Kanapéjáték

Kanapéjáték
2007. május 30.
kultura.hu

Hamvai Kornél jelentős mennyiségű díjat söpört be, már nemcsak ő fordít, hanem őt is fordítják, és számos színház - Kaposvár, Merlin, Katona, Radnóti - szeretettel csap le a darabjaira. A nemzetis Szigliget után a Merlinen a sor: május 30-án mutatták be új darabját Pokol címen. KRITIKA
Hamvai Kornél 24 évesen írta első regényét, 26 évesen robbant be vele az irodalmi életbe - ám azóta eltelt 12 év. Hajlunk rá, hogy néha még mindig rácsodálkozzunk, és fiatal írónak tituláljuk, de az élet felette sem állt meg, és lassan meg kellene szoknunk, hogy megint van egy tehetséges írónk.
Kérdések a Pokol kapcsán:
Lehet-e egyetlen kanapén eljátszani egy fél életet? Lehet. Végtére egy üres színpadon is megtehető. Mégis, Daróczi Sándor színpadképe és kellékei: egy férfi-női próbababa-torzót ábrázoló fal, egy redőnyös ablak, egy állványra emelt árva, huzat nélküli kanapé, egy halom pizzás doboz, egy hifi, egy telefon, egy hajcsat és egy hajszárító meglehetősen leverő képet nyújtó egyvelege tökéletesen elég az illúziókeltéshez.
Lehet-e modern előadást létrehozni vízcsobogás, vízáradás, meztelenre vetkőzés és egy halom más, manapság divatos effekt nélkül? Az előadás tanúsága szerint lehet.
Lehet-e dialógust varázsolni hosszú monológokból? Lehet.
Lehet-e fenntartani a néző figyelmét egy gyakorlatilag kétszereplős, szünet nélküli, másfél órás, monológokból felépített dialógusból álló darabbal? Lehet.
Lehet-e bármi módon meglepni a nézőt? Lehet.
Számtalan halálosan unalmas, türelmet próbáló, lapos, modoros, klisékkel manipuláló darabot, játékot, rendezést volt már módom látni ahhoz, hogy valóban értékelni tudjam ezt a "lehet" szót.
Pokol. Az is pokol, ha munkánk, életünk ketrecbe zár, egy rideg lakóketrecbe, panelházba, alul-fölül-körül zajjal, idegesítő lakókkal, mozgásokkal, hangokkal? Vagy csak az, ha kapcsolatunk megroppan, egymást öljük magunkkal, szokásainkkal, mániáinkkal, kegyetlenségünkkel és mindazzal, amivel szoktuk?
Vagy az, ha el akarjuk vágni mindezt, de a másik nem enged, fogva tart, megfojt, követ, gúzsba köt?
Vagy ha könyörgünk a szabadságért, de cserébe adnunk kell, olyat, amit pokol teljesíteni?
Vagy ha elengedjük mégis, akit gyilkolva szeretünk, az a valódi pokol?
E bugyrokon vonszolódik végig a két szereplő: Carolyn és Eric. Egymást vádoló monológjaik úgy építkeznek, mint a zeneművek. Pianóval indul, fortissimón zárul a vádaskodások, a szenvedések sorolása, az esdeklés és követelés, a szeretet és gyűlölet dallamvonala. Szándékosan a legnehezebb játékra kárhoztatja szerző és rendező (Göttinger Pál) a színészt: semmilyen tér, mozgás, játék nem engedélyezett, a legminimálisabb elmozdulás csupán a kanapén, ennyi jut neki. Marad a legtöbb: ő maga, a színész. Teste, hangja, pillantása, szenvedélye, ereje, tehetsége. Nehéz így arányt tartani, sem túl kevésnek, sem túl soknak lenni. Végeérhetetlen, hosszú monológokat szenvedéllyel, feszültséggel megtölteni, a néző figyelmét ébren tartani. Mértéktartóan nyüszíteni, ordítani, sírni, röhögni, áldozatként vergődni, hatalmaskodva irányítani. Különösen nagy kihívás ez két egészen ifjú színésznek: Sipos Vera tavaly diplomázott, Ötvös András (és a két mellékszereplő: Zrínyi Gál Vince és Tóth Simon Ferenc) most végez a színművészeti egyetemen. Rutinos régi rókáknak is meg kellene vívniuk egy ilyen feladattal, arányt és mértéket tartva tölteni meg drámával a teret, villantani föl mindazt a humort, amit Hamvai Kornél szokott módján a tragédia szálai közé sző. Jól teljesítik a feladatot, a rendező szándékát az ifjú színészek. Helyenként ugyan még kissé nyersen és darabosan, de határozott tehetséggel mosolyogtatnak meg és irritálnak, hökkentenek meg és riasztanak el, vívják ki viszolygásunkat és együttérzésünket, távolítanak el, és hoznak közel kettejük héjanászához. Mindenképpen hozzáadnak az amúgy semmi újat nem feldolgozó darabhoz, amit azonban stílusa, a szokásos Hamvai-nyelvszövet, a beleszőtt groteszk és irónia emel el a panel-mindennapoktól. A gyűlölet esszenciává sűrítése ez a pokol erőszak nélkül... Illetve: kétszer hittem azt, hogy vége az előadásnak, Hamvai azonban mindkétszer továbbgördíti, és igaza van. A végső az igazi, frappáns befejezés. Pokoli.
Szerző:
Mikes Éva

Pokol - toptipp.hu

POKOL - Göttinger Pál - Merlin

A Sirály és Molnár Ferenc óta számos írófigura született jeles színpadi szerzőktől, Hamvai Kornél egyedi nézőpontú, friss színekkel gazdagította a repertoárt. Cselekménye a válás ocsmány szörnyűségei mentén halad, szerkesztése, poentírozása, a befejezésként csattanó lövéstől eltekintve, arányos, szellemes, ütős. Göttinger Pál minimál-színpadán biztos kézzel, határozott tempóban vezényli az előadást, a most diplomázó prózai osztály ifjaiban pedig a legjobb alkotótársakat találta meg. Sajnos, a feleség alakítója esetében kellemetlen kérdéseket kell feltennünk. Mi a bánat történik a Nem!színház.hu!!!-ban? Miért merevednek el sorra az Ódryn még annyira reményteljes lányok? Boldogtalanok, Ötödik pecsét, Lear: a legizgalmasabb egyéniség vesztette el arcát, hangját és most ugyanezt érzékeltük egy tavaly még annyira értékelt színészkisasszony játékában. De ezen szomorú kitérő utánhadd zengjük himnuszát a férfinemnek! Tóth Simon Ferenc csendességében erőteljes pizzafutára mellőzi a szokott vagány-manírokat, minden bizonnyal casting-hajhász színész, de reméljük, hogy ez nem a most végző fiatalokra vetül önbeteljesítő jóslatként... Zrinyi Gál Vince értetlenségbe bágyadt szomszédja pompás karakter-remeklés, gusztusosan elfogódott evési gesztusai után, szinte látjuk, amint egy szinttel feljebb a ventillátor helyett alkalmazott zárlatos hajszárítót szorongatja archaikus mosollyal... A főszerepben a már több alkalommal feltűnt Ötvös András elementáris tehetséggel lubickol tág spektrumú szerepében, ezer árnyalatát mutatva fel a szikár okszerűségtől a vérgőzös dühkitörésig. Színészi palettája máris hihetetlenül gazdag, lendületes könnyedsége lebilincselő szuggeszivitással párosul, bármely vágyott feladatra készen áll, amit csak tartogathat a jósors egy ilyen sziporkázó tálentumú ifjú aktornak. Csak egyet ne felejtsen: nem Falstaff szerepére készül, hanem Hamlet-re, Jágó-ra, Mefisztóra...!!!





Fehér Elephánt


Tánc a borotva élén

Megtalálható-e az a pillanat, amikor végérvényesen visszafordíthatatlanná válik, hogy a házaspár nem szereti egymást? Amikortól az együttélés többé nem okoz semmilyen örömet, sőt, lassanként úttá válik a pokolba? Amikor a korábban észre sem vett gyengeségek, hibák egyszeriben felróni való bűnné válnak, a közös életért hozott áldozatok pedig immár nem egy értelmes, vágyott célhoz eljutás eszközeinek, hanem kidobott, vissza nem térő idő- és energiapocsékolásnak tűnnek?
A férj tanárember, írói ambíciókkal, a feleség fotólabor-vállalkozást üzemeltet. A közös, boldog jövőbe vetett hit miatt mindketten alkalmazkodtak egymáshoz. Ám amióta az asszony elvetélt, azóta megváltozott minden. A férj naplót vezet, aminek rabjává válik. A feleségnek elege lesz, el is költözik, de nem megy ez olyan könnyen. Férje minden pillanatban a nyomában van, egyetlen másodpercre nem engedi el feleségét. Egyikőjük menekül, másikuk nem akarja tudomásul venni a megváltoztathatatlant. A férj ámokfutásba kezd, a feleség kénytelen együtt élni a félelemmel. Ám bizonyos a bűnös-áldozat szereposztás? Szó sincs róla. A maga szempontjából nyilván mindenkinek igaza van. És nyilván, igazából senkinek sincs. Vagy csak részben. Talán.
Ez a szinte banális történet bárhol, bármikor, bárkivel megeshet. A mi esetünkben Ericnek és Carolynnak hívják a két főszereplőt, akik Angliában élnek. De élhetnének a felvilágosult – hm –, európai kultúrkörben akárhol másutt. Jellegzetes harmincasok. Úgy hiszik, életüknek van íve, tart valahonnét valahová. De a beszélgetés arról győz meg minket, hogy erről szó sincs. Amikor bekapcsolódunk Hamvai Kornél Pokol című drámájába, Carolyn már együtt él egy férfival, és most azért jön Erichez, hogy aláírassa vele a válási okiratot.
Eric lakásában vagyunk. Egy, a semmiből kiemelkedő, mindössze két négyzetméteres felemelt dobogó mint szoba, rajta a legszükségesebbek: egy modern, fehér pamlag, pizzásdobozok halma, irattartók a pamlag alatt, és egy cédélejátszó. A tapétafunkciójú függönyön próbababa-torzók. Lányok, fiúk vegyest. Eric a laptopján matat. Hozzánőtt, együvé vált vele: hiszen azon tárolja a naplót, amelyben mindent rögzített. Szó szerint mindent. Carolyn érkezik. Megszakad az idő, néha egy pár másodperces sötét sűríti a történéseket. Bár ez is csak látszat, hiszen az óra (amely egy ideig egy óra késéssel ugyan, de a valós időt mutatja), nem követi a kis ugrásokat.
Eric nem akarja aláírni az iratot, csak ha Carolyn megbocsát neki. De hogy tehetné ezt meg, ha ezzel magát köpné szembe? És elindul a valódi pokol: a szemrehányások, a pitiáner, szánalmas egymásra olvasások. Persze, kiderül, egyáltalán nem úgy volt, ahogy a másik látta. Felmerül bennünk a kérdés: hogyan szánhatták rá magukat az együttélésre, a házasságra, a gyerekvállalásra, ha egyszer ennyire nem is ismerik egymást? Remélem, Isten senkit nem sújt azzal, hogy a te gyereked lesz – vágja a nő a férfi szemébe. Talán a legdurvább mondat, amit ki lehet mondani, különösen attól, aki valaha szerette az embert. A nő tiltakozik: „Soha nem szerettelek”. A férfi bizonyítani akar, a naplójából a feleség tudta nélkül rögzített telefonbeszélgetést szed elő laptopjából, amely házasságuk múltjának élő panoptikumává válik. A nő megdöbben: hát mindent felvett a férfi? Eric előáll második kívánságával: aláírja a válást, ha utoljára szeretkeznek egyet, és nagy svunggal vetkőzni kezd. A pszichikai borotvaélen táncolás remek pillanatai. Megérkezik azonban a pizzásfiú (a „váratlan vendég” karakter tökéletesen betölti bohózati szerepkörét, másfél napos késéssel hozza a pizzát, miközben bizonygatja, hogy belefért a fél órába), és innen a feleség van nyeregben: lefekszik a fiúval, mondja, ha a pizzásfiú nézheti. Most ő kezd vetkőzni. A férj fölháborodik. Persze, így nem. Folytatódhat az egyre végletesebbé váló csiki-csuki, megy tovább a verkli, forog tovább a kerék, és egy ponton túl a még a férfi napjait zajongásával megkeserítő felső szomszéd is szerephez jut. Mi pedig nézzük – azt, amit mindennap magunk körül látunk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgaelőadását rendező Göttinger Pál jó érzékkel, arányosan ritmizálja az előadást, ami annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyetlen helyszínen játszódó párbeszéd, játékos, ötletes, fordulatos és színes. Értéke a rendezésnek, hogy nem afféle rögvalóság-drámaként tálalja a darabot, és a talán kissé öncélúnak ható cselekményfordulatokat kiegyenlítette az abszurd felé való elmozdulás ötletével. A Daróczi Sándor tervezte díszlet mellett a kontrasztos, a színekkel is tréfálkozó jelmez is találó. Az ifjú színészek pedig emlékezetesen oldják meg a náluk egy-másfél évtizeddel idősebb figurák jellemzését, érzik a bennük rejlő transzparenciát, és jó érzékük van Hamvai finom szövésű reális groteszkjéhez. Ötvös András szinte skizoidan sokszínű, de hiperaktivitásában beteg ember benyomását keltő Ericje, Sipos Vera a felelősséget magától eltoló, önsajnáló, öncsaló Carolynja egészen pontos kidolgozás, a páros „megérdemli egymást” minden értelmezési szinten. Zrínyi-Gál Vince felső szomszédja bár szinte végig ott van, a maga valójában csak a vége felé jelenik meg, roppant eleganciával hajlítva visszafordíthatatlanul a totális abszurd felé a cselekményt. Tóth-Simon Ferenc pedig a pizzafutár kis szerepében teljesít megbízhatóan.
A minimál, modern, groteszk tragikomédiát a végzős művészhallgatók a Merlin színpadán adják elő. Jelentős munka, akarat, kedv, együttgondolkodás és koncepció érezhető az előadáson, s ezek nem járnak eredmény nélkül. Tükröt mutatnak egy jelenségnek, egy-egy alkalommal szó szerint: Eric és Carolyn monológjai a néző szemébe nézve hangzanak el, a másik – akinek a történet szerint szól a szöveg – ezekben a súlyos percekben csak díszlet. A lényeg mi – a nézők – vagyunk. Hamvai darabja egészen remek éleslátással, élő, lüktető és valóságos monológokkal és dialógokkal írja le a valódi pokolhoz vezető utat, vázolja fel az egymás mellett élés minimális követelményeit nem teljesítő figurákat, és mutatja meg azokat a pontokat, ahol érzelmekkel helyrebillenthetőek lennének a dolgok. De azok nincsenek, nem rejlik az önzésen és a maszkon kívül semmi sem a szereplőkben. Nem hisznek egymásban, a morális tartalom odaveszett. Minden kirakat, minden virtuális (esetleg digitális retus), minden átértelmeződik. Ehhez a pokolhoz egyáltalán nem jószándékkal kikövezett út vezet. Ez valóban a semmi közepén áll és korszimbólummá duzzadva lángol.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed