Bordás Barbi írja az Operabeavató végéről
Viszonylag régen jelentkeztem már be.
Sok minden történt az elmúlt napokban,így szépen sorjában ejtek majd róla szót. Van, amiről nem könnyű.
Voltak időszakok az életemben,amikor úgy éreztem,hogy mind a magánélet, mind a szakmai életem szempontjából nem látom,pontosan merre is tovább.
A körülöttem lévő világ folyton változásban volt,van, nehéz volt nem a saját kudarcomként megélni, ha valahol nem,vagy nem úgy gondoltak rám.
A nagy közönség ebből persze nem sokat lát,mert azt ritkán osztjuk meg,ami nincs,vagy nem sikerült.
Bár mindig igyekeztem úgy élni az életem,hogy eltudjam engedni azt, ami nem kell,hogy az enyém legyen,azért mindig ott motoszkált bennem kicsit a “mi lett volna,ha…”.
És ez egy nagyon ingoványos út,mert mindig lehet többet,szebbet,jobbat csinálni, de a magunkkal szembeni maximalizmus,az örök elégedetlenség veszélyes mélységekbe vihet.
Évekkel ezelőtt ép egy ilyen örvény felé tartottam,amikor az Operabeavató csapatának árvízi hajósai a segítségemre siettek.
Nem csak,hogy a fedélzetre emeltek,de megmutatták, hogy szükség van rám.Hogy fontos vagyok, sőt!!! Hogy olyan dolgokra is képes vagyok, amit sosem feltételeztem magamról.
Hittek bennem.És amikor én időnként nem,ők akkor is. Vita ellenében is.
Nem tudom elmondani,hogy mennyit fejlődtem,tanultam,gazdagodtam általuk és nem csak azért,mert csodálatosak abban,amit csinálnak,hanem mert ért hibázni. Ért mást kipróbálni, ért máshogy gondolkodni.
Egy végtelen szeretetteljes közeg,ahol jó volt létezni.
Hálás és boldog vagyok,hogy a részese lehettem.
Viszem magammal a megannyi csodás operaszerepemet és a lelkem mélyén bízom benne,hogy még vízre bocsájtjuk majd egyszer ezt a hajót.
Köszönöm nektek ezt a csodálatos utazást!Mindent!
kolonitsklara
Göttinger Pál m.v.
Erdős Attila
@dinyésdániel
delta_produkcio
gerloczijudit
és még sokan mások!
Sok minden történt az elmúlt napokban,így szépen sorjában ejtek majd róla szót. Van, amiről nem könnyű.
Voltak időszakok az életemben,amikor úgy éreztem,hogy mind a magánélet, mind a szakmai életem szempontjából nem látom,pontosan merre is tovább.
A körülöttem lévő világ folyton változásban volt,van, nehéz volt nem a saját kudarcomként megélni, ha valahol nem,vagy nem úgy gondoltak rám.
A nagy közönség ebből persze nem sokat lát,mert azt ritkán osztjuk meg,ami nincs,vagy nem sikerült.
Bár mindig igyekeztem úgy élni az életem,hogy eltudjam engedni azt, ami nem kell,hogy az enyém legyen,azért mindig ott motoszkált bennem kicsit a “mi lett volna,ha…”.
És ez egy nagyon ingoványos út,mert mindig lehet többet,szebbet,jobbat csinálni, de a magunkkal szembeni maximalizmus,az örök elégedetlenség veszélyes mélységekbe vihet.
Évekkel ezelőtt ép egy ilyen örvény felé tartottam,amikor az Operabeavató csapatának árvízi hajósai a segítségemre siettek.
Nem csak,hogy a fedélzetre emeltek,de megmutatták, hogy szükség van rám.Hogy fontos vagyok, sőt!!! Hogy olyan dolgokra is képes vagyok, amit sosem feltételeztem magamról.
Hittek bennem.És amikor én időnként nem,ők akkor is. Vita ellenében is.
Nem tudom elmondani,hogy mennyit fejlődtem,tanultam,gazdagodtam általuk és nem csak azért,mert csodálatosak abban,amit csinálnak,hanem mert ért hibázni. Ért mást kipróbálni, ért máshogy gondolkodni.
Egy végtelen szeretetteljes közeg,ahol jó volt létezni.
Hálás és boldog vagyok,hogy a részese lehettem.
Viszem magammal a megannyi csodás operaszerepemet és a lelkem mélyén bízom benne,hogy még vízre bocsájtjuk majd egyszer ezt a hajót.
Köszönöm nektek ezt a csodálatos utazást!Mindent!
kolonitsklara
Göttinger Pál m.v.
Erdős Attila
@dinyésdániel
delta_produkcio
gerloczijudit
és még sokan mások!