Goldoni: A hazug

Goldoni:
A hazug

Lelio PAVLETITS BÉLA
Rosaura BODOR ERZSÉBET
Pantalone KÁRPÁTI LEVENTE
Florindo BITEMO ERIK GERGELY

Cleonice hangja: MÉSZÁROS PIROSKA
Brighella hangja: GÖTTINGER PÁL


Dramaturg LABODA KORNÉL
Díszlet DARÓCZI SÁNDOR és EMBER SÁRI



A rendező munkatársa MOHÁCSI LÁSZLÓ


Kurzusvezető tanár HALÁSZ PÉTER
Osztályvezető tanár SZÉKELY GÁBOR


Rendezte GÖTTINGER PÁL








LELIO[1] Ott az én szépséges Rosaurám; nem tudom, mit olvas, de nagyon belemerült.

LELIO Engedje meg, Rosaura kisasszony, hogy üdvözöljem.

ROSAURA Jaj, őrgróf úr, ne haragudjon, nem vettem észre uraságodat.

LELIO Ha szabad kérdeznem, mi szépet _______?

ROSAURA Egy szonettet. Nekem szól.

LELIO Ki küldte?

ROSAURA Nincs aláírva.

LELIO El se tudja képzelni, ki írta?

ROSAURA Akárhogy töröm a fejem, nem jövök rá.

LELIO És szép az a szonett?

ROSAURA Szerintem gyönyörű.

LELIO Szerelmes vers, fogadni mernék.

ROSAURA Nem is akármilyen!

LELIO És még mindig nem tudja, ki a szerző?

ROSAURA Fogalmam sincs.

LELIO Az én múzsámtól származik.

ROSAURA Uraságod költötte ezt a szonettet?

LELIO Én bizony, drága Rosaura; szüntelenül azon jár az eszem, hányfélekép­pen biztosíthatnám a szerelmemről.

ROSAURA Őszintén csodálkozom.

LELIO Talán nem nézi ki belőlem, hogy képes vagyok megírni egy szonettet?

ROSAURA Azt igen, de valahogy más körülmények közé képzeltem magát.

LELIO Nem egy szívről van benne szó, amelyik a kisasszonyért dobog?

ROSAURA Hallgassa meg az elejét, ráismer-e.

Bálványozott istennőm, úgy imádlak,

Hogy szenvedek is szótlan, félve szörnyen.

LELIO Az enyém! Ráismerek: Bálványozott istennőm, úgy imádlak, hogy szenvedek is szótlan, félve szörnyen. Látja, fejből tudom.

ROSAURA De mért mondja, hogy szótlan? Tegnap este nyilatkozott!

LELIO Szenvedéseim töredékét sem mondtam el. És vegye hozzá, hogy egy éve hallgatok, hogyne mondhatnám akkor, hogy szenvedek is szótlan?

ROSAURA Menjünk tovább.

Jaj, ne szánjon a sorsod senki másnak,

S szememből hull, de szívből jő a könnyem.

Kinek szánna engem a sorsom? Ki pályázna rám?

LELIO Ez a szerelmesek szokásos féltékenysége. Még nem beszéltem apja­urával, nem nyertem el a kisasszony kezét, ezért gyötör a kétség, és gyötrelmemben sírok.

ROSAURA Ez a négy gyönyörű sor is magyarázatra szorul:

Ne gondolj lovagnak, nagy uraságnak,

Nincs vagyonom nekem, nem élek könnyen,

Szerény a helyzetem, a sors nem áltat,

Iparkodás az egyedüli kincsem.

NEM CSODÁLOM.

ROSAURA A magáé ez a szép szonett?

LELIO Igen, az enyém. A kisasszony iránti őszinte és tiszta szerelmem nem engedte, hogy tovább áltassam egy mesével, amely egy napon a kis­asszonynak szívfájdalmat, nekem szégyent jelentene. Nem vagyok lo­vag, nem vagyok nemes, ez az igazság. Nem akartam vaktá­ban kalandba bocsátkozni, de most rászán­tam magam, hogy megmondom az igazságot. Szóban nem mer­tem be­vallani, hogy nem vagyok gazdag, szolidan élek, Nápolyban a kereskedés nemes mestersé­gét folytatom, az iparkodás az egyedüli kincsem.

ROSAURA Most el kellene küldenem azzal, hogy hazudott. De végül is egy tisztes kereskedő nekem nem megvetendő parti. Hanem van itt egy még furcsább kijelen­tés. Olvasom.

ROSAURA Idegen vagyok, néger föld szülötte.

Ha uraságod nápolyi, ezt sehogy se értem.

LELIO Nápoly ugyanis Karthágóhoz tartozik.

ROSAURA Igen? Sose hallottam, hogy a Nápolyi Királyság Karthágó része volna.

LELIO Megbocsásson, de akkor olvasgassa a történelmet; meg fogja látni, hogy a Hannibál fél Itáliát meghódította, és mindazokat a területeket, ahol a karthágóiak megvetették a lábukat, költői nevén néger földként emlegetjük.

ROSAURA Ha uraságod mondja... De menjünk tovább: Gyakorta látsz te, ott tudhatsz magadnál; Én pedig este láttam itt először, akkor hogy mond­hatja, hogy gyakorta látsz te?

LELIO Úgy van, hogy látsz te?

ROSAURA Úgy, pontosan.

LELIO Tévedés lesz; úgy helyes, hogy látsz majd.

ROSAURA S a szólhatnék nyelvem máig gyötörte.

LELIO Egy éve csak hallgatok, nem bírom tovább.

ROSAURA Nézzük a végét.

ROSAURA Bizony, nem volnék itt, ha te se volnál.

LELIO Ha a kisasszony nem volna, most vagy Londonban, vagy Portugáliában lennék. Üzleti ügyeim elszólítanak, de a szerelem ideköt Velencéhez.

ROSAURA Hogy mi hevít, Rosaurám, tudod te.

LELIO Ez a sor nem szorul magyarázatra.

ROSAURA Az utolsó annál inkább:

S maholnap a nevem is megtudod már.

LELIO Ez az a nap, és most jön a magyarázat. Engem nem Asdrubale di Castel d’Orónak, hanem Ruggiero Pandolfinak hívnak.

Szünet. Vagy mi.

ROSAURA Lássa be, a magyarázat nélkül nem érthető a szonett.

LELIO A költők szeretik a képes beszédet.

ROSAURA Annyira, hogy még a nevüket is át szokták költeni?

LELIO A tegnap este a költészet jegyében telt.

ROSAURA És a mai délelőtt minek a jegyében telik?

LELIO Az őszinteségében.

ROSAURA Elhihetem tehát, hogy költői túlzás nélkül szeret?

LELIO Szerelmem emésztő tüzében csak az a remény ad enyhülést, hogy viszontszeret.

ROSAURA Nem akarok többet csalódni. Beszéljen apámmal. Mutatkozzék be, és ha neki nincs kifogása uraságod ellen, én sem utasítom vissza. Becsa­pott, mégsem tudok magára haragudni.

MÁSIK JELENET!

Belép Pantalone.[2]

PANTALONE Jókor jössz, fiam.

LELIO Éppen apámuramat keresem.

PANTALONE Mit tettél Balanzoni doktor úrral?

LELIO Vele semmit.

PANTALONE Vele semmit; hát a lányával?

LELIO Hívott, bementem.

PANTALONE Illik ezt egy nős embernek?

LELIO Igaza van, nem illik; többé nem fog előfordulni.

PANTALONE Merthogy nős vagy, ugyebár.

LELIO Hacsak meg nem halt a feleségem.

PANTALONE Miért, a halálán van?

LELIO A szülésbe például belehalhat.

PANTALONE A hatodik hónapban?

LELIO El is vetélhet.

PANTALONE Mondd csak fiam, tudod te, ki az a Rosaura kisasszony, akivel beszéltél, és akinek a házában voltál?

LELIO Balanzoni doktor lánya.

PANTALONE Úgy van; nahát őt szántam én feleségednek.

LELIO Őt?

PANTALONE Őt, igen.

LELIO Azt mondta, egy bolognai ember lánya.

PANTALONE Úgy is van. Balanzoni doktor bolognai.

(::::…:::::)

PANTALONE Mit mondtál? Ha még szabad volnál, feleségül vennéd?

LELIO Boldogan! Apám, kérem, ne hagyja a dolgot, ne mondja fel a szerződést! Békítse meg a doktort, tartsunk ki a lány mellett. Nem tudok nélküle élni.

PANTALONE De hiszen nős vagy!

LELIO Lehet, hogy a feleségem meghalt.

PANTALONE Így a bolond reménykedik. Légy eszednél, a magad dolgával törődj, ne a lányokat hajkurászd. A Rosaura-ügyletről lemondtam, és hogy elégté­telt adjunk a doktornak, visszaküldlek Nápolyba.

LELIO Az ég szerelmére, csak azt ne!

PANTALONE Nem vágysz a feleséged után?

LELIO Jaj, apám, a halálomat akarja!

PANTALONE Ezt hogy érted?

LELIO Ha Rosaurától megfoszt, abba belehalok!

PANTALONE Végtére is hány feleséget akarsz? Hetet, mint a törökök?

LELIO Csak egyetlenegyet.

PANTALONE Na látod, ott van neked egy.

LELIO Jaj nekem… egy!

PANTALONE Mit nyökögsz?

LELIO Apámuram, a lába elé borulok. (Letérdel)

PANTALONE Ki vele, mit akarsz?

LELIO Ezer bocsánat, amiért...

PANTALONE Mondd már, a jóisten áldjon meg!

LELIO Azt az egyet… csak kitaláltam, nincs is feleségem.

PANTALONE Bravó, derék fiam van! Való így rászedni a tulajdon apádat? Állj föl, Don Szélhámos, Don Hazug; ezt tanultad Nápolyban? Eljössz Velen­cébe, s alighogy ideérsz, még az apádat se láttad, vadidegeneknek rázod a rongyot, mint Don Asdrubale de Castel d’Oro nápolyi lovag, milliós vagyon birtokosa, hercegi ivadék, úgyszólván a király testvére; minden­féle disznóságot összehordasz. Oda jutottál, hogy még az apádat is félre akartad vezetni. Bejelented, hogy Nápolyban megnősültél; hagyod, hogy örömömben sírva fakadjak képzelt me­nyem és nem leendő unokám miatt. Mi a fenének kell összevissza hazudoznod? Honnan a fenéből szeded az át­kozott ötleteidet? A kalmárember hitele az igazmondása. A mi legnagyobb tőkénk a bizalom. Ha nem bíznak benned, ha nem tudnak tisztelni, örök életedre gyanús leszel, rossz kereskedő, méltatlan erre a piacra, méltatlan a há­zamra, méltatlan a Bisognosik tisztességes nevére.

Zene?

LELIO Nagyon szégyellem magam, apám. Az egésznek Rosaura kisasszony iránti szerelmem az oka, egyébként nem kenye­rem a hazudozás, a becsületemre nagyon kényes vagyok. Nem tudtam, hogy őt szánta nekem.

PANTALONE Nem igaz. Megrögzött hazug vagy, és az is maradsz.

LELIO Nem, nem higgye el. Gyűlölöm a hazugságot, irtózom tőle. Az igazság örök szerelmese vagyok. Esküszöm, többé nem hagyja el a számat nemhogy hazug, de kétértelmű szó sem. Csak ne hagyjon cserben, kö­nyörgök. Járjon közben az én drága Rosaurám bocsánatáért, különben meghalok. Felindulásomban az előbb is vért hánytam, nem is keveset.

PANTALONE (félre) Szegény gyerek! (Hangosan) Ha bízhatnék benned, meg is tenném a kedvedért - de félek. Szóval nem volt semmiféle esküvő.

LELIO Dehogy volt!

PANTALONE Nem jegyeztél el senkit?

LELIO Soha senkit.

PANTALONE Se Nápolyban, se Nápolyon kívül?

LELIO Sehol.

PANTALONE Van nőtlenségi bizonyítványod?

LELIO Minden pillanatban várom.

PANTALONE Ha megjött volna, örülnél neki?

LELIO Adná az ég.

PANTALONE Idenézz! Látod, mi ez?

LELIO Uramisten!

PANTALONE Elhallgass, jómadár! Szóval akkor ez érvényes?

LELIO A legteljesebb mértékben; akár holnap nősülhetek.

PANTALONE És az a bő két hónap, amit Rómában töltöttél?

LELIO Arról nem beszélünk senkinek. Azt kell mondani, hogy Nápolyból egye­ne­sen Velencébe jöttem. Két tanút is állítok, ha kell.

PANTALONE Na tessék: újabb hazugság.

LELIO Ez nem hazugság, ezzel csak megkönnyítjük a dolgot.

PANTALONE Na jó. Beszélek a doktorral, aztán meglátjuk. Van itt még egy levél, most hozták.

LELIO Nekem szól?

PANTALONE Neked; hét soldót fizettem érte. Alighanem Rómából jött.

LELIO Lehet. Adja ide, hadd lássam.

PANTALONE Engedelmeddel, majd én.

LELIO Már bocsánat... de az az én levelem.

PANTALONE Az apád vagyok, elolvashatom.

LELIO Ahogy akarja...

Csak nehogy valami újabb disznóság süljön ki belőle.

PANTALONE (olvas) Drága vőlegényem! (Lelióra néz) Drága vőlegényem!

LELIO Ez a levél nem nekem szól.

PANTALONE Itt a címzés: Nagyságos Lelio Bisognosi úrnak, az én tiszteletre méltó, nemes jövendőbelimnek Velencében.

LELIO Láthatja, hogy nem nekem szól.

PANTALONE Ugyan miből?

LELIO Mi nem vagyunk nagyságosak.

PANTALONE Á, manapság olcsó portéka a cím, te meg még a kegyelmest is elvisel­néd. Hadd látom, ki írta. Hűséges menyasszonya, Cleonice Anselmi.

LELIO Nagy ugye! Mondom én, hogy nem nekem szól!

PANTALONE Miért?

LELIO Mert ezt a hölgyet nem is ismerem.

PANTALONE Nincs több hazugság!

LELIO Isten őrizz!

PANTALONE Megesküdtél rá!

LELIO Úgy éljek.

PANTALONE Akkor szerinted kinek címezték ezt a levelet?

LELIO Valaki másnak, akit ugyanúgy hívnak, mint engem.

PANTALONE Szép kort megértem, de sose hallottam, hogy Velencében rajtunk kívül más Bisognosi is volna.

LELIO Nápolyban és Rómában vannak.

PANTALONE De ezt a levelet Velencébe címezték.

LELIO Esetleg valamelyik nápolyi vagy római Lelio Bisognosinak, aki éppen Velencében tartózkodik.

PANTALONE Lehetséges. Lássuk az írást.

LELIO Már megbocsásson, apámuram, de nem való a más levelét elolvasni. Sőt, ha véletlenül bontják fel, olvasatlanul illik visszazárni.

PANTALONE A fiam levelét csak elolvashatom.

LELIO Értse meg, nem nekem jött.

PANTALONE Majd meglátjuk.

Cleonice nyilván tele van szemrehányással. Kénytelen leszek az ötleteimre hagyatkozni.

PANTALONE Rómából való elutazása nagyon rosszulesett: megígérte, hogy magával visz Velencébe, és azután hirtelen otthagyott...

LELIO Mondom, hogy nem nekem szól.

PANTALONE De hiszen azt írja, hogy Velencébe utaztál.

LELIO Mert az a valaki Velencében van.

PANTALONE Emlékezzék, megígérte, hogy elvesz feleségül...

LELIO Egyáltalán nem nekem szól.

PANTALONE Még egyszer kérdem: biztos nem jegyeztél el senkit?

LELIO Biztos.

PANTALONE Nem hazudsz többet.

LELIO Semmi szín alatt.

PANTALONE Nézzük tovább.

PANTALONE Ha megpróbál becsapni, biztosíthatom, hogy bárhol utolérem és elszá­mol­tatom.

LELIO Valami cserbenhagyott szerető lesz.

PANTALONE Megéri a pénzét ez a Lelio Bisognosi.

LELIO Sajnálom, hogy így meghurcolja a nevem.

PANTALONE Egy ilyen őszinte emberét...

LELIO Ahogy mondja.

PANTALONE Lássuk a végét: Ha nem visz magával Velencébe, és nem vesz feleségül, hatósági személlyel íratok apjaurának, Pantalone úrnak... Micsoda? Pantalone?

LELIO No, ez szép. Az apám nevét is bitorolja.

PANTALONE Tudom, hogy Pantalone úr tekintélyes velencei kereskedő. Ez egyre jobb! És noha Nápolyban, a bátyjánál neveltette... Nézzenek oda! ...azért csak szorult belé annyi apai szeretet és aggodalom, hogy ne akarja a fiát börtönben látni, kénytelen leszek ugyanis feltárni, mi min­dent csi­kart ki tőlem a hozományom terhére. Ez már mindennek a teteje!

LELIO Fogadni mernék, hogy valamelyik kedves barátom tréfája lesz...

PANTALONE Baráti tréfa? Te ezt viccesnek találod? Ide figyelj, fiam: az én házamban többé semmi keresnivalód. Kiadom a jussodat. Elmégy Rómába, és ál­lod a szavad.

LELIO De apámuram...

PANTALONE Hordd el magad, gyalázatos hazug, te utolsó becstelen, szószegő kurafi! (El)

LELIO Nyugalom, nem kell megijedni. Ettől még nem esem kétségbe. Egyébként pedig leszokom a hazudozásról. Megfogadom, hogy mindig az igazat fogom mondani. Kivéve persze, ha az őszinteség keresztezné a terveimet. (El)



[1] II. felvonás, 16. jelenet

[2] Harmadik felvonás, 5. jelenet


Gusztinak megjött az esze...

SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM
Harmadéves rendezők mesterségvizsgája – Egy egyfelvonásos Szép Ernőtől
A harmadéves rendezőosztály (Székely Gábor) és a harmadéves színészosztály (Jordán Tamás – Lukáts Andor) együttműködésében
Szép Ernő:
Gusztinak megjött az esze…
Gusztinak megjött az esze...
Csibi Gusztáv, uradalmi ispán
Nagy Péter
Kerekes Sándorné Etelka, jegyzőné
Földeáki Nóra


Kerekes Sándor, jegyző
Tompa Ádám
Julcsa, szakácsné
Kovács Olga
Eszti, cselédlány
Érsek-Obádovics Mercédesz


Hurka, prímás
Krisztik Csaba
Varjú, brácsás
Mercs János
Giliszta, bőgős
Miklós Marcell




Dramaturg
Laboda Kornél
Díszlet
Ember Sári


Rendezte
Göttinger Pál


Kurzusvezető tanár
Babarczy László


A rendezőosztály osztályfőnöke
Székely Gábor
A színészosztály osztályfőnöke
Jordán Tamás és Lukáts Andor


Köszönet a segítségért
Kővári Balázs, Ligeti Orsolya, Hodász András, Göttinger Márk, Göttinger Károlyné


2005. március 25.
Nyilvános főpróbák: március 23., 24., 26.,


ELSŐ JELENET
Jegyzőné, Eszti

JEGYZŐNÉ
Á, de forró. Mit csinálsz ott, te? Mit akarsz avval a locsolóval?

ESZTI
Megyek ki a kertbe locsolni, tekintetes asszonyom. (kívül harangszó)

JEGYZŐNÉ
A kiskertet én locsolom fel. Ide vigyázz erre a tejre, ki ne fusson. Add ide azt a locsolót. Nem főtt még fel az a kávé? Csak vigyázz itt. Findzsát, findzsaaljat, kis kanalat, cukrot, kuglófot, vajat, mindent kikészíts. Mindjárt fenn lesz a tekintetes úr. Nem hallod, már a hetet harangozzák. Szegény georgináim, kettő leszáradt már, az árvácska is mind össze van fonnyadva. A délignyitó földje meg tegnap is csupa száraz volt, mikor megnéztem. Csak ne magam locsoljak egy reggel, na ‘iszen jól néz ki a kiskert! Hej gonoszok. Ha kihagyod a tejet futni, megbúbollak, értetted? (kimegy, dúdolgat)

v
MÁSODIK JELENET
Voltak, Szakácsné

SZAKÁCSNÉ
A fene rágja le ezt a kofákat... hogy nekem micsoda harcom volt már ma reggel is a piacon! Nézzed ezt a zellert, négy krajcárt mer elkérni az az orcátlan kofa, ezér’ a rongy zellerér darabjáér!

ESZTI
Négy krajcárt, c, c, c.

SZAKÁCSNÉ
Négyet darabjáér, a tűz égesse meg ahun egy kofa van ezen a világon. Aszongya, ha beviszi Debreczenbe, aszongya, még az öt krajcárt is megadják zellerjéér aszongya. Vigyed piszkos mondok Debreczenbe, szaladj mondok mer lemaradsz a gőzösről mondok. Te nyiszlett, aszongya, én meg mondom: te büdös, mondom, inkább zeller nélkül vezetem a konyhámat, mondom, minthogy a te zelleredre legyek rászorúlva, égessenek el, mondom, a neved napján, Klára napján. Mert Zsidó Kalárinál vettem ezt a zellert. Így aztán megegyeztünk. Úgy adta osztán ide a kettőt öt krajcárért. Meg paradicsomot is vettem nála krajcárjával, meg ezt a két liter zöld puszulyt is, tizenkettőér literjét. A tekintetes asszony hún van?

KÍVÜL
Cigányzene és dúdolás.

ESZTI
Kinn locsol a kiskertbe.

SZAKÁCSNÉ
Mi dolgod? Tisztítsd meg a zöld puszulyt.

ESZTI
Majd aután. Nekem itt kell állani a tejnél.

SZAKÁCSNÉ
Hadd el azt a tejet, ha én mondok neked valamit, mer mingyár hegyibéd megyek. Gyere ide, szedd ki a zöld paszulyt. Még bennem van a méreg a piacról. Még a tyúkpiacon is harcoltam. Ott is ki akartam ásni a két szemét annak a tanyasi asszonynak, akitől ezt a pár csirkét vettem. Hallja, hogy ez a hetven krajcáros pár csirke, mondok? Forint húsz aszongya.

KÍVÜL
Harangszó elhallgat.

SZAKÁCSNÉ
Micsoda, mondok?! Semmicsoda aszongya, nem is eladó aszongya, mer ott áll a tanítóné ténsasszony aszongya, a mán nézi a csirkét aszongya. Vigye a ténsasszony mondok ha a forint huszat megadja mondok, tessék na, mondok, oszt nyomom az orra alá a tanítóné ténsasszonynak a pár csirkét, de a tanítóné ténsasszony mindjárt elment onnét, mert nem tud harcolni. Na, mondok, nem kell annak a maga koszos csirkéje, ‘iszen annyi hús nincs ezen a két csirkén mondok, mint a nagypénteken mondok. Nem fél mondok jó asszony, mondok, hogy megtaposom itt magát mondok, hogy úgy felmérgesíti az embert mondok, hogy egy huszat mer ezért a kis pondróért kérni mondok. Még elkezd csatítani, hogy én elzavarom a vevőt őtőlle, hogy én tegyem le az ő csirkéit aszongya, nem eladó nekem aszongya, inkább ő maga eszi meg otthon aszongya. Eszed ám mondok, majd megmondom, mit eszel te, mondok, így aztán megalkudtunk. Nyolc hatosért adta a pár csirkét. Ilyen piszkos népség. Mennyit kell az embernek evvel a pocsék kofákkal harcolni! Nézzed ezt a pár csirkét, nézzed te milyen szép. Nézzed csak, mennyi húsa van.

ESZTI
Valami szép, igazán. Van ezen. Van ezen elég.

SZAKÁCSNÉ
Na. Hát odaki meg miféle bandériom megyen? Hallod ezt a hangászokat te, a mi utcánkon megyen ez te, hallod?

ESZTI
A mi utcánkon hát. De szépet muzsikálnak.

SZAKÁCSNÉ
Szépet, a fene essen beléjök, hogy még reggel is húzzák! Hallga mán, te.

HARMADIK JELENET
Guszti, cigányok (kívül)

GUSZTI
Elmentem én a vásárba
Sneider Fánival
De Sneider Fánival.

SZAKÁCSNÉ
Nahát, mán megint a Csibi tekintetes úr múlat ott. A híres tekintetes urasági ispán úr! Biztos most jön a Kontyosból. Emindig reggelig szok dorbézolni abba a Kontyosba. Most meg még kísérteti magát a hangászokkal. Fényes reggel muzsikáltatja magát a piacon végig. Hogy nem sül ki a szeme az ilyen elromlott úrnak.

GUSZTI
(kívül) Ácsi! (kurjant)
Hej de Sneider Fánival
No de Sneider Fánival.

ESZTI
Hű, hallotta milyet kurjantott?

SZAKÁCSNÉ
Majd kísértetném én az ilyen urakat reggel zsandárral, nem hangászokkal. Ez volt a... te, tudod te azt? A mi tekintetes asszonyunknak! Az. Addig-addig udvarolt, meg addig-addig dorbézolt, míg a jegyzőhöz ment hozzá a tekintetes asszony. Na szép élete is vóna akkor a tekintetes asszonynak! Aszongyák pedig, hogy nagy volt a szerelem.

ESZTI
(Dúdol.) Hej, három fodorral... Aj, de jól adja! Jó lenne táncolni, szakácsné.

SZAKÁCSNÉ
Nem hallgatsz el te, majd megtáncoltatlak én mindjárt.

KÍVÜL
Kutyaugatás.

JEGYZŐNÉ
(kívül) Pici! Csend legyen! Pici!

SZAKÁCSNÉ
Hallja a tekintetes asszony? Csibi tekintetes úr muzsikáltatja magát az utcán.

JEGYZŐNÉ
(kívül) Igen... Azt ugatja a Pici. - Pici! Nem hallgatsz el! Ide gyere Pici. (bejön) Nagy lump ember. Nem akar megjavulni. Most jött meg a piacról, szakácsné?

SZAKÁCSNÉ
Most igenis. Hoztam egy pár csirkét, csak tessék megnézni micsoda pár csirkét hoztam.

JEGYZŐNÉ
(kívül) Jaj, Jézus! Szakácsné, Jézusom!

SZAKÁCSNÉ
Jaj, mi a tekintetes asszony?

GUSZTI
(kívül) Károg a varjú a jegenyén

JEGYZŐNÉ
(kívül) Hamar! Jaj! Idejön! Bejönnek!

KÍVÜL
(ugatás)

GUSZTI
(kívül) Ha - azt mondják, nem leszel az enyém.

HÚRKA
(hangja) Jaj, jaj, megharap ez a kis kutya! Psss!

NÁCI
(hangja) Te kutya... isz te kútya. Isz!

NEGYEDIK JELENET
Jegyzőné

JEGYZŐNÉ
(beszalad) Szent Isten! Idejön. Csibi nekem ad nachtmuzikot. Jaj, de félek tőle. Zárja be hamar a kaput. Már nem lehet. Bejöttek az udvarba.

GUSZTI
(kívül) De hiába mondják...

JEGYZŐNÉ
Zárja be a konyhaajtót. Be kell minden ajtót zárni! Eszti, nem hallod?

SZAKÁCSNÉ
Nem zárom én, tekintetes asszony! Ide tudom be nem jön! Még csak az kéne!

GUSZTI
(kívül) Úgyis tudom én,
Hogy károg a varjú a jegenyén.


ÖTÖDIK JELENET
Voltak, Guszti, cigányok

GUSZTI
(belépett) Ácsi! Kisztihand Etelka.

JEGYZŐNÉ
Jesszus, bejött a konyhába. Az Isten szerelméért Csibi, mi jutott eszébe?

SZAKÁCSNÉ
Mit akar a tekintetes úr? Nem szoktak a mi házunkba reggel hét órakor hangászokkal beállítani. Itt nincsen bál, tessék innen a tekintetes úrnak kisétálni.

GUSZTI
Kisanyám. Ni, kisanyám. Ne zörögjél hát.

BŐGŐS
(eldug egy üveget)

BRÁCSÁS
Láttam! Láttam!

JEGYZŐNÉ
Csibi! Ha Istent ismer...

GUSZTI
Ismerem én azt a szép fehérszakállú igaz negyvennyolcas öreg Úristent, ismerem.- Tisztelem; becsűlöm. Édes Etelka kisasszony. ni: csak egy kis lá - hány...

SZAKÁCSNÉ
Tessék innen kimenni, teknitetes úr, mert a sarkára toszítom ezt az ajtót.

GUSZTI
Csendesen kisanyám, az az én istenem áldjon meg.

JEGYZŐNÉ
Jajj!

SZAKÁCSNÉ
Hallja, tekintetes úr! Menjen, ne tartsa fel itt az embert a dologba.

GUSZTI
Ni kisanyám. Ne köhögj.

SZAKÁCSNÉ
Én nem köhögök, hallja az úr, én nem vagyok beteg.

JEGYZŐNÉ
Psz... ne csináljon lármát, jaj!

SZAKÁCSNÉ
Tán az úr beteg, hogy idejön fényes nappal bált csinálni! Ki hallott még ilyet, egy úri házba így betolakodni evvel a büdös hangászokkal. Igenis. Ha ittas az úr, menjen az árokba lefeküdni. Ott a helye.

BRÁCSÁS
Add ide! Add ide!

BŐGŐS
Ne igyál te, nem egészséges.

SZAKÁCSNÉ
Innen kimennek rögtön. Azt tudom, mert...

JEGYZŐNÉ
Pszt! Pszt!

SZAKÁCSNÉ
(felkapja a csirkét)

BRÁCSÁS
(húz egyet az üvegből)

GUSZTI
Ni, ne bántsuk egymást kisanyám. Mit bántol engemet, he. (elkapja a kezét, elveszi tőle a két csirkét)

SZAKÁCSNÉ
Eressze el az úr a kezemet. Ne szorítsa az úr az én kezemet.

GUSZTI
Ne, Hurka, kis galamb. Ne, vidd haza. Édes kedves Etelka, kisztihand.

JEGYZŐNÉ
Guszti! Mit akar. Az istenért. Mért jött ide. Hogy tehet ilyet.


HATODIK JELENET
Voltak, Eszti

ESZTI
(jön) Hűű!

SZAKÁCSNÉ
Nem adod ide hangász azt a csirkét! Te csúnya cigány. Varnyú való a te bendődbe.

PRÍMÁS
Kérem, ajándék ez. Csibi tekintetes úr prezentálta.

SZAKÁCSNÉ
Jobb, ha mennétek innen kifelé. Hogy vót pofátok bejönni. Miféle szemtelenség...

PRÍMÁS
Hep, hep, hep, hep, hep...

JEGYZŐNÉ
Meghallja az uram. Mit szól az uram! Menjenek el. Menjenek el.

GUSZTI
Oltári liliomom. Etelkám. Édes egy imádságom! Megjött az eszem.

JEGYZŐNÉ
No hálaistennek, hát akkor menjen azonnal haza, kérem.

GUSZTI
Megjött az eszem. Én szeretem magát, Etelka.

JEGYZŐNÉ
Jaj Istenem!

SZAKÁCSNÉ
Én megyek, felköltöm a tekintetes urat.

JEGYZŐNÉ
Ne menjen, az isten áldja meg, nem akarok lármát.

GUSZTI
Én, Etelka, maga nélkül úgy se tudok élni! Egy óráig is...

SZAKÁCSNÉ
Mit tátod a szádat te meg. Még nevetsz itt, te piszkos. Eredj a zsandárokér izibe. Szaladj!

JEGYZŐNÉ
Ne küldje sehova azt a lányt, én nem akarok itt a házamnál vásárt, kedves Guszti, összetett kezekkel kérem.

GUSZTI
Én meggondoltam magam, Etelka. Én nekem elég volt ebből a kutya betyár huncut keserves csúnya rongyos árva életből. Legyen hát az én kis feleségem. Azért jöttünk. Megkérjük az én ideálomat. Etelka... tudja, hogy ez, ez az én fájós szívem... hogy én csak magát szerettem világéletemben...

SZAKÁCSNÉ
Hadd tegyem be a kaput, biztos nyitva hagyták. Még majd becsődülnek a népek az utcáról! Engedjetek csak... (kimegy)


GUSZTI
Nem bánom én, megjött az eszem nekem. Én megházasodok. Szépséges zsoltároskönyvem... pünkösdi rózsám... Etelka, kedves, édes kedves... az a karácsonyesti fényes jóisten áldja meg azt a kis mézes lábát, ahol egyet lép. Etelka... nem szeret már engemet...

JEGYZŐNÉ
Nem értem. Elég volt. Istenem. Miket beszél itt maga Guszti! Micsoda szcénát csinál itt. Ami régen volt, tudja, hogy az elmúlt... Én asszony vagyok Guszti. Hát ébredjen fel.

GUSZTI
Héjjj! Hurka! Te rongyos! Lelűlek te, ha nem teszed a nyakadba azt az uraságoktól levetett magyar királyi kiszolgált huncut heptikás hegedűt. Értetted?

PRÍMÁS
Értettem, tekintetes uram. (Csak egy kislány zenéje.)

JEGYZŐNÉ
Guszti kérem, csend legyen az istenért.

GUSZTI
Psz... csendesen. Hallottad, csendesen.

JEGYZŐNÉ
Jaj, mi lesz ebből!

GUSZTI
Csak egy kislány van a világon... Megmondom neked, te tolvaj, te kugli fejű, kulimászba mosdott, bagóba törölközött, korommal púderezett - ácsi! huncut héber szerecsen, te! Hurka te: a világooon... (Zene.) Psszt... olyan csendesen te, hogy az angyalok is elaludjanak oda fel, abba az emeletes menyországba: az is aaz ééén...

BRÁCSÁS
Te marha cigány, ecet van abba az üvegbe!

BŐGŐS
A hát, mondtam ne igyál, gádzsó.

GUSZTI
Olyan szép csendesen húzzad, hogy az őrházig elhallassék, hogy az én szomorú szívem hogy zongorázik. Hurka! Pssz!...

PRÍMÁS
(hátraszól) Pssz...

KONTRÁS
(hátraszól) Pssz...

BRÁCSÁS
(hátraszól) Pssz...

BŐGŐS
(hátraszól) Pssz...

ESZTI
Megisszák a hangászok a borecetet. (felkapja a kötőjét, belerotyogatja a nevetést)

BRÁCSÁS
Jól van te, csak ne jajgassál.

GUSZTI
A jó isten de nagyon szeretheeet, - hogy énnekem adott tégedet...

JEGYZŐNÉ
Jo-jól van. Szép volt, köszönöm Guszti, most már menjenek el, szép csendesen. Micsoda pletyka jön ki ebből, úr Jézus! Mit mond majd a világ. Kérem menjen el feltűnés nélkül.

GUSZTI
A jó isten de nagyon szerethet,
Hogy én nékem adott tégedet.
Jaj de rossz kutya vagyok én. Kutya! Az. Nem vagyok én ember. Semmi se vagyok én. Édes, kedves, egyetlen Etelka. Tudja. Én vagyok a kutya ebbe a községbe. Ebbe az egész választókerületbe. Ezen az egész srégen teremtett világon, én vagyok a kutya. Én, Csibi Guszti. Uradalmi intéző. Drága Etelka. Én gyönyörű szentem. Csúnya ember vagyok én. Csúnya.

JEGYZŐNÉ
Menjenek el szépen, nézze...

GUSZTI
Egész éccaka rittam a Kontyosba. Az egész nagy veres abroszt pocsékká zokogtam. Úgy zokogtam mint a bornyú. Ugyi na Hurka úgy zokogtam.

PRÍMÁS
Való szent igaz, úgy zokogott Csibi tekintetes úr, akár a sárga kis bornyú. Itt dögöljek meg, ha nem igaz.

GUSZTI
Te tolvaj cigány, nekem mondod ezt? Én nekem mersz ilyet mondani? Bornyú?

PRÍMÁS
Jaj nem, nem, nem, egy szót se szóltam, édes kedves szépséges tekintetes uram.

GUSZTI
Ez a négy fekete gyerek az ölembe ült, mind a négy fekete gyerek ott ült a két térgyemen. Ezek húzták a zokognivalómat. Csak egy kislány...


ESZTI
Jaj, összenyomnak itt.


JEGYZŐNÉ
Könyörgöm, menjenek Guszti. Menjen haza szép szolidan.

GUSZTI
Szolíd. A vagyok én. Szolíd fiú vagyok én. Mégis csak asszony kell nékem. meggondoltam én magamat. Emlékszik még Etelka.

JEGYZŐNÉ
Az mind nagyon régen volt. Én Kerekes Sándorné vagyok már nyolc esztendeje. Nyolc esztendeje, Guszti! Vége van már annak Guszti, annak a szép fiatal időnek.

GUSZTI
Nem bánom én, ne mondjanak nekem semmit. Én most meggondoltam magam. Azír is meggondoltam magam.


NYOLCADIK JELENET
Voltak, Szakácsné

SZAKÁCSNÉ
(jön) Még itt vannak? Nem panaráma ez a konyha. Nincs itt semmi helye senkinek, oszt megvan! Aló, tessék innen hazafelé menni mindenkinek!

JEGYZŐNÉ
Csendesen szakácsné, csendesen szakácsné. Úgyis elmennek már szép csendesen.

GUSZTI
Jaj, jaj, jaj, jaj neked Csibi Gusztáv. Szegény kanyarós kis gyerek vagy te, Csibi Gusztáv! Óvodás kicsi jány vagy te!

SZAKÁCSNÉ
Hát te, te szemtelen, mit bújkálsz ott a hangászok közt, hé! Mi lesz avval a zöld paszullyal! Nem tisztogatod mindjár azt a zöldpaszulyt megfele, he!

ESZTI
Naa. Ne izéljen. Ne izéljen az emberrel, naa...

SZAKÁCSNÉ
A hangászok meg tisztuljanak mán ebbül a konyhábul! Aló mars avval a muzsikával.

JEGYZŐNÉ
Szakácsné, szakácsné, mennek azok szép szóval is.

SZAKÁCSNÉ
Még a hangászokkal is harcolni kelljen az embernek! Kusti, kifele. Kusti! Kusti!

GUSZTI
Itt hattok, Hurka? Itt hattok, Hurka! Náci! Varjú! Giliszta! Hát itt hattok? El tudtok hagyni!


JEGYZŐNÉ
Istenem, istenem, csak csendesen menjenek.

HURKA
Jó van, jó van, távozunk mán.

SZAKÁCSNÉ
Nem teszed le, te fáraóvezér, azt a csirkét.

GUSZTI
A két kis galambot... két kicsi török galamb... hadd repüljenek... Gyer ide, csókolj meg Hurka... Kifele.

HURKA
Nem csóresz, Csibi tekintetes úr adta. Galamb ez. Kisgalamb. Viszem haza felnevelni.

SZAKÁCSNÉ
(elkapja Hurka kezei közül a csirkét) Úgy ni, eredjetek fenébe! Vissza ne dugjátok a pofátokat, tolvajok!

GUSZTI
Hurka te! Náci! Giliszta! Varjú! Náci te!

KÍVÜL
Cigány. Hep, hep, váj, váj!



SZAKÁCSNÉ
Na, tekintetes úr! Várják otthon! Izentem a tanyára! Itt a kocsi a kapuba, várja a tekintetes urat. Tessék kimenni!

JEGYZŐNÉ
Ne bántsa a tekintetes urat. Nem látja, hogy rosszul van. Ugyi rosszul van, Guszti?

GUSZTI
Hurka! Most már engem nem szeret senki se.


SZAKÁCSNÉ
Rosszul van. Na iszen.

JEGYZŐNÉ
Eszti, add ide csak azt a findzsát, meg hozzál egy széket.

SZAKÁCSNÉ
Az ilyen urak csak a híd alá feküdjenek ha rosszul vannak.

JEGYZŐNÉ
Vigye oda azt a széket a tekintetes úrnak.

SZAKÁCSNÉ
Széket?

JEGYZŐNÉ
Széket, igen, nem hallotta?

SZAKÁCSNÉ
C!

JEGYZŐNÉ
Üljön le szépen, Guszti. Csüccs le.

GUSZTI
Jaj. Jaaaaj.

JEGYZŐNÉ
Eszti, kiskanalat, kockacukrot, kuglófot.

GUSZTI
(körbebámul) Háztartás.

JEGYZŐNÉ
Így ni. Iszik egy jó forró kávét.

SZAKÁCSNÉ
Majd adnék én neki.

ESZTI
(vihog)

SZAKÁCSNÉ
Megint jókedved van már! Készen vagy azzal a zöld paszullyal?

GUSZTI
Kávé.

JEGYZŐNÉ
Finom friss tejeskávé. Megnézzük, nem lesz-e forró. Éppen jó. Így jó ez. Hány kocka cukorral szereti?

GUSZTI
Tejeskávé.

JEGYZŐNÉ
Igen hát, tejeskávé, magának. Igya ki szépen.Négy kocka cukor van benne. Elég?

GUSZTI
Elég. Elég volt már nekem ebből a bitang életből. Főbe durrantom én magam, ott az a jó Lefosé a szegen!

JEGYZŐNÉ
Igya meg ezt a jó, forró kávét. Ez kell most magának.

SZAKÁCSNÉ
Tekintetes asszony, ne tessék mán instálni.

JEGYZŐNÉ
Nem hallja, Guszti: itt a kávéja.

GUSZTI
Úgy sajnálom magamat. Úgy sajnálom magamat... Úgy sajnálom magamat...

JEGYZŐNÉ
Meglátja, milyen jó kávénk van. Ettől mindjárt helyrejön. Várjon! Vegye csak el ezt a findzsát, szakácsné. Tartsa csak, Guszti.

GUSZTI
Olyan sötét a világ. Csupa fekete ez a világ.

JEGYZŐNÉ
Persze, ha úgy eldugja a szemét a tenyerébe. Adja ide azt a kis kanalat. Tartsa csak szépen ezt a findzsát. Majd megetetjük. Nyissa ki a száját. Rossz fiú.

GUSZTI
Orvosság?

SZAKÁCSNÉ
Nahát, mingyár a földhöz vágom ezt a kávét.

JEGYZŐNÉ
Igen, orvosság.

GUSZTI
Kína?

JEGYZŐNÉ
Nyissa ki a száját. Ááá!

GUSZTI
Keserű?

JEGYZŐNÉ
Na, egy-kettő!


GUSZTI
Hááá... hááá...

JEGYZŐNÉ
Meleg? Eszti, a kuglófot. Eszik egy kis friss kuglófot is hozzá?


GUSZTI
Édes templomi imádságom. (ölelni akarja)

JEGYZŐNÉ
Naa. Mán pedig kezdett jobban lenni.

GUSZTI
Az ott, az tollat foszt?

JEGYZŐNÉ
Az esze tokja. Nem látja, hogy zöld paszulyt tisztogat? (Eszti kuncog)

SZAKÁCSNÉ
Te, csak ne mulass ott, te.

GUSZTI
Zöldpaszuly... zöldpaszuly... zőőőldpaszuly... zőőőldpaszúúly...

SZAKÁCSNÉ
Hát ezen meg mit sír a tekintetes úr!

JEGYZŐNÉ
Igya már ki a kávéját, na.

GUSZTI
Hej, zöldpaszuly! - Sparhed. Az ott a sparhed.

SZAKÁCSNÉ
Mánmeg a sparheddel van baja.

JEGYZŐNÉ
Sparhed. Hát aztán. Azon forraljuk fel a tejecskét. Azon főzzük meg az ebédet.

GUSZTI
A meg gyúródeszka?

SZAKÁCSNÉ
Nahát! (kacag)

JEGYZŐNÉ
Gyúródeszka. Mit akar tőle?

GUSZTI
A meg tepsi! Az is tepsi. Az is tepsi. Meg az is tepsi...

SZAKÁCSNÉ
Jaj, tekintetes asszony, kiszakad az oldalom. (Esztihez) Nem fogod be a pofádat?

JEGYZŐNÉ
Az mind tepsi. Ne azt nézze már. Még egy kis káva van benne, ne hagyja már meg.

GUSZTI
Boldogság. Itt van!

SZAKÁCSNÉ
Mék az, tekintetes úr? Mék az a boldogság?

JEGYZŐNÉ
Még csak evvel az egy kanállal, Guszti.

GUSZTI
Nem kell. Nem kell kávé. Boldogság kell nekem.

JEGYZŐNÉ
Istenem... látja, látja, Guszti. Jobb, ha hallgat. Hallgasson, Guszti.

KILENCEDIK JELENET
Voltak, Jegyző úr

JEGYZŐ
(jön) A kávémat, Etelkám.

SZAKÁCSNÉ
Felkelt a tekintetes úr.

JEGYZŐNÉ
Jöjjön már, Sándor. Vendéget kaptunk früstökre.

JEGYZŐ
Ugyan! Kicsodát, kedves?

JEGYZŐNÉ
Csibi Gusztit invitáltam be kávéra. Most kávézott meg.

GUSZTI
Boldogtalan ember vagyok.

JEGYZŐ
Nini, Guszti. Szervusz... Hát te hogy kerülsz elő ilyenkor?

GUSZTI
A vagyok én. Boldogtalan...

JEGYZŐNÉ
Vagyis úgy értse, hogy rosszul lett. Boldog, ugyi Guszti? Ment hazafelé a Hurka bandájával. Itt mentek el az utcán, éppen a ház előtt lett rosszul Guszti. Szépen bejött a konyhába, egy findzsa jó kávét kapott, meg még iszik egy pohár friss vizet, akkor egészen magához jön és megy szépen haza.

JEGYZŐ
Ajnye. Ajnye...

JEGYZŐNÉ
Egy pohár vizet hamar, Eszti.

JEGYZŐ
Ajnye, Gusztikám, hát így jártál. Szervusz, kedves cimbora. Gyere be már, kérlek, legalább egy pohár jószagú barackpálinkára.

GUSZTI
Rosszul vagyok, kérlek. Kérlek, pajtás, én meggondoltam magamat, pajtás…

JEGYZŐNÉ
Mondom, hogy rosszul van.

ESZTI
(jön a pohár vízzel)

JEGYZŐNÉ
Nem kell ilyenkor barackpálinkát inni, nem szabad ilyenkor még snapszot adni az embernek, hiszen éppen az a baja, hogy annyit ivott az éjjel abba a gyalázatos fogadóba. Az italtól lett rosszul, alig tudott a lábán megállni mikor behittuk, olyan rosszul volt. Osztán megy most szépen haza, majd máskor vizitel, úgyis csupa rendetlenség még minden odabenn, ilyenkor nem eresztek be vendéget.

JEGYZŐ
Gusztikám, lelkem, de kár, hogy nem tudtam. Nagy ricsaj volt, kérlek? Hát mér nem szóltatok az este?

GUSZTI
Ááá... (csuklik) áá!

JEGYZŐNÉ
Micsoda! De hogy mulattak! Kivilágos-kivirradtig! Hét órakor még nagyba danolta az utcán Guszti a négy szál cigánnyal a Sneider Fánit. Ugyi, Guszti: elmentem én a vásárba...
GUSZTI
Sneider Fánival,
Hej, Sneider Fánival,
No de Sneider Fánival.

JEGYZŐ
No, de Sneider Fánival, hehehehe.

JEGYZŐNÉ
Úgy ni, szépen menjen Guszti haza, lefeküdni. Le kell most feküdni neki, mondja neki, Sándor! Vigye csak kifelé szépen.


GUSZTI
Vettem neki piros szoknyát három fodorral.

JEGYZŐ
Kedves jó cimbora, hej, édes cimbora. (felemelik, a jegyző úr öleli, támogatja, úgy aztán kimennek)

GUSZTI
(kívül) Három fodorral, heeej...

SZAKÁCSNÉ
Na, csakhogy kívül van az ajtón. Meg akarta kérni a tekintetes asszonyt.

ABLAKOSTÓT
(nagyon messziről, kívül) Ablakot csinálnyi... aaa...

JEGYZŐNÉ
Szegény Guszti, szegény Guszti... Szegény Guszti. (felcsuklik és betakarja a szemét)


(FÜGGÖNY)







Tárgymutató.

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email ének a három hollóhoz english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter patreon pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház az egész város színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed