Profi amatőrök masque-ja

(A Cupido és a Halál a Halastó Kórus előadásában)
Siklódi Csilla, 2009-06-30 [ Operabemutatók ]
2009. június 26.
Bárka Színház - Stúdió

CHRISTOPHER GIBBONS - MATTHEW LOCKE -
JAMES SHIRLEY:
Cupido és a Halál

Halastó Kórus
Dramaturg: Nényei Pál
Rendezte: Göttinger Pál

Két hétvégén hat előadásban volt látható a Bárka Stúdióban annak a kora barokk udvari játéknak (masque) modern változata, amely eredetileg a főúri szórakoztatást szolgálta a 16-17. században. Ezekben jellemzően mitológiai témákat dolgoztak fel tánccal, zenével, és kisebb (prózai) szerepekben a nemes hölgyek és urak is felléphettek.

Nem idegen tehát a műfajtól, hogy amatőrök is részt vegyenek az előadásban, de egyáltalán nem jellemző az, hogy egy amatőr társulat vállalkozzon arra a nehéz feladatra, amit egy barokk "zenés darab" színpadra állítása jelent. Teszik mindezt úgy, hogy a nézők már az első percektől felszabadultan szórakoznak, és egyáltalán nem a műkedvelő előadásokon megszokott elnéző mosollyal figyelik a színpadi csetlés-botlást.

A Cupido és a Halál előadásáról beszámolva a legszigorúbb mércével mérve is csak dicsérni lehet a kórus hangzását, szépen szólt a zenekar, ötletes a rendezés, magával ragadó a játék. Az amatőr jelzőt ez esetben csupán annyiban használhatjuk, amennyiben a szereplők nem megélhetési tevékenységéről beszélünk. Minden más tekintetben sokkal inkább amateur-ök ők, a szó eredeti értelmében, akik szeretetből (amo, amas, amat... - első latinlecke) teszik azt, amit. Civil életükben lehetnek profi zenészek, IKZE-díjas zeneszerzők, tanárok, építészek, vagy kőfaragók és balett-táncosok, de a színpadon elsősorban kórustagok, játszótársak, akiknél az együtténeklés, együttjátszás szeretete átsüt minden mozdulatukon.

Ez azonban nem volna elegendő a magas színvonalú produkció létrehozásához, rengeteg munka is van emögött. A szereplők a háttérben sem estek ki szerepükből, az előadás gördülékenységét a feladatok pontos ismerete és fegyelmezett elvégzése biztosította. A kórus összeszokottságában, a kidolgozott, tiszta, szép hangzásban, a pontos dinamikában is érezhető volt, hogy a magas színvonal nem a véletlen, hanem a következetes gyakorlás eredménye. A kórus működése mellett az előadás másik erőssége a minden részletre való odafigyelés volt. Nagyon ritkán lehet olyan produkcióval találkozni, amikor minden stílusban van tartva, semmi nem lóg ki a sorból. A rendező tökéletesen megoldotta azt a nehéz feladatot is, hogy miképp lehet a barokk dagályosságát, ma már nevetségesnek tűnő érzelmeit a humor eszközével fogyaszthatóvá tenni.

A darab szerzője, James Shirley az angol dráma nagy időszakának, a Shakespeare-t közvetlenül követő generációnak legismertebb színházi szerzője, akinek munkásságát derékba törte Cromwell parlamentjének puritán rendelete, amely megtiltotta a színházak működését (1642). Shirley tanító lett, néhány kivételtől eltekintve ezután csak iskolai darabokat írt. Az egyik ilyen kivétel pont a Cupido és a Halál, a portugál nagykövet előtt bemutatott masque, amelyet még ugyanebben az évben, majd 1659-ben újból kiadtak a zenei anyaggal együtt. A korszakból ez az egyetlen megmaradt teljes partitúra, ennek 1951-ben elkészült a modern kiadása.

Mivel a 17. században a zeneszerzők az előadókra bízták, hogy melyik hangszer mikor játsszon, e mostani produkció hangszerelése a kórus tagjait dicséri. A hangszer-összeállítást a lehetőségekhez tudták igazítani, a különböző szereplők megszólalásához társított hangszerek, hangszercsoportok a jellemábrázolást is segítették. Most zökkenő nélkül beilleszthetők voltak az olyan nem-barokk hangszerek, mint a szaxofon, didgeridoo, de szerepet kaphatott a szájdob (beatbox) is.

A korszakról, a darabról és az előkészítő munkáról szóló fontos információkat elolvashattuk a műsorfüzetben is, amely valójában fotókkal kiegészített, jegyzetekkel ellátott szövegkönyv volt. Az előadáshoz igazodva erre is jellemző a humoros hangvétel, és érezhetően nem csak az olvasóknak, de készítőiknek is öröme telik/telt benne. Az alkotómunkába betekintést nyújtó rész (23. jegyzet) és a szerelem orvosi leírása (26. jegyzet) ugyanolyan természetességgel jelennek meg egymás mellett, mint a színpadon a szakmai igényesség és a határtalan jókedv. A műsorfüzet líraelemző része (28. jegyzet) például olyan, mint Karinthynál a jó tanuló felelete.

Nem véletlen, hogy a 2008-ban tartott szakmai bemutató után gyorsan elterjedt a produkció jó híre, és már a Wikipedia nagyon korrekt angol szócikke is tudja, hogy az 1919-es Glastonbury Festival után a Halastó Kórus mutatta be másodjára a darabot. (Kár, hogy a rájuk mutató link nem találja meg az együttes honlapját...)
Nem csoda, hogy a 2009-es Bárka-beli előadásokra már elővételben elkelt minden jegy. Reméljük, hogy a siker nyomán a társulat további produkciókra kap lehetőséget. Nekünk, a Halastó partján ülőknek lenne nagyon jó, ha minél többen részesülhetnénk abban az élményben, amelyet a Cupido és a Halál megtekintése jelent.

Cupido és a Halál - Bárkával a Halastón

Írta: EveCarrot
2009. június 30. kedd, 09:00

A Cupido és a halál című barokk kisopera (masque) tavalyi munkabemutatója- és előadásai után, idén hivatalosan is bemutatásra került. Hat teltházas alkalmat tudhat a kórus maga mögött, hat olyan napot, amikor is a „gyanútlan” néző egy merőben szokatlan világba csöppent, ha erre a darabra váltott jegyet. Fürdőruhás, jó arc srácok jöttek elő a sötétből, hogy jól megmutassák nekünk mit tudnak, hogy megnevettessenek, szórakoztassanak, pillanatokra elvarázsoljanak. Kellemes kis estét élhettünk át; utána olyan igazi jó szívvel hajtottuk le a fejünket a párnáinkra. Dehogy mi van itt? Milyen kórus ez? Hogy jön ide egy kisopera? S pláne a bikini meg az úszónadrág? Olvassanak tovább, s mindenre fény derül!


A Halastó kórus 2004-ben alakult. A két karnagy, Halas Dóri és Tóth Árpi vezetéknevének összevonásából született meg a kórus igen találó neve. Aztán már csak pecabotot kellett bedobni ebbe a bizonyos tóba, s összefogdosni a halacskákat. Halak jöttek, halak mentek, de a kórus azóta is aktívan működik. Nem is akárhogyan!

A kórusokról az átlagembernek egészen lohasztó képe van; egy rakás unalmas ember, unalmas dolgokról énekel, miközben igazából csak azzal van mindenki elfoglalva, hogy fölszedjen végre egy csajt vagy pasit, aki valamennyire megjárja. Na, ezt a képet most tessék széjjel tépni, mindjárt festünk helyette egy újat.

A Halastó természetesen foglalkozott klasszikus zenével, de egytől egyig válogatott, valamilyen módon különleges művekkel, amelyekkel már önmagukban is felhívták magukra a figyelmet. Azonban az igazi különlegessége ennek a csapatnak, a kórusimprovizáció volt. Néhány egyszerű dalocska és különböző kézjelek biztosítanak itt kapaszkodót, minden más a pillanatnyi állapot, egymásra hangoltság függvénye. Az eredmény eszményi, érdemes legalább az életben egyszer meghallgatni őket, mikor impróznak. Telt az idő, s elérkezett a 2008-as év. A vezetők feltúrták a Zeneakadémia (bizonyára jó poros) archívumát, és rátaláltak a Cupido és halál című 17. századi, késő barokk kisoperára, melyet Matthew Locke és Christopher Gibbons szerzett. Lefordították, s átdolgozták a saját szájuk íze szerint. Az alapgondolatokon kívül semmi nem maradt, ami a barokk világot idézné. A klasszikus formákat széttörték, majd a szilánkokból olyan produkciót építettek fel, ami még belefér a műfaj tágan vett kereteibe, ahol a történet is megmarad, de már nem az, ami.

A darab most már nem halott emberek, halott és elavult gondolatait közvetíti, hanem élő világot láttat, olyan élőt amilyenek a szereplők maguk is. A Cupido és a halál igazából róluk szól. Ezért is kerülhetett ilyen közel hozzánk a produkció. Persze, most elemezgethetnénk az apróbb hibákat; igen, néhol volt egy-egy hamis hang, és persze bizonyos prózai részek sem úgy hatottak, mintha Sinkovits Imre mondta volna. És olykor az sem volt világos, hogy épp hol tartunk a történetben; de ez mind-mind igazából lényegtelen. Hogy miért is? Mert ezek a fiatalok most fogták magukat, s minden tartalék energiájukat bevetve létrehoztak valamit, ami érték.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tagok többsége hobbi-kórista, tehát amit csinált a múlt évben, s most, a Bárka színházban, azt „szerelemből” csinálta. A szabadidejüket, a kapcsolataik ápolását feláldozva gyakoroltak fáradhatatlanul.

S hogy mit láthattunk tulajdonképpen a színpadon? Ahogy beléptünk a terembe már visszafogott zene szólt, néhány kórustag adta meg az alaphangulatot. Aztán elkezdődött maga az előadás. A történet arról szól, hogy Cupido és a Halál fegyverzetét kicseréli egy számító, de egyben vicces kedvű inas, s ezután elszabadul a pokol. Fürdőruhás szerelmesek hullnak porba Cupido nyilai nyomán, s ősi ellenségek szíve gyúl szenvedélyre a Halál nyilainak tüzében. Strandhangulat, sok-sok homok(os), könnyed, humoros párbeszédek uralták az estét. A mű ’happy end’-el zárul, a veszélyes fegyverek visszakerültek gazdáikhoz, mi pedig ezután megihattuk a jól megérdemelt ásványvizeinket a büfében. Az este páratlan volt, a víz pedig drága. Halastó, köszönjük az élményt!



Cupido és a halál
Rendező: Göttinger Pál
Bárka Színház

Több mint anima

Interjú Szabó Borbálával
Tamás Zsuzsa

A Szabó-Varró szerzőpárosról többen hiszik, hogy Varró Dániel és Varró Dániel animája alkotja. Holott Szabó Borbála nem a népszerű költő lelkének másik fele, s még csak nem is gyógypedagógus, ahogyan az a Líra és Epika című darab egyik kritikájában megjelent. Szabó Borbála író, dramaturg.

PRAE.HU: A Varró Dániellel közösen írt darabotok címe Líra és Epika. Máris két formában találkozhat vele a közönség, hiszen játsszák a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban és május közepétől a Budapest Bábszínházban is. Mindenekelőtt hadd kérdezzem meg: nem féltetek attól, hogy túl komolynak tűnik a cím, elriasztja a közönséget?

Szabó Borbála: Nem, nem féltünk tőle, sőt igazából örültünk is neki, hogy van némi kettősség ebben: a darabból ugyanis kiderül, hogy egy királyfi és egy királylány nevét tartalmazza a cím, de persze az illető fogalmak elméleti oldalára is utal. Líra és Epika története egy mese, de az egész darab egy kicsit felnőtteknek is szól. A legtöbben nem számítottak erre, Nyíregyházán is ezt láttam: a szülők arcán megdöbbenés tükröződött, amikor kezdtek rájönni, hogy a darabnak van egy bonyolultabb rétege is.

PRAE.HU: Nem lehet, hogy ez kis túlzással egyszerűen csak azt jelenti, hogy a felnőttek már egyáltalán nem is gondolkoznak olyan fogalmakban, mint „líra” és „epika”?

Lehetséges. A Budapest Bábszínház közönsége talán egy kicsit más réteg, nem tudom. A bábelőadás rendezője Mácsai Pál, és ő kifejezetten örömmel vitt a rendezésbe úgymond felnőtteknek szóló, realisztikusabb elemeket.

PRAE.HU: A darab gyerekeknek szóló része némi tanító szándékot is magába foglal? Vagy inkább csak humor forrása a líra és epika kettőssége?

Nyilván igen, hiszen Dani a versformák rajongója, elméleti ember, és biztosan bennem is van pedagógiai szándék. De egyben született meg az ötlet. Nem úgy volt, hogy „most akkor mire tanítsuk meg a gyerekeket? Na, mondjuk a líra és az epika különbségére!” – hanem felmerült, hogy mi ketten csináljunk valamit. Ő tud verset írni, én meg darabot, akkor ezt rakjuk össze. Mindketten örülünk, ha tanulnak belőle gyerekek-felnőttek, de nem pedagógiai szándékból született a darab, és talán nem is didaktikus.


PRAE.HU: Tehát ki is ez a Líra és Epika nevű két főhős?

Két birodalomról szól a mese. Az egyik Líria, ahol mindenki versben beszél. Itt csapongók az érzelmek, az emberek füllentenek néha, viszont minden szép, amit mondanak: rímel és dallamos. Egy rímért eladnák a lelküket is. Itt Poézis király és Szinesztézia királyné az uralkodó pár, és az ő fiuk Líra királyfi. Ő az a típus, aki mindenbe belezavarodik, amit mond. Folyton magyarázkodik: elkezd valamit, aztán „megvilágítja” másként, még bonyolultabban, de az így már végképp magyarázatra szorul…

A másik birodalom Epikum: egy prózai világ. Lakói a tények, adatok szerelmesei. Büszkék arra, hogy mindig igazat mondanak. Nem álmodoznak. Terjengősen, egyszersmind kopogósan, unalmasan beszélnek. Prozetta királyné tartja a kezében a birodalmat, papucs férje pedig Eposz király, aki, ha csak alkalma adódik, visszavonul a könyvelésre.

Ez a két szomszédos birodalom állandóan harcban áll egymással, természetükből fakadóan. Folyamatosan szidják egymást, négyszáz éve hadakoznak, és a háborúban nagyon elszegényedett mindkét ország. Kisütik, hogy a királyfit és az epikumi királylányt össze kell házasítani: ezzel a dinasztikus esküvővel kezdődik a darab.

De megtörténik a baj: a királyfi nem azt mondja, amit kell, hanem mindig valami sokkal bonyolultabbat. Újabb háború veszi kezdetét, az eddigi legnagyobb, sok cselszövéssel és csatával. No és persze szóviccel. A darab végi csata egy szócsata, ahol mondatokkal dobálóznak.

PRAE.HU: Akkor ezt praktikusan valahogy úgy kell elképzelnünk, hogy Líria összes megszólalóját Dani formálta meg, és minden epikus részt te, vagy azért ennél bonyolultabb, összetettebb volt az együttműködés?

Egyértelmű, hogy a verseket ő írta, a prózai részeket én, de úgy, hogy előtte leültünk, megírtam egy szinopszist, jeleneteztem a darabot, és a karakterekről is sokat gondolkoztunk együtt. Például hogy ki milyen versformában beszéljen. Szinesztézia királyné szinesztéziákban: azok egy részét közösen találtuk ki. Vagy volt úgy, amikor az idővel már elcsúsztunk, hogy én megírtam egy jelenetet prózában, és Dani azt – mintegy műfordításként – verssé „fordította”. Sok mindent meg persze ő talált ki. Ahogy mesélni szoktuk: igazi Szabó-Varró szerzőpárosként legtöbbször én szabtam, ő pedig kivarrta.

PRAE.HU: A két előadásról annyit tudunk, hogy a nyíregyházi egy két órás színházi előadás, a bábszínházi pedig feleakkora, és értelemszerűen bábelőadás.

Dramaturgként több darabbal dolgoztam már, de először aggódtam szerzőként a saját mondataimért, szavaimért. Nehezebb volt húzni a saját szövegemből. A nyíregyházi előadást Göttinger Pál rendezte. Neki nagyon tetszett a szöveg, kicsit talán túlságosan is tiszteletben tartotta: így aztán vannak az előadásban hullámvölgyek, amikor a felnőttek még jól szórakoznak, de a gyerekek figyelme már kezd lankadni.

A bábszínházban sokkal fogyaszthatóbbá tették, egyúttal viszont kevésbé tartották tiszteletben a szöveget. A cselekmény maradt, de az elvontabb tartalom egy része ugrott. Viszont nagyon jók a színészek, ahogy Nyíregyházán is. És gyönyörűek a Bagossy Levente tervezte bábok is! Egészen finom mozgásokra képesek, akár legyinteni vagy vakarózni is.

PRAE.HU: Úgy tudom, dolgozol Karaiáth Orsolya Maffia-klubjának színpadra vitelén is, és készül egy Esterházy-darab is. Hogy állnak ezek a munkák, s mik a további terveid?

Közös munkának indult, de Orsi regényéből végül is egyedül írtam meg a darabot, és valami teljesen új dolog sült ki belőle. Nem az a novellafüzér-szerű, nosztalgikus és vicces hangvétel, amilyen a regény. Inkább abszurd színmű, aminek hangsúlyozottan semmi értelme, de sokat lehet rajta röhögni. Meg is egyeztünk, hogy más lesz a címe: Hét kicsi dívaként játssza jövőre a Budapesti Kamaraszínház, ha minden jól megy. Ezt nagyon várom, a rendező Almási-Tóth András szerintem a legalkalmasabb arra, hogy színpadra állítsa ezt az őrületet. Pikantériája a darabnak, hogy színre lép benne Esterházy Péter is – bár sajnos nem az igazi, csak egy álruhás –, viszont ez már át is vezet a másik kérdésedhez. A valódi Esterházy Pétert ugyanis felkérte a Bárka Színház, hogy a Haydn-év tiszteletére írjon egy darabot a mesterről. Ezt Göttinger Pál rendezi, és ennek leszek én a dramaturgja. Sokkal többet nem tudok még, hiszen nincs kész a mű.

Ezen kívül érdekel mostanában a prózaírás. Nagyon is igazi meséket kezdtem írni a saját gyerekeimről meg a barátaikról, fiúkról és lányokról. Kezdek rákapni erre az élvezetre, hogy amit leírok, az ott van a papíron és úgy is marad. Nem állítja színpadra senki...

Egy fórumbejegyzés a Cupidóról

2009. 06. 25. 14:59 abigel007 (647)
így viszont benevezek újra Cupidora, mert nagyon szerettem
úgyis muszáj ösmerkedni Göttinger Palival már csak Haydn feje végett is :P
fergeteges előadás, ám itt már abszolút jogos a műkedvelő jelző
miután nem színészekkel, hanem egy "amatőr" kórussal volt dolga
az opera műfaj ne ijesszen meg senkit, egyébként sem az, masque a becsületes neve, csak úgy végképp nem tudnánk, hogy eszik avagy isszák :P
sok a próza, ám van zene és tánc is
és rengeteg kreativitás és csapatmunka (a fordítás, a dramaturgia, a hangszerelés, a műsorfüzet, díszlet, jelmez, testfestés, kellékek, koreográfia mind-mind a lelkes tagokat dícséri)
meg kórusimpro, aminek a létezéséről eddig ebben a formájában még nem is hallottam, de rohadt jó és szívet melengető érzés - az igazat megvallva a végén a sötétben be is csatlakoztam ;D
és sokszor bizony szépen - mármint csúful :) - elbánnak az eredeti barokk szöveggel, a megírt zenével
ebből aztán igencsak szórakoztató előadás kerekedett
már a Tengerennél is az volt az érzésem, hogy Pali mindenkiből a maximumot hozza ki, ez az érzés most csak fokozódott, ennyi remek színész nem teremhet csak úgy egy kórusban, a szereposztás hihetetlenül találó ugyanis
a nemannyiraprofizmus is leginkább csak egy-két elkapott oda nem illő vigyorból, izgulós hangszínből vagy a főszereplő orbitális beszédhibájából derül ki (azé túlélhető...)
a nyárhoz illően hamisítatlan a strandfíling (homokálló cipő ajánlott! - mondjuk a strandtűsarkún lehidaltam kissé... :P), tán mintha még labdafújás is lett volna (bár arra már megvan a bevált emberem :D), az istenek fegyverzetéről nem is beszélve (nem tidzsura vannak hangolva :P)... szóval ezer meg egy szempontból ajánlott
ja és helyreállt a világ rendje, mer a legjobb pasik mégiscsak a basszus szólisták ;PPP
ámbátor biztos lesz, aki Kétségbeesik ;P
lényeg, hogy akit Cupido brutálisan legyilkol, az az Elíziumban még üdvözülhet ;)

Cupido kritika a Magyar Nemzetben

Szerelem és halál
Zenés-prózai példázat zavarokkal és stilizált formanyelvvel
2009. június 22. 00:00


Pethõ Tibor
Hazánkban sohasem játszott, erkölcsi tanulságokkal szolgáló, különböző műfaji elemeket hatásosan kombináló, úgynevezett masque-ot mutattak be az elmúlt hét végén a Bárka Színházban egy amatőr kórus, zenekar és színjátszó csoport előadásában. Az egyfelvonásos előadást Göttinger Pál vitte színre.

Mi történik akkor, ha Cupido és a Halál a tengerparti fövenyen lévő fogadóban száll meg, s az inas összecseréli fegyvereiket? A szerelem pusztulást, a halál gyilkos jelenléte pedig szerelmet szül, derül ki az ősbemutató ajánlójából. Akaratlan, szinte természetes szembenállásuk (s összekapcsolódásuk) következményei mögött kétségtelenül mély, de igazából evidenciának tűnő filozófiai gondolatok húzódnak. Ezeket túl egyszerűen interpretálva könnyen a közhelybölcselkedésbe mehetne át a rendezés. Jelen esetben ez semmiképpen nem következik be, úgy tűnik, Göttingerék pontosan látták a veszélyt, mi lenne, ha túl egyértelműen fogalmaznának. Viszont óvakodásukból egy másik irányú túlzás született: az absztrakcióra való törekvés. Ennek mindenáron való erőltetése sok esetben széttrancsírozza az előadás szövetét. A kezdő jelenetben még mindenki számára világos a helyzet: a túlfűtött fogadós (Rácz Lőrinc) meséli erotikus álmait „ásító inasának” (Sztojanov Georgi). Majd allegorikus figurák – többek között az Ostobaság, az Őrültség, a Kétségbeesés – tűnnek fel a lídói környezetben. Attribútumaik alapján azonban felismerhetetlenek, legalábbis az utolsó sorból. Szerencsére tudják, hogy szükségünk van mankóra, ezért a belépéskor minden néző kapott egy szövegkönyvet. Ez alapján menet közben kideríthető a személyazonosság. A továbbiakban is rászorul a közönség a kis füzetre, főleg, mikor a társulat egyébként lényegi részét jelentő kórus énekelni kezd, majd zenei betétekkel folytatódik a cselekmény. Jobb lenne persze, ha az előadás önmagában is működne, s mi könnyedén eldobhatnánk a mankót.
Felmerül a kérdés: mi szükség van az egyébként szép pillanatokat is eredményező, elsősorban a tömegjeleneteinek grandiózusságában erős rendezésnek arra, hogy ennyire szertelenül, összevissza legyen elvont? A biztató összetételű, ám láthatóan félamatőr társulat előtt két lehetőség állt kétségtelenül, amikor a darabra rábukkantak: vagy nagyon hosszú, kitartó munkával, szinte vért izzadva megpróbálnak olyan erősen stilizált formanyelvet használni, amely másodlagossá teszi a színészi alakítást, vagy pedig szándékosan rájátszanak az amatőr jellegre. Göttinger rendezése feltehetőleg az előbbit választotta, azonban sajnos megállt félúton. Így az a benyomása a külső szemlélőnek, hogy színészképzésben nem, vagy alig részesült fiatalok akaratlanul is megpróbálnak úgy viselkedni, mintha profik lennének. Ez olyan szembeötlő hiba, amit nem tud eltakarni sem a felemás stilizáltság, sem pedig a túlzásba vitt absztrakció. Ugyanakkor a tömegjelenetek megkomponált zűrzavara, a záró rész bizarr, tavaszébredésre s horrortörténetekre egyaránt emlékeztető képe az óriáslepedővel kétségtelenül a legsikerültebb, s a folytatás biztató ígéretét hordozó vonása a rendezésnek.
(Matthew Locke–Christopher Gibbons–James Shirley: A Cupido és a Halál. Bárka Színház, Halastó. Rendező: Göttinger Pál.)

Cupido és a Halál - 2009 - előadásfotók Madácsi Zoltántól

A Cupidóról a Kossuth Rádióban



"Cupido és a Halál: angol masque és a teljes odaadás a Halastó Egyesületben. (Tóth Árpád, Göttinger Pál, 70 énekes)."
ESTI SÉTA
Szerkesztők: Sándor Erzsi, Ránki Júlia

Opera fürdőköpenyben

Opera fürdőköpenyben

DÖMÖTÖR ÁGI2009. 06. 17., 11:28Utolsó módosítás: 2009. 06. 17., 11:29
SZÍNHÁZ | BÁRKA SZÍNHÁZ (VIII., ÜLLŐI ÚT 82.) 20.00

Operát ajánlunk, de nem akármilyet: híre pletykák útján terjed, mindenki el van ájulva tőle, jegyet kéz alatt lehet kapni rá, egyszóval szerencsés, aki bejut rá. Tavaly egy nyolcvanfős hobbikórus a Frankel Leó úti elhagyatott törökfürdőben színre vitte a Cupido és a Halál című barokk kisoperát, de nem szokványos módon: műanyag vízipisztolyokkal, fürdőruhában és fürdőköpenyben adták elő a darabot, azzal a céllal, hogy a 400 éves mű hasonló szórakoztató élményt nyújtson a nézőknek, mint keletkezésének korában. Az előadástGöttinger Pál rendezte, az egyik legtehetségesebb rendező a generációjában, aki már a Merlinben, a Bárkában bebizonyította, hogy tele van fiatalos, friss ötlettel (ő rendezte a tavalyi POSZT-díjas Love and Money-t és Varró Dániel és Szabó Borbála Líra és Epika című gyermekelőadását is a KOMA társulattal). Az előadás nagy sikert aratott, olyannyira, hogy bár százan fértek be egy előadásra, hírverés nélkül is minden este teltház lett. A sikerre való tekintettel a fiatal csapat idén is előveszi a Cupido és a Halál tréfás kalandjait elmesélő darabot, bár most nem kapták meg a jó hangulatú és akusztikájú törökfürdőt a produkció helyszínéül, így a Bárka Színház egyik termében láthatják a nézők a homokkal felszórt előadást június utolsó két hétvégéjén.



Az előadás alapjául szolgáló kisopera a 17. században született, szerzői Matthew Locke és Christopher Gibbons. A kottákra a Halastó kórus karnagyai, Halas Dóra és Tóth Árpád a Zeneakadémia archívumában bukkantak rá évekkel ezelőtt, a darabot akkor még Magyarországon senki nem mutatta be. A történet egy vígjátéki alapszituációval kezdődik: Cupido és a Halál egy fogadóban szállnak meg, ahol az Inas összecseréli fegyvereiket, így a Halál kiszemeltjei olthatatlan szerelemre gyúlnak egymás iránt, ellenben Cupido az egymásnak választott szerelmeseket halálra sebzi. Ebből aztán támad egy kis kalamajka. A kórus egy lelkes társaság, amiben akad végzett és még nem végzett zeneszerző hallgató, amatőr zenész, építész, orvos, művészettörténész, mérnök, védőnő, informatikus, botanikus, játszótér-tervező, tanár, óvónő, gimnazista, egyetemi hallgató. Maga a rendező is beszáll az előadásba, a kedves szakállas Göttinger Pál furulyázik. Nézz előzetest!


_______________________________________________________

Előadások:
június 19., 20., 21., 26., 27., 28.

Cupido és a Halál a Bárkán!

Cupido és a Halál 2009




Kedves Nézőink!

Hatalmas meglepetésünkre kiderült a Cupido és a Halál c. operánk helyszíne:

Bárka Színház
1082 Budapest, Üllői út 82.

Kíváncsian és nagy szeretettel várunk mindenkit!

Üdvözlettel,
Halastó

június 19. (p), 20. (szo), 21. (v), 26. (p), 27. (szo), 28. (v)
Az előadások este 8 órakor kezdődnek.



Firkin Szombathelyen

"James Joyce a múlt század elején írta meg a modern kisember odüsszeiáját (Ulysses), egy egyszerű dublini hétköznap, 1904. június 16-a történetét. Az 1950-es évektől erre a napra emlékeznek Dublinban, újra eljátsszák a nap eseményeit, a korai reggelitől az egész napos bolyongás végéig. A regény szerint a főhős, Leopold Bloom, azaz Virág Lipót Szombathelyről származik. Ennek a gondolatnak jegyében indult útjára 1994-ben, és azóta kerül évről-évre megrendezésre a szombathelyi Bloomsday."

Táncosok, Guinness sör hordószámra - várunk mindenkit szeretettel.


FIRKIN - Szombathely
2009. június 16. 17:30-tól késő estig



Cupido sajtóközlemény és leírás

Cupido és a Halál egy fogadóban szállnak meg, ahol az Inas összecseréli fegyvereiket, így a Halál kiszemeltjei olthatatlan szerelemre gyúlnak egymás iránt, ellenben Cupido az egymásnak választott szerelmeseket halálra sebzi. Így indul a Cupido és a Halál című barokk kisopera története. Ehhez a darabhoz nyúlt Magyarországon először a 2004-ben alakult Halastó kórus. Tavaly tartott egy baráti munkabemutatót, ami a vártnál nagyobb sikert hozott (az öt előadásból öt teltházas lett úgy, hogy semmiféle hírverést nem szerveztek köré), ezért az alkotók idén is színpadra állítják hat alkalommal.

"abba a szerencsés helyzetbe jutottam, hogy láttam a Halastó kórus Cupido és a Halál című barokk operáját. Érdekes módon nem is a bennem lakó sznob élvezkedett a leginkább, hanem a limonádéra mindig szomjas szórakoztatóipari kisfogyasztó. Túlzás nélkül mondhatom, végigröhögtem az első 20 perc döbbenet után az egészet, a végén pedig összecsokiztam a gatyámat. Úgy jöttem ki a Lukács-fürdővel szemben lévő, az előadásnak helyet adó romos törökfürdőből, mint az egyszeri tinédzser az első szopatás és ecstasy-élmény után a Bedből."
TBG, http://index.hu/kultur/klassz/0827barokk/

A Cupido és a Halál egy 17. századi, késő barokk kisopera, szerzői Matthew Locke és Christopher Gibbons. A darab rendezője, Göttinger Pál 2008-ban csatlakozott a Halastóhoz, amikor a karnagyok felkérték, hogy segítsen színpadra vinni a kisoperát.

előadások időpontjai:

június 19. (péntek)
június 20. (szombat)
június 21. (vasárnap)
június 26. (péntek)
június 27. (szombat)
június 28. (vasárnap)

további információ és jegyek* az előadás honlapján:


*update: a jegyek - számunkra is hihetetlen sebességgel - idén is elfogytak. minden napra külön várólistát indítottunk, melyekre még érdemes feliratkozni a jegyrendelő oldalon.



XVII. századi angol masque*
Zeneszerzok: Matthew Locke és Christopher Gibbons
Szöveg: James Shirley

A Cupido és a Halál

A Cupido és a Halál egy 17. századi, késő barokk kisopera. Vannak benne beszélt és énekelt dialógusok, áriák és táncjelenetek. Körülbelül másfél óra hosszú.

A Halastó kórus

A Halastó kórus egy vegyeskar, amely 2004-ben alakult. Részletesen lásd a http://halasto.com oldalon.

A produkció

Bár nem színészek, hanem amatőr énekesek vagyunk, most mégis összművészeti színházat csinálunk, méghozzá olyat, amelyben tulajdonképpen darab minden résztvevője és munkatársa a Halastó tagja. Vagyis mi játszunk a hangszereken, mi szervezzük a helyszínt, a kellékeket, magunk tervezzük a saját jelmezünket, magunk fordítottuk le a darabot, mi varrtuk az elíziumi ponyvát, mi terveztük a honlapot és így tovább.

A szinopszis

Cupido és a Halál egy fogadóban szállnak meg, ahol az Inas összecseréli fegyvereiket, így a Halál kiszemeltjei olthatatlan szerelemre gyúlnak egymás iránt, ellenben Cupido az egymásnak választott szerelmeseket halálra sebzi. Mellékszálként megismerkedhetünk a Kétségbeesés alakjával, aki elkeseredettségében mindent megtesz, hogy rátaláljon a halálra. A darabban megjelenő Természet nem képes elviselni a cseréből fakadó tragédiákat, így megoldást nem találván elalszik. A végső megoldást Merkúr hozza, aki a fegyvereket visszacseréli némi megkötést szabva a jövőre nézve: Cupido csak a szegények között tarolhat, a Halál karja pedig nem érhet el a művészekig… Merkúr dolga végeztével felébreszti az alvó Természetet, kinek törékeny lelke azonban még mindig nem képes továbblépni a Szerelmesek hiábavaló halálán, ezért Merkúr felfedi előtte hollétüket: boldogan ücsörögnek trónjaikon az Elíziumban. A Természet elégedett, helyreáll a béke.

A darabválasztás

A Halastó kórus karnagyai, Halas Dóra és Tóth Árpád a Zeneakadémia archívumában találtak rá a kisoperára még évekkel ezelőtt, amelyet a feljegyzések szerint eddig Magyarországon még nem mutattak be. A kórus egy kortárs és egy barokk műsor után új, kreatív lehetőségeket keresett, a Cupido és a halál színpadra állítása alkalmasnak látszott arra, hogy szerteágazó kreativitásunkat kielégítse - bár arról természetesen fogalmunk sem volt, hogy ez mi mindent jelent. Hamar rájöttünk, hogy nem célunk a darab autentikus eloadása, mivel erre kevés megfelelően képzett ember van ma Magyarországon. A Halastó szemléletéhez közelebb áll az a cél, hogy a mű mondanivalója hasonló élményt nyújtson, mint keletkezésének korában. Ami azt is jelenti, hogy a néző egy közvetlen eszközökkel megvalósított, kortárs produkció résztvevője lehet.

A rendező

E cél érdekében rugalmasnak kellett lennünk a rendezésben, a hangszerelésben és különböző zenei megvalósítások terén is (amilyen például improvizáció betoldása). Olyan rendezőt kerestünk, aki méltányolja az ilyen elképzeléseinket, és szerencsénk volt. Göttinger Pál nemcsak zenei beállítottsággal rendelkezik, hanem - képzett színházi rendező létére - megvan benne az amatőrökre jellemző lelkesedés is. Olyannyira, hogy tavalyi bemutatónk óta ő is tagja a Halastó kórusnak.

*A Cupido és a Halál műfaja

A Cupido és a Halál egy masque. Mi az a masque?

Mondjuk, hogy az udvari szórakoztató ipar egy formája, amely főleg a 16. században és a 17. század elején virágzott. Van benne zene és tánc, éneklés és színjátszás, sőt díszlet és jelmez is, hogy teszem azt, az udvari építész is kifejezhesse tiszteletét patrónusának. Időnként az éneklést nem igénylő szerepeket udvari hölgyek és urak játszották. VIII. Henrik például előszeretettel szerepelt ilyen darabokban (ő persze valamennyire zenész volt, még dalokat is írt, wow!). A történet alapját mitológiai sztorikból merítik, amely a darab végére etikai drámává növi ki magát. Sokszor kortárs politikai és társadalmi üzenetet rejtett az allegória. Az angol színházi hagyományokban fontos szerepet játszott még a "dumbshow" (némajáték), amely közjátékként funkcionált a műben, például előfordult, hogy a tiszta zenei közjátékokat pantomimmel kísérték. A műfaj neve utal eredetére is: a néphagyomány szerint olyan előadásokból fakad, ahol maszkokat viselő színészek megleptek egy-egy nemes urat saját otthonában, énekeltek és táncoltak, ajándékkal kedveskedtek neki. Az előadás végén közös táncra hívták a ház népét és persze felfedték kilétüket.

A Cupido és a Halál című masque-ot 1653. március 26-án mutatták be először Angliában a portugál nagykövet előtt. Ez a tény ellentmondásban áll azzal az általános nézettel, hogy Oliver Cromwell ideje alatt Anglia egyöntetuen ellenséges lett volna a színházi élettel szemben. A történetet James Shirley angol drámaíró szerezte Ezópusz egyik meséjébol merítkezve. Miután 1642-ben Angliában bezárták a színházakat, Shirley iskolai tanárként kereste kenyerét, mely időszak alatt színdarabokat is írt diákjai számára. A Cupido és a Halál című darab is ebbe a kategóriába tartozik, bár inkább hasonlít egy udvari masque-ra, mint Shirley többi iskolai darabjára. Abban azonban eltér a masque műfajától, hogy a végén hiányzik a közös tánc a közönséggel, továbbá a prózai és zenei részek közötti arány miatt sokkal inkább az opera felé tolódik a mű.

Cupido teaser

Ördögkatlan szórólap


Megint bikinibe bújik Cupido és a Halál

2009.06.04. 14:32 - Index

Június végén újabb hat előadással jelentkezik a Halastó kórus sikeres darabja.

Cupido és a Halál egy fogadóban szállnak meg, ahol az Inas összecseréli fegyvereiket, így a Halál kiszemeltjei olthatatlan szerelemre gyúlnak egymás iránt, Cupido az egymásnak választott szerelmeseket halálra sebzi. Így indul a Cupido és a Halál című barokk kisopera története, amihez Magyarországon először a 2004-ben alakult Halastó kórus nyúlt. Tavaly tartott egy baráti munkabemutatót, amiről TBG kollegánk is lelkesen beszámolt. Az öt előadásból öt teltházas lett, ezért az alkotók idén is színpadra állítják hat alkalommal.

Az előadás időpontjai június utolsó két hétvégéje (június 19., 20., 21., 26., 27., 28.), az online jegyvásárlás június 4-én, csütörtökön indul. Ennek úgy viszik hírét, hogy szerdánként az összpróba után valahol Budapest belvárosában elénekelnek egy-egy kórustételt a darabból.

A Cupido és a Halál egy 17. századi, késő barokk kisopera, szerzői Matthew Locke és Christopher Gibbons. A darab rendezője, Göttinger Pál 2008-ban csatlakozott a Halastóhoz, amikor a karnagyok felkérték, hogy segítsen színpadra vinni a kisoperát.

A jobbik részünk... - Bérczes László az Ördögkatlanról

Ördögkatlan Fesztivál
A jobbik részünk...

Hogy kik lépnek fel, hol és mikor, meg hogy honnan a pénz és mennyi kéne még, esőhelyszín és szponzorok, közlekedés és szállás, meg hogy vendéglátósok és parkolóhelyek, sátorozás és pisilés... elmondjuk sajtótájékoztatón, hirdetjük plakáton, szórólapon, szpoton, íméjlen, honlapon, műsorfüzetben, erről nincs mit írni egy bevezető-felvezető-ajánló szövegben.


Arról kéne itt most nyökögni valamit, amit ritkán kérdeznek meg mások, önmagától meg az ember tán soha (de hát így vagyunk ezzel az életben is, bár e példálózás suta kicsit, mert hiszen az Ördögkatlan is az élet része, hogy azt azért mégse mondjuk, az élet is az Ördögkatlan része): MIÉRT?
Miért is csináljuk mi ezt az egészet? Jól hangzik és még igaz is: a régió felemelése, a minőségi kultúra terjesztése, a közösség, a találkozások öröme, a családi nyaralás satöbbi. Tudom cifrázni is, teli a padlás pályázati szövegekkel... De az ember mégsem azért kel fel tán reggelente, hogy felemelje úgymond a régiót, és barátunk-védnökünk, Cs. T., kinek egyik dalából lopom mindjárt a túlcsorduló lírát, hát ő sem azért veszi kezébe a gitárt, hogy minőségi kultúrát terjesszen, miközben végülis az (is) történik, amikor belecsap a húrokba...


Miért? Az biztos, hogy nem a pénzért. (Ez manapság nem hihető, ezért nem is bizonygatom, elég, ha mi tudjuk.) Nem is hírért, dicsőségért. (Tán egy kicsit azért is, de csak egy kicsit.) Nem is a Bárkáért, a faluért, a városért - de igenis, azért is. Ami biztos, hogy nem a szervezés gyönyörűségéért. Hogy gyakorlatilag tavaly augusztus óta, alighogy zártuk az elsőt, nyitottuk a következőt, és nem volt nap, hogy valamit ne szerveztünk volna, és nem kevésszer éreztük, és még mennyiszer fogjuk: elég, teli a hócipőnk.


De ha elég is, ha teli is, mégiscsak ebbe kapaszkodhatunk, mármint hogy lesz majd ez az öt nap - mert különben csak nyüzsgünk, zakatolunk, fontoskodunk, robotolunk, ügyintézünk, értelmet hazudunk az életnek, miközben éppen azt lopjuk ki belőle háromszázhatvanöt napon át. Pedig folyamatosan máshogy szeretnénk: mondjuk, elheverni a fűben, és angyalszárnyon felrepülni a csillagokig, ránézni a másikra és figyelni rá, elmondani magunkat és elcsodálkozni, hogy figyelnek ránk, bámulni képeket, nevetni bohócokat, hallgatni zenéket, a gyermek őszinteségével játszani, bámészkodni csak úgy, és visszanyerni kíváncsiságunkat a világ iránt... Önkéntelen elmosolyodni és azt észre se venni. Egy napra, öt napra, egy pillanatra meglelni elbitangolt jobbik részünket, és visszavarázsolni ezt a fránya varázstalanított-titoktalanított világot.
Angyali mosollyal tekinteni a világra - és éppen az ördögi katlan által. Így lenne jó. Így lesz. Ezért csináljuk.
Bérczes László

Az irodalom birodalmában - Sors Vera az Ellenfényben

GYEREKSZÍNHÁZAK | Gyerekszínház
Szabó Borbála-Varró Dániel: Líra és epika - KoMa Társulat, Móricz Zsigmond Színház
Sors Vera
2009. március 4-én a debreceni DESZKA Fesztiválon volt a Líra és epika visszaolvasó-próbája, a temérdek fesztiválprogram és előadás közül az egyik legélvezetesebb, ezért joggal lehetett bizakodni a méltó folytatásban: a bemutató április 9-én volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.
A DESZKÁ-n - Kiss Csaba Esti próba című visszaolvasó-próbájához hasonlóan - érthetetlen módon semmilyen hivatalos visszhangja nem volt, pedig a Líra és epika nagyon szórakoztató és szerethető produkció volt már abban a fázisban is. Már ekkor kitűntek azok a szerkezeti egységek, melyekről sejteni lehetett, hogy a születő előadásnak alapköveit adják majd.
A Líra és Epika Líria és Epikum népének örök konfliktusát és egy olyan szerelmet mutat be, melyben Líra herceg és Epika királykisasszony (Lőrincz Sándor és Patocskai Katalin), a két család által hangsúlyozott politikai és gazdasági előnyöktől függetlenül is egymásra találnak. A neveknek megfelelően a darab szövegében váltogatja egymást líra és epika, feszültségük dramaturgiai és irodalmi természetű is egyszerre. Szabó Borbála és Varró Dániel rendkívül szellemes, igényes nyelvi játékokkal és színvonalas szóviccekkel dolgozó szövegeit a rendező, Göttinger Pál rendezte össze, melynek eredményeképpen egy nyelvileg izgalmas és pörgős darab született. Műfajának megfelelően (zenés mesejáték) elsősorban gyerekeket céloz meg, nekik mutatja be azt a meseirodalomból és a szépirodalomból ismerős toposzt, amikor két ellenséges család gyermekei egymásba szeretnek. A bonyodalom és a megoldás végül egy másfajta szüzsében teljesedik ki. 

Azonban nem biztos, hogy szerencsés a Líra és epika beillesztépse a gyermekszínházi kategóriába. Az április 9-ei bemutató óta szinte folyamatosan játsszák az előadást Nyíregyházán, gyerekbérletben, ahol a célközönség az általános iskola alsó tagozata, ami - bármilyen inkorrektül is hangzik - nem tesz jót a darabnak. A 6-10 évesek ugyanis még túlságosan kicsik ahhoz, hogy ezt a rendkívül szellemesen megírt és jól dramatizált szöveget a maga teljességében meghallják és magukévá tegyék. Életkoruknak megfelelően sokkal érzékenyebben reagálnak az előadás vizualitására, mint az elhangzó szövegre, holott a kettő csak együtt tud teljes pompájában kiteljesedni. Érdekes módon a darabbeli háború, melyet kard helyett szavakkal, pontosabban a líriai és a prózai stílussal vívnak, felcsillantja annak a lehetőségét, hogy a szöveg, a koreográfia, a néha felhangzó zene és a színpad képisége együtt hasson. Az előadás ezen csúcspontja azonban mégsem tud végül kemelkedni a többi jelenet közül.
A jelmezek és a díszlet a darabban szereplő két nép habitusát követi: míg az epikumiakra a szürke és annak árnyalatai jellemző, a líriaiak esetében az élénk (és ezért vidám) színek teljes orgiája jelenik meg. A díszletet nagy, kb. 1,5 m magas, összetolt, egymásra halmozott kockák alkotják. Ezek egyszerre jelentik a két uralkodó család birodalmát. Elől nyitottak, ami lehetővé teszi, hogy a szereplők ezeken keresztül érkezzenek a színre, vagy éppen innen nézzenek kifelé mint egy tömlöcből vagy szobából. A nyílást fedő roló két fele a jelmezekhez hasonlóan kétszínű: aktuális árnyalatukat a jelenetben szereplőkhöz igazítják. Az időnként felbukkanó kellékek is látványosak. Amikor például a hirtelen haragú, hisztériás Prozetta királyné ál-felindulásból le akarja mondani az esküvőt - csak mert leánya, Epika kíváncsi jövendőbelije, Líra herceg küllemére -, és levelet akar írni Poézis királynak és Szinesztézia királynénak, a feltekert pergamen a dühtől az asztal tetejéről (azaz egy fenti kockáról) egészen a földig gurul; Prozetta pedig a kockákon egyre lejjebb haladva teleírja a papirost. Ez, valamint a toll - romantikus lúdtoll formájában -, ahogyan lehull és odaragad merőlegesen a földhöz, hangos csodálkozást és tátott szájakat eredményez a nézőtéren.
A szöveg azonban alig érvényesül, bármennyire is küzdenek a színészek. A természetes gyerekzsivaj elnyomja a nyelvi poénokat, melyek ráadásul legtöbbször azokat a párhuzamosan futó képet egészítik ki, melyek rabul ejtik a gyerekeket. A színészek az előadás előrehaladtával egyre jobban felerősítik hangjukat, és kénytelenek (?) néha belemenni valamiféle ripacskodó játékmódba - igaz, ez néhol kifejezetten jól áll a szerepnek, melyet megformálnak. Gyuris Tibor Poézis király szerepében türelmes férjként támogatja a tündérien buta Szinesztézia királynét alakító Lass Beát, aki bár nagyon igyekszik, nem képes megjegyezni, jövendőbeli menyének nevét. Hasonlóan remek párost alkot a két líriai apród, Spondeusz és Pirrikkiusz, azaz Polgár Péter és Horváth Sebestyén Sándor, akik igaz bohócokként minden lehetőséget kihasználnak a helyzetkomikum érvényesítésére. Rajtuk tényleg lehet nevetni, nem úgy, mint a prózai udvari bolondon, Krokin, aki szerepe szerint csapnivaló mókamester. Bár legfeljebb maflaságán lehet mosolyogni, mégis összességében mulatságosnak kellene lennie, Zrinyi Gál Vince bolondját azonban legfeljebb aranyosnak lehet nevezni, szórakoztatónak semmiképp. Rajta kívül Jelinek Erzsébetről (Prozetta királyné) és Kroó Balázsról (Próza márki) lehet elmondani, hogy nem igazán találják helyüket szerepükben. Ezzel szemben Kameniczky László, mint Eposz király, valamint Guary Szandra, mint a kerítőnő Licencia visszafogottan és nagyszerűen játszanak - Licencia felbukkanása mindig üdítően hat, és ezzel dramaturgiai szerepét is teljesíti.
A Móricz Zsigmond Színház és a KoMa előadásának végén Kroki megpróbálja az épp távozó közönséget véget nem érő aranyhalas viccével ott tartani - kevés sikerrel. Kár, hogy a nézőtéri felügyelők azzal, hogy nem engedik ki a gyerekeket (mondván, hogy még igazából nincs vége), esélyt sem adnak arra, hogy az iskolások és a prózai bolond között valamilyen kapcsolat kialakuljon. Pedig a közös játék emlékezetes pont lehetne számukra.


SZABÓ BORBÁLA-VARRÓ DÁNIEL: LÍRA ÉS EPIKA
KoMa Társulat, nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Díszlet: Sebő Rózsa
Jelmez: Kovalcsik Anikó
Zene: Rubik Ernő Zoltán
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Rendező: Göttinger Pál
Szereplők: Gyuris Tibor, Lass Bea, Lőrincz Sándor, Guary Alexandra, Horváth Sebestyén Sándor, Polgár Péter, Jaskó Bálint, Kameniczky László, Jelinek Erzsébet, Patocskai Katalin, Kroó Balázs, Zrínyi Gál Vince, Várkonyi Eszter

Helyszín: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed