nincs több dolga
A Bárka Színház Nonprofit Kft. vezetését 2015 elején Bozsik István Péter vette át, miután Seress Zoltán igazgató nem vállalta tovább a vezetését a lehetetlen állapotba került teátrumnak. Bozsik vállalta, elvégzi a cég beolvasztását az önkormányzat saját cégébe, ez meg is történt. A neki feltett kérdéseinkre a Józsefvárosi Önkormányzat Sajtóirodája válaszolt. Eszerint a Bárka Nonprofit Kft. korábbi vezetése rossz gazdálkodása miatt 200 millió forintos adósságot halmozott fel, amit önkormányzati és állami segítséggel sikerült megnyugtatóan rendezni a hitelezők felé. (A fenntartói átadás-átvétel pingpong miatt az önkormányzati támogatást nem kapta meg a színház, nem volt közszolgáltatási szerződése, elvesztette színházi minősítését, és a KIM által ígért összegnek is csak egy részét kapta meg: így halmozta föl az adósságot – a szerk.) Mivel az épület állami tulajdon, átadták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek. A Bárka Nonprofit Kft. jogutódlással szűnt meg, a Bárka korábbi előadásainak egy részét bérlik, vagyis játsszák más színházakban. A színházi eszközök egy részét – szakértői felmérés után – az önkormányzat értékesítette, más részét bérbe adta vagy bekerült az önkormányzat vagyonába.


forrás: http://nol.hu

A pokolban, immár kilencedik alkalommal – Ördögkatlan 2016

Idén is kihagyhatatlan programokkal kecsegtet a Villányi-hegység falvaiban – idén Nagyharsányban, Kisharsányban, Beremenden és Villánykövesden - kilencedik alkalommal megrendezendő összművészeti fesztivál.

Én már sokadszorra látogatok el, és nem véletlen az állandó visszatérés: van valami ebben az 5 napban, ami visszahív és nem ereszt. Győződjetek meg róla ti is!

Rengeteg produkció várja a közönséget a legkülönfélébb műfajokból és stílusokból. Nemcsak színház, zene és képzőművészet, de irodalom, beszélgetések, workshopok is várják a kultúra apró fellegvárában kikapcsolódni vágyókat. Jöjjön tehát egy kis ízelítő, szemezgessünk a sok különlegességből!

Az idei fesztiválnak van egy tematikája, ami mindössze annyi: fiatalok. Fiatalok felkarolása. Azoké a fiataloké, akiknek ha lehetőséget adnak, egyszer majd szakmájuk öregei lehetnek. Ez egy fontos és szép misszió, ennek fényében megmutathatják magukat színésznövendékek Budapestről, Kaposvárról, Szentesről, operatőr hallgatók és fiatal zenészek is. Ha a Katlanban helyük van, érdemes lesz figyelni rájuk!

Minden évben van néhány díszvendége is a fesztiválnak: ők idén Udvaros Dorottya,Kovács Gerzson Péter és Both Miklós. Színész, táncos és zenész. Udvarost az Őszi szonáta című darabban láthatjuk, KGT Deja vu és Menetfény című koreográfiáit hozza a Nemzeti Táncszínházból, Both Miki pedig kisharsányi műhelyében kutatja az ukrán zenei gyökereket.

Kisharsányba, a Kovács Udvarházba idén a Caminus programsorozat költözik be, ahol néző és előadó együtt alkot, ahol a közönség közösséggé válhat. A caminus szó egyébként tűzhelyet jelent, átvitt értelemben tehát az otthon melegét. Lesz workshop fizikai színházi tanulókkal és parkour is a merészebbeknek. Fiatalok alkotnak, élnek, újrahasznosítanak, reggeli tornáznak, játszanak, szóval nagyon családias lesz az egész, érdemes lesz végigböngészni a programjaikat!

Színházban nagyon erős volt mindig is a fesztivál. Scherer Péter rendezésében évről évre nagyon jó kamaraelőadásokat láthatunk, idén a Soha senkinek című darabot hozzák el, Simkó Katalin főszereplésével. Nem könnyű anyag, középpontban a szexuális bűncselekmények, a családon belüli erőszak áll, de fontos darab, meg kell nézni! A Pesti Magyar Színiakadémia másodéves növendékei a Hullám című darabot adják elő Kisharsányban, ez sem lesz könnyen emészthető: hatalom, felelősség, közösség és iránymutatás a témája a német történet ihlette darabnak. A kaposvári egyetemisták Weöres Sándor Psychéjét állítják színpadra, és próbálják meg keretek közé szorítani a lázadás, a tobzódó szabadság és fiatalság elképzelt asszonyát. És persze a hagyomány az hagyomány: idén sem lehet Ördögkatlan Mulatság nélkül: Bérczes László rendezésében Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz játsszák a soha el nem évülő darabot ismét. (Tipp: Ha nem akartok lemaradni a darabokról, akkor érdemes idejében sorban állni a faluk információs pultjainál: ott kaphattok sorszámokat a kívánt előadásokra a korlátozott helyek miatt!)

Irodalom terén idén is lesz slam poetry a Vylyan teraszon, a fesztivál legszebb helyszínén, ahol többek között Simon Márton, Pion István és idén először üde színfoltként Kemény Zsófi szövegelését hallgathatjuk egy pohár Vylyan Kakas Roséval a kézben. A slammelés előtt közvetlenül pedig a tehetséges Kemény-családot – Istvánt, Lilit és Zsófit - faggatja majd Kovács József Csurgóról. (Kemény Zsófinak egyébként nemrég jelent meg verseskötete Nyílt láng használata címmel, kedvet hozhat a slam esthez!)

A napközben szerzett élmények legjobb levezetése persze a zene, amiből remek csokor gyűlt össze. A zene és az irodalom szerelemgyerekeként a Rájátszás is itt lesz az új albummal és többek között Erdős Virággal, Háy Jánossal, Egyedi Petivel és Beck Zolival. A magyar alternatív rock szentháromsága idén is jelen lesz: a Quimby és a Kiscsillag a nagyszínpadon nyitja és zárja a fesztivált, míg a 30y a kisharsányi Teleki kertben ad majd kisebb és személyesebb hangvételű koncertet. Ezenkívül a Besh o droM fog még forró hangulatot teremteni, jön Péterfy Bori & Love Band, a Parno Graszt és a PASO. A nagy nevek mellett érdemes figyelni a tehetséges fiatal zenészek koncertjeire, mert lesz belőlük jó pár. Én a pécsi Junkie Jack Flash-t jó szívvel ajánlom, remek hangzású és érdekes fiatal csapat!

Ha úgy érzed, a nyáron már fesztiváloztál és kicsit túlléptél a költségvetéseden, az Ördögkatlant akkor sem kell kihagynod!

Az ötnapos bérlet augusztus 1-ig 10.000 Ft, míg a napijegy 3500 Ft. A helyszínen sem ugranak meg nagyon az árak, ott 12.000 és 3900 Ft-ért juthatunk az élményekhez. Szóval miért is haboznál?



Esterházy.

„Kedves mindenki, tudom, hogy bonyolítom az életeteket, elnézést, de le kell mondjam a szereplést - egészségügyi okokból. mostanra lett terminus, nem tudok változtatni rajta. jobb vóna, ha nem így vóna, de így van. p.” – kaptuk Esterházy Pétertől a(z akkor még nem is tudtuk, hogy mennyire) szomorú hírt tavaly júliusban.

Plakátunk is volt.
Úgy terveztük, hogy lesz beszélgetés (Jelenkoros), lesz dedikálás (a csurgóiak sátrában) és előtte a Hrabal könyve Grisnik Petrával. A program átalakult, a honlapra ezt írtuk:
„SAJNOS Esterházy Péternek az idén is közbejött valami, mégsem tud jönni hozzánk. Egyszer majd... (Grisnik Petra előtte csakazértis elmondja a Hrabal könyvét!)” 
De idén is úgy számoltunk, hogy hátha, hogy talán. Reménykedtünk.

Péter nem jöhet már, nekünk marad az emlékezés.
Grisnik Petra a "Hrabal könyve" előadásán

Augusztus 4-én 20.30-tól a kisharsányi templomkertbe várunk mindenkit, aki együtt emlékezne velünk.

Olvasunk EP-t, gyújtunk gyertyát, belenézünk a Göttinger Pál rendezte bárkás Haydn-be (Harminchárom változat Haydn-koponyára), belehallgatunk annak hangjátékváltozatába (utóbbiban Esterházy Péter szerepében: Esterházy Péter), és Grisnik Petra csakazértis elmondja a Hrabal könyvét. KJ, a csurgói gimnázium lelkésze EP hitről,szelídségről,megbocsátásról szóló szövegeiből olvas.

„Más a képzelet, és más a képzelődés, ahogy más a beszéd, és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz.” – írja EP.

Gyűljünk össze másfél, két órára, teremtsünk képzelettel valódit, meg igazat.

Jelenet a Bárka előadásából


A borító-portréhoz Garamvári Gábor fotóját használtuk fel, amely a Haydn-előadás közönségtalálkozóján készült a Bárka Színházban.

„A magyar irodalom apafigurája volt” - Esterházy Péterre emlékeznek kortársai

A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja tegnap távozott az élők sorából. Bár mindenki tudta, hogy súlyos beteg, halálhírét megdöbbenés kísérte, idézetek sora és emlékek áradata követte a Facebookon és más fórumokon. Kollégái és művésztársai emlékeiből gyűjtöttünk össze néhányat.

Szegő János, az életművet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője így emlékezett:

"Hiába tudtuk az elmúlt egy évben, hogy milyen nagy a baj, mégsem tudtuk pontosan felmérni. Könnyeken át nehéz objektívan nézni Esterházy életművét, amelynek nagy sajátossága volt a személyes jelenlét, az a hang, ami ő volt. Olyan nagy írók közé lehet őt sorolni, mint Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza. Esterházy Péter a magyar irodalom "apafigurája volt", aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről. Sajátos nyelvezete volt, amely sok forrásból és rétegből táplálkozott. A régi magyar irodalomtól kezdve a csillaghegyi futballista dumákig, széles a spektrum. Mindegyik szövegét az irónia és a derű hatja át, ugyanakkor mindegyik írása mélyén felfedezhető egy kis mélabú is. Utolsó könyvét, a Hasnyálmirigynaplót is egyedülálló olvasmánnyá teszi az az írói bátorság, ahogyan képes azt is ábrázolni, amikor a betegség szürkezónájában már a monotónia lesz úrrá és amikor a korábbi laufok és kitérők nem adatnak meg nekünk. Az Esterházy-életmű tipikus példa arra is, hogyan lehet a köznyelv közhelyeit, kliséit vagy a sportnyelvet úgy átépíteni, hogy az költészetté váljon. Esterházy az idei könyvhétre is két alkalommal ellátogatott, pedig akkor már nagyon beteg volt. Odafigyelt kortársaira, idősebb pályatársaira és a fiatalokra is. Megrendítő volt az, amikor néhány hónapja a Fiumei úti temetőben ő búcsúzott Kertész Imrétől. Jelenleg itt van a hiánya, de az az egyetlen szerencsénk van, hogy akárhova esünk most ebben a fájdalmunkban, valahol előbb-utóbb belebotlunk egy mondatába és valószínűleg neki most erre is sokkal frappánsabb mondata lenne"

Jóbarátja, Dés László néhány nappal Esterházy Péter halála előtt, július 4-én posztolta a következőket a Facebookra:

"Az jár a fejemben, hogy a holnap esti PIM kerti "Szó és Zene" est sorsán sokat vívódtunk Závada Palival és Spiró Gyurival. Esterházy nem tud jönni, nem érzi olyan jól magát, hogy vállalni tudja a fellépést. Eredetileg így hárman olvastak volna fel, a három zenész, én, Andris és Barcza társaságában. Sokat gondolkoztunk, vitatkoztunk, hogy mit is csináljunk, felvetődött, hogy mondjuk le az estét. Én nem szerettem volna, és meg is tartjuk. Több százan vettek már előre jegyet, abban a tudatban, hogy Péter is ott lesz. A közelmúltban volt már egy ilyen helyzet, az Urániában léptünk fel, szépen sikerült, és mindnyájan úgy éreztük, ott van velünk Péter is. A holnapi est sem marad Esterházy szöveg nélkül. És meggyőződésem, hogy nem csak mi, a fellépők érezzük úgy, hogy Péter fantasztikus személyisége, csodálatos, felénk magasodó lénye ott lesz velünk, hanem a közönség is így érzi majd. Ezzel az érzéssel szeretnék mindenkit jó érzéssel, tiszta szívvel meghívni a holnapi előadásra. Üdvözlettel és szeretettel: Dés László"


Tompa Andrea író, színházkritikus utolsó levélváltásukat tette közzé a Facebookon:

"Kedves Esterházy Péter,

ne haragudjon, hogy levéllel alkalmatlankodom. Amióta betegségét szóvá tette levelében, a "köztérben" sok szeretet és sok butaság meg disznóság megjelent. Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik szeretettel gondolnak önre, hálával és köszönettel azért, hogy itt van, reménnyel, hogy még itt lesz, ameddig csak lehet, vagy adatik, és ne járjon sok fájdalommal a maradás. Azt teszem, amit a távolból tehetünk: a szeretettel rágondolást. És imádkozom önért. Kívánok erőt, hitet, elfogadást, valamit, ami ilyenkor kellhet, nem tudom, mi az, mert én azon a hídon még nem mentem át, de át fogok, I promise.

Szeretettel üdvözlöm: Tompa Andrea

Patetikus lett, nem méltó EP-hez, bocsánat.

kedves andrea,

elsőre úgy olvastam, hogy patikus lett, és próbáltam megfejteni, hogy mért nem méltó az hozzám. szerencsére nem találtam megoldást. köszönöm szépen a levelét. én meg jókedvet meg erőt kívánok magának, mert úgy látom, jól benne van a munkáiban, lendületben.

szeretettel

ep"

Spiró György megrendülten hangsúlyozta: "Nagyon szerettem őt, nem tudok ezen kívül most mást mondani".

Závada Pált annyira megrendítette írótársa halála, hogy nem tudott róla nyilatkozni csütörtök este.

Göttinger Pál színházrendező, az Esterházy-műből készült Harminchárom változat Haydn-koponyárarendezője így emlékezett: "A Haydn-rádiójáték felvételén minden perc öröm volt, diadal, oldott játék a legnagyobb szavakkal. És közben szorgos, alázatos munka. A legfontosabb emlékek egyike. Isten veled, Esterházy Péter."

Dragomán György a következő képet tette közzé ezzel a szöveggel: EP főz. Méghozzá mákosgubát. Épp a porcukrot keveri össze a mákkal. 2008 van, nyár van. Hallom, ahogy azt mondja, főzni nem, de enni annál jobban. Ezen röhögünk, most is hallom, mindig hallani fogom.

Július 15-én este virrasztást szerveznek Esterházy Péter emlékére a Petőfi Irodalmi Múzeumban, este 7 órától éjfélig, ahol olvasói és írótársai felolvasással búcsúznak tőle. Az eseményről bővebb információt ide kattintva kaphat.

Szemes Fesztivál 2016: vasárnapig ingyenes programok, számos koncert a déli parton

Balatonszemesen már 22. alkalommal rendezik meg július 13. és 17. között az immár négy napos nyári kulturális fesztivált koncertekkel és művészeti programokkal.

A hagyományos fesztivál idén is több izgalmas zenei csemegével, gasztronómiai varázslattal kedveskedik látogatóinak. Egy nagyszerű színházi élménnyel kezdődött az idei fesztivál is: Szabó Borbála egyszemélyes bohózata, a Telefondoktor, Göttinger Pál előadásában a Latinovits Zoltán Művelődési Ház színpadán volt látható tegnap este.

Miért a Szemes Fesztivál? ? – mert egy Balaton parti település, mely otthont ad a képzőművészeknek, alkotóknak, zenészeknek, ahol alkotó munka folyik 5 napon át, lüktető kulturális központtá válik a település, élettel telnek meg nem használt területek – ahol előtérbe helyezik az alkotó tevékenységet, kreativitást, mindezt remek hangulatban, izgalmas zenei programokkal.

A Vigadó, mely sok éven át a legkedveltebb helyszíne volt fesztiválunknak, sajnos már nem létezik – ezért új izgalmas helyet találtunk: ez lett az ART-park, egy ősfás park Szemes közepén, mely varázslatos otthont ad több produkciónak is: itt lép fel a Colombre Band, az IttésMost Társulat, Fekete Jenő és Horváth Misi, a Crazy Daisy Jug Band, aBlueroom, valamint Svájcból érkező az alpesi kürtös csapat. Mindennap Fókatelep – bakelit lemezes szieszta várja nyugágyakkal a megpihenni vágyókat a déli órákban.

A fesztivál idén is örömmel fogad be fiatal, kezdő zenekarokat, lehetőséget kínálva a minél szélesebb körű bemutatkozásra: velünk lesz a STU33, a Belau, a Blueroom, a Strings of the Streets, illetve a Budaörsi Diákszínpad tehetséges fiataljai. Kiemelten támogatjuk az élőzenei produkciókat, ezért csak és kizárólag a fesztiválon élőzene lesz hallható a különböző helyszíneken.

“Nagy színpadunk” az Állomás téren található Zenepavilon, mely különleges bájával már eddig is több hatalmas bulinak adott otthont. Reméljük ez idén is megismétlődik: itt ad koncertet a Kelemen kabátban, a Bohémian Betyars, a Mary Popkids, és a Pankastic!

A BÁRKÁN SZÜLETETT

HELYSZÍN: NAGYHARSÁNY, NARANCSLIGET (Kossuth u. 30.)

(színházi előadások DVD-n) 1996 és 2015 között mintegy 90 előadás született a Bárka Színházban. Mi 25 felvételt tudtunk beszerezni, ezeket vetítjük igény szerint. Látható például a Csányi-féle Szentivánéji álom, Tim Carroll Hamletje, Alföldi Koldusoperája, Czajlik Operettje, Vidovszky rendezésében A Legyek Ura, Simon Balázséban a Díszelőadás... 1996 nyarán, 20 évvel ezelőtt megalapították, 2015 nyarán felszámolták. Mintegy 90 előadás született a Bárka immár projektirodaként működő épületében. A magyar színház színe-java megfordult ott – és ebben az évben (is) megfordul az Ördögkatlanban: Udvaros, Mucsi, Lázár, Szikszai, Kálid, Göttinger, Vörös, Színész Bob, Bérczes, Dinyés, Varga, Scherer, Pálmai, Kovács, Parti...


A "KÖZKÍVÁNATRA" blokkban válaszható felvételek listája

Köszönjük az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet segítségét.


  • AZ ARANY ÁRA  
    • (Bereményi Géza)
    • Bárka Színház, 2007 (D, J: Vereckei Rita. R: Bagó Bertalan. 125’)
  • Előadásrészletek a BÁRKA SZÍNHÁZ 1997-1998-as évadjából
    • (Szentivánéji álom; Ritter, Dene és Voss; Don Cristobal; Titanic vízirevü; Díszelőadás) 
  • DE SADE PENNÁJA  
    • (Wright, Doug)
    • Bárka Színház, 2009 (D: Menczel Róbert. J: Nagy Fruzsina. R: Szabó Máté. 141’)
  • DÍSZELŐADÁS  
    • (Kárpáti Péter) 
    • Bárka Színház, 1997 (D: Galambos Péter. J: Kárpáti Enikő. R: Simon Balázs. 153’)
  • DOGVILLE  
    • (Trier, Lars von – Lollike, Christian)
    • Bárka Színház, 2009 (D: Sebő Rózsa. J: Fekete Katalin. R: Anger Zsolt. 145’)
  • ELŐHÍVÁS (A bárónő és a komorna) 
    • (Mackenzie, Michael)
    • Bárka Színház, 2001 (D: Paseczki Zsolt. J: Kárpáti Enikő. R: Bérczes László. 130’)
  • HAMLET 
    • (Shakespeare)                                                                                                                     
    • Bárka Színház, 2005 (D: Csanádi Judit. R: Carroll, Tim. (80’+116’) 196’)
  • HELGE ÉLETE  
    • (Berg, Sibylle) 
    • Bárka Színház, 2005 (D, J: Gadus Erika. R: Czajlik József. 112’)
  • ILJA PRÓFÉTA  
    • (Słobodzianek, Tadeusz)
    • Bárka Színház (D: Gadus Erika. J: Kovács Andrea. R: Czajlik József. 115’)
  • ISTENTELEN IFJÚSÁG  
    • (Horváth, Ödön von)
    • Zsámbéki Színházi Bázis – Bárka, 2008 (D, J: Gadus Erika. R: Vidovszky György. 110’)
  • KOLDUSOPERA  
    • (Brecht, Bertolt)
    • Bárka Színház, 2006 (D: Menczel Róbert. J: Gyarmathy Ágnes. R: Alföldi Róbert. 134’)
  • A LEGYEK URA  
    • (Golding, William) 
    • Bárka Színház, 2004 (D, J: Gadus Erika. R: Vidovszky György. 108’)
  • MULATSÁG  
    • (Mrożek, Sławomir)
    • Bárka, 1999 (D: Sárkány Sándor. J: Kárpáti Enikő. R: Bérczes László. 89’)
  •  NEHÉZ 
    • (Háy János)                                                                                                                        
    • Bárka Színház, 2010 (D: Sárkány Sándor. J: Kárpáti Enikő. R: Bérczes László. 129’)
  • OPERETT  
    • (Gombrowicz, Witold)
    • Bárka Színház, 2004 (D, J: Gadus Erika. R: Czajlik József. 184’)
  • A PÁL UTCAI FIÚK  
    • (Molnár Ferenc)                                                                               
    • Bárka Színház, 2002 (D: Sárkány Sándor. J: Bodnár Enikő. R: Vidovszky György. 135’)
  • STUART MÁRIA  
    • (Schiller, Friedrich)                                                                               
    • Bárka Színház, 2004 (D: Ambrus Mária. J: Benedek Mari. R: Zsótér Sándor. 87’)
  • SZENTIVÁNÉJI ÁLOM 
    • (Shakespeare, William)                                                            
    • Bárka Színház, 2006 (D: Daróczi Sándor. J: Fekete Kata. R: Alföldi Róbert 155’)
  • TENGEREN  
    • (McPherson, Conor)                                                              
    • Bárka Színház, 2008 (D: Sebő Rózsa. J: Kovalcsik Anikó. R: Göttinger Pál. 185’)
  • THEOMACHIA 
    • (Weöres Sándor)                                                                                     
    • Bárka Színház, 2003 (D, J: Gombár Judit. R: Balázs Zoltán. 135’)
  • TÓTFERI  
    • (Kárpáti Péter)                                                                                                    
    • Bárka Színház, 2000 (D: Khell Zsolt. J: Zeke Edit. R: Novák Eszter. 110’)

A "mezei néző" blog évadértékelője

A tegnap kiposztolt prózai értékelő után ugyanabban a szellemben folytatom az operákkal. Még egyszer kiemelem, hogy ez egyetlen színházi nézőnek a vállaltan szubjektív listája, alapvetően KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS szándékával mindazoknak - a szervezőknek, háttérmunkásoknak is a produkciókban résztvevő énekkari tagok, zenészek és külön meg nem jelölt szólistáknak is!!! - akik ezeket létrehozták. Én ezeket az előadásokat szerettem a legjobban és örültem, hogy megnézhettem őket egyszer vagy némelyiket tízszer is.

Az idén általam megtekintett 241 előadásból 145 volt zenés, jellemzően opera. Még soha nem billent át ilyen jelentős módon a mérlegem és ennek nagyon egyszerű okai vannak. Az Operaház 33 bemutatót és számos felújítást tűzött ki, én pedig megpróbáltam felvenni a tempót és lehetőség szerint többször is megnézni ezeket. Az Úrhatnám szolgáló kimaradt egyeztetési okokból (jövőre pótolom), egyébként az összes frissen bemutatott operát láttam, legalább egyszer. Az évad végén aShakespeare-fesztivál ráadásul többségében nagyon színvonalas előadásokat is kínált, két hét alatt tíz megtekintése erős dózisnak bizonyult.

Azért is ilyen magas ez a szám, mert sok volt az újranézés – kedvenc operáimat vonzó szereposztással vették elő, így képes voltam teljes vagy majdnem teljes sorozat megtekintésére is (Figaro házassága, Kékszakálllú, Don Giovanni, A bűvös vadász). (A jövő évi műsor alapján nem gondolom, hogy folytatódni fog a sorozat-nézés, mindössze két olyan darab van betervezve, amelyikről ezt el tudom képzelni egyáltalán.) Idén lett volna még több olyan opera is, amelyikből szintén teljes sorozatot néztem volna, ha nincsenek ütközések (lsd. Farnace, A tündérkirálynő, Sly). Sok esetben a rendezés elvette a kedvem attól, hogy az újranézés megtörténhessen, de csak két esetben éreztem katasztrofálisnak a látottakat, bár ekkor is voltak olyan énekesi teljesítmények, amelyek némi kárpótlást nyújtottak. Különösen sajnáltamLétay Kiss Gabriellát, akinek módja volt mind az Otellóban, mind aTrubadúrban főszerepet énekelni, egészen méltatlan helyzetben. (AzAngelica nővér címszerepe talán kárpótolta, remélem.) Nekem ez a két előadás jelentette az operai évadom abszolút mélypontját, „a mélygarázs” szintet. Ehhez képest minden mást jobban tudtam viselni, mert többségben voltak bennük a pozitívumok, bár az egész évad hullámvasutazásnak tűnt, amely gödörből indult és a tetőponton ért véget. Persze, ha a "minden jó, ha a vége jó" gondolatot vesszük alapul, akkor ez egy jó operai évad volt. Unalmasnak semmiképp nem nevezhetem, és ingerszegénynek sem.

Az én évadom két előadás köré épült, amelyeket végig akartam követni. Így terveztem és így is lett, és ezért nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítettek abban, hogy ez így megtörténhessen. Az egyik Hábetler András és Köteles Géza lassan három éve elkészült Figarója, amelyiket ősztől Figaro 2.0 címen játszott az Operaház, de csak vidéken, a Gördülő opera program keretében. Ez még lesz jövőre is, később bekerül az Erkel Operakalandjába, így pestieknek is nézhető lesz. (Szereplői voltak még:Cser Krisztián, Kovács István, Fodor Beatrix, Keszei Bori, Farkasréti Mária, Szvétek László, Mester Viktória, Kun Ágnes Anna, Megyesi Zoltán, Pataki Bence, Bucsi Annamária) Nagyon szeretem ezt a Figaro-verziót minden összetevőjével együtt, az évadom legjobb estéi fűződtek hozzá. Jó lenne, ha az idén kimaradt színházak jövőre ráébrednének, hogy nekik is kell ez az előadás. (Következő alkalom: szeptember 26-án Sopronban.)

Az évadom másik vezérfonala és biztos örömforrása Dinyés Dániel és Göttinger Pál Cosí fan tutte-beavatója volt. A nyílt próbákat és a kész előadást is sikerült megnézni és szintén végig beszámolni róluk. (Szereplők: Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Cseh Antal, Varga Donát, Pálmai Anna, Kulka János, majd helyette Kálid Artúr)

Ebben az évadban külföldi előadást mindössze kettőt láttam, novemberben egy Figaro házasságát és egy Ruszalkát Prágában. Ez a Ruszalka mindenképp benne lenne a legnagyobb élményeim között, hiszen majdnem két éve vágyakoztam egy élő előadás után és Pesten ez még mindig nincs - sose volt, nekem hiányzik, fel kellene újítani Novák Eszter 2009-es debreceni rendezését, ez lehetne a megoldás.

Mivel a 145 megtekintett előadásból több olyan is volt, amelyeket nem idén láttam először, most az ismétléstől tartózkodom és csak olyan alakításokat fogok itt méltatni, amelyek újdonságot jelentettek ebben az évadban és a korábbi évadértékelőkben nem szerepeltek.

A legjobb előadás és a legjobb rendezés kategória, amelyeket a hivatásos kritikusok használnak, mintha arra szolgálna, hogy több előadást jelölhessenek meg. Mivel ez egy nézői blog, csak saját magamat képviselem, nem ragaszkodom mereven ezekhez a kategóriákhoz. Én kettőnél több előadást láttam az idén, amelyek kellemesen leptek meg, amelyekben éreztem a rendezői leleményt is és azt is, hogy sikeresen összeállt az egész. Számomra az alábbiak voltak az idén először látottak közül a legizgalmasabbak:
Sly, Cosí fan tutte (Göttinger Pál)
Szentivánéji álom, Sybill (Szabó Máté)
János passió (Gábor Sylvie)
Egy pohár víz (Nagy Viktor)

Az énekesek közül jó eséllyel tudtak meglepetést okozni azok, akiket sosem vagy nagyon ritkán láttam korábban, így Xavier Sabata aFarnace főszereplőjeként, vagy Jeffrey Thompson a Poppeában,Erwin Schrott pedig Don Giovanniként hagyott maradandó emlékképet. Mindhármukat várnám vissza. (Bo Skovhust is mondanám, de három éve a Mesterdalnokokban már egyszer megragadott ugyanígy Beckmesserként.) Szintén idei felfedezésem Sándor Csaba, akiLeanderként és Papagénóként is figyelemre méltó volt, szerencsére több szerepben jövőre is visszatér, már október elejétől a Bohémélet 2.0-ban.

Én nagyon szeretem azt a pillanatot, amikor látok egy számomra új tehetséget megnyilatkozni és 2900 megtekintett előadás fölött is érnek meglepetések. Ennél csak az jobb, amikor 8-10 éve tudatosan figyelt művészekről is újfent kiderül, hogy még mindig tudnak új impulzusokat adni, és ehhez "csak" az kell, hogy meg is kapják a nekik való lehetőségeket.

Ebben a kategóriában három markáns élményem tolakszik minden más elé: Molnár Levente januárban bebizonyította, hogy a Bohéméletfőszereplője Marcello, és nemcsak, hogy nézhetővé tette számomra ezt az operát, amelyiket a lehetőség szerint igyekszem elkerülni harminc éve, amióta először megnéztem, de olyan energiákkal vett részt a játékban, amely meggyőzött arról, hogy néha muszáj kivételt tenni. (Néha muszáj, ha az illető másban nem nézhető itthon. Attól tartok, hogy a következő évadban is visszaülök rá.)

Ennél jóval frissebb a másik: Kálmán Péter a Müpában A Rajna kincsecímű előadásban Alberichből csinált abszolút főszereplőt és még napokig a hatása alatt voltam ennek a kétszer is látott alakításnak. Jó, hogy jövőre a Ring három részében is feltűnik Alberichként, még jobb lenne, ha az Operaház úgyszintén benne gondolkodna. Kálmán Péter egyébkéntGianni Schicchi szerepében is tündökölt, decemberben. Több előadásra kellene itthon tartani őt is.

Ebben a meglepetés-kategóriában kell még megemlíteni azt az énekest, akit most már harmadik évada a legtöbb előadásban néztem, mert nézhettem a műsornak köszönhetően, hiszen a két kedvenc operám címszerepét (Figarót és Kékszakállút) kiválóan énekelte és viszonylag sokszor, amelyeket akár hetente is szívesen megnéznék újra meg újra a következő évadban is, ha ki lennének tűzve. Nem lesznek. De az idei nagy meglepetés - nekem - mégsem ezekhez a jelentős alakításaihoz kapcsolható, hanem egy koncerthez. Cser Krisztiánnak Berlioz Rómeó és Júliájában egy negyedórányi szerepe volt, Lőrinc barátként. Egy másik felvételt megismerve, különösebb lelkesedés nélkül, lényegében rutinszerűen mentem a helyszínre, ilyen revelatív énekesi teljesítményre nem számítottam.

Az énekesnők esetén még könnyebb előszedni, hogy mi volt fontos, ez a felsorolás egyetlen elemében sem változott meg, miután tételesen is végignéztem az összes megtekintett előadás listáját.

Az évad elején és végén Pasztircsák Polina egy-egy nagyon tökéletesen kidolgozott alakítással ajándékozott meg minket. Valószínűtlenül éteri módon szólalt meg Daphnéként és nemrég az Istenek alkonya kisebb szerepében, Gutruneként is azt éreztem, hogy vele tudok legjobban azonosulni, nem Brünhildével, akivel szoktam. (Utóbbi szerepét már énekelte, de mivel friss az élmény, azért csak megemlítem ezt is.) Mimiként idén láttam a Bohéméletben és a Figaro grófnéjaként is meggyőző.

Baráth Emőkét idén jobb eséllyel lehetett a külföldi koncerttermekben megtalálni, de három jelentős operaszerepe miatt sem maradhat ki erről a listáról. Engem ezek közül is legjobban Poppeaként nyert meg, deOronteaként és Tündérkirálynőként is emlékezetes. Az, hogy a jövő évadban egyáltalán nem énekel az Operaházban elég rossz hír, de valószínűleg az évad műsorának jellege miatt alakulhatott így csupán. A Mozart-repertoárban folyamatosan helye lenne, de az nem nagyon lesz jövőre…

Nagy élmény volt néhány nagy énekest a saját maguk által is megszokottnál kisebb volumenű szerepben látni, amelyekben viszont talán még annál is sűrítettebben tudtak tündökölni. Mellékszereplő kategóriában sokakat lehetne emlegetni a számtalan bemutatóból, és ezen belül is talán a legtöbb (35) szólistát felvonultató Triptichonból. Aki elsőként jut eszembe az Komlósi Ildikó hercegnője, akinek ugyan 13 perces mindössze a jelenete az Angelica nővérben, de mindkét megtekintéskor a székembe szögezett és még a Trubadúr rendezés miatt sem sajnáltam annyira Létay Kiss Gabit, mint éppen ekkor, amikor ez a hercegnő kínozta. Schöck Atala szintén énekelt főszerepet aWertherben, de még ennél is intenzívebbnek éreztem a Ringben Fricka szerepében, a Rajnában és a Walkürben egyaránt.

A befutott művészek mellé kívánkozik a még mindössze első éves zeneakadémista, Kiss Judit Anna, aki elképesztően izgalmas mezzoszoprán hangjával a Jolánta cipője rövid jelenetében is levett már a lábamról, viszont azóta az Oronteából már az is kiderült, hogy nagyszerű humorérzéke is van, hatásos színpadi jelenléte. Nekem egyértelműen ő a legígéretesebb pályakezdő is, bár mellette még mindenképp érdemes megemlíteni legalább a zeneakadémiai koncertszerű Cosí fan tutté-ban látott Theodora Raftist, aki nagyszerű Despina volt nagyszerű mezőnyben, remek színpadi kvalitásai megmutatkoztak még így is.

Végül, de elsősorban feltétlenül méltatni kell Kolonits Klárát, aki idén négy olyan karaktert is megformált, amelyek közül egy is elég lenne arra, hogy a legek között szerepeljen. Donna Anna volt decemberben Erwin Schrott partnereként, Éj királynője kétféle rendezésben is, Fiordiligi az Operabeavatóban a teljes évadon át és számomra még ezeknél fontosabb volt Violetta alakítása, amelyet Debrecenben tudtam megnézni. A megtekintett 145 operából ha egyetlen egyet kellene választanom, akkor ez lenne az, amelyik számomra a legfontosabb volt idén, teljes mivoltomban megrázott és éppen ezért, mert láttam, hogy mennyire tökéletesen belülről hozza ezt a nőalakot Kolonits Klára, jelenlegi pályaszakaszában mennyire ráillik a szerep, teljesen értetlenül nézem, hogy Traviátaként egyáltalán nincs kitűzve a pesti operaműsorban. (Nemigen szeretek a pálya széléről kinyilatkoztatni, de kevés dologban vagyok ennyire biztos, mint abban, hogy most Violettát kellene Kolonits Klárának énekelnie. Sokszor.) Jövőre jön a Lammermoori Lúcia premierje, jön Kolonits Klára bel canto önálló estje, ezeket az eseményeket lehet kétségtelenül bizakodva várni.

Ha lenne különdíj-kategóriám, akkor bajban lennék, mert három díjazottam is lenne. Aczél András kettőben is érintett, aki idén másodszor is megszervezte az Éjszakai vetélkedőt, amely persze életem élménye volt, nem pusztán az évadomé, és emellett az énekkari művészekkel egy félig prózai-félig zenés előadást is készített, amelyben nálam sokkal hatásosabban az évadot is értékelték (Sok hűhó, vagy amit akartok). A harmadik különdíjasom pedig a Lear teljes előadói gárdája lenne, beleértve a zenekari művészeket is. Óriási teljesítmény volt ez, átéreztem egy megtekintés után is és ezek után attól tartok, hogyRálik Szilvia és Sümegi Eszter számára jövőre Brünhilde szerepe sem lehet igazi kihívás.

Nehéz évad volt ez, valószínűleg az énekkar és a zenekar tagjainak még sokkal inkább, mint azoknak a szólistáknak, akiknek itt-ott besűrűsödött a programja, de voltak lazább heteik is. A jövő év a tervezett 28 (vagy 26?) bemutatóval, nem tűnik sokkal könnyebbnek, a magyar évadban még több lesz a különleges esemény is, jön a Ring harmadik estéje, megnyílik az Eiffel-csarnok az új játszóhellyel és végül az évad végén megkezdődik az Operaház újabb rekonstrukciója, amely által ha szerencsénk van, visszakapja majd az épület több mint harminc éve elveszített kitűnő akusztikáját. Legyen így, kivárjuk a folytatást.

Turbuly Lilla: Megint jönnek, kvártélyoznak…

Beszámoló a IV. ZA-KO Fesztiválról – 1. rész

Váljon kortárs fogalommá is a ZA-KO!

Zalaegerszeg nem bővelkedik műemlékekben, így azt a keveset kell nagyon megbecsülni, ami van. Ezek közé tartozik a Mária Terézia korabeli, eredetileg katonák elszállásolására épült Kvártélyház, amelyhez a XIX. században újabb épületek kapcsolódtak, így alakult ki az a zárt belső udvar, ahol immár tíz éve nyári színház működik. A program sokáig közismert zenés színdarabokból állt össze, amelyekben a helyi színészek játszottak, többnyire teltházzal. Ez az irány továbbra is megmaradt, minden évben tartanak egy új bemutatót – most ez aCsárdáskirálynő lesz Tompagábor Kornél rendezésében –, és tovább játsszák az elmúlt néhány év bemutatóit, idén A padlást és a Komámasszony, hol a stukker?-t. Ezen a nyáron még konkurenciájuk sincs, mivel a várostól tíz kilométerre lévő, felújított egervári várkastélyban nem tartanak színházi előadásokat. (Tavaly a Turay Ida Színház gyakorlatilag az egész repertoárját eljátszotta Egerváron.)

A Kvártélyház egy idő után a saját produkciók mellé néhány vendégelőadást is hívott, így kerültek kapcsolatba a Manna Kulturális Egyesülettel. Négy évvel ezelőtt közösen pályáztak egy fesztiválra, azzal a céllal, hogy olyan független színházi előadásokat hozzanak el a városba, amilyeneket év közben itt nem láthat a közönség. Nem nyertek, de a lelkesedés tovább vitte őket, így jött létre 2013-ban az első ZA-KO Fesztivál. Érdekes adalék, hogy a nevet Gáspár Anna, a Manna vezetője találta ki, úgy, hogy fogalma sem volt róla, ez a név nagyon mást jelent az egerszegieknek: a Zalaegerszegi Ruhagyár siker- és bukástörténetét, a kísértetkastéllyá vált, varjúrajok tanyájává lett, omló-romló épületet, sok család személyes történetét. A szervezők mégis úgy döntöttek, maradjon a név, váljon kortárs fogalommá is a ZA-KO.

A fesztivál tehát elindult, és most a negyedik évében jár. Tavaly már lehetett reménykedni, hogy kezd beépülni a város köztudatába, az év közben színházba járók (a városi színháznak tízezer bérletese van, igaz, az egész megyéből, sőt, a megyehatáron túlról is) egy – egyelőre nem túl nagy – része feltűnt itt is. Voltak teltházas előadások, és igen szellős nézőterek.
Idén a Katona József Színház Cosí fan tutte operabeavatója sajnos az utóbbi kategóriába tartozott, pedig aki ott volt, biztosan közelebb került ehhez az operához és magához a műfajhoz is. Göttinger Pál rendező a színház felől közelített a darabhoz, a cselekményt, a szituációkat, a karakterek motivációit fejtette fel cseppet sem iskolás, oldott és szórakoztató kommentárjaiban. Ötletes, egyszerű színpadkép szolgálta a játékot, mozgatható paravánokkal, a színészek mai öltözetén csak néhány részlet (zsabó, válldísz) utalt a XVIII. századra. A zenei kíséretet Dinyés Dániel pianínójátéka adta. Ahogy sorjáztak a jelenetek és a kommentárok, fokozatosan létrejött a színpad és a közönség között valami jóféle cinkosság, a beavatódás-beavatottság érzete. Talán attól, hogy ez a forma hozzásegíti a nézőt, hogy egyszerre tudjon kívülről ránézni a darabra, és bevonódni annak világába. Különleges élmény az is, ahogy a két prózai színész, Pálmai Anna és Kálid Artúr kiváló énekesi (de nem operaénekesi) teljesítménye együtt szólal meg a profi operaénekesekével (Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Varga Donát, Cseh Antal). És viszont: együtt látjuk az ő – jellegében elütő – színjátszásukat egy másfajta színjátszással. Ez a kétféleség azonban egyáltalán nem zavaró, inkább külön színe-értéke az előadásnak. Zalaegerszegen nincs hagyománya az operának, egy kísérletre emlékszem: úgy 20 évvel ezelőtt hirdettek egy operabérletet a Hevesi Sándor Színházban, ahová népszerű darabokat hoztak el, nem akkora sikerrel, hogy folytatása legyen. A Kvártélyház udvarán pedig ez volt az első kísérlet. Aki ott volt, annak élmény és öröm. Ráadásul az is kiderült, hogy ebben a térben kifejezetten jól szól az opera. Jó lenne, ha erről máskor többen is megbizonyosodhatnának.

Egy nemrégiben alakult társulat, a Terminál Workhouse első előadását hozta el Zalaegerszegre. A M/Ámor, vagy amit akartok a Szentivánéji álom átirata. Dancsecs Ildikó szövegkönyve egy magyar faluba, Makkoshotykára telepíti Shakespeare karaktereit. A mesteremberek itt a helyi kocsmában múlatják az időt, részint kocsmárosként, részint közmunkásként. A házasodni készülő fiatalok pedig életükön kívül a helyi notabilitások – a polgármester és a volt tsz-elnök – vagyonát is közös mederbe terelnék. Egressy Zoltán Irgácsa (a Portugál képzelt helyszíne) előtt, és azóta is a falusi kocsma kedvelt helyszín a kortárs szerzők körében. Ebben az előadásban (is) megtelik élettel, éles kontúrokkal megrajzolt karakterekkel. Ez az atmoszférateremtés talán az előadás legnagyobb erénye, amihez minden szereplő hozzáteszi a magáét. A színészek egyébként váltogatják a szerepeket, így például Molnár Gusztáv alkesz közmunkásból vőlegénnyé alakul, Gerlits Réka pincérnőből menyasszonnyá. Utóbbi szerepében találja kevésbé a helyét: ez az ara szinte folyamatosan kiabál, ordít, így elvesznek az alakításból az árnyalatok. Géczi Zoltán kocsmárosából a menyasszony szerelme lesz, Simon Attila pedig nem csupán modern Ámorként itatja a varázserejű pálinkát, de zenél is. Számomra Bakonyi Alexa volt az előadás felfedezettje, akit még nem láttam színpadon, és aki mindkét szerepében színesen, energikusan, látható játékkedvvel volt jelen. Humoros, szerethető előadás született, érezhetően társulati összmunkából (rendezőt nem is tüntet fel a színlap), ami első munkának mindenképpen ígéretes. És hogy nem marad egyke, az már biztos, mivel még a tavasszal láttam tőlük második produkciójukat, az Emigránsokat (rendező: Mucsi Zoltán), és készülnek az őszi, harmadik bemutatóra is.

A gyerekek először egy klasszikust láthattak, a János vitézt az Apró Színház előadásában és rendezésében, amit a vasárnapi hidegfront miatt nem a Kvártélyházban, hanem az Ady moziban játszottak. A népdalokra, néptáncra és mozgásszínházi elemekre építő előadásnak ez a része az erősebb, szövegmondásban, színészi teljesítményben azonban az előadók eltérő teljesítményt nyújtottak. Az egy órába sűrített történet végig lekötötte a gyerekeket, és ha voltak is néha üresjáratok, valamint a sűrítés miatt dramaturgiai buktatók – néhány rákérdezéssel szülőhöz, nagymamához – a történetet is tudták követni.

Minden évben van egy zenés előadás is, ez idén a Hernádi pont volt (ezt nem itt, hanem néhány héttel ezelőtt Budapesten láttam). Hernádi Judit zenés élettörténete Pelsőczy Réka rendezésében elsősorban a színésznő önazonos, sallangmentes jelenléte miatt tud hatni. Kiállni a közönség elé, felvállalni a színésznők rémálmát, a múló időt, a magán- és a szakmai élet fontos fordulópontjait, szerep nélkül adni önmagát – komoly teljesítmény, amire csak kevesen képesek. Hernádi Judit igen.
Ahogy látható, a fesztivál első felét a műfaji sokszínűség jellemezte. Közös pontjuk a zene, és az, hogy egy nyitott, érdeklődő néző „repertoárjába” mindegyik beleférhet. Kicsit szomorú tapasztalat, hogy ilyen nyitott, érdeklődő nézőből most mintha kevesebb lenne Zalaegerszegen. Lehet, hogy a foci EB jelenti a konkurenciát, lehet, hogy a minimálisan, de mégiscsak megemelt jegyárak is közrejátszanak ebben, nem tudom. Csak reménykedem, hogy a fesztivál második felében változik a helyzet.

IV. ZAlaegerszegi-KOrtárs Művészeti Fesztivál, Zalaegerszeg, 2016. július 1-10.

2016. július 6.

Akadémia a Katlanban

Az idén 50 éves Pesti Magyar Színiakadémia növendékei teljesen belakják a Kovács Udvarházat ebben az évben, a Caminus programsorozat keretein belül. Közös játék, workshopok, előadások, beszélgetések, találkozások. Nekik és annak, aki arra jár: edzőtábor, nyári kurzus.

Várunk mindenkit szeretettel:

Az Akadémia növendékei, valamint a Katlanban felvonuló tanárok: 
Benkő Nóra, Elek Ányos, Felhőfi-Kis László, Gémes Antos, Göttinger Pál, Herczeg Adrienn, 
Pál András, Rétfalvi Tamás, Takács Géza, 
Takács László, Wagner-Puskás Péter




Operabeavatás a Kvártélyházban

Laikusoknak egy tökéletes gyorstalpaló operanézéshez –és értelmezéshez, egyébként pedig egy vidám nyáresti színházi program; ami azért komoly kérdéseket is felvet. Annál is inkább, mert a rendező a közönségnek is ad feladatot, jelenetről jelenetre.

Mozart-mű rendezői segítséggel

A fővárosi Katona József Színház operabeavató előadása érkezett a minap a Kvártélyház színpadára, a IV. ZA-KO Művészeti Fesztivál keretében. Mozart Cosí Fan Tutte című vígoperáját Göttinger Pál állította színpadra, mégpedig egy különös formában: az opera modernizált, egy hangszeren (zongorán) megszólaló változatát a rendező közösen elemzi végig a közönséggel. Minden jelenet elején útmutatást adva, és bizonyos – a karakterek és jellemek formálódására, változására vonatkozó –kérdéseket felvetve a nézőknek.

A Cosí Fan Tutte Mozart egyik legnépszerűbb operája, bár a zeneszerző életében csak Bécsben és Prágában mutatták be. A mű csak a szerző halála után hódította meg Európa nagy operaszínpadait. A darab szövegét Lorenzo de Ponte írta, akivel Mozart többször is dolgozott közösen. Ez az opera együttműködésük utolsó gyümölcse. A szöveg a 18. század végének erkölcsét figurázza ki; ezen belül is az asszonyi hűség meglétére (vagy nem létére) helyeződik a hangsúly a vígjátékok cselekményszálát idéző operában. Szerelem, megcsalás, hűség, cselszövés, intrika, nem tudatos párcserék és lelki vívódások tárulnak a nézők elé, ám nem operaszínházi kötött formában. Az előadás mintha magának a műfajnak is egyfajta kifigurázása lenne. A szereplők (Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Varga Donát, Cseh Antal, Kálid Artúr, Pálmai Anna) játéka és a rendező közvetlen, laza megnyilvánulásai is ezt erősítik. Közben persze az opera eredeti cselekményét, és dallamvilágát látják a nézők, magyar nyelven.

A Katona József Színház operabeavató színházi sorozata nagy sikerrel futott Budapesten, sőt az elmúlt években a Villány környéki Ördögkatlan Fesztivál közönsége is kaphatott belőle ízelítőt. A palkonyai templomban ugyanis a produkció zenei vezetője és zongoristája, Dinyés Dániel zeneszerző tartott hasonló „opera-tanfolyamot" a fesztiválozóknak.

Merthogy operát nézni nem könnyű, gyakran még vájt fülűeknek sem. A műfaj befogadását tanulni kell. Hiába egyszerű maga a történet, a szövegek és zenei váltások értelmezéséhez bizony elkel a rendezői segítség; ami ebben a játékos, könnyed formában igazán élvezetessé és szórakoztatóvá teszi az előadást.

A ZA-KO Művészeti Fesztivál egészen július 10-ig várja a közönséget, felnőtteknek és gyerekeknek szóló előadásokkal egyaránt. Utána pedig indul a Kvártélyházi Nyár, ahol a többek között a Padlás és a Csárdáskirálynő is műsorra kerül.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed