Operabeavató Győrben

Az Operabeavató előadás március 23-án 19 órakor kezdődik a Vaskakas Bábszínházban (Czuczor Gergely u. 17.).

Hogyan legyen a zene MINDENKIÉ? Hogyan legyen a színház MINDENKIÉ? Aki eljön egy Operabeavatóra, mindkét kérdésre választ kaphat. Csapatunk nem állít kevesebbet, minthogy e két dolog – zene és színház – egyesülése, az opera bárki számára érthetővé és élvezetessé tud válni. Jöjjön el és tesztelje magát: vajon ön MINDENKI?
Nálunk minden megtörténik, aminek egy hagyományos operaelőadás során nem lenne szabad megtörténnie. A nézőket Dinyés Dániel vezeti be a zene rejtelmeibe, az operai próbafolyamatba pedig Göttinger Pál rendező enged betekintést. A minden alkalommal egyedi, megismételhetetlen estéhez több díjjal kitüntetett, nemzetközileg is elismert operaénekesek társulnak.

Ajánlott korosztály: 16 éves kortól!

Zenei vezető: Dinyés Dániel
Rendező: Göttinger Pál
A második évad közreműködői: Bordás Barbara, Bucsi Annamária, Bretz Gábor, Cseh Antal, Erdős Attila, Gábor Géza, Horváth István, Kiss András, Kiss Tivadar, Kolonits Klára, Kovács István, Pataki Bence, Varga Donát
Helyszín: Vaskakas Művészeti Központ (Győr, Czuczor Gergely u. 17.)


Belépő: földszint: 3.500,- Ft. erkély: 3.200,- Ft

A laugh riot – the Budapest Improv Show stages spontaneous comedy in English

Sit back and laugh this spring with the Budapest Improv Show, regular English-language comedy performances staged by pioneering Hungarian company Momentán. In fact, you can even take part.

For four years now, Momentán has been inviting guest performers from around the world to appear with the group, exchanging techniques and learning from each other. “After the second guest we had here,” explains Bence Penke, the project leader, “we thought, if we can work together in English while doing improv, why not make it into a regular show?” And thus the Budapest Improv Show was born.

Guest performers have come from Sweden, France and the US. “Improv is really international,” says Bence. “The culture of improvisers is beyond borders.” Many of the guest performers are found through Ohana, a European improv theatre project which meets each year to exchange experiences and explore improvisational techniques. In addition, Momentán members try to attend as many international improv festivals around Europe as possible.

The Budapest Improv Show takes place three times a year between September and summer, in synch with a special guest artist. The next one will be this spring, on 28 April, and features improv veteran, Swede Per Gottfredsson. As well as enjoying the performance, those interested can attend open workshops, with everyone welcome. “Anyone who wants to sample the joy of improv can come,” says Bence.

Each show lasts between an hour and 90 minutes. “Typically an improv show is 50 minutes,” Bence explains. “We try to expand that, with an interval in between, to make it more theatrical.” As for what happens on stage – no one knows until the show is under way. “Our art requires nothing but the players – we have no props, no scripts, no sets, we just use our creativity and our imaginations. It’s different every time.” Input from the audience is also a big factor each time, making it a truly interactive experience.

To get tickets for the April show, head to the group’s website. They also issue an English-language newsletter, to keep those interested informed on upcoming events, shows and workshops. More information can also be found on the Facebook page


Tue, 28 April, 7pm
District VI. Ó utca 4 
Admission: 4,000 HUF

Sokszínű programokat ígér a Győri Tavaszi Fesztivál

Sokszínű programokat ígér a március 15. és 31. között megrendezendő Győri Tavaszi Fesztivál, amelynek részletes programkínálatát sajtótájékoztatón mutatták be csütörtökön a győri Zichy-palotában.

Dézsi Csaba András, Győr polgármestere a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a város szezonnyitó összművészeti fesztiválja idén is a március 15-i ünnepi programokkal indul. Ezek közül kiemelte a koszorúzást, a huszár bandérium felvonulását, valamint a Karzat Színház családoknak szóló szituációs játékát, amely a Megyeháza téren idézi fel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hangulatát.

A polgármester emlékeztetett arra, hogy ezen a napon adják át a díszpolgári címeket és a Pro Urbe Győr díjakat is.

Tóthné Kardos Krisztina, a Győri Művészeti és Fesztiválközpont igazgatója elmondta: a fesztivál missziója, hogy a város amúgy is gazdag kulturális kínálatát kiegészítve olyan rendezvényeket kínáljon a látogatók számára, amelyek a maguk nemében különleges, Győrben ritkán látható előadások mind a gyermekek, mind a felnőttek számára.

A gyermekekre kiemelt figyelmet fordító, sokszínűség jegyében zajló programok között megtalálhatjuk Babicsek Bernát harmonikaművész március 16-i koncertjét, Fekete János Jammal március 17-i beatbox színházát és az új arculattal, új szerkesztőséggel jelentkező Műhely folyóirat estjét is.

Kiemelte, hogy március 20-án és 21-én, Szent Patrik ünnepén ír-magyar napokkal várják az érdeklődőket a győri székesegyházban található könnyező Szűzanya-kegyképpel kapcsolatban, hiszen az ereklye 300 éves kapcsolatot jelent Írország és Magyarország között. A tradicionális zenei és gasztronómiai programok mellé a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár kiállítással és előadásokkal kapcsolódik.

A fellépők között megemlítette még Tóth Vera és a Budapest Jazz Orchestra március 22-i koncertjét, Grecsó Krisztián és Szabó Balázs rendhagyó zenés verses estjét, valamint a március 24-i Operabeavatót, amely Göttinger Pál rendezésében arra hivatott, hogy a közelebb hozza a gyerekekhez és szüleikhez a zene és a színház egyesülését, az operát.

A fesztiválközpont igazgatója szólt a március 28-i Spontárlat című rendezvényről is, amikor megnyitják az Arany János utcát a képzőművészek előtt, akik egy street gallery keretein belül megmutathatják a nagyközönségnek alkotásaikat.

Kiemelten a gyermekeknek ígér nagyszerű kikapcsolódást a fesztivál záró rendezvénye, a Csukás István Utazás a szempillám mögött című művét feldolgozó zenés mesejáték.

A sajtótájékoztatón jelen lévő Fűke Géza, a Győri Filharmonikus Zenekar vezetője egy március 26-i programra, az Amadeus Live-ra hívta fel a figyelmet. Fűke Géza úgy fogalmazott, nem áll távol a zenekartól, hogy szokatlan helyen, szokatlan módon koncertezzen, így valószínűleg egyedülálló lesz az is, hogy a fesztivál keretein belül a városi egyetemi csarnokban egy hollywoodi filmet, a 8 Oscar-díjas Amadeust kíséri majd élőben a zenekar Jessica Cottis karmester vezetésével - tette hozzá.

A fesztiválról további információk a mufegyor.hu és a hellogyor.hu oldalon érhetők el.

Olvasópróba egy, kettő, három! Színházat játszottunk Göttinger Pállal

A Momentán Társulat szeret mindig újabb és újabb kihívásokkal szembesülni, gyakorolni a váratlan helyzeteket, élményeket gyűjteni. Már beszámoltunk róla, hogy minden hónapban egy-egy élménytréningen vesznek részt. Voltak már repülőgép-szimulátorban, TRX-en, videójátékozni, ezúttal pedig egy színházi próbafolyamatba kóstoltak bele, így a szakmai fejlődés is fókuszba került Göttinger Pál rendezővel.

A Momentán úgy néz ki, mintha színház lenne, de mégsem teljesen az - kezdi Göttinger Pál, aki a Momentán előadásokon műsorvezetőként is részt szokott venni, ezúttal pedig színházi élménytréninget tartott a csapatnak. 

Eddig mindig én jártam az Impróba tanulni az improvizáció technikáját, a pillanatban létezést, most én mutattam meg nekik, hogy mennyire más gondolkodásmódot igényel egy színdarabot elemezni. Végre kicsit vissza tudtam adni abból, amit tőlük kapok.

A kétnapos élménytréning egy elképzelt próbafolyamaton ment végig, ahol Pali volt a rendező, a Momentán tagjai pedig a színészek. A teljes folyamatot végigvették: hogyan készül egy színház repertoárja, milyen szempontok szerint döntenek, hogy egy darabot műsorra lehet-e tűzni. A választott színdarab Hamvai Kornél Castel Felice című drámája volt. Ebből tartottak visszaolvasó és elemző próbát.

Normál esetben ez egy hét szokott lenni: feltérképezni, hogy ki kicsoda a darabon belül, mi a szerepe, és vajon mi az előtörténete és utólagos története. Most erre két napunk volt. Másfél napig olvasópróbáztunk, második nap megnéztük néhány szereplő előtörténetét. - mondja Pali. A színészekkel beszélgetni szoktunk erről, de a Momentánban nyilván az improvizációt is bevetettük a karakterek felfedezéséhez, elmélyítéséhez. 

A csapat nyitott volt, izgalmas volt velük ilyen formában együtt dolgozni, főleg mivel mindenkinek más a színházi előképzettsége. Volt, akinek minden újdonság volt, mások pedig más szerepekből (pl. dramaturg) ismerték a színházi világot.

A Momentán Társulatból Káli Kata, Kiskovács Attila és Lisztes Linda mesélt nekünk, hogy számukra mit adott ez a tréning, miben volt más, mint a szokásos működésük, és mit visznek magukkal a továbbiakban. 

Kata:

Alapvetően nagyon szeretem a Palit, mindig ünnep, amikor nálunk játszik, és úgy érzem már ott is nagyon jól működött a kémia közte és a csapat között. Itt a tréningen ez újra bebizonyosodott: érzékeny, empatikus, és az emberi lelket nagyon értő oldaláról mutatkozott meg, és jó volt ehhez kapcsolódni. Persze az is perverz örömmel töltött el, amikor mondjuk egyetlen szóval megregulázta a viháncoló társaságot! Ez egy nagyon felszabadult és jó hangulatú 2 nap volt.

Nagyon ritkán van lehetőség arra, hogy egy szöveggel, történettel ennyire mélyrehatóan, hosszasan foglalkozzunk - vicces, hogy hosszút mondok, miközben egy színházban ez még rövidnek sem mondható feltétlenül. Nagyon élveztem, ahogy egy-egy karakter jellemével, gondolkodásával, történetével dolgoztunk.

Ajándék volt a két nap, lubickoltam ebben a sok élményben amit Palitól kaptunk, és nagyon élveztem a szelíd, nyitott és határozott rendezői jelenlétét. Ebben az instant mennyiségben nagyon üdítő volt belekóstolni a kőszínház fegyelmezettségébe és hierarchiájába.

Amit én nagyon szerettem benne, hogy mennyire nagy szeretettel és elfogadással fordult minden szereplő felé, hálás dolog volt így egy-egy karakter bőrébe bújni.

Engem nagyon berántott, rengeteget kaptam, nagyon sokat tanultam emberileg is, és az, hogy még a színházról is tanultam egy csomó mindent, ezek mellett már csak hab volt a tortán. Top 3 élménytréningjeim egyike volt.

Linda:

Nagyon vártam ezt a tréninget, mert kíváncsi voltam, hogy egy rendező szeme mit fog rajtunk látni. Kíváncsi voltam, hogy egy rendező hogyan instruál egy színészt. Pali általában úgy instruált, hogy körülírta a helyzetet, rávezetett, mit érezhet a szereplő, segített és támogatott. Ez elég nagy váltás volt az impróhoz képest, ahol nincs egy fókusz, nincs egy vezető. 

Izgalmas volt, hogy nem annyira az agyunkat kellett használni, hanem az érzéseinket, és lehetőségünk volt elmélyülni egy szövegben. Az is érdekes volt, hogy kinek milyen szerepeket osztott ki, mit látott meg bennünk egy külsőbb szem. 

Az elején a darabot teljesen idegennek éreztem, de ahogy olvastuk fel, a másfél nap alatt, ahogy beszéltünk róla hosszan, akkor jött le, mint a hagyma rétegei, hogy mit is jelenthet egy mondat. A második napon improvizáltunk egy-egy karakterben, de egész más volt belemenni a játékba úgy, hogy sokkal mélyebben átrágtuk a szereplők milyenségét, a motivációikat, hogy egy helyzetben miért így vagy úgy reagálnak. Az impróban nincs másfél napunk felépíteni magunkban egy karaktert, itt viszont volt. 

Attila:

Hihetetlen élmény volt, hogy effektíve másfél napon keresztül csak olvastunk. Amikor imprótréninget tartok, akkor másfél nap alatt eljutunk általában a kezdeti félelemtől oda, hogy már mernek felszabadultan játszani a résztvevők. Itt egy nagyon más működésbe csöppentünk bele, amit jó volt edzeni: lassabban, cizelláltabban, tényleg belemenve, mondatról mondatra szétszedni a darabot. 

Az impróban inkább az ösztönök működnek és a figyelem. Az intuíció sokkal határozottabban jelen van szerintem, a mögöttes motivációkkal nincs tér és idő foglalkozni, átgondolni az előtörténetüket. 

A színész szerintem vertikálisan, befelé, saját magába építkezik, az imprós pedig horizontálisan előrefelé, és elengedi, ami addig történt, már a következő jelenetben van. Folyamatosan a történetben, a keretekben gondolkodik, a következő lépésen, hogy billenti ki magát vagy a partnert. 

Élveztem, hogy itt az elmélyülést, a vertikális építkezést tapasztaltuk meg, ahogyan a színészek működnek. Minél mélyebbre menni, minél jobban átrágva: mi van mögötte, miért úgy mondod ki az adott mondatot, ahogy. 

Azt éreztem, hogy itt arra vagyok késztetve, hogy agyaljak, az impróban pedig nincs időm agyalni. Jól esett ez az agyalás. Régen sok verset tanultam, és újra előjött ez az érzés. Amikor öt év után máshogy mondod el a verset, mert már annyi mindent teszel mögé. 

Intellektuális kaland volt nekem ez az egész. Izgalmas volt gyakorlatban megélni, hogy egy karaktert hogy lehet felépíteni, és egy karakter mennyiféleképp játszható attól függően, hogy milyen előzetes vagy utólagos történetet tulajdonítunk neki.

Ajándékszerepeket játszhat Kálid Artúr


Nevelőintézetről, színházról és kertészkedésről is mesélt Kálid Artúr

– Épp a napokban gondoltam végig, hogy milyen szerencsés is vagyok, hiszen nincs olyan előadásom, amit ne szeretnék: ajándék szerepeket játszom – mondta Kováts Dénessel beszélgetve a Bencs Villában Kálid Artúr színművész, akit a nyíregyházi közönség mostanában a Tengeren című kitűnő előadásban láthat a Móricz Zsigmond Színházban.


Fontos mondatok

– Kalandos volt az indulás – így fogalmazott a gyerekkorával kapcsolatosan Kálid Artúr, aki nevelőotthonban nőtt fel Berkeszen, de nem gyötrelemként élte meg azokat az éveket.
– A szüleim nagyon fiatalok voltak, amikor mindenféle háttér nélkül összeházasodtak, és amikor megszülettem, az édesanyám a kórházban hagyott. Sokan kérdezték, hogy tudtam neki megbocsátani.
Dönthetett volna úgy is, hogy nem tart meg, de akkor nem ülhetnék ma itt. Én nagyon szeretek élni, és mindennek megtalálom a szépségét – ennek is. Gyerekként azt éreztem, hogy nagyon szeretnek, az intézetben mindenki dédelgetett, és mert nem tudtam, milyen szülőkkel élni, nem is hiányzott. Egy család szeretett volna örökbe fogadni, de a törvény szerint nem voltam örökbe adható.
Amikor megkérdeztem az édesanyámat, hogy miért nem írta alá azt a papírt, ami ezt lehetővé tette volna, azt kérdezte: csak nem gondolod, hogy lemondok a fiamról? Számomra ez egy fontos mondat, minden benne van.

Szerencsés találkozások

– Kisvárdára jártam gimnáziumba, és nagyon szerettem a verseket, számomra teljesen egyértelmű volt, hogy színész szeretnék lenni. Nem is akartam jelentkezni a Ki mit tud?-ra, mert azt mondtam, inkább a felvételire készülök. De az igazgató és a tanáraim ezt megoldották helyettem, így kerültem be a versenybe – ez is bizonyítja, hogy milyen féltő, vigyázó szeretet vett engem körbe.
– Hiába telt el azóta harminc év, sokan még mindig úgy emlékeznek rám, hogy ott álltam katonaruhában és szépen szavaltam. A verseny sikerének azonban nem volt köze ahhoz, hogy felvettek a Színművészetire, hiszen ­akkor már túl voltam két rostán – mesélte.
A főiskola után jött a Vígszínház, a Bárka és a szabadúszó lét, amiről Kálid Artúr azt mondta, érdekes állapot, hiszen nem tervezhető előre az évad, de ő nagyon szereti, az elmúlt évek alatt pedig soha nem volt olyan időszak, amikor unatkozott volna.
– A magyar színészek nagy része úgy szocializálódott, hogy a társulati létet tartja az optimálisnak, és a bátortalanság sokakat visszatart attól, hogy váltson. Én egyáltalán nem bántam meg, sőt!
Amióta tavaly decemberben bemutattuk Nyíregyházán a Tengeren-t, négy felkérést kaptam, egyet vissza is utasítottam.
Jön a tavasz, dolgozni kell a kertben, akkor már a permetezés sem várhat – egyébként is azt vallom, hogy egy évadban két bemutató az ideális.
Nem akarom, hogy a nézők megunjanak, és én sem akarom megunni saját magamat, de az új előadások nélkül is hat darabban játszom, ezek tökéletesen karban tartanak. A feleségem (Murányi Tünde színésznő – a szerk.) is szabadúszó, így az életünket úgy alakíthatjuk, ahogy nekünk ideális.
– Két előadástól eltekintve nem játszottunk együtt színpadon, de tavaly tavasszal bemutattuk a Meghallgatás című kétszemélyes darabunkat, amitől az elején féltünk, de azóta kiderült: nagyon jól működik. Szerencsés találkozás volt a miénk közel három évtizeddel ezelőtt a Vígszínház Trisztán és Izolda című előadásában, a kémia és a metakommunikáció pedig azóta is tökéletes közöttünk.

Vendégmunkás vagy arab terrorista

A filmek sem maradtak ki az életéből, de azt mondta, ezen a téren van benne némi hiányérzet. Olyan színészeknek kölcsönzi a hangját, mint Will Smith, Denzel Washington vagy Jamie Foxx. Will Smithszel személyesen is találkozott, amikor az amerikai sztár Budapesten forgatott.
– Éppen olyan laza és vicces, mint a filmjeiben, és láthatóan nagyon örült, amikor megtudta, hogy magyarul én szólalok meg a hangján. Abban a pár percben, amikor beszélgethettünk, eltűntek a köztünk lévő hatalmas különbségek. Valóban figyelt rám, ezért nagy élmény volt – mondta Kálid Artúr, akit filmekbe csak akkor hívnak, ha arab terroristát, török vendégmunkást vagy roma munkanélkülit kell játszani – leegyszerűsítve csak a bőrszíne miatt gondolnak rá a rendezők – mondta és hozzátette: még nem adta fel a filmes álmait.

Forrás: Kelet-Magyarország / http://www.moriczszinhaz.hu/

Egy hozzászólás a Momus fórumáról


Elképesztő hete volt Kolonits Klárának a múlt hét:

Honlapja szerint február 12-én mesterkurzust tartott Győrben a Széchenyi István Egyetemen,
13-án ugyancsak Győrben Konstanzát alakította a Nemzeti Színház színpadán,
14-én Pesten a Festetics-palotában az Új Harmónia Fúvósegyüttessel lépett fel (Händel Messiásából énekelt egy áriát, valamint Mozart Exsultate Jubilate-ját), 15-én a Müpában az Operajátszóház műsorban Mozart Don Giovannijának részleteiben Zerlinát (!) alakította, 16-án délelőtt a Müpa Fesztivál Színházában a Beethoven 250 sorozat keretében az A távoli kedveshez dalciklusból énekelt el két dalt (többször is, mert "magyarázós" műsor volt), ugyanaznap este a Hatszín Teátrumban az Operabeavatóban Donna Anna volt.

Felsorolni is sok... A fentiek közül tanúja voltam a 14-i és 15-i, valamint a 16-i délelőtti eseménynek, és tanúsíthatom, hogy ezek a fellépések a művésznőtől már megszokott és elvárt magas színvonalon zajlottak, érzékelhető spórolás nélkül.

Én csak az események felén vettem részt, és még csak most "pihenem ki", azaz dolgozom fel őket. Mindegyik nagy élmény volt.

Hadd meséljek az egyikről, a számomra legszokatlanabbról: Az Operajátszóház a Budapesti Vonósok sorozata, Dinyés Dániel vezényletével és Göttinger Pál rendező fellépésével, valamint énekesekkel. Elsősorban gyerekeknek szól. A Tükörteremben rendezik az egyórás műsort. A zenekar pódiumon helyezkedik el, a terem közepén van egy nagy tér, ahol a gyerekek ülnek párnákon, a felnőtt kísérők és a túl kicsi vagy félős gyerekek oldalt ülnek székeken. A műsorban a nagyszerű énekbetétek és az ezeket kísérő élvezetes zenei és rendezői magyarázatok mellett az ún. gamifikáció ("játékosítás") módszerét is alkalmazzák: a középen levő gyerekek kapnak bizonyos játékszabályokat, és eszerint kell viselkedniük, részt véve az opera cselekményében az énekesekkel együtt. A Don Giovanni-Zerlina kettőst úgy játszották el, hogy a két énekes (Cseh Antal és Kolonits Klára) a tér két átellenes pontjáról indult el (énekelve a kettőst), és a gyerekeknek kellett a talpuk alá rakosgatni a párnákat, csak párnára léphettek, és két párna nem lehetett egymáson. Nos, némi "túra" után sikerült középen találkozniuk.
Később a felnőtt közönségből is bevontak egy apukát a játékba: ő játszotta Masetto (néma) szerepét egy széken ülve, és az volt a rá vonatkozó szabály, hogy nem mozdulhatott meg, és nem nevethette el magát, miközben a neki éneklő Zerlina bármit csinálhatott, csak nem érhetett hozzá.
Volt még Regiszterária is (Cseh Antal ezúttal Leporello bőrébe bújt), a gyerekeknek meg kellett jegyezniük, hogy melyik országban hány nőt hódított meg Don Giovanni, illetve milyen nőket kedvel, és ki lettek kérdezve belőle (jól teljesítettek).
Az Operajátszóház elvileg a kisiskolás korosztálynak szól, de szerintem melegen ajánlható minden gyereknek 4 és 124 éves kor között...
Számomra a legnagyobb élmény mégiscsak Zerlina volt, abszolút különlegesség, sose hallottam még a művésznőt ebben a szerepben. De az egész produkció szuper volt.

Kálid Artúr a Bencs Villában

Nekünk minden nap Valentin-nap – Nagyidai Gergővel készült interjú a Nyíregyházi Naplóban



Nekünk minden nap Valentin-nap – jelentette ki Nagyidai Gergő, a Móricz Zsigmond Színház színművésze, majd hozzátette: ők február 14-én azért nem ünneplik, mert folyamatosan igyekeznek sugározni egymás felé a szeretetet és szerelmet.
– Mostanában állandóan dicsérjük egymást a feleségemmel, és turbékolunk, amikor csak tehetjük – folytatta Gergő, aki 13 éve ismeri színésznő párját, Munkácsi Anitát. Gyermekük születését márciusra várják, nőnapra van kiírva Anita.

– Tizenhárom év után is turbékoltok?
– Persze. És szerintem ez így normális. Ma is kihasználtuk az időt a délelőtti próba és az esti előadás között, hogy együtt lehessünk, nyugalomban. Sajnos kevés időnk van egymásra.

– A babavárás erősíti a szerelmeteket?
– Szerintem nem. Plusz öröm, de nincs már mit fokozni. Persze szintet lépünk a babával, ahogy kilenc év után szintet léptünk az esküvővel is.

– Bőven van feladatod a színházban: játsszátok a Tengerent, próbáljátok az Úri murit, amelynek főszereplője vagy.
– Az Úri muri, illetve Szakhmáry Zoltán sorsa nagyon visszatükrözi a fiatalkori énemet, sorsomat, csak éppen mellém Anita került, nem Szabó Rozika. Szakhmáry nős, családos ember, két gyerekkel – én is az voltam, családos, még nagyon fiatalon. A habitusom, a vérmérsékletem és a körülményeim is hasonlóak voltak. Úgy járhattam volna, mint Szakhmáry, ha nem Anitát találom meg. Közöttünk a háláról is szó van, nem csak a szerelemről – mióta az Úri murit próbáljuk, ezt különösen érzem.

– Mint főszereplő, milyennek látod az előadást? Hogy álltok vele most, a jelenlegi stádiumban?
– Délelőtt tartottuk az első összpróbát, ami rendszerint katasztrofális állapotokat tud mutatni. Ehelyett ma a lenyomatát láttuk annak, hol tartunk, s még mivel tartozunk magunknak, hogy jól összeálljon az előadás, már a február 22-i bemutató előtt. Eddig részben külső szemlélőként néztem a próbákat, mert nagyon szórakoztatnak a kollégák: a poénjaik, jeleneteik. Ma volt az első nap, amikor nem őket néztem, hanem megpróbáltam tükrözni a rendezőnek, hogy körülbelül mit várhat tőlem, például az érzelmi állapot terén. Persze még csak 60 százalékról beszélhetek, mert nem lehet teljesen átengedni magamon, hiszen akkor idő előtt kiég a szerep. A muri igazából akkor kezdődik, amikor Szakhmáry elkezd lefelé száguldani a lejtőn, ennek még nem adtam át magam teljesen. Tudom, nem játszhatom el régi önmagamat, már az is veszélyes, hogy ez az alak közel áll hozzám. Szakhmáryt kell eljátszanom, nem magamat, ezen fogok még dolgozni.

– Mire számíthatnak a nézők?
– Nagyon jó előadás lesz, hiszem, hogy imádni fogják. Szerintem minden darabban, így ebben is ott van az a néhány perc, melyben a néző magára ismer.

– A Tengerenről van visszajelzésed?
– Mindig biztonsággal tudja hozni ugyanazt: hullámvasútra ülteti a nézőt. Még nem találkoztam olyannal, akit ez az előadás hidegen hagyott volna, és szerintem az Úri muri is ilyen lesz.

– Mit üzensz Anitának Valentin-napon?
– Jó reggelt, legyen szép a napja! Az ajándékomat, Zille babát hivatalosan március 8-án kapja meg. (Hacsak nem hamarabb érkezik...) Az olvasóknak pedig azt üzenem: legyen minden napjuk Valentin, mint nekünk!

Forrás: nyiregyhaza.hu / http://www.moriczszinhaz.hu
Szerző: Kováts Dénes
A fotót készítette: Juhász Éva

Nekünk minden nap Valentin-nap – Nagyidai Gergővel készült interjú a Nyíregyházi Naplóban

Nekünk minden nap Valentin-nap – jelentette ki Nagyidai Gergő, a Móricz Zsigmond Színház színművésze, majd hozzátette: ők február 14-én azért nem ünneplik, mert folyamatosan igyekeznek sugározni egymás felé a szeretetet és szerelmet.

– Mostanában állandóan dicsérjük egymást a feleségemmel, és turbékolunk, amikor csak tehetjük – folytatta Gergő, aki 13 éve ismeri színésznő párját, Munkácsi Anitát. Gyermekük születését márciusra várják, nőnapra van kiírva Anita.

– Tizenhárom év után is turbékoltok?
– Persze. És szerintem ez így normális. Ma is kihasználtuk az időt a délelőtti próba és az esti előadás között, hogy együtt lehessünk, nyugalomban. Sajnos kevés időnk van egymásra.

– A babavárás erősíti a szerelmeteket?
– Szerintem nem. Plusz öröm, de nincs már mit fokozni. Persze szintet lépünk a babával, ahogy kilenc év után szintet léptünk az esküvővel is.

– Bőven van feladatod a színházban: játsszátok a Tengerent, próbáljátok az Úri murit, amelynek főszereplője vagy.
– Az Úri muri, illetve Szakhmáry Zoltán sorsa nagyon visszatükrözi a fiatalkori énemet, sorsomat, csak éppen mellém Anita került, nem Szabó Rozika. Szakhmáry nős, családos ember, két gyerekkel – én is az voltam, családos, még nagyon fiatalon. A habitusom, a vérmérsékletem és a körülményeim is hasonlóak voltak. Úgy járhattam volna, mint Szakhmáry, ha nem Anitát találom meg. Közöttünk a háláról is szó van, nem csak a szerelemről – mióta az Úri murit próbáljuk, ezt különösen érzem.

– Mint főszereplő, milyennek látod az előadást? Hogy álltok vele most, a jelenlegi stádiumban?
– Délelőtt tartottuk az első összpróbát, ami rendszerint katasztrofális állapotokat tud mutatni. Ehelyett ma a lenyomatát láttuk annak, hol tartunk, s még mivel tartozunk magunknak, hogy jól összeálljon az előadás, már a február 22-i bemutató előtt. Eddig részben külső szemlélőként néztem a próbákat, mert nagyon szórakoztatnak a kollégák: a poénjaik, jeleneteik. Ma volt az első nap, amikor nem őket néztem, hanem megpróbáltam tükrözni a rendezőnek, hogy körülbelül mit várhat tőlem, például az érzelmi állapot terén. Persze még csak 60 százalékról beszélhetek, mert nem lehet teljesen átengedni magamon, hiszen akkor idő előtt kiég a szerep. A muri igazából akkor kezdődik, amikor Szakhmáry elkezd lefelé száguldani a lejtőn, ennek még nem adtam át magam teljesen. Tudom, nem játszhatom el régi önmagamat, már az is veszélyes, hogy ez az alak közel áll hozzám. Szakhmáryt kell eljátszanom, nem magamat, ezen fogok még dolgozni.

– Mire számíthatnak a nézők?
– Nagyon jó előadás lesz, hiszem, hogy imádni fogják. Szerintem minden darabban, így ebben is ott van az a néhány perc, melyben a néző magára ismer.

– A Tengerenről van visszajelzésed?
– Mindig biztonsággal tudja hozni ugyanazt: hullámvasútra ülteti a nézőt. Még nem találkoztam olyannal, akit ez az előadás hidegen hagyott volna, és szerintem az Úri muri is ilyen lesz.

– Mit üzensz Anitának Valentin-napon?
– Jó reggelt, legyen szép a napja! Az ajándékomat, Zille babát hivatalosan március 8-án kapja meg. (Hacsak nem hamarabb érkezik...) Az olvasóknak pedig azt üzenem: legyen minden napjuk Valentin, mint nekünk!

Forrás: nyiregyhaza.hu / http://www.moriczszinhaz.hu/
Szerző: Kováts Dénes
A fotót készítette: Juhász Éva

Göttinger Pál és Tóth Barnabás - PwC Outlook

A csúcson és a mélyponton

Kálid Artúr volt a Bencs Villa vendége

Kálid Artúr, a közkedvelt színművész volt Kováts Dénes Többszemközt műsor-sorozatának vendége a Bencs Villában február 11-én.

Megyénkbeli gyökerekkel rendelkezik, a fővárosban él, mostanában a Tengeren című előadásban láthatják Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban. Egyaránt otthonosan mozog a színpadon, a filmben és szinkronszínészként is.

– fogalmazott bevezetőjében Kálid Artúrról a házigazda.

Az est első részében a szabadúszás és a társulathoz tartozás kérdéskörét járta körbe a beszélgetés, majd a „Milyen érzés az ördög bőrébe bújni?” kérdéssel vette kezdetét a Tengeren című előadás megidézése. Erről kiderült: nemcsak a közönség kedveli, de az alkotó gárda is teljesen hatása alá került, igazi szerep- és darabálom volt mindannyiuk számára. 

Ezt követően a hányatott gyermekkor volt a téma, hiszen Kálid Artúr zömmel gyermekotthonokban nevelkedett Nyíregyházán és Berkeszen. Erről az időszakról úgy nyilatkozott: talán a kelleténél jobban is szerették nevelői, számára ezért nem volt oly tragikus életének ez a korszaka, mint egyes sorstársainak. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban rengeteg segítséget kapott a pedagógusoktól, szavalóversenyek sorát nyerte, s innen jutott el a Ki Mit Tud-ra, ahol országos ismertségre tett szert. Az egyik ott előadott verset (Dsida Jenő: Itt feledtek) a Villa közönségének is nagy átéléssel szavalta el.

Kiderült az is: tudatosan készült a színészi pályára, a színművészeti elvégzése után a csodált Vígszínházban töltött el néhány évet, és nagyon szép emlékeket őriz a Bárka Színházban megélt pályaszakaszáról is. Feleségével, Murányi Tündével a pályájuk elejéhez kötődő Trisztán és Izolda előadás során szerettek egymásba, most, kétgyermekes házaspárként ismét együtt játszanak a Meghallgatás című darabban. Egyik kedvenc helyszíne a kikapcsolódhoz pesti házuk kertje.

Az est során szó volt még szerepekről, színész-létről és szinkronizálásról is. Természetesen elmesélte találkozását az általa legtöbbet szinkronizált kollégával, „angol hangjával” Will Smith-szel is.

Az élménydús est végén nem véletlenül zúgott a vastaps…

Kováts Dénes

Ördögkatlan 2020 - plakát


Egy szelfi az Operabeavatóról

KÁLID ARTÚR - AKINEK OLY ISMERŐS A HANGJA

Újabb rokonszenves művész tárulkozik ki közönsége előtt a Bencs Villa színpadán. 

A Színház- és Filmművészeti Főiskola drámai szakán 1993-ban végzett. 1991-től a Vígszínház tagja. 1997-től pedig szabadúszó. Pályája az 1988-as Ki mit tud?-dal indult, ahol verselőadásaiért díjazták. Röviddel ezután kapta meg első szerepét az Angyalbőrben című tévésorozatban.


Nehéz gyerekkor

Kálid Artúr – merthogy róla van szó –, a nyíregyházi színház Tengeren című előadásában is kulcsszerepet játszó közkedvelt színművész Kováts Dénes Többszemközt sorozatának vendége a Bencs Villában február 11-én, kedden 17.30-tól. Az est során szó lesz majd kötődéseiről a megyénkhez: állami gondozásban nőtt fel Berkeszen, család nélkül. Születésekor a Majoros családnevet kapta, majd 18 éves korától Békésinek hívták. Apja bissau-guineai származású. Egy arab család szerette volna örökbe fogadni, végül mégsem került hozzájuk, de tőlük kapta a Kálid (Khaled) családnevet. Azóta találkozott már az édesapjával is Afrikában. Budapesten Winkler Barnabás vette a gondjaiba, ezért hálából felvette a férfi vezetéknevét (ezt használja a hivatalos irataiban). Az est folyamán nyilvánvalóan szó lesz élete csúcs és mélypontjairól, színházi, film- és szinkronszerepeiről. Prózai és zenés darabokban egyaránt megállja helyét, Ray Rigby: A domb című nagy sikerű regényének színpadi változatában szabadságától megfosztott közkatonát, Az ember tragédiája Merlin Színházban bemutatott előadásában Ádám szerepét játszotta. Ezt követték a Vígszínház Össztánc és A padlás előadásainak zenés szerepei. Tévéfilmjei közül az Angyalbőrben és a Tűzvonalban volt a legismertebb, játszott a Sztracsatella című filmben, legutóbbi filmszerepét 2016-ban formálta meg A tökéletes gyilkos című thrillerben.

Az ördög, akit szeretünk

Kálloy Molnár Péterrel és Tóth Gáspár Andrással Shakespeare összes művét rövidített, parodisztikus változatban dolgozták át. Talán vannak még, akik emlékeznek: a darabbal óriási sikert arattak Nyírbátorban, a Szárnyas Sárkány Fesztiválon is. A beszélgetés során alighanem megidézik Shakespeare-t, de ugyanígy Sir Kánt és Lord Lanchastert, Will Smitht és Denzel Washingtont, hiszen több mint két tucat sorozat-szinkronszerep és ettől is több mozis szinkronszerep fűződik a nevéhez. Aki pedig látta Conor McPherson Tengeren című művének színpadi adaptációjában, számíthat arra is, hogy maga az ördög személyesen ott lesz a Bencs Villában. Legfeljebb nem egy viharos éjszakán kér bebocsátást, azt kérve, hogy megmelegedne egy kicsit…

Forrás: Kelet-Magyarország / http://www.moriczszinhaz.hu

Lélekpróbáló játék - Beszélgetés Illyés Ákossal

Illyés Ákost az elmúlt évadban egymás után találták meg a vívódó, kereső, gyakran krízishelyzetbe kerülő férfihősök, a némiképp ironikus fénytörésben ábrázolt Craddock felügyelőtől kezdve A manó jobb életre vágyó orvos hőséig. A decemberben bemutatott nagy sikerű Tengeren produkció ismét komoly kihívást jelentő szereppel ajándékozta meg, ha más módon is, mint az eddigiek: Conor McPherson darabjában Sharky a múltjával küzdő, lecsúszott figura, aki hosszú utat jár be a teljes kitaszítottságtól a kegyelem megtapasztalásáig. Először arról kérdeztem a művészt, ezúttal milyen volt számára a figurával együtt megtett „utazás”.

– Családi körülményei – hányatott gyerekkor, zsarnokoskodó szülők, tönkrement házasság, pénztelenség stb. – eredményeként Sharky évtizedek óta masszív alkoholista – meséli Ákos. – Izgalmas volt az õ életét élni, ugyanakkor néha kegyetlenül lélekpróbáló is. Az õ világa sok mindenben eltér az én eddigi életemtől, mindezek ellenére viszonylag hamar egymásra találtunk, sokat tanultam tőle.

– Mélyen gondolkodó, felkavaró előadás született, amelyben ugyanakkor sok humor is van, míg a te karaktered sokszor inkább csak némaságával, szorongó magába fordulással van jelen. Mi segített felépíteni ezt a nem könnyen megfogható személyiséget?

– Az előadásban éppen karácsony van, a bátyámmal töltöm az ünnepet – ez eddig teljesen ismerős volt. Sharky elhatározza, hogy új életet kezd; ez velem is megtörtént már. Tehát idáig akár rólam is szólhatna a történet. Ám hirtelen betoppan az ördög, és ez már egy kicsit keményebb dió. Sharky talán éppen megpillantaná a fényt – vagy õ így gondolja –, erre valaki közli vele, hogy indulnia kell a pokolba. Sokat gondolkodtam, van-e olyan ember a Földön, aki ezt elfogadná vagy megértené, vagy egyáltalán elgondolkodna azon, tényleg a pokolba való-e. Sharky kételkedik, küzd, harcol, végül belenyugszik az elfogadhatatlanba. Nagyon is emberi figura, akinek a megformálásához leginkább magamban kellett kutakodnom. Másrészt a próbákon óriási lendületet adott, ahogy sokszor a nagy alapkérdéseket félretéve, ösztönből tudott a mi öt szereplőnk együttműködni. Nekem ez az első ilyen típusú ír darab az életemben, de már az első próba alatt rájöttem, hogy ez a világ és ez a fajta humor igazán közel áll hozzám.

– Láthatóan a közönség is szereti a produkciót, a bérletszünetes előadásokra is gyorsan fogynak a jegyek. Te kaptál már visszajelzést az előadással kapcsolatban?

– Rengetegen találtak meg azzal, hogy köszönik az estét, az élményt. Többektől hallom, hogy az elmúlt tíz év kedvence lett számukra a Tengeren. De tudok előadás utáni otthoni vitákról és több napig tartó elemzésről is. Mindenesetre örülök, hogy szinte mindenkiből kivált valamilyen érzelmet, gondolatot.

– A Tengeren után máris gőzerővel folynak az Úri muri próbái, ami egy hasonlóan karakteres, összetett „férfidarab”, bár a stílusa, az ábrázolt közeg természetesen más. Ezúttal milyen figurát játszol?

– Egy földbirtokost, a sok mulatozó, iszogató, duhajkodó férfi közül az egyiket. Természetesen ebben a Móricz-klasszikusban egészen más a légkör, a nyelvezet, a szereplők sorsa is különbözik, így most egy teljesen eltérő ösvényen keresgélünk.

– A komolyabb drámai szerepek után egy mese is vár rád az idén, A púpos lovacska a MÛvész Stúdióban. Szeretsz kicsiknek játszani, ráadásul ilyen intim közelségben?

– A csöppségeknek játszani mindig felemelő érzés. Egy színész ilyenkor a legtisztább szempárokkal találja magát szembe, és a legőszintébb reakciókat kapja. Ők még nem akarnak viselkedni, nem azért tapsolnak, mert illik, csak egyszerűen jönnek velünk és a játékkal. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez egy üdítő utazás lesz.


(Szerző: Sediánszky Nóra) - forrás: https://www.nyiregyhaza.hu/

Kálid Artúr a Villa vendége – Will Smith és Denzel Washington szinkronhangja Nyíregyházán!

A megyei gyökerekkel rendelkező népszerű színművész az elmúlt hónapokban gyakorta feltűnt Nyíregyházán, hiszen vendégszereplőként részese a Tengeren című előadásnak, amire alig-alig lehet jegyet kapni. A nézők egy része az év nyíregyházi színdarabjaként emlegeti a Göttinger Pál rendezte előadást. Kálid Artúrtól a házigazda azt is megkérdezi ennek kapcsán, hogy milyen érzés az ördög bőrébe bújni.

Folytatódik a mélyinterjú sorozat

Mint Kováts Dénes Többszemközt estjein megszokhatták, a mélyinterjúban szó lesz a vendég életének csúcs- és mélypontjairól, továbbá megyénkbeli kötődéseiről, szabadúszásról, színházi, film és szinkron szerepeiről, és feleségével, Murányi Tünde színművésszel közös előadásukról, a Meghallgatásról is. Talán az is kiderül, Will Smith vagy Denzel Washington magyar hangja szeret-e jobban lenni.

A házigazda elmondása szerint a beszélgetés során megidézik Trisztánt és Izoldát, Shakespearet, Sir Kánt és Lord Lanchastert, de szó esik majd kertről, kutyáról és gyerekekről is.

Annyi bizonyos, egy remek színművészt ismerhetnek meg közelebbről a Bencs Villában február 11-én, 17.30-tól.

További jegyinformáció a Bencs Villa oldalán.

Forrás: Kováts Dénes / https://www.nyiregyhaza.hu/

Érzések, emberi kapcsolatok a középpontban - interjú Tóth Barnabással


Rendez, játszik a Momentán Társulatban, forgatókönyvet ír, számos külföldi és magyar film elkészítésében producerként működött közre. Készített filmet Jeanne Moreau-val, az Újratervezést több mint egymillióan nézték meg az interneten.


– Megfordult-e már a Momentán Társulat tagjainak fejében egy olyan előadás, amelyikben Oscar-díjas rendezőt alakít?

– Voltak ezzel kapcsolatban belső poénok, de ehhez az kellene, hogy előbb Oscar-díjas legyek. Tavaly egyébként a Rendezők viadala előadását épp aznap estére, február 24-re írtuk ki, amikor az Oscar-átadás volt. Susotázs című kisfilmemmel akkor is a tíz legjobb film közé kerültem, sokáig lebegett, hogy talán nem leszek ott azon az estén a Momentánnal.

Végül is nem jutottunk be, mint ahogy idén sem. Az akkori előadásunkon megfordítottuk a helyzetet: úgy csináltunk, mintha a valódi Oscar-díj-kiosztón lennénk, volt vörös szőnyeg, szobor, ami kell. Mondtam is Göttinger Palinak, amikor bevonultunk: „Úgy volt, hogy ma este a Momentán Társulattal játszunk, de ez sajnos nem jött össze. Úgyhogy itt vagyunk most Hollywoodban.”

Idén megint lesz ez az est, de most egy héttel későbbre időzítettük. Tavaly egy picit könnyebben engedtem el a végső sikert, mert nem voltam ennyire benne. Szeptember óta viszont az új filmemről, az Akik maradtak címűről szólt az életem. Háromszor jártam Amerikában különböző fesztiválokon, külön költségvetést kapott a film promóciója a Nemzeti Filmalaptól, volt kint kampányunk, menedzserünk.

Amikor kiderült, hogy idén sem jön össze az Oscar, inkább csalódottak voltunk, és még most, hetekkel később is szomorúság van bennem. De tudom, hogy ezt idővel átfordítom magamban, és úgy tekintek majd rá, hogy mégiscsak az első tízben voltam, és ez szép siker. Mindig minden viszonylagos.

– Mit gondol, min csúszott el, hogy az Akik maradtak bejusson a szűkített listára?

– Valószínűleg nem volt elég vetítés, nem látta elég akadémiai tag a filmemet. Idén először van lehetőségük a tagoknak megnézni otthon, a saját gépükön a filmeket, de ezek titkos adatok, nem tudni, mennyien éltek ezzel a lehetőséggel. Akik viszont látták, azoknak nagyon tetszett.

Sorra érkeztek a prognózisok, adatok, tippek, ahogy közeledtünk a jelölt filmek kihirdetésének időpontjához, egyre több komoly amerikai lap hozta le úgy a mi filmünket, mint amelyik esélyes az öt legjobb közé jutásra. Már a film bemutatója a Telluride Filmfesztiválon is fantasztikusan sikerült.

Festői körülmények között a kinti szakma, Hollywood színe-java ott van ilyenkor. Nincs pompa, nincs vörös szőnyeg, csak a filmek és a hegyek. És bárhol vetítik a filmet a világon, Kairótól Dél-Koreáig, az embereket nagyon megérinti. Másrészt az is pech, hogy 2019 egy rendkívül erős év volt.

– A számos díjjal jutalmazott Susotázs című kisfilmjét is először külföldön láthatta a szakma és a közönség. Ahhoz, hogy Magyarországon felfigyeljenek egy új filmre, rangos külföldi világpremierre kell vinni?

– Telluride-nak és az amerikai szaklapoknak akkora tekintélyük van, hogy ha ott méltatnak egy filmet, arra Magyarországon is felkapják a fejüket a szakmabeliek. Az ötlet onnan indult, hogy tavaly nyár elején picit csalódott voltam, miután az európai nagy fesztiválokra nem jutott be a film.

Ugyan van egyfajta rétegfilm íze, mégsem annyira radikális és kísérletező, hogy az európai filmfesztiválok nagyon finom, értő közege elájuljon tőle. Tényleg ennyi lesz?! – tettem fel a kérdést. Lemegy a televízióban, mondjuk a Dunán szerda este tízkor, és semmi több?!

Majd kerestem egy amerikai forgalmazót, elküldtem annak, aki Török Ferenc 1945 című filmjét is forgalmazta tavalyelőtt. Írtam neki, és két nap múlva meg is érkezett a válasz, amelyben az állt: nagyon kell neki ez a film, ő ebben Oscart sejt. És egy ideig igaza volt.

Amit csak lehetett, beletolt, lobbizott a magyar bizottság előtt is, mert mivel minden ország egy filmet jelölhet, Magyarország volt az első lépcső, amin túl kellett jutni. Augusztus végén a Hollywood Reporter, a Variety hosszan méltatta kritikáival, amivel könnyebb helyzetbe hozták a magyar zsűrit a döntésben, hogy igenis idén ez a film képviselje Magyarországot.

– A vészkorszak nem először kerül vászonra filmjei­ben. Az Akik maradtak és korábban a Van egy határ című rövidfilmje is az 1940-es, ’50-es években játszódik. Mi a felelőssége egy rendezőnek abban, hogy mit mutat egy adott korból?

– Mindig a kisember, az átlagember érdekel. Ilyen szempontból nekem nem történelmi film, hiszen sokkal intimebb, sokkal inkább az érzésekről, az emberi kapcsolatokról szól. Ha lennének hashtagek (a közösségi médiában a téma megjelölésére, rövidítésére használt címke – a szerk.), első helyen állna az, hogy dráma, románc, majd önfeláldozás, gyász, trauma, gyógyulás, és csak a végén a történelem.

De F. Várkonyi Zsuzsa regényében – akinek a Férfiidők lányregénye című könyve szolgált a forgatókönyv alapjául – volt egy másik aspektus is, amit nagyon szeretek: az idősebb férfi és a fiatalabb nő plátói viszonya. Ez a regény gyönyörűen ötvözte ezt a két szálat.

– Mi a tapasztalata, a zsidó közönség hogy fogadta ezt a filmet?

– Itthon is, kint is nagyon sok zsidó látta. Például egy lengyel úr Chicagóban, akinek tetszett a film, elmesélte, hogy az ő családjában a holokausztról csakis végtelen cinizmussal beszéltek. Szerinte semmiféle pozitív vagy egészséges érzés nem maradhatott utána.

Ez is egy vélemény, de ezt már annyiszor láttuk, olvastuk. Én viszont – ahogy F. Várkonyi a könyv hátsó borítóján is írja – a szép emberit akartam megfilmesíteni. Azzal ritkán foglalkoznak, hogyan éltek azok, akik hazajöttek a táborokból. Hogy volt köztük, aki esetleg még szépen, boldogan is tudott tovább élni.

– Amikor nem rendez, számos dologgal foglalkozik: a Momentán Társulat színésze, producer, filmrendező-diplomája mellé szerzett még egy közgazdászvégzettséget is. A Susotázs nemzetközi sikere megnyitotta a kapukat a filmrendezés előtt? Hány napot töltött tavaly filmforgatással?

– Aktuális kérdés, én is ilyeneken szoktam gondolkodni. Nagyon keveset forgattam tavaly, összesen egy napot, az is egy reklámfilm volt. Mert az Akik maradtakot még 2018-ban vettem fel. Az szép, sűrű időszak volt, fél éven belül két forgatás, a Susotázs és ez. Azóta nagyon hiányzik ez a pörgés.

A rendezés olyan, mint a futás: pszichológiai kondiban kell maradnod ahhoz, hogy elhidd magadról, te filmrendező vagy. Gondoljon bele: hajnalonként megjelenek húsz vadidegen ember előtt, akik mind azt várják álmosan, hogy határozottan megmondjam, mit kell csinálniuk aznap. Kőkemény, férfias, katonai tempó megy a forgatáson.

Nekem ez néha nehéz, pláne reggel, de van úgy, hogy délutánra már sikerül belejönnöm. A mentségem az elmúlt időszakra, hogy nagyon sok időm és energiám ráment a film külföldi promóciójára. Lehetséges, hogy a következő munkám éppen ennek köszönhetően külföldi lesz.

Az más kérdés, hogy ha én úgy döntenék, mindenáron filmezni szeretnék, és nem ragaszkodnék a saját álmaimhoz, terveimhez, akkor nem szerelemből, hanem mint technikai rendező rendezhetném másoknak az ötleteit, akár napi, heti sorozatokat.

– A Filmalaptól keresték azóta, hogy kikerült az Oscar-ringlispílből? Érkezett visszautasíthatatlan ajánlat tőlük?

– Kaptam üzenetet, amikor kikerültünk, hogy sajnálják. Nincs bent filmtervem, de talán most lesz bizalom a részükről, amit korábban eddig nem éreztem. A filmrendezők élete valahol mindig a pénz utáni kuncsorgásról is szól.

A kétszeres Oscar-díjas amerikai rendező, Quentin Tarantino az egyetlen olyan isteni csoda, aki megtehette, hogy összehívta az összes nagy filmstúdió producerét egy hotelszobában, elmondta a filmtervét, amire aztán licitálhattak a jelenlévők. Ha Shakespeare ma filmes író lenne, mindegyik drámáját visszadobnák, teletűzdelve piros javítással.

Wombo klippremier

Tóth Glória Jáde és csapata felvételeiből, az Ördögkatlanon gyűjtött élményekből áll össze a Wombo új klipje, íme!


Firkin Hold My Beer turnényitó koncert az A38 Hajón - képek

Január 31-én az A38 Hajón tartotta idei első fővárosi koncertjét a Firkin zenekar. A fellépés a Hold My Beer turné nyitóestje volt. Vendégként a The Strays érkezett.

Az estét az angol The Strays nyitotta fél nyolckor. Különleges hangzásvilágukkal, energikus és közvetlen előadásukkal megalapozták a hangulatot. Bár, ahogy ez a koncertek elején lenni szokott, a nézőtér szellősebb volt, mint egy órával később, amikor színpadra lépett a rajongók által várva várt Firkin zenekar. Az összekeverhetetlen, érces hangú férfi énekesek és a lehető legjobb értelemben vett, igazán őrült zenészek ezúttal is fergeteges bulit csináltak az A38-on. Az egész színpadot kitöltötték jelenlétükkel; közvetlenségükkel és nyitottságukkal pedig rajongóik szívében mély nyomot hagytak a koncerten.

Az előadást vendégfellépőkkel is színesítették: jelen volt Barcza Gergely és Pettik Ádám a Besh o droM-ból, valamint Göttinger Pál ex-Firkin tag.

forrás: https://f21.hu





Horváth Dániel galériája:

FIRKIN - A38 - 2020 - Strays, Barcza, Pettik, Göttinger

Ancsin Attila képei:

FIRKIN - A38 - 2020 - Ancsin Attila képei

A #bandthoughthelens képei: 

Firkin - A38 - 2020 - a #bandthoughthelens képei

Ajtay Zoltán képei:

  FIRKIN - A38 - 2020 - Ajtay Zoltán képei

Pataki Ferenc színművész: Szeged mindig egy ékszerdoboz marad a szívemben

Két évtizedet töltött a szegedi deszkákon, több mint hetven szerepet játszott, a közönség a tenyerén hordta, negyvenegy évesen mégis úgy döntött, tovább lép – szabadúszó lett és nem bánta meg. Jelenleg Orlai Tibor társulatában játszik legtöbbet, filmez, szinkronizál. Mindig szívesen jön vissza Szegedre.

– Remélem, néhány embernek továbbra is én vagyok itt, Szegeden a Pataki Feri, de igazából már nem szegedi színész vagyok. Debrecenben születtem, és a színművészeti főiskola elvégzése után Korognai Károlynak, a színház akkori igazgatójának hívására jöttem Szegedre. Mindenképpen vidékben gondolkodtam, mert itt sokkal többet lehet tanulni, sokkal több féle feladatot eljátszani, mint Pesten. Azután igazgatók jöttek, mentek, de mindegyik bízott bennem és én itt maradtam tizenkilenc évet.

– Debrecenre nem is gondolt? Nem szeretett volna hazamenni?

– Oda is hívtak, de én úgy éreztem, nem biztos, hogy szerencsés lenne, ha visszamennék oda, ahonnan eljöttem. Inkább ki akartam magam próbálni távol a szülővárosomtól, hogyan tudok helytállni.

– Korábban járt Szegeden, ismerte a színházat?

– Egyszer voltam itt, amikor a Vígszínházban gyakornokoskodtam, és egy szegedi színházi találkozóra elhoztunk egy előadást. Alig ismertem a várost mielőtt ide szerződtem.

– Akkor mégis miért döntött Szeged mellett?

– Korognai Károly igazgatósága alatt akkor egy teljesen új csapat épült itt, Szegeden, akik közül több embert is ismertem, ez motivált arra, hogy ideszerződjek. Így, két évtized távlatából visszatekintve azt kell, mondjam, abszolút megérte, hogy Szegedet választottam.

– A társulat vezető színészeként tizenkilenc évet töltött Szegeden. Nagyon változatos és jó szerepeket kapott, a közönség is a tenyerén hordta, mégis úgy döntött 2018-ban, hogy elmegy. Miért?

– Valóban ellehettem volna még sokáig Szegeden, de azon is elgondolkodtam, ez vajon nem pusztán a szakmai kényelmemet szolgálja-e. Nem új keletű dilemma volt ez, korábban is megfordult a fejemben. Azután jött az igazgatóváltás, és nem folytathattuk a megkezdett műhelymunkát Keszég Lászlóval. Nekem ráadásul Máté Gábor volt az egyik tanárom a főiskolán, húsz év után végre vele is együtt tudtam dolgozni Szegeden, mint vendégrendezővel a Kazamatákban. Úgy volt, hogy rendszeresen jön majd Szegedre rendezni, mert rajtam kívül négy frissen végzett tanítványa is ideszerződött. Az igazgatóváltás után kiderült, hogy nem jön többet. Az a szakmai munka, amit nagyon a sajátomnak éreztem, megszakadt, és ezt veszteségként éltem meg. A kialakult helyzet csak segített meghozni a döntést.

– Munkálta egyfajta megújulási kényszer?

– Lehet. Tulajdonképpen ez az egész vezetőváltás csak arra volt jó számomra, hogy kibillentsen egy korábbi kényelmes helyzetből és továbblépésre inspiráljon. Az is adott egy lökést, hogy megbomlott a csapat, sokan elszerződtek, közben a lányunkat felvették a Táncművészeti Egyetemre. Szóval, sok minden mutatott abba az irányba, hogy lépjek, és felköltöztünk családostul Budapestre.

– Jól döntött?

– Utólag azt tudom mondani, hogy nem bántam meg ezt a döntést.

– Nem félt, hogy nem fog csörögni a telefonja, nem hívják?

– Én csörgettem mások telefonját. Amikor úgy döntöttem, hogy eljövök Szegedről, elkezdtem puhatolózni, hogy hol, milyen lehetőségek vannak. Ekkor adódott az Orlai Produkciónál a Férjek és feleségek, először még csak egy darabról volt szó, de kezdettől fogva azt éreztem, hogy egy nekem való csapatba kerültem. Azóta több közös munkán is túl vagyunk már.

– Az Orlai egy kicsit a Máté-tanítványok gyűjtőhelye is...

– Nagyon jó olyan emberekkel együtt dolgozni, akiknek ugyanazok voltak a mesterei, mint nekem. Gyorsan megértjük egymást.

– Nem hiányzik az állandó társulat, a biztonság?

– Kezdetben én is azt kerestem, melyik társulathoz csapódhatnék, de három hónap után kiderült, hogy sokkal jobb helyzet az, ha szabadúszó maradok. Az Orlai Produkciónál egyébként is kicsit olyan, mintha egy társulat tagja lennék, többségében ugyanazokkal a kollégákkal dolgozunk együtt. Orlai Tibor remek csapatot hozott össze, beleteszi szívét-lelkét, nagyon sokat köszönhetek neki! Most élvezem ezt a zsizsegést, az is jó, hogy nagyrészt én rendelkezem a saját időmmel, ez a forgatások szempontjából is ideális.

– Másfél év alatt négy filmben is szerepelt.

– Szegeden teljesen kimaradt az életemből a filmezés és a szinkron, a kötöttségek miatt nem tudtam például castingokra járni. Most ezek is az életem részei lettek. Manapság nagyon sok sorozat forog, készülnek játék és tévéfilmek, és élvezem ezeket az újfajta munkákat.

– Hetek óta fut a tévében a Bátrak földje című telenovella, amiben egy papot alakít. Hogy került a sorozatba?

– Castingon választottak ki. Ma minden szerepre be kell jelentkezni, meg kell mérettetni, és legfeljebb azt mondják, hogy most nem ilyen fazont keresnek. Egy castingon az is nagyon fontos, hogyan néz ki az ember, megfelel-e a rendező elképzeléseinek. Először engem is az apaszerepre, Torzsa Mihályra hívtak be, amit végül Csőre Gábor kapott meg, később viszont visszahívtak és így lettem Péter atya.

– Mennyiben más filmezni, mint színpadon játszani?

– A kamera előtt teljesen másként kell létezni, mint színpadon, teljesen más játékot kíván, sokkal minimálisabbat. Ez a nyolcvan részes sorozat nagyon jó kameragyakorlat is volt számomra, mert ekkora léptékű filmben még soha nem szerepeltem.

– Hogyan zajlott a forgatás?

– Áprilistól október végéig folyamatosan dolgoztunk, legtöbbet nyilván a főszereplők. Én körülbelül negyven napot forgattam olykor reggeltől estig. A nagytétényi kastélyban és a Skanzenben még tavaly leforgattuk az összes részt, a tévében pedig csak januárban indult el a sorozat. Nagyszerű csapat jött össze, élveztem minden pillanatát!

– Melyik a vonzóbb: a színpad vagy a filmezés?

– Nincs ilyen, de most nagyon élvezem, hogy filmeket forgathatok, nagyon inspirál ez a munka is, mert eddig szinte teljesen kimaradt az életemből.

– Milyen a sorozat visszhangja?

– Eddig csak pozitív vélemények jutottak el hozzám. Azt érzem, hogy szeretik a nézők. A szerep miatt is egyre többen megismernek a pesti utcán, de volt már, hogy egy színházi szerepem miatt gratuláltak, mert előző este látták a Férjek és feleségeket.

– Woody Allen átiratát decemberben Szegedre is elhozták, milyen érzés volt visszajönni?
– Egészen elképesztő, előtte másfél évig nem voltam a szegedi színházban. Nagyon furcsa volt visszajönni Szegedre vendégként. Különös érzés volt úgy lépni ezekre a deszkákra, hogy már nem vagyok itthon.

– Figyeli a szegedi kollégái munkáit?

– Előadást még nem tudtam megnézni, de azért szemmel tartom, mi történik a színházban. Az az igazság, hogy nagyon keveset vagyok Szegeden, pedig az egész család szeret itt, élvezzük ezt a nyugalmat.

– Mit csinált az elmúlt másfél évben, mióta elment Szegedről?

– Dunaújvárosban játszottam a Jégtörő Mátyásban és az Olivérben, az Orlainál a Férjek és feleségek mellett a Vadmézben, a Szemünk fényében, és most próbáljuk Pass Andreával Tarr Béla Családi tűzfészekjét. Az évadban lesz még egy másik bemutatóm is, a Hogy szeret a másik, amit Göttinger Pál rendez.

– Milyen karakter vagy szerep a legkedvesebb?

– Mindenevő színész vagyok. Szegeden nagyon sokféle szerepet játszottam: drámát, színdarabot, vígjátékot. Mostanában több olyan darabban is szerepet kaptam, amit idehaza még nem játszottak, nagyon élveztem, hogy egy szerepet én szólaltathatok meg először magyarul.

– Úgy tűnik, szereti a kalandos dolgokat. Eredetileg nem is színésznek, hanem kamionsöfőrnek készült...

– ...volt ilyen vágyam, mert édesapám egy időben kamionozott, és elmentem vele néhányszor. Tetszett ennek a munkának a szabadsága, de azt is láttam, hogy az nem egyszerű életforma, akadtak egészen kemény dolgok is útközben. Így azután később győzött az irodalom és a színészet.

– Mire jut még idő a színház mellett?

– A családra mindenképpen és az olvasásra is mindig szakítok időt, ez nálam már függőség.

– Kritikát is olvas?

– Természetesen. Kétféle színész létezik, aki beismeri, hogy olvas kritikát és az, aki nem, de a szakmában mindenki figyeli, hogy mit írnak róla. Az egész mesterségünk folytonos visszajelzésből áll: a próbák során a rendező, a kollégák jelzéseire figyelünk, amikor megszületik az előadás, akkor már a kritikusok és a nézők véleménye lesz fontos.

– A közönségé mennyire?

– Nagyon, hiszen nekik játszunk. 

– Nyolc Dömötör-díjat is kapott Szegeden. Szerette a közönség...

– ...igen, és ez nagyon jó érzés volt, de most az Orlainál is szinte állandóan telt házak előtt játszunk. Tetszik a közönségnek, amit csinálunk, pedig Pesten rengeteg színház van, óriási a kulturális pezsgés.

– Hogyan emlékszik vissza a szegedi éveire?

– Nekem a szülővárosom után Szeged lett az igazi otthonom. Nem véletlen rágódtam sokáig azon, hogy elmenjek-e innen vagy sem. Jó ideig nem is voltam képes visszanézni, csak előre tekinteni. Most, amikor lassan két év távlatából visszagondolok a szegedi évekre, csak szép dolgok jutnak az eszembe. Szeged nekem mindig is egy ékszerdoboz marad a szívemben, és örömmel jövök ide vissza.

Rafai Gábor

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed