A Soharóza Berlinben - beszámoló

Angyalkám, fürdőszoba!

ÉLNEK MINT A DISZNÓK - SZPUTNYIK...
2010. április 23. - Kállai Katalin - Fidelio -

Történik egy észak-angliai iparváros szélén, modern családi házas lakótele pen, az 1950-es évek közepén... Na, ebből itt nincs semmi.


"Rosie: Azt mondja, fürdőszoba?
Tisztviselő: Angyalkám, igen, azt mondtam, hogy fürdőszoba."
(ford. Nádasdy Ádám)

Leülnek tíz székre és eljátszanak egy történetet. Nem elmesélnek. Eljátszanak. Hiánytalanul. A hagyományos színházi nyelvhez képest csak annyi a különbség, hogy ez itt többet bíz a képzeletünkre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy erősen bízik bennünk. Az új lakó telepre (ház, ház, kert) kényszerbeköltöztetett lumpen elemek konfliktusait a kispolgári létben épphogy megkapaszkodott szomszédokkal a történet valóságos színhelyét idéző környezetrajz nélkül látjuk. Csupán csak utalás, ami a játszókat körbe veszi. Tengerészkék falak, fa ajtók, fehér padló. Az élet lenyúzott hajójának a színei. (...HAJÓZÁSI TÁRSASÁG...)

Amit látunk, John Arden jó fél évszázada íródott darabja alig egy órásra húzva. Történik egy észak-angliai iparváros szélén, modern családi házas lakótelepen, az 1950-es évek közepén... Na, ebből itt nincs semmi. Csupasz színházi nyelv van. (Szék, szünet, szék.) Pimaszul tömör. Ugyanakkor a maga szabta határokon belül vibrálón változatos. És hatásos is. Nem hagy hiányérzetet. Láthatatlan színházi tabuk döntögetése folyik. Olyasfajta közlésmód, amely a legjobb színházi hagyományokra épül, mégis vadítóan új. (...MODERN SZÍNHÁZ...)

A színen a tíz színész folyamatosan jelen van - azaz mindvégig kézzelfogható közelségben érezzük a darab figuráit. Miközben sodró lendülettel tessékelnek végig a történeten, jelenlétük bizonyos szempontból kínos és kényelmetlen. Mintha bisszig kívülállóként kéne végignéznünk valamit, amit nem szeretnénk végignézni, ám ezzel egyidejűleg megtapasztalnánk a perverz leskelődés örömét is. Állandó sértettség és düh, ami e nincstelenekből árad. (...ÉS VISELKEDÉSKUTATÓ INTÉZET...) Korunk kitaszítottjai ők, egy olyan társadalomban, amely hiába próbálja őket visszaszipkázni. Bár azt a határozott érzést nem írja fölül, hogy mindez túlontúl ismerősen itt és most történik, mégis nosztalgiával gondolunk egy másik társadalomra, amely nem éppen empatikusan, de legalább megkísérli őket a felszínen tartani. E folyamatos fölfokozott állapot, artikulátlan düh - mely nem mellesleg hív elő a mai Magyarországról képeket - fűti a színpadi székeken ülőket. Eggyel szabadabbak mégis, mint mi. Ők ráállnak, ha kell, rákucorodnak, rágörnyednek, vagy - egy tömegverekedés erejéig - akár föl is pattanhatnak róla. Ellentétben velünk.

Ha épp nem játszanak, arckifejezésük megmerevedik. Tekintetük művészi tömörséggel foglalja össze a modus vivendit, azt, ahogy az életüket élik. Közben figyelnek minket. Már nem csak külső szemlélők vagyunk. Hiába próbáljuk kerülni a szemkontaktust. Hallgatag részei a történetnek. Kísérletezők, akiket a kísérlet tárgya von bele a kísérletbe. (...LABOR)

Bár az Élnek mint a disznók (más fordításban: Gyöngyélet) legendásan művészszínházi darab - koptatta Kaposvár, majd a Katona deszkáit -, a Szputnyik előadása merőben másként közelít a szöveghez. Miközben bebizonyítja, hogy széken ülve is lehet realizmust játszani, kiállít egy szűkszavú, ijesztően precíz látleletet arról, hogy korunk emberét az állandó fenyegetettség-érzet állandó fenyegetőzésre kényszeríti. Zsonglőr színészi munka támasztja alá mindezt. Téby Zita "taszítóan" szexi Racheljének ijesztő, tigrisszerű nevetése, Koblicska Lőte Mrs. Jacksonjának finnyás arcú, pikírt élettragédiája (ahogy a széken csak ül), Székely Rozi Doreen/Petúnia szerepkettőzése (matematikailag kiszámolva).

Göttinger Pál előadása érzékeny kifinomultsággal újítja a színházi nyelvet, mint általában a Szputnyik előadásai. A látnivaló felszínes lazasága mögött hihetetlen szigor uralkodik. Komoly színházi műhely. Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet - Labor.

Port.hu sütögetés


Április 29-én tavaszváró grill party a Port.hu Premier Party keretében, a Menta Teraszon (II. kerület, Margit krt. 14.). Nyíló virágok, melegítő gombák (ha hideg lenne), finom sültek a teraszon, és nagyon olcsó sörök! A klubban őrült ír zene lesz, és mindeközben, hirtelen: dokumentumfilmek!

Lacipecsenye 490.-
Búzasör gyömbérrel 360.-
Koktélok 690.-
Daazo koktél 500.-

Program:
19:00 – 22:00 Kreatív dokumentumfilmek
22:30- 24:00 Firkin koncert. Őrült ír zenekar, modern kocsmazene
24:00- 04: 00 Dj Classic (90es évek és napjaink slágerei)

MOME Fotószakának diákjainak kiállítása a Tetőteraszon.

Filmprogram:
Petrik András: Végváriak
(két vállalkozóról, aki együtt kezdték a 80-as években. Az egyik milliárdos lett. De milyen áron? Mennyit ér a régi barátság ma?) 74 min

Csáki László: Bádogváros
(Miskolci pinceházak különös hangulatú mikrovilágát mutatja be a film egy személyes történeten keresztül. Brékelő bácsi a söntésben. 27 min

Felméri Cecília: Mátyás, Mátyás
(„Mátyás király valamikor '90 októberének végén halt meg Bécsben. Megmérgezték. Egy este fügét evett, és reggelre meghalt. Már éjszaka is nagyon rosszul volt, és reggelre... reggelre vége volt.) 13 min

Szirmai Márton: Süllyedő falu (Egy apró magyar falu értetlenül szemléli süllyedését. Az okok rejtélyesek, feltárásukhoz nem jön segítség. József azonban örök optimista. Alkot, postáz, reménykedik.) 23 min

Oláh Lehel: Gubera
(A film hőse is egy lomtalanítás alkalmával járja be a várost, nyomában a kamerával, kiemelve a tárgyakat a szemétből, bemutatva az embereket, akik ebből élnek, a helyzeteket, melyekbe ilyenkor kerülnek. ) 25 min


VIGYÁZAT!!!!
A rendezvény részben zártkörű - vagyis a jelképes, kétszáz forintos jegyekért regisztrálni kell! Amennyiben szeretnél részt venni, küldd a neved a jegy@firkinband.com e-mail címre. A bejáratnál bemondod és már bent is vagy.

Valóság kicsiben és nagyban

Beszélgetés Réti Adriennel
Az interjút készítette: Proics Lilla

Ebben az évben végeztél a színművészetin, ez az első évadod. Hogy kerültél a Bárkába?

RA: Ide vágytam.

Ez egy vágyott színház?

RA: Nekem igen, mert családi méretű. Gyermekkoromban Miskolcra jártunk be színházba, ahol stúdió előadásokat nézve nagyon otthonosan érzetem magam attól, hogy a színészek „kicsiben” játszottak.

És örömöd leled abban, hogy itt te is „kicsiben” játszol?

RA: Persze, pontosabban most ismerkedem itt mindennel és mindenkivel. Hozzáteszem, előadása válogatja, mennyire használjuk ezt a tér kínálta intimitást természetesen, illetve adott szerkezetben, egy-egy jelenetben a személyes közelséget eltartva. Ezzel először főiskolásként találkoztam, amikor Novák Eszterrel dolgoztunk a Koldusoperán, ott tanultam meg, hogy kell egyik pillanatban soknak lenni, aztán a másikban már egész kicsi, finomnak. A Bárkás a Piafban is játszottunk ezzel.

Tavasszal játszottál Kecskeméten, ahol nagyszínházi térben dolgoztatok. Gondolom, az ugyancsak más volt.

RA: Pláne, hogy stúdióban próbáltunk, és amikor bevittük a színpadra, akkor derült ki, hogy a kimunkált bensőséges jelenetek „nem szólnak” abban a térben, ráadásul hanggal ténylegesen meg kellett emelni. Mondanom sem kell, milyen képtelen az a helyzet, amikor egy szerelmi jelenetben beszélve a partner arcába üvölt az ember, hogy hallható legyen a kakasülőn is. Aztán egyik nap a büfében odaszólt nekem Sirkó László – aki ugyan nem játszott ebben az előadásban, de az ottani társulat tapasztalt színésze –, hogyan kellene beszélnem ebben a nagy térben. Aztán próbált velem órákig, az egész szövegemet végigvettük, hogy mindenhol legyek hallható.

És még az éneklésről nem is beszéltünk. A Bárkában már nem egy zenés darabban játszottál. Vonz téged ez?

RA: Akkor, ha színház; mert csak úgy kiállni és énekelni eszembe nem jutna. Egyébként pedig egyre kevésbé „tiszta” a prózai színház, a zene és a mozgás megjelenik bármilyen előadásban.

Nem idegen tőled egyik sem, gondolom.

RA: Sőt, annál is inkább érdekel, mert a nővérem hegedűművész, a húgom táncos – izgalmas megtalálni az átjárókat az ő művészeti érdeklődésük felé.

És hogy látod, a színház milyen kapcsolatban van a jelenünkkel direkt módon, illetve a kortárs szövegek által?

RA: Éppen Esterházy szöveggel kezdünk dolgozni, rendkívül színes, játékosan szövevényes az anyaga; már olvasni is izgalmas volt, és azóta is fogva tartja az érdeklődésemet, mert nagyon valószerű. Ami még hirtelen eszembe jut, Erdős Virág színdarabja, amit egy felolvasáson hallottam. Ugyanakkor a színház nem adhat válaszokat, pláne tanácsokat az életre, mert abból csak ügyetlen, didaktikus dolog lenne. Senki nem jár persze csukott szemmel: sokféle embert, sorsot látunk magunk körül. Aztán, ha kezdünk jobban figyelni azokra is, akik alapvetően máshogy élnek, mint mi, és akikkel így nem is különösen foglalkozunk, idővel kiderül, sok mindenben hasonlítunk egymásra. Azért mondom mindezt, mert egy újságcikkből kiindulva belefogtunk máshol is egy munkába Csémy Balázzsal, Pelsőczy Réka rendezésében, amely egy gogo-girl-ről és a fiújáról szóló történet. Minél többet figyelem őket – valamennyire ráismerhetők – utcán, villamoson, annál inkább úgy látom, pont ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, legfeljebb más ruhákat hordanak, más helyzetekbe kerülnek nap, mint nap, és alighanem ezért megy más, nekünk talán szokatlan irányba az életük. 

Feltehető hatás

Beszélgetés Mucsi Zoltánnal
Az interjút készítette: Proics Lilla

Az előző évadban két alakításodat díjjal honorálták, nem először: évek óta játszol sikeres előadásokban.

MZ: Kihívás, ha vállalható előadásokban kapok szerethető munkát – amiről egyesek ráadásul úgy gondolják, hogy jól dolgoztam. Azon a napon, amikor ezt megtudom, jó, mint egy születésnap. Boldog vagyok, ha ünnepelnek, de azért tudom, olyasmiről van szó, minthogy megszülettem, és kész. Persze ezt nyilván akkor látja az ember, ha már kap valamilyen díjat, de álságos lenne azt mondani, hogy nem számít, mert számít.

Az előző évadban egyik kedvencem volt a Tengeren. Ehhez hasonló szerepet sokat eljátszottál, mint ez a Richard, de ezt most valamiféle összegzésnek láttam.

MZ: Egy jó előadásban sok mindennek és sok mindenkinek kell találkozni: kell egy darab, amiről lehet hinni, hogy fontos, kellenek társak, akik ugyancsak hiszik ezt, és kell rendező is. A színész pedig formálódik. Engem gyúrt már Csizmadia Tibor, Fodor Tamás, Grunwalsky Ferenc, Jancsó Miklós és hosszan sorolhatnám még a rendezőket, ki mindenki, mert azt hiszem, ha egy szerep sikerül, az sok korábbi munka összegzése.

Nem is volt soha hiányérzeted, vagy vágyad mást csinálni?

MZ: Engem az elmúlt évek, évtizedek elkényeztettek. Ha valaki elém tenne egy papírt, hogy hasonló tizenhat év vár rám, mint ami eddig volt, azonnal aláírnám. Alig volt olyan előadás, ami ne lett volna fontos valami miatt akkor és ott, ahol éppen tartottam. És olyan emberekkel találkoztam, dolgozhattam, akiktől rengeteget tanultam.

S tanul a színész az általa mondott jellemzően tartalmas szövegekből is valamit a saját életéhez?

MZ: Nem elsősorban a szövegből, hanem a folyamatból. Megkaptuk például ezt a kortárs angol drámát, amely szerintem remekmű, de hogy mivé lesz a munka során, az út, az igazán a tanulságos. Ennek egy része, gyanítom, nem is tudatos, és vannak olyan tartalmak, amelyek évekkel későbbre kristályosodnak ki.

Miért mondod, hogy Howard Barker darabja remekmű?

MZ: A metszően pontos szövegben, amelyet Upor László fordított, tisztán egyszerű gondolkodást látok, ami feltehetően hatni fog. Nincs benne semmi nagy trükk, megpróbáltunk mi is eszerint dolgozni. Az emberi méltóságról, az emberi kiszolgáltatottságról gondolkodik ez a színdarab, arról, hogy mennyire gyávul el könnyen az ember. Tim Caroll, az előadás rendezője szerint olyan darabbal nem is érdemes foglalkozni, amelyik üzen, amelyik megfejti a világot. Muszáj, hogy a nézőnek legyen miért eljönnie a színházba, legyen min elmélkednie, és legyen mit magával vinnie. A Victory a hatalomról, a hatalom természetéről, a hatalom mocsokságáról mutat képet, anélkül, hogy megoldást mondana. Lévén sokszor nincs megoldás. Ha jól csináljuk, akkor ez az előadás egy lényegi dologra ráébreszthet: ébernek kell lenni a hatalommal szemben. Minden hatalommal szemben.

HARMINCKETTŐ, ÖTVENHÁROM - Tarján Tamás az Arden-darabról


Mi lesz, ha egyszer föltámad a tenger? Mi lesz, ha a kósza nép rettenetes, nagy dühvel özönöl? S főleg akkor mi lesz, ha a tenger csak iszapos hordalék, s a nép nem Dózsa György népe? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Az angol író, az egykori dühös fiatal 1958-ban papírra vetett, általa főleg ironikus előadásra javallott fortyogó drámájának mai magyar nézője persze – tapasztalva a mindennapok utcai szociológiáját, nyelvi helyzetjelentéseit – aligha Petőfi vagy Ady soraival kérdez. De nem is az észak-angliai iparvidék peremvárosi új lakóövezete (családiházas lakótelep, „ház, ház, kert”), jut az eszébe, amely nemrég még másutt és másként élő kispolgári családot és lumpen pereputtyot kényszerít békétlen szomszédságba. A két família önmagán belül is osztott, széthúzó, ellenséges, szeretetlen, és akadnak olyan külső erők, közegek, amelyekkel egyikük sem szívesen találkozik: a hivatal, a rendőrség. John Arden látszólag mikroszövevényt ábrázolt, miközben makrojelentést készített valóságirodalmi eszközökkel, leszállított stílusban. Írói fogásainak néhánya mára jelentéstelenné avult (így egy riadt kismacska félreértésekre és szimbolizációkra alkalmat nyújtó gyakori emlegetése), a talajtalanság, otthontalanság képletének fonák egésze (új lakásban – hontalanul) viszont jócskán megfelelt ahhoz, hogy a rendező, Göttinger Pál kicsontozzon belőle ötvenöt percet a Szputnyik Hajózási Társaság a MU Színházban tartott premierje számára.

A szűkösségében megragadott probléma igencsak összetett. Rövid távú és biztos társadalmi gyógyírjai a megoszló igazság miatt nincsenek is. Nem domináns tényező, csupán egy a sok közül, hogy a például a fürdőszobával megbarátkozni nem nagyon akaró, lakás- és kertpusztító Sawney-ék kompániájához Kormos személyében cigány vagy félcigány fickó is csapódik. Csapódik bűnöző, kurva, tolvaj, semmirekellő ugyancsak. Göttinger elképzelése egyébként is a szinte teljes egyensúlyon alapszik, azaz igyekszik mindenkinek egyformán megadni a szót. Színpadi részén kék falú, három barna ajtóval ellátott, zárt kis teremben tíz vöröses párnázott széken, egymás mellett, a közönséggel szemben ülnek a szereplők (egy színész, a figurákat takaróval, illetve sapkával jelző-váltó Székely Rozi két szerepet játszik). A széksor két széléről a szociális háló és a rendfenntartás fogja közre a Sawney és a Jackson család tagjait (Tisztviselő: Szabó Zoltán; Rendőrőrmester: Fábián Gábor). Ez a makacsul előre meredő sor, karéj pontosan informál az embert felszabadító termékeny szabadság teljes hiányáról. Egyfelől a nomád törzsfőnökben, a tengerre már sosem szálló, sánta (majd megnyomorodott) Tengerész Sawney-ban, másfelől az újabban céges teherautón fennhéjázva furikázó családfő Mr. Jacksonban ölt testet a bénultság. Előbbi fokozatosan összeomlik és magára marad, utóbbi gyalogosan az új szomszédnőhöz surran át, s amikor a prostituálttal való kalandja kitudódik, minden mindegy alapon megpróbálja felrobbantani családját. A két apa (Terhes Sándor, Molnár Gusztáv) körötti hanyatlástörténetek nem nélkülözik a sztereotípiákat, de így is ütősek.

Göttinger nyolcvan százalékosan kézben tartja az előadást. Az elszigeteltség, atomizáltság önmagáért beszél a nem először látott „ülős” interpretációban. A színészek ki is ülik, amit ki lehet ülni és monologizálni szólamaikból. A magánbeszédek ügyesen szerveződnek ál- vagy a levegőben, rádiójátékszerűen ütköző dialógusokká. Az időtelés érzékeltetése is találó. A hangszínház olykor jelképes-utalásos megoldások segítségével akciószínházba fordul, a szereplők testéből művér, játékgolyó, szotyola ömlik és pereg, a kellékek vagy önmagukat képviselik, vagy egyebet. A kifelé beszélés, az ülésbe dermedtség nem következetes, s az a gond, hogy nem tudjuk pontosan: mikor néznek mégis egymásra a színészek, mikor miért hagyja el közülük valaki a posztját, s miért nem lehet annyira bízni a publikum asszociációs készségében, hogy a széktámlára gubbaszkodást, a lecsúszásokat ne kelljen betoldani.

„Terhes [Sándor] abszolút krétakör érzés, nagyon jó volt” – írja találóan az Élnek, mint a disznók internetes fórumozóinak egyike. Igazat adhatunk neki: a már említettek, továbbá Hay Anna, Jankovics Péter, Koblicska Lőte, Téby Zita, Tóth Simon Ferenc együttese valóban a minapi Krétakör játékmódját, szellemiségét is idézi (némiképp egyik-másik produkciójukat, hellyel-közzel a Feketeországot például). Pontos, igényes teljesítményük tétje ebben a kiformálásban mégsem mellbevágó. Amit nyernek (a lecsupaszítással) a réven, elvesztik (a játék korlátozottsága miatt) a vámon. Mert igaz ugyan – Arden szavaival, Nádasdy Ádám fordításában –, hogy ha Társadalom Őkelme, a tulajdonképp segíteni igyekvő Jóléti Elit – esetleg csupán csatlósai által – harminckét foggal harap a beilleszkedni nem tudók, nem akarók egyedeibe és közösségeibe, azok ötvenhárom foggal harapnak vissza, ám azt kell éreznünk – tanulság is, kevés is –, hogy (harminc)kettő (huszon)egy híján (ötven)három.

Szerző: Tarján Tamás

X. Pécsi Országos Színházi Találkozó | 2010. június 3-12. - jegyinformáció

X. Pécsi Országos Színházi Találkozó | 2010. június 3-12.

Jegyárusítás kezdete | 2010. április 20. 10.00

2010. április 20-án 10.00 órakor kezdetét veszi a személyes (Pécsi Nemzeti Színház jegypénztárában) és ONLINE jegyvásárlás minden versenyprogramra és az alábbi három kiemelt OFF-Programra!

2010. június 6. vasárnap 17:00
Zsinagóga - Izraelita Hitközség
Varnus Xaver koncertje

2010. június 7. hétfő 19:00
Pécsi Nemzeti Színház - Nagyszínház
Neil Simon: A 88. utca foglyai
Szereplők: Básti Juli, Kern András, Borbás Gabi, Szabó Éva, Papp János

2010. június 10. csütörtök 19:00
Lauber Dezső Sportcsarnok
The Show must go on - Élő Queen koncert-show sztárelőadókkal

Versenyprogram jegyárak a Jegyinformáció menüpont alatt, OFF jegyárak a produkciók oldalain.


http://poszt.jegy.hu

X. POSzT - 2010. június 3-12. - A Zsűri

Szakmai zsűri:
Moór Marianna - MASZK Országos Színészegyesület
Göttinger Pál - Magyar Színházrendezői Testület
Upor László - Színházi Dramaturgok Céhe
Kentaur - Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága
Stuber Andrea - Színházi Kritikusok Céhe
Sultz Sándor - Drámaíró Kerekasztal

Külföldi zsűri:
Thomas Irmer - német kritikus
Marina Davidova - kritikus, a moszkvai NET fesztivál (Új Európai Színház) társigazgatója
Chris Campbell - a Royal Court Theatre (London) irodalmi vezetője

Színész zsűri:
Szilágyi Tibor
Fehér Anna
Trokán Péter

Közönségzsűri:
Tilesch Tamara
Fenyvesi Gábor
Gömöriné Bakos Annamária
Dr. Tóth Gabriella
Varnyú Ildikó

A Soharóza Berlinben

INTERAKTIVE CHORPERFORMANCE IM CHB
2010. április 8.


SOHARÓZA: Oberflächenspannung

Du sitzt in einem Zimmer. Der Fernseher des Nachbarn tönt durch die Wand. Du hörst ihn. Auf der anderen Seite schreit ein Baby. Du hörst es. Im Studentenwohnheim gegenüber werden Psalme eingeübt. Du hörst sie. Du legst ‘Rage against the machine’ ein. Sie hören Dich.

Soharóza nennt sich das Chorexperiment, das den Begriff Chor zum Kochen zu bringen versucht. Die 25 Mitglieder erzeugen die verschiedensten Klänge und erschaffen dabei einzigartige Musik, die berauscht. Als Wegweiser in dieser neuen Welt werden ein Programmheft und eine LED-Leuchte gereicht. Es beginnt ein Spiel mit Luft, Tönen, Dunkelheit, Raum, Körper und Vorstellungskraft.

Reden Sie nicht! Blättern Sie nicht in dem Heftchen! Sie sind in einer neuen Welt. Sie sind Hauptdarsteller eines neuen Spiels. Gehen Sie in den dunklen Raum und suchen Sie sich einen Platz mithilfe Ihrer LED-Leuchte. Im Interesse der Späterkommenden rücken Sie bitte durch. Wenn Sie sich bequem platziert haben, warten Sie auf die Glocke, die das Zeichen gibt …

forrás: soharoza.hu

Csíkszerda - koncert

POSZT: jegyek egy hónappal előbb

2010. április 13. 18:21 Mészáros B. Endre

PÉCS | Nincs már egy hét és újra itt a hajnali sorban állás, hiszen április 20-tól, vagyis jövő keddtől árusítják a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjaira és három kiemelt OFF műsorára – a Queen-emlékestre, Varnus Xavér orgonaestjére és Kern Andrásék komédiájára – a jegyeket.

Idén egy hónappal minden előrébb kerül. Február végén lezárták a versenyévadot, és már elkészült a kiegészítő programok listája is a X. POSZT-ra, amelyet június 3-a és 12-e között rendeznek meg. A versenydarabokat kivétel nélkül a színház épületében láthatjuk, de az eredeti miliő kedvéért most is leszűkítik néhányszor a játszó és a nézőteret. Megy egy darab a szobaszínházban (Übü király), egy pedig a Pécsi Balett próbatermében (Bodó Viktorék Kockavetője), a nagyszínházban pedig csökkentett közönség előtt játsszák az Örkény Színház Brecht-előadását, ám éppen emiatt egyedül ezt a nagyszínpadi darabot két alkalommal is adják, s megduplázzák az összes kamaratermi bemutatót is.

Az OFF-programok közül három kiemelt eseményre kezdik meg jövő kedden a jegyértékesítést. A tízéves gyakorlatnak megfelelően ezek egyike Varnus Xavér orgonakoncertje a Zsinagógában, június 6-án. A másik a 88 utca foglyai komédia, amelyet június 7-én a nagyszínházban láthatunk Kern András és Básti Juli főszereplésével. Nagy bulinak ígérkezik 10-én a Sportcsarnokban a Queen-emlékest olyan musicalsztárokkal, mint Mészáros Árpád Zsolt vagy Koós Réka.
Az OFF-csomag másfélszáz programjából még néhány érdekesség: verses-jazzes Szakcsi est jön Dunai Tamással és Bornemissza Máriával június 9-én, s újra hallhatjuk a Bazilikában a Dés László (szaxofon) és Szamosi Szabolcs (orgona) duót 11-én. Best of POSZT címmel pedig olyan korábbi sikerprogramokat újítanak fel, mint az élő szinkronizálás, vagy a zongorapárbaj.

A helyszínek közül idén nem számítanak a Tettyére és a Káptalan utcai Szabadtéri Színpadra, valamint várhatóan nem lesz könyvfesztivál a Széchenyi téren. A színházi találkozót Törőcsik Mari nyitja meg június 3-án a Színház téren, a díszvendég pedig ezúttal Béres Ilona lesz.

Pénzügyileg is jól áll a jubileumi X. POSZT. A kulturális tárca ígérete 80 millió forintos támogatásról szól, a város képviselő-testülete 75 millió forintot szavazott meg a fesztiválra. Emellett szponzori segítséggel, jegybevételekkel is kalkulálnak, így mintegy 170 milliós összeggel gazdálkodhatnak a szervezők. Első körben a versenyelőadásokra és a három kiemelt OFF-programra lehet jegyet venni április 20-tól. Jó hír, hogy a belépők árai nem változnak a tavalyihoz képest, a kamaraterembe és a nagyszínházba egységesen 3500 forintért lehet bejutni. A OFF-programoknál sokkal nagyobb a szórás, pár száztól 3500 forintig, a teljes kínálat május 4-től lesz elérhető. Ugyanakkor ezúttal is akad majd szép számmal olyan bemutató a Sétatéren, a Jókai téren, a Kultúrkertben, amelyeket ingyen lehet megtekinteni.

A szakmai, a színész- és a közönségzsűri összetétele

Szakmai zsűri: Moór Marianna (MASZK Országos Színészegyesület), Göttinger Pál (Magyar Színházrendezői Testület), Upor László (Színházi Dramaturgok Céhe), Kentaur (Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága), Stuber Andrea (Színházi Kritikusok Céhe), továbbá Sultz Sándor drámaíró (legújabb darabját a Pécsi Harmadik Színház április végén mutatja be), Thomas Irmer német kritikus, Marina Davidova, a moszkvai NET Fesztivál társigazgatója és Chris Campbell, a Royal Court Theat-re (London) irodalmi vezetője.

Színészzsűri: Szilágyi Tibor és Fehér Anna színművészek, a harmadik tag még nem ismert.

Közönségzsűri (a Pécsi Nemzeti március 27-i előadásának nézői közül sorsolták ki): Tilesch Tamara, Fenyvesi Gábor, Gömöriné Bakos Annamária, dr. Tóth Gabriella, Varnyú Ildikó – mind pécsiek.

Élnek, mint a disznók - előadásfotók

Se ház, se kert

Koltai Tamás az Élnek, mint a disznók előadásáról - KRITIKA HELYETT

Egy mesterségesen túlpolitizált társadalom, amely nem tud mit kezdeni civilizálatlan-aszociális nincstelenjeivel.

Nem akarom félrevezetni az olvasót, az itt következő szöveget harminc évvel ezelőtt, 1980-ban írtam, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színházban Gyöngyélet címmel bemutatták John Arden Élnek, mint a disznók című darabját.
„Arden ebben a korai darabjában - 1958-ban keltett föltűnést a fiatal angol drámának elkötelezett Royal Court színpadán - fölháborító világképet fest, majd a bevezetőben azt tanácsolja a rendezőnek, hogy »a játék javát tréfára kell fogni«. A Gyöngyélet elemzőinek sok gondot okozott az író alapállása, amit talán vészjósló tárgyilagosságnak lehetne nevezni. Hosszan vitatkoztak arról, kinek a pártján áll az észak-angliai iparvidék nagyvárosának új lakótelepén egymás szomszédságába költöztetett két család közül. Jacksonék, az alsó középosztály szintjére fölkapaszkodni vágyó kispolgárok pártját fogja? Vagy a Jacksonék nyugalmát feldúló, nemrég még »félnomád« Sawneyék mellett voksol, akik képtelenek értékelni a civilizáció áldásait, és a Jóléti Állam által adományozott falak közé behurcolják nemcsak a maguk »atavisztikus« életformáját, »törzsi« erkölcseit, hanem - a hozzájuk vezető Ariadné-fonalon - egy félcigány-félbűnöző-félnótás pereputty erkölcsi mércével egyáltalán nem mérhető botrányát?
Azt hiszem, a kérdést nem lehet vagy-vagy alapon föltenni. Arden három csoportot ábrázol - ha tetszik, pártatlanul -: a Jóléti Társadalomba éppen integrálódni készülőket, a társadalom perifériáján élőket és a társadalmon kívüli elemeket. Mindegyik csoportnak megvan »a maga igaza«, amit a darab nem vitat el. Arden aligha rájuk dühös - a közönyös tárgyilagosságát emlegetők elfelejtik, hogy egyike az élesen kritikus dühös fiataloknak -, hanem arra a helyzetre, amely a Jóléti Állam minden jó szándékú szociális intézkedése ellenére (talán mert az átgondolt szociális politikát helyettesíti) jó adag fenyegetést tartalmaz ugyanerre a Jóléti Államra nézve. Nem véletlen, hogy a darab végére lincshangulat teremtődik: a Jóléti Államnak rendőreivel kell megvédenie a nem is egészen oktalan haragtól azokat, akiket «népboldogítani« akart. Nyilvánvaló, hogy itt valami nem stimmel. Arden vészjósló tárgyilagossága mögött éreznünk kell az utalást a helyzet szélesebb, össztársadalmi értelemben vett megoldatlanságára."

Elnézést kérek az olvasótól, de továbbra is idézni fogok. Most abból a cikkből, amelyet 1996-ban írtam, amikor a darabot a Katona József Színház mutatta be.
„Jobb előre tisztázni, hogy az Élnek, mint a disznók nem a lakásrongálókról szól. Ma nem. Nem arról, hogy egyesek, akiknek nomád nyomorlakhelyét szanálták, képesek föltüzelni a padlót a lakótelepi juttatott lakásban. Nem is az állami juttatás paradoxonáról, lumpenek (cigányok, börtöntöltelékek stb.) betelepítési demokráciájának vagy gettósításának dilemmájáról, annál kevésbé, mivel a térítésmentes lakásjuttatás minálunk jelenleg nem aktuális. Aktuális viszont az életformaválság, a feltörekvő középrétegek deklasszálódása, a tömeges elszegényedés és a vele járó szociális, morális talajvesztettség, az újgazdag politikai, gazdasági és kulturális elit túlzott társadalmi önreprezentálása az egyik oldalon, az anyagilag és morálisan vegetálók perifériájának domináns térnyerése a másikon.
Egy mesterségesen túlpolitizált társadalom, amely nem tud mit kezdeni civilizálatlan-aszociális nincstelenjeivel. (...) Az Élnek, mint a disznók egyfelől szociológiai látlelet, másfelől egy »civilizált« környezetbe telepített, sajátos szubkultúra - atavisztikus, törzsi, barbár, bizonyos értelemben kultikus életforma - rögzítése. Ez a megállapítás Sawneyékra, a panelfalak közé nomád életstílust költöztető lumpencsaládra, még inkább a hozzájuk lazán kapcsolódó, félnótás-félbűnöző, vándorló cigány pereputtyra érvényes. Jacksonékat, az alsó középosztálybeli lakótelepi szomszédokat, akiknek »fölfelé« integrálódását Sawneyék megzavarják, s ezáltal fölszítják a velük egyívásúak lincselő ösztönét, Arden jóval fölszínesebben ábrázolja. (...) A darabban ábrázolt devianciákkal naponta találkozunk az utcán és a médiában, megjelenésük hovatovább közömbösen hagy. Alig vesszük észre, ha a jelenség mögött törvény rejlik..."
A változás a harminc évvel és a tizennégy évvel ezelőtti helyzethez képest szemléletes. Ma már sehol sincs Jóléti Állam, és egyre világosabb, hogy „valami nem stimmel". A devianciák pedig, amelyekkel („hovatovább") naponta találkozunk, már nem hagyhatnak közömbösen, mert elborítanak bennünket, és a „mesterségesen túlpolitizált társadalom" elitjének felelőtlensége eddig soha nem látott mértékben szította föl a „lincselő ösztönt". Arden tehát igencsak érvényes ma is. Szputnyikék előadásából ez nem derül ki. „Ház, ház, kert" - utal a nyomasztó típuskörnyezetre az egyik szereplő. De nincs se ház, se kert. Az ülőszínházi produkció - Göttinger Pál rendezése és a tíz színész játéka - színvonalas. Tíz széken foglalnak helyet velünk szemben, keveset mozognak, a dialógokat nem egymásnak, hanem nekünk adresszálják, és egy-egy hatásos gesztussal, illetve effekttel jelzik az elkerülhetetlen akciókat. Lényegében jól elemzett, energikus szövegismertetést tartanak, amely a szereptudásban különbözik a felolvasószínháztól. Kedvem támad felkérni őket, hogy a pontosan értelmezett karaktereket ártsák bele a sűrű helyzetekbe, és mutassák meg azt is, ami a szöveg mögött - vagy a mélyén - van. Ebben az esetben nemcsak impozáns szakmaiságukról adhatnának számot, hanem önálló mondanivalójukról is.

John Arden: Élnek, mint a disznók (Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet - Labor)
Fordította: Nádasdy Ádám. Munkatársak: Bujtás Mónika, Elek Ányos, Gyulay Eszter, Keresztes Gábor, Kovalcsik Anikó, Róbert Júlia, Sztojanov Georgi, Turai Tamás. Rendező: Göttinger Pál.
Szereplők: Fábián Gábor, Hay Anna, Jankovics Péter, Koblicska Lőte, Molnár Gusztáv, Szabó Zoltán, Székely Rozi, Téby Zita, Terhes Sándor, Tóth Simon Ferenc.

MU Színház, 2010. április 10.

forrás: http://szinhaz.net/

Fehér Elefánt az Arden-darabról

Tíz szék a színpadon, Egek!!! - egy újabb ülős-dumás Schimmelpfennig-utánérzés, amely az Arab éjszaka kivételével böszme bukásokhoz vezetett? Szerencsére, hála a kiváló dramaturgiai érzékkel /is/ megáldott Göttinger Pál-nak, aki a több felvonásos Arden-darabot merész húzásokkal, mesteri sűrítéssel egy órásra koncentrálta, alkalmazkodva a játéktér adta lehetőségekhez. A színészek átélten játsszák szerepüket, gesztusaik, megmozdulásaik ritkaságuknál fogva fokozott intenzitással hatnak. egy vetkőzés, egy elvörösödő arc, egy fenyegető nézés hatványozott erővel bír a szobányi színpadon. Suttognak, kiabálnak, egymás szavába vágnak, észrevétlen ritmusváltásokkal tartják folyamatos feszültségben a töretlen iramu játékot. Hatósági közegként Fábián Gábor és Szabó Zoltán híven teljesíti kötelességét, Hay Anna szűkre szabott szerepében is intenzív drámaiságú, Jankovics Péter, kamaszos hevületű, de nem túl vagány. Gyors alakváltásokkal hozta két figuráját Székely Rozi, különösen a trükkös útszéli hitványka fanyar hangvétele dicséretes. Terhes Sándor súlyos egyénisége jól érvényesül a családi klán alfa-hímjeként, Tóth Simon Ferenc még veszett kitöréseiben is példaképe a színészi tudatosság kontrollálta arányérzéknek. Ami szintén a rendező kiváló színészvezetésének érdeme: annyi szélsőségesen eltúlzott extremitás után, Koblicska Lőte játékban, hangban, ruhában, de még frizurában is nagyszerűen kimunkált karakterszerepben remekel. Hatalmas termetbe szorult kisszerű lélek, a dörgő hang álcája mögött szorongó bizonytalanság: Molnár Gusztáv immár vitathatatlanul bizonyítja kiemelkedő tehetségét. - Végre hősködhet egy váratlan félrelépés közegében, harsány hahotája a kéj csúcspontjának hörgésébe csap át... fantasztikus! De semmivel sem kevesebb Nagy Rachel kacagásának metsző élessége! Az előadás tetőpontját képező jelenetben, a sugárzó szépségű Téby Zita alakítja az erősen középkorú, sors tépázta kéjnőt, mimikájával, hanghordozásával hitelesen ábrázolva egy tőle alkatilag távol eső figurát, - karizmatikus színpadi jelenlétével és az átélés vibráló intenzitásával múlhatatlanul emlékezetessé téve azt. A társulat több tagjára már régebben felfigyeltünk, de a Szputnyik közösség, mint társulat, most mutatta meg először, hogy megfelelő irányítással, milyen óriási lehetőségek rejlenek benne.

A cigánykérdésről csinált előadást a Szputnyik

A Szputnyik színházi műhelyre mindenkinek érdemes figyelnie, aki szereti a színházban az érdekesebb, újszerűbb ötleteket. Bodó Viktor társulata a Kockavető-vel bizonyította, hogy minimál pénzből, nulla díszlettel és ismeretlen színészekkel is lehet jó színházat csinálni. Most itt az újabb Szputnyik-bemutató, ezúttal egy visszatérő külsős szállt be a rendezésbe. A Szleng-operá-t és a bárkás Esterházy-darabot is jegyző Göttinger Pál a kortárs angol író, John Arden Live Like Pigs darabját értelmezte újra Élnek, mint a disznók címmel. A választás oka eléggé nyilvánvaló, a darab brit kontextusban is eléggé provokatív volt, hát még nálunk, mostanában. A középpont egy roma család áll, akiket egy gazdátlan villamosból költöztetnek át egy lakótelepi szükséglakásba, egy középosztálybeli család mellé, akikkel szinte azonnal megkezdődik a harc. A premier április 10-én volt, és az a hír járja, megint remek alakítások születtek. A szerző a modern angol irodalom nagy remetéje: sokan Harold Pinterrel emlegetik egy lapon, mások pedig a brit Brechtnek titulálják, Arden a hatvanas években mégis hamar kiment a divatból, át is költözött feleségével Írországba, azóta is ott él. Az előadás áprilisban műsoron a Szputnyik műhelyében (a MU Színházban), például 15-én is.

Sötétben ülő disznók

Hodászi Ádám

Göttinger Pál világosan, egy térformával vázolja az észak-angliai iparvárosban játszódó történet alaphelyzetét. Tíz szék egymástól egyenlő távolságra; a két szélről a Tisztviselő és a Rendőrőrmester, a közigazgatás és a rendfenntartás emberei, zárják egy lakótömbbe a régóta itt élő Jackson családot és a telepük felszámolása után ideköltöztetett Sawneyékat. Lehet próbálkozni a békés egymás mellett üléssel.
Az előadás nyelve szintén jól érthető, a színészek velünk szemben ülnek, felénk beszélnek és játszanak, így épp az a szereplő lehetünk, akikhez szólnak. A feladat nem könnyű, a partner reakciója a közönség közvetítésével jut el a színészhez, de a Szputnyik karakterformálásban kiváló társulata remekül veszi az akadályt, a figurák pontosan bejárják a nekik kijelölt utat. A találó jelmezek is segítik őket. A színészek olyankor is tartják az állapotukat, figyelmük akkor is felénk irányul, ha épp nincsenek a jelenetben. Mint emlékkép vannak jelen az események mellett, vagy mint saját életükre emlékeztető élő szobrok. Mikor Mr. Jackson élvezetvágyó húsáról a tekintetek és a reflektorok melegében leolvad az utazóügynöki öltöny-nyakkendő, Mrs. Jackson mellett ül a széken. Rachel pénzért fekszik le vele, mellette élettársa, az öregedő Sawney. Dogville-i mindent látó együttélés.
A díszlettelen tér hátsó fala kellemes kék, tenger, ég. Blue box, amire a képzelet odavetítheti Sawneyék egyre lepukkantabb szobáját, az angol külváros vagy a Somogy megyei Zákány házait. Bármilyen háttér előtt játszódhat a konfliktus, két különböző kultúrájú csoport találkozása, ahol az egyik kisebbségi az országban, a másik a hatalom birtokosa. De mikroközösségi szinten, a falu, az utca vagy épp a bérház szintjén, embereknek kell boldogulniuk egymással.

Hagyjuk élni egymást – mondja a Kivégzőnek is hívott Tengerész Sawney. Sokat látott, kemény ember. Beteg lábú, vándorló patriarcha. Terhes Sándor minden mozdulatába hatalmas fizikai erőt és megfáradtságot visz, mikor Sawneyt felállítja a székről. Egészen fölénk magasodik, ahogy Kormos fölé is, aki az új Kivégző akar lenni. Robosztus termetének megmutatásával veszi el a kedvét a felállástól. Élettársa, Rachel nem ennyire békés – bárki hasából kiharapja a vacsoráját. Téby Zita terpeszüléssel, az önzés kommentálatlan, természetes átélésével mutatja a figurát. Fia, Col a rock, a whisky, a cigi világára vágyó fiatal. Ő nem egy ellenséges csoport tagjaként tekint Jacksonék lányára, Doreenre, hanem emberként, nőként közeledik hozzá. Jankovics Péter játékában feltűnik a gyermeki ártatlanságára rázáródó lázadás védőfala. Székely Rozi Doreent és Petúniát is játssza. Petúnia beteg, Kormos hozza Sawneyék házába. A színésznő pont középen ül, választóvonal és híd a két csoport között, ahogy egyik szerepből a másikba vált egy sapka és egy piszkos sárga takaró cserélgetésével. Ijesztő, ahogy a dolgos, naiv lányból, a mindenkit gyűlölő, egykori szerelmét a rendőrnek feldobó Petúnia lesz. Petúnia szája egy vágás a fején, az élet vágta rá, fáj neki az is, hogy ott van. Az ártani akarás, a halál jön ki rajta, ez a szájtartás milliméterekre van Doreen életet nem ismerő, annak egyszerűségét beszélő szájától, egyetlen egész létezésére szóló sebre, amit kaphatna Coltól is. Mrs. Jacksont bekopogtatásra kényszeríti a jólneveltsége, de Koblicska Lőte összeszorított szájjal akadályozza meg, hogy kibukjon belőle a gyűlölet hulláma, amit az idegenekkel szemben érez. Fájdalmát is épp így tartja magában.
A folyamatosan ülve, pici gesztusokkal elmondott párbeszédeket erős, jelentéssel bíró akciók szakítják meg. Ilyen Sawney már leírt fenyegető felállása, Rachel és Mr. Jackson aktusa, ahol Téby Zita megjátszott nevetésből tettetett élvezetbe úsztatja át a figura hangját. Molnár Gusztáv Mr. Jacksonként erőltetett kínos kacagásból vált erőlködő lihegésbe. Elélvezés – mindketten pohár vizet loccsantanak arcukba, a férfi izzadtságát törölgeti, a nő pedig kiköpi, amit nem akar lenyelni. Az akciók rövid ideig tartanak a párbeszédekhez képest, felütések, amik közben a fantázia nekilódulhat. Kormos késsel tér vissza miután kidobták, Col egy fémtálcával sújt le, a kés a tálcába fúródik, Tóth Simon Ferenc a vesztes teljes kétségbeesésével fordít nekünk hátat, öléből rengeteg szotyola hullik a földre, mint a kiömlő vér, becsülete, tartása folyik el belőle. Sawney lánya, Rosie tőle terhes, a gyerek apa nélkül nő majd fel. Hay Anna a nő félelmét a kilátástalan jövőtől úgy mutatja, hogy a figura meghúzódik, megbújik a konfliktusok elől, egy kiáltással ordítja a világba minden fájdalmát.

Mikor a helyzet kezd kiélezettebbé válni, egyre gyakrabban tekintünk a jobb szélen ülő Rendőrőrmesterre, de játékba lépése, ahogy várható, nem hoz megoldást, Fábián Gábor érdektelenséget kölcsönöz a figurának. Szabó Zoltán a Tisztviselő fejét bábuként mozgatja, pici bólogatás szinte minden mondat után, mintha azt várná, hogy a többiekre is átragadjon, és csinálják, amit mond. Mind a ketten az élet organikusságába beleszóló hatalom emberei, akik nem közvetlen előidézői a problémának, de tenni sem tudnak semmit a megoldásáért.
Hogy melyik csoport a disznó, aki lusta, otthonában kuporog egy széken ülve a lámpafénynél vagy a sötétben, és nem tesz semmit az ország, a város, a közösség előrehaladásért azt az előadás ránk bízza. De óva is int bennünket, hogy mi lesz akkor, ha a disznók fogukat vicsorítva, falkába verődve előrontanak. Ha eddig a sötétben kuporgtunk a székünkön, a taps után muszáj indulni.

JOHN ARDEN: ÉLNEK, MINT A DISZNÓK
Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház és Viselkedéskutató Intézet- Labor

Fordította: Nádasdy Ádám
Munkatársak: Bujtás Mónika, Elek Ányos, Gyulay Eszter, Keresztes Gábor, Kovalcsik Anikó, Róbert Júlia, Sztojanov Georgi, Turai Tamás
Rendező: Göttinger Pál
Szereplők:
Tengerész Sawney: Terhes Sándor
Rachel, az élettársa: Téby Zita
Rosie, Tengerész lánya: Hay Anna
Col, Rachel fia: Jankovics Péter
Kormos: Tóth Simon Ferenc
Petúnia: Székely Rozi
Mr. Jackson: Koblicska Lőte
Mrs. Jackson: Molnár Gusztáv
Doreen, a lányuk: Székely Rozi
Tisztviselő: Szabó Zoltán
Rendőrőrmester: Fábián Gábor

A Csíkszerda kórus programja

Esterházy Péter 60 éves

Április 14-én ünnepli 60. születésnapját Esterházy Péter Kossuth-díjas író, a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.

2010. április. 12. hétfő | Szerző: MTI

A történelmi szerepet betöltő Esterházy-család fraknói grófi alágának leszármazottja Budapesten született, nagyapja, Esterházy Móric 1917-ben rövid ideig miniszterelnök volt. A kitelepítés, majd a piarista gimnázium a gyerek- és kamaszkor fontos élménye volt. Az ELTE matematika szakán tanult, majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében számítástechnikai rendszerszervezőként tevékenykedett 1978-ig, ettől az időtől kezdve az írást tekinti főfoglalkozásának.
Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével aratta. A szocreál termelési regény paródiája az önmegértést-önértelmezést boncolgató elbeszélésmód egyik alapszövegévé vált újabb prózairodalmunkban. Ebben az időben nagy feltűnést aratott nem mindennapi gesztusával: Ottlik Géza 70. születésnapjára az Iskola a határon című regényt kézírással egyetlen rajzlapra másolta le.
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei - Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi -, amelyek több, folyóiratbeli szöveggel kiegészítve, Bevezetés a szépirodalomba címmel egy könyvvé rendeződtek. 1987-ben nagy feltűnést keltett Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk című regénye, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modern utódja ékes XVII. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét. Későbbi "nő-tárgyú" könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen empátiával térképezi fel és tárja olvasói elé a nőiség lényegét, finom árnyalatait.
1988-ban jelent meg irodalmi tanulmányainak első kötete A kitömött hattyú címmel, később publicisztikáiból több kötetet is összeállított. Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben saját ironikus-indulatos megjegyzéseivel közreadta apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit. Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy népszerűségnek örvendenek, utóbbit 2009-ben az év legjobb futballkönyvének választotta a Német Futballkultúra Akadémia. Drámaíróként is jelentőset alkotott, legutóbb a Harminchárom változat Haydn-koponyára című színművét mutatta be a Bárka Színház.
Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Berlini Művészeti Akadémiának, és több rangos elismerésben részesült. 1996-ban Kossuth-díjat kapott, 1999-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjat. 2001-ben Márai Sándor-díjas lett, ebben az évben a Harmonia caelestisért megkapta a 2000. év legjobb szépirodalmi alkotásának járó Magyar Irodalmi Díjat. 2002-ben Herder-díjjal tüntették ki, emellett a Közép-európai Irodalmi és Kulturális Társaság (CET) irodalmi díját is neki ítélték. 2004-ben megkapta a Német Könyvkereskedelem Békedíját, az egyik legrangosabb német irodalmi kitüntetést. 2006-ban Prima Primissima-díjas, tavaly az osztrák kulturális minisztérium Manes Sperber-díjával tüntették ki, és Budapest díszpolgárává választották.
Műveiről egy interjúban így nyilatkozott: "Mindig van egy egyszerű történet, amit egyszerűen el akarok mesélni, és akkor aztán ez nekem nem sikerül. Ezek az én könyveim".

forrás: MTI

Közönségtalálkozó

Április 30-án, a Harminchárom változat Haydn-koponyára c. előadás után közönségtalálkozót szervezünk a szereplőkkel, a szerzővel, Esterházy Péterrel és a rendezővel, Göttinger Pállal. Moderátor: Bérczes László.

Haydn-keresők

1809. május 31-én elhunyt Joseph Haydn. Temetése után két nappal ellopták a koponyáját frenológiai vizsgálatok céljából. Tizenegy évvel később exhumálták Haydn tetemét, s észrevették, hogy eltűnt a fej. A nyomozás után először egy fiatalabb, majd egy idősebb férfi koponyáját adták át a Hercegnek, s ez utóbbi nyugodott Haydn sírjában sokáig. Az eredeti koponyát a hosszú, kalandos út végén 1954-ben egyesítették a testtel.

Haydn tehát halála után nem csak zenéjében élt tovább, hanem a koponyája körüli hercehurcában is. Alakja nem hagyta nyugodni az elszánt Rosenbaum házaspárt, akik frenológiai vizsgálataikban próbálták megfejteni koponyájának formájából zsenialitásának mibenlétét, most pedig nem hagyja nyugodni sem Esterházy Pétert, a Harminchárom változat Haydn-koponyára című dráma szerzőjét, sem Göttinger Pált, a darabból készült előadás rendezőjét. Ki ez a Haydn, aki időn és téren kívül, élet és halál között, színház és irodalom határán egyensúlyozva foglalkoztat minket?

Először beszéljünk arról, hogy mit látunk a színpadon. Az előadás kezdetén bejön az Angyal (Ilyés Róbert). A szerzői utasítást olvassa, és személyes reflexióival tűzdeli tele azt. Miközben saját fikció létét pellengére állítja, megadja az előadás játékos és elidegenítő alaphangulatát. Ahogy a forma, úgy a cselekmény sem alkot zárt egységet: az utaláshálózat és a stílusbeli kilépések hasonló módon bontják meg az előadás egységét, mint a szereplők és a cselekmény idézőjelbe tétele. Nem lineáris Haydn-életrajzot kapunk, nem egy Schaffer-drámát vagy egy Milos Forman-filmet, hanem harminchárom jelenetnyi utazást Haydn (koponyája) körül. Nincsen drámai ív, a színészi játék nem egy összefüggő, belső lelki folyamat eredménye: jó példa erre a Herceg (Kálid Artúr) monológja, amelyben két mondat között éveket öregszik. De nem csak az idő, hanem a tér egysége is felbomlik az előadásban: a Csík György által tervezett díszlet egy kulisszaszerű, barokk palotabelső. Egyszerre szép és elragadó illúzió, de sík felülete és kiszámíthatatlan méretű és elhelyezkedésű ajtóinak használata folyton emlékezteti a nézőt annak hangsúlyos díszletszerűségére. Ugyanezt eredményezi a színpad bal felső sarkában lévő szoba, amely a Rosenbaum házaspár (Kardos Róbert és Parti Nóra) élettere: egy távoli helyet azonos térbe rakva megbontja az Esterházy-kastély terének zárt egységét. A színpadra helyezett, Dinyés Dániel által vezetett kamarazenekar Haydn zenéjével járul hozzá a közös szellemidézéshez. Helyük a gyakorlati okokon túl elidegenítő gesztusnak is felfogható: nem egy süllyesztett, elrejtett térből halljuk a zenét, hanem konkrétan látjuk annak létrejöttét.

Most pedig nézzük meg közelebbről, hogy ki is ez a Haydn (Benedek Miklós). Mit tudunk róla? Az Angyal műveltségi kvízkérdéseivel próbálja tesztelni a közönséget, hogy mennyi ismeretünk van Haydnről. Hát nem sok. Pedig mérhetetlen mennyiségű zenemű maradt fenn tőle, korának legnagyobb zeneszerzője volt, s nevének hallatán mindenki el tudja helyezni legalább a korszak tekintetében. Ismerjük a nevét, tudjuk, hogy NAGY zeneszerző volt, de mégsem tudnánk annyi dallamot felidézni tőle, mint Mozarttól vagy Beethoventől. Nem volt kalandos élete, kicsapongó szexuális hajlama, rossz egzisztenciális helyzete, vagy más, filmbe illő életrajzi sajátossága. Pusztán csak szerette a zenét. És az életet. Pontosabban a saját életét. De hát hol itt a dráma? Mi a konfliktus? Legalább egy kis szerelmi évődés lenne, de a Polzellivel (Réti Adrienn) folytatott játékos, giccsben úszó, Éjkirálynővel aláénekeltetett (Kolonits Klára rövid belépője) kalandja sem nevezhető ennek.

Akkor mi ez a darab tulajdonképpen? Pusztán posztmodern stílusjáték vagy több annál? Mindenképp több. De mitől válik többé, mint egy Esterházy-féle irodalmi est? Attól, ami minden drámához kell, hogy színház legyen (s e dráma esetében ez hatványozottan érvényes): a színésztől. Benedek Miklós kortalan Haydn-skiccétől, Lázár Kati (Haydn anyja) babusgató kedvességétől, Kálid Artúr szoborszerű uralkodó-paródiájától, Réti Adrienn öntudatos múzsadomborításától, Kardos Róbert és Parti Nóra osztrák, elfojtásokkal teli, tudós házaspárjától, Ilyés Róbert örök kívülállóságba helyezett, rezonőr Angyal-megformálásától. Mindezek az apró színészi alakítás-törmelékek legitimálják a színpadi megvalósíthatóságot.

Esterházy nem megmutatja, hanem keresi Haydnt. Nem állít, mégis a megértésért jött létre. Hasonló célból, mint Rosenbaumék frenológiai mesterkedése. Azonban míg az osztrák házaspár korlátokat nem ismerve ered az áhított tudás nyomába, addig Esterházy alanyát mélységes tisztelettel és alázattal közelíti meg. S főhajtásában közelebb kerül az igazsághoz, mint bármely tudós, aki boncasztalon megvilágítva akarja felfedni egy emberi lény rejtelmeit.


Bárka Színház -
Esterházy Péter: Harminchárom változat Haydn-koponyára
Haydn Benedek Miklós mv.
Herceg Kálid Artúr
Polzelli Réti Adrienn
Angyal Ilyés Róbert
Antonio Gados Béla
Mozart Telekes Péter
Bernhard Dévai Balázs
Rosenbaum Kardos Róbert
Therese Parti Nóra
Haydn anyja Lázár Kati mv.

Továbbá, táncosok: Benya Katalin, Berczeli Ágnes, Cseh Kata Mirtill, Dér Klára, Müller Zsófia, Szvetnyik Kata
zenekar

RENDEZŐ: GÖTTINGER PÁL
MOZGÁS: Katona Gábor
Zenei vezető: Dinyés Dániel
Díszlet: Csík György
Jelmez: Kovalcsik Anikó
Dramaturg: Szabó Borbála
Rendezőasszisztens: Ivánovics Beatrix, Gábos Katalin



Kelemen Kristóf

Csapatjátékos a nyolcadik kerületben


Beszélgetés Gados Bélával
Az interjút készítette: Proics Lilla

Zsánerszerepeket játszik. Nem bánja?

GB: Nem. Most ilyen alkat vagyok, ez egy állapot – a gyerekekkel jött, hogy eléggé elhíztam. S ez beteszi az embert egy használhatósági helyzetbe. Már megint fogyókúrázom, és bár korábban már kétszer lefogytam, most nem vagyok meggyőződve arról, hogy sikerülni fog. Nyíregyházán soványabb voltam, akkor egészen más típusú szerepeket kaptam. Azt is szerettem, de nekem ez is megfelel, mert lám, így szembejönnek igen szerethető szerepek, ilyen például Ivan is. Ehhez persze nem kellett feltétlenül kövérnek lenni, de ez a figura olyan, amilyen… látni a színpadon. A színház miatt nem bánom ezt a dolgot, mert azt tartom, a színház csapatmunka. Együtt szeretek dolgozni másokkal, ezt tanultam meg Nyíregyházán tizennyolc év alatt, az egészben vagyok rész.

Ezek szerint az sem zavarja, hogy nem kap nagy szerepeket.

GB: Színészi közhely, de igaznak érzem, nincs kis szerep, csak rossz színész. Lehet, hogy hiányérzetem lenne, ha mindig csak pár mondatos feladataim lennének, de ebben a színházban is több munkám volt sokrétű és komoly figyelmet igénylő. Ekként kedvelem az öt mondatomat is a Dogville-ban, mert azt hiszem, én tudom úgy elmondani azokat, ahogy kell, én tudom megmutatni azt a gyávaságot, amit – most egyszerűsítek, persze – az én figurám hordoz. Huszonhat éve végeztem, a százkilencedik szerepre készülök, volt ebben sok „nagy szerep” is; most pedig a fiatalokra kell jobban figyelni, és ezért szeretek a Bárkán lenni, mert itt lehet így gondolkodni: csapatban.

A Tengeren című darab nézve tényleg élmény, benne dolgozni is ilyen élvezet volt?

GB: Nekem kedves munka, mert megismertünk egy tehetséges fiatal rendezőt, és a kortárs darabok kínálatát tekintve ez a darab egy telitalálat, úgy beszél istenről, ördögről, hogy nem kenetteljeskedik, hanem rólunk szól.

Szereti a közönség?

GB: Úgy érzem, végig velünk van. Aki eljön megnézni, talán még azt is mondhatom, szereti, de valami oka lehet, hogy nincs akkora híre, mint amit érzésem szerint érdemelne. Talán a címe nem elég karakteres…

Én is gondoltam arra, hogy öt férfi szerepel, sehol egy nő… unni fogom.

GB: Hoppá. Ez nem jutott eszembe.

Amikor megnéztem, persze kiderült, hogy van nő ebben a történetben is, de egyébként is rendkívül izgalmas.

GB: Visszatérünk erre a „problémára” még úgyis, mert szoktunk beszélgetni egymással a munkánkról, az előadások fogadtatásáról, mert itt lehet azt is mondani, hogy ez vagy az miért nem tetszik – ami nem jellemző minden színházban, tudom.

Mitől lett ez így? Lehet köze ennek a színház helyének, a külvárosiságnak?

GB: Ha a külváros azt jelenti, hogy rossz értelembe vett nagy tétje nincs a dolognak, akkor vállalom a külvárosiságot, de nem biztos, hogy ennek tényleg a helyhez van köze, illetve úgy lehet, hogy amikor Csányi János színházat csinált, akkor itt volt befogadó közeg, nem pedig a Rózsa-dombon. S párhuzamot tudok vonni Nyíregyháza és a nyolcadik kerület között: kívülről úgy látják, hogy ez ilyen-olyan, de belülről sokkal összetettebb, érdekesebb, mert itt is van intelligencia, finomság, kíváncsiság, és annyi minden más. Ezért kicsit olyan nekem a Bárka, mintha Nyíregyházán lennék – de mondom, én szerettem vidéki színész lenni, mert az sokféle tudást igénylő és sok mindenre meg is tanító mesterség. Én otthon vagyok ezeken a sokszínű helyeken, és ez a közeg talán teremti is az ilyenfajta színházat.

Hárs Anna: Nefelé

Hárs Anna: Nefelé (hangjáték - Magyar Rádió - szereplők: Sipos Vera, Mercs János, Bogdán Gergely, Károlyi Lili, Csákányi Eszter, Egri Márta, Gáspár Tibor, Mészáros Tibor, Andrássy Máté, Pavletits Béla, Horváth Sebestyén Sándor, Kovács Olga. - Zene: Rubik Ernő Zoltán)


http://www.hangtar.radio.hu/mrplayer.php?autoplay=1&hangtar=20100405_080500_1

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed