Kolonits Klára: Jól is fel lehet használni ezt az időt

Több ízben beszélgettünk már Kolonits Klárával. Néhány héttel a Kossuth-díj odaítélése után időszerű volt újra találkozni. Ezt a koronavírus okozta karantén csak hangsúlyosabbá tette, hiszen a művésznő a közösségi oldalán napi megjelenéssel dalokat oszt meg közönségével. Értelemszerűen mi is Skype-on beszélgettünk.

- A Café Momus olvasói nevében is szeretettel gratulálok a friss Kossuth-díjadhoz. Hogy élted meg ezt az igazán rangos kitüntetést?

- Köszönöm szépen. Nagyon megdöbbentem, pedig már voltak előjelek tavaly is. Az ember eljátszadozik a gondolattal, mint mindenki, aki egy olyan pályán mozog, ahol nemcsak az anyagi megítélés dönti el ki-ki elfogadottságát. Van egy társadalmi konszenzus a minőség fontos lépcsőfokairól és a Kossuth-díj talán a legnagyobb. Ahogy jöttek az első hírek a döntésről, a teljes hitetlenség uralkodott el rajtam.

- De miért?

- Mindig azt hittem, hogy a Kossuth-díjhoz eljutni valami nagyon nagyszabásút kell alkotni. Nem gondoltam, hogy az én cikk-cakkban haladó, „surranó-pályás” karrierem ide vezethet. Ha összeszámoljuk, hogy a Magyar Állami Operaházban az elmúlt tíz évben hány bemutatón vehettem részt, akkor nagyon alacsony számot kapunk. Viszont én is érzékelem, és el kell ismerjem, hogy az öt évvel ezelőtti állapothoz képest (amikor azt a nagyon depressziós interjút adtam neked) az erőfeszítéseim célba értek. Nemcsak a Lucia és a Hugenották sikerére gondolok. Általában éreztem magam körül egyfajta védőzónát, elismerést, ami kipárnázta azokat a helyzeteket, amit korábban nem túl optimistán ítéltem meg. Voltak jelei, hogy én ide eljuthatok, de mégis nagyon meglepett.

- Sokan vannak olyanok, akik bár megérdemelték volna, nem, vagy csak nagyon későn kapták meg ezt az elismerést.

- Ez egy nagyon nagy felelősség. Az eddig sem volt kérdés, hogy legeslegkisebb megjelenéskor is, például az Opera-játszóházban 4-5 éves gyerekeknek húsz centis távolságból ugyanolyan színvonalon kell teljesítenem, mint az Erkel Színházban vagy külföldön, ha éppen lehetőségem nyílik erre. Innentől kezdve nagyon meg kell gondolnom, hogy mit teszek, vagy mit mondok.

- Én úgy láttam, Te eddig is nagyon megfontoltan nyilatkoztál.

- Már korábban is észrevettem, hogy odafigyelnek arra, amit mondok. Valahol az ember a szakmáját is képviseli, és ez a szakma az elmúlt öt évben nem volt valami rózsás helyzetben. Bezárt a legfőbb játszóhely, az Operaház, csökkentek az előadások, lehetett látni, hogy problémák lesznek szakmailag, megélhetésileg, mindenhogyan. Ebben a helyzetben pedig a Kossuth-díjasok bizony a szakma arcai. Én egy aktív Kossuth-díjas vagyok, ha lehet azt mondani, én a pályám csúcsán kaptam meg ezt a kitüntetést. Remélem, ez a pályacsúcs egy plató lesz, vagy fennsík!

- És ezért is nagyon szem előtt vagy…

- Ennek bizony van felelőssége, nem lehetek civil. Nekem van eredendően egy szarkasztikus stílusom, amit még a Facebook-on sem lehet kommunikálni. Nagy figyelem irányul rám a rajongók részéről, és a jó szándékú vagy épp nem annyira jó szándékú szakma részéről egyaránt. És ez összecseng azzal, amit mi Danival, mint házaspár [Dinyés Dániel, karmester-zeneszerző – a szerk.] képviselünk. Eddig is az működött, hogy amit az egyikünk tett, vagy mondott, az a másikra is visszahatott. Ugyan mindketten hangsúlyozottan függetlenek vagyunk, de nem lehet a mindenkori kultúrpolitikai helyzettől függetlennek maradni. Mint énekes és énektanár is azt látom, hogy ha valamiről megfogalmazok valamit, az nem korlátozódhat egyedül a kritikára, hanem meg kell pontosan és kontúrosan fogalmazni, hogy hova lehet eljutni. Ha valamit szétszedünk, azt muszáj tudnunk összerakni is. Nagyon remélem továbbá, hogy ez a kitüntetés segít abban, hogy olyan projektek mellé állhatok, ami a zenészbarátaimat vagy akár engem megsegíthet. Gondolok itt egy Erkel hősnőkből álló lemezre, vagy fiatalabb énekes kollégáim helyzetbe hozására.

- Az sem mindegy, hogy a szavakon túl mit lát belőled, belőletek a későbbi generáció…

- Bizony, a harmadik része a dolognak, hogy egy énekesi életpálya-modellt szeretnék megteremteni. Mint minden szabadúszó énekesnek, a jövőnk nincs biztosítva. Én például a legelső debreceni évemben voltam először és egyben utoljára állásban, s a korosztályomnak akár hetven éves korig aktívnak kell maradnia. Énekesként, nőként ötven felett bizony rezeg a léc, hogy meddig kap az ember szerepet színpadon. Ebből a szempont ez a díj olyan lehet, mint egy pecsét. Nem kerül az ember védett státuszba, de szerencsésebb a helyzet. Adhat a jövőképben is pici biztonságot. De felelősséget is, mert most már oda jutottam, hogy minden egyes megmozdulásomat felveszi valaki és terjeszti.

- Mondtál az imént egy kulcsszót: rajongók. Erről korábban kevesebbet beszéltünk, de Neked igazi rajongótáborod van. Akik képesek időnként elutazni vidékre, vagy akár külföldre egyik-másik előadásodra. Figyelemmel kísérik a koncertjeidet. Véleményük van és azt – főleg a különböző internetes csatornákon – hangoztatják is. Mennyit segített az elmúlt időszakban a jelenlétük?

- Rengeteget. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az ember elveti a fűmagot a kertjében és a fű bokrosodik. Itt is van egy kis pamacs, ott is van, meg amott is van. Lehet látni, hogy a rajongók műfajhoz kötöttek. Egyesek a dalokat szeretik, mások a romantikus operákat, megint mások az opera-beavatókat. Van egy amerikai rajongóm, aki révén lett egy külföldi csapat is, akik elkezdték követni a pályámat. És lettek, akik eközben összetalálkoztak, mindig megosztják egymással az élményeiket (nota bene, titkos felvételeiket), barátokká váltak általam, pedig semmit nem tettem érte, azon kívül, hogy mindig 110-120%-ot próbáltam teljesíteni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy gyengélkedjek. És tanulnom kell folyamatosan új áriát, új dalokat, vagy ha ugyanazt, amit a múltkor, akkor nem ugyanúgy előadni. Nagyon serkentő szerepük van a rajongóknak. Ahhoz, hogy ez a viszony élő maradjon, nekem is sokat kell tennem, és mint minden viszonyért, dolgozni kell, ez inspirálja az embert. Aki elkötelezetten figyel rám, az a lehető legnagyobb ajándékot adja.

- Pedig mostanában tényleg ritkán lehet itthon hallani…

- Az elmúlt években kevesebbet énekeltem Pesten színházban, csak reprízek voltak a Hugenották 2017-es bemutatója óta. De fantasztikus sokat adtak a vidéki előadások, a Traviata, a Norma és a Cooperás Szöktetés Debrecenben vagy most Győrben. Az, hogy tudom, hogy egy Lucia felújításra valaki 600 kilométert utazik, vagy átrepül Cincinnatiból, vagy eljön utánam Debrecenbe, Győrbe, Pécsre, Szegedre, a kolozsvári Traviatára, vagy a nürnbergi Attilára, esetleg ki Toulouse-ba, figyelmeztet arra, milyen kötelezettségeim vannak magammal és másokkal szemben.

- A másik hívószó az opera-beavató volt. Néhány alkalommal voltam és azt láttam, hogy másmilyen kapcsolódást jelent a közönség egy részével. És nemcsak a fiatalokat fogja meg, az egyik előadáson összefutottam egy kilencven feletti távolabbi ismerőssel, aki – mint kiderült – rendszeres látogatótok, járókerettel is elmegy, ki nem hagyna egyet.

- Az opera-beavató csírája a 2006-ban volt a Pinceszínházban. Schumann-dalokat és duetteket mutattunk be Danival. Nem voltak sokan, talán tízen-húszan, de volt olyan család, akik már akkor rákaptak és eljöttek minden előadásra. Úgy éreztem már akkor is, hogy Dani úgy von be a zenébe, hogy olyan érzést kelt, mintha annyit tudnék, mint Ő. Mindezt humorosan, viccesen. Úgy tanít, hogy közben hihetetlen módon szórakoztat. Az Anyukám is eljött egyszer és emlékszem, elsírta magát, mert olyan volt, mintha a Nagyapámat látná. Nagyapa [dr. Bartha Dénes, zenetörténész – a szerk.] a Bartók teremben, a mai Pesti Színházban tartott zenei előadássorozatokat, lemezbemutatókat, Bachról, Beethovenről. Ő ugyanezt a lelkesen szemlélődő, önironikus stílusú bemutatókat csinálta. Az a rácsodálkozás jellemezte ezeket az előadásokat, ahogy egy zeneértő felfedezi, milyen varázslatos az a bizonyos darab és azt maradék nélkül át tudta adni a laikus közönségnek. Az a csodája számomra a dolognak, hogy a közönség szakavatottként fogadhatja be a zenét arra a három órára az előadó által, anélkül, hogy valóban szakavatott zenészként élné egyébként az életét 6 éves kora óta. Én nem hallottam Nagyapámat előadni, de Anyukám aha-élménye engem is meghatott.

- De ez akkor még messze volt a mostani opera-beavatóktól…

- 2010-ben hívta életre az Ördögkatlan templomaiban ezt a műsort Bérczes Laci (aki az Ördögkatlan művészeti vezetője). Aztán 2012-ben Ő Kaposvárott volt művészeti vezető és meghívta oda is ezt a produkciót három alkalomra. Minket is meglepett, hogy már előszörre is 150 ember volt ott, aki ilyesmire kíváncsi és ez csak bővült az előadások során. Aztán azon a nyáron is visszamentünk a Katlanba és a siker akkor átütött egy bizonyos ingerszintet. A földön is ültek, zsúfolásig tele volt minden templom. A beremendi plébános meg is jegyezte somolyogva: "soha nem láttam még ennyi embert a templomomban..." Utána a Katona József Színház kereste meg Danit és felajánlotta a Kamrát, de akkorra már nemcsak zenei, hanem rendezői magyarázat is volt először Ascher Tamás, majd Göttinger Pali személyében. Dani és Pali 2009 óta dolgoznak együtt és nagyon tudnak egy srófra működni. Ez egy angolos humor technikájú, sok rögtönzést igénylő műfaj lett. 2016-ban egész évben a Cosi fan tuttét elemeztük, utána jó pár előadás is volt a komplett darabból (ha jól rémlik, írtál is róla). Egy kis pauza után átmentünk a Hatszín Teátrumba, ahol a menedzserünk a Delta Produkció lett. Ez most már szinte megy a maga útján, hívnak bennünket vidékre, sőt külföldre is.

- Engem a szituációk változatos elemzésével fogtatok meg.

- Soha nincs két egyforma előadás, ha ismétlünk, akkor sem. Attól eleven, hogy semmiféle kigyakorolt, bemerevedett eleme nincs. Ezt nekünk, énekeseknek is meg kellett szoknunk. A publikum sokszor azt hiszi, hogy mi tudjuk, hogy mi fog következni, de nem. Mi kész anyagtudással érkezünk és bármi bekövetkezhet akár zeneileg, akár színpadilag. Mindenre készen kell lennünk.

- Amikor legutoljára összetalálkoztunk, Te éppen a Missa solemnis zenekari próbájára igyekeztél. Másnap az az előadás már az „elmaradt” kategóriába került. Sok előadásod maradt el?

- Ha eddig a szép és pozitív dolgokról beszélgettünk, most az aggodalmaimról kell szólnom. Sok koncertem maradt el. Egy sor Beethoven mű: három Missa solemnis, Krisztus az Olajfák hegyén, Ah! Perfido!-koncertária. Bach-kantáta több előadása. Nagyon vártam a Tavaszi Fesztivált, ahol Lawrence Brownlee bel canto áriaestjén énekelhettem volna. És lett volna egy nagy sorozat Szöktetés a szerájból előadásom májusban, az Erkel Színházban. Talán néhány produkciót tudunk a sokból pótolni. Már látszik, hogy a magánénekesek számára az egész 2020-as év csak töredékesen vagy sehogy sem fog teljesülni. Én még reménykedem egy nyári felkérésben, Székesfehérvárott Erkel István királyát adnánk elő. Egy új Erkel-szerep, de a prognózisokat olvasva ez is bizonytalan.

- Tervek a jövő évre?

- 2021 első féléve nagyon komoly feladatokkal telített, sok reménybeli gyönyörű produkcióval. De előfordulhat, hogy nem úgy fog megvalósulni, ahogy én elterveztem. De tudomásul kell venni, hogy nagyon sok munka kell ahhoz, hogy formában tudjak maradni. Nekem minden nap gyakorolnom kell, éppúgy, mint egy sportolónak, aki készül az olimpiára, amit most eltoltak egy évvel. Élettanilag minden izom két hét nem használat után visszafejlődik, így ez igaz az éneklés közben használt pici izmokra is. Természetesen van olyan, hogy izom memória, és a már beidegzett izmok sokkal gyorsabban visszaépíthetőek. Én nem tudom itthon előállítani azt a terhelést, mint amit egy-egy élő operaelőadás jelentene, de tudatos szinten tartásra tudok törekedni. Most azért kell dolgoznom, hogy amikor a startpisztoly újra eldördül, a legjobb formámat futhassam. Ez mentálisan nem könnyű, de én már az elmúlt években megszoktam, hogy itthon ülök a zongoránál és magamban dolgozom.

- Mire számítasz, mennyire lesz más a világ, „ha eldördül a startpisztoly”?

- Arra kell számítani, hogy nagyon más lesz. Ez a trauma egy már traumatizált énekes-társadalmat ért, hiszen az elmúlt három évben annyira lecsökkent a munkalehetőség. Fontos szakmai kérdés, hogy hogyan tudjuk majd tudomásul venni, ha ez a kényszerű pauza színvonalesést, esetleg pályatársak szakmából történő kihullását eredményezi. Egy ilyen kataklizma arra is jó, hogy lássuk, felismerjük, mennyire számít mindaz, amit csinálunk. Nagyon fontos: a rossz élményekre adott dac, passzivitás, múltba révedés nem a jó válasz! Ugyanis: föl kell mindenkinek építenie egy stratégiai felelősség vállalást önmaga irányába is. Ez azt jelenti, hogy meg kell terveznie az egyéni fejlesztését (tanár vagy korrepetitor igénybe vételével), azt hogy hol fog gyakorolni, mennyit fog gyakorolni és mire fog készülni az adott énekes. Milyen nyelvet fog megtanulni és milyen formában próbálja észrevetetni magát, eljuttatni szakmai portfólióját ügynökségekhez, befolyásos emberekhez. Jól is fel lehet használni ezt az időt, önvizsgálatot tartva. Mindenki átgondolhatja, mit szeretne a következő években, kitalálhatja a későbbi önmagát, levezényelheti fachváltását, megtervezheti jövőbeni szerepkörét. Fel kell fognunk, hogy nincs alternatíva: vagy össze szedi mindenki magát maximálisan, vagy egyenként fogunk elhullani. Ez lesz a jövőbeni élet realitása a járvány után.

- Minden este küldesz egy dalt a Facebook-on, most a tizenkettediknél tartasz. Sokan követik, a visszajelzéseket olvasva…

- A legelső már négyezer megtekintés felé tart. Volt ennek újdonság-varázsa, természetesen hullámzó dolog, de komoly visszajelzés érkezik minden este. Volt rá kezdeményezés, hogy a YouTube-on legyen, de szeretném itt tartani a Facebook-on, a civil oldalamon. Ennek ugyanis nem a szakmai része lényeges számomra. Ez a minden esti dalozás már most több emberhez eljutott, mint ahány ember élőben jelen volt összes dalkoncertünkön, magányos embereknek szerez örömet, és olyan is meghallgatja, akit eddig sose érintett meg a dalok szépsége.

- Te amúgy is elkötelezett dalénekes vagy…

- Az első dalestem első főiskolás koromban volt, 1991-ben a gyermekemet vártam és Régenhart Andris barátommal (aki ma a Nemzeti Énekkar tenoristája) adtunk egy Schubert dalokból és Schumann duettekből álló estet. Már akkor is tudtam, hogy ez egy speciális műfaj, a kamarazenéhez hasonlítható és nem a tömegek bevonzására szolgál. A polgári szalonok műfaja volt, ami mára már kiveszett. Később a szólisták koncertpódiumokra mentek, adott esetben sok százas, ezres nézőterekre (stadionokról nem is beszélve), de ez nem erre szolgál. Nem olyan szereplés, amikor kiállok egy áriaestre. Én nagyfokú sikernek élem meg ezt a Facebook-os megjelenést. Egy amatőr telefonnal vagy kamerával készül és azt az örömünket szeretném megosztani, ami az egész életünket átlengi, amikor leülünk a zongorához, elkezdjük lapozgatni a kottát és felfedezzük a dalokat.

forrás: http://momus.hu/

Grisnik Petra Királyhegyit olvas

Az Orlai Produkciós Iroda közleménye a Belvárosi Színházban és a Hatszín Teátrumban játszott előadások kapcsán

2020. március 29.


Kedves Nézőink, Bérleteseink!


Kérjük Önöket, őrizzék meg jegyüket, bérletüket!

A kialakult járványügyi helyzet következtében az Orlai Produkció nevében az alábbiakban szeretnénk részletes tájékoztatást nyújtani az Orlai Produkció előadásaira megvásárolt bérletek, jegyek felhasználhatóságáról.


Bérletfelhasználás:

Sajnos nem látjuk még a járvány végét, ezért kétségessé vált a meghirdetett bérletek ebben az évadban történő felhasználhatósága.

A fentiek következtében minden erre az évadra érvényes bérletünk felhasználhatóságát meghosszabbítjuk a 2020. december 23-ig játszott előadásokra.

A részben vagy egyáltalán nem felhasznált bérletek esetében a meghosszabbítás automatikus: nézőink az eddig megszokott módon, az új évadban is a bérletek bemutatásával tudják a jegyeket kiváltani.

Azok a nézők, akik a veszélyhelyzet kihirdetése, azaz 2020. március 12. utáni előadásokra váltották be részben vagy teljes egészében bérleteiket, a helyzet normalizálódását követően, a jegyek bemutatásával tudják azokat később meghirdetett előadásokra átváltani. Az átváltás kizárólag a bérlet kategóriájának megfelelő helyekre lehetséges. 

Bérletes nézőinknek a helyzet normalizálódását követően 2020. december 23-ig minden hónapban a havi műsor hivatalos meghirdetését megelőzően két napot biztosítunk elővételre és foglalásra, a jegyek és a bérletek becserélésére, kiváltására.

Fontos! A meglévő bérletes jegyeket nem szükséges rögtön az első hónapban felhasználni vagy átváltani későbbi előadásra. Az átváltás a meghosszabbított határidő lejártáig folyamatosan megtehető.


Jegyvásárlók:

A veszélyhelyzet kihirdetése előtt online vagy a jegyirodában vásárolt, a 2020. március 11. utáni előadásokra érvényes jegyek tulajdonosainak szíves türelmét kérjük, hogy a megoldás pontos menetét, az előadás pótlásának módját vagy a visszaváltás lehetőségét precízen kidolgozhassuk. Erről 2020. április 7-ig tájékoztatjuk Önöket.

Annak érdekében, hogy minden információról időben tájékoztathassuk Önöket, kérjük, küldjék el nekünk emailcímüket az orlai@orlaiprodukcio.hu emailcímre. Ezt követően hírlevelünkből értesülhetnek az aktualitásokról.

A folyamatos tájékozódás érdekében kérjük, kísérjék figyelemmel honlapunkat és Facebook-oldalunkat, ahol a közlemények és hírek mellett játékokkal, akciókkal, legsikeresebb előadásaink teljes felvételeivel is jelentkezünk.

Az egészségügyi veszélyhelyzet feloldásáig a Belvárosi Színház jegyirodája zárva tart.

Megértésüket és türelmüket köszönjük.

Bízunk benne, hogy a járvány mihamarabb megfékezésre kerül, és minden kedves nézőnket ismét előadásainkon üdvözölhetjük.

2020. március 29.

Tisztelettel és köszönettel,
Orlai Tibor

Grisnik Petra Esterházyt olvas

Verával a várszínházban

Ölbei Lívia

Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója azt mondja: a várszínházi program legbiztosabb pontja a Vera.

Ilyenkor már tűkön ülünk, várjuk a nyári programok közzétételét. – Programterv természetesen van – a megvalósulás a járványhelyzetben bizonytalan – mondja Pócza Zoltán igazgató, hozzátéve: a vállalt karantén nem gátolja, hogy elkészüljön a várszínház egyik saját (ős)bemutatója, Grecsó Krisztián azonos című „lányregényéből” a Vera. Ehhez már a pályázati pénzbeli háttér is megvan. Írja és játssza Grisnik Petra, az előadást rendezi Göttinger Pál.

Ők pedig házastársak, az alkotómunkának a váratlan körülmények között sincsen akadálya. A művészházaspárt az utóbbi időben megismerhette – és megkedvelhette – a kőszegi közönség: a várszínházi nagybemutatók révén találkozhattunk velük. Remélhetőleg így lesz ez az idén is: kicsiben is, nagyban is. A Grecsó-ősbemutató május végén várható a terv szerint. Drukkolunk a várszínházi Verának.

Kőszeg: Terveink

Terveink

A koronavírus járvány miatt nem tudjuk meg lehet e tartani az idei évadot, de terveinket szeretnénk megosztani Önökkel. Az első bemutatónk, amit mindenképpen szeretnénk is megtartani egy kamaradarab, melyet májusban a lovagteremben szeretnénk színpadra állítani. Grecsó Krisztián Vera című művét Grisnik Petra alkalmazza színpadra és Ő is játssza a címszerepet. Rendező Göttinger Pál, díszlet Trifusz Péter.

forrás: Facebook


Internetes gyermekfilmválogatás, virtuális táncterem és online operabeavató is indul

Országszerte számos intézmény hirdetett meg online hozzáférhető tartalmakat a koronavírus-járvány idején: a Cinemira gyermekfilmfesztivál filmválogatásokkal, a Pécsi Tudományegyetem virtuális táncteremmmel várja az érdeklődőket, de Nyinyernya címmel online operabeavató műsor is indul.

Mivel elhalasztották a 3. Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivált Budapesten, a szervezők úgy döntöttek, hogy a rendezvény online felületein válogatást nyújtanak a korábbi fesztiválok versenyfilmjeiből, hetente 2-2 filmet elérhetővé téve.

Pécsen Maradj otthon és táncolj, sportolj! mottóval nyitotta meg csütörtökön a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Sportirodán működő Táncoló Egyetem virtuális tánctermét, ahol az oktatók videóit tekinthetik meg a látogatók.

Az érdeklődők 16 különböző tánc-, torna- és aerobikóra közül választhatnak szabadon. Az órarendben szerepel alakformáló táncaerobik, hastánc, hip-hop, horvát, szerb és makedón tánc, kizomba, kubai salsa, latin freestyle aerobik, latin tánc, party rock and roll, showtánc, szenior torna, ülő tánc, kétféle társastánc és zenés torna is.

A Táncoló Egyetem Facebook-oldalán várják az órák közben készült fotókat, rövid videókat, vagy bármilyen egyéb, akár humoros táncos felvételt is.

A Facebookon már elérhető a Nyinyernya című szórakoztató műsor is, a Delta Produkció Operabeavató műsorának online változata. A Göttinger Pál műsorvezető és Dinyés Dániel kvízmester szervezésében látható műsort a produkció közösségi oldalán követhetik nyomon az érdeklődők, minden harmadik napon. Olyan művészek vesznek részt az online műsorban, mint Kolonits Klára Kossuth-díjas operaénekesnő, valamint Bordás Barbara, Bucsi Annamária, Erdős Attila és Kiss András. A következő műsor vasárnap tekinthető meg.

A debreceni ifjúsági ház és a Privát Affér közös ötleteléséből megszületett Maradj otthon dal a YouTube-on elérhető (https://bit.ly/39jDCJN). Az ifjúsági ház közleménye szerint azért készítették el tavalyi Magyarul álmodom pályázatuk győztesével, Farkas Zsomborral és csapatával az alkotást, mert szerették volna felhívni az emberek - köztük a fiatalok figyelmét arra, hogy ne csak azért maradjanak otthon, mert azt utasításba kapták, hanem azért, mert nagyon fontos feladatot teljesítenek vele. Mint fogalmaznak, ez nem a világvége, hanem egy új lehetőség, lehetőség az önfejlesztésre, a nyugalomra, a családi együttlétre.

Ír kocsma a határon és a nagyszínpadon

Ölbei Lívia

A várszínház munkatársai nem tétlenkednek a veszélyhelyzetben sem. Várszínházi autó hordja például önkéntesekkel a városban az ebédet. És készül a kőszegi musical.

Miközben a veszélyhelyzetben a szabadtéri színházak szezonja is bizonytalan, a Kőszegi Várszínház felszereltsége (nézőtér, hang, fény) is nagyszabású korszerűsítés előtt áll egy frissen beiktatott pályázati lehetőség révén, önkormányzati önrésszel. Nem azért, hogy fájjon a szívünk, inkább azért, hogy bízzunk: a Kőszegi Várszínház az idén is több – saját és koprodukciós – bemutatót tervez, a szokott, szeretett és elvárt sokszínűség szellemében. Az egyszemélyes Vera saját premier lesz, természetesen készülnek koprodukcióra a szombathelyi Mesebolttal, a celli Soltis Lajos Színházzal és a táncos-koreográfus Gergye Krisztiánnal.

Pócza Zoltán igazgató – a komoly jogosítványokkal bíró Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke – és csapata bízik, készül és dolgozik
Fotó: VN-archív

Ami pedig a saját nagyszínpadi bemutatót illeti: a legutóbbi váltás után ismét igazi csapat van kialakulóban. Pócza Zoltán azt mondja, az idei nagybemutató mindenestül „saját anyagból” készül, ősbemutató lesz. Szerzője, rendezője Göttinger Pál, zenéjét Sebesi Tamás és Némedi Árpád jegyzi. Az Öreghíd alatt című musical a brexitet dolgozza föl: Írország és Észak-Írország határán áll egy kocsma, ahol föltűnik mások mellett Ecsedi Erzsébet, Epres Attila, Ullmann Mónika, Trokán Anna, Kálid Artúr. Kezdhetünk szteppelni.

ELINDULT A NYINYERNYA AZ OPERABEAVATÓ KVÍZMŰSORA

Elkezdődött a Nyinyernya című szórakoztató műsor, amely a Delta Produkció hatalmas sikerrel futó Operabeavató műsorának online változata, Göttinger Pál műsorvezető és Dinyés Dániel kvízmester szervezésében.

A műsort a Produkció közösségi oldalán követhetik nyomon az érdeklődők, minden harmadik napon. Olyan művészek vesznek részt az online műsorban, mint Kolonits Klára friss Kossuth-díjas operaénekesnő valamint, Bordás Barbara, Bucsi Annamária, Erdős Attila és Kiss András.

A Delta Produkció egyik hatalmas sikernek örvendő kezdeményezése az Operabeavató előadás. Göttinger Pál rendezőnek és Dinyés Dániel zenei vezetőnek az a célja a kezdeményezéssel, hogy az operát mint műfajt közelebb hozzák az emberekhez. Így egy szórakoztató és szerethető előadássorozat született.

„Először az az ötlet jött, hogy társasozzunk távolról – egész egyszerűen azért, mert hiányzunk egymásnak, de közben szeretnénk fegyelmezettek is lenni a karantén miatt. Utána merült fel, hogy ha már összejövünk társasozni, akkor hamisítsunk egy saját műfajt, fejet hajtva generációk komolyzenei “beavatója”, a Ki nyer ma? előtt – és tegyünk nyilvánossá egyszersmind, bevonva ezzel az otthoni társasozás közösségébe az Operabeavató nézőit is. A többi meg adta magát – videókonferencia, és annak a felvétele. A Ki nyer ma? azért is jó választás, mert mindig minden játékos nyert (a kérdés csak az volt, hogy KI nyer ma?!), azaz van benne valami ironikus és nosztalgikus is. Mind nyerünk vele” – mesélt Göttinger Pál a műsor létrejöttéről. 

Az első adásban résztvevő művészek Bordás Barbara, Bucsi Annamária, Erdős Attila, Kiss András és Kolonits Klára komoly feladat előtt álltak, hiszen öt alkalommal két opera cím közül kellett eldönteni, melyik nem létező mű.

Az első játékot a friss Kossuth-díjas Kolonits Klára nyerte.


Grisnik Petra mesét olvas

Nyinyernya - második adás!

László Boldizsár: Én legbelül mindig tenorista voltam…

Régóta készültem László Boldizsárral beszélgetni. Érdekelt a szabálytalan, mondhatni rendhagyó pálya íve a művész szemszögéből. Hogy milyen tanulságok szűrhetők le a kései operai megjelenésből, az okok és okozatok különös összefüggéseiről. Valahogy a tervezett interjú sosem jött össze. Amikor most megláttam László Boldizsár Vírusírtás című klippjét, egyből beugrott, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom. A helyzetből adódóan Skype-on bonyolítottuk a beszélgetést.

- Mi volt a legelső énekesi élményed?

- Lehet, hogy furcsának fog hangzani, de 18 éves koromig nem nagyon énekeltem. Volt ugyan egy funky-pop-rock zenekarom még Pakson (odavalósi vagyok), de annak nem sok köze volt a színpadi énekléshez. 1989-ben kerültem el a Kecskeméti Katona József Színház kórusába. A színház legendás direktora, Lendvay Feri bácsi vett föl, s Kézdi Zoltán Pál volt a zenei vezető. Ott fogott meg a dolog, és az érzés, hogy ez az éneklés nekem könnyedén megy. Sokkal könnyebben, mint a trombitálás.

- Mert eredendően azzal foglalkoztál…

- Igen. Addig trombita jelentette számomra a zenét. Itt viszont beleszerettem az éneklésbe és azon lendülettel jelentkeztem is a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, operett és musical szakra. Az első két fordulóra a Cirkuszhercegnőből vittem egy buffó-belépőt, simán tovább is jutottam. A harmadik meghallgatásra ketten maradtunk, és akkor egy más részlettel próbálkoztam, így nem engem vettem föl.

- Maradt a színházi kórus?

- Szeptemberre megkaptam a behívómat a katonaságra, Nagyatádra. A dolog pikantériája, hogy ott hallottam még decemberben a hírt, hogy a Kollégát, akit végül felvettek, addigra ki is rakták a főiskoláról. Nagyon ettem a kefét emiatt akkor, de azóta rájöttem, hogy az a rögös út, ahogy eljutottam idáig, sokkal több lehetőséget adott a kezembe. Ha végigjárom a szakmát az operett-musical szakról indulva, nagyon lehet, hogy mára már egy kiégett emberrel beszélgetnél. És 100 %, hogy a Cotton Club Singers nem jött volna létre. Így be tudtam járni a saját utamat, találkoztam Sík Olga tanárnővel. Most sokkal kerekebb a történet, s nem biztos, hogy az akkori huszonéves énem bírta volna azt a terhelést, amit a színházi világ manapság rátesz egy viszonylag jól éneklő fiatalra. Találkoztunk már olyan tehetségekkel, akiket harmincéves korukra sikeresen kinyírtak.

- Az éneklés akkor egészen felnőtt korodig nem fogott meg.

- Nem is volt rá fórum Pakson. A diákszínjátszás megérintett, meg különböző rendezvényeken (nőnap, március 15-e, ilyesmik…) rendszeresen szavaltam, trombitáltam. A nagy váltást az életemben a színház jelentette.

- Katonaként a Honvéd Együttes nem merült fel?

- Nem is tudtam róluk. A katonaságnál dandárkürtössé fölküzdöttem magam, az viszonylagos védettséget jelentett és az az egy év hamar elment. Nem bántam meg. Később a trombitával még volt egy gyenge félévem, amikor felvettek jazz tanszak előkészítőre és Tomsits Rudolfhoz jártam, de kiderült, hogy az nem az én utam.

- Iskolák?

- Felvettek a Gór Nagy Mária Színitanodába, olyan nevek tanítottak, mint Mensáros Laci bácsi, Koltay Róbert, Pogány Judit, Szurdi Miklós. Jó iskola volt, sok alapot adott, amit a mai napig vissza tudok idézni azokból az évekből.

- Színházak?

- Többfelé megfordultam (Kecskemét, Zalaegerszeg, Veszprém), még az Operettszínház kórusában is, de amikor megalapítottuk a Singerst, az annyira bejött, hogy elvitt egy más irányba. 24-25 évesek voltunk és 15 évig rettentő nagyot futott a szekér velünk.

- Most ugorjuk át azt a tizenöt évet! Mi volt az ok, ami egy sikeres jazzformáció vezető alakját, meghatározó emberét változtatásra, irányváltásra késztette?

- Ez nem egy pillanat műve volt. 35 éves voltam, amikor jelenlegi tanáromat, Berle Sanford Rosenberget megismertem.

- Jó tenorista volt, emlékszem az Erkel Színházban Pillangókisasszonyban láttam, egy időben sokat szerepelt nálunk.

- Alkata nem kedvezett a karrierjének, ami betegség miatt félbe is szakadt, akkor kezdett el tanítani. Láttam egy interjú vele, annyira tetszett, hogy megkerestem és az azt követő nyarat végigdolgoztam vele. Harmincöttől harmincnyolc éves koromig, három éven át jártam hozzá. És közben semmit nem énekeltem ebből a műfajból.

- Még nem érezted erősnek Magadat hozzá?

- Nem, egy koncertem tényleg volt, de abba majdnem belehaltam. Kiderült, hogy megvannak a magas hangok, ki tudok állni, de a teherbírás az még nincs meg. Hollerung Gáborékat megkerestük Falusi Mariannal, hogy szeretnénk egy olyan estet (még gázsit sem kérünk), ami rólunk szóljon. És kaptunk egy estet a Zeneakadémián. Kiderült, hogy én erre még nem vagyok kész, így rátettünk még egy évet a tanulásra.

- Közben a Singers ment változatlanul…

- Így van. És a következő évben jött a füles, hogy Szegeden meghallgatás van. Gyüdi Sanyi és Pál Tamás akkor kezdtek és tetszettem nekik. Emlékszem a meghallgatás utáni első találkozásra, amin Sanyi mondott valami olyasmit, hogy majd igyekeznek a Singershez alkalmazkodni. Mondtam, hogy állj, állj. Ha olyan munkát adtok nekem, amivel meg tudom tanulni a repertoárt és még az alap megélhetésem is biztosítva lesz, akkor én a Singersből kilépek. Ez így is történt. Kiléptem, eredetileg úgy volt, hogy a helyemre jön valaki, de azután egy évvel később csináltunk egy búcsúkoncertet és a Singers megszűnt állandó együttesként létezni. Onnantól egyértelmű volt, hogy ezt kell csinálnom.

- Leköltöztél Szegedre, a színház társulata befogadott.

- Sőt, párkapcsolatomban is egy nagy váltás történt, egy teljesen új élet kezdődött.

- Mi adott ehhez erőt? Harmincöt-negyven táján már nem gyakori az efféle váltás, ráadásul Téged mindenki beskatulyázott a könnyű műfajba.

- Én legbelül mindig tenorista voltam, az egy elvarratlan szál volt az életemben. Tetszhalott állapotban ott volt mindig. Teljesen mindegy, hogy harmincöt éves koromban kapartam onnan elő, az ugyanolyan frissen ott volt, mintha huszonnégy lettem volna. Onnantól kezdve ugyanazt az életet éltem, mint mindenki más, csak később kezdtem el. Én ezt nem bánom.

- Mennyi idő alatt hoztad be ezt a „lemaradást”?

- A teherbírásomnak hála, öt-hat év alatt meglett az alaprepertoárom. Kialakult az állandó bázisom, Szeged mellett Pozsony és Kassa és utána ez egyre terjedt, szép lassan a koncertélet is rám kapott.

- Operaház hogy indult?

- Az első megkeresés még Ókovács előtti vezetéstől indult. Győriványiék kértek fel a Trubadúrra, de ahogy közeledett és egyre kevesebb próbát kaptam volna, inkább visszaléptem.

- Nem akartál félsikert?

- Nem akartam kudarcot, s hogy kialakuljon egy helyszín iránti félelmem. Akárhogy is nézzük, a fiatal tenorok általában úgy csusszannak be a Házba, hogy kis szerepeket kapnak, s amikor megszokja a légkört, akkor adnak neki nagyobbat. (Most néztem, Boncsér Gergő öt évvel ezelőtt Hirnök volt az Aidában, most meg az egyik vezető tenor.) Nekem viszont megvolt a repertoárom a nagy szerepekből és nem akartam a pozsonyi Kalaf után visszamenni Pesten Goroba. Így Győriványiékkal abban maradtam, hogy kitűznek a következő évadra Bánk bánra és Pinkertonra. Ezután viszont menesztették őket és átvette az évadot Ókovács. Az első levele felém arról szólt, hogy Bánk bánt módosítják Ottóra. Én meg visszaírtam, hogy bocsánat, de ha a Bánkra kértek fel, Ottóval nem szívesen debütálnék. Így maradt Pinkerton. Ennek a szerepnek kisebb a tétje és be volt énekelve (A trubadúr meg nem). Így volt ez jó.

- Azt mondtad, hogy mindig élt benned egy tenor. Volt benned egy élmény a tenorlétről gyerek-, vagy kamaszkorból, esetleg még későbbről, ami meghatározó volt?

- Én nem voltam ilyen tudatos. Ez részben fakadt abból, hogy ahol én felnőttem Pakson, nem volt ilyen lehetőségem. Nem volt benne a családban, hogy feljárunk operát nézni. Megfogott, ha hallottam valamit. Nagyon érdekes, volt egy Tom Jones-kazettám, amit rojtosra hallgattam és énekeltem vele együtt a dalokat.

- És Ő rendesen énekel magas fekvésben.

- Igen és feltűnt, hogy bírtam a magasságot, de ezzel nem foglalkoztam akkoriban. Gór Nagy Máriánál volt olyan musical záróvizsga, ahol mindenki nézett, hogy milyen jól szól ez vagy az a dal. De Olga néni volt, aki ezt kikaparta belőlem.

- Sík Olga, az első énekmestered…

- Ő nyitotta meg azokat a lehetőségeket, amik a biztos magasságok felé vezettek. Nagyon szomorú volt, amikor látta, hogy Singers sikeres. Kiakadt, hogy én kocsmákban énekelek, ahelyett, hogy rendes tenorista lennék. Már nem tanított, a halála előtt egy-két évvel elmentem hozzá meglátogatni. Emlékszem, megfogta az arcomat és odahúzott magához: „ígérd meg, hogy egyszer operaénekes lesz belőled”. „Megígérem”. Nyilván nem csak ez, de ez is közrejátszott.

- Ez egy elég zárt szakma, hogy fogadták a Singers sztárját? Nem volt olyan, hogy mit keres ez az operaszínpadon?

- A szakma kivárt, hogy ez nem csak egy múló hóbort-e. Mert a lényeget nem közöltem velük, hogy én már 35 éves korom óta ebben élek. Csak azt látták, hogy egy hónappal a szegedi premierem előtt még a Singersben énekeltem. Az átmenetet nem látták. De magam sem voltam olyan biztos a dologban.

- Az Adriana Lecouvreurral indultál, ugye?

- Igen, majdnem minden összejött. A premier nagyon jól sikerült, de két napra rá, a második előadásra meg elment a hangom. Ez volt januárban, de a nagy áttörés májusban történt, amikor egyedül maradtam a Faust elkárhozására. Ott muszáj volt felszívnom magamat, mert kilenc nap alatt hat előadás ment. Az emberpróbáló sorozat volt és bírtam. Nem csináltam semmit, elvonultam és csak az előadásokra jöttem ki a szállodából. A következő évadtól kezdve haraptam a szerepeket. Bohémélet, Álarcosbál, Tosca, stb… Onnantól világos volt, hogy lehet rám számítani.

- Pozsonyban előbb mutatkoztál be, mint Pesten.

- Akkor egy olyan igazgató volt Pozsonyban, aki hangokban gondolkodott: Peter Dvorsky. Olyan füllel hallgatott, mint egy énekes. Jártam én Pestre akkoriban is meghallgatásokra, de egy sem volt sikeres.

- Ha kapsz egy új szerepet, hogyan ugrasz neki? Kotta vagy hangfelvétel?

- Korábban többnyire összevagdostam valamelyik nagy tenor felvételét. Hallgattam, hallgattam és utána álltam csak neki. De akkor gyakran „rámragadtak” az illető megoldásai, manírjai, ez általában nem állt jól nekem. Mostanában az első használható órát felveszem és magamat hallgatom. Mostanában gyakran párhuzamosan kell tanulni, ami nehezíti a dolgot. De bizonyos fokig bezárult a kör, legtöbbször olyanokra kérnek föl, amit már énekeltem. Régebben volt egypár munkás feladatom, például a Rajnai sellők vagy Busoni Doktor Faustusa, alig néhány előadást játszottunk belőle és másfél, kéthónapnyi munka volt benne. De nem bántam meg, mert sok érdekes darabot megismerhettem. Ilyen volt például a Sly. Az ismeretlenségből Carreras vette elő a betegsége után, a kedvéért átírták egy egész hanggal mélyebbre, és ha már volt transzponált verzió, Domingo is ráröpült. Amikor én beálltam a darabba, az eredeti fekvést énekeltem, amire nagyon büszke is voltam. Azt gondolom, hogy az az előadás az eddigi szakmám csúcsa volt, Göttinger rendezése is elsöprő volt.

- A mostani karanténhelyzet miatt nem derül ki, milyen lehet két hónapon belül énekelni a Szöktetés Belmontéját és a Tannhäuser címszerepét (hiszen ez utóbbi elmarad). Nem féltél elvállalni? Nagyon más hangadást kíván a két szólam…

- Mindig mindent a saját hangomon énekelek. Ahhoz hogy bírjam a Tannhäusert, el kell előtte énekeljem a Belmontét, így a wágneri szerepet is jobban bírom, mivel a lírai hangvétel felől közelítem meg. Nekem ez mindig bejött. Azonkívül Gyüdi Sanyi mondta egyszer rólam, hogy olyan vagyok mint a Hosszú Katinka. Ha van egy nehéz világversenye, akkor nem visszavonul, és csak arra koncentrál, hanem bevállal köré jó pár kisebbet. Így a tétmeccs egy lesz a sok közül. Nálam ez is működik.

- Hogyan tovább, mennyire tudatosan tervezed a pályádat?

- Ez a helyzet, amiben most itt ülünk, még inkább arra késztet, hogy nem tervezek. Remélhetően ez a szituáció csak a rövid távú életünket blokkolta csak, de véleményem szerint alaposan átrajzolja majd a piacot. Lesz szerintem egy olyan átrendeződés, hogy mindenki jobban meg fogja becsülni a munkáját, ami van. Nem lesznek olyan lehetetlen különbségek énekes és énekes között gázsiban és elismertségben. Hogy nevet is mondjak, egy Kaufmann is meg fogja becsülni, ha minőségi helyre felkérik. Az a helyzet, hogy Milánó, Bécs, München és a többiek sorra dőltek be kártyavárként. Az énekesek pedig otthon ülnek. Ha az énekes két hetet nem énekel, két hét plusz munka vár rá, ha két hónapig, akkor is legalább egy hónap, mire visszatornázza hangját a megfelelő minőségre. De egyébként tervezek, hiszen az Operaház például meghirdette a jövő évadját.

- Nemzetközi karrier?

- Nagy házak esetében azért nem vonz, mert akkor komolyabban kéne egy ügynökséggel szerződni, és onnantól az ügynök mondja meg, hogy mit vállalhatok el és mit nem. Én ilyet nem szeretnék, az állandó utazások sem vonzanak. Nekem ez így bőven elég. Meghallgatásokra sem szeretnék már járkálni.

- Nemrég múltál ötven éves. Volt valamiféle számvetés, hogy mit szeretnél még elérni?

- Itthon felkérnek, de nem azért, mert kell nekik egy tenor, hanem, mert László Boldizsár kell nekik. Az ötven év meghozta azt az érzést, hogy elkezdett a nevem működni. Ez jó, de nem akarok ezzel visszaélni sem. Féltem a január 6-i „jubileumi” koncerttől. Ráadásul visszanyúltam a régi műfajomhoz is, izgultam, hogy az Erkel Színház nem lesz-e túl nagy. Ez a nevem próbája volt és csak voltak ezerkétszázan. Ez tehát működik, nekem ennél több nem kell. Ezt még szeretném hatvan-hatvanötéves korig működtetni. Ahol elnézik nekem, hogy huszonéves szerepeket alakítok. Mert engem akarnak.

- Sok koncerted maradt el?

- Alapvetően készültem erre a helyzetre, mert eléggé agyalós típus vagyok. Január közepén kaptam a hírt, hogy egy zeneszerző barátom, Keresztes Zoli, akiről addig csak azt tudtam, hogy Kínában él, Vuhanban maradt karanténban. Azóta tudtam, hogy ez be fog ide gyűrűzni, amikor Európában először felbukkant, tudtam, hogy mire kell készülnöm, Zoli mondta is. Nagyjából az jött be, amit számoltunk. Még reménykedtem, hogy a Mester és Margarita valahogy eljut a premierig, de nem jutott. Ha számszerűsíteni akarom, akkor az egész évad kb. harmada elúszni látszik. Ha júniust is viszi, akkor még több. Ha konszolizálódik a helyzet, az Operaház, mint legfőbb játszóhely nyugodtan tehetne olyan lépést, hogy júliusban-augusztusban lejátssza az elmaradt előadásai egy részét. Közönség is akadna rá, ezen a nyáron senki nem fog vadul utazgatni. Én főleg azokért a zenészekért izgulok, akik a haknikból éltek elsősorban. Nekik nincs sok tartalékjuk.

- Hogy jött ez a Vírusírtás klipp?

- Valamiképpen szerettem volna jelt adni. Figyelgettem, ki hogyan szólal meg. Láttam az embereket nem otthon maradni és egyszer csak bevillant a Nessun dorma. Ültem itt a nappaliban és elkezdtem írni a szöveget. Egy idő után tovább küldtem Éger Lacinak, aki a januári koncert új dalainak a szövegét írta. Tudtam, hogy egy nap után kirázza a kisujjából, így is lett. Kicsit kellett a szövegen finomítani, de az üzenet változatlan. Másnap itt Szegeden felénekeltem az egyik barátom stúdiójában, természetesen szeparáltan voltunk. Utána kiküldtem Vuhanba Zolinak, hogy keverje meg. Majd egy napsütéses napon felvettem itthon kamerával a képet. Az egészet feltettem egy szerverre, felküldtem Pestre a lányomnak, aki összevágta a végleges változatot, a volt feleségem pedig aláírta az angol szöveget. Négy napja tettem fel. Hogy ennyien megnézik, nem is gondoltam, most már [március 25-én – a szerk.] százezernél járunk.

- Miért érezted fontosnak a megszólalást?

- Sok művész nem úgy tekinti a médiát, hogy azon neki meg kell jelennie, sőt olyan is van, aki irtózik az efféle nézettségtől. Meg kell nyilvánulni, mert kevés az, ha simán melléállunk egy ügynek és mondjuk, hogy maradj otthon. Csak akkor lehet hatásos, ha ezt le tudod vinni a saját személyes szintedre. Mert nem lehet eljutni oda, mint Olaszországban. Nekem a szüleimet is óvnom kell, ők hetven felettiek, sőt a nagymamám is köztünk van 97 évesen. Nagyon bízom abban, hogy az emberiség tanul ebből a dologból. Lám, lehet élni fele ekkora energiafelhasználásból. Hogy mindenki megéljen, de az ember ne szipolyozza ki a Földet, de egymást se. Ennek össze kell jönnie, mert különben tönkremegyünk!

forrás: http://momus.hu/

Sportnyelven szólva szurkolok az emberiségnek. - Villáminterjú Pataki Ferenc színművésszel.

Kultúra a fotelből - Pataki Ferenc ajánlja

Hogyan töltöd a napjaid a járvány idején?

Bár szomorú vagyok, hogy félbe kellett szakítanunk az Orlai Produkció Hogy szeret a másik című új előadás próbáit Göttinger Pál rendezésében, megpróbálom ezt a váratlanul nyakamba szakadt szabadidőt értelmesen eltölteni. Miután bezárkóztunk, több időm jut a családomra: társasjátékozunk, filmezünk, főzünk. Tudok olvasni, itthon edzek, tanulom a szövegemet. Megvisel, hogy távol kerültem a kollégáimtól, akikkel nagyon szeretek együtt lenni. Ráadásul az is aggasztó, hogy nem lehet tudni, meddig húzódik a járvány, mikor tudom folytatni a munkát, hiszen szabadúszó színészként akkor keresek pénzt, ha dolgozom. Mindezek ellenére habitusomból fakadóan igyekszem pozitívan kezelni a helyzetet. Szeretném átrostálni a gondolataimat: tulajdonképpen miért is került a bolygónk ebbe a helyzetbe. Sportnyelven szólva: szurkolok az emberiségnek. 

Mi volt a legutóbbi, emlékezetes kulturális élményed?

Az elmúlt hónapokban próbáltam, szinkronizáltam vagy előadásaim voltak, ezért nem volt időm nézni a kollégáimat vagy moziba járni. Viszont örömmel tettem eleget a Magvető Kiadó felkérésének. Sándor Iván Amit a szél susog című új könyvének bemutatóján olvastam fel részleteket. Szívmelengető élmény volt részt venni az éppen 90 éves író születésnapi köszöntésén. A szervezők mellett pályatársai, barátai köszöntötték: például Darvas Ferenc zeneszerző zongorán játszott.

Ha három művet kéne felsorolnod, ajánlanod az otthon maradás idejére, melyek lennének azok?

Ilyen időkben vaskosabb regényeknek is nekiláthatunk, az ember jobban el tud mélyülni. Tervezem újraolvasni Thomas Mann gyönyörű bibliai parafrázisát, a József és testvéreit, vagy Musiltől A tulajdonságok nélküli embert. A jelenlegi helyzetre reflektálva szívesen ajánlom még Glukhovsky Metro trilógiáját is. Ebben egy atomháborút követően a moszkvai metróba kényszerülnek az emberek, mert a felszínen sugárzás miatt már nem lehet élni. A metró különböző állomásai városállamok közösségeként működnek. Nagyon izgalmas társadalomkritika: mi van akkor, amikor az embernek csak az ember marad. Kedvenc zeneműveim Rachmanyinov szimfóniái, különösen a II. és a III. Érdekes, hogy életem bármely szakaszában, bármilyen hangulatban szívesen hallgatom. Önkéntes karanténunk kezdetén tegnap este teljesen véletlenül belebotlottunk a televízióban az Aranyoskám című filmbe, amelynek Dustin Hoffmann a főszereplője. Arról szól, hogy egy férfi színész nem kap munkát, női ruhába öltözve színésznőként azonban remekül érvényesül. Jól esett ebben a feszült időszakban nagyokat nevetni a lányaimmal.

Az adott szó az egyetlen érvényes valuta

2020.03.19.

Göttinger Pál, a Junior Prima-díjjal kitüntetett színész és rendező ma arról is ismert színházi berkekben, hogy kiválóan meg tudja oldani a válságos helyzeteket. Ő azonban jobban szereti a nyugodt, építkezős szakmai munkát. A majdnem Oscar-díjas Susotázs és a Telefondoktor zseniális főszereplőjével beszélgettünk.

– Rettentő erővel robbantál pályád elején a színházi világba, gondoljunk csak a Prima Primissima Junior-díjra, amit 2011-ben kaptál meg. Gyanakodtál arra, hogy ezzel el kell számolni?
– Nincs ez benne a gondolkodásomban. Átlendült az életem egy fordulóponton, már nem „ígéretes” vagyok, hanem csak az „egyik”. Vizsgálom ezt az állapotot. Az tűnt fel például az utóbbi években, hogy afféle szaki lettem, akit sokszor hívnak beugrani más rendező helyére, ha beomlott valami az évadban, de mindenáron meg kell tartani a bemutatót. A legextrémebb példa erre a Macskadémon volt az Operettszínházban, amit két nappal a kezdés előtt vállaltam el, mert valami ott náluk annyira elromlott, hogy feltétlenül új rendező kellett hozzá. Odamentem, megcsináltuk. Megbíztak bennem. Ne becsüljük alá annak a helyzetnek a jelentőségét, amikor dől a szennyes lé, és gyorsan kell egy szakember, aki megoldja a problémát – ez lett mesterségem egyik címere, bár nem ez volt a szándékom. Elég sokat dolgozom, ami évi 4-5 bemutatót jelent – tulajdonképpen kritikai visszhang nélkül. Napszámosa lettem ennek a műfajnak, és ebben a helyzetben egyébként tűrhetően érzem magam. Ezért sem vert annyira földhöz, hogy véget ért a nyíregyházi főrendezőség, noha ellentmondásos helyzet számomra, hogy kikerült a kezem közül valami, s az elkezdett építkezést nem folytathatom.

– Csalódott vagy?
– Ezt a leckét kaptam sorozatban, nemcsak Nyíregyházán, hanem korábban a Magyar Színháznál vagy Kaposvárott, de a hajdani Bárka Színházban is: ma Magyarországon nagyon nehéz elképzelni, hogy felépíthetsz valami olyat, ami öt év múlva is áll. Azt ugyan elég tisztán látom, hogy öt év múlva mit fogok csinálni, de azt már nem tudom hinni, hogy ez olyasvalami lesz, amiért megküzdöttem, és aminek úgy örülhetek majd, mint valamiféle eredménynek.

Ez elég nyomasztó, tekintve, hogy ez a hivatás szétbarmolja az egész életedet, zárójelbe teszi a magánéletedet, amellett, hogy bőröndben vagy egy kocsi csomagtartójában laksz.

Amikor az ember még pályakezdő, úgy gondol erre, mint befektetésre – de a megtérülés nem nagyon látszik ma Magyarországon. Olyan elképesztő ütemben változik minden, hogy nem is éri meg az embernek valamire berendezkednie, mert egy pillanat alatt elsöprődik az útból, ami addig megkérdőjelezhetetlennek tűnt. 

– Mire gondolsz?
– A fiatalok Nyíregyházára szerződtetése például váratlanul kínkeserves volt. Nem jönnek le vidékre a gyakorlatot kereső, frissen végzett színészek. Pesten kilenc sorozat forog, azokra szinte részenként castingolnak. Aki Nyíregyházán van, az nem tud ilyesmiben részt venni, úgyhogy az állandó tagságot nem vállalják el a pályakezdők. Elképzelünk valakit, aki kislánykorától kezdve ugrál a tükör előtt, mert színész szeretne lenni, és aztán az álmát valóra váltva, egy nagyon kíméletlen képzés végén, huszonegynéhány éves korában felkínálnak neki egy színész-állást – és nem kéri. Hiába mondjuk, hogy kint lesz a képed az előcsarnokban, játszol négy szerepet és száz előadást évadonként, és azt az életformát fogod élni, amit mindig is elképzeltél magadnak – s kiderül, hogy ezzel már nem lehet vidékre hívni egy színészt. Túlzás nélkül mondom, hogy Nyíregyházán elsőrangú rendezőgárda van. Aki most Nyíregyházára jön főszereplő-szakos hallgatónak (hiszen a drámairodalom főszerepeinek nagyja huszonévesekre íródott), azoknak Mohácsit, Zsótért, Szikszai Rémuszt kínálunk – és nem elég. Ezt például soha nem gondoltam volna. Nagyon utálom, hogy minden Budapestre lejt. Nyíregyházán 113 000 néző jut egy 120 000-es városra. Semmilyen mércével nem lehet azt mondani, hogy aki oda szerződik, az eltűnik.

– A felnőtté válásod útja is leképeződött ebben az egynéhány elröppent évben – ugye, nem a keserűség a leghangsúlyosabb?
– Nem vagyok keserű, inkább megkönnyebbült. Irgalmatlan erővel teper a pályája első tíz évében az ember, óriási víziókat lát maga előtt, amelyek megvalósulásáért sok mindent hajlandó feláldozni. Most megkönnyebbültem, hogy annyira azért nem kell beledögleni. Sokkal izgalmasabb, értékesebb színházi vállalkozásokat tudok létrehozni, ha önmagammal rendben vagyok, mintha állandóan a potmétereimet csavargatom.

Az első években a legsötétebb alternatív agymenéstől a nagyszínpadi operettig mindent kipróbáltam; most már nincs rajtam ez a mohóság. Így amit csinálok, az jobban a sajátom.

Nem vagyok már huszonéves, és nem tudok már annyiszor fejen állni, mint kellett korábban, de ennek semmi köze a kesergéshez.

– Sok mindent kipróbáltál – aztán megtaláltad a rést a pajzson?
– Ha úgy tetszik, résnek, „piaci rés”-nek számít például az olyan rendező, akinek oda lehet adni egy darabot legalább azzal a bizalommal, hogy nem tesz benne kárt. És miközben színész-„túltermelésről” beszélünk, a harmincéves, deli, tetterős, énekelni-táncolni-beszélni tudó főszereplő-szakos fiú országos hiánycikk. Nem tehetségből van kevesebb, hanem szakemberből.

– Magadat szakemberként látod?
– Nagyobb kedvvel gondolok így magamra, mint a művészként, de sok önelemzésre nincs mód. Ha valaki egy feladatra felkér, azzal számomra el is dőlt, hogy nekem való, csak helyt kell állnom. Nyilván vannak dédelgetett darabok az asztalfiókban, amiket szeretnék valamikor megcsinálni. Nyíregyházán voltam a legközelebb ahhoz, hogy saját projekteket tető alá hozzak, de közben egy társulat állandó rendező tagja inkább azt kapja, ami marad, hiszen a vendégek választanak. Így, mialatt a vágyaimat rakosgathattam az asztalra a tervezéskor, szereposztásban, darabválasztásban is megkötöttük az együttélésből adódó kompromisszumokat. Most már úgy tekintek a Bárkában megrendezett „Tengeren” előadásra, mint egy másik színháztörténeti korszak részére. Úgy hívtak oda, hogy darabot is, szereposztást is szabadon választhattam, ami manapság elképzelhetetlen. Elhitték nekem, hogy a darab jó, és mindent megkaptam hozzá, szereposztástól a díszletig.

– 25 évesen kapuk nyíltak előtted. Ez számodra teljesen természetes volt?
– Nem gondolkodtam rajta. Sodort egy hullám, ami a pályám első évében a hátára vett. A POSZT-díjas „Love and Money” című darabom okán Bérczes László ajánlott a Bárkába, ahol Seress Zoltán, az akkor új igazgató egyébként is szövetségeseket keresett. Ugyanakkor ez lett az én balsorsom is, aminek a hatásait nem tudom azóta sem levetkőzni, hogy bár nagyon sok helyen megfordultam, de állandóan kezdődő vagy éppen kialakuló helyzetek közelében találtam magam – miközben alapvetően konzervatív fiú vagyok, és szívesebben töltöttem volna a tanulóéveimet valami kialakult, bejáratott, nagy múltú hely közelében.

Amit elképzeltem főiskolásként, hogy egy szakmailag erős kézben tartott intézményben beállhatok a sor végére, hogy ellessem a mesterség csínját-bínját néhány év alatt, amíg a saját készségeim megerősödnek – ez nekem egyáltalán nem adatott meg.

Holott azoknak, akiktől én tanultam, ez még magától értetődően kijutott, amikor még ők tanultak. Ez borzasztó deficit! Egy kicsit az embernek az agyára megy, hogy állandóan új korszakot akarnak vele nyitni. Miközben azok az intézmények, amelyek az én pályám során fordulópontnak számítottak – a Merlin Színház, ahol diplomáztam, vagy a Bárka, ahol először tag voltam, vagy a Komédium, ahol gyerekként az egészet elkezdtem –, már nincsenek is a térképen.

– 2008-as Bárka színházi ősbemutatója után tavaly újrarendezhetted Nyíregyházán a Tengerent. Miért vetted elő még egyszer?
– Bennem maradt. Eszembe jutottak jó mondatok, másrészt a nyíregyházi társulatnál ott van Horváth László Attila, akibe nagyon beleláttam Richardot. Harmadrészt Kálid Artúrral, aki a bárkás előadásban Mr. Lockhartot játszotta, időről-időre összesodródunk, s érezhető valamiféle cinkosság köztünk: ahogy felkértem, ő rögtön igent mondott. Mohón meg akartam kóstolni az idő múlását. Megbeszéltük, hogy semmit nem hozunk át a régi előadásból. Aztán persze a próbákon tapasztaltuk a természetszerű szintetizálódást. Volt azért 13 pont a fejemben, amit máshogy látok azóta, és máshogy is csináltuk meg. Jóval vesztesebbre és dekadensebbre sikerült az ördög figurája, hogy csak egyet mondjak.

– Mit látsz máshogy?
– A Bárka-beli Tengeren bohózati íze markánsabb volt, nem kis részben Kapa humorérzéke miatt. Akkor, a pályám elején 77 próbából raktuk fel ezt a darabot – most viszont célra kellett törni.

Fejből tudom a szöveget, mint ahogy azt is, hogy melyik poénnak mi a súlya, a mondatoknak mi az esése, és nem pusztán vígjátéknak játsszuk.

– Négy embert látunk a színpadon, mind a négy mást csinál, és mindegyik érdekes.
– A darabnak az a titka, hogy ezt a szörnyű, valószínűleg vizelet- és ürülékszagú helyet, ahol az egész játszódik, még mindig biztonságosabbnak gondolják a benne élők, mint a kinti világot. Ezt a furcsa ellentmondást nem lehet megrendezni, ezt csak megírni lehetett. A színészek pedig megérezték. Nem tudok eléggé leborulni Upor László előtt, aki a fordítást készítette – mondom ezt úgy, hogy az angol eredetit is majdhogynem tudom fejből, sőt, magam is fordítottam belőle nagyjából 50 oldalnyit még a főiskolán. Visszanéztem most a saját mondataimat – igazán szörnyűek, Upornak viszont ez nagyon parádésan sikerült. Egyébként azért az angol vagy ír darabokkal arattam a legnagyobb sikereimet, mert ezek színpadra született, de szerzői művek, nem az úgynevezett rendezői színházba valók.

– Rátaláltál egy felhasználóbarát formanyelvre?
– Azért ebben kegyelem is van.

– Ez mit jelent?
– Nem tudhattam például 2006-ban Londonban, hogy mire megyek vele, amikor besétáltam megnézni a Seafarer (Tengeren) ősbemutatóját. A Young Vic-ben voltam gyakorlaton, és közel volt a londoni „nemzeti”. Nálunk hatig tartottak a próbák, és amikor kisétáltam az ajtón, ez a darab volt sétatávolságon belül.

– Számodra ez a kegyelem, hogy jókor vagy jó helyen?
– A kegyelem számomra az, amiért nem megdolgoztam, hanem kaptam – és azért sok ilyen volt. Az is kegyelem, amikor a színházban nem ott mutatkozik meg a lelki, szellemi nyereség, ahová a sok munkát ölted. Rengeteg fáradtsággal megcsinálsz egy nagyon fontos jelenetet, órákig elemzed, kipróbáljátok, cizelláljátok, és aztán teljesen más lesz az, ami a darabban majd sokat ér.

Tisztességes, becsületes munka egyfelől, és a kegyelem másfelől. Utóbbi: csak úgy felragyog magától.

Kegyelem volt az is, hogy láthattam a Bárka színházból útjára indított Ördögkatlan Fesztivált felnőni és megöregedni.

– Úgy fogalmazol erről a darabról, hogy a kegyelem az, mikor az emberek egymásnak támaszai tudnak lenni.
– Ezért szeretném egyszer színre vinni öregekkel – egyrészt azért, mert a világ legcsodálatosabb jelenségének tartom az öreg színészt, másrészt mert azt hiszem, hogy ez a darab valójában erre a helyzetre van írva. Ezzel még adós vagyok.

– A Tengeren mennyiben szól rólad?
– Nagyon a sajátom. Ahogy a humorérzékemen keresztül elmismásolok dolgokat – ebben eléggé magamra ismerek. Meg abban, hogy az ember élete tartozás-felhalmozással telik. Ami ebben a darabban tartozásként van megírva, az nem évül el. Ezzel könnyű azonosulni nézőként is.

– Te hogy számolsz el a tartozásaiddal?
– Ügyetlenül, mint bárki más.

– Számontartod?
– Igen. Felnőtt emberek közt az adott szó az egyetlen érvényes valuta. Nem tud annyira felhígulni az élet, hogy ez elértéktelenedjen. Pont ezért esek annyira kétségbe, amikor azt látom, hogy van, akiknél nem számít: olyan rég volt már, ki emlékszik?! Van, aki emlékszik.

Grisnik Petra Rejtőt olvas

Készülünk

Gondolatok a „Lesz-e Ördögkatlan?” kérdés kapcsán


Készülünk a 13. Ördögkatlanra. Nem vagyunk babonások, tesszük a dolgunkat. Szervezzük a programokat, a helyszíneket, mindent, amit ilyenkor kell.


Közben sokan kérdezik, és mi is kérdezgetjük egymást: lesz-e 2020-ban Ördögkatlan? És ahogyan a kérdezők, úgy mi sem tudjuk a választ. De reménykedünk. Ám ez kevés, mert ha eloszlanak a felhők, és mi nem állunk készen, akkor nem foghatjuk a koronavírusra a kudarcot.

A járvány terjedését befolyásolni nem tudjuk – azon túl, hogy betartjuk az ezzel kapcsolatos szabályokat -, ezért hát azt tesszük, ami rajtunk múlik.

Az csak rajtunk múlik, jól végezzük-e a dolgunkat. A dolgunk pedig az, hogy a lehető legjobban előkészítsük-megszervezzük ezt a számunkra és még sokezer ember számára kedves, „szívünk-csücske” találkozót. A vírus éppen az emberi találkozásokat akadályozza, de bízva-bízunk, hisz mást nem tehetünk, hogy 2020. július 28. és augusztus 1. között találkozni fogunk a Katlanban. És ha már ott vagyunk, találkozunk például Dinyés Dani vezetésével a „Best of Beethoven”-programmal, a Corvina Kiadóval, Molnár Piroskával, a Nézőművészeti Kft-vel, Pál István Szalonna Bandájával, az 50 éve halott Janis Joplinra és Jimi Hendrixre emlékező koncertekkel, a 20 éves 30Y csapatával, számtalan családi programmal… és még további 600 programmal.

Nem mellesleg csatlakoztunk a „10 millió fa” nevű civil akcióhoz, és sok-sok fát ültetünk a katlanfalvakban.

Készülünk és bizakodunk, másként nem tehetünk.

Most a legfontosabb, hogy vigyázzatok magatokra és egymásra! Már csak azért is, hogy július végén találkozhassunk, és együtt mondhassuk: „Nem vagyunk normálisak!”

Találkozni jó! Most fogjuk csak igazán megtanulni, mennyire jó.

Ölel Benneteket (messziről) a katlancsapat.

forrás: http://www.ordogkatlan.hu


Rádiórománc - részlet

Kolonits Klári friss Kossuth-díjáról

BEZÁRNAK A KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEK

Hétfő éjféltől a rendezvényeket járványügyi okokból általánosan betiltják, a kulturális intézményeknél látogatási tilalmat vezetnek be – közölte Orbán Viktor miniszterelnök.

Lezárják Magyarország határait a személyforgalom elől, az erről szóló nemzetközi egyeztetések folyamatban vannak – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn az Országgyűlésben napirend előtt. Magyarország területére a jövőben csak a magyar állampolgárok léphetnek be.

Orbán Viktor az operatív törzzsel folytatott hétfő reggeli egyeztetés után bejelentette azt is, hogy hétfő éjféltől a rendezvényeket általánosan betiltják, sporteseményeket zártkapuk mögött lehet legfeljebb megtartani, ha vállalják a szervezők. De legjobb, ha úgy se – fogalmazott a miniszterelnök.

Bezárják továbbá a szórakozóhelyeket, mozikat, a kulturális intézményeknél látogatási tilalmat vezetnek be. Az éttermek, kávézók, üzletek csak 15 óráig maradhatnak nyitva, kivételt jelentenek az élelmiszerüzletek, drogériák, patikák – ismertette a miniszterelnök.

Azt mondta: Magyarország eddig a járvány első szakaszában, az egyedi megbetegedésekében volt, a következő napokban azonban át fog lépni a csoportos megbetegedések időszakába. Hozzátette: bármekkora a veszély, a legnagyobb esélyünk akkor van, ha összefogunk. Most is ezt kell tenni – hangsúlyozta Orbán Viktor, és azt kérte, a közös cselekvés és a nemzeti összefogás útját járják ebben a helyzetben.


Forrás: MTI, Színház.org

Az Operabeavató oldala Kolonits Klári Kossuth-díjáról

Kolonits Klára, Várjon Dénes és a Kaláka tagjai is Kossuth-díjasok

Az idei nemzeti ünnep egyetlen központi programja az ünnepélyes zászlófelvonás volt vasárnap délelőtt a Parlament előtt, a központi rendezvényeket, valamint a Kossuth- és a Széchenyi-díjak átadását a koronavírus miatt lemondták. A kitüntetettek listája a Magyar Közlönyben jelent meg. 

Magyarország köztársasági elnöke, Áder János a nemzeti ünnep, március 15. alkalmából kitüntetéseket adományozott.

ÁCS MARGIT József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas író, műkritikus, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, több műfajt átfogó, sokoldalú prózaírói és irodalomkritikusi életműve, a lélektani mélységek ábrázolása mellett a társadalomkritikai igazságkeresésre is nagy hangsúlyt fektető, örök érvényű írásai, valamint a rendszerváltoztatás történetét bemutató hiánypótló elbeszélései elismeréseként;

BERCZELLY ISTVÁN Liszt Ferenc-díjas operaénekes, kiváló és érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a magyar operajátszás egyik legnagyobb formátumú, markáns színpadi egyéniségeként főként basszbariton szerepekben nyújtott sikeres alakításai mellett példaértékű szakmai alázatról is árulkodó előadóművészete elismeréseként;

DÖRNER GYÖRGY színművész, kiváló és érdemes művész, az Újszínház ügyvezető igazgatója részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során nyújtott kimagasló színvonalú, emlékezetes színpadi, játék- és tévéfilmes, illetve szinkronszínészi alakításai, valamint a magyar szerzők műveinek bemutatását küldetésének tekintő, értékteremtő színházigazgatói munkája elismeréseként;

ERDÉLYI TIBOR Erkel Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, fafaragó népi iparművész, érdemes művész, a népművészet mestere, a Magyar Állami Népi Együttes örökös tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a magyar néptáncművészet és népi szobrászat területén egyaránt kiemelkedő, autentikus művészi életműve, a legnemesebb népművészeti hagyományokat egyedi stílusával ötvöző, sokrétű alkotómunkája elismeréseként;

HALMY MIKLÓS Munkácsy Mihály-díjas festő-, szobrász- és grafikusművész részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, az univerzális képzőművészi formakészletet népművészetünk motívumkincsével és jellegzetes színhasználatával ötvöző, egyedi stílusú alkotásai, a festészet és a szobrászat lehetőségeinek szintézisén alapuló, plasztikus rétegekkel felépített kompozíciói, az egyetemes és a magyar képzőművészetet egyaránt gazdagító művészi életműve elismeréseként;

KÁEL CSABA Nádasdy Kálmán-díjas rendező, érdemes művész, a Müpa vezérigazgatója részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során klasszikus és kortárs zeneszerzők operáinak kimagasló színvonalú interpretációit, valamint reklám- és dokumentumfilmeket, illetve színházi darabokat is magába foglaló, sikeres rendezései, továbbá sokrétű művészeti szervezőtevékenysége elismeréseként;

KEPENYES PÁL ötvös- és szobrászművész részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során az autentikus és a klasszikus szobrászi hagyományt a szürrealizmus sajátos látásmódjával ötvöző, a tér és az idő szimbólumait életre keltő alkotásokat, valamint egyedi ékszereket is magába foglaló szobrász- és ötvösművészi alkotómunkája elismeréseként;

KODOLÁNYI GYULA József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a kortárs magyar lírára erőteljes hatást gyakorló költői és műfordítói, illetve jelentős, főként a modern angolszász költészettel foglalkozó esszéírói életműve, valamint a Magyar Szemle című folyóirat újraindítójaként folytatott értékteremtő, a magyar polgári nemzeti hagyományt újraértelmező munkája elismeréseként;

KOLONITS KLÁRA Liszt Ferenc-díjas operaénekes részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során virtuóz énektechnikájával és egyedülálló belcanto repertoárjával nemzetközi színpadokon is sikereket arató, az opera mellett a klasszikus és kortárs oratóriumok megszólaltatása terén is kiemelkedő előadóművészete elismeréseként;

LADÁNYI ANDREA Liszt Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas balettművész, koreográfus, érdemes művész, színész, rendező részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során hazánk egyik korszakalkotó balettművészeként itthon és a világ legrangosabb színpadain aratott sikerei, valamint a kortárs magyar táncművészetet egyedülálló módon formáló és gazdagító, nemzetközileg is elismert koreográfusi, illetve táncpedagógusi munkája elismeréseként;

LOVAS ILONA Ferenczy Noémi-díjas képző- és textilművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a szakrális tradíciót kortárs minimalista eszközökkel ötvöző, örök érvényű emberi kérdéseket feltáró, karakteres alkotásai, egyetlen műfajba sem besorolható, egyedi alkotóművészete elismeréseként;

SÁRKÖZI MÁTYÁS József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, szerkesztő részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a hazai kortárs irodalmat gazdagító sokoldalú prózaírói, műfordítói, kritikai és publicisztikai életműve, valamint a 20. század eleji magyar szellemi-kulturális életet érzékletesen ábrázoló családi krónikái elismeréseként;

SKARDELLI GYÖRGY Ybl Miklós-díjas építész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a funkcionalitást, a fenntarthatóságot és az esztétikumot tökéletesen ötvöző, a múltból átemelt és a kortárs építészeti értékeket összhangba hozó, a városkép egységét és sajátos jegyeit mindig szem előtt tartó tervezői-alkotói életműve elismeréseként;

SOLYMOSI ZOLTÁN Harangozó Gyula-díjas táncművész részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során nyújtott, rendkívül karakteres és páratlan művészi érzékkel megformált és világszerte ünnepelt alakításai, valamint példamutató szakmai alázattal végzett táncpedagógiai munkája elismeréseként;

SUNYOVSZKY SYLVIA Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során nyújtott feledhetetlen színházi, televíziós és filmes alakításai, valamint a magyar irodalom klasszikusait magas színvonalon tolmácsoló kultúraközvetítő tevékenysége elismeréseként;

SZOMBATHY GYULA Jászai Mari-díjas színművész, kiváló és érdemes művész részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során karakteres megjelenésével, utánozhatatlan iróniájával a közönség szeretetét és a szakma elismerését méltán kiérdemlő, felejthetetlen színházi, filmes, televíziós és rádiós alakításai, valamint jelentős szinkronszínészi munkái elismeréseként;

VÁRJON DÉNES Liszt Ferenc-díjas zongoraművész részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során klasszikus és kortárs zenei remekműveket egyaránt magas szintű szakmai igényességgel, virtuóz módon megszólaltató, gazdag repertoárt magába foglaló zongoraművészi, valamint kimagasló színvonalú művésztanári munkája elismeréseként.

A Kossuth-díjat megosztva kapják a Kaláka együttes tagjai Magyarország számára kivételesen értékes, öt évtizedes művészi pályafutásuk során egyedülálló közösségteremtő képességükkel több generációt megörvendeztető zenéjük, a magyar és világirodalom klasszikus, illetve kortárs szerzőinek megzenésített versei mellett dalokat és rajzfilmzenéket is magába foglaló sokszínű, műfaj- és stílusteremtő előadó-művészetük elismeréseként:
BECZE GÁBOR Kossuth-díjas előadóművész;
GRYLLUS DÁNIEL Kossuth-díjas előadóművész;
GRYLLUS VILMOS Kossuth-díjas előadóművész;
RADVÁNYI BALÁZS Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző.


“EZT A SZÍNDARABOT MÉG SEHOL SE JÁTSZOTTÁK” – SZÍNHÁZI ALKOTÓK ÉS A KORONAVÍRUS

2020. március 16., hétfő 07:13

A koronavírus terjedése miatt az oktatási intézmények mellett bezárták az összes színházat Magyarországon, több nagy tavaszi- és országos hatású fesztivál kénytelen lemondani vagy halasztani programjait. A színházi, a cirkuszi alkotók és a táncművészek is létbizonytalanságba kerültek, aggódnak, mi lesz velük, ha az intézkedések pár hétnél tovább tartanak. Van, aki összeszámolni sem meri, mennyi tartaléka van, és akad, aki azon töpreng, hogy elmegy takarítani.

Mácsai Pál igazgató szerint a színpad kiemelt fertőzésveszéllyel járó hely, ha viszont a Rómeót játszó színész nem öleli meg a Júliát játszó színésznőt, akkor nincs értelme próbálni. A 24.hu-nak arról is beszélt, a legnagyobb baj, hogy nem lehet felkészülni a következő időszakra, hogy nem lehet tudni, mi vár ránk,


“mert ezt a színdarabot még nem játszották sehol, a dramaturgia ismeretlen”. 

A Katonában egyelőre két hétre álltak le, az igazgató Máté Gábor még gondolni sem akar rá, mit jelentene, ha minden jegyet vissza kellene váltaniuk. Az RS9 Színházat vezető Lábán Katalin szerint előfordulhat, hogy a színészeik egy részének a színházban kell majd aludniuk, mert nem fogják tudni fizetni az albérletüket.

„Már régen nem közalkalmazott a színházi dolgozók jelentős része, igen sokan már régen nem kapunk fix fizetést, betegszabadsággal és egyéb garanciákkal. A színházban dolgozók elsöprő többsége kisvállalkozó, vagy minimális alapbér mellett legalábbis részben az.


Ha hetekig vagy hónapokig nem játszunk, az a nagy színházak bizonyos irodai dolgozóit kivéve szinte mindannyiunk megélhetésére drámai hatással lesz”

– mondta Lengyel Anna dramaturg, a PanoDráma alapítója, aki hozzátette, a helyzet pszichés hatásaira is fontos figyelnünk.


“Azok a színészek, akik számlásként dolgoznak, annyi munkát vállalnak, hogy nyáron is meg tudjanak élni, tehát most nemcsak a tavaszi bevételeinktől esünk el, hanem a nyári megélhetésünk is kockán forog. A párommal a félretett pénzünket fogjuk felélni” – fejtette ki a Színház Online-nak név nélkül nyilatkozó pályakezdő színésznő, aki ennek ellenére szerencsésnek érzi magát, mert egy társulat tagjaként abban biztos lehet, hogy a későbbiekben lesz munkája.

Kiss Ernő Zsolt, a Madách Színház művésze az Nlc.hu-nak mondta el, noha napi sorozat szereplője, átfutott a fején, miből fognak vásárolni, hogyan fizetik majd a számlákat: “Nekünk is van hitelünk, mint sokaknak. Szóval elég kétségbeejtő a helyzetünk. Mára kicsit lehiggadtam, és úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy megpróbálunk nyugodtak maradni, a gyermekünkre koncentrálni és annak örülünk, hogy egészségesek vagyunk.”

A hét éve szabadúszóként dolgozó Makra Viktória is borúsan látja a saját helyzetét: “Amióta kijöttem az egyetemről, voltak fentek és lentek, de sosem aggódtam, hogy miből fogok megélni, bíztam benne, hogy mindig lesz valami munkám. És lett is.

De jelenleg 100 ezer forint van a bankszámlámon.

Márciusban nagyon sok előadást játszottam volna, abból akartam megélni májusig. Életemben először komolyan aggódom” – fogalmazott a színésznő.

A független alkotókat és társulatokat támogató Manna Produkció vezetőjét arról kérdeztük, milyen hatása lehet a koronavírusnak az alternatív szférára. Gáspár Anna azt válaszolta, a teljes leállás teljes bizonytalanságot eredményez. „A napokban több ezer alkotónak szűnt meg a kereseti lehetősége, rengetegen váltak munkanélkülivé. Ez maga a csőd azoknak a művészeknek, akik hónapról hónapra élnek az előadások játszása után kapott megbízási díjakból, illetve a színházi neveléssel foglalkozó társulatoknak, akiknek a közönsége az iskolákból kerül ki. És komoly károkat, feszültséget okoz a hirtelen jött szünet a színházaknak, az ott dolgozó művészeknek, háttérmunkásoknak, a jegyértékesítő hálózatoknak és a nézőknek is.


Nem tudom, hogy ebből a helyzetből hogy lehet újraépíteni a bizalmat és a biztonságot.

Félek, hogy ha fel is oldják a jelenlegi korlátozásokat, nem fogunk tudni egyhamar visszazökkeni a régi kerékvágásba” – nyilatkozta a Manna vezetője, aki azt is hozzátette, rendkívül érzékeny időpontban történt mindez. 

Ugyanis hétfőn, március 16-án kell beadni a teljes független előadó-művészeti terület számára kiírt működési pályázatokat: „Tehát miközben mindenki benne van a válságmenedzsmentben, a következő egy éves helyzetünket szignifikánsan meghatározó pályázat benyújtásának felelősségéről is szólnak ezek az órák”.

Gáspár Anna arról számolt be, minden művész lejátszott, de még ki nem fizetett előadásdíját igyekezett eljuttatni hozzá – ezzel párhuzamosan próbálja behajtani a megrendelőktől, színházaktól, cégektől a függőben lévő produkciós díjakat: „Van, akitől január óta várom a kiegyenlítést, csak hogy láttassam a helyzet másik oldalát is. Pályázati támogatásokból fenntartott színházi műhelyként nagyon nehéz helyzet, hogy miként tartsuk fenn a bejelentett munkaviszonyokat, mikor nincs munka, de ha felfüggesztjük a státuszt, akkor épp attól esnek el a munkatársaink, ami most talán a legfontosabb, a társadalombiztosítástól. 


Igyekszem mindenkit megnyugtatni, aki épp próbál, és rávenni őket, hogy függesszék fel a munkát a saját egészségük védelmében – természetesen a részarányos próbadíjak azonnali kifizetésével.

Nyilván vannak következményei, ha a kialakult helyzet miatt nem tudjuk teljesíteni mondjuk egy pályázatban vállalt kötelezettségünket, de most dönthetünk együtt úgy, hogy ha nem sikerülne módosítani a pályázat megvalósításának feltételeit a támogatónál, akkor inkább visszaadjuk a támogatást. Független színházi műhelyként, ahol rendszerint projektalapon dolgozunk a művészekkel, nincs „bemutatókényszerünk”, ezért vagyunk függetlenek. Miközben most látszik igazán, hogy mennyire sérülékeny ez a rendszer” – mondta a Manna vezetője.

A korlátozás bevezetése után, péntek 13-án, „Az ügynök halála” premierjén tért volna vissza a színpadra a Terápia sorozatból jól ismert Czintos József színművész Szatmárnémetiben. Az előadás rendezője, Bérczes László, lévén az Ördögkatlan társigazgatója, az alkotó és a fesztiválszervező oldaláról is látja a kialakult helyzetet: “Próbáltunk becsülettel az utolsó pillanatig – hiszen ez a dolgunk.


A koronavírusos járvány terjedését befolyásolni nem tudjuk – azon túl, hogy betartjuk az ezzel kapcsolatos szabályokat -, ezért hát azt tesszük, ami rajtunk múlik.

Az csak rajtunk múlik, jól végezzük-e a dolgunkat. A dolgunk pedig az, hogy jól megszervezzük ezt a számunkra és még sokezer ember számára kedves, „szívünk-csücske” találkozót, az Ördögkatlant”. 

Sütő András, színész a Drót.eu oldalán fejtette ki nem fél az anyagi kártól ami érte és ami érni fogja, de félti a szeretteit, a családját: “Ha távolabbról szemlélem, akkor pedig minden szülőt és nagyszülőt féltek. Féltem a nővérem, aki az egészségügyben dolgozik. A hazámat féltem, mert úgy érzem nincsen erre a járványra valójában felkészülve, de úgy érzem a világ sincs. A tehetetlenségben annyi jót azért találok, hogy


felértékelődnek a gondolatok, a fantázia, az álmok, a kapcsolatok, a pillanatok és a művészet is. Könyvek, filmek, zenék. Mert segítenek.”

Szalai Kriszta színész-rendező és író összes munkáját lemondták, de saját bevallása szerint ő is a “lelki haszonra” koncentrál, a békére, a csöndre. “Viszont vannak, akik albérletben élnek, gyermekkel és most fizetés nélkül maradnak, nem tudnak tisztulni, mert kajára sem lesz pénzük, ha csak nem jön az összekapaszkodás vagy az égi segítség. Na erre kéne egy alapot létesíteni! Amint bajban lesznek emberek, akik fizetés nélkül maradnak, akkor lépjünk együtt!” – írta Facebook oldalán az alkotó.

Az összefogás jegyében indult el a művészek támogatását célzó #neváltsvisszajegyet mozgalom, amelyre többek közt Ábel Anita színésznő is felhívta a figyelmet: “A szívem egy darabja a színházé. Ezért kérlek #neváltsvisszajegyet.


Ha megtartjuk a jegy árát és nem a szánktól vesszük el a falatot, akkor már segítünk! A színházaknak a jegyárbevétel a működés egyik alappillére.”

Addig is amíg újranyitnak a színházak az alkotók többsége folytatja a munkát. Bizakodnak a hatásos megelőzésben, tervezik áprilisi műsoraikat és számos teátrum jelentkezik élő közvetítésekkel.

Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe az Élő közvetítések koronavírus idején c. csoportot, amely számos kulturális élményt tesz elérhetővé. És bízunk benne, hogy Formanek Csaba rendezőnek igaza lesz, aki a Drót.eu-oldalán úgy vélekedett:


“Egészen biztosan csodás és katartikus időszak lesz, amikor újra kinyithatnak a színházak, és a visszatartott energiák kiáradhatnak. (…)

Tartsunk ki, ne féljünk segítséget kérni, ha szükséges, és adni, ha lehetséges. Abban bízom, hogy ha lezajlik ez az egész nehéz időszak, abból valamilyen értelemben mégis gazdagabban jövünk ki, mint ahogyan belefutottunk.”

forrás: Színház Online, Drót.eu

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed