THE IRISH COFFEE - HIRTELEN!


Sziasztok! 

Erre nem lehetett számítani, mi is csak most jöttünk rá az előbb, de játszani fogunk szerdán este nyolckor!

Komolyan.

A helyszín a Tarajos Gőte a Király utca 69-ben, a kezdés nyolc óra. Két és fél éve nem játszottunk együtt egy hangot se, próba se lesz, tehát.. de azért csak nem lesz baj!

Érettségitalálkozóhangulat, megkomolyodott, begorombult öregurak találkozója a fiatalabb-mint-valaha Náray-Szabó Ágival és nyolc gyerekével, ez lesz. Eljátszunk mindent, ami beugrik, nincs terv. Utána sört iszunk, és kitárgyaljuk a dolgokat.

Szünetben András gyóntat.

Gyertek!

Ági, Gergő, Tamás, András, Pali




THE IRISH COFFEE - THE JOLLY REUNION
Tarajos Gőte
(Bp., VII. Király utca 69.)
2011. augusztus 31. 20h)

Fehér Elephánt a Kultúrfürdőről

A Király-fürdő pihenője kevéssé alkalmas koncertezésre, tömény visszhang, véget nem érő utánzengés nehezíti meg az élvezetet. A Barnabás fuvolakvinett szólamai még úgy ahogy átjöttek, de keveset értettünk a Nényei Pál által kiválóan deklamált Peer Gynt szövegekből. Pedig a dramatizálás, az egy személyre alakított dráma igazán dicséretes, jól illeszkedtek Grieg zenéi, ám nem könnyű érvényesülni a Koboldok tánca veszett fortisszimói fölött. A Király kertben, mikrofonnal, gyönyörűen összeállna a merész vállalkozás! Mert Göttinger Pál felolvasó-színháza ott működött a csodás platánok alatt, az avitt festésű falak négyszögében. Nem valamely leendő rendezését előlegezte meg, tud titkot tartani!, Szabó Borbála diplomamunkájával ismertetett meg. A mesejátékok dramaturgiája, avagy: Hogyan írjunk gyermekdarabot? A sziporkázóan szellemes, eredeti hangvételű, humorral átszőtt írásmű alaposan megkönnyíti a műfaj jövendő generációjának munkáját, legkisebb rezdülése sem veszett el a Telefondoktor címszereplőjének frappáns előadásában. Előtte-utána pompás élmény üldögélni a napozóágyakon, vajaskenyérrel, szódás málnával betépve, a kifogásokat békévé oldja a beszélgetés, a pozitívumok jó íze megmarad. Sztojanov Georgi vokális szerzeményei nehezen érthetőek, de a tudattalanba behatolva mégis meggyőzőek. A lehetetlen akusztika tönkretette a hangzást, a szoprán énekesnő dinamikai túlzásai fülsértőek voltak. A szerző tenor-, és kontratenor-szólói, valamint a bariton Philippe György emelkedett ki, a kórus többször is remekelt: De profundis, Sechs dinge... Rabovay Júlia, Varga Ferenc, Kállai Nóra hegedű-brácsa-cselló triója mintaszerűen kísért, a Postludium-ot pedig különösen emlékezetessé tette. Minden koncertet a varázslatos Király-kert fái alatt kell tartani, a fürdő pancsolásra való!

forrás: http://toptipp.hu/

RÁTÓTI: A KERTBEN MUNKA VÁR - ÉVADNYITÓ KAPOSVÁRON


Öt nagyszínpadi mű, négy stúdióelőadás és két gyerekdarab bemutatója szerepel a kaposvári Csiky Gergely Színház újratervezés (ÚT) szlogennel összeállított, következő évadra szóló repertoárján. "Majd áll a ház, hol lakhatunk, a kertben munka vár" - Voltaire soraival indította a társulati ülést Rátóti Zoltán.

"Egy arculatváltás van folyamatban és próbálunk új utakat, csatornákat keresni, illetve nagyon jót tenne a társulatnak, hogyha meg tudná magát is máshol mutatni a minden egyes darabunkhoz kapcsolódóan új fellépési lehetőségek".

"A színház népszerűsödött, most még nem tudok számokat mondani, hogy mennyivel nőtt meg a bérletesek száma, de egy hónapon belül, amikor lezárjuk, akkor fogom látni, de reményeim szerint, talán annak, hogy többet szerepeltünk a városban, többet szerepelt a színház, többet forgott a színház neve megyeszerte, így a népszerűségünk és a látogatottságunk is nő, hiszen a legfontosabb, hogy ne csak magunknak játszunk, hanem a nézőknek".
"Nekem nagyon fontos volt, hogy a kollégák is lássanak egyszer úgy vagy olyannak, amit én szeretnék".

A kaposvári évadnyitón a kerek születésnapjukat ünneplőket köszöntötte Rátóti Zoltán, aki az új kollégákat is bemutatta. A marketingért felelős Tóth Marcsi mellett Kaposvárra szerződött Bérczes László, s évados megállapodást kötött Göttinger Pál rendező. A szeptember nemcsak a munka indításáról, hanem az előző szezon értékeléséről is szól a Csikyben. A színészek ezúttal is döntöttek egymás között a Komor-gyűrű sorsáról. A Portugálban is nyújtott alakításáért Lestyán Luca kapta a kollégák elismerését.

"Elindulunk egy úton közösen"
"Majd áll a ház, hol lakhatunk, a kertben munka vár" - kezdte mondandóját Voltaire Candide című regényéből idézve Rátóti Zoltán igazgató a keddi évadnyitó társulati ülésen. Mint mondta, ezzel egyrészt annak a reményének kívánt hangot adni, hogy a színház régóta esedékes, ám pénz híján évről évre halogatott felújítására belátható időn belül mégiscsak sor kerül, és akkor "majd áll a ház", ahol játszhatnak, míg az idézet második felével arra utalt, nagyon sok munka vár a társulat tagjaira. Ez lesz az első évad, amelynek műsortervét a színház új vezetése állította össze (az előzőt a múlt év tavaszán tragikus hirtelenséggel elhunyt igazgató, Schwajda György készítette el, amelyen utódja, Rátóti Zoltán nem változtatott). Az új évad szlogenje az újratervezés, azaz ÚT, ami arra utal, hogy "elindulunk egy úton közösen" - fogalmazott az igazgató. Hozzátette, hogy az új évadhoz új arculat is társul a régi elemek felhasználásával: egységes szórólapok, plakátok, műsorfüzetek hirdetik a színházat és programjait.

A felújításra még várni kell
Ez utóbbival, azaz az arculattervezéssel kapcsolatosan Rátóti Zoltán elmondta: egy évvel ezelőtt, amikor átvette a színház vezetését, úgy készült, hogy ez az évad már a felújítás jegyében telik, és azt tervezte, majd akkor készítik el a színház új arculatát, ha beköltöztek a megújult épületbe. A felújításra azonban még várni kell - a munkát továbbra is a megszokott környezetben és körülmények között folytatják -, ezért úgy döntöttek, nem halogatják az arculattervezést.


"Kegyelmi pillanatokat" kívánt a főosztályvezető-helyettes
A megyei önkormányzat nevében Lőrincz Sándor is köszöntötte a társulatot. A főosztályvezető-helyettes kegyelmi pillanatokat kívánt mindenkinek, s hozzátette, a színészek a teátrum falain kívül is sokat tehetnek, hogy minél több diák és pedagógus látogasson el az intézménybe. Stickel Péter, a kaposvári önkormányzat oktatási és kulturális igazgatója – Szita Károly polgármester távollétében – egykori pedagógusként arra emlékezett, hogy a színészek a tanárokhoz hasonlóan kétszer kívánnak egymásnak boldog új évet: szilveszter éjjele mellett az augusztusi találkozáskor.

A műsortervről
A társulati ülésen nem esett szó a színház műsortervéről, ezt ugyanis már tavasszal ismertette a direktor. Eszerint az évad első premierje - egyben magyarországi bemutatója - Sofi Oksanen finn szerző Tisztogatás című tragédiája, amelyet a stúdiószínpadon mutatnak be Valló Péter rendezésében. Ugyancsak szeptemberben láthatják a nézők Szabó Máté rendezésében a Régi nyár című zenés vígjátékot (főszerepben: Kerekes Éva), valamint Kelemen József rendezésében a Pán Péter gyerekmusicalt.
Az októberi bemutató szintén egy stúdió-előadás lesz, Kocsis Pál April De Angelis Színházi bestiák című darabját állítja színpadra. A rá következő hónapban Funtek Frigyes rendezésében az Amint a mennyben című misztériumjátékot mutatják be, decemberben pedig egy ősbemutatóval várja a közönséget a Csiky Gergely Színház: Háy János és Lovasi András - a teátrum felkérésére készült - A kéz című zenés darabját Göttinger Pál rendezi.
Az új év első bemutatója január végén egy ifjúsági előadás, a Pál utcai fiúk lesz, amelyet Vidovszky György rendez. Márciusban Tim Carroll rendezésében a IV. Henrik című Shakespeare-drámát, stúdiószínházi premierként pedig Rusznyák Gábor rendezésében az Antigonét láthatja a közönség. Áprilisban mutatják be Tasnádi István Finitóját Dömötör Tamás színrevitelében, a jövő évad utolsó premierjeként pedig Schwajda György A szent család című komédiáját a szerző fia, Schwajda Gergő állítja stúdiószínpadra.
Tovább folytatják a múlt évben kísérleti jelleggel bevezetett, kedvezően fogadott felolvasószínházi esteket, amelyek keretében kilenc bemutatót terveznek, és megismétlik a tavaly nagy sikert aratott nyílt napot.


Csókolózni e-mailben

Kézdi Beáta 
Nincs mit csodálni, hogy az internetes ismerkedés és a Facebook-profilok állandó frissítésének világában az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere német nyelvterületen Daniel Glattauer osztrák író 2006-ban megjelent, Gyógyír északi szélre című regénye. 
A harminc nyelvre lefordított regény, majd az abból készült színdarab alaptörténete banális. Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de elüt a címzésben egy betűt, így levele Leo Leikéhez érkezik. Glattauer rendkívüli érzékkel fogja meg a levelezés arctalansága mögött megbújó, fokozatosan nyíltabbá váló két szereplőt. Levélről levélre alakul ki köztük az egyre erősebb érzelmi kötődés, mégis halogatják a személyes találkozást. Virtuális kapcsolatuk talán legjellemzőbb mondata Leótól hangzik el: "Írjon nekem, Emmi, az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel." Az olykor csak pár szavas e-mail váltások is rendkívül izgalmasak és sokat sejtetőek. De vajon beleszerethetünk-e valakibe csupán az e-mailjein keresztül, illetve lehet-e valaha is hús-vér összetartozás egy virtuális találkozásból? A két szereplő nem mer túllépni a humoros szócsatákon, az évődésen. Csak a szépet akarják, a hétköznapi problémák, fájdalmak nélkül. Ha dühösek, inkább nem írnak a másiknak, megvárják, amíg jobb kedvük lesz. Ennek ellenére megjárják egy valós kapcsolat minden állomását, a szárnyalástól a mélyrepülésig. Fullajtár Andrea és Őze Áron nagyon más alkat, más "színházi szocializáció", de a színpadon kiválóan működnek együtt. Fullajtár magával ragadóan egzaltált, kereteiből kitörni vágyó Emmije jól passzol Őze szenvedéllyel, mégis megfontoltsággal és lelki finomsággal megformált Leójához. A Gyógyír északi szélre az emberi kapcsolatokban a mindent akarás és a dönteni nem tudás különleges egyvelegének darabja. A színészek játékának köszönhetően fájdalmasan szép előadás. 

Öt bemutatót tervez a Bárka

Öt premier, köztük két új kortárs magyar dráma - Tasnádi István East Balkán munkacímű művének és Szabó Borbála A teljes tizedik évad című darabjának - ősbemutatója várja a Bárka Színház szeptember 17-én induló 15. évadjában a közönséget. A színház sajtóreferensének tájékoztatása szerint az évad ugyan a Göttinger Pál által játszott Telefondoktor című előadással indul szeptember 17-én, a munka azonban az Orczy parkban rendezett Józsefvárosi Napok programjaival már korábban megkezdődik a társulat számára: az eseményt szeptember 9. és 11. között rendezi meg a színház. Az idei évad első bemutatóját októberben tartják a Cseh Tamás Teremben: Michael West Szabadesés című művét Göttinger Pál állítja színpadra. Tasnádi István East Balkán munkacímű darabját Vidovszky György rendezésében decemberben mutatják be ugyanezen a színpadon. Dorota Maslowska Megvagyunk egymással című alkotásának premierjét 2012 januárjára tervezik, a darabot Kamondy Zoltán rendezi a Stúdióban. Ödön von Horváth darabját, A végítélet napja munkacímmel - többek között Mucsi Zoltán, Gados Béla, Varjú Olga, Spolarics Andrea és Parti Nóra szereplésével - Forgács Péter állítja színpadra, a bemutatót 2012 februárjában tartják. Szabó Borbála A teljes tizedik évad című művét pedig Szabó Máté rendezésében láthatja a közönség 2012 tavaszán, a Stúdióban. Fodor Krisztina kiemelte: a Bárka Színház az elmúlt években elsősorban kortárs drámákat tűzött műsorra, külön hangsúlyt helyezve az ősbemutatókra. Erre példa az elmúlt évadból a Nehéz, valamint a Párkák című darab, de részben ide sorolható a Bárka által befogadott Telefondoktor című produkció is. Ha valaki végigböngészi a Bárka műsorát, akkor csupa kortárs darabbal találkozik Esterházytól Conor McPhersonig, Dough Wrighttól Bradbury-ig, Mrozektől Nádas Péterig - emelte ki a sajtóreferens. Mint rámutatott, a kifejezetten a színház számára írott új daraboknál cél, hogy közvetlenül megszólítsák a nézőket és a mindennapjaikat meghatározó eseményeket helyezzék a középpontba. Ilyen a Nehéz, amely a társadalmi mobilitás és az alkoholizmus problémáját veti fel, és ilyen Tasnádi István East Balkán munkacímet viselő - tinédzser-útkeresést, gyerek-szülő kapcsolatot végletes helyzetben vizsgáló - műve is. Háy János Nehéz című darabját - amely a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb férfi főszereplő díját hozta meg Mucsi Zoltánnak - a Színházi Kritikusok Céhe három kategóriában is jelölte a Színikritikusok Díjára: a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerés mellett a legjobb női mellékszereplő (Lázár Kati) és a legjobb új magyar dráma díjáért is versenyben van.

Magyar Színház - Bérletkampány


Fullajtár plusz Őze - Csáki Judit a Gyógyírről a Magyar Narancsban

Tudunk-e kapásból válaszolni a kérdésre: életünk mekkora hányadát töltjük a virtuális térben? Sokan vannak-e köztünk, akik legalább az ébren töltött órák felét vagy annál is többet? Nem tartozunk-e magunk is közéjük? Nem tudunk-e többet távoli ismerősünk családi életéről, mint közeli, régen látott, nem gyakran facebookoló barátunkéról? Nem gratulálunk-e meg épphogy-ismerősöket, miközben elfelejtjük rokonunk születésnapját? Daniel Glattauer öt évvel ezelőtt megjelent könyvében alaposan elkapta ezt az életformát: az elmagányosodásnak és a kapcsolatrendszer hatványozódásának ezt a már cseppet sem furcsa elegyét. E-mail regénye a valahai levélregények modern ivadéka; pont arra jó, amire azok voltak jók: bármire. Giccsre és remekműre, Júlia-füzetekre és Veszedelmes viszonyokra. Glattauer - aki alapjáraton újságíró, vagyis több a szociografikus tudása és a fantáziája a szépírói tehetségénél, viszont jó az orra a témához - darabot is írt a regényből, és helyből jobbat, mint amilyenekkel Neil Simon tömi évtizedek óta a bulvárszínházakat és a saját zsebét. A darabot az Orlai Produkció mutatta be (az Óbudai Társaskörrel és a Kultkikötővel együtt), és aligha tévedek, ha megérdemelt, szép hosszú szériát jósolok neki. Az úgynevezett szórakoztató színház eléggé nehéz biznisz - de ezúttal sikerült a legfontosabb: a flott rendezésben kihozott ütős szereposztás. Ez menti meg a darabot a giccstől, az előadást az érzelgősségtől. Kétszemélyes darab: Emmi és Leo véletlenül akad össze az elektronikus postán, és lassan felpörgő levelezésük mély, egyszersmind furcsa kapcsolatba torkollik. A humoros-önironikus, egyre bizalmasabb hangvételű és tárgyú levélfolyamban mindkét fél egyszerre adja legigazibb és leginkább vágyott énjét: a virtuális arctalanságba bújva kialakítják arcukat, amely mind jobban hasonlít az igazira. Emmi férjnél van, jóval idősebb férje két gyerekét is neveli, Leo pedig épp egy nehéz kapcsolat után, lassú szakításban. Messziről indulnak el egymás felé, és miközben igazán beleszeretnek a sosem látott másikba, már tovább is lépnek e kezdeti stáción: megélik a levelekben a szerelem megannyi válságát, csapongását, csúcsát és mélységét. És közben folyamatosan eljátszanak a gondolattal: találkozni kéne. Ez azonban több mint rizikós: mindent lehet nyerni és bukni rajta - nincs is közbülső állomás. A tét ugyanis az: kiállja-e vajon az elképzelt-teremtett egyén a valóság próbáját. A színházi előadás tétje is valami hasonló: sikerül-e fenntartani a közönség érdeklődését az egymás iránti heves, de formáját tekintve mégiscsak monoton "kapcsolatépítéssel"? Göttinger Pál jól nyúlt a feladathoz: mindvégig az önironikus alaphangra vigyáz, nem talált ki trükköket, sem extrém formát vagy teret - és innentől kezdve a színészeké a terep. A tér osztott: két szobát látunk, amelyek közt nincs ugyan fal, de a szereplők természetesen "nem látják" egymást - ott jönnek-mennek, gesztikulálnak, kiabálnak és csapkodnak egymástól alig néhány centire vagy méterre, és egyetlen pillantást sem vetnek a másikra. Illetve vetnek, nagyon is: a másik ugyanis a számítógép képernyője. Felé fordulnak, neki magyaráznak - nagyon vicces. A szereposztás pedig izgalmas: Fullajtár Andrea és Őze Áron. Két olyan színész, akik aligha találkoztak eddig színpadon - föltehetően alig is látták egymást. Fullajtár egyszerűen éli Emmit - ez a fajta játékstílus nagyon megy neki; alig is venni észre (de jó, ha észrevesszük), hogy milyen gondosan építi föl a színész a karaktert. Hogy milyen lassan megy kívülről befelé: ahogy mélyül a kapcsolat, hogyan hoz elő újabb és újabb rétegeket Emmi személyiségéből. Színészi tudatosságát persze takarja Emmi színes-szertelen-gondterhelt karaktere - és mire a házasság, a gyereknevelés okozta felelősségvállalás problémái fölmerülnek, már egymásra kopírozódik a mailekben fölépített és a valóságos nő. Fullajtár nem mély drámát, hanem egy hétköznapi élethelyzetet játszik - nem téveszt arányt. Ahogy Őze Áron sem, aki ugyancsak végigjárja a maga fejlődéstörténetének számos állomását. A kezdetben magába zárt, gunyoros Leo csak lassan engedi közel magához Emmit - Őze is lassan bontja ki a figurát, bátran operál az amúgy közismert férfiklisékkel, sok humorral, még több öniróniával. Színesen és érzékenyen produkálja az obligát viharzásokat: tombol és veszekszik, hevesen udvarol, és elveszti a fejét - de mindvégig ott mutatja ebben az értelmiségi fickóban azt a reflektáltságot, amellyel óvja magát az újabb csalódástól. Őze szép lépcsőzetes játékának egyrészt hatalmas svungja, másrészt rengeteg árnyalata van. Két parádés alakítás - és a parádéban jó nagy szerepe van annak a színészi összhangnak, amely e bonyolult, egymásra nem nézős konstrukcióban mégis szüntelen a másikra figyel. Remek ritmus, kidolgozott ívek egészen a végéig - ami persze lehet meglepő vagy szokványos, de mindenképp csattanós. Jól szórakozunk - és akinek kedve van, akár magára is ismerhet, és jót röhög majd a következő végigchatelt fél éjszakán. 

FIRKIN @ Silenus


Ördögkatlan - Index videó

Valós színű, online szerelem

Habár egy gyermekelőadás és egy Dumaszínház-est még hátravan, a Művészetek Háza által szervezett Miskolctapolcai Nyár, 2011. rendezvénysorozat a végéhez közeledik. Utolsó színelőadását, a Göttinger Pál által rendezett Gyógyír északi szélre címet viselő kortárs darabot augusztus 4-én, csütörtökön tekinthették meg az érdeklődők az Akropolisz Szabadtéri Színpadon. 

 Aligha vitatható, hogy az utóbbi évtizedben az internet és az email nem csupán a kommunikációs csatornák egyikévé, de sokunk életének egyik megkerülhetetlen részévé is vált. Ráadásul a világháló egyik különlegessége éppen abban rejlik, hogy sokkal inkább képes idegeneket összehozni, mint elődei. Daniel Glattauer kétszereplős műve is e jelenség köré épül. A darab alapcselekménye meglehetősen mindennapinak tűnik. Emmi Rothner le szeretné mondani a Like magazin előfizetését, ám az email címzettjének egybetűs elütése miatt a levelet tévedésből Leo Leike kapja meg, s ezt követően kezdik meg majdnem egy évig tartó emailezésüket. S ez alatt az időszak alatt nem csupán a teljességig kiismerik egymást, de olyan szoros érzelmi közelségbe kerülnek, melyet aligha érezhetnének bárki olyan iránt, aki az unalmas, szürke mindennapokból ismerős. A női főszerepet az elsősorban tragikus alakításairól ismert Fullajtár Andrea játssza. Az Emmi nevet viselő nő karaktere színészi szempontból meglehetősen hálás feladat, hiszen az előadás másfél órája alatt többek között vidámként, becsípettként, depressziósként, magányosként és céltudatosként is megjelenik. Partnereként Őze Áront láthattuk. Az utóbbi időben elsősorban a Magyar Színház igazgatójaként tevékenykedő művész feladata talán kevésbé összetett, ám egyszerűbbnek aligha nevezhető, hiszen Leo egy meglehetősen zárkózott, magát ritkán kiadó férfi, márpedig nem könnyű egyszerre pontosan annyit megmutatni a karakter egészéből, amennyit a cselekmény éppen akkor megkíván. Összességében az előadás alapvetően kellemes, élvezhető volt, de talán még nagyobb sikert érhetne el, ha egy-egy része kevésbé lenne elnyújtott, hiszen így a cselekmény többször is kissé lapossá vált. Hatványozottan igaz volt ez a meglepően hűvös tapolcai estében-éjszakában, hisz a közönség soraiból a vége felé egyre gyakrabban lehetett fészkelődést, mocorgást is hallani. 

 DicsukD

HOGYAN ÍRJUNK MESEJÁTÉKOT?

Szabó Borbála író mesedramaturgiai traktátusát Göttinger Pál rendező olvassa fel. 

2011. augusztus 9. 19h KULTÚRFÜRDŐ (Király fürdő udvara)


 Milyen a mai, jó mesejáték? Vajon lehet-e sajátos receptje, vannak-e leírható szabályai? Nagyon zavaró az, ha „nem jó” a mese vége? Elviselik a gyerekek a több dimenziós problémalátást, a drámai gondolkodást? (Mondjuk: lehet a gonosz szereplő is „ember”, csak nehéz gyerekkora volt? Vagy legyen a lelke szénfekete?) A mesejáték csak akkor működőképes, ha nyelvileg „egyszerű”, minden rétegében érthető? Vagy elvárható a szerzőtől (és elfogadható a gyerekek részéről), hogy ilyen szempontból is több dimenziós alkotás szülessen? Mennyiben igényelnek másféle humort a gyerek nézők, mint a felnőttek? Szórakoztató elméleti fejtegetés példajelentekkel, királyfikkal, királylányokkal, gödörbe zuhant hősökkel, arra járó öregnénékkel - és egy igazi csata!

Szabó Borbála író. A Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájának ösztöndíjasa, kutatási területe a mesedramaturgia. Ő írta a Tatabányai Jászai Mari Színházban bemutatott Nesze! Nesze! Nesze! c. darabot, a Líra és Epikát (Varró Dániellel), amelyet Nyíregyházán (r.: Göttinger Pál) és a Budapest Bábszínházban (r.: Mácsai Pál) is bemutattak, valamint a Párkák c. meseopera (r.: Göttinger Pál) librettóját (zene.: Dinyés Dániel). Emellett fordított a budapesti Katona József Színháznak (Schimmelpfennig: Golden Dragon), és írt egy egyszemélyes bohózatot, a Telefondoktort, amelynek nyilvános olvasópróbája a tavalyi Kultúrfürdőben volt, és amelyet azóta be is mutattak a Bárka Színházban, Orosz Dénes rendezésében. Legutóbbi munkája a Bánk bán mai magyar nyelvre való átirata, amely a kecskeméti Katona József Színház bemutatója (r.: Bagó Bertalan). 

Göttinger Pál rendező. A színművészetis színházrendező-szak után három évig szabadúszóskodott, majd egy évig a budapesti Bárka Színház tagja volt. Számos magyarországi és határontúli kőszínháznál és független társulatnál vendégeskedett. Nagyrészt kortárs szerzők drámáit állította színpadra. Munkatársaival először mutatta be Magyarországon Dennis Kelly, Conor McPherson, Martin Crimp, Duncan Macmillan műveit. Öt magyar ősbemutatót is készített, Erdős Virág, Szabó Borbála/Varró Dániel, Esterházy Péter, Szabó Borbála/Dinyés Dániel és Háy János egy-egy új írásából. A prózai színházi előadások és a Magyar Rádiónak készített hangjátékok mellett rendezett barokk és kortárs operát, kórusimprovizációs előadásokat és egy operettet is. A legutóbbi évadban színészként is bemutatkozott, Szabó Borbála Telefondoktor című monodrámájában. Ő rendezte a Halastó operabemutatóit (Cupido és a Halál, Az elvarázsolt disznó), valamint a Soharóza három előadását (Éhség, Ördögkatlan projekt, Mindenütt jó).

KULTÚRFÜRDŐ 2011 BEHARANGOZÓ

Idén nyáron augusztus 7. és szeptember 11. között, immáron negyedik alkalommal jelentkezik Budapesten a Kultúrfürdő nevű programsorozat a HALASTÓ szervezésében. A kulturális estek elvarázsolt, egyedi, titkos helyszíneken zajlanak a Víziváros és Felhévíz környékén. A kórusból kiterebélyesedett, kultúraéhes társaság már évek óta tölti meg a nyárvégi budapesti estéket különleges hangulatú klasszikus, jazz- és világzenei koncertekkel, színházi előadásokkal, kiállításokkal, gyerekprogramokkal, meghatározhatatlan élményekkel. A korábbi években a Frankel Leó úti romos ál-törökfürdőbe vittek életet, amit sajnos idén balesetveszélyessé nyilvánítottak. Ám a programsorozat már amúgy is kilépett medréből, így olyan újabb izgalmas helyszínek lábait nyaldossa, mint a Király-fürdő romantikus, titkos kertje és belső törökkori terei, a Lukács-fürdő napozóterasza, az Öntödei Múzeum kiállítótere, egy budai bérház magánlakása, és még sorolhatnánk. A Kultúrfürdő egy hónapja alatt szinte minden napra jut legalább egy előadás. Az ifjú lelkes tehetségektől a legprofibbakig mindenféle formáció képviselteti magát a programsorozaton. A fellépők közül sokan a fürdő vagy víz témájához, illetve a helyszínekhez alakítva készülnek előadásaikkal. Így műsoron lesz például a kiváló énekesekből álló Discantus énekegyüttes reneszánsz madrigálkomédiája (Banchieri: Hajóval Velencéből Padovába), továbbá lesznek igazi vizes koncertek a fürdőző közönség számára. Lesz akusztikai és térbeli kísérlet, melyre a művészetek és stílusok különböző ágainak képviselői kapnak meghívást (pl. „sétáló” előadás vagy „splashmobok”). A Soharóza kísérleti énekegyüttes a tavalyi, a Chili&Vaníliával közösen tartott gasztrokoncertet követően most is fizikai élményt szeretne okozni: élményfürdőre készül, bármit is jelentsen ez. Bővül idénre a jazz- és könnyűzenei fellépők tárháza: az angol Lawrence Williams helyszínspecifikus előadással készül, Rubik Ernő Zoltán pedig Ágoston Bélával érkezik. És ez még csak a kezdet. Színházi téren a Kultúrfürdő idei kedvence Gyabronka József, aki kétszer is látható lesz a programsorozaton (tavaly csak egyszer, a Krétakör hamlet.ws című előadásában találkozhattak vele a rajongók). Felolvasóestekre számíthatunk Závada, illetve Göttinger Páltól. Egyszóval számtalan lelkes előadó, vibráló sokszínűség, egyedi légkör. Mindenkit nagy szeretettel vár az önkéntes szervezőkből álló Halastó a Király-fürdőben és környékén. 

Koltai Tamás: PIACRA DOBOTT MAGÁNYOK

ÉS, LV. évfolyam 31. szám, 2011. augusztus 5. 
(Neil Simon: Ölelj át! - Thália Színház; Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre - Orlai Produkció, Óbudai Társaskör) 

Az osztott színpadú bulvárdarabok két lakásban játszódnak, középen láthatatlan fallal. A régebbi típusokban telefonáltak, az újabbakban e-maileznek, hogy a szerzők legalább a közvetlen párbeszédek egy részét megspórolják. Szegény Feydeau idejében még egyetlen kütyü sem volt feltalálva, neki helyzeteket és dialógusokat kellett kitalálnia, csakhogy ő még tudott darabot írni. Neil Simon klisézni tud. Aki egy darabját látta, az összeset látta. Simonnak fogalma sincs az életről, tökéletesen híjával van az élménynek, csupán a saját környezetéről tud darabot írni, szereplői véletlenül sem kazánkovácsok vagy kórboncnokok, hanem írók, filmesek, producerek, színészek, illetve ezek paneljai. Azt mondja például a Thália Színházban Ölelj át! címmel bemutatott csinálmány regényíró figurája: „Háromszáz oldalt megírtam a könyvemből, de a sztori még nem jutott eszembe." Legalább öniróniája van, a javára írandó. Az Ölelj át!-ban egészen végig nem jut semmi az eszébe, de jól elvan vele két felvonáson át. Állítólag saját magát írta meg, amikor meghalt a felesége. George Schneider addig gyászol, amíg rá nem talál az eleinte csak ráerőszakolt Jennie Malone-ra, akit elhagyott a férje. A férfit az öccse, a nőt a barátnője doppingolja a párkeresésre, persze az életszerűtlenség dramaturgiája jegyében ezek ketten is összejönnek, csak ki kell tenniük magukat a kísértésnek. Piacra dobott magányokról van szó, ahogy az egyik szereplő mondja. A darabszerző a mindenkori kurrens témát dobja piacra, és megtalálja a számítását. Simon darabjai sohasem ízléstelenek, alpáriak vagy rikítóak, megfelelnek a középosztály szolid polgári mentalitásának, ez - ha úgy tetszik - a mai életet behálózó eldurvult kommunikációs gyakorlatban az előnyükre válik. Szántó Erika rendezése is disztingvált, moderált, tartózkodó. A tervező Bujdosó Nóra kihasználja a nagy teret, szellősen és jelzésszerűen, mégis valóságosan odaképzeli a tágas lakások mögé a játék közegét, a köréjük tornyosuló New Yorkot. Sok ruhát is tervezett, a vígjáték címe lehetne akár Öltözz át! az Ölelj át! helyett, elvégre ez nem az Antigoné, ami végigjátszható ugyanabban a jelmezben, itt telik-múlik az idő, télre nyár jön és így tovább, itt a gardrób a főszereplő, a hosszabb-rövidebb intervallumok között tulajdonképpen semmi sem változik, csak a szereplők viselete. Az intervallumokat a tűzlétrára ültetett szaxofonos, Jelasity Péter tölti ki, az átöltözés idejére is hangulatot teremtve. A színésznek ebben az esetben istennek kell lennie, amennyiben a semmiből teremt embert a saját hasonlatosságára. Ez Takács Katalinnak sikerül maximálisan, aki vette a fáradságot, hogy kitaláljon egy létező lényt, és minden pillanatban hitelesítse testtel, lélekkel, a természetes létezésnél bonyolultabb belső tartalommal. Jennie Malone-ja önsajnálat és önbecsapás nélküli nő, valamennyire már benne a korban - Simon szereplői akárhány évesek lehetnek, semmi életkori specifikummal nem jellemzi őket -, emiatt apró engedményeket tesz a büszkeségének, alkalmazkodó, megértő, odaadó, van humora, iróniája és tartása is. Mellette Gálffi László erőfeszítés nélkül, lazán hozza kedvelt figuráját, a világfájdalmas, sármosan elpilledt, kicsit önző, hiú, előnyösen vonzó intellektuális svádát. Jól állnak egymásnak, bár a kötelező, ámde megíratlan fordulatokat, a villámgyors be-, ki- és visszaszeretést ők sem tudják hitelesíteni. Az untermann veszekedőpáros, Görög László és Kerekes Éva fejlett rutinnal szolgáltatja a kiszámított és semmitmondó évődést, hancúrt és hányaveti szexet. Ahogy a nagy bulvárkönyvben meg van írva. Az osztott színpad két lakásra modernebb, e-mailes változatát az osztrák Daniel Glattauer saját regényéből írt kétszemélyese, a Gyógyír északi szélre képviseli. E nemben a néhai William Gibson melodrámája, a Ketten a hintán (nálunk ötven évvel ezelőtt a találó Libikóka címmel játszotta Gábor Miklós és Váradi Hédi) a klasszikus etalon, amelyben a szerelem diadalát mindkét félnél a félig-meddig még létező előző párkapcsolat bevallott vagy bevallatlan valósága akadályozza. Glattauer a posztmodern variációt, a meg sem látni és megszeretni esetét írja meg a témából. Emmi Rothner és Leo Leike sohasem találkoznak, csak - egy félreértésből kifolyólag - internetes levelezésbe kezdenek, és email-függőkké válnak. A nő jó házasságban él, és két tinédzser gyerek mostohaanyja, a férfi épp szakított, de még nem heverte ki. Társadalmilag ők sem a szövőnő-könyvelő kategória, foglalkozásuk közeli és trendi, Leo nyelvpszichológus, az e-mailezés nyelvét tanulmányozza, Emmi pedig honlapokat tervez. Nem mintha ez számítana, lehetnének akármik, éppúgy karakterpanelek, mint Simon show-biz figurái. Kapcsolatuk specifikuma, hogy látatlanban fejlődik ki, még képet sem küldenek, egyetlen inkognitós randevújukon elkerülik egymást, a tényleges találkozások elől pedig mindig megfutnak az utolsó pillanatban. Kötődésük ennek ellenére egyre inkább érzelmekkel telítődik - végig töltve van frivol erotikával és szexualitással -, már-már szerelem. Mégis vége szakad hirtelen, bár ezt a szerző, kiábrándító dramaturgiai ügyetlenséggel, csak a harmadik, a férj felléptetésével tudja elérni, aki fölfedezve a távviszonyt, e-mailben szólítja fel Leót a szakításra. Ezt mint megoldást eléggé banálisnak gondolom. A Gyógyír északi szélre elszórakoztat a maga módján, bár bulvárnak nem elég technikás, komoly darabnak nem elég tartalmas. Sokáig úgy tűnik, hogy az önmagának sem bevallott, rejtett kitörési vágy félénk, a következmények elől meg-meghátráló kísérletét - a magány lehető legszűkebb piacra dobását - próbálja feltérképezni, de útközben zátonyra fut. A két szereplőről szinte semmit sem tudunk meg, Leo Leikét egyáltalán nem óhajtja jellemezni a szerző, ami egyszerű figyelmetlenség, Emmi Rothnert pedig felelőtlenül elhanyagolja, holott a „boldog házasságára" illene reflektálnia, legalább annyira, hogy jóféle bizonytalanságban hagyjon az asszony kijelentésének többször nyomatékosított igazságtartalma felől. Az kevés, hogy a férje bizonyos szabadságot ad neki, meg hogy a hegyekben síelnek és a portugál tengerparton nyaralnak. A férj Leónak küldött e-mailje a darab végén olyasmit mond el, ami bizonyos motivációval szolgálhatna, csakhogy minderre még csak halvány utalás sincs a megelőző másfél órában, amiért nem kapna jó osztályzatot egy drámaíró-iskolában. A színészi-rendezői utómunka elvileg pótolhatná, amit az író elmulasztott, legalább részben árnyalhatná a karaktereket, de valószínűleg nem érné meg a fáradságot, és az Orlai Produkció égisze alatt létrehívott előadás veszítene gondtalan felszínességéből. Göttinger Pál felügyeli a lebonyolítást, elsősorban a sokmozgásos tempó-ritmust, ami a mozaikos darabszerkezet kényszere. A történet fél évet fog át, Sebő Rózsa díszlete fölött - inkább lepukkant panelt idéz, mint jól szituált lakásokat - kijelző mutatja az időt, és az átöltözések itt is főszereplővé avatják a tervezőt. Fullajtár Andrea és Őze Áron energikus, virtuóz kettős, nem ülnek a számítógépük előtt, csak szemeznek vele, és széles skálán, rafinált, hatásos váltásokkal játszanak. Fullajtár pikírt, ironikus, fölényes, Őze vehemens, önelégült és intellektuális. Nem szívják mellre a drámát, amelyet elfelejtettek megírni a számukra.

PATA-CSATA

IV. Ördögkatlan Fesztivál 
Az idei fesztivál első három napjáról egyszerűbb lenne viharjelentést írni, mint fesztivál-beszámolót. Miután a szervezők már a megnyitón hangot adtak az időjárás miatti aggodalmuknak, a második napon, mintha maga az ördög (?) küldte volna, ránk szakadt az ég. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA. 

Ekkor a pata-csata átmenetileg nem a színházi előadások sorszámaiért folyt, hanem a szárazon maradásért. Végül aztán sem a kitartó katlanjárók, sem a fellépők nem lankadtak, úgyhogy hiába a pokoli időjárás és a gyakorlatilag elöntött falvak, egyetlen program sem maradt el. A megnyitón Nagyharsányban szerda este – ahogy minden évben – a közönség jelentős része helybeli, az ő büszkeségük is ez a fesztivál, amely – politikai viharok ide vagy oda – nagy egyetértésben és az ügy iránti elkötelezettségben valósul meg immár negyedszer. Bérczes László büszkén tereli össze a három helység polgármesterét és a többi, a szervezést segítő többi prominenst is. A két fővédnök közül csak egyikük lehet jelen fizikai valójában: Törőcsik Mari színpadra lépését és szavait is hatalmas taps kíséri, miután elhagyja a színpadot, egy ünneplőruhás asszony szalad oda kezet csókolni neki. (A fesztivál másik fővédnökét, Cseh Tamást egy, a tiszteletére a faluközpontban felállított színpad idézi meg, ahol bárki bármikor előadhatja a dalait.) Törőcsik elmondja: a fesztivál puszta léte is arra utal, hogy a közönségbe vetett bizalom nem alaptalan. Mindez rímel Bérczes szavaira is, aki szerint a fesztivál olyan lesz, amilyenek a résztvevők. Lelkesedésben és elhivatottságban nincs is hiány, a közönség a bennfentesek cinkos örömével tapsol a kisharsányi Őszirózsa Nyugdíjas Klub műsorának. A köszöntők és a helyiek fellépése után Berecz András, majd Ferenczi Györgyék nyitották a rendezvényt. Ugyanitt, a Narancsligetben, a Kossuth 30 Galériában látható Somodi Hornyák Szilárd, Kovács Gabriella és Novák Erik kiállítása. Az alkotások közös vonása talán a sok szín és az irónia lehetne. Kovács szobrai a nőséget, Somodi Hornyák művei az (alkotó, létező) ént figurázzák ki, Novák indiánportréi pedig groteszkek, monumentálisak, ijesztőnek hatnak. Mindez erős kontrasztot képez a szomszéd helyiségben található festményekkel, amelyek a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Művészeti Iskolai diákjainak mesék által ihletett alkotásai. Naiv, színes gyerekrajzok ezek, ám az értelmezésüknek-értésüknek komoly tónust ad az előtérben elhelyezett, a többségében szegénységben élő fiatal alkotókat bemutató fotótabló. Csütörtök reggel Kisharsányban a MEDIAWAVE udvarában még csak néhány álmos szervezőt látni, és – kivételes jelenség – a színházi sorszámokért sincs sorban állás. A Kovács udvarházban Sándor József Péter „Alkotász” üvegből és csempéből készült játékszobrai láthatóak, amelyek, bár kitűnnek a disznóól és a pajta keretezte romos környezetből, az arra járó gyerekek használatában mégis játszótéri mászókákká alakulnak olykor. Ugyanitt az Istálló Színházban volt látható csütörtök este a Pécsi Művészeti Szakközépiskola drámatagozatos diákjainak diákszínjátszó fesztiváldíjas előadása, a Leonce és Lena, vagy – vagy! – (rendező: Tóth Zoltán). A produkció úgy képes a profizmusra, hogy közben megvan benne az összes pozitív diákszínházi attribútum is. A fiatalok figyelemre méltóak, néha mégis, mintha át szeretnék lépni a saját határaikat, túl sokat akarnak adni. Mégis izgalmas, ahogy a tizenévesek szűrőjén át látható a romantikáról, szerelemről, színházról alkotott vélekedés. Az egyszerű, „nézők között közlekedő” dramaturgia fizikailag is (a bálák között az istálló terében) és a gondolatok tolmácsolásának szintjén is működik. Klasszikus szöveg és pop-rock dalok egyvelegében, interaktív formában kapjuk a szellemes riposztokat, amelyekkel a szereplők/színészek nem kímélik sem egymást, sem a nézőt, sem a világot. Ugyanez a helyszín ad otthont másnap Szabó Borbála egy személyre írott bohózatának, a Telefondoktornak. A valós tér és a fiktív helyszín (nőgyógyászati rendelő) kissé idegen egymástól, de a Békés doktort játszó Göttinger Pál hamar magához vonzza a közönség figyelmét. Az alaphelyzet meglehetősen egyszerű. A feleségéhez őszintének lenni nem merő doktor beletöri a kulcsot a zárba, ezért órákra a rendelője foglya lesz, miközben telefonon (mindjárt három darabon!) próbálja elrendezni a kellemetlen helyzet okozta, egyre sokasodó problémákat. Partnerei a darabban a (komikus sztereotípiáknak egyébként tökéletesen megfelelő) feleség, a házsártos mama, a legjobb barát, annak szeretője, valamint két kislánya, az éppen riasztott lakatos, és egy mindenórás páciens – mindannyian a vonal másik végén. Doktor Békés a bohózatok klasszikus dramaturgiája szerint – a közönség legnagyobb örömére persze – egyre inkább belebonyolódik a saját helyzetébe, mígnem, mintegy katarzisként kiderül, hogy „rettegett” neje szeretőt tart. Göttinger energikusan játssza végig a nyolcvan percet. A poénok, annak ellenére, hogy a soron következő sokszor kiszámítható, mégsem válnak általánosan monotonná. Tele a mai magyar valóságra vonatkozó referenciákkal, Szabó Borbála szövege megállja a helyét, és Békés Dénest sem unjuk meg annak ellenére, hogy a telefoncsörgések szaporasága és az ismétlődő gegek néha a tévékabarék műfajhatára közelébe sodorja a befogadói élményt. Sok tapasztalt katlanjáró szerint egyébként Kisharsány a legotthonosabb fesztiválfalu, nemcsak a mérete miatt, hanem a Vylyan Pincészet közelsége miatt is. Az egyik stopposunk szerint „toszkánai szépségű” helyszínen az idén is láthatóak a boroshordó-installációk (Borsos Lőrinc, Horváth Tibor, M. Páll Zoltán, Radics Márk és Per Hillo művei), a terasz pedig olyan előadók koncertjeinek adott otthont, mint Dresch Mihály kvartettje vagy a Kampecz Dolores. Pénteken Palkonyára menet beérjük a katlanjáratot is. Résztvevők elbeszéléseiből rekonstruáljuk, hogy a buszszínházban most éppen Jézus életéről forgattak alacsony költségvetésű filmet (főszereplő-válogatás jelentkezéses alapon). Palkonyán a déli órákban kevesen vannak, de mindenki a Nézőművészeti Kht. és a Manna Kulturális Egyesület előadására kíváncsi. A sorszámos rendszer következtében sokan kívül rekednek, és a faluház ablakán át kívülről próbálják végighallgatni Scherer Péter és Kovács Krisztián A gyáva című darabját. Kovács és Scherer a nézők között téblábol, ettől az azonnal kezdődő produkciónak valahogy furán realisztikus hatása lesz. A téma (a kábítószerről lejövőfélben lévő fiú és a világ előtt „szégyenét” eltitkoló apa kapcsolata) zavarba ejtő, a nézői reakciók mégis inkább a szöveg és játék humorára érzékenyek leginkább. Scherer könnyebben, Kovács nehezebben ingázik a figura/narratíva és a valóság között, ami talán nem is meglepő, hiszen a szöveg tulajdonképpen a fiú monológja, a színművészetire begyakorolt húsba vágóan hitelesen előadható szöveg. Meg sem kell tanulni. Kovács játéka őszintének és eleminek hat, amire a helyszín civilsége és eszköztelensége is rásegít. A részben ott, aktuálisan kialakuló narratívába beépül a kinti madárzaj és autódudálás, összemosódik a kint és a bent, miénk lesz, „falusivá válik” az egész. A megkérdezett fesztiválozók többsége pedig éppen ezt szereti a katlanban; a civilséget, a vidékiséget, egymás közelségét. Hogy még az infópontok nyitása után öt perccel elfogyó sorszámokért vívott pata-csata sem komoly és barátságtalan, hiszen itt „mindenhova be lehet jutni”, és ez fontos.

Szerző: Oroszlán Anikó

forrás: http://www.revizoronline.com/

Törőcsik hátán írtak alá a fesztiválozók

Buszszínház, Telefondoktorok

Már csak egy napig tart az Ördögkatlan Fesztivál, amelyen látható volt Göttinger Pál rendezésében a Telefondoktor című darab, és újra szórakoztatta a közönséget a Buszszínház. A nemrég bemutatott Gyógyír északi szélre és Az elvarázsolt disznó című előadásokról, egy emailszerelmet feldolgozó regényadaptációról, a Katlanról, sétákról, patakról, pincékről és a sajtgombócról a Hajónapló Műhely beszélgetett a rendezővel még a fesztivál előtt.

Nemrég volt két bemutatód is: a Gyógyír északi szélre és Az elvarázsolt disznó című meseopera a Halastóval, de már indulsz a Katlanba, ahol szintén nem csak borozgatni fogsz. Hogy alakul ez a sokféleség?

Az egyikkel kipiheni az ember a másikat. Nem lehet megunni azt a fantasztikus energiát, az érdek nélküli színházazást, ami az amatőrökből árad; ez felszabadító, de közben meg rengeteg benne az elfáradás, belső drámák. Aztán visszamész a profihoz, aki másnapra tudja a szövegét, és rá lehet bízni egy mondatot, mert vigyáz rá, nem esik annak a mondatnak baja. Két nagyon felkészült színésszel dolgozni üdítő volt, a másik oldal küzdelmesebb: le kell biciklizni villanykörtéért a hegyről. De a kettő mintha egy munka lett volna.

Hogyan egészítették ki egymást?

Az elvarázsolt disznó örömszínházazás a sűrűjéből. A Halastó egy földöntúli társaság. Én 2006-2007 óta ismerem őket, akkor dolgoztunk először együtt, azóta leesett állal ülök a harmadik sorban. Kilencvenvalahányan dolgoztak ezen az előadáson, nyolcvanan szerepeltek. Aki felrakott egy nyolcvanfős színpadot, plusz a kétszázötvenes nézőtér fölé fedést csinált, kórustag, mint ahogy az is, aki megszoborta a báboknak az arcát: ő is egy alt. A színjátszás hőskora ez. Minden közreműködő csinált valamit: vidáman barkácsoltak vasárnap délután, de ők szerezték az engedélyeket, intézték a jogdíjat, lefordították a darabot, nyers-, aztán műfordításban, megcsinálták a hangszerelést, komponáltak, megtanulták a hangszeres szólamokat. Büfét is ők csináltak, palacsintát sütöttek 250 nézőnek. Áramot vezettünk be, vizet. Mindenki a szabadidejében, szerelemből. Maratoni volt, két évig csináltuk. Ilyen nincs. A Halastónak van egy kultúrmissziója is: hogy megtaláljon elfeledett helyeket. Ahol játszottunk, a Szentföld-templom körül most megint élet lett, filmet forgatnak például.

És a másik oldalon mi volt a feladat?

Egy regényadaptáció. Írottnak szánt szöveget mondanak el. Ez azért fontos, mert kevés benne az ösztönös, zsigeri, az e-mail – bármennyire is kapkodva írjuk, és bármennyire is sokat írunk belőle egy nap, de mégiscsak egy formába öntés: az ember mégiscsak átolvassa, mielőtt küldést nyom. Ez sok nehézséget okoz, mert amit a színházban nagyon élvezünk, az az elrontott, vagy a hibás, vagy a túl zsigeri, a "túl gyorsan feleltem, és már rég megbántam, de már kimondtam, és tartanom kell magam a pozíciómhoz"– pláne egy ilyen kétszemélyes darabban, és pláne szerelmi témánál ez a legizgalmasabb. Inkább az e-mailezés ritmusa az, ami izgalmas. Ha én hajnali háromkor ott gubbasztok a gép előtt, és tudom, hogy az a választ, ami az én előző levelemre érkezik, ezekben a másodpercekben írják, úgyhogy a kávémért se merek kimenni a konyhába, mert bármelyik pillanatban csippanhat, az ugyanaz, mint hogy jöhet az a levél három hét múlva is. És ez jelent valamit.
Ők valahogy úgy képzelik el ezt a fajta párkapcsolatot – és ezért üdítőbb számukra, mint minden más, amit valaha megéltek –, mert csak a jó részeket válogatják ki belőle. Azt az árat, hogy egy másik embernek való odaadás ára az a másik ember maga, az összes rossz tulajdonságával, és a szájszagával együtt, azt ők nem kérik. Csak a jó részeket válogatják ki. Ha bedühödtek a másikra, vagy egyszer csak nem olyan a kedvük, akkor hetekig nem írnak. És iszonyatosan összeveszve búcsúznak, majd minden további következmény nélkül három hét múlva: Na, szia, hogy vagy? Ez termeli a színjátszás szempontjából a feszültséget. Ha koherens egész, akkor rá fogja zúdítani a másikra az ő teljes személyiségét annak minden árnyoldalával együtt, ha nem koherens egész, és csak a saját részeit óhajtja kommunikálni a világgal, abból meg nagyon nagy baj lesz.
Ha következetesen tartják azt a kis pozíciót, amikbe belavírozták magukat, akkor ez nem fog sokáig menni, és abban a pillanatban, hogy fel kell adniuk ezt a pozíciót, akkor vagy az van, hogy lehullik ez az álarc, és ott van alatta az igazi ember, vagy pedig amitől ők annyira félnek: hogy lehullik az álarc, és nincs alatta semmi.
Iszonyatos önkommunikációban vagyunk, megállás nélkül ontjuk saját magunkról az információt a világba, és a legszemélyesebb kapcsolatainkban is csak nyomjuk ki magunkról az infót. És ha egyszer csak ez a kommunikáció elapad, megkérdőjeleződik, vagy ellentmondások találtatnak benne, akkor mit találunk alatta? Ez a két ember elveszíti saját magát, leépül ez alatt az egy év alatt. És ez már nem olyan vicces, mint amilyennek tűnt az elején elgépelni egy e-mailcímet.

Közben meg azt mondják, hogy "maga az egyetlen, akivel mindent megoszthatok, a legbensőbb titkaimat".

Igen, de ennek a fele sem igaz, mert valójában tíz napok telnek el a mailek között, és nekik van saját életük. Egyikük házasságban él, gyereke van... el is hangzik a darabban, hogy tíz nap nyaralás, az nagyon valóságos, amit meg magával csinálok, az nem valóságos. Ők nagyon akarnak olyanokat mondani, hogy ez a legvalóságosabb, ami történt velem, mert nem olyan a világ, hogy ilyeneket mondjanak. És akarnak nagyokat érezni, mert kicsiket éreznek évek óta. De mindketten mintha tudnák, hogy ez nem stimmel, és az a fordulópontja a történetnek, mikor ezt valójában ki is mondják, és fel is mentik egymást ez alól.

Hogyan működik ez a színpadon?

Az eredeti regényhez képest egy csomó mindenről le kell mondanunk. Az eredeti regényben végül is nem derül ki, hogy ők kicsodák. Létezik egy olyan előadás, hogy Leo Leike, akit úgy képzelünk, hogy ő egy harminchat-negyven közötti férfi, ő egy tíz éves kislány. Soha nem tudjuk meg, mert egyetlen soruk sem ellenőrizhető, sose derül ki. Ez színházban nem nagyon elkerülhető. Vagy például megszólal Bernard: nekünk el kellett döntenünk, hogy ő létezik, de a regényben azt írhatta bárki, Emmi maga akár. A regény nyitva hagy egy csomó kijáratot, amit nekünk el kellett döntenünk, hogy a történet megvalósulhasson. Ez lemondás, de nyereség, hogy a sok elméleti helyett konkrét lehetett: tényleg látunk egy nőt, aki végső soron alkalmas lenne erre az egészre, mert szép is, meg lendületes, meg tele van energiával, és egy férfit, aki szabad, tehát belevághatna ebbe az egészbe. És az, hogy ők végső soron ezt miért nem merik megtenni, hogy miért félnek a valóságtól, az meg a színészi játék által szofisztikáltabban képviselhető. Az őszintétlenséget hála az Istennek jó játszani. Hazudni könnyű, és mindenkinek jól áll, azt jó csinálni. Ettől az egésznek lesz egy könnyű hangulata, és közben kiderül, hogy a Fullajtár Andrea milyen ezerszínű, és az Őze Áron milyen kisfiús és férfias egyszerre. Ahogy Emmi és Leó felvett pozíciója lefoszlik az előadás végére, kifejezetten színházi, és jobb így, mint olvasva.

És itt a Katlan is...

...ami szintén nem a sok alvásról szól. Megpróbáljuk úgy intézni, hogy munka és pihenés legyen, de alvás nincs benne. Buszszínház, Telefondoktorok, változások, zűrök, mégsem ott lesz, mégis esik az eső, és a beszélgetést bevittük egy parasztház tisztaszobájába, késik a busz, ezt kell kommunikálni, hogy senkit se érjen két falu közt a mezőn egy program. Négynapos észnél levés kell hozzá. Állandó pörgés. A Móni meg a Bérczes képesek ezt úgy végigcsinálni, hogy közben látom őket sétálni is, csak úgy, egy hegygerincen.

Ha nem az iskola tanárijában, a főhadiszálláson, akkor hol találunk?

Van egy nagyon jó hely Palkonyán, ahol ezt a sajtgombócot adják, ott a pincéknél, ahol a buszmegálló is van. Oda el kell nézni idén is. Meg el kell menni a Szársomlyóra is sétálni. Egész elvarázsolt részek vannak. A nagyharsányi faluközponton meg átmegy mindenki, ha ott leülsz egy sörrel, biztos találkozol azzal, akivel szeretnél. Ha átmész Kisharsányba, ott kicsit más a hangulat, sok hosszú asztal, filmesek, zenészek, külföldiek. Palkonya meg a patakkal, pincékkel a képeslap. Aztán meg hajnalban valahol ottfelejtődök. Hátizsák, hálózsák az mindig legyen, ez a lényeg.

És nézőként?

Lesznek komoly színházi események, a beregszásziak mindkét előadása nagyon fontos, de nehezen hozzáférhető előadás, szeretném őket megnézni. Aztán a Nehéz, meg csomó kisszínházasdi, a pécsiek például. Évad közben nem nagyon értem rá, és most jó lenne, ha beleférne, mert jó esték szoktak ezek lenni. A koncertek meg a kikapcsolódás-rész, lehet ugrándozni, meg jó borokat kóstolni. Kisharsányt meg a mediawave-esek tartják kézben. Szóval tényleg nincs alvás.

Hajónapló Műhely

Egy kicsit beleragadtam - BÉRCZES LÁSZLÓ

A Bárka alapító tagja, Bérczes László tizenöt év után Kaposvárra szerződik, közben pedig párjával megszervezi a szerdán induló Ördögkatlan fesztivált, immár negyedszer. Beszélgettünk vele arról, hogy elveszíti-e az Ördögkatlan miatt a lakását, hogyan csukja be maga mögött a Bárka ajtaját, és meg lehet-e felelni a kaposvári elvárásoknak. INTERJÚ

– Az Ördögkatlan költségvetésének valamivel több mint a felét fedezi a támogatás. Össze fog jönni a másik fele?

– Ezt augusztus hetedikén este tudom majd megmondani. A negyven és félmilliós kiadásból eddig tizenkilenc, a jegyelővételek miatt most már csak tizenhat és fél millió hiányzik. A jegyelővétel az utolsó napokban kezd el igazán beindulni: gondolom, a fesztiválozók meg akarnak győződni arról, hogy jó idő lesz. Épp most találkoztam a honlapot kezelő Göttinger Palival, és megkértem, tegye ki az időjárás-jelentést a kezdőlapra. Viccből azt mondtam neki, hogy állandóan nézze, és ha nem napsütést jelez, vegye le. De most kint van. Ezen nagyon sok múlik, sőt – a kérdésre válaszolva – szerintem ha jó idő lesz, nem leszünk veszteségesek. De az biztos, hogy még egyszer nem szabad ezt így csinálni. Egyszerűen azért, mert nem normális, hogy hetek óta azzal kell foglalkoznom: a fesztivál miatt el kell-e adnom a garzonlakásomat. Másfelől az sem normális, hogy a fejem pénzzel legyen tele, noha a büdös életben nem foglalkoztam ezzel – ezért nincs semmim, ami pénzben mérhető. De ez nem panasz, nem is panaszkodhatnék, hiszen senki nem kért arra, hogy Kiss Mónival kitaláljuk és megszervezzük ezt a fesztivált.

– Kellett a fesztivál műsorának összeállításakor – akár pénzügyi, akár másmilyen okból – kompromisszumokat hozniuk?

– Akár azt is mondhatom: nem, bár ez kicsit szigorúan hangzik. Egy-két programra azért kerül sor, mert tudom, hogy a résztvevő falvak szeretnék – nekem pedig fontos, hogy nekik jó érzésük legyen. De nem jelenthetem ki, hogy az éjszakai rockkoncertek csak azért vannak, mert azok hozzák a bevételt, hiszen ezeket a programokat mi is akarjuk, szeretjük. Viszont kétségtelen, ha csak rockkoncertekből állna a fesztivál, akkor nem kéne ennyire izgulni a bevételek miatt. Ám akkor az egész értelmét vesztené számunkra: nagyon fontos, hogy sokféle művészeti ág jelen legyen, mert bennünket – Mónit, engem és valószínűleg az odalátogató embereket is – nem csak egy dolog érdekel megszállottan. Az is remek érzés, ha a környékbeli templomok tele vannak, amikor ott komolyzenei koncerteket tartunk, és az is, ha a Kiscsillagon ezrek csápolnak. Talán ezért nem tudok valami nagyot teremteni, mert nem egy bizonyos dolog érdekel.

– Több interjúban említette, hogy nem szeretné, ha az Ördögkatlan elveszítené az ártatlanságát. Mi veszélyezteti?

– Elsősorban az intézményesülés. Panaszkodhatok, olyasmiket kell intéznie néhányunknak, amikről soha nem gondoltuk volna, hogy csinálnunk kell – hány méter betápkábelre van szükség és miért nincs függöny a zuhanykabinon –, de közben ez a középkori műhely-jelleg a lényege az egésznek: a késztermék minden porcikájához köze van a létrehozónak. Abban a pillanatban, hogy nem üdvözölhetem személyesen a fellépőt, és utána nem köszönhetem meg neki a fellépést, mert annyira gigantikus lesz a fesztivál, hogy nem lesz erre lehetőség, akkor már nem fog elférni a kezünkben, és azzal az egészet elveszítjük.

– Abban, hogy tizenöt év után eljön a Bárka Színházból, esetleg része van valami hasonló intézményesülésnek?

– Nem, ennek csak a bizalomhoz és a bizalmatlansághoz van köze. Nagyon sokat köszönhetek a Bárkának, nagyjából ott kezdtem el rendezni, és ott kaptam lehetőséget arra is, hogy a Művészetek Völgyében csinálhassak Bárka Kikötőt. Ez csupa olyasmi, amit a Bárka által tanulhattam meg, és a Bárkában dolgozó emberek szinte mindegyikét nagyon szeretem. Nem lenne méltó bevágni az ajtót magam mögött. Szépen becsukom, úgy, hogy bármikor kinyitható legyen. De úgy érzem, hogy azzal a bizalommal, amit a kaposvári színház igazgatójától kaptam, élnem kell. Emellett ösztönösen, magamnak sem megfogalmazva, biztos, hogy benne van a döntésben az is, hogy idén voltam hatvanéves. Ez letagadhatatlan tény, ilyenkor az ember csak elmélázik azon, van-e újabb köre még. Lehet, hogy hiúság, de én kipróbálom. Kaptam egy lehetőséget, élek vele; biztos, hogy nehéz lesz, mert a kaposvári társulat engem nem vár. Szerintem Rátóti Zoltánt sem várta, ez egy összecsiszolódott közösség, aki oda belép, idegen, gyanús. Nem szabad rossz néven vennem. Amire építek, az a bennem jól működő „kurvaság”, ami a konfliktuskerülésemnek is az alapja: azt akarom, hogy mindenki szeressen. Persze ez fából vaskarika, mert – főleg vezetőként – lehetetlen mindenkinek megfelelni. De mégis, ez nálam majdnem működik.

– A bárkás pályafutása alatt elindította a Hajónapló Műhelyt, a már tizenöt éves ingyenes kritikaíró-tanfolyamot, a minden előadás mellé készülő, 20-30 oldalas Hajónaplót, a Bárka Kikötőt a Völgyben, aztán az Ördögkatlant. Mi az a késztetés önben, ami miatt újabb és újabb ilyen jellegű munkákat vállal? Meggazdagodni egyikből sem lehet.

– Egyfelől biztosan le kell csapolni az energiáimat. Másfelől talán a személyiségem gyenge pontjaiból következik. Nagyon jellemző rám a megfelelni akarás: tudok-e úgy, mint ő vagy még „úgyabbul”? És közben mindig találok valakit, aki valamit jobban csinál nálam. Régebben volt benne sznobizmus is, és mindez összefügg azzal, amiről az előbb beszéltem: azt akarom, hogy szeressenek. Emellett sokan munkával oldják meg az életük nehézségeit, én is így voltam vele, és aztán egy kicsit beleragadtam. De persze mindez örömet szerez, hiába nyavalyog néha az ember.

– Csak azért Kaposvárra megy a Bárkából, mert Rátóti Zoltán pont oda hívta, vagy szerepet játszott a döntésben a kaposvári színház nagy múltja is?

– Őszintén szólva bátrabban és könnyebben mentem volna akárhová máshová, hiszen Kaposváron nem lehet megfelelni. Az ottani elvárásnak még én, a megfelelőzseni sem tudok eleget tenni: a nyolcvanas évek kaposvári színházával nem lehet mit kezdeni, kivételes emberek dolgoztak ott. Talán nem is törődnék vele, ha én magam nem köszönhetnék egy csomó meghatározó élményt Kaposvárnak.

– Milyen színházat képzel el a következő években Kaposváron?

– A 2011/2012-es lesz az első Rátóti – és egy kicsit Bérczes – által meghatározott évad, ez még az ismerkedésről fog szólni; jó lenne, ha elég jól sikerülne. De az azt követőben kellene igazán megmutatnunk, hogy mit tudunk. Ha az nem jól sikerül, akkor hiba volt elvállalnunk. Nesze-semmi válasz lesz, de nem tudom pontosabban megfogalmazni: teltházas előadásokat szeretnék, úgy, hogy ne legyen köztük egy sem, amit én kívülállóként ne szeretnék mindenképpen megnézni.

– Azért is kérdezem, mert ha az ember végignézi a rendezéseit vagy a Bárka elmúlt éveit, biztosan kialakul egy kép az ön színházeszményéről. Ezt szeretné képviselni Kaposváron is?

– Az alkotó emberek általában befogadóként is elsősorban arra nyitottak, amit maguk is képviselnek, én nem így vagyok ezzel. Tehát abból nem lehet kiindulni, hogy kicsit a realizmusba ragadt, kicsit – vagy nagyon – pszichologizáló, magyar plebejustörténeteket csináltam, általában alul lévő emberek elveszített vagy megnyerhető lehetőségeivel. Az életutam, amelynek fontos része volt, hogy színikritikusként is dolgoztam, nyitottságot követelt tőlem. Nem az alkotóét, hanem a befogadó emberét, azaz nyitottságot minden, minőséget felmutató műfaj felé. Ebbe belefér Vidnyánszky Attila és Mohácsi János is: valóságos célom, hogy ők szerepeljenek a következő utáni évadban. Nem a gesztus miatt, hogy erről az oldalról is meg arról az oldalról is, hanem kizárólag azért, mert ők a legjobbak. Rengeteg a tehetséges rendező az országban Bozsik Yvette-től Göttingeren át Bodóig: jó lenne, ha ők Kaposváron dolgoznának. A célom, hogy begyűjtsem őket, nem érdekel, hogy milyen pártra szavaznak vagy miket beszélnek, ha engem nem küldenek el a fenébe. Különben az se baj, csak jöjjenek.

Szerző:
Kovács Bálint

A MAGYAR SZÍNHÁZ BÉRLETEI A 2011−12-es évadra


A 2011−12-es évadra augusztus 1-jétől új helyszínen, a Károly körút 21. szám alatt válthatják meg jegyüket és bérletüket!


Augusztus elsejétől közönségszervezési irodánk új helyre költözött: jegy- és bérletvásárlásra a Budapesti Kamaraszínház Szervezési irodájában van lehetőség (1075 Budapest, Károly körút 21.).
Ezenkívül továbbra is működik internetes bérletváltási rendszerünk, melynek segítségével kiválaszthatja az Önnek leginkább megfelelő bérletet, és meg is vásárolhatja azt.
Az új évadban is szeretettel várjuk régi és új nézőinket!


NYUGDÍJAS BÉRLETEINK: 5.300.-, 5.000.-
Agárdy Gábor bérlet (szombat du.)
Raksányi Gellért bérlet (szombat du.)
Szakácsi Sándor bérlet (vasárnap du.)
Iglódi István bérlet (vasárnap du.)
Előadások:
Neil Simon: Sweet Charity (Rendező: Pelsőczy Réka)
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guelmino Sándor)
Móricz Zsigmond: Rokonok (Rendező: Szőcs Artúr)
PREMIER BÉRLET (péntek este): 8.000.-, 7.500.-, 7.300.- 
Előadások:
Berg Judit: Rumini (Rendező: Méhes László)
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guelmino Sándor)
Móricz Zsigmond: Rokonok (Szőcs Artúr)
Bónusz: Neil Simon: Sweet Charity (Rendező: Pelsőczy Réka)
SZALON BÉRLET (szombat este): 6.800.-, 6.500.-, 6.200.- 
Előadások:
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guelmino Sándor)
Móricz Zsigmond: Rokonok (Rendező: Szőcs Artúr)
Tennessee Williams: Macska a forró tetőn (Rendező: Guelmino Sándor)
+ Bónusz: pezsgő
A Macska a forró tetőn c. előadás időpontjának kiválasztása egyéni egyeztetés alapján történik!
UNIKUM BÉRLET (csütörtök este) : 6.800.-, 6500.-, 6200.- 
Előadások:
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guelmino Sándor)
Móricz Zsigmond: Rokonok (Rendező: Szőcs Artúr)
Tennessee Williams: Macska a forró tetőn (Rendező: Guelmino Sándor)
+ Bónusz: közönségtalálkozó
A Macska a forró tetőn c. előadás időpontjának kiválasztása egyéni egyeztetés alapján történik!
SZEPARÉ BÉRLET (vasárnap este): 6.800.-, 6500.-, 6200.- 
Előadások:
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guemino Sándor)
Móricz Zsigmond: Rokonok (Rendező: Szőcs Artúr)
Tennessee Williams: Macska a forró tetőn (Rendező: Guelmino Sándor)
+ Bónusz: meglepetés ajándék
A Macska a forró tetőn c. előadás időpontjának kiválasztása egyéni egyeztetés alapján történik!
MATINÉ BÉRLET (péntek délután) : 5.500.-, 5.200.-, 4.900.- 
Előadások:
F. Loewe − A.J. Lerner: My Fair Lady (Rendező: Sík Ferenc)
Berg Judit: Rumini (Rendező: Méhes László)
Joseph Kesselring: Arzén és levendula (Rendező: Pinczés István)
ÉRETTSÉGI BÉRLET : 7.300.-, 6900.-, 6.500. 
Előadások:
Füst Milán: A feleségem története (Rendező: Galambos Péter)
Móricz Zsigmond: Rokonok (Rendező: Szőcs Artúr)
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guelmino Sándor)
Tennessee Williams: Macska a forró tetőn (Rendező: Guelmino Sándor)
+ BÓNUSZ: az előadások után közönségtalálkozó és kidolgozott érettségi tétel
A Macska a forró tetőn c. előadás időpontjának kiválasztása egyéni egyeztetés alapján történik!
BÉBISZITTER BÉRLET (hétvége délután) : 8.500.-
Előadások:
Neil Simon: Sweet Charity (Rendező: Pelsőczy Réka)
Füst Milán: A feleségem története (Rendező: Galambos Péter)
Szép Ernő: Lila Ákác (Rendező: Guelmino Sándor)
Az előadás ideje alatt gyermekek számára felügyeletet, vidám, játékos drámapedagógiai foglalkozást tartunk. Egy bérlettel egy gyermek foglalkoztatását vállaljuk, de két bérlet vásárlása esetén három gyermek is hozható.
A’ LA CARTE BÉRLET: 8.400.-, 7.500.-, 7.400.-
Előadások:
4 szabadon választott előadás a repertoárból (2 nagyszínpados, 2 stúdiós előadás)
STÚDIÓ BÉRLET: 5.900.-
Előadások:
Kaspar Hauser (Rendező: Guelmino Sándor)
Don Juan (Rendező: Göttinger Pál)
Egy szabadon választott darab
STÚDIÓ-KONCERT PLUSZ BÉRLET:  6.500.-
Előadások:
Kaspar Hauser (Rendező: Guelmino Sándor)
Don Juan (Rendező: Göttinger Pál)
Egy szabadon választott darab
+ Bónusz: A Harmadik Figyelmeztetés koncertje
PARTNER BÉRLET: 6400.-
1 szabadon választott előadás a repertoárból 2 fő részére, ajándék műsorfüzettel
TESTVÉR BÉRLET:  9500.-, 8500.-,7500.-
Nemzeti Színház és a Magyar Színház közös szabadbérlete
A BELVÁROSI SZÍNHÁZ ÉS A MAGYAR SZÍNHÁZ KÖZÖS SZABADBÉRLETE  11600.-, 10800.-, 9.800.-
2 szabadon választott előadás az Orlai Produkciós Iroda Belvárosi Színházban játszott előadásaiból,
2 szabadon választott előadás a Magyar Színház repertoárjából

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed