„Az éneklés egyfajta függőséget okoz”

Szolnoki Apollóniával a sorsfordító találkozásokról

Mozart és Da Ponte együttműködésének utolsó gyümölcse a Cosi fan tutte című opera. Zenei kifinomultságát és a szereplők belső történéseinek sokrétű ábrázolását tekintve ez a legrészletgazdagabb Mozart összes operája közül, amit a Katona József Színház Operabeavató címen műsorára tűzött. Dorabella szerepében feltűnő Szolnoki Apollónia hol Portugáliában, hol itthon kápráztatja el a nagyérdeműt. De ha ideje engedi, akkor mást is megnéz a színházban, Pintér Béláért egyszerűen rajong. 

- Mesélj, hogy kerültél a Katonába?

- A zenei vezetővel, Dinyés Danival régóta ismerjük egymást, feleségével, Kolonits Klárával gyakorlatilag együtt kezdtük a pályát, jó barátságban vagyunk. Az első operabeavató megszületése a messzi múltra vezethető vissza, Dani először 2007 körül a Pinceszínházban csinált komolyzenei délutánokat. Ezek alkalmával egyszer választása a Figaro házasságára esett, amelyből részleteket elemzett, amit már úgynevezett „beavatóként” kezelt. Ezt vittük el az Ördögkatlan Fesztiválra is, végeredményben akkor kapcsolódtam be a közös munkába. Danit három éve- egyik Ördögkatlan után- megkeresték a Katonából, hogy csinálna-e operabeavatót a színházban. Így indult az együttműködés, a „beszélgetős koncertsorozat” következő állomása pedig Cosi fan tutte lett, amit Göttinger Pál rendezett. 

A cikk folytatását a Pepita magazin augusztusi számában olvashatják.

Itt bármit kipróbálhatunk - Kolonits Klára és Dinyés Dániel a Magyar Narancsban

Hajdan még az Ördögkatlanból indult, majd a Katonában vált mind izgalmasabb produkcióvá Dinyés Dániel Operabeavatója. A karmester-zeneszerzőt és opera-énekesnő feleségét az elmúlt évad nagyszerű Così fan tutte sorozatáról, az opera zsigeri élményéről és a jövőről kérdeztük.

Magyar Narancs: Évek óta egyre csak növekszik a Katona Kamrájában megrendezettOperabeavatók népszerűsége, s az elmúlt évad Cosìja különösen átütő sikert aratott. Mi ezeknek a titka?

Dinyés Dániel: Erre a kérdésre csak olyan tud válaszolni, aki látott már kívülről is Operabeavatót: a feleségem.

Kolonits Klára: Én abban látom a siker elsődleges magyarázatát, hogy Dani komolyzenei standupja, minden tukmálás nélkül, nagyon komoly témákig, akár például a hangnemi kérdésekig is el tud jutni. És sosincs magasztos, eltartott kisujjú komolykodás, a közönség aha-élmények tömegét tapasztalja meg. Mi, operaénekesek pedig rengeteg jelen idejű inspirációt kapunk Danitól is, a Cosìt rendező Göttinger Palitól is, és talán még inkább magától a prózai színház közegétől. Itt ugyanis a prózai színészi attitűd van keverve az operaénekességgel, s az utóbbi kizárólag eszköz, sosem cél. Hogy jól énekeljünk, az pusztán alapkövetelmény, viszont a játékban mindig gyorsan kell reagálnunk, improvizálnunk. Amikor például A varázsfuvolát vettük még Ascher Tamással, akkor Nagy Ervinnel duettezve kellett lépést tartanom a partnerem improvizációs gyorsaságával, ami hihetetlen élmény volt. De itt bármit kipróbálhatunk, egészen gátlástalanul, és ez nagyon felszabadító erő, és ha mi felszabadultan tudunk játszani, az óhatatlanul is kihatással van a nézőre is.

MN: Ez a forma, azt hiszem, egyszersmind a közreműködő prózai színészek számára is kedves, sőt hasznos lehet.

KK: Ebben a legutóbbi sorozatban Pálmai Annával, illetve Kulka Jánossal, majd az ő helyé­re bravúrosan beálló Kálid Artúrral dolgoztunk együtt, és Anna is, Artúr is elmondta nekünk, hogy bizonyos szempontból életük legnagyobb élménye volt ez a produkció. Megélhették, hogy zenei előképzettség nélkül szinte tökéletesen beletanulhattak egy egészen más szerepvilágba. Nekem amúgy is meggyőződésem, hogy hacsak nincs valami súlyos idegrendszeri defektusa, jószerint bárki muzsikussá, énekessé képezhető. Artúr például az együttesekben valósággal pariba került Cseh Antallal, aki pedig igazi hangnagybirtokos, s aztán volt egy pillanat, amikor egy magasságot szabályosan befedett (ez egy énektechnikai kifejezés), mi pedig csak ámultunk, hogy a fülével egyszerűen levette az operaénekesi trükköket.

DD: Az az igazság, hogy én soha nem gondolkodom „hasznossági” alapon. Minden, amit csinálunk vagy csináltatnak velünk, az hasznos, fejlődést tesz lehetővé. Amióta a saját életemből okulva rájöttem már nagyon korán erre, azóta ezt a kérdést megoldottnak és befejezettnek tekintem. Engem sokkal jobban motivál az, hogy megértsek dolgokat, és ha ez valamivel lehetetlen lenne, akkor megérezzek. Vannak rétegei a zenének, színháznak, amit az eszem foghat fel (ez a színház esetében több, a zenénél kevesebb), és vannak, amit az érzéseim/érzelmeim (ez a zenénél több és a színháznál kevesebb). Ám a hangsúly nem a felfogás milyenségén, hanem magán a felfogáson van. Ennek a megtörténését gondolom a művész belső körös feladatának (avagy: magánügy), és ennek az eredménynek a láttatását a külső körös feladatnak (avagy: közügy, az előadás/koncert maga). A láttatás technikáinak természetesen semmi közük sincs a megismerés technikáihoz, ezért olyan csodálatosan nehéz szakma ez, így lehetséges az, hogy nem mindenki, aki ért, tud láttatni, és nem mindenki, aki tud láttatni, ért is.

MN: Az Operabeavató a műfaj népszerűsítését vállalja fel, ami személyes meggyőződés nélkül nyilvánvalóan lehetetlen feladat lenne. Mi a ti legszemélyesebb érvetek az opera mellett?

DD: Nekem személyes meggyőződésem a zene mellett van. Ennek a részeként tekintek az operára. Számomra nem vitatéma sem a zene, sem annak alcsoportjai, mint például az opera, így érvem sincs. Az ember nem vitatkozik a levegőn, és elég kevés érvet lehetne ellene találni. Ugyanígy gondolok a zenére is.

KK: A színpadon zajló, jelen idejű drámai cselekmény emocionális ereje hatalmas, amihez a zene mintegy hozzátesz még egy dimenziót, és ez a kettő együtt olyannyira felfokozott érzéki-érzelmi élményt kínál, amit film vagy könyv nem adhat. Az opera kitágítja a pillanatot, kiemel a reális időből: ez az a bizonyos „leszúrják, de még 8 percig énekel” helyzet, ami csakis kívülről tekintve tűnhet abszurdnak. Egyébként a közönséggel kapcsolatban nincs igazi probléma, sőt az emberek talán fogékonyabbak, mint valaha. Ki vannak éhezve a valós értékeket kínáló műfajokra, a nem blöffölő előadásokra. Az Opera egészen más típusú népszerűsítő programjain, az Operakaland előadásain is ezt tapasztalom: a kamaszok rögtön megérzik, hogy mi a valódi és mi a hamis, mindig nagyon közvetlenül reagálnak, és disztingválnak – de sosem nevek vagy díjak alapján. Ha olyat kapnak, ami zsigerileg hat, nekünk már nyert ügyünk van. Ez fontosabb, mint bármi csilivili külsőség.

MN: Klárának az opera műfaján belül is van egy-két még személyesebb ügye: a bel canto világa és ezzel rokonságban Erkel operái. Voltaképp mindkét területet extra előítéletek sújtják még az opera berkein belül is.

KK: Így van, érvényesül mindkét irányban egyfajta oktalan lekezelés. A bel canto műfaj borzasztóan nagy szabadságot, de egyúttal nagy felelősséget is jelent az előadó számára, aki rossz esetben üresen csillogtatja az énekesi technikáját, de alkotótársnak is tekintheti magát: színészi igényességgel, felvállalt szubjektivitással, jellemeket teremtve. Erre a legjobb példám és nagy kedvencem a Bánk bán Melindája, ami, úgy tűnik, sajnos búcsút vett tőlem. Ebben a nőben én sokkal többet láttam szimpla áldozatnál, s azt a pszichológiai drámát és emberi dilemmát, ami végül elvezeti a saját és a gyermeke életének eldobásához, nem érzem elnagyolhatónak. Melinda, de akár Szilágyi Erzsébet a Hunyadi Lászlóból, vagy Donizetti Lucrezia Borgiája, sohasem egysíkú, fekete-fehér figura. Azt elfogadom, hogy első pillantásra ezek karmesteri és rendezői szempontból nem annyira izgalmas operák, de hogy nagyon is van mit kezdenünk velük, az meggyőződésem. Ezért van, hogy én akár csak egy koncertszerű bel canto előadásért is lemegyek a térképről, ha kell.

MN: Hogyan folytatódik az Operabeavató a jövő évadban, s egyáltalán mi vár rátok együtt, illetve külön-külön a 2016–17-es szezonban?

DD: Az Operabeavató egy kis szünettel folytatódik, amit én kértem. Januártól megy tovább, addig egy kicsit újragondolom, hogyan is lehetne megújítani az eddigi formát. Tudom és hallom, ahogy mindenki azt mondja, hogy így jó, de engem a fejlődés éltet, nem a stagnálás. Képzeljék el, ha Edisonra hallgatunk, és nem Teslára, és még mindig egyenáram lenne a háztartásokban. Hát én jelenleg e beavató kapcsán a teslai váltóáram gondolatot keresem. Jó, hogy meglett az anyag és forma, amiből építkezünk (lásd Edison), de még nem találtam meg azt a megoldást, amiből korlátlan lehetőségek mutatkozhatnak (lásd Tesla). Egyébként az évadban leszerződtem két produkcióra az Operettszínházba, illetve a Centrál Színházba My Fair Ladyt vezényelni. Valószínűleg lesz egy-két független produkció is, de hát azok egészen a bemutatóig mindig kérdésesek…

KK: Én az Operában talán az első saját jogú bemutatómra készülök majd: Donizetti Lammermoori Luciája leszek, ami számomra a bel canto okán, de a rendező Szabó Máté és a vezénylő Kocsár Balázs miatt is fontos és izgalmas munkának ígérkezik. Lesz majd azután a Szilágyi Erzsébet mellett egy új Erkel-szerepem, még ha csak koncertszerű előadásban is: a Bátori Mária. Októberben pedig lesz az Erkelben egy koncertem, ahol Dani vezényel majd. S szeptemberben részt veszek egy különleges fesztiválprodukció bemutatóján is: ez lesz a Lautrec táncolni fogGergye Krisztián társulatával a Müpában. Ez a munka most nagyon izgat, mert hozzám – ez tán meglepő lehet, de – nagyon közel áll a tánc, a fizikai színház. Valami olyasmiről lesz szó benne, ami számomra és minden művész számára alapvető élmény: mi történik velünk, amikor kiadtunk magunkból mindent, amikor véget ér az előadás, és letöröljük az arcunkról a festéket?

MI AZ A KOMOLYZENEI STANDUP? - KOLONITS KLÁRA ÉS DINYÉS DÁNIEL VÁLASZOLT

Hajdan még az Ördögkatlanból indult, majd a Katonában vált mind izgalmasabb produkcióvá Dinyés Dániel Operabeavatója. A karmester-zeneszerzőt és opera-énekesnő feleségét az elmúlt évad nagyszerű Cosi fan tutte sorozata kapcsán kérdezte a Magyar Narancs.

Arról, hogy mi az Operabeavatók népszerűségének titka, Kolonits Klára elmondta: „Én abban látom a siker elsődleges magyarázatát, hogy Dani komolyzenei standupja, minden tukmálás nélkül, nagyon komoly témákig, akár például a hangnemi kérdésekig is el tud jutni. És sosincs magasztos, eltartott kisujjú komolykodás, a közönség aha-élmények tömegét tapasztalja meg. Mi, operaénekesek pedig rengeteg jelen idejű inspirációt kapunk Danitól is, a rendező Göttinger Palitól is, és talán még inkább magától a prózai színház közegétől. Itt ugyanis a prózai színészi attitűd van keverve az operaénekességgel, s az utóbbi kizárólag eszköz, sosem cél. Hogy jól énekeljünk, az pusztán alapkövetelmény, viszont a játékban mindig gyorsan kell reagálnunk, improvizálnunk”.

„Amikor például A varázsfuvolát vettük még Ascher Tamással, akkor Nagy Ervinnel duettezve kellett lépést tartanom a partnerem improvizációs gyorsaságával, ami hihetetlen élmény volt. De itt bármit kipróbálhatunk, egészen gátlástalanul, és ez nagyon felszabadító erő, és ha mi felszabadultan tudunk játszani, az óhatatlanul is kihatással van a nézőre is” – tette hozzá Kolonits Klára.

Dinyés Dániel arról számolt be, soha nem gondolkodik "hasznossági" alapon. „Vannak rétegei a zenének, színháznak, amit az eszem foghat fel (ez a színház esetében több, a zenénél kevesebb), és vannak, amit az érzéseim/érzelmeim (ez a zenénél több és a színháznál kevesebb). Ám a hangsúly nem a felfogás milyenségén, hanem magán a felfogáson van. Ennek a megtörténését gondolom a művész belső körös feladatának (avagy: magánügy), és ennek az eredménynek a láttatását a külső körös feladatnak (avagy: közügy, az előadás/koncert maga). A láttatás technikáinak természetesen semmi közük sincs a megismerés technikáihoz, ezért olyan csodálatosan nehéz szakma ez, így lehetséges az, hogy nem mindenki, aki ért, tud láttatni, és nem mindenki, aki tud láttatni, ért is” – fejtette ki Dinyés Dániel, aki azt is elárulta, hogyan folytatódik az Operabeavató a jövő évadban: „Januártól megy tovább, addig egy kicsit újragondolom, hogyan is lehetne megújítani az eddigi formát. Tudom és hallom, ahogy mindenki azt mondja, hogy így jó, de engem a fejlődés éltet, nem a stagnálás. Képzeljék el, ha Edisonra hallgatunk, és nem Teslára, és még mindig egyenáram lenne a háztartásokban. Hát én jelenleg e beavató kapcsán a teslai váltóáram gondolatot keresem”.

László Ferenc interjúját teljes terjedelmében a Magyar Narancsban olvashatják.

Vastaps-díj Kolonits Klárának

A művésznő a Katona József Színház Così fan tutte-előadásában nyújtott teljesítményéért vehette át a különdíjat

A hagyományoknak megfelelően a Katona József Színház évadnyitóján osztották ki a Vastaps Alapítvány díjait, melyek az előző évad kiemelkedő művészi teljesítményeit díjazzák. A színház múlt évad végén bemutatott Così fan tutte-produkciójának közreműködői két díjat is kaptak: a legjobb női epizódszereplő díját a Despinát alakító Pálmai Anna, a különdíjat pedig a Fiordiligit alakító Kolonits Klára vehette át.

A Così fan tutte-produkció a már évek óta nagy sikerrel zajló Operabeavató-sorozat eredményeként jött létre. A 2015/2016-os évad során a Kamrában tartott Operabeavatók témája egységesen Mozart operája volt, s a beavatók során a közönség nyomon követhette, hogyan lesz a beavatókból, vagyis a próbákból előadás.

A produkciót – mint arról korábban már hírt adtunk – június 17-én mutatták be a Katona József Színház Kamrájában. Kolonits Klára és Pálmai Anna mellett a további szereplők Szolnoki Apollónia (Dorabella),Varga Donát (Ferrando), Cseh Antal (Guglielmo) és Kálid Artúr (Don Alfonso) voltak. Az előadás zenei vezetője Dinyés Dániel, rendezője Göttinger Pál – az Operabeavató-sorozat állandó közreműködői.

Katona József Színház

A Nyíregyházi TV a Móricz Zsigmond Színház évadnyitójáról

Haumann Péter otthagyja a Katonát

A színművész huszonkét év után távozik, szabadúszóként folytatja, a katonsás szerepeit átveszik.

„Nehezen pótolható” – ezekkel a szavakkal jellemezte Máté Gábor igazgató a távozó színművészt, aki a továbbiakban nem lesz látható a Katona színpadán. A mi osztályunkban Abram szerepét Koltai Róbert veszi át, akivel még Kaposváron dolgozott együtt Máté Gábor. Az olaszliszkaiban Haumann Péter helyett Rajkai Zoltán lesz látható. Máté Gábor elmondta, új tag nem érkezik a társulatba.

Az új évad bemutatói erős „klasszikus vonalat” rajzolnak ki, Puskin-, Brecht- és Ibsen-darab is szerepel a kínálatban. Izgalmas produkciónak ígérkezik Ferdinand von Schirach Terror című műve, amit Dömötör András visz színre a Kamrában. A darab súlyos morális problémát feszeget: egy vadászpilótának kell döntenie arról, hogy lelő-e egy utasszállítót, amelynek a fedélzetén terroristák azzal fenyegetőznek, hogy a repülőt a müncheni stadion 70 ezer nézője közé vezetik. Az előadás érdekessége, hogy a nézők szavazhatják meg, a kétféle befejezés közül melyikkel érjen véget az aznap esti előadás. Az évad bemutatóit itt olvashatja.

Máté Gábor ismertette az idei Vastaps-díjasok névsorát is, akik között többen is szerepelnek az előző évad nagy port kavart A bajnok című előadásához. A legjobb férfi főszereplő díjával Mészáros Bélát tüntették ki, többek között a Bihariban nyújtott alakításáért. Rezes Judit a legjobb női főszereplő díját érdemelte ki (A bajnok, Abigail bulija, Részegek), a legjobb rendezés díját Máté Gábor kapta (Az olaszliszkai, Bihari). A legjobb férfi mellékszereplő Bezerédi Zoltán (A bajnok, Minden jó...) lett, a legjobb női mellékszereplő díját megosztva Jordán Adél (A bajnok, Emilia Galotti) és Pálmai Anna (Az olaszliszkai, Részegek, Cosí fan tutte) nyerte el. Különdíjat ítéltek meg Kolonics Klára operaénekesnek.

14 előadást mutat be az évadban az idén jubiláló nyíregyházi színház

Nyíregyháza – Tizennégy előadást mutat be, kilencet pedig repertoáron tart 2016/2017-es évadban az önálló társulat indulásának 35. évfordulóját ünneplő nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház.

Kirják Róbert ügyvezető a keddi évadnyitó társulati ülésen elmondta: a jeles évforduló alkalmából két vendégprodukció is érkezik Nyíregyházára októberben és novemberben: a Nemzeti Színház Tamási Áron darabját, a Vitéz lélek című drámát, a Szatmárnémeti Színház pedig a Mágnás Miska című operettet mutatja be.

Hozzátette, a Móricz Zsigmond Színház a tervek szerint több városban is vendégszerepelni fog, többek közt a debreceni, a miskolci, tatabányai és békéscsabai színházkedvelő közönség találkozhat majd a nyírségi társulat előadásaival.

A 2016/17-es színházi szezonban öt nagyszínpadi és négy kamaraszínházi bemutatóra várják a nézőket, de öt gyerekelőadást is láthat majd a nyíregyházi közönség.

A nagyszínpadon műsorra tűzik Déry Tibor, Pós Sándor, Presser Gábor és Adamis Anna Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicaljét Tasnádi Csaba rendezésében. Az Emilia Galotti című Gotthold Ephraim Lessing-darabot Keresztes Attila állítja színpadra. Michael Frayn Függöny fel! című vígjátékát Puskás Tivadar rendezi. Hamvai Kornéltól a Castel Felicét Göttinger Pál színrevitelében láthatják a nézők. Thornton Wilder, Michael Stewart és Jerry Herman Hello, Dolly! című vígjátékát pedig Szente Vajk rendezi.

A Krúdy Kamaraszínpadon Borisz Akunyin Sirály című darabját, Jimmy Roberts és Joe DiPietro Ájlávjú. de jó vagy, légy más! című zenés művét és a Főfőnök című Lars von Trier-film színpadi adaptációját mutatják be. Tasnádi István A fajok eredete című művét a Nézőművészeti Kft. társulattal állítja színpadra Dömötör Tamás rendező.

A gyermekelőadások között a Tündér Lala című mesejátékot Halasi Dániel színrevitelében láthatja a közönség, A kisfiú meg az oroszlánok című művet Harsányi Sulyom László rendezi. A MŰvész Stúdió ovis bérletében Fekete István klasszikusát, a Vukot Tasnádi Csaba rendezésében tekintheti meg a nagyérdemű, Janik László Sárkányölő Krisztián című meséjéből készült darabot Bal József, Szűcs Réka és Zádori Szilárd Tancika Marcika művét a Harlekin Bábszínház előadásában Szűcs Réka rendezi.

Kilenc, az előző évadokban játszott előadás továbbra is repertoáron marad a nyíregyházi színház 2016/17-es évadában.

Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere az évadnyitón a nyáron kiírt színházigazgatói pályázatról elmondta, hogy keddig még egyetlen pályázat sem érkezett az önkormányzathoz. A direktor személyéről az októberi ülésén dönthet majd a város közgyűlése. Kirják Róbert ezzel kapcsolatban hozzátette, be fogja adni pályázatát a tisztségre.

A nyírségi teátrum önálló társulatának létrehozásáról 1979-ben döntött a megyei vezetés, ehhez 1980-ra jelentősen kibővítették a színház épületét. Az igazgatói posztra Bozóky Istvánt nevezték ki 1980-ban, az első előadást – Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét – 1981. október 17-én mutatták be – olvasható a www.moriczszinhaz.hu oldalon.

– MTI –

Sinatra, Balaton, szél

Öt évvel ezelőtt költöztem családommal Balatonfüredre. Hátrahagytuk a főváros gyönyörű, piszkos, izgalmas, lármás világát, hogy halljuk a falevelek susogását, a Koloska patak csobogását, mindennap megcsodáljuk a Balaton csillogó hullámait. De az idillt itt is megszakítja időnként a szomszéd kertekben felhangzó fűnyírók, kalapácsok és flexek kánonja, a csöndes, Balaton-parti sétákra várni kell őszig. Nyüzsög a város a nyaralóktól, a borheteken minden asztalnál jókedvű borkóstolás zajlik. A nyár – az idillinek álmodott helyett – évek óta munkával, előadások és koncertek szervezésével telik. Július elején, a Kisfaludy Színházi Fesztiválon fellépett Benedek Miklós, Vári Éva, Tenki Réka, Göttinger Pál, hogy csak néhány nevet említsek, de sor került egy operabemutatóra, a Figaro házasságára is. A Mendelssohn Kamarazenekart ezúttal Oberfrank Péter vezényelte. Mozartot élőben hallgatni Váradi Zita, Bakonyi Anikó, Palerdi András és Szegedi Csaba, kiváló énekesek tolmácsolásában, igazi feltöltődés volt. Néhány nappal később a FüredJam fesztivál koncertjeivel töltöttük meg a Blaha utcát és a Kisfaludy Színpadot. Fellépett többek között a Kiscsillag, Kollár Klemencz László, a Kerekes Band, Grecsó Krisztián és Zoltán, sajnos az ország legnagyobb nyári vihara zárta a fesztivált a gipsy klezmert játszó Dalabai Band helyett. Két nappal később a Veszprémi Petőfi Színház Család ellen nincs orvosság című komédiája a rossz idő mellett nyújtott kikapcsolódást a nevetni vágyóknak, a gyerekekhez érkezett Süsü, valamint Mazsola és Tádé is. Most Frank Sinatra-lázban égünk. Augusztus 18-án, csütörtökön 20 órától a Gyógy téren Frank Sinatra és kortársainak dalaival invitálja a közönséget zenés időutazásra, a múlt század első felének Amerikájába Mihályi Réka, Szolnoki Péter, Gájer Bálint és Mészáros Tamás. Sinatra világslágerein túl megidézik a szving virágkorát is, közreműködik a Studio 11 Ensemble és a Budapest Táncművészeti Stúdió. Egy évvel ezelőtt Zorán énekelt, gitározott a csillagos ég alatt, reméljük, most is jó idő lesz, esőhelyszínünk nincs, a koncert kezdési időpontja rossz idő esetén egy órát csúszhat. Figula Jánossal a Bor, zene, vers sorozatunk egy negyedik tétellel gazdagodott, amelyben a versek mellett dzsesszt énekelek, izgalmas kirándulás ez mindkettőnk számára, szívesen lépünk fel együtt. Szeptembertől indul a színházi évad, az életem annyiból változott, hogy újra szabadúszó leszek, új feladatok várnak. Veszprémben két szerepre hívott Oberfrank Pál, amelyből az egyik darabnak november elején lesz a bemutatója. Balatonfüreden is egész évben szervezünk előadásokat és koncerteket, természetesen kisebb gyakorisággal. Szeptember 1-jén a Lyukasóra produkcióval indítjuk az idei évadot, ahol Lackfi János beszélget Lator Lászlóval, Várady Szabolccsal, Lanczkor Gáborral, én pedig a reformkori színházba járás kultúrájáról mesélek, amelyet 1831-ben Kisfaludy Sándornak köszönhetően kőszínházi keretek között élvezhetett a nagyérdemű. Ha ma valaki idelátogat, és keresi a Kisfaludy Színház kőépületét, nem találja meg. Mégis belebotlik majd mindenhol, ott is, ahol nem számítana rá. Sportcsarnokban, múzeumokban, szállodában, éttermekben és természetesen a szabadtéri színpadokon. Én ott leszek. Ha nem, akkor nézzen a Balatonra, ezen a nyáron, öt év után, végre valóra vált egy álmom: vitorlázni tanulok. Ott leszek, ahol a csend, a hullámok és a szél... 

Kéri Kitty, a Kisfaludy Színház művészeti vezetője

forrás: https://veol.hu

Augusztus közepétől válthatók bérletek a szegedi színház következő évadára

Színházba mentem! – ez a Szegedi Nemzeti Színház legújabb évadának szlogenje. Azt már a nyári szünet megkezdése előtt tudni lehetett, hogy szeptembertől az eddigieknél több vidám produkciót láthat majd a közönség, a csütörtöki sajtótájékoztatón pedig arra is fény derült, pontosan mikor, milyen előadásra csábítja a teátrum a színház szerelmeseit.

A drámatagozat augusztus 23-ától próbál a szegedi teátrumban, nem sokkal később pedig az operatagozat is megkezdi felkészülését az őszi bemutatókra – ismertette az aktuális történéseket a színház háza tájáról Gyüdi Sándor. A 2016/2017-es évad műsorfüzetét a főigazgató mellett Pál Tamás első karmester, Spiró György művészeti vezető, illetve Keszég László főrendező ismertette.

Az operatagozat, az első karmester szavai szerint, magasra állította a mércét az új évadban, ugyanis a leggyakrabban játszott művek “átiratait” láthatja majd a közönség a szegedi színpadon. A Bánk bán, a Don Pasquale és a Faust a legismertebb és legkedveltebb operák közé tartozik a műfaj rajongóinak körében, ezúttal azonban újszerű színpadi megközelítésből, az igényes zenei megvalósítást szem előtt tartva viszik színre az előadásokat. Tavalyról visszatér a nagy sikernek örvendő Szerelmi bájital és a Trubadúr is, illetve Szegeden is látható lesz a fővárosban már bemutatott Sly című Shakespeare-opera.

“A jó színház izgalmas, lebilincselő, különleges, meglepő történeteket dolgoz fel” – olvasható Keszég László tollából a teátrum hivatalos műsorfüzetében. A tagozatvezető-főrendező, ahogy már korábban többször, most is hangsúlyozta: az eddigi évadoktól részben eltérve, több vidámságot csempésznek a színház falai közé. Jön például a Volpone című, az emberi tulajdonságoknak görbe tükröt állító komédia; a Keszég által legjobb tanmeseként aposztrofált Pinokkió; az ironikus hangvételű Menekülés című Bulgakov-dráma; a Mesél a bécsi erdő című örökzöld népszínmű; valamint a Dollárpapa című komédia is.

Idén is fogad ősbemutatót a színház: Háy János Utánképzés című színművét április 7-én láthatja a közönség, először Szegeden. Spiró György elmondta, Háy a legjobb magyar drámaírók egyike, ezt a darabot is egy, a saját életéből merített epizód ihlette. Az évad kedvelt és várt produkciója a stúdiószínházi bemutató, melyet ezúttal a Nagyszínház balett-termében láthatnak az érdeklődők. Hubay Miklós Néró című műve három egyfelvonásos alapján készült, története pedig tapasztalat az önkényuralomról.

Gyüdi Sándor felhívta a színház szerelmeseinek figyelmét: a bérletértékesítés augusztus 15-én kezdődik, a tavaly is bérletet váltók pedig egészen szeptember 10-ig hosszabbíthatnak. A bérletek neve idén sem változott, a műfaji összetétel azonban sokszínű. A drámatagozat szeptember 9-én tartja hagyományos nyitánygáláját a Kisszínházban, szeptember 10-én pedig opera gálaműsort rendeznek Simándy Józsefreemlékezve, akinek kereken 70 éve indult el karrierje Szegeden.
Színházba mentem! – a 2016/2017-es évad műsora

Nagyszínház produkciói
október 7. – Erkel Ferenc: Bánk bán opera
Rendező: Galgóczy Judit

október 21. Carlo Collodi: Pinokkió mesejáték
Rendező: Hollós Gábor

november 11. Stravinszky/Górecki: Menyegző/IV. szimfónia
Szegedi Kortárs Balett bemutatója
Koreográfus: Juronics Tamás

november 25. Lloyd Webber-Time Rice: Evita musical
Rendező-koreográfus: Juronics Tamás

2017. január 11. Ermanno Wolf-Ferrari: Sly opera
Rendező: Göttinger Pál

február 3. Donizetti: Don Pasquale vígopera
Rendező: Sándor János

február 24. Mozart-Lackfi János: Parázsfuvolácska mesejáték
Rendező: Toronykőy Attila

április 28. Charles Gounod: Faust opera
Rendező: Bodolay Géza

Kisszínház

szeptember 23. Ben Jonson: Volpone komédia
Rendező: Csiszár Imre

szeptember 30. Hubay Miklós: Néró színmű
Rendező: Léner András

november 4. Ibsen: A nép ellensége színmű
Rendező: Bodolay Géza

december 9. Bulgakov: Menekülés dráma
Rendező: Zsótér Sándor

2017. január 27. Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő népszínmű
Rendező: Keszég László

február 17. Abszurdia
Szegedi Kortárs Balett bemutatója
Rendező: Juronics Tamás

március 3. Gábor Andor: Dollárpapa komédia
Rendező: Horváth Péter

április 7. Háy János: Utánképzés ősbemutató
Rendező: Szőcs Artur

A playdome.hu a Halál Hotelről

Könnyed esti krimi-komédia egy hotelben, ahová meghalni járnak az emberek.

Néha bizony jól esik az embernek kikapcsolódni a dolgos hétköznapok videojátékozással töltött órái után, és valami olyasmivel elütni a szabadidőt, amiben nem kell lövöldözni, hosszú órákon át bázisokat építgetni, Pokémonok után járni a várost vagy épp luxusjárgányokkal száguldani a meseszép hegyvidéken. Mit is tehet ilyenkor az egyszeri játékos? Mondjuk elmegy színházba! Így tettem én is néhány nappal ezelőtt, és választásom egy különleges darabra esett. Egressy Zoltán Halál Hotel című színdarabja ugyanis több szempontból is kilóg a sorból.

A Halál Hotel története megdöbbentő módon a Halál Hotelben játszódik. A szálló arról vált híressé hírhedtté, hogy ide bizony meghalni járnak az emberek. No ne valami Motel-féle horrort képzeljetek el, ez egy egészen bájos kis hotel, ahol készséges a személyzet (vagyis az igazgatónő és a szakács, mert más nem nagyon van), és a kiszolgálásra sem lehet panasz. Itt senkit sem ölnek meg, csak épp rávezetik az embert a végső tettre. Víz csöpög a konnektorra, gyanúsan zöld színe van a víznek, fura kötél lóg a szoba közepén... Történetünk a hotelben működő Ravatal Rádió műsorvezetőinek titokzatos megölésével veszi kezdetét, majd nem sokkal később meg is érkezik főhősünk, Frank nyomozó (Cserna Antal), hogy felgöngyölítse az ügyet. Sorra kihallgatja a szálloda vendégeit, akik nincsenek sokan: mindössze az életvidám Skolasztika nővér (Kútvölgyi Erzsébet), egy fiatal lány (Holecskó Orsolya) és egy fiatal srác (Horváth Illés), akik halni jöttek a hotelbe, valamint egy másik férfi (Őze Áron – aki egyben a rendező is). Mellettük csak a szálloda igazgatónője (Losonczi Kata), Mo Csing – a szakács/pincér (Göttinger Pál) és a rádió tulajdonosa, Damoklész (Takács Géza).
Ők persze mind rettentő gyanúsak, akármelyikük lehet a tettes. Elszánt, de kissé labilis hősünk, Frank nyomozó pedig a lehető legalaposabb munkát szeretné végezni, de sehol sem talál egy kályhát, amitől elindulhatna, így marad a találgatás. Végül persze rájön a megoldásra, a gyilkos is előkerül és a csattanó sem maradhat el.

A Halál Hotel első hallásra meglehetősen morbid témát boncolgat: viccet csinál a halálból. Ám ezt oly formán teszi, ami a legkevésbé sem bántó vagy megbotránkoztató. Az egész darab végig bohókás, ügyesen figurázza ki Agatha Christie regényeinek jellegzetes szereplőit. Az i-re a pontot a színészi játék teszi fel. Minden színész jól hozta a szerepét, de közülük is kiemelkedett a zavarodott nyomozót alakító Cserna Antal és a kacér igazgatónőt játszó Losonczi Kata.
Mint fentebb említettem, a Halál Hotel több szempontból is kilóg a többi színdarab közül. Különlegességeinek egyike, hogy a darabot kifejezetten az Óbudai Társaskör kertjére írták, így a színészek alkalmanként nemcsak a berendezett díszletet, de a kert adottságait is ki tudták használni.

Könnyed esti kikapcsolódást kínált Egressy Zoltán darabja, amely épp annyit nyújtott, amennyit az ember előzetesen várt tőle, de nem is akart ennél több lenni. Mind a történet, mind az alakítások és a körítés is a helyén volt, a poénok ültek. Voltak ugyan néha kicsit laposabb részek, de unalmasnak ezeket sem mondanám, inkább csak amolyan pici szusszanások egy következő lendületvétel előtt. A Halál Hotel így nem más, mint egy jó kis nyáresti szórakozás, amely ugyan a halállal viccelődik, de valójában épp azt sugallja, hogy szeressünk élni. Sajnos idén már nem tűzik újra műsorra a darabot, de jövőre érdemes lesz kiülni rá a színházba a kertben. ■

Ilyen lesz a Móricz Zsigmond Színház 2016/17-es évada

Kedvencek Bérlet az Orlai Produkciótól

Interjúk



Ez a lista automatikusan áll össze. Az összes interjú megtalálható a tárgymutatóban.

Pálmai Anna: Engem kinyír az ordítozás, a balhé, a feszkó

Csak szeretetben tud dolgozni. Karakteres, egzotikus hangjáról ismerik legtöbben, pedig a Katona József Színház fiatal színésznője számos filmben és sokkal több előadásban játszott már, több alkalommal édesanyjával, Szirtes Ágival. A The Walking Dead Michonne-ja és a Csajok Marnie-ja a szinkronmunkák nehézségei és örömei mellett színésszé válásáról, Katona-beli előadásairól és az elmaradt sikerű filmszerepek okairól is beszélt az Origónak.

Keveset tudni arról, milyen gyerek volt Pálmai Anna. Ugyanolyan öntörvényű, vadóc lány voltál, mint most?

Nem voltam vadóc. Igazi jó gyerek voltam, nem mutattam semmilyen jelét a rebellisségnek. Később aztán ez változott.

Már kiskorodban érdekelt a színészet?


Persze, mert sokkal izgalmasabbnak tartottam a színházat, mint a valóságot. Elbűvöltek a jelmezes emberek, a sminkek, a parókák. Iszonyú izgalmas volt.

Mióta tudod, hogy ezt szeretnéd csinálni?

Már az általános iskolában szavalóversenyeken indultam. Volt egy csodálatos magyartanárnőm, aki megszerettette velem az irodalmat, miatta kezdtem el verseket olvasni. Verseket olvasni máig nagyon szeretek, mindig megnyugtat. A Vörösmarty Gimnáziumban már biztosan tudtam, hogy felvételizni fogok a Színművészetire. Az egy rohadt jó négy év volt. Drámatagozatra jártam, olyan közösség voltunk, ahova öröm volt mindennap bemenni.

Támogatott a családod abban, hogy színésznő legyél?

Igen, anyám is, és apám is. Ha pontosan tudod, hogy mi az utad, akkor miért akarnának arról lebeszélni? Szerintem ez egy alapvető szülői mechanizmus része, hogy a gyerekedet támogatod abban, amit szeretne. Aztán az már a jövő zenéje, hogy ő ebben boldog vagy sikeres lesz-e.

Híres színészdinasztiából származol, nagyapád Szirtes Ádám, édesanyád Szirtes Ági. Szolgáltak ők neked valamiféle mintaként, vagy tőlük függetlenül indultál el ebbe az irányba?

Nem tudom, talán ez is, az is. Mindig szerettem megnevettetni az embereket, bármikor szívesen hülyét csinálok magamból, a színház meg erre tökéletes szelep. Nincs nyomasztó örökség, amit cipelek, vagy aminek meg akarnék felelni.

A felvételi a főiskolára elsőre nem sikerült. Ezt akkor hogy élted meg?

Hatalmas trauma volt, tragédia, egy halálközeli élmény.Sírtam, zokogtam, felhívtam az anyámat,hogy nem vettek fel, ő meg már-már attól félt, hogy leugrom valamelyik hídról. De az idő igazolta, hogy ez miért történt így, és most már nagyon örülök, hogy Máté Gáborhoz jártam négy évig. Előtte, Vidovszky Györgynek köszönhetően, bekerültem a Bárka Színház stúdiójába. Ami annyira meghatározó volt, Spolarics Andreával és mindenkivel, olyan jól éreztem ott magam, hogy valójában nem is tudtam elképzelni, hogy otthagyom a Bárkát, és megyek a főiskolára. Persze felvételiztem, és akkor már felvettek.

Soha nem ért megkülönböztetés édesanyád és nagyapád miatt?

Nem vettem észre olyan konkrét helyzetet, hogy „Anna, neked azért kell többet, mást vagy máshogy teljesítened, mert az anyád a Szirtes Ági”, ezt így sohasem mondták ki. Annyit viszont a mai napig észreveszek szemekben, hogy néha nem engem látnak. Mintha kísértetet látnának, főleg olyan kollégákon, akik fiatalkora óta ismerik anyámat, és rengeteget dolgoztak vele.

Említetted, hogy többször is együtt játszottatok. Milyen vele a közös munka? Kollégaként vagy lányaként kezel?

Azért ezt nem lehet kettéválasztani. Nem volt mindig könnyű, de meg kellett tanulnom kezelni ezt a helyzetet, ma már könnyebb. Gyerekkorom óta bejártam ebbe a színházba, mintha hazamennék, ismertem mindenkit, azután odakerültem mint főiskolás, gyakorlatra. Hát elég fura volt.

Az elején volt lámpalázad?

Hát hogyne, persze! Halálfélelmem volt minden előadás előtt. Előfordul, hogy ma is van még. Szövegben utálok hibázni.

Miközben kell, hogy legyen benned egy jó adag exhibicionizmus is.

Igen, de ez a kettő együtt jár. Az, hogy valaki színész, nem azt jelenti, hogy nem fél. Még mindig vannak olyan előadások, amelyek előtt rettegek. Amiben teljesen felszabadult vagyok, és könnyed, az a paródia. Van egy est minden január 1-jén, amikor mi, színészek egymást szoktuk parodizálni, a rendezőket és kollégákat. Ötvös Andris, Elek Feri és Dankó Pisti a magja ennek a csapatnak, de már csatlakozott hozzánk Mészáros Blanka, Pálos Hanna és Tasnádi Bence is. Tulajdonképpen az igazi véleményemet szeretem humorba csomagolva tálalni.

Nem átlagos szerepeket játszol a Katonában. Cigánylány, zsidó lány, terrorista. Tudatosan ilyen karaktereket választasz, vagy ilyeneket osztanak rád?

Egy társulatban azt játszod el, amit rád osztanak, de az, hogy van egy karaktered, hogy hogy nézel ki, abból nagyon sok minden következik, az határozza meg, hogy milyen szerepeket fogsz kapni.Azt szeretem, amikor valaki teljesen mást kér tőlem, ha meglep.Az, hogy nekem mondjuk jól áll, ha egy „kimondom a véleményemet” parasztlány vagyok, vagy egy szenvedélyes karakter – azt hiszem, hogy ezek nekem könnyebben mennek. Képzeld, múltkor Dinnyés Dani szólt, hogy „Gyere már be egy próbaéneklésre, mert szerintünk te alkalmas lennél arra, hogy ezt a szoprán szerepet elénekeld!" és akkor belekerültem a Così fan tutté-ba, amit most próbálunk a Kamrában, egész évben futott Operabeavató cím alatt. Szóval az élet egyszer csak adott valami olyat, amit nem gondoltam volna.

Sok színész beskatulyázódik egyfajta szerepkörbe. Nem kapnak annyi vagy olyan lehetőségeket, hogy kitörjenek ebből.

Igen, de vannak átváltozóművészek. Ilyen például Christian Bale, aki A gépész-hez lefogyott 60 kilóra, aztán a Batman: Kezdődik!-re fölszedett 30-at, majd a következő filmjéhez megint visszafogyott... Vannak ilyen őrültek, akik abban lelik örömüket, hogy újra és újra megfogalmazzák magukat és a testüket. Ekkorát szerintem egy magyar színész nem lenghet ki, meg hát nincs is az a három hónap, amíg lefogyok, azután meg visszahízok egy szerep kedvéért. Amúgy ha már a fogyásnál tartunk, most egy fontos dolog történt az életemben, szeptemberben találkoztam Tomán Szabinával, akinek segítségével életmódot váltottam.

Van olyan az általad játszott szerepek közül, ami nagyon közel áll hozzád és igazán megmaradt benned?

Nekem nem is kimondottan egy szerep a fontos vagy meghatározó, hanem a hozzá kapcsolódó érzéseim. Milyen volt a próbafolyamat, a rendező, a mindennapi munka, a hangulat. Én csak szeretetben tudok működni, ki nem állhatom, ha piszkálnak. Engem kinyír az ordítozás, a balhé, a feszkó. Emlékezetes szerepeim mind attól fontosak nekem, hogy éreztem, kölcsönösen megbízunk egymásban a rendezővel meg a többiekkel, akikkel a színpadon vagyok. Vannak találkozásaim, amikből rengeteget tapasztaltam és tanultam.Hiszek a jó csapat erejében, és a Katona nagyon erős csapat.Amit nagyon szeretek, az most nyáron is lesz, a Tévedések vígjátéka Szegeden, az is egy szuper csapat. Imádtam Szidikét aCigányok című előadásban, a számomra egyik legkedvesebb pedig a Nordost volt. Abban hárman játszottunk, Fullajtár Andrea, Bodnár Erika és én. Az már sajnos nincs, pedig aktuálisabb lenne, mint bármikor: az, hogy egy csecsen terroristanő szemszögéből és személyes tragédiáján keresztül ismerünk meg egy megrendítő történetet.

Színpadi sikereidhez képest a filmek, amikben szerepeltél, nem voltak átütőek. Vajon mi ennek az oka?

Fogalmam sincs, rengeteget gondolkozom ezen. Játszottam a 9 és 1/2 randi-ban, aztán jött a Para, a Szélcsend – szintén Sas Tamással –, és tavaly nyáron forgattam pár napot a Válótársakcímű sorozatban. Nagyjából ennyi. Érdekes, többször mondták azt nekem, meg rendezőktől is szoktam hallani, hogy „Csak az a baj, hogy túl szép vagy!” Utálom ezt a mondatot!

Ez mióta baj? Pokorny Lián is tudtak csúfítani a Társas játékban, ha azon múlik.

Hát igen... Nyilván soha nem kapunk választ ezekre a kérdésekre, csak elgondolkodtató, hogy a szépség sokszor hátrány, vagy kevésbé hiszed el egy szép embernek, hogy ő nyomorult, hogy az élete boldogtalan, hogy ő is küzd. Mert azt gondolják, hogy a szép embereknek valahogy könnyebb.

Nem így van?

Bizonyos szempontból igen, könnyebb, de nálam sokkal szebb színésznők forgatják agyon magukat, úgyhogy velem valami más nem stimmel. Félreértés ne essék, senkitől nem sajnálok semmit, de azért várnám, hogy mi az, ami tényleg engem talál meg. Tehát én irigyelni senkit nem szoktam, inkább az izgat, hogy az életem hogy fog alakulni ebből a szempontból.Talán lesz egy rendező, akinek majd én kellek.Egyébként nagyapám helyettem is leforgatott már előre mindent. Évente 3-4 filmet csinált, ha pörgetem a filmeket, amelyekben játszott, elszédülök, mire a végére jutok. Anyám is sokat forgatott, szóval családi szinten nem panaszkodhatunk...

Most és a közeljövőben miben láthatnak a nézők?

Játsszuk még júniusban és júliusban is párszor a már említett Operabeavató – Così fan tutte előadást, amit Göttinger Pál rendez a Kamrában. Ez egy iszonyú izgalmas este lesz, operaénekes sztárokkal állunk egy színpadon Kálid Artúr és én. Ez egy lazább, kötetlenebb, formabontóbb előadás. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom.

Rengeteget szinkronizálsz, komoly szerepek is gyakran megtalálnak. Mióta csinálod?

Intenzíven nagyjából három éve. Kisebb szerepeket már kaptam a főiskola után, de tulajdonképpen mindent Aprics Lászlótól tanultam. Akkor még nem volt oktatás a főiskolán, de most már van, ő tanítja. Mi viszont még nem voltunk olyan szerencsés helyzetben, úgyhogyén a mélyvízben tanultam meg úszni.Ő hívott zöldfülűként főszerepekre. Először persze kisebb szerepeket kaptam, de aztán jöttek a nagyobbak is filmekben, sorozatokban, úgyhogy mindent neki köszönhetek. A többi kolléga is több-kevesebb türelemmel eltűrt, amikor még nem voltam ügyes, de Aprics nevelt ki magának.

Mi okozott nehézséget?

Volt néhány, például azok a rövidítések, hogy kk, eleje h, vége kk (képen kívül, eleje háttal, vége képen kívül – a szerk.). Ezeket például nem tudtam. Azt hiszem, hogy minden szinkron, amit csináltam, azért volt nehéz, mert pontosnak kell lenni, és akkor jó, ha az érzelmek igaziak. Ezértszeretek Apriccsal dolgozni,mert ő mindig megköveteli a minőséget. Éppen ezért mindig emelkedett pulzusszámmal dolgozom. Ez pontosan olyan idegrendszeri munka, mint a színészet, csak nincs rajtam smink, meg nem vagyok beöltözve, mert nem engem látni. Tulajdonképpen hihetetlen jó játék, hogy nem én látszom, mégis olyan szinten kell a másik színészre ráhangolódni, mintha velem történne.

Mindezt úgy, hogy neked nincs több hónapod felkészülni a szerepre, hanem rögtön hozni kell a karaktert.

Igen, gyorsan át kell venni az adott színész lelki- és idegállapotát. Nagyon sokszor hívnak fekete színészre vagy mondjuk egy vagány kinézetű színésznőre, akiknek gyakran furán magas hangjuk van. Ilyenkor megállapítom, hogy az én hangom sokkal jobban áll neki. (nevet)

Vannak kedvenc munkáid?

A Csajok-at imádom, abban Marnie vagyok, ugyanígy aFeketelistá-t, ami az idén már sajnos nincs. Nagyon szerettem aGengszterkorzó-t, a Mad Men – Reklámőrültek-et, a Brooklyn 99 – Nemszázas körzet-et és a Banshee-t. Na, abban Rebecca egy teljesen más karakter, néztem is, hogy egy szőke topmodell lányra hívott ki Aprics, de nagyon megszerettem. Meg persze ott van még a The Walking Dead-ből Michonne, aki szintén hatalmas kedvencem, nagyon vagány csaj – én magam is nézem a sorozatot, de szinte mindent angolul, hogy tanuljam a nyelvet. És a rajzfilmeket is imádom, nemrég mozikba került az újJégkorszak, abban is kaptam most szerepet.

Követed is ezeket a filmeket vagy sorozatokat? Visszanézed magadat?

Múltkor az éjjel-nappaliban pakoltam a kosaramba, és ment a tévé a kassza fölött. Egyszer csak meghallottam magamat, épp egy nagyon nehéz jelenet ment Az Álmosvölgy legendájá-ból, amiben Abbie Mills hadnagy vagyok. És ahogy így megnéztem, mondtam magamnak – meg a kasszásnak –, hogy ez az én hangom, és lehetettem volna pontosabb. Néha meg vagyok elégedve magammal, néha nem.

Meg szoktak ismerni hangról?

A csak színházba járók kevésbé, de akik a sorozatokat is nézik, azok felkapják a fejüket, ha bemegyek valahova, és megszólalok. Olyankor nagyon menőnek érzem magam. Múltkor bementem egy boltba, és az eladósrác nem hitte el, hogy bejött Marnie. „Légyszi mondanál még valamit?” – kérte, majd hozzátette, hogy „Úristen ezt nem hiszem el, ez tényleg te vagy!” De az volt az igazán gyönyörű pillanat, amikor a legtöbb főcímet és stáblistát bemondó Bozai József hangján először hallottam a nevemet. Azt hittem, hogy elsírom magam, gyerekkorom óta hallom őt, és most kimondta a nevemet. Akkor éreztem azt, hogy most már én is vagyok valaki!

Miket nézel mostanában?

Hatalmas Sean Pen-rajongó vagyok, tőle bármikor, bármit.Trónok harca jöhet minden mennyiségben. Amitől sikoltoztam, annyira jó, az a House of Cards. Imádtam a True Detective első évadát, amiben Matthew McConaughey és Woody Harrelson játszott. Nézem még a The Walking Dead-et, amiben ugye szinkronizálok is. Na, az például azon kevés munkák közé tartozik, amire én jelentkeztem. Odamentem és megmondtam, hogy én vagyok Michonne, őt adjátok nekem! (nevet) Nagyon röhögtek, és mondták, hogy oké, majd hívunk, aztán szerencsére tényleg hívtak.

Gyakran előfordul, hogy nézel egy karaktert, és eszedbe jut, hogy szívesen lennél a magyar hangja?

Rengetegszer van ilyen, hogy nézem, és „Úristen, őt nagyon leszinkronizálnám!” Meg olyan is van, hogy nézek egy filmet magyarul, és arra gondolok, hogy én sokkal jobb lettem volna rá. De természetesen elismerem, ha valaki csodálatos, és tökéletesen szinkronizál.

Pedig nagyon sokat dolgozol. Ennyi munka mellett mennyi szabadidőd van?

Hát nem sok. Év közben nulla, pihenésre marad a nyár.

Mit csinálsz ilyenkor?

Leginkább semmit. Otthon fekszem a kanapén. Annyira elfáradok, hogy külön programot csak pihenés után tudok csinálni. Amikre ilyenkor vágyom, az egy nagy alvás, hogy ne kelljen 7-kor felkelni, úgyhogy ilyenkor alszom délután 1-ig, utána lemegyek ebédelni.Nagyon nagy lustuló vagyok,élvezem, amikor semmi dolgom. Az utazás tölt fel, meg a barátaimmal a fröccsözős esték. Most voltunk egy hétre Korfun a szerelmemmel, valami isteni volt! Persze nem panaszkodom, mert dolgozni is imádok, rohadtul élvezem, amit csinálok.

Milyen terveid, álmaid vannak a jövőre nézve?

Konkrétan nincs ilyen, bármire nyitott vagyok! Amit szeretnék visszakapni az életembe, az a lovaglás és az a szabadság, ami azzal jár. A munka, ha ennél rosszabb vagy kevesebb soha nem lesz, és az opera mint új szerelem megmarad, és tudom magamat fejleszteni, akkor boldog leszek. Azt tudom, hogy én is, mint sokan, szeretnék anyagilag biztonságba kerülni.Azért ez a szakma nagyon szélsőséges,már ami a bevételünket illeti. Vagy van pénz, vagy nincs, átmenet, vagy legalábbis egy szinten tartott minimum nem nagyon létezik. Szeretnék nem rettegni attól, hogy hogy fizetem be a csekkjeimet, ezt mondjuk kívánnám magamnak, meg sok szerencsét, mert az azért kell ehhez a pályához!

UGYANÚGY CSAJOZUNK, MINT 20 ÉVE

A Wellhello dalaira épülő #Sohavégetnemérős című filmet ősszel mutatják be az országban cirkáló mozgó mozi projekt segítségével. A film egyik főszereplője a Katonából is ismert Ötvös András.

Sokat nem lehet tudni a filmről. Miről szól a történet?


Ez egy ami hat kis történetből álló film, és mindegyiket egy Wellhelo dal inspirálta. A film kötődik a Volt fesztiválhoz és a mai fiatalokhoz, olyan generációs film ez, mint például a Moszkva tér volt. Végig azt éreztem a forgatás során, hogy ugyan a történet nem bonyolult, de mégis szükség van egy ilyen filmre. Egyébként a Wellhelosok is játszanak benne, de ők önmagukat, a szerepeket pedig profi színészek alakítják. A hat sztorit külön forgattuk, így csak a saját részemet ismerem. Én egy kicsit mackós, kínai sportpapucsos fiút alakítok, aki másnaposan arra ébred egy mólón, hogy hozzá van bilincselve egy újgazdag ipades pesti lányhoz. A kérdés, hogy ezt hogyan oldják meg.

Nagyon tetszett, hogy két ennyire különböző ember valahogy mégis megtalálja a közös hangot. Na meg a csajozás... Állítólag a mai fiatalok már nem tudnak csajozni, de Szabi, akit én játszom, mégis meghódítja a hozzábilincselt lányt, aki látszólag nagyon felszínes, persze csak látszólag. Erről eszembe jutott, hogy amikor próbáltuk a főiskolán Gothár Péterrel a Háztűznéző című darabot odaszólt az egyik osztálytársamnak: „Te hülye azt hiszed, hogy ez a csaj azért szeret beléd, mert így szétállnak a füleid? Egy nő azért szeret beléd, ahogyan beszélsz a dolgokról, nem azért, ahogy kinézel.”

Melyik a te Wellhelo szöveged?

A Rakpart című számból egy részlet: „egy rozétól ázott szerelmes szó, meghalni nyáron csak veled lesz jó”. Azt hiszem ez a vége, és itt a barátaimmal beugrunk a Balatonba.

Ez a film a húszas éveiben járó fiataloknak szól, te mennyire tudtad ezeket a problémákat a magadénak érezni, harmincon túli családapaként?

Soha nem voltam egy nagy csajozós, vagy felszedtek a nők engem, vagy nem. Néha apró performanszokkal próbálkoztam, a csajozós dumákban sose hittem. Szituációkban hiszek, például abban, hogy egy pasi hogyan viselkedik egy nehéz helyzetben, miként éli meg a felelősséget, emiatt pedig egy lány elkezdi megszeretni ezt a másik embert. Ez pedig kor független.

De a forgatások alatt azért sokat hülyéskedtünk, mert én minden próbafelvételen belemondtam a kamerába, hogy hány éves vagyok valójában. Végül mégis úgy döntött a producer, Lévai Balázs, és a rendező, Tiszaker Dániel, hogy én játsszam ezt a részt. 

A te jeleneted akkor kor független…

Ez a jó ebben a jelenetben, hogy 20 éve is így csajoztunk. Bár mindenféle lájkolás meg nem lájkolás létezik manapság, de az nem változik, hogy találkoznom kell egy emberrel és vagy történik valami vagy nem, vagy tetszünk egymásnak vagy nem. Háromezer lájk mellett sem úszhatja meg ezt senki. Egyszer fel kell állni a Facebook mellől…

Ez a film, és sok más szereped is kicsit alternatív irányt képvisel, közben meg társulati tag vagy a Katona József színháznál. Milyen szerepekben érzed jobban magad?

Megpróbálom mindig abban, amit éppen csinálok. Nem érzem, hogy másképp játszanék az Isteni műszakban, a Csemegepultosban, mint az Oszlopos Simeonban, amit a Katonában játszunk. Nyilván van egy ízlésem, ami meghatároz engem, és a játékomat is.

Említetted a Csemegpultost, ami Gerlóczy Márton könyvének színpadi adaptációja. Mondodráma, egyedül vagy végig a színpadon. Nagyon nehéz szerep lehet…

A rendező Göttinger Pál azt mondta, hogy ez a szöveg alkalmatlan arra, hogy színdarabot csináljunk belőle. Csak úgy lehet megcsinálni, mint amilyen a könyv, monológként. A darab előtt elolvastam a könyvet. Marci a saját élményeit írta meg, elment egy piacra dolgozni, beállt a csemegepultba és elhatározta, meghódít minden szembe jövő nőt, és elad minden kolbászt. Elkezdtünk tárgy animáción gondolkodni, hogy a csemegepultban mik találhatóak, és ezek a tárgyak kiket tudnának megszemélyesíteni. Nagyon nehéz műfaj a bábszínészet, de elkezdődtek a próbák, mi pedig könnyesre röhögtük magunkat az egészen és éreztük, hogy ez jó lesz. Ősztől egyébként ismét látható a Jurányiban. Két év alatt lassan a századik előadást éli meg a darab.

Az Isteni műszakban egy délszláv háború elől menekülő fiút alakítasz, aki Magyarországra szökik és mentősként kezd dolgozni, de hamar kiderül, hogy a kollégái korruptak. Itthon nem lett nagy siker a film…

Itthon valóban nagyot bukott a film, Luxemburgban viszont elnyerte a zsűri különdíját. Gondolom, nem mindenki értékeli ezt a fajta fekete humort. Bár úgy tudom, hogy az internetes letöltésben rekordot döntött Magyarországon is. De nekünk ez egy szerelem munka volt, pedig a filmet 42 éjszakán át forgattuk, ráadásul télen, embertelen hidegben.A stáb egy részével nemrégiben futottam össze egy másik munka kapcsán, és azonnal megöleltük egymást, ami azért is hatalmas élmény, mert a filmes világban ők minden nap rengeteg új emberrel dolgoznak együtt.

Mindig olyan szerepeid vannak, amik nagyon emberközeliek, és sokak által megélt problémákat jelenítenek meg…

Erre azt tudom mondani, amit Bányai Miklós színész mondott, mert nagyon igaznak érzem: ő azért kezdett színházba járni, mert látta, hogy más is bajban van, nem csak ő. Egy szerep kicsit visszaadja azt is, amik a színészt éppen foglalkoztatják, így az egyéni problémák mindenképpen belekerülnek a színdarabba. Ugyanakkor maguk a darabok is az emberi problémákról szólnak.

Miben érzed magadat jobban, színházban, vagy a forgatások alatt, a filmekben?

Mindkét helyen, annak ellenére, hogy teljesen más típusú munka. A film nagyobb csalás, inkább technikai sport. A színházban hús-vér emberként állsz a színpadon, és bújsz bele estéről estére mások bőrébe. Ebben is, abban is megvan a kihívás.

Beremendi concerto

Egy igazi fesztiválon nem pusztán éppen futó (vagy kifutó) produkciókat tálalnak fel a nagyétkű fesztiválközönségnek. Márpedig – valljuk be – a legtöbb fesztivál ilyen. A több-kevesebb ízléssel, netán egy koncepció mentén összeállított fesztiválmenü gyakorta nem is sokban különbözik a torkos csütörtökök kínálatától, melyről sokan joggal gondolják azt, hogy a gasztronómia infernója. Fesztiválesemény nélkül nincs valódi fesztivál. Az Ördögkatlan Fesztivál valódi. Valódiságát olyan zenei események biztosították, mint Both Miklós ukrán népzenei műhelye vagy a Forte Társulat Concertója. Legyen most szó az utóbbiról.

Bartók Béla Concertójáról kevesen gondolták korábban, hogy helye van egy szalmabálákkal telehintett domboldal tövében felállított színpadon. Azt pedig még kevesebben gondolják e kompozícióról, hogy balettzene volna, mely karszalagos nézők ezreit szólítja meg katartikus erővel. Bérczes László és Kiss Mónika (az Ördögkatlan megálmodói) mindig is úgy gondolták, hogy ezen a fesztiválon lesz nagyszabású komolyzenei esemény, s ebben partnerre leltek Dinyés Dániel személyében. Ő viszont úgy gondolta, eljött az ideje annak is, hogy Bartókot játszanak. Horváth Csaba rendező-koreográfus pedig már régóta dédelgette magában a tervet, hogy Bartók nagyzenekari darabjára koreográfiát készítsen. Állítólag ennyi elég is volt ahhoz, hogy a 9. Ördögkatlan Fesztiválon, Beremenden, a Megbékélés Kápolna előtt felcsendüljön és láthatóvá váljon a Concerto.

Láthatóvá is vált, hiszen Horváth Csaba rendkívül gazdag koreográfiája, sablonokat sutba vágó, összetett és egy pillanatra sem redundáns térkombinációi vizuálisan is érzékelhetővé tették az egyes tételek és a teljes mű formáját. A formát a maga komplexitásában és a zenében rejlő dramaturgiai potenciál maximális kihasználásával.

A Bartók-mű ismerői számára nem újdonság, hogy a Concerto mennyire drámai alkotás. Horváth Csabának sikerült e drámaiságot oly módon felszínre segíteni, hogy a zenei formák, a zenei karakterek dramaturgiai absztrakciója ne sérüljön, hogy a néma látvány ne körvonalazzon konkrét cselekményt, a szereplők közötti viszonyok konkrét konfliktusokat. E leírásból kitetszik, hogy egy ilyen „összetett” és „nem redundáns” téralakzatokban kifejtett és alapvetően a tánckar tömegében gondolkodó koreográfiát csakis a táncosok rendkívül koncentrált jelenlétére és csapatmunkájára lehet építeni.

A táncosok többsége – a szó legszorosabb értelmében tulajdonképpen valamennyi szereplő – azonban elsősorban színész. Színészi teljesítményekre figyelhettünk fel korábban például a Nagy füzetben, A te országodban, A Kohlhaasban, az Emilia Galottiban vagy a Sirályban. A Forte Társulathoz köthető produkciókban természetesen mindig is nagy hangsúlyt kapott a mozgás, az akrobatika vagy a tánc. Ám a Concerto balettnek álmodott közel negyvenpercnyi muzsikája teljesen más kondíciókat, extra fizikai és táncos adottságokat feltételez. E feltételnek a produkció tíz színpadi szereplője magától értődő heroizmussal felelt meg.

Valódi fesztiválhoz valódi teljesítmény dukál, s ha a teljesítményt kizárólag az izzadságcseppek literjeiben mérnénk, a Concerto akkor is az év egyik legkiemelkedőbb művészi eseménye volna. E teljesítményt ugyanakkor a hatás mértéke felöl is érzékelhettük: nagyon sokan lettek éppen most Bartók-hívőkké. És sokan cipelik az élmény terhét még ma is. Kijelenthetjük tehát, hogy aConcerto már ebben a pillanatban is a kompozíció és általában a Bartók-recepció kiemelkedő állomásának tűnik.

De mit hallhattak azok, akik nem a színpadra, hanem a csillagos égre szegezték tekintetüket? Milyen koncertet hallottak ők? A Dinyés Dániel vezényletével, Bujtor Balázs hathatós koncertmesteri közreműködésével játszó Hungarian Studio Orchestra (sok zenészt az Óbudai Danubia Zenekarból ismerhetünk) a messze nem ideális koncertkörülményeket (szabad tér, hangosítás, készülődő vihar stb.) mintegy zárójelbe téve, Dinyés elképzeléseit híven közvetítő, szuverén olvasattal rukkolt elő. A zenekar a produkció kivételességéből adódó – a recepciótörténeti jelentőség azért nem egy mindennapos helyzet! – izgatottságát nem megtagadva és a Bartók-darab javára fordítva muzsikált. Jó koncert (is) volt.

És hát ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem egy „mellékes” körülményről! A táncszínházi előadásra Richard Strauss Négy utolsó énekével hangolták rá a közönséget. A szólista Kolonits Klára volt. Ismét rá kellett csodálkozni, hogy Kolonits milyen magától értődő természetességgel mozog egy olyan repertoárban, melyet minimum három énekesi fach között lehetne szétteríteni. Csakhogy érzékelhető legyen: az Ördögkatlanban pár nappal korábban Kolonits „még” Fiordiligi volt (Mozart: Così fan tutte), s hogy a hozzá nagyon hasonló hangfekvésű Anna Nyetrebko kvázi épp a Négy utolsó énekkel jelentette be szimbolikusan, hogy bizonyos szerepköröktől ő elköszön. Kolonits úgy énekli ezeket a meseszép Strauss-dalokat, hogy közben a hang továbbra is készen áll akár Mozart-, akár Donizetti-, akár Verdi-szerepek megformálására. Bevallom, hogy a harmadik dalt meg is könnyeztem.

A jól sikerül fesztiválprodukciók jó esetben továbbélnek. A Forte Társulat Concertója – minden esély megvan rá – a CAFe Budapest műsorán is szerepelni fog.

Molnár Szabolcs

Újra fortyog az Ördögkatlan

Beszélgetés Göttinger Pállal

Idén kilencedik alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Összművészeti Fesztivált. Négy faluban: Nagyharsányban, Kisharsányban, Beremenden és idén először Villánykövesden, összesen húsz-huszonöt helyszínen több mint hatszáz programot tartanak. Az augusztus 2-től 6-ig tartó rendezvényről Göttinger Pál szervezővel beszélgettünk.

Szerinted mi adja az Ördögkatlan Fesztivál esszenciáját?

A legnagyobb vonzerő a személyességben rejlik. Kis fesztiválról lévén szó nincs backstage, csak oldott kempinghangulat, ahol a fesztiválozók vidáman üldögélnek a napernyő alatt Mucsi Zoltánnal, miközben Kiss Tibi mellettük tesz-vesz. Az ötnapos rendezvény tulajdonképpen azon emberek együttlétéről szól, akik egy kis időre minőségi produkciókkal táplálkozva magukra szeretnék zárni a világot. Ugyanakkor ez a mezítlábas fesztivál a maga játékossága, könnyedsége és személyessége mellett olyan színházi és zenei előadókat vonultat fel, akik az ország élvonalából valók, s akik ebben az országrészben szinte hozzáférhetetlenek az év többi napján.

Csupán a szórakoztatás a cél, vagy azért ennél többről van szó?

Azt tapasztaltuk, hogy a látogatók a fajsúlyosabb drámai előadásokra, táncszínházra éppúgy – ha nem jobban – vágynak, mint a szórakoztató programokra. A kora délelőttől kezdődő workshopokat nagy érdeklődés övezi, a határon túlról érkezők is kíváncsian vesznek részt rajtuk. A mezítlábas, fürdőruhás „közlekedés” itt nem a bevadulást hozza ki az emberekből, a figyelmüket inkább a kultúrára fókuszálják.

Számos színházi, zenei, irodalmi és képzőművészeti programot kínáltok idén is. Mely produkciók és programok azok, amelyekre mindenképpen felhívnád a látogatók figyelmét?

Az összes színházi előadást jó szívvel ajánlom, de kiemelném az Arka produkciót, amely a már megszűnt Bárka Színházról emlékezik meg, annak szellemiségét idézi fel kiállítással, lengyel utcai performansszal. Szintén a színház előtt tiszteleg a Tasnádi István művéből készült, Vidovszky György rendezésében debütáló Majdnem húsz című előadás, amely azt boncolgatja, hogy mi lett a régi Bárkásokkal. A fesztivál díszvendégeként köszönthetjük Udvaros Dorottyát, a Nemzeti Színház művészét, aki augusztus 3-án az Őszi szonáta című darabban szerepel, 4-én pedig a Nyáron, este fél tizenegykor – egy szerelmi gyilkosság története című produkcióban játszik.

Több, az Ördögkatlan Fesztiválon már visszatérőnek számító zenei előadó, többek közt a 30Y és a Quimby is fellép, de a fiatalokat és idősebbeket egyaránt vonzó komolyzenei koncertjeinkre is rendkívül büszkék vagyunk – idén Bartók Concertója hangzik el augusztus 5-én Beremenden a Hungarian Studio Orchestra fellépésével, Dinyés Dániel vezényletével, Horváth Csaba Forte Társulata pedig egy különleges koreográfiát készített erre az alkalomra, amelyet először nálunk fognak bemutatni.

Azon túl, hogy a rendezvény webes kommunikációjáért felelsz, minden évben hozol olyan darabot, amely a te munkádat dicséri. Ilyen a zenetörténeti elemzésekkel fűszerezett Dinyés Dániellel közösCosì fan tutte operabeavató.

Ennek bölcsője az Ördögkatlan Fesztivál volt, idén kétszer adjuk elő. A produkciót később a Katona József Színház karolta fel, és készített belőle egy sorozatot, mely már harmadik éve fut nagy sikerrel.

Mit ígér a CAMINUS névre keresztelt program?

Kisharsány központjában, egy elhagyatott gazdasági épületben, többek között a Pesti Magyar Színiakadémiával, a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel, a Kaposvári Egyetem színész szakosaival és a Veled Kerek gyerektáborral megálmodott program ez, amelyet egy rakás harminc év körüli fiatal szervez. Akad közöttük olyan is, aki még tinédzser volt az első Ördögkatlan Fesztivál idején, idén viszont már szervezőként dolgozik velünk és veszi ki részét a koncertek, kiállítások, workshopok lebonyolításából.

A Pesti Magyar Színiakadémia hallgatói ráadásul előadásokkal is készülnek.

A másodévesek a Hullámot adják elő, az esti tagozatosok A vagina monológok című Eve Ensler-darab alapján készült Puncipoly című előadással állnak színpadra, míg az elsőévesek az Így zajla bennünk darabot játsszák, amit a Feldmár Intézet Filoterápia Műhelyének vezetői szakkommentárokkal egészítik ki.

Mivel kedveskedtek a gyerekeknek?

Minden gyerekprogramunk ingyenes, lesz többek között bábszínház és kaszkadőrködés, fellép Kárász Eszter Eszter-lánc mesezenekara, a nagyharsányi színpadon Palya Bea koncertezik. Az előbb említett CAMINUS-ban reggeltől késő estig gyerekmegőrzés működik, amelynek keretében a Veled Kerek gyerektábor szervezői szórakoztatják a fiatal (és idősebb) generációt.

Milyen anyagi forrásból tud működni ez a többnapos rendezvény?

Elsősorban pályázati pénzből, ugyanis kitartó próbálkozásaink ellenére magánpénzekre továbbra sem számíthatunk – ebből következik, hogy iszonyatosan ki vagyunk szolgáltatva a bevételnek. Viszont a mezítlábasság is fontos: az elmúlt években nem emeltünk az árat – egy helyszínen váltott egyhetes bérlet idén is tizenkétezer forintba kerül.

Hogy látod a jövőt, meddig tud még nőni az Ördögkatlan Fesztivál?

Bérczes László és Kiss Mónika szervezők nevében is mondhatom, hogy a sátrazós-mezítlábas fesztiváljelleget, a védjegyünkké vált személyességet a jövőben is meg kívánjuk őrizni. Amíg a tenyerünkön elfér, ezt szoktuk mondani – ez természetesen határt szab annak, meddig nőhetünk.

Sajnos van egy pont, amikor már nincs értelme kertelni, és ki kell mondani: háborús időket élünk, szinte minden hónapra jut egy robbantás, egy merénylet. Szerinted az efféle nehéz időkben az embereknek mennyire nő meg a kultúra- és fesztiváléhsége?

Hogy van-e összefüggés, azt csak az utókor tudja majd megmondani, de egy biztos: hogy öt napra bezárkózunk a művészettel, és nem gondolunk, vagy a művészet áttételein keresztül gondolunk azokra a borzalmakra, amelyek a világban zajlanak, arra mi nem gyávaságként, hanem gyógyszerként tekintünk. Az efféle töltekezés valós igény. Látjuk az emberek arcán, hogy alig várják ezt az eseményt, azt, hogy sátrazhassanak, hogy átadhassák magukat a bulinak és a művészeteknek. Van az évben öt nap, amíg jók vagyunk, senki nem bántja a másikat, nem marcangolja önmagát, nem feszülnek egymásnak nézetek és indulatok, „csupán” őszintén létezünk. Ez az igény az emberekben mérhető és erős – és ez a fesztivál létének is az oka.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed