VERDI: A HARAMIÁK

I Masnadieri


Zeneszerző: Giuseppe Verdi
Művészeti koncepció: Selmeczi György
Rendező: Göttinger Pál
Koreográfus: Jakab Melinda
Díszlettervező: Csíki Csaba
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsa
Karmester: Selmeczi György

Amalia: Egyed Apollónia
Carlo: Hector Lopez Mendoza
Arminio: Daróczi Tamás
Francesco: Massányi Viktor
Rolla: Újvári Gergely
Massimiliano: Sándor Árpád
Moser: Jekl László

...valamint a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara.
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs.

Massimiliano gróf két fia apjuk szeretetéért és az apai örökségért küzd. Francesco azon mesterkedik, hogy kisemmizze külföldön tanuló bátyját, Carlót, azt hazudva neki, hogy apjuk nem akarja otthon látni. Carlo elkeseredésében egy rablóbanda vezetőjéül szegődik, és elfogott társuk kiszabadítása közben felgyújtja Prága városát. Francesco megpróbálja elhódítani Carlo szerelmét, Amaliát, aki egy közeli erdőbe menekül, apjukat pedig börtönbe záratja, így megkaparintja a család vagyonát. Carlo váratlanul hazatér és kiszabadítja apját, rablótársai pedig megrohamozzák a kastélyt és megpróbálják elfogni Francescót, de nem járnak sikerrel. Carlo vallomást tesz apjának és szerelmének a rablókkal elkövetett bűntetteiről – míg apja kétségbeesik, Amalia megbocsájt neki. Carlo azonban nem bír megbocsájtani saját magának, és Amaliát sem akarja kitenni a rablókat övező megvetésnek, így kétségbeesett eszközökhöz folyamodik.


A 2013-as Verdi-év egyik legizgalmasabb eseménye kétségtelenül a szerző három viszonylag korai operájának trilógiává szerveződő bemutatója. Mindhárom egy-egy Schiller-dráma alapján született, bizonyítékául annak, hogy Verdi rendkívül elkötelezett volt Schiller művészete iránt. Az Orleans-i szűz, A haramiák, illetve az Ármány és szerelem című drámák mentén Verdi ekkor építi fel saját zenedrámai világát, azt az alkotói eszközrendszert, mely azután a későbbi nagy művekhez elvezet, az utókor pedig ámulhat azon, mennyire teljes fegyverzetben áll előttünk az operaművészet későbbi ikonja. A sokáig figyelmen kívül rekedt három alkotás hallatlanul izgalmas módon jeleníti meg a belcanto hagyomány, az úgynevezett scrittura-technika (az operaírás korabeli "receptje") és Verdi zenedrámai újításainak egységét, melyben a Schiller-művek nyelvi dimenzióját a zene, a vokalitás váltja fel, s a cselekmény - történeti idejétől már-már függetlenül - az antik drámák tisztaságával áll előttünk.

Verdi Schiller-trilógiájának előadása egységes látványvilágban, sajáts, "időtlen" modernitás jegyében készül, a színpadi munkát a rendezők új nemzedékének házom kiváló képviselője, Zakariás Zalán (Szent Johanna), Göttinger Pál (A haramiák) és Szőts Artúr (Luisa Miller) irányítja. A művek természetesen egyenként is teljes értékű előadásban láthatók, ám a trilóga egésze rendkívüli élményt nyújthat a zenés színpad szerelmeseinek a Kolozsvári Magyar Operával közös produkcióban, az Erkel Színházban. 



A Kolozsvári Opera videóajánlója a Haramiákról

Testvérviszály

Verdi A haramiák című operájának bemutatója az Erkel Színházban

A Verdi-Schiller háromestés előadássorozat keretein belül A haramiák című, ritkán játszott Verdi-operával ismerkedhetett meg az, aki ellátogatott az Erkel Színházba november utolsó napján.

Ez az opera nem tartozik a mester legjobb művei közé, de a Szent Johannánál egy zenedramaturgiailag igényesebben kivitelezett és hatásosabb darab, amely – bár sokszor a korszak közhelyes zenei kelléktárából építkezik –már felmutatja a későbbi nagy komponista erényeit. Szép, magukkal ragadó és nagy drámai erővel rendelkező áriákkal, kórustablókkal és együttesekkel nem egyszer találkozunk a műben. Azonban ezek a zenei formák még javarészt a bel cantohagyományokra épülnek, formalizmusokkal, ismétlésekkel teletűzdeltek. Az előadás alkalmával ezeketnagyrészt kihúzták, ennek következtében a két óránál alig hosszabb darab közel félórányival megrövidült. A durva húzásoknak pedig a vájt fülű hallgatók látták kárát, mert nem egy esetben töredékesnek, befejezetlennek vagy éppen kifejletlennek érezhettük az áriák, együttesek jelentős részét. Ismét bebizonyosodott, hogy esztétikailag nem szerencsés egy-egy zenés darab nagyobb mértékű meghúzása.

Az előadás másik problematikus pontja a rendezés volt. Göttinger Pál alapvetően a hagyományos operarendezés módszereivel dolgozott, amennyiben a formabontó, nem korhű díszletek és jelmezek ellenére sem tett kísérletet a történet átértelmezésére, radikálisan új kontextusba helyezésére. Úgy tűnt, hogy a rendezőnek egyáltalán nem volt újszerű gondolata a darabról. A Schiller-trilógia három egymás utáni estén felhangzó darabjait a színpadi látványvilág, a közös elemekből építkező díszletek kapcsolták össze. Csakhogy ezek a díszletek funkciónélküli amorf formák voltak. Semmi másra nem voltak jók, minthogy a szereplők felmásszanak, leüljenek, lefeküdjenek rájuk. A díszletelemeket úgy kellett volna használni, hogy jelezzék mit is jelképeznek, mire is akarnak utalni velük. A rendezőnek azonban ezt nem sikerült megvalósítania. A díszletek pedig annyira jellegtelenek voltak, hogy akár egy Nabucco, Traviata, Aida vagy Rigolettoelőadáshoz is felhasználhatták volna őket.

Sajnos a zenei megvalósítás sem volt kifogástalan. Az este legjobb énekesi teljesítményét Sándor Árpád nyújtotta Massimiliano szerepében. Életszerűen szólaltatta meg az idős és megtört családfőt. Mélyen zengő baritonja egyenletesen és kiegyenlítetten, dinamikailag szépen árnyalva szólt. A Carlót alakító Hector Lopez már kevésbé nyújtott egyenletes teljesítményt. Erőteljes tenorjának szép, érces hangszínét sajnos több esetben is egy tompább, fakóbb hangszínnel váltotta fel. A két hangszín váltakozása pedig kissé komolytalanná és hiteltelenné tette szerepformálását. Massányi Viktor már ”túl van” Francesco szerepén: hangja nem fiatalos és erőteljes, hanem inkább rezignált és mélyenszántó. Egyed Apollónia Amalia szerepében egyrészt adós maradt a dallamívek szép és gondos megformálásával, másrészt pedig hangszíne kiegyenlített hangzásával. Szép és hajlékony szoprán hangot birtokol, de a kissé ügyetlen énektechnikával nem képes kellő mértékben uralni azt. Daróczi Tamás teljesen jellegtelenül és erőtlenül énekelte Arminio szerepét.

Az énekkarra nagy feladat hárult és szépen teljesítette is azt. A kórus-jelenetek kiegyenlítetten szólaltak meg, nagy drámai erővel és lendülettel. A Selmeczi György vezényelte zenekar is szépen teljesített. A lírai részeket nagyon érzékien és finoman szólaltatták meg, a karmester pedig végig hatásosan fokozta a dinamikát.

Ha három pontban kellene összefoglalnom az előadás jellemzőit, akkor azt mondanám, hogy sok húzás, gyenge rendezés, felemás zenei megvalósítás jellemezte a darabot. Azonban mindezen negatívumok ellenére érdemes volt ellátogatni november 30-án az Erkel Színházba, mert egy több figyelmet érdemlő operaritkaságot ismerhettünk meg.

Verdi200 - SCHILLER-TRILÓGIA!


Az 2013-as Verdi-év egyik legizgalmasabb eseménye a szerző három viszonylag korai operájának trilógiává szerveződő bemutatója. Giovanna D'Arco, A haramiák, Luisa Miller - november végén és december elején az Erkelben.


Mindhárom opera egy-egy Schiller-dráma alapján született, bizonyítékául annak, hogy Verdi rendkívül elkötelezett volt Schiller művészete iránt. Az Orleans-i szűz, A haramiák, illetve az Ármány és szerelem című drámák mentén Verdi ekkor építi fel saját zenedrámai világát, azt az alkotói eszközrendszert, mely azután a későbbi nagy művekhez elvezet, az utókor pedig ámulhat azon, mennyire teljes fegyverzetben áll előttünk az operaművészet későbbi ikonja. A sokáig figyelmen kívül rekedt három alkotás hallatlanul izgalmas módon jeleníti meg a belcanto hagyomány, az úgynevezett scrittura-technika (az operaírás korabeli „receptje”) és Verdi zenedrámai újításainak egységét, melyben a Schiller-művek nyelvi dimenzióját a zene, a vokalitás váltja fel, s a cselekmény - történeti idejétől már-már függetlenül - az antik drámák tisztaságával áll előttünk. Verdi Schiller-trilógiájának előadása egységes látványvilágban, sajátos, „időtlen” modernitás jegyében készül, a színpadi munkát a rendezők új nemzedékének három kiváló képviselője, Zakariás Zalán (Szent Johanna), Göttinger Pál (A haramiák) és Szőts Artúr (Luisa Miller) irányítja. A művek természetesen egyenként is teljes értékű előadásban láthatók, ám a trilógia egésze rendkívüli élményt nyújthat a zenés színpad szerelmeseinek a Kolozsvári Magyar Operával közös produkcióban, az Erkel Színházban.

Az előadások előtt egy órával - este 6-kor - a Hangoló sorozat keretében műismertetés az adott operáról az Erkel nézőtéri nagybüféjében. Előadó: Krasznai Gáspár. Az produkciók közönsége számára a belépés ingyenes. Várjuk Önöket szeretettel!

forrás: http://opera.hu

HÁROM VERDI-OPERÁT MUTAT BE A KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA

Romániában még soha nem játszott három Verdi-operát, a Szent Johannát, A haramiákat és a Luisa Millert mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera a budapesti Magyar Állami Operaházzal közreműködésben.

A Schiller-műveken alapuló operákat a kolozsvári intézmény Selmeczi György művészeti vezető és karmester javaslatára mutatja be trilógiaként, három egymást követő napon.

A kolozsvári intézmény a különleges előadás-sorozattal ünnepli a nagy olasz zeneszerző születésének 200. évfordulóját. A romániai operakedvelőknek újdonságot jelent a három produkció, mivel Romániában még egyiket sem mutatta be ottani társulat, de Magyarországon is csak a Luisa Millert játszották korábban.

Az előadások díszletét Csíki Csaba, a jelmezeket Kiss Zsuzsa tervezte, ugyanis a három mű nagyjából ugyanabban a látványképben fog színpadra kerülni. A díszlettervezőtől azt kérték, hogy olyan színpadi látványvilágot tervezzen, amely mindhárom operára érvényes, a rendezőknek pedig az adott keretek között kellett megvalósítaniuk elképzeléseiket. A Szent Johannát a sepsiszentgyörgyi Zakariás Zalán, A haramiákat a magyarországi Göttinger Pál, a Luisa Millert a szintén erdélyi Szőcs Artur állította színpadra.

A három előadásban fellép többek között Kolonits Klára és Kovács István a Magyar Állami Operaház társulatából, és a kolozsvári intézmény saját szólistáin kívül vendégénekeseket is meghívtak a produkciókra, így például a mexikói Hector Lopez tenort, aki a Bukaresti Nemzeti Operaházban szokott fellépni, valamint Cristian Mogosant, a Kolozsvári Román Opera énekesét.

A három előadásban a kolozsvári opera zene- és énekkara lép fel. Elsőként november 29-én, 30-án és december 1-jén Budapesten mutatják be a három előadást, majd december 6-án, 7-én és 8-án Kolozsváron.

Kastély a Scheisse szélén

Bivaly-szuflé

A dán Thomas Anders Jensen eredeti története Nyugat-Európa és a Balkán határmezsgyéjén játszódik, de Parti Nagy Lajos szövege erre is rákontráz. Nála a sztori az ukrán-orosz határra tevődik át, ami különös átmeneteknek kínál játékteret. Egzotikus teremtények bukkannak felszínre, elhagyatott mocsarak tagolják a tájat, még a szürreális alpesi krokodil alakja is megidéződik, a helyi bivalyrezervátumról már nem is beszélve.

Itt akar négy menekülő maffiózó új életet kezdeni, sikeres grillt és panziót működtetni. Már a definiálhatatlan tulajdonú épület, a radioaktív sugárzás rettenete is elég nyomasztó, ám a környezeti különlegességek miatt belefutnak egy még durvább faktorba: az emberi tényezőbe. Rejtőzködésüket, a kastély sorsát és a grill-bizniszt egyaránt veszélyeztetik a bivalybergeciek: a számító rendőr, a megvesztegethető és fölényes polgármester, kettejük arisztokratikus anyja, vagy a részeges orvos. És természetesen végig ott kísért a négy gasztrogengszter mögött Fitti Poldi, akitől egy táska pénzt loptak. AS sokoldalú fenyegetés egyetlen figurában kulminálódik: Horváth Lajos Ottóban, a darab kaméleonjában.

A magyar rendezés és Göttinger Pál újszerűsége ugyanis abban rejlik, hogy ebben a változatban a falusi figurákat ugyanaz a színész, Horváth Lajos Ottó alakítja. Elképesztő, hogy a szakállas auktor az egyik pillanatban gőgös bábaasszony, pár perc múlva világvégi polgármester, végül Pepets nemezise, a sokat emlegetett Fitti Poldi. Horváth Lajos Ottó olyan kecses könnyedséggel lényegül át egyik személyiségből a másikba, hogy azt tanítani kellene. Hirtelen nem is tudom eldönteni, melyik alakítását élveztem a legjobban, mert szédítően sokoldalú. A gengszterbohózatba valami baljós, dermesztően kafkai idegenszerűséget, valami misztikus dosztojevszkiji atmoszférát csempész be a színész, mikor megjeleníti a kastély öt „külvilági” látogatóját. Mert a történet egy bizonyos szintjén már azon is elgondolkodtam: lehet, hogy a maffiózók megőrültek a paranoiától és a piától? Delirálnak, és ugyanazt az embert hallucinálják polgármesternek, főzsarunak, bábának?

Horváth Lajos Ottó elképesztő távlatokat nyit, amint bekapcsolja a négyest az apró település fenyegető interakcióiba. A színész öt arca a helyi korrupció, mutyizás és ravaszkodás melegágya. Kiváló kórkép annak feltárására, mi történhet egy milliárdos ingatlanbiznisz függöny mögötti játszmáiban. Csak úgy kapkodjuk a fejünket: kicsalt foglalók, zsarolás, lobbi és megfélemlítés váltják egymást valami bizarr ritmusban- a darab társadalomkritikai oldala is erősnek bizonyul, a társadalom mélyrétegeibe vág. A darab fájdalmasan mélyre merül a magyar valóság mocsarában, így eléri, hogy tényleg a hideg futkosson a hátunkon, ha ráérzünk a gazdasági függések pókhálójára, és megértjük: az eladósodásból születő rabságok emberöltőkre, akár egy egész életre szólnak. Ez az igazi horror, nem a darabban néhol felbukkanó vér vagy a géppisztolyok pattogása. A darab szenzációs bolyongása az intrika útvesztőjében Horváth Lajos Ottó ötarcú alakításának köszönhető.

A dán szerző forgatókönyvéből Parti Nagy Lajos olyan frappáns magyar átiratot szerkesztett, ami már önmagában is megállná a helyét, akkor pedig különösen parádéssá válik, ha a nyelvi humort is érti a néző. Ilyen a nyelvi lelemények közül kimagasló Cserjeburg, a Sevcsenkóról elnevezett falusi utca, vagy az állandósuló német-magyar beszólások- Mucsi gyakran nagy elánnal emlegeti, hogy benne vagyunk a Scheisséban. Egyszer a nézők is mélyen átérezhetik ezt, méghozzá a saját bőrükön: a darab egy bizonyos pontján kínosan feszengtem, mikor világítás nélkül váratlan géppisztoly-lövések hasítottak a csöndbe. Sokkoló volt, a nézőtér többsége dermedten meredt maga elé. Azért sem lövöm le a poént, mikor lesz a fegyverropogás, éljétek át ti is, mit érezhetnek a gengszterek!

Van a darabnak egy nosztalgikus bája. Mintha megint egy Jancsó-filmben lennénk: folyamatosan egymással pöröl Kapa(uer) és Pepe(ts), a két maffiózó. Hálás szerepet kaptak - a rendező, Göttinger Pál szerint a szerepük annyira közel esik a valódi személyiségükhöz, hogy az már „nem veszélytelen”.Szokás szerint állandó verbális csatát vívnak, csak most felcserélődtek a szerepek a Jancsónál megszokott karakterisztikához képest. Ezúttal Scherer, azaz Pepets a főnök, ő koordinálja Kapauert, más néven Mucsit, és gengsztertársaikat, az agresszív Macilát és a hisztérikus Kisciánt.

Bevallom, elfogult vagyok a Mucsi-Scherer párossal. A kedvenc magyar színészeim, akik szokásukhoz hűen a tőlük megszokott parádés párost hozzák a színpadon, legyen szó A fajok eredete evolúciós ökörködéséről, Harold Pinter Gondnokjának abszurd angol hangulatáról, vagy a mrozeki Mulatság eszelős hülyéskedéséről. Besétálnak egy színpadra, és elég, ha rájuk nézek, nyomban egy olyan mimikával, hangtorzulással, beszólással jönnek, ami kiszakít a mindennapok mókuskerekéből, és minden bajomat feledve szakadok a nevetéstől – azt hiszem, sokan vannak még így Mucsiékkal kapcsolatban. Valahol ez lenne a színház, az igazán kiváló színészek feladata, új, saját világok teremtése, melyek elfeledtetik velünk a sajátunkat. A mulattatás mellett azonban elgondolkodtatnak is, ha egy éleslátó rendező komolyabb szereplőbe pozicionálja Pepééket. Kivételesen szórakoztató, őrülten improvizatív figurák, akik rendkívül egyéni színfoltot képviselnek a magyar színházakban. Sokan különc clownként tekintenek rájuk, akik csak marháskodnak, ennél azonban klasszisokkal, vagy kvantumugrásokkal többet tudnak. Mucsi és Scherer varásza éppen abban rejlik, hogy bárkinek a bőrébe képesek belebújni. Korábbi színházi látogatásaimon döbbenetesen konstatáltam, micsoda telitalálat Scherer a Klamm háborújának neurotikus tanáraként. Ennél pozitívabb meglepetés már csak az volt, milyen meggyőzően sziporkázik Mucsi a Bárkában a Sade márki pennájában, mintha szögmérővel és vonalzóval pontosan rá tervezték volna a szadista francia arisztokratát, és még egy olyan merész húzást is bevállal, amire elég kevés színész vállalkozna a szakmában. Nem mindegy, hogy a hülye okoskodik vagy az okos hülyéskedik – náluk az utóbbi vonatkoztatási rendszer van érvényben, és ez adja a páros különös, tragikomikus erejét.

Kapa és Pepe, Mucsi és Scherer – szerintem ők maguk sem tudnák megmondani, hányszor játszottak már együtt. Nem véletlenül, mert külön-külön is szenzációsak, ám együtt még jobban felerősítik a másik komikumát, egészen a vulkanikus kirobbanásig fokozzák egymást. Mélységesen egyetértek Göttinger Pál rendezővel, mikor arra utal, mennyire önmagukat játsszák ezek az eszelősen szórakoztató figurák. A darabban többször is olyan pillanatokat éltem át, mikor ráéreztem Parti Nagy Lajos inside joke-jaira, háttérből való kikacsintásaira: többször érteni véltem, kifejezetten róluk szól az eljátszott epizód, mert azt ábrázolja, mekkora haverok, mennyire számíthatnak egymásra (Pepets egy monumentális füllentéssel Kapauer életét menti meg.) Örültem, hogy ilyen sok személyes mozzanatot láttam mindkettejüktől, ezek az apró finomságok tették a meglehetősen terjedelmes (155 perces) darabot végig pergővé, élvezetessé. Az emberi történetek, az életszerű játék és a brutális humor. Ha ebben az országban mindenkinek lenne legalább egy olyan szintű barátja, mint nekik, már nem itt tartanánk. A darab már csak azért is különleges, mert mindkettejük színpadi jelenlétét extra magánszámok teszik emlékezetessé. Nehéz elfelejteni, mikor a rendesen ittas Mucsi a hűtő tetejére mászik, aztán elmeséli, hogyan zárta anyja a frigóba egy raklap kocsonyával valami gyerekcsíny miatt. Echte dráma, mikor Scherer elmeséli, hogyan lett Fitti Poldi, az élvonalbeli gengszter az ő tiszteletbeli faterja - jutalomjáték, mikor kénytelen szembenézni a bosszúszomjas keresztapával. Lenyűgöző a történetben felvillanó flashbackek drámai ereje: kár, hogy nem tudunk eléggé megrendülni a gyermekkori vagy nevelőintézetes iszonyatmeséken, mert olyan humoros keretben tálalják, hogy a komédia megszépíti, hamar feloldja a tragédia feszültségét.

Abszurd négyek bandája ez. A történetben tomboló team négy tagból áll, így illik szót ejtenünk a másik két bűnözőről is, akik Pepetsékkel együtt felgyújtanak egy bárt, majd egy millió euróval bérelt bőrönddel menekülnek főnökük, a mesterbűnöző Fitti Poldi elől. Katona Lászlót korábban egy szerepben sem láttam ennyire energikusnak. Már A gondnokban is felfigyeltem mélyen átélt szerepformálására, de most még meggyőzőbb az erőszakban tobzódó Macila alakjában, aki fegyverekkel fekszik és kel, frusztrációjában pedig nonstop a környezetét terrorizálja (ennek akusztikai poklából mi is intenzív kóstolót kapunk). Az eset pikantériája, hogy Katona nem tűnik dúvadnak, civilben inkább óvatos duhaj benyomását kelti, így az a benyomás támad az emberben, hogy pontosan önmaga ellentétét alakítja. Ha ez igaz, akkor pláne maximális tiszteletem a művészi őrjöngéshez Katonának és Macilának. Persze a negyedik gengszter, Kiscián (Kovács Krisztián) is kitesz magáért. Kiscián, a hisztis, cirkuszoló csibész egy elkényeztetett plázacicára emlékeztet. Macila és Kisicián, a meleg pár két tagja a két nemi pólus szélsőséges vadhajtásai: Macila a férfi, aki túlságosan férfi akar lenni, Kisicián pedig a lányok szélsősége, aki képtelen szenvedélyét tartaléklángon tartani. Kovács Krisztián mulattatóan, máskor meg elgondolkodtatóan vesz részt a négyek bandája hétköznapi viszontagságaiban, bár alakja kissé elhomályosul a többiek árnyékában (ez azonban nem a színész, inkább a szerző vagy a rendező ügye).

De miért éppen Bivaly-szuflé lett a darab címe, és mi lesz a rosszfiúkkal tömött bivalybergeci kastélyszállóban a korrupciótól bűzlő határvidéken? Többet már nem mesélek, nézzétek meg, mert tényleg érdemes bevállalni ezt a 155 percet. Ez a szuflé nem olyan rizikós, mint az alapértelmezett felfújt, ami rosszabb esetben összeesik- egy lüktető, tartalommmal és leleménnyel teli alkotásról van szó tehát, ami egészen új megvilágításba helyezi a gasztrogengszter kifejezést, amit innentől érdemes lesz ízlelgetni. Persze csak ínyenceknek. Nézzétek meg, mi történhet egy vendéglátóipari workshopon, ahol fácánt és bivalyt turmixolnak!




Nézőtér – 2013. november

Összeállításunk a Kárpát-medencei magyar nyelvűszínházak és zenés társulatok fontosabb novemberi előadásaiból szemléz a teljesség igénye nélkül. Válogatásunkhoz az MTI, a színház.hu portál, valamint a társulatok szerkesztőségünkhöz eljutatott sajtóközleményeit használtuk föl.

Teltházat, ezer nézőt vonzott november 3-án a dél-koreai főváros Seoul Arts Center Towol színházában Tompa Gábor rendezése, a Danton halála, és a további tizenhét előadásra is minden jegy elkelt. Georg Büchner drámáját Visky András dolgozta át, az előadás díszletét Both András tervezte, a jelmezeket Sohhee Han. Az előadás főbb szerepeit neves dél-koreai színészek alakították: Dantont Park Ji-Il, Robespierre-t Yoon Sang-Wha, Saint-Just-öt Lee Jae-Jun, Julie-t Moon Hyung-Joo.

Az előadásban szerepelt Lee Jaram, Dél-Korea népszerű panszori-énekese, aki számára egy, az eredeti szövegben nem létező szerepet – az utcai komédiásét – írt Visky András és Tompa Gábor . A panszori-énekest egyébként a 2012-es INTERFERENCIÁK Fesztiválon láthatta a kolozsvári közönség a Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámája nyomán készült, Ukcsuk-Ga című előadásban. 

Először került színpadra Debrecenben Szabó Magda Abigélje: a darab a november 16-án több mint háromezer néző előtt debütált a Főnix Csarnokban, olyan neves színészekkel, mint Trokán Péter, Harmath Imre, Hujber Ferenc, Kiss Ramóna, Pindroch Csaba és Gregor Bernadett. A Matula Leánynevelő Intézet és Vitay Georgina jól ismert történetét Szikora János rendező a legendás tévésorozat Torma Piroskáját alakító Bánfalvy Ágnessel állította színpadra. Utóbbi most Horn Mici bőrébe bújva segíti a főszereplő boldogulását a leányiskola falai között.

A Keresztes Attila által rendezett Yvonne, burgundi hercegnő című előadást tekintheti meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közönsége lengyel nyelven, magyar felirattal november 26-án. A produkció gondolata a Tadeusz Bradecki lengyel rendező vezette Gombrowicz-alkotóműhelyben született meg 2008-ban, Kolozsvárott. 2010-ben mutatták be a katowicei Teatr Śląskiban, 2011-ben Lengyelországban Keresztes Attila megkapta a Złota Maska (Arany Maszk) díjat az év legjobb rendezéséért. Az előadás a budapesti Nemzeti Színházban is vendégszerepelt, a lengyelországi Radomban, a Nemzetközi Gombrowicz Fesztiválon pedig díjat nyert a főszerepet játszó Agnieszka Radzikowska és a Kamarást megformáló Jerzy Głybin.

Budapesten vendégszerepel a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a társulat előadásában a Parasztoperát tekintheti meg a Katona József Színház közönsége november 22-én, este hét órától. A darab szerzői – Pintér Béla és Darvas Benedek – egy balladai történetet dolgoztak fel operaformában, zenéje erdélyi magyar népdalokra és barokk vonószenére épül.
A temesváriak előadását Szikszai Rémusz rendezte, aki a korábbi színpadra állítóktól – Pintér Bélától és Mohácsi Jánostól – eltérően, "kisrealista" szemlélettel közelít a történethez. „Azzal, hogy kevésbé stilizál, a történetet a valóság felé tolva ábrázolja, afféle thrilleroperává avatja a darabot” – áll az ismertetőben. 
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Békeidő című produkciója is látható november végén Budapesten: a Hajdu Szabolcs által írt és rendezett darabot a Kortárs Drámafesztivál keretében nézheti meg a közönség a Jurányi Inkubátorházban 28-án és 29-én.

Az évad második premierjére készül a Csíki Játékszín. Ábrahám Pál – Földes Imre – Harmath Imre Viktória címűoperettjét november 22-én mutatják be, Somogyi Szilárd, a Budapesti Operettszínház rendezője állította színpadra. A rendező visszatérő vendég az erdélyi színházakban, így a Csíki Játékszín művészeivel is dolgozott már együtt. Az elmúlt évadban az ő rendezésében mutatták be az Isten pénze című musicalt. Somogyi Szilárd ezúttal is az egy évvel ezelőtt jegyzett előadás művészeivel és stábjával viszi színre a Viktóriát: Gyarmathy Ágneslátványtervezővel, Horváth Gyula Antal koreográfussal és Bene Zoltán zenei vezetővel, a színművészek közül pedig többek közt Fülöp Zoltánnal, aki Viktória férjét, John Cunlight, amerikai nagykövetet alakítja.

Három ritkán játszott Verdi-opera hallható november 29-től három egymást követő estén az Erkel Színházban, ahol a 200 éve született alkotó Giovanna d'Arco, A haramiák és Luisa Millercímű zenedrámája kerül színre. A különleges projekt művészeti vezetője és karmestere Selmeczi György. „Több éve foglalkoztat a Verdi-életműnek az a része, amely nem slágeresedett. Mindig is érdekeltek azok a fontos fordulatok, amelyek kiemelkednek ebből a hosszú pályafutásból. Ha rápillantunk az 1840-es évtizedre, látjuk, hogy 1845-ben, 1847-ben és 1849-ben, tehát kétévenként írt Schiller-drámák alapján egy-egy operát. Nehogy bárki fiatalkori művekre gyanakodjon, Verdi ekkor sikerei csúcsán volt, sőt kifejezetten emblematikus alakja volt nemcsak a mediterrán térségnek, hanem bizonyos értelemben egész Európának. Ebben az időszakban a Nabucco, az Attila, a Macbeth már mind mögötte volt. Zsenire jellemző módon felismerte, hogy az e művekre jellemző tömbös, szinte mozgalmi jellegű kompozíciós nyelv nem beszélhető többé” – nyilatkozta a rendező. 
Selmeczi György kiemelte: a Kolozsvári Magyar Operával való együttműködés valódi tartalommal telik meg a sorozatban. Egységes a vizuális világ, a színpadképet Csíki Csaba tizenöt absztrakt körplasztikája alkotja, ezek a három előadásban háromféle elrendezésben lesznek színen. Kiss Zsuzsa jelmezei is alapruhák, más-más kiegészítőkkel. A szobrok a kolozsvári műhelyekben készülnek, Budapesten és Kolozsváron egyaránt folynak a próbák, hiszen december 6-től következnek az ottani előadások. Egy fiatal erdélyi rendező, Zakariás Zalán viszi színre a Giovanna d'Arcót, Göttinger Pál A haramiákat, Szőcs Artur pedig a Luisa Millert.

Roger Vitrac Viktor, avagy a gyermekuralom című drámája Silviu Purcărete rendezésében tekinthető meg november 29-én este nyolc órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagyszínpadán fölépített stúdiótérben. Az előadásban Dimény Áron, Bogdán Zsolt, Kató Emőke, Varga Csilla, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Vindis Andrea, Bíró József, Kézdi Imola, Molnár Levente színművészek lépnek fel.

November 26-án este nyolc órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendége lesz Esterházy Péter. Az irodalmi rendezvény címe: Én vagyok a Te. 

A Magyar Táncművészeti Főiskola (MTF) mintegy hetven balettnövendéke szerepel az Operaházban a Diótörő előadásain, amelyeken idén először az elsőévesek is szerephez jutnak. A táncakadémia hat évfolyamának ifjú balettosai Janics Evelyn mesternő vezetésével az ősz közepe óta próbálnak az ünnepi szezon legnépszerűbb darabjának számító, karácsonyi mesebalettre. A Diótörő az MTF növendékeinek hagyományos darabja, amelyben egerek, kiskatonák, lovasok, denevérek, lepkék, babák, bohócok, kislányok és kisfiúk szerepében mutatkozhatnak be az ifjú tehetségek. Az intézmény diákjai 1950 óta rendszeresen szerepelnek az operaházi előadásokon, ami nagyszerű lehetőség számukra, hogy a színpadi rutint szerezzenek. A Diótörő november 17. és december 30. között összesen 23 alkalommal lesz látható a Magyar Állami Operaházban.

Orlai Tibor: színház a rossz társadalmi közérzet ellen

Az embereknek nagyon elegük van ebből a társadalmi közérzetből, ezért van szükség az igényes és minőségi szórakoztatásra – mondja Orlai Tibor producer, a színikritikusok különdíjának idei nyertese.

A gazdasági válság is szóba került 2011 elején Veiszer Alindával a Zárórában. Hogy érzi, mi változott azóta?

Orlai Tibor (OT): Gazdasági válság akkor is volt és most is van. Ma egy sokkal intoleránsabb, megfáradt társadalomban élünk. Úgy érzem, az embereknek nagyon elegük van ebből a társadalmi közérzetből. Ez a színházba járás kultúráján is meglátszik. A színházba járó közönség egy jó részének mindig is fontos volt a szórakoztató műfaj. Nem a gondolattalan, ízléstelen hakniról beszélek, hanem az igényes és minőségi szórakoztatásról. Egy nagyon jelentős réteg arra vágyik, hogy amikor havonta egy vagy két este el tud jutni színházba, akkor elfelejthesse a mindennapok gondjait. Nálunk ez egy nagyon erős tendencia, de mondjuk a Rose-zal ennek ellent is fogok mindjárt mondani.

Elindult az évad, sok lényeges változás történt velünk az említett interjú óta eltelt időszakban. Otthonunk lett a Belvárosi Színház, ahol egy tizenhárom előadásból álló repertoárt játszunk. Ez jelentős kőszínházi repertoár. Emellett, ahogy eddig is, több budapesti helyszínen játszunk folyamatosan. Együttműködésünk a Jurányi Inkubátorházzal egyre erőteljesebb, ami egyértelműen az alternatív réteg előadások irányában érvényesül. Irodánk számára fontos, hogy a Spinoza Színházzal is megindult az együttműködés.

Három nagyszínpadi bemutatónk volt mostanáig ebben az évadban. A szív hídjainak és a Római vakációnak a nyáron volt szabadtéri előbemutatója, de a kőszínházi bemutatóra most, az ősszel került sor. A Hitted volna? Verebes István rendezésében, Hernádi Judit és Kern András főszereplésével október óta látható a Belvárosi Színházban.

Közeledik a karácsony, az előző évekhez hasonlóan kihozunk egy szabadbérletet, ami jó ajándék, aki kapja, eldöntheti, hogy melyik három előadást nézi meg nálunk és mikor. Semmilyen megkötöttség nincs. Ez az elmúlt években is bevált, sokat adtunk el belőle, igazán jó karácsonyi ajándék.

A negyedik bemutatónk a Rose, amit az előbb már említettem. Ezt korábban a Budapesti Kamaraszínházban játszotta Vári Éva. A felújított verzió szövegében, rendezésben, díszletében, jelmezében is különbözik a régi előadástól, az alapanyag ugyanaz, amit nagyon fontos volt 2013 novemberében elővenni.

Most, amikor – enyhén fogalmazva – sorozatosan rossz közérzetet okozó dolgok történnek: Radnóti-kötetet égetnek, Radnóti-szobrot döntenek le, Horthy-szobrot emelnek, Horthy fehérlovas bevonulását újra megünneplik, akkor nagy szükség van az ilyen darabra, ami felhívja a múlt szörnyűségeire a figyelmet és egyben tiltakozik is jelen közállapotainkkal szemben.

Amikor számomra teljesen elfogadhatatlanul a történelmi egyházak kevés kivétellel hallgatnak, a politikusok szinte némák, a gyakorló hatalom lényegében közönyösen szemlélődik, és ezáltal áttételesen elfogadja, támogatja az eseményeket, és ami a legszomorúbb, hogy a társadalom döntő többsége közömbös, érdektelen, akkor egyre több ilyen előadásra van szükség. Ahogy Ilan Eldad rendező azt mondja, hogy a Rose az ő emlékműve, úgy én belső szükségszerűségnek élem meg, hogy ez az előadás megszülessen. Hogy ki lehessen végre beszélni azokat a szörnyű traumákat, azokat a kínos kérdéseket, amiket a háborúk után nem lehetett, mert tabunak számítottak. És elsősorban azért, hogy ne ismétlődjön a történelem ciklikussága, hogy végre itthon is fogjuk fel, hogy mi vagyunk saját sorsunk kovácsa.

Az események hatására jutott eszébe, hogy fel kellene újítani a Rose-t, mert az plasztikusan beszél ezekről a témákról?

OT: Annak idején, amikor láttam az előadást, nekem nagyon sokat jelentett. Vári Éva játéka mély nyomot hagyott bennem, őt a magyar színjátszás kiemelkedő színésznőjének tartom, aki finom eszközökkel, rezdülésekkel tud emberi sorsokat megszólaltatni. Az előadás témája, a kelet-európai zsidóság története fontos, erről beszélni kell. Már az előző évad végén, az egyre erősödő rossz közérzetet okozó események miatt is úgy éreztem, hogy meg kell szólalni. Akkor Kertész Imre Kaddisát egy New York-i színész előadásában hoztuk el a Jurányiba.

Azt éreztem, hogy ezt a sorozatot folytatni kell. A színház mindig a társadalom tükre, fontos véleményt alkotnunk. Nem az a feladatunk, hogy nyíltan politizáljunk, hanem az, hogy a színház eszközeivel mutassuk, meg mit gondolunk a jelenről. Az idei évadon gondolkodva eszembe jutott, hogy Martin Sherman darabja lehetne az az előadás, ami kifejezné leginkább álláspontunkat. Mikor felhívtam Vári Évát, és terveimről beszélgettünk, nagyot nevetett. Nem értettem, aztán elmondta, hogy nemrég volt a születésnapja és az őt felköszöntő rajongók, tisztelők kérdezték tőle, hogy miért nem játssza ezt az előadást. Így a kérdés eldőlt…

Természetes volt, hogy Ilan Eldadot megkérjük, jöjjön el a felújításra. Puritán, katartikus előadás született. A mondatok most egészen máshogy hatnak, mint öt évvel ezelőtt, amikor utoljára játszotta Éva az előadást. Azzal egy időben, amikor Ilan Eldad Magyarországra érkezett, akkor avatták a Horthy-szobrot; amikor a bemutató volt, akkor volt a könyvégetés. Még ha a cselekedetek egy szűk társadalmi csoporthoz köthetőek, a társadalom döntő többségének határozott, egyértelműen elítélő reakciót kell adnia, ami ha elmarad, a társadalomról is alkot egy képet. Hiszen „vétkesek közt cinkos, aki néma” – írja Babits 1938-ban. Rajtunk múlik, hogy a történelem ne ismételhesse önmagát.

Fut a Rose a Spinoza Házban, aminek csendes emlékezéséből erőt lehet meríteni a határozott reakciókhoz, és futnak a nagyszínpadi bemutatók a Belvárosi Színházban.

OT: Köztudomású, hogy mi teljes mértékben állami támogatás nélkül, magántőkéből működő szervezet vagyunk. Mi ebben a minőségi szórakoztató kategóriában hozzuk létre a legtöbb előadásunkat, ami egy széles paletta. Nem a közönség sírni vagy nevetni való kedvét keressük, hanem olyan darabokat mutatunk be, amik az emberről szólnak és mélységük van. A problémához úgy közelítenek, hogy az élményt a nézők magukkal tudják vinni, egy másik élethelyzetben tudnak rá emlékezni. Szórakoztatnak és bele is tesznek valamit a nézők puttonyába. Vannak visszatérő témák, mint az öregedés, a magány, amitől fiatal és idős egyaránt szenvedhet, a betegség, a másság. Ezekkel tudatosan foglalkozunk, fontos, hogy az előadásaink értéket hozzanak létre.

Az állami támogatás nélküliség a rendszerváltás után születettek számára egyre magától értetődőbb működési forma, közben az Orlai Produkciós Iroda mégis unikális ezen a területen.

OT: A színház lassú megtérülésű dolog. Tudomásul kell venni, hogy a fiskális tőke igazából nem lesz érdekelt abban a fajta minőségi színházban, amit mi képviselünk. Ugyanis a fiskális tőkének a gyors megtérülés, a nagy siker és a gyors haszonszerzés számít. Ezt csak olcsó módszerekkel lehet elérni, ami számomra nem érdekes, nem járható út.

Van olyan, amikor úgy hoz döntést, hogy bár ebből a darabból vagy ebből a rendezőből nagy anyagi sikert lehetne csinálni, mégis ezt a szöveget választom, ezzel a rendezővel szeretnék együtt dolgozni, mert közelebb áll a szívemhez?

OT: Vannak az előbb is említett témák, amikhez igyekszem visszatérni. Van, hogy egy rendező, egy író keres meg egy ötlettel vagy épp egy színész meséli el, hogy találkozott egy anyaggal, ami nagyon érdekli, kérdezi, mi róla a véleményem. Természetesen sokszor van olyan, hogy mi keresünk darabot. Igyekszem ezt a profilt továbbépíteni, az arculatunkat egyértelművé tenni, hogy amit mi jelentünk, az egy brand tudjon lenni. Hogy aki azt hallja: Orlai Produkció, az tudja, hogy mire számíthat. Milyen jellegű előadásokat és milyen minőséget. Hosszú évek óta ebben Zöldi Gergely a fő segítőtársam.

Vidéken is sok előadást játszanak. Volt már olyan, hogy kevésbé színvonalas társulatok aláígértek a produkcióinak, és ezért mondjuk nem került be a művelődési ház bérletébe?

OT: Számunkra minden néző egyformán fontos. A vidéki és a fővárosi is, mindenkinek ugyanazt az előadást szeretnénk eljátszani, mivel mindenki a munkájából szerzett jövedelemből veszi meg a színházjegyet. Ezért a díszlettervező már az alkotófolyamat elejétől velünk van, és úgy gondolkozunk, hogy könnyen szállítható, beépíthető legyen a díszlet. Ha szabadtéri előadást játszunk, a műszak előző nap lemegy, és éjjel állítja be a fényeket, nem az előadás előtt, ragyogó napsütésben. Akkor is, ha ez a szállásköltséggel, a napidíjjal plusz kiadás. Természetesen volt már olyan, hogy hiába csökkentettem az árat amennyire csak lehet, a bekerülési költségre, akkor sem fértünk be a bérletbe, az árak miatt. Nekem nem feladatom megítélni más produkciókat, de a minőség az mindig kicsit drágább. Lehet kapni pólót ezer forintért is, meg ötezer forintért is. És nem a márkás tizenötezresekről beszélek. Az ezer forintos néhány hónap után tönkremegy, az ötezreset akár több évig is lehet hordani. Ez mindenben így van. Vállalom, hogy a minőség miatt lehet, hogy egy picit drágábbak vagyunk, de abból nem lehet engedni.

A kőszínházak nem nagyon viszik vidékre az előadásaikat.

OT: Mi annyit játszunk, amennyit rentábilisan tudunk értékesíteni. Az előadások létrehozás az évad végén, évad elején történik, akkor tudjuk a művészeket egyeztetni. Évad közben mi kevesebbet próbálunk, több idő van utazni. A kőszínházban délelőtt próba van, este előadás. A színészek, a műszak sokkal leterheltebb, az egy másik működési forma.

Éltem Amerikában, egy ohiói vidéki nagyvárosban. Többen laknak ott, mint Budapesten. Ennek a közép-amerikai egyetemi városnak nincs színháza, egy nagy épület működött befogadó helyként. A fél év alatt, amíg ott laktam, három színházi előadás volt. Abból kettő musical és csak egy prózai előadás. Döbbenetes volt számomra, hogy ilyen létezik: nagyváros, jelentős értelmiséggel, még sincs színháza. Amikor később elindult az Iroda, és láttam, hogy a tévéből, elektronikus médiából eltűntek a nagyformátumú művészek, akkor fontosnak találtam, hogy velük a vidéki néző is találkozhasson. Fontos, hogy ők értéket teremtő alkotók, nem celebek. Ez, nagy szavakat használva, talán a küldetésünk. (nevet) Az arculatnak, amit szeretnénk kialakítani, fontos része. Fontosnak tartom, hogy a polgári középosztály, az átlagember színházba eljusson. A színházművészet nem csak a kiváltságos elité, az átlagember mindennapjaihoz is hozzá kell, hogy tartozzon. Ennek megfelelően választunk darabokat, alkotótársakat, témákat.

Találkozik a Belvárosi Színházba érkező nézőkkel?

OT: Gyakran itt vagyok előadáskezdés előtt. Van, hogy kint állok, odabólintok egy-egy ismerősnek, beszélünk pár szót. Ez egy gesztus, hogy megtiszteljem, amiért eljött hozzánk. Van, hogy gratulálnak, van, hogy építő kritikát mondanak. Szerintem ez is hozzátartozik az arculathoz. A színház közösségi hely, ahol van egy valódi kommunikáció.

Mi lesz még az évad második felében?

OT: A kaposvári Mohácsi-osztálynak volt egy nagyon híres Cseh Tamás-estje. Lovas Rozi, Lábodi Ádám, Béli Ádám, Formán Bálint, Juhász Pisti is ebbe az osztályba jártak. Igazán tehetséges csapat voltak, többükkel szerencsém volt dolgozni. Cseh Tamás dalait nagyszerűen játszották el, az estnek nagy sikere volt, később New Yorkba is eljutott. Erről készült egy film is. Mi meg itt vagyunk, a régi Filmmúzeumban, és jött az ötlet, hogy régen voltak olyan estek, hogy egy filmet levetítettek és utána valahogy élőben folytatódott a történet. Úgy tervezzük, hogy január végén levetítenénk ezt az ötven perces dokumentumfilmet, és utána lemenne a Cseh Tamás-koncert. Ezzel szeretnénk adózni a közelgő születésnapjának, és remélem, hogy utána ez az est, a film és a koncert együtt repertoáron is maradhatna, és havonta egy-kétszer el tudnánk játszani.

A Katona József Színházzal, a Mozgó Ház Alapítvánnyal és a Természetes Vészek Kollektívával együttműködve is születik egy előadásunk. Tolnai Ottó Végeladás című drámájából Imre Zoltán és Hudi László készítenek anyagot, Bán János lesz a főszereplője. Nagyon izgalmas feladat, most kezdjük, január 31-én lesz a bemutatója. Aztán, ha már Katona, akkor jön majd az AlkalMáté Trupp idei előadása: most Gál Kristóf van soron.

Márciusban lesz a Jurányiban a „Száraz” bemutatója. Ez a Titánium pályázat egyik nyertes előadása, Bartha Lóránd és Lovassy Cseh Tamás készítik, az Iroda pártfogolja. A társadalmi különbségekről szól, hogy mennyire el tudnak mélyülni. Kolozsvári, marosvásárhelyi és budapesti alkotók hozzák létre. Most decemberben is lesz egy egyhetes tábor, aztán februárban is dolgoznak majd valamennyit, és végül márciusban, a bemutató előtt két héttel beköltöznek a Jurányiba. Utána, remélem, ezzel is tudunk utazni az országban.

Az évad vége felé a Jurányiban fogjuk bemutatni A csemegepultos naplóját. Gerlóczy Márton dramatizálja regényét, Göttinger Pál rendez belőle előadást, Ötvös András pedig eljátssza. Nagyszínpadi bemutatónk lesz az Amadeus, Kulka Jánossal és Keresztes Tamással a főszerepben.

Vidovszky György munkásságát nagyon szeretem, izgalmasnak tartom. Távlati terv, hogy Tasnádi Istvánnal együtt elkészítik a Gulliver színpadi adaptációját. Tasnádival többször dolgoztam már együtt, a Fédra Fitneszben, a Kupidóban. Szeretem a gondolatiságát, a személyét. Most indultak el a tárgyalások, reméljük, a jövő évadban fontos előadásunkká válik.

Hodászi Ádám

forrás: http://7ora7.hu

Verdi: Schiller-trilógia - sajótájékoztató

Verdi születésének 200. évfordulója alkalmával a zeneszerző három operáját mutatja be országos premierben a Kolozsvári Magyar Opera – ennek kapcsán ma délelőtt sajtótájékoztatót szervezett az intézmény. A budapesti Magyar Állami Operaházzal közreműködésben színpadra állított operák Friedrich Schiller egy-egy drámája alapján születtek. A Szent Johanna bemutatója december 6-án, A haramiáké december 7-én, a Luisa Milleré december 8-án 18.30 órától lesz a Kolozsvári Magyar Operában. 
„Giuseppe Verdi műveit 160 éve folyamatosan játssza a Kolozsvári Magyar Opera. A bicentenárium alkalmával izgalmasabbnak tűnt Selmeczi György javaslata, a három új Verdi-opera színpadra állítása, mint sorra műsorra tűzni az eddig is játszott előadásokat” – mondta el Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója. 
Selmeczi György, a három előadás művészeti vezetője és karmestere hangsúlyozta: az operák nem tekinthetők fiatalkori műnek, filológiai érdekességnek, hanem valódi remekművek, amelyek akkor születtek, amikor Verdi már az európai operavilág sztárja volt. Selmeczi az előadások egyik különlegességeként említette a sajátos vizuális egységet, amely a díszletet (tervező: Csíki Csaba) és a jelmezeket (tervező: Kiss Zsuzsa) jellemzi.
Mindhárom rendező megemlítette, hogy eddig főként színházban dolgoztak, de régi vágyuk volt, hogy operát rendezzenek. Zakariás Zalán, a Szent Johanna rendezője úgy fogalmazott: a zene drámai ereje van rá nagy hatással, azt az érzetet bontja ki képileg, amit a zene sugall, elsősorban a megérzéseire hallgatva.
Göttinger Pál, A haramiák rendezője szerint az opera „csúcsműfaj, a legtöbb, amire a színházasdi képes: a képzőművészet, a mozgásművészet, az irodalom és persze a zene találkozik lenyűgöző egységben.”
„Az életben és az előadásban is a szerelem és a halál motívuma jelentette számomra a nagy találkozást: mindkettővel álmodom, mindkettőt hajszolom, a Luisa Millerben pedig jelen vannak ezek a motívumok” – fogalmazott Szőcs Artur, a Luisa Miller rendezője.
Szép Gyula a sajtótájékoztató végén arra figyelmeztette a közönséget: a három decemberi bemutató valószínűleg az egyetlen alkalom lesz arra, hogy ebben a formában, egymás után tekintsék meg az egységes egészet képező trilógiát, hiszen az egyeztetési nehézségek miatt a jövőben csak egyenként lesz alkalom műsorra tűzni az előadásokat.



 forrás: Kolozsvári Magyar Opera

Interjú a "Haramiák" műsorfüzetében

- Említette egy interjúban, hogy mindig operarendező szeretett volna lenni, mégis színházi pályán indult el. Miért döntött így?

Nem döntöttem így, hisz a kettő nem ellentéte egymásnak. Noha a hivatásos pályám a prózai színház felé indult el, már az első évben rendeztem klasszikus operettet és barokk operát is, szóval igyekeztem a lehető legésszerűbb útvonalon navigálni magam, hogy ne vesszen el ez a régi szerelmem, de közben próbáljak az induló éveimhez képest sokkal mélyebben és mégis praktikusabban gondolkozni a színházról, mire a nagyopera közelébe jutok.

- A színház és a zene számos műfajával foglalkozik, beleértve a kocsmazenélést is. Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben megállapodjon valamelyik mellett? 

Nem nagyon valószínű. Eleve nem nagyon tervezhetőek az ember következő évei mostanában, és ez nyilván nem csak a színházi pályán van így. Még kezdőnek, de legalábbis pályája elején járónak gondolom magam, így a szétágazó ismeretek, kompetenciák megszerzése most nagyon fontos - számomra fontosabb is, mint az önmegvalósítás. Az utóbbi négy-öt évben nem csak a független működésről vagy a nagy állami színházakról, hanem mondjuk a könnyűzeneiparról vagy a kulturális fesztiválokról is sokat tanultam, ráadásul első kézből. Ezek nagyon fontos dolgok, jó muníció. Igyekszem tanulni folyamatosan, de közben úgy intézni, hogy a tanulási folyamatom egyes lépcsőfokai külön is nézhetőek és élvezetesek legyenek, legyen szó színházról vagy zenéről, improvizációról vagy képzőművészeti happeningről. Vagy: operáról.

- Egyaránt dolgozik kőszínházakban és független társulatokkal. Melyik közegben mozog otthonosabban, miben látja az előnyeiket és hátrányaikat?

Hogy hol éreztem magam otthonosan, alkotóként és csapattagként legjobban a helyemen, az nem függött sosem a finanszírozási formától - csakis az egyes emberektől. Az utóbbi időben többet dolgoztam kőszínházban, negyedik éve vagyok társulati tag - igaz, már a harmadik társulatnál. De igyekeztem minden évben valami struktúrán kívüli dolgot is csinálni, hogy felfrissüljek - vagy mondjuk nagyon kegyetlenül szembesüljek a saját korlátaimmal. Ahol a dolgukat jó kedvvel, minden pillanatban mozgosítható szakmaisággal végző munkatársakkal találkoztam össze, akikkel ráadásul emberként és egymásra utalt bajtársként is jól szót tudtunk érteni, ott mindig otthonosan éreztem magam - a Bárkától a Szputnyik Hajózási Társaságon át akár az Operáig vagy a Magyar Színházig.
A függetleneknél én többször tapasztaltam azt, hogy egy előadás oka saját maga. Hogy azért van, mert a benne dolgozók és az azt nézők akarják, hogy legyen. A kőszínház - az egy munkahely. Bejárnak dolgozni az emberek. Aki szereti a munkáját és jó is benne, az jól dolgozik, aki nem, az nem. De nem az egyes előadások az együttlétük okai. Másképp fogalmazva: a független társulatokat a tehetség és a közös akarás tudja csak összetartani - a kőszínháziakat meg ezer más dolog is.
Nagyon fontos, hogy mindez ugyanakkor a készülő előadások szempontjából nem tartalmaz általános minőségi megkülönböztetést - semmi nem lesz jobb vagy rosszabb attól, hogy munkaidőben vagy szerelemből jött létre.

- Úgy láttam, A haramiák az első klasszikus operarendezése, abban az értelemben, hogy most dolgozik először a hagyományos, teljes apparátussal. Milyen kihívásokat jelent ez a fajta munka?

Rémült voltam az elején, de gyorsan tanulok. Ez hatalmas, számomra eleve nagyon nehezen áttekinthető apparátus (a pesti operával együtt meg pláne) - ráadásul nehéz bármit megítélnem, hisz életem első struktúrán belüli operarendezése egy teljesen rendhagyó helyzetben készül, azaz a színházcsinálás legelemibb közmegegyezései sem érvényesek rá. A három Schiller-alapú opera előadásának közös művészeti vezetője van Selmeczi György személyében - a próbák megtartására vagyunk felkérve gyakorlatilag. Nem tőlünk ered az alapötlet, a szoborszerű díszletelemek gondolata, a szereposztás… miközben alkalmazkadnunk is kell egymáshoz, a néha mostoha lehetőségekhez, a sokfelől érkező szólistákhoz… én meg még nem láttam ilyet. Gyorsan kell alkalmazkodnom, de közben úgy, hogy a munka személyes és mondandójában igaz maradjon.
Az énekesekkel a viszonyom hagyományosan jó, a kórussal is remekül szót értettem eddig. Persze a neheze még hátravan.

- Tragikus történetet állít színpadra, olyan főhőssel, aki (legalábbis szerintem) vitatható döntéseket hoz. Milyennek látja Carlót? 

Nagyon sok munkát kell ölni bele, hogy szimpatikus legyen, nem vitás. Furcsa főhős ő… morális problémáit se a színpadon se a nézőtéren nem könnyű megérteni. A történetbeli partnerei is bajban vannak vele. Akaratos de becsapható, karizmatikus vezető de ő maga nem megy el a csatába, odaadó szeretetet érez hazája és apja iránt de a rablóvezérség sokkal mélyebben felkavarja és beindítja a fantáziáját. A végén választania kell szerelme és a haramiáknak tett eskü között - egy tisztességes romantikus hős ilyenkor magával végezne, ő viszont a mindezért a legkevésbé sem hibáztatható lányt döfi le.
Hősünk minden tájékozódási pontját elveszti… a darab túlnyomó részében egyszerűen fogalma sincs, mi történik körülötte. Döntései kapkodóak, szándékai, ha nemesek is voltak eredendően, már összekuszálódtak. Nagyon is mai figura - erős, de erőfeszítéseinek iránya maga számára is ködös már.
Empátiával és saját ostoba döntéseink felismerésével kell őt nézni - nem lehet szeretni őt, ha az ember nem teszi próbára a saját lelkiismeretét is.

- Mitől válik aktuálissá ez a történet a mai közönség számára? Egyáltalán: szükség van arra, hogy Verdit aktualizálják?

Én magamat bizonyos szempontból hiperkonzervatívnak tartom, nekem bőven elegendő ok egy darab előadására az, hogy létezik. Kevéssé tudok mit kezdeni az olyan nézővel, aki összehúzott szemmel ül a nézőtér sötétjében: ezzel az előadással most mit akarnak itt nekem IGAZÁBÓL mondani?! 
A színházcsinálás (és nézés is) alapvetően nyitottságra és prekoncepciómentes befogadásra alapuló tevékenység, ráadásul nem kizárólag az ember értelmére hat - szeretem azt a nézői attitűdöt, amelyik abból indul ki, hogy ezt már itt valaki végiggondolta, tehát nem hibáinak feltárásával töltöm a sötétben a három órányi időt, hanem a történet szereplője és saját magam közös megfigyelésével: mit okoz bennem a történet, mit indít el, mi lesz velem tőle. 
Mindezt azért mondom, mert az aktualizálásnak számomra nincs különösebb értéke, ahogy egyébként a korhűségnek sincs. A személyes, a darabbal kapcsolatos hangsúlyaim kitételére pedig bármely eszköz megengedett, ha az anyag természetéből fakad - ha valaki zakóban vagy bőrdzsekiben van medvekacagány helyett, azt nem is tartom aktualizálásnak. A haramiáknál például fegyver van, azzal járnak mindenhova, de jobban szeretik lengetni, mint igazából használni - ezt látom, ezt a tulajdonságukat fordítjuk át színpadi magatartássá, mikor a kórussal próbálunk. Ez a fontos. Hogy az kard, lándzsa vagy golyószóró, nem igazán fontos. Haladjunk. Térjünk át az alanyról a tárgyra.
Ez a mű nagy ritkaság. Ha valaki ki nem állja az operajátszás honi állapotait, az is nyugodtan jöjjön el meghallgatni behunyt szemmel. Ha valakit ezen felül még a morálisan nehezen elhelyezhető, ellentmondásos, pár pillanatra hőssé váló, de egyébként legalább annyira gyáva és alávaló főhösök is érdekelnek, az nyissa ki a szemét, és nézze is a történetet, amit elmesélni szeretnénk.

forrás: Kolozsvári Magyar Opera

VERDI 200

Csúcsdarabok az operában: pikáns Verdi-évfordulóra számíthatunk

A zeneszerző születésének 200. évfordulójára olyat mutatnak a Kolozsvári Magyar Operában, amilyen még nem volt: romániai bemutatók jönnek.


Határozottan izgalmas, hogy a Kolozsvári Magyar Opera próbálkozik újat mutatni, új rendezőket kér fel munkára vagy eddig Romániában nem látható darabokat mutat be. Ennek a törekvésének a legfrissebb eredménye a Giuseppe Verdi születésének kétszázadik évfordulójára bemutatásra kerülő előadás-trilógia, amelyet december 6–8. között láthat a kolozsvári közönség. A Schiller-szövegek alapján írt három operát – aSzent Johannát, A haramiákat és a Luisa Millert – szervezési okok miatt valószínűleg többet nem is tudják így egyben bemutatni – mondták a mai sajtótájékoztatójukon. De előbb még Budapesten a Magyar Állami Operaházban is bemutatják november 29. és december 1. között a darabokat. Ugyanazokkal a sztár-operaénekesekkel, teljesen azonos szereposztással, és azonos díszlettekkel játsszák minkét helyen, sőt mindhárom előadás esetében ugyanazokból az elemekből építették fel a díszletet. Az előadásokban Budapesten, Kolozsváron és Bukarestben dolgozó énekesek egyaránt részt vesznek, hallhatja például a közönség a mexikói származású Hector Lopez-Mendoza, a budapestiKolonits Klára vagy már a Párizsban is fellépő Károlyi Katalin. 
Szép Gyula, a kolozsvári opera igazgatója bevezetőjében elmondta: 165 éve folyamatosan játszanak Kolozsváron Verdit, és sokan gondolkodtak, hogy miként ünnepelhetnék meg méltóképpen az évfordulót. Végül úgy döntött, hogySelmeczi György ötletét elfogadva, a budapesti operaházzal közösen, három olyan előadást mutatnak be, amelyet korábban soha nem láthatott a közönség Kolozsváron. „Ez az ajánlat sokkal izgalmasabb, pikánsabb és újszerűbb volt, mintha a már eddig is látható darabokat tűztük volna egyszerre műsorra” – nyilatkozta az igazgató, aki azt is elmondta, hogy ez az együttműködés annak a bizonyítéka, bárkivel tudnak partnerek lenni, az intézményük világszínvonalon tud teljesíteni. 

Selmeczi György művészeti vezető és karmester kiemelte, bár ezeket a darabokat az operavilág nem nagyon játssza, egyértelműen elmondható, hogy remekművekről van szó. „Nem kétséges, hogy ezek a művek Verdi alkotói életének különleges darabjai. Az 1840-es években, a Nabuccóval és a Lombardokkal már a sikerei csúcsán lévő alkotó egyszerűen rájött, hogy az addigi szerzői, zenei nyelve nem beszélhető egy életen át, ezért egy gazdagabb, a maga korában avantgárd szerzői nyelvet alakított ki” – magyarázta Selmeczi, aki azt is elmondta, a darab rendezőinek a kiválasztásánál amellett, hogy fiatalokkal szerettek volna dolgozni, arra figyeltek leginkább, hogy meglegyen a műfajjal szembeni kellő érzékenységük. 

Zakariás Zalán, a Szent Johanna rendezője elmondta, bár tíz évvel korábban már dolgozott operában, de ez lesz az első rendezése. Kifejtette, a zene romantikus ereje erős hatással van rá, a megérzéseire hallgatva pedig megpróbálta képileg is kifejteni ezeket. A közös díszletről pedig úgy nyilatkozott: „érdekes volt nem kitalálni, hanem felhasználni a díszletelemeket.” 

Göttinger Pál, A haramiák rendezője szintén azzal kezdte, hogy először rendez operát, bár már nagyon rég szeretne profi módon ezzel foglalkozni, de előbb meg kellett tanulnia, rá kellett éreznie a rendezés fortélyaira. Elmondása szerint a próbafolyamat során az új emberekkel való találkozás volt számára a legfontosabb, hogy olyan tehetséges énekeseket ismerhetett meg, mint a már említett Hector Lopez-Mendoza, és nagyon szórakoztatónak találta, hogy különböző helyszíneken próbáltak az énekesek és a kórus. Szerint az opera egy „csúcsműfaj, a legtöbb, amire a színházasdi képes: a képzőművészet, a mozgásművészet, az irodalom és persze a zene találkozik lenyűgöző egységben.” „Az életben és az előadásban is a szerelem és a halál motívuma jelentette számomra a nagy találkozást: mindkettővel álmodom, mindkettőt hajszolom, a Luisa Millerben pedig jelen vannak ezek a motívumok” - mondta Szőcs Artúr, a Luisa Miller rendezője, aki állítása szerint szintén kezdőnek számít operarendezésben.

RITKÁN HALLHATÓ VERDI-OPERÁK AZ ERKEL SZÍNHÁZ MŰSORÁN

Három ritkán játszott Verdi-opera hallható november 29-től három egymást követő estén az Erkel Színházban, ahol a 200 éve született alkotó Giovanna d'Arco, A haramiák és a Luisa Miller című zenedrámája kerül színre. A különleges projekt művészeti vezetője és karmestere Selmeczi György.

"Több éve foglalkoztat a Verdi-életműnek az a része, amely nem slágeresedett. Mindig is érdekeltek azok a fontos fordulatok, amelyek kiemelkednek ebből a hosszú pályafutásból. Ha rápillantunk az 1840-es évtizedre, látjuk, hogy 1845-ben, 1847-ben és 1849-ben, tehát kétévenként írt Schiller-drámák alapján egy-egy operát" - nyilatkozta az MTI-nek Selmeczi György.

Hangsúlyozta: nehogy bárki fiatalkori művekre gyanakodjon, Verdi ekkor sikerei csúcsán volt, sőt kifejezetten emblematikus alakja volt nemcsak a mediterrán térségnek, hanem bizonyos értelemben egész Európának. Ebben az időszakban a Nabucco, az Attila, a Macbeth már mind mögötte volt. Zsenire jellemző módon felismerte, hogy az e művekre jellemző "tömbös", szinte "mozgalmi jellegű" kompozíciós nyelv nem beszélhető többé.

"Látta, hogy itt a pillanat a megújulásra. Bámulatos bátorsággal és korát messze megelőzően írta meg a Giovanna d'Arcót (Szent Johanna), A haramiákat és az Ármány és szerelemből a Luisa Millert. A puszta kíséretes dalt például polifon megoldásokban gazdag nyelv váltja, megújítja a dramaturgiai szerkezetet, a majd a 20. századra jellemző töredékességet is vállalva" - idézte fel a művek születésének történetét Selmeczi György.

"Fontos volt számára, hogy elköteleződjön épp Schiller mellett. Ami közös: mindketten azonos társadalmi kérdéseket feszegettek" - fogalmazott a karmester.

Minden későbbi sikerdarabnak ebben a három darabban látható az előképe - állítja a zeneszerző-karmester. "Rá tudok bökni a partitúrákban azokra a helyekre, ahol Verdi szinte 'előre' megírja Rigolettót, A trubadúrt, a Traviatát,Az álarcosbálig szinte mindent. Verdi előreszaladt a zenetörténetben és megelőzte saját közönségének a preferenciáit" - jegyezte meg.

"A felkészülés nagy munka, a kóruson jelentős terhek vannak" - fűzte hozzá. "A szereplők, akik között neves énekművészek találhatók, megérezték, milyen ritka alkalom, hogy ennyire szabadon lehessen dolgozni egy partitúrán, hiszen ezekkel a darabokkal kapcsolatban nem alakultak ki előadói tradíciók" - beszélt a munkárólSelmeczi György.

Kiemelte: a Kolozsvári Magyar Operával való együttműködés valódi tartalommal telik meg a sorozatban. Egységes a vizuális világ, a színpadképet Csíki Csaba 15 absztrakt körplasztikája alkotja, ezek a három előadásban háromféle elrendezésben lesznek színen. Kiss Zsuzsa jelmezei is alapruhák, más-más kiegészítőkkel. A szobrok a kolozsvári műhelyekben készülnek, Budapesten és Kolozsváron egyaránt folynak a próbák, hiszen december 6-től követeznek az ottani előadások. Egy fiatal erdélyi rendező, Zakariás Zalán viszi színre a Giovanna d'Arcót,Göttinger Pál A haramiákat, Szőcs Artur pedig a Luisa Millert.

Forrás: MTI / http://szinhaz.hu

Verdi három ritkán hallható műve az Erkelben

Három ritkán játszott Verdi-opera hallható november 29-től három egymást követő estén az Erkel Színházban, ahol a 200 éve született alkotó Giovanna d'Arco, A haramiák és a Luisa Miller című zenedrámája kerül színre. A különleges projekt művészeti vezetője és karmestere Selmeczi György.
"Több éve foglalkoztat a Verdi-életműnek az a része, amely nem slágeresedett. Mindig is érdekeltek azok a fontos fordulatok, amelyek kiemelkednek ebből a hosszú pályafutásból. Ha rápillantunk az 1840-es évtizedre, látjuk, hogy 1845-ben, 1847-ben és 1849-ben, tehát kétévenként írt Schiller-drámák alapján egy-egy operát" - mondta el az MTI-nek Selmeczi György.

Hangsúlyozta: nehogy bárki fiatalkori művekre gyanakodjon, Verdi ekkor sikerei csúcsán volt, sőt kifejezetten emblematikus alakja volt nemcsak a mediterrán térségnek, hanem bizonyos értelemben egész Európának. Ebben az időszakban a Nabucco, az Attila, a Macbeth már mind mögötte volt. Zsenire jellemző módon felismerte, hogy az e művekre jellemző "tömbös", szinte "mozgalmi jellegű" kompozíciós nyelv nem beszélhető többé.

"Látta, hogy itt a pillanat a megújulásra. Bámulatos bátorsággal és korát messze megelőzően írta meg a Giovanna d'Arcót (Szent Johanna), A haramiákat és az Ármány és szerelemből a Luisa Millert" - idézte fel a művek születésének történetét Selmeczi György.

A puszta kíséretes dalt például polifon megoldásokban gazdag nyelv váltja, megújítja a dramaturgiai szerkezetet, a majd a 20. századra jellemző töredékességet is vállalva - részletezte Selmeczi György.

"Fontos volt számára, hogy elköteleződjön épp Schiller mellett. Önmagában is csodálatos, hogy egy ilyen mérhetetlenül olasz vérmérsékletű és gondolkodású ember hogyan cövekel le egy ilyen mérhetetlenül német habitusú drámaíró mellé, akinek az életműve az egész 19. században látványosan élő. Ami közös: mindketten azonos társadalmi kérdéseket feszegettek" - fogalmazott a karmester.

Minden későbbi sikerdarabnak ebben a három darabban látható az előképe - állítja a zeneszerző-karmester. "Rá tudok bökni a partitúrákban azokra a helyekre, ahol Verdi szinte előre megírja Rigolettót, A trubadúrt, a Traviatát, Az álarcosbálig szinte mindent. Verdi előre szaladt a zenetörténetben és megelőzte saját közönségének a preferenciáit" - jegyezte meg.

A felkészülés nagy munka, a kóruson jelentős terhek vannak - fűzte hozzá. "A szereplők, akik között neves énekművészek találhatók, megérezték, milyen ritka alkalom, hogy ennyire workshopszerűen lehessen dolgozni egy partitúrán, hiszen ezekkel a darabokkal kapcsolatban nem alakultak ki előadói tradíciók" - beszélt a munkáról Selmeczi György.

Kiemelte: a Kolozsvári Magyar Operával való együttműködés valódi tartalommal telik meg a sorozatban. Egységes a vizuális világ, a színpadképet Csíki Csaba 15 absztrakt körplasztikája alkotja, ezek a három előadásban háromféle elrendezésben lesznek színen. Kiss Zsuzsa jelmezei is alapruhák, más-más kiegészítőkkel. A szobrok a kolozsvári műhelyekben készülnek, Budapesten és Kolozsváron egyaránt folynak a próbák, hiszen december 6-től követeznek az ottani előadások. Egy fiatal erdélyi rendező, Zakariás Zalán viszi színre a Giovanna d’Arcót, továbbá Göttinger Pál A haramiákat, Szőcs Artur pedig a Luisa Millert.

TERÍTÉKEN A MOZGÓFÉNYKÉP - VASÁRNAPI SZALON A RADNÓTIBAN

November 10-én 11 órától újra Vasárnapi Szalont rendeznek a Radnóti Színházban.

A VASÁRNAPI SZALON - eseménygazdag közönségtalálkozó mindenkinek!

A találkozók az évad bemutatóihoz kapcsolódva kerülnek megrendezésre. Az új előadások megszületésének folyamatát, alkotóelemeit, értelmezési lehetőségeit vizsgáljuk különböző módokon, más-más szemszögből. A beszélgetésekben és a vitákban az előadás alkotói és meghívott vendégek is részt vesznek.

A legközelebbi Szalon témája a Mozgófénykép című előadás, meghívott vendégek: Göttinger Pál rendező, Nényei Pál író, Adorjáni Bálint színművész, valamint Hirsch Tibor filmtörténész.

(A program ingyenes, de regisztráció szükséges: radnotiszalon@radnotiszinhaz.hu vagy 342-0188)

forrás: http://szinhaz.hu/

Háromnapos programsorozattal nyit a BÁLNA november 8-án

November nyolcadikán a BÁLNA megnyitja kapuit a közönség előtt. Három napon át – november 8-9-10-én – művészeti csoportok produkcióival, koncertekkel, gyermekműhellyel, az ez alkalomra felállított egyedülálló Budapest Makettel várja első látogatóit a BÁLNA. Bemutatkoznak a BÁLNA már beköltözött lakói: a Budapest Anno, a Budapest Bio, az Új Budapest Galéria a nagyszabású Budapesti merítés – 2013 kiállítással, a vendéglők, kávézók, a finomságokat és érdekességeket kínáló üzletek.

A BÁLNA életének új szakaszába lép. Mostantól napról-napra több, értékesebb tartalommal telik meg. Várunk mindenkit programjainkon!

2013. NOVEMBER 8., PÉNTEK

Kapunyitás: 12.00

Színpad
12.00 Mandel Quartet
A több évszázadot átívelő zenei időutazáson különleges hangszerritkaságok szólalnak meg, és nem marad néma Mandel Róbert négy kontinensen járt tekerőlantja sem.
14.30 Bemutatkoznak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium jazz-tanszakának növendékei
15.00 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium vonósnégyese
16.00-17.30 Snétberger Zenei Tehetség Központ
„A zene felemel” – a modellértékű tehetséggondozó program felfedezettjei és mentoráltjai a legszebb reményekre jogosítanak fel, muzsikálásukat hallgatva nemcsak mestereiket, hanem az átlag nézőt is büszkeség tölti el.
19.30 Váczi Eszter és a Quartet
Közreműködik: Váczi Eszter – ének, Gátos Iván – zongora, Gátos Bálint – basszusgitár, Mike Zsolt – dobok, Schneider Zoltán – gitár
Váczi Eszter hangja bársonyos, éneke titokzatos és okos, és nem mellékesen úgy énekel édes anyanyelvünkön, ahogy csak kevesen – írták róla. És egy kicsit olyan, mintha a legbizalmasabb barátunk, régi ismerősünk volna.

Új Budapest Galéria
15.00 Budapesti merítések – 2013 / állandó tárlat
Event Hall
18.00–18.25 Maison Maroquise Fashion Show
Tematikus helyiségek programja
F101 / ASUS
12.00–19.00 Szabadulós játék

F103 / Táncház Egyesület – Játszóház
12.00–19.00 Csiki-család kézműves foglalkozása és játszóháza
A gyerekek, családok bevonása, fonálból, csuhéból, gesztenyéből, papírból stb. készült tárgyak készítése háttérzenével.

F104 / Nemzeti Táncszínház
15.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO kortárs tánc tréning, műhelymunka
16.30 Fazekas Róbert Pizsy – hip-hop improvizáció és tánctanítás
18.00 Botafogo Táncegyüttes társastánc, showtánc bemutató és össztánc

F305 / Artistaképző
12.00–16.00 Akrobatikus produkciók

F306 / Táncház Egyesület: Táncház
12.00–16.00 Táncház kapunyitástól zárásig
Közreműködik: Felvonó Zenekar, a Csillagszemű Táncegyüttes táncosai
Felvonó zenekarral és a Csillagszemű Táncegyüttes táncosaival
Somogyi, rábaközi, dél-alföldi, szatmári, mezőségi, kalotaszegi és székelyföldi táncok tanítása

1.104 / Liszt Ferenc Zeneakadémia és Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola
12.00–19.00 A Hangszerészképző szak kiállítása / Hangszerek és hangszerész tankönyvek kiállítása, videó anyagok, élőmunka bemutatása

1.303 / Kortárs Építészeti Központ
10.00–22.00 Budapest-makett
Munkaeszköz vagy múzeumi tárgy – teszi fel a kérdést a makettről a KÉK. A virtuális megjelenítési technológiák világában egy kézzel fogható tárgy jó alkalmat kínál a közös gondolkodásra: milyen lett és milyen lehetne a jövőben Budapest.

2013. NOVEMBER 9., SZOMBAT
Kapunyitás: 10.00

Színpad
11.00 Alma Együttes
Az együttes tagjai: Buda Gábor – ének, gitár, Szabó Tibor – gitár, bouzouki, tambura, Maroevich Zsolt –hegedű, brácsa, Székely Zoltán – furulya, kaval, szaxofonok
Egy különleges, egyedi stílust kialakító zenekar, mely egyszerre mozgatja meg a tánc- és a nevetőizmokat. 0-99 éves korig.
13.00 Budapest Show Kórus
19.30 Firkin
Az együttes tagjai: Marthy Barna – ének, Göttinger Pál – ének, akusztikus gitár, ír furulya, Virág Lili – hegedű, Péter János – fuvola, ír furulya, Kárpáti Balázs – elektromos gitár, Szuna Péter – basszusgitár, Juhász Róbert –dob, vokál
A Firkin ambíciója az elmúlt években semmit sem változott. Felpörgetésre, energia- és jókedvsugárzásra törekednek; az örült ír kocsmazene nyelvét beszélik, melyet – nem is oly meglepő – sokan értenek és szeretnek már Magyarországon is.

Event Hall
12.00–22.00 Fashion Show
12.00 Gellért, A Divat Strandja! Pályázati Kollekció
Tervezők: Alapi Katalin, Albert Alexandra, Bilau Dea, Büki Szabina, Deák János, Csabai Zita, László Beáta, Varga Andrea, Szépligeti Ágnes, Károlyi Kovács Viktória, Váradi Marietta, Mészáros Márta Ágnes, Szakács Alexandra
Mod’art Divatiskola Végzős Növendékeinek bemutatója
Tervezők: Bognár Hajnalka, Rusznák Laura, Lackó Lilla, Szűcs Dóra, Horváth Zsófia, Szabó Kitti, Bendik Boglárka, Nagy Zsófia, Vámosi Márta
14.00 SMALL DESIGNER LINE
Cako Fashion Show
Daige Fashion Show
1975 Fashion Show
Virag Kerenyi Fashion Show
Zoe Phobic Fashion Show
17.00 MEDIUM DESIGNER LINE
Annaeva Fashion Show
Elysian Fashion Show
Gombold Újra! – DoRV CLOTHING,
Imogen Fashion Show
Maura Fashion Show
20.00 LARGE DESIGNER LINE
Artista Fashion Show
Dori Tomcsányi Fashion Show
LBL (LUAN BY LUCIA) Fashion Show
MM ( Tóth Bori) Fashion Show
NUBU Fashion Show

Új Budapest Galéria
10.00 Budapesti merítések – 2013 / állandó tárlat
15.30 Hordozható és Festhető Házak és Fák – múzeumpedagógiai program

Tematikus helyiségek programja
F101 / ASUS
11.00–19.00 Szabadulós játék

F103 / Táncház Egyesület: Játszóház
12.00–19.00 Csiki-család kézműves foglalkozása és játszóháza
A gyerekek, családok bevonása, fonálból, csuhéból, gesztenyéből, papírból stb. készült tárgyak készítése háttérzenével.

F104 / Nemzeti Táncszínház
11.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO kortárs tánc tréning, műhelymunka
12.30 Sivasakti Kalánanda, Somi Panni / Klasszikus indiai táncbemutató és táncház
15.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO modern tánc tréning, műhelymunka
16.30 Bihari Táncegyüttes – magyar táncház
18.00 Lippai Andrea és Pirók Zsófi / Flamenco bemutató és tánctanítás

F305 / Artistaképző
12.00–16.00 Akrobatikus produkciók

F306 / Táncház Egyesület: Táncház
12.00–16.00 Táncház kapunyitástól zárásig
Közreműködik: Felvonó Zenekar, a Csillagszemű Táncegyüttes táncosai
Felvonó zenekarral és a Csillagszemű Táncegyüttes táncosaival
Somogyi, rábaközi, dél-alföldi, szatmári, mezőségi, kalotaszegi és székelyföldi táncok tanítása

1.104 / Liszt Ferenc Zeneakadémia és Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola
12.00–19.00 A Hangszerészképző szak kiállítása / Hangszerek és hangszerész tankönyvek kiállítása, videó anyagok, élőmunka bemutatása

1.303 / Kortárs Építészeti Központ
10.00–22.00 Budapest-makett
Munkaeszköz vagy múzeumi tárgy – teszi fel a kérdést a makettről a KÉK. A virtuális megjelenítési technológiák világában egy kézzel fogható tárgy jó alkalmat kínál a közös gondolkodásra: milyen lett és milyen lehetne a jövőben Budapest.

2013. NOVEMBER 10., VASÁRNAP
Kapunyitás: 10.00

Színpad
11.00 Szalóki Ági
Közreműködik: Szalóki Ági – ének, Dés András– ütőhangszerek, Lamm Dávid –gitár, Kovács Zoltán – nagybőgő, Szalai Péter – tabla, Rácz Krisztián – gitár
13.00 Non Stop koncert
16.30 Vásáry André koncert
Közreműködik: N.N. – gitár, N.N. – hegedű
19.30 Fekete Kovács Kornél Szextet
Közreműködik: Kiss Flóra – ének, Fekete-Kovács Kornél – trombita, Korb Attila, Cseke Gábor, Soós Márton, Csízi László – ütőhangszerek
A nagyszerű trombitaművész, a Modern Art Orchestra vezetőjének sextetjét az utóbbi időben ritkábban hallhattuk, a Bálna megnyitása jó alkalom, hogy ismét alámerüljünk a kamara-jazz világában.

Event Hall
12.00–22.00 Fashion Show
12.00 Gellért, A Divat Strandja! Pályázati Kollekció
Tervezők: Alapi Katalin, Albert Alexandra, Bilau Dea, Büki Szabina, Deák János, Csabai Zita, László Beáta, Varga Andrea, Szépligeti Ágnes, Károlyi Kovács Viktória, Váradi Marietta, Mészáros Márta Ágnes, Szakács Alexandra
Mod’art Divatiskola Végzős Növendékeinek bemutatója
Tervezők: Bognár Hajnalka, Rusznák Laura, Lackó Lilla, Szűcs Dóra, Horváth Zsófia, Szabó Kitti, Bendik Boglárka, Nagy Zsófia, Vámosi Márta
14.00 SMALL DESIGNER LINE
Cako Fashion Show
Daige Fashion Show
1975 Fashion Show
Virag Kerenyi Fashion Show
Zoe Phobic Fashion Show
17.00 MEDIUM DESIGNER LINE
Annaeva Fashion Show
Elysian Fashion Show
Gombold Újra! – DoRV CLOTHING,
Imogen Fashion Show
Maura Fashion Show
20.00 LARGE DESIGNER LINE
Artista Fashion Show
Dori Tomcsányi Fashion Show
LBL (LUAN BY LUCIA) Fashion Show
MM ( Tóth Bori) Fashion Show
NUBU Fashion Show

Új Budapest Galéria
10.00 Budapesti merítések – 2013 / állandó tárlat
10.00 Hordozható és Festhető Házak és Fák Múzeumpedagógiai program
Tematikus helyiségek programja

F101 / ASUS
11.00–19.00 Szabadulós játék

F103 / Táncház Egyesület: Játszóház
12.00–19.00 Csiki-család kézműves foglalkozása és játszóháza
A gyerekek, családok bevonása, fonálból, csuhéból, gesztenyéből, papírból stb. készült tárgyak készítése háttérzenével.

F104 / Nemzeti Táncszínház
11.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO kortárs tánc tréning, műhelymunka
12.30 Botafogo Táncegyüttes / Társastánc, showtánc bemutató és össztánc
15.00 Földi Béla – Budapest Táncszínház DEPO kortárs tánc tréning, műhelymunka
16.30 Bihari Táncegyüttes – magyar táncház
18.00 Botafogo Táncegyüttes– Társastánc, showtánc bemutató és össztánc

F305 / Artistaképző
12.00–16.00 Akrobatikus produkciók

F306 / Táncház Egyesület: Táncház
12.00–16.00 Táncház kapunyitástól zárásig
Közreműködik: Felvonó Zenekar, a Csillagszemű Táncegyüttes táncosai
Felvonó zenekarral és a Csillagszemű Táncegyüttes táncosaival
Somogyi, rábaközi, dél-alföldi, szatmári, mezőségi, kalotaszegi és székelyföldi táncok tanítása

1.104 / Liszt Ferenc Zeneakadémia és Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola
12.00–19.00 A Hangszerészképző szak kiállítása / Hangszerek és hangszerész tankönyvek kiállítása, videó anyagok, élőmunka bemutatása
17.00 GÓBÉ Zenekar fellépése

1.303 / Kortárs Építészeti Központ
10.00–22.00 Budapest-makett
Munkaeszköz vagy múzeumi tárgy – teszi fel a kérdést a makettről a KÉK. A virtuális megjelenítési technológiák világában egy kézzel fogható tárgy jó alkalmat kínál a közös gondolkodásra: milyen lett és milyen lehetne a jövőben Budapest.

Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed