Csókolózni e-mailben

Kézdi Beáta 
Nincs mit csodálni, hogy az internetes ismerkedés és a Facebook-profilok állandó frissítésének világában az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere német nyelvterületen Daniel Glattauer osztrák író 2006-ban megjelent, Gyógyír északi szélre című regénye. 
A harminc nyelvre lefordított regény, majd az abból készült színdarab alaptörténete banális. Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de elüt a címzésben egy betűt, így levele Leo Leikéhez érkezik. Glattauer rendkívüli érzékkel fogja meg a levelezés arctalansága mögött megbújó, fokozatosan nyíltabbá váló két szereplőt. Levélről levélre alakul ki köztük az egyre erősebb érzelmi kötődés, mégis halogatják a személyes találkozást. Virtuális kapcsolatuk talán legjellemzőbb mondata Leótól hangzik el: "Írjon nekem, Emmi, az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel." Az olykor csak pár szavas e-mail váltások is rendkívül izgalmasak és sokat sejtetőek. De vajon beleszerethetünk-e valakibe csupán az e-mailjein keresztül, illetve lehet-e valaha is hús-vér összetartozás egy virtuális találkozásból? A két szereplő nem mer túllépni a humoros szócsatákon, az évődésen. Csak a szépet akarják, a hétköznapi problémák, fájdalmak nélkül. Ha dühösek, inkább nem írnak a másiknak, megvárják, amíg jobb kedvük lesz. Ennek ellenére megjárják egy valós kapcsolat minden állomását, a szárnyalástól a mélyrepülésig. Fullajtár Andrea és Őze Áron nagyon más alkat, más "színházi szocializáció", de a színpadon kiválóan működnek együtt. Fullajtár magával ragadóan egzaltált, kereteiből kitörni vágyó Emmije jól passzol Őze szenvedéllyel, mégis megfontoltsággal és lelki finomsággal megformált Leójához. A Gyógyír északi szélre az emberi kapcsolatokban a mindent akarás és a dönteni nem tudás különleges egyvelegének darabja. A színészek játékának köszönhetően fájdalmasan szép előadás.