Ugrás a fő tartalomra

MOST ÉPP EZ

„Nehezen beskatulyázható a hangom”

MÁTHÉ BEÁTA A BOHÉMÉLET MIMIJE UTÁN DIDO SZEREPÉT ÉNEKLI A Göttinger Pál rendezte új Bohémélet-produkcióban vasárnap és kedden láthatja a közönség Mimi szerepében Máthé Beátát a Szegedi Nemzeti Színházban. Az SZTE-n diplomázott fiatal énekesnő szerepkört vált ezzel, hiszen néhány éve még mezzoszopránként a Parasztbecsület Santuzzájával debütált. – A Bohémélet a fiatalok operája, azok a produkciók a leghatásosabbak, amikor valóban ifjú énekesekkel állítják színpadra. Egyenesen vezetett a pályája Mimi szerepéig? – Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd eléneklem Mimit. Az egyetemen a tanáraimtól nem ilyen típusú szerepeket kaptam, és néhány évvel ezelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban is a Parasztbecsület Santuzzájaként debütáltam. Valószínűleg azért alakulhatott így, mert kicsit nehezen beskatulyázható az énekhangom. A beszédhangom mélyebb, ugyanakkor az éneklésben a magasságok természetesen jönnek, nem okoznak gondot. Hálás vagyok, hogy megkaptam most a Bohémélet Mimijét. Amikor isme

Maffiaharc

Orlai Tibor elkötelezett híve a kortárs drámáknak és a merész vállalásoknak. Két legutóbbi bemutatójuk is kortárs műfajkísérlet. Mindkettő másképp bátor. A zseniális Second life monológokból összeépített katedrális, öt színész önéletrajzi elemekkel átszőtt önreflektív vallomása.

Gengszterkomédia a másik, színházba oltott Tarantino. A darabot, ami nálunk ősbemutató, 1995-ben mutatták be először, azóta kétszer is megfilmesítették, egyiket maga a szerző, aki filmrendező és forgatókönyvíró is egyben.

Butterworth jól megírt társalgási drámájában tényleg csak beszélnek és beszélnek, szlengben, trágár káromkodások közepette, semmiségekről, amiből életük bontakozik ki. Virtuóz nyelvezetű, fekete humorú stílusparódia ez balek maffiatagokról, ami remekül áll Szabó Kimmel Tamásnak, Schruff Milánnak, Csőre Gábornak és Lestyán Attilának. Valamennyien mesterien művelik ezt a műfajt. Nagy Dániel Viktor viszont túllép a zsánerdarab keretein és szokásos virtuozitásán is, Babyjének felnőttéválás-története olyan ívet mutat, ami már drámai és mélyen elgondolkodtató. A zsarnok elnyomó apa árnyékából váratlanul kiszabaduló fiú erős személyiségváltozáson megy keresztül, s vele együtt a gonosz szellem is kiszabadul a palackból. Ő maga még szadistább zsarnokká válik. Nagy játéka igazi érett, nagybetűs színészet.

Göttinger Pál rendezése remekül teremti meg a stílust és az atmoszférát. Még némi magyaros ízt is kap kezei között a mű, és csipetnyi Rejtő Jenő-fíling is megjelenik. Ennél több viszont nemigen történik. Még ha az áthallások kódolva is vannak. Most az energiát elvitte, hogy e színház közelítse Tarantinóékat. Pedig lehetne akár mélysége is a darabnak, ott villódzik több dimenziója is. Árulások, megfélemlítések, hatalmi harcok, vezér nélküli fejetlenség, valamint a hatalomra kerülők és körülötte lévők színeváltozása szép sorban betöltik a teret. Ismerős, nem? Mindez pedig pusztítónak bizonyul, s a csapatszellemet is megöli – egy pillanat alatt közösségből széthúzó, egymást kijátszó, marakodó egyénekké válnak. A hatalomra törők túlélési ösztöne a legrosszabbat eredményezi.