7óra7 premierajánló - Pesti barokk

A Pesti barokk című előadás Dés Mihály azonos című regényéből készült, és Kern András írta színpadra. Megkérdeztük, mi fogta meg a könyvben és mit játszik a darabban. Így válaszolt:

A könyv? A Pesti barokk? Tetszett a rendíthetetlen pestisége, barokkos túlburjánzásai, sötét helyzetekben sem múló humora, stílustörései, szemtelensége, „barátságos pesszimizmusa", igazsága, meg persze az, hogy kortárs, végül is az én fiatalságomról is beszél! Engem „megszólított" ez a könyv – ez ritkaság! Fölhívtam Dést, hogy nem írna-e belőle darabot – végül aztán együtt írtuk, vagyis külön-külön, de közösen. Ő kitalálta, mit, hogyan, hova, én kicsit színpadiasítottam, „használhatóbbá", játszhatóbbá tettem, és persze találtam benne egy jó szerepet magamnak, azt játszom: a főhős 93 éves nagymamáját...


A produkció rendezője, Göttinger Pál további erős hívószavakat küldött:

Ha tudod, hol a Balettcipő, ha mond valamit a Sztolicsnaja vodka neve, ha hallottál apádéktól rémtörténeteket a MERKUR-ról és az autóra várásról, ha emlékszel egy randi lebeszélésének izgalmára a mobiltelefon előtti korszakban, ha a te nagymamád is bolyongott éjszaka a lakásban, ha szerettél már bele lomtalanításkor érdekes dolgokat vadászó lányokba, ha van a családotokban történet a Margit-hídról majdnem a Dunába robbantott villamosozó rokonról, vagy egy nagybácsiról, aki kilépett a transzportból és oltári mázlival hazajött, ha tévedtél már el a temetőben, mert túl ritkán mész, és elfelejtetted, hol kell befordulni, ha járt valakid a piaristákhoz, ha ismerős neked az ételhordókban hazacipelt ebédek illata, ha sodródtál már a Belvárosban helyről helyre, házibuliból házibuliba, ha kaptad már fel a fejed arra, hogy valaki szerint van Pesten olyan, hogy Felszabtér, ha ültél a 92 éves nagymamád ágya mellett a kórházban azután, hogy az orvos azt mondta: “innentől már nem lehet tudni”, ha hallottál már valakiről, akiről kiderült az ügynökmúltja sokkal később, ha még emlékszel azokra a titokzatos telefonfülkékre, amikbe valami miatt elég volt egyszer bedobni, és aztán sosem jártak le – ha felmerült benned valaha, hogy elmész innen… akkor ismered a rendíthetetlenül pesti Koszta Jánost, aki 1984-ben épp harminckét éves. És akinek indulnia kéne, el ebből a gyönyörű országból. Ez a történet róla szól.

Az előadás a bemutatót követően október 8-án, 9-én és 21-én is látható a Belvárosi Színházban.

forrás: http://7ora7.hu/

Interjú Kern Andrással

„Nekem minden ismerős ebben a történetben”

Alig két héttel a budapesti ősbemutató után, október 21-én a győri Vaskakasban is látható lesz a Pesti Barokk című regény színpadi változata. A főhős, a Szabó Kimmel Tamás játszotta Koszta Jani 93 éves nagymamáját Kern András játssza, aki ezúttal társszerzőként is jelen van az Orlai Produkciós Iroda bemutatójában. A Kossuth-díjas színésszel az első olvasópróba után beszélgettünk.


- A Pesti Barokkban nem csak az egyik főszerepet játssza, de részben a szövegkönyvet is jegyzi. Írt sajátmagának egy jó szerepet?
- Nem, nem: én azt kértem, hogy írjanak nekem egy jó szerepet. Elolvastam a könyvet, ami nagyon tetszett. Ismeretlenül felhívtam a szerzőt, Dés Mihályt, hogy gratuláljak neki, és elmondjam, hogy örömmel találkoznék vele, és beszélgetnék a könyvről. Ott hangzott el, hogy ha írna belőle egy színpadi darabot, akkor abban szívesen eljátszanám a nagyanyját. Sokáig tűnődött és gondolkodott, aztán megírta a színpadi változatot, én is hozzátettem a magamét, megmutattuk Orlai Tibornak, aki látott benne fantáziát. Aztán csatlakozott Upor László dramaturg, Göttinger Pál rendező, ők újabb változtatásokat javasoltak, és végül megszületett az a szöveg, amit elkezdtünk próbálni.
- Miközben az irodalomkritikusok nem mind voltak elragadtatva az elsőkönyves, kései pályakezdő Dés Mihály kötetétől, sokak szemében kultikus regényről beszélünk, aminek a főszereplője, egy hamisítatlan pesti értelmiségi link, Koszta Jani gyakorlatilag az ön kortársa.
- Nehéz megmondani, mitől jó ez a könyv, de nekem fontos olvasmányom. Érdekesen beszél egy korról, ami az én fiatalságom, pontosan ábrázol egy alakot, akit én jól ismerek. És ismerem a nagyanyját is, mert akkoriban valahogy minden barátomnak ilyen nagymamája volt. Minden ismerős ebben a történetben, és biztosan ezért is tetszik, de azt hiszem, ettől függetlenül is jó szöveg, és élvezhető úgy is, ha valaki nem kortársa a szerzőnek. Persze az egy nagy kérdés a színházi bemutató előtt, hogy a mi generációnkon túl másokat is meg tudunk-e szólítani, de bizakodóak vagyunk. Egy hosszú, összetett, szinte barokkos telítettségű regényről beszélünk, amiből ki kellett ragadni néhány cselekményszálat, és annak mentén megírni egy színpadon előadható darabot.
- A fiatalabb generációnak azonban nincsenek közvetlen élményei erről a korról…
- Így van, és miközben számomra természetes ennek a közegnek az ismerete, újra és újra rácsodálkozom, hogy a fiataloknak mennyi mindent meg kell magyarázni. Még a negyvenesek közül se tudja mindenki, mi az a darabban is többször emlegetett HKI (Házkezelési Igazgatóság – a szerző megj). Senkinek nem kell megijedni, ahogy a regényben, úgy nálunk is kiderül majd mindenről, hogy micsoda.
- Ahogy már utalt rá, a regényt jellemzi egyfajta túlburjánzás. Milyen szálakat ragadtak ki belőle a színpadi változatban?
- Megnőtt a könyvben a biztos hátországot jelentő nagymama alakja, de természetesen Jani nőügyei, a hosszan tervezett amerikai emigráció vagy a beszervezős történet sem maradhatott ki. Amikor megkaptam Dés színpadi változatát, a saját gyakorlatias érzékem és a több évtizedes színpadi tapasztalatom segítségével igyekeztem működőképessé, kevésbé epikussá tenni az anyagot. Voltak persze viták is, de ezek jó légkörben zajlottak: a regényíró állíthatja, hogy egyes szereplők nem mondhatnak bizonyos mondatokat, de a színpad logikája mást kíván. Engedtünk egymásnak ott, ahol kellett. Színpadi darabot egyébként korábban egyszer írtam, az a Spencer volt, ugyanakkor sok esetben átírtam, javítgattam, kiigazítottam az előadásra szánt szöveget. A Játszd újra, Sam!-be például, ami 1983 óta megy a Vígszínházban, bekerültek igazi pesti dumák, amik úgy hangzanak, mintha Woody Allen írta volna őket. Ezek a kis módosítások csak feljavítják a darabot. Nehéz első olvasásra megmondani egy drámáról, hogy a színpadon működni fog-e vagy sem, ebben nem is vagyok jó, de azt hiszem, az átíráshoz van érzékem. A Pesti barokk esetében is könnyen kezemre esett az írás.
- Beszéljünk a szerepéről: milyen figura ez a nagymama?
- Olyan, aki egyszerűen imádja az unokáját. Okos, ravasz, mindentudó. A maga 93 évével rengeteget tapasztalt, ugyanakkor ott van az életkorából következő egyfajta bizonytalanság is: másképp mond vagy összekever dolgokat, néha ellentmond önmagának. Az időskori demencia apró jeleit mutatja, amin mi hajlamosak vagyunk időnként nevetni, máskor meg meghatódunk tőle. Intézni akarja az unokájának és annak a szerelmének az életét. Végig képben van, tudja, mi történik körülötte.
- A regényben a főszereplő azt mondja egy ponton: „Nem volt még egy nemzedék a földön, ami olyan jól érezte magát rosszul, mint mi.” Mennyire volt tipikus alak Jani a nyolcvanas években?
- Jellegzetes figura volt. Nagyon vonzó volt akkoriban a filmcsinálás, az írás, a rendezés. Ha Makk Karcsi végigment a Váci utcán a piros pulóverében, vagy megláttuk Jancsó Miklóst meg Hernádi Gyulát az Intercontinental bárjában, az nagyon nagy szám volt, imádattal néztük őket. Rang volt filmesnek lenni, a fiatal értelmiségből is sokan akartak filmmel foglalkozni. Janinak is valahogy köze van a filmhez, ír is, de ez kissé ködös. Meg hát nagy csajozós, egyszerre egy tucat nője van, ezt az állapotot pedig csak különböző hazugságokkal lehet fenntartani. Valószínűleg egy tehetséges ember, akinek a veszítéstörténetéről szól a darab: lassan mindenki eltűnik körülötte. Évi, a szerelme, az előző barátnője, Mari, aztán elveszíti a nagyanyját, összevész a barátjával, és így tovább. Valahol ez is jellegzetes volt: sok alak volt, aki jött, feltűnt, aztán eltűnt, többet nem is hallottunk róla.
- A mából nézve hogyan látja a nyolcvanas éveket?
- Az én szakmám is ugyanolyan vonzó volt, mint a regényben a Janié. Korán elkezdődött a pályám, akkoriban még nem tudtam, mi a helyi értéke. Ma már látom, hogy színésznek lenni akkor sokkal menőbb volt, és egyáltalán: a színház, a film, az összes művészeti ág előrébb volt tolva megbecsültségben, tiszteletben, mint ma, amikor a számítógép ural mindent. Egy magyar film bemutatója esemény volt, legalább az értelmiség tudta és követte, mi történik a kultúrában, ma ennek már a fórumai sem biztosítottak. Hozzáteszem, a dolog lehet, hogy most van a helyén: annak idején a létező szocializmus hátrányait fedte el a komolyan vett kultúra. Ha lementem a Lukács-fürdőbe úszni, azonnal odajött valaki, és elmondta, hogy tegnap hogy tetszett a tévéjáték, amiben látott. Most, ha valamit csinálok, három hét múlva szólít meg valaki, és megkérdezi, mikor ismétlik A pogány Madonnát? (nevet) Igen, nosztalgiával tekintek azokra az évekre.

Az interjút készítette: Jászay Tamás

5 színházi premier, amiért már nagyon vártuk az új évadot

A klasszikus és a kortárs magyar irodalom remekei mellett többek közt lenyűgöző táncelőadással és könnyed komédiával kezdődik az új színházi évad. A legnagyobb teátrumok ezúttal is jobbnál jobb előadásokkal kecsegtetnek – ezekből csemegéztünk.

A Pál utcai fiúk – A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása új köntösben

Becsület, barátság, hősiesség – többek közt erről mesél Molnár Ferenc a magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotásában. Annak ellenére, hogy az író a Vígszínház egykori házi szerzője volt, regénye most először elevenedik meg a Szent István körúton. A zenés színdarabot Marton László rendezi, A Pál utcai fiúkban felcsendülő dallamokat pedig Dés László és Geszti Péter szerezték. Molnár Ferenc klasszikusa Grecsó Krisztián átiratában valódi élményt nyújt majd minden generációnak.

Bemutató: November 5.

Helyszín: Vígszínház

A nők iskolája – Bármi áron ki lehet erőszakolni a hűséget?

Sokáig úgy hitték, Molière saját féltékenységét és megcsalatásait írta meg A nők iskolájában, ami drámaírói pályafutása első átütő sikerét jelentette. Hogy valójában mi igaz ebből, azt pontosan csak ő tudhatta, de egy biztos: a drámairodalom egyik nagy kincsét hagyta örökül művével, amit a Katona József Színház művészei visznek ezúttal színre.

A történet szerint Arnolphe kiválaszt egy négy éves gyereket, kiemeli addigi életéből és gondozásba adja. A kislányt úgy akarja iskolázni, hogy az teljes tudatlanságban, tájékozatlanságban, sötétségben nőjön fel – így akar magának olyan feleséget nevelni, akit irányíthat, aki mindenekfelett hűséges marad hozzá, és aki így megkíméli a csalódásoktól. Tervét azonban egy ismeretlen férfi megjelenése borítja fel. Az izgalmas történet Ascher Tamás rendezésében kerül színpadra többek közt Máté Gábor, Jordán Adél, Bán János és Szacsvay László tolmácsolásában.

Bemutató: Október 9.

Helyszín: Katona József Színház

Pesti Barokk – Hódítások, megcsalások, besúgók a felhíguló Kádár-korszakban

Dés Mihály sikerregénye Göttinger Pál rendezésében elevenedik meg, többek közt Szabó Kimmel Tamás és Kern András főszereplésével. Lesz itt minden, ami a nyolcvanas évek Budapestjét olyanná tette, amilyen volt: féktelen bulik, szerelmi bonyodalmak, megcsalások, barátságmítoszok, besúgók. A sokak számára rideg világban Koszta János otthonosan mozog, az viszont már más kérdés, hogy mégsem találja benne a helyét. A felhíguló Kádár-korszakban kell ugyanis léteznie – szeretteit elengednie, zavaros nőügyeit tisztáznia, kezdődő felnőttségét kitalálnia. Mennie vagy maradnia, közben pedig élnie. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Az előadásból kiderül.

Bemutató: Október 7.

Helyszín: Belvárosi Színház

Spiró György: Prah – Mi történik, amikor éppen az tesz boldogtalanná, aminek a megváltást kellene jelentenie?

Egy házaspárral valami olyan történik, amire mindannyian vágyunk: ötösük lesz a lottón. A hatalmas nyeremény azonban súlyos teherként nehezedik a vállukra, az addig elmulasztott lehetőségeket látják benne, olyan múltbéli sebeket szakít fel, amikkel nem tudnak mit kezdeni. Hiszen az elmúlt éveket már nem vásárolhatják vissza, és a közös jövőjüket sem válthatják már meg vele. Nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött lehetőséggel, az öttalálatos szelvényt így egy Kakaó-Prahos dobozba dugják. A fecni terhe ott lebeg a fejük felett, hol komikus, hol keserédes helyzeteket teremtve ezzel.

Bemutató: Szeptember 25.

Helyszín: Csiky Gergely Színház Kaposvár

Pécsi Balett: Száll a kakukk fészkére – A kultikus regény táncszínpadi adaptációja

Ken Kesey kultikus regényét számtalan feldolgozásban láthattuk már színpadon, ezúttal azonban a tánc erejének segítségével mesélik el a magával ragadó történetet. Az elmegyógyintézet mindennapjai által a diktatúrák működésének mechanizmusába is bepillantást nyerhet a néző. Az előadást, ami a Pécsi Nemzeti Színház és Pécsi Horvát Színház együttműködésében jött létre, a X. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó keretein belül mutatják be.

Bemutató: Szeptember 30.

Helyszín: Pécsi Nemzeti Színház

Szöveg: F.R.

"A SZÍNHÁZRENDEZÉST SZOLGÁLTATÁSNAK TEKINTEM" - INTERJÚ GÖTTINGER PÁLLAL

Az Orlai Produkciós Iroda október 7-én mutatja be a Dés Mihály regényéből készült Pesti Barokk című darabot, Kern András és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével, Göttinger Pál rendezésében. A rendezővel a próbák megkezdésekor készült interjú.

– A te fejedben fogant meg a gondolat, hogy színre vigyétek a Pesti barokkot? 
– Kern András találta ki, hogy legyen belőle darab. Orlai Tibor akkor keresett meg azzal, hogy érdekelne-e, amikor Dés Mihály még az első változatát írta. Hónapok teltek el, mire kiderült, hogy Kern és Dés közösen fogják írni, még további hónapok teltek el, mire tényleg írták is, szóval bőven volt idő végiggondolni, megismerkedni a darabbal. Elolvastam, és örömmel vállaltam, elsősorban András személye miatt. Csupa fiatal szereplője van a darabnak, és hozzájuk Kern András, aki már akkor is Kern András volt, amikor ez a történet játszódik. Így ez egy olyan sokfenekű, izgalmas helyzet, amivel volt kedvem foglalkozni.

– Egyéves voltál akkor, amikor a darab története játszódik. Mit mond neked ez a korszak?
– Rengeteget. Az első emlékeim abból a korból származnak, a szüleim pedig annyi idősek voltak akkor, mint a darab szereplői. A Kádár-rendszer oszlásáról persze nagyon sokat nem tudhatok, de emlékszem például arra, amikor a tévében néztük a romániai forradalmat, a köztársaság kikiáltását vagy Nagy Imre újratemetését. Igazi személyes élményem nincs a Kádár-korszakról, de a mikrofonba beszélő Kádár már mégis saját emlékem. A darab ráadásul pesti családok közös történeteivel van tele – a nagyszülő, aki éppen átért a villamossal a Margit-híd felrobbantása előtt, a másik, aki kilépett a transzportból egy kapualjba a málenkij robot elől… mintha minden családban meglennének ezek az emlékek. Ahogy a darabbéli Nagymama, úgy az én nagyanyám is konzekvensen eltévesztette a közterületek megnevezését, mert számára annyira sűrűn változtak, hogy nem érte meg követni. Tehát vannak olyan fogódzók, amik bizarr módon, a primér emlékek hiánya ellenére személyes kapcsolódások számomra is.

– A szüleiddel elolvastattad a könyvet?
– Nem, de beszélgettem velük hátsó szándékkal. Úgy, hogy nem volt kimondva, miért van szükségem emlékekre, új információkra. Sosem szoktam velük első körös módon beszélni a munkáimról, mert az akadályozná a spontán visszajelzéseiket. Hasznosabb, ha majd a bemutató után odajönnek nevetve vagy felháborodva, hogy ez meg az nem úgy volt a valóságban.

– A szereposztást te határoztad meg?
– Orlai Tiborral együtt találtuk ki. Tibor szemszögéből nézve ez egy váratlanul sokszereplős darab, és nem egyszerű összeegyeztetni a színészeket, mert mindegyiküknek van anyaszínháza. Már bő egy évvel ezelőtt megkezdődött az egyeztetés, és recsegett-ropogott az utolsó pillanatig, mindig másképp alakult, borult egy kicsit. Most például elkezdtünk próbálni, pedig Szabó Kimmel Tamás még filmet forgat. Van ebben karcoskodás, de hát ez az ára annak, hogy szabadok vagyunk. Szívesen megfizetjük ezt az árat cserébe azért, hogy úgy csináljuk, ahogy szeretnénk.

– Mennyi minden van már készen a fejedben az olvasópróbára?
– Csapdahelyzet, ha ilyenkor rendezőként lép fel az ember, és nem hagyja magát befolyásolni. Bármennyire felkészült is. Ugyan gondolok már valamit minden jelenetről, de a színészek szerintem fontosabb alkotótársak, mint a rendező. Az ő személyiségükön átmosódva válik valamivé a semmi, tehát az ő jelenlétük, a szájukra adott szöveg többet ér, mint az én egész koncepcióm, úgy, ahogy van. Az olvasópróba egyrészt elszámolás a szövegen végzett addigi munkával, másrészt a színészeknek egy neutrális befogadói állapot. Ilyenkor még ők sem ,,moziznak”, csak kiteszik magukat az első benyomásnak.

– Ezek szerint az a fajta rendező vagy, aki abszolút partnernek tekinti a színészeket.
– Természetesen. Nincs is más választásom. Azt szoktam mondani, hogy a színházrendezést szolgáltatásnak tekintem. Tisztában vagyok azzal, hogy amivel én foglalkozom, azt művészetnek szokás tartani, és valóban lehet művészi szinten is űzni, de ez egy foglalkozás. A színész által kel életre egy karakter, én ehhez eszközöket tudok adni, segíteni tudok benne. Ha csodálatosan magára talál a szerepében, akkor köré tudom rendezni az előadást, ha eltéved, akkor a többiekhez igazítva őt tovább tudom lökni, meg persze meg tudom tervezni mondjuk, hogy megfelelő pillanatban kacsolódjon fel a lámpa, de nem tartozom azok közé, akik mindent előre körzőznek-vonalzóznak. Sok rendező korszakos előadásokat hoz létre a saját erős víziója színrevitelével, és nagy rajongója vagyok azoknak is, akik a balra nézéstől a ceruzaletétel ritmusáig kopogósan megszerkesztenek mindent, akár előre, ugyanakkor tudomásul veszem, hogy én nem vagyok ilyen. Ráadásul engem sokkal jobban lenyűgöz egy próbáló színész, mint a fejemben egy mozi.

– Sokféle dolgot csinálsz, rengeteg helyen. A Pesti barokk próbaidőszakában más feladatod is van, vagy csak ezzel a darabbal foglalkozol? 
– Nem tudok párhuzamosan több dolgot csinálni. Ugyan most van egy kis határeset, mert a novemberi operabemutatóm előkészületi munkái megindulnak majd a Pesti barokk közben. A Tóbiás és az angyal című, egyfelvonásos, bibliai témájú angol kortárs operát állítom színre a csodálatos Csíkszerda kórussal. Száz-egynéhány szereplő lesz benne, hatvan gyerek, és elég nehéz a zene. A Csíkszerdánál más a ritmus, mint a hivatásos közegben, ezért több előzetes figyelmet igényelnek. Nem állíthatok be októberben, hogy három hét alatt fölrakjak valamit, tehát a Pesti barokk mellett rájuk is kell majd figyelnem, de szerencsére a Tóbiás olyan terv, amely már két éve az asztalon van. Nem az lesz, hogy beesek oda orral előre, hanem már tudom, hogy mit szeretnék. Bízom benne, hogy ennyi párhuzamosság belefér. Egyébként az orlaisok csúcsszínészek, ergo egyfolytában játszanak és próbálnak mindenfélét, tehát nem én leszek a szűk keresztmetszet. (nevet)

– Elégedett vagy azzal, ahol most tartasz a pályán?
– Természetesen nem, de azok közé tartozom, akik nem panaszkodhatnak. Nagyon sok támogatást kaptam. 2007-ben végeztem, és azóta teljesen összefüggően, folyamatosan dolgozom, évi négy-öt bemutatóm van. Hogy aztán ez szerencse-e vagy pont most barmolok el mindent azzal, hogy nem lassabb tempóban dolgozom, az persze csak tíz év múlva fog kiderülni. Leginkább annak örülök, hogy nagyon széles körből származhatnak a tapasztalataim. Vidéken is voltam, a határon túl is, az Operaházban is. A Szputnyik Hajózási Társaságnál éppúgy kipróbálhattam magam, mint a Pesti Magyar Színházban – hogy csak két végletet mondjak –, ezt mindenképpen elképesztő szerencsének gondolom, miközben tudom, hogy ez a tempó irgalmatlan sok veszélyt rejt magában. Ráadásul: nincs otthonom szakmai értelemben. Vendég vagyok mindenhol, ez persze fáj.

– Egyik megbízás magától értetődően hozta a másikat, vagy utánuk kellett menned, ki kellett brusztolnod a munkalehetőségeket?
– Általában az egyik hozza a másikat, egymás közt dőlnek el a munkák. Szerencsére a fejemben azért kettéválik az, hogy van, amit nagyon szeretnék megcsinálni, ami személyesen, akár művészemberként a mániám, és az, hogy egyébként a foglalkozásom is ez. A munkákat egyszerűen meg kell tudni csinálni. Egy színésznek is el kell tudnia játszani mindent. Talán Mácsai volt, aki úgy fogalmazott: el kell tudni játszani Csehovot egyik este, és el kell tudni énekelni a Jaj, de jó a habos süteményt másik este. Muszáj. Én is így tekintek magamra, és abban bízom, hogy azokban a munkákban sem vagyok tisztességtelen, amiket ,,csak” mint munkákat látok el.

– A Pesti barokk melyik kategóriába tartozik?
– Van olyan eleme, ami nagyon fontos nekem. A Pesti barokkot Kern András íróként is jegyzi. Bizonyos mondataiban az elesettségnek, gyámoltalanságnak olyan regisztereit vélem hallani, amik tőle szokatlanok. Azt gondolom, hogy neki van valami nagyon mélyen személyes mondanivalója ezzel a darabbal, amit szeretne majd láttatni, és ami, ekkora művészről lévén szó, engem is nagyon érdekel. Nem hiszem, hogy András kizárólag nagy hahotákat szeretne kapni, egyébként sem egy térdcsapkodós darab ez, hanem valami magánügyről, belső dologról van szó, halálról, életről, egyedül maradásról, a fiatalokra való figyelésről. Engem, aki eddig tulajdonképpen ismeretlen voltam számára, meg is tisztel és nagyon izgat is, hogy megtudhatom, mi lapul a mélyben. Ha egy ilyen színészt látunk dolgozni, az természetesen messze több, mint munka. Olyan tartomány, amiről a néző is érezni fogja, amikor feláll a Belvárosi Színházban este háromnegyed tízkor, hogy ez volt az ok, amiért megérte megcsinálni az előadást. Ténylegesen, személyesen fontos nekem, hogy ezt tetten érje a néző. Hajlandó vagyok konfliktusokat, veszekedéseket vállalva is erőfeszítéseket tenni azért, hogy ez valóra váljon.

– Léteznek ma még színházi műhelyek? Ha igen, van köztük átjárás? 
– Működési formák vannak, és ezért kényszercsaládok jönnek létre. Abból nagyon kevés van, hogy egy elhivatott színházi ügy miatt verődnek össze az alkotók, nehézségek, könnyűségek, sikerek, kudarcok között. Ha voltak is ilyen közösségek, mára kicsit elhamvadtak. Nem foglalkozom nagyon régóta műhelymunkával, de már azóta is rossz sorsra jutott például a Koma, a HOPPart társulat, és most a K2-esekért drukkolunk, hogy velük ne ez történjen. Az egymásra utaltság miatt nagyon fontos, színházakat behálózó szövetségek jönnek létre, amelyek persze nem tudnak intézményesülni, de mégis, ha akár Pesten, akár országosan megfújja az ember a tritonkürtjét, akkor biztos, hogy megindulnak rá páran. A Pesti barokkban együtt van szombathelyi színész, pesti színész, főiskolás, ebben az értelemben tulajdonképpen még nagyobb is az átjárás, mint régen. Ugyanakkor egyáltalán nem jó a helyzet. Nem a pénz hiányzik a rendszerből, hanem a tervezhetőség. Ha valaki egyszer csak nagyon korrekten megmondaná, hogy havi kilencvenezer forint fizetésem lesz, de öt évig minden hónapban számíthatok rá, akkor kitalálnám a megoldást, hogy éhen se haljak, alkotni is tudjak. Azt a helyzetet jobban bírnám, mint ezt a mostanit. A kulturális vezetésnek fontos lenne felismernie, hogy a független színházasdi nagyon hatékony műfaj: könnyen utaztatható, jól tűri a viszontagságokat, ezért sok emberhez tud eljutni, sok témát tud képviselni különösebb fakszni nélkül és fajlagosan olcsón. Tehát érdekünk, hogy ebből több legyen. Most viszont amit átjárásnak látunk egyfelől, az vergődés másfelől: kínlódó, szörnyű rohangászás néhány ezer forint után.

– Hol szeretnél tartani tíz év múlva?
– Igazgató nem szeretnék lenni, de nagyon örülnék, ha tíz év múlva túl lennék valamivel több társulatvezetői tapasztaláson. A főrendezőséget, a művészeti vezetést már volt szerencsém kipróbálhatni a Pesti Magyar Színházban, aztán ez az igazgatóváltás miatt félbeszakadt. Nagy szükségem lenne még összefüggő ötévnyi ilyen tapasztalásra, hogy majd tíz év múlva, amikor arról lenne szó – amire mindannyian sokszor gondolunk –, hogy társulatot csináljunk, akkor ne csak nagyon akarjam, hanem értsek is hozzá. Valóságos tudásom legyen a buktatóiról, a sikereiről. Nagy kőszínházi elhivatott vagyok. Egyáltalán nem olyan döglött műfaj, mint amilyennek a velem egyidősek gondolják, de tény, hogy nem termelődött ki utánpótlás ezeknek a műhelyeknek a vezetésére. Én a kőszínházakra úgy tekintek, mint ingatlanproblémára. Ezek az épületek harminc év múlva is állni fognak, sőt van, amelyik még száz év múlva is. Ki lesz itt harminc év múlva, aki tudja, hogy ezekkel mit kell kezdeni? És nem egy alkalommal, hanem az év háromszáz napján kell bennük valamit csinálni.

– Nem biztos, hogy színházat.
– Ezek a házak nem alkalmasak másra.

– Láttunk már olyat, hogy zsinagógákból magtárakat és vegyszerraktárakat csináltak, Thália templomaiból is lehet bármi, amit a döntéshozók akarnak. 
– Minden lehetséges, de én abban bízom, hogy amikor felmerül a jogos kérdés, hogy kellenek-e kőszínházak, akkor a nézők visszaigazolják, hogy kellenek. A szombathelyi színház például dugig tele van, szóval van erre igény, nekünk pedig teendőnk van vele. Nem igaz, hogy a mi generációnkat a családalapítás, egy fenntartható egzisztencia ígéretét hordozó színészpálya ne érdekelné. Arról van szó, hogy alkalmunk sem volt megismerkedni vele, mert ez a struktúra minket be sem fogadott soha, és döbbentem veszem észre, hogy szétfoszlik minden a kezeink között. Ahelyett, hogy felismernénk a kőszínházi társulati forma jelentőségét, és megtanulnánk jól működtetni ezt a fajta színházat, hihetetlen ambíciókkal belevágunk olyan, egyébként akár tényleg fontos művészi vállalkozásokba, amelyek aztán öt vagy tíz előadást érnek meg – szerencsés esetben, és akkor az már egy széria – hatvan vagy száz néző előtt. Ezt súlyos tévedésnek tartom. Nem igaz, hogy ezt akarjuk.

– Vágysz nemzetközi karrierre? 
– Az operásdival mostanában többet volt szerencsém foglalkozni, mint korábban, és továbbra is nagyon érdekel. Abban benne van a nemzetközi siker ígérete. A prózai színházi tevékenységemben szinte teljesen kizárt. Az a fajta színház, amit szeretek művelni, amiben otthonosan érzem magam, tartalmilag, formailag, szellemileg, lelkileg annyira nyelvbe ágyazott, hogy nem tudnám tolmácson keresztül intézni. Az olyan rendezőknek való, akiknek a színpadi víziójuk, a képzőművészeti hajlamuk vagy az elemzett, szigorú közléseik konok volta gránit, ami a nyelvi határokat is átüti. Én nem ilyen vagyok, ezért a prózai színház nem is érdekel nemzetközi formában. Az operásdi viszont igen, ott nagy a világ, és az ilyesfajta átjárás teljesen legitim. A munkamódszerben nem jelent sem gondot, sem rendkívüliséget, ha tolmáccsal dolgozik az ember – bár angolul tűrhetően beszélek.

– A Pesti barokk egyik szereplője a feleséged, Grisnik Petra. Gyakran rendezed őt?
– Sosem tervezzük, de évente egyszer valahogy úgy alakul. Tudom, most az a kérdés következne, hogy nem okoz-e nehézséget, ha együtt dolgozunk. Általában az okozza a nehézséget, hogy a környezetünknek folyton el kell magyaráznunk: mi azok közé tartozunk, akiknek nem okoz nehézséget a közös munka.


Kérdezett: L. Horváth Katalin

forrás: Orlai Produkció / szinhaz.hu 

Fidelio Klasszik: Göttinger, Káel, Medveczky, Osvárt

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 magazinműsorának következő adása szeptember 17-én 10 órától hallható.

Szabó Kimmel Tamás és Kern András főszereplésével 2016. október 7-től látható az Orlai Produkció legújabb bemutatója, a Pesti barokk a Belvárosi Színházban. A Dés Mihály regényéből Kern András által készített színpadi változat egyszerre szól egy harminckét éves férfi önfelfedezéséről, csajozásairól, sikertelenségéről, nagyot akarásáról, nagymamájával való imádó-veszekedő, szemtelen-bonyolult viszonyáról és a felhíguló Kádár-korszakról, amelyben él. A rendíthetetlenül pesti darab rendezőjével, Göttinger Pállal beszélgetünk.

A francia kultúrát, annak minden ágát nagy érdeklődés övezi itthon, legyen szó képzőművészeti alkotásokról, filmművészetről vagy táncról, netán a francia zenei életről. Az idén negyedik alkalommal megrendezendő Európai Hidak Fesztivál, amely szeptember 21. és 28. között Franciaországot helyezi a középpontba, a valóban sokrétű kulturális élet jellegzetességeit, irányzatait, újításait számos alkotáson, művészen keresztül mutatja meg a közönségnek. Az eseménysorozat keretén belül kiállítások, művészetpedagógiai foglalkozások, kerekasztal-beszélgetések, irodalmi performanszok, a Budapesti Fesztiválzenekar nagyzenekari koncertjei, kortárs és barokk estje mellett a 20. századi francia kultúra olyan mestereit láthatjuk a Müpában, mint Michel Legrand és Jean-Luc Ponty. A rendkívül gazdag programkínálatból kiemelkedik Igor Stravinsky A katona története című munkája eredeti nyelven, magyar felirattal. A programokról Káel Csabát, a Müpa vezérigazgatóját kérdeztük.

Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester július 15-én ünnepelte hetvenötödik születésnapját. A Konzervatórium zongora tanszakára nem vették fel, ezért édesanyja javaslatára az ütőhangszerek mellett döntött. 1960-ban lett a Magyar Állami Hangversenyzenekar üstdobosa, hosszú évekig Ferencsik János dirigálta. Régi vágya volt a karmesterség, ezért állandóan képezte magát ebben az irányban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakára 1968-ban vették fel. A nagy áttörést a Magyar Televízió I. karmesterversenye jelentette számára 1974-ben, amelyen – első magyar díjazottjaként – második helyezést ért el. Ugyanebben az évben kezdte meg karmesteri működését a Magyar Állami Operaházban, amelynek örökös tagja, mesterművésze. A Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának (ma Concerto Budapest) zeneigazgatói tisztségét 1996-igtöltötte be, a Győri Filharmonikus Zenekar karnagyaként, majd vezető karmestereként egészen hetvenéves koráig lépett fel. A Zeneakadémián négy évtized alatt hangszereseket, énekeseket, korrepetitorokat és karmestereket egyaránt tanított. Sikeresen vendégszerepelt Európa szinte valamennyi országában, Amerikában, Venezuelában, Japánban és Thaiföldön is. Évekig vezényelte szilveszterkor a himnuszt a Magyar Televízióban. Legemlékezetesebb dirigálásai, karrierjének fontosabb állomásai mellett adásunkban azt is elárulja, milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó karmester váljék, illetve hogy hogyan érintené, ha zene nélkül kellene élnie.

A Design Hét Budapest idén szeptember 23. és október 2. között várja mindazokat, akik a designt a szervezőkhöz és alkotókhoz hasonlóan innovatív eszközrendszerként szemlélik, és kíváncsiak arra, hogyan illeszthető be mindaz, amit design-ként határozunk meg, a mindennapokba. A programsorozat a nagyközönség és a szakma számára egyaránt nyitott: kiállításmegnyitók, gyermekprogramok, tematikus túrák, műhelylátogatások mellett érkeznek majd szakmabeliek kerekasztal-beszélgetésekre, szakmai előadásokra, konferenciákra, díjátadó gálákra, de a gazdasági döntéshozókat segítő befektetői találkozók, esettanulmányok, előadások, workshopok sem maradhatnak el. A Design Hét Budapest rendezvénysorozata idén ősszel két sztárdesignert lát vendégül: Benjamin Hubert-t, a Layer alapítóját és Ionna Vautrin, az organikus és geometrikus formák ötvözésének játékos nagymesterét, mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Auditóriumában tartanak előadást. Osvárt Judit ot, a Design Hét Budapest projektvezetőjét kérdezzük.

A sok zenei csemegével szolgáló műsor szombat reggel 10-től 12-ig hallható a Klasszik Rádió 92.1-en, ismétlésére szeptember 18-án, vasárnap este hét órától kerül sor.

A rádió a műsorváltoztatás jogát fenntartja.

Kern András, mint nagymama a Belvárosi Színházban?

Október 7-én mutatja be az Orlai Produkciós Iroda Kern András és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével Dés Mihály sikerregényéből adaptált Pesti barokk című előadást Göttinger Pál rendezésében. A színpadi változatot Kern András készítette.

“Budapesti bulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, besúgók. A harmincegynéhány éves Koszta János otthonosan mozog ebben a világban, mégsem találja a helyét. A felhíguló Kádár-korszakban kell léteznie - szeretteit elengednie, zavaros nőügyeit tisztáznia, kezdődő felnőttségét kitalálnia. Mennie vagy maradnia - közben pedig élnie. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? Szerethető, szánalomra méltó, gyenge és erős felváltva. Egyetlen stabil pont van az életében: a nagyanyja…” - írja a színlap.

Göttinger Pál elmondta, Kern András találta ki, hogy legyen a Pesti barokkból egy darab. "Orlai Tibor akkor keresett meg azzal, hogy érdekelne-e, amikor Dés Mihály még az első változatát írta. Hónapok teltek el, mire kiderült, hogy Kern és Dés közösen fogják írni, még további hónapok teltek el, mire tényleg írták is, szóval bőven volt idő végiggondolni, megismerkedni a darabbal. Elolvastam, és örömmel vállaltam, elsősorban András személye miatt. Csupa fiatal szereplője van a darabnak, és hozzájuk Kern András, aki már akkor is Kern András volt, amikor ez a történet játszódik. Így ez egy olyan sokfenekű, izgalmas helyzet, amivel volt kedvem foglalkozni" - mesélte a rendező.

A Belvárosi Színházban októberben debütáló előadás szereplői Kern András, Szabó Kimmel Tamás, Bánfalvi Eszter/ Grisnik Petra, László Lili, Schruff Milán és Mészáros Máté.

SZFE Imprómaraton (Színházak Éjszakája 2016) - beosztás


11.00-11.40: Horváth-Töreki Gergely
11.45-12.25: Keserű Imre
12.30-13.10: Fekete Ádám
13.15-13.55: Golden Dániel
14.00-14.40: Tárnoki Márk
14.45-15.25: Bán Bálint
15.30-16.10: Szendrey Gitta
16.15-16.55: Elek Ányos
17.00-17.40: Varju Nándor
17.45-18.25: Horváth Kristóf
18.30-19.10: Fehér Balázs Benő
19.15-20.40: Soós Attila
20.45-21.25: Göttinger Pál
21.30-23.00: SzínMűVeletek


Pesti barokk - próbafotók

Pesti barokk - próbafotók

„BÍZOM ABBAN, HOGY NEM VAGYOK ANNYIRA UNALMAS”

Beszélgetés Cziegler Balázs díszlettervezővel
2016.09.15.

Cziegler Balázs szerint a jó rendezőnek határozott elképzelése van, de nem nyomja el a tervezőt, vizuális kérdésekben feltétel nélkül hallgat rá, és képes rá alkotótársként tekinteni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.

Revizor: A te életrajzod úgy kezdődik, hogy Pécsi Művészeti Szakközépiskola, aztán Magyar Képzőművészeti Egyetem. Fontos ez még? Kilenc éve vagy a pályán: mikortól van az, hogy már csak a munkáid határoznak meg?

Cziegler Balázs: Azt, hogy eltelt lassan tíz év, nekem is fel kell fogni. Van az emberben egy csomó görcs, amit beleraknak a tanárok, az élet, és egyfolytában van egy bizonyítási kényszer. Amikor ötödévesen először színpadra engedtek, azt akartam, hogy olyan jól, olyan igazán odategyek valamit, valami nagyot.


R: És ma?


CzB: Ma már talán kevesebb a görcs, a megfelelni vágyás. A saját utamat járom, és ha ez az út nem lenne jó, biztosan kapnék az élettől pofonokat. Szóval azt érzem, hogy a helyemen vagyok. Inkább attól félek, hogy megunnak. Pár idősebb kollégával erről már beszéltünk, hogy általában van egy tízéves kifutás, aztán jön vagy jöhet egy pillanat, amikor elég lesz belőled. De én bízom abban, hogy nem vagyok annyira unalmas. Mármint a munkáim nem azok.


R: A kezdetek óta dolgozol Máté Gáborral. Sokat dolgoztál-dolgozol Csizmadia Tiborral, Bérczes Lászlóval, Hargitai Ivánnal, Keszég Lászlóval vagy Szabó Mátéval, viszont a saját korosztályodból senkivel. Bár ha jobban belegondolok, kevés kivételtől eltekintve nem is nagyon van a te harmincas generációd rendezőként helyzetben. A tervezőkről mi mondható el ebből a szempontból?


CzB: Valamivel szerencsésebb a helyzet: Tihanyi Ildi, Bujdosó Nóra, Balázs Juli, Kálmán Eszter, Izsák Lili, Zöldy Z Gergő… Amikor negyedévesek voltunk a Képzőn, összehoztak bennünket az akkori rendezőosztállyal. Annyi volt a két egyetem között az irányított kapcsolatfelvétel, hogy terveztünk az ő egyik vizsgájukhoz. Később közülük én csak Göttinger Palival dolgoztam Kaposváron. Persze azt, hogy a pályám elindult, a látványtanszéknek köszönhetem: negyedévben a Csehov-kurzuson a négy meghívott rendező közül Máté Gábort kaptam, akivel a Cseresznyéskertet csináltuk, és ezt követően hívott meg a Pisztrángötösre. Ami részemről sajnos nem sikerült igazán, utólag visszagondolva nagyon rossz díszletet csináltam. Szerintem ez volt az ok, amin az előadás elment. Nem mentség, de nem volt színpadi gyakorlatom. Az első két évem díszleteiből hiányzik az a tudásanyag, amit azóta magamra szedtem praktikus és művészi értelemben is. A Pisztrángötösnél minden próbán benn ültem, mert fogalmam se volt és meg akartam tanulni, hogyan jön létre egy előadás. Erre az egyetem nem tud felkészíteni.


R: Azóta is jársz próbákra?


CzB: Ha csak tehetem, igen. Van, hogy ott jut eszembe egy megoldás, és ha a rendezővel vagyok olyan viszonyban, akkor ezt meg merem tenni ajánlatként. Az Olaszliszkainál ilyen próbán született ötlet például az, hogy az Áldozat zakóját mint egy körmeneti zászlót hozzuk be. 


R: Addig viszont el kell jutni. Ez a tér elsőre megvolt, vagy egész máshonnan indultál?


CzB: Gábor egy évvel a bemutató előtt, novemberben küldte el a darabot. Épp Marosvásárhelyen próbáltam A Pál utcai fiúkat. Első olvasásra, még akkor éjjel, csodálatosnak gondoltam, bár főleg az Áldozat szövegeit túl patetikusnak éreztem. Aztán májusban kezdtünk foglalkozni vele újra. Elolvastam megint, és tulajdonképpen azonnal beugrott ez a kép a földdel, az ásatással, a kiemelt térrésszel. Kigyűjtöttem szövegbeli említéseket – kik vonultak el itt, ezen a tájon, mi van a földben, hogyan rakódnak egymásra a különböző korok és kultúrák, a sár mint motívum, a kiszáradt fű hogyan tér vissza –, vittem képeket ásatásokról, a Húsvét-szigetek szobrairól, amiknek a teste több méter mélyen van a földben. Szóval alapvetően minden elsőre kialakult. A végleges díszlethez képest annyiban volt csak más az első terv, hogy abban még egy szinttel lejjebb is volt egy emelt térrész, de azt Gábor már soknak tartotta. Aztán még egy változás volt. Eredetileg három kocsiülést akartam berakni, azzal is próbáltunk, csak a jelzés kereke kitört, és két hokedlit meg egy zsámolyt tettünk be helyette. Aztán úgy maradt, mert nagyon megtetszett nekem is, neki is.


R: Az előadást kísérő ellenérzés vagy támadás téged mennyire érintett meg?


CzB: Megérintett, mert el tudom képzelni azt, hogy egy nem színházi közegben ez vihart kavarhat. Ugyanakkor nem értettem, hiszen itt van egy művészeti alkotás, egy dráma archetipikus alakokkal, amelynek van egy szerzője, Borbély Szilárd, volt egy rádió-színházi ősbemutatója, a főszereplője pedig nem egy konkrét személy, hanem sokkal inkább egy görög tragédia főhőse. Mindezek által jóval tágabban, általánosabban értelmezhető a történet.


R: Kommentálnád Az Olaszliszkai-kritikák díszletre vonatkozó részeit? 


CzB: „Csodálatosan sokat mondó díszlet.” „Az előadás szövegközpontú, ám nem mehetünk el a tér mellett.” Ezekkel a mondatokkal nem tudok mit kezdeni. Talán valahol a mi szakmánk bűne is, mert nem hallatjuk eléggé a hangunkat, hogy legyen értő kritikája a látványnak. Ha visszanézed, hogy kik kaptak kritikusdíjat a díszlet kategóriájában, azt látod, hogy a legjobb előadás vagy rendezés tervezője lett jórészt itt is a legjobb. Mintha szűk lenne a keresztmetszet, és nem tudnák az előadás alkotóelemeit egymástól elválasztani. Nem vitatnám el Az Olaszliszkai érdemeit, de – és ez nem valamiféle álszerénység – ha csak a díszletet nézem, ennél szerintem volt erősebb az évadban.


R: A látvány kritikájára visszatérve: nem lehet, hogy a magyar színház szövegközpontúságából gyökerezik az, ami neked problémát jelent? Hogy egy üres teret nem ismerünk fel vagy el? Hogy Nagy Fruzsina vagy Szűcs Editék látványszínházi törekvései, kísérletei nem a mainstream részei?


CzB: Képző- és alkalmazott művészetről van szó. Lehet, hogy értő kritikát a látványról csak egy másik tervező tudna megfogalmazni. Vagy ki kell nevelni egy új kritikusgenerációt, amelyik nem csak leírja, mit lát a színpadon. Jó esetben van egy ilyen felszínes, közhelyes mondat, mint ezek, ami nagyon erősen jelzi a szerző vizuális kultúrájának szintjét. Tisztelet a kivételnek, azonban annak az elemzése, értelmezése, továbbgondolása jórészt hiányzik a kritikákból, hogy a díszlet mit jelent, szimbiózisban van-e a darabbal, milyen jelentésrétegei vannak. Hiszen amikor fölmegy a függöny, a néző először a látványt kapja meg, azzal szembesül, azt a nyelvet fordítja le magának, és szinte ott el is dől, bekerül-e az előadás mikrokozmoszába.


R: Épp egy gyerekelőadáson dolgozol, nem először. Nem műfajilag, de vizuális szempontból más követelményei vannak egy kisiskolásoknak készülő népmesének?


CzB: Alapvetően nem akarunk lila ködökbe esni. Nem szeretném korlátozni a gyerekeket, mert nekik van a legizgalmasabb fantáziájuk, de meg kell találni azt a stilizációs határt, ahol még értelmezni tudják a színpadi jelet. Azzal az irodalmi-művészeti előképpel, ami egy felnőttnek megvan, ő hatévesen még nem rendelkezhet. Azt a világot, amelyben él, annak a vizuális hatásait, ritmusát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, viszont azt kell megmutatnunk, a színház miben más, miben több, mint mondjuk egy 3D videojáték. Úgyhogy kicsit máshonnan indulva kezdek el gyerekdarabot olvasni, de a minőségből nem engedek. Sőt. Azt mondják, valahol minden művész egy nagy gyerek. Szóval tulajdonképp most csak egy kicsit másképp játszom.


R: Dolgozol a Katonában, a Nemzetiben és Kaposváron is, és dolgoztál az Operában. A színházi szakma átpolitizáltsága szabadúszó tervezőként téged nem érint? Mész, ahova hívnak?


CzB: Megyek, de nem bárhova. Egyrészt függ attól, hogy ráérek-e, mi a darab, milyen a csapat, viszont ezek leginkább személyes kötődések, ami függ a rendezőtől, a jelmeztervezőtől, a színháztól, a műszaktól, a műhelyektől. És igen, néha érzek neheztelést X részéről, hogy Y-nal dolgozom. Amellett, hogy vannak színházak, ahova visszajárok, és az ad egyfajta otthonosságérzetet, a szabadúszásban az az izgalmas, hogy több embert ismersz meg, több impulzus ér, és folyamatosan inspirál. Van viszont színház, ahova hiába hívna egy olyan rendező, akivel gyakran dolgozunk együtt, mégsem megyek. Alapvetően a minőségben hiszek: abban, hogy egy előadás jó vagy rossz, nem pedig szekértáborokban. 


R: Külföldön nem lenne ebből a szempontból egyszerűbb az életed? 


CzB: A rendezőt hívják meg, ők viszik a tervezőiket, az úgy nem működik, hogy elküldöm a munkáimat színházaknak, mert mindenütt csapatok dolgoznak együtt. Semmi nem késő, persze. Ha egyetem után nem indul el a karrierem, valószínűleg megpróbálkozom külfölddel, de én szeretek itthon alkotni. 

Szerző: Papp Tímea

OPERÁVAL, MUSICALLEL ÉS BALETTEL IS VÁR A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

Tizenhat bemutató szerepel a Szegedi Nemzeti Színház 2016-2017-es évadának műsorán - közölte Gyüdi Sándor főigazgató pénteken a Tisza-parti városban.

A teátrum évadnyitó társulati ülésén a direktor elmondta, a premierek között négy opera, egy musical, két balett, hat színmű - köztük egy ősbemutató -, egy stúdióelőadás, valamint két gyerekdarab lesz.

A főigazgató úgy fogalmazott, a színház a közönséget szolgálja, de nem mechanikusan elégíti ki a nézők igényeit, hiszen a sikert nem mennyiségi mutatókkal mérik. Olyan értékes terméket akarnak a közönségnek nyújtani, amely mögött szellemi tőke van.

Gyüdi Sándor szerint a hazai szakmai közeg általában nem művészeti kérdéseket tárgyal, a vita nem az értékekről, hanem a pénzről vagy munkajogi témákról folyik. A direktor hangsúlyozta, Szeged felelősséggel kezeli a színház sorsát, az önkormányzat pótolta azt a hiányt, amely az állami támogatás csökkenéséből, illetve bizonyos kiadások kötelező emeléséből adódott.

A vendégszereplések közül a főigazgató kiemelte az operatársulat londoni, októberi fellépést az Alföldi Róbert rendezte Varázsfuvolával. Carlo Collodi Pinokkió című mesejátékával lépnek föl a szegedi művészek a budapesti Thália színházban, két alkalommal játsszák Ermanno Wolf-Ferrari Sly című, a Shakespeare400+ fesztiválon bemutatott operáját az Erkel színházban, és részt vesznek a Primavera fesztiválon is a Trubadurral. Az évad végén pedig újra megszervezik Szegeden a Finálé fesztivált.

A rendezvény végén köszöntötték a társulat két új örökös tagját, a negyven éve Szegeden dolgozó Suvada Aranka opera-énekesnőt és az énekkar munkájában 1968-tól résztvevő Rácz Imrét.


forrás: MTI / http://szinhaz.hu/

The Irish Coffee: Nonconfundar

Ez a zenekar jó ideje nem létezik már, ami nagy szerencse, mert így nem kell koncerteket szervezni, próbálni, strapálni magunkat, gyakorolni, hangmotyót szerezni, pincékbe lepakolni, szöveget tanulni, reklámozni, facebook-eventet csinálni.

Semmit se kell.

THE IRISH COFFEE
bemutatja
NONCONFUNDAR
című koncertjét

Göttinger Pál - ének, gitár, furulyák
Hodász András - ének, gitár, hegedű, ütőhangszerek
Mészáros Gergely - gitár, ének
Mészáros Tamás - ütőhangszerek, ének
és
Náray-Szabó Ágnes - fuvola, furulya, ének

A belépő egy ezres.

A THE IRISH COFFEE egy budapesti, tradícionális ír történetmesélő és táczenét játszó zenekar volt 1999 és 2008 között. Fennállásának közel tíz éve alatt a magyarországi amatőr ír zene meghatározó alakulatává nőtte ki magát, kis klubkoncertektől a nagyszínpadokig hirdetve, hogy a közösségi/gimnáziumi zenekarok nem csak garázsrockot játszhatnak. Vállalásaik között nem szerepelt az autentikus megszólalás - a közös zenélés és történeteik újramesélésének öröme állt a munka középpontjában, amihez az ismertebbek mellett néhány ritkaságnak számító ír, skót, angol dal szolgált alapul. Sajátos, oldott és energikus hangvételük hamar népszerű lett, rendszeres budapesti játszóhelyeik teltházai mellett vidéki és külföldi meghívásokat is hozva, magánrendezvényekre, színházi előadásokra és fesztiválokra egyaránt. Koncertsorozatuk 2008-ra néhány száz fős állandó közösséget gyűjtött maga köré, akik a zenekar feloszlása után évente egyszer továbbra is összejárnak feleleveníteni a tengerészek, elhagyott szeretők, halott barátok, nevezetes ivászatok és késforgató öregasszonyok történeteit.


SZULÁK ANDREA, KERN ANDRÁS ÉS POGÁNY JUDIT IS FELLÉP A MENHÁZ SZÍNPADON

Szulák Andrea estjével indul szeptember végén a Menház Színpad új évada, melyben mások mellett Kern Andrást, Csányi Sándort, Mácsai Pált, Pogány Juditot is láthatja a győri közönség.

Második évadát kezdi meg Győr új színháza, a Menház Színpad. Az elmúlt év tapasztalatairól és az előttük álló időszak várható eseményeiről Gáti Oszkár igazgató számolt be. Elmondta, 9 hónap alatt 127 előadást mutattak be, 45 féle produkciót, ezekre az estekre közel 10 ezren váltottak jegyet. A direktor szerint az új színház a város szellemiségét erősíti.

A következő évadra is minőségi, ízlésformáló előadásokat ígér az igazgató, igaz, neveket még nem szeretett volna elárulni, hiszen sok színésszel még tárgyalásban van. Havonta 2-3 új estet terveznek a 30-35 ismétlődő mellett. Gáti Oszkár kiemelte: nem szeretne politizáló színházat csinálni, csak olyan előadásokra szerződik, amik a szakmai kritériumoknak maximálisan megfelelnek, hogy azok vonzóak legyenek a nézők számára is.

A Menház Színpad havonta egy gyermekprodukcióval várja majd a családokat, novemberben A kis herceget tűzik műsorra. Az egyetemistákat is megszólítanák, hiszen több mint tízezren tanulnak a városban, számukra elsőként aGyáva című kétszemélyes darabot hozzák Győrbe. A történet egy drogos fiúról szól, aki igyekszik kijutni az anyagba zárt világból. Az előadás végén pedig a színészek és a résztvevők egy addiktológussal beszélgethetnek.

A tervek között szerepel, hogy drámapályázatot írnak ki ma élő kortárs szerzők számára, melyből felolvasó színházi bemutatót tartanak, a legjobbakból pedig kamaraelőadások születhetnek.



Forrás: gyorplusz.hu / szinhaz.hu

KARSZALAGVÁSÁRLÁS A SZÍNHÁZAK ÉJSZAKÁJÁRA

A Színházak Éjszakája program kizárólag karszalaggal látogatható. A harminc színházba érvényes karszalag megvásárolható a programban részt vevő színházak szervezési osztályán és jegypénztárában, illetve online aJegy.hu oldalon.

ÁRAINK

– felnőtt karszalag: 2500 Ft

– diák karszalag: 1500 Ft (10 éves kortól, diákigazolvánnyal váltható)

– gyerek karszalag: 150 Ft (10 éves korig)

Látás- és hallássérültek, valamint mozgáskorlátozottak számára kedvezményes jegyet biztosítunk, kérjük, igényeiket szinhazakejszakaja@akkuegyesulet.hu e-mail címre írják meg!

>> A Színházak jegypénztárainak címéért és nyitvatartásáért kattintson ide <<
>> JEGYVÁSÁRLÁSHOZ KATTINTSON IDE! <<<<

>>Az előzetes helyfoglalással kapcsolatos információk eléréséért kattintson ide <<



A Színházak Éjszakája 2016 jegyszolgáltatója a Jegy.hu.

Ügyfélszolgálati elérhetőségek:

E-mail: interticket@interticket.hu
Telefonszám: +36 (1) 266 0000 / H-P 9-20 óráig
Fax: +36 (1) 485-0345

Színházak Éjszakája az SZFE-n

ÓDRY SZÍNPAD (SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM) JEGYVÁSÁRLÁS
  • 11.00 – 23.00 VÁRKONYI TEREM
    • Imprómaraton – A tavalyi nagy siker után idén is! 
    • 12 órán át félóránként más-más művész tart improvizációs játékot és tréninget
  • 12.00 – 14.00 SZFE KOLLÉGIUM
    • Kollégiumi túra
    • Bepillanthatnak az SZFE legendás kollégiumának szobáiba
  • 14.00 – 17.00 ÓDRY SZÍNPAD
    • Barangolás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a hallgatók vezetésével
  • 14.00 – 18.00 NÁDASDY TEREM
    • Felvételizz az SZFE-re / Vezető tanáraink nyílt felvételit tartanak
    • Készülj 2-3 verssel vagy monológgal! A felvételi egyesével zajlik!
  • 15.00 – 16.30, 18.00 - 19.30 HEVESI TEREM
    • Akutagawa – Müller Péter: A vihar kapujában (év végi vizsgadarab)
    • Horváth Csaba II. éves fizikai színházi koreográfus-rendező osztálya
  • 16.00 – 17.30 PADLÁS
    • Czutor Zoltán – Kocsis Gergely – Lőkös Ildikó: Válogatás (zenés jéték) 
    • Gazdag Gyula 1970-ben készült filmje nyomán az V. éves színművész osztállyal
  • 17.00 – 18.00 ÓDRY SZÍNPAD
    • HOL UTCA HÁNY? mindennapi musical – nyílt próba/beéneklés
  • 18.00 – 20.00 ÓDRY SZÍNPAD
    • HOL UTCA HÁNY? mindennapi musical
    • Az V. éves bábszínész hallgatók előadása
  • 19.00 – 20.15 KLUB
    • Horváth János Antal – Olasz Renátó: Utolsó estém a Földön
    • Olasz Renátó első rendezése
  • 20.30 – 22.00 PADLÁS
    • Színházcsinálók – Karsai György: Élektra – beavatószínház
  • 23.00 – 00.30 PADLÁS
    • ZÉRÓ
    • az V. éves bábszínész osztály vizsgaelőadása Képzelet, akaraterő, kitartás, erő, kiszolgáltatottság, szeretet, hit, ismeretlen, megállíthatatlanság, megújulás...

Kern András a Pesti Műsorban

Rendíthetetlenül pesti

Az Orlai Produkciós Iroda október 7-én mutatja be a Belvárosi Színházban Dés Mihály Pesti ba­rokk című művének színpadi változatát, mely egyszerre szól egy harminckét éves férfi ön­fel­fe­de­zéséről, csajozásairól, sikertelenségéről, nagyot akarásáról, nagymamájával való imádó-ve­szeke-
dő, szemtelen-bonyolult viszonyáról és arról a korról, amelyben él. A darab egyik főszereplőjével, Kern Andrással beszélgettünk.

Milyen hatással volt önre Dés Mihály Pesti barokk című regénye?
K. A.: Rögtön megfogott az az összetett gondolkodás, ahogy az 1980-as évekről – a fiatalságom időszakáról – mesél a könyv. Tetszett az is, hogy a főhős, Koszta János komoly története tele van viccekkel, paródiával és stílusbravúrokkal. 

Kinek az ötlete volt a színpadi változat?
K. A.: Nem sokkal az után, hogy elolvastam a regényt, felhívtam Dés Mihályt. Elmondtam neki, hogy szerintem a Pesti barokk remek könyv, és hogy jó lenne, ha készülhetne belőle egy színpadi változat. Rá­be­széltem, hogy írjon egyet. Írt. Sokszor találkoztunk személyesen is, és elvittük a szöveget Orlai Tiborhoz, aki azt mondta, hogy jó lesz, és hogy játsszuk el a Belvárosi Színházban. Kijelöltek mellénk egy dra­ma­tur­got Upor László személyében, a rendező pedig Göttinger Pál. Mindketten elolvasták a színpadi vál­to­za­tot, és azt mondták: nagyon jó, de még nem elég színszerű, és egy kissé túlfilozofálgató. Megkértek, hogy írjam át Dés verzióját. És akkor én egy kicsit átírtam.

Ez már tetszett nekik?
K. A.: Nem, még sokat dolgoztunk rajta, de a színpadi változat alapját Dés írta, én csak módosítottam rajta, igaz, néhol jó sokat.

Egy több mint ötszáz oldalas regényről beszélünk. Mennyi maradt meg az eredeti szövegből és mely részeket voltak kénytelenek mellőzni?
K. A.: A regény rendkívül sokágú, muszáj volt egy fő szálat kiválasztani: a darab a fiú-nagymama viszony, illetve az Évi-Koszta János-szerelem mentén halad, azt elemzi, de remélem, a könyvre jellemző ba­rok­kosság is benne van kicsit.

A könyv értelmiségi körökben nagy port kavart fel három évvel ezelőtt, akadtak ellenzői is.
K. A.: Voltak, akik azt mondták, túl macsós, hímsoviniszta, kicsit szexista. Bizonyos nőket ez nagyon zavart, engem mint férfit persze kevésbé, de a darabból kiszedegettük ezeket a „problémás” részeket, nem lesz annyi szexizmus benne.

A történet 1984-ben játszódik. Mit gondol, érdekes lehet ez a harminc évvel ezelőtti világot bemutató darab egy mai huszonéves számára?
K.A.: A darab eleji monológban a főhőst alakító Szabó Kimmel Tamás kiszól a nézőkhöz: A nyolcvanas években vagyunk, megvan ez még? Remélem, meglesz, és bízom abban is, hogy a mai fiataloknak is fog jelenteni valamit. A darab egyszerre szól egy harminckét éves férfi önfelfedezéséről, csajozásairól, si­ker­te­len­ségéről, nagyot akarásáról, a nagymamájával való kedves, jó viszonyáról, arról, ahogy szemtelenkedik, vagy éppen együttműködik vele, és arról a korról, amelyben él. Ez egy nagyon emberi történet, amely játszódhatna akár ma is.

Ha Szabó Kimmel Tamás alakítja a főhőst, akkor ön kinek a bőrébe bújik? 
K. A.: A főhős, Koszta János nagymamájáéba.

Ugye csak blöfföl?
K. A.: Nem. Maga annyira tud csodálkozni, de higgye el, hogy nagymama leszek! 

Elhiszem én, csak hát le mertem volna fogadni, hogy a narrátort vagy a főhős barátját alakítja majd.
K. A.: Nem. Úgy gondoltam, ez egy jó szerep.

Miért?
K. A.: Mert sok humor van benne, mert pontosan ábrázol egy kilencvenhárom éves öreg nénit, mert ő egy létező típus, és mert főleg akkor kihívás egy ilyen szerep, ha azt egy férfi játssza.

Milyen kapcsolat fűzi össze őt és unokáját a többi szereplővel? 
K. A.: Bánfalvi Eszter három szerepben is feltűnik: a házkezelési igazgatóság vezetőjét, a főhős régi szerelmét, Berkovits Marit és a Gábor nevű barát édesanyját alakítja. Mészáros Máté is több szerepet visz majd. Gábort, a főhős barátját Schruff Milán játssza, László Lili e. h. pedig a főhős szerelmének, Évinek a bőrébe bújik. 

Azokat a régi pesti helyszíneket, amelyeket az író a regényben említ, ön bizonyára mind jól ismerte.
K. A.: Minden sarokhoz köt valami emlék: volt, ahol szerelmes voltam, volt, ahová a barátaimmal csajozni jártunk, ahová az iskolatársaimmal moziba mentünk, ahol nősültem, ahol forgattunk, vagy épp valami kocsmában fordultam meg. Ide születtem, ezt szoktam meg. A Pesti barokkban van egy fejezet, amely arról szól, hogy Koszta János és nagymamája elmennek autóval az óbudai temetőbe. Az utazás alatt a nagymama felidézi a saját fiatalságát, és megérti, hogy például, az, amit ő Király utcának ismert, az most éppen Majakovszkij, és persze nekünk, nézőknek az az érdekes, hogy már megint Király. Budapest egy élő, lélegző kulturális város. Tulajdonképpen a hatvanas, hetvenes években is az volt. Ezt a korszakot egy szörnyű diktatúrával azonosítják azok, akik nem éltek még ekkor, és azt hiszik, hogy semmit nem volt szabad. Van ebben igazság, persze, de ezt mi akkor egyáltalán nem érzékeltük. Fiatalok voltunk, éltük a magunk életét. A Pesti barokk is beszél a kor sötét dolgairól, például a besúgásokról, de beszámol az előnyökről is. Ez az Európa kávéház is állt már, csak éppen Sziget cukrászdának hívták, az anyámék a háború előtt meg Szalai cukrászdának. Ugyanígy nézett ki, mint most, csak egy kicsit lerobbantabb volt, és ugyanígy beszélgettünk itt a riporterekkel az aktuális színdarabokról, mint most én magával.

A kultúrának a hetvenes években kiemeltebb szerep jutott, mint most. 
K. A.: Valóban érdekesebb volt a színházi és filmélet. Nem biztos, hogy ma rosszabb, de az biztos, hogy Várkonyi Zoltán meg Vámos László, Kazimir Károly és Ádám Ottó már nincsenek, mint ahogy nincs Ruttkai Éva, Básti Lajos, Latinovits Zoltán vagy Darvas Iván. Most mások vannak.

Az ember a fiatalságára hajlamos nosztalgiával gondolni. 
K. A.: Igen, de mi meg kihagytuk a két háború közötti Budapestet, amikor Karinthy, Bródy, Szép Ernő üldögéltek a kávéházakban. Az akkori fiatalok a zsidóüldözés, a fehérterror ideje alatt is élték a maguk kis életét, volt, aki boldogan, volt, aki boldogtalanul. Mi most élünk, és most csinálunk egy ilyen darabot.

Az októberi bemutató előtt még vár önre szeptember 6-án a Zsidó Kulturális Fesztivál, amelynek keretében a Lövölde tér című estjével áll színpadra. Miért tartja fontosnak, hogy nevét adja a programsorozathoz?
K. A.: A Lövölde térrel Heilig Gábor, Hernádi Jutka és én már jó ideje járjuk az országot. Huszonkét dalt válogattunk össze az eddig megjelent lemezeimről. A dalsorozatunk nem kifejezetten a Zsidó Kulturális Fesztiválra készült, de nagyon jó, hogy most a Bethlen téri zsinagógában is felléphetünk vele.

Ez év januárjában debütált a mozikban Vámos Miklós novelláján alapuló, Gondolj rám című filmje. Milyen visszajelzések érkeztek róla?
K. A.: Sok pozitív visszajelzést kaptunk. Voltak közönségtalálkozós vetítések, amelyeken sokan adtak hangot elragadtatásuknak, azonban én képtelen vagyok elfogadni a nézettségi mutatót. Hogy közel harmincezer ember nézte meg a filmet, nem tartom egy nagy eredménynek. Az én fiatalkoromban százezrek ültek be a mozikba. Igaz, a filmet le lehet tölteni, meg lehet vásárolni már DVD-n is, meg ha a televízióban is megy majd, biztos nagy lesz a nézőszám, bár azt hiszem, egyelőre nincs eladva tévéknek. Hogy megy ez? Nem tudom.

Kutyája, Vinnie is részt vett a film népszerűsítő kampányában egy videó erejéig. Ha ő valami csoda folytán beszélni tudna, vajon milyen véleménnyel lenne önről?
K. A.: Én úgy látom, hogy a kutyám a maga nyelvén valóban beszélget velem. Megváltoztatja az ugatását és a hangját. Nyáron volt egy pár nap, amikor szédültem, émelyegtem, fájt a gyomrom. Talán a gyomorsavcsökkentőket szedtem be rosszul. Ültem a Balaton partján, és azt mondtam a kutyámnak: Nem vagyok nagyon jól, öreg! Persze, nem akartam őt leöregezni – a hetvenes években használtuk ezt a megszólítást. Ő nagyon értelmesen rám nézett, és olyan hangot adott, mintha biztosítani akarna az együttérzéséről. Lefeküdt mellém, és egy órán át el sem mozdult mellőlem. Nem valószínű, hogy azt mondaná rólam, hogy a Kern András egy gazember, egy hülye. Biztos vagyok benne, hogy pozitívan nyilatkozna, de hogy pontosan mit, arról kérdezze meg őt!

Mindenképpen egyeztetek vele időpontot.



Indul az új évad a győri Vaskakas Bábszínházban, bővül a társulat

Több új bemutató, új játszóhely és bővülő társulat.

Szeptember első napján tartotta évadnyitó társulati ülését a Vaskakas Bábszínház. Kocsis Rozi a színház igazgatónője elmondta, hogy az előző évad egyik feladata volt az új épület hozta újdonságok maximális kihasználása, melynek folytatása lesz ebben az évadban, mely ha lehet még izgalmasabb élmények ígéretével kecsegtet. is.

A 2016-2017-es évadban a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész osztályából öten választották a győri Vaskakas Bábszínházat az éves szakmai gyakorlatuk helyszínéül, vagyis ebben az évadban Főglein Fruzsina, Horváth Márk, Kovács Domokos, Markó-Valentyik Anna, és Nagy Petra is erősíti a Vaskakas társulatát. Az egyetemi hallgatók nemcsak a színház készülő darabjaiban kapnak feladatot, hanem önálló egyszemélyes előadásuk is színesíti a színház műsorát, melyből az első félévben már láthatja a közönség Kovács Domokos: Keletre a Naptól, Nyugatra a Holdtól és Markó-Valentyik Anna: Éneklő Bethlehem című előadásait.

A hagyományok szerint a 2016-2017-es évad bábszínházi bérletes kínálatában négy új előadással várja a társulat az óvodai és iskolai csoportokat.

A bőbeszédű diófa 
2016. október 3-tól
Rendező: Kolozsi Angéla Blattner Géza-díjas
Játsszák:Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas, Szúkenyik Tamás

Szemenszedett mese 
2016. november 21-től
Rendező: Markó Róbert
Játsszák: Csiby Gergely/Horváth Márk; Pájer Alma Virág/Főglein Fruzsina;
Markó-Valentyik Anna

Pinokkió 
Bemutató: 2017. február 26.
Rendező: Somogyi Tamás
Játsszák: Markó-Valentyik Anna, Hannus Zoltán m.v., Rab Viki, Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas, Vitányi-Juhász István, Kovács Domokos, Főglein Fruzsina, Nagy Petra, Horváth Márk

Király Kis Miklós 
Bemutató: 2017. május 21.
Rendező: Tengely Gábor
Játsszák: Bora Levente, Főglein Fruzsina e.h., Gergely Rozália, Horváth Márk e.h., Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas, Kovács Domikos e.h., Nagy Petra, Ragán Edit, Rab Viki, Szúkenyik Tamás, Ujvári Janka Jászai Mari-díjas, Valentyik Anna e.h, Vitányi-Juhász István
Bérleten kívüli bábszínházi előadásokkal is készül a Vaskakas Bábszínházban:

Frakk, a macskák réme 
Bemutató: 2016. november 6.
Rendező: Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas
Játsszák: Gergely Rozália, Rab Viki, Ragán Edit, Szúkenyik Tamás, Vitányi-Juhász István

Tündérkeresztanya
Rendezte, zenéjét szerezte, játssza: Rab Viki
Konzulens: Markó Róbert

A Vaskakas Bábszínház töretlenül népszerű sorozata az Aprók Színháza, ahol a 0-3 éveseknek készülő előadások láthatók szombat délelőttönként. Ebben az évadban a Körbe-körbe karikába (rendező: Ujvári Janka Jászai Mari-díjas) és az Izeg-mozog! (készítette és játssza: Markó-Valentyik Anna, konzulens: Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas) című előadások színesítik a repertoárt.

A Vaskakas Bábszínház a Bartók terem, az Aprók terme és a Kisterem mellett a 2. emeleten kialakít egy 150 nézőt befogadó Kamaratermet is, mely a meghittebb, intimebb bábszínházi előadásoknak teremt színházi teret; melynek további hatalmas előnye, hogy még egy csodás helyszínre álmodhatók előadások.

A Vaskakas Bábszínház továbbra is működik befogadó színházként, ebben az évadban is meghirdeti a 4 előadásos alsósoknak szóló és a 3 előadásos felsős iskolásoknak szóló Gyerekszínházi bérleteit.

A tavalyi évad egyik újdonsága volt, hogy az Orlai Produkció egy-egy előadásával a felnőttek is színházi élményhez juthattak a Vaskakasban. Mivel a kezdeményezés nagyon népszerű volt, ezért idén ismét minden hónapban legalább egyszer az Orlai Produkció egy-egy előadása vendégeskedik bábszínházban. Elsőként szeptember 23-án a Gálffi László rendezte Aranytó, Benedek Miklós és Vári Éva főszereplésével, majd október 21-én pedig a Göttinger Pál rendezte Pesti Barokk, Kern András és Szabó-Kimmel Tamás főszereplésével.

Minden Vasárnapi Matinéra játékokkal és meglepetésekkel készül a társulat. Lesznek aktivitások az előadásokat megelőző napokban és ajándéksorsolás minden Matiné után. Mivel hetente más és más akcióval készül a társulat, érdemes a Vaskakas Bábszínház közösségi oldalát és honlapját figyelni. Rögtön az első októberi vasárnapon Szalóki Ági koncertje nyitja a Matinék sorát, mely a gyermekek számára ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Színházak Éjszakája a Momentánban

Nem bírunk magunkkal, Kapolcs után egy újabb dologba vágjuk bele a kreatív fejszénket! Szeptember 17-én egyszeri és megismételhetetlen programokkal készülünk nektek a Színházak Éjszakájan!
Minden előadásra, workshopra tudtok magatoknak helyet foglalni, sőt érdemes is: szervezes@momentantarsulat.hu vagy +36 30 478 5109

17:00-17:40 - Impróworkshop kicsiknek és nagyoknak: Te hogyan improvizálsz? Induljon be a kreativitás, legyünk spontánok amikor kell, ott és akkor. Korhatár: 12 éves kortól 99-ig! Max. 50 fő!

18:20-19:00 - RögvEst: Rövid, pörgős jelenetek tele fordulatokkal és váratlan megoldásokkal.

19:30-20:10 - Csak egy maradhat!: Legyen romantikus tinifilm? Vagy a Kalahári sivatagban játszódó kalandfilm? Esetleg egy retro sci-fi az űrben? Nézd meg, aztán szavazd meg a neked tetsző történetet, mert a végén csak egy maradhat!

20:45-21:30 - Szivacs: Improvizáció kihívás, ahol végig egy játékosnak kell állnia a sarat, míg a két játékmester adja alá a lovat. Izzasztó jutalomjáték, ahol egyvalaki minden jelenetben szerepel!

22:00-22:40 - Impróworkshop kicsiknek és nagyoknak: Te hogyan improvizálsz? Induljon be a kreativitás, legyünk spontánok amikor kell, ott és akkor. Korhatár: 12 éves kortól 99-ig!
Max. 25 fő!

22:00-22:40 - 15 perc hírnév: Ezen az estén te is az IMPRÓ színpadára léphetsz! Molnár Levente 1-1 nézővel közösen játszik jeleneteket. Légy az est sztárja! Sem imprós, sem színészi előképzettség nem kell.

23:15-24:00 - Late Night RögvEst: Rövid, pörgős jelenetek tele fordulatokkal és váratlan megoldásokkal.

Folyamatosan 18:00-től - Imprókaszinó: Szenvedélyünk a játék! Gyere, próbáld ki magad imprósaink ellen!

forrás: Momentán Facebook

Rádiószínház - A nagy kísérlet, avagy Rokk tojásai

2016. szeptember 3. szombat 21:04


A nagy kísérlet, avagy Rokk tojásai 
Mihail Bulgakov elbeszélésének rádióváltozata
Fordította: Papp Judit
Szereplők:
Perzsikov professzor - Velenczey István,
Ivanov - Mihályi Győző,
Pankrát, szolga - Ambrus András,
Bremszkij, újságíró - Szabó Sipos Barnabás,
Rokk - Ternyák Zoltán
Közreműködik: Czakó Klári, Debrenti Piroska, Galgóczi Imre, Göttinger Pál, Kőmíves Sándor, Lukácsi József, Soproni Ági és Szabó Zsuzsa
A felvételt Cornides Tamás és Váli Mariann készítette
Zenei munkatárs: Kakó Gyula
Dramaturg: Sári László
Társrendező: Szabó Kálmán
Zeneszerző: Borisz Szokolov
Rádióra alkalmazta és rendezte: Dmitrij Nyikolajev, a Moszkvai Rádió rendezője (1996)

,,A SZÍNHÁZ TELJES EMBERRÉ TESZ” - VILLÁMINTERJÚ ORLAI TIBORRAL

Tízéves az Orlai Produkciós Iroda. Orlai Tibor eleinte csak a szabadidejében, hobbiként foglalkozott színházzal, mígnem a színházművészet iránti szenvedélyes szeretete átvette a főszerepet az életében, és közgazdász foglalkozását professzionális produceri munkára váltotta.

– A szakma nehezen bocsájtja meg, ha valaki nem tanult mesterségeként, hanem ,,outsiderként” műveli a színházcsinálást. Neked megbocsátották az elmúlt tíz év alatt?
– Nagyon sokat kellett bizonyítani szakmai és emberi értelemben is, de úgy érzem, hogy elfogadtak, befogadtak. Ma már semmiképpen sem tekintenek kívülállónak.
– Az első önálló Orlai-vállalkozás, a Hat hét, hat tánc Vári Évával és Kulka Jánossal, kétszázhatvan előadást ért meg. Ez a produkció rögtön meghozta az áttörést?
– Óriási szerencse volt, hogy ilyen nagy sikerrel indult be az önálló színházi létezésünk, de önmagában egyetlen produkció sem tud áttörést hozni. Nagyon hálás vagyok a művészeknek, hogy hittek bennem, egy ismeretlen közgazdász vállalkozóban, és belevághattunk a színházi folyamatba. Azóta sikerült igazolnunk a rátermettségünket. Szerintem az áttörést leginkább az hozta meg, hogy az évek során látták: nagyon igényesen próbáljuk megvalósítani a kvázi kommerciális produkciókat. Bizonyítottuk, hogy ugyan mi – bár nem kizárólagosan, de főleg – a szórakoztató színházi területen dolgozunk, mindig minőségi produkciókat hozunk létre, amelyek mind a művészek, mind a szakma egésze számára értékhordozók és a közönség is kedveli őket.
– Nem rótta fel a szakma, hogy a könnyed, szórakoztató színház felé mentetek el?
– Az elején kaptunk ilyen kritikákat, néha még most is kapunk, de már nem nagyon lehet ránk fogni, hogy csak a könnyed műfajjal foglalkozunk, mert minden évben van rétegszínházi bemutatónk, és nem csak stúdiószínházban, hanem nagy színpadon is: az idén például az Egy őrült naplója, korábban az Egyasszony, a Jadviga párnája, a Happy ending, a Fédra fitness szerepel a repertoárunkon. E mellett hosszú ideje nagy hangsúlyt fektetünk a független színházi produkciók támogatására; már harmadik éve működünk együtt a K2 Színházzal, előtte pedig a Komát és a HOPPartot támogattuk.
– Mi késztetett arra, hogy színházi vállalkozásba fogj? Honnan ered a színház iránti vonzalmad?
– Von hause aus hoztam a kultúra szeretetét. A kultúra összes formája hozzátartozott a mindennapjainkhoz, de abból a nagy kínálatból, amivel édesanyám megismertetett, már gyerekkoromban is a színház bilincselt le a leginkább. Viszont arra egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha nagyobb szerepe lehet az életemben annál, mint amit a szabad idő kellemes eltöltése jelent egy laikus polgárember számára. Fokozatosan jutottam el eddig. Váratlan találkozások hatására elindult valami, ami eleinte igazából csak kíváncsiságból fakadt, illetve a szabad vegyértékeim lekötésére irányult, aztán egyszer csak abszolút mértékben átalakult. Azt szoktam mondani, hogy a polgári foglalkozásom mellett volt egy kísérleti, kreatív terület az életemben, és végül a kreatív terület lett a foglalkozásom. A színház örök szerelem, ha elkap, teljesen magával ragad, soha nem kerülsz ki a hatása alól. Engem elkapott. Bevallom, nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam ezt a területet. Ritka adomány, hogy olyan munkát végezhetek, amibe igazán szerelmes vagyok; ami teljes emberré tesz.
– Gazdasági szakemberként osztottál-szoroztál, mielőtt belevágtál? Felmérted, hogy ebből meg lehet-e élni?
– Nem, nem gondoltam így végig. Eleinte örömből, szeretetből csináltam, és egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ez valaha a pénzkereseti forrásom lesz. Elindult valami a Hat hét, hat tánccal, aztán jött több produkció, kezdetben csak évi egy-kettő, majd évi három-négy, és ma már ott tartunk, hogy négy-öt nagyszínpadi és egy-két stúdióbemutatónk van egy évben. Arra persze mindig nagyon odafigyeltem, hogy addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér, ezt megtanultam a gazdasági életből. Meg kell húzni a határvonalakat, olyan produkciót nem szabad bevállalni, ami meghaladja a teherbíró képességünket vagy veszélyezteti a likviditásunkat. Az első években általában három-négy, maximum ötszereplős darabok voltak a repertoáron, most már felvállalok olyan tíz-tizenkét szereplős darabokat is, mint a Hair, az Egy fenékkel két lovat, a Száll a kakukk. De ezt csak apránként lehetett felépíteni. Az egyre több szereplős darabokban fokozatosan egyre több művésznek, pályakezdő fiatalnak tudunk munkalehetőséget biztosítani, ami számomra nagyon fontos. Sok tehetséges fiatal végez, de nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy elinduljon a pályán. Nagyon jó érzés, ha tudok nekik segíteni.
– Ma már egyfajta rangot jelent orlais művésznek lenni? 
– Nem az én tisztem megítélni, hogy rangot jelent-e, de úgy érzem, örömmel dolgoznak nálunk. A kezdők, az idősebbek, a pálya csúcsán lévő művészek is jól szokták érezni magukat a produkcióinkban.
– A művészek jelentkeznek, hogy szívesen dolgoznának az OPI-val, vagy ti keresitek meg és kéritek fel őket?
– Előfordul ez is, az is. Van, amikor a művész jelentkezik, elmondja, hogy van szabad kapacitása, és ha úgy alakul, szívesen dolgozna nálunk, és van, amikor bennünk merül föl, hogy valakivel mindenképpen jó lenne együtt dolgozni. Mindig az adott produkció határozza meg, hogy kivel kötünk szerződést.
– Gazdasági értelemben a saját bőrödet viszed a vásárra, vagy pályázati pénzekkel is kalkulálhatsz? 
– Soha nem pályázunk, állami pénzt soha nem használunk a produkcióinkhoz. Tudatosan nem indulunk pályázatokon, mert úgy gondolom, hogy azoktól a kőszínházaktól, illetve független társulatoktól nem szabad elvenni a pénzt, amelyeknek ez jelenti az egyetlen forrását. Egészen másképp néz ki egy társulat működtetése, annak a költségvetése, mint egy produkciós alapon történő működés. Mi mindig saját erőből teremtjük elő a forrást, maximum szponzori megállapodásunk van piaci szereplő vállalatokkal, amelyek fantáziát látnak egy-egy előadásban. De ez az éves költségvetésünk huszadát sem teszi ki.
– Volt az elmúlt tíz évben nagy bukásotok?
– Szerintem az alkotómunkát akkor sem lehet megúszni bukások nélkül, ha a résztvevők a legnemesebb szándékukat és a legjobb tudásukat adják bele. Nem lehet mindig jó döntést hozni, nem lehet mindig sikert aratni. Fel kell vállalni, hogy adott esetben a negyedik-ötödik előadás után le kell venni a produkciót a műsorról. Volt már ilyen, biztos, hogy lesz is még ilyen. Ezt is tudni kell kalkulálni.
– A kalkulált kockázat esetén sem lehet könnyű felállni a bukásból. Elemezni szoktátok a sikertelenség okait? 
– Természetesen. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne másban keressük a hibát. Tudni kell, hogy mi rontottunk el valamit, nyilván rossz döntést hoztunk, és viselnünk kell a következményeit. Csakúgy, mint az élet más területein.
– Mekkora csapattal dolgozik az OPI?
– Rajtam kívül négy állandó munkatársunk van, Fenyvesi Katalin, Mester Éva, Szabados Tünde és Ungvári László. Mi működtetjük az évi 400-450 előadást. A művészekkel, a műszaki csapattal megbízási jogviszonyban vagyunk, konkrét produkciókra állapodunk meg. Zöldi Gergely a művészeti tanácsadónk, sok darabunknak ő a fordítja is. Nagyon szoros együttműködésben dolgozunk vele. Állandó munkatársunk Csáfordi László, az ő kezében van a plakátjaink, a honlapunk dizájnja, illetve mindegy egyéb vizuális megjelenés. Balogh Máté a sajtókapcsolatokért és a kommunikációért felel, a műszaki vezetőnk pedig Hajdú Szabolcs. Velük egy-egy produkcióra szerződünk.
– A színházi szakma egészének állapotáról mi a véleményed?
– Sajnálatos módon a színházi szakmát ugyanolyan megosztottság jellemzi, mint az egész országot. Ezt borzasztóan nagy hibának tartom, mert most, amikor millió kihívással kell szembenéznie a szakmának, az összefogás lenne a leglényegesebb. Bizonyos összetartás van a szakmán belül, de a színház jövője érdekében ennek sokkal-sokkal szorosabbnak kellene lennie. A széthúzás eredménye nem lehet más, mint kudarc. Csak akkor maradhatnak többségben az értékes produkciók, ha erősítjük egymást, együtt gondolkozunk.
– Van eszközöd arra, hogy ezt serkentsd?
– Megpróbálom azokat a progresszív területeket támogatni, amelyeket a színházi élet szempontjából fontosnak tartok. Igyekszem együtt dolgozni olyan koprodukciós partnerekkel, akik hasonló gondolkodásúak, hasonlóan látják a világot, hasonló a társadalomról alkotott véleményük. Elősegítem a független színházi produkciókat. Ezzel tudom serkenteni, hogy jó irányba haladjunk.
– Mi az ötéves terved?
– Sosem gondolkodtam hosszú távú tervben. Ha valaki tíz évvel ezelőtt, amikor a Hat hét, hat táncot létrehoztuk, azt mondta volna nekem, hogy 2016-ban huszonhét előadásos repertoárral fogunk működni, nem hittem volna el. Számomra is lehetetlen tervnek tűnt volna. Inkább csak azt fogalmazom meg célként, hogy folytatni akarom, amit elkezdtünk. Nem szeretnék engedni abból, hogy továbbra is olyan előadásokat hozzunk létre, amelyek szakmai és közönségszempontból is értéket képviselnek. Ha ez így marad, akkor nagyon szép következő öt évünk lesz. Egy konkrét vágyunk azért van: szeretnénk még egy játszóhelyet. Nem ötszáz fős nagyszínházat, nem is hatvanfős stúdiószínházat, hanem egy kamaraszínházat, ahol kétszáz-háromszáz néző elfér. Kitartóan keressük ezt a teret, de hogy egy év múlva vagy öt év múlva fogjuk-e megtalálni, az nagyban függ a szerencsétől – tehát nem tervezhető.

Kérdezett: L. Horváth Katalin

Orlai Produkció

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed